2017. április 15., szombat

A változás feltétele az igazság megismerése


"Mivel hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az megvalósult Jézusban. Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett." Efézus 4:21-24


Nem fogod megváltoztatni az életedben azokat a dolgokat amelyekről tudod, hogy tökéletlenek, csak ha megismered az igazságot. A változás feltétele, hogy megismerd az igazságot.

Jézus azt mondta: "megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket." (János 8:32) Nem leszel szabad, amíg meg nem ismered az igazságot. A személyes változás titka nem egy gyógyszer, program vagy módszer. Ez nem terápia, könyv, vagy egy szeminárium. Ez nem pozitív gondolkodás, vagy pszichológia. A személyes változás próbája az igazságban van. Meg kell ismerned, és szembe kell nézned az igazsággal magadról, Istenről és a kapcsolataidról, mielőtt változni tudsz.

Minden önpusztító magatartás mögött az életedben ott egy hazugság, amit elhiszel. Ha mélyen adósságban vagy most, az azért van, mert elhittél néhány hazugságot. "Terhelhetem a számlámat örökké, és megúszhatom". Valóban? "Kell nekem ez a ház!" Tényleg? Valóban kell, hogy a tiéd legyen? Igaz ez? Be tudod bizonyítani?

Folyamatosan hazudunk magunknak. De ha változni akarsz, szembe kell nézned az igazsággal.

Jézus azt mondta, az igazság megszabadít. De először nyomorulttá tesz! Nyomorulttá tesz mindaddig, amíg tagadod. Amint elkezdesz őszinte lenni az igazsággal, önmagaddal és minden mással kapcsolatban az életedben, elkezd megszabadítani.

Ki az igazság? Jézus azt mondta: "Én vagyok az igazság". Nem "nálam van". Nem "mutatom az utat". Nem "tanítom az utat". Ő azt mondta, "Én vagyok az, Én vagyok az igazság"

Bízhatsz a szavában. Az ő szava a Biblia.

A Biblia négy dologra jó: "A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." (2Timóteus 3:16-17)

A Biblia olyan, mint egy ösvény. Megmutatja, hogy merre, és hogyan haladjunk rajta. Megmutatja, mikor térünk el tőle, és hogy hogyan jussunk vissza rá. Amikor Isten igéjét használod, hogy megmutassa merre, és hogyan menj, megadja az utasításokat és a tudást, amire szükséged van, hogy megváltoztasd az életed.

Beszéljünk róla:

* Mi az az életedben, amit úgy adsz elő mintha nem lenne probléma, pedig változásra szorul?

* Hogy állsz önmagad felfegyverzésével a Biblia tanulmányozásán keresztül?


A zsákutcák Isten tervéhez tartoznak

Rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat (2 Kor.1,8-9)

Amikor az álmod elérése nehézről lehetetlenné válik, amikor reménytelennek tűnik a helyzet ­?? gratulálok! Jó úton jársz!

Maga Pál apostol is került már zsákutcába: "Rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat."(2 Kor.1,8-9)

Ha Isten képes halott embereket fizikailag feltámasztani, akkor képes olyan embereket is feltámasztani, akik érzelmileg halottak. Ő képes egy halott házasságot is újjáéleszteni. Képes újraindítani egy bukott karriert. Téged is új életre tud kelteni egy egészségügyi problémádból. Ha az Úr képes a holtakat feltámasztani, akkor Ő mindenre képes.

Ábrahám esetében az Úr azt mondta: „Azt akarom, hogy egy nemzet atyjává légy”, de Ábrahámnak egészen addig kellett várnia, míg 99 éves nem lett, ekkor született meg az első gyermeke. A Biblia Ábrahám helyzetét úgy mutatja be, mely nemhogy nehézzé, hanem egyszerűen lehetetlenné válik. Mikor a testére nézett, azt mondta: „Ez képtelenség!” Aztán a feleségére nézett, és azt mondta: „Még nagyobb képtelenség!”

De Sára teherbe esett, és ők együtt nevettek. Amikor a gyermek megszületett, Izsáknak nevezték el, ami nevetést jelent. Isten gyakran engedi, hogy a problémáink ellehetetlenedjenek. A tanítványok úgy döntöttek, hogy követik Jézust. Úgy tudták, hogy ő a Messiás, de a következő dolog, amivel szembesültek, az az volt, hogy Jézus a kereszten függ, holtan. A tanítványok zsákutcába kerültek volna? Három napig ez így tűnt, de aztán Jézus feltámadt a sírból.

Amikor zsákutcába kerülsz, akkor talán azt kérdezed: „Istenem, mégis mi történik? Elvétettem az akaratod? Vagy a terved? Netán elvétettem az elképzelésed?” Emlékezz rá, hogy a zsákutcák az Isten terveihez tartoznak az életedre nézve.

Mi legjobb válasz a zsákutcákra nézve? „Aki ekkora halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít.” 2Kor.1,10


Beszéljetek róla

* Volt már úgy, hogy félreértetted Isten tervét, mert azt hitted, hogy elhagyott téged (amikor a problémád gyakorlatilag ellehetetlenedett )?
* Kérd Istent, hogy segítsen bíznod benne és a szabadítása ígéretében.

Hogyan csillapítsd lelki szomjúságodat?

"Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne" (Jn 4,13-14)
Ha elégedetlen vagy az életeddel és teljes, tartalmas életet akarsz élni, ne keresd tovább az elégedettség forrását Jézuson kívül.
Folyton kutatva próbáljuk megtalálni azt, ami életünket boldoggá és jelentőssé teszi. Azt gondoljuk, "ha ezt a fajta ruhát viselhetném, menő lennék; ha lehetne plasztikai műtétem, és igazíthatnék egy testrészemen, az életem nagyszerű lenne; ha megkaphatnám azt az állást, elégedett lennék."
A Biblia azt mondja Jeremiás könyvében: "Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását, elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet." (Jer 2,13)
Nemcsak elutasítjuk Istent és nem számítunk rá, hogy gondoskodjon szükségleteinkről és megnyugvással töltse be életünket; mi magunk próbálunk gondoskodni szükségleteinkről. A víztartók, amiket vájtunk, a karrier, a jó külső, vagy egy golfjátszma, nem fogják megtartani a vizet.
János evangéliumában Jézus azt mondja: "Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne."
A bűn olyan, mint a kábítószer. Csak még jobban vágysz utána! Ha nem hiszed, kérdezz meg bárkit, aki már nézett pornográf filmet - egy nem elég. Ha a receptre felírt gyógyszereknek vagy rabja, tudhatod, hogy egy pirula nem elég. Ha dührohamokkal küzdesz, nem csak egyszer tör ki belőled a düh. A bűn mindig újabbat szül, hogy kielégíttess.
De Jézus élő vizet kínál, ami állandóan csillapítja szomjúságodat.
Ha elégedetlen vagy az életeddel lelki szomjúság gyötör. És az egyetlen, aki meg tudja szüntetni ezt a szomjúságot az, aki azt mondta: "Szomjazom." Jézus szomjazott a kereszten, ezért nem kell neked szomjaznod. Ő megfizetett azért, amiért neked nem kell megfizetned. Szomjazott, hogy neked ne kelljen többé szomjúságtól szenvedned.
Beszéljetek róla:
  • Jézus milyen formában "buzgó víz forrása" valaki életében?
  • Te mennyiben támaszkodtál önmagadra, hogy az életet olyan tartalommal töltsd meg, amit csak Jézus tud megadni?




Számítasz Istennek: Isten figyel rád


„Akik ezt látták, mind zúgolódtak és így szóltak: Bűnös embernél szállt meg.” (Luk. 19:7 MBT)

Nem számít, hogy más emberek mit mondanak rólad, ami igazán lényeges, az az, hogy Isten hogyan gondolkodik felőled. Mindenki bűnösnek nevezte Zákeust, de Jézus megerősítette őt, néven szólította és a „tiszta” jelzővel illette.
Mindenki panaszkodott Jézusra, hogy ezzel az emberrel vacsorázik, de Jézus nem foglalkozott ezekkel. Ő határozottan megerősítette Zákeus identitását velük szemben és azt mondta:

”Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert az emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Luk. 19: 9-10 MBT)


Amikor Jézus Zákeust Ábrahám fiának nevezte, akkor azt fejezte ki, hogy „ő is egy közülünk; ő is tagja a családnak”
Amikor rájössz arra, hogy mennyire számítasz Istennek, hogy fogsz erre válaszolni? Pontosan azt kellene tenned, mint amit Zákeus is tett. Egyszer csak lejött a fáról, és örömmel befogadta a szívébe Jézust.
Zákeus találkozott Jézus szeretetével és ez megváltoztatta őt. Ez az ember, aki másokat egy életen át csak rászedett, rögtön előállt, és ezt mondta az Úrnak: „Uram íme vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.” (Luk. 19:8 MBT) A legönzőbb ember a közösségben ezt mondta, „adni fogok,” olyan emberré vált, aki a legnagylelkűbb ember lett a közösségben. Egyedül Isten képes ilyet tenni.

Honnan tudod azt, hogy őszintén találkoztál Jézussal? Abból, hogy a magatartásod változik. Egyszeriben segíteni akarsz az embereken. Bőkezű akarsz lenni. Segíteni szeretnél a szegényen, a szomszédaidon, a barátaidon. Adni szeretnél.
A továbbiakban már nem rólad szól az élet. Olyanná válsz, mint Krisztus – bőkezű, adakozó, önzetlen.

Nem tudom, hogy most éppen hol érzed magad – fenn a fán, kifelé tartasz az ágak közül anyagi téren vagy a kapcsolataidban vagy egészségedet illetően. Bátorítalak, hogy ugorj le a fáról, egyenesen Isten kezébe, aki szeret téged, lát téged, ismer téged, akar téged és számol veled.
Elhívás...

A mai nap imádsága:
Uram! Köszönöm, hogy megszólítottál! Add, hogy soha ne feledjelek és igéd mindig figyelmeztessen, hogy életem minőségét nem én garantálom, hanem annak áldásos volta a Te kegyelmed ajándéka! Ámen


Amikor továbbhaladt, meglátta Lévit, az Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült, és így szólt hozzá: "Kövess engem!" Az pedig felkelt és követte őt.
Mk 2,14

Isten számos "mézesmadzagot" húz el az orrunk előtt, hogy észrevegyük Őt, s aztán dönthessünk, hogy mindezekután Vele vagy Nélküle kívánunk továbbmenni életünk útján. A Mindenható Isten felhívhatja magára a figyelmünket egy derűs csodán (lásd kánai mennyegző) keresztül, de életünk egy tragikus pillanatában is megérinthet minket az Ő szeretete és/vagy hatalma. De még az is lehetséges, hogy egyszerűen csak szeretnénk hasonlítani valakihez, aki "Isten embere" vagy imponálni szeretnénk valakinek azzal, hogy mi vallásos dolgokkal foglalkozunk. Az eszköz, a forma lényegtelen, fontos, hogy Ő megnyilvánul, s elhív. Ezért különösen illik odafigyelnünk saját életünkre, mert Isten eszközként - tudtunkon kívül is - felhasználhat minket terveinek megvalósításában...

Isten elhívását sokan egyfajta romantikus cselekedetnek gondolják - valójában pedig nem az; ahogyan az életben is vannak romantikus pillanatok, de az egész életet romantikusnak tartani - egyszerűen céltévesztés. Buzgó, egyébként jószándékú keresztények gyakran idealizált helyzetekbe vélik belelátni az Isten megszólító kegyelmét, jóllehet hívásának nemcsak érzelmi aspektusa van. Éppen ezért a mi válaszunk sem lehet kizárólag érzelmi alapú, benne kell hogy legyen az értelem is. Ahogyan egy jól működő párkapcsolatot is hasonló belső erők mozgatják, a biztonsághoz, a stabilitáshoz, azaz a boldogsághoz nem elégséges csak a "nagy szerelem", szükséges hozzá az érzelmek kontrollálása is az értelem által -, hogy a hűség - ami mindennek az alapja - ne szenvedjen csorbát. Ahogyan Pálnál is olvashatjuk: "Nem félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak Lelkét." (2Tim1,7)

Ahogyan minden érett személyiségű nő és férfi a kiteljesítő párkapcsolatra vágyik, ugyanígy minden ember vágyakozik a Teremtője után. Egész életen átívelő sóvárgás ez. Kinek előbb, kinek később "esik le a tantusz", s talán olyanok is vannak, akiknek sohasem -, de ez már Isten titka, hiszen ki tudná megmondani, mi zajlik bennünk életünk utolsó perceiben. Egy bizonyos: Istennél lenni jó, Vele vándorolni életutunkon nem csapás, hanem kiváltság. Ha Ő velünk, akkor semmi és senki nem lehet ellenünk, mert akkor a nehézségeink próbákká szelídülnek, s megtörténik a nagy csoda: az elhordozhatatlan fájdalom is elhordozhatóvá válik...



Életünk...


Imádkozzunk!
URam! Életem ideje kezedben van. Add, hogy ezt ne felejtsem, s hálaadással éljek mindenért! Ámen


Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal.
Zsolt 104, 28

Isten, mint a teremtett világ, s benne az ember "gondviselője" - ez az egyik legszebb bibliai kép. Latinul "providentia Dei"-nek, azaz: gondviselő (pro-video=előrelátó) Istennek mondták, de Isten omnipotens, vagyis mindenható, ezért jobb, ha inkább azt mondjuk: az Örökkévaló MINDENT előrelátó Isten... Mi emberek csak hisszük, hogy mindent előre látunk...

Mindenesetre lenyűgöző az a rend, az a harmónia, amit mi egyszerűen csak Életnek nevezünk. Maga az élő-világ persze könyörtelen küzdelemből áll egybe, hiszen abban minden résztvevő "vadász", s egyben "zsákmány" is, táplálékot igénylő, de egyben maga is táplálékot is adó. Ezt nevezik a természet örök körforgásának, rendjének, táplálékláncának.

A zsoltáríró ebben a versben azt az ősi tudást rögzítette, amire mi csak az utolsó évtizedekben jöttünk rá, hogy ti. "az Isten egyszer ad, egyszer meg nem ad", s hogy a termés az nem egyedül az ember szorgalmán, s imádságán múlik, hanem a szeszélyes időjáráson is, melynek az ura nem az ember, hanem az ÚRIsten. A klíma változik, de az ember nem. Ugyanolyan makacsság lakozik bennünk, mint őseinkben, ugyanúgy az Isten tagadásának a készségével születtünk bele ebben a világba, mint ahogyan eleink, s ahogyan utódaink is fognak...

Azt mondják, a 21. században új korszak kezdődik(kezdődött el), mert az ember a technika segítségével képes ellesni, lemásolni a természet "zseniális" ötleteit, sőt azokat még tovább is tudja "fejleszteni"... Nos, amikor az ember ki akarja javítani a teremtettséget - Isten gyaníthatóan elég jól megcsinálta, ami nincs benne az talán nem szükséges annyira a boldogsághoz -, akkor hatáskört lép át: Nem csak olyasmivel foglalkozik, ami nem az ő dolga, hiszen az Édent, ezt a világot a Teremtő az emberpárra, Ádám és Éva felügyeletére bízta, de javítani akaró "barkácsolásával" csak újabb gondot csinál magának.

Hűnek lenni a kevésen, megmaradni embernek a "sok" kísértései közepette - mi mindent fel nem halmoz az ember egy emberöltő alatt(?), hiszen az átlag jóléti ember mintegy 10ezer(!) tárgyat birtokol élete során -, nem könnyű feladat. Elfogadni azt, hogy akkor is Isten tenyerén vagyunk, ha életünk hegycsúcson át vezet, s akkor is, ha völgyben járunk - bölcsességre vall. A hívő ember azonban vallja azt, hogy a "bölcsesség kezdete, az ÚRnak félelme."


Isten nagysága...

A mai nap imádsága:
URam! Köszönöm, hogy kezedben tartod parányi életemet; add hogy hálás tudjak ezért lenni minden nap! Ámen

   

Uralma tengertől tengerig ér, és a folyamtól a föld végéig.
Zak 9,10c

Fenti mondat igazságtartalmát a próféta ma talán így kiáltaná az elzsibbadt fülekbe: "Uralma a mikrokozmosz elemi részecskéitől a makrokozmosz emberi értelemmel fel nem érhető nagyságáig ér!" Nehéz nekünk eljutni a felismerésig, beismerni néhány-évtizedbe-préselt végességünket, hogy ti. hiába erőlködünk megérteni hogyan is működik a világ, az univerzum (multiverzum?) - nincs perfekt válaszunk.

Ha belegondolunk abba, hogy a NASA iker-marsjárművei közül a 180 kg tömegű Opportunity lassan 7 éve rója a marsi kilométereket - pedig csak 90 napos működési időre tervezték őket -, hogy az 1977-ben Földünket elhagyó Voyager-1 űrszonda most is száguld a Naprendszer külső határa felé - eleddig többmint 20(!) milliárd kilométert maga mögött hagyva -, akkor beleborzonghatunk egy kicsit, milyen nagyszerű eredmények ezek az emberiség számára, s egyben el is szomorodhatunk, mennyire elhanyagolhatóan parányi lépték ez az isteni teremtettség nagyságához.

Persze felvetődik bennünk, minek is teremtette Isten a világegyetem túlsó sarkát, amit nagy valószínűséggel soha egyetlen ember sem fog birtokba venni, de talán még meglátni sem; miért ennyire törékeny az emberi lét; s miért létezhetünk egyáltalán a csillagokat is elsöpörni képes, évmilliós-távlatú, tomboló kozmikus viharok közepette?

Tény, hogy Isten mindenhatósága, s az emberi élet hangya-távlata, sok fejtörést okozott már a teológusoknak, filozófusoknak, s mindazoknak, akik a véges emberi életben a végtelen értelmét kutatták. Tény az is, hogy minél öregebbek vagyunk, annál inkább izgat minket, mi az értelme a teremttetségnek, s miért esik bele minden generáció ugyanabba a verembe... jelesül: Miért nem tanulta meg az ember az elmúlt 180-200ezer évben - elméletileg ezóta vagyunk/létezhetünk, mint emberek (de akkor hol volt az ember előtte!?) -, hogy a szeretet az egyetlen értelmes dolog a világon? S miért van az, hogy a gonoszság újra és újra zsákutcába a jóságot, s sikeresek a gátlástalanok, esélytelenek a jók? Talán egyszer mindezen kínzó kérdésekre is választ kaphatunk...

Amiről Zakariás bizonyságot tesz - Isten végtelen hatalma -, az nem a prófétai többet-tudás öncélú kinyilvánítása, afféle írástudói okoskodás, hanem az ember ragaszkodásának, elkötelezettségének himnikus mondatokban megnyilvánuló bizonyítéka. Akármilyen végtelen is az Isten, s akármilyen kicsinyke is az ember, az Ő kezében vagyunk/lehetünk. Ennek az evidenciának az ismétlése eljuttathat minket a lélek belső békéjére, melyre mindannyian vágyunk. Ha ezt sikerül elérnünk a JóIsten kegyelméből, akkor már mindent elértünk, ha nem, akkor hiába élünk százéveket - semmi értelme az egésznek...




Közösség...

A mai nap imádsága:
Istenem! Közösségbe teremtettél. Add, hogy tudjak élni a közösségben, a közösségért, a Te akaratod szerint! Ámen

Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat.
2 Tim 2,22

Fiatalság - bolondság! - tartották a régiek. De miért is mondhatták ezt? Talán azért, mert akárcsak 3-4 generációval ezelőtt, bizony nehezebb volt az élet. Az egyén felelőssége sokkal nagyobb volt saját egzisztenciáját illetően. Akkoriban nem volt ilyen jól működő szociális rendszer, mint manapság! Ez a mostani sokat bírált, melynek recsegő-ropogó összeomlásának kényszerű tanúi, sőt olykor vesztesei vagyunk, bizony azoknak is megélhetést ad, akik nagyon nem is igyekeznek, hogy dolgozzanak, értéket teremtsenek. A természetben minden állat maga keresi meg, vadássza a számára szükséges ennivalót - az embervilágban ez történhet másképpen is. Az tehát, hogy magamnak is igyekeznem kell állapotom megváltoztatásában vagy éppen stabilizálásában, a régebbi korokban sokkal nyilvánvalóbb volt (Segíts magadon, s az Isten is megsegít!), mint manapság: de hát a fiatalok a felelősséghordozásban - s ez többnyire így volt, a szép kivételek ellenére is - nem jártak az élen, manapság meg különösen nem.

Az ifjú apostol-tanítvány, Timóteus persze nem azok közé tartozott, akik könnyelmű életet éltek volna. Ellenkezőleg! Ez az elszánt krisztuskövető fiatalember nagyon is hamar komoly terhet vett vállára Krisztus zsenge egyházának kezdeti gondjaiból... Milyen kívánságot kellett neki mégis kerülni? Mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága egy bűnben - vagyis az Istentől eltávolító magatartásban - csúcsosodik ki, s ezt szépen így nevezi meg a Szentírás: az élettel való kérkedés... azaz olyan viselkedés, amely nem tiszteli az Életet. Aki elveszíti az élet tiszteletének készségét, az borzasztó dolgokra is képes. Az ilyen ember nem érez részvétet, nem tisztel sem embert, sem Istent, gátlástalan, s igen sok szomorúságot okoz embertársainak, legvégül önmagának.

Törekedni igazságra, hitre, szeretetre csak közösségben lehet. Mára az emberek többségéből sajnos kiveszett a közösségi érzés. Alig vannak közösségek, többnyire azok is érdekalapúak, a hordozó közösségeket pedig nagyítóval kell keresni. Vannak persze üdítő kivételek. Egy jól működő egyházközség, egy-egy felekezeti iskola szép példát adhat ebben is... Közösséget építeni az egyik legnehezebb - ha nem a legnehezebb feladat. De talán ennek van a legnagyobb értelme is... A nagyobb közösség a kisközösségből áll össze, beleértve a legkisebbet: a családot. Az, hogy milyen lesz a jövő nemzedék, az a családban dől el, végül is "csak" két egymást szerető ember akaratán múlik: Tiszta szívből segítségül hívják az Urat vagy sem...




Párkapcsolat...


A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy szereteted bölcsessége irányítsa akaratunkat! Ámen


Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák.
Kol 3,18-19

Pál apostoli intései férfi és nő kapcsolatát illetően - enyhén szólva is - mára korszerűtlenné váltak. Ami egy abszolút férficentrikus társadalomban döcögve ugyan, de még működött - egyébként miért kellene Pálnak külön felhívnia az asszonyok figyelmét arra, hogy engedelmeskedjenek uruknak, ha nem azért, mert "engedetlenek" voltak(?) -, az a mai világban - legyünk őszinték(!) - működésképtelen. A klasszikus keresztény modell szerinti házasság, hogy ti. a férj az értelem, az asszony az érzelem, s ezért az asszonynak "hallgass!" a neve gyülekezetben és otthon egyaránt - egyszerűen felvállalhatatlan... Ha mégis eszerint "működik" egy házasság, akkor az csak nevében utal a házasságta, de valami egészen másról szól.

Tény, hogy a "Könyv vallásainak" (zsidó, keresztény, iszlám) számos olyan, nem csak párkapcsolatra, hanem társadalmi szerepvállalásra is vonatkozó, törvénye, rendelkezése, intése van, melyeket a legjószándékúbb értelmezése ellenére sem mondhatunk másnak a nőkre nézve, csakis diszkriminitívnak. Az is tény, hogy a férfiak folyamatos "hatalomvesztése" a privát- és a közösségi életben - bár ez utóbbiban még igen erős a férfi-dominancia - egyre inkább feltartóztathatatlan, hiszen az élet egyre több területén bizonyítják a nők, hogy ők is képesek arra, amire a férfiak, ráadásul az adott feladatott gyorsabban és hatásosabban végzik el, mint férfikollégáik... A férfiak az "erősebb nem" - végső kétségbeesésükben, mint mindig - a gyengék végső menedékéhez, az erőszakhoz folyamodnak: s emellett a nőkre olyan szerepeket/képeket aggatnak, ami csak a férfiak fantáziájában léteznek. Csoda-e, ha a nők a férfiakat sokszor gyereknek tekintik, hiszen nem csak a legelemibb felelősségérzet is hiányzik "férfiasságukból", de a valóság-látásuk is erősen torzult?

Tény, hogy nem egyszerűen csak válságban van a házasság, hanem tekintélyének lejtmenete egyre gyorsul, s funkciójáját - hiszen a JóIsten a testi-lelki regeneráció védett helyének teremtette - nyilvánvalóan már rég nem tölti be. Amikor azonos neműek a jogalkotáson képesek "keresztülverni" akaratukat, akkor ez azt jelenti, hogy társadalmi erejüket nem lehet elbagatelizálni, figyelembe kell őket venni, de nem úgy, hogy olyan jogokkat biztosítunk, amit a természet törvénye eleve nem enged meg: pl. azonos nemű pároknak nem lehet gyermeke... S ami a természetben "alapból" nem működik, annak nem lenne szabad érvényesülnie a jogrendszerben sem! (Mert ugye a jogrendszer, mint olyan szintén nem létezik, az csak leképzése ill. elvonatkoztatása a valóságnak!) S ha valaki a virtuális/az elképzelt világot tartja valóságnak, akkor a józanságát veszítette el, s ezzel az életet magát...

Mi tehát a megoldás a meglévő konfliktusok kezelésére, s van-e egyáltalán megoldás az évezredek folyamán kialakult krízisre? A hívő ember szerint - van! Ez pedig a párbeszéd, az értelmes beszéd. Nem a veszekedés, a perlekedés, hanem konstruktív dialógus! Ez azonban csak akkor lehetséges, ha férfi és nő egyenrangúnak, s egymás dinamikus kiegészítőjének tekinti egymást. Ez azt jelenti, hogy a nő is lehet az értelem hangja, s nemcsak az érzelemé, s nem csak a nőnek lehetnek jó megérzései, de férfinak is. Annyi bizonyos, hogy a(z el)hallgatás nem vezet sehová, legfeljebb a krízis elmélyüléséhez... Ezért a keresztény ember őszinte, nemcsak társához, hanem Istenhez is, s mindenek előtt önmagához.



Személyválogatás...

A mai nap imádsága:
Uram! Bocsáss meg nekem, amikor önzésem eluralkodik rajtam, s azt gondolom, több vagyok, mint ami... Teremtő Istenem, hálát adok Neked, hogy nem hagysz olyannak, amilyen vagyok, s Veled együtt megpróbálhatok olyanná válni, amilyennek Te kívánod, s magam is szeretném! Ámen


Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: "Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik.
1ApCsel 10,34-35

Péter - ő a hétköznapok becsületes átlagemberének a megtestesítője is - akadémikus képzéstől mentes lelkében, nagy bölcsesség körvonalazódik: Nem személyválogató az Isten. Hogyan is lehetne az? Ha az lenne, akkor Ő nem is lenne Isten... hiszen Isten nem ember, végtelen képességekkel, hanem Isten, azaz Teremtő Hatalom, Aki soha fel nem fogható... Így azután mindenféle próbálkozás, amely ennek az ellenkezőjlét igyekszik bizonyítani - meglehetősen emberi, és egyben szánalmas kísérlet is. Mindezek okán nincs felsőbbrendű ember - csak Ember. (Teológus koromban találkoztam Budapesten egy idős nyomdásszal, aki a következőt mondta: "Első az Isten, aztán jönnek a németek!" Ifjú szívem mélyén komoly gondolatokat vetett fel ez a "lelkes" mondat, azóta sem tudom felejteni...) Nos, nincs egyetlen választott nép sem, legfeljebb olyan, amely azt gondolja, hogy ő kiválasztott. Ha lenne, akkor egy-egy kultúra is kizárólagos lehetne, s ez azt az egyetemes borzalmat jelentené, hogy a pipacs az mindig szebb, mint a rózsa, vagy a szegfű az eleve értékesebb virág, mint a tulipán... Isten végtelennek tűnő mezején (teremtettség!) azonban minden (élet)virágnak helye van... s mindegyik a maga méltóságában tükrözi Teremtője tökéletességét.

Őskísértése az embernek, hogy különbnek gondolja magát másoknál. Farizeusi, képmutató magatartás ez, amikor még képes hálát is adni valaki azért, hogy ő (bezzeg ő!) nem olyan (értsd: alávaló, aszociális stb. gazember), mint az a másik. Lehetséges, hogy egyszer majd megbomlott lelkiismeretű genetikus tudósaink összemicsurinoznak olyan "szuper-embert", amelynek génállománya felsőbbrendűnek gondolt képességekkel ruházza fel az ilyen ember-szerű lényt -, de ez már nem az Isten teremtettségbeli akarata lesz, hanem az emberé...

Hogyan lehetséges mégis rettenetesen törékeny, gyarló életünk, olykor-olykor elszomorító végességünk ellenére is a Végtelen Tökéletes Isten elvárásait/parancsait beteljesíteni, hogy kedvessé váljunk Őelőtte? Péter apostol megoldást ad: Aki féli az Istent, és cselekszi az igazságát. Egyszerű szavak, melyek a legnehezebb életprogramot foglalják magukba. A keresztény ember azonban nemcsak azt tudja, hogy egyedül ez "nem megy", de azt is, hogy Istennel együtt a lehetetlen is lehetséges...

ISTEN ÍGÉJE A VÁLASZ

„…Halál van a fazékban!...” (2Királyok 4:40)

A Biblia azt mondja: „Amikor Elizeus visszatért Gilgálba, éhínség volt az országban. A prófétatanítványok ott ültek előtte, ő pedig így szólt a szolgájához: Tedd föl a nagy fazekat, és főzz valami főzeléket a prófétatanítványoknak! Egyikük kiment a mezőre, hogy valami zöldségfélét szedjen. Talált is a mezőn egy indás növényt, és teleszedte a ruháját vadtökkel. Hazaérve belevagdalta a fazékba főzeléknek, mert nem tudták, mi az. Azután kimerítették a férfiaknak, hogy egyenek; de amikor enni kezdtek a főzelékből, így kiáltottak föl: Hozzatok lisztet! Beledobta azt a fazékba, és így szólt: Merítsd ki a népnek, hadd egyenek! Akkor már nem volt semmi rossz a fazékban.” (2Királyok 4:38-41). Figyeld meg, mit dobtak a fazékba, hogy közömbösítse a mérget: lisztet, ami Isten Igéjét jelképezi, ami ’az élet kenyere”. Ne engedd, hogy a csalódottság keserűvé tegyen, inkább vedd kezedbe, és olvasd a Szentírást! Ne engedd, hogy a neheztelés kihasson a viselkedésedre, inkább fordulj a Szentíráshoz, és engedd, hogy Isten megmutassa, hogyan győzheted le a neheztelést! Ne engedd, hogy a rossz tapasztalatok rossz szájízt hagyjanak benned! Kik voltak veszélyben aznap? „A prófétatanítványok”, azok az emberek, akikben nagy lehetőség rejlett, akiket Isten használni akart. Hogyan őrizheted meg szívedet a helyes úton, hogyan védheted meg a jövődet? Jézus így válaszol: „Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek” (János 15:3).


Jutalmat fogsz kapni


„…és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván.” (Máté 6:4 Károli)

Dr. Tony Campolo írja: „Ismerek egy embert, aki szereti arra használni a pénzét, hogy másokon segítsen, úgy, hogy azok sohasem tudják meg, hogy ő segített. Amikor egy diákról beszéltem neki, aki lelkész szeretett volna lenni, de úgy nézett ki, hogy ki fog maradni az iskolából pénzügyi okok miatt, ez az ember felvette a kapcsolatot az iskolával és rendezte a fiú számláit. A fiú az egyik legjobb prédikátor lett a felekezetünkben. Százak jöttek Krisztushoz az ő vezetésével, ezrekre hatottak prédikációi – és sohasem jött rá, hogy ki adta a pénzt! Mindezek mögött állt egy olyan ember, akinek megvoltak a megfelelő forrásai, és benne élt az a vágy, hogy tegyen valamit, ami tovább fog élni. Meglepő számomra, hogy miért nincs több ilyen ember. Sokan tartják elrejtve a pénzüket, és amikor meghalnak, olyanokra hagyják, akiknek nincs igazán szükségük rá. Micsoda pazarlás, ha belegondolunk, hogy mekkora hatással lehetnének sokak életére!” Ha elveszítjük az adakozás lehetőségét, akkor annak lehetősége is elvész, hogy kapjunk valamit, mert „a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván”. Képzeld csak el, milyen lesz az utolsó ítélet napján, ha Atyád megmondja valakinek, akin névtelenül segítettél, hogy az te voltál. Jutalmak lesznek kiosztva olyan embereknek, akik talán már nem is emlékeznek arra, hogy tettek valamit, amiért most jutalmat kapnak. Mondjuk elintéztek egy telefonhívást, amivel valakit álláshoz juttattak, kifizették valaki számláit, bátorítottak valakit, aki épp mélyen volt, vagy egy csomag élelmiszert hagytak valakinek az ajtajában. Még ha azok, akik kaptak tőled valamit, el is feledkeznek jóságodról, Isten emlékezik, feljegyzi és megjutalmazza. Jézus azt mondta, hogy ha csupán annyit tudsz tenni, hogy valakinek egy „pohár friss vizet” adsz, jutalmat fogsz nyerni (Máté 10:42).
Ne húzd fel magad!

„…a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik.” (Prédikátor 7:9)
A harag nagy veszedelem. Amikor elveszíted a higgadtságodat, mást is elveszíthetsz, például az emberek tiszteletét vagy az építő megoldás lehetőségét. Van olyan eset is, amikor a harag nem csupán helyénvaló, hanem cselekvésre is késztethet, például, ha valakit szenvedni látsz. Pál azt írja: „Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek…” (Efezus 4:26 Károli). Egy kínai mondás szerint: „A harag olyan szél, mely elfújja az értelem gyertyáját.” Tehát: 1) Sétálj egyet, mielőtt reagálnál! A mozgás elégeti a fölösleges adrenalint, sokkal hatékonyabb, mint magadban fortyogni. Abban is segít, hogy világosabban tudj gondolkodni, és úgy tudd kezelni a dolgokat, hogy azt később se kelljen bánnod. „A hirtelen haragú bolondságot követ el…” (Példabeszédek 14:17). 2) Ismerd el, hogy bizonyos dolgok felett nincs hatalmad! Nem tudod befolyásolni mások viselkedését és tetteit, nem tudsz irányítani előre nem látható dolgokat, például egy repülőjárat törlését vagy egy forgalmi dugót. „Akkor mit tehetek?” – kérdezed. Vedd számba a kapott áldásokat, főleg azt, hogy van Istened, üdvösséged, egészséged, családod, munkád, sőt még autód is, amivel eljuthatsz a munkahelyedre. 3) Vigyázz, hogy ereszted ki a gőzt! Egy dolog haragosnak lenni, de egészen más kitörni, mint egy vulkán! „Egész indulatát szabadjára ereszti az ostoba, de a bölcs végül is lecsendesíti” (Példabeszédek 29:11). Elmondhatod érzéseidet valakinek, akiben bízol, és aki nem haragod célpontja, de vigyázz, szavaid visszaüthetnek, mint a bumeráng! 4) Tartsd távol magad a haragos emberektől! A Biblia azt mondja: „Ne tarts barátságot a haragos természetűvel, és ne járj együtt a heveskedővel” (Példabeszédek 22:24). A harag fertőző – éppúgy, mint az öröm vagy a hála –, tarts tehát távolságot!