Békesség...

A mai nap imádsága:

Uram! Tedd ajkamat hálássá, hogy szívemben békesség legyen! Ámen

Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol!
Ézsaiás 57,19

Furcsa dolog a hála - elvárjuk, de mégis ritkán kapunk belőle. A jézusi statisztika (1:10) ma is igazolódik, hiszen ahogyan a tíz meggyógyított leprásból akkor és ott csak egy ment vissza megköszönni, ma sem tapasztalunk mennyiségi ugrást e tekintetben... Sokszor ellankad a szolgáló életű keresztény, amikor azt látja, hogy caritatív munkájának semmi eredménye, a jó megcselekvése a másikban semmi változást nem hoz - emberileg nézve.

Ézsaiás képe igen találó, s mély értelmű. A hála is gyümölcs, melynek megéréséhez időre van szükség. Ahogyan egy egész esztendőre szükség van az alma, körte, szilva stb. beéréséhez, ugyanígy egy egész életen át érlelődik bennünk a hála. Egyszer aztán, ott a végén, kimondjuk... Megvalljuk azt, amit egész életen át többször kellett volna elmondanunk az Istennek. Emberi szemmel nézve úgy tűnik, mintha egyesek életében semmiféle hála-gyümölcs nem teremne, lehet hogy így is van... Ézsaiás szerint azonban a hálát maga az Isten teremti meg. Nem lehetünk tehát "csak úgy" magunktól hálásak. Isten teremti/érleli bennünk a hálát.

Életünkben igen sok szenvedést, hiányt, mulasztások okozta gondokat, bajokat kell elhordoznunk, mire megformálódik ajkunkon a hála szava. Ha elhangzik - milyen érdekes -, békesség költözik a szívünkbe, s környezetünk is megbékél velünk, s mi is velük...

Egységért - családban, közösségben.

A mai nap imádsága:

Megváltó Urunk! Add nekünk az egység lelkét, hogy mentő akaratodat felismerve épüljünk szeretetedben, s egymásért áldozatkészen tudjunk élni! Ámen.

Jobb az igaz úton szerzett kevés, mint a törvénytelenül szerzett nagy jövedelem. Példabeszédek 16,8

"De mi van a többiekkel?" Hányszor hallhatjuk a kíváncsi, olykor okoskodó kérdést, amikor a kereszténység "ügyéről" beszélgetünk. Általában ilyenkor az az érdekes a beszélgetőpartner számára, hogy hogyan üdvözül a másik, a más kultúrában, más világban élő. Ez Isten dolga. Nem is lehet, de nem is kell rá perfekt választ adni, hiszen akkor a kegyelmet magyarázgatnánk.

Nem az a fontos, hogyan üdvözülnek a többiek, hanem az, hogy hallgatnak-e az Ő szavára, elfogadják-e a krisztusi értékrendet? Elanyagiasodott nyugati (keresztény) jóléti világunkban elfogadott a "hadd hulljon a férgese elv" - szebben fogalmazva: a nyomorultnak, az elesettnek, a társadalom szélére szorultnak a más a "karmája" vagy ő "ezért jött le a világra". Jézusnál nem a filozófiák, s az "Uram, Uram"-azgatások számítanak, hanem a cselekvő szeretet. Képes-e valaki nem egyszerűen tolerálni, hanem segítő, agapé, azaz önfeláldozó szeretettel odafordulni embertársa felé? Ez ugyanis a túlélés, a megmaradás granciája. Tudok-e többett tenni, mint ami általában elvárható? Ha nem, akkor az adott közösség pusztulásra van ítélve... Ezért fontos a krisztusi értékrend!

Az, hogy manapság milyen az értékrend - azt tapasztalhatjuk szűkebb, s tágabb környezetünkben. Szomorúság helyett mégis az evangéliumban, Jézus prófétai szavában van bizalmunk: "lesz egy nyáj, egy pásztor". Ez azt jelenti, hogy a nagy megpróbáltatások idején remélhetőleg mindenki rádöbben: csak együtt lehet megmenekülni. "Egy csónakban evezünk." Igen, kicsivé zsugorodott a világ... a víz már szivárog befelé, de még mindig nem tanult meg a világ együtt evezni. Ha továbbra sem tudunk egymásra figyelni - soha nem érjük el a kikötőt...

Isten...

A mai nap imádsága:

Uram! Sokfelé szaladgálnak gondolataim... Hogyan vagy Te EGY, amikor mindenhol, s mindenekben ott vagy? Istenem, egyet tudok: szeretsz engem, szeretetből teremtettél erre a világra! Segíts meg a hétköznapokban, hogy felfoghatatlan szereteted követeként járhassak életutamon, s szavaim, cselekedeteim a Te akaratodat, s kegyelmedet tükrözzék! Ámen



Egy az Istene és Atyja mindeneknek;
ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben.
Ef 4,6

Isten EGY. Ezt nevezzük monoteizmusnak. Ennek ellenére évezredeken át gondolták úgy, hogy sok isten létezik, sőt még manapság is százmilliók hiszik - beleértve a kereszténység bizonyos ágait is -, hogy istenek (nevezzük őket az érthetőség kedvéért démonoknak, gonoszság fejedelmeinek) a maguk hatáskörében belerondíthatnak az Isten teremtett univerzumába. Isten - s használjuk a fogalmakat helyesen! -, aki valóban megérdemli ezt a szót: EGY. Valójában nem az egy isten és a sok isten közti különbségtétel a döntő, hanem az igaz és a hamis közti különbségtétel a vallás szférájában, a különbségtétel az igaz Isten és a hamis istenek között, az igaz tanítás és a hamis tanok között, a tudás és a tudatlanság, a hit és a hitetlenség között. (Érdemes megjegyezni, hogy az ókori akadémiákon, például Athénban még nem volt teológia. Nem tartották tudománynak az istenekről való vélt tudást. Az istenekről való beszédet sokkal inkább a költészet részének tekintették.)

A keresztények Istene - Aki egyébként mindenki(!) Istene - a világmindenség (kozmosz) fölött áll, és ő szabja meg annak törvényeit. A pogány istenek - s ez mutatja meg a hamis elképzelést - pedig részei lennének a kozmosznak, azaz alá lennének rendelve Istennek, mint mi, teremtett emberek. Isten nem látható világa (is!) bizonnyal hierarchikus, de ki az a bolond/tudatlan, aki a lottó főnyeremény milliárdjai helyett megelégedne a kettes-hármas párszáz forintos nyereményével? Mert ha Istenben, Aki teremtette az egész világmindenséget, s Benne közvetlenül lehet hinni - hiszen Atyánknak szólíthatjuk -, akkor kinek "éri meg" a hatalmi rangsorban 1001. helyen álló alistenhez kötődni?

Vannak itt egyéb istenelméleti problémák is! A keresztény (monoteista) isten meg akar váltani eredendő bűnünktől, a pogány (politeista) felfogás szerint bűntelenül születtünk, tehát nincs szükség megváltásra. A kereszténység a gyengeséget hirdeti, a pogány az erőt. Mindezeken túl gyakran felteszik a jogos kérdést, hogyan lehet olyasmikben hinni - más istenekben, az EGY-en kívül -, amik valójában nem is léteznek?

Pedig a nem létező istenekben is lehet hinni! A ?Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem? az elképzelt, költött istenekre vonatkozik, melyeket tilos tisztelni, mint hogyha léteznének. A faragott képek, bálványok, rajzok (az egész vizuális, s gondolati világ) életre keltik, tapasztalati valósággá formálják át a nem-létezőt. Amit láthatunk, megfoghatunk, az egzisztál, van, még akkor is, ha tagadjuk annak valóságát, amit ábrázol. Ékes példája ennek az internet! Mitől ennyire vonzó? Miért istenítik ennyire? Miért van ekkora hatalma, hogy még függőséget is okoz? Mert az emberek belevetítik a maguk fantáziáját a virtuális világba, amit aztán valóságként érzékelnek...

A képek - beleértve a kép-zeletet(!) is - ideológiai hatalmának tudata végigkíséri a vallástörténetet, és a kereszténység történetében is nagy szerepet játszik. III. Leó például 726-ban annak a véleményének adott hangot, hogy a festők kezét le kellene vágni. Be is vezette ezt a gyakorlatot, amelyet fia, V. Konstantin különös buzgalommal folytatott tovább. A despotikus bizánci udvart ugyanis fölöttébb zavarta, hogy az emberek a kolostorokban készült érzékletes képeket könnyebben fogadták be, mint az udvar ideológiai követelményeit. A római egyház hatáskörében is elharapódzott időnként a képpusztítás dühe. Csak nagyhatású Savonarolára gondoljunk, aki 1497-ben Firenzében egy képekből és könyvekből felhalmozott hegyet égetett el, hogy a következő évben neki magának gyújtsanak alá.

Isten EGY. Ugyanakkor nincs két ember, aki egyformán képzelné el Őt. Ahány ember, annyiféle el-kép-zelés! Éppen ezért nincs más közös nevező, csakis a szeretet. Ennek az egyetemessége képes egységet és harmóniát teremteni az egész teremtettségben. Aki ezt belátja, az követni kezdi a Mestert...

Nemesség...

    A mai nap imádsága:

    Uram! Kiváltságos létre hívtál el minket, s mi úgy élünk, mintha semmilyen kötelezettségünk nem lenne... Add, hogy felismerjük feladatainkat, s egymásnak szolgálva épülhessünk hitben és szeretetben, ismeretben és Benned való reménységben! Ámen.



Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!
Fil 4,8

Új hónap, új hét, új tanév kezdődik a mai napon... Sok ember életében hoz változást ez a mai nap, s olyanok is vannak bőséggel, akik változást várnak ettől a mai naptól. Az iskolai év kezdete mindig arra figyelmeztet mindenkit, hogy egész életünk tanulás, az új keresése, a felfedezett és megismert véleményezése, s használata. Ami hasznos és építő, azt könnyen "beemeljük" a saját életünkbe, ami pedig nyilvánvalóan romboló, attól igyekszünk jó messzire távoltartani magunkat. A pedagógia legnagyobb eredménye, ha a kitűzött célt sikerül megláttatni, s szimpatikussá tenni - a többi szinte magától alakul-fejlődik tovább. Ha a világ felfedezésére tanítást csak szolgáltatás-alapú, profit-meghatározott tevékenységként értelmezzük, akkor sikerül hamar elérni, hogy a következő generációnak kedve se legyen élni! Rossz előjelek bőven akadnak: közömbösség, depresszió, kapunyitási pánik - munkakedv totális hiánya...

"Ha ilyen pocsék ez a világ, akkor minek igyekezzek beletagozódni?" A kérdés sok fiatal végső-előtti sóhaja, mielőtt feladná, hogy küzdjön azért, ami tisztességes, igazságos, ami tiszta, ami nemes és dicséretes... Pál - mint minden jó tanító mester - arra hívja fel a figyelmet, ami szép és jó, ami építő. Ezek akkor válnak életünk részévé, ha figyelembe vesszük őket, azaz folyamatosan látóterünkben vannak. Emberré nevelni nem lehet csak fakultatív szakköri keretek között! Ahhoz, hogy felelős emberré váljon a gyermek, ahhoz iskolának, családnak, a kisebb és nagyobb közösségnek konstruktívan kell(ene) hozzállnia. Gyomorforgató dilletantizmus és rosszándék sugárzik politikusaink nagy részének nyilatkozataiból és életőből. Ne csodálkozzunk ezen! Csak azt reprodukálják, amit otthon a "családjukban" a szűkebb környezetükben. láttak, eltanultak... ők erre szocializálódtak, nekik ez a természetes, s el sem tudják képzelni, hogy lehet másképpen is!

Az önző ember szívébe más nem fér bele, csak saját maga, ezért ön-ző. A keresztény ember szívében azonban titokzatosan ott honolnak az istenes gondolatok is, s minél több van benne, annál inkább meglátszik az életén is, hogy ő nemcsak ennek, hanem egy másik (mennyei) országnak is a polgára. Az ilyen ember nemcsak előre néz, hanem fölfelé is, s ezért olyan távlatok is megnyílnak előtte, amilyenek az anyagba-ragadt ember számára soha...

Szavaink...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy szavaimmal segíteni tudjak mindazoknak, akiket mellém adtál, s Igéden keresztül magam is megerősödhessem nap mint nap! Ámen

   

Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj... De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged."
Mt 12,34b és 36-37

"Mondj egy mondatot, s megmondom ki vagy!" - ki ne ismerné ezt a szólást? Szavaink valóban mozaikjai annak, akik vagyunk, s így minél többet beszélgetünk valakivel, annál inkább megismerjük, ki is az a másik ember. Mert nem szólhat mást a száj, csak azt, amivel csordultig van a szív! Mondatainkban visszaköszönnek tehát rejtett érzéseink; persze mindehhez (meg)halló fül is szükséges.

Isten egyik legnagyobb adománya az élet után a szó, a kommunikáció lehetősége, igaz vannak, akik csak jelbeszéden keresztül értik meg egymást... Az, hogy kifejezhetjük gondolatainkat szóban, írásban, ráutaló jelekben, ez teszi lehetővé, hogy egységre jussunk egymással. Az élet azonban azt is prezentálja, hogy ha az egységteremtésre adott isteni szóval visszaélnek az emberek, akkor abból óriási a kalamajka, sőt a történelem igazolja, hogy szavakért csatába indultak az emberek...

Szavaink tehát lenyomatai sorsunk könyvének. Ebbe a könyvbe csak írni tudunk, ezért sorsát visszamenőleg kiradírozni és átírni - bármennyire is szeretnénk - senki nem tudja. Ha pacát ejtettünk, a folt bizony ott marad - örökre. Ezért ha Istennek úgy van tetszésére, hogy szavaink alapján ment fel vagy marasztal el minket, ítélete igazságos lesz, hiszen nem tudunk mások lenni, mint amit szavaink is mutatnak...

Közhelyes, de igaz megállapítás, hogy mára a szavak elértéktelenedtek. Megmosolyognak szavakat, mint hitves, mátkaság, és áhítattal csodálnak szavakat, mint Porsche vagy Ferrari... Az élet minőségét pedig nem azok a szavak adják, amik drága dolgokat jelentenek, hanem azok, melyeket a világ összes pénzéért sem lehet megvásárolni, csak őszintén, s "ingyen" lehet kimondani: pl. szeretlek... Az tehát, hogy mire használjuk az istenadta szót - épülésre, szépítésre, növelésre, mások emelésére vagy rontásra - egyedül a mi döntésünkön múlik. Az pedig Isten törvénye, hogy a döntéseknek mindig következményei is vannak...

Türelem...

A mai nap imádsága:

Uram! Bűneim megkeserítenek, reménytelenségem elerőtlenít. Kérlek újíts meg szereteted által, hogy áldozatkészséggel tudjak szeretni, s belesimulhasson életem teremtői akaratodba! Ámen

   

Az ÚR türelme hosszú, szeretete nagy, megbocsátja a bűnt és hitszegést; bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat harmad- és negyedízig.
4 Móz 14,18

"Türelem rózsát terem." - ki ne ismerné ezt a közmondást, de szinte mindenkinek az is rögvest eszébe jut: "Nincsen rózsa tövis nélkül." A piros rózsa az egyik legszebb virág, s nem véletlenül vált Krisztus-szimbólummá. A piros szín - az arannyal, a fehérrel együtt - az "Isten színe", a szereteté, amely mint a piros vér egyben életet is jelent. Ahogyan a rózsaszirmok szoros ölelésében, legbelül ott rejtőzik a a nagy titok, az élet lehetősége, ugyanúgy a Krisztus-lényeg is hit-titkok szirmai közé van elrejtve, s teljes valójában csak akkor nyilvánul meg, ha Isten kegyelmének sugarai rávetülnek...

Isten türelme hosszú. Könnyű neki - gondolják a cinikusok -, van ideje elég, no de nekünk, embereknek? S valóban, Isten általános iskolájában (élet) - ahol nincs közép- és felsőfok, csak Mester és tanítvány van - a legnehezebb tantárgy a türelem. Amikor azt hisszük, hogy nagyon is jól tudjuk, mi az, amire nekünk szükségünk van, s szüntelen ostromoljuk a JóIstent kéréseinkkel - türelmetlenek vagyunk. Amikor a hétköznapok apró sikertelenségei kilúgozzák belőlünk a derűt, s hallgatás helyet elhamarkodottan szólunk - türelmetlenek vagyunk. Lehetne sorolni a példák ezreit, de mindegyik eredője végül ugyanaz: ahhoz, hogy érték, eredmény álljon elő, ahhoz időre van szükség.

Az időhöz való viszonyunkat csak az teheti harmónikussá, ha szeretünk. Szeretet nélkül ugyanis a várakozás testet-lelket felörlő keserves kínlódás, szeretettel várni azonban öröm. Ha gyermeket, mint két ember szerelmének isteni gyümölcsét szeretettel várja a kismama, akkor csodás kilenc hónapban van része - áldott állapotban lesz -, ha azonban a gyermek nem szerelemben, s szeretetből fakadó szabadságban fogant, akkor a személyes élet legnagyobb kiváltsága a gyermekvárás krízissé torzulhat, s a terhesség alatt az érzelmek poklát járja meg a leendő anyuka.

Türelmetlenek vagyunk, s türelmetlenségünkben gyakran szeretetlenek is. A szeretetlenség pedig táplálja a reménytelenséget, amely végül hitetlenséget szül. Isten azonban a Krisztusban egészen más (totaliter aliter). Az eredeti héber szövegben ugyanakkor a "megbünteti a fiakat" kifejezés így is fordítható: "meglátogatja az atyák bűnéért a fiakat harmad- és negyedízég" - azaz emlékeztet. Emlékezetet az ÚRIsten szüleink, nagyszüleink sorsán keresztül is arra, hogy Embernek teremtett minket, s életünknek törvényei vannak. Ezek a törvények pedig kivétel nélkül mind az Életet védik! Aki tehát nem védi az életet, az ellenszegül Isten teremtettségbeli akaratának... Istent okolni bűneink következményeiért - balgaság. Aki bölcsen vezeti életét - mert ráhagyatkozik Isten kegyelmére -, az okul, aki szembeszegül a törvénnyel, az pedig egyre inkább vakul... Isten azonban a vakokat is látóvá teheti - ez az evangélium, életünk Nagy Korrekciójának lehetősége...

Hat dolog, amire szükséged van a gonosz elleni harcban:

#1 Integritás

[Integritás (integrity) valaminek a hiánytalan, egységes, összefogott voltát jellemzi, átvitt értelemben pedig becsületesség, feddhetetlenség a jelentése - a fordító megjegyzése]


Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét,
öltsétek magatokra a megigazulás páncélját...
(Efézus 6:14 – Szent István Társulat fordítás)

Az Efézusi levélben Pál apostol azt mondja, a legelső dolog, amit tenned kell a szellemi harcban, hogy viseld az igazságot, mint övet a derekad körül. Az igazság az alapja az ellenséggel szembeni harcodnak. Ha nem az igazság alapján állsz, szétesel, mikor a kísértések és a zűrzavar megtámadják az életed. Isten Igazsága az, ami egyben tart, összefog téged.

Az igazság öve az integritás. Azt jelenti, hogy nem csak ismered, hanem cselekszed is az igazságot. Ha ismered az igazságot, de nem teszed, akkor nincs integritásod. Ez a képmutatás. Isten azt mondja, ha képmutató vagy nincs védelmed a Sátán ellen.

Azért, hogy meg tudj állni a Sátán ellen, azt mondja Isten, fenn kell tartanod az integritásod. Ez nem azt jelenti, hogy tökéletes vagy, hanem azt, hogy őszinte és hiteles vagy. Ne viselj álarcokat a különböző embercsoportokkal. Az emberek, akik igazán ismernek, őszintén így jellemeznek: „azt kapják tőled, amit látnak benned.”

Az integritás ellentéte az életed széttagoltsága. Az integritás szó az „integer” = „egész” szóból ered, ami azt jelenti, egy egység. Azt jelenti, hogy nem szeleteled fel részekre az életedet, mint egy süteményt. Az integritás azt jelenti, hogy életed minden része együtt egységes egészet képez. Mindegy hol vagy, ugyanazok a cselekedeteid. Nem viselkedsz egyféleképpen a munkahelyeden és másképpen a gyülekezetben és megint másképpen a barátaid között. Az integritás azt jelenti, hogy életed minden területén megbízható, igaz vagy.

Sajnos, bizonyos hívőkkel szemben a Sátánnak nem is kell túl keményen dolgoznia, mert az integritásuk hiánya miatt ők könnyű ellenfél a kísértéseknek. Nincs körülöttük az igazság öve, ezért könnyű prédává válnak. A Biblia azt mondja legyünk készen szorosan körülövezve magunkat az igazsággal.

Széttagolt az életed? Vannak területeid, ahol hiányzik az integritás? Isten azt akarja tőled, hogy igazságba öltözz fel. Valld meg neki a bűneidet, és kérd őt, erősítse meg a képességedet, hogy átlátszóan, őszintén élj mások előtt.

#2 Megigazulás

„12Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. 13Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. 14Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját...”(Efézus 6:12-14)



Pál apostol az efézusiaknak irt levelében azt említi, hogy a második dolog, amire a szellemi harc idején szükséged lehet, az a megigazulás páncélja. A római centúriók (századosok) leginkább azért hordtak ilyen páncélt, hogy az alapvető szerveiket, mint a szív, máj, tüdő és vese megóvják.



Mi a megigazulás páncélja? A szív és a motiváció tisztasága.



Azt kérdezi a Biblia: „3Ki mehet föl az ÚR hegyére, és ki állhat meg szent helyén? 4Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan.” (Zsolt 24,3-4)

Ki kerülhet közel Istenhez? Azt mondja a Biblia, hogy az, aki ártatlan kezű és tiszta szívű. Ez nem azt jelenti, hogy tökéletes vagy, hanem azt, hogy a bűnt megbánó életet élsz. Nem biztos, hogy mindig a helyes dolgot teszed, de azt szándékozod tenni. Bár követsz el hibákat, a szíved attól még tiszta szándékú.

Jézus így tanít minket: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent." (Máté 5:8) Ha szeretnél a munkáddal, pénzügyeiddel kapcsolatban és a családodban áldott lenni, tiszta szívűnek kell lenned. Becsületes és tiszta kell, hogy legyél. Igazságosan és tiszta szándékkal kell cselekedned.

Hadd kérdezzelek meg: Tiszta a szíved?

A sátán megpróbál majd legyengíteni és könnyű prédává tenni azáltal, hogy megkísért azzal, hogy megtöltsd az életed tisztátalan dolgokkal. Tisztátalan gondolatokat ad majd neked. Tisztátalan szándékot ültet beléd. Tisztátalan kívánságokat sugall majd. Tisztátalanságot próbál majd adni pornográfián, filmeken, könyveken és zenén keresztül. Lehet, hogy tisztátalanságba próbál vinni kapzsiság vagy büszkeség által.

Ugyanakkor, amikor a megigazulás páncélját viseled, akkor őszintén megpróbálod a szíved és szándékaidat tisztán tartani. A sátán fél mindenkitől aki tiszta szívű, mert az ezzel együtt bátor szívű is.

Hol áll az életed a tisztasággal kapcsolatban? Tisztulj meg az Úr színe előtt és azután öltsd fel magadra a megigazulás páncélját.

#3 Békesség

"Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. (Efézus 6:13-15)


Az Efézus 6-ban Pál apostol a szellemi fegyverzet harmadik elemeként, olyan cipő viselését említi, amely a békesség evangéliumát hirdeti. Tehát Isten teljes fegyverzetéhez a tisztesség, a tisztaság és a békesség tartozik. A békesség azt jelenti, hogy békében élsz és úgy is beszélsz. Szavaiddal másokban nem a konfliktust erősíted, hanem a békességet munkálod.


A római századosok különleges lábbelit viseltek a harcban, hogy megóvja őket a csatában. A cipőjük alja szögekkel volt kiverve, amelyek olyanok voltak, mint a stopli a futball cipőn. Ez megakadályozta, hogy a csatában elcsússzanak és elessenek. Segítette őket, hogy megállják a helyüket.


Pál apostol szavai szerint ahhoz, hogy megállhass a harcban és ne botladozz, a békessség evangéliumával felszerelt sarut kell felhúznod. Háromféle békesség van: békesség Istennel, saját magaddal és másokkal. Mindig kapcsolatban lehet értelmezni a békességet.


Miről is ír Pál? Ha vannak összekuszált kapcsolataid, akkor könnyű préda vagy a Sátánnak. Ha sértődéshez vagy keserűséghez ragaszkodsz, akkor a Sátán képes lesz erőszakoskodni veled.


De hol tanulhatok meg Istennel, másokkal és magammal békességben lenni? A Biblia azt írja: "Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet; nem botlanak meg azok." (Zsoltárok 119:165) Minél többet töltök Isten igéjével, annál nagyobb lesz bennem a békesség.


A Sátán azonban nem akarja, hogy Isten fegyvereit felvedd. A tisztességedet hazugságokkal, a tisztaságodat vágyakkal, a békességedet aggodalommal támadja. Amikor aggódni kezdesz, ajtót nyitsz a Sátán felé. Hiszen nem lehetsz egyszerre békességben és ugyanakkor félelemben, aggodalomban vagy idegességben.


Isten arra hív el minket, hogy békességben éljünk és békességet szóljunk mások életébe. Nem azt jelenti, hogy nem lesznek konfliktusaink. A Biblia azt kéri, "Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben." (Róma 12:18) Az evangélium saruja segít bennünket szilárdan megállni még a konfliktusok közepette is és a megbékélést munkálni, amikor csak tudjuk.

#4 Bizonyosság

"Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát." Efézus 6:16


Az Efézusi levélben Pál apostol elmondja, hogy a negyedik dolog, amit a szellemi hadviselésben tennünk kell, az a hit pajzsának a magunkra öltése. Isten teljes fegyverzete magában foglalja az integritást, a megigazulást, a békességet és a bizonyosságot.

Mennyire hatékony egy pajzs? A történelem egyik leghíresebb csatája a Thermopülai csata (i.e. 480) volt, amikor 300 spártai állt szemben kb. 100.000 perzsa katonával. A csata egy pontján a perzsák nyílzáport lőttek a 300 spártaira. A spártaiak letérdeltek és feltartották a pajzsaikat, védelmi falat képezve a nyilak ellen.

Érezted már valaha hasonlóan magad? Amikor az élet minden oldalról tüzes nyilak ezreivel közelít? Olyankor van szükséged arra, amit Pál úgy hív, hogy "a hit pajzsa". Azt mondja, "Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát." (Efézus 6:16)

Mi lehet a gonosz tüzes nyila?

- Kétség
- Depresszió
- Elkedvetlenedés
- Késleltetés
- Zsákutcák
- Kétségbeesés

Sátán azóta kétséget ébreszt az emberiségben, mióta az Édenkertben megkérdezte Évától, hogy "Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?" (I. Móz. 3:1). Abban a pillanatban, ahogy ajtót nyitsz a kétségnek - mégha csak egy kicsit is - Sátán betámad és még több kétséget, kétségbeesést és depressziót okoz. Mire van szükséged, mikor ezekkel a "tüzes nyilakkal" találkozol? Hitre - és bizonyosságra.

A bizonyosság abban gyökerezik, hogy bízunk Isten ígéreteiben, mikor minden rosszul megy az életünkben. Fel kell venned a hited pajzsát; kételkedj a kétségeidben és hidd a hitedet! A legtöbben pont az ellenkezőjét teszik. Ez egyszerűen ostobaság. A kétségeinket kellene megkérdőjeleznünk és a hitünkben kell hinnünk. Ha nincs hited, botladozni fogsz, amikor a Sátán megtámad.

A Biblia azt mondja, "Legyen a ti hitetek szerint!" (Máté 9:29). Mit jelent ez? Hinned kell Isten ígéreteiben, még akkor is, ha az adott pillanatban nem tűnnek igaznak.

Hagyatkozz Isten ígéreteire és emeld fel a hit pajzsát, mikor a Sátán küldi a kétségek tüzes dárdáit!

#5 Józanság

"Vegyétek fel az üdvösség sisakját" (Ef 6:17)



Az Efezusiakhoz írt levélben Pál azt mondja, hogy a szellemi harchoz szükséges ötödik dolog az üdvösség sisakja. Isten teljes fegyverzetének eddigi részei tehát a következők: integritás, megigazulás, békesség, bizonyosság és józanság.

A bibliai időkben egy katona sem indult volna harcba sisak nélkül, ami halálos sérülésektől óvja meg az ember fejét. Amikor Pál azt mondja, hogy fel kell vennünk az üdvösség sisakját, ezen azt érti, hogy meg kell védenünk az elménket. Isten azt szeretné, ha megtartanánk a józan eszünket ebben az őrült világban.

Ha nem hiszed, hogy a világ az elmebetegség felé halad, csak nyiss ki egy újságot. Az emberek mindenféle őrült - elmebeteg - dolgot csinálnak. Összekeveredik a fejükben, hogy mi helyes és mi helytelen, mi a jó és mi a gonosz. Kiforgatják a dolgokat, és épp az ellenkezőjét állítják mindennek.

Mi Isten tanácsa a számodra? Meg kell védened elmédet a gonosztól azáltal, hogy felveszed az üdvösség sisakját. A Gonosz mindenféle úton-módon megpróbál hatással lenni a gondolatainkra. A TV is például olyan mint a drog, csak konnektoros változatban. Teljesen leszívja az agyadat.

Hihetetlen mértékben tud befolyásolni téged az, hogy mit engedsz be a "szemed kapuján" vagy a "füled kapuján". A saját védelmed érdekében fókuszálj Istenre és az Ő útjaira. A Kolossébeliekhez írt levél 3:2-ben a Biblia azt mondja "Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel."

Jézusra tekints, és arra, hogy Ő mit akar elvégezni az életedben. Az az igazság, hogy minél inkább engeded Jézus Krisztusnak, hogy rajtad keresztül éljen, annál inkább meg fogod találni a józan észt ebben az őrült világban.

#6 Isten Igéje

Vegyétek fel az Isten szabadítását, ez legyen a sisak a fejeteken! Vegyétek kezetekbe a kardot, amelyet a Szent Szellem ad. (Ef. 6:17)

Az Efezusi levélben Pál apostol azt írja, hogy a szellemi hadviselésben a hatodik fontos fegyverünk Isten Igéjének kardként való használata. Így hát Isten teljes fegyverzete az integritásból, a tisztaságból, a békességből, a bizonyosságból, a józanságból és az érettségből áll.
A legtöbb ember nem tudja, hogyan is használja fel Isten Igéjét a Sátánnal szemben – még azok sem, akik már évek óta járnak gyülekezetbe és hallgatják Isten Igéjét. De Isten Igéjét hallani nem ugyanaz, mint Isten Igéjét használni.

A szellemi érettség egyik legfontosabb jele, hogy képesek vagyunk Isten Igéjét használni a Gonosz ellen. A Biblia ezt írja: „Ilyen hosszú idő után már nektek kellene másokat tanítanotok! Most mégis arra van szükségetek, hogy valaki Isten tanításának ábécéjét ismételje át veletek. Olyan tanításra van szükségetek, mint a kis gyerekeknek való tej, mert nem bírjátok a felnőtteknek való ételt.” (Zsid. 5:12) Nem az Ige hallgatása, olvasása, de még a megtanulása sem teszi éretté a hívőt! A Zsidókhoz írt levél 5:12 alapján az érett hívő az, aki átülteti a gyakorlatba Isten Igéjét!

Pál a Bibliát a Szent Szellem kardjának hívja az Efezus 6-ban. A kard egy támadó fegyver, melyet a katonák arra használtak, hogy területeket foglaljanak el és legyőzzenek valamit. A Biblia tanításának gyakorlatba való átültetésével támadhatod meg a Sátán területeit. A Gonosz nem fél a te szavadtól, azonban Isten Igéjétől igen!

A Biblia azonban nem válik a kardoddá, amíg nem tanulod meg fejből! Miért? Mert csak ritkán van nálad a Bibliád akkor, amikor szükséged lenne rá. Ha épp egy 300 dolláros ruha megvételén töprengsz, hogy vajon megéri-e adósságba keveredni miatta, az a jó, ha a szívedben már előre el van raktározva az, amit Isten mond arról, hogy megéri-e olyasmit vásárolni, amit nem tudsz megengedni magadnak.

Jézus is ezt tette. Mikor a Sátán háromszor megkísértette a pusztában, Jézus mindig a Bibliából vett idézettel felelt neki. Jézusnak nem kellett előkapnia az Ótestamentumát a zsebéből, hogy válaszoljon a Sátánnak! Neki már benne volt az Ige a szívében. Így lehetséges tehát legyőznöd a Gonoszt neked is!

17 éves korom óta tanulom a Szentírást, és azóta több ezer verset tanultam meg. Ezek a versek olyan erőt adnak nekem, amivel a legtöbb ember nem rendelkezik. Néha olyanokat kérdeznek tőlem, amire nem tudok válaszolni. Amikor ez történik, akkor megkérdezem Istent „Mit szeretnél, mit válaszoljak ennek az embernek?” A Szent Szellem ekkor segít átfutni a már korábban megtanult Igeverseket, és eszembe juttatja a legmegfelelőbbet.

Azokkal a versekkel kezdd, amelyek a számodra legnagyobb kísértésekkel kapcsolatosak – például a szexualitással, türelmetlenséggel, vagy a gondolkodás nélküli beszéddel kapcsolatosakkal. Így, amikor kísértések jönnek, képes leszel Isten Igéjét használni a Sátánnal szemben.

Daily Hope by Rick Warren, 2011. szeptember 4.

Identitás: Tudd, ki vagy !

Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." (Ján.8:12 MBT)



Amikor Jézus azt mondta ”Én vagyok a világ világossága”, akkor Ő meghatározta saját magát. Azt mondta, „tudom, hogy ki vagyok”. Több mint 18 alkalommal fordul elő a Bibliában, amikor Jézus azt mondja, „vagyok” és ezután ad egy meghatározást. Azt mondta magáról, hogy Ő az ajtó, az élet kenyere, az út, az igazság, a feltámadás és az élet. Újra és újra meghatározza, hogy ki is Ő valójában. Jézus biztos volt abban, hogy ki Ő, ahogyan az eredmények ezt mutatják is, nem volt külső nyomás alatt.


Ez az alapja az identitásunknak. Amíg bizonytalan vagy az identitásodban, addig az emberek azon lesznek, hogy beleillesszenek téged egy formába. Manipulálni fognak téged. Megpróbálnak olyan irányba terelni, amiről azt gondolják, inkább ilyenné kellene válnod ahelyett, mint amivé az Isten teremtett.
A stressz egyik fő oka az lehet, hogy megpróbálsz olyanná válni, aki nem vagy. Amikor attól félsz, hogy valaki rájön, milyen is vagy valójában, és már nem bírod tovább fenntartani a látszatot, ez stresszel jár


Az egyetlen módja annak, hogy ellensúlyozd a kívülről jövő nyomást, az, ha megvan a megelégedettség belső érzete azzal kapcsolatban, hogy ki is vagy te és Isten milyen céllal teremtett téged. Felfedezed, hogy ki vagy te, azáltal, hogy megérted, kié vagy. A Biblia azt mondja, hogy te Isten teremtménye vagy. Téged Ő valóban nagyon szeret. Elfogadott olyannak, amilyen vagy. Terve van az életedre nézve. Amíg nem oldod meg ezt a feladatot, bizonytalan maradsz és nyomás alatt leszel.
Jézus folyamatosan olyan dolgokat tett, amivel meglepett mindenkit maga körül. Magát mások alá rendelte és szolgált. Egyik tanítvány sem gondolt olyat, hogy megmosná a többiek lábát a felházban, mert azok bizonytalankodnak. Jézus mindig erővel teljesen szolgált. Tudta, hogy ki Ő és kitől származik, így nem számított, hogy leereszkedve másokat szolgál.
Az igazi szolgálat mindig az önbecsülésünkből fakad. Ameddig nem jutsz túl a bizonytalankodáson és nem kezded el jól érezni magad a saját bőrödben, addig nem fogsz olyasmire késztetést érezni arra sem, hogy segíts másokon. Légy biztos abban, hogy ki vagy te és kié az életed, így leszel alkalmas mások hatékony szolgálatára.


Beszéljünk róla:

* Mi a különbség abban, ahogy a világ, vagy mások vélekednek rólad és amit hited szerint Isten mond rólad.
* Kinek a véleményére akarod alapozni az önbecsülésedet? Hogyan fog ez a döntés kihatni a szolgálatodra?

Isten azt mondja: alkalmas vagy!

"Mert Ő szabadított meg minket, és Ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk." 2 Timóteus 1:9 (MBT)

Van lehetőséged arra, hogy most azonnal, egyenesen Istenhez jöjj. Közvetlenül bejuthatsz Hozzá. Nincs szükség arra, hogy valaki máson keresztül imádkozz. A megbánást sem kell bárki máson keresztül tenned. Ahhoz, hogy közösséged legyen Istennel, nincs szükséged másra. A Biblia tanítása szerint már most egyenes utad van.

Ezen felül Isten azt mondja, hogy meg vagy ajándékozva azzal a megbízatással, hogy más emberek felé szolgálj. Minden keresztény egy küldött. Ez nem azt jelenti, hogy minden keresztény prédikátor lenne, sokkal inkább szolgáló. Tehát minden esetben, amikor az ajándékaidat vagy a talentumaidat használod, szolgálsz.

A Bibliavers felszólít és ezt mondja:"megmentett minket az Ő szent munkájára." Meg vagy mentve, hogy szolgálj. Miért mentett meg téged Isten? Azért, hogy így te tudd szolgálni Őt.

Talán most azt gondolod: Honnan tudhatom, hogy mi az én szolgálatom? Figyeld meg az adottságaidat, az ajándékaidat és a képességeidet. Nézd, hogy Isten hogyan formált téged. Ő azt akarja, hogy használd ezeket a talentumokat más emberek felé. Amikor így cselekszel, azt szolgálatnak hívják: semmilyen látványos, ijesztő vagy természetfeletti dolog nincs ebben. Egyszerűen csak segítünk másoknak.

Szolgálhatod Őt egy üzletben? Igen. Szolgálhatod Őt könyvelőként? Igen, megteheted. És vajon egy teherautót vezetve is szolgálhatod Őt? Hát persze! Mindig, amikor segítesz másoknak az Ő nevében, akkor szolgálsz.

Valójában, Isten azt mondja, hogy rád feltétlenül szükség van a gyülekezetben. Fontos része vagy ennek a családnak.
Nézd meg ezt erről az oldalról:

* Ha én nem használom az ajándékaimat -- téged csapnak be.
* Ha te nem használod a talentumaidat -- én leszek becsapva.
* Mindenki más a gyülekezetben be lesz csapva.

Mi mindannyian fontosak vagyunk. Mindannyiunkra szükség van, hogy megtegyük a saját részünket, amivel erősítjük egymást!

A MUNKÁD SZÁMÍT AZ ÚRNAK!

„Az én Atyám mind ez idáig munkálkodik, én is munkálkodom." (János 5,17)

Egy ügynök egyik ügyfelét látogatta meg, amikor megdöbbentő látvány fogadta: azt lát­ta ugyanis, hogy egy nagy kutya üríti ki éppen a szemetes kosarat. „Ez is a munka része" - mondta a kutya vidáman. „Tudja a gazdád, milyen szerencsés, hogy beszélő kutyája van?" - kérdezte az ügynök. „Nem" - felelte a kutya - „és ne is mondd el neki, külön­ben a telefonokra is nekem kell majd válaszolnom". A Biblia azt mondja: „Nincs jobb, mint ha az ember... megelégedést talál munkájában... ez az öröm Isten kezéből jön..." (Prédikátor 2:24 NLT). Max Lucado mondja: „Mielőtt Isten feleséget vagy gyermeket adott Ádámnak, munkát adott neki »az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze« (1Mózes 2:15). Isten értékesnek mondja a munkát kőbe vésett parancsolatában: »Hat napon át dolgozz, de a hetedik napon pihenj..." (2Mózes 34:21). Csakhogy a pihenés parancsán lévő hangsúly miatt tekintetünk átsiklik a munka parancsa felett... a munkád számít az Úrnak ... és a társadalomnak... A városokban szükség van vízvezeték szerelőkre. Az országoknak szükségük van katonákra. A jelzőlámpák elromlanak. A csontok eltörnek. Valakinek pedig fel kell nevelni a gyerekeket... Akár számítógépet programozol, akár a gyerekeid cipőfűzőjét kötöd be... Istent utánozod... Jézus azt mondja: »Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom" (János 5:17). A munkád tölti ki az életed felét. Nem kellene hát azzal Istent közvetítened? Az a heti 40-60 óra nem az övé-e ugyanúgy, mint a többi? A Biblia nem ajánlja a munkamániát fájdalomcsillapításul, de Isten arra hívja a fizikailag alkalmasakat, hogy műveljék meg a kertet, amit ad nekik... Használd tehát az egyedülálló lehetőségedet (amit csinálsz) arra, hogy Istent dicsőítsd (amiért teszed) életed minden napján (ahol teszed)."



„Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az Ő műve minden mérőkő." (Példabeszédek 16:11 Károli)

A vállalat személyzetise megdöbbent, amikor meghallotta, mekkora fizetést szeretne a jelentkező. „Komolyan elvárja, hogy ilyen jól megfizessünk egy kezdőt?" Erre az illető így válaszolt: „Nos, a munka sokkal nehezebb, ha az ember nem tudja, mit csinál". Aranyos történet, de Isten fontosnak tartja a becsületességet a munkahelyen; amikor dolgozol, Neki dolgozol. Tisztességes bérért becsületesen meg kellene dolgozni. Eric Harvey mondja: „Gondolj valakire az ismerősök közül, aki igazi jellem, és vedd fontolóra azokat a tulajdonsá­gait, melyek követendő példává teszik őt... A lista legelején minden bizonnyal az elkötelezett­ség áll - megingathatatlan odaadás arra, hogy jó családtag és barát legyen - hogy a tőle telhető legjobbat nyújtsa a munkahelyén és a munkán kívül is... hogy azt tegye, ami jó, ami helyénvaló, ami nemes. Az elkötelezett emberek feje és szíve a helyén van. Értékrendjükhöz ragaszkodnak...arra összpontosítanak, ami fontos...Amit hisznek, az irányítja viselkedésüket, és viselkedésük határozza meg jellemüket... hírnevüket... és az örökséget, amit maguk után hagynak." Abrahám Lincoln jegyezte meg: „Az elkötelezettség az, ami az ígéretet valósággá alakítja. Elkötelezettséged a szavak, melyek bátran beszélnek a szándékaidról, és a tettek, melyek a szavaknál is hangosabban szólnak. Az elkötelezettség időt teremt, amikor nincs... és végigviszi a dolgokat újra meg újra, évről évre. Az elkötelezettség az az anyag, melyből a jellem készül... az erő, amely megváltoztatja a dolgok folyását... a becsületesség minden­napi diadala a kétkedés felett." A világhírű zongoraművészt, Van Cliburnt egy koncertje után egy csodálója kereste meg, és így szólt: „Az életemet is odaadnám azért, hogy úgy tudjak játszani, mint ön". Cliburn mosolyogva így válaszolt: „Én megtettem!"



„Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek" (Kolossé 3:23)

Dr. Adrián Rogers mondta: „Isten átlagos embereket vesz kezébe, és erőt ad nekik, hogy rendkívüli dolgokat vigyenek véghez. Legyen az keréktárcsa felhelyezése... adatok begépelése... árokásás vagy akár mosogatás, »úgy dolgozzatok, mint az Úrnak...«(Kolossé 3:23 NLT). Jézus otthona egy dolgozó ember háza volt. Akár ekét javított, akár lelkeket ápolt, Jézus Isten munkáját végezte, mert az embereknek szükségük van házra és bútorokra. Ha tudod azt, hogy Istent szolgálod, ez méltósággal tölt el akkor is, amikor gépet kezelsz, autót fényezel, kikézbesíted a leveleket, kifested a házat vagy lenyírod a füvet. Szólj így az Úrhoz: »Neked teszem ezt, és minden erőmmel tenni fogom«... Ez a hozzáállás ruganyossá teszi lépteid... Te Isten papja vagy ... teljes munkaidőben, és ha ez nem mond neked semmit - akkor a füleddel lehet a baj!" Ahogy Leigh Priebe Keamey mondja: „Nincs tökéletes állás... mindig lesznek olyan dolgok, melyekért nem rajongsz. A teljes képet nézd, ne csak egy részletét: keresd meg, merre tart a vállalat, és azt, te hogyan illesz ebbe bele. Érdeklődj: kérdezd meg, mi fontos a kollégáidnak és hogyan segíthetsz nekik ebben." Majdnem mindened meglehet, amit csak szeretnél, ha eleget segítesz másoknak abban, hogy ők is megkapják, amit szeretnének. Ne feledd ezt a három szót! 1) Elkötelezettség. Azok a dolgozók boldogulnak, akik elkötelezettek, ők teljesen átadják magukat a munkának. 2) Irányítás. Tudatosan teszik a dolgukat, nem passzívak. 3) Kihívás. A problémás helyzeteket úgy élik meg, mint lehetőséget a fejlődésre. Ne arra várj, hogy befusson a hajód - ússz ki elé! A vezetés nem fogja azonnal észrevenni a benned rejlő lehetőséget, nem fog rögtön kiemelni a szürkeségből, és kilőni a csúcsra. Készíts egy tervet, azután beszéld meg a főnököddel. A terv azt mutatja, hogy készen állsz a szakmai fejlődésre. Tanulj folyamatosan, beszélgess más részlegen dolgozókkal, járj tanfolyamokra, vágj bele olyan programokba is, melyek kívül esnek azon a területen, ahol minden nehézség nélkül elboldogulsz!

Felfelé vezető út, amikor lehúz az élet

„Illés ugyanolyan ember volt, mint mi.” (Jakab 5:17)

Mindannyiunkkal előfordul, hogy magunk alatt vagyunk. De Isten Igéje megmutatja nekünk az utat vissza felfelé. Nézz csak Illésre, aki „ugyanolyan volt, mint mi”. Hogy lehet az, hogy olyan mélyre jutott?

1) Közvetlenül egy nagy győzelem után történt. Nem nyomott kedélyállapotban kezdte, és nem is esett bűnbe. Nem, ő csak tüzet hívott le a mennyből, és leölt 450 hamis prófétát (ld. 1Kir 18:22-39). De ez nehéz munka! Így aztán a jókedve kimerültséggé változott. Fáradtan – a védelem a minimumon, sebezhetőség a maximumon – érthető módon depresszióba esett, mivel a fáradtság megfoszt minket a bátorságunktól.

b) A félelem miatt elveszítette a távlatokat. Isten embere, aki az imént szállt szembe egy gonosz tömeggel, most menekül egyetlen asszony, Jezábel elől (ld. 1Királyok 19). A félelem elfeledtette vele Isten erejét, eltorzította a perspektíváját, és öngyilkos gondolatokhoz vezetett. A kimerültség félelemmel párosítva veszélyes kombináció. Reménytelenséget, helytelen gondolkodást szül, és elhiteti velünk, hogy nincs már több lehetőség.

c) Elszigetelődött. Illés Beérsebában hagyta a szolgáját, és egyedül ment a pusztába (1Királyok 19:3-4). Amikor a legnagyobb szükséged van támogatásra, a szorongás, az alkalmatlanság érzése és a kudarctól való félelem elszigeteltségbe taszít. Ezen a ponton a lehető legrosszabb társaságban vagy – a saját magadéban. Illés azt gondolta: „Egyedül én maradtam meg, és most engem is meg akarnak ölni” (ld. 10. és 14. vers). Magyarul: „Ez egy rossz helyzet, és semmi remény a javulásra.” Amikor lent vagy, akkor nem az elszigetelődésnek van itt az ideje. Ilyenkor van szükséged arra, hogy Istent keresd, és azoknak a társaságát, akik szeretnek, akik segíteni tudnak neked felállni.

Mi volt Isten receptje Illés talpraállítására? Feddés a próféta ingadozó hite miatt? Nem, csak pihenés és táplálék. Isten felismeri a korlátainkat akkor is, amikor mi nem. „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el” (Ézsaiás 42:3). Ha elhanyagoljuk jogos szükségleteinket, az meglátszik a hozzáállásunkon.

Isten tudja, hogy amikor lent vagyunk, az „nézőponti” probléma, és a talpraálláshoz négy kritikus területen van szükség kiigazításra. Ezért: 1) Kiigazította Illés Istenről alkotott képét. „Lépj be Isten jelenlétébe, és Ő találkozni fog veled” (ld. 1Királyok 19:11). Az, aki győzelmet adott Illésnek a Kármel-hegyen, meg tudta tartani őt Jezréel pusztájában is. De először Illésnek időt kellett töltenie Vele, különben üres tankkal haladt volna. Hahó! 2) Kiigazította Illés világról alkotott képét. Illés azt mondta: „Izráel fiai megtörték az Úrral való szövetséget, lerombolták Isten oltárait, a prófétáit meggyilkolták. Egyedül én maradtam meg” (ld. 14. vers). De Isten megmutatta Illésnek, hogy még mindig megvannak a szükséges erőforrásai, és van megfelelő stratégiája ahhoz, hogy elérje a célját még ellenséges környezetben is. 3) Kiigazította Illés önmagáról alkotott képét. A próféta tehetetlennek és alkalmatlannak látta magát: „Uram! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél!” (ld. 4. vers). De Isten megmutatta neki, hogy még királyokat kell felkennie, csatákat kell megnyernie; hogy Illésnek még fontos szerepe van (ld. 16. vers). 4) Segítséget biztosított. Elizeust küldte, hogy szolgálatára legyen (ld. 21. vers). Neked sem kell egyedül hordanod a terheket! Engedd meg magadnak, hogy segítségre szorulj, és figyeld, hogy kit küld Isten a megsegítésedre!

Kezdesz szétesni?

„…szembejött vele tíz leprás férfi…” (Lukács 17:12)

Lukács feljegyzi: „Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: »Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!« Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: »Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak«. És amíg odaértek, megtisztultak.” (Lukács 17:12-14). A lepra lassú, fájdalmas halált jelentett. Először elveszted az ujjaid, és nem tudsz dolgozni, azután elveszted a lábujjaid, és nem tudsz járni, aztán megtámadja a belső szerveidet. Minden nap egy kicsit több vész el belőled. Íme öt hasznos tanulság ebből a történetből: 1) Ha úgy érzed, hogy „kezdesz szétesni”, fordulj Jézushoz! Ő pótolni tudja azt, amit elvesztettél, és vissza tudja adni a békességed és az örömöd. 2) „Emeld fel a hangod!” Félre a méltósággal és az illendőséggel! A kétségbeesett emberek kétségbeesett dolgokat tesznek. Isten megígéri: „Megtaláltok engem, ha kerestek, és teljes szívvel folyamodtok hozzám” (Jeremiás 29:13). 3) Bármit mond neked – tedd meg! Ne szabj feltételeket Istennek! Ne akard pontosan ugyanazt átélni, mint mások! Jézus azt mondta a tíz leprásnak: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!” Miért nem csupán szólt hozzájuk, vagy miért nem érintette meg őket, mint másokkal tette? Ne kérdezz, engedelmeskedj! A hit nem követel magyarázatot. 4) Lépd meg a hit lépését! Lukács azt írja: „És amíg mentek, megtisztultak” (Lukács 17:14 NKJ). El kell indulnod, minden lépés egy lépéssel közelebb visz. De semmi sem történik, amíg a hitnek azt az első lépését meg nem teszed. 5) Kezdd el dicsérni Istent! A tíz leprás közül csak egy tért vissza, hogy hálát adjon, és Jézus ezt megjegyezte. Akkor járulhatsz bizalommal Isten elé a következő kéréseddel, ha tudod, hogy úgy emlékszik rád, mint aki hálát adott Neki a legutóbbiért.

TISZTASÁG

„... a tiszta szívűek... meglátják az Istent." (Máté 5:8)

A Szent Sátor szentélyében volt egy nagy rézmedence, melyet mosdómedencének hív­tak (Id. 2Mózes 30:18). Ez a rézmedence tükörként is szolgált a pap számára, hogy meg­lássa a lábán lévő piszkot. Mielőtt Isten elé járulhatott volna, meg kellett állnia, és meg kellett tisztulnia, különben meghalt volna. A zsoltáros ezt írja: „Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű... Áldást nyer az ilyen az Úrtól..." (Zsoltárok 24:3-5). Isten áldásai a szíved állapotától függenek. Ez azt jelenti, hogy teljesen bűntelennek kell lenned? Nem, de azt igen, hogy tudatában kell lenned annak, ha vétkeztél, és azonnal rendezned kell azt Istennel és az emberekkel! Miért olyan fon­tos a tisztaság? Mert Jézus azt mondta: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent" (Máté 5:8). A probléma nem az, hogy Isten nem látható, hanem az, hogy mi nem vagyunk képesek meglátni. Nem csoda, hogy Dávid így imádkozott: „Tiszta szívet te­remts bennem, Istenem..." (Zsoltárok 51:12). A tiszta szót sokféle értelemben használjuk; a boldogmondásban előforduló katharosz szó jelentése: tiszta, elegyítetlen. Amikor már túl sok mindent hallottál, túl sok mindent láttál, szükséged van egy lelki katarzisra. Csak a tiszta szív érti meg Isten akaratát, csak a tiszta szív képes tisztán látni Isten út­jait. A fel nem ismert, meg nem bánt, meg nem bocsátott bűn elzárja a lelki artériákat. Akinek a szíve nem tiszta, továbbra is csak a körülötte lévők véleményére lesz kíváncsi, ahelyett, hogy Isten bölcsességét keresné. A nem tiszta szívűnek mindig arra lesz szük­sége, hogy mások imádkozzanak érte, ahelyett, hogy ő imádkozna másokért. Ne hor­dozd magadban, amit Isten ki akar dobni! Szabadulj meg minden fölösleges tehertől! „...tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt..." (Zsidók 12:1). Megéri megtisztulni azért, amit Isten mutatni akar!