2017. június 8., csütörtök

A szülői szeretet ereje


„Izsák Ézsaut szerette… Rebeka viszont Jákóbot…” (1Mózes 25:28)
Az ítélet a következő: Kiderült, hogy gyermekeid viselkedése többet mond el szülői képességeidről, mint a génjeikről. Ézsau és Jákob története tökéletes példája a kivételezésnek, a testvérféltékenységnek, a feltételes szeretetnek és a szülői kudarcoknak (1Mózes 25-28 részek). Az ikrek úgy különböznek egymástól akár a tűz és a víz. Ézsau természetkedvelő sportember, míg Jákob egy csendes, visszahúzódó, érzékeny típus. Az ennyire eltérő személyiségek nagy kihívás elé állítják szülői képességeinket. Ám a döntő különbség nem a fiúk között volt, hanem a szülők között, és a szülök és gyermekeik között. Izsák és Rebeka, mint szülők nem voltak egységben, és nem szerettek feltétel nélkül! „Izsák Ézsaut szerette, mert ízlett neki a vad”. Ez volt a döntő pont családjuk működésképtelenségében! Az apa szeretete feltételeken múlt. Ha Ézsau finom vadhúst hozott haza, akkor az apja szerette. Alapjában véve háromféle szeretet van: szeretlek, ha betöltöd a szükségeimet; szeretlek, mert betöltötted a szükségeimet; és szeretlek mindennek ellenére, semmit sem várva tőled – ilyen az Isten szeretete, ilyen szeretetre van szüksége minden gyermeknek a szüleitől. Az önző szülői szeretet azt kívánja a gyermektől, hogy folyamatosan bizonyítsa, méltó szülei szeretetére. Izsák csak akkor és azért szerette Ézsaut, ha fia betöltötte igényeit. De a feltételes szeretet olyan, mint a feltételes szabadlábra helyezés. Csak átmeneti jóváhagyás, kiérdemelt kedvezmény, ami miatt a gyermek folyamatosan azt érzi: „ha nem azt teszem, amit te akarsz, és nem az vagyok, akit te akarsz, akkor el fogsz utasítani”. Mindez bizonytalanságot, alkalmatlanság érzetet, aggodalmat, hazudozást, depressziót, önpusztító gondolatokat szül a gyermekben. Az osztályzatoknak, kinézetnek, talentumoknak és képességeknek semmi köze a szeretethez. Talán ellentmondásnak tűnik, de a gyermeked teljesítménye és viselkedése jelentősen javulni fog, ha tudja, hogy feltétel nélkül szeretik.



Izsák kivételezése idézte elő a rivalizálást két fia között. Néhány estben a rivalizálás természetes és egészséges, és általában kinőhető, de nem volt az Ézsau és Jákób esetében. Az idő az ő rivalizálásukat gyűlöletbe fordította. Hajlamosak vagyunk Ézsau haragját hibáztatni, de a testvére, Jákób sem volt ártatlan áldozat. Egyszer amikor Ézsau nagyon éhes volt, Jákób kicsalta tőle az elsőszülöttségi jogát egy tál lencséért. Később Ézsaunak adva ki magát, elorozta idős atyjuk prófétai áldását bátyja elől. Honnan származott ez a mérgező rivalizálás? Jó gyermek a rossz gyermek ellen? Nem igazán! „Izsák Ézsaut szerette.” Ézsau megkapta apja szeretetét, emiatt Jákob neheztelt rá, mert ő nem kapta azt meg, bármennyire akarta is, csak visszautasítást kapott. Jákob nem tudta megkapni apjától azt a szeretet, amely után sóvárgott, így azt ragadta meg, amit tudott: az elsőszülöttségi jogot és az áldást. Amikor megvonjuk szeretetünket gyermekinktől, önpusztítóvá válnak, hajszolni kezdenek minden szeretet-pótlékot, amit meg tudnak szerezni tőlünk vagy más forrásból. Jákób nem született rossz fiúnak. Izsák szeretetének kudarca és kivételezése Ézsau felé okozta azt, hogy Jákób visszautasítottnak érezte magát, és meggyűlölte bátyját, mert őt vélte problémái okozójának. Ézsau sem született rossznak. Anyja, Rebeka viszont Jákóbot szerette, és segített neki kifőzni, hogyan lopják el az áldást. Jákóbot nem szerette az apja, Ézsaut nem szerette az anyja. A szülők nem egy oldalon álltak. Kivételezésük egyik fiukat száműzötté tette, a másikat egész életére kudarcra programozta. Szülők, jól fontoljátok meg, mekkora hatalmatok van gyermekeitek életének formálására!



A szülők elutasító viselkedése két szélsőséghez vezethet a gyermekeknél: nevezetesen a lázadáshoz, és a megalkuváshoz. A gyermekek lázadásának gyökere az elfogadottság iránti szükségük. Ézsau ismerte az alapelvet, mely szerint házasságához szülői jóváhagyás szükséges. Sértődöttségét mégis úgy mutatta ki áskálódó anyja ellen, aki nem tudta őt szeretni, és segített testvérének kiforgatni őt az örökségéből, és szeretetlen apja ellen, hogy lázadt Isten törvénye és a család törvénye ellen, és idegen népből hozott feleségeket, amit mindenki ellenzett (1Mózes 26:34). Lehet, hogy Ézsau érzett némi beteges elégedettséget, amikor anyja panaszkodott: „Megutáltam az életemet a hettita leányok miatt” (1Mózes 27:46). Amikor gyermekink abbahagyják az iskolát, megszöknek, teherbe esnek, elhagyják a gyülekezetet, drogoznak, alkoholt fogyasztanak, tiltott szexuális viszonyba bonyolódnak és katasztrofálisan házasodnak, sok esetben csak azt akarják mondani: „Majd én megmutatom nektek!”
Most nézzük a megalkuvást: Ézsau lázadása nem nyerte meg anyja szeretetét, ezért apjánál az ellenkező taktikát próbálta ki, azt remélve, ha apja kedvére tesz, megszerezheti szeretetét. Amikor megtudta, hogy apja helyesli Jákob házassági döntését, ebben is igyekezett apja kedvében járni. „Amikor látta Ézsau, hogy apja, Izsák, a kánaáni leányokat rosszaknak tartja… feleségül vette addigi feleségein kívül Mahalatot” (1Mózes 28:8-9), aki ugyan Ábrahám unokája volt, de sajnos Izmael lánya. A gyermek, akárhány éves is, mindent meg fog tenni, bármennyire irracionális vagy önromboló is az a viselkedés, hogy általa elnyerje vagy megtartsa szülei szeretetét. Működött ez Ézsaunál? Nem. Bármit tett, nem tudta megszerezni apja szeretetét. Az igazi probléma az én-központú szülő volt, aki csak akkor szeretett, ha számára előnyös volt. Természetesen Jákób és Ézsau felnőtt emberek voltak, akik felelősek saját döntéseikért. A szülők azonban, mint a fazekas, rendelkeznek azzal a hatalommal, amellyel formálhatják gyermekeik jellemét, viselkedését, meggyőződését, és egész életüket. Szülők, gyermekeiteknek egész életük során semmi sem számít jobban, mint feltétel nélküli szeretetetek.



A próféta azt írja: „Atyáink… vétkeztek… nekünk kell hordanunk bűneik terhét” (Jeremiás siralmai 5:7) Szülők, nincs nagyobb felelősség, mint a tiétek! Bármilyen gyarlók és gyengék vagytok is, Isten csodálatos hatalmat adott kezetekbe: a következő generáció formálásának hatalmát. Az üzleti életben aratott siker vagy bukás jelentősége össze nem hasonlítható azzal, ha sikert érsz el, vagy kudarcot vallasz szülőként. Ha hibázol, gyakran a gyermekeid fizetik meg tévedéseid árát. Sokan csodáltuk áhítattal bölcsőben fekvő ártatlan gyermekünket, és így imádkoztunk: „Ó, Istenem, bárhol máshol hibázhatok, csak azt ne engedd, hogy ezt elrontsam!” Isten válaszol erre az imára, de ez tőled is elkötelezettséget kíván három területen.
Először: teljes elköteleződés gyermekeid felé. Ez azt jelenti, hogy ott vagy a futballmeccseken, a színházi előadásokon és társadalmi eseményeken akkor is, ha kimerült vagy; és részt veszel gyermeked lelki, érzelmi és tanulmányi fejlődésében.
Másodszor: feltétel nélküli elfogadás. Ez azt jelenti, hogy még akkor is, ha nem azzá akarnak válni, amiben te reménykedtél, teljes szívvel támogasd őket abban, hogy azzá lehessenek, amire Isten tervezte őket!
Harmadszor: folyamatos biztatás. Akár nyernek, akár vesztenek, akár igazuk van, akár tévednek, akár jó híredet keltik, akár szégyent hoznak rád, te értsd meg, támogasd és bátorítsd őket, azzal, hogy hiszel az istentől kapott képességeikben, és tudatosítod bennük, hogy soha nem utasítod el kőket, bármi történik is. Mi van akkor, ha későn kaptál észbe, gyermeked élete kisiklott, és te tudod, hogy te rontottad el? Valld be az Úrnak, és nekik! Tudják, hogy elrontottad, de a gyermekek nagylelkűek a megbocsátásban! Kérd Istent, és hidd el, hogy Ő megváltoztat téged, és megváltoztatja őket is. Isten megígérte: „Kárpótollak azokért az évekért…” (Jóel 2:25), amelyeket a hibák és mulasztások megraboltak.


HIDD EL, ISTEN JÓT TARTOGAT!

„Te ígérted szolgádnak ezt a jót.” (2Sámuel 7:28)



Minden nap azon igyekszünk, hogy hitben járjunk, ne látásban (ld. 2 Korinthus 5:7). Ez azonban nem megy könnyen. Az kell hozzá, hogy gondolataink átitatódjanak a Szentírással, így tudunk hitbeli döntéseket hozni, amikor lehetetlennek tűnő helyzetekkel kerülünk szembe. Hogyan lehet fejleszteni ilyen hitet? Ahhoz, hogy egy kapcsolat kibontakozzon, mind a két félnek időt és energiát kell belefektetnie arra, hogy megismerjék egymást. Tartós kötődés a bizalmon alapul és a másik ember szokásainak és jellemének bensőséges ismeretén. Ugyanez igaz az Istennel való kapcsolatra is. Idővel, ahogy megbizonyosodsz hűségéről, egyre könnyebben el tudod engedni a félelmet és bizalommal tudod helyettesíteni. Egy író így fogalmazott: „Istent úgy tudjuk megismerni, ha vele járunk, ha időt töltünk Igéjével, ha megismerjük tiszta jellemét és kifogyhatatlan szeretetének számtalan példáját, melyet biztos ígéreteivel mutat meg. Istent megismerni imádságban lehet, vele beszélgetve, megosztva vele életünk minden apró részletét és mindazt, ami szívünkben legbelül zajlik. Ő már úgyis tudja mindezt, de élvezi a bensőséges beszélgetést. Mint minden kiegyensúlyozott kapcsolatban, így itt is igaz: nem lehet, hogy mindig csak mi beszéljünk. Időt kell adnunk a hallgatásra, arra, hogy csendben az Úr előtt legyünk, elcsendesítve gondolataink zaját és érzelmeink rohamait.” Ne feledd, a félelem csak abban a légüres térben tud munkálkodni, ahol hitednek kellene lennie. A félelem arra épít, amit látsz és hallasz. A hit azon alapul, hogy tudod: Isten Igéje megbízható, és hogy ő jót ígért azoknak, akik hisznek benne!




Szent élet

„Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek…” (1Thesszalonika 4:3)
A „megszentelt” szó azt jelenti, „elkülönítve” egy különleges célra. Nézzük csak meg az ószövetségi Szent Sátort: „Azután így beszélt az Úr Mózeshez: Készíttess egy mosakodásra való rézmedencét… hogy abban mossák meg kezüket és lábukat Áron és fiai. Mosakodjanak meg a vízben, mielőtt bemennek a kijelentés sátrába…ha az oltárhoz járulnak, és szent szolgálatot végeznek, vagy tűzáldozatot mutatnak be az Úrnak” (2Mózes 30:17-20). Miért kellett megmosniuk kezüket és lábukat? Azért, mert a kezeink a tetteinkről beszélnek, a lábaink pedig arról, merre jártunk – és mindkettő naponta megtisztításra szorul. A zsoltáros ezt írja: „Uram, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden? Az, aki feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól” (Zsoltárok 15:1-2).
Pál rámutat: „Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is; amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók” (2Timóteus 2:20). Ez nem a megváltásra vonatkozik; ha keresztyén vagy, akkor már bent vagy a házban. Nem, ez arról szól, hogy megtisztítod cselekedeteidet, hogy Isten megbecsült tisztségben használhasson. Ha már régóta jársz Istennel, akkor ő magasabb szintű elkötelezettséget követel! A. W. Tozer írja: „Gondolj csak azokra az emberekre, akik ráébrednek, hogy a vallásosságuk már csak rutin. Sok mindent felfedeznek magukkal kapcsolatban. Rájönnek, hogy idősebbek lettek ugyan, de nem szentebbek. Az idő az ellenségük, nem a barátjuk… semmivel sem voltak jobbak tavaly, mint az azt megelőző évben.” Oswald Chambers írja: „Szeretem-e egyre jobban és jobban Istent, a Szent Istent, vagy inkább azt az elképzelt barátságos valakit, aki azt mondja: »Ó, ugyan, a bűn nem számít«?” Igen, igaz, hogy Isten kegyelme nagyobb a mi bűnünknél, de: „ha az Úr Lelke munkálkodik bennünk, egyre inkább hozzá hasonlóvá válunk” (2Korinthus 3:18 TLB)


SZENVEDÉLYESEN ELTÖKÉLT


„Én pedig nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg… Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő…” (Ézsaiás 50:5-7)
Ézsaiás ezt mondta: „Arcomat megkeményítem, mint a kő, mert eltökéltem, hogy megcselekszem az Ő akaratát” (Ézsaiás 50:7 NLT). Soha nem érhetsz el valódi sikert, ha nem keresed szenvedélyesen. A zsoltáros ezt írta: „Kész a szívem…” (Zsoltárok 57:8). Egyes fordításokban ezt olvashatjuk: „rendíthetetlen a szívem”, ami azt jelenti, hogy sziklaszilárdan eltökélt. Henry Ford szenvedélyesen érdeklődött az automobilok iránt. Thomas Edison szenvedélye a fény volt. A Wright fivérek a repülés szerelmesei voltak. Pál az evangéliumé. Az életednek csak az a része marad emlékezetes, amit szenvedélyes elkötelezettséggel tettél. Amikor Pilátus előtt állt, aki elítélni próbálta őt, Jézus ezt mondta: „…Én ezért születtem, és ezért jöttem a világba. ..” (János 18:37NIV). Hatalmas tövisek szúrták a homlokát. Dárda fúródott az oldalába. Szegeket vertek kezeibe. Harminckilenc korbácsütés szaggatta ronggyá hátát. Ami iránt szenvedélyesen eltökélt volt, azt csak szenvedés árán tudta elérni. Ugyanez igaz a te életedre is. Lehet, hogy jelentéktelennek érzed magad. Lehet, hogy kicsiben kell kezdened. Azonban, ha amit szeretsz, kezdi elfoglalni elmédet, gondolataidat, beszélgetéseidet és időbeosztásodat – akkor elindultál a siker felé. Félve kezdesz neki a munkádnak? Folyton az órádat nézed?A gondolataid mindig másfelé kalandoznak? Akkor nem fogsz sikert elérni. Keress valamit, amit szenvedélyesen tudsz tenni, valamit, ami energiával tölt fel, valamit, ami megéri, hogy köré építsd az életed. Jézus ezt tette, és kivívta a győzelmet.


Tanulj meg megállni!

„…és mindent leküzdve megállhassatok.” (Efézus 6:13)


Ne engedd, hogy az életed konfliktusmentes időszakai hamis biztonságérzetbe ringassanak! „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el.” (1Péter 5:8) Mit kell tennünk, amikor az ördög közelít? „Mindent leküzdve meg kell állnunk”. Sőt: „van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartson” (ld. Róma 14:4), nem a saját erőddel, hanem Jézus Krisztus erejével. Magadban könnyű célpont vagy, de az Úr erejével képes vagy megállni, és képes vagy arra, hogy ne add fel. Tehát ma, ha a sátán feltűnik kísértéseivel, jelentsd ki, hogy Krisztusban meg fogsz állni. Add tudtára, hogy kitartasz, amíg a rengés véget ér, amíg a magányosság hullámai elcsitulnak, amíg a házasságod helyreáll, amíg kijutsz az adósságból, amíg a küzdelem véget ér, amíg indulatod elveszti erejét, és többé nem ejt csapdába és nem billent ki egyensúlyodból. Ha kitartasz – Isten megerősít! Pál azt mondta: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13). Figyeld meg a „megerősít” szót! Nem csupán egyszer erősít meg: ezt újra és újra megteszi. Ő megerősít minden egyes alkalommal, amikor nehéz kihívással nézel szembe, amikor gyötrő emlékek térnek vissza, amikor eszedbe jut tökéletlen múltad, amikor nehéz helyzetbe kerülsz. Az, hogy Istentől erőt nyerj az ellenséggel szembeni megálláshoz, nem megy erőfeszítés nélkül. Ehhez az kell, hogy dicsőítsd Istent, imádkozz, és olyan mértékben merülj bele Igéjébe, ahogy soha azelőtt. De az igazság az, hogy meg tudsz állni, ha meg akarsz!
A hit Isten Szava mozgósítva
"A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által." Róma 10:17
Legtöbbünk nem magabiztos vagy bátor. A legtöbb ember halálra van rémülve. Félünk kockázatokat vállalni, félünk a bukástól és a haláltól. Nem járkálunk magabiztosan, mert nem a hit emberei vagyunk.
Szeretnél a hit embere lenni? A hit Isten Szava cselekedetekben. A Biblia azt írja a Római levél 10. részében: "A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által."
Ha valaha is olvastál egy igeverset a Bibliából, ami után azt gondoltad, "Ezt meg tudom tenni! Ezt meg tudom tenni!", akkor abban a pillanatban Isten Szava hitet ébresztett benned.
Ez a különbség a Biblia és az önsegítő könyvek közt. Az önsegítő könyvek rálátást adnak arra, hogy miként segíthetsz magadon. Meg tudják mondani, mi a helyes, amit tenned kell, de nem adnak erőt hozzá. Azt mondják, hogy abba kéne hagynod az aggódást és fel kéne hagynod minden rossz szokásoddal. Segítő szándékú, igen, de nincs rá erőd, hogy megfogadd a tanácsot.
Isten Szava nem csak azt mondja meg, hogy mit tegyél, hanem erőt is ad hozzá. Ami pedig növeli a hitedet, amint megteszed.
Mikor elolvastam a többezer ígéretet a Bibliából, ahol Isten azt mondja, hogy közbenjár az érdekünkben, ha engedelmeskedünk neki, az nekem magabiztosságot adott. Tudom, hogy, ha megteszem, amire Isten kér, akkor ő egy biztos eredményt ígért.
1981. nagy részében nagyon letört voltam. Előtte egy évvel költöztem Dél-Kaliforniába, hogy elindítsam a Saddleback gyülekezetet. Érzelmileg, mentálisan, fizikailag és szellemileg is ki voltam merülve. Úgy éreztem, van egy felhő a fejem felett, ami alól nem tudok szabadulni.
Soha nem fogom elfelejteni azokat a verseket, amik akkor elindították bennem a hitet: "De nem egy év alatt űzöm ki előled, hogy ne legyen pusztává a föld, és ne szaporodjék el károdra a mezei vad. Apránként űzöm ki előled, amíg megszaporodsz, és birtokba tudod venni az országot." (2 Móz.23:29-30)
Isten megígérte a zsidóknak az Ígéret Földjét. Át kellett kelniük a Jordán folyón, be Izraelbe és leigázniuk pár törzset, akik már ott éltek. Nem gondolták, hogy meg tudják tenni. Azt gondolták, túl nagy a cél.
A 2Mózes 23:29-30-nál ezt mondja Isten a zsidóknak, "Látjátok ezeket az ellenségeket? Nagyobbak nálatok. De nem fogom az első évben nektek adni, az első évben az egész földet. Apránként foglaljátok majd el - egyszerre csak egy csata. Erősödni fogtok ezáltal. Mikor elég erősek lesztek, hogy elbírjatok az egésszel, akkor meg is kapjátok az egészet."
Mikor ezt olvastam, mintha egy ígéret lett volna, kifejezetten nekem. Felfogtam, hogy nem kell mindent elérnem az első évben. A hátralevő életem Jézus Krisztus szolgálatában fogom tölteni és ezt az ő időbeosztása és lépései szerint fogom tenni.
Ez a felismerés magabiztosságot adott nekem ahhoz, hogy hatalmas célokat tűzzek ki. Az Ige mozgósította a hitemet. Isten Szava mozgósítani tudja a te hitedet is.
Beszéljetek róla:
* Mit szeretnél, hogy Isten elérjen az életedben? Elhiszed, hogy meg fogja tenni?
* Mit gondolsz, Isten mit szeretne elérni az életedben? Meg vagy győződve róla, hogy meg fogja adni neked, ami kell hozzá, hogy véghezvidd?
* Isten melyik ígéretére van ma szükséged?


A lelki növekedés - csakúgy mint a fizikai - időt igényel


"Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára." (Filippi 1:6)

Évekbe telik, mire felnőtté válunk, és egy teljes évszak kell ahhoz, hogy megérjen a gyümölcs. Ugyanez igaz a Lélek gyümölcsére is. A Krisztusi jellem fejlődését nem lehet siettetni.

Amikor gyorsan akarod megérlelni a gyümölcsöt, az elveszti az ízét.

Amíg mi azon aggódunk, hogy milyen gyorsan növekszünk, Isten azzal törődik, hogy hogyan erősödünk közben. Isten az örökkévalóságban és annak fényében látja az életünket, úgyhogy soha nem siet.

Abban a pillanatban, hogy megnyitod magadat Krisztusnak, Jézus elkezdi a munkáját az életedben. Talán azt gondolod, az egész életedet átadtad Neki, de az igazság az, hogy sok minden van az életedben, aminek még csak nem is vagy tudatában. Csak annyit tudsz odaadni Istennek, amennyit megértesz saját magadból abban a pillanatban. Ez teljesen rendben van így.

Amint Jézus elkezd munkálkodni, egyre többet és többet vesz át az életedből egészen addig, amíg teljesen az Övé nem leszel. Lesznek küzdelmek és harcok, de a végeredmény soha nem kétséges. Isten megígérte, hogy "aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára." (Filippi 1:6)






A tiszta lelkiismeretnek boldog szív az eredménye


„Milyen boldog az, akinek bűne megbocsáttatott! Milyen öröm, amikor a vétkek eltöröltettek! Milyen megkönnyebbülés azoknak, akik megvallották bűneiket és Isten nem emlékezik meg róluk.” (Zsoltárok 32:1-2 LB fordítás)

A boldogság elvesztésének egyik fő oka, hogy bűnösnek érezzük magunkat vagy szégyenkezünk. Ahhoz, hogy tiszta legyen a lelkiismereted, meg kell szabadulnod a bűntudattól, mert lehetetlen egyszerre boldognak és bűntudatosnak lenni.

A Filippi 2:15-ben ezt olvassuk: „Tisztán és ártatlanul éljetek mint Isten gyermekei, fényként ragyogva ebben a világban az elfordult és elfajult emberek között” (NLT fordítás).

Lehet most azt mondod, hogy te boldog szeretnél lenni, de hogyan tarthatod tisztán a lelkiismereted, ha most nem az? A Zsoltárok 31:1-2 megadja a választ: „Milyen boldog az, akinek bűne megbocsáttatott! Milyen öröm, amikor a vétkek eltöröltettek! Milyen megkönnyebbülés azoknak, akik megvallották bűneiket és Isten nem emlékezik meg róluk” (LB fordítás).

A boldogság, az öröm és a megkönnyebbülés három olyan dolog, amire mindannyian vágyunk. Mind boldogok akarunk lenni. Mind szeretnénk örvendeni az életnek. Mindannyiunknak szükségünk van a fájdalmunk enyhülésére. A Biblia azt mondja, mindezek a tisztaságból származnak, és a tisztaság a megbocsátásból következik Isten kegyelme által.

Tehát íme egy módja, hogy miként legyen boldog a szíved: Legyen tiszta a lelkiismereted!

Ez azt jelenti, hogy minden reggel és este tartanod kell egy lelki leltárt, amikor elmondod Istennek mindazokat a dolgokat, amelyek közéd és közéje kerültek és megbírkozól a napi szeméttel. Ezt nevezik lelki lélegzetvételnek, amikor megvallod a bűneidet és belélegzed Isten erejét megengedve neki, hogy megtisztítson. Isten megígérte, hogy „ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1,9).

Beszéljünk róla:

  • Mit kell ma elmodanod Istennek, hogy tiszta legyen a lelkiismereted?
  • Hogyan kell átrendezned a napi teendőidet, hogy időt szánhass a lelki leltárra?
  • Szerinted mások Jézus Krisztus fényeként látnak téged ebben a világban? Mit mond el a Krisztusban megtalált örömöd a világ számára?




Állíts Isten-méretű célokat

"Az ÚR, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom földjéről, aki beszélt velem, és így esküdött meg nekem: A te utódaidnak adom ezt a földet!" 1. Mózes 24:7a


A Bibliában több mint 7000 ígéret van Istentől a számodra - ígéretek sikerről, magabiztosságról, egészségről, jómódról, erőről, bölcsességről és egyebekről. Miért teszi Isten ezeket az ígéreteket?

Mert azt akarja, hogy megtanuljunk bízni Benne.

Mikor állítasz magad elé egy célt, ne a problémákra összpontosíts, hanem az ígéretekre. Keress egy ígéretet Isten Igéjében, ami elsegít a célod eléréséig.

Ezt tette Ábrahám is, mikor a szolgája elkezdett aggódni azon, hogy meg tudja-e tenni, amit rábíztak. A mai igeversben Ábrahám elmondja neki az ígéretet, amit ő kapott Istentől: "Ő elküldi majd angyalát előtted, hogy onnan hozz a fiamnak feleséget." (1. Mózes 24:7b)

Neked nincs szükséged angyalra, hisz a Bibliában tucatnyiszor azt mondja Isten: "Veled leszek, bárhová mész." Isten mindig veled van, akár érzed, akár nem. Neked csak rá kell csatlakoztatnod magad.

A te Istened mérete meghatározza a céljaid méretét. Az olyan célok, amik Istentől vannak, mindig egy ígérettel kezdődnek. Ne a korlátaidat nézd; nézd Isten ígéreteit!

Beszéljünk róla

* Hagytad valaha, hogy a határaid korlátozzák a céljaidat?
* Tölts el ma egy kis időt Isten Igéjét kutatva ígéretekért, és imádkozd meg, melyek azok, amiket a céljaidra vonatkoztathatsz.





Ha vitába kerülsz, válaszd a szeretetet


„ A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.” Péld 15,1

Az egy dolog, hogy beszélünk arról, hogy éljünk szelíden és engedjük, hogy Isten irányítson. De hogyan alkalmazd ezt a gyakorlatban, amikor valakivel vitatkozol és úgy érzed, hogy fel tudnál robbanni?

A Példabeszédek 17,14 azt mondja: „A viszály kezdete olyan, mint amikor megindul az árvíz, azért tartsd távol magad a perpatvartól, mielőtt kitör.”

Hogyan állítsd meg? Hogyan törd meg a folyamatos szóbeli megtorlások körét, amikor valaki folyton felidegesít? Ezt úgy teheted meg, hogy a durva szavak helyett szelíden válaszolsz, mert az elhárítja az indulatot. (Péld 15,1)

A szelídség alázatot jelent. Azt jelenti, hogy felismered hol hibáztál - azonban ez nem könnyű. Ezért kell kérned Isten, hogy adjon erőt, hogy a természetünkből fakadó durva szavak helyett inkább a szelídeket tudjuk választani az ilyen helyzetekben.

De mi történik akkor, ha egy keményfejű emberrel van dolgod, aki nem reagál a szelíd szavakra? Istennek erre is van válasza: „… a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri.” Péld 25,15b

Ez azt is jelentheti, hogy megállsz és imádkozol, elmondasz egy csendes imát önmagadban; egy pillanatra eltávolodsz a helyzettől, így kérheted Istent, hogy adjon megfelelő szavakat.

Az egyik kedvenc imádságom a Zsoltárok 141,3: „Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!” Ez egy rövid imádság, ami változtathat a helyzeten, amikor idegesnek érzed magad. Próbáld ki ezen a héten és lásd meg, Isten hogyan segít szeretettel válaszolni.

Bizonyságtétel...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy ne legyek akadály, hanem eszköz a Rólad való tanúskodásomban! Add, hogy tudjak hallgatni, s add, hogy csak akkor szóljak, ha Te akarsz szólni általam! Fordíts mindent jóra, amit elhibáztam, s korrigálj a mindennapokban, hogy akaratod szerint élhessek! Ámen

   

"Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt."
Lk 12,8-9

Szép dolog a vallásszabadság, hiszen minden vallás alapja az önkéntesség - legalábbis elméletileg... A gyakorlat ugyanis egészen mást mutat! Minden vallásban megtalálhatóak a szélsőséges nézeteket vallók, akik már mindent tudnak, s ebbéli felsőbbrendűségi tudatukban maguk alá is gyűrik környezetük egy jelentős részét, poklot csinálva a földi élet istenteremtette szépségeiből. Aki találkozott már ilyen önjelölt "evangélistákkal", szánalmasan emberi tanításokat ismételgető modernkori prófétákkal, az tudja kikre kell gondolni. Nem, ők még nem vallásos zavarodottak, ők normális hétköznapi emberek, akik azonban földi realitás, s álmok irrealitása között lebegnek...

A vallástétel rendkívül fontos, tulajdonképpen a hívő élet "csúcsa." Hitéletünk e rövid ideig tartó pillanata - amikor közelinek érezzük Istent, s a felebarátunk is közelinek érzi rajtunk keresztül az ÚRIstent -, szakrális pillanat. Ez azt jelenti, hogy nem a bizonyságtevő, hanem maga az Isten cselekszik! Sokan mégis így indulnak bizonyságot tenni: "Na, gyere ÚRJézus, induljunk!" Ahol az "Én" az ego, megelőzi az istenit, az szánalmasan emberi próbálkozás lesz csupán, paródia a legszentebből... Istennek nincs szüksége bizonyságtevőkre, hiszen ha akarná, akkor a kövek is bizonyságot tesznek Róla - a tanúságtétel miattunk, emberek miatt van... Azért kaptuk ezt a lehetőséget is, hogy kiderüljön az emberek tartalmas találkozásában, hogy mi az az érték, ami "felülről száll alá".

Bizonyságot tenni nem szavakkal kell, hanem élettel. Istennek országa ugyanis "nem is beszédben áll, hanem erőben" - s mi az élet, ha nem az isteni erő demonstrációja? Az egyház sajnos nemegyszer demonstrálta erejét, az Isten Ereje azonban csak a szeretetben nyilvánul meg itt a Földön, az pedig, hogy egyszer majd mi lesz odaát, hogyan ítél meg cselekedeteinkért mindannyiunkat - az nem a mi emberi képzeletünkre van bízva! Rólunk van szó, de az ítélet nem a mi dolgunk, hanem az Istené. Ezért, aki bizonyságot tesz a Teremtő Istenről, azt csak megfelelő alázattal, áhitatosan, szeretetben teheti. S milyen ez a szeretet? Saul-Pál félreérthetetlenül, kiválóan megfogalmazza az első korinthusi levél tizenharmadik fejezetében...




Érték...


A mai nap imádsága:

Uram! Adj nekem látó szemeket, hogy észrevegyem életem küzdelmes hétköznapjaiban, mi az ami értékes, s mi az , ami nem, s életemet a helyes értékrend jellemezze! Ámen

Ne készítsetek azért ezüstisteneket; aranyisteneket se készítsetek magatoknak!
2 Móz 20,23

Mi az érték? Nemde az, amiért az ember képes áldozatot hozni? Amiért képesek vagyunk (szabad)időnket is feláldozni! Sokan vannak, akik hosszú éveket, évtizedeket áldoznak fel egy terv, egy elképzelés, egy "projekt" megvalósítására - pedig az a terv "ördögi", mert nem az építést-szépítést, hanem a rombolást szolgálja... A kereskedők azt mondják, amiből kevés van, annak van mindig jó ára, tehát az az az értékes, jóllehet aan, aminek nincs ára - egyelőre -, sok is van belőle, s mégis nagyon értékes: ilyen például a levegő. Ha nincs levegőnk, életünk sincs...

Mi az értékes? "Hát az arany!" - gondolják sokan. Imbolygó gazdasági helyzetben igen sokan aranyba fektetik vagyonkájukat, merthogy az arany időtálló - s valóban, nem emészti meg még a roszda sem! Az arany azonban csak addig érték, amíg a másik ember elhiszi, hogy az aranynál nincs értékesebb dolog a világon... A történelem folyamán - sajnos nem egyszer, nem kétszer, gyaníthatóan nem is utoljára - nemzet nemzet ellen fordult, nép rontott rá másik népre, magát "civilizáltnak" titulált kultúra gyűrt maga alá másik civilizációt... csak azért, hogy megszerezze a másik nép "aranyát".

Sajnos ma sincs ez másképpen, aranylázban ég a ma embere is! Modern világunkban "aranyat ér" az információ, a nyersanyagok, a média-befolyás stb... sőt, azt is hallhatjuk, hogy a tudás aranyat ér. (Talán éppen ezért egyre drágább a tudás megszerzése... Vannak, akik komolyan úgy gondolják, hogy a tudás éppen ezért nem is mindenkié, csak a kiváltságosoké - ti. akik meg tudják fizetni.)

Márpedig a tudás, a zene - ahogyan a levegő is -, mindenkié! Ha ezt nem értik meg a hatalmasok, a vezetőink itthon, s a világban, akkor egy olyan világ-rakást "építünk", amiben lesznek tudás-arisztrokráciához tartozó kiváltságos kevesek és tudatlanságban sínylődő "proletárok" százmilliói... S ez bizony nem jó...

Mi tehát az értékes? Nem az ezüst, nem s nem az arany! Nem a "csinálmányaink"... Az az értékes, amit csak az Isten adhat: az Élet. Mindaz tehát, ami az életet szolgálja az az értékes! Így válhat értékké akár még az igehirdetés is, amely az örök életet szolgálja...




Fiainkért, lányainkért...





A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Utánad vágyakozó világodon könyörülj meg! Adj az ifjú szívekbe tiszta érzéseket, hogy ne csak egymásra, hanem Rád is találjanak, s életük másokat segítő, szolgáló életté válhasson! Ámen



Így szolgált Jákób Ráhelért hét esztendeig, de ez csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt.
1Móz 29,20

Az idő pénz" - mondogatjuk olykor mi is. Mivel kevés van belőle, naprabontottan, érezhetően véges, ezért mérhetetlenül drága is. Mari néniknek is, amikor a rózsáikat gondozzák, s a miniszterelnököknek is, amikor százmilliók sorsáról döntenek... Miért éppen pénzzel mérjük az időt? Mert a pénz lehetőséget, szabadságot, függetlenséget kölcsönöz. Ezért nagyon sokan képesek - akár tisztességtelen úton is - pénzhez jutni...

Életünk alapvetően fontos tényezője az idő. Ha elkésünk, mérgesek ránk, ha mások várokoztatnak meg minket, akkor pedig mi bosszankodunk. Az idő módosítja kapcsolatrendszerünket emberekkel és tárgyakkal, s mindenekelőtt Istennel. Az idő az Istené, azért is veszi tőlünk azt vissza. Játszhatunk vele szépen és nagyot, de ugyanígy el is fecsérelhetjük akár egy életen át - hiábavalóságokra. Ami különösen sok időt igényel, az nagyon fontos helyet kell(ene) hogy kapjon az életünkben. Micsoda abszurd helyzet az, amikor a másodperc törtrésze alatt fröccsentett, az elmúlhatatlanság csillogó illúzióját sugalló műanyag nagyobb értéket képvisel, mint egy gyümölcs, melynek leszakításához egy esztendőt kell várni?! Milyen világrend az, amelyik megengedi, hogy a financiális napi érdek generációs távlatokat gyűrhessen maga alá? Ahhoz, hogy egy emberpalánta emberfává nőjön, húsz-huszönöt esztendő folyamatos munkájára, törődésére, szülők, tanárok, orvosok - talán papok is - nem forintosítható önfeláldozó szeretetére van szükség...

Ahhoz, hogy a szerelem virágbaborult fája gyümölcsöt teremjen, szintén időre van szükség. Az ún. "egynapos/egyéjszakás szerelem" (oneday-love) diadalmenetben vonul... de az embernek nemcsak ösztönei vannak, hanem lelke is. Kielégülést, boldogságmámort adhatnak a futó kapcsolatok, de minél korosabb az ember, annál inkább rájön arra, hogy amire igazán vágyik, az szerelem jótékony ködébe burkolódzó elrejtettség és biztonság, társának mindennapos biztatást és nyugalmat sugárzó jelenléte. Jákób hét évet (hét a tökéletesség száma) vár szerelmére, Ráhelre. (Ráhel jelentése: anyajuh.) Az örök, az eszményi, a "mindent-jelentő nő" Jákób életében: Ráhel. Amikor rá gondol, az idő szárnyakon repül, ha vele van, megáll az idő... Van-e szebb állapot a szerelmesekénél? Nincs, hiszen a mindenség ígérete villan fel benne, az Isten teremtett rendjének szépsége és tökéletessége tükröződik általa - ha(!) -, Isten törvénye szerint élünk vele, s nem visszaélünk, e teremtettségbeli testünket-lelkünket átitató "csodával".

Jákób helyzete irígylésre méltó. Elsősorban nem a tiszta, az őszinte szerelme miatt, hanem azért mert egész életén át küzd az áldásért... Az örök evangélium része, hogy Isten az "ilyen" küzdőket ma sem hagyja cserben...




Keresztény életünk...

A mai nap imádsága:
Uram! Csak Benned bízom, add hogy ne szégyenüljek meg! Ámen

Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt. Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.
2Kor 3,4-6

Isten nélkül kudarcraítélt emberi vállalkozás lenne a kereszténység. Nem magunkban bízunk - Krisztusban van reménységünk, Aki az út az igazság és az élet. Életünk, mely gyorsan elillan, szinte semmire sem elegendő... mire meg tudjuk fogalmazni kérdéseinket, már ki is kell költöznünk belőle. Talán egy valamire mégis elégséges véges időnk: annak eldöntésére, akarjuk-e az örök életet vagy sem?

Nagyon nem is kell elvonatkoztatnunk, s hamar kiderül, életünk választások egymásutánisága, mely döntések következményeit hordoznunk kell mindvégig. Vannak embertársaink, akiknek különösen is nehéz a döntés, mások pedig látható nehézség nélkül teszik le ide vagy oda a voksukat. Egy bizonyos: mindannyiunknak döntenünk kell, saját életünket illetően mindenféleképpen, de vannak olyan döntések is, melyek olykor milliók életét befolyásolják... Néhány gazember ezeréves országunk sorsáról döntött kilencven éve - s jól tudjuk, igazságtalanságok nemcsak a Trianoni döntésben voltak. Afrikaiak millióit hurcolták el rabszolgának Amerikába - mindezt a zsidó-keresztény szellemiség "áldásával", nemkülönben a muzulmánok tevékeny közreműködésével. (Sok afrikai törzs azért vette fel az iszlám hitet, hogy megmaradjanak!) Az eredmények (értsd: etnikai/faji feszültségek) itt vannak modern 21.századi életünkben, s átkos örökség gyanánt deformálnak minket...

A 20. század egyik legmeghatározóbb német filozófusa Martin Heidegger - húsz évvel ezelőtt, Bilefeld-i ösztöndíjam idején, két féléven át hallgathattam előadásokat róla - nyilatkozta a 80-as években, nem sokkal halála elott a Der Spiegel-nek adott interjújában: "Már csak egy Isten menthet meg bennünket" - az egyébként nem vallásos (keresztény értelemben) gondolkodó. Megjegyezhetjük: Jelen világunk gondjai mellet lassan eltörpülnek a harminc évvel ezelőttiek... Isten azonban alkalmassá tesz minket! De mire is? Elsősorban arra, hogy a Krisztusi Szeretet elkötelezett szolgái legyünk a világban. Betölteni elhivatásunkat nem a magunk erejére alapozzuk, hanem a Lélekére, mely megerősít minket nap mint nap: jó úton járunk...




Tanítás...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy értsünk Téged, s tudjunk változtatni látásunkon és életünkön! Ámen

    

Jézus példázatokban kezdett szólni...
Mk 12,1a

Jézus képszerű történetekkel tanított, melyek vagy ellentmondások (paradoxon), hasonlatok, szóképek (metaforák) vagy példabeszédek (parabolák) útján magyarázták az Élet titkait.  Jézus kedvelt tanítási formája volt az aforizma is, ezek rövid, találó, emlékezetes mondások, amolyan "egysorosak" voltak, a parabolák pedig rövid történetek. Ezeknek a beszédes formáknak nagy hatásuk van. A legközpontibb bennük az, hogy a hallgatót mintegy "behívják" a történetbe ill. az aforizmák mélyebb belső látásra, elmélyülő gondolkozásra késztetnek. "Nem szolgálhatsz két Úrnak." "Ha vak vezet világtalant, mind a ketten verembe esnek." "Hadd temessék el a halottak a halottaikat!" - mindezek rövid provokatív mondások, amelyek arra inspirálják a hallgatóságot, hogy a dolgok mélyére nézzenek. Ezek a tanítások olyan lényeget próbálnak megláttatni, amelyeket másképpen soha nem látnának meg, illetve nem terelődne erre a figyelmünk. A parabolák/példabeszédek is hasonlóképpen működnek. A rövid példázatok, provokatív hatással próbálják az emberi képzeletet megragadni és működésbe hozni; bosszantani, heccelni, ugratni a goldolkodásban: "Isten országa olyan, mint...; Isten országa hasonlatos a..." A hosszabb parabolák is meghívást intéznek a hallhatókhoz: "Ítéld meg magad mi a helyes?" mondja Jézus és folytatja a történetet; vagy "Mit gondoltok?.." kérdezi Jézus és kezdi a történetet...

A parabolák és aforizmák a beszédnek meghívó formái. A képzelő erő felé irányulnak, oda ahol a képzelet "lakik" (saját képzeletünk a valóságról, önmagunkról, az életről), ugyanakkor felébresztik azt a képességet, hogy a dolgokat különböző képpen lássuk. Felhívásuk nem az akarathoz szól, "Ezt cselekedd", hanem ezt kéri "Ekképpen láss!" Ezek másképpen való látásra hívnak. Végül, érdemes megjegyezni, hogy Jézus bölcsesség tanítási formái nem hatalmaskodóak. Ezek nem isteni tekintélyt tulajdonítanak maguknak, mint ahogyan a törvény adók tették: "Így szólt az Úr, ..."

Eszerint a példázat dolgokat tesz egymás mellé és arra készteti a hallgatóját, hogy azokat vesse össze saját életével. Ebből nem nehéz kitalálni, hogy a példázatok történetei nem a nép szórakoztatását, hanem sokszor inkább a provokálást, elgondolkodtatást, mérlegelést akarták elérni. Maga Jézus is szerette ezt a műfajt és elég sokat is használta tanításai során. Nem véletlenül írja Márk: "Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették. Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent."  (Mk 4:33-34) Már ebből az idézetből is nyilvánvaló, hogy Jézus korabeli hallgatói (például saját tanítványai) előtt sem volt mindig tiszta egy-egy példázat jelentése. Több ezer év távlatából pláne nincs mit csodálkozni azon, hogy bizonyos példázatok nehezen érthetők és gyakran félre is magyarázzák őket...