2017. június 16., péntek

Az érettség jele
"Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek." (János 15,8)
Istennek terve van az örökkévalóságra, neked pedig megvan a magad része a tervben. Az Úr azt akarja, hogy lelki érettségre juss, hogy minél több "gyümölcsöt" tudj teremni.

A legjobban talán ezzel a képpel tudom leírni: Honnan tudod, hogy paradicsompalánta már felnőtt érett korba? Onnan, hogy paradicsom terem rajta. Honnan tudod, hogy egy almafa érett? Onnan, hogy alma terem az ágain. Honnan tudod, hogy egy ember fizikailag érett? Onnan, hogy képes utódokat nemzeni. Honnan tudhatjuk tehát, ha lelkileg érettek vagyunk? Onnan, hogy lelki "utódaink születnek", vagy ahogy a mai igevers mondja, gyümölcsöt termünk.

Na de mi számít gyümölcsnek? A Biblia a "gyümölcs" szót sok különböző kontextusban használja. Jelentheti a bűnbánat gyümölcsét, a Lélek gyümölcseit (szeretet, öröm békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség és önmegtartóztatás), a megválaszolt ima gyümölcsét, és a gyümölcsöt, amit egy másik keresztény jelent – a lelki utódot.

Isten azt akarja, hogy sok gyümölcsöt teremj, hogy sok új keresztény szülessen (térjen meg) általad. Ezek az lehetnek emberek a családodból, a közösségedből, vagy bárhonnan a világból.

Az Apcsel. 1. része a következőt tanítja: "Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában, Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig." (Apcsel 1,8) Jeruzsálem a családodat és a barátaidat jelképezi, Júdea a közösségedet, környezetedet, Samária a nemzetközi kapcsolataidat, a föld végső határa pedig a globális elhívásodat.

Ha azt szeretnéd, hogy Isten megáldja az életedet, a családodat, a pénzügyeidet, az egészségedet és a kapcsolataidat, akkor magadévá kell tenned Isten tennivalóit! Ő egy királyságot épít: egy gyülekezetet, egy lelki családot az örökkévalóságra. Azt akarja, hogy az elveszetteket megtalálják. És itt jössz be a képbe te. Minél inkább magadévá tudod tenni Isten tennivalóit, annál inkább meg fogja áldani az életed.

Ahelyett, hogy azt kérnéd: "Uram, áldd meg a terveimet.", imádkozz így: "Uram, segíts, hogy azt csináljam, amit te megáldasz." Ez az első lépés a lelki érettségben, amelynek a végén majd sok gyümölcsöt fogsz teremni.


Gondolkodj másképpen a haragról!


„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával” (angol TEV-fordításban: Ne igazodjatok e világ elvárásaihoz/mércéihez, hanem hagyjátok, hogy Isten belül átváltoztasson az elméd teljes megváltozása/megváltoztatása által.) (Róm 12:2a)



Tetteinket nagymértékben az érzéseink irányítják. Az érzésvilágunkat viszont a gondolkozásunk határozza meg. Ezért minden magatartásbeli változásnak előfeltétele a másféle gondolkodásmód. Ha valóban célunk megszabadulni rossz haragkezelési szokásainktól (duzzogás, robbanékonyság, kritizálás stb.), a változást az értelem megújulásával kell elkezdenünk.

Gary Smalley azt tanácsolja, hogy tegyünk fel magunknak ehhez hasonló kérdéseket: "Élvezem, amikor mérges vagyok?" "Segít célom elérésében a harag?" "Van hatékonyabb módja annak, hogy elérjem ezt a célt?" "Mennyiben lennék én más?"

Írd le a válaszaidat egy magadnak címzett levél formájában – javasolja Smalley – és hetente olvasd fel hangosan hat hónapon át – vagyis 24-szer. Keress rá módot, hogy valaki más is fültanúja legyen ennek! Úgy tűnhet először, hogy túl nagy erőfeszítést kell tenni ezért, de hát mennyire komoly az elhatározásod, hogy a haragkezelés káros berögződöttségeit végre le fogod győzni? Tényleg szeretnél uralkodni az indulatosságodon?

Én még azt is fontosnak tartom, hogy ebben a levélben idézz a Bibliából is. Mert ahogy Isten Igéje átjárja a gondolataidat, az elméd megújul, és megváltozol. Az értelem megújulása változtatja meg az embert.

Az igazság az, hogy a dühös emberek bizonytalan emberek. Minél inkább bizonytalan valaki, annál több dologtól „kiakad.” Ha bizonytalannak érzem magam, idegesebb és ingerlékenyebb vagyok.

De a helyzet a következő: amikor megérted, hogy Isten mennyire szeret, hogy Krisztusban biztonságban vagy, és hogy Isten számára milyen fontos vagy , akkor kevésbé valószínű, hogy ingerlékeny leszel.

Beszéljünk róla!

Olvasd el az Efézusiakhoz írt levél 1. és a Róma levél 8. fejezetét. Ezek „méregtelenítő” bibliai részek, mert arra irányítják rá a figyelmünket, hogy milyen mély az Isten szeretete irántunk, és hogy milyen nagy biztonságban vagyunk Őbenne.


Ha komolyan gondoljuk a változást...


„Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.” Préd 4:12 (Újfordítású Biblia)

Ne kövessük el azt a hibát, hogy még mielőtt Isten segítségét kérnénk, mi próbáljuk meg ráncba szedni bűnös életünket. Ez olyan, mintha magunkat próbálnánk meggyógyítani, mielőtt elmennénk az orvoshoz. Járuljunk először Istenhez és kérjük az Ő segítségét harcainkban.

Ne feledjük: Jézus ad elég erőt életünk megváltoztatásához.

Ő, azonban, az következő két dolgot is használja átformálásunk elősegítésében:

Kerüljük a kísértést. Ez puszta józanész kérdése. Ne hozzuk magunkat olyan helyzetbe, ahol kísértés érhet bennünket. Ha valakinek alkohol problémája van, ne menjen kocsmába. Ha fogyni akarunk, ne pakoljuk tele hűtőt jégkrémmel. Tegyünk meg minden szükségeset, hogy elkerülhessük a kísértést.

Legyünk elszámoltathatóak. Találjunk valakit, aki nyomon követi az életünket, imádkozik értünk és bátorít minket azokon a területeken, ahol az önuralmunk fejlesztésére van szükség. Prédikátor 4:12 ezt mondja: „Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar”.

Ha komolyan gondoljuk a változást, találjunk egy hívő barátot, akinek elmondhatjuk, hogy „Figyelj! Ez a gondom. Megvallottam Istennek. Kértem a megbocsájtását, és most a te segítségedet is kérem. Lennél a segítőtársam, akit felhívhatok, ha támogatásra vagy bátorításra van szükségem?”

Úgy gondolom Isten feltett szándéka, hogy gyülekezeteink megteljenek ilyen baráti kapcsolatokkal, ahol a felek elszámolhathatóak egymás felé, segítik egymást, és bátorítják egymást az Úrban.

Ha van valaki, aki felé elszámolással tartozunk, az komoly dolog és nehéz, de megéri.


Nyisd ki a szemed


"Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed." (Zsoltárok 119:18.)

Isten Igéjének tanulmányozása megváltoztatja az életed, ha átülteted a gyakorlatba, amit tanulsz. Ez azonban azzal indul, hogy akarod-e tanulmányozni az Ő Szavát.

A Biblia mondja: "Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed." (Zsoltárok 119:18.)

Olyan sok minden van, amit Isten meg akar mutatni nekünk, de akarnunk kell belelátni az ö Szavába nyitott szemmel.

Tehát, hogyan tanulmányozhatjuk Isten Igéjét? A hatékony bibliatanulmányozásnak - mindegy, hogy milyen módszert használsz - öt része van. Ma megnézünk kettőt és hármat holnap.

1. A megfelelő kérdést tedd fel! Megtanulni a Bibliát tanulmányozni ugyanaz, mint megtanulni a jó kérdést feltenni a szövegből. Nincs behatárolva, hogy hány kérdést tehetsz fel a Bibliából, mert nincs behatárolva a Biblia bölcsessége és éles látása sem. Minél mélyebbre ásol, annál több aranyat találsz. Ha kérdéseket teszel fel az olvasott szövegből, az segít túllátni a szövegen. Minden alkalommal, amikor Isten Igéjét tanulmányozod, újabb igazságokra bukkansz majd.

2. Írd le az észrevételeidet! Sose tanulmányozz Bibliát toll és papír nélkül (vagy billentyűzet, ha azt jobban szereted). Amikor megtalálod a választ egy kérdésedre, írd le mit tanultál! Olvashatod a Bibliát anélkül, hogy bármit is leírnál, de nem tanulmányozhatod.

Dawson Trotman, aki a "Navigátor szolgálat" alapítója, mindig azt mondta: "A gondolatok kibontakoznak, amikor átjutnak a szájon és az ujjakon." Vagyis ha nem mondod ki és nem írod le, akkor nem is igazán gondoltad át. Még ha semmit sem látsz a versekben, akkor is írd le, hogy nem láttál semmit bennük! Maga az írás cselekvése is új gondolatokat nyit meg.



Beszéljünk róla:

* Vedd fontolóra a helyet, ahol minden nap Bibliát tanulmányozol! Mennyire segíti vagy gátolja a figyelmed?
* Mit gondolsz, mi a különbség a "jó" és "rossz" kérdések feltevése között a Bibliával kapcsolatban? Attól félsz, hogy "rossz" kérdést teszel fel?

Élet...

A mai nap imádsága:

Uram! Minél inkább vizsgálom világodat, amit teremtettél, annál inkább elcsodálkozom. Tökéletessége lenyűgöz, szépsége hatalmába ejt... Istenem, add meg nekünk, hogy szebben tudjunk élni a holnapban, mint ahogyan az a mában sikerült, s ha elkalandoznánk, terelgess vissza minket szereteted útjára, hogy egyszer megérkezhessünk Hozzád! Ámen


...pedig Annát nagyon szerette, de az ÚR bezárta a méhét.
1 Sám 1,5b

Amióta ember az ember, gyaníthatóan azóta vetődik rá a gyermektelenség kétségbeejtő árnyéka. Ahogyan régesrég, úgy ma is óriási teher ez... Csak Magyarországon, 100-150 ezer párt érint a meddoség! Meddoségrol akkor beszélhetünk, ha rendszeres és fogamzásgátlás nélküli házasélet mellett egy éven belül nem jön létre terhesség. A meddoségek oka 40 százalékban noi, 40 százalékban férfi, 20 százalékban pedig közös vagy ismeretlen eredetu. Magyarországon a 25 év alatti hölgyek 4 százaléka, a 25?5 évesek 13 százaléka, a 35 év fölöttiek 30 százaléka küzd meddoségi problémával. A szüléssel végzodo terhességek 1-2 százaléka fogan lombikban. A szervezeten kívüli megtermékenyítés összességében 30-35 százalékban eredményez terhességet, 25 százalékban szülést. Ez az arány az életkor elorehaladtával romlik. Míg 35 éves kor alatt 25-30 százalékos, 35-40 éves korban pedig 15 százalékos szülési arány várható, ez az arány 40 év fölött már a 10 százalékot sem éri el.

A tudomány előrehaladtával ma már olyasmit is meg tudunk tenni, ami korábban elképzelhetetlen volt. Illusztrációnkon egy petesejt természetes megtermékenyülése látható, míg a pirosssal bekeretezett kisebb képen egy "mesterséges" (in vitro fertilizáció), amikor is egy ember által (nem a Bölcs Természet által!) kiválasztott egyetlen ivarsejtet a pipettával átszúrt petesejtbe "belepaszíroznak"... A szóválasztás talán visszadja: ha akarja a petesejt, ha nem, megtermékenyül - többnyire. Egyesek ezt steril körülmények között végrehajtott laboratóriumi megerőszakolásnak tartják. Az Élet azonban nem a formát nézi, hanem a célt: azaz az Élet élni akar, s még így is életképes utódok szület(het)nek. A hosszútávú hatásokat - egyelőre - még nem látják, nem tudják vizsgálni, majd az x. generációnál derülhet ki egyfajta 'genetikai inkompatibilitás'.

Mindenesetre elég furcsa, mondhatni ördögi helyzet állt elő... Míg az egyik részén a világnak a túlnépesedéssel kell megküzdeniük a kormányoknak, a másik (jóléti) felén pedig az elöregedéssel. A természetes körülmények között élők szeretnének mindenáron a civilizáció "áldásaiban" részesülni, a (nagy)városi ember pedig eszelősen keresi kitörési útjait a természetes(ebb) világ felé. Egy bizonyos: a génekkel való kísérletezés, azok manipulációja az emberi történelem egyik legvitatottabb próbálkozása... Pál apostol írja. "Mindent szabad nekem, de nem minden használ."

Talán érdemes lenne fenti kijelentés alapján átgondolni az életünket. Elképzelhetőnek tartom ugyanis, hogy etikusabbak, érzékenyebbek lennénk, s hamarabb megértenénk, hogy az élet értelme nem az "Én" hatalmának mindenekfelettisége, hanem a közösségben való kiteljesedés, melynek első állomása, hogy két ember Istentől rendelten, önfeláldozóan szereti egymást... S ha az Isten akarja, akkor még gyermeket is ád: "Bizony az ÚR ajándéka a gyermek, s az anyaméh gyümölcs jutalom." (Zsolt 127,3)




Életminőség...

A mai nap imádsága:
URam! Tőled kapok mindent, s mindent vissza is veszel, hiszen minden, ami létezik a Tied. Add, hogy amit számomra juttatsz, azzal hűségesen sáfárkodjam, s betöltsem velük akaratodat, mások javára, s a magam boldogulására is! Ámen



Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem. .
Fil 4,12-13

Régi felismerés, hogy nem gazdagnak és szegénynek születünk, hanem embernek... Gyermekkorunk boldogságát sem az anyagi jólét határozza meg, hanem az, hogy szerettek-e minket vagy sem? A gazdagság és a szegénység is relatív, mindkettőben a szélsőségek jelentenek veszélyt: embertelenségre csábít a mértéktelen gazdagság és nincstelenség is! Saul-Pál gazdag szülők gyermekeként látta meg a napvilágot - Gamáliel "elit-iskolájába" járhatott, ezt nyilvánvalóan tehetős szüleinek köszönhette, akik nemcsak római polgárjogot vásároltak neki, de igen jó kapcsolatot is ápoltak a jeruzsálemi papi felső-vezetéssel, így kap majd felhatalmazást tőlük, hogy üldözze Jézus első követőit -, ismerhette tehát a bővölködést! Sokan azonban csak szűkölködést ismerik egész életükben, s legfeljebb álmodoznak a gazdagságról, s annak sok-sok "előnyéről".

A német nyelvben a gazdagra azt mondják "reich". Ez a többjelentésű szó azonban a birodalmat is jelenti, s igei alakban "reichen"-t úgy is fordíthatjuk: odanyújt. Ezekből következően hadd mondjam ma reggeli szerény felismerésemet - gazdag az, aki nyújt valamit a másiknak, s azzal, hogy megosztja, amije van, birodalmat épít (az Istenét, s a saját maga boldogság-birodalmát is), hiszen ahogyan a Mester tanítja: "Jobb adni, mint kapni." Jelen világunk Istentől való elfordulását mi sem mutatja jobban, mintsem az, hogy szinte mindenki csak kapni akar, adni senki... A gazdag még gazdagabb akar lenni - a bankok az "istenért se" mondanának le a kamatjaikról(!) - lásd euró-krízis, görögök nyomorúsága: az állam "tönkre spórolja" magát, s amikor már mindenki pénztelenné válik, akkor derül majd ki, hogy úgy nem működhet egy állam, hogy nincs pénz betegekre, öregekre, közbiztonságra, oktatásra... A szegénység nem aktuálisan a görögök vagy az afrikaiak "ügye" - nekünk persze mindig lokális problémaként számolnak be róla -, hanem az egész emberiség "ügye"... Amíg a Föld kincsei, melyek mindannyiunk életfenntartására adattak a JóIstentől, az "enyém-tied"-relációban, hatalmi alapon kerülnek felosztásra, eladdig békétlenség fog uralkodni a világban, s nemzet nemzetre fog rontani, újra és újra.

Megváltoztatni a világot csak akkor képes az ember, ha elsősorban maga változik meg. Ezért, aki lélekben gazdag, az nemcsak másokat gazdagít, de boldog is, hiszen tud a kevésen is hű lenni, s a sok sem veszi el a józan eszét... Erre ereje azonban az embernek, "csak úgy magától" erre nincs. Kell hozzá az Isten segítsége. Az apostol felismerése éppen ez: "mindenre van erőm a Krisztusban". Azaz, aki szeretetben él, az nem az anyagiakon tájékozódik, kapcsolatait nem az határozza meg, hogy "kinek mije van", hanem a lelki dolgok. Számára az Isten felkínálta lelki út a fontos, s így a lélek gazdagodásának rendeli alá életét, hiszen az Élet értelmét nem az anyagiakban, hanem a lelkiekben való gyarapodás adja...
Hála...
Imádkozzunk!
URam! Add, hogy mindenért hálás tudjak lenni, s hálás szívvel tegyem kötelességemet, amire rendeltél! Ámen
Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol. Nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök. Mert az ÚRban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától.
Péld 3,24-26
Egy 2012-es, Magyarországon egyedülálló kutatás (Dr. Szabó Attila, a kutatás témavezetője, az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika docense) rávilágított: A gyermekek harmadának van valamilyen alvászavara. Az alvászavaros gyermek nehezen ébreszthető, fáradékony, rendszeresen elálmosodik otthon, vagy az iskolában, nem tud koncentrálni, gyakran hiperaktivitásra utaló tüneteket mutat. Hosszútávon az alvászavar éhségérzetet okozhat, így a táplálkozás zavarához, elhízáshoz vezet. A kutatás kimutatta, hogy az alvászavar súlyossága, és a gyengébb iskolai teljesítmény között egyértelmű az összefüggés... Nahát? Ki gondolta volna? - replikálhazna valaki cinikusan, hiszen józan ésszel is belátható, hogy nem egészséges a fejlődő szervezetet serkentő italokkal terhelni. (Míg a kisebbek többségében kólát isznak, a 14-18 éves korosztály emellett kávézik, és energiaitalt fogyaszt.)
Jó lenne, ha a felnőttkorban mindenki édesen aludna, de sajnos nem ez az általános: A felnőttek mintegy egynegyede küszködik az elalvással vagy a felébredéssel és/vagy a kettő közötti éjszakai felébredésekkel! A pihentető alvás hiánya pedig az élet minden területére kihat, testi-lelki tüneteket okozva. Az ókori bölcsességirodalom egyik jelentős bibliai szelete (Példabeszédek könyve, Prédikátor könyve) előtt sem ismeretlen az "alvászavar", melynek okait ők is nem csak kutatták, de rá is jöttek: "Ki hogyan él, úgy alszik"...
Modern életünkben valóban komoly gondot okoz a túl sok stressz, de az igazi probléma mégsem ez - hiszen stressz volt bőven a régi világban is (háborúk, járványok, éhínség, nemkülönben igazságtalanabb társadalmi rendszerek) -, hanem a pihenés hiánya! Ha valaki nem áll meg egy napra sem, mert a vasárnap is munkanap, pl. "otthon végzett céges munka", akkor ennek komoly negatív hatásai lesznek a családi életre, s kiderül, hogy a többlettpénz nem hozza meg azt a boldogság-többletet, amit vártak tőle!
A minőségi élet ugyanis a megállásban, a háladásban rejlik! Akinek szívében a hála érzése honol, az minden új reggel háladással ébred, s a nap végén háladással is tér nyugovóra. A hálatelt szívű embert nem gyötrik rémálmok, nem szenved alvászavarban, nem retten fel éjjel, hanem édesen alszik... hiszen az ÚR az őt szeretőknek álmában is ad eleget...





Imádságaink...

A mai nap imádsága:
Uram Légy velem! Ámen.

   

Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket.
1Jn 5,14

Aki a piacon hosszú távon meg akar maradni, az ezt csak úgy teheti meg, ha minőségi szolgáltatást nyújt... Manapság egyetemi szinten kell okítani az embereket gazdaság-etikára - Ne csalj! - régen egyszerűen elzavarták a csaló kalmárokat, s utánuk dobálták hitvány portékájukat is. Fogyasztói társadalmunk teljesítményorientáltság és élményhajhászat közé szorult embere számára az Isten is egy erő a sok közül. Ezért sokan gondolják, hogy üzletelni lehet a Jóistennel: adomány oda, teljesítést ide...

A világ Teremtője azért ennél egy kicsivel bonyolultabb "szerkezet". Kijelenthetjük: Ima-automatának látni a Mindenhatót több mint balgaság. Az egyházak hajlamosak egyfajta - számukra szimpatikus, dogmatikailag jól megokolható - istenképet közvetíteni, de az nem az Isten, csak egy elképzelés az Istenről. Éppen ezért emberi elképzelést megtenni életalakító fő-erőnek: merész vállalkozás! Sokan mégis kedvelik ezt. Mondja meg tehát a "közvetítő" mit kell hinni, s hogyan. Ezzel a hozzáállással tulajdonképpen a lényegét távolítják el hitnek. Ha valaki így "hisz", az csak vallás lesz, pontosabban: a kívülálló számára megmosolyogtató vallásoskodás. Istent nem lehet "rutinból" hinni, ahogyan ha valaki csak megszokásból szereti a feleségét, akkor az a házassági kapcsolat már rég halott. Egyik is, másik is, a folyamatos változás, a napi kihívásoknak megfelelés dinamikus összhangja: azaz maga az Élet.

Az imádság pedig az élet legőszintébb kommunikációja. Az imádságban nem lehet okoskodni, ötletelni, paktumot kötni, mértéket szabni, feltételeket szabni - Uram bocsá' - zsarolni, az imádságban csak egyet lehet és érdemes tenni: kinyítni a szívünket-lelkünket, hogy átjárjon minket a Titok, s hagyni, hogy megújítson. Mivel az imádság a legösszetettebb emberi tevékenység, hasonlatos a zenéléshez, mely agyunk minden területét-idegszálát is érintő tevékenység, ezért nincsenek benne klisék, jól bevált "üdvözítő" , tanítható módszerek. Gyermekeinket a finomságra, az élet tiszteletére nevelgetjük, hogy aztán egyszer ők maguk is átélhessék a szerelem és az istenes élet csodáját, de készen nem adhatunk nekik se hitet, s szerelmet, mindkettőt maguknak kell megharcolniuk. Ha ezeket elvetik, akkor mindent elvetnek, ha megélik, akkor nem éltek hiába... Mi is akkor a legfontosabb, amit kérnünk kell?


Szabadság...

A mai nap imádsága:

Uram! Szabadíts meg önző gondolataimtól, hogy embertársaim, legelőször is szeretteim javára élhessek! Ámen


Fordulj hozzám, URam, mentsd meg életemet,
szabadíts meg, mert irgalmas vagy!
Zsolt 6,5

Igazságos világ sosem volt, s talán sosem lesz... legalábbis itt a Földön. A 21. században is ezrével zárnak rács mögé embereket igaztalanul, többnyire politikai okok miatt. A börtönviszonyokról időnként tudósításokat hallhatunk-láthatunk, amikor is a fogvatartottak fellázadnak az embertelen körülmények miatt. Legutóbb Franciaországban volt egy tiltakozó-hullám, érdekes módon ezt nem a rabok, hanem őrzőik(!) szervezték. A börtönökből nem engedik ki az oda bezártakat, itt Franciaországban a börtönökbe nem engedték be az elítélteket... A börtönélet nyomorúságait azok ismerik igazán, akik azt naponta tapasztalják: fegyencek és foglárok. (A büntetésvégrehajtás pokolbéli bugyraiból "beszámolókat", aki akar, az bőven találhat a világhálón.)

Az ún. szabad élet sem mentes a rácsoktól. Hiába a mobilis szabadság, aki szabad, annak sem szabad mindenhová bemennie. Rácsos kapuk, őrző-védő szolgálat - nevezhetjük nyugodtan magánhadseregnek is - , beléptető kódos ajtók jelzik a szabadságunk határait. Ugyanakkor vannak láthatatlan rácsok is, amiken keresztül nézegetjük egymást. Ez lehet a szociális háttér különbözőségéből adódó, lehet az intellektuális szintek miatti, s lehet az előítéletekből fakadó is. MIndezeken túl - s talán ez a legelkeserítőbb -, olyan rácsok is vannak, melyeket mi magunk kovácsolunk életünk köré azáltal, hogy ragaszkodunk bűneinkhez, nem vagyunk hajlandóak megváltoztatni életünket. Mindannyiunkban ott van az önzés, a kényelem, olykor a lustaság készsége, ami ellen naponként küzdenünk kell.

A krisztuskövető ember naponként megvallja (mert felismerte!), hogy ezeket a láthatatlan rácsokat önerőből képtelen szétfeszíteni, kell hozzá a Legfelső Erő. Éppen ezért nem kínlódik/nyűglődik olyasmivel, aminek megoldásához a "fedezetet" nem az ő korlátozott teremtményi lehetőségei adják. Ezáltal viszont felszabadul, s időben, erőben olyan dolgokért tud áldozatot hozni, melyeknek eredményessége csakis rajta múlik. Az idő ugyanis Isten kegyelmi ajándéka...


Teljes életért...


A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Te látod milyen sokszor teljesületlen kívánságok között őrlődöm. Kérlek Télged, végy körül szereteteddel és békességeddel, hogy meglássam azt, ami a életemben a legfontosabb, s lelkem épülését szolgálja! Ámen

"...bármelyik módon, akár színlelésből, akár meggyőződésből: Krisztust hirdetik, és én ennek örülök. Sőt még inkább örülni fogok."
Fil 1,18

Amikor Pál ezeket a sorokat papírra veti, fogságban van. Szorult helyzetét mégsem "dramatizálja", hanem arra koncentrál, ami a szabadnak és bezártnak egyformán fontos, az evangéliumra. Bilincseit nem büntetésnek, hanem lehetőségnek látja; Krisztusért viseli azokat. Természetesen a "vox humana", az emberi hang is megszólal levelében, melynek néhány foszlánya éppen reggeli alapigénk. Pál számára a legfontosabb, hogy a küldetés folytatódjék, hogy a misszióban ne legyen törés, ezért írja: " akár színből vagy szívből, csak hirdettessék az evangélium."

Első gondolatunk egy kérdésfeltevés lehetne: Lehet-e szívtelenül, színlelésből hirdetni a Krisztust? Ha a kérdést így fogalmazzuk, lehet-e szeretni szeretetlenül, akkor gyorsan érthetővé válik, miről is van szó. Ha valaki "professzionálisan", hozzáértően hirdeti, »propagálja« a Krisztus evangéliumát, akkor annak ellenére, hogy ő maga nem hiteles ember, mégis az elmondott igehirdetése megszólíthat embereket. Ha nem így lenne, akkor kihalt volna az egyház, hiszen sok érdemtelen pap, prédikátor volt az elmúlt kétezer esztendőben, akik nem igazán voltak méltók a tisztükre. Ma is vannak - sajnos egyre többen -, akik személyes életvezetésükben csődöt mondtak (pl. válás, alkohol) ugyanakkor mégis megmaradnak szolgálatukban. Ez püspöknek és gyülekezetnek, de az adott lelkésznek/lelkésznőnek is komoly teher... Nyilvánvaló, hogy az emberitől nagyon nehezen - lévén mi magunk is emberek - tudunk elvonatkoztatni, s ha igazán szeretjük a ránkbízottakat, akkor csöndben félreállunk... Szögre akasztani a reverendát, a palástot vagy éppen a luther-kabátot azonban nem olyan egyszerű dolog... (nem csoda, hivatás és házasság életkérdeseink két legfontosabbika). Egy bizonyos: katona a parancsnokaihoz, pap az Istenhez kell hogy hűséges legyen, maradjon. Lehet valaki jó ember "magában", de jó katona, jó pap csak közösségben. Meghatóan szép példákat láttam - s most hadd legyek konkrét - római katolikus és görög katolikus egyházközségekben, ahogyan a gyülekezetek (el)hordozták pásztoruk "gyengeségeit"... Sokszor a zsörtölődő család is jobb, mint a semmilyen... Kellő kitartás és áldozat meghozhatja gyümölcsét, s Isten kegyelme még a rosszból is jót hozhat elő.

Ugyanakkor a Krisztus hirdetése olyan, mint a szerelem. Lehet az emlékekből is élni, de az igazi az, ha naponként megújul. Sokszor elfelejtjük, hogy evidenciákat kell újra és újra elmondani, megvallani - hitben és életben. Ha nem így lenne, akkor nem éreznénk a hiányát a köszönömöknek, a kedves szavaknak. El kell mondani házastársnak, kedvesnek naponta többször is: "Szeretlek!" és ki kell mondani naponta többször is: "Hála neked Uram, mindenért!" A hatás (az áldás) nem marad el: örülünk, sőt még inkább örülni fogunk...
Növekedni veszteségek és változások által


„Megvan az ideje a megszerzésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek.” (Prédikátor 3:6 NKJV)
Semmi sem formálja úgy a jellemet, mint a veszteségek, és az azokkal járó változások kezelése. Ha elveszítünk egy házasságot, egy állást, egy gyermeket, a hírnevünket, az egészségünket, a vagyonunkat stb., akkor választhatunk: álljuk az ütéseket, vagy padlóra kerülünk; megfeszítjük az izmainkat, vagy kifekszünk. Ami volt, nincs többé. Hirtelen csapdába kerültünk a múlt között, amit ismerünk, és a jövő között, amit nem. Térkép nélkül egy idegen területen, könnyen úgy érezzük, hogy minden elborít. A hit azt mondja nekünk, hogy Isten végül minden véget új kezdetté tud formálni. De mihez kezdjünk addig, a fájdalomhoz és zavarodottsághoz szegezve, a régi vég és az új kezdet között?
Pontosan ilyen helyzetben volt Izráel is, amikor lelki vezetőjük, Mózes, elvétetett tőlük. A veszteség miatt az egész nép gyötrődött. „Izráel fiai harminc napig siratták Mózest a Móáb síkságán…” (5Mózes 34:8). Figyeld meg: Isten nem így válaszolt gyászukra: „Nem kellene így éreznetek. Felejtsétek el Mózest, végül is itt vagyok nektek Én! Itt az ideje összeszedni magatokat! Csak több hitre van szükségetek!” Ha a tanács nagyon „vallásosnak” hangzik, és köze sincs a realitáshoz, akkor nem Istentől jön. Nem kívánja tőlünk, hogy szuper-spirituálisak legyünk, megtagadjuk a gyászunkat, és úgy tegyünk, mintha nem ért volna fájdalom. Ő időt ad a „sírásnak… gyásznak… veszteségnek”, amíg újra eljuthatunk a „nevetés… tánc… nyereség…” idejéhez (ld. Prédikátor 3:4,6). Isten megengedte, hogy egy egész nép harminc napig semmi egyebet ne csináljon, csak érezze át és tanulja meg kezelni a gyászát. Könnyeid Isten gondoskodásának részei ahhoz, hogy túljuss ezen a veszteségen, és elindulj gyógyulásod felé.


Ha az életben olyan nagy veszteség ér, mint a válás, egy családtagunk halála, egy életveszélyes betegség vagy sérülés, akkor fel kell dolgoznunk, hogy túl tudjunk jutni rajta, nem szabad elfojtanunk és úgy megkísérelni a továbblépést. A túl korai továbblépés megoldatlan kérdések terhét cipeli tovább a jövő kapcsolataiba és lehetőségeibe, és meghívást ad a múltnak arra, hogy vég nélkül ismételje önmagát. Hogyan lehet feldolgozni az élet-változtató veszteségeket?
Két dolog megértése segíthet: 1) A gyász természetes reakció a veszteségre. Az „eltemetett” gyász befejezetlen ügy. Depressziónak, aggodalmaskodásnak, poszt-traumás szindrómának és sok másnak álcázva újra és újra feléled megoldást keresve, még ha ez évekbe telik is. 2) Gyászolni azt jelenti, hogy engedjük „működni” a gyászt. Isten Igéje ezt mondja: „Megvan az ideje a sírásnak…Megvan az ideje a gyásznak…” (Prédikátor 3:4). Ez azt jelenti, hogy ő kijelölt egy meghatározott időszakot, aminek van kezdete és vége, azért, hogy ez idő alatt elvégezhesd a fájdalmas érzésekkel való megküzdés gyümölcsöző munkáját. Meddig fog tartani? Ameddig szükséges – attól függ, milyen nagy a veszteség, mennyi járulékos veszteséget generált, és függ a gyászoló lelki, érzelmi és kapcsolati egészségétől is. Ha a szentírási elvek szerint gyászolunk, akkor újra eljön majd a tánc ideje is. Ha engedélyt adunk magunknak a sírásra, eljön majd „a nevetés ideje” is (ld. 4. vers). Az a folyamat, amit Isten erre rendelt, végül gyógyulást hoz, és felkészít arra, hogy újra magadhoz tudd ölelni az életet és a jövőt. Vagy megéled, vagy megismétled a gyászod. Akkor élted végig, ha vissza tudsz emlékezni a veszteségre anélkül, hogy megbénítana!



A lélekgyógyászok a gyász gyógyulási folyamatát a veszteség feldolgozásának öt fázisában határozták meg: 1) Sokk, melyet sokszor tagadásnak neveznek. Az első reakciónk ez: „Ez nem történhet meg! Ezt el sem hiszem!”. Ledermedünk, hitetlenkedünk, egyfajta bénultság, kábultság jellemző ránk. 2) Harag. Így kiáltunk: „Ez nem igazság! Mivel érdemeltem ezt? Hogy engedhette Isten, hogy ez történjen? Egész életemben keresztyén voltam!” 3) Egyezkedés. „Bármit megteszek, ha ezt megváltoztatod. Mentsd meg, akit szeretek, és egész hátralévő életemben szolgálni foglak!” 4) Depresszió. „Már semmi sem maradt, amiért érdemes lenne élni. Bárcsak elaludnék, és sohasem ébrednék fel!” 5) Elfogadás. „Az életnek mégiscsak tovább kell menni valahogy. Családom van, akikre gondolnom kell, ezért meg kell próbálnom újra.” Ezeknek a fázisoknak az intenzitása, időtartama és sorrendje személyenként változó. Lehet, hogy többször is újra átéled valamelyik szakaszt, amíg el nem végezte benned munkáját.
De ha befejezted a gyász Istentől rendelt munkáját, akkor készen állsz a „…gyógyulás…nevetés… tánc… ölelés… szeretet… és a megtalált békesség” időszakára (ld. Prédikátor 3:3-8). Készen állsz arra, hogy Isten újat kezdjen! Izráel harminc szívszaggató napon át siratta Mózest, „amíg el nem telt Mózes siratásának és gyászolásának az ideje” (5Mózes 34:8). A gyász elkerülhetetlen volt, és nem lehetett lerövidíteni. Át kellett menni rajta és végig kellett csinálni, így lettek aztán készen arra a jövőre, amit Isten tervezett számukra. „Mózes, az én szolgám meghalt…” ti pedig meggyászoltátok egészséges módon. Most készen álltok arra, hogy csatlakozzatok Józsuéhoz, tehát „…keljetek fel, keljetek át a Jordánon… arra a földre, amelyet nektek adok…” (Józsué 1:2 NKJV). Ha befejezted a gyászodat, folytasd tovább a növekedést!


VÁRJ, ÉS MEGLÁTOD, ISTEN JÓT TERVEZETT!


„A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, aki jót végez felőlem.” (Zsoltárok 57:3 Károli)
Ha azért imádkoztál Istenhez, hogy küldje el neked a hozzád illő társat, vagy adjon egy jobb munkahelyet, vagy változtassa meg lázadó gyermeked szívét, emlékezz: lehet, hogy Isten a helyzetet fogja megváltoztatni, de az is lehet, hogy téged. Isten be fogja teljesíteni kitűzött célját rajtad. Ő látja a teljes képet, és annyira szeret, hogy mindent javadra munkál (ld. Róma 8:28). Valaki ezt írta: „Nehéz értelmet találni az élet kihívásaiban, amikor épp bennük vagy… fáradt vagy, kilátásaid korlátozottak … nincs erőd és nincs látásod arra, hogy a magad erejéből végigcsináld… »Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!« (Példabeszédek 3:5), ez azt jelenti, hogy elengeded a kapálódzó késztetést arra, hogy megpróbáld manipulálni az embereket, a körülményeket vagy az időzítést… és visszaadod a gyeplőt Isten kezébe, aki tudja az utat. Gondold végig: ha tudtad volna, mit csinálsz, keveredtél volna ekkora zűrzavarba? Szoktunk beszélni arról, hogy várunk Istenre. De Ő is vár ránk… amíg készek leszünk fogadni… amíg értékelni tudjuk, amit kérünk… amíg megfelelő módon elkészítjük szívünket… amíg megszabadulunk minden nehezteléstől és elégedetlenségtől… amíg elég érettek leszünk, és gondolkodásunk emelkedett… Néha Isten egészen addig vár, amíg azt hisszük, el is felejtett minket, pedig csak hitünket vizsgálja és növeli… Emlékezz: »… az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő…« (2Péter 3:8). Az ő háttere az örökkévalóság… egy problémát megoldhat egy perc alatt vagy két nemzedék alatt.” Ézsaiás azt mondja: „… még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson… boldogok mindazok, akik benne reménykednek” (Ézsaiás 30:18). Várj! Ne akard leelőzni Istent, akkor megtapasztalhatod legnagyobb áldását.