2017. július 5., szerda

Az ötvös tüze

„Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt…” (Malakiás 3:3)
Úgy érzed, hogy tisztító tűzben vagy? Ha igen, ne lázadj ellene, és ne próbálj elmenekülni, csak ülj nyugodtan, és hagyd, hogy az Ötvös elvégezze munkáját! A Biblia azt mondja: „Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztítja meg az Úr Lévi fiait. Fényessé teszi őket, mint az aranyat és az ezüstöt. Akkor majd igaz áldozatokat visznek az Úrnak”. Egy nő, aki ezt az igeverset olvasta egy bibliaórán, szerette volna megtudni, hogyan vonatkoztathatja ezt a saját életére, ezért találkozót beszélt meg egy ezüstművessel. Csak annyit mondott, hogy általában érdeklődik a munkafolyamat iránt, és kérte, hogy leülhessen és figyelhesse az ötvöst munkája közben. Figyelte, ahogy a mester az ezüstöt a tűz fölé tartja. Az ötvös eközben elmagyarázta, hogy a tűz közepében kell tartania az ezüstöt – ahol a tűz a legforróbb –, hogy minden szennyeződés kiégjen belőle. A nő megkérdezte a mestert, hogy ilyenkor egész idő alatt ott ül-e a tűz előtt. „Igen” – felelte – „hiszen nem csak tartanom kell, de figyelnem is. Ha túl sokáig hagynám a tűzben, tönkremenne.” A nő ezen elgondolkodott egy ideig, majd újból kérdezett: „Honnan tudja, hogy mikor kész?” Az ötvös mosolyogva válaszolt: „Ezt nagyon könnyű felismerni – amikor meglátom benne visszatükröződni az arcomat.” Ha ma az Ötvös tüzében vagy, ne feledd: a) Ő tudja, mit csinál, tehát bízz Benne! b) nem fogja engedni, hogy a körülmények elpusztítsanak, és egy pillanatra sem veszi le rólad a tekintetét. c) Amikor a folyamat véget ér, Krisztusra fogsz jobban hasonlítani, nem régi önmagadra. Nem ezt szeretnéd te is? Nem pont ezért imádkoztál?


IMÁDKOZZ ISTEN JÓINDULATÁÉRT!


„És jóindulatot támasztok..." (2Mózes 3:21)
Isten ezt mondta Izrael népének: „És jóindulatot támasztok e nép iránt az egyipto­miakban, úgyhogy amikor eljöttök, nem jöttök üres kézzel" (2Mózes 3:21). Isten két dolgot ígért népének, mielőtt elhagyták Egyiptomot: ellenségeik jóindulatát és bőséges ellátmányt. Amikor pedig kihozta őket, mindkettőt meg is adta. Van ebben egy fontos tanulság. A problémád csupán tanterem - egy irányított környezet, amelyben Isten a te javadra munkálkodik. Figyeld meg, mit használt fel arra, hogy népét kiszabadítsa a rabszolgaságból, és változtasson helyzetükön - legyeket, jégesőt és békákat. Azok a dolgok, amik ellenségeiket pusztították, számukra Isten szabadítását hozták el. Isten számára nincs lehetetlen. 0 lehet az orvosod, a tanácsadód, a tőzsdeügynököd, az ügyvéded és bármi más, amire épp szükséged van. Figyeld meg, a békák, melyek meg­szállták az egyiptomiak otthonait, nem tudtak bejutni az Isten népéhez tartozók házai­ba. Ezt jelenti, hogy Isten jóindulata véd téged! Gondolj csak azokra a dolgokra, amik megtörténtek veled, mégsem tudtak ártani. Ezsdrás ezt mondta: Istenünk ereje velünk volt, és megmentett bennünket az úton ólálkodó ellenségtől" (Ezsdrás 8:31). Miért mondott a fáraó hirtelen igent Mózesnek, miután annyiszor nemet mondott? Az időzítés miatt! Amikor Isten elérkezettnek látja az időt, mozdulni fog az érdekedben. Te­hát imádkozz jóindulatáért: így egészen váratlan helyeken is jóindulatot tapasztalhatsz; kegyelmet, mely hegyeket mozdít meg; szívességet, amely ajtókat nyit meg; jóindulatot, amely által hozzáférésed lesz olyan dolgokhoz, amikhez egyébként nem lenne. Ha nem tudsz megbirkózni a jövővel, nézd csak meg a múltat: „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján..." (Zsoltárok 23:6)


KAPCSOLATÉPÍTÉS AZ ÚRRAL


„…növekedjetek a kegyelemben a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében…” (2Péter 3:18)
Először is határozd el, hogy valóban akarod! A lelki növekedés nem történik meg csak úgy magától. Nem ébredsz egy reggel hirtelen lelkileg érett emberként. Rá kell hangolnod a szívedet, és ezt kell elsődleges fontosságúvá tenned, különben nem fog megtörténni. A Biblia azt mondja: „Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember” (Jakab 1:7-8). Másodszor: Törd meg a saját akaratodat! Amíg nem adod meg magad Istennek, és nem állítod akaratodat összhangba az ő céljaival, addig nem fogsz lelkileg előre jutni, csupán körben fogsz járni. Izrael negyven évig rótta a köröket a pusztában, pedig alig 20 kilométernyire voltak az Ígéret Földjétől. Ne hagyd, hogy veled is ez történjen! „A békesség Istene pedig… tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves előtte” (Zsidók 13:20-21). Harmadszor: Ébreszd fel a hitedet! Engedelmeskedj Isten Lelke vezetésének! Ne félj, ő nem fog cserbenhagyni. Arra vigyázz, hogy te ne hagyd őt cserben! „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik keresik” (Zsidók 11:6). Negyedszer: Vedd fel a keresztedet! „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti az életét énértem, megtalálja.” (Máté 16:24-25). Ha komolyan veszed, hogy kapcsolatot akarsz építeni az Úrral, tedd ezt a négy dolgot!



Légy mindenben imádkozó!


„…Mindenekben… imádkozva … tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt!” (Filippi 4:6 NIV)

Egy keresztény szerző írta: „Gyakran előfordul, hogy amikor imádkozom, nem beszélek Istennek azokról a dolgokról, amik igazán foglalkoztatnak, mert valahogy nem tűnnek lelki dolognak. Ezért aztán a világbékéért vagy a misszionáriusokért vagy valami ilyesmiért imádkozom. De az elmém újra meg újra visszatér arra, ami valójában a szívemben van. Az ilyen elkalandozó elmére a megoldás ebben a kifejezésben rejlik: »mindenekben«. Azért kell imádkoznom, ami bennem van, és nem azért, amiről szeretném, ha bennem lenne. Amikor valóban azért imádkozunk, ami a szívünkben van, az »mindenekben« fajtájú imádság. Nem várok arra, hogy tisztázódjanak a motivációim, és nem próbálok meg lelkibbnek tűnni, mint amilyen vagyok. Azt mondom el, ami bennem van. Ha növekedni akarsz az imádságban, és le akarod győzni az aggodalmaskodást, akkor el kell kezdened »mindenekben« imádkozóvá válni. Legyen a kérésed nagy vagy kicsi, legyenek a motivációid zavarosak vagy tiszták, kérhetsz akár bölcsen akár ostobán, Isten szét tudja válogatni őket. Bízhatsz abban, hogy bölcsen fog válaszolni. Nem fog meggondolatlanul megadni neked valamit. De meg kell tanulnod szabadon imádkozni és bízni abban, hogy ha Isten nem olyan módon válaszol, ahogyan te szeretnéd, Ő akkor is tudja, hogy mit tesz, nagyon jó okai vannak. Olyan egyszerű úgy végigélni a napodat, hogy azt kérdezed Istentől: »Mi az, amit most meg kell tennem? Mi az, amit nekem szántál erre a percre?« És amikor feltárja azt neked, akkor meg kell tenned!” Ne vitatkozz, ne magyarázkodj, ne halogass! Bárki is vagy, bármilyen háttérből jöttél is, akár most rögtön elkezdheted. Képes vagy arra, hogy „mindenekben” imádkozóvá válj.
TARTSD ÉLETBEN LÁTÁSODAT!

„Tapogatjuk a falat, mint a vakok, tapogatózunk, mint akinek nincs szeme.” (Ézsaiás 59:10)

A telepeseknek, akik az első államot alapították Amerikában, volt a jövőre vonatkozó látásuk, amikor Plymouth Rocknál kikötöttek. Az első évben várost alapítottak, a következő évben megválasztották a városi tanácsot. A harmadik évben a városi tanács javasolta, hogy építsenek ötmérföldnyi utat nyugat felé a vadonba. A polgárok azonban ellene voltak a javaslatnak, a közvagyon pazarlásának tartották. Döbbenetes! Akik egykor túl tudtak látni az óceánon egy új világig, most képtelenek voltak meglátni maguk előtt egy ötmérföldnyi utat. Mi történt? Nem tartották életben a látásukat. Mit tehetsz annak érdekében, hogy ez veled ne történjen meg? 1) Tartsd mindig szem előtt a jövődre vonatkozó, Istentől kapott látást! Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni! (Habakuk 2:2). A látás az élet utazásához kapott térkép. Írd hát le, olvasd el rendszeresen és tartsd mindig szem előtt! 2) Ügyelj arra, hogy ez valóban a te látásod legyen, ne valaki másé! A józan észre vagy a gyakorlatiasságra hivatkozva sokan figyelmen kívül hagyják Istentől kapott vágyaikat. Olyan pályát választunk, amivel kedvére akarunk tenni szüleinknek, vagy házastársunknak, vagy valaki másnak. Ezzel csak kötelességtudók leszünk, nem sikeresek. Nem tudsz beteljesíteni olyan álmot, ami nem a tiéd! 3) Higgy magadban akkor is, amikor mások nem hisznek! Sikert elérhetsz akkor is, ha senki sem hisz benned, de sosem lehetsz sikeres, ha te nem hiszel magadban. Nem számít, mennyi idős vagy,, a szívedben maradj mindig fiatal! Pearl S. Buck mondta: „A fiatalok még nem tudnak eleget ahhoz, hogy óvatosak legyenek, ezért megkísérlik a lehetetlent, és el is érik azt minden nemzedékben.” 

Békesség...

A mai nap imádsága:
URam! Sok-sok mindent kívánok, pedig csak egyre van szükségem: a Te békédre... Kérlek ne vond meg tőlem irgalmadat, kegyelmed palástjával takarj be, hogy megnyugodjék lelkem! Ámen

    
Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét."
Mk 11,24-26

Ahogyan terjedt, s egyre erősödött a kereszténység, annál inkább kezdték Jézust a menny felé emelni, s készültek egyre inkább emberléptékeket áttörő Krisztus-ábrázolások, az emberré lett Isten Fiáról... Furcsa. Alászáll Valaki odafentről - Jézus maga mondja ezt magáról, hogy csak egyedül Ő jött le onnan -, hogy végre emberszerűvé, olyanná tegye az Isten tiszteletét, amilyennek lennie kellene: az egyszerűvé, élhetővé, szeretetteljessé - hiszen ezek adnak lehetőséget, "keretet" Isten akaratának megvalósulására, s nem a liturgusok templombéli véresáldozatai -, s szép lassan a teoretikusok, a régi dogmáktól szabadulni képtelenek a "Krisztus-Megjelenésből" újra véresáldozati kultuszt, kizárólagos áldozati-bárány liturgiát "gyártanak". Nos, ennél azért többet jelent Krisztus földi megjelenése...

Saul-Pál apostoli munkájában - igen művelt ember volt, több nyelvet beszélt -, hamar észrevette, hogy a nem zsidó kultúrkörben, a judaizmust nem ismerők között, a hellén kultúrában gyökerezett, abban élők egyszerűen nem tudnak mit kezdeni az a mózesvallás szimbólumrendszerével, s ezért fordít egyet az érvelésén: Nem Istent kell kiengesztelni, hanem Isten engeszteli ki az embert - Krisztusban! Ennek a gondolatnak a teológiai egyetemessége - nemkülönben zsenialitása - hamar meghozza gyümölcsét: a Jézus-vallás futótűzként terjed az egész Római Birodalomban. Most már van kapcsolópont minden emberrel, akiben van készség arra, hogy istenes dolgokkal foglalkozzék.

Isten ugyanis nem haragszik az emberre, mert ha valóban haragudna, akkor abban a pillanatban megszűnne az embervilág! Az Isten bizony szeret, s ennek köszönhetően áll még a világ, s forog a Föld... Ha Isten nem is haragszik az emberre - ettől ugyanis az Ő fenséges Istensége nem lesz, se nagyobb, se kisebb - az ember viszont igencsak haragszik az Istenre! Haragszunk rá, mert nem lehetünk olyanok, mint Ő: legalább egy kicsit "mindenhatók, s egy kicsit halhatatlanok". Az a tény, hogy Ő Végtelen, s mi pedig végesek vagyunk, hogy Ő mindennek tudója, mi pedig szinte semmit sem tudunk, sokszor gonosz gondolatokra, sőt cselekedetekre is ingerel minket - ezért olyan az embervilág, amilyen.

Teremtő URunk, azonban más feladatot szánt nekünk, mintsem azt, hogy törekedjünk a lehetetlenre! Ő felszabadított az önzetlen szeretetre, s arra hogy a legnagyobb méltósággal (istenképűségünk!) az Ő követeiként a békességet munkáljuk. Elsősorban ott, ahová rendelt minket, s ha már minden az Ő isteni rendjében található a szűkebb környezetünkben, akkor mehetünk oda is, ahová hívást kaptunk...


Gazdagság...

A mai nap imádsága:

Uram! Add, hogy gazdag lehessek szeretetben, türelemben, megértésben és alázatban! Boldogíts lelki ajándékaiddal, hogy boldoguljak! Ámen



Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok.
1 Kor 1,5

A gazdagság olyan, mint a por vagy a homok... A kívánságok szele mindenhová eljuttatja. Nincs az életnek egyetlen területe sem, ahol ne hatna, ahol ne (de)formálna. A homok a szembe kerülve nehezíti a látást, a szájba kerülve pedig élvezhetetlenné teszi a legfinomabb ételt is. Bár vannak olyan éttermek a szupergazdagok számára, ahol 24-karátos aranyporral hintik meg az ételeket, jóllehet ettől az ízük nem lesz se jobb, se rosszabb, de ha az arany, azaz az anyagiak válnak legfontosabbá valakinek a látásában, akkor elveszíti az élet valóságát. Az élet valósága ugyanis nem abban áll, hogy "bíborba és patyolatba öltözve fényes lakomán vegyünk részt minden nap", hanem abban, hogy létünkön keresztül közösséget alkossunk. Kevés a kívánatos közösséghez az, ha csak egy házban él a férj és feleség, s közös a bankszámlájuk. Ahhoz, hogy közösségben legyünk férjünkkel/feleségünkkel, nem elégséges csak az egzisztenciális biztonságra koncentrálni vagy arra, hogy mennyire jó szociális apa vagy szociális anya a társam. Az élet több, mint egyszerűen csak a körülmények...

Manapság a forma, a külcsíny a döntő, a tartalom másodlagossá vált. Az igazság - pl. az, hogy milyen ember is vagyok valójában? - úgyis csak később derül ki, hiszen ahhoz idő szükségeltetik. Felületes emberi kapcsolatokban pedig hosszú idő eltelhet, míg kiderül, hogy legfeljebb csak 'haver', akit korábban jó barátnak hittünk, s hogy aki kereste velünk a közösséget, az csak önös érdekből, a saját kapcsolati tőkéjét gyarapítandó barátkozott velünk. Szomorú tapasztalások ezek, melyek nap mint nap ránk köszönnek, de reálisan kell felmérnünk a helyzeteket, mint Kolombó felügyelő, aki mindig kellemetlen kérdéseket tesz fel, mert nem hisz az olyan egyszerű 'képleteknek', hogy az dúsgazdag aggastyánt és csinos fiatal barátnőjét a nagy szerelem köti össze.

Furcsa teremtmény az ember; többnek akar látszani, mint ami! Csodálatos teremtmény, mégis "isteni babérokra vágyik" - eritis sicut Deus! Birtokolni akar olyat, amiért még nem dolgozott meg - s aztán a kamatokkal együtt súlyos árat fizet érte. Megelégedettnek lenni a kevésen - Isten nélkül! -, nagyon nehéz vagy talán nem is lehetséges. Hűségesnek maradni a kicsin, a nagy ígéretek vonzásában - olykor emberfeletti kihívás. Alábecsülni az élet viharait, túlbecsülni emberi erőnket - balgaság. A keresztény ember igyekszik okosan vezetni életét, keresi a közösséget Istenével, hiszen számtalanszor megtapasztalta már, hogy döntéseit akkor tudja helyesen meghozni, ha Krisztus szeretetében van.

Bármilyen sok is az ember pénze, egyszer minden pénz elfogy - tudvalevő ugyanis, hogy minél több a vagyon, annál nagyobbak a vágyak és a megvalósításra váró álmok. A pénz ugyan gazdagít, de önmagában nem boldogít. A Krisztussal való közösség azonban mindig boldogít, ha anyagi értelemben nem is gazdagít. Mi azonban nem az ideigvalókat, hanem az örökkévalókat keressük... azok pedig egyedül Istennél vannak.



Kísértéseink...


A mai nap imádsága:

URam! ! Add, hogy ne legyek oktalan, hanem bölcs, s legalább egy-két lépéssel előre láthassam döntéseim következményeit! Ámen



Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.
Jak 1,13-14

Amikor nehézségek fellege gyülekezik fölöttünk, amikor megoldásra váró feladatok zuhatagába szorít minket az élet, amikor benne vagyunk az "élet sűrűjében", amikor fohászkodva küzdünk - eszünkbe jutnak nagyszüleink delegációs mondatai: "Kisfiam/kislányom, az élet nem habos torta!"... Tényleg nem az, de nem is keserű pirula! Amióta ember az ember, izgatja a jó és a rossz harca a világban, s választ keres azokra a kérdésekre, miért is feszül lelkében egymásnak a jószándék és a bűn; miért vannak az embertpróbáló nehézségek; miért a szenvedés, s legvégül: miért a halál?

Jó lenne már itt és most tudni, miért követtünk el emberléptékben mérve helyrehozhatatlan bűnöket, miért esünk életvezetési hibáink következtében gödörbe? Emberként aztán emberi válaszokat "gyártunk", s kijelentünk olyanokat, aminek csak igen szűk érvényességi köre van - pl. "kísért engem az Isten" -, mely mondatok inkább a tanácstalanságunkat, válaszkeresésünket jelzik, mintsem magyarázatot adnának arra, ami kibuggyantja az emberből az ilyen, s hasonló kijelentéseket.

Jakab apostol teljesen "emberi módon", az életszerűségbe, az élet istenes normalitásába belegyökerezve beszél (köz)érthető módon a hívő életről - éppen ezért az emberi hangjáért, józanságáért kedvelik oly sokan ezt az újszövetségi iratot. Jakab szerint Isten nem kísért. Tényleg nem, hiszen Isten szeretetből, szeretetre teremtette az embert, s nem azért, hogy eleve egyenlőtlen küzdelemben "macska-egér"-játékot űzzön véges teremtményével. Sokan mégis úgy hiszik, Istennél "ki kell érdemelni" a dolgokat, példás hívő élettel rá kell szolgálni az áldásra... Nos, ez így nem igaz, hiszen Isten kegyelme ott is megnyilvánul, ahol semmi érdem és esély nem lenne rá, s a nyomorúság, a szenvedés oda is "beköszön", ahol emberileg nézve semmi keresnivalója nem lenne...

Az élet egyik alap-igazsága, hogy mindennek előzménye van, még ha nem is lát(hat)juk az okokat. Génjeinkbe(?) is belekódolva hordozzuk/örökítjük őseink minden küzdeni-akarását, távlatos hitük és pillanatnyi elkeseredésük megszámlálhatatlan sok emlékképét, ezekre is mozdul kezünk, s nyílik a szánk... Tény az is, hogy mindenki a saját életében bőven követ el annyi életvezetési hibát, minek következtében jó oka van az elkeseredésre, ezért aztán különösen fontos lenne(!) következetesebb keresztény (azaz Krisztust követő) életet élnünk...

A kereszténység (eredeti értelmében, Krisztus életpéldája okán is) a szeretet céltudatosságának, a szeretetben-létezésnek, a jóért való küzdelemben való mindvégig kitartásnak a vallása. Ebben nincs helye délibábos, emberi elképzeléseknek, amik nem közelítenek, hanem inkább távolítanak Teremtőnktől. Ezért érdemes Jakabra figyelnünk, aki levelével, szelídségével oda fölfelé, a Világosság Atyjához segít, emel ...




Nekünk rendelt időért...

A mai nap imádsága:

Uram! Ha Te nem építed a várost, hiába fáradnak az építők... kérlek Téged, szánj meg minket, az idő hálójában vergődő kétségeesett madárkáid, hogy Benned megnyugodjunk! Ámen



Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el.
Dániel 7,14b

Sok dolog kétéségbeejti az embert, de a legnagyobb az összes közül a tehetetlenség. Ennek egyik megnyilvánulási formája az ún. "pánik-szindróma". De mi állhat e viharos vegetatív diszfunkciók mögött? Elsősorban az élet megbomlott egyensúlya. Nyilvánvaló, hogy egy olyan hatalmas úr előtt, mint az idő, mindenki meghajol... Nem csoda, a múlása ellen semmit nem tudunk tenni. Az idő, akár számlapokon láttatjuk vagy csak ráncaink hosszán vesszük észre, bizony feltartóztathatatlanul telik...

Luther Márton, ez a zseniális gondolkodó és reformátor azt mondja, hogy "Kinek mi a legfontosabb, az az istene." Azaz, az veszi át az uralmat az élete felett. Van akinek életében a pohár az isten, a másiknak a játék, a harmadiknak a szex, a negyediknek az evés, s van akinek pénz vagy annak inverze: az idő.
Terminus-istenségnek sok-sok híve van. Számtalan mikroelektronikai varázslat emlékeztet minket minden nap: az idő foglyai vagyunk. Hiába kelünk korábban, s fekszünk késő este, legyőzni az időt - amiről tudományos időkutatás ide vagy oda, de gyakorlatilag semmit sem tudunk - nem vagyunk képesek. Hogyan is lenne képes a véges a végtelennel felvenni a harcot? Milyen esztelenség ez?

Sokan mégis ezt teszik. Ebben a csatában elvérezni azonban nem bátorság, hanem butaság. Nem arra hivattunk el, hogy látványosan, két végén égessük életünk gyertyáját, hanem arra, hogy a ránk bízottaknak, szeretteinknek utat mutassunk a nekünk adott kevéske fénnyel... A gyertyaláng ereje nagyon elhanyagolható, de a legnagyobb sötétség is beleremeg. Ez egy olyan jel, ami azért adatott, hogy higgyünk az Istennek, fogadjuk el hatalmát életünkben. Egyébként sincs más alternatívánk, illetve ami van az nem alternatíva... a pusztulás ugyanis nem lehet se cél, se eszköz.
Dániel látomásaiban elemi erővel tud szólni az Istenről, s az Ő el nem múló hatalmáról. Mi gyakran elfelejtjük, hogy a mi feladatunk ha nem is prófétai, de saját és közvetlen környezetünkben hasonlóan élet-fontosságú, hogy megvalljuk reménységünket az Idő Urában.


Változás...

A mai nap imádsága:

Istenem! Segíts, ha megmerevedne lelkem, s az Élet szava helyett az elmúlás gondolatai fonódnának életemre! Ámen.



Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt. Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg!
Jel 3,1b-3a

Jelenések könyve az egyik legizgalmasabb újszövetségi könyv. Nem olvasmányos, sokkal inkább gondolat-indító. Ez adja különleges értékét, szépségét, s persze ebben rejlik veszélye is. Egyes írásmagyarázók a "minden megvan írva" perfekciójával látják a szövegben megvalósulni a romló világ minden egyes fázisát, de olyanok is akadnak, akik azon a véleményen vannak, hogy az egész könyv egy múltbéli, megtörtént eseménysorozatot mond el - jövő időben. Kinek van/lehet igaza?

A nyelv-hordozta szimbólumok - ez a fantasztikus bennünk - egyetemesek, s nem változnak, akármilyen kultúrában is vannak. Maga a nyelv változik, de a közvetített igazság nem. Megváltozhat szavunk a fényre és a vízre, de mindkettő az életet szimbolizálja, ahogyan a sötétség a pusztulást, az elmúlást, a véget. A bölcsességirodalom nagysága abban van, hogy az örök emberi kérdésekre, problémákra keresi a válaszokat. Minden érdekel minket - ezért tapadunk annyira a médiához, beleértve az internet szabad-információ-választását is - ezért szeretünk annyira beszélgetni másokkal, az élet legkisebb és legnagyobb dolgairól is.

Isten tehát tud a cselekedeinkről... látja, hogy látszólag élünk, de azt is látja, amit mi nem akarunk látni, hogy ez az élet - nem az Élet. "Ha csak ennyi az emberi élet: küzdés, szenvedés, akkor valami nagyon el van szúrva benne!" - panaszkodnak jónéhányan. Az élet az mozgás, s ez érvényes a lélekre is. Ha a lélek mozdulatlan és akkor sem moccan ha oldalba-bökik, akkor az a lélek halott. Sok ilyen döglött-lelkű ember keseríti a világ jószándékú embereinek táborát! Ők azok, akik csak az anyagvilágban keresik boldogulásukat, de ott rendre csak kielégítetlenségüket, boldogtalanságukat lelik. Sok keresztény él a világon, akik biológiailag aktívak, de lélekben már rég tetszhalottak... Vallásosak ugyan, de már nem hisznek. Meggyőződésük statikus, s mozdulatlanságukkal nem az életet szolgálják, hanem a halálnak asszisztálnak...

Ébredj fel! Ami embernek lehetetlen - azaz a totális megújulás, nevezzük nyugodtan a lélek feltámadásának - az Istennél lehetséges. A kő-lelkűek, a mindenbe beletörődöttek, a megtört, az elszakadt életűek számára is van megújulás - ez az evangélium! Aki eleddig az elmúlásnak segédkezett, az az értékteremtő élet prófétájává is válhat, s szavaival életével azokat erősítheti, akik "halófélben vannak"... Hogyan? A válasz igen egyszerű: megtéréssel. A görög eredeti szövegben itt a "metanója" olvasható, azaz: visszafordulás. Irányváltás nélkül tehát nincs megtérés! S hol a helyes irány? Arrafelé, ahonnan az Isten szeretetének hangja szól...

A csodák három feltétele

 „Amikor Bétsaidába érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból. (…) Azután Jézus ismét rátette a kezét, ő pedig körülnézett és meggyógyult, tisztán látott mindent.” (Márk 8: 22-23a, 25 NIV)
Isten életedre vonatkozó tervének megértésében kulcsfontosságú, hogy megtanuld az életedet Isten nézőpontjából szemlélni. A Biblia ezt írja Márk könyvében: „Amikor Bétsaidába érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból. (…) Azután Jézus ismét rátette a kezét, ő pedig körülnézett és meggyógyult, tisztán látott mindent.”
Jézus arra használja ezt a történetet, hogy bemutassa nekünk azt a három dolgot, ami elengedhetetlen egy csodához. Ha éppen egy csodára volna szükséged, emlékezz erre a három dologra.
Csoda akkor történik, amikor valaki törődik.
A vak ember nem önállóan érkezett Jézus elé. Szüksége volt azokra a barátaira, akik eléggé törődtek vele ahhoz, hogy könyörögjenek Jézusnak az ő gyógyulásáért. Van erre egy szó: közbenjárás. A közbenjárás az, amikor Jézus elé viszel valakit, méghozzá nem önös érdekből, nem a saját szükséged miatt, hanem kizárólag miatta. Amikor valaki más szükségeiért imádkozol – ez a közbenjárás.
Csoda akkor történik, ha közel kerülünk Jézushoz.
Nem érinthet meg Jézus, ha távol vagy tőle.  A gyógyulás az életedben nem a vallás, vagy a vallási szabályok miatt történik meg, hanem a Krisztussal való élő kapcsolatod miatt. Minél inkább megismered Krisztus, annál inkább láthatóvá válik Isten munkája az életedben.
Csoda akkor történik, ha bízunk Jézus vezetésében.
Ha a vak ember nem hagyta volna, hogy Jézus kivezesse a faluból, a csoda soha nem történt volna meg. Képzeld el, hogy te vagy ez a vak ember. A barátaid elvisznek egy férfihoz, akiről semmit nem tudsz. Ez a férfi hirtelen megragadja a kezed és elvezet. Nem tudod ki ez, nem tudod hová visz, nem tudod meddig tart az út.
Néhányan közületek éppen így éreznek most. Elképzelésed sincsen, hogy mit akar tenni Isten az életeddel, hová visz, meddig fog ez az egész tartani. Tudod mit jelent ez? Csodára készít fel.
Ez a hit útja – amikor te nem látsz, csak Isten. Amit tenned kell: tarts ki! Lehet, hogy nem látsz, de bízz Jézusban. Tudja, hová vezet. Szeret téged, és Ő jobban ismer téged, mint te önmagad. Mindig az ő útja a legtökéletesebb.
Beszéljétek róla:
  • Ha éppen egy csodára vársz az életedben: mit várhat tőled Isten, ami közelebb visz hozzá?
  • Mit tanultál Istenről, és hogyan vezet téged a hit útján?
  • Van valaki az életedben, akinek csodára van szüksége? Hogyan járhatnál közben érte?
Ideje megszabadulni a negatív gondolatoktól


"Ügyelj arra, hogyan gondolkodsz; életedet gondolataid formálják." (Péld. 4:23 TEV fordítás)

marathon_runner_girl_with_cheetah_on_race_start_line-wide.jpg
Jóval azelőtt, hogy a pszichológia megjelent volna, Isten már kimondta, a gondolataid határozzák meg érzéseidet és az érzéseid határozzák meg cselekedeteidet.

Elménk egy csodálatos alkotás. Egy Pentagon méretű számítógépre lenne szükség ahhoz, hogy az agyad alapvető funkcióit elvégezze. Agyad több, mint 100 miliárd idegsejtből áll. Minden egyes sejt 10 ezer másik idegsejttel van kapcsolatban.

Folyamatosan beszélünk magunkhoz - állandóan. Épp most is magadhoz beszélsz! Kutatások kimutatták, hogy a legtöbb ember percenként 150-200 szót mond ki, de a belső beszélgetés, amit saját magunkkal folytatunk, percenként 1300 szót is felhasznál.

A probléma a magunkkal folytatott párbeszéddel az, hogy sok ember olyan, mint Jób. Jób 9:20-ban így szól Jób: "Minden, amit mondok, engem marasztal el" (TEV fordítás). Ha te is ilyen vagy, te vagy saját magad legrosszabb kritikusa. Így van? Folyton letolod magad. Lehet, hogy mosolyogva sétálsz be egy terembe, de belül azt mondogatod magadnak: "Kövér vagyok. Buta vagyok. Csúnya vagyok. És mindig elkések." Ez többnyire nem tudatos beszéd.

Isten azt akarja, hogy hagyj fel az önsanyargatással. Mikor önmagadat korholod, valójában kit korholsz? Valójában a Teremtőre mutogatsz, aki téged alkotott. Mikor így szólsz: "Istenem, értéktelen vagyok. Nem vagyok jó. Semmit sem tudok," valójában azt mondod: "Istenem, velem aztán megjártad." Ezért mondja Isten azt, hogy nem helyes önmagadat elmarasztalni.

Hogyan szabadulhatsz meg ettől a negatív tartalmú, önmagaddal folytatott beszégetéstől úgy, hogy magabiztosabb emberré válhass? Ha lecseréled gondolataidat. "Arra gondoljatok, ami igaz, jó és helyes. Gondoljatok mindarra, amit Istennek köszönhettek és örüljetek annak." (Fil. 4:8 TLB fordítás)

Arra koncentrálj, ami lenni akarsz, arra, amit Isten akar tenni az életeddel. Az alacsony önértékelés ellenszereként nem ismerek jobbat, mint olvasni Isten szavát minden nap. Nem tudok jobb dolgot ajánlani segítségképpen, hogy önbizalmadat növeld, mint hogy olvasd a Bibliát és hidd el, amit Isten állít rólad.

Beszéljetek róla

Miközben olvasod a Bibliát, fejezetről fejezetre, keress ki egy verset, ami hozzád szól, írd le egy kártyára, memorizáld és láss hozzá, hogy bebizonyítsd Istennek: "Értékes vagyok, fontos vagyok, meg lehet bocsátani nekem, és képes vagyok megtenni dolgokat." Engedd, hogy Isten átalakítsa a gondolataidat, mert "amit az ember gondol szívében, olyan ő". (Péld. 23:7 NKJV)


Isten azért teremtett, hogy másokkal együtt dolgozz


"Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." Efézus 2:10

Isten azért helyezett minket a Földre, hogy elvégezzünk egy bizonyos feladatot, amit csak mi tudunk. Az Efezusi levél azt mondja, hogy Isten jó cselekedetekre alkotott minket, és előre eltervezte, mit fogunk életünkben tenni. Azt azonban nem tervezte, hogy ezeket a cselekedeteket egyedül vigyük véghez. Szükségünk van emberekre, hogy velünk együtt dolgozzanak.

Ismered azt az érzést, ami akkor fog el, ha túl sok feladatot végzel egyedül. Kimerültté és kiégetté válsz. Miért? Mert egyedül próbálod meg elvégezni a feladatod, miközben Isten sosem gondolt arra, hogy egyedül dolgozva éld az életed.

Isten azt mondja nekünk az Prédikátorok könyve 4:9-ben: "Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van."
Ha csapatban dolgozol, sokkal több mindent tudsz elvégezni. Ezen felül pedig szórakoztatóbb és kevésbé fárasztó, ha jó csapattársakkal vagy körülvéve!

Képzeld csak el: egyénileg mindegyikünk olyan, mint egy hópihe, egyedül nem érhetünk el nagy változást. Viszont ha egy törékeny hópihe összetapad sok másikkal, megbéníthatják a közlekedést. Mi is, akár a hópihék nagy különbséget érhetünk el, ha együtt dolgozunk. Mindegyikünk a saját kis részén dolgozik.

Tudtad, hogy amikor itt, a földön együtt dolgozunk, akkor valójában gyakorlunk az örökkévalóságra? A mennyben mindannyiunknak kell majd dolgoznia, de csak kisebb munkákkal fogunk rendelkezni, hogy ne váljunk túlterheltté vagy fáradtá. És mégis, mivel egyikünk sem cipel nehéz terhet, hiszen csak a mi kis részünket végezzük, minden munka el lesz végezve.

Életed során emlékezz arra, hogy nem kell mindent egyedül csinálnod! Szükséged van más emberekre, hogy melletted legyenek, de szintén szükséged van olyanokra, akik veled dolgoznak.

Amint megosztod a munkád terhét más keresztényekkel, azt találod majd, hogy még többet viszel véghez Isten dicsőségére.


Ólomüveg-szentek


"Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (Ef. 2:10)

"Lehet, hogy valaki számára te vagy az egyetlen kép Jézusról, akit valaha látni fog." Ez a gyakran emlegetett állítás igaz, és a Szent Lélek munkálja ki bennünk, hogy Jézus rajtunk keresztül úgy látszódjon, mintha szemtől szembe látnák Őt.

A probléma akkor jelentkezik, ha elkezdünk ahhoz ragaszkodni, hogy mindenkinek ugyanúgy kell kinézni, hogy a benned élő Jézusnak ugyanúgy kell kinéznie, mint a bennem élőnek.

Isten szereti a változatosságot, és mindannyiunkat különböző formájúnak alkotott, más-más érdeklődéssel és személyiséggel. Mégis, ahogy minden embernek van közös vonása, mint például az, hogy van vérkeringésünk, mi mindannyian ugyanazt a Teremtőt tükrözzük.

Jézusban egy vérkeringéshez tartozunk, Jézus megtisztító, megújító véréhez. De a bennem élő Jézus lehet, hogy különbözik a benned élőtől.

Más megközelítésben, olyanok vagyunk, mint az ólomüveg: különböző személyiségek, akik különféle színeken és mintákon keresztül tükrözik Isten fényét.

"Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (Ef. 2:10)"

Ő formált minket úgy, hogy nincs két ugyanolyan ember, mindannyian különbözőek vagyunk és teljesen egyediek.

Nincs belőlünk még egy, Krisztusnak egy-egy megismételhetetlen megnyilvánulásai vagyunk.

Steve Pettit azt mondta: "Van mindannyiunk személyiségének egy szent természete, ugyanakkor mindannyiunknak van egy Istentől kapott szabadsága, hogy azok lehetünk Isten családján belül, akiknek Ő teremtett minket."

Ezzel együtt jár az Isten által adott felelősség is: a szeretet, hogy vigyázzunk egymásra, hogy ismerjünk meg másokat, és minket is megismerhessenek, hogy szeressünk, és fogadjuk el a szeretetet, és hogy bátorítsuk egymást, hogy a lehető legjobban tükrözzük a bennünk élő Krisztust.

Jézusban közös célunk, hogy segítsük egymást, hogy a lehető legjobb képmásai legyünk Jézusnak.