A „Betsabé ügy”

„Aztán történt, hogy…” (2Sámuel 11:2 NKJ)

Dávidnál a „Betsabé ügy” akkor kezdődött, amikor óvatlanná vált. A Biblia azt mondja: „Aztán történt, hogy…”. Micsoda kezdősor! Dávid ötvenkét éves volt. A legtöbb középkorú férfihoz hasonlóan, nyilván ő is azon tűnődött: „Elég jó vagyok még?”. Bármire is gondolt, nem volt elég óvatos, és az ördög tudta ezt. Dávid húsz éven át győzelmes életet élt, „aztán történt, hogy”. Légy óvatos, a tegnap nem garantálja a holnapi sikeredet! Dávid meglátta Betsabét aznap este, de amit nem látott meg, az tette tönkre az életét. Nem látta, hogy a bűne négy gyermekének halálát fogja okozni (az újszülött, Amnón, Absolon és Adónijjá), vagy hogy ketté fogja szakítani az országát, és hogy belőle gyilkos válik. Ez a baj a bűnnel. Ha olyan dolgokra nézel, amikre nem kellene nézned, nem fogod látni a teljes képet. Amit nem látsz, az lesz ártalmadra. Dávid A, B és C tervet gondolt ki bűne eltussolására. Az A terv szerint Betsabé férjét, Úriást haza kellett hozni a csatából, hogy a hétvégét a feleségével töltse, így aztán majd úgy lehet feltüntetni a dolgot, hogy a gyermek tőle van. De a dolog nem működött. A B terv az volt, hogy Úriást le kell itatni, és úgy hazavitetni, de ez sem jött össze. A C terv nem volt ilyen szelíd – ez gyilkosság volt. Sajnos ez a terv működött. „Én ilyet sose tennék” – mondod. Meglepődnél, hogy mi mindenre lennél képes egy gyenge pillanatodban! A szexualitás tüze a házasság kandallójába való. Ha egyszer kijut onnan, valaki megégeti magát. Összegzésül: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1Korinthus 10:12).

Fokozatosan történik

„…először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban.” (Márk 4:28)
Ha egy Istentől kapott ígéret beteljesedését várod, figyeld meg Jézus szavait: „Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan. Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás” (Márk 4:26-29). Mielőtt megkapnád, amit Isten megígért, általában bizonyos fázisokon kell végigmenned. Tekintsük át ezeket:
Először a „nem tudom” lépcsőfok. A mag a földben van, hogy mikor fog termést hozni, egyedül Istenen múlik. Igéje azonban biztosít arról, hogy ez meg fog történni. Aztán következik a „sarj” szakasz. Még csak egy picike zöld hajtást fújdogál a szellő, de ez már elég ahhoz, hogy bátorítson, és tudtodra adja, hogy a válasz úton van. Aztán jön a „kalász”. Most már kezd úgy kinézni, mint amiért imádkoztál. Remélhetőleg eddig is öntözted imádsággal, tápláltad Isten Igéjével, és védted minden olyan negatív hatástól, ami megpróbálta gyökerestől kitépni. Végül elérkezel az „érett mag a kalászban” szintre. Ilyenkor mondja azt Isten: „Fogd a sarlót, mert eljött az aratás ideje!” Ekkor létfontosságú, hogy felismerd, mi az aratnivaló, és arasd le! Bármelyik szinten is vagy ma, állj rá Isten ígéretére, és bízz Benne továbbra is! Ő nem fog csalódást okozni.

Megtisztulás

„…vére megtisztít minket minden bűntől.” (1János 1:7)

János ezt írja: „Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” Ez az igeszakasz háromféle módját adja meg annak, hogy hogyan maradjunk tiszták ebben a szellemileg szennyezett világban:

1) Járjunk a világosságban. Ez azt jelenti, hogy olyan nyíltságra törekszünk Isten és emberek előtt, hogy nem kellene szégyenkeznünk, ha bárki is arról olvasna a holnapi újságban, amit ma tettünk. 2) Legyünk számonkérhetők. Ahhoz, hogy erőssé válj olyan területen, mely ma még gyengeségeid közé tartozik, sokszor szükséged van valakire, aki elég érett ahhoz, hogy kiérdemelje bizalmadat, elég könyörületes ahhoz, hogy elviselje következetlenségeidet, és elég nyílt ahhoz, hogy szembesítsen a dolgaiddal. Leginkább pedig olyan valaki legyen, aki elkötelezetten szeret téged. 3) Azonnal rendezzük el a bűnt. A bűntudatra ébredés pillanata el kell, hogy juttasson a bűnvallásra. Amikor ide eljutsz, el kell hinned, hogy „Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől”. Azután pedig kelj fel, és menj tovább Istennel; ne kárhoztasd tovább magad!

Ha van valami romlott étel a hűtőben, azt észleljük, valahányszor csak kinyitjuk az ajtaját. Lehet, hogy nem tudod pontosan, hogy hol van, de a szag elárulja, hogy ott van valahol bent. Az életünk is ilyen. Ha van bennünk valami romlott, akkor az, aki kapcsolatba kerül velünk, érezni fogja, még ha nem is tudja, hogy mi az, vagy miért van ott. Olyan szagot bocsát ki, ami érzékelhető. Ezért kell állandóan megnyitni magunkat Isten előtt, és engednünk, hogy a Szentlélek bejöjjön, megtisztítsa a szívünket, és eltávolítsa mindazt, ami akadályozza, hogy Istennel járjunk.

NE ÍTÉLJ!

„Ki vádolná Isten választottait? …” (Róma 8:33)

Ha valakit megítélsz vagy leszólsz, nagyon vékony jégen jársz Istennél. A Biblia azt mondja: „…ki merne összeakaszkodni Istennel amiatt, hogy választottjait bántja? Ki merne ujjal mutogatni? Aki meghalt értünk… ebben a pillanatban is könyörög értünk Istennél. Azt hiszed, bárki is képes lehet arra, hogy éket verjen közénk és Krisztus szeretete közé? Semmi esetre sem! (Róma 8:33-35 TM). Hívő testvéreink nem tökéletesek, de Isten azt mondja, hogy ők is szeretett Fiának tulajdonai (ld. Efezus 1:5-6). Nincs semmi olyan, amit felhozhatnál ellenük, amiről Isten már rég ne tudna. Állj meg, és gondolkodj el: ha megítéled őket, azzal kétségbe vonod Őt, aki megváltotta őket, és azt sugalmazod ezzel, hogy Ő hibát követett el, és nem tudja, mit csinál. Azt mondod: „Hát nem kell szólnom, ha valami nincs rendjén?” De igen, ám légy óvatos, nehogy átlépd a határokat, és a személyt ítéld el! A hozzáállásod legyen segítőkész, megbocsátó és a megbékélést elősegítő! Ha bármikor meg akarsz ítélni valamit, amire nincs felhatalmazásod, már túl is lépted hatáskörödet! Pál azt írja: „Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel: Tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa” (Róma 14:4). Isten dolga megítélni az embereket – és ebben nincs szüksége a segítségedre!

Döntés...

A mai nap imádsága:
Istene! Szabad akarattal ajándékoztál meg, s gyakran nem tudok mit kezdenei a szabadságommal. Magam ellen fordítom azt, amit azért adtál, hogy kiteljesedjek általa. Add, hogy a jó mellett tudjak dönteni, s ne legyek közönséges, mint Ézsau, aki egy tál lencséért eladta jövőjét! Ámen
   

Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. Mert mindeki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.
Jakab 1,13-14

"Mindenki a maga szerencséjének kovácsa" - tartja a régi szólás. Nemcsak Jézus korában, ma is sokan szeretnének kibújni a felelősség alól. Jóllehet Jakab apostol levele többnyire praktikus tanácsokból áll és nincs benne semmilyen megigazulástani teológiai gondolat - ezt tudottnak, elfogadottnak veszi - de mindazok a kijelentések melyekkel találkozunk e rövid levélben, igencsak meggondolandók. Nyilvánvaló, hogy szívesebben beszélünk a körülmények kényszerítő erejéről, mint a személyes felelősségről, szívesebben testáljuk át lelkiismeretünk terhét az események szerencsétlen együttállására, s mondjuk azt, "kudarcot vallottam", mintsem bevalljuk: az egésznek csakis én vagyok az oka. Nyilvánvaló az is, hogy minden a fejben és a szívben dől el, nem a körülményekben. Ennek alapján az is nyilvánvaló kellene hogy legyen, a boldogság, a kiegyensúlyozottság is belül, s nem a külső dolgokban, körülményekben kell hogy megvalósuljon.

Mindezek ellenére sokan mégsem a lélek kacskaringós belső útjait járják, hanem az anyagvilág csábításának engedve, annak gyors előrejutást ígérő széles autópályáján száguldanak... Míg az előző a célhoz juttat el, az utóbbi csak annak ígéretét adja. Ezért aztán sok materiális gyorshajtó vallja: a cél a száguldás, az útonlevés maga. Csak ha nem működik a "motor" , ha erősen korlátozottakká válunk a világ birtoklásában (mobilitás, evés-ivás stb.) akkor döbbenünk rá, hogy a soha meg nem valósuló ígéretek autósztrádáján "gyalogszerrel" sehova nem jutunk... aki az anyagtól függ, annak ereje is az anyagban van, abból merít - mindaddig, amíg meg nem emészti azt a rozsda...

Azt, hogy kívánságai alapján ki mit dönt, nem a Sátán nem az Isten, hanem én magam, csakis én magam döntöm el. A szeretet Istene legfőbb teremtményének, az embernek a legtöbbet adta: a szabadságot. Szabadsággal együtt teljes a világ, csakis szabadságban teljesedhet ki a szeretet. A szabadságban azonban ott van a "nemet-mondás" lehetősége is. Mondhatunk nemet az Istenre, de mondhatunk nemet a ránk leselkedő bűnre is. A választás csakis rajtunk áll. Luther ezt nagyon egyszerűen így mondja: "Ha az ördög lovára ülsz fel, akkor az pokolba visz el téged, ha az Isten lovát választod, akkor a menyországba lovagolhatsz."

Evangéliumhirdetés...

A mai nap imádsága:
Uram! Adj nekünk Benned való reménységet, jókedvet és erőt az elvégzendő munkához! Ámen
   

"Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni, és történt vetés közben, hogy egyik mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták. Másik meg a sziklás helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben; amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. Egy másik a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést."
Mk 4,3-7

Rosszemlékezetű "vadkommunista" időkben - ötvenes évek elején - sztálini orosz mintára kicsiny hazánkban is a hatékonyságot tették meg Rákosiék vezérelvvé. Hivatalos neve akkortájt nem reform volt, hanem racionalizálás, de köznyelvben csak "raciként" emlegették. Ezidőben rengeteg ember veszítette el az állását - főleg az értelmiségiek közül. (Pedig azok a szerzetes-paptanárok, mérnökök még nem pártállamtól "hülyére-fegyelmezett" vagy a konzumtársadalom "szépségeibe" beleszédült értelmiségiek voltak... Ha megnézzük, hogy a mai értelmiség mennyire él értelmiségi létet, akkor kiderül hogy társadalmi szerepvállalásuk, a közösségért érzett felelősségük mekkora - tisztelet a kevés kivételnek -, azt kell megállapítani: egyszerűen gyalázatos. A "Ne szólj szám, nem fáj fejem!" ősrégi túlélési stratégia nyomása alatt élik vegatatív életüket... Nagyítóval kell keresni az olyan színészeket, akik a nemzet lelkiismereteiként játszanak, a becsületes politikus meg olyan ritka, mint a fehér holló... Nos, egy ilyen modern technikai, energia- és humánerőt faló világban, mint a mai, különösen is fontos a költséghatékonyság. Egyrészt tényleg fölöslegesen terheljük a természetet - nincs kizárva, hogy bele is rokkan -, másrészt az utókornak is illene hagyni valamit a Föld kincseiből... Nem csoda, hogy a megnehezedett körülmények okán is, a tiszteséget, a becsületet, a jóérzést megelőzi a haszonelvűség...

A Magvető példázatának nyugodtan adhatnánk manapság azt a címet is: "A tékozló JóIsten" vagy "A realitástvesztett földműves"... Ugyanis 75%-át a drága vetőmagnak szétszórni, oda is juttatni belőle, ahol már eleve látható, hogy semmi eredményt nem hoz majd - egyenesen balgaság! Ezt a "luxust" nem engedheti meg magának egyetlen vállalkozó sem, hiszen akkor garántáltan csődbe megy! Azt már csak mellékesen érdemes megjegyezni, hogy mennyire szolgálja az életet egy olyan adópolitika, ahol az elvonás mértéke 62% (Németország) vagy éppen 86% (Magyarország)... Nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy az a "szisztéma", amely nem ad életteret az Életnek, az elsorvad. Ezt a folyamatot válságnak nevezik.

Isten országában azonban más törvények uralkodnak. Ott a kevés is mérhetetlenül sok, s ami itt lehetetlen az ember számára, az ott lehetséges. A példázat evangéliumi üzenete elsősorban az, hogy a befogadó jó föld az áldásban részesül, s bőséges terméssel dicséri az Élet Urát... De azt is üzeni nekünk, hogy az evangélium hirdetését nem lehet "projekt-keretekbe", szervezeti és működési szabályzatok közé szorítani... Krisztus Egyháza nem konszern, amit a vállalatirányításnál jól bevált vezetéstechnikai eszközökkel az ember "nyereségessé" tudná tenni! Az Egyház Isten kegyelemből él, élt is mindeddig, amin gyaníthatóan nem fog változtatni a jövőben sem a Változatlan ÚRIsten...

Házasság...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy Rád építhesse mindenki boldogságát, s add, hogy mindenki megtalálhassa és kegyelmedből élve egy életen át megőrizhesse a neki rendelt segítőtársát! Ámen

Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta! A paráznákat és a házasságtörőket pedig ítéletével sújtja az Isten.

Zsid 13,4

Megházasodni viszonylag egyszerű, házasságot megtartani lényegesen nehezebb, boldog házasságot vezetni egy életen át... a művészet maga! Nos, úgy néz ki, hogy a 20. század végére, a 21. század elejére alábbhagyott az emberekben a művészi alkotó kedv, mert valahogyan nem akarnak sikeredni a házasságok, legalábbis nem hosszabb távon. Mi lehet ennek az oka?

Számos okot sorolnak fel a szakemberek, sőt valóságos okhalmazt zúdít a média az emberekre, mi az oka a rossz házasságoknak. A sok igaz megállapítás közé azonban számos hamis állítás is keveredik, megzavarva az átlagember orientációját. Az átlagember - s jóllehet mindannyian különlegesek, megismételhetetlenül egyediek vagyunk, de mégis átlagosak, hiszen "emberként", s nem angyalként működünk -, érzésből, jószándékkal átitatott lendületből MINTÁK alapján éljük a párkapcsolati életünket. Tudományos felmérések bizonyítják, hogy az emberek túlnyomórészt nem logikus döntések szerint, hanem el-, betanult minták alapján vezeti életét, oldja meg konfliktusait... a házaséletben is. Luther Mártonunk nem volt pszichológus, mégis a minta fontosságát emeli ki, amikor azt mondja: "a szülők a gyermek(ek) számára a családban az Isten helytartói". Talán nem véletlen, hogy ilyen sok a zavart Isten-képű ember a világban! Csak azt élik meg, amit a szülők eléjük éltek, amire "mintát adtak".

A párkapcsolati boldogságot propagáló iskolák - jószándékuk ellenére - a leglényegesebbet általában nem mondják el: a házasság titok, felettéb nagy titok. Titok azért, mert nem embertől van, hanem Istentől. Isten határozta meg, RENDelte el a páros élet, a férfi és nő kapcsolatának örök törvényeit, mert ezt a legkisebb, legsérülékenyebb, de mégis legtöbbet adó közösséget kívánta partneréül a folyamatos teremtésben. Istennek semmibe se telt volna, hogy úgy alkossa meg az embert, hogy az osztódással/klónozással szaporodjék, de mégsem ezt akarta. Isten számára a szabad akaratból történő döntés a fontos, hogy minél inkább kiábrázolódjék számunkra az ÉLET isteni mivolta! A Teremtő Isten a házasságot, két ember szövetségét, ezért törvényeivel védelem alá helyezi, hogy nyilvánvalóvá váljék minden korban: az ember Istenképűségre teremtett lény...

Aki átírja, felülírja ezt az isteni rendet, az saját védelmét gyengíti, az saját boldogságának bástyáit rombolja le. A házasság az a titkokkal teli hely, ahol az elrejtettségben, a feltétel nélküli elfogadásban, a legőszintébb szeretetben feloldódva megújulhatunk, s megerősödhetünk. Ez a regenerálódás aztán védelmet ad hétköznapi küzdelmeinkben, s azért, hogy naponta "újrateremtődhessünk" istenképűségünkben ez az "isten-elrendelte intézmény" minden védelmet, támogatást megérdemel - erre buzdítanak a próféták, s az apostolok mind...

Hitelesség...

A mai nap imádsága:
URam! Megkoptak szavaink, s ajkunk is megfáradt a Te dicsőítésedben... Szentlelked járja át újra szívünket-lelkünket, hogy Benned megerősödve hitelesen tudjunk bizonyságot tenni Rólad! Ámen


Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék, mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl.
2 Kor 10,17-18

"Ajánlom magamat!" - mondották volt régen, s talán akkoriban is furcsán néztek arra, aki ezt a modoros kijelentést tette. Ajánlani ugyanis egyik ember ajánlja a másikat, s akinek nincs ajánlója (értsd: pártfogója), az nem csak azidőtájt, de manapság is hamar falakba ütközik. Az esélyegyenlőség ugyan szép demokratikus alapelv, csak hát az emberek nem egyformák, más a karakterük, más a kultúrájuk, más a világlátásuk és a hitük, s más a teherbíró-képességük, sőt a munka-moráljuk is... Ezért aztán a kontrol, az sosem árt: "Vertrauen ist gut, Kontroll ist besser!" - tartja a német szólás, azaz: A bizalom jó, de az ellenőrzés még jobb! (Ha nem is esik jól a kontrol, de azért mindig hasznos.)

Isten igéjének hirdetése különleges feladat. Nem egyszerűen csak tanítás, bár a tanítás is egy külön, nehéz tudomány. (Hogy mennyire, azt láthatjuk az egyre romló oktatási színvonalon...) Az igehirdetés - ennek elvégzésére ajánlja magát Saul-Pál a korinthusiaknak - nem egyszerű információ-átadás, hanem életvitel, életstílus közvetítése, ami az ige hirdetőjétől hitelességet követel. A "messziről jött ember azt mond, amit akar"-bölcsesség nem mai keletű, régen is tudni akarták, hogy ki az, aki mond, bizonygat valami fontosat. Így Pál és kísérete nehéz helyzetben vannak, hiszen a természetszerű "hitelesítési eljárás" náluk nehézkesebbnek bizonyult: nem biztos, hogy valaki gyorsan megjárta volna Jeruzsálemet, illetve végigjárta volna a kisázsiai gyülekezeteket, hogy Pálról és kíséretéről megbízható információkat szerezzen.

Ezért írja a korinthusiaknak, hogy az a megbízható, akit az ÚR ajánl, vagyis: akinek az életén meglátszik az áldás, tapasztalható munkájának az eredménye. Az áldás megléte, megtapasztalhatósága soha nem a siker nagyságától függ - kicsi eredmény is hordozhat nagy áldást!

S hogy mik az ÚR ajánlásának(áldásának) jelei? Elsősorban a békesség, és a rend. Isten ugyanis a rend Istene! Ha Ő a világot "rendben" teremtette meg - márpedig a kozmosz az Ő isteni rendjét tükrözi vissza(!) -, akkor miért ne lenne rend az Ő Lelke által létrehívott közösségben, az egyházban? Ha egy egyházban rendetlenség van - azaz eltérnek a jézusi jó rendtől -, akkor fel kell tenni józanul a kérdést: Mit is képvisel az adott közösség?

Az egyház jó rendjét sokan keverik a törvénnyel, pontosabban annak a helytelen alkalmazásával, amit törvényeskedésnek hívunk. Krisztus URunk azért mondja tanítványainak: "Közöttetek más rend legyen!" -, mert a tanítványok elsődleges feladata, munkája, opus propriuma, hogy személyes életük irányt mutató legyen. "Legyetek só és világosság!" A világosság nem vakító reflektorfényt jelent, a koromsötétben egyetlen gyertya is képes a helyes irányt mutatni! (Ezért retteg a sötét hatalom attól, aki az igazság gyertyalángját a magasba emeli!)

Dicsekedni sok mindennel lehet, de ezek mind múlandó dolgok. Aki az ÚRral (az ÚR áldásával) dicsekszik, annak öröme el nem múló öröm, mert az újra és újra megújul. Ezért érdemes mindig megvizsgálni, ki az, aki az ÚR segedelmével csak magát reklámozza, s ki az, aki az ÚRnak "csinál reklámot", azaz hívja fel a figyelmét másoknak az evangélium jó hírére...

Önértékelés...

A mai nap imádsága:
URam! Megteremtettél, hogy élhessek. Add, hogy Neked tetsző legyen életem, s akaratodat betöltve kiteljesedve élhessem mindennapjaimat! Ámen
   

Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi,
megcsalja önmagát.
Gal 6,3

Sokminden alakítja önbecsülésünket: a család, amibe születünk, az ország ahol élünk, s természetesen, a hitünk, ami szerint alakítjuk életünket. Életünk 'minősége', melyre manapság oly szívesen hivatkoznak és hivatkozunk mi is, egyedül rajtunk múlik. A világ (azaz a benne lévő események, történések, jelek és jelképek) azonban azt sugalmazzák, hogy a kiegyensúlyozottság, a megelégedettség nem belülről fakad, hanem külső körülmények függvénye: azaz, aki a kívülről felajánlott megfelelő önmegvalósítási modell mellett dönt, s mindenekelőtt hisz önmagában, az eléri az áhított boldogságot...

Önértékelési zavarokkal küszködők mindig is voltak - lásd a depressziós Saul királyt -, manapság azonban ez tömeges méretűvé duzzadt. Sok oka van/lehet ennek: munkanélküliség vagy kényszerrel végzett munka, párkapcsolati élet terhei vagy éppen a párkapcsolati élet hiánya, s nem utolsó sorban a hit hiánya vagy a meglévő hit életidegensége. Sokan vannak manapság, akik nemhogy önértékelési zavaraik, de még önértékelésül sincs! Akiket a korszellem sikerrel a tömegember-létbe szorított, azok már nem álmodnak szépet és jót, nem álmodják bele múlandó hétköznapjaikba az Örökkévalót, nem hisznek a szerelem istenadta-holtodiglan-holtomiglan-kísérő illúziójában sem -, nos azok lelkét lassan, de biztosan a mindennapok küzdelmei felőrlik...

Vannak olyanok is, akik ha Istennek nem is, de félistennek képzelik magukat... Magától értődően mondanak és tesznek olyasmit, amit a jóérzésű ember józansága "alaphelyzetben letilt", de aki "nem ismer se Istent, se embert", annak nincsenek ilyen 'gátlásai', amikor átgozol másokon, s porba tipor tisztességet, becsületet, szemérmet és részvétet. Ők azok, akikről az ige azt mondja: ők valaminek gondolják magukat. Ők meg vannak győződve arról, hogy ők "valakik", mert hatalmuk van, mert pénz feszíti a zsebüket. S milyen nevetségesen kicsiny hatalmacska ez! Amikor az ilyen "valakik" bajba kerülnek, s nyüszítenek életükért, mert nyilvánvaló, hogy hatalmuk, pénzük semmit nem ér egy betegséggel, egy tragédiával szemben, akkor nyilvánvaló az önámítás legnagyobbika: az öncsalás...

Aki Isten szeretetébe merülten kívánja élni életet, az nem csalatkozik sem Teremtőjébem, sem az életben, s nem csalja meg önmagát sem azzal, hogy valakinek hiszi magát. Jól tudja, hogy egyedül Isten az, Aki valakivé tehet, ha akarja, de Ő elsősorban arra teremtette az embereket, hogy istenképűen éljenek ebben a földi világban. Aki csak önmagát akarja látni a másikban, aki a maga életét akarja megnyerni a világ/a természet kárára, annak önnön felmagasztalása végül szegyenteljes megaláztatásba fordul, de aki nem felejti el, hogy Isten naponként megújuló kegyelmére szoruló teremtmény, az megtalálja önmagát, s felebaráti szolgálatában kiteljesedett, Istennek tetsző életet él...

Őszinte szavakért.

A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Hálát adok Neked, hogy megőriztél ezen az éjszakán is! Szent angyalod vigyázzon rám, s szeretteimre! Ámen.
   

Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen
Róma 11,36

Egész életünk a körülöttünk és bennünk lévő világ kutatására, jobb megismérésére irányul. Csak idő, s felhalmozott tudás kérdése, hogy egyszer eljussunk egy olyan pontig, amikor a meglátott összefüggések komplexitása meghaladja mentális képességeinket. Ilyenkor esik ámulatba az ember, s hagyja el ajkát olyan kijelentés, mint mai igénk. Ez a mondat igazi doxológia, azaz dicsőségmondás.

Istent álmodni nem beszűkülés - ahogyan a világ gondolja -, hanem kiteljesedés, emberlétem szövevényes voltának egyetemesebb megismerése. De miért is jó, ha az egyház elsődleges munkájába (opus proprium), a dicsőítésbe bekapcsolódom? Nyilvánvaló, hogy nem lesz Isten dicsősége sem nagyobb, sem kisebb attól, hogy szavaimmal Isten mellé állok. De nem is ezért szükséges a naponkénti hálaadás. A himnikus gondolataink nem céltalanok. Amikor már nem tudjuk kimondani vágyainkat, érzelmeinket, akkor szavainkat, mondatainkat a dicséretben furcsamód újraszőjük, hogy mint Mózes, kendő gyanánt magunk elé tartva Isten dicsőségének fényét felfogjuk, s egyben meg is védjük magunkat tőle. A dicséret közben válik valóságosabbá nemcsak Isten, hanem mindazon érték is, melyek Istenhitünkből születnek naponként.

Az Örökkévaló akaratát nemcsak megismerni, hanem megélni, igazi nagy vállalkozás. Egész életünkre szóló program, számtalan kihívással és próbatétellel. Sokan meg is ijednek ettől, s ellökve maguktól e lehetőséget a materiálisan megfoghatóval, a birtokolhatóval vigasztalódnak. Mivel azonban a lélek is "kéri a maga részét", ezért idővel mégiscsak felvetődik a nyugtalanító Isten-kérdés... Megnyugtató választ találni kegyelem, kérdéseket megfogalmazni kötelesség, emberségünk egyik alappillére...

A legjobb anyagi befektetésed ami lehet

"A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal, gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet." 1Timóteus 6,18-19

Isten igéje beszél arról, hogy a mennyben gyűjtsünk kincseket magunknak (Máté 6,20-21).

Hogy tegyünk így? Jézus egyik legjobban félreértett kijelentésében ezt mondja: "Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba." (Lukács 16,9)

Jézus nem úgy értette, hogy pénzen "vegyél" barátokat magadnak. Úgy értette, hogy azt a pénzt amit Isten ad neked, arra kéne használnod, hogy embereket vigyél Krisztushoz. Így ők az örökkévalóságban is barátaid lesznek, akik köszönteni fognak téged, amikor belépsz a mennybe! Ez a legjobb anyagi befektetés amit tehetsz.

Már valószínűleg hallottad a kifejezést "Semmit sem vihetsz magaddal," de a Biblia elmondja hogy előre küldheted azzal ha emberekbe fektetsz akik oda mennek: "gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet - ez az egyetlen biztonságos befektetés az örökkévalóságra! És így egy gyümölcsöző keresztény életet fognak élni itt lent is." (1 Timóteus 6,19)

Milyen módokon tudod más emberekbe fektetni a pénzed? Milyen módokon tudod a pénzed abba fektetni hogy emberek közelebb kerüljenek Jézushoz? Imádkozz ezért és meglátjuk, hogy Isten kit vagy mit juttat eszedbe. Nem számít milyen apróság, tégy egy apró befektetést az örökkévalóságba ezen a héten.

A cselekedeteid megerősítik a hited.

Isten receptje a jó egészségre

„Fiam, ne felejtsd el tanításomat, és parancsaimat őrizze meg szíved, mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked!” (Péld. 3: 1-2 MBT)

Ha lenne egy olyan gyógyszerem, ami évekkel meghosszabbítaná az életedet, valószínűleg hajlandó lennél sokat fizetni érte. De mi van akkor, ha azt mondom: Hívő keresztényként már a birtokodban van a hosszú élet kulcsa teljesen ingyen?

Isten az Ő írott Igéjében már minden alapelvet megadott arra nézve, hogy hogyan törődjünk az egészségünkkel. A Biblia a tested Használati Útmutatója. Ahogyan Dávid mondja a Zsoltárokban : Kezed alkotott és megerősített, tégy értelmessé, hogy megtanuljam parancsolataidat (Zsolt. 119:73 MBT). Mózes 5. könyvében pedig ezt olvashatjuk: „Mert nem üres beszéd az számotokra, hanem életet jelent nektek. Általa éltek hosszú ideig azon a földön, amelyre most átkeltek… (5 Móz. 32: 47 MBT).
Isten azt mondja tehát: „Ha úgy törődsz az egészségeddel, ahogy én tanácsolom neked, akkor egy örömteli, hosszú életben lesz részed.”

A mai központi igeversünk:
Fiam, ne felejtsd el tanításomat, és parancsaimat őrizze meg szíved, mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked!(Péld. 3:1-2 MBT)
Mik ezek a parancsolatok?

„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj Rá, és Ő egyengetni fogja ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak. Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, akkor bőségesen megtelnek csűreid és must árad sajtóidból.” (Péld. 3: 5-10 MBT).


Ezek a versek néhány olyan tényezőt emelnek ki, melyekre talán nem is gondolsz, de ezek őrzik meg a te egészségedet: Nyugalom, Bizalom Istenben, becsületesség, alázat, nagylelkűség. Ezek a dolgok egészségesebbé tesznek, mert a te fizikai egészségedet befolyásolja a szellemi állapotod.
A következő néhány napon át 4 dolgot fogunk megfigyelni, amit neked a Biblia szerint az egészségedért érdemes megtenned. Ma egy kis ideig elmélkedj a Példabeszédek 3:1-10 szavain és kérd Istent, mutassa meg az útját annak, hogyan növekedhetsz nyugalomban, bizalomban, becsületességben, alázatban és nagylelkűségben.

Légy tanítható

"Pál így válaszolt: "Nem tudtam, atyámfiai, hogy főpap." Mert meg van írva: "Néped fejedelmét ne átkozd!" (Apcsel 23,5)

Akkor tanulékony a lelkünk, ha gyorsan tudunk reagálni az igazságra, ha hitünket, gondolatainkat és viselkedésünket az igazsághoz igazítjuk.

A taníthatóság kiváló példája az, amikor Pál apostol a Szanhedrin nagytanács előtt áll, vérző szájjal. Valaki épp az előbb parancsolta, hogy üssék arcon.

Pál azonnal rendreutasítja azt a férfit, aki a parancsot kiadta: "Megver téged az Isten, te meszelt fal! Itt ülsz, hogy ítélkezz felettem a törvény szerint, mégis a törvény ellenére azt parancsolod, hogy megüssenek?" (Ap. Csel. 23:3)

De Pált is azonnal rendreutasítja a férfi, aki mellette áll. Elárulja, hogy az a férfi, aki parancsot adott a pofonra, "Isten főpapja", és még ha Pál nem is ért egyet vele, akkor és ott tisztelnie kell benne az Úr által felkent vezetőt (Ap. Csel. 23:4).

Pál rögtön helyesbít, és még érezve a vér ízét, így szól: "Nem tudtam, atyámfiai, hogy főpap." Mert meg van írva: "Néped fejedelmét ne átkozd!" (Ap csel 23:5)

A Biblia azt tanítja, hogy a bölcs ember nyitott a tanításra, még ha az feddés is. "Ne fedd meg a csúfolódót, mert meggyűlöl téged, de fedd meg a bölcset, az szeretni fog téged! Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását!" (Péld 9:8-9)

Beszéljetek róla

* Kik azok a vezetők az életedben, akik felé Isten akarata szerint tiszteletet kell mutatnod?
* Hogyan értékelnéd magad: milyen mértékben vagy nyitott a tanításra, még ha az feddés is?