2017. december 30., szombat

A Teremtőd az Atyád szeretne lenni

„A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek." Ján.1, 11-12

Már beszéltünk arról, hogy miért is nem figyelünk Istenre, és ha őszinték akarunk lenni, az egyik oka ennek az, hogy nem akarjuk, hogy Isten ott legyen az életünkben. Mi akarunk lenni az Isten. Mi akarjuk irányítani az életünket. Azt gondoljuk: "Isten, te maradj meg a te oldaladon én is megmaradok az enyémen."

De ez így nem működik. Te már megismerted az Urat. Már érezted mennyire szeret, és azt is megtanultad hogyan szeresd Őt viszont. De az emberi természetünk azt mondja: "Nem gondolom, hogy az Isten útján kellene járnom. Azt hiszem, én többet tudok, mint Isten. Azt gondolom, én Istennél jobban tudom, mi tenne engem boldoggá, ezért megmaradok a saját tervemnél."

Szóval, hogy is fog ez működni? Már elérted minden célodat és minden álmod beteljesült? Teljesen meg vagy elégedve? Olyan az életed, amilyet szerettél volna, hogy legyen? Az igazság az, hogy valójában csalódások és problémák vannak az életedben.

Miért? Mert a te terved sem működik és az én tervem sem. A mi terveink, Istentől függetlenül soha nem is fognak működni.

Ezért kell Jézus Krisztusnak helyet készítenünk az életünkben. Én ezt megteszem, és így megismerhetem az én Teremtőmet és Megváltómat, aki szeret engem. Tehát nem gondolod, hogy ha beszélnél magával a Teremtővel és elolvasnád a használati utasítást (a Bibliát), akkor az élet sokkal egyszerűbb lenne?

A Biblia azt mondja: " (Jézus) A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek;" Ján.1, 11-12

Tehát, ha kapcsolatba lépek Jézussal, akkor Isten családjának a tagja leszek. Isten az Atyám lesz abban a pillanatban, amint a bizalmamat a fiára, Jézusra helyezem. Isten mindenki Teremtője. Isten mindenkit szeret, de Ő az egyetlen olyan Atya, akinek úgy lehetsz a családtagja, ha hiszel az Ő fiában Jézusban.






Fejleszd ki Isten látásmódját az életedre

“Tehát továbbra is mindenkinek prédikáljuk Krisztust, felhasználva minden bölcsességet, hogy intsünk és tanítsunk mindenkit annak érdekében, hogy így mindenkit Krisztusban érett emberként vigyünk Isten jelenlétébe." (Kol 1:28, NCV fordítás)

A szellemi növekedés második mércéje a látásmód. A látásmód az, hogy valamit azért értesz meg, mert egy más nézőpontból tekintesz rá. Ez az a képesség, hogy valaki felfogja, hogy a dolgok miként kapcsolódnak össze, és ezután ítéli meg az egymáshoz viszonyított fontosságukat.

Szellemi értelemben véve ez azt jelenti, hogy az életet Isten látószögéből szemléljük. A Bibliában a "megértés", "bölcsesség" és "ítélőképesség" szavak mind a látásmóddal vannak kapcsolatban. A megfelelő látásmód ellentétei a "kemény szív", az "elvakultság" és "a "butaság".

A 103. Zsoltár 7. verse a következőt mondja: "Megismertette [az ÚR] útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival." Izrael népének látnia kellett, amit Isten tett, de Mózesnek meg kellett értenie, hogy Isten miért is tett úgy. Ez a különbség a tudás és a látásmód között. A tudás az, amikor megtudjuk, hogy Isten mit mondott és tett. A látásmód az, amikor megértjük, hogy Isten miért mondta vagy tette azt.

A látásmód megválaszolja az élet "miért" kérdéseit.

A Biblia azt mondja, hogy a nem hívő embereknek nincs szellemi rálátásuk dolgokra (1Kor 2:14). Hasonlóképpen, ha nem tudjuk más nézőpontból is látni a dolgokat, az a szellemi éretlenség jele (1Kor 3:1-2, 13:11, 14:20). Ennek ellenkezője is igaz: ha más nézőpontból is tudjuk látni a dolgokat, az a lelki érettség bizonyítéka. A Zsid 5:14 szerint "A kemény eledel az éretteknek van, akik a gyakorlat során megedzették érzékeiket, hogy különbséget tegyenek a jó és a rossz között." (NASB fordítás)

Rengeteg előnye van annak, ha megtanulunk mindent Isten szemszögéből nézni:

* segít Istent jobban szeretni - Minél jobban megértjük Isten természetét és útjait, annál jobban tudjuk őt szeretni. Pál úgy imádkozott, hogy "Bárcsak képes lennél te és Isten minden gyermeke megérezni és megérteni, hogy milyen hosszú, milyen széles, milyen mély és milyen magas az Ő szeretete" (Ef 3:18, LB fordítás).
* segít ellenállni a kísértésnek - Amikor egy helyzetet Isten nézőpontjából szemlélünk, akkor megértjük, hogy a bűn hosszútávú következményei sokkal súlyosabbak, mint azok a rövidtávú örömök, amiket a bűn felkínálhat. Egy megfelelő szemléletmód nélkül a természetes hajlamainkat követjük. "Van út, amely helyesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet." (Péld 14:12, NIV fordítás)
* segít a próbákban - Ha Isten nézőpontjából látjuk az életet, akkor rájövünk, hogy "...akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál..." (Róm 8:28), és hogy "...hitetek próbája állhatatosságot eredményez" (Jak 1:3). Jézus azért volt képes a keresztet elviselni, mert Isten nézőpontjából látta a dolgokat. (Zsid 12:2) Túllátott a fájdalmon, és a rá váró örömre nézett.
* megvéd minket a hibáktól - Soha nem volt még ekkora szüksége a keresztényeknek arra, hogy meggyökerezzenek az igazságban, mint ma. A többelvűség egy nagyon zavarodott kultúrát hozott létre. A probléma ugyanis nem az, hogy a kultúránk nem hisz semmiben, hanem, hogy mindent elhisz. Egy megfelelő látásmód tudná ezt orvosolni.

Amikor a hívők - az újak és az érettek egyaránt - tudásra és megfelelő látásra is szert tesznek, akkor az eredmény kőkemény lesz: "Akkor már nem leszünk olyanok mint a gyermekek, akik állandóan másban hisznek, csak azért, mert valaki valami mást mondott, vagy okosan hazudott és úgy állította be a hazugságot mintha igazság lenne" (Ef 4:14, LB fordítás).

Beszéljünk róla:

* Milyen közelmúltbeli helyzetben használtad inkább a tudásodat és nem Isten bölcsességét?
* Ha Isten nézőpontjából látod a dolgokat, akkor ez miként segít neked elfogadni a Jakab 1:3-at: "tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez"?

Jézushoz hasonlóvá válni 2014-ben

"Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára!" (Lk 15,22)




A tékozló fiú történetében a fiatalabb testvérrel szoktunk azonosulni, magunkat tékozló fiúként látva, ahogy megtérünk Istenhez.

Néhányan közülünk még az idősebb fiúval is azonosulunk, ráébredve, hogy bűnös módon neheztelést táplálunk azok iránt, akiket Isten kegyelmében részesít, pedig mi - helytelenül - őket "kevésbe jó keresztényeknek" ítéljük meg, mint magunkat.

De gondoltunk-e valaha is arra, hogy Isten azt kívánja, hogy a tékozló fiú atyjával azonosuljunk, aki "nem rója fel a rosszat", miközben a látóhatárt kémleli, minduntalan reménykedve, hogy fia hazatér. (1Kor 13,5)

Ne feledjük, mi úton vagyunk, hogy Jézus által a mennyei Atyához hasonlatosak legyünk, szívünk legyen olyan, mint az övé, elménk mint az övé, figyelmünk forduljon mások felé, mint az övé. Arra hívattunk el, hogy Krisztushoz hasonlókká váljunk, s mikor hasonlítunk Jézusra, hasonlítunk az Atyára is. (Jn 10,30)

Az emberek meglátják majd bennünk a családi hasonlatosságot, mint a fiakban és lányokban. Látni fogják, hogy Atyánk érettsége mint munkálkodik bennünk és általunk. Célunk, hogy a hit atyjává, forrásává legyünk, élő példája annak, hogy az Atya milyen könyörülettel fordul mindenki felé.

Őszintén megvallom, a gondolat, hogy a hit atyjává váljak, éppoly idegenül hangzik számomra, mint számodra elhinni azt, hogy a hit forrásává érhetsz. Tulajdonképpen lehetetlennek tűnik, mégis, ez az, amivé válnunk kell.

Mi az, ami meggátol abban, hogy érettebb kereszténnyé válj 2014-ben?

Oswald Chambers-t idézve: "Nem akarsz szent lenni, vagy nem hiszed, hogy Isten szentté tehet?"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése