A Biblia tudományosan pontos

"Dicsérjék őt az egek egei, még a vizek is ott fönn az égben! Dicsérjék az ÚR nevét, mert ő parancsolt, és azok létre jöttek, mindörökre helyükre állította őket, rendelkezést adott, melytől nem térnek el." (Zsolt. 148:4-6)


Lehet, hogy valaki egyszer, valamikor azt mondta neked, hogy a Biblia a tudomány szempontjából nem pontos. Annak az embernek, aki ezt mondta, nincs igaza. Soha nem tanulmányozta a Bibliát, vagy soha nem foglalkozott a tudományokkal.

Isten állította fel a tudomány alapjait; Ő biztosította magát arról, hogy az Ő Igéje ne mondjon ellent a tudomány szabályainak.

Johannes Kepler, a híres matematikus és csillagász egyszer ezt mondta: "A tudomány egyszerűen csak követi Isten gondolatait." Más szóval, Isten létrehozta a fizika szabályait, mi pedig felfedezzük őket.

A Bibliát nem tudományos szöveggyűjteménynek szánták. Nem a Bibliát kell tanulmányozni ahhoz, hogy építhess egy rakétát. A Biblia nem használ tudományos nyelvezetet. De a Biblia sosem sugall hamis tudományt! Még az alatt az 1600 év alatt sem adott alapot hamis tudományra, amikor a Bibliát írták. Valójában mindig a tudomány előtt jár.

Néhány példa:

* Több ezer éven keresztül az emberek úgy hitték, hogy a föld lapos. Isten azonban megmondta 2600 évvel ezelőtt az Ézsaiás 40:22-ben, hogy Isten trónja a föld pereme fölött van (angolul a Földgömb fölött - a fordító megjegyzése).



* Több ezer éven keresztül az emberek úgy hitték, hogy valami tartja a földet. A hinduk úgy hitték, hogy egy óriási elefánt. A görögök úgy hitték, hogy Atlasz az, aki tartja a földet. Az egyiptomiak úgy hitték, hogy öt oszlop tartja a földet. A Biblia soha nem mondta sehol, hogy bármi is tartaná a bolygót.



* Több ezer éven keresztül az emberek úgy hitték, hogy a csillagok száma véges. Jeremiás 33:22-ben azt olvassuk, hogy a csillagokat nem lehet megszámolni.


1861-ben megjelent egy híres könyv, melynek címe: 51 vitathatatlan bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a Biblia tudományosan pontatlan. Ma nem találsz egyetlen tudóst a földön, aki egyetértene a vitathatatlan tények közül akár eggyel is. A tudomány mindegyiket megcáfolta.

A Biblia ezt mondja: "Dicsérjék őt az egek egei, még a vizek is ott fönn az égben! Dicsérjék az ÚR nevét, mert ő parancsolt, és azok létre jöttek, mindörökre helyükre állította őket, rendelkezést adott, melytől nem térnek el." (Zsolt. 148:4-6)

A termodinamika második törvénye nem ma és nem holnap működik. Mindig is működött, mert igaz volt és Isten hozta létre.

Az igazság nem változik.

Beszéljünk róla

*Keress ma a Bibliában olyan igazságokat, amelyek megerősítik azt, amit látsz magad körül, a természetben
*Hogyan válaszolsz valakinek, aki azt mondja, hogy a Biblia tudományosan pontatlan? Mit gondolsz, Isten mit szeretne, hogyan válaszolnál?

A harag ára

A balgának, aki a saját családját ingerli haragra és neheztelésre, semmi maradandó értéke nem marad. Példabeszédek 11:29 (LB)

Ha észben tartod, hogy mivel is jár a kontrollálatlan harag, motiváltabb leszel, hogy elrendezd azt. Kevésbé leszel hajlamos dühbe gurulni, ha rájössz: a haragnak mindig ára van.

Hány igevers van az alábbiak közül, ami valamilyen emléket ébreszt benned?

"Az indulatos ember viszályt szít..." (Péld 15:18a)

"... a türelmetlen pedig nagy bolondságot követ el." (Péld 14:29b)

"A haragos ember viszályt szít, az indulatos ember sok bűnt követ el." (Péld 29:22)

És mi a helyzet ezzel?

"A balgának, aki a saját családját ingerli haragra és neheztelésre, semmi maradandó értéke nem marad. (Péld 11:29)

Valahányszor elveszíted a türelmedet, vesztettél. Elveszítheted a hírneved, mások megbecsülését, a munkádat, a családod szeretetét. Még az egészségedet is elveszítheted. A tested nem úgy lett megtervezve, hogy kezelni tudja a haragot. Isten nem akarja, hogy haragot hordozz magadban. Ha ezt teszed, beteg leszel. Nagyon sok ember elhagyhatná a kórházat, ha a szívükben nem hordoznának bűntudatot, neheztelést, haragot.

Mindig van ára a haragnak.

Sokszor használjuk a haragot, hogy másokkal elvégeztessünk feladatokat. Miért? Mert működik - rövid távon. A szülők különösen nagyon gyorsan megtanulják, hogyan félemlítsenek meg gyerekeket, annak érdekében, hogy azt tegyék, amit mondanak a haragon keresztül. De a hosszútávú hatás nagyon romboló. Hosszútávon három következménye van a haragnak: mégtöbb harag, apátia és elidegenedés.

Sokunk gyerekeivel ez történt, főleg a tinédzserekkel. Úgy gondolják, "Nem tudok a szüleim kedvére tenni, mindig mérgesek", így hát teljesen befásultak lesznek, közönyösek.

És ha folytatod, hogy állandón haragszol valamiért, akkor elkezdenek elidegenedni, hogy megvédjék magukat. Ekkor a kapcsolatotok megtörik.

A haragnál gyorsabban semmi sem teszi tönkre a kapcsolatokat. Döntened kell, hogy mérges leszel-e valakivel, vagy sem. Mielőtt döntesz, gondold végig az árát. Megéri?

Beszéljétek át:

* Mit gondolsz, mit akarnak az emberek a haraggal elérni?
* Hogyan hatott a harag a kapcsolataidra? Milyen árat fizettél?
* Hogyan hatott a harag az egészségedre? Hogyan hat rád a neheztelés, a fel nem oldott harag mentálisan, érzelmileg és fizikailag?

Az Ő parancsolatai nem nehezek

"...az ő parancsolatai pedig nem nehezek." (1János 5:3)

"Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik." (Máté 13:20-21)

2020-ban járunk.

A mai napon a gyülekezetben hálát adtunk Istennek azokért a dolgokért, amelyeket az elmúlt évtizedben végzett el az egyes embereken és a kis csoportokon keresztül. Olyan sok történet hangzott el a megváltozott életekről, és arról, ahogy az emberek betöltötték a küldetésüket, hogy a végére minden kétséget kizáróan meg voltam győződve arról, hogy Isten valódi, hatalmas, és aktívan munkálkodik az életünkben.

A legtöbben arról beszéltek, mennyire fontos, hogy végig kövessük azokat a célokat, amiket Isten adott nekünk. Majd kristálytisztán magam előtt láttam az én saját elmúlt tíz évemet, ahogy az egyik dologtól a másik felé bukdácsolva, valójában soha nem összpontosítottam Isten tervére az életemben.

Emlékszem, amikor 2011 januárjában kitűztem néhány célt. Nagy örömmel töltött el, amikor arra gondoltam, hogy egészségesebben élek majd. Azt mondtam, hogy engedelmeskedni fogok Istennek, szembenézek azzal, hogy milyen is a hitem a valóságban, és megtanulom Jézustól, hogyan kell úgy látnom és gondolkodnom, ahogyan Ő teszi.

De később, februárban már a lelkesedésem alábbhagyott. Visszacsúsztam a megszokott mintákba, nem cselekedtem a jó elhatározásaim szerint. És hirtelen azon vettem észre magam, hogy a következő évtized anélkül telt el, hogy egy lépéssel is közelebb kerültem volna a küldetésem betöltéséhez.

A mai nap: a döntés ideje

Azt már láthattad, Isten hogyan változtatja meg az életedet és vezet a céljaid felé. Lehet, hogy hitben élsz, és naponta tűkön ülve kérdezed: "Mi a következő lépés, Jézus? Ma mit akarsz tenni rajtam keresztül?"

Ám jónéhányan vagyunk olyanok, akik nagy lelkesedéssel indultunk el, de azután kizökkentünk, és elkezdtünk visszasüllyedni a régi életmódunkba. Ha nem hagyjuk abba ezt a visszacsúszást most rögtön, akkor az a veszély leselkedik ránk, hogy a következő évtizedünkön egyszerűen csak áttántorgunk. Azt mondogatjuk, hogy lesz még időnk a céljaink elérésére, és közben szép lassan a hónap összeállnak évekké, az évek pedig egy évtizeddé.

Isten azt akarja, hogy győztes légy, és betöltsd a küldetésedet, amelyet ő gondolt ki a számodra. Kitűzted már a céljaidat? Kitartóan követed őket? Továbbra is komolyan akarod, hogy Isten változtassa meg az életedet?

Ha nem, térj vissza a kitűzött útvonaladra még ma. Nem holnap, nem a következő héten. Jézus azt akarja, hogy különleges életed legyen, tele kegyelemmel és igazsággal. "És az ő parancsolatai pedig nem nehezek." (1János 5:3)

Isten áldásának négy törvénye

"Megáldalak...és áldás leszel" (1Móz 12,2)

1. A kapott áldás másra is kell, hogy áramoljon.

A Biblia arra tanít, hogy áldottak vagyunk nem csak azért, hogy jól érezzük magunkat, nem csak azért, hogy boldogok legyünk és kényelmesen érezzük magunkat, de azért, hogy mi is áldássá legyünk mások számára. Isten így szólt Ábrahámhoz: "Megáldalak...és áldás leszel." (1Móz 12,2) Ez az áldás első törvénye. Mások felé is kell, hogy áramoljon.

Hogy válhatsz áldássá mások számára? Úgy, hogy segíted a rászorulókat akár fizikai, akár lelki támogatással, anyagi segítséggel vagy gyakorlati tanáccsal. "Feledkezz el magadról, hogy segítő kezet nyújthass." (Fil 2,4 MSG fordítás)

2. Mikor áldással vagyunk mások számára, Istennek gondja van a mi szükségleteinkre is.

Isten megígéri, hogy ha arra koncentrálunk, hogy áldássá váljunk mások számára, akkor gondja lesz a mi szükségleteinkre is. Szinte semmi nincs, amit Isten ne tenne meg azért, aki igazán akar másoknak segíteni. Isten garantálja ezt az áldást. Lukács evangéliumának 18. fejezetében Jézus így szól: "Senki sincs, aki elhagyta [mindenét] az Isten országáért, hogy ne kapná vissza sokszorosát már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet." (Lk 18, 29-30)

Ha törődsz mások megsegítésével, Isten felelősséget vállal a gondjaidért. És ez igazán áldás, mivel Ő sokkal jobb a nehézségek kezelésében.

3. Áldásunk mások számára visszaszáll ránk.

Minél inkább áldással vagy mások számára, minél jobban segítesz másokon, annál jobban áldja meg Isten életedet. Lukács 6,38 írja: "Adjatok, és akkor nektek is adni fognak! Bőségesen kaptok majd, többet, mint gondolnátok!" (Lk 6,38 Egyszerű fordítás) Istenen nem lehet túltenni az adakozásban. Minél többször próbálsz áldássá válni a körülötted levők számára, annál többször mondja Isten: "Áldásomat öntöm rád. Egy kis játékot játszunk most. Lássuk, ki győz. Lássuk, ki tud többet adni. Minél inkább áldással vagy mások számára, annál inkább áldalak meg téged cserébe."

4. Minél több áldást kapunk Istentől, annál inkább elvárja tőlünk, hogy segítsünk másoknak.

Jézus így szól: "Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon." (Lk 12,48b) Áldást kaptunk, hogy mások számára áldássá váljunk.

Beszéljetek róla

* Életed során kapott áldásokat tekintve, mit mondanál, mit vár el tőled Isten?
* Milyen hiányosság van körülötted, amiben áldássá válhatsz, kapott ajándékaidat felhasználva?

A VESZTESEK A KUDARCRA NÉZNEK-A GYŐZTESEK TÚLLÁTNAK RAJTA!

„Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz!" (Példabeszédek 4:25)

Minden sikertörténet mögött ott találod a következőket: az álom beteljesüléséhez hozott áldozatokat; az elveket, melyek irányítják az életet a nyilvánosság előtt és a magánéletben is; a képességet, amely egyetlen győzelemből sikerek sorozatát képes kovácsolni, és végül a folytonos törekvést a személyes növekedésre. Egy bibliatanító ezt írja: „Kisgyermek koromban szerettem nézni, ahogy az idős emberek dámáznak.* Egy napon egyikük hívott, hogy játsszak vele. Először könnyűnek tűnt. Elkaptam egyet, majd egy másikat is korongjaiból. Aztán hirtelen ő vette le az én egyik korongomat, és sajátjával végigugrálva a táblán így kiáltott fel: „Dáma!" Ezzel a dámával folytatva a játékot, leradírozott a tábláról. Aznap megtanultam valamit a távolba látásról. Senki sem bánja, ha elveszít néhány korongot, miközben az előrelépés felé tart!"

Mi tartotta életben Mózest a pusztában? A látomása! „...kitartott, mint aki látja a láthatat­lant" (Zsidók 11:27). Az Istentől kapott látomás mozgásban tud tartani akkor is, amikor már semmi más. A Biblia azt mondja: „Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz! Ügyelj, hogy merre tart a lábad... Ne térj le se jobbra, se balra..." (Példabeszédek 4:25-27). Mit látsz a jövődben? Sohasem tudod megragadni, amíg nem látod meg! Tehát írd le magad­nak a látomásod, mindazokat az okokat, melyek miatt be akarod teljesíteni, és azt is, mire vagy hajlandó, min vagy kész keresztülmenni azért, hogy elérd. Aztán írj le minden kihívást, amiről úgy gondolod, hogy le kell küzdened a beteljesedés érdekében. Ha ezt megteszed, sok mindenre felkészülhetsz, ami rád vár. A győztesek és a vesztesek közti különbség az, hogyan tekintenek a kudarcra. A vesztesek a kudarcot látják, a győztesek túllátnak rajta!

* A dámában bábuk helyett korongok vannak, csak átlósan lehet haladni és csak előre. Sem lépni, sem ütni nem lehet hátrafelé. Ha egy korong eléri a tábla túlsó felét, akkor „dáma" lesz. A dáma már bármerre léphet és üthet.

Hála Istennek a Vérért!

„…nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg… hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” (1Péter 1:18-19)
A megváltás története az Édenben kezdődött, amikor Isten egy állat vérét ontotta, hogy eltakarja Ádám és Éva mezítelenségét, és a Mennyben fog véget érni, amikor egy soknemzetiségű kórus ezt fogja énekelni: „…megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből” (Jelenések 5:9). Jézus Krisztus vére két dolgot jelképez:
1) Bűneid árát. Krisztus vállára nehezedett minden vétked súlya, amit valaha is elkövettél a bölcsőtől a sírig. Tartsd ezt észben, amikor legközelebb kísértésbe esel, hogy megszegd Isten Igéjét, és a saját fejed után menj!
2) Bűneid gyógymódját. Megváltásod nem közös erőfeszítés eredménye volt. Egyetlen fillérrel sem járultál hozzá, hiszen lelkileg teljesen csődbe jutottál. „…megváltattál [kivásároltak a rabszolgaságból, és szabadon engedtek]… Krisztus drága vérén…” (1Péter 1:18-19 NIV). A vérről szóló igehirdetés meg fogja botránkoztatni azokat, akik rejtegetik bűneiket, akik erkölcscsősz énjüket védik, vagy akik olyan evangéliumot hirdetnek, miszerint a megváltás jócselekedetekkel és szociális evolúcióval elérhető. Jézus vére nem csupán megmenti azt, aki megbánja bűneit, de ugyanakkor el is ítéli azt, aki ellenszegül, mert „…vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsidók 9:22). A csapások és az apokaliptikus jégeső nem tudta kiszabadítani Isten népét a fáraó vasmarkából. Mi szabadította meg őket? A vér. Semmi más, csak a vér! A vér pedig soha nem veszti el az erejét. Képes a) meggyógyítani a fájdalmas emlékeidet; b) megtisztítani és megszabadítani a bűnödtől, amelyről még beszélni sem mersz; c) védelmezően betakarni; d) határt húzni, melyen az ellenség nem mer átlépni. Ma tehát köszönd meg Istennek a vért!

Keresd a mézet!

„…méz volt ott! Kiszedte a markába…” (Bírák 14:8-9)

Dan Sullivan és Catherine Nomura a The Laws of Lifetime Growth [Az élethosszig tartó növekedés törvényei] című könyvükben kifejtik: „A folyamatos tanulás nélkülözhetetlen az élethosszig tartó növekedéshez. Lehet, hogy jó sok tapasztalatod van, mégsem okultál azokból, amiket tettél, láttál vagy hallottál. A tapasztalat önmagában nem garancia az egész életen át tartó növekedésre. De ha rendszeresen átalakítod az élményeidet új leckékké, akkor életed minden napját a növekedés forrásává teszed. Azok az emberek a legokosabbak, akik még a legkisebb eseményt vagy helyzetet is képesek úgy kezelni, hogy áttörést hozzanak gondolkodásukban és tetteikban. Tekints az egész életre iskolaként, és minden tapasztalatra leckeként, így tudásod mindig nagyobb lesz, mint a tapasztalatod.”

Egy régi képregényben Charlie Brown a tengerparton egy pompás homokvárat épít. Valóságos műremek. Ahogy hátrébb lép, hogy megcsodálja, egy nagy hullám hirtelen lerombolja. Az utolsó képkockában Charlie ezt mondja: „Ennek biztosan van valami tanulsága, de életemre mondom, nem tudom, mi az”. Sokan érzünk így egy potenciálisan értékes tapasztalat után. Átéljük, de nem növekszünk. Részt veszünk olyan összejöveteleken, amelyek arra szolgálnak, hogy segítsenek minket a tanulásban, aztán semmit sem kezdünk azzal, amit hallottunk, miután becsuktuk a jegyzetfüzetünket. Ne a képzések iránt lelkesedj, hanem a tanulás iránt! És amíg nem alkalmaztad, addig nem tanultad meg igazán.

Néhány nappal azután, hogy megölt egy oroszlánt, Sámson visszatért győzelme helyszínére, és két dolgot fedezett fel a tetemben: a) méheket, amelyek megcsípnek, és b) mézet, ami édes. És azt kiszedte a markába. Az életben lépj túl a fájdalmon, és keresd a mézet!

NE KÉTELKEDJ MAGADBAN!

„…erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében.” (Efezus 6:10)
Ne lepődj meg, amikor Isten arra hív, hogy hitben elindulj, és megtegyél valamit, amire úgy érzed, nem vagy alkalmas. Pont ez az ő szokásos munkamódszere. Azért teszi, hogy őrá egyre jobban támaszkodj, magadra pedig egyre kevésbé. Azt jelenti ez, hogy nem fogsz hibázni? Nem, azt, hogy valószínűleg fogsz. Ám ahelyett, hogy elcsüggednél, a hibáidat a tanulási folyamat részének fogod látni, és tovább fogsz haladni nagyobb dolgok felé. Gyakran előfordul, hogy egy feladatra tekintve ezt gondoljuk: „Kizárt dolog, hogy ezt meg tudjam csinálni.” Várj csak! Fordítva tartod a távcsövedet! Magadra nézel ahelyett, hogy Istenre néznél. Amikor Isten elhívta Józsuét, hogy vegye át Mózes helyét, megígérte neki: „Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam…” (Józsué 1:5). Márpedig, ha Isten megígérte, hogy veled lesz, akkor veled is lesz, és ez minden, amire szükséged van. Az ő ereje éppen a te erőtlenséged által mutatkozik meg (ld. 2Korinthus 12:9). Bármiben is van hiányod a látható világban, meríthetsz a szellemi világban lévő számládról. „…erősödjetek meg az Úrban [erősödj meg a vele való kapcsolat által] és az ő hatalmas erejében [meríts erőt az ő erejéből, melyet végtelen hatalma biztosít].” Milyen hatalom áll a rendelkezésedre? Végtelen hatalom! Honnan merítheted? Az egyetlen igazi forrásból: Istenből! Ha vele munkálkodsz, rendelkezni fogsz minden szükséges erővel és felszereltséggel, tehát ne becsüld alá magad! Az ő erejével felfegyverkezve sokkal többre vagy képes, mint gondolod, és sokkal többre, mint amennyit valaha is véghezvittél a múltban. Vesd hát bizalmad Istenbe, és ne kételkedj magadban!

Tudd, hogy mire hívott el Isten!

„Ki vagy?” (János 1:22)
Amikor bemerítő Jánostól megkérdezték, hogy „Ki vagy?” (János 1:22), ő így felelt: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: készítsetek egyenes utat az Úrnak…” (János 1:23). Miután egy darabig Jánost hallgatták, tanítványai otthagyták őt, és Krisztust kezdték követni. Jánosnak ez nem esett rosszul, mert tudta, hogy az ő elhívása mire szólt. Te tudod? Enélkül csak próbálkozol dolgokkal. Egyszer el kell jutnod odáig, hogy felfedezed, mire hívott el Isten, aztán pedig teljesen bele kell adnod magad. Úgy tűnik, Pál nem volt különösebben nagyszerű szónok: „És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok…” (1Korinthus 2:3-4). Ám ami hiányzott Pálból szónokként, azt bőven kiegyenlítette íróként. Olyan ihletett írásai voltak, melyek másokat képessé tettek az igehirdetésre!
Pál írásaiból valami olyan hatalmas erő áradt, hogy még mikor börtönbe zárták is, nem ügyvédet vagy rendes ételt kéretett, hanem papírt, hogy tovább tudjon írni. Egészen élete végéig írt. Ennek köszönhetően ma is megváltoznak életek. Micsoda hagyaték! Mindez azért, mert egy ember felfedezte elhívatását, és odaszentelte magát rá. A kérdés az, te felfedezted-e már elhívatásodat, és odaszántad-e magad rá? George Bernard Shaw írta: „Az élet számomra nem egy kurta gyertya. Inkább egyfajta fényes fáklya, amit néhány percig kezemben tarthatok, és azt szeretném, hogy olyan ragyogóan égjen, amennyire csak lehet, mielőtt továbbadom a következő generációnak.”

Adakozás...

A mai nap imádsága:

Istenem! Te látod, mennyire szeretném a nap huszonnégy óráját meghosszabbítani. Hiába küszködöm, mégsem sikerül. Kérlek szabadíts meg mindannyiónkat a teljesítmény kényszerétől, a javak elvesztésével vagy megszerzésével kapcsolatos aggódásoktól! Adj nekünk alázatos szívet, hogy merjük megosztani egymással a legdrágábbat, a Tőled kapott időt. Életünk napjait engedd bölcsebben élni a holnapban, mint ahogyan azt tegnap tettünk. Ámen

41Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, 42egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt. 43Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. 44Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.".

Márk 12,41-44

Nemegyszer hallottam gyerekkoromban: "Nem ér ez egy lyukas kétfillérest sem!" (Fiatalabbak kedvéért szükséges megemlíteni, hogy 20 és 40 fillérért egy falatnyi csokoládét lehetett vásárolni a hatvanas években... s ennek a tizede, azaz két fillér akkor sem volt valami nagy összeg.) Jézus korában a két fillér a legkisebb váltópénznek (lepton) a kétszerese volt, tehát hasonlatos a mostani kétforintosunkhoz, amit éppen bevonnnak. Így aztán igen nagy megdöbbenést váltott ki Jézus kijelentése, miszerint "a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe."

Az adakozás szép gesztusát - amióta civilizáció létezik - gyakorolja az ember. Az adakozás jó. Annak is aki ad - hiszen van miből adnia -, s annak is, aki részesül az adományban. A pénz általánosan elfogadott helyettesítővé vált az élet minden területén. Olyannyira, hogy az emberek joggal gondolhatják, a pénz "kulcsa" minden ajtót megnyit. Sajnos ennek a tévhitnek az elterjedtsége táplálja a mindenkori korrupciót. Pedig nem így van, a pénz csak elhiteti, hogy minden ajtót kinyit...

Ennek a hibás látásmódnak köszönhetően gondolják sokan: Akinek sok a pénze, aki gazdag, az boldog, hiszen mindent elérhet, mindent megkaphat. Ha a "mindent" a megfoghatóra, a megehetőre-megihatóra, az élvezhetőre korlátozzuk, akkor valóban "mindent" elérhet a tehetős ember. Az egy másik kérdés, hogy hiába feszíti a pénztárcát sok-sok színes papíros, ha mindeközben a szív meg kong az ürességtől...

Miért ácsingózik mégis majd minden ember arra, hogy több pénze legyen? Azért mert a pénzért, a fizetésért lemondunk a legeslegdrágábbról: az időről, hogy azután a pénzen visszavásároljuk azt. Hiszen időt nyerünk, ha mobilissá válhatunk, időt nyerünk, ha valamilyen gép nemcsak megkönnyíti a munkánkat, de esetleg el is végzi azt helyettünk - lásd automata mosógép. Így aztán ha materiálisan megkurtítanak minket, "Isten ments!" lopnak tőlünk, akkor megrövidítik az életünket, hiszen azt a megfizethetetlenül drága időt lopják el tőlünk, amit már nem hozhatunk vissza soha, hiszen az már rég elmúlt...

S miért adott legtöbbet a templom perselyébe az özvegyasszony? Azért, mert az "semmi két fillér", neki a mindene volt! Ő nem csak fölösleges idejét "áldozta" oda az Isten ügyének, hanem minden idejét. Számára Isten nem "hab a tortán" vagy "delikátesz az asztalon", fűszere, kiegészítője az életérzésének - ahogyan Kierkegaard fogalmaz -, számára az élet maga az Isten volt. Ezért volt mindenkinél boldogabb, ezért nem kötötték az anyagiak, s az ezzel összefüggő aggódások. Valószínűsíthető, hogy az ilyen özvegyasszonyok számára sok evilági ajtó zárva marad, de a legfontosabb, az Isten ajtaja az ő szívükben tárva-nyitva áll... s ezzel, ha semmilyük sincs, akkor is minden az övék.

Félelem...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy csak Téged féljelek, hogy ne féljek semmitől és senkitől, s így igazán szeretni tudjak! Ámen

Ne fél, ne rettegj!

Józs 8,1a

Amióta kikerültünk a Paradicsomtól - értsd: el/ki-kerültünk Isten közeléből - életünket alapvetően meghatározza a félelem. Az ismeretlentől mindig is féltünk, magyarázatokat kerestünk az érthetetlenre és ez az információ-robbanásos, digitális, modern világunkban sincs másképp. Bizony, Isten után a legnagyobb Erő: a Félelem. Alábecsülni ezt az erőt nagy balgaság, "túlmisztifikálni", azaz Istennél is nagyobbá tenni súlyos iránytévesztés.

Félelmeinknek számtalan arca van. Van, aki fél a sötétségtől a póktól vagy az egértől, de az "igazi" félelmet az kelti bennünk, ha nem látunk előbbre, ha kiszámíthatatlan számunkra már a közeljövő is. Ha ráadásul ebbéli bizonytalanságunkban még egyedül is vagyunk - előre "jósolható" életminőségünk romlása. Elég az emberektől elvenni a reménység lehetőségét, az álmodozás szabadságát és rögtön kiszolgáltatottá válnak. Sajnos ezt igen jól tudják a "magas"-politika deformáltjai - ettől szenved világunk még a technikaiforradalmas 21. században is! Nem véletlen, hogy nincsen nap "krimi" nélkül, hogy a "csaknekünk-csakmost-csakértünk"-csinált hírekben mindig a negatív hírnek van "hírértéke", s hogy az így "gyártott" információnak a döntő többsége nem lelket emelő, hanem félelmet keltő.

Aki elveti Istent, s Vele együtt a reménységét is, az joggal félhet: laboratóriumokban kitenyésztett madárinfluenzás vírusoktól - mert ugye eddig nem ment át az csúnya vírus állatról emberre, de hightech-el megtámogatott virulógusaink megoldották ezt a problémát is... nehogy a terroristák a hegyekben a kalasnyikovokkal rohangálva, ahol se víz, se villany nincs, s még a fű is csak ritkán nő... hamarabb kitenyésszék azt a hyper-veszélyes törzset... akkor most ki is bio-terrorista? Az Istent, s annak jó rendjét elvető ember joggal félhet attól, hogy a határokat nem ismerő, hatalomtól megbolydult torzult lélek, a leleményes emberi gonoszság újra lángba borítja a világot... De ha valaki reménykedik is az emberben - ahelyett, hogy az Istenben bízna -, az még ha emberi meggyőződésében áll is, vigyázzon, hogy el ne essék...

Az ismeretlentől mindig félünk, de a legnagyobb ismeretlen mégsem az Isten, hanem a jövő! Pontosítsunk: a személyes jövőnk, hiszen mindenki a saját sorsán keresztül ítéli meg a világot. Megtalálom-e a boldogságomat, sikerül-e legalább relatív-harmóniába kerülni ezzel a megromlott világgal, tudok-e jobb jövőt gyermekeimnek, unokáimnak hátrahagyni, mint amilyet én örököltem? Ezek a kérdések bizony végső, egzisztenciális kérdéseket vetnek fel... Lám-lám, a ma embere sem volt képes kikerülni az "Isten-ember, ember-Isten"-problémát! Aki őszintén keresve az igazságot foglalkozik az ember-kérdéssel az idővel "belebotlik" az Istenbe, s aki hasonlóan keresi a válaszokat az Isten-kérdésekre, az nem kerülheti ki az ember-kérdéseket... Így válik eggyé sorsunk az Istennel, s fedezhetjük fel létünk értelmét. Akit azonban nem hatnak meg se Isten-, se ember-kérdések, az nem érzi jó magát a közösségben, s a sehova sem tartozó, istentelen ember a legfélelmetesebb teremtmény, mert olykor istennek képzeli magát...

Isten országának eljöveteléért.

A mai nap imádsága:

Uram! Te látod, hogy hová fejlődött ez a világ - Nélküled... Szánj meg minket, hogy szereteted igazsága megnyilvánuljon mihamarabb! "Jövel, Uram Jézus!" Ámen

Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.

Róm 12,16b

A bölcs ember - tapasztalásai okán - nem okoskodik. Jól tudja, hogy a világ dolgai nem attól lendülnek előre, ha valaki "jól megmondja az igazságot". Az igazságnak egyik oldalát hangsúlyozni lehet, sőt népszerűséget is jelenthet, de az igazság csak a törvénnyel együtt éri el a célját. A törvény pedig kijátszható, és sajnos élnek is ezzel a lehetőséggel, azaz a jogosság látszata mögé bújnak, jogtalan igényeik érvényesítése végett. Nem mai problémáról van szó, ez a törekvés egyidős az emberrel.

Lehetünk tehát bölcsek - a világ szerint is -, de ennek alapfeltétele a világ dolgaitól való távolságtartás. Mai igénk azonban óv ettől. A bölcsességtől persze nem, mert az olyan állapot, melyre törökedni nemcsak szép célt ad az életben, de öröm és békesség is fakad belőle. Hogyan lehetséges akkor mégis a világban bölcsen élni? Ennek egyetlen járható útja van - Salamon király után: "A bölcsesség kezdete az ÚRnak félelme." Félni az Istent nem jelent más, mint életem fölötti Legfőbb Formáló Erőnek elismerni Teremtőmet. Aki a bölcsőben fekszik, (még) bölcs-ő, mert tudja, élete, az életben-maradása az Istentől, s attól a szeretettől függ, mely a körülötte lévő emberek szívében lakozik... De mi van a szívekben?

Szívtelen világ ez a mai. Nem csoda, hiszen a többség kizárta érzelmeiből az Istent. Médiában hallom a hírt, hogy a 14 éves kortól "engedélyeznék" a pornográf felvételek készítését... Nos, jelen általános helyzetünkben ez most a legfontosabb bevégezendő feladata "bölcs" honatyáinknak! Hatályos jogunk szerint a 14-18 év közötti személy korlátozottan cselekvőképes, azaz a szülők tesznek jognyilatkozatot gyermekeik helyett, mert ők még nem látják teljesen kijelentéseik, vállalásaik következményét. Megjegyzem, angolszász országokban az alkoholfogyasztás tilalma 21 éves korig tart... mert ott a törvényhozás úgy gondolta, hogy legalább ennyi idősnek kell lennie valakinek ahhoz, hogy belássa cselekedetének káros következményét... Nálunk az "okosaink" úgy gondolják, hogy Magyarországon a 14 éves gyermek már látja magatartásának következményét, képes belátni, hogy nem másnapra elmúló alkoholos mámor, hanem akár egész életére kiható események örvényébe kerülhet: azaz bármiféle betegséget szerezhet nemi úton, hogy még AIDS-es is lehet... de nehogy valaki azt gondolja, hogy ezek ókonzervatív riogatások, hangsúlyozni szeretném, hogy a mellékhatások nélküli, kvázi "tökéletes" fogamzásgátlást csúcstechnológiás világunk sem fedezte még fel. Nyilvánvaló, hogy nemcsak abberáns emberek társadalomromboló magatartásának adnak táptalajt az efféle "törvények", hanem nyilvánvalóan mocskos hatalmi érdekek húzódnak meg emögött is: azaz, a moslékra szoktatott lélek nem kívánkozik magasabb esztétikai célok elérésére, ezáltal könnyebben manipulálható.

Ki a bölcs? Aki tudja, hogy Isten mindent számon kér rajtunk. A Szentírásban olvashatjuk: "Aki pedig azt gondolja magában" »sőt mondja, s úgy él« "hogy nincs Isten" - azt az Írás, és a távlatban gondolkodó ember is "bolondnak" tartja, hiszen számolnia kellene az Istennel, de mégsem teszi, ezzel pedig önmaga fölött mond ítéletet.

Örök élet...

A mai nap imádsága:

Uram! Csodálkatosak a Te útjaid... Nem is értem, hogy miért járok rajtuk, de köszönöm Uram, hogy járhatok! Te adj nekem bölcsességet és kitartást, hogy mindenben felismerjelek Téged, s gondviselő jóságodért hálát adjak életem minden napján! Ámen

   

"Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Ő pedig ezt mondta neki: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?" Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat."

Lk 10,25b-27

Vannak helyek, helyzetek és pillanatok, amikor valóban őszintén felvetődik a kérdés: Mi lesz velem halálom után? Az esetek többségében kérdésünk csak spekulatív: Mi van akkor, ha...? - s nem pedig provokatív, ahogyan ma reggeli igeszakaszunk is elénk adja egy okoskodó farizeus és Jézus párbeszédét.

A huszadik század utolsó harmadában ránkszakadt túlnyomórészt negatív információ-zuhatagban egyre kevesebbeknek fontos az örök élet "problematikája". Az izgató kérdés ma így hangzik: "Mit tegyek, hogy elnyerjem az életet?" Melyek azok a metódusok, melyek biztosítanák a folyamatos (örök) boldogságot - itt a földön. Akadnak jónéhány millióan kicsinyke hazánkban is, akik a lottó vagy a szerencsejátékok igen széles palettájának valamelyik színében véli látni egyéni boldogságának biztosítékát. Megint mások a magányosság keresztjét hordozzák évekig, s amikor végre társra találnak, kiderül: az sem hozza meg várva-várt teljességet. Hol a hiba? Mit csinálunk rosszul?

Jóllehet naponta imádkozzuk "Jöjjön el a Te országod", de az Isten országa ha "történik" is közöttünk, de az még nem a mennyország, csak a teljesség rövid ideig tartó előíze. Az Isten országa szeretet és igazság, a mennyország pedig az a hely, ahol nincs bűn, csak Isten, s a lelkek fájdalomnélküli közössége. Ezért minél inkább törekszünk szeretettel megvalósítani az igazságot, annál közelebb jutunk a teljes élethez, s annál inkább megértjük, mit jelent az örömhír: van folytatás, van odaát, van mennyország, s hogy meghívásunk van az örök életre...

Persze amíg minden más fontosabbank tűnik, addig nehéz nekünk "zöld ágra vergődni" ebben a kérdésben. Isten - mint igazi "gentleman" hosszú ideig nem szól közbe, hagyja, hogy Nélküle hozzuk meg döntéseinket... Nehéz helyzetbe nem akkor kerülünk, amikor el kell hordoznunk életvezetési hibáink következményét, hanem akkor, amikor elfogy az erőnk, amikor földi vándorutunk végére érünk. Ott a betegség-, a szenvedések, a megválaszolatlan, de sokkal inkább meg nem fogalmazott kérdéseinek gyötrelmeiben meg kell tapasztalnunk azt a végtelen magányt, amit egyedül csak az Isten oldhat fel... Ezért "boldogok azok, akik az Úrban húnytak el", mert tudják, hogy nem a "semmibe" mennek, hanem Mennyei Atyjuk felé görbül létük... A valódi Isten-tudat (nem a szavakon lovagoló okoskodás!) mindig tudatos emberléttel párusol. Ebben benne van az erő, a józanság és a szeretet, amely eloszlat minden félelmet...

A mai nap imádsága:

Uram! Csodálkatosak a Te útjaid... Nem is értem, hogy miért járok rajtuk, de köszönöm Uram, hogy járhatok! Te adj nekem bölcsességet és kitartást, hogy mindenben felismerjelek Téged, s gondviselő jóságodésrt hálát adjak életem minden napján! Ámen

"Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Ő pedig ezt mondta neki: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?" Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat."

Lk 10,25b-27

Vannak helyek, helyzetek és pillanatok, amikor valóban őszintén felvetődik a kérdés: Mi lesz velem halálom után? Az esetek többségében kérdésünk csak spekulatív: Mi van akkor, ha...? - s nem pedig provokatív, ahogyan ma reggeli igeszakaszunk is elénk adja egy okoskodó farizeus és Jézus párbeszédét.

A huszadik század utolsó harmadában ránkszakadt túlnyomórészt negatív információ-zuhatagban egyre kevesebbeknek fontos az örök élet "problematikája". Az izgató kérdés ma így hangzik: "Mit tegyek, hogy elnyerjem az életet?" Melyek azok a metódusok, melyek biztosítanák a folyamatos (örök) boldogságot - itt a földön. Akadnak jónéhány millióan kicsinyke hazánkban is, akik a lottó vagy a szerencsejátékok igen széles palettájának valamelyik színében véli látni egyéni boldogságának biztosítékát. Megint mások a magányosság keresztjét hordozzák évekig, s amikor végre társra találnak, kiderül: az sem hozza meg várva-várt teljességet. Hol a hiba? Mit csinálunk rosszul?

Jóllehet naponta imádkozzuk "Jöjjön el a Te országod", de az Isten országa ha "történik" is közöttünk, de az még nem a mennyország, csak a teljesség rövid ideig tartó előíze. Az Isten országa szeretet és igazság, a mennyország pedig az a hely, ahol nincs bűn, csak Isten, s a lelkek fájdalomnélküli közössége. Ezért minél inkább törekszünk szeretettel megvalósítani az igazságot, annál közelebb jutunk a teljes élethez, s annál inkább megértjük, mit jelent az örömhír: van folytatás, van odaát, van mennyország, s hogy meghívásunk van az örök életre...

Persze amíg minden más fontosabbank tűnik, addig nehéz nekünk "zöld ágra vergődni" ebben a kérdésben. Isten - mint igazi "gentleman" hosszú ideig nem szól közbe, hagyja, hogy Nélküle hozzuk meg döntéseinket... Nehéz helyzetbe nem akkor kerülünk, amikor el kell hordoznunk életvezetési hibáink következményét, hanem akkor, amikor elfogy az erőnk, amikor földi vándorutunk végére érünk. Ott a betegség-, a szenvedések, a megválaszolatlan, de sokkal inkább meg nem fogalmazott kérdéseinek gyötrelmeiben meg kell tapasztalnunk azt a végtelen magányt, amit egyedül csak az Isten oldhat fel... Ezért "boldogok azok, akik az Úrban húnytak el", mert tudják, hogy nem a "semmibe" mennek, hanem Mennyei Atyjuk felé görbül létük... A valódi Isten-tudat (nem a szavakon lovagoló okoskodás!) mindig tudatos emberléttel párusol. Ebben benne van az erő, a józanság és a szeretet, amely eloszlat minden félelmet...