A DIADALMAS EGYHÁZ

       
  "Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható." (Jel 1:7-8)
 
  Istennek az a módszere, hogy a jelentéktelen dolgok napjait teszi az igazság és az igazságosság győzelmének kezdetévé. Ezért senkit se lelkesítsenek a kezdeti sikerek és ne csüggesszenek el a látszólagos gyengeségek. Isten jelenti népének a gazdagságot, a teljességet és az erőt. Népével kapcsolatos szándékai erősek és megingathatatlanok, mint az örök hegyek.
  Emlékezzünk arra, hogy az emberi erő nem alapíthatta meg Isten egyházát, de le sem rombolhatja azt. Korszakról korszakra a Szentlélek nyújtja az élet túláradó kútforrását... Győzelem vár mindazokra, akik szabályszerűen és Isten parancsaival összhangban küzdenek. Ők minden ellenállást le fognak győzni. Amint minden ellenséggel megküzdve előreviszik Isten művét, szent angyalok fognak őrködni felettük.
  Krisztus arra kötelezte el magát, hogy segítséget nyújtson mindazoknak, akik csatlakoznak az ő seregéhez, hogy együttműködjenek vele a látható és láthatatlan ellenség elleni harcban. Ő megígérte, hogy vele együtt örökösei lehetnek az örökkévaló dolgoknak, s hogy királyokként és papokként uralkodhatnak Isten színe előtt. Akik ebben az életben hajlandóak osztozni a Megváltóval az alázatban, azok osztozni fognak az Ő dicsőségében is. Akik az Isten népével való együttnyomorgást választják a bűn ideig-óráig tartó gyönyörűsége helyett, azok helyet kapnak Krisztus mellett a trónon.
  Kapaszkodj erősen az élet Igéjébe! Az ellenállás viharát saját dühe fogja elemészteni. A zaj elcsitul. Végezd a Mester munkáját bátran és derűsen! Mennyei Atyánk, aki szelíd együttérzéssel figyeli választottait, megáld minden erőfeszítést, melyet az ő nevében tesznek. Munkája nem fog szünetelni, míg teljességre nem jut a győzelmes kiáltás közepette: "Kegyelem, kegyelem néki!" (Signs of the Times, 1900. november 14.)

Egy a szükséges dolog, és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik tőle.
Lukács 14,42

Uram!

Tanácstalanul kérdik sokan e történet hallatán: vajon Te a szorgalmas munka rovására előnyben részesíted-e a lusta tétlenkedést? Műkérdés ez! Aki tanításodat ismeri, föl sem tételezheti ezt. Azt hiszem, megérti e történet mondanivalóját az az asszony - és természetesen az a fér? is -, aki szeret téged, de akit a házimunka, a gyermekek gondja, a kenyérkereset, bevásárlás, társadalmi kötelezettség, művelődésszomj és még sok más igény kiszipolyoz, és - bár korán reggel kezd hozzá és a késő este is munkában találja még - nem jut ideje csöndes szívvel eléd telepedni és meghallgatni téged. Aki érzi: nem a munka sokasága miatt törik össze az élete, hanem széthullani akaró életét nem fogja össze a Te szavad ereje. Az ilyen ember jól tudja, mi az az "egy szükséges dolog".

Uram! 

Én boldogan megtapasztaltam, milyen erő lehet egyetlen szó a Te ajkadról, amikor szívem csügged, vagy hajszolt az életem. Azért köszönöm meg ma neked ezt a néhány pillanatot, melyben rád figyelhettem. Ez az én legjobb részem.

  

ISTEN EMBERE

"Nem találunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak nem találunk ellene valamit az ő Istenének törvényében!" Dániel 6,5

Az idős Dánielt látjuk. Királyok jönnek, mennek, az uralkodást átveszik a perzsák és médek. Babilonnak vége, egy más birodalom jön, de Isten népe marad! Dánielt elvitték, mint ifjút, és egy életen keresztül megtartotta hitét. Mint ahogy Pál is írja: "Futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam" (2Tim 4,7b). Bár az Úr velünk is véghezvihetné, hogy tisztulna, erősödne a hitünk. A világ tele van csalással, lopással. Semmi kár nem lesz ott, ahol Dániel szolgál. Dániel az igazgatókkal szemben is ugyanaz, mintha Istennek számolna. "Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek" Rm 13,1. Semmi olyan dolog nincs, ami miatt Dániel ellen okot találhatnának az igazgatók, sem a politika, sem az igazgatás vonalán. Nem mondott soha semmit a feletteseire. Vajon úgy élsz-e a világban, hogy ha okot keresnének, semmit nem találnának ellened? Dániel életvitelében még az ellenségei sem találtak hibát. Rendkívüli lélek volt benne, Isten Lelke. Dárius király szerette, becsülte, azért akarta a tiszttartók fölé helyezni. Az igazgatók féltek, hogy nem dolgozhatnak a saját zsebükre. Nem csak most van így, régen is így volt. Az igazgatóknak nem tetszett, hogy Dániel lesz mindennek a feje. Itt kezdődött a gyűlölet. Megbeszélték az igazgatók: nem találunk benne hibát. Csak a hit dolgában tudjuk őt megfogni. Aki azt mondja a Bibliára, hogy elavult, olvassa el Dániel könyvét! Mintha ma írták volna!

Kegyelmem tiétek!

    
     Ez amaz én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm.
     Máté 3, 17.
    
     Mintha mondaná: Minden jótét kegyelmemet, ami csak szívemtől telik, néktek ajándékozom. Mert hogy ne kételkedjetek, még csak ne is kételkedhessetek, lám néktek adom, - nem Mózest, nem a prófétáik egyikét-másikát, nem is angyalt, vagy szentet, nem aranyat-ezüstöt, vagy más egyebet, hanem egyetlen szerelmes Fiamat, azaz tulajdon szívemet s vele minden kegyelmi jó igazi kútfejét. Akkora kincs ez, hogy fel sem foghatjátok! Bűnötök rettentése ellen ez legyen kegyelmem záloga. Mivel pedig a származás jogán Ő az egyetlen örökös és mindenek Ura, benne ti is gyermekeim, - örökösök lehettek. Minden a tiétek, ami övé és tőle telik.
     Krisztus nemcsak saját jussát adja nekünk, hanem mint főpapunk és püspökünk szenvedésével és halálával nekünk azt is kiérdemelte, hogy magunk is választott gyermekek s minden javában örökös örököstársai lehetünk. Tehetne-e, adhatna-e ennél többet? Kívánhatna, vagy kitaláthatna-e az emberi szív ennél jobbat és fenségesebbet?
    

          Jézus életemnek,
          Öröme szívemnek,
          Én üdvösségem!
          Jövel Uram, várlak,
          Karjaimba zárlak,
          Édes reményem!
          Istennek áldott Fia,
          Tekivüled senki nincsen,
          Szívem kit szeressen.

Mindenható Isten! Segíts, hogy egy percre rád figyelhessek, igéd megszólítottjában magamra ismerhessek!

Ahogy gondom volt arra, hogy kigyomláljam és kiirtsam, úgy gondom lesz arra is, hogy fölépítsem és elültessem őket - így szól az Úr. (Jer 31,28)

Amikor valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztük, vagy akár egészen összecsapnak a fejünk felett a hullámok, milyen könnyen kimondjuk: kegyetlen volt hozzám az Isten. Ilyenkor valahogy hirtelen szűk lesz a természettudományos világkép. Talán el is felejtjük az olyan magyarázatokat, hogy: eleve rossz tervet készítettem, vagy nem fordítottam kellő figyelmet a problémára, vagy nem is lett volna annyira jó, ha az történik, amit én akartam. Ezek helyett sokkal egyszerűbb azt mondani, hogy Isten váratlanul lesújtott. És ebből sokszor azt a következtetést vonjuk le, hogy ezek szerint csak magamra számíthatok. Ettől kezdve jobban össze kell szorítanom a fogamat, és küzdenem a magam igazáért. De nem következetlen ez a gondolkodás? Ha elhiszem azt, hogy Istennek van hatalma arra, hogy az egész életemet felforgassa, átváltoztasson körülöttem mindent, akkor miért nem merem azt elhinni, hogy képes a reménytelen helyzetekből kiemelni? Nem szabadna elfelejtenünk azt, hogy a nehéz élethelyzetekben sokszor megsejtjük: nálunk nagyobb erő is létezik. Azt kéne már csak emellett elhinnünk, hogy Istennek ez a végtelen nagy hatalma velünk van.

Az Atya Isten nemcsak nekünk adta mindazt, amink van, és amit szemünkkel látunk, hanem napról napra meg is védi és meg is őrzi minden gonosztól és szerencsétlenségtől, elhárít minden veszedelmet és balesetet. Mindezt pedig csupa meg nem érdemelt szeretetből és jóságból teszi, olyan szerető atyaként, aki úgy gondoskodik rólunk, hogy semmi baj ne érjen minket. (Luther)

Istenem! Köszönöm neked azokat a perceket, amikor megérezhetek valamit határtalan uralmadból. Segíts, hogy ilyenkor is elhihessem, értem teszel mindent! Add, hogy bízhassam ebben az erőben. Ámen.

Tudjunk békességben megöregedni!

?Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg" (Ézs 46,4).

   Végéhez közeledik az év, és íme itt egy ígéret idősödő barátainknak, de egyben mindannyiunknak is, hiszen mindenki felett szaladnak az évek. Még néhány esztendő vagy évtized, és mindannyiunk haja megfehéredik. Ezért örvendezzünk előretekintő hittel ennek az ígéretnek.
   Ha megöregszünk is, Isten ugyanaz marad, mindig a nagy ?Én vagyok". Az őszülő haj elmúlásunkról beszél, testünk halandóságáról, Isten ereje azonban nem múlik el. Ha már nem tudunk többé terhet viselni, sőt magunkat is alig tudjuk hordozni, az Úr hordoz bennünket. Ahogyanifjúságunkban karjaiban hordozott minket, ugyanúgy hordoz majd az elerőtlenedés éveiben is.
   Ő teremtett bennünket, Ő gondot is visel ránk. Mikor már terhére leszünk barátainknak és sokszor önmagunknak is, az Úr nem fog cserbenhagyni bennünket, sőt még jobban felemel és gondosabban hordoz, mint valaha. Gyakran hosszú és csendes alkonyattal ajándékozza meg az Úr szolgáit. Míg nappal volt, keményen dolgoztak, de megöregedtek és elfáradtak Mesterük szolgálatában. Ezért így szól hozzájuk az Úr: ?Most már nyugodjatok, és érezzetek meg valamit az örök nyugalomból, amelyet elkészítettem a számotokra". Ne féljünk az öregségtől. Merjünk nyugodtan és békés szívvel megöregedni, hiszen maga az Úr van velünk kegyelmének gazdagságával.