KIRE TÁMASZKODHATSZ?

„…hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem Istenben…” (2Korinthus 1:9)
Jézus azt mondta: „E világon sok megpróbáltatásotok lesz” (János 16:33 NLT). Ha megoldsz egy problémát, már jön is a másik, hogy a helyébe lépjen. Nem mind hatalmas probléma, de mindre szükség van a lelki növekedéshez. Hogyan méred fel valaminek az erejét? Úgy, hogy próbának veted alá! A Biblia azt mondja: „Ne lepődjetek meg azon… hogy próbák érnek… ezek készítenek fel titeket.” (1Péter 4:12-13 CEV). Azok a tapasztalatok, amelyek az életet gazdagítják néha éppen a legrosszabb pillanatokban jönnek – amikor a szíved össze van törve, amikor elhagyottnak érzed magad, amikor Istenhez fordulsz. Ekkor tanulsz meg szívből, őszintén imádkozni Istenhez. Amikor valami fáj, nincs erőd felszínes dolgokhoz. Ekkor fedezed fel, hogy: „Közel van az Úr a megtört szívűekhez” (Zsoltárok 34:19). Isten megóvhatta volna Józsefet a börtöntől, Dánielt az oroszlánok vermétől, Jeremiást az iszapos gödörtől, és Pált a hajótöréstől, de nem tette. A végeredmény az lett, hogy mindannyian közelebb kerültek Istenhez, és hatással lehettek a körülöttük lévő világra. A problémák arra késztetnek, hogy Istenre nézz, és saját magad helyett őrá támaszkodj. Ez különösen igaz azokra, akik olyan nagy dolgokat vittek véghez, mint Pál. „…mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat; aki ekkora halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani…” (2Korinthus 1:9-10). Sohasem tudhatod, mire képes Isten, amíg nem marad számodra más, csak ő. Tedd hát szükségeidet az ő mindenre képes, szerető kezébe, és figyeld, mi történik!

Megszilárduló házasság

„A szeretet soha el nem múlik…” (1Korinthus 13:8)

Íme öt nagyszerű ötlet, amely új életet vihet a házasságodba. Először: újítsd meg az elkötelezettséged. A göröngyök és csiszolatlan pontok természetesek egy házasságban. Mi másra számíthatnál két tökéletlen embertől? Döntsd el: „Újra meg fogom nyerni házastársamat!”, és kezdj el e szándék, nem pedig a felgyülemlett érzések szerint cselekedni. Mondd ezt: „Megteszek mindent, amit lehet, hogy a házastársamnak a legjobb legyen”. Igaz, hogy nehéz, ha csak az egyik fél kötelezi el magát erre, de ha megteszed, akkor „beállsz Isten nyomába” és engeded, hogy Ő tegye, amit kell a pároddal. Bármely házasság működőképes, ha két ember kimondja ezt: „Uram, mondd meg, mit tegyünk!”. Isten képes megújítani a házasságodat, de ennek sok munka az ára. Az érzések vissza fognak jönni, de nem lehet meghatározó szerepük a döntéseidben. Másodszor: kezdj el újra randevúzni a pároddal! Senki sem szereti, ha jelenlétét magától értetődőnek veszik, ezért tedd magadévá a következő hozzáállást: „Továbbra is udvarolni fogok a páromnak, és igyekszem őt megnyerni”. Harmadszor: adj fel valamit a társadért! Pozitív üzenete lesz, ha ezt mondod: „Igen, ezt terveztem, de inkább veled töltöm ezt az időt”. Negyedszer: figyelj oda a kis dolgokra! A kis dolgokról könnyű megfeledkezni, mint például a bókok, vagy egy kis kártya, melyen ez áll: „szeretlek”. Vagy lepd meg a férjedet azzal, hogy azt a ruhát viseled, ami neki legjobban tetszik, és különleges ételt készítesz neki. Végül: hangsúlyozd a pozitív dolgokat! A kritizálásra bárki képes. Ha keresed, mindig fogsz találni a társadban tökéletlenségeket. Próbálj helyette olyan dolgokat keresni, amelyekben jó! Add tudtára, amit találtál, és figyeld, hogy mi történik!

Miért van szükséged a gyülekezetre?

„… a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test…” (1Korinthus 12:12)

Van egy csodálatos történet Jimmy Durantéról, a szórakoztatóipar egyik igazán nagyszerű egyéniségéről. Felkérték, hogy készítsen egy műsort második világháborús veteránok részére. Azt válaszolta, hogy nagyon elfoglalt, de ha nem bánják, hogy csak egy rövid monológot mond el, és utána rögtön el kell mennie a következő programjára, akkor vállalja a fellépést. Elfogadták. Miután azonban felment a színpadra, és elmondta a rövid monológját, csak maradt tovább. Eltelt 15, 20, 30 perc is, és ő még mindig ott állt. Végül még egyszer utoljára meghajolt, és távozott. A színfalak mögött valaki megállította, és megkérdezte: „Úgy tudtam, hogy indulnia kell pár perccel a fellépés után. Mi történt?” Jimmy így válaszolt: „Maga is láthatja, ha egy pillantást vet az első sorra.” Két olyan veterán ült ott, akik egyaránt elvesztették egyik karjukat a háborúban. Egyikük a jobb karját vesztette el, a másik a balt. Együtt mégis tudtak tapsolni, és pontosan ezt tették, hangosan és jókedvűen.

Ez egy jó kép arra, hogy mi történik a gyülekezetben: „Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is”. De ahhoz, hogy élvezni tudd ennek az áldásait, el kell menned a gyülekezetbe, és ha ott vagy, ki kell nyújtanod a kezed mások felé, hogy megismerhesd őket, és téged is megismerjenek, hogy erősíts másokat, és te is megerősödj. Ha csak ülsz a padban, és a fejeket látod hátulról, az nem elég. A melletted ülő éppen azt látja jól, ami neked kiesik a látóteredből. Szükséged van tehát a tanácsára, a helyreigazítására és a vigasztalására, és neki is a tiédre. Ha ez megvalósul, akkor úgy működik a gyülekezet, ahogy működnie kell.

NÓÉ

„... Nóé kegyelmet talált az Úr előtt." (Mózes 6:8)

Ha szeretnéd élvezni Isten áldásait, figyelj meg két dolgot Nóé életében. Először: Nóé tisztelte Istent. „Hit által kapott kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe meg­mentésére" (Zsidók 11:7). Nóé soha életében nem látott esőt, sőt senki más sem. Több mint 160 km-re élt a legközelebbi tengertől. Még ha meg is tanult volna hajót építeni, hogyan juttatta volna vízre? És mi a helyzet az állatok összegyűjtésével? 120 éven át nevetség tárgya volt. De mert tisztelte Istent, győztesként került ki ebből a helyzetből. Másodszor: Nóé engedelmeskedett Istennek. „Nóé mindent pontosan úgy tett, ahogyan Isten megparancsolta neki" (1Mózes 6:22 NLT). A megértés várhat, az engedelmesség nem! Az azonnali engedelmesség többet tanít meg Istenről, mint egy életen át tartó bibliatanulmányozás. Valójában Istennek sok olyan parancsa van, amit nem érthetsz meg, amíg nem engedelmeskedsz neki. Amikor Nóé az özönvíz után kiszállt a bárkából, Isten ezt mondta neki: „Szaporodjatok, sokasodjatok... Nektek adok mindent" (1Mózes 9:1-3 NIV). Istennel a jutalmad mindig nagyobb, mint az engedelmességed. Néha meg­próbálkozunk csak részben engedelmeskedni: „Járni fogok gyülekezetbe, de nem adok tizedet. Fogok Bibliát olvasni, de nem bocsátok meg annak, aki megbántott". A részleges engedelmesség engedetlenség! A Biblia azt mondja: „...cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által" (Jakab 2:24). Miért ilyen fontos az engedelmesség? Mert Jézus ezt mondta: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat" (János 14:15).




Azt hiszed, csak akkor leszel kedves Isten szemében, ha olyan dolgokat teszel, mint bibliaolvasás, templomba járás, imádkozás, adakozás, bizonyságtétel? Nem, Ő örömét leli életed minden apró részletében, akár dolgozol, akár játszol, pihensz, vagy eszel. Ő nem téveszt szem elől semmit: „Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki" (Zsoltárok 37:23). A bűn kivételével minden emberi cselekedetet lehet Isten tetszésére végezni, ha hittel és hálás lelkülettel tesszük. Lehet, hogy au­tókat árulsz, vagy mosogatsz, talán orvos vagy, vagy tanár, számítógép programozó, vagy családanya Isten dicsőségére. Mint egy gyermekére büszke szülő, Isten élvezi, ha látja, hogyan használod tőle kapott képességeidet az Ő dicsőségére. Az özönvíz után Isten ezt mondta Noénak: „Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet! ... Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a ti eledeletek. Nektek adom mindezt éppúgy, minta zöld növényt." (1Mózes 9:1-3). Isten ezt mondta Noénak: „Itt az ideje, hogy bol­dogulj az életben! Tedd azt, amire terveztelek! Házasodj meg! Legyenek gyermekeid! Ültess növényeket! Egyél! Remekelj az üzleti ügyekben! Légy a legjobb, ami lehetsz!" Az Oscar díjas Tűzszekerek című filmben Eric Lidell ezt mondta: „En hiszem, hogy Isten­nek valami célja van velem... de adott nekem gyorsaságot is, és amikor futok, érzem, hogy kedve telik bennem". Nincsenek „nem lelki" képességek, csak rosszul felhasznál­tak. A Biblia azt mondja: „Noéban kedve telt az Úrnak" (1Mózes 6:8 CEV). Kezdd hát el használni energiádat és talentumaidat Isten örömére!

Engedd, hogy a Biblia bevilágítsa az életed

"Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket" (Zsolt. 119:130)



Mindenkinek kell fény. Szükséged van fizikai fényre, hogy láthasd a világot magad körül és ne rohanj neki semminek.

Az Igéjén keresztül Isten biztosítani akarja a fényt a lelkednek is. A Biblia írja: "Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket"

Isten fényt akar adni - az Ő fényét - minden egyes embernek. Be akarja világítani az elménket az Ő igazságával és az életünkre néző tervének következő lépésével.

A bibliai elmélkedés gyakran a kulcsa, hogy bekapcsold ezt a világítást. Áztatnod kell az elméd ebbe a fénybe. A Biblián való elmélkedés nem azt jelenti, hogy

elengeded a tudatodat az univerzumba, hanem, hogy fókuszálod Isten Szavára. Mikor ezt teszed, bevilágítod az életed.

Az Ő Szaván keresztül Isten segít más szemszögből nézni a dolgokat. A Zsoltárok 119:105-ben olvashatjuk: "Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága." Isten Szava irányt ad nekünk az életünkbe. Megmutatja az ösvényt, amelyiken Isten látni akar minket.

Mikor ezt a zsoltárt írták, a "mécses" egy gyertyát jelentett egy lámpában, amit az emberek magukkal tudtak vinni. Ma ez egy elemlámpa lenne. Ha egy elemlámpát viszel magaddal és több fényt akarsz az ösvényre magad előtt, akkor lépned kell előre. Sokszor elakadtam és fényt kerestem, ami Istentől jön és bevilágítja az egész utat előttem. De Isten csak a következő lépéshez elegendő fényt ad. Megteszed azt a lépést, aztán ad fényt a következőhöz.

Az egyik legjobb mód rá, hogy felkapcsold Isten Szavának fényét, az, hogy imádkozod az Ő Szavát, például a Zsoltárok 119:18: "Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed." Szeretnél látni csodálatos dolgokat Isten Igéjéből, igaz? Kérd Istent, hogy nyissa meg a szemedet rá, hogy mit szeretne tenni a te életeden keresztül.

Ő kész, hogy bekapcsolja a világítást.

-Beszéljetek róla-
Mikor tűnt Isten egy rejtélynek neked? Olyankor olvastad a Bibliát válaszokért?
Csak vársz Istenre, hogy kitisztítsa a képet vagy kéred az Ő érthető beszédét és gondolkodásmódját?
Mit gondolsz, mi a különbség a bibliaolvasás és a Biblián elmélkedés közt?

Használd memóriaizmodat!

”A Krisztusról szóló üzenet, minden gazdagságával együtt töltse be életeteket. Tanítsátok és lelkigondozzátok egymást mindazzal a bölcsességgel, amit Ő ad nektek. Énekeljetek zsoltárokat és lelki énekeket Istennek, hálás szívvel.” (Kol. 3:16, NLT fordítás)


Az egyik módja annak, hogy alávessük magunkat Isten Igéjének, ha megtanuljuk kívülről. Az memorizálásra való képességed Istentől kapott ajándék. Lehet, hogy azt hiszed, gyenge a memóriád, de a valóság az, hogy millió ötletet, igazságot, tényt és számot meg tudsz jegyezni. Arra emlékszel, ami fontos neked. Ha Isten Igéje fontos, akkor fogsz arra időt találni, hogy megtanuld azt.

Óriási előnyökkel jár, ha a kívülről megtanuljuk az igeverseket. Segíteni fog ellenállni a kísértésnek, bölcs döntéseket hozni, csökkenti a stresszt, növeli a bizalmat, segít jó tanácsot adni és hitedet másokkal megosztani.

A memóriád hasonlít egy izomhoz. Minél többet használod, annál erősebb lesz, és a Szentírás memorizálása egyre könnyebbé válik. Kezdheted azzal, hogy kiválasztasz néhány igeverset, ami megérintett téged, leírod őket egy kis kártyára, amit magaddal vihetsz napközben. Aztán ismételd azokat hangosan napközben.

Bárhol memorizálhatod a Szentírást: munka, sportolás, vezetés, várakozás közben, vagy lefekvéskor. Három kulcsa van a Szentírás memorizálásának : ismétlés, ismétlés, ismétlés !

”A Krisztusról szóló üzenet, minden gazdagságával együtt töltse be életeteket. Tanítsátok és lelkigondozzátok egymást mindazzal a bölcsességgel, amit Ő ad nektek. Énekeljetek zsoltárokat és lelki énekeket Istennek, hálás szívvel.” (Kol. 3:16, NLT fordítás)



Beszéljünk róla

* Milyen lenne az életed, ha a szabadidődből egy keveset a Bibliai applikációkra használnál Facebook app. helyett?
* Kérj meg egy barátot, hogy kérje számon memorizálásodat. Ezután osszátok meg egymással, amit tanultatok Isten Igéjéből.

Miért mondja néha Isten: “Még nem”?

“Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még „egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik.”” (Zsidók 10:36-37)



Ha csalódott vagy, mert Isten válaszai késnek az imádságaidra, akkor meg kell értened, hogy az késleltetés nem elutasítás. Csak azért mert a válasz vagy a csoda még nem érkezett meg, nem jelenti azt, hogy Isten nem fog válaszolni vagy, hogy elfelejtett téged, vagy nem törődik veled. Egyszerűen azt jelenti: “még nem”!

A szellemi éretté válás része megtanulni, hogy mi a különbség a “nem” és a “még nem” között, az elutasítás és a késleltetés között. A Biblia azt mondja “és aki eljövendő, eljön, és nem késik” (Zsidók 10:37).

Isten késleltethet, hogy a türelmedet próbája. Egyszer mindenki tud türelmes lenni. És, a legtöbb ember másodszor is. És, nagyon sokan közülünk háromszor egymás után is tudunk türelmesek maradni. Ezért Isten megpróbálja a türelmünket újra meg újra, meg újra.

Miért? Hogy kiderüljön számára mennyire vagy valójában türelmes? Nem!

Azért teszi, hogy te magad lásd meg, mennyire türelmes vagy - így tudni fogod mi van benned és képes leszel megismerni az elkötelezettséged szintjét. Isten megpróbál téged, hogy te megtudd ő hűséges, még ha a válaszok amiket keresel késnek is.

Lehet, hogy most nehéz időszakon mész keresztül. Lehet, hogy el vagy csüggedve, mert a helyzet amiben vagy kezelhetetlennek, értelmetlennek vagy igazságtalannak tűnik.

Elviselhetetlennek tűnik, és belül gyakorlatilag azt mondod: “Isten, nem bírom tovább. Egyszerűen nem bírom ezt tovább!”

De bírod.

El tudod viselni még tovább, mert Isten veled van. Képessé fog tenni arra, hogy kitarts. Emlékezz, nem vagy vesztes, amíg fel nem adod. Állj ellen a csüggedésnek, és fejezd be a versenyt amit Isten kitalált számodra.



Beszéljétek át

* Ha csalódott vagy, fordítsd meg a helyzetet emlékezve arra, hogy Isten türelmet tanít neked a késleltetés során. Kérd őt, hogy változtassa a csüggedésedet türelemmé.
* Milyen kérésedre hiszed azt, hogy Isten “nem”-et mondott, amire valójában “még nem”-el válaszol? Hogyan fogsz erre válaszolni?
* Mit gondolsz mit akar Isten tőled a késleltetés ideje alatt, amikor a válasza “még nem”?

Miért nélkülözhetetlen számunkra, hogy halljuk Isten hangját?

„Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és ismernek engem, ők pedig követnek engem.” János 10:27


Sokan úgy gondolják, nem annyira fontos hallani Isten hangját. Ezzel a hozzáállással nem szabad megelégednünk. Kell, hogy naponta kapjunk üzenetet Istentől. Miért? Három oka is van annak, amiért elengedhetetlenül fontos számunkra, hogy közvetlenül Istentől vegyünk át üzenetet.

1. Ez bizonyítja azt, hogy Isten családjához tartozol. Amikor Istenre figyelsz és üzenetet kapsz Tőle, megerősödik a Vele való kapcsolatod. Isten ugyanis beszél a gyermekeihez. A János 10:27 a következőt mondja: „Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és ismernek engem, ők pedig követnek engem.”

Ahogyan a szülők beszélgetnek gyermekeikkel, ugyanúgy Isten is szól az övéihez. Nem válogatja ki a lelkipásztorokat, a misszionáriusokat, vagy azokat, akik a legtöbb ideje keresztények. Isten minden hívőhöz szól, függetlenül attól, hogy azok érettek-e már, vagy még fiatalok a hitben.

Ugyanúgy, ahogyan a gyermekek felismerik szüleik hangját, nekünk is fel kell tudnunk ismerni Isten hangját. Persze a kisbabák sem azonnal ismerik meg édesanyjuk vagy édesapjuk hangját, ám ahogy növekednek, ez egyre jobban megy nekik, míg végül bárhol képesek azt meghallani, felismerni. Ugyanígy van velünk is. Ahogy lelkileg növekszünk, egyre egyszerűbbé válik számunkra az, hogy Isten hangját meghalljuk.

2. Megvéd téged attól, hogy hibát kövess el. Ha figyelsz Istenre, kevesebbszer fogsz hibázni mert időben meghallod a figyelmeztetést. A Példabeszédek 3: 6 azt mondja: „Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.”
Figyeld meg, hogy a vers nem azt mondja, hogy csak a gyülekezetben gondolj Istenre, hanem hogy minden utadon! Meg sem tudom számolni, hányszor mentett meg Isten attól, hogy elpazaroljam az időmet, a pénzemet, vagy az energiáimat azért, mert hallgattam Rá.

3. Sikert hoz az életedbe. Ez nem az a fajta siker, amiről a világ beszél; amikor híres vagy és mocskosul gazdag. Isten meghatározása a gazdagságról a következő: Pontosan az vagy, akinek Isten teremtett és e miatt van értelme az életednek.

“Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.” (Zsoltárok 32:8) Tudtad, hogy a te életed legjobb útvonala teljesen más, mint valaki másnak az útja? Ha megpróbálod követni, leutánozni mások életútját, tele leszel problémával. Istennek személyre szabott ösvénye van számodra. Ha ezt követed, sikeres leszel.

Egészség- üdvösség...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy ne vegyem magától értődőnek mindazt, amivel körbeveszel, hanem tudjak hálát adni mindenért, amivel gondviselésed által megsimogatsz! Add, hogy ne pazaroljam el időmet hiábavalóságokra, s hogy vigyázni tudjak magam és mások egészségére, s kegyelmed révén üdvözítő akaratod jelévé is válhassak mások számára! Ámen
   

Keményen megfeddett engem az ÚR, de nem adott át a halálnak.
Zsolt 118,18

Amíg testünk gondolkodás nélkül teljesíti kívánságainkat - s odamegyünk ahova akarunk, azt eszünk-iszunk, amit akarunk -, eladdig nem gondolkodunk azon, hogy egyszer mindez majd másképp is lehet... Aki már fiatalon is gondol a Teremtőjére, az mértékletesen él, s megelőzve a bajt, kitolva a mindenkire váró nagy kijózanító találkozást: "mások öveznek fel téged, s odavisznek, ahová nem akarod." Tény, hogy a JóIsten számos figyelmeztetés ellenére nem törődünk egészségünkkel annyira, amennyire kellene. Helytelenül élünk, s még kimentő ideológiákat is gyártunk, hogy éppen most miért nincs időnk "rendesen" táplálkozni, s hogy éppen miért nem tudunk törődni lelkünkkel sem. Majd ha befejezem ezt vagy azt, ha sikerül ez vagy az a projektem, majd ha családom lesz odafigyelek, majd ha gyerekeimet elindítottam az életúton, s végre lesz egy kis időm, no majd akkor(!), törődök magammal.

Így telik el egy egész élet, melyben leélünk néhány évtizedet, de mindig lemaradunk néhány nappal önmagunk életéről, mert valahogyan soha nem kap hangsúlyt a lényegi. Hajszoljuk a sikereket, mert azok meglétét tartjuk életünk garanciájának - hiányukat meg a legnagyobb tragédiának -, pedig nem ezek határozzák meg életünk minőségét, boldogságunkat, hanem az egészségre és az üdvösségre való józan törekvésünk.

Aztán egyszer csak ránkszakad múltunk minden vétke és mulasztása. Amiket magunk mögé vetettnek hittünk, azok súlyosan nyomasztani kezdenek minket... Mindezt felismerni többnyire saját betegségünk zártságában vagyunk képesek. Amikor a kórház fehér falai könyörtelenül visszaverik elkalandozó mentő gondolatainkat, amikor a csönd az ágyhoz szorít, amikor a kínos szótlanságban megszólal az Isten... Amikor ráébredünk, hogy az élet milyen csodálatos és nagyszerű törékenységében is, akkor hirtelen időnk van szeretteinkre, észrevesszük aggódó tekintetükben azt, amit évekig nem. Ilyenkor hirtelen mindenre van időnk: múltra és jövőre, mindarra, ami felett eladdig elsiklottunk.

Ha megtanultuk a leckét - hogy ti. az élet legnagyobb ajándéka maga az élet -, akkor tovább léphetünk. Ha oktalanok vagyunk, s nem vesszük észre a körülményekben minket kereső Istent, s akkor csak kilépünk egy helyzetből, de meg nem szabadulunk. Márpedig Isten feddésének éppen ez a lényege, hogy eljuttasson minket a szeretet szabadságára itt lent, s a Vele való közösségre odaát -, ha kell bármilyen áron... Ebbéli elhatározásában, tervének véghezvitelében lényegtelen az eszköz, az egyéni sors, abban a kérdésben, amit mi üdvösségnek nevezünk, ugyanis csak egy valami számít: az eredmény... amit Isten munkál egész életünkön át...

Hazugságok...

A mai nap imádsága:

URam! Láttasd meg velem igazságaidat, hogy azok szerint tisztán és szépen élhessem életemet! Ámen

Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.

1 Jn 1,8-9

Magunkat becsapni nem sok értelme van, ennek ellenére az emberek jelentős része él hazugságban! Mások valótlan állításait viszonylag könnyen leleplezzük, hiszen felebarátunk a testtartás, a mimika, a hanghordozás szinte mindent elárul. Akinek a lelke "rendben van", az észreveszi a vele szemben álló beszélgetőpartnerén, hogy az bizony vibrál, vakarja a füle tövét, kapaszkodik a székébe, az előtte lévő pohárba, könyvbe, kulcscsomóba vagy legszívesebben elszaladna, csak hogy ne kelljen válaszolnia az igazságot kideríteni akaró számára kellemetlen kérdésre. A hazug emberre azt mondja népi bölcsesség: "Na, ennek még a szeme se áll jó!" S valóban, aki hazudik, az többnyire nem mer a másik szemébe nézni, bár vannak olyan "hivatásos csalók" - a média valósággal ontja magából az ilyeneket -, akik úgy tudnak hazudni, hogy még "a szemük se rebben"...

A legnagyobb hazugságokat mégis mi magunk találjuk - magunknak! Érzelmi- vagy teljesítmény-kudarcainak igazolására az mítoszos féligazságokat találunk ki - s ami félig igazság, annak másik fele hazugság, vagyis annak a "fele sem igaz", tehát az egész hazugság(!) -, s oly sokszor elismételjük magunknak, hogy a végén magunk is elhisszük! Így hivatkozunk fáradtságra, sorsra, objektív körülményekre, csak hogy eltereljük figyelmünket a valóságról, s így él(het)ünk éveken, évtizedeken keresztül egy álomvilágban, amiért persze mindig "eszeveszett" nagy árat kell fizetni! Sajnos van, aki belebetegszik, sőt akár bele is hal abba, csak hogy ne kelljen szembenézni az igazsággal...

A modern világunkban az ismeretek olyan robbanásszerű felhalmozódása következett be, ami gyakorlatilag lehetetlenné tette számunkra, hogy teljességében áttekintsük és megértsük a történéseket. Így aztán "használjuk" a világot, de többnyire nem értjük annak célját, illetve, amit annak vélünk, az korántsem az! Ezért aztán nemcsak bennünk nőhet a szorongás, de kiderül, hogy ez a "modern élet" nem más, mint egy "össztársadalmi méretű szorongás". A szorongás ellen aztán mítoszokkal, legendákkal, édes hazugságukkal lehet védekezni, hogy palástoljuk azt, ami egyébként is nyilvánvaló...

A keresztény ember tisztában van azzal, hogy sosem lehet "perfekt" személyiség - éppen ezért nem kerget hamis életideálokat -, mert tudja, hogy esendő, hogy törékeny, hogy bűnös... Nem büntetőjogi, hanem teológiai értelemben, azaz: mindig nagyobb bennünk a készség az ellenkezésre, mint az igenlésre. (Könnyebben lelkesedünk valami ellen, mint valamiért!) Ezért megvalljuk bűneinket - bűn mindaz, ami eltérít Istentől, ami apasztja bennünk a jóra való készséget -, hogy tisztaságban, szeretetben, élhessük életünket.

A kiteljesítő boldogság ugyanis nem az anyagban, a matériában van elrejtve, hanem a lélekben, s ezért teljes életet csak az tud élni, akinek a lelke tiszta... mentes minden gonoszságtól, mert Isten megtisztította azt! Bizony a cselekedeteinket vezérlő indulatainkat kontroll alatt tartani az egyik legnehezebb életvezetési feladat, de ha szívünkbe nem engedjük be a hazugságot, csak az Istent, akkor szinte csodákra leszünk képesek!

Krisztus-követés...

A mai nap imádsága:

Uram! Add meg nekem az erőt ahhoz, amit feladatként vettem a kezedből. Adj munkámnak eredményt, lelkemnek pedig békességet, hogy örömmel szolgáljak Neked, s embertársaimnak! Ámen


Nagy sokaság ment vele, és ő feléjük fordulva így szólt: "Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom..
Lk 14,26-27

A kereszt elsősorban nem a vidámság, hanem a fájdalom és a szenvedés jele. Ha azt mondjuk valakire: "Na, neki is megvan a maga keresztje!" -, akkor azt kívánjuk hangsúlyozni, bizony nem könnyű az ő élete sem... Magányos bibliaolvasók, hitvallást nélkülöző kisegyházacskák/szekták szívesen magyarázzak ezt az igét úgy, hogy minden "igazi" krisztuskövetőnek meg kell tagadnia apját-anyját, egész családját, sőt fel kell adnia addigi teljes szociális kapcsolatrendszerét, s kizárólag csak azokkal érintkezhet, akik szintén "betérnek" az adott, "egyedül üdvözítő" gyülekezetbe. Nos, az ő figyelmüket elkerüli egy fontos tény: Jézus a tanítványságról szól, mely jóval több mint az Ő egyszerű követése! A Mester ugyanis nem azt mondja, tegyetek tanítvánnyá minden egyes embert, hanem azt: "Tegyetek tanítvánnyá minden népet!" A nép "tanítványsága" azt az apostoli elkötelezettséget jelzi, mely törekszik megvalósítani az isteni igazságosságot már itt a földi életben. (Gyakorlatilag csak egy-két apostoli királynak sikerült ezt részben megvalósítani az elmúlt kétezer év világtörténelmében -, belőlük gyorsan szentet is csináltak...)

A krisztuskövető ember feladata az Isten szeretetének naponkénti megélése embertársai között, nemkülönben a helyes irány muttatása az ő mécses-életével. Aki tanítvány, annak fő feladata az - amiről a nevét is kapta -, hogy ti. a tanít-ványnak tanítania kell. Ez pedig csakis az átlagot meghaladó áldozattal lehetséges. Nem véletlenül szól így az apostoli intés: "Közületek ne menjen mindenki tanítónak!" Egyrészt súlyosabb ítélet alá esnek, másrészt óriási lelkiismereti terhet kell cipelniük... "Komoly parancs az, hogy az egyházban senki ne merészeljen előrni vagy tenni valamit - kevés vagy sok, kicsi vagy nagy ügy - se a maga elgondolása alapján, se más emberi tanács vagy vélemény szerint. Hanem aki itt tanítani vagy cselekedni akar, úgy szóljon vagy tegye azt, hogy előbb bizonyossá legyen: amit mond vagy tesz, az valóban Isten szava és műve és az ő parancsolata. Vagy az ellenkező esetben hagyja ott az ige hirdetését, és végezzen valami mást!" (Luther a világi felsőbbségről, 1523)

Aki nem gondolja át alaposan (toronyépítés példázata!), s nem veszi számba, hogy mit bír el, mit bír ki, az nem tudja majd befejezni a maga tornyát! Erről a sikertelenségről/deformációról szólnak az egyházi emberek mindenkori bűnei... Micsoda botránkoztatások ezek! Csak a legfrissebbek: szexuális zaklatások a szerzetesi elitiskolákban (lásd aktuális német média!), részegen autót vezető német püspök(nő), s a már "klasszikusnak" számító életvezetési kisiklások (alkohol, párkapcsolati problémák, nő-ügyek) mellett, bizony akadnak az egyházon belül bőven gazdasági bűnök is: pl. hűtlen kezelés... Nem azért jutottak ezek az emberek ilyen gyalázatos helyzetbe, mert hitványabbak vagy alapvetően bűnösebb természetűek lennének, mint a többiek, hanem azért, mert nem volt erejük elhordozni a "keresztet", amit az elhívott tanítványoknak mindig hordozniuk kell - ha már erre szánták az életüket. Aki tehát nem készül fel a tudatos kereszthordozásra, azaz nem tusakodja át imádságban is, hogy mi az ő személyes része az Isten országának földi építésében, az előbb vagy utóbb, de boldogtalansága, egyéni harmóniájának hiánya miatt - elcsúszik, elbukik. Ezért különösen fontos eldönteni magunkban, nem kerülhetjük ki a kérdést: mit is akarunk Jézus közelében?

Látásért.

A mai nap imádsága:

Uram! Teremtő csodád fénysugaraiból néhányat vetíts ránk, hogy meglássuk akaratodat, s aszerint éljünk! Ámen

Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.
1 Jn 1,8

A nagy bűnök nyilvánvalóak, de mások kisebb hiányosságát, vétkét is azonnal észrevesszük, míg ugyanazt önmagunknál jótékonyan elfedezzük... Miért ez a kettős mérce, amitől még Jézus is óv mindenkit? Ebben a levelében János apostol is öncsalásról beszél, ha nem valljuk meg, ami egyébként nyilvánvaló: bennünk is ott lakozik a bűn.

Gyengeségünk, elesettségünk nagyon el tud keseríteni mindannyiunkat, emiatt jobban szeretjük ha az erősségnek, az okosságnak, az ügyességnek legalább a látszata megmarad, hiszen jobb győztes erősnek tudni magunkat, mint elesett vesztesnek. Ha körülményeink, a Sors az ellenkezőjét hozza annak, amit vártunk, akkor érezhető igazán milyen nyomorúságos az elesettség állapota. Aki azonban valóban őszinte önmagához, az személyes sorsának pofonaiban is a Gondviselést látja, s jól tudja: akár lent küszködik a kísértések völgyében akár fent habzsolja az élet ráeső napfényét, mindig Isten kezében van.

Akinek nincs bűn-látása, az hajlamos azt hinni, hogy nincs szüksége javulásra, minden jól van úgy, ahogy van. Minek elindulni, ha már úgy érzi, ő itt van a cél közelében, esetleg már meg is érkezett? János szerint ez öncsalás. Mindannyiunknak szüksége van a vándorlásra... Közelebb kell jutnunk Istenhez, hogy Szeretete felmelegítse életünk bűntől megdermedt részeit és azokat is mások szolgálatába tudjuk állítani. Mert mások öröme az, amely kikövezi a belső békességünkhöz vezető utat. Isten nagy folyamatos építkezésén, az életben sokan fúrnak-faragnak, bontanak és építenek, gödröket ásnak és temetnek be. Ahhoz, hogy jobb, szebb legyen a "városkép", kell egy "rendezési terv": s ez az Isten maga. Nélküle a puszta jóakart is zsákutcákat teremt, s a puszta lendület ott és úgy hat, ahogy nem kellene.

Az igazság az, hogy bonyolult létünket nem vagyunk képesek egyedül uralni. Szükségünk van a Felsőbb Hatalomra, mely nem földi királykodók hatalmacskája, hanem Világot teremtő s azt fenntartó, életünket hordozó Erő. Ha megvalljuk, hogy bennünk bűn lakozik, azzal ki is vetettük magunkból mindazt, ami elhajlít minket a jótól, s teret adtunk a Léleknek, hogy szívünkbe-lelkünkbe költözve elkezdje átalakító munkáját.

Párkapcsolat...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy teremtői rended szerint élhessünk! Ámen



Azután odamentek hozzá néhányan a szadduceusok közül, akik tagadják, hogy van feltámadás, és ezt kérdezték tőle: "Mester, Mózes előírta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, de meghalt gyermektelenül. Ekkor a második vette el az asszonyt, aztán a harmadik, majd sorban mind a hét, de mind úgy haltak meg, hogy nem hagytak maguk után gyermeket. Végül aztán meghalt az asszony is. A feltámadáskor közülük vajon melyiknek lesz a felesége az asszony, hiszen mind a hétnek a felesége volt?" Jézus így válaszolt nekik: "E világ fiai házasodnak és férjhez mennek, de akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek. Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és az Isten fiaivá lesznek, lévén a feltámadás fiai.
Lk 20,27-36

Karinthy Frigyes írja találóan: "Férfi és nő soha nem tudnak egyezségre jutni, hiszen mást akar a férfi, s mást a nő - a férfi a nőt, a nő a férfit." A jó, az elmés humor szépsége, hogy nagy igazságokra hívja fel a figyelmet, nem véletlenül mondogatják: "A derű a mennyország előszobája!" Azt tényként vehetjük, hogy minden generáció újra és újra felteszi a kérdést: Mire való ez az egész, hogy a férfi és nő vágyakoznak egymás után? A hívő ember isteni rendelésnek veszi, aki meg a JóIstent "tudományos alapon" elveti, az meg evolúciós determinációnak...

Az okoskodó szadduceusok csalafinta kérdést tesznek fel a Názáretinek, gondolván, hogy most aztán sarokba szorítják az ifjú, de bölcs vándorprédikátort. Melyik testvéré lesz a feleség a mennyországban? A kérdés önmagában is megmosolyogtató, hiszen a válás - mint életes gyakorlat - folyamatosan jelen van a történelemben, legfeljebb csak kevesek kiváltsága lehetett a válás, pl. a gazdagoké. A középkori keresztény dogmatika szentségi szintre emeli a házasságot, s ezzel méginkább bonyolítja férfi és nő kapcsolatát, de igaz az is, hogy a hűséget csak a halálig követeli meg, a halálon túlra már nem. Így aztán az életben csakis egyszer felvehető szentséget mégis többször fel tudja valaki venni - amikor is a párja elhalálozik...

A férfi és nő kapcsolatáról az egyébként agglegény Saul/Szt. Pál igen szépen azt írja: felettébb nagy titok, s tényleg az. Az Isten országa azonban még ennél is nagyobb titok. Így aztán emberi mértékkel gondolkodni a mennyországról nem sok értelme van! S ha valaki még földi elképzelésrendszerét odaátra vetíti, az enyhén szólva is megmosolyogtató. Ne csodálkozzon hát senki azon, ha a keresztény hit folyamatosan veszít az attraktivitásából. Nem Krisztus URunkkal és tanításával van a baj, hanem azokkal, akik úgy beszélnek az "odaátról", mintha már jártak volna ott! Az ilyen emberek hiszik azt, hogy a mennyei tökéletességet itt a földön kell - akár összeszorított fogakkal is - megvalósítani, jóllehet a Mester kinyilvánítja: más törvények vannak odaát, s csak az Isten szeretete ugyanaz. "Isten országa/királysága nem evés, ivás és házasodás, hanem Szentlélekben való öröm."

Keverni a "szezont a fazonnal", ahogy mondják közhelyesen, azaz földi igazságokat belevetíteni a mennybe, s mennyei igazságokat számonkérni a földön a szélsőségesen gondolkodók "kiváltsága". A Mester azonban nem erre, hanem józanságra int, tanít. S az értékteremtő normalitás, vagyis az Isten szeretetének ez a naponként megélt józansága a vonzását soha nem veszíti el.

Szeretet...

A mai nap imádsága:

Istenem! Formáld szívemet-lelkemet, hogy betölthessem parancsolataidat! Ámen


"Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat"
Jn 14,15

A törvényt betartani igen nehéz - vélekedik a 21. század öntörvényűvé vált embere. Okoskodása, hogy ti. minden nagykapu mellett van egy kiskapu is, alig ismer határokat... A "cél szentesíti az eszközt" inkvizítori teóriája bizony nem rekedt meg a középkorban, az manapság is uralja a fejeket. Az "adok, hogy adj" valláspszichológiai alapelvre ma is számos "hívő" élet épül. "Uramisten, ha én tartom a törvényt, akkor Te pedig add az áldásodat!" - sokan ezt a gondolatmenetet még helyesnek is találják.

Az igazság azonban nem az embernél, mindig az Istennél van. Ő tudja, hogy mit miért enged vagy nem enged meg. Megengedi, hogy távol kerüljünk Tőle, de nem engedi meg hogy elvesszünk. Földi vándorlásunk kalandos útjain sosem szabad elfelejtenünk: a tájékozodásunkhoz segítséget kaptunk, ezek pedig a törvények. Isten törvényeit lehet kikerülni, megmagyarázni sőt "lekommunikálni" (borzasztó szó!), de azok hatóerejét, érvényességét ez csöppet sem csökkenti. Jézus parancsait - mert ilyenek is vannak az evangéliumban, nevezzük "mandatum Christi"-nek - amit a jézuskövetőknek (krisztianoj) betartani nem kötelesség, hanem kiváltságos lehetőség. Az evangélium hirdetése/meghallása mellett a parancsokról néha megfeledkezik az ember, s a bűnbocsánat után kapkod. Az pedig nem úgy működik, hogy ha valami nem megy, akkor majd jön a mindent elfedező bűnbocsánat, s jöhet az újrakezdés, ami az esetek nagy részében az előbbi gyarló életvitel folytatása...

Aki szereti az Istent, az tudja megtartani az Ő törvényét. Szeretet nélkül nem vagyunk képesek magunkra venni az igát, csak verejtékes erőlködés és kudarcra ítélt próbálkozás megfelelni az elvárásoknak. Olyan ez, mintha az édesanya - sajnos gyakori jelenség ez mostanában - könyvekből, meg internetes portálokból szerzett információk alapján akarná (akarja!) nevelni gyermekét. Ez fontos, de nem elégséges! Ha nem képes gyakorolni a szeretet improvizációs "művészetét" a mindennapokban, akkor bizony elvész a kihívások sokaságában. Ezért mondja a Mester: Ha szerettek engem... Az első és meghatározó tehát az indulat, amit követ a készség, s ha a körülmények Istene lehetőséget ad a választásra, akkor dönthetünk, s ezután döntéseink következményét pedig viseljük. Jézus "parancsolatai" soha nem elvesznek, megfosztanak valamitől, hanem adnak - megajándékoznak a megismerés, s emberlétünk kiteljesedésével.