Amikor Istené az irányítás, a béke uralkodik

"Engedelmeskedjetek azért az Istennek" Jakab 4:7

A konfliktusok korán kezdődnek az életben, még mielőtt beszélni tudnánk.Észrevetted már, hogy egy kisbaba mindig tudatja veled, ha a szükségletei nincsenek folyamatosan kielégítve? Még akkor is tudsz vitatkozni, ha nem tudod hogyan kell beszélni.

Jakab levelében az író azt mondja, hogy a viták oka az, hogy vágyak ütköznek össze. Amikor az én akaratom ellentétbe kerül a te akaratoddal, akkor a szikra lángra kap. A három vágy, ami bennünk van és konfliktust okoz, az a birtoklás, az élvezet és a büszkeség.

Annak érdekében, hogy a vita ne folytatódjon, Jakab 4 lépést ad nekünk:

Az 1. dolog, amit azért tehetünk, hogy szétoszlassunk egy konfliktust az, hogy engedünk Istennek, függetlenül attól, hogy a vita a gyermeked és közötted van, a társad és közötted vagy valakivel a munkahelyeden.

A Jakab 4:7 azt mondja, hogy "Engedelmeskedjetek azért az Istennek". Add Istennek az életed feletti irányítást. Helyezd rá a felelősséget. Engedd át magad Őneki. Hagyd abba, hogy magad irányítsd az életedet!

Ugyanennek a fejezetnek az 1. versében Jakab azt mondja, hogy azért kerülünk más emberekkel konfliktusba, mert konfliktus van a bensőnkben, önmagunkkal. Azért nem vagy jó kapcsolatban másokkal, mert személyes háború zajlik az életünkben. A kezdő lépés az, hogy felismerjük az igazi konfliktust: döntsük el azt, hogy ki irányítja az életünket. Ha a tiéd az irányítás, akkor valahányszor valaki olyan kerül az utadba, aki nem úgy lép, ahogy azt te akarod, akkor feszültté válsz. Ingerlékeny leszel, zaklatott. De ha Isten veszi át az életed irányítását, annak a dolognak nem kellene annyira felingerelnie.

A Kolossé 3:15 írja: "És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben". Amikor Krisztus békessége megvan a szívünkben, akkor békességben leszünk más emberekkel. Ha nincs meg Isten békessége a szívünkben, akkor megpróbálunk manipulálni másokat, irányítani őket és úgy mozgatni őket, hogy megkapjuk mindazt az életben, amit akarunk.

Engedd át magad Istennek. Ez azt jelenti, hogy megtanulod azt mondani, hogy "Legyen meg a te akaratod", ahelyett, hogy "először én". Amikor azt mondod, hogy "Uram, bármit is akarsz, azt akarom én is", akkor elkezdődik a béke folyamat.

Beszéljünk róla:

* Életed mely területén próbálod még mindig a kezedben tartani az irányítást, ahelyett, hogy engedelmeskednél Istennek?
* Mit gondolsz, hogyan fog segíteni a konfliktusaidnál az, ha Istennek adod az irányítást?

Engedd, hogy Isten Szava működésbe hozza a hited

"A hit az üzenet meghallásából jön, az üzenet pedig a Krisztusról szóló Igén keresztül hallható meg." (Róma 10:17, NIV fordítás)


Többségünk nem magabiztos és nem bátor. Többségünk halálosan fél. Félünk kockázatot vállalni, félünk, hogy elbukunk, és félünk a haláltól. Nem vagyunk magabiztosak, mert nem vagyunk a hit emberei.

A hit embere akarsz lenni? Isten Szava aktiválja a hitet. A Biblia azt mondja a Róma 10:17-ben "A hit az üzenet meghallásából jön, az üzenet pedig a Krisztusról szóló Igén keresztül hallható meg." (NIV fordítás)

Ha valaha például épp egy verset olvastál a Bibliában, amikor hirtelen azt gondoltad hogy "Ezt meg tudom csinálni!", akkor tudd, hogy Isten Szava épp aktiválta a hitedet.

Ez a különbség a Biblia és az ön-segítő könyvek között. Az ön-segítő könyvek gyakran adnak éleslátást. Elmondják, mit kellene tenned, de nem adnak hozzá erőt. Elmondják, hogy nem kellene aggódnod, vagy hogy fel kellene adnod a rossz szokásaid. Segítenek, igen, de nem adnak erőt hozzá, hogy megtedd, amit tanácsolnak. Mert azok a könyvek nem élnek.

Azonban Isten Szava nemcsak elmondja, mit kellene tenned, hanem az erőt is megadja hozzá. És a hited is nő, amikor cselekszel. Amikor olvasom az ezernyi ígéretet a Bibliában - amelyben Isten azt mondja, értünk munkálkodik, ha engedelmeskedünk neki - akkor az magabiztosságot ad nekem. Tudom, ha azt teszem, amit Isten kér tőlem, az biztos eredménnyel jár.

1981-ben szinte egész évben levert voltam. Egy éve volt, hogy Dél-Kaliforniába költöztem, hogy elindítsam a Saddleback-et. Kimerült voltam érzelmileg, szellemileg, fizikailag és lelkileg is. Úgy éreztem, mintha egy felhő lenne a fejem fölött, ami elől nem tudok menekülni. Sose felejtem azokat a verseket, amik aktiválták a hitemet: a 2Mózes 23:29-30 ezt mondja: "De nem egy év alatt űzöm ki eloled, hogy ne legyen pusztává a föld, és ne szaporodjék el károdra a mezei vad. Apránként űzöm ki eloled, amíg megszaporodsz, és birtokba tudod venni az országot."

Isten megígérte a zsidóknak az Ígéret Földjét. Át kellett menniük a Jordán folyón Izraelbe, és fel kellett venniük a harcot az ott élő törzsekkel. Nem hitték, hogy képesek ezt megtenni. Azt gondolták, hogy túl nagy a cél.

A 2Mózes 23:29-30-ban Isten tulajdonképpen ezt mondja a zsidóknak: "Ismered ezeket az ellenségeket? Nagyobbak, mint te. De nem adom neked az egész földet az első évben. Csak apránként - egy-egy csata megnyerésével - fogod megszerezni. És megerősödsz. Amikor elég erős leszel ahhoz, hogy tudd kezelni az egészet, megkapod mindet."

Amikor azokat a verseket olvastam, olyan volt, mintha ez az ígéret közvetlenül nekem szólna. Rájöttem, hogy nem egy év alatt kell teljesítenem mindent. Isten szolgálatában fogom tölteni életem hátralevő részét, és mindent az ő ütemezése és tempója szerint fogok tenni.

Ez a felismerés olyan önbizalmat adott, hogy nagy célokat is ki mertem tűzni magam elé. Ahogy az Ige működésbe hozta az én hitem, Isten Szava a te hited is működésbe hozhatja.

Beszéljünk róla:

* Mit szeretnéd, hogy Isten elvégezzen az életedben? Hiszed, hogy megteszi?
* Mit gondolsz, Isten mit szeretne elvégezni az életedben? Elhiszed, hogy megadja neked azt, amire szükséged van, hogy azt el tudd végezni?
* Isten melyik ígéretét szeretnéd ma elvenni?

Kit kedvel Isten?

"Az ígéret pedig nem csak azoké, akik a Mózes törvénye alatt élnek, hanem bárkié, aki olyan hittel él, mint Ábrahám." Róma 4,16 (NCV Fordítás)


Isten nem kivételez - eltekint a hátteredtől, beosztásodtől vagy a bűneidtől. Nem számít, hogy vallásos ember voltál, vagy az vagy-e jelenleg, hogy éppen rendelkezel-e bármilyen vallásos háttérrel.

A Róma 4,16-ban ezt találjuk: "Az ígéret pedig nem csak azoké, akik a Mózes törvénye alatt élnek, hanem bárkié, aki olyan hittel él, mint az Ábrahám." (Róma 4,16 - NCV Fordítás). Kik ezek az emberek, akik a Mózes törvénye alatt élnek? A zsidók. A zsidók, akik a leghamarabb ismerhették meg Isten útjait.

Gondolkoztál már azon, hogy miért éppen a zsidók lettek Isten választott népe? Talán jobban szerette Isten őket, mint minket? Nem. Isten egy bizonyos célra választotta ki őket - hogy hirdessék, hogy nincs más igaz Isten. Ők voltak tulajdonképpen a mi misszionáriusaink.

Isten ezt a feladatot mostmár átadta gyülekezetnek, ahol úgy megtalálhatóak a zsidók, mint pogányok és mindenki, aki hisz Jézus Krisztusban. Isten megmentő kegyelme bárki számára elérhető, aki hittel megnyitja szívét: "Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." (Róma 10,13 - NIV fordítás). A mennyben nincs személyválogatás, az igevers nem azt mondja, hogy csak a nagyon jó emberek, az igazán okosak és vallásosak fognak üdvözülni, ha segítségül hívják Isten nevét. Azt mondja, hogy mindenki, aki hozzá kiált, megmenekül.

A legszomorúbb az, hogy hiába tudja nagyon sok ember, hogy Isten felajánlja kegyelmi ajándékát, mégis maguk erejéből próbálnak a Mennybe bejutni. Azt hiszik, hogy vannak dolgok az életükben, amiktől ők elegendően jók, ezért nincs is szükségük Isten megmentő kegyelmére Krisztus által.

Lehet, hogy tettél igazán remek dolgokat az eddigi életed során, de ha azt hiszed, hogy ez elég ahhoz, hogy a Mennybe juss, felejtsd el. Az egyetlen út mindannyiunk számára az, hogy elfogadjuk Isten ajándékát, mely ma is elérhető bárki számára.

Beszéljetek róla:

* Melyek azok az erőfeszítéseid, illetve jellemvonásaid, melyekről azt hiszed, hogy segítenek abban, hogy üdvözülj?
* Mit gondolsz, mi a te szereped a gyülekezet feladatában, hogy terjeszd a megváltás üzenetét azok felé, akikhez még nem jutott el?
* Mit jelent "segítségül hívni az Úr nevét"?

A tiszta szóért.

A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Lelkemet, értelmemet Szentlelkeddel járd át, hogy hitelesen tudjak Rólad bizonyságot tenni ebben a világban! Ámen

   

De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? "
Róma 10,14-15a

A hit ébredése, megerősödése és terjedése az Isten titka és ajándéka. Nem kierőszakolható, nem "jár", Isten adja - ha akarja - ezért a hit nem teljesítményünktől, hanem az Örökkévaló kegyelmétől függ... Akkor minek az ige hirdetése, a meggyőződés propagálása nyilvánosan vagy a reménység megosztása csendes baráti beszélgetésben? Hol az ember része, a nagy isteni elgondolásban?

A hit olyan, mint a táplálék, ami nélkül létezésünk nem képzelhető el. Ha nem eszünk, éhesek leszünk. Elemi ösztönünk az evés, ha lemondunk róla, ezzel életünket tesszük kockára. Az éhség nagy úr, nemcsak az embernél az állatoknál is, s ha kell, a túlélésért ölni is fog az adott ragadozó... Sajnos az ember - alapvető bűnössége (eredendő bűn) okán - akkor is öl, ha nem az életéről van szó, de ez egy másik nagy kérdés.

Az igehirdetés, a testvéri beszélgetés nem más, mint tudomásra hozatala annak, hogy tudom, hol osztják a kenyeret... Luther Márton pár nappal a halála előtt ezt írta: "Bizony koldusok vagyunk mindannyian!" Nem mi sütjük az élet kenyerét, összetételének titkos receptjét sem mi birtokoljuk. Egyetlen, amit tudhatunk, hol osztják ezt a mindennapit... Nemcsak Istenre utalt koldusok vagyunk, de egymás szeretetének koldusai is. Éhesek vagyunk a szépre, a jóra, sokan mégsem a Felülről jövő Kenyeret kívánják, hanem mindenféle gyomor/élet-rontó édességgel zabálják tele magukat.

Sok prédikátorra lenne szükség, akik szavakkal és szavak nélkül bizonyságot tennének az Élet Kenyeréről. Sajnos az egyháztörténet, a mai is arról tanúskodik, hogy sokan - akár szószéken állnak, akár alatta ülnek - a süteményes kereszténységet választják, afféle "hétvégi cukrászdás" variációként... A fejlődéshez, a megerősödéshez azonban kenyérre van szükség, amelyben minden táperő megtalálható! Ősi magyar szavunk ezért nevezi a kenyeret és a kenyérnekvalót életnek. Ebben rejlik az ősi megtapasztalás is: Istenre olyannyira szükségünk van, mintegy falat kenyérre...

Hit...

A mai nap imádsága:

Uram! Elfordult tőled a világ, nem követi szereteted törvényeit, nemcsoda, hogy megundorodik önmagától... Könyörülj rajtunk, hogy el ne vesszünk, s készíts utat mindannyiunknak, hogy hozzád menekülhessünk! Ámen

Szeretett testvéreim: Vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért?
Jak 2,5

Arany János írja 'Fiamnak" c. versében:

    "Mert szegénynek drága kincs a hit.
    Tűrni és remélni megtanit:
    S néki, míg a sír rá nem lehell,
    Mindig tűrni és remélni kell!"

Sokan vannak ebben a világban, akik azt gondolják, hogy a dolgok örök rendje szerint való, hogy legyenek mindig sikeres magasrajutók s "aláhulló" vesztesek. Ők azok, akik elhitetik másokkal is, hogy "férgesének" hullani kell, hogy az emberek nem egyenlőek, hogy az embervilág is ugyanolyan mint az állatvilág, s ne próbáljon más lenni, fogadja el a lét evolúciós törvényeit. S még mielőtt beleszédülnénk ebbe a vélt igazságba, tegyünk fel magunknak egy kérdést: Van-e az állatvilágban olyan, hogy egy fajon belül egyik egyed megöli a másikat csak azért, mert az a másik másképpen gondolkodik? Ne próbáljunk meg keresni, nincs! Gondolatokért csak az ember képes ölni! Már ez is egy alapvető különbség ember és állat között! Volt szociáletika professzorom - a zseniális memórájú Prőhle Károly - jegyezte meg az 1980-as évek közepén egyik előadásában mosolyogva: "Nos igen, ha Földön nem lenne ember, akkor a Föld maga lenne a paradicsom!"

Mindennek az oka, az ember! Földünk, a Naprendszer kékesen csillogó gyöngyszeme csodálatos "képességekkel bír". Igazságos, elosztással nemcsak megszüntethető lenne a mintegy kétmilliárd embertársunk folyamatos éhezése, de a jelen népesség tízszeresének sem kellene éheznie. (Csak az USA képes lenne egymaga ellátni az egész világot gabonával!) Ezzel ellentétben pocsékolunk: Számítástechnikával felvértezett civilizációnk semmivel sem lett jobb, kényelmesebb, nyugalmasabb, mint a korábbi korok embereié. A tévhit, hogy a számítástechnika kiváltja a papírt, eleddig nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. S egy fiatalabbak számára jobban érthető példa: egy Second Life-beli avatár működtetése jóval több energiát emészt fel, mint egy albán polgáré (1310 kWh), fele annyit, mint egy magyaré (3637 kWh), és nem sokkal kevesebbet, mint egy átlagos földlakóé (2436 kWh). Az tehát, ami nincs is, igen sokba kerül...

Mikor lesz ennek vége? Talán 200-300 évbe is beletelik, míg ez a globális trágyaözön visszahúzódik, s az első magyarruhás legény újra dobbanthat itt egy nagyot a lábával. Akkor egyszerű tisztítószerekben mosott, szép fehér ingek fognak lógni a szárítóköteleken, nem lesz Világbank, nem lesz Valutaalap, nem lesz TESCO, DISCO, CASCO, nem lesz Tőzsde, nem lesznek metropoliszok, hanem csak kicsike kis törékeny falvak, ahol az emberek földet művelnek, családban élnek, gyermekeket nevelnek: a gyermekek iskolákba, az emberek velük együtt templomokba járnak. Mindenki, aki él, munkával fogja keresni a kenyerét, és a társadalom élőszövete azonnal kiközösíti, kilöki magából, aki "mások könnye árán" akar élni, aki spekulál, uzsorakamatokat szed, nyíltan és büszkén lop, és még dicsekszik is vele...

A nagyhangú istentagadók, akik nem akarnak gyengék lenni, s mégis azok maradnak, mert gyengeségükben az erőszak után nyúlnak, nem ismerik fel, hogy a lét nem kíméletlen harc, hanem lehetőség, az Istenre-rácsodálkozás fölülről jövő ajándéka. Ezért akik örökölni akarnak olyan kincseket, melyeket nem emészt meg a moly, s a rozsda - kulcsolják össze kezüket, s nyissák meg szívüket...

Isten...

A mai nap imádsága:

Életem adója vagy Uram... Add, hogy létem ajándék lehessen környezetemnek! Ámen

   
Nincs hozzád hasonló, URam! Nagy vagy te,
s hatalmad által nagy a te neved.
Jer 10,6

A zsidó vallásbölcselet azt tanítja, hogy, aki a Tórát tanulja és ?megfejti?, az megérti és felfogja Isten nagyságát. A gondolat szépségének van egy kis szépséghibája: A teremtés csodái mind demonstrálják számunkra Isten nagyságát, de egy dologra soha nem képesek: nem tudják Istent elérhetővé tenni számunkra. Hogyan is foghatná fel a véges a végtelent?

Isten nagysága kicsinységekben mutatkozik meg: virágsziromban, harmatcseppben, fűszál között bóklászó apró bogarak titkos útjaiban. Ezeket meglátni csak alázattal lehetséges, ezért az alázat istenismérvi tulajdonság. Az alázatoskodás pedig pontosan az ellenkezője, hiszen az ilyen ember elfelejti Istentől kapott méltóságát, hogy ti. közte és Teremtője között nem állhat ember...

Isten nagysága nemcsak az életben mutatkozik meg, a halálban is... A halál ugyan elválaszt az élőktől, de nem az Istentől. Isten "élet-pártisága" mutatkozik meg a feltámadásban, s abban, hogy minden embert - eredeti szándéka szerint - örök életre teremtett. Az más kérdés, hogy Isten - mérhetetlen szeretetéből fakadóan - az akarata fölé helyezte az ember szabadságát.

Sok ember számára nem tudatosul, hogy döntéseiknek milyen súlya van... A kimondott igenek/nemek nemcsak itt a földi létben érvényesek, ezek isteni dimenziókat is átugorva megtermik a maguk gyümölcsét ott is. Ezért Isten nagyságát kutatni nem elveszett foglalatosság, hanem valóban életes idő, mely tartalmat teremt a földi életben, s reménységünk szerint hozadéka lesz az "odaát"ban is...

Képmutatás...

URam! Add, hogy ne akarjak mást mutatni, mint ami vagyok, s add,, hogy olyan lehessek, amilyennek Te is szeretnél látni engem! Ámen

    

Tanítás közben így szólt Jézus: "Őrizkedjetek az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha köszöntik őket a tereken, szeretnek a főhelyeken ülni a zsinagógákban és az asztalfőn a lakomákon; felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak: ezekre vár a legsúlyosabb ítélet.

Mk 10,21

"A törvény az törvény!"...sokszor kiabáltak már a történelemben így, amikor nyilvánvaló volt a gazság, a joggal való visszaélés, de az ügyeletes hatalmon lévők mindig a "szent és sérthetetlen" törvényre hivatkoztak - amiket persze ők hoztak. Ha a törvény jó és mindenkit - nemcsak kevesek érdekeit - védi, akkor általában nem kérdőjelezik meg a jó rend szükségességét. Amikor azonban istentelen emberek nyilvánvalóan emberhez méltatlan törvényeket alkotnak, s azokat "istenítik", akkor elgondolkodnak az emberek, vajon kinek az érdekében áll az, hogy egyik ember keservesen szenvedjen a másik 'mihaszna' ember haszontalan jólétéért?

Sajnos mindig voltak, vannak és lesznek farizeusok. Olyanok, akik teljesen helyénvalónak tartják a kettős erkölcsiséget! "Más szemében a szálkát, saját szemükben még a gerendát se" - klasszikus esete ez. Ők azok, akik felháborodnak, ha a történelem erősebb szele/vihara elfújja jogtalan kiváltságaikat, s hirtelen megszűnnek eladdig védett helyeik, kiesnek bársonyszékeikből, mert a csöndes többségnek egyszercsak elege lett az ügyeletes megmondóemberek állandó kioktatásából, a magukat a szellemi arisztokráciába képzelő analfabéták pöffeszkedő média-böfögéséből... Ezt a történelemben úgy hívják: forradalom. Csúnya dolog, amikor a járdák köveiből barikádokat építenek, de ennek mindig mélyebb okai vannak, hiszen az emberek nem önszántukból véreznek el egy ügyért, hanem azért vállalják még a halált, mert már nem bírják tovább elviselni Istentől kapott szabadságuk/méltóságuk sárbatiprását... Bizony felháborító a tegnapi kommunisták mai királykodása az egykorvolt szocialista országokban, de ugyanolyan visszataszító az egykorvolt nemzetrontó/rabló királyok mai utódainak "Hej, mi lehetne itt, ha én lennék a király!" okoskodása is. (Érdemes ide idézni/olvasni Absolont, aki a hatalomért mindenre képes volt, még arra is, hogy apja - Dávid király - ellen másodszor is fellázadjon.)

Jézus útja mindig a másik út. A nem hitt, de mégis létező alternatíva. Igaz, ez göröngyösebb, a keskenyebb, a nehezebb, de ez a jobb kilátást nyújtó, felfelévivő út! Aki ezen jár, az nem keresi-kutatja, kívánja eszelősen mások elismerő pillantásait, hiszen ő nem másoknak, hanem egyedül Istennek akar tetszeni. Aki emberek dicsőítését kívánja, aki embernek akar tetszeni, az emberi elvárásoknak akar megfelelni, ha kell mindenáron, azok bűvöletében él, s számára a látszat mindennél fontosabb; aki pedig az Istennek akar élni, az Isten szívbeírt törvényeit kutatja, ezért nem a külsőre, hanem a belsőre, a lélek dolgaira koncentrál. Aki Jézus lábnyomába lépni igyekszik, az nem ítélkezik, hanem imádkozik, nem felemészt másokat, hanem magát adja, magából táplál másokat... ezért élete szép és teljes lesz. Ez nem múló boldogság nem emberi ígéret, hanem isteni -, a hozzá tartozó Égi garanciával...

Szenvedés...

A mai nap imádsága:
URam! Add nekem szeretetedet, hogy el tudjam hordozni azt is, ami fáj! Ámen


Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent.
Jób 19,25-26

Szenvedések közepette is (meg)látni Istent - a gondviselés-hit koronája... Kevesek kiváltsága ez, a szentek EGY-ügyűségének nem mindennapi ajándéka. A szenvedésben ugyanis az átlag-ember - persze ilyen ún. átlag-ember nem létezik, legfeljebb általános magatartást tanúsító - elfordul Teremtőjétől. A nagyon nagy szenvedés aztán közel viszi az embert Alkotójához, a nagyon nagy jólét pedig általában eltávolít. Nincs nagyobb kísértés a nélkülözésnél, s nincs veszélyesebb a kevély szívnél!

Jób - ez az irodalmi figura, hiszen egy bölcsességirodalmi kitalált személyről van szó - azt a hitet személyesíti meg, mely hit túllát a testiség horizontján. A komolyan hívő ember számára ugyanis nem a látható test számít, hanem a láthatatlan dolgok: legelőször is az Isten, Aki benne van mindenben. Ő ugyanis ott is jelen van, ahol, mi a semmit gondoljuk, s "Ő történik" ott is, ahol mi véletlent hiszünk, s független, előre nem látható körülményeket vélünk látni. Isten megvilágíthat minket a sötétséggel is, s Ő adhat a hiányon keresztül is! Ezért is mindenható a Mindenható!

A jóbi hit szerint Isten az, aki kivált/megvált a nyomorúságtól, hiszen a testben levés az nem csak öröm, de egyben bánat is. Sok idős ember panaszkodta már el, hogy van jó is az életvégi rosszban, mert az ember legalább nem kapaszkodik foggal-körömmel ebbe az anyagvilágba! S valóban, mire az ember leéli a többnyire hiábavalósággal teli 70-80 esztendőt, eladdig annyi igazságtalanságot, fájdalmaz és szomorúságot tapasztal, hogy sokszor már elege van ebből a "szép világból", s (el)vágyakozik egy hite szerint jobb(!)-ba...

Sokszor mosolygok azokon a keresztény testvéreimen, akik a "Szent Szellemet" idézgetik, s győzködni próbálnak, hogy a bizony három rész van az emberben: test, lélek és persze szellem. Nos, számomra már az is probléma, hogy a testit külön tudjam választani a lelkitől! Melyik rész akarta/kívánta bennem ezt vagy azt? A testem vagy a lelkem?... A válasz nem is olyan egyértelmű, de hát elfogadom, hogy bennem lehet a hiba, s a szellemi fejlődésnek még nem állok azon a szintjén, hogy ezeket a dolgokat biztonsággal, perfekcióval külön tudjam választani... S ha valaki azt gondolja, hogy bántani akarom ezeket a keresztény, hívő embereket, annak újbóli elolvasásra ajánlom Jób könyvét! Ez könyv ugyanis a maga egészében próbál választ adni az emberlét egyetemes szenvedés-problémájára az istenfélő Jób történetén keresztül -, de ez mégsem sikerül, nem sikerülhet...

Soha nem is fog sikerülni, mert a szenvedés, a szeretettel együtt az Isteni titokzatosság része, amit csak hittel befogadni lehet és egy életen át hordozva forgathatjuk szívünkben, de megérteni soha nem leszünk képesek... Amikor pedig már érteni is fogjuk, az már nem ebben a világban, hanem abban másikban lesz, ami felé tartunk egész életünkben!

Szolgálat...

Imádkozzunk!
URam! Add, hogy mindazzal szolgálni tudjak, amivel megajándékoztál! Ámen



(Jézus) szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. ...felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.
Jn 13,1b és 4-5

Ismerős történet: Jézus szolgál, s ezzel példát ad tanítványainak. Az ige "üzenete" egyszerű és világos: szolgáljunk hát mi is! No, ennél azért "több van" ebben a rövid evangéliumi tudósításban...

A szolgálat az nagyon fontos, hiszen enélkül nem működik a társadalom, de óriási a különbség a szolgálat és a szolgáltatás között. A pizza-futár munkája szolgáltatás, a tűzoltóé, a katonáé, az orvosé: szolgálat, hiszen ő saját életének veszélyeztetése árán is végzi hivatást, megy be az égő házba, vállalja, hogy betegek között maga is beteggé válhat. Vannak, akik csak azért "szolgálnak", mert ezzel érdemeket kívánnak maguknak szerezni. Jézus URunk a Hegyi Beszédében ezt így tanítja: "hogy lássák őket az emberek és megdicsérjék"... Megint mások azért szolgálnak, hogy lássa őket Isten és megjutalmazza. Vannak olyanok is, akik csak kötelességteljesítésből szolgálnak, s persze ez is erény egy ilyen felelősség-kerülő és a kötelesség alól kibújni-akaró világban, de az igazi szolgálat az nem ez. Aztán vannak, akik szánalomból tesznek jót másokkal, és ez is dicséretes egy ilyen kíméletlen és irgalmatlan világban, amiben most élünk, de ezek nem azok a szolgálati formák, amit a Mester példaként a tanítványok elé élt.

Így olvashatjuk itt Jánosnál: "Jézus szerette az övéit e világban, mindvégig szerette őket." Nos, ez az, ami mássá teszi Jézus szolgálatát, s ha az Ő nyomdokában járunk, akkor a mienket is. Egészen más az a szolgálat, ami szeretetből fakad. Az édesanyák szolgálata szeretetből fakad: s ez olyan hivatássá magasztalja hétköznapi cselekedeteiket, hogy azokat egész életen át nem tudjuk nekik meghálálni. Visszaszolgálni nekik mindazt, amit tettek értünk soha nem tudjuk, csak továbbadni a következő generációnak! (Ez egyébként Isten akarata is!) Ha mindenki így, ilyen diakóniai (szolgáló) lelkülettel élne ebben a világban, akkor más lenne ez a világ! Krisztus URunk arra tanít minket, hogy ne azokkal tegyünk jót, akik azt viszonozzák nekünk, hanem azokkal, akik nem tudják visszaszolgálni.

Isten bölcsen úgy teremtette meg ezt a világot, hogy az életünk akkor teljesül be, ha szolgálunk egymásnak. Ha valaki arra törekszik, hogy őt szolgálják, akkor lehet, hogy nyereségnek éli meg életét, de Isten számára végül is elvész. Aki pedig képes lemondani önmagáról a szolgálat kedvéért, az nemesedik, s szolgálatán keresztül megnyeri az egész világot! A keresztény ember szolgálatának az alapja tehát a szeretet, de nem a sajátja, hanem az Istené, mert Ő mindennél előbb szeretett minket...

Világosság...

A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Szeretnék sokszor elbújni... Nem Teelőled, hanem a világ elől! Jó lenne nem látni mindazt a gonoszságot, emberi önzést, amire rávilágít Szent Igéd fénye. Kérlek adj nekem türelmet, s hitet, hogy meg ne lankadjak követésedben, s el ne veszítsem reménységem derűjét! Ámen

Világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.
Ef 5,8b

Színszimbolikában az arany, az ezüst, a fehér az Isten "színei"... Ide tartozik még a piros is, hiszen az a vér, az élet színe. Tény, hogy az arany az örökkévalóság szinonímájává vált, s tény az is, hogy az az arany/ezüst csillogása igen gyakran elhomáyosítja az emberek világ-látását. Szeretjük a fényt, de még a csillogást is, ha nem is hivalkodunk vele, hiszen a fény az életet jelenti. Így tavasszal újra és újra átélhetjük a csodát, hogy néhány nap alatt zöldbe szökken a határ, újraindul a teremtettség megújulási rendje, s azt mondjuk sóhajosan: Na végre tavaszodik! A sötét, hideg Tél után különösen is vágyakozunk a meleg tavaszi napsugarakra, melyek nemcsak testünket de a szívünket is melengetik. Hiába, a tavasz az élet ünnepe, no meg a szerelemé is, s a sok-sok virág, a bőrünk alá bújó illatok mind ezeknek a szolgálatában állnak. Nos, nincs is szebb a tiszta szerelemnél, nincs felemelőbb, s megnyugtatóbb a Nap fényénél. Kell nekünk a világosság, ha nincs világosságunk, akkor végünk van, elhervadunk...

Pál apostol azonban többet állít az efezusiaknak: Ti vagytok a világosság, ti vagytok a fény! Egyrészt örülünk ennek - ez is az evangélium része -, másrészt pedig megrettenünk attól a kihívástól, hogy mi magunk is világosság vagyunk. Ha nem is járja át életünket a mennyei fényesség - mert életünk olykor csak pislákoló, füstölgő mécseshez hasonlítható -, az etikai sötétségben botorkáló 21. századi ember számára még ez a kevéske fényecske is iránytmutató vakító fényesség! Noéról azt olvashatjuk, "fedhetetlen volt a maga nemzedékében" - pedig nem volt az, olvashatjuk egy rabbinikus magyarázatban -, csak olyannyira elaljasult az embervilág körülötte, hogy az ő istenszerető átlag normalitása mások szemében istenes életű rendkívüliséget jelentett. Így ma is állíthajuk, bizony, mi mai keresztények nem vagyunk szentek, de a világ mostani gonoszságát látva még így, töredékes kereszténységünkben is istenes jellé válhatunk.

Az, hogy világosság vagyunk, mert tükröződik rajtunk az Isten szeretetfénye, még nem jelenti azt, hogy mi magunktól, a magunk erejéből világolnánk ebben a világban. Isten elhívott minket erre a méltóságteljes feladatra, lehetőséggel ajándékozott meg, de ebbe bele kell nőnünk, mint gyermeknek a felnőttkorba. A gyermek sem felnőttként születik, csak a kíváncsiság készségét, a megismerés lehetőséget hordozza magában, hogy egykoron gondolkodó felnőttként, felelősségteljesen élő krisztusi emberként éljen. Ha Isten gyermekei vagyunk - márpedig azok vagyunk, hiszen ez az evangélium üzenete -, akkor azt akarja az Isten, hogy növekedjünk/nevelődjünk, mint ahogyan az a jó gyermekek sajátja. Isten felénk megnyilvánuló szeretetét gyermeksírásunkkal is lehet dicsérni, de ennél többre vagyunk elhívva! Nincs lehangolóbb az infantilis keresztényeknél, az egyházban is megnyilvánuló gyerekes attitűdöknél... Félreértés ne essék, ez nem azonos a jó értelmében vett "szent naivitással", mely az Isten békességéből táplálkozik! Arra gondoljunk csak, amikor torzsalkodás, veszekedés és egymásramutogatás jellemzi a krisztuskövetők egy-egy táborát, akkor bizonnyal ez nem az az elhívott állapot, amiben Isten látni kívánja az övéit...

Világosságban járni jó dolog. Nemcsak azért, mert kisebb valószínűséggel esünk gödörbe, sokkal inkább azért, mert érezhetjük az Isten Napfényének ízét, mely az egyedüli garanciája annak, hogy ne keseredjünk meg, s a fényfelé törekvő életünkben felfedezzük Istentől rendelt sorsunkat...

A római út az üdvösségre

„…Isten kegyelmi ajándéka az örök élet…” (Róma 6:23)

Üres az életed? Békére vágysz? Annak tudatára, hogy bűneid megbocsáttattak, és arra a bizonyosságra, hogy otthonod van a mennyben? Akkor ma helyezd a bizalmadat Krisztusba, és tedd Őt az életed urává! „Hogyan?” – kérdezed. Válaszd a római utat az üdvösségre (amit a Rómaiakhoz írt levélben találsz)!

Első lépés: „bűnösként összeállítottuk ezt a hosszú és sajnálatos listát… és bebizonyítottuk, hogy teljességgel képtelenek vagyunk azt a dicsőséges életet élni, ami Isten akarata a számunkra” (Róma 3:23 TM). Lásd be: mindannyian bűnösek vagyunk a lelkünk legmélyéig, és kétségbeejtően szükségünk van Megváltóra.

Második lépés: „Dolgozz keményen a bűnnek egész életedben, és a nyugdíjad a halál lesz. Isten ajándéka viszont valódi élet, örök élet, amit Jézus ad át” (Róma 6:23, parafrázis). Az evangélium „jó hírt” jelent, és a jó hír a következő: a bűneidért (mindegyikért) ki lett fizetve az ár a kereszten.

Harmadik lépés: „Isten kockára tette a szeretetét értünk, amikor Fiát feláldozva halálra adta, amikor mi még teljesen hasznavehetetlenek voltunk a számára” (Róm 5:8 TM). Az üdvösséget nem tudod jó cselekedetekkel kiérdemelni, sem azzal, hogy jó a jellemed. Isten ajánlja fel neked ingyen. Csak annyit kell tenned, hogy hittel elfogadod.

Negyedik lépés: „Nem „teszel” semmit, egyszerűen Istenhez kiáltasz, bízva abban, hogy Ő megteszi érted. Ez az üdvösség… mondd ki, mondd ki hangosan: „Isten minden elrendezett közte és köztem!” (Róma 10:9-12 TM).

Most pedig imádkozz ezekkel a szavakkal: „Uram, átadom az életem neked. Jöjj a szívembe! Hit által elfogadom az örök élet ajándékát. Köszönöm, hogy mindent elrendeztél közted és köztem, Jézus nevében, ámen.”

Isten és a pénzed

„Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” (Máté 6:21)
A Biblia azt mondja: „Jézus… nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe…” (Márk 12:41). Próbálj őszintén válaszolni a következő kérdésre: „Másmilyen lenne az adakozásom, ha Jézus hozná a perselyt és figyelné, hogy mit írok a csekkre?” Igazából pontosan ezt teszi. Minden alkalommal, amikor Isten azt kéri, hogy adj, figyeli az engedelmességedet, a következetességedet és a nagylelkűségedet vagy annak hiányát. Nem az alapján tesz mérlegre, hogy mennyit adsz, hanem az alapján, hogy mennyid van, és mennyit tartasz meg. Ezért mondta Jézus: „Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is”.

Nos, mivel minden emberi vállalkozás mulandóságra ítéltetett, csak Isten országának „…nem lesz vége…” (Ézsaiás 9:6), nem nehéz rájönni, hogy hová érdemes befektetni, igaz? Mégis ki az közülünk, akit nem foglalkoztat jobban álmai otthona itt a földön, mint örök otthona a mennyben? Jézus ezért kérdőjelezi meg újra és újra értékrendünket. Megfigyelted már valaha, hogy milyen sok ember igyekszik nagy adományokat adni Isten munkájára a halálos ágyán? Talán azért van ez, mert a ravatalról messzebbre látni! „…gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben…” (Máté 6:20). Jézus azt mondja nekünk: „Nem vihetsz magaddal semmit, de előre tudod küldeni”. Hála Istennek a nagylelkű örökhagyókért, de nem gondolod, hogy bölcsebb lenne még életedben adakozni, és élvezni annak kettős áldását, hogy látod a pénzedet Isten országában kamatozni, miközben még itt vagy és örülhetsz ennek? Összegzésül: ha tudni akarod, hogy mi az, ami valóban fontos számodra, figyeld meg, hogy mit kezdesz a pénzeddel!



„Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából!” (Példabeszédek 3:9)
Ahhoz, hogy a Szentírás alapelvei szerint élj, és anyagilag is áldott légy, három dolgot kell megőrizned emlékezetedben. Először: ne felejtsd el, hogy minden Istené. Lehet, hogy a folyószámlán a te neved van, de ez ne tévesszen meg! „Bizony tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk” (1Krónika 29:14). Igazság szerint te csak végrehajtója vagy Isten akaratának. Tehát ha Ő azt mondja, hogy adományozz egy bizonyos összeget, ne mondd: „Majd még gondolkodom rajta, aztán szólok, hogy döntöttem”. És ne próbálj alkudozni, mert minden engedelmes tett másik oldalán egy áldás vár! „Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival” (Ézsaiás 1:19).

Másodszor: emlékezz arra, hogy Isten a forrásod! Nincs semmid, amit nem Ő adott neked: „minden jó adomány… a világosság Atyjától száll alá…” (Jakab 1:17). Nincs abban semmi rossz, ha élvezed, befekteted, vagy megosztod másokkal a pénzedet, amíg egyedül az élő Istenben bízol, „aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk” (1Timóteus 6:17). Harmadszor: ne felejtsd el, hogy minden pénzügyi döntés egyben spirituális döntés is. A csekkfüzeted az értékrendedet tükrözi. A tiéd mit mutat? Amikor adakozásról volt szó, a macedóniai keresztények helyesen cselekedtek: „…erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak… először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából” (2Korinthus 8:3-5). Ha Istennek adod a szíved, nem lesz probléma számodra, hogy bármi mást is neki adj.

„Drága kincs és olaj van a bölcs hajlékában, az ostoba ember pedig eltékozolja azt.” (Példabeszédek 21:20)
Ha jó sáfára akarsz lenni mindannak, amit Isten rád bízott, tedd a következő négy dolgot!

Először: csökkentsd az adósságaidat! A bölcsesség vezessen, ne az ösztönök. Az anyagi biztonság kulcsa az, hogy kevesebbet költesz, mint amennyit keresel. Ha elborítanak az adósságok, az előre elkötelez, és meghatározza, hogy merre haladhatsz. Amit ma teszel, az az egyetlen, amivel hatást gyakorolhatsz a holnapodra.

Másodszor: emlékezz, a készpénz a nyerő! Ne töprengj bonyolult befektetési stratégiákon, amíg nincs legalább három-hat havi megélhetésre elegendő tartalékod a bankban! Így fel vagy készülve mindenre, ha bármilyen vészhelyzet adódna – mert fog. A Biblia azt mondja: „A bölcs házában tartalékok vannak…, de az ostoba mindent eltékozol” (Példabeszédek 21:20 NIV).

Harmadszor: tűzz ki hosszú távú pénzügyi célt, és ehhez viszonyítsd az ügyeidet! Az oroszlánszelídítők széket használnak az idomításhoz. Miért? Mert az oroszlán megpróbál mind a négy lábra egyszerre összpontosítani, és ettől összezavarodik. Koncentrálj a hosszú távú célra! Végül: ne csak megtakaríts, hanem vess is! „…aki bőven vet, bőven is arat” (2Korinthus 9:6). Valódi anyagi szabadságot ad, ha az adakozás többé nem fenyegeti a biztonságérzetedet, mert megtanultad, hogy ha következetesen vetsz Isten országába, az mindig aratást fog hozni. Az igazság az, hogy nincs is ennél jobb életmód!

JÓBAN, ROSSZBAN

„...szerette övéit... szerette őket mindvégig." (János 13:1)

Egy forgalmas reggelen egy nővérke a sürgősségi rendelőben leültetett egy idősebb úriembert, aki azért jött, hogy varratokat szedjenek ki a kezéből. A férfi ezt mondta: „Nővérke, én sietek. Egy óra múlva fontos találkozóm van." A sor előtte nagyon lassan haladt, és ő egyre aggodalmasabban nézte az óráját. A nővér tudta, hogy így semmi esélye, hogy odaérjen a találkozóra, ezért beengedte a vizsgálóba, ellenőrizte általános állapotát, és megnézte a sebét. Látta, hogy a seb szépen gyógyult, ezért az orvossal megbeszélve a helyzetet, engedélyt kapott arra, hogy eltávolítsa a varratokat, és új kötést tegyen a sebre. Megkérdezte a férfitől: „Egy másik orvoshoz siet megbeszélt időpontra?" Az idős úr így felelt: „Nem, a feleségemhez megyek az idősek otthonába, hogy együtt reggelizzünk". A nővér a felesége állapotáról érdeklődött, és megtudta, hogy Alzheimer-kórban szenved. „Zokon fogja venni, ha nem ér oda idejében?" A férfi erre azt mondta, hogy a felesége már öt éve fel sem ismeri. A nővér csodálkozva kérdezte: „És ön mégis minden reggel meglátogatja, akkor is, ha ő nem is tudja, hogy kicsoda ön?" Az idős ember elmosolyodott, megveregette a nővérke kezét, és így felelt: „Ó, igen. Ő nem tudja, hogy én ki vagyok, de én tudom, hogy ő ki!" Szeretni jóban és rosszban azt jelenti, hogy elkötelezitek magatokat egymásnak az élet minden idejére és minden körülményére. Krisztus is így szeretett minket: „...szerette övéit... szerette őket mind­végig". Ezért mondja ezt: „Uj parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!" (János 13:34).

TALÁLKOZTAM A MESTERREL

„…láttuk az ő dicsőségét…” (János 1:14)

A Biblia azt mondja: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. Személyesen ismerni az Úr Jézus Krisztust annyi, mint szeretni őt, szeretni őt azt jelenti, mint szolgálni őt, és szolgálni őt azt jelenti, hogy megtapasztaljuk az élet legnagyobb örömét és beteljesedését. Egy ismeretlen szerző írta a következőket Jézusról. Ha te is úgy ismered őt, mint Uradat és Megváltódat, a te szívedben is visszhangra fog találni. Ha nem, akkor azért imádkozunk, hogy akard őt elfogadni még ma Uradnak és Megváltódnak.
„Az élet útját könnyű léptekkel jártam, követtem, ahová a kényelem és az élvezetek vezettek; amíg egy napon, egy csendes helyen, szemtől-szembe találkoztam a Mesterrel. A célom hivatal, rang, gazdagság volt, sokat gondoltam a testemre, és semmit sem törődtem a lelkemmel; azért léptem pályára, hogy megnyerjem az élet őrült futamát, amikor szemtől-szembe találkoztam a Mesterrel. Találkoztam vele, megismertem őt, és belepirultam, amikor láttam, hogy rajtam függő szemei tele vannak fájdalommal. Remegve a lábai elé estem aznap, és fellegváraim mind szétfoszlottak és eltűntek. Szétfoszlottak és eltűntek, és helyükön semmi mást nem láttam, csak a Mester arcát; Hangosan kiáltottan: »Ő add, ő tedd, hogy kövessem átszegett lábad nyomát!« Most már minden gondolatom a többi ember lelkének megmentése volt; én is elveszett voltam, és Ő megtalált; akkor, amikor egy napon egy csendes helyen szemtől-szembe találkoztam a Mesterrel.”