A VIGASZTALÓ

"Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek." Ézsaiás 40,1

Nagyon szeretem az adventet, Jézus várásának idejét. Olyan jó olvasni: "Vigasztaljátok népemet." Isten gyermekeinek, Isten népének nagyon nagy szüksége van a vigasztalásra. Az Ige megmondja, hogy miért. "Kétszeresen sújtotta őt az Úr minden bűneiért." Belsőleg és külsőleg is. Abban a pillanatban, amikor vétkeztem, belül ott van a szomorúság, az örömtelenség, az elveszett mennyország. Külsőleg is megvannak a következményei. Az ember sokféleképpen akar vigasztalódni. Szórakozással, utazással, munkával. Figyelmét megpróbálja elterelni hogy ne gondoljon arra, ami fáj és ami nyugtalanítja. Isten nem így vigasztal. Az ő vigasztalása megoldás. Nem csillapító, hanem egy életreszóló megoldás. Azt a vigasztalást, Akit ő küldött erre a földre, úgy hívják, hogy Jézus. Vele akar vigasztalni bennünket. Nem is csak vigasztalni - megvigasztalni. Rajtunk semmi más nem segít, csak Isten szava. Emberi szó semmit nem ér. Amikor embereknél keres valaki vigasztalást, úgy jön vissza: rosszabb, mint volt. A samáriai asszony is embereknél keresett vigasztalást. Élete akkor oldódott meg, amikor kimondta: "Tudom, hogy Messiás jő... mikor az eljő, megjelent nékünk mindent" (Jn 4,25). Amikor igazán hozzád ér Jézus, akkor a legelső, amit tesz, hogy megjelent néked mindent. Jelenné teszi a múltat. Eszedbe jutnak dolgok, amiket cselekedtél. Egyszer csak ott van előtted, amit rég elfelejtettél. Jézus azt mondja az asszonynak: "Én vagyok az, aki veled beszélek." Engedd, hadd beszéljen veled is, hogy igazi karácsonyod lehessen.

Amit könyörgéstekben kértek, mind meg is kapjátok, ha hisztek. 
Máté 21,22
 
Uram!

A könyörgés nem imamalom. Ezt Te mondtad. Nem is Istennek adott előírás, melyhez Istennek tartania kell magát. Nem számtantétel: imádkozom - tehát teljesednie kell kívánságomnak. Nem varázslat, mellyel csak meg kell érintenem asztalomat és az máris megterül. Mindezeket példádból látom és tanításodból tudom, aki el nem fáradón buzdítod a tieidet imádkozásra. Ahogyan Te imádkoztál, az nem volt más, mint elszakíthatatlan együttlét az Atyával. Amikor hozzá szóltál, odasimultál hozzá, mint a gyermek az atyjához. Egyetlen akarat diadalmaskodott - az Atyáé. Mert mindig az a legjobb és legszentebb akarat. Akkor is, ha megsokasítja a kenyeret, akkor is, ha az ínség keresztjét szabja ki. Az imádság a Te számodra az Atyával való zavartalan bizalmi viszony volt.

Uram!

Így szeretnék én is mindig imádkozni. Csak olyat kérni, ami mennyei Atyám akaratával megegyezik, és azzal a hittel kérni, mely egy pillanatra sem kételkedik a meghallgattatásban.

Az idők teljességében jön
    
     Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az Ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett.
     Galáciai levél 4, 4.
    

     Mivel a törvény se megigazítást, se hitet nem adhat és a természeti ember minden cselekedetével sem képes semmit kiérdemelni, Pál apostol most azt mutatja be, aki nekünk ezt a hitet helyettünk megszerezte és aki a megigazítás Ura. Mert a megigazulás. nem ingyen lett a miénk, sőt nagy ára volt - maga az Isten Fia! Azt mondja: "Mikor eljött az időnek teljessége", azaz mikor véget ért szolgaságunk ideje. Nos, ahogy egykor a zsidóknak Krisztus testi eljövetelével betelt az idő, ugyanígy telik az be ma is naponként, valahányszor valakit a hit megvilágosít a felől, hogy törvény alatti szolgaságának vége. Hiszen mit érne Krisztus testi eljövetele, ha az nem szerzett volna a hívőnek ilyen lelki eljövetelt. Testben is azért jött el, hogy lélekben eljöhessen. Mert azoknak jött és jön, akik hitték testi eljövetelét. Atyáinknak is ezért a hitükért jött el minden időben.

     A világ kezdetétől a végezetéig minden ezen a testi eljövetelen függ. Aki ebbe fogódzik, véget ér a szolgasága. Tehát kinek-kinek akkor telik be az idő, mikor hinni kezd abban a Krisztusban, aki egyszer eljött s ma is eljön.

    
          Akit lsten igért régen
          Az idő teljességében,
          Térj be hozzánk s maradj nálunk
          Mi ádventi nagy Királyunk!


Minden körülmények között békesség

?Szövetséget kötök velük, hogy békében legyenek: kipusztítom az országból a vadállatokat, biztonságban lakhatnak majd a pusztában, és az erdőkben is alhatnak" (Ez 34,25).

   A legnagyobb kegyelem az, hogy Isten szövetségben áll az emberrel, ezzel a gyönge, halandó teremtménnyel. Isten ünnepélyes keretek között megfogadta, hogy Ő soha nem hűtlen a velünk kötött szövetséghez, így ez a szövetség kezeskedik biztonságunkról. Ahogyan a pásztor elűzi azoroszlánt és a farkast, úgy őriz minket Isten minden káros hatástól. Az Úr békességet ígér nekünk, bár vannak, akik háborgatnak, és meg akarnak rontani. Elűzi a ?vadállatokat az országból".
   Ó Uram, váltsd be ma ezt az ígéretedet!
   Az Úr népe biztonságban élhet a legveszedelmesebb vidékeken is: a pusztaságok és sötét erdők békés lakhellyé válnak Krisztus népe számára. Ha az Úr nem tesz át bennünket egy jobb környezetbe, akkor mostani helyünkön erősít meg minket annyira, hogy a megpróbáltatásokatel fogjuk tudni viselni. A pusztaság nem kellemes lakóhely. az Úr azonban azzá teheti. Az erdőben inkább szorongva figyel az ember, mint alszik, de az Úr az övéinek még ott is édes álmot tud adni. Semmiféle külső vagy belső veszély nem félemlítheti meg Isten gyermekeit. Hit által a pusztaság a menny előcsarnokává válhat számunkra, az erdő pedig a dicsőség honának előszobájává.

Urunk, Istenünk, köszönjük, hogy elhívtál igéddel, és elkészítesz a szolgálatra!

Bement Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Így szól az Úr: Bocsásd el népemet, hogy nekem szolgálhassanak! (2Móz 10,3)

Döbbenetes kép jelenik meg előttünk: két ember érkezik a fáraó palotájába. A fáraó elé lépnek, és közvetítik az Úr üzenetét: Bocsásd el népemet... Vajon mit gondolhatott a fáraó Mózesről és Áronról, vakmerőségükrol? Páratlan bátorság, és félelem nélküliség uralta e két követet. Nem féltek. Nem ijedtek meg. De mégis, mi adhatott ekkora erőt? Isten! Hiszen ő küldte őket a fáraóhoz, és mindvégig velük is volt. Isten hatalmassága adta bátorságukat. Az ő nevében cselekedtek. Istenért nem mindennapi dologra vállalkoztak: a népet akarták megszabadítani a fáraó kezéből, hogy az Úrnak szolgálhassanak, ami akár az életükbe is kerülhetett volna. De az Úr megsegítette őket. Ehhez a cselekedetükhöz azonban elengedhetetlen volt a hitük. Hittek az Úrban, és követték utasításait. Nem panaszkodtak, hogy ők ezt nem teszik, mert félnek, hanem vakon követték Istenük parancsait. Nekünk is ilyen "vakon", teljes hittel kell követnünk őt, aki kijelölte számunkra az utat, és a szolgálatára elhívott minket.

    Nem igazi szolgája az Úrnak az, aki maga választja ki muködésének terét. Dolgozz és tevékenykedjél úgy és ott, ahogy és ahol a Mester akarja. (Spurgeon)

Istenünk, aki Szeretet vagy, tisztíts meg minket Jézus Krisztus által minden tisztátalanságtól, amely tőled elválaszt, és azután költözz szívünkbe, szabadíts meg bennünket mindentől, ami alkalmatlanná tesz a szolgálatra, hogy hitben, szeretetben és türelemben mindig neked hódoljunk, és örökké tieid legyünk, Jézus Krisztus, a te Fiad, a mi Urunk által. Ámen.

VEZÉRÜNK SZOLGÁLATÁBAN

  "Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hivattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt." (1Tim 6:12)
 
  Hűséges katonaként lelkes és tervszerű gyakorlat közben megmentő vezérünk parancsait követni olyan igazi öröm, melyet semmilyen más elfoglaltságban nem találunk meg. Krisztus békéje tölti be minden hűséges katonája szívét. A lélek megnyugszik Krisztus igájának viselése és terhének hordozása közben. Ellentmondásnak tűnik, amikor azt mondjuk, hogy nincs nyugalma a léleknek, és azt csak a folytonos és odaszentelt szolgálatban találja meg, ám ez az igazság. A boldogság az önkéntes, engedelmes szolgálat útján jön, ahol lényünk minden ereje jókedvű, egészséges, összehangolt bevetéseken jön mozgásba, és amikor engedelmeskedhetünk Kapitányunk parancsainak. Minél felelősségteljesebb Krisztus katonáinak megbízatása, lelkük annál nagyobb örömet talál a Megváltó szeretetében és dicsőítésében. A lélek szabadságra talál a legnehezebb és egy kimerítőbb kötelességek teljesítése közben is.
  A kötelesség teljesítése egy katona számára munkát jelent. Nem mindig pontosan olyan munka ez, amit szívesen választanánk. Külső kényelmetlenségek, nehézségek és megpróbáltatások azok, amiket Jézus katonáinak el kell hordozniuk. Állandó harci állapotban kell lennünk a gonosszal és saját természetes hajlamainkkal. Nem választhatjuk mi magunk és vehetjük fel a számunkra legmegfelelőbb munkát, mert mi Krisztus katonái vagyunk, az ő fegyelmezése alá tartozunk, és nem a saját gyönyörünket kell keresnünk. Teljes emberként kell harcolnunk az Úr harcait. Olyan ellenséget kell legyőznünk, aki ha tehetné, önmaga alá rendelné minden erőnket.
  Saját akaratunknak meg kell halnia; egyedül csak Krisztus akaratát kell követnünk. Krisztus hadseregének a katonája tanulja meg a nehézségek elviselését, az önmegtagadást, a kereszt felvételét, és kövesse vezérét, bármerre is vezeti. Sok olyan tennivaló van, ami próbára teszi az emberi természetet, és fájdalmas a húsnak és vérnek. Az engedelmesség megtanulásának munkája határozott és állandó erőfeszítést követel. A hitnek szép harcát megharcolva; drága győzelmeket aratva, mi az örök életet várjuk. (Youth's Instructor, 1886. december 22.)

Beszélj úgy, mint Isten!

Ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel, és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond megtörténik, meglesz néki, amit mondott.

– Márk 11:23


 Jézus nem azt mondta: „Ha valaki beszél Istennek erről a hegyről.” Azt mondta, magához a hegyhez szóljunk a kívánt végeredményről.

Világi szemszögből ez bolondságnak tűnik. De az 1 Korinthus 1:27 szerint Isten a világ bolondjait választotta, hogy megszégyenítse a bölcseket. A világ számára mindig is ostobaságnak fog hangozni, ha egy keresztény Isten ígéretéről, mint valóságba jött dologról beszél, különösen akkor, ha azok az ígéretek ellentmondanak a látható, természetes körülményeknek. De ha az ellenséget legyőzöttségben akarod tartani, akkor jobban teszed, ha így beszélsz.

A Biblia szerint maga Isten is így beszél! A Róma 4:17 ezt mondja: „azokat, amelyek nincsenek, előszólítja, mint meglevőket.” Isten azelőtt szól, hogy a körülmények egyenesbe jönnének. Azért jönnek egyenesbe, mert Ő szól! Neked is működhet ugyanez, ha a szavaidat összhangba hozod az Övével, és hittel szólod azokat.

„De mi lesz, ha nem történik meg rögtön, amit mondok?” kérdezed talán. „Mi lesz, ha a körülmények nem változnak meg azonnal?” Amikor Jézus szólt a fügefához a Márk 11:14-szerint, nem ment vissza ellenőrizni, hogy történt-e már valami. Ha egyszer szólt, azt elvégzett dolognak tekintette.

Kövesd a példáját. Szóld a hitedet. Kerülj összhangba Isten Igéjével!

Igei olvasmány:  Márk 11:12-23

Imádság testi gyógyulásért.

Beteg valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, hogy azok imádkozzanak felette és kenjék meg őt olajjal az Úr nevében. És a hitbol való imádság megtartja a szenvedot.

(Jakab 5, 14-15)

A keresztyén embernek betegségében mindenekelőtt Istent kell segítségül hívnia. Semmi esetre se tegyünk úgy, mint Asa király, aki csupán az orvosokat kereste, nem az Urat (2 Krón 16, 12). Ezzel nem azt mondjuk, hogy ki kell kapcsolnunk a gyógyszereket. Ezékiás király gyógyulása felülről való kegyelmi ajándék volt, jóllehet Ézsaiás arra utasította, hogy tegyen fügekötést a veszélyes kelevényre.

Az őskeresztyén gyülekezetekben betegségnél is Jézus nevét hívták segítségül. Napjainkban a gyógyítás kegyelmi ajándéka nincs olyan nagy mértékben jelen, még a hívő gyülekezetekben sem. Pedig a mi időnkben is bizonyságot tesz az Úr hívő emberek mellett, akik betegre teszik kezüket. A kézrátételnél ugyanis az imádkozó összekapcsolódik a beteggel, eggyé lesz vele.

Az olajjal való megkenés is jelképes cselekedet volt. Pontosan így írja le az Ige: „Kenjék meg őt olajjal és imádkozzanak felette." Tehát nem az olaj, hanem a hívő imádság a döntő. Az olaj az életerő (Zsolt 23, 5) és az öröm (Zsolt 45, 8) jelképe. - Az olajjal való megkenés tehát nem varázsszer, hanem csak külső jele a Megváltóba vetett bizalomnak. Nem az olaj hanem a hívő imádság tartja meg a beteget. De nem is maga az imádság, hanem a hit, mert a hit ragadja meg az Urat. Az Úr az, aki segít rajtad. A hit felszabadítja az Ő kezét, a hitetlenség megkötözi.

Lázár feltámasztásának történetéből látjuk meg, mi a hit (Jn 11). Márta hitt abban, hogy a testvére nem halt volna meg, ha Jézus ott lett volna. Elhitte, hogy Jézus mindent megkap Istentől, amit kér. De amikor Jézus azt mondja: „Feltámad a testvéred!" - akkor így szól: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon." Nem tud hitben felemelkedni odáig, hogy most támad fel. Jézus mégis meggondolkoztatja: „Én vagyok a feltámadás és az élet" - tehát most és ebben az esetben is. Az igazi hit nem általánosan és valamikorra nézve ragadja meg a segítséget, hanem most, a jelenlegi helyzetben. Az ilyen hitet igazolja az Úr.

Ő megszabadít

Mivelhogy [a hívő] ragaszkodik hozzám [Istenhez], megszabadítom őt…       — Zsoltárok 91,14.

Az angol nyelvben az ‘I will’ (= ‘akarom [tenni]’) és az ‘I shall’ (‘meg fogom [tenni]’) a lehető legerőteljesebb kinyilvánítása az akaratnak. A Zsoltárok 91 utolsó verseiben pedig hét dolgot említ Isten — aki több, mint elegendő —, amit meg akar, meg fog tenni azért az emberért, aki szeretettel ragaszkodik Őhozzá. (Hála Istennek, én szeretettel ragaszkodom Őhozzá — ugye te is?)
Figyeld meg, Isten nem azt mondta: „Lehet, hogy megteszem” vagy „Ha bírom erővel, megteszem. Ha ki nem merülök, akkor megteszem.” Nem! Aki túlcsordulóan elegendő, Ő azt mondta: „Meg akarom tenni.”
Először azt mondta Isten: „Meg akarom szabadítani őket…” Ez az Isten, aki több, mint elegendő, a szabadítás Istene. Megtartotta az Ábrahámnak adott szavát, és megszabadította Izraelt — és még ma is Ő a szabadító!
A mi Istenünk nem az elnyomó; Ő a szabadító! Az Apostolok cselekedetei 10,38 világossá teszi ezt. A sátán az emberiség elnyomója, Jézus pedig a mi szabadítónk!

"SEM ERŐVEL, SEM HATALOMMAL"

"Az én beszédem és igehirdetésem pedig nem emberi bölcsességen alapuló meggyőző szavakban állott, hanem Szellemnek és erőnek a megmutatásában" (1Kor 2,4).

Ha az evangélium hirdetésénél az üdvösség útjára vonatkozó ismereteddel helyettesíted az evangélium hatalmába vetett bizalmat, ezzel megakadályozod, hogy az emberek megtalálják a szellemi valóságot. Jól vigyázz, hogy míg az üdvösség útjáról szóló ismeretedet hirdeted, te magad hiteddel Istenben gyökerezz és Őrá építs! Ne bízz abban, milyen világosan magyarázol, hanem úgy mondd el, hogy közben te magad a Szent Szellemre hagyatkozzál! Bízd rá magad Isten megmentő hatalmának bizonyosságára és Ő a saját életét fogja megteremteni hallgatóid lelkében.

Amikor végre igazán belegyökereztél a szellemi valóságba, többé semmi sem rendíthet meg. Ha csak a saját kegyes tapasztalataidnak hiszel, akkor hitedet bármi felboríthatja: azonban semmi sem rendítheti meg Istent és az Ő váltságának valóságát. Erre alapozd a hitedet és olyan örök biztonságban vagy, mint Isten. Amikor igazi, személyes kapcsolatba jutsz Jézus Krisztussal, többé nem rendülsz meg. Ez a megszentelődés értelme. Isten helyteleníti az emberi vallásos tapasztalatot, amikor úgy kezdjük nézni a megszentelődést, hogy az egy egyszeri megtapasztalás és közben elfelejtjük, hogy magát a megszentelődést is oda kell szentelnünk (Jn 17,19). Megszentelt életemet önként át kell adnom Istennek az Ő szolgálatára, hogy úgy használhasson fel, mint saját kezét és lábát.

?Új parancsolatot adok néktek, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg majd mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.?
(Jn. 13:34?35)

?Ha ez a szeretet valóban olyan hatalmas és erős, akkor miért nem jut kifejezésre egymás iránti szavainkban és cselekedeteinkben? Miért vagyunk oly hidegek, keményszívűek és gáncsoskodók? A bírálgatás, a gonosz érzület és beszéd szelleme olyan, mint a kovász... Ünnepélyes fogadalmat tettem Istennek, hogy ha bárhol is találkozom a lenézésnek, a ridegségnek és a szeretet hiányának lelkületével, világosan rá fogok mutatni e viselkedés bűnös voltára, hogy megfordítsam ezt a magatartást ? ha lehetséges ? határozott bizonyságtétellel. Ha ez nem sikerül, visszavonulok az értekezleteitektől, mert félek részt venni az ilyenfajta gyülekezéseken, nehogy engem is megfertőzzön az ott uralkodó lelkület...

Isten szavának élő bizonyságtételével boldog egyetértésre és összhangra lehet hozni bármilyen félreértést vagy vitát. A lelki eredményesség egyik legfőbb akadálya: az egymás iránti tisztelet és szeretet hiánya. Minden szavunkkal és cselekedetünkkel a legkomolyabban törekedjünk arra, hogy eleget tegyünk Krisztus parancsának, hogy előmozdítsuk azt az egységet, amiről imájában szól... (Utalás Jn. 17. fejezetére.) Győzzük le teljesen a ridegség érzését egymás iránt, tegyünk félre mindent, ami a testvérek között viszályt támasztana. Jézus Krisztus szívünkben élő szeretete le fogja győzni azokat a jelentéktelen dolgokat, amelyek megosztják a szíveket.?

(1888. Materials, 176?198. l.)

Biztonság...

A mai nap imádsága:
Uram! Te vagy életünk egyetlen biztonsága, kérünk Téged, szereteteddel óvj meg minket minden gonosztól! Ámen

Az időpontokról és alkalmakról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim, mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra; és nem fognak megmenekülni.
1 Thessz 5,1-3

Mindannyian szeretjük a kiszámíthatóságot... Leginkább pedig akkor gyötrődünk, ha változás előtt állunk, de nem tudjuk, hogy mikor történik meg velünk az, amit várunk. Az igazi lényeges dolgok többnyire kiszámíthatatlanok: Így nem tudjuk, mikor fogunk magunknak párt találni, nem tudjuk mikor születnek majd gyermekeink, azt pedig még hozzávetőlegesen sem tudjuk megbecsülni, hogy mikor ér véget az életünk. Pedig, milyen jó lenne - gondolják egyesek -, ha tudnánk, hogy mennyi még a hátralévő időnk! Az igazság azonban az, hogy mint a vizsgára készülő rossz diák, aki az idő múltával egyre csak aggódik, de nem készül a megmérettetésre, ugyanúgy mi sem használnánk ki a "hátralévő" időt... Pál jól mondja: "Az idő(k) gonosz(ak)!"

Életünk homokszem-napjai gyorsan peregnek, s mi nem azzal fekszünk, s kelünk: a tolvaj ezen az éjszakán bizonnyal "meglátogat" minket. Persze "opcióként" ott van tudatunk mélyén ez a lehetőség is, ezért bezárjuk az ajtónkat, esetleg rácsot tetetünk az ablakunkra - ha éppen úgy látjuk jónak - és ha nagyon sok pénzünk lenne, akkor bizonyára nem a párnánk alatt, hanem valamelyik biztonságos bankba helyeznénk azt el. Nos Jézus Krisztus visszajövetelével is így vagyunk: várjuk-várjuk, de a "Jövel Uram Jézus!"-kéréseink mellett gyakrabban imádkozunk még plusz időért, hiszen oly sok még az elintéznivalónk ebben az emberéletben... Ezért mondjuk, hogy Jézus visszajövetelével nem késlekedik, hanem "jövésben" van, de az megérkezése még várat magára, mert (még!) tart a kegyelmi idő. Valljuk meg őszintén, annyira nem is bánjuk...

Ugyanakkor jeleket látunk. Hála a JóIstennek, hogy nagy fegyveres konfliktus, melybe nemzetek tucatja kavarodott volna bele, az utóbbi jó hatvan esztendőben nem volt -, s ne is legyen a jövőben. (Talán az internet jó értelemben vett inter-nacionálitása, s inter-perszonalitása jó kommunikációs esélyeket ad a jövőben, hogy ne ásassanak (lövész)árkokat velünk...) Azt azonban látnunk kell, hogy az ember hatalomszomja mintsem változott, sőt a modern technika minden eszközét, melyek a bizalmat erősíthetnénk, pontosan a bizalmatlanság szolgálatába állítják. Így ellenőriznek minden telefonbeszélgetést, internet-adatforgalmat, s rögzítik az emberek mozgását a térfigyelő kamerákkal. Ha egy társadalom nem a bizalmi elvre, hanem a kontrollra épül, akkor az a társadalom hamar totalitáriussá válhat. Hiába az önnyugtató kijelentés: mindez a biztonságot szolgálja. A biztonságot az egyén és a nagyközösség számára is a méltóságteljes élet biztosíthatja - nem pedig a kontroll...

Aki embertestvért lát az ellenségben is, az nemcsak beemeli a másikat a közösségbe, de Istenhez is emeli, s aki az Isten vonzását így megérzi, az felfedezheti magán az istenképűséget, s annak megfelelően kezdi el élni életét, örömmel beolvadva a teremtett világ harmóniájába.

Elismerés - jutalom...

URam! Köszönöm, hogy megsokszorozod a bennem lévő gyenge akarást, s nem buzgalmam által elért sikereimet nézed, hanem kegyelmed által ítéled meg életemet! Ámen

Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.
Zsid 10,35

Év vége közeledtével minden cégnél, vállalatnál elkezdődik egy számvetés: mi mennyire volt sikeres az elmúlt esztendőben, sikerült-e elérni vagy legalább megközelíteni a kitűzött célt vagy sem... Ha igen, akkor nem marad el a jutalom - az egy másik kérdés, hogy nem mindig azok kapják a prémiumot, akik valójában megdolgoztak az eredményért. Az élet már csak ilyen - sokszor igazságtalan!

Ha pofont - átvitt értelemben is - kap valaki, s azt megérdemelte, akkor elégedett a lélek: "Lám, mindenki csak azt kapja, amit megérdemelt!" -, de ha az a pofon igazságtalanul csattan el, akkor igencsak felháborodunk, ha pedig mi vagyunk annak elszenvedői, akkor fájdalmunkban, önsajnálatunkban érthető módon nagyon felháborodunk.

A keresztény életet sokan úgy képzelik el, ha valaki hisz, akkor vele nem történhet semmi baj - elvégre a Gondviselőnek mindenkire gondja van, az Istennek különben is az a dolga, hogy angyalaival vigyázzon ránk -, pedig a kereszténység egészen másról szól! Nem a baj- és küzedelem-mentes életről, a szenvedés hiányáról, hanem arról, hogy tudom, miért fáradozom, s tudom, hogy erőfeszítéseimnek értelme van. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy Jézus URunk egy igen különleges magatartásra buzdít: "Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket. Annak, aki arcul üt téged, tartsd oda a másikat is; és attól, aki a köntösödet elveszi, ne tagadd meg az ingedet sem." Lk 6,27-29

Ma igénk is arra buzdít, hogy ne veszítsük el bizalmunkat Isten iránt, mert annak nagy jutalma van... Isten bízni sokkal nehezebb, mint emberekben reménykedni, de, aki Istenben hisz, az nem csalódik, mert az Élet URa igazságosan jutalmaz. Igaz, nem mindig és nem úgy, ahogyan mi azt gondoljuk, de a hívő ember meggyőződése, hogy az élet még nem ér véget a halállal, csak itt a földön befejeződik. A hívő ember azt is tudja, hogy Isten nem csak a látható, de a láthatatlan világnak is az URa, s úgy a véges időben, mint az Isten országában remélt végtelenben: jutalmaz.

Az, hogy odaát mi lesz a jutalma azoknak, akik itt a földi életükben szerették az Istent, s igyekeztek megtartani a parancsait - teljes egészében nem látjuk, de hogy itt a földön mit kapnak azok, akik Jézust követik, s az Ő tanítását meg is cselekszik, azt elég jól körbehatárolhatjuk! Azok, akik felvállalják a krisztuskövető élet következetességét, lelküknek békességet nyernek - ezzel sok-sok hiábavalóságot könnyen elhagynak az életben, melyek egyébként is csak a test és a lélek romlását munkálják -, hitben testvéreket, az életben önzetlen segítőket kapnak gyámolításul, s a legfontosabb jutalom, mely minden prémiumot, elismerő/kitüntető oklevelet felülmúl: kegyelmet! Ez nem csaj az elkövetet életvezetési hibák korrigálásának lehetőségét foglalja magában itt és most, de majd egykoron átemel ebből a világból oda, az Isten világába...

Feladataink...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy bölcsüljek Általad, s életem kis és nagy csodáiból legalább részben megérthessem akaratodat! Ámen

Jézus mondja: Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: URam, URam, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
Mt 7,21

Nincs nehezebb, de szebb feladat sem életünkben, mint a gyermeknevelés. A testi szükségleteikről való gondoskodáson túl egész emberségünket igénybevevő kihívás az, hogy megtanítsuk őket a helyes emberszeretetre, s legalább 20-25 éven át eléjük éljük az élet szeretetébe szőtt tudásunkat, az "okos istentiszteletet". Mert túl azon, hogy szeretjük őket, s viszontszeretnek ők is, különlegesen szép, életünk kiteljesedését munkáló hivatás, valakit az Isten országa felé terelgetni. Aki csak hallomásból, közhelyes kijelentésekből szedegeti össze egyház-, s Isten-képének mozaikdarabjait, az úgy véli, az Isten-felé terelgetés elsődleges feladata a papé, a lelkészé, a prédikátoré. Valóban fontos, hogy a plébános vagy a lelkész lelki-pásztora is legyen övéinek, de a felelősség - s ez furcsán hangzik -, de elsősorban nem az ő vállukon nyugszik! Felelőssége az egyházi embernek "csak" abban van - s ez egyáltalán nem kevés, kínlódnak is eleget a vélt és valós elvárások miatt -, hogy legjobb tudása és meggyőződése szerint segítse az Isten országát keresőket. Az istenes dolgokat illetően azonban a gyermekek számára a leghitelesebb emberek nem a papok és a hittantanárok, hanem a szülők. Ezért van az, hogy a szülői feladatát hanyagul ellátók egy életre megkeseríthetik az utódok életét... A szülői magatartás ugyanis alapvetően befolyásolja a gyermekek Isten-felfogásának alakulását, fejlődését.

Kezdő szülőként talán még nem is tudatosul bennünk, hogy mennyi mindent adhatunk, s mi mindent vehetünk el gyermekeinktől. A szülői hivatását felelősséggel megélő édesapa és édesanya olyan lelki fegyverzetet adhat gyermekük kezébe, mely egy életen át biztonságot teremt számukra. Az elhívatott szülő pajzs a kisgyermek számára, s egyben példa is, hogy ha majd felnőtté válik, akkor ő is pajzsként állhasson meg övéi számára. Mert minden generációnak meg kell vívni az élet-csatákat, egzisztenciális küzdelem nélkül nincs Isten-ismeret, s önmagunkkal való harc nélkül nincs bölcsülés se! S ha nem jutunk el az isteni kegyelem felismerésére... az súlyos következményekkel jár!

A Mester szavai nem elítélőek, de komoly elgondolkodásra inspirálóak. MIről is van szó? Arról, hogy nem a beszédben jeleskedők, az elméleteket gyártók, az aktuálisan favorizált megmondóemberek mennek be a mennyek országába, hanem csak azok, akik cselekszik a mennyei Atya akaratát! Ez pedig elég nyilvánvaló, hogy mit jelent: az Élet szolgálatát, az Isten partnereként. Ebben rejlik az emberlétünk méltósága, ebben fogható meg néhányévtizedes ittlétünk tartalma, ez ad örömöt és teremt békét nyugtalankodó, folyamatosan biztonságot kereső lelkünkben...

Kapcsolataink...

A mai nap imádsága:
Uram! Engedd, hogy szereteted szabadságában élhessem a mai napomat is! Ámen


Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek, mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt.
Rm 13,8

Adósnak lenni az egyik legfeszültségkeltőbb állapot. Nem az adósság nagysága az, ami nyomasztja az embert, hanem annak a lehetősége, hogy a jövőben bármi történhet, ami megakadályozza a kötelezettség teljesítését. Megtanulni, megtanítani, hogy "csak addig nyújtozkodj, amíg a takaród ér" - az egyik legnehezebb vállalkozás. Túl a házépítés/otthonteremtés speciális középeurópai embertpróbáló hullámhegyein, s völgyein, tapasztalatból mondhatom: Az átlag ember mindig egy fél számmal nagyobb egzisztenciát álmodik magának, mint amit a tehetsége, pénztárcája enged...

Ugyanakkor nemcsak az anyagiak tartozásterhe termeli fölöslegesen stresszhormonjainkat. A legnagyobb kövek lelkiismeretünk hátizsákjában azok, melyek kapcsolataink rendezetlensége miatt kerültek oda. Ezeket az idő múlásával mintha jobban vonzaná föld... minél régebben hordozzuk őket, s minél inkább kilátástalanabb a helyrehozatal, a jóvátétel lehetősége, annál inkább nyomasztanak, terhelik gerincünket. A hátizsák (értsd: élet) terheitől csakis az Isten képes megszabadítani. Nem csoda, a kezünkkel nem is tudjuk megoldani a zsákot, nemkülönben valami aktuálisan "nagyon fontos" mindig lefoglalja mindkettőt.

Nem tartozni semmivel az egyik legfelemelőbb érzés. Amikor tanulunk valamit, s ellenértékként éveket áldozunk fel véges életünkből, s egyszercsak kezünkbe adják a bizonyítványt, a diplomát, örömünk szinte határtalan. Hasonló az öröm akkor is, ha Isten leveszi rólunk hátizsákunk gyötrő terhét. Ez a felszabadító, misztikus pillanat egyetlen érzést szül: a hálát. Hálásak vagyunk a Teremtőnknek a létünkért, a múltunkért, s jelenünkért, azért, hogy reménységgel tekinthetünk a jövőbe - amitől féltünk. A hála legjobb kifejezője a szeretet. Augustinus mondja: "Szeress, s tégy amit akarsz!" Ebben benne foglaltatik minden. Az evangélium öröme, a szabadság íze, sőt a törvény betöltésének csodája is. Amikor az embert a legnagyobb Erő, az Isten szeretete kötözi meg, akkor érzi át igazán, mi is az igazi szabadság...

Látás...

A mai nap imádsága:
Uram! Hálát adok Neked azért, hogy láthatok - valóságosan és átvitt értelemben is... Mégis sokszor úgy élek, mintha nem világosítottad volna meg értelmemet, mintha nem lenne Igéd útmutató fény az életemben. Uram, ne vond meg kegyelmedet ezután se, s korrigáld tévedéseimet! Ámen


Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek.
Kol 1,12

Mathis Neithart-Gothart (Grünewald) 1510 környékén mintegy harmincévesen megfesti az isenheimi szárnyasoltár képeit. Szimbólumgazdagságán, ecsetkezelési perfekcióján túl teológiai mondanivalója is fergetes... A feltámadás-jelenetben megfogalmazza az egész gótika alapgondolatát: Isten világosság...

A látható fényen keresztül kapjuk információink túlnyomó részét. Míg halláskárosodással lehetséges az életbenmaradás, a látás hiánya alapvetően behatárolja túlélési esélyeinket. Egy témájában megrázó film-előzetes (Vakság) néhány filmkockája is átéreztetheti velünk, milyen következményei vannak annak, ha valaki a látását veszíti el. Az eladdigi tájékozódási pontok egyik pillanatról a másikra érvényüket veszítik... a viszonylagos rendet a kétségbeesés káosza váltja.

De mi van akkor, ha látunk ugyan, de mégis úgy élünk, mintha nem látnánk? Az Isten különböző kultúrákban megnyilvánuló és más kultúrákba átívelő egyetemes szimbóluma a fény. A fény ugyanis az élettel egyenlő! Ahol azonban a sötétség uralkodik, ott pusztul a fényre berendezkedett élet. Jóllehet létezik élet a sötétségben is, de az ember világosságra teremtetett! Így aztán még inkább tragikus, ha az ember mégsem a világosságot, hanem a sötétséget választja...

A sötétség átvitt értelemben is borzasztó jelentéstartalommal bír. Aki szellemiségében "sötét", azt kibillenteni vagy "átnevelni" a tudás-fény szeretetére meglehetősen nehéz, olykor reménytelen vállalkozás - Isten persze itt is tehet csodákat, s fordíthat meg életeket. Ez az evangélium (eü-angelion=jó hír) örömhíre...

Nyilvánvaló - vagy azzá kellene hogy váljon -, az Isten világosságának megtapasztalása nem fizikai valóságot jelent, hanem lelki élményt. Olyat, melynek iránya a transzcendencia felé mutat, de gyümölcsei itt ebben a világban érnek be: jóság, türelem, állhatatosság, s mindenekelőtt s fölött a szeretet.

Elszomorító, hogy túlnyomórészt még mindig a dogmatikus gondolkodás uralkodó a vallásokban. Csüggesztő látni, hogy még mindig csak itt tartunk... hogy a vallást még most is fel lehet használni emberek százmillióinak manipulációjára, s a vallásháborúk lehetősége nem a középkorban megrekedt szellemtörténeti fejlődés-csökevény, hanem mai "modern korunk" releváns valósága.

Mit lehet tenni? Akkor, amikor látjuk, hogy a vallás, s azok hivatalos képviselői világiabbak a világiaknál? Amikor a hiteltvesztett prominensek sorába beleérthetjük nemcsak az egyházi, de az egyházias embereket is, azokat, akik szóban a szeretet egyetemességét hangoztatják, de életükkel a szeretetlenség prédikátorai...

Talán csak annyit, hogy nem titkoljuk el, igyekszünk kinyilvánítani a gótika igazságát: az Isten Világosság. S ez a Világosság egyszer mindent "napvilágra" hoz... s akkor kiderül, hogy kit milyen érdek vezérel, s ki kinek a szolgája: a Sötétségnek vagy a Világosságnak...

Biblikus engedelmesség: szeretet+bizalom+cselekvés

„Ha szerettek engem megtartjátok parancsolataimat.” Jn 14:15


A szezon közepén, a nagy sürgés-forgásban álljunk meg egy kicsit, tartsunk egy kis szünetet és képzeljük el milyen volt az első karácsony. Beleképzelted már magad valaha József helyzetébe? Itt egy fickó, aki hirtelen rájön, hogy a menyasszonya állapotos, aki mellesleg azt állítja, hogy egy angyal látogatta meg és a gyermek Istené. És még el is várta tőle, hogy mindezt elhiggye.

József egész világa teljesen a feje tetejére állt. Nem ebbe az irányba kellett volna alakuljanak a dolgok, nem erre számított. Ennek semmi értelme sincs.

Ismerős az érzés? Neked talán éppen a pénzügyi helyzeted fordult hirtelen rossz irányba, vagy a munkahelyeden az elbocsátások réme fenyeget, vagy éppen most értesültél valamely családtagod súlyos betegségéről? Hogyan fogod kezelni a kialakult helyzetet? Mihez kezdesz akkor, amikor a dolgoknak az életedben nem látod az értelmét?

József hozott egy döntést. Eldöntötte, hogy azt fogja tenni, amit Isten mond neki, és ez a hozzáállás mindent megváltoztat. József az engedelmesség útját választotta, még akkor is, amikor nem értette mi történik.

Ma az „engedelmesség” szó negatív jelentést hordoz. Egy erőltetett, akaratunkkal ellenkező döntésként fogjuk fel, melyben olyasvalamit teszünk, amit nem akarunk azért, mert félünk a büntetéstől.

De ez nem az a fajta engedelmesség, amiről Isten Igéjében szó van. Engedelmesség a Bibliában azt jelenti: szeretet+bizalom+cselekvés.

A szeretettel kezdődik, ahogyan Jézus mondja a János 14:15-ben: „Ha szerettek engem, megtartjátok parancsolataimat.” Az engedelmesség onnan ered, hogy tudod Isten szeret téged és te viszont szereted Őt.

Nagyon sok ember úgy gondolja, hogy az engedelmesség azt jelenti, hogy félni kell Istentől, viszont Isten szeretné, ha észrevennénk és meglátnánk, hogy a Neki való engedelmesség ezt jelenti: szeretni Őt. És a szeretetből bizalom fakad. Ha bízol abban, amit Isten mond neked és elhiszed, hogy Ő szeret téged, akkor ez tettekhez fog vezetni.

Mind a háromnak egyszerre kell meglennie, hiszen a tettek szeretet nélkül csak üres vallásoskodást eredményeznek, a szeretet tettek nélkül pedig puszta szöve

József az Istennel ápolt kapcsolata miatt képes volt elfogadni, amit Mária és az angyal mondtak neki. Tudta, hogy Isten szereti őt és ő is szerette Istenét. Bízott az Úrban és úgy döntött megteszi, amit Isten mond neki. Emiatt lehet József élete manapság is követendő példa.

Beszéljünk róla:

* Min alapszik az Istennel való kapcsolatod: szereteten vagy félelmen?
*

Hogyan jellemeznéd az Istenbe vetett bizalmad mértékét?

Honnan tudom, hogy a Biblia hiteles és igaz?

A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre… 2 Tim 3:16

Isten igazságát Isten Igéjén keresztül ismerhetjük meg. Ha egy bibliai igazságot fedezek fel, honnan tudhatom, hogy az tényleg igaz?

Egyrészt, külső bizonyítékok igazolják a Biblia megbízhatóságát. Ha csak a Biblia megírása és az utána következő 70 év intervallumát vesszük figyelembe, a Bibliának 5366 példánya jött létre. Ez tehát megdönti azt a nézetet, hogy a Biblia változott a generációkon és a különböző nyelveken keresztül.

Külső bizonyítéknak számítanak a régészeti felfedezések is. Történészek régen azt állították, hogy Salamonnak nem lehetett annyi lova, amennyiről a Biblia ír, de később többezres istállót fedeztek fel egy régészeti ásatás során.

Másrészt, magában a Bibliában is van ún. belső bizonyíték arra, hogy teljesen megbízható és hiteles. Egy bírósági ügynél ha az ügyésznek egy vagy két szemtanúja van, elég nagy esélye van arra, hogy az ügyet megnyerje. A Biblia tele van szemtanúk beszámolóival: Mózes jelen volt, amikor a vörös tenger szétvált, Józsué látta, ahogy Jerikó fala leomlott, a tanítványok pedig látták Jézust miután feltámadt.

A belső bizonyítékok közé tartozik az a tény is, hogy a Biblia egy történetet megegyező pontosággal mond el annak ellenére, hogy 1500 éven át 3 különböző kontinensen 40 különféle szerző által jött létre. Ez egy emberi lénynek lehetetlen lett volna. Azonban nagyszerűen példája annak, hogy Isten mire képes.

Isten terve születésünk előtt kezdődött

"Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké." Lk.1:54-55

Senki sincs, aki örökre melletted lesz, csak Isten.

Az emberek meg fogják szegni a nekünk tett ígéreteiket. Ez majdnem biztos. Már sokszor tapasztalhattuk. De Isten mindig megtartja, amit ígér. Senkire nem számíthatsz örökre, csak Istenre.

Mária a Lukács 1-ben Isten hűségének bizonyosságával fejezi be dalát. Az 54-55. versekben Mária azt mondja: "Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké."

Mit jelentett ki? Miről énekelt Mária? Isten ígéretet tett Ábrahámnak, hogy az egész világ meg lesz áldva általa, mert Isten az ő családjába fogja elküldeni a Messiást. Isten megtartotta az ígéretét; 2000 évvel azután, hogy kijelentette tervét Ábrahámnak, most kijelentette Máriának, hogy mi az ő szerepe Isten tervében.

Mária tudta, hogy az ő története és életének célja sokkal születése előtt kezdődött. Valójában sok száz évvel Mária születése előtt Ézsaiás próféta megmondta: "Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni: Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el" (Ézs. 7:14).

Isten eltervezte az életed már sokkal a születésed előtt. Eltervezte már a teremtéskor. A 139. zsoltárban ezt olvashatjuk: "könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük" (16. vers). Isten céllal teremtett, és ez a cél egy hosszú terv része, ami születésed előtt kezdődött és halálod után végződik. Istenben bízva teljesítheted.

Miért? Mert a Messiás eljött Márián keresztül és meghalt a bűneinkért, ahogy Isten megígérte. Ezért teljesíthetjük be a célunkat.

MINDENKI SZÁMÍT

„…Isten rendezte el a tagokat a testben… ahogyan akarta.” (1Korinthus 12:18)

Próbáltál már valaha kirakni egy kirakóst úgy, hogy egy darabja hiányzott? Az az egy megváltoztatta a végeredményt, nem igaz? A gyülekezetben, melyet Isten épít, mindenkinek van helye. Pál azt írja: „…az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik…” (Efezus 2:21). Egy köteg faág erősebb, mint egyetlen gally. Tehát: „sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai” (Róma 12:5)- A nem szolgáló keresztyén önmagának ellentmondó fogalom. Nehémiás idejében a Tekóa-beliek földművelő emberek voltak, akik segítettek a fal építésénél, de „…az előkelőik nem hajtották vállukat a munkába” (Nehémiás 3:5 NRS). A téglarakás nem szerepelt munkaköri leírásukban, ezért hagyták, hogy mások végezzék a nehéz munkát. Mind ismerünk olyan embereket, akiket ez a filozófia jellemez! Soha ne becsüld alá megbízatásod jelentőségét! „…a test gyengébbnek látszó részei nagyon is szükségesek” (1Korinthus 12:22). Gondold végig, vajon ki a fontosabb: egy vezető politikus vagy egy köztisztasági alkalmazott? Amikor 1981-ben merényletet követtek el Ronald Reagan ellen, bár ő a szabad világ vezetője volt, az emberek számára „az élet ment tovább”. Amikor viszont a philadelphiai szemetesek sztrájkba kezdtek, a város káoszba süllyedt, mert mindenhol rothadó szemét tornyosodott. A lényeg tehát, nem kell teológiai diplomával rendelkezned ahhoz, hogy tudj imádkozni vagy Bibliát olvasni, nem kell prófétának lenned ahhoz, hogy szolgálni tudd a sérült embereket. Ahhoz, hogy nagy dolgokat tudj tenni Istenért, légy hűséges a kis dolgokban” (ld. Lukács 16:10) Csak akkor fog Isten előléptetni, ha hajlandó vagy letölteni a szolgálati időd a futószalagnál!



„Ó mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” (Zsoltárok 133:1)

A szinergia, vagyis együttműködés azt jelenti, hogy az egész több, mint a részek összessége. A pozitív együttműködés megteremtése azt jelenti, hogy a megfelelő emberek a megfelelő helyen, a megfelelő időben, a helyes célra összpontosítanak. A második világháború után Chester Nimitz, az Egyesült Államok haditengerészetének főparancsnoka életben akarta tartani az embereke érdeklődését a haditengerészeti repülés iránt. Ennek eredménye lett a Blue Angels Navy Flight Demonstration Squadron [Kék Angyalok Tengerészeti Bemutató Repülőszázad], mely első bemutató légiparádéját egy éven belül megtartotta. A csapatnak mind a mai napig egyértelmű célja van. A teljesen kiképzett jelöltek közül csak olyanokat választanak ki, akik egyenletesen csúcsteljesítményt nyújtanak. Miután gondos átvizsgáláson esett át, a pilótának 16 szavazatot kell kapnia a jelenlegi tagoktól. Ha csak az egyikük nemmel szavaz, a jelölt kiesett. Nincs szükség magyarázatra – ilyen szintű a tagok között s tisztelet és a bizalom egymás ítélőképessége iránt. Ha Blue Angel vagy, akkor a csapattársaid olyanok, mintha a családod lennének, és ha egy új tag áll be, te rábízod az életedet is. A repülőszázad tagjának lenni sem „egyszerű ügy”. Felelős vagy azért, hogy elvégzed a magad részét, a legjobb formádat hozd, és minden nap kiválóságra törekedj. Ki kell érdemelned a jogot, hogy a jelvényt viselhesd. A teljes elkötelezettségnél kevesebb nem elfogadható. Nos, alkalmas lennél Blue Angelnek? Magányos farkas vagy, vagy csapatjátékos? Hűséges vagy és megbízható? Amikor nehéz döntésre kerül sor, számíthatnak rád a többiek, hogy az ő érdeküket a sajátod elé helyezed?

NE BUJKÁLJ TOVÁBB!

„De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? (1Mzes 3:9)
Isten első kérdése, ami feljegyzésre került, ez: „Ádám, hol vagy?” Ez az a kérdés, amit neked is fel kell ma tenned magadnak: „Hol vagytok valójában?” Ha nem tudod a választ, vagy ha tudod, csak nem tetszik, akkor a mai áhítat neked szól. Amikor Isten megkérdezte Ádámtól, hogy hol van, ő így válaszolt: „Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el.” (1Mózes 3:10). Bámulatos, milyen messzire el tudunk menni azért, hogy elrejtőzzünk. Beletemetkezünk a munkába, vagy belemegyünk egy viszonyba, vagy falat építünk a szívünk köré – bármit, csak ne kelljen szembenéznünk az igazsággal. Isten nem azért kérdezett, mert próbálta megtalálni Ádámot, azt akarta, hogy Ádám találjon magára. Amíg magadra nem találsz, valóban elveszett vagy. A gond csak az, hogy amikor bujkálsz, akkor álcázod magad. El tudod képzelni, mennyi érzelmi energiát emészt fel, ha mások elől rejtőzködsz? Ennél csak egy dolog rosszabb, ha önmagad elől és Isten elől is bujkálsz. Emiatt nehezen tudsz majd őszinte lenni, nem tudsz majd mások szemébe nézni. Miért? Mert attól félsz, hogy belelátnak a szívedbe, és meglátják a valódi énedet. Így érzel ma? Félsz belenézni a saját szívedbe? A jó hír az, hogy bár Ádám meztelen volt, Isten felruházta; bűnös volt, de Isten megtisztította; félt, de Isten megvigasztalta. Ugyanígy, ha ma te jössz hozzá, Isten téged is meg fog tisztítani, fel fog ruházni, és meg fog vigasztalni. Csak arra vár, hogy lehetőséget adj neki erre!

Üzenet számodra

„Mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket…” (1János 4:16)

„Már az idők kezdete előtt ismertelek. Hajszálaid számát is számon tartom. Mint ahogy a gyermek szülőjére hasonlít, úgy teremtettelek téged is saját hasonlatosságomra. Terveim vannak veled. Megadtam neked azokat az ajándékokat is, amelyek ahhoz szükségesek, hogy betöltsd azokat; és amit én adtam neked, azt senki sem veheti el tőled. Ne hanyagold el őket, használd őket naponta! Nyugodj meg, én elkezdtem benned a jó munkát és el is végzem. Én mindig befejezem, amit elkezdtem. Rád vonatkozó igém örökre megáll, és irántad való elkötelezettségem soha nem ér véget. Ebben az életben kihívásokkal kell szembenézned, de ne csüggedj: én elvettem a sátán erejét, így nem tud irányítani téged, és elvettem e világ erejét, így nem tud elpusztítani téged. Ha bajban vagy, emlékezz rá, hogy én itt vagyok, hogy segítsek! Add át nekem a terheidet és én támogatni foglak. Ha az élet terhei rád nehezedtek, és te kimerült és elcsigázott vagy, támaszkodj rám! Én leszek a kősziklád, erős várad, szabadítód és erőd. Ha időnként kudarcot vallasz is, nem fognak félredobni, mert én megtartalak. De légy óvatos: ne fogadj el tanácsot olyanoktól, akik lelkileg vakok, és ne tarts a kétkedőkkel! Találj örömet az én igémben, így, mint a folyóparti nagy tölgy, növekedni fogsz, és életed minden területen felvirágzik. Utóirat: Szívesen hallanék felőled.” „És mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” (1János 4:16)