A Szentlélek ereje által élni

„…ezek viaskodnak egymással…” (Galata 5:17)

Nem számít, milyen régóta járunk Istennel, a testünk nem javul, nem tökéletesedik, nem lesz idővel a Lélekhez hasonlóvá! Ezért mondja nekünk Isten igéje, hogy feszítsük keresztre a testet, és éljünk minden nap Isten bennünk lakó Lelkének erejéből. Hallgasd csak: „Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek… A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” (Galata 5:16-17,22-23). Lehet így élni? Igen, de ehhez meg kell tenned négy dolgot: 1) Fel kell ismerned, hogy az ellenség célpontja vagy, és meg kell védened magad Isten Igéjével és imádsággal. 2) Meg kell szabadulnod a bűntől, mely újra és újra legyőz: „…tegyünk le minden… bennünket megkörnyékező bűnt…” (Zsidók 12:1). 3) Folyamatosan telve kell lenned a Lélek erejével. Enélkül minden alkalommal veszteni fogsz. 4) Állj meg Isten erejében, ne a magadéban! Hogyan? Hogy nem adod fel a harcot a győzelemig. Isten ereje a te engedelmességeddel és kitartásoddal mindig egyértelmű és tartós győzelemhez vezet!

ALKALMAS VAGY!

„… menj, ahová csak küldelek…” (Jeremiás 1:7)
Jeremiás azt mondta Istennek: „…nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok!” (Jeremiás 1:6). Ismerősen hangzik? Mondtad már valaha: „Nekem ehhez nincs tehetségem”? Isten azt mondta Jeremiásnak: „NE mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Nem félj tőlük, mert én veled leszek…” (Jeremiás 1:7-8). A színészek meghallgatáson vesznek részt, mielőtt megkapnak egy szerepet. Időnként az is előfordul, hogy a rendező egy-egy színészt visszahív egy második meghallgatásra, és ilyenkor dől el, hogy odaadja-e neki a szerepet, vagy inkább valaki másnak. Olykor az is előfordul, hogy a színész ár tapasztalt és ismert, hogy a rendező meghallgatás nélkül is felajánlja neki a szerepet. Értsd meg: Isten nem tart meghallgatásokat! Ő már eltervezte számodra a szerepet, amit senki más nem tölthet be! Ha mások örökösen téged tanulmányoznának, akkor sem tudnának azzá válni, aki te vagy. Ha egyszer Isten ezt mondja: „Név szerint ismerlek téged, és megnyerted jóindulatomat” (2Mózes 33:12), akkor vigyázz, nehogy valaki más hívására válaszolj, mint az övére! Mivel Isten úgy tervezett el téged, hogy minden szükséges képességet beléd épített, nem kell megalkuvónak lenned, nem kell manipulálnod másokat, nem kell nagy nevekre hivatkoznod, vagy különleges szívességeket tenned. A szerep a tiéd! Ne légy féltékeny másokra, és ne rettenj meg senkitől, nem számít, milyen tehetségesek! Isten szemében nincs más versenyző, csak te. Te vagy az egyetlen, aki betöltheted ezt a helyet, hiszen amikor megteremtette, rád gondolt. Amikor bizonytalannak vagy alkalmatlannak érzed magad, emlékezz erre!

„Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Máté 23:12)

Rosa Parks volt az a színes bőrű nő, aki nem volt hajlandó átadni a helyét a buszon egy fehér utasnak. Azon a napon sokkal több forgott kockán, mint csupán hazajutni a munkából. Rosa azzal, hogy egyszerűen csak önmaga volt, a középpontba került. Nem valamilyen játszmát játszott. Ő valóságos önmaga volt, és Isten rávilágított a lelkére azon a napon, amely megváltoztatta a történelmet. Így működik ez: amikor Isten fénysugarakat bocsát erőfeszítéseidre, akkor a kevés is sokká lesz. Jézus azt mondta: „Ha elégedettek vagytok azzal, akik vagytok… az életetek számítani fog.” (Máté 23:12 TM). Nos, mivel Isten az egyetlen, aki tudja, hogy mikor jön el a te időd, neked felkészültnek kell lenned. „Hogyan készülhetek fel?” – kérdezed. A Biblia így válaszol: „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Péter 5:6-7). Engedd, hogy a Szentlélek legyen az ügynököd, hogy ő járjon előtted! Ne akard leelőzni! Csak légy hűséges; amikor a megfelelő idő elérkezik, Isten rá fogja irányítani reflektorát a következő lépésre, és még fontosabb szerepet fog rád bízni. Amikor eljön a pillanat, hogy bizakodva kilépj a reflektorfénybe, és betöltsd az Istentől kapott szerepet, emlékezz arra, hogy itt nincs helye fontosság-tudatnak vagy tettetésnek! Ebben a pillanatban: 1) le kell vetkőznöd a jelentéktelenebb szerepeket, melyekkel korábban megelégedtél; 2) fel kell fedezned, ki is vagy valójában, és miről szól az élet igazából; 3) teljesen Istenre kell hagyatkoznod, hogy segítsen a lehető leghitelesebben végigjátszanod a szerepedet.

„Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők” (Zsoltárok 127:1)

Isten országában a színpad nem azoké, akik azt gondolják magukról, hogy összeszedetten játszanak és megérdemlik a nyilvános elismerést. Nem is csupán a vezetők vagy a nyilvános szolgálatot végzők kiváltsága. A „színpad” a cselekvésre hívás, bárki is vagy, és bárhol is vagy most. Ha bízol Isten időzítésében, akkor ő felkészít téged a nagyobb és jobb szerepekre. Vannak azonban dolgok, melyeket meg kell tenned, vagy éppen nem szabad megtenned: 1) Ne próbálkozz a magad erejéből! Egy népszerű szólásmondás szerint: „Amíg nem tudod tenni, színleld” – ez azonban arra kísért, hogy a saját erődből lépj fel. Ne tedd! Ha ezt teszed, útjában leszel egy sokkal nagyszerűbb előadásnak. A Biblia azt mondja: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.” Bízz Istenben, és amikor eljön a te pillanatod, ő meg fogja adni a végszót. 2) Lépj ki az árnyékból! Kész vagy arra, hogy „színészkedés” helyett hiteles előadást nyújts, amely felfedi az igazi valódat? Az elutasítástól való félelem nagyon erős tud lenni. Bátorság kell ahhoz, hogy önmagad lehess. A küzdelemből és fájdalomból azonban erőt tudsz meríteni, ha hajlandó vagy megkockáztatni, hogy kilépj az árnyékból a fénybe. 3) Nézz szembe a belső kritikusoddal! Mindannyian halljuk azt a kis belső hangot, amely ezt mondogatja: „Sosem leszel elég okos, elég gazdag, elég csinos, vagy elég jó ahhoz, hogy kiállj a reflektorfénybe.” Amikor azonban Isten emel fel, senki sem tud letaszítani. Emlékeztesd hát a belső kritikusodat Isten szavára: „…menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!” (Jeremiás 1:7).

Szabályok vagy kapcsolat?

„Nem mintha… a magunk erejéből volnánk alkalmasak” (2Korinthus 3:5)

Volt már olyan, hogy megfigyeltél valakit, aki kutyát sétáltatott pórázon, és a kutya nem akart oda menni, ahová a gazdája? A gazdi folyton a pórázt rángatta, ide-oda vonszolva a kutyát, és ilyeneket mondogatva: „hagyd abba!” és „gyere vissza ide!”. Sokan így élünk. A „törvény pórázán” vagyunk tartva. Az életünk abból áll, hogy „hagyd abba!”, „gyere ide!”, „ne csináld azt!”. Csak éppen a nyelvezet más: „Olvasd a Bibliád!”, „Imádkozz!”, „Járj gyülekezetbe!”, „Fizess tizedet!”, „Tegyél bizonyságot!” Nos, valóban ezeket kellene tennünk, de Istennek nem az volt a terve, hogy ezeket pórázon rángatva tegyük. Micsoda különbség, ha olyan kutyát látsz, akinek a gazdájával szoros kapcsolata van! Az ilyen kutyának nincs szüksége pórázra a sétához. A gazdája csak kimond egy szót, és a kutya reagál. Nem mintha kutyákhoz hasonlítanánk magunkat, nem, hanem a teljesítményen alapuló kereszténységet hasonlítjuk össze a kapcsolaton alapuló keresztény élettel. Nagy a különbség!

Pál azt írja: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.” Amikor Isten megváltott, a törvényét a szívedbe és az elmédbe véste (Zsidók 10:16). Ez azt jelenti, hogy Ő belülről akar kapcsolatban lenni veled. Nem kellene, hogy szükséged legyen egy külső szabályrendszerre, hogy „helyes irányban tartson”, mert magadévá tetted Isten Igéjét, és szívből vágysz arra, hogy engedelmeskedj Neki és a tetszésére élj.

Áldozatkészség...

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy az Életnek éljek, s ne csak önmagamnak! Ámen

   

Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.
Jn 12,24-25

Európa öregszik... Optimista becslések szerint 400, peszimista vélemények szerint 200 év múlva fog Európában megszületni az utolsó európai. Demográfiai mutatók katasztrófálisak, az elöregedés Olaszországban gyakorlatilag visszafordíthatatlan, Ausztriában és Németországban is el van vetve a kocka, mi magyarok a határon vagyunk. Egyedül Franciaországban egészséges a társadalom összetétele. Az a társadalom, ahol az öreg kerülgetnivaló bosszantó "ügy", a gyerek meg idegesítő teher - az a társadalom beteg, nagyon beteg! A betegség jelei már éreztetik is hatásukat: Németországban emelni kénytelenek a nyugdíjkorhatárt - kétlem, hogy a majd hetvenéves ugyanúgy lapátol, mint a úszéves... Nincs mit tenni, a társdalom működőképességének megőrzéséhez szükséges lépés ez. Ugyanakkor a fiatalok egyharmadának se szakmája, se befejezett iskolája nincs. Mindeközben dúl az örömködés, buli buli hátán, 12-14 évesek már rendszeres alkoholfogyasztók... Spassgesellschaft - azaz élvezeti társadalom, mondja a német, de hogy hosszútávon ebben nem lesz köszönet az bizonyos! Az élvezetek mértéktelen habzsolása az egészség rovására meghozza gyümölcseit: MP3-lejátszók és diszkók zaja a 35 év alatti fiatalok 14%-énál halláskárosodást okozott. Gyakorlatilag a fiatalok egyötöde nagyotthalló - a hallásjavító készülékek értékesítése/beültetése jól jövedelmező üzlet... Mindeközben öregszik a társadalom, s a gyerekvállalási kedv rapid módon zuhan. Egyedül a bevándorlás segíthet - a szélsőjobboldal heves tiltakozása ellenére. Németországról beszéltem.

"Hiába, olyan kor még sosem volt, hogy kifizetődő vállalkozás lett volna a gyereknevelés!" - mondta egyik kedves szociáletika-professzorom, Prőhle Károly. A gyermeknevelés mindig óriási áldozattal jár. Természetesnek tűnik, hogy a gyerek előtt reggel ott a meleg kakaó és a finom pékáru, pedig nem az. Vannak családok, ahol a gyereknek veszekedni kell a zsömlyéért és a tiszta ingért - pedig ez úgy alapjából járna minden gyereknek! Sok családban nem normalitás a megértő, szeretetteljes légkör, helyette a megoldatlan emberi konfliktusok vibrálása a jellemző. Pedig a család, az élet tiszteletének legfőbb helye! Luther Márton minden egyes parancsolat magyarázatát így kezdi: "Istent félnünk és szeretnünk kell!" Isten pedig az Élet maga, Benne, Általa vagyunk, amik vagyunk. Kötelessége lenne tehát minden élőnek tisztelni az életet, s ebben benne van az is, hogy áldozatot hozok a jövőért... ha a búzaszem nem esik a földbe, s nem hal meg, akkor egymaga marad, s elveszti léte értelmét! Él, de minek is?

Aki szereti életét és önző módon csak magának tartogatja, annak lehet sikeres élete, de igazán boldog sosem lesz. A boldogság ugyanis nagyobb teljességgel bír, s átfogja az Isten áldása is. Isten nem változtat rendjén, az Ő hozzállása az emberhez tegnap, ma és mindörökké ugyanaz: Szereti az embert, azaz "életpárti", olyannyira, hogy az Őt szeretőknek még a halál fullánkja sem árt...

Irigység...

A mai nap imádsága:
Uram! Önző gondolataimat vedd el tőlem, s segíts arra el ezen a mai napon is, hogy a Te elvárásaid szerint élhessek, felebarátaim javára, s a magam lelki épülésére! Ámen

Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek. Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás ok nélkül mondja: "Irigységre kívánkozik a lélek, amely bennünk lakozik?" De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: "Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja".
Jak 4,4b-6

Még ma is sokan úgy gondolják, hogy az irigység az alapvetően női tulajdonság - pedig ez nem igaz. A másik eredményeinek, sikereinek elbirtoklási vágya egyetenes emberi tulajdonság, s bátran kijelenthetjük: egyidős az emberi léttel. Káinban irigység támadt testvérével szemben, mert az ő áldozatára letekintett az Úr, Káinéra pedig nem... De erről Ábel nem tehetett - csakis egyedül az Isten. Sokszor ezért is haragszanak Istenre - A másiknak miért, s nekem miért nem? -, de a harag-szította düh soha nem az Isten hatalmát csorbítja, annak elszenvedő alanyai mindig az adott környezetben élő emberek. Jakab apostoli jótanácsai sok megszívlelendő igazságot hordoznak, de mit értsünk azon, hogy "barátságot kötni a világgal"?

A barátság egyik fontos jellemzője a hűség, az egymás melletti kitartás - nemcsak a jóban, a rosszban is. Azok, akik csak jóban kívánnak osztozni, azok nem barátok, hanem haverok, cimborák, banda-tagok, elv-társak vagy éppen "ivó-társak". A Mester arra tanít, hogy "Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért." Önfeláldozásnak azonban nemcsak a mártíromság felel meg, hanem az egész életen át tartó segítés/gyámolítás. "Barátságban lenni a világgal" tehát azt jelenti, hogy időm, energiám, lehetőségeim nagy részét a világ dolgaira fordítom. Azaz: nem a lélek csöndes szava irányít, hanem a "világ" számtalan csábító ígérete. Igen ígéret csupán, mert attól nem lesz jobb az ember, ha gazdagabb lesz, s persze attól sem lesz erkölcsösebb, ha szegényebbé válik. A világ csak ígérget, mert mire megkapjuk/elérjük azt, amire vágyunk, kiderül: mást, jobbat, szebbet, még nagyobb örömet ígérőt akarunk. A végső igazság pedig az, hogy mindent megemészt a moly és a rozsda, s hogy a halotti ingünkön nincsen zseb, hiszen semmit nem tudunk kivinni ebből a világból...

Az őszinte kommunikáció hiányától szenvedő világ - jelei úgy családban, mint a magas politikában gond nélkül tetten érhetőek - nem érti a szavakat, azok jelentéstartalma "nem megy át" egyik embertől a másikig vagy ha el is jut, jelentésében deformálódik. Így aztán nem csoda, ha az alázat és alázatoskodás a világ számára egyet jelent. Pedig két külön fogalomról van szó! Az alázatoskodás a "puhagerincűek" haszonleső, szolgalelkű, (igaz, hogy sikeres!) túlélési taktikája, az alázat pedig a nagy jellemek erőssége. Az ilyen emberek nem kicsinyeskedők, mert tudják, hogy az élet méltóságát igazán megélni csak akkor lehet, ha távlatokban gondolkodunk, s ki adhatna nagyobb távlatot, ha nem az Isten? Ezért fonják bele hitükbe a JóIsten kegyelmét, mert számukra az Isten az egyedüli garancia arra, hogy a világban ne tévedjenek el, s ne vesszenek el örökre...

Kegyelem...

A mai nap imádsága:

URam! Áldott legyen Neved az emberek között - kegyelmedért! Ámen

    

Nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja,

hanem az, akit az Úr ajánl.

Mk 4,22

Valamikor, a '90-es évek legelején egy kedves, sokat tapasztalt idős gyülekezeti tagom így sóhajtott föl: "No, úgy néz ki, hogy jön vissza a cseléd világ!"... S valóban, ami akkor még csak sejtelmesen látszott, mára világossá vált: cselédek lettünk. A pénzvilág cselédei, s még az sem vigasztalhat senki, hogy nem csak mi magyarok... Akkoriban nem is tudtuk - hiszen fejünk felett történt -, kiárulták az országot, azt a (megmaradt egyharmad) Magyarországot, amiért őseink vérüket áztatták ezer éven keresztül! Ilyen "olcsón", s ennyire alantas módon, még soha nem került magyar vagyon/föld idegen kézbe! Persze az olyan ország, amelyiknek "nincs Istene", annak szép lassan önmagába vetett hite is megfogyatkozik... Egy olyan ország, ahol az embereket nem érdekli a múlt csak a fogyasztós-jelen, ahol az elmúlt esztendőben is majd negyvenezer művi terhességmegszakítást végeztek el - s ehhez nem adtuk hozzá azokat, amiket külhonban végeztek el, hiszen vannak országok, ahol magyar(!) nyelven is hirdetik az "adminisztrációs nehézségektől mentes" abortusz lehetőségét - nos, az ilyen "haza", amelyik arra "neveli" vagy abba kényszeríti bele állampolgárait, hogy százszor is gondolja meg vállaljon-e gyermeket vagy sem, ahol azon vitatkoznak az "honatyák", hogy 48 ezer forintból milyen jól meg lehet élni - nem akarok galád és cinikus lenni, de még azt is ki mernék mondani, hogy néhány tízezer forintból gyereket is kiválóan lehet nevelni -, nos, egy ilyen ország, ahol ennyire nem tisztelik az Életet, az az ország ne csodálkozzon azon, ha nem lesz jövője...

Ebben a "modern" világban, mint a régiben is, annak vannak lehetőségei, aki pártfogolnak, akinek van támogatója! Aki nem tud megfelelő "ajánlást" felmutatni, annak marad régi világból ismert, megalázó, bokacsattogtatós "Ajánlom magamat!" modorossága. A "csórónak" a lehetőség-, és méltóság-nélkülinek ugyanis nincs más útja, mint hogy magát ajánlja, s a maga kiválóságát bizonygassa... Sehhez még tovább is képzik a munkanélkülieket - ez mindig egyszerűbb, mint munkahelyeket teremteni(!) -, hogy "el tudják adni magukat" a munkaerő-piacon. De említhetnénk a reklámokat is: Bízhatunk-e az olyan cégekben/bankokban, akik - természetesen, mint az elérhető legjobbat - magukat ajánlják?

A keresztény ember méltóságát az adja, hogy nemcsak tudja, de a gondviselésben naponta meg is tapasztalja, hogy az ő "Pártfogója" az Isten maga. (A Szentlelket a görög Újszövetségben a Paraklétosz-szó jelöli, ami pártfogót/vigasztalót is jelent.) A krisztusi szeretetben élők életvezetési eredményességét nem öntudatuk nagysága garantálja - Velü(n)k az Isten/Immánuel! -, hanem az a tény, hogy az Isten hordozza őket. Aki ezt a kiváltságot/kegyelmet kivételnek hiszi, az hamar kiesik az Isten kezéből, mert ezen a tenyéren megmaradni csak térdelve, imádkozva, alázatosan lehet...

Lemondás...

Imádkozzunk!
URam! Add, hogy hála legyen szívemben akkor is, ha valamit el kell hogy engedjek életemből, akár testemet, akár lelkemet érinti! Ámen


Mikor pedig bőjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, a kik eltorzítják arczukat, hogy lássák az emberek, hogy ők bőjtölnek... Te pedig mikor bőjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orczádat mosd meg; Hogy ne az emberek lássák bőjtölésedet, hanem a te Atyád, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
Mt 6,16-18

Hamvazószerda van, a nagyböjti időszak hivatalos kezdete... Mai igénk nem csak ezért aktuális, de azért is, mert mostanság divattá vált a jóléti világban a böjtölés, mondhatni 'húzóágazattá' vált a böjtöltetés. Óriási pénzeket mozgatnak meg, hogy a fogynivágyókra minél több testsúlycsökkentő "csodaport" sózhassanak rá - arcátlanul drágán. Egyszóval: nagy üzlet manapság a fogyókúra...

Azért érdemes egy pillanatra megállnunk, tisztázzuk a fogalmakat! A 'böjt' és a 'fogyókúra' szavak két külön világot jelölnek, jóllehet a vallástalan ember számára a kettő egyet jelent. A fogyókúra, az kalóriákkal és dekagrammokkal való elkeseredett küzdelem - mely csatában az emberek túlnyomó része jojó-effektes lelkiismeretfurdalással elbukik -, míg a böjtölés tudatos koncentrálás a lelkiekre, melynek praktikus 'mellékhatása' a kevesebb táplálékfelvétel... Tény, ha valakinek nem a lelki, a szellemi, azaz a JóIsten az elsődleges, a kiemelten fontos, akkor marad számára a megfogható, a birtokolható, az érezhető, a megehető...

Jézus URunk arra tanít, hogy a böjtölés ne a bűnbánatból fakadjon, az önsanyargatással Istennél valamit elérni akarásból, hanem örömből! Isten országa ugyanis öröm és békesség, s ha ez titkokkal teli ország köztünk és bennünk van - márpedig a Mester ezt így tanítja -, akkor savanyú ábrázattal nem tanúskodhatunk az evangéliumról. Sajnos a krisztusi tanításba beszüremkedett az az ószövetségi hagyományból táplálkozó teológiai, ún. megigazulástani elképzelés, hogy Istenhez eljutni egyedül akkor lehetséges, ha az ÚRIstent "kiengeszteljük" - kegyes cselekedetekkel és nyilvános bűnbánattal (por és hamu a fejre szórása!) - vagy Valaki "kiengeszteli" - helyettünk. Nos, Isten nem ember, hogy haragjából ki kellene Őt "engesztelni". Isten az Isten, ezért Őt bikák és bárányok vérével sem lehet megelégíteni. Judaista, nomád-múltból táplálkozó ősi elképzelés, hogy a "véres-áldozat" tisztít és véd... A vérmisztika azoknál az embereknél talál 'táptalajra', akiknek élete súlyos bűnökkel terhelt, s csak hasonlóan súlyos áron (vérrel) lehet a lelki kiegyenlítődést 'kieszközölni', hogy elkezdődhessék egy telesen új etikai alapon tájékozodó élet... Ez valóban az újjászületés csodája, itt viszont nem az Isten kiengeszteléséről, hanem az ember önmagával, saját rettenetes múltjával való kiengesztelődésről/megbékélésről van szó!

Hogyan böjtöljünk tehát - ha már őseink ezt hosszú évszázadokon át gyakorolták, s nyilván már csak áldásos hatásai miatt sem felejtették el ezt a szép hagyományt - hatásosan? A böjt "hatásossága" mindig az őszinte Istenhez-fordulásban, az Ő akaratára való figyelésben keresendő. Ha ez a készség az uralkodó bennünk, akkor a lemondás bizonyos élvezeti dolgokról - értsd: evés-ivás -, már nem fájdalommal terhes áldozat, hanem lélek-emelő, s lélek-tisztító, felszabadulást hozó örömteli (böjti) időszak - nemcsak nekünk - környezetünknek is...

Megtérésért.

A mai nap imádsága:

Uram! Esztelen világunk szenvedéseit szereteted határtalan nagyságával fedezd el! Ámen

   

Így szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz: "Hirdesd nekik mindazt, amit megparancsoltam neked, egy szót se végy el belőle! Talán hallgatnak rá, és megtér mindenki a rossz útról."
Jeremiás 26,2-3

Ha valaki nem látja jelen világunkban az ok-okozatokat, akkor mondhatja azt is: divattá vált a vészmadárkodás. Nemcsak a politika, de a természet is jelesül mutatja, mire képes a megromlott természetű, Istentől elfordult ember. Lelkismeretre hivatkozni azoknál, akiket megbabonázott a pénz, a hatalom világa eleve kudarcra ítélt vállalkozás. Amikor Jónás próféta Tarzuszba váltja meg a hajóbért, ahelyett, hogy az ÚR parancsára Ninivébe menne, abszolút logikusan dönt, s a józan eszére hagyatkozik: a niniveiek úgysem térnek meg...

Jeremiás próféta nem az eszére, hanem a szívére hallgat, s teszi azt, ami a leghálatlanabb feladat: hirdeti a veszedelmet. Teszi ezt még annak az árán is, hogy a vezetők meg akarják őt ölni. Reménység helyett a pusztulást szólni nem irigylésre méltó helyzet. Tehet-e Jeremiás mást, akkor, amikor Isten választottai letértek rendelt útjukról? Van-e más lehetőség, amikor nem hallgatnak többé az ÚRra, nem élnek törvényei szerint? A bűn piszkától bedugult fülű nép csak akkor hallja meg az üzenetet, ha a próféta nyilvánvalóan üvölti: a vég közel, ez így nem mehet tovább! Sokan az anyagvilágtól vezérelt nagy lendületben még beleszaladnak a kárhozat szakadékába, de néhányan időben meghallják a figyelmeztető szót, s lelkiismeretük megfékezi esztelen tobzódásukat, s így képesek megállni az utolsó pillanatban, a szakadék szélén.

200 éve Amerikában 60 millió bölény élt, 100 éve már csak 800(!)... Az Amerikai Hadtudományi Intézet számítása szerint, az elmúlt 6000 esztendőben csak a háborúk okán elpusztultak száma mintegy 3,9 milliárd(!) ember... Úgy néz ki, az ember alig vagy semmit nem tanult a múltból... Nem ismerte fel, hogy az Isten hivogatja őt mindenben.

Jeremiás nem tehet mást, mit mondja azt, amit az ÚR a lelkére helyezett. A megoldás nem a próféta kezében van, hanem az eltántorodott nép szívében. Ha ez a szív visszafordul Teremtőjéhez, akkor van kiút, ha nem, akkor elérkezik a pusztulás ideje.

Nyerészkedés.

A mai nap imádsága:

Uram! Adj nekem látó szemet, s erős szívet, hogy akaratod szerint értékteremtő alázatos eszközödként élhessek abban a közösségben, ahová gondviselő akaratod szerint helyeztél! Ámen

   

Hiszen apraja-nagyja mind nyerészkedésre adta magát, prófétája, papja mind hamisságot művel. Népem romlását úgy gyógyítják, hogy könnyelműen mondogatják: Békesség, békesség! - de nincs békesség! Szégyenkezniük kellene, mert utálatos, amit tettek. De nem akarnak szégyenkezni, és már pirulni sem tudnak.
Jeremiás 6,13-15ab

A bölcsességirodalom salamoni gyűjtésének gyöngyszem-igazsága ma is megállja helyét: "Nincs új a nap alatt!". Jeremiás próféta társadalomkritikája mára sem veszítette el érvényességét. Mindenhol, amikor az egyén elfelejti, hogy biztonságát és jólétét nem a másik kizsákmányolása, hanem annak szolgálata adja - meg-megjelenik a prófétai hang. Hallgatnak rá vagy sem, az az adott kor függvénye, az ítéletet mindig az utókor hozza meg.

Amikor "apraja-nagyja nyerészkedik" az nem más, mint hogy mindenki csak a maga hasznát keresi, csak magára gondol. A nyerészkedés könnyen tettenérhető a gazdaságban, de jelen van a mindennapi kapcsolatokban is. Amikor a férfi csak kedvét leli a nőben, amikor nő csak kihasználja a férfit, akkor azt a legértékesebb kapcsolatot degradálja az ember, amit éppen azért kapott, hogy abban rácsodálkozzon az életre, s annak csodáiban felfedezze Teremtőjét, s önmagát.

Amikor az ember elveszíti istenképűségét, eltorzul rajta az Atya képe, s ezzel együtt egész életvitele hamissá válik. A hamisság nemcsak azt jelenti, hogy élete nem valódi, de benne van még az igazság hiányából fakadó fájdalom is. A hamisak "védekezése" igen átlátszó, hatékonysága pedig csak ideig-óráig tart. Hiába az értékek relativizálása, felhívás a tolerancia gyakorlására, az értékromboló másságok békességes elhordozása csak feszültséget szül, hiszen nem lehet békésen elhordozni azt, ami rombolja a közösséget. Utálatos dolgok sötét folyama hömpölyög ma is közöttünk, s aki ezekben nem botránkozik meg, nemtörődömségével nemcsak az általános közömbösséget erősíti, de bűnrészesévé válik azoknak, akik arcpír nélkül folytatják értékrombolásukat...

Szenvedés...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy megértsem magamat, elfogadjam sorsomat, s mindenért dicsőíteni tudjalak! Ámen


Nem is tartóztatom meg a számat, beszélni fogok szorongó lélekkel, panaszkodni fogok keserű szívvel.
Jób 7,11

A szenvedő ember bizony panaszkodik... Vannak ugyan néhányan, akik szentként viselik nyomorúságaikat -, de ők egyre kevesebben vannak a modern világban! Nagy valószínűséggel ha Krisztus URunk szenvedő hús-vér emberként újra itt élne közöttünk, kevés követője akadna! Különösen az ún. nyugati-keresztény/jóléti társadalom embere tiltakozik kézzel-lábbal az ilyetén életforma ellen, még akkor is, ha ebből a közösség számára érték is támad! Manapság, amikor különösen nehéz idők járnak a lecsúszottakra mindenkiben feléled a túlélési ösztönk: "A kutyafáját, hát mégiscsak ember vagyok én is!"...

Ma reggeli elmélkedésünk alapigéi az Ószövetség egyik legismertebb, ugyanakkor legvitatottabb könyvéből valók. "Tanköltemény" ez, mely telve van spirituális/etikai töprengésekkel, s a maga egészében, egy szenvedő ember sorsán keresztül az Isten igazságos világuralmának kérdésével is foglalkozik: Jóbot meglátogatja három barátja, kiknek beszédei Jób feleleteivel a könyv legnagyobb részét foglalják el. Elifáz, Cófár és Bildád azt akarják bebizonyítani, hogy Jób a sorsát igenis megérdemelte, míg Jób elkeseredve zúgolódik a gondviselés ellen és ártatlannak véli magát. E beszédek után még egy Elihú nevű ifjú inté Jóbot hosszas beszédben megadásra, végre Isten maga szólal meg s Jóbnak sorsát jobbra fordítja. A könyv magyarázata annyi nehézségbe ütközik, hogy még tanulsága iránti is eltérők a nézetek...

Jób könyve nem zaklatott sorsú emberek kiagyalt története, hanem minden hívő ember fájdalmasan újra felfedezett és átélt története. A gondviselés-hit e valószínűtlen és maradandó bibliai alkotásában - ha figyelmesen olvassuk -, logikánk lassan összeomlik, hiszen nem igazán kapunk választ arra a kérdésre, hogy mi is a szerepe a JóIstennek a rossz dolgokban? Persze a hit igazából nem az, hogy válaszaink vannak... Annyi biztos, hogy Jób és barátai diskurzusában "a megérdemli/nem érdemli meg rendszer"-ünk végül is összeomlik! Ha egy vallás csak sajátos logikai rendszert propagál, világnézetet szugerál, akkor az az emberről, s nem az Istenről szól.

A valódi Istenhit távol áll a hősies idealizmustól (Elihú a megtestesítője) is, hiszen a hit mindenekelőtt következetes ráhagyatkozás Isten Gondviselésére: Ő az árnyékból a fénybe vezet! A könyv rávezet minket arra, hogy a gonoszságra ugyan vannak "rendszer-válaszaink", de az Élet nem a gonoszság elleni véres küzdelem, hanem annak az elfogadása, hogy Isten kegyelme révén sorsunk tökéletlensége is lehet elég jó...

Ha szeretem Istent, miért vannak gondjaim?

Ti Istentől valók vagytok, gyermekeim, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van. 1 János 4:4

Az életünk Krisztusban lehet rendkívüli, hihetetlen, tartalmas vagy céltudatos, de semmiképp sem gondtalan. Isten a dolgok sűrűjében tart minket, azért, hogy a többiek megláthassák, hogy egy élet, amely kapcsolatban van Jézussal, teljesen másként gyürkőzik meg a problémákkal, mint amelyik nem ismeri Őt.

Minket a Szentlélek tesz képessé arra, hogy a nehézségekre valóban úgy válaszoljunk, mint akik a mennyei királyságához tartozunk – nem úgy, mint akiket Isten látszólag elhagyott, vagy akik lázadnak ellene, nem is vesznek tudomást róla, vagy nem éreznek megbánást semmi miatt.

Amikor úgy gondoljuk, hogy Isten nincs ott a körülményeinkben, olyankor a nehézségekre elzárkózás, mások hibáztatása, szégyen, harag, gyűlölet, büszkeség, félelem és önzés a válaszunk. Bárki így reagálna. Bárki, aki nem ismeri Jézust.

Jézus számára egyik sem megoldás, így ő választás elé állít minket: Bízol abban, hogy van közöm mindahhoz, ami körülvesz téged, vagy sem?

Amikor az emberi természetünk szerint reagálunk, ahelyett, hogy a bennünk munkálkodó isteni természetnek vetnénk alá magunkat, valójában mélyről jövő bizalmatlanságot fejezünk ki Jézussal szemben. A tetteink azt mutatják, hogy bár hiszünk benne, képtelenek vagyunk megérteni az élet veszélyeit és feszültségeit. (Ami valljuk be, elég merész hozzáállás, annak fényében, hogy Jézus a keresztre szegezve halt meg.) Máskülönben pedig, amikor a Jézussal való kapcsolatunk valóságából fakadnak a válaszaink, akkor bizonyítjuk be igazán, hogy nagyobb az, aki bennünk van, mint az aki a világban van. (1Jn 4:4)

Jézus célja nem az, hogy elítéljen minket a bizalmatlanságunk miatt, hanem sokkal inkább az, hogy a hibás nézeteinket napvilágra hozza, és így elhagyva azokat elmélyíthessük vele a kapcsolatunkat.

Hagyd, hogy a Bibliáé legyen az első és utolsó szó az életedben

"...Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok." (János 8:31)


Ahhoz, hogy az életed a Bibliára tudd építeni, annak határozott alappá kell válnia. Iránytű kell, hogy legyen, amire támaszkodhatsz, ha útbaigazitásra van szükséged, tanácsadó kell, hogy legyen, hogy bölcs döntéseket tudjál hozni, és viszonyítási alap kell legyen, ha a dolgokat értékeled körülötted.

Az első és utolsó szó mindig a Bibliáé kell legyen az életedben.

Legtöbbször azért ér minket baj, mert döntéseinket megbízhatatlan hatalmakra bízzuk: kultúra ("Mindenki így csinálja"), tradíció ("Mindig így csináltuk"), ésszerűség ("Logikusnak tűnt"), érzések ("Így éreztem jónak"). Pedig, csak egy tökéletes irányútra van szükségünk, ami soha nem vezet félre. Csakis Isten szava lehet ez: "Istennek minden szava színigaz..." (Példabeszédek 30:5a).

A legfontosabb döntés, amit ma meghozhatsz az az, hogy végre helyre teszed magadban, hogy kié végső hatalom az életedben. Döntsd el, hogy a kultura, tradíció, ésszerűség vagy érzelemre való tekintet nélkül, a Bibliát választod, mint végső hatalmat. Amikor döntéseket hozol, határozd el, hogy először megkérdezed, hogy "Mit mondd a Biblia?". Határozd el, hogy ha Isten arra kér, hogy tegyél meg valamit, bízni fogsz a szavában és meg fogod tenni attól függetlenül, hogy értelmesnek, vagy értelmetlennek tűnik, vagy, hogy épp szívesen teszed-e.

Beszéljetek róla

* A jelenlegi döntéshozási módod alapján, ki, illetve mi a végső hatalom az életedben?

* Hogyan változna meg az életed, hogy ha mindig Isten szaváé lenne az utolsó szó? (Vagy hogyan változott meg az életed azóta, hogy az utolsó szót Isten szavának adtad?)

Ne élj bűnben, sajnálkozásban vagy szégyenben

"miképpen a Krisztus is szerette a gyülekezetet, és önmagát adta azért; hogy azt megszentelje, megtisztítván a víz fürdőjével az Ige által" Efézus 5:25-26

Nem kell többé együtt élned a bűnnel, a megbánással vagy a szégyennel. Túl sok ember ragadt meg a múltban az emlékei által és nem tudnak túljutni rajta. Vagy megsértettek és neheztelsz, vagy te bántottál meg valakit és bűntudatod van.

Isten nem akarja, hogy egész életedben cipeld ezt a nehéz csomagot. Azt szeretné, hogy szabad légy. Ez az egyik oka annak, hogy a Bibliát nekünk adta. Az Igéjét használja arra, hogy kiirtsa a bűnünket.

Emlékszem, sok évvel ezelőtt, amikor prédikáltam, egy hölgy könnyek között jött oda hozzám. Egy nagyon szomorú történetet osztott meg velem, benne az összes hibával, amit valaha elkövetett. Kétségbeesett volt és nagyon sírt. Folyamatosan csak azt mondta, hogy mennyire bűnösnek érzi magát.

Elolvastam neki az 1 János 1:9-et: "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól." Ez a szappantartó igevers. Isten azt mondja, hogy Ő fogja adni a fürdőt, megszabadít életed mocskától, megbocsát és letörli a bűneidet.

Aztán megmutattam a Róma 8:1-et: "Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak." A hölgy ez kérdezte: "Úgy érted,hogy Isten nem fog megbüntetni mindazért, amit rosszul tettem az életemben?" "Nem."- mondtam. "Miért?"-kérdezte. "Mert Jézus fizetett mindenért." "És mi a helyzet azokkal, amiket holnap fogok megbánni?"-kérdezte. "Jézus azokért is fizetett."

Isten Igéje megtisztít a piszoktól, kitakarítja az elmémet, és megtisztítja a testemet. Az összes koszt, mocskot, szennyt, bűnt és a szégyent elveszi az életemből. A Biblia az Efézus 5:25-26-ban ezt mondja: "miképpen a Krisztus is szerette a gyülekezetet, és önmagát adta azért; hogy azt megszentelje, megtisztítván a víz fürdőjével az Ige által".

Beszéljünk róla!

* Isten azt ígérte, hogy megbocsájtja a bűnödet. Kérted már, hogy megbocsásson neked?
* Mit gondolsz hogyan változna meg az életed, ha elfogadnád Isten kegyelmét és megbocsátását, és szabadon engednéd a sajnálkozásodat?

Venni a bátorságot kiállni Jézusért

„Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass" ApCsel 18:9b


Fontos, hogy megértsd Isten nézőpontját a kereszténység 3 legvitásabb területén amint formálod a világképedet és kutatod a Szent Írást, hogy megtaláld Isten vezetését mindenféle dolgokra vonatkozóan. Azért ezt a hármat fogom említeni, mert ahhoz kell a legtöbb bátorság, hogy ezekről beszélj . Miért? Mert nem csak hogy a legtöbb ember nem fog veled egyet érteni, hanem vitába is fognak szállni veled.

Átlag feletti bátorság kell, hogy kiállj az ilyen nyomás ellen.

Sok dolog van a Bibliában, amivel úgymond nincs probléma. Mint például, hogy segítsünk a szegényeken. Ezzel senki nem vitatkozik. Ellenben van 3 aspektusa a keresztény világnézetnek, amit utál a világ és amiről a legtöbb keresztény sunyít. Ezek a szentség területei:

1. Az élet szentsége: Istennek terve van minden meg nem született gyermekkel. Isten eltervezte az életed még mielőtt megszülettél: "Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük." (Zsolt. 139:16) Ki kell állnunk azokért, akik nem tudnak magukért - a 70 millió meg nem született amerikaiért, akik itt lennének, ha nem abortálják őket. Ha kereszténynek vallom magam, hinnem kell, hogy minden élet szent.

2. A szex szentsége: A szex csak a házasságba való. A szex Isten ötlete volt. Nem mocskos vagy rossz; a szex szent. "Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta! A paráznákat és a házasságtörőket pedig ítéletével sújtja az Isten." (Zsid. 13:4) Isten utasításai sosem változnak: a házasságon kívüli szex nem elfogadható Isten számára. Az együttélés házasság előtt elfogadhatatlan Isten számára. A pornográfia és az, hogy a nőket valaki tárgyaknak tekintse, elfogadhatatlan Isten számára.

3. A házasság szentsége: Egy férfi és egy nő egy életre. Ez Isten eredeti szándéka. Sok ember megkérdezi, mit mond a Biblia a poligámiáról. Nem mindennel ért egyet a Biblia, amiről számot ad. Akkor miért is hívjuk "Szent" Bibliának? Mert az igazságot mondja, és nagyon világosan ír a házasság kérdéséről: "Ő így válaszolt: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?” Majd így folytatta: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.” (Mt. 19:4-6)

Sok kérdés van az életben, amiben a jóakaratú emberek sem értenek egyet. Például nincs szó a Bibliában a gazdasági helyreállásról és a keresztények ellentmondhatnak egymásnak ebben. Azonban ha Isten követőjének mondod magad, akkor egyet kell értened ennek a három dolognak a szentségében azzal, amit Isten mond. Ezenkívül kell venned bátorságot hozzá, hogy ki is állj ezen véleményed mellett, még akkor is, és főleg akkor, mikor ez nem a népszerű vagy a "politikailag korrekt" megoldás.

Beszéljetek róla:
Mikor volt utoljára, hogy kiálltál Jézus mellett, ha szóba kerültek ezek a témák? Mi tart vissza, hogy többször is hangot adj ennek?
Milyen előkészületekkel érhetnéd el, hogy hatékonyabb beszélgetéseket folytathass ezekben a témakörökben?
Mit gondolsz, hogyan befolyásol egy keresztényt a keresztényi világnézete a politikai választások során?