A célodra koncentrálj, ne a problémádra!
"Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél, de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal, a hitben való növekedésetekre és örömötökre." (Filippi 1,22-25)
Amikor a célodra koncentrálsz, nem a problémáidra, akkor boldog
lehetsz, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy kilátástalan a helyzeted.
Pál idős ember volt már, amikor Rómában börtönbe került. Nagyon
messze volt az otthonától. Kivégzés várt rá. Mindent elvettek tőle – a
barátait, a szabadságát, a szolgálatát, még a magánéletét is, hiszen
a nap 24 órájában egy őrhöz volt láncolva. Nem lehetett
ez valami boldog időszak Pál számára.
De volt egy dolog, amit nem vehettek el Páltól; ez pedig az
életcélja. Pál eldöntötte, hogy a céljára koncentrál, még akkor is,
ha minden mást elveszített. Mi volt a célja? Istent szolgálni azzal,
hogy mások felé szolgál.
Pál azt mondja a Filippi 1,22-25-ben: “Ha pedig az
életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy
melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: vágyódom
elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél, de
miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. Erről
meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok
mindnyájatokkal, a hitben való növekedésetekre és örömötökre.”
Sosem felejtem el, amikor Viktor Frankl Az ember keresi az értelmet
című könyvét olvastam. Frankl egy zsidó pszichiáter volt, akit elvittek
a náci Németország egyik haláltáborába. Az egész családját és az összes
barátját elgázosították vagy meggyilkolták. A könyvében mesél egy
napról, amikor ott állt a Gestapo előtt meztelenül. Elvették a foglyok
ruháit és még Frankl jegygyűrűjét is. Amikor úgy állt ott, hogy semmije
sem volt, amikor ráébredt, hogy van valami, amit a nácik nem tudnak
elvenni tőle: a döntését, hogy mindezekre miképp reagál.
Nem tudod befolyásolni, hogy mások mit tesznek veled. Nem tudod
befolyásolni, hogy mások hogyan viselkednek körülötted. De azt tudod
befolyásolni, hogy te hogyan reagálsz minderre.
Beszéljetek róla:
- Mit gondolsz, mi az életed célja?
- Hogyan változik meg egy bonyolult helyzetre adott válaszod, amikor ráébredsz, hogy ahogyan reagálsz, az a te döntésed?
- Milyen zavaró vagy befolyásoló tényezők miatt fókuszálsz inkább a problémáidra és nem a célodra?
Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk.(2 Timóteus 1:9)
Azért lettél megváltva, hogy Istent szolgáld. A Biblia szerint: "ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk." (2 Timóteus 1:9)
Isten megváltott, hogy az Ő szent munkáját végezhesd. Nem a múltbéli cselekedeteid miatt, hanem a jövőbéli cselekedeteidért lettél megváltva. Isten országában neked is megvan a helyed, a célod, a szereped és a funkciód, amely arra vár, hogy betöltsd. Ez az, ami az életnek igazi értelmet és értéket ad.
Jézusnak az életébe került az, hogy téged megváltson. A Biblia emlékeztet minket: „mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.”(1 Korintus 6:20)
Nem bűntudatból, félelemből vagy kötelességből szolgáljuk az Urat, hanem örömből és mélységes hálából mindazért, amit értünk tett. Tartozunk Neki az életünkkel. Az üdvösség által a múltunk megbocsájtatott, a jelenünk értelmet kapott, a jövőnk pedig biztosított. Mindezen előnyök fényében Pál erre szólít fel: „az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim (…) szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek”(Róma 12:1)
János apostol tanította, hogy megtérésünket mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy szeretettel szolgálunk mások felé. Az ő szavai szerint „tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket”(1 János 3:14).
Ha nincs bennem szeretet mások iránt, nincs bennem vágy, hogy másokat szolgáljak, és csak a saját szükségleteim érdekelnek, akkor nem árt végiggondolnom, hogy Jézus valóban jelen van-e az életemben. A megtért szív szolgálni vágyik.
Imádkozz a gyermekeidért szüntelen
Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid. (János 17:9)
Jézus Isten szíve szándéka szerint tett, amikor a tanítványokért imádkozott, és mi is Isten szíve szándéka szerint teszünk, amikor gyermekeinkért imádkozunk.
Imádkozhatunk azért, hogy a gyermekeink örömmel éljenek Krisztusért: „Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.” (Jn 17:13)
Imádkozhatunk azért, hogy a gyermekeink szellemileg megerősödjenek: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn 17:15)
Imádkozhatunk azért, hogy a gyermekeink hatékonyan szolgálják Krisztust: „Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.” (Jn 17:17)
Imádkozhatunk azért, hogy a gyermekeink megtapasztalják a közösséget más hívőkkel: „Hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.” (Jn 17:21)
Imádkozhatunk azért, hogy a gyermekeink rendszeresen embereket vezessenek Krisztushoz: „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem.” (Jn 17:20)
Ha nem vagy szülő, akkor is segíthetsz az imáiddal másoknak közelebb kerülni Isten szívéhez.
Isten Igéje mindig a tudomány előtt jár
"Dicsérjétek az Urat, ti mennyek és ti vizek, amelyek az ég alatt vagytok. Dicsérjétek az Úr nevét, mert minden az Ő parancsára állt elő. Ő helyezte el őket, hogy örökké ott legyenek. Ő alkotta a törvényeket, amit senki nem tud megváltoztatni." Zsolt 146, 4-6
Mondta már neked valaha valaki, hogy a Biblia tudományos szempontból nézve nem pontos? Az a személy tévedett. Az az ember vagy a Bibliát nem tanulmányozta még, vagy a tudományt.
Isten fektette le a tudomány alapjait, és éppen ezért az Ő Igéje soha nem mond ellent a tudomány törvényeinek.
Kepler János, a híres matematikus és csillagász egyszer ezt mondta: "A tudomány nem más, mint az, hogy ugyanúgy gondolkozunk valamiről, ahogy Isten." Más szavakkal, Isten fektette le a fizika törvényeinek alapjait, mi pedig ezeket később felfedezzük.
A Biblia nem tudományos kézikönyvnek készült. Nem azért olvasod a Bibliát, mert egy rakétát akarsz építeni. A Biblia nem használ tudományos nyelvezetet, de soha nem közöl olyat, ami tudományosan nem állja meg a helyét. Az 1600 év során, amíg íródott, soha nem közölt téves információt. Sőt, mindig a tudomány előtt járt!
Például:
* Évezredekig azt hitték a földről, hogy lapos. De Isten 2600 évvel ezelőtt elmondta az Ézsaiás 40:22-ben, hogy Isten trónja a világ kereksége (gömbje) fölött van.
* Évezredekig úgy hitték az emberek, hogy valami tartja a világot. A hinduk azt gondolták, hogy elefántok tartják, a görögök pedig azt hitték, hogy Atlasz. Az egyiptomiak azt mondták, 5 oszlopon nyugszik. A Biblia soha nem állította, hogy a födet bármi is tartja.
* Évezredeken át az emberek úgy hitték, hogy a csillagok száma véges. De a Jeremiás 33:22 azt mondja, hogy a csillagokat nem lehet megszámlálni.
1861-ben egy nagyon híres könyvet adtak ki, melynek címe ez volt: "Ötvenegy megdönthetetlen bizonyíték, hogy a Biblia tudományosan pontatlan". Ma egyetlen tudóst sem találsz a földön, aki egyetértene ezekkel a "megdönthetetlen" bizonyítékokkal. A tudomány mindegyiket megcáfolta.
A Biblia azt mondja: "Dicsérjétek az Urat, ti mennyek és ti vizek, amelyek az ég alatt vannak. Dicsérjétek az Úr nevét, mert minden az Ő parancsára állt elő. Ő helyezte el őket, hogy örökké ott legyenek. Ő alkotta a törvényeket, amit senki nem tud megváltoztatni." Zsolt 146, 4-6
A termodinamika második törvényére nem igaz az, hogy ma érvényes, de másnap már nem. Mindig működik és igaz, mert Isten alkotta.
Az igazság nem változik.
Beszéljünk róla:
- Kutass a Bibliában olyan igazságok után, amelyek megerősítik mindazt, amit a természetben tapasztalsz.
- Hogy válaszolnál valakinek, aki a Biblia tudományos hitelességét vitatja?
Ne vesztegess időt a sajnálkozással
"Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz!" (Példabeszédek 4,25)
Nem kell lehorgasztott fejjel járnod a vétkeid terhe miatt. Pál apostol azt mondja: "...mindenki vétkezett és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Jézus Krisztus által." (Róma 3,23-24)
Isten meg akar bocsátani neked. Képzelj el egy hatalmas táblát, ami telis-tele van írva a bűneiddel, majd Isten jön egy hatalmas szivaccsal, és letörli az egészet. Olyan ez, mint a gyerekek varázsrajztáblája: megrázod, megfordítod, és a tábla újra tiszta lesz. Isten bűnbocsánata is ehhez hasonló, és ez jó hír, ugye?
Azonban szükségünk van arra, hogy elfogadjuk Isten bűnbocsánatát. Bár értelmünkkel tudatában lehetünk ennek, de hinnünk is kell ezt, mélyen és erősen, elfogadva hitből, hogy ez igaz - merthogy az.
Az egyik gyakori akadálya, hogy elfogadd Isten bocsánatát az, hogy nem tudsz megbocsátani saját magadnak. Meg kell bocsátanod magadnak múltbeli kudarcaidért és bűneidért, azokért a szokásaidért és hibáidért, amelyek a bűn felé vittek. Bocsáss meg magadnak. Isten arra tanít, hogy: "Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz!" (Példabeszédek 4,25) (angolból fordítva: nézz egyenesen előre őszinte bizalommal, és ne csüggeszd le fejed szégyenedben).
Voltál már úgy, hogy bűnt követtél el és bocsánatot kértél Istentől, és bár tudod, hogy Ő megbocsátott, te még mindig szánalmasan érzed magad? Mit szoktál tenni ilyen helyzetekben? Újra és újra bocsánatot kérsz ugyanazért a bűnödért? Újból és újból megvallod azt Istennek?
Nem. Csak egyszer kell megvallanod egy bűnt Istennek, és Ő megbocsátja azt. Bár lehet, hogy magadnak százszor is meg kell bocsátanod, és újból és újból ismételgetned, míg végül igazán felfogod, hogy: "Isten megbocsátott nekem. És kész."
Valahogy azonban mégis szeretjük Istent emlékeztetni olyan bűneinkre, amiket Ő már elfejtett. Egyszer valaki megkérdezte Eleanor Roosevelt-et, hogy "Hogyan sikerült olyan sok mindent elérnie élete során?" Erre ő azt válaszolta, hogy "Soha nem pazaroltam időt arra, hogy sajnálkozzak azon, ami már megtörtént."
Ne pazarold az életedet sajnálkozással. Fogadd el Isten bocsánatát, és bocsáss meg magadnak.
Beszéljünk róla
* Mit kell ma megbocsátanod magadnak?
* Elképzelted valaha Istent olyannak, aki nyomon követi, számon tarja minden bűnödet? Ez milyen hatással van arra, hogy el tudd fogadni az Ő bocsánatát?
