2017. február 17., péntek

Hogyan memorizálod az Igét?


"Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened." (Zsoltárok 119:11)

Az Ige memorizálása fontos és erős eszköz a lelki növekedéshez. A Biblia azt mondja, ha ezt tesszük, segíthet bennünket, hogy ne bukjunk el a kísértésben. A Zsoltárok 119:11 ezt mondja: "Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened."

Ha még soha nem tanultál meg igeverseket kívülről, lehet, hogy ez ijesztőnek tűnik. De meg tudod csinálni! Bárki meg tudja csinálni. Nem számít, hogy milyen okosnak gondolod magad, vagy hogy milyen jól tudsz más dolgokat memorizálni.

Így csináld:

1. Válassz egy igeverset, amely szól hozzád. Ne válassz olyan igeverset, amiről azt gondolod, hogy ezt meg kellene tanulnod. Azért tanuld meg, mert változást hoz az életedbe.

2. Mondd el a helyét az igevers előtt és után. Az igevers helye az, ahol az igevers található a Bibliában, ezt a legnehezebb megjegyezni. Könnyítsd meg azáltal, hogy hangosan kimondod az igevers előtt és után is.

3. Hangosan olvasd el az igeverset, többször egymás után. Arra emlékszünk, amit mondunk, nem arra, amit olvasunk. Így jegyezzük meg a dolgokat, amiket megpróbálunk megtanulni.

4. Pontosan tanuld meg. Ne próbáld meg manipulálni a Szentírást, mielőtt megtanulod. Tanuld meg úgy, ahogy a Bibliában van.

5. Kezdd azzal, hogy megtanulsz hetente egy igeverset. Idővel képes leszel hetente két igeverset is megtanulni, de kezd lassan. Ha megtanulsz hetente egy igeverset, akkor egy év alatt 52 igeverset tanulsz meg - ezek a legfontosabb igeversek, amit egy kereszténynek meg kell tanulnia! Ha kettőt tanulsz meg hetente, az egy év alatt több, mint 100 lesz. Virtuális Biblia leszel a legtöbb emberhez képest.

Ismerek olyan embereket, akik egész könyveket megtanultak a Bibliából. Nem zsenik. Csak elhatározták, hogy meg fogják tenni, fejezetről fejezetre.

Beszéljünk róla:

* Milyen módszerrel tanulsz igeverseket? Jól működik? Kellene esetleg valamit változtatnod Isten igéjének megtanulásával kapcsolatban, hogy még hatékonyabb legyél?
* Van valaki az ismerőseid közül, aki veled együtt szívesen tanulna igeverseket és segítene neked a számonkérésben?


Isten használja azokat, akik megerősítik hitüket


"Hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralevő idejét." (1. Péter 4:2.)


Mit teszel a hited megerősítése érdekében? Itt van néhány javaslat:

Tanulmányozd a Bibliát! Az Igét életünk részévé kell tennünk. Isten szava ösztönöz, és segít felszerelkezni mindennel, amire szükséged van ahhoz, hogy az ő akaratát teljesíthesd.

Tarts csendességet! Hogy állsz a csendességeddel? Néhányotoknak ez lelkiismeretfurdalást okoz. Ez azért lehet, mert aszerint próbáltok csendességet tartani, amit valaki tanított nektek régen, de ez a módszer nem passzol ahhoz amilyenné Isten formált titeket. Mit kell tenned ahhoz, hogy naponta szánhass egy kis időt Isten Szavára?

Olvass keresztény könyveket! Tégy magadnak egy szívességet és tanulj meg mindent, amit csak tudsz! Tápláld a lelked azzal, amit más hívők mondanak. Ha csak tanulmányozom egyedül a Bibliát és nem hallgatom meg, hogy más hívők mit mondanak róla, nem nyerhetek az ő bölcsességükből és tapasztalatukból.

Frissítsd a bizonyságtételed! Mit tesz Isten az életedben most? Mikor írtad le legutoljára a bizonyságtételed? Ha leírod, Isten ad lehetőséget rá, hogy megoszd. Amikor megosztod másokkal a bizonyságtételed, erősödik a hited.

Legyél hűséges résztvevője egy hívőkből álló kiscsoportnak! A Biblia azt mondja "Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat" (1. Thesszalonika 5:11a.) A hit maratonján vagyunk, és együtt kell haladnunk. Szükségünk van más hívők támogatására és bátorítására.

Beszéljünk róla:

- Mi a terved a rendszeres bibliatanulmányozásra?

- Beszélj a kiscsoportoddal és készítsetek egy listát jó keresztény könyvekről, amiket elolvastok!

- Szánj időt a héten arra, hogy leírd a bizonyságtételed! Nem kell hosszúnak lennie. Oszd meg néhány keresztény barátoddal, így segíthetnek neked arra koncentrálni, amit el akarsz mondani.

- Beszéljétek meg a kiscsoportban, hogyan tudnátok egymást bátorítani!

Ne add vissza a sérelmet, hanem felejtsd el!

„Amikor imádkoztok, és még nem bocsátottatok meg valakinek, tegyétek meg azt és engedjétek el a sérelmet, hogy a ti Mennyei Atyátok is megbocsássa a ti vétkeiteket és hiányosságaitokat, és elfeledje azokat.” (Mk 11,25, AMP fordítás)


Amikor valaki fájdalmat okoz nekünk, általában kétféleképpen szoktunk reagálni: megjegyezzük és megtoroljuk az esetet.

De ezt mondja az 1Kor 13,5: „A szeretet (…) nem rója fel a rosszat.” Ez alapján hogyan kellene viselkednünk azokkal, akik megbántottak minket? Hogyan kezeljük azokat a sebeket és fájdalmakat, amelyeket gondosan őrizgetünk az emlékezetünkben?

Ne idézzük fel őket újra és újra, hanem inkább töröljük ki őket. Engedjük el, bocsássunk meg, és lépjünk tovább.

Háromféleképpen idézhetjük fel, hogyan bántottak meg minket: a gondolatainkban, amely újra felkavarja az érzelmeinket; a kapcsolatainkban, amikor újra és újra felhozzuk a másiknak, és gyakorlati módon is azáltal, hogy elpanaszoljuk másoknak.

Először csak magunkban ismételgetjük a sérelmet. De a neheztelés önpusztító hatású! Ez csak őrizgeti a fájdalmat, sosem gyógyítja meg azt, és nem vezet sehová. Én úgy látom, hogy az életünk afelé halad, amiről a legtöbbet gondolkozunk. Ha folyton arra gondolsz, mekkora fájdalmat okozott neked valaki a múltban, akkor a múlt felé fogsz haladni. Ha azonban a jövőre összepontosítasz, akkor előrejutsz. Ha a lehetőségekre néz a szemed, akkor meg fogod őket ragadni.

Másodszor a kapcsolatainkban szoktuk felidézni a fájdalmat, ami tüske és fegyver lesz a kezünkben: „Emlékszel rá, hogy ezt tetted velem?” „De hiszen ezt tetted velem!”

A Biblia ezt mondja a Példabeszédek 17,9-ben: „A szeretet elfelejti a hibákat. Ha gyötröd vele a másikat, az a legjobb barátságot is megrontja” (LB). Tönkreteszi a házasságodat és minden más kapcsolatodat. A zsémbelés nem működik.

Harmadszor: úgy idézzük fel a sérelmet, hogy újra és újra elmeséljük másoknak. Magyarul: pletykálunk! Mindenkinek elmeséljük, kivéve Istennek és az egyetlen személynek, akit érint a dolog.

Tudod, hogy Isten gyűlöli a pletykát? Éppúgy gyűlöli, mint a büszkeséget, merthogy a pletykálkodás is az. Ez egész egyszerűen egoizmus: azért tesszük, hogy jobb színben tüntessük fel és ezáltal jobban érezzük magunkat. Minden alkalommal, amikor pletykálsz, büszke vagy, és Isten gyűlöli mindkét viselkedést.

A szeretet nem rója fel a rosszat. Nem tépi fel újra és újra a sebet, hogy az nehezteléssé, pletykává vagy büszkeséggé váljon bennünk. A szeretet úgy válaszol a sérelemre, hogy elengedi azt.

„Amikor imádkoztok, és még nem bocsátottatok meg valakinek, tegyétek meg azt és engedjétek el a sérelmet, hogy a ti Mennyei Atyátok is megbocsássa a ti vétkeiteket és hiányosságaitokat, és elfeledje azokat.” (Mk 11,25 AMP)

Beszéljünk róla:

* Melyik az a sérelem, amelyet magadban újra és újra felidézel? Szabadulj meg tőle ma!
* Mit gondolsz, miért egyszerűbb zsörtölődni egy sérelem miatt, mint megbocsátani azt? De tényleg ez az egyszerűbb, ha hosszútávon nézzük a dolgot?
* Miben kell változnod azzal kapcsolatban, ahogyan a pletykára reagálsz?


Találd meg az igazi, Jézustól jövő változásokat az életedben


„Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” (1.János 4:19.)


„Teljes szívemmel, elmémmel és lelkemmel szeretem az én Istenem? Úgy szeretem a szomszédaim, mint saját magam?”


Amikor az emberek igazi kapcsolatba kerülnek Jézussal, sosem maradnak ugyanolyanok, mint előtte. A bulizósak nem akarnak már ugyanúgy bulizni. A párok nem akarnak többé házasságon kívül együtt élni. Az üzletemberek úgy döntenek, hogy lelkiismeretesebben dolgoznak ezen túl. A barátok pedig összezavarodnak, mert nem értik az új életstílusból származó döntéseket.


A családod meg fog változni, mert másképpen nézel a házastársadra. Már úgy látod őt, mint Isten értékes gyermekét, aki felé az a feladatod, hogy szolgáld, tekintet nélkül arra, hogy ő viszonozza-e a te szolgálatod.


A gyermekeid úgy fogod látni, hogy Isten ajándékai és a célod nem az kell hogy legyen, hogy mindig boldognak lásd őket, hanem, hogy felkészítsd őket a Jézussal való örökkévalóságra. A szüleiddel is tisztelettel akarsz bánni, nem azért mert megtettek vagy épp nem tettek meg valamit a múltban, hanem mert Isten szeret téged és „Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” (1.János 4:19.)

Az élet ajándéka...

A mai nap imádsága:
Istenem! Próbálom legalább részben megérteni az életet, de megvallom Uram, minél többet tapasztalok teremtett világodból, annál kevésbé értem azt. Kérlek, igazítsd el kószáló gondolataimat, s adj lelkemnek Benned való nyugalmat! Szánj meg, amikor perlekednék Veled, s irgalmad révén segíts meg, hogy naponként felvéve terheimet elfogadjam sorsomat! Ámen



"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is."
Mt 6,19-21

Pál apostol mondja - "Mezítelenül jöttünk ebbe a világba, mezítelenül is megyünk ki belőle" vagy ahogyan egy német közmondásban hallhatjuk: "a halotti ingen nincsen zseb". Magyarul: semmit nem viszünk ki ebből a világból! Amikor a JóIsten akaratából beleszületünk ebbe a világba, akkor "indulásként" mindennel megajándékoz minket, amire csak szükségünk van a földi életünk során - mi mégis onnantól kezdve, hogy tudatunkra ébredünk, az élettelen múlandót hajszoljuk. Birtokolni akarunk, egyre többet és többet... A burjánzó birtoklásvágy bizony nem egy embert még az őrületbe/tragédiába is kergetett, mert teljességgel elfelejtették, hogy Isten miért is születtek bele ebbe a világba...

Gyenge igehirdetők, mezítlábas-teológián tájékozodó látvány/élmény-prédikátotok könnyen elintézik ezt a "problémát" is... Mindent "elspiritualizálnak", s az évezredeken áthúzódó "üdvgörcs" alapján mindent, ami az anyaggal összefüg, ördöginek vélnek. Márpedig az anyag, sőt az "anyagiak" önmagukban nem ördögiek, legfeljebb a hozzájuk való beteges viszonyt lehet annak minősíteni. Az a tudós, aki az anyag vizsgálatára szánja életét, jól tudja, hogy élete végéig talál magának kutatnivalót és mégsem ér a végére, hiszen az anyagvilág "isteni rendje" az ember számára kimeríthetetlen kincsesbánya. Az anyag tehát nem "ördögi", a testünk se az, mert Isten teremtette olyannak - olyan csodálatosnak(!) -, amilyen! Lehet perlekedni Vele, hogy miért csak "ilyenre futotta" jókedvéből, de az ilyen ember sajnos nem látja a fától az erdőt, nem veszi észre az élet nyilvánvaló isteni csodáját: fűben-fában, az egész állat-, és embervilágban. Az, hogy az ember esztelensége - mondjuk ki istentelensége -, milyen helyzeteket teremtett és teremt ezen a Földön, az nem az Isten hibája, mert elvétette volna, s így rosszra sikeredett volna az "emberi konstrukció", hanem a mi hibánk... Csakis a mienk, mert tévúton vagyunk.

Tévúton szédeleg az ember, amikor azt hiszi, hogy jövőjét, jólétének biztonságát a pénze a vagyona adja. Tévúton vannak a világ vezetői, amikor az élet értelmének a a gazdasági fejlődést - mondjuk ki nyíltan: az egyre nagyobb és nagyobb hasznot! - teszik meg! A siker hajszolása, a kitűzött cél mindenáron való elérése nemcsak Földünk egész ökoszisztémáját borítja fel, de rombadönti az ember lelkét is! Mit mondhatunk akkor, amikor a moder lélek számára az "érték" csak a megfogható, a megehető, a megiható, az élvezhető, egyszóval mindaz, ami testi? Csakis azt, hogy nem lehet létének egyetlen célja mindazon dolgok begyűjtése, melyeket egyébként az isteni törvényszerűség okán megemészt a moly és a rozsda vagy elvisznek a tolvajok!

Nemde azon "dolgokat" kellene inkább gyűjtögetnünk, melyeket szívünkbe zárva "csuda dolgokat" tapasztalhatunk meg életünkben? A hitet, a reménységet, a szeretetet... Azaz: a becsületet, a tisztességet, a jóságot... avagy másképpen fogalmazva: türelemet, segítőkészséget és irgalmat. Ezeket nem emészti meg sem a moly, sem a rozsda, ezen értékek konvertibilisek "odaátra" is. Ha jó szívvel ezeket a kincseket gyűjtögetjük, akkor a legnagyobbat érhetjük el életünkben: felismerjük életünk történéseiben Mennyei Gondviselést, azaz felfedezzük a bennünk lakozó Istent, s embertlétünk olykori fogyatékosságai ellenére is teljes életet élünk...


Boldogulásunk...

A mai nap imádsága:
URam! Beléd vetem bizalmam, hiszen Te valóban szeretsz engem! Ámen

   

Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, s nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz.
Zsolt 40,5

A hit a nem látható dolgok valóságáról való meggyőződés. Nagy kiváltság, ha valakinek hite van, hiszen az űzi, hajtja, emeli, repíti - egyszóval: "motiválja". Persze hit és hit között különbséget szoktunk tenni, mert nem mindegy, hogy valaki magában hisz vagy csak magának hisz... Fontos leszögezni: a tévhit is hit, de egészen máshova vezet, mint az "igazi" hit. De mitől is "igazi" a hit? Először is őszinte, nem hivalkodó, hanem szelíd. Az "igazi" hit az mindig emeli az egyént, s gyarapítja a közösséget - a kicsit s a nagyot egyaránt.

Sokan hisznek abban, hogy következmények nélkül élhetik gondtalan életüket, s kevélységükben nem veszik észre, hogy ők sem bújhatnak el az Isten elől, egyszer őket is utoléri a személyes végzet, s beteljesedik rajtuk is a múlandóság. A keresztény ember úgy hiszi, hogy a halál után lesz egy végső megmérettetés is, s ebbéli hitével nem áll magányosan a vallások között, hiszen más vallásos világnézetűek is úgy gondolják, hogy amit földi életünkben megcselekedtünk, azokról számot kell adnunk. Sokan legyintenek erre a "mindent-jobban-tudás" arisztokratikusan elhatárolódó pökhendiségével, véges emberi elképzeléseknek tartva mindenféle transzcendens hatalom számonkérési akcióját. Egyesek rövidzárlatos válasza erre a problémára az: "Ha Isten tényleg a szeretet istene, akkor majd úgyis mindenért megbocsát!"

A fenti halálutáni, "számonkérős" Isten-hitnek azonban van egy csöppet sem elhanyagolható evilági hozadéka! Aki nem veti el az isteni egyetemes számonkérést, s nem annyira együgyű, hogy azt képzeli, a Teremtő Isten kétféle embertípust teremtett: egy uralkodásra rendelt-, és egy szolgálatra predesztinált barom-fajtát, az nagyon jól látja: egy vérből teremtett ember van csak, s igazság is csak egy van, hiszen az Isten is csak EGY. Ez azonban azt jelenti, hogy a halál előtti élet teljességét is csak egy igazságra lehet alapozni, hiszen nincs többféle igazság, csak az Igazságnak többféle olvasata létezik!

Fentiek okán a földi boldogságunk csak akkor lehet maradéktalan, ha mások is boldogok. Úgy boldogan élni, hogy az ne korlátozza mások boldogságát - a földi boldogulás lényege! Ha ez a folyamat elindul az emberek között, akkor kezd megvalósulni az Isten országa, s érthetjük meg Jézus URunk mondását: "Isten országa közöttetek van!" Isten országának fontossága - talán még a hívő, hinni próbáló-, akaró- ember számára is -, akkor válik nyilvánvalóvá, amikor el kell hagynia ezt a földi világot... A JóIsten azonban jól teremtette meg az Ő világát, a kilépés pillanatában birtokolt felismeréssel már nem lehet megváltoztatni egy leélt életet. Ezért el kellene gondolkodnia minden embernek: kiélni akarja-e az életet vagy megélni?



Egység...



URam! Add, hogy felfedezzük naponta, mi az, ami a szeretet által az egységet , s a közösséget szolgálja! Ámen

   

...tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által.
Ef 3,6

"Szegény kis pogány, még megkeresztelve sincs!" - sóhajtanak fel nemegyszer nagymamák/nagypapák, akiknek sehogyan sem sikerült elérni a fiataloknál, hogy unokájukat megkereszteljék. Nehéz elfogadni számukra, hogy ez már nem az ő dolguk... Statisztikai tény, hogy a keresztelés attraktivitása megkopott: többet temetünk, mint amennyit keresztelünk! A keresztény közösségbe tartozás első, szentségi jele már nem vonzó, s manapság egyre többen "jól el-, s megvannak" a gyülekezeti elkötelezettség nélkül is... Pogányosodik Európa?

A helyzet kissé bonyolultabb. Általánosságban már magát a szót is félreértik, hiszen a 'pogány' a latin paganus-ból származik, mely elsősorban vidékit jelent, s nem azt, hogy nincs megkeresztelve. (Vidéki, aki elmaradott, azaz le van maradva a városhoz képest, ahol már a keresztény vallás a "fősodrású" vallás... Ilyen értelemben használták ezt a fogalmat, úgy a negyedik század közepétől, amikor is három évszázadnyi illegalitás után államvallássá vált a kereszténység.)

Most, amikor a Föld egy faluvá zsugorodott - virtuálisan hamarabb átugorhatunk egy másik kontinensre, mint hogy átszaladnánk a szomszédba -, gyakorlatilag értelmetlenné vált a fogalomnak (pogány) a használata! Mondhatjuk tehát: Mindenki testvérünk ezen a Földön, akik ugyanolyan humán-genetikával bírnak, mint mi, de ha arra gondolunk, hogy mintegy 800 évvel ezelőtt már Assisi Szent Ferenc testvérének tartotta nemcsak a farkast, a madarakat, de a Napot és Holdat is... akkor van/lenne min elgondolkodnunk!

Az persze egy másik nagy kérdés, hogyan lehet "kooperációra" bírni azokat a vallásokat, melyek nem ökumenikusan (maga a görög szó 'ojkuméné' lakott földet jelent) gondolkodnak. Ilyenek a törzsi vallások, ahol csak egy szűk közösség, azaz csak a "mi" számít... Bizony ki kell mondani - már csak a véleménynyilvánítás szabadságának lapvető emberi joga okán is - , hogy azok a vallások, ahol gyakorolják a testcsonkítást (tehát az ember saját testéhez való, kizárólagos/!/ jogát semmibe veszi az adott vallási közösség), s elvégzik pl. a körülmetélés csöppet sem veszélytelen rítusát, ezeknél a vallásoknál a extremitás/szélsőségesség, a kettős erkölcsiség előfordulása lényegesen nagyobb... S ha valaki kettős erkölcsiséget képvisel a magánéletben, bizony ugyanazon elvek irányítják a közösségi (a nagypolitikai) magatartását is!

Pál arra jött rá Damaszkusz után, hogy az erőszak erőszakot szülve pusztuláshoz vezet. Ifjú rabbiként, római (világ)polgárként is láthatta, hogy nem fog mindenki Jáhve-hitre térni, de a Krisztus Jézus kereszthalálig menő, következetes szeretetében ember az embernek testvérévé válhat, s ez a valódi egységet munkálja. Az evangélium útja ez, mely a megbocsátással van kikövezve. S ha az Isten megbocsát az embernek - s ez az evangélium egész Földre terjedő jó híre -, akkor az emberek miért farkasai egymásnak?




Életvezetés...

A mai nap imádsága:
URam! Csődbe jutottunk, elbuktunk... Harcolni már se kedvünk, se erőnk nincs. Szánj meg minket, hogy megújulhassunk Általad, s újra szereteted követeiként élhessünk, s szolgálhassunk a világban! Ámen


Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.
Róm 8,28

Gyakran, vigasztalásként idézet mondata ez a Római levélnek, melyet a mágikusan gondolkodó fundamentalista keresztények vagy azok, akiktől távol áll ugyan a szélsőséges, rajongó világnézet, de nem gondolkodnak, csupa jószándékból idézgetnek... felejtve a mondat másik felét! Naponta történnek tragédiák utakon, munkahelyen, s persze a családban is. Míg a tőlünk távol történőket megszoktuk - hozzánevelt minket a média -, addig a közvetlen környezetünkben történőket csak elviselni tudjuk. Ez utóbbiban - mert ugye a család az a biztonság, az elrejtettség, a testi-lelki felüdülés, az érzelmi regeneráció Istentől rendelt helye -, történnek az igazi tragédiák. Alkoholista családtag mindennapos jelenetei, a férj vagy feleség, féltékenységből, egzisztenciális nehézségekből fakadó érzelmi, s egészen tettlegességig fajuló terrorja, célt-, s talajt-vesztett fiatalok visszafordíthatatlannak tűnő menekülése, alkoholba, drogba vagy egyéb devianciába... Nos, ilyen helyzetben kinek válik ez a javára?

Nagy valószínűséggel a fentebb felsorolt dolgok nem a keresztény családokban történnek meg. Hisszük. Akarjuk hinni... Sajnos nem így van! Ha így lenne, akkor nem lenne ennyi zátonyra futott házasság, kisiklott élet - a keresztények között. Csodálkozunk, hogy lenéznek minket másvallásúak - de még a másfelekezetűek is(!) - s hiteltelennek tartanak minket a nem hívők is? Mit hiszünk mi tulajdonképpen? Azt hogy elrejtettségben élhetünk, mint keresztények? A hegyre épült város nem takarható el, a fáklyát nem lehet véka alá rejteni! A törvényt prédikáljuk, s mi magunk szegjük meg a törvényt? Ne feledjük, akit elhívott az Isten, s tudatában van bűnei következményeinek, s mégis vétkezik - az súlyosabb ítélet alá esik!

Lutherünk a parancsolat-magyarázatait így kezdi: "Istent félnünk, s szeretnünk kell..." Féled-e a Te életedet is létrehívó Istent? Szereted-e Őt? Ha igen, akkor kerülöd a hamisságot, a két úrnak való szolgálatot, s akkor nem magadat mentegeted és sajnáltatod, hanem építed a közösséget. Teremtő Istened ugyanis nem arra hívott el, hogy botránkoztass és rombolj, hanem hogy építs, s életeddel íz legyél a világban...


Mieinkért...

A mai nap imádsága:
Uram! Szereteted csodáival halmozz el engem ma is! Ámen

  

"Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, és végül az egész megkel."
Mt 13,33

Azon kiváltságosak közé tartozik családom, ahol feleségem jóvoltából naponta teljesőrlésű, kovásszal kelesztett, frissen sült kenyeret ehetünk. Az ilyen teljesértékű, egészséget tartó, jó kenyér sütése nem egyszerűen "pékművészet", több annál: imádság. Mivel a házi kenyér "ügye" nálunk nem divat, hanem tizenéves hagyomány kérdése, bátran merem leírni nem egyszerűen egy alapvető élelmiszerrrel, hanem az élet szimbólumával kapcsolatos saját megtapasztalásaimat is.

A kenyérnekvaló gabonát sok helyütt "életnek" nevezték, hiszen kenyér nélkül nincs élet. Ugyanakkor az is igaz, hogy a kenyér maga is élő. Nemcsak azért, mert növekszik a kovásztól, hanem azért mert - ma már tudjuk ezt is - számtalan olyan mikrorganizmust hordoz, melyek elengedhetetlenek a bélflóra számára. Azt is mondják, hogy a bennünk élő mintegy 1,5-2 kiló(!) baktérium immunrendszerünk alapvető biztosítéka. Ha "őket" tartósítószerekkel, fertőtlenítőszerekkel (pl. klóros víz) gyilkoljuk, nem tudnak megvédeni minket... mert a halott katona már hiába szorongatja kardját...

Jézus a kovászt, az Isten Országához hasonlítja. Találó kép. Hiszen a kovász nem is látszik, csak az eredménye, azaz kel, növekszik a kenyérnekvaló. Csoda ez, az élet csodája, ahogy az Isten is maga a csoda. Nem látjuk, de mégis megláthatjuk, hogy mindenekben ránk köszön és üzen - még a kenyér ízében is. Megérezni benne a "Fényt", amit hónapokon át gyűjtött a ringó kalász, nem más mint titkot kóstolgatni. Az evés, a gasztronómia nem a test, hanem a lélek kultúrája. Ha valaki lelketlen, akkor táplálkozása mohó kalóriafelvétel csupán...

"Isten országa bennetek/közöttek van!" - mondja Jézus. Ez azt jelenti, hogy nem a távoli jövőben, "majd odaát", hanem itt és most! Életünk mindennapjaiban. A kenyér ízében, a simogatásban, a szerelmes csókban, a bíztató szóban...



Normák...

A mai nap imádsága:
Uram! Formálj a Te képedre, hogy tudjak önzetlenül szeretni! Ámen
   

Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.
Róm 12,2

Gyerekkorom fekete-fehértévés világának évenként ismétlődő egyik "csúcspontja" november hetedike volt, amikor is nemegyszer még napsütéses idő csalogatott minket, hogy utcabéli pajtásaimmal folytassuk/befejezzük az egyébként egész nyáron át tartó csatáinkat a faluvégi "nagygödörben". Míg odakint sokszor kellemes későőszi idő simogatott minket, eladdig a szovjet "tovarisok" már hóesésben masíroztak a Kreml előtti Vörös-téren. Érdekes módon - állapítom meg ezt így az idő távlatából - a forró radiátor mellől a Tavasz vagy Orion-TV(?) segítségével cudarnak ítélt ottani (orosz)idő(járás) szinte kiemelte, tovább erősítette a hidegháborús fegyverkezés lecsengő fázisában is elrettentő erejű ünnepélyes katonai erődemonstáció komorságát. Azután a sorkatonai szolgálat alatt kényszerűen magam is kitapasztalhattam, mit jelent a parancs: "Igazodj!"...

Igazodni - azaz nem kilógni a sorból! Ma már tudom, az egység látszatát fenntartani - hamis módon -, csak az alakiságban lehet. Az uniformizált gondolkodásra való felhívás manapság nem kemény parancsokon, hanem a szabadság-elvbe reklám-csomagolt szabadosság-pártiságon keresztül jut érvényre. Aki modern akar lenni és haladó, az azt nyeli le így "rágás nélkül", amit elé adnak. Gondolhatnánk a "McDönci"-hamburgerekre, amiket csecsemőtől az aggastyánig, foggal vagy fog nélkül, mindenki fogyaszthatja... de itt nem a testi, hanem a szellemi táplálékról van szó!

Mi a jó és/vagy rossz? Ez mindig egyéni elbírálás eredménye. Helyes döntést hozni csak az tud, akinek stabil értékrendje van, ami nem inog meg sem kommunista-, sem fasiszta rémuralom idején, amit nem befolyásolnak a pénz-hatalom ígéretei. Jól dönteni, etikusan csak az tud, aki messzire lát, olykor a horizonton túlra is. Az ilyen ember bölcsen elmosolyodik a reklámokon, melyek eszelős vehemenciával csak-most-őrületében, neki igazi előnyt ígérgetnek, hiszen tudja, hogy az értékek nem a birtokolható külsőben, hanem a szív mélyén rejtőznek. Az Isten helyezte azokat oda, s az Ő segítségét kérni az eligazódásban - ami néha nem is olyan egyszerű ebben a bonyolult világban - nem az erőtlenség, hanem az életvezető erő, s a bölcsesség jele...
ARANY ÉVEK


„Öregkoromban se vess el engem…” (Zsoltárok 71:9)
Néha viccelődünk az öregedéssel, és ilyeneket mondunk: „Harminckilenc éves vagyok, és ebben kitartok”, ami azt jelenti, hogy nem akarunk negyven évesek lenni, nehogy öregnek tartsanak. Amíg még él álom a szívedben, nem vagy öreg. A zsoltáros ezt írja: „Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált” (Zsoltárok 37:25). Az öregedéssel kapcsolatos legnagyobb félelmünk az, hogy egyedül maradunk, nélkülözésbe jutunk, és feleslegessé válunk. Mivel a megélhetés egyre többe kerül, a nyugdíjak pedig egyre alacsonyabbak, csodálatos, ha mégis azt tudjuk mondani: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségemet” (ld. Filippi 4:19). Arany éveid lehetnek életed legnagyszerűbb évei. Most időd van mindarra, amit mindig is szerettél volna megtenni. „Bárcsak több időm lenne olvasni” – nos, most van. „Bárcsak több időm lenne imádkozni” – most van. Annyi minden van: utazás, szolgálat, unokák, hobbi, baráti látogatások – és most mindre jut időd. A Jób 5:26-ban arról olvasunk, hogy: „Érett korban térsz a sírba”. A Bírák 8:32 azt mondja? Hogy Gedeon „szép öreg korban” halt meg. A Mózes 1. könyve 25. részében Ábrahámról azt olvassuk: „meghalt késő vénségében, öregen, betelve élettel”. Lehet így meghalni – betelt élettel! A „betelve” szó azt jelenti, hogy csordultig tele van töltve, és már túlcsordul. Milyen jó is ez! Kedves idős testvérem, Isten ma így szól hozzád: „Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak!” (Ézsaiás 46:4). Emlékszel a kávéreklámra? „Az utolsó cseppig jó” Legyen ez a te életed mottója is!


„…késő vénségemben… Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz.” (Zsoltárok 71:18,21)
Mikor kezdődnek az arany évek? Amikor az első ősz hajszálad megjelenik? Amikor valaki azt mondja, hogy az apja jut rólad eszébe, és nem a bátyja? Ha még tudsz aludni – álmodj! Ha még tudsz dolgozni – tervezz! Kezdj új programokba, szerezz új barátokat, tanulj új készségeket, vállalkozz új szolgálatokra, menj el egy rövid missziós útra, jelentkezz önkéntesnek valami nemes ügyre! Az arany évek nem elpazarolásra, hanem befektetésre valók.
Istennél nincs generációs szakadék. „Akkor táncolva örül majd a szűz, örülnek az ifjak a vénekkel együtt…” (Jeremiás 31:13). A zsoltáríró ezt mondta: „…késő vénségemben…naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz.” Azt mondják, a fiatal embereket nem érdeklik az idős emberek. Ne hidd el! A fiatal emberek igenis keresik azok társaságát, akik bölcsességgel és tapasztalattal rendelkeznek. Bíznak bennük, amikor tanácsra és útmutatásra van szükségük, és te is egy lehetsz azok közül, aki ezt megadja nekik, Ne légy olyan, mint az az öreg ember, aki ezt mondta: „Nem nehéz megmondani, mikor ér véget a fiatalságod, ha a „kelj fel és indulj” már felkelt és el is ment.” Kelj fel és menj utána! Káléb még idős korában is hegységeket mászott meg, és óriásokat győzött le. Márpedig Káléb Istene a te Istened is! Mózes szeme százhúsz éves korában sem homályosodott meg, és ereje nem gyengült meg (ld. 5Mózes 34:7). Mózes Istene pedig a te Istened is! Hetvenéves korában Pál kijelentette: „Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok” (Róma 1:15). Pál Istene a te Istened is! Őrizd a fáklya lángját, aztán add tovább az utánad következő futónak, mielőtt elmennél!



„…ősz korotokig én hordozlak…” (Ézsaiás 46:4)
Szépen megöregedni – ez legyen az egyik legfontosabb életcélod. Nem kell félned az öregedéstől, ne próbálkozz azzal, hogy valahogy elkendőzd a nyugtalanságot, amit közeledése okoz, ne akard takargatni az aggodalmadat. Egyszer egy idős hölgy új kalapot akart venni. Amikor felpróbálta az egyiket, a barátnője ezt mondta: „Óh, ez legalább tíz évvel fiatalabbnak mutat!” Az asszony gyorsan visszatette a kalapot a polcra és ezt mondta: „Nem kérem. Utálnám, hogy minden alkalommal, amikor leveszem, tíz évvel öregebbnek néznék ki!” „Természet anyánk” és „Idő apánk” talán hátfájást, kopaszodást és bifokális lencséket hozott neked, de azért nem kell öregemberként viselkedned. Nem kell öregesen gondolkodnod sem. Ne azzal próbálkozz, hogy éveket adsz az életedhez, inkább adj életet az éveidhez! Ahelyett, hogy zokon vennéd a tényt, hogy idősödsz, gondolj inkább arra, mennyire neheztelnél akkor, ha megtagadnák tőled ezt a kiváltságot! Amikor Dwight D. Eisenhower elnököt megkérdezték, milyen érzés, hogy betöltötte a 80. évét, így válaszolt: „Sokkal jobb, mint fiatalon meghalni!” Ha még életben vagy, az azt bizonyítja, hogy Isten okkal tartott itt. Találd meg, mi ez az ok, aztán minden nap minden csepp energiát fektesd bele ebbe! Lehetsz „öreg” huszonöt évesen, és lehetsz „fiatal” nyolcvanöt évesen is. Csak akkor öreg valaki, ha annak érzi magát; vagy ha úgy érzi, már mindent tud, amit tudni lehet; ha azt gondolja: „én már túl öreg vagyok ehhez”; ha azt hiszi, a jövő már semmit nem ígér; ha már semmi nem érdekli, amit a fiatalok csinálnak; ha jobb szeret beszélni, mint hallgatni; vagy ha a „régi szép idők” után vágyakozik, azt gondolva, hogy akkor jobb volt.


HOGY VANNAK A GYERMEKEID?


„... hogy megparancsolja fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg az Úr útját..."
(1Mózes 18:19)

James Ryle mondta el a következő történetet a Promise Keepers* konferenciáján Texasban. Kétéves volt, amikor apja börtönbe került. Hétévesen a hatóságok árvaház­ban helyezték el. Tizenkilenc évesen autóbalesetet szenvedett, ugyanebben a bale­setben egy barátja meghalt. Később drogot árult, hogy pénzt keressen, letartóztatták, és börtönbe került. A börtönben James elfogadta Krisztust. Miután letöltötte az ide­jét, csatlakozott a missziós szervezethez. Évekkel később megkereste édesapját, hogy kibéküljenek. Beszélgetésük a börtönéletre terelődött. James apja megkérdezte: „Me­lyik börtönben voltál?" Amikor James megmondta, az apja ezt válaszolta: „Én segítet­tem felépíteni azt a börtönt". Hegesztő volt, és az egész országban több helyen dolgo­zott büntetés-végrehajtási intézetek építkezésein. A hallgatóságra nézve Ryle így folytat­ta: „Abban a börtönben voltam, amit az apám épített". Gyermekeid talán nem mindig hallgatnak tanácsaidra, de nem menekülhetnek a hatásod alól. Bármennyi időt is tölt el gyermeked élete első 18 vagy 21 évéből veled, felnőve megismétli néhány hibádat, lesz néhány keserűséggel teli emléke rólad, és talán örülni fog az örökségnek, amit reá hagysz. Isten azt mondta Ábrahámról: „Mert őt választottam ki arra, hogy megparan­csolja fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg az Úr útját..." Elmondhatja ezt rólad is Isten? Fülöp evangélista megnyerte Samária városát Krisztusnak, de ennél nagyobb hírnévre is jogosan hivatkozhat: „...volt négy hajadon leánya, akik prófétáltak" (ApCsel 21:19). Gyermekei erkölcsileg és lelkileg is a helyükön voltak. És a te gyermekeid?

*ígéret megtartói - férfiakat tömörítő missziós szervezet, elkötelezett keresztyén életre buzdít. Hét ígéretükben elkötelezik magukat a lelki, erkölcsi és szexuális tisztaságra.






Úgy tekints magadra, ahogy Isten néz rád!


„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van…” (2Korinthus 4:7)
A Biblia azt mondja, hogy Isten cserépedények felhasználásával dolgozik, „…hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak…” (2Korinthus 4:7). Így, ha az emberek valami jót látnak bennünk, tudják, hogy az Istentől van. Jézus beszélt arról, hogy ha egy lámpást letakarnak, akkor bármennyire is fénylik, az emberek mégsem látják. De ha a lámpást letakaró edény töredezett, akkor a fény át fog sugározni a tökéletlenségek között – „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!” (Máté 5:16). Istent semmi sem lepi meg veled kapcsolatban: „Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket… hogy egyetlen ember se dicsekedjék…” (1Korinthus 1:27-29). Ezt tudva képes vagy-e szeretni és elfogadni magad úgy, ahogyan Isten teszi? Ha magaddal szemben elítélő vagy, akkor ellentmondasz Isten Igéjének, és megnyitod magad a sátán támadásainak. Pál azt mondta: „Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett” (1Korinthus 4:3).
Pál megtanulta elengedni a múltat, és előre törekedni, de tudta, hogy még nem érkezett meg. „Nem mintha már elértem volna mindezt… ami… előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Filippi 3:12-14). Tudatában volt annak, hogy mik azok a területek, melyeken még dolgoznia kell, de nem volt hajlandó folyton ostorozni magát miattuk. Sose felejtsd el, hogy Isten olyan nagyra tartott téged, hogy elküldte a Fiát, hogy megmentsen bukott állapotodból, és a rád váró ítélettől: „…aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik” (Titusz 2:14). Ki tesz minket tökéletessé? Isten!
Te még a formáltatás folyamatában vagy, tehát lásd magad olyannak, amilyennek Isten lát téged!