A nehézségek teszik próbára a hitedet

"Ezek a próbatételek mutatják, hogy hitetek őszinte. Próbára van téve, mint ahogy a tűz teszi próbára és tisztítja meg az aranyat." (1Pt 1,7a NLT fordítás)

Isten megígérte, hogy "be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban." (Fil 4,19) De minden ígéretnek van egy feltétele. Isten azt akarja, hogy tanuljunk meg jobban bízni benne, hogy megadhassa azt, amire szükségünk van, és megáldja életünket.

Jobban megtanulunk bízni Istenben, ha hitünket nehézségek teszik próbára. Minél inkább próbára van téve hited, annál jobban tudja Isten megáldani az életed.

Gyakran tapasztalhatjuk, hogy az első két megpróbáltatás -a nyomás és az emberek próbája- közül az egyik tényleg megpróbál minket. Tegnap ezt a két gyakori próbatételt említettem, amit Isten arra használ, hogy hited fejlődjön, és jobban tudj bízni Istenben. Íme két újabb nehézség:

3. Az állhatatosság próbája

Ez a következő kérdésre adja meg a választ: Tartom-e magam ahhoz, amihez elköteleztem magamat? Az életben gyakran kötelezzük el magunkat valami mellett. A probléma manapság az, hogy a legtöbb ember félig-meddig kötelezi el magát több tucat dolog mellett, ahelyett, hogy egy-két olyan dolog iránt lenne elkötelezett, amik igazán fontosak a jelen és az öröklét szempontjából. Miyen feleslegesen teszik!

A gyenge ember kifogásokat talál. A bölcs ember időt és módot talál arra, hogy megtegye, amiről kimondta, hogy meg fogja tenni. Gyenge vagy bölcs ember akarsz lenni? Ez egy próbája annak, hogy milyen személyiséggé fogsz fejlődni.

4. Az elsőbbség próbája

Ez a legfontosabb próbatétel, ami felteszi a kérdést: "Ki lesz az első az életedben?"

Honnan tudod, hogy Isten tényleg az első helyet foglalja el az életedben? Tégy fel három kérdést: Mire gondolsz a legtöbbet? Hová teszed először a pénzed? Mivel töltöd az idődet? Válaszaid felfedik, hogy mi áll az első helyen az életedben.

Istennek örökké tartó jutalma van számodra, ha kiállod ezeket a próbákat: "Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek." (Jak 1,12) Az élet koronája a szimbóluma mindannak, amit Isten az életeddel kezdeni akar - minden áldásnak, amit rád kíván árasztani, minden szükségletednek, amit be akar tölteni, minden jutalomnak, amivel meg akar ajándékozni a mennyben. Micsoda üzlet!

Beszéljetek róla:

* Hogyan értékeled magadat, ami az elkötelezettségek betartását illeti? Mely területeken kellene egyszerűsítened az életeden, hogy 100%-ban teljesíthesd, ami mellett elkötelezted magad?
* Mi a válaszod arra a három kérdésre, ami a fontossági sorrendet mutatja az életedben? Hogyan kellene változtatnod a fontossági sorrenden?

A valódi lelki érettség fokozatosan alakul ki

„Eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra” (Efézus 4:13)

A tanítványság a Krisztushoz hasonlóvá válás folyamata, ez az utazás élethosszig tart. Isten azt akarja, hogy minden nap egy kicsit jobban hasonlíts hozzá. „Új életet kezdtetek élni, melyben folyamatosan megújultok, és hasonlóvá váltok Ahhoz, aki alkotott titeket.” (Kolossé 3:10 – NCV fordítás)

Ma a sebesség megszállottjai vagyunk, Istent viszont sokkal inkább az erő és stabilitás érdekli, mint a gyorsaság. Mi a gyors, azonnali megoldásokat, és a rövidebb utat akarjuk. Olyan prédikációt, szemináriumot, gyakorlatot akarunk, amely azonnal megold minden problémát, eltávolít minden kísértést, és felszabadít minket minden fájdalomból.

A valódi érettség azonban soha nem egyetlen megtapasztalás eredménye, legyen az akármilyen erőteljes vagy mindent elsöprő. A növekedés folyamatos. A Biblia azt mondja: „Életünk folyamatosan fényesebbé és szebbé válik, amint Isten belép az életünkbe, és hasonlóvá válunk hozzá.” (2Korinthus 3:18b – MSG fordítás)

Az emberek gyakran hiányosságaik köré építik fel az önazonosságukat. Azt mondjuk, „Én egyszerűen ilyen vagyok…” Az az öntudatlan aggodalom, hogy ha szabadjára engedem a szokásaimat, sérüléseimet, halogatásaimat, akkor ki leszek? Ez a félelem határozottan lelassítja a növekedésed.

A szokások kifejlesztéséhez idő kell. Emlékezz, a személyiséged a szokásaid összessége. Nem lehetsz kedves, hacsak a kedvesség nem a szokásod – ez azt jelenti, hogy úgy mutatsz kedvességet, hogy nem is kell gondolkodnod rajta. Nem lehetsz becsületes, hacsak nem szokásod, hogy mindig őszinte vagy. A férj, aki csak többnyire hűséges a feleségéhez, nem hűséges hozzá mindig! A szokásaid határozzák meg azt, hogy ki vagy.

Ez az egyetlen út, hogy Krisztusi jellem szokásait kifejleszd: gyakorolnod kell – ez pedig időt igényel. Nincsenek instant szokások. Pál sürgette Timóteust, „Gyakorold ezeket a dolgokat! Szenteld oda magad ezekre, hogy mindenki láthassa a fejlődésed!” (1Timótheus 4:15 – GW fordítás)

Beszéljetek róla:

• Mit teszel azért, hogy folyamatosan növekedj, mint Krisztus tanítványa?
• Ki az az életedben, aki segíteni és bátorítani tud téged, miközben a Krisztusi jellem szokásainak kifejlesztésén dolgozol?
• Milyen jellemvonásokról szeretnéd, hogy ismerjenek? Hogyan fejlesztheted ki ezeket a jellemvonásokat?

Ima: a védelmi fal

„Azért most elrekesztem az útját tövissel, kerítést húzok elé, nem talál rá ösvényeire. Futkos majd a szeretői után, de nem éri el őket, keresi őket, de nem találja. Ezért azt mondja: Visszamegyek első férjemhez, mert jobb dolgom volt akkor, mint most.” (Hóseás 2:8-9)



Amikor Gómer (Hóseás próféta felesége) továbbra is más szeretők után futkosott, Isten egy tövisfalat húzott köré, hogy ne találhasson rá a házasságtörő kapcsolatokra, és ezzel visszavezesse őt férjéhez.

Jób esetében azonban ez a védelmi fal el lett távolítva, miután a Sátán engedélyt kért rá, hogy megrostálhassa: „Hiszen te oltalmazod őt, a házát és mindenét, amije csak van! Keze munkáját megáldottad, és jószága elszaporodott a földön. De nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá arra, amije van, majd káromol még téged!” (Jób 1:10-11)

Péter életében is hasonló dolgot figyelhetünk meg, itt is eltűnik a védelmi fal: „Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát” (Lukács 22:31)

Imádkozhatunk ezért a védelmi falért a gyermekeink, szeretteink életére nézve. Imádkozhatunk, hogy Isten megvédje őket, hogy rendes barátokra találjanak, ne rossz befolyás alá kerüljenek.

A tékozló gyermekek esetében imádkozhatunk tövisfalért, ami megvédi őket az olyan barátoktól, akik rossz hatással vannak rájuk.

A Biblia azt mondja: „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jakab 5:16b)

Ne engedd, hogy saját magad kényeztetése elgyengítse az életed!

„Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma.” (Péld 25:28)

Peter Drucker könyvében, A hatékony vezetőben azt olvashatjuk, hogy sok ember van, akinek a jelleme nagyon erős, de legalább olyan soknak a jelleme tele van gyengeségekkel. Mindannyian ismerünk hírességeket, sportolókat, még elnököket is, akiknek bár voltak óriási jellembeli erősségeik, mégis valami jellembeli gyengeség végül a bukásukhoz vezetett. Annak ellenére, hogy erősek voltak, hagyták, hogy egy gyengeség lerombolja az életüket.

Saját magad elkényeztetése vagy az önmagad felé való engedékenység, az önuralom és a szabályok nélküli élet legyengítenek téged. Ez különböző területeken jelentkezhet, például a pénzköltés, a szexualitás, az étkezés, az alkoholfogyasztás területén, vagy esetleg jelen lehet az érzelmeidben vagy az időbeosztásodban. Minden, amit nem tudsz irányítani, legyengíti az életed.

Lehet, hogy ez a gyengeség kis dolognak tűnik, de tény, hogy a kis dolgoknak óriási hatása lehet az életedre. Ha valaki odajön hozzád, és azt mondja: „Akarok neked adni egy 50 kilós zsák fűmagot. Csak egy baj van: néhány gaz is van közte." Azt mondanád, hogy „Most rögtön bevetem vele a kertemet?" Valószínűleg nem, mert tudod, hogy a gaz eluralkodna az egész gyepeden, és elfojtaná a szép füvet.

Nem lehetsz elnéző a kis gyengeségekkel szemben, és nem gondolhatod, hogy nem fognak eluralkodni és legyengíteni az egész életed. Nem számít, hogy az életed mely területén - idő, pénz, étkezés, szex, hozzáállás vagy bármely más területen - hiányzik az önuralom vagy a fegyelmezettség, csak idő kérdése, hogy mikor kezdi aláaknázni Istennel való kapcsolatodat.

"Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást."
(angolból fordítva: "Ne legyetek félrevezetve. Emlékezzetek arra, hogy Istent nem lehet semmibe venni, és megúszni ezt. Az ember mindig azt aratja, amilyen magot vetett. Ha azért vet, hogy saját vágyainak kedvezzen, akkor a gonosz magvait veti el, és biztos, hogy szellemi hanyatlást és halált fog aratni.") (Gal 6:7-8)

Hol találsz erőt, hogy újra önuralom és fegyelmezettség legyen az életedben? Add a gyengeségeid Jézusnak, és tedd meg a lépéseket, amiket mond neked. "Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében." (Ef 6:10)

Beszéljetek róla

* Melyek azok a gyengeségek az életedben, ahol az önuralom hiánya mutatkozik?
* Mit gondolsz, milyen lépéseket mond neked Isten, hogy tegyél meg ma azért, hogy eltávolodj gyengeségeidtől és erősebb legyél?

Aknázd ki kreativitásodat!

„Megteremtette Isten az embert a maga képmására…” (1Mózes 1:27)
A Biblia azt mondja: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására… férfivá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen! Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek.” (1Mózes 1:27-29). Isten mindent odaadott, amire szükséged lehet, hogy sikert érj el abban, amire elhívott. De neked kell kiaknáznod Istentől kapott kreativitásodat! A Biblia azt mondja: „Ha nincs mennyei látás, a nép elvész” (Példabeszédek 29:18 KJV). Minden nagy eredmény egy látással kezdődik, és Isten minden tőle kapott látáshoz megadja a beteljesítéséhez szükséges belső erőt. Lehet, hogy mások képzettebbek, vagy nagyobb a tapasztalatuk, de a kreativitás felett nincs monopol helyzetük. Nagy valószínűséggel ott van benned is az „isteni ötlet”, csak arra vár, hogy szabadjára engedd. Ha nem aknázod ki, akkor megelégedsz kevesebbel, mint amire Isten szánna. Bármire érzel is elhívást: írni, festeni, prédikálni, zongorázni, üzletet indítani, tanítani vagy ápolónőnek lenni – menj, tedd meg a lépést hitben, és fogj hozzá! Ha arra vársz, amíg tökéletesen tudod csinálni, úgy hogy senki se találjon benne hibát, akkor sosem fogod tenni! A vízen járás az első hitbeli lépéssel kezdődik. Ráadásul közelebb is visz Jézushoz. Jézus nem a csónakban volt, a vízen közeledve szólt tanítványaihoz, hogy menjenek oda hozzá (ld. Máté 14:29). Csak egyikőjük indult el: Péter. Igaz, hogy nem volt tökéletes benne, ez az élmény mégis megváltoztatta életét. Ne félj tehát, aknázd ki kreativitásodat, és figyeld, mi fog történni!

Isten oltalmaz

„De senkinek sem engedte elnyomni őket…” (1Krónika 16:21)

Mire lennél hajlandó azért, hogy megóvd gyermekedet a bajtól? Szorozd be ezt végtelennel, és megérted, hogy mennyire törődik veled Isten. Nebukadneccar elvitte a szent edényeket a jeruzsálemi templomból, és Sineár földjén egy pogány templomban helyezte el őket (ld. Dániel 1:1-2). Ezután fia, Bélsaccar lett a király, és egy éjszakai lakomán lerészegülten előhozatta „… az aranyedényeket, amelyeket a jeruzsálemi templomból, az Isten házából hoztak el, és a király azokból ivott főrangú embereivel, feleségeivel és ágyasaival együtt” (Dániel 5:3). Nos, ha csak valami értéktelen régi kupákkal bántak volna tiszteletlenül, az talán nem számított volna, de Isten túl sokat fektetett ezekbe a szent edényekbe ahhoz, hogy megengedje ezt a bánásmódot. Azon az éjszakán Bélsaccar és egész birodalma megsemmisült, amiatt a változhatatlan bibliai alapelv miatt: „De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk: Ne nyúljatok fölkentjeimhez…!” (1Krónika 16:21-22). Isten megváltott gyermekeként szeretetben, megbecsülésben és gondoskodásban van részed. Bízz ebben az igazságban! Lehet, hogy idegen földön kell harcolnod, vagy nehéz helyzetben kell élned vagy dolgoznod. Lehet, hogy hitedért nehéz időszakot kell átélned. De értsd meg: Isten túl sokat fektetett beléd ahhoz, hogy hagyja, hogy elpusztítsanak. Valahányszor a Sátán megpróbálkozik vele, Isten közbeszól, és ezt mondja: „Ez az edény túl van a hatáskörödön; túl sok időmbe került, míg megtanítottam ezt az asszonyt imádkozni. Túl sok órát áldoztam arra, hogy megtanítsam ezt az embert győzni. Megtanulták, hogyan álljanak meg a megpróbáltatások közepette. Túl sokat szenvedtek az én nevemért ahhoz, hogy hagyjam, hogy ártalom érje őket. Vedd le róluk a kezed, ők az enyémek!” Örülj, Isten megvéd téged!

Mennyire akarod?

„Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” (Máté 15:28)
Máté feljegyzi: „…egy kánaáni asszony… így kiáltott: »Uram… Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!« … Jézus azonban… így felelt: »Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz… Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.« Az asszony azonban így felelt: »Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.« Ekkor így szólt hozzá Jézus: »Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!«” (Máté 15:22-28). Ez a pogány nő kívülálló volt, mégis oda tolakodott, és megkapta azt, amit a bennfentesek sokszor kihagynak. Neki semmi sem volt akadály! Először Jézus nem is válaszolt neki. Aztán azt mondta: „amim van, az csak a zsidóké”. Végül azt, hogy nem helyes odaadni a gyermekek kenyerét a kutyáknak. A legtöbben sértődötten odébbálltunk volna. Nem így ez az asszony! Így kiáltott: „Könyörülj rajtam!” Nem olyat kért, amit megérdemelt, azért kiáltott, amire szüksége volt! Jézus pedig félretolt minden akadályt, és válaszolt imájára. Ha kitartó vagy, veled is meg fogja tenni ugyanezt. Valójában ez az asszony ezt mondta Jézusnak: „Hadd legyen a kenyér a gyerekeké, nekem csak a morzsák kellenek.” A vallásos emberek gyakran annyira meg vannak elégedve magukkal, hogy elhanyagolják a kenyeret, kidobják a kenyeret, panaszkodnak a kenyérre, néha nem is mennek el a gyülekezetbe kenyérért. A kétségbeesett emberek azonban felszedik a morzsákat, és életet találnak! Tudják, hogy ha van erő a cipóban, akkor van erő a morzsában is. Ha csak egy morzsát kaphatsz, akkor csak egy morzsára van szükséged. Nos, mire van ma szükséged Istentől? Mennyire akarod?

Mindenben Isten legyen az első!

„…oda hozatom veletek felajánlásaitokat, az első termés áldozatát…” (Ezékiel 20:40)
Isten az első akar lenni életünkben! Ha nem az, akkor a dolgok nem fognak a számunkra jól alakulni. Ahelyett, hogy áldást kérnél a terveidre, kérj Istentől olyan terveket, amelyeket meg tud áldani! Jézus tudott igent mondani bizonyos dolgokra, és nemet másokra, mert ő napjait Isten napirendje szerint élte. Tudsz mutatni akár csak egy olyan pillanatot életében, amikor túlfeszített vagy összezavarodott volt? Nem, mert amikor konfliktus támadt, ő ezt mondta: „mindig azt teszem, ami neki [Istennek] kedves” (János 8:29). Azért tudta ezt mondani, mert időt fordított arra, hogy Atyjával tanácskozzon. Meddig hagyod még, hogy százegy felé rángassanak? Semmi sem fog megváltozni, amíg el nem határozod, hogy megadod Istennek, amit megkíván – az „első termés áldozatát”. A napodnak ne azt a részét add neki, amikor már nyúzott vagy, nem tudsz világosan gondolkodni, sőt alig tudod nyitva tartani a szemed; add neki a napod legjobb részét! Így fog kiderülni, mi az, ami igazán fontos számodra. Az öltözködéstől a napirended összeállításáig mindenben kérd őt, hogy segítsen olyan döntést hozni, ami őt dicsőíti. Ahogy egyre jobban és jobban tudatában leszel jelenlétének, nem fogod tudni beskatulyázni őt. A hétköznapi események megszentelődnek, mert ő is ott van bennük. Kérd hát arra, hogy irányítson döntéseidben, és adjon erőt azokhoz a feladatokhoz, melyeket el kell végezned. Tedd őt minden cselekedetedben első helyre, és ő megmutatja neked az ösvényt, ami a békességhez vezet. Kövesd a Szentlélek vezetését pillanatról-pillanatra, így örömmel telik meg minden napod.

Menj végig!

„…és végigjártam vele az utat…” (Filippi 3:10 TM)
Amikor János fogoly volt Patmosz szigetén, szeretteitől távol, a bántalmazott foglyok kiáltásaival körülvéve, látomása volt Jézusról. Azt írja: „Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott…” (Jelenések 1:17). Hihetetlen kijelentés a rabság, káosz és fájdalom közepette – így működik ez! Azok a nehéz körülmények, melyeket éppen átélsz, igazából csak megélesítik érzékeidet, elérik, hogy úgy keresd Istent, ahogy soha azelőtt, és válaszokat találj az életedre. János nehéz helyzete bizonyítja, hogy a negatív tapasztalatok nem rejtik el az Urat, hanem éppen megmutatják. Ahelyett, hogy elpusztítana, a Sátán támadása igazából a fejlődésedre szolgál.
Igen, lehet, hogy úgy érzed, addig nyújt, hogy már pattanásig feszülsz, de ugyanakkor lelkileg is tágít. A Zsidókhoz írt levél 11. részében két dologról olvashatunk: a hit tetteiről és a hit mélységéről. Hol bizonyította Isten Dánielnek hűségét? Az oroszlánok vermében. Hol mutatta meg magát Isten a zsidó ifjaknak? A hétszeresen felszított tűzben. Van egy olyan hely Istenben, ahol az égető megpróbáltatások elnyelnek mindent, kivéve azt a vágyat, hogy megismerd Őt. Bár nem tudod mindig megragadni ezt a helyet, soha ne hagyj fel a csodálatával! Ez volt Pál mindenek feletti célja: „…kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem…hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, hogy vele szenvedjek, és végigjárjam vele az utat” (TM). Íme: nincs kikötés, nincs meghátrálás, nincs visszakozás – csak a vágy, hogy közelről megismerje Istent, és az elkötelezettség, hogy „végigjárja vele az utat”. Legyen ez ma a te szíved vágya is!

Az élet szépségeinek meglátásáért...

A mai nap imádsága:
Uram! Oly rövid az élet, s oly sok benne a küzdelem! Segíts meg vigasztalásoddal, hogy tudjalak dícsérni tetteidért, növekedve alázatban mások hasznára! Ámen


Az ÚR szereti az igaz ítéletet, az ÚR szeretetével tele van a föld.
Zsolt 33,5

Élete folyamán sok igazságtalanság éri az embert. Hiába ismerjük az okot - ez a bűn -, ellene tenni, egyedül, semmit sem tudunk. Hiába minden vágyakozásunk a szépre, a jóra, a tökéletesre, perfekció e földi világban nem létezik. Ami bűn az embervilágban, a technikai rendszerekben a hiba. Hiába minden ügyesség és ötlet, az anyag hatalma nagyobb mint az emberé. Nincs emberi erő, ami képes meggátolni a múló idő rozsda-étvágyát vagy a molyok falánkságát. Minden elromolhat, nemcsak mindennapi életünket állítólag könnyítő szerkezetek, masinák, de bizony az életünk is.

Isten szereti az igazságot, s ezért megítél. Ezért "látogatja meg" az atyák bűnéért a fiakat harmad és negyedízig... Az igazságot azért nem szeretjük, mert a megváltoztathatatlannal ütköztet minket. Kimondott igeneink, s nemeink örökre azok maradnak amik; ballépéseinket, melléfogásainkat meg nem történtté már nem tudjuk tenni, legfeljebb megpróbálhatjuk több-kevesebb sikerrel jóvátenni azokat. De még ehhez is "felülről jövő" erőre van szükségünk.

Ha azonosulni nem is tudunk az Isten igazságával, de próbálkozunk annak elfogadásával, egyre többször vesszük észre nemcsak Isten hatalmát a világban, hanem szeretetét is. A szeretet hatalma titkokban rejtőzik, ezért vonzanak minket egész életünkben - mi pedig gyakran eszelősen kutakodunk - s, keressük a perfekt válaszokat.

Az ÚR szeretetével van tele a föld - ez a gondviselésének ereje -, mégis a világát nem a szeretet, hanem a szeretetlenség jellemzi. Érdekes módon, ami kívánatos lenne, azt nem tudjuk elképzelni Istennel, csak nélküle. Képzelőerőnket meghaladja, hogy ami Istennek tetsző, az nekem is üdvös, jó s hasznos. Korlátot látunk abban, ami meder, veszteséget abban, ami javunkra válna. Elfogadni a fenyítést csak a bölcs tudja, az alázatosság csak a szeretet megtapasztalásából fakadhat. Aki átél csodát és titkot, az él igazán, s jut el az élet teljességére, az Isten dicsőítésére.

Építés...

Imádkozzunk!
URam! Kegyelmed által add, hogy úgy épüljön életem, hogy az ne csak a rámbízottakat szolgálja, de a Te dicsőségedet is hirdesse! Ámen


Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát.
Mz 7,24

Életem egyik, felejthetetlen nagy élménye volt, amikor megcsodálhattam a gótika egyik legnagyobb remekművét, Európa második (az első az Ulm-i dóm), s a világ harmadik legmagasabb templomát, Köln városának szimbólumát: a kölni dómot… A maga 157,38 méteres magasságával egyszerűen lenyűgöző. Építéséhez a néhány tíz kilométerre fekvő Sárkány-hegy majd felét hordták el az évszázadok alatt, hiszen az égbetörő kecses, szinte csak ablakokból álló falak megépítéséhez 135ezer(!) tonna kőre volt szükség... Kevesen tudják, hogy az alapjában is ugyanennyi, mintegy 135.000 tonna(!) bazaltkő nyugszik. Statikai számításokat nem készítettek azidőtájt, az építőmesterek tapasztalata volt a garancia a tartósságra...

Igaz a 169m magas Washington-emlékmű vulgárisan szólva "ráver" a kölni dómra, de az is igaz, hogy ebbe az obeliszkbe legfeljebb csak a tetején lévő néhány ablakocskán szűrődik be Napfény... (Jegyezzük meg gyorsan, hogy a dóm Isten dicsőségére épült, míg a Washington Monumet az Egyesült Államok nagyságát hirdeti!) S hogy kinek milyen nagyságát hirdeti a tényleg lélegzetelállító 828 méteres beton/betonacél-monstrum, a "Burdzs Kalifa" (magyarul: Kalifa-torony) az eléggé egyértelmű, de az is, hogy mesterséges belső megvilágítás nélkül élhetetlen/lakhatatlan kőrakás lenne az egész...

Jóllehet a gótikus templomok eltörpülnek az ember 20-21. századi architektúra giga-projektjei mellett, de míg a JóIsten napfénye a dóm csodálatos üvegablakait átjárva nemcsak légiessé teszi a belső szakrális teret, s így fényjátékával szinte az égbe emeli a "félhegynyi" katedrálist, eladdig ez bizony nem mondható el a messze magasabb vasbeton-tornyokról! Hogy milyen, s mekkora alapokra épültek az emberi dicsőséget demonstráló modernkori "bábelek", azt nem tudom, de azt gyanítom, hogy a gótikus építmények hosszabb távon fognak esztétikai gyönyörűséget adni az embernek, mint a haszon-elvből megépítet burdzs-kalifák!

Krisztus URunk Hegyi Beszéde végén arra tanítja hallgatóságát (így minket is), hogy az igazi, Isten számára is "benyomást-keltő" építmény egyedül az, ha megcselekedjük mindazt, amire Tőle elhívást/parancsot/ajánlást/tanítást kaptunk! A balga homokra épít homokot (értsd: betonra, betont), de ezzel el is veszíti a kapcsolatát Teremtőjével! A hívő ember jól tudja, hogy nem az a cél, hogy minél magasabbra törjünk, hanem az, hogy az elért eredményt minél inkább etikus, azaz 'istenes' módon érjük el...

Az anyag, s az anyagi múlandó, de az Isten, s a lélek örök. A feszített vasbeton csak távolról szép, közelről már nagyon rideg. Ami természetes, az messziről is meg közelről is szép, kívülről és belülről is harmonikus, mert az Istentől jövő Élet járja át... S ez nem csak csodálatos, de maga a csoda!

Helyünk, feladatunk ...

A mai nap imádsága:
Istenem! Bonyolult világodban olykor magam sem tudom, hol is állok... Segíts, hogy el ne tévedjek az önzés széles útján, kérlek terelgess vissza a Hozzád vezető keskeny útra! Ámen.



Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így bár sok a tag, mégis egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek: "Nincs rád szükségem", vagy a fej a lábaknak: "Nincs rátok szükségem!" ... És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.
1 Kor 12,18-21 és 26

Isten teremtett világa hierarchikus - ezért "működik" ennyire jól. Emiatt uralkodik rend az atomok parány világában, s emiatt nem esnek le a bolygók, a csillagok és a galaxisok pontosan kijelölt helyeikről, hanem mindegyik precízen járja neki rendelt útját. Minden létező engedelmeskedik az Egynek - kivéve az embert. Az ember - hasonlóan az Isten hierarchiájához - szintén szeret rendszereket építeni: Bábel-tornyot és hadsereget, emberéletet nyomorító, átláthatatlan életellenes jogszabályokat. Amíg Isten hierarchiája mindig emel, az emberé - hacsak nem rendeli azt Isten alá - rombol, pusztít, s lefelé húz.

Pál Krisztus Egyházát az emberi testhez hasonlítja. Amennyire csodálatos az emberi test, olyannyira bámulatra-méltó az Egyház is maga. Annak ellenére, hogy nem értjük teljességgel a funkciókat - mégis él. Pál érvelése egyszerű, s világos: ahogyan a test nem állhat csak szemből, csak fülből, mert a testnek szüksége van kézre lábra, s sok minden másra is, ugyanúgy az egyházban is különféle funkciókat kell ellátni: Nem lehet tehát mindenki apostol, próféta, püspök vagy tanító. Minden kegyelmi ajándék, amink van, s áldás van rajta, ha Isten szerint élünk vele, s átok, ha nem szolgálatra használjuk, hanem arra, hogy mások nekünk szolgáljanak. Röviden így is össze lehetne foglalni az egyháztörténelem kétezer éves összes kudarcát, s eredményét.

Az egyház persze a világban létezik, ahogyan mi magunk is. Részei vagyunk - akár akarjuk, akár nem a földi "rendnek" is. A keresztény ember tudja, hogy azok a hierarchiák, amelyek nem a közösséget, s benne az egyes embert szolgálják - azok nemcsak igazságtalan, de istentelen társadalmi rendszerek is egyben. Így ítéli meg mindazt, ami segítséget nyújt az individuum elnyomásához, testi és szellemi kizsákmályolásához, s így veti meg mindazt, ami az élettelen profit, s az esztelen célok életnyomorító szolgálatában áll.

A világunk sosem lesz tökéletes - legfeljebb akkor, ha már nem lesz benne ember. Ez azonban nem az Isten akarata, s az ember kívánsága sem ez. Ahogyan a felnövekvő gyermek tanulgatja a korlátait - s korlátok felismerése mindig krízissel, kudarccal jár -, hogy végül hasznos tagként integrálódni tudjon a társadalom egészébe, ugyanúgy minden gondolkodó embernek a kötelessége, hogy törekedjen keresni a saját életében mindazt, ami emeli a lelkét...

Közösség...

A mai nap imádsága:
Uram! Áldásoddal kísérd mindazokat, akik a Veled való egységet munkálják, s tompítsd a széthúzó erők erejét! Légy velünk mindennapi küzdelmeinkben, s bátoríts, ha fogytán lenne lelkesedésünk! Ámen

   

Jézus keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, valamint a magdalai Mária. Amikor Jézus meglátta ott állni anyját, és azt a tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: "Asszony, íme, a te fiad!" Azután így szólt a tanítványhoz: "Íme, a te anyád!" És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.
Jn 19,25-27

Az evangéliumok márcsak ilyenek... A különleges isteni történéseknél elsősorban nők vannak jelen: angyali üdvözlet, Jézus születése, keresztrefeszítés, feltámadás. Evangélikus embernek nemcsak lehet, de fel is kell tennie minden olyan kérdést, ami a hittel, az élettel kapcsolatos, s ha a választ nem is kapjuk meg, mert csak "tükör által homályosan láthatunk" itt a földi életünkben, az mégis óriási kiváltság, ha tisztességesen megfogalmazhatunk egy kérdést...

Egyik ilyen kérdés Jézus női 'tanítványainak' a sorsa. Mert az, hogy voltak, nem kérdéses. Nemcsak az apokríf iratok s az egyházi hagyomány említi őket, de az evangéliumok értő olvasása is eljuttat minket a felismerésre: Jézus mellett a nők 'Isten-adta-rendelte-teremtésbeli' státusukat megillető helyet foglaltak el -, ami a korabeli zsidó férfiközpontú társadalomnak nem volt éppen jellemző vonása, azt ugyanis a patriarchális Isten-felfogás jellemezte. Ki kell jelenti: ahol ma is tiltják a nők írásmagyarázói szolgálatát, azaz nem lehetnek 'papok' (pap=Isten embere!) az nem tükrözi az Isten akaratát...

Annak ellenére, hogy a bibliai időkben a nőknek abszolút szekundér-szerep jutott a társadalomban, a szentírók följegyezték, egyszer egy no uralkodott a régi Izraelben: "Akkoriban Deborah, egy prófétano, Lappidoth felesége vezette Izraelt." (Bírák 4:4) A Biblia erényesnek nevezi a prostituált Ráhábot, mert szállást adott a kémeknek, és más irányba küldte el oket (Jakab 2:25). Deborah mellett a Biblia elismert más prófétanoket is, mint Fülöp négy lánya, Mária (Áron novére), és Mária (Isten anyja), akirol ezt mondja a Biblia: "Ezentúl minden no és minden nemzedék áldottnak nevez engem.?(Lukács 1:48) A Biblia arról is beszámol, hogy sok no misszionárius, sot vértanú lett a keresztény ügyért. Míg akkoriban a noket általában alantas sorban tartották, látjuk, hogy Jézus nem törodött a nokre vonatkozó társadalmilag támogatott szociális normákkal. Egy esetben a tanítványok csodálkoznak, hogy Jézus egy novel beszél - nem is akármilyen, hanem egy szamaritánus novel. A férfiaknak megtiltották a nok érintését, mert sose tudhatták, nem szegik-e meg a hagyományt, amely szerint a menstruáló not nem szabad megérinteni (Lev. 15:19-24). A szinoptikus evangéliumokkal (Máté, Lukács és Márk) szemben János evangéliumában a nok nagyobb szerepet játszanak. Márk evangéliumában csak 5 eset van, amikor nok beszélnek. Máté evangéliumában 9, Lukácsnál 11. De János evangéliuma 22 ilyen esetet jegyzett fel... Vajon miért ír így a "szeretett tanítvány"?

Pál azt tanította, a nok ítéloképessége túl gyenge ahhoz, hogy tanítsanak; csendben kell maradniuk a templomban; nem utasíthatnak egy férfit (1 Tim. 2:12-14). Lényegében Saul-Pál azt mondta, mivel a noket másodszorra teremtették, és elsoként követtek el bunt, fogják be a szájukat. Pál követelte meg, hogy a nok engedelmeskedjenek a férfiaknak (Eph. 5:22-23); a nok alacsonyabb renduek, mint a férfiak (1 Kor. 11:7); a nok ? gyerekszülésen keresztül' váltódnak meg (1 Tim. 2:15); és bár Isten jónak mondta a házasság intézményét (Gen. 2:18), Pál kijelentette, hogy nem jó (1 Kor. 7:8). Pál követelte, hogy a nok fátylat viseljenek, ezzel is jelezzék másodlagos helyzetüket a teremtés rendjében (1. Kor. 11:4-16). Pál talán azért ennyire no-ellenes(?), mert o maga nem volt nos (Megjegyzés: a notlen zsidó férfiakat átkozottnak tekintették, de o ?ómai polgár?is volt, bár ez utóbbi nem a habitusát, hanem a jogállását minősítette!)

Jézus (a megtestesült szeretet) jelenléte mindig közösséget teremt. Így volt ez földi életében, halála előtt nem sokkal, s feltámadása után is. Isten ugyanis az embert a közösségbe teremti, hogy ott megérezze/megtalálja az isteni szeretet egységét, melyben nem a nemiség, hanem csakis az emberség számít...

Tanítások...

A mai nap imádsága:
URam! Tanítások zuhatagában állnak gyermekeid, simogató ideológiák, s boldogságot ígérő életfilozófiák kísértésében vergődnek sokan... Szereteteddel téríts magadhoz, hogy egészséges tanítás szerint éljünk, s dícsérhessünk Téged megtartó jóságodért! Ámen


Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.
2 Tim 4,2-4

Saul, aki Paulus lett... Történetileg ugyan ez a mondás nem állja meg a helyét - hiszen az őskereszténység legsikeresebb hirdetője/misszionáriusa damaszkuszi megtérése előtt is használta római-polgári nevét, a Pált - annyi bizonyos, hogy ő egymaga többet tett a kereszténység elterjedéséért, mint az összes többi apostol együttvéve - legalábbis az újszövetségi könyvek, levelek tudósításai szerint. Ha vallástörténeti szempontok alapján vizsgáljuk meg Pál missziói munkálkodását, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy az egykor korának híres rabbijánál, Gamálielnél tanult Saul egy új kultuszt hirdetett meg, hiszen az egész Krisztus-eseményt judaista teológia alapján ítélte meg. A válságba sodródó, majd romba dőlő Római Birodalomban gyakorlatilag két "túlélő" kultuszról beszélhetünk: az egyik a kereszténység, a másik pedig a kereszténység elterjedésének köszönhetően a zsidó vallás. Ne feledjük el, több mint egy tucat(!) - olykor fél vagy egész Földközi-tengeri térséget lefedő(!), s virágzó - kultusz- ill. misztérium-vallás létezett. Pál Jézust Isten áldozati bárányának látja, de ez páli megigazulástani teológiai álláspont, de emellett - már csak a történeti hitelesség kedvéért is jegyezzük meg - más krisztusesemény-felfogások is léteztek...

Tény, hogy Saul missziótechnikája egyszerűen - zseniális... Ő maga írja "Zsidónak zsidó vagyok, görögnek göröggé váltam". Azaz: más szimbólumokkal, nyelviséggel "operál" a zsidó kultúrkörében, s egészen mással a hellenistában. Alkalmas vagy alkalmatlan az idő? Mindegy! A lényeg, hogy az emberek halljanak az evangéliumról és beszéljenek az Isten dolgairól...

Az igazság mindig csak később derül ki, s sajnos a történelem keserű igazsága, hogy általában nem a jószándékú szelídek, hanem a ravasz "nyomulósok" jutnak hamarabb célba. Így van ez a fundamentalista keresztényeknél, de így van a többi szélsőséges vallási irányzatnál is - szomorú példákat szolgáltat az egyház-, s vallástörténelem.

Ami "tanításokat" illeti: válságkorszakokban (hiszen a válság attól válság, hogy mindenre kierjedő) a kultuszok is válságba kerülnek. Ilyenkor általában az történik, hogy a kultuszt alapozó/támogató tanítás/ideológia is újraértelmezésre szorul, s eközben bizony megtörténnek igencsak téves interpretációk is: máglyára küldik azokat, akik nem úgy hisznek, ahogyan KELL vagy egyszerűen lemészárolják őket, mint hitetleneket. Iszlámveszélytől tart a nyugati világ - persze nem alaptalanul -, de hogy micsoda vérengzéseket követettek el "ún. keresztények" nemcsak a középkorban, a muzulmánok között, az szép lassan kiderül...

S mit ért Pál mondák alatt? A monda az, amit mondogatnak, de attól, hogy gyakran ismétlik, esetleg hangosan is, még nem válik igazsággá. Igazsággá az válik, ami támogatja, s védi az életet! Ha valami életszerűtlen, azaz teher, ami nem emel, akkor az nem Istentől való, még ha mondogatják is, hogy de bizony az... Ezért naponta vissza kell térnünk Istenhez, hogy nyilvánvalóvá váljék, mi az, ami növel, s nevel, épít és szépít...

Vigasztalás...

A mai nap imádsága:

URam! Engedd, hogy megvigasztalódjam Benned! Ámen

Isten megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban,
2 Kor 1,4a

Életünk folyamán vannak/lehetnek veszteségeink, melyek akkora sebeket ütnek lelkünkön, hogy azokat bizony a múló idő sem képes begyógyítani. Társ, gyermek elvesztése, súlyos betegség elhordozása, hosszú évek után is olyan kihívások elé állítják lelkünket, amiknek nem tudunk maradéktalanul megfelelni... rendjén is van, ez hiszen emberből vagyunk. Mégis tapasztalni keresztény testvérek között nem egyszer olyat, hogy az el nem gyászolt szerettük veszteségét túljátszva tesznek bizonyságot arról, hogy ők mennyire "tudják" - elhunyt hozzátartozójuk már az Istennél van. (Azt, hogy hol van, talán mégis csak rá kellene hagyni a JóIstenre, ez ugyanis az Ő dolga, nem a mienk, véges embereké!)

Annyi bizonyos, hogy veszteség-tudattal, vigasztalanul élni a világban nagyon nehéz. Fájdalmainkat éveken át hordozhatjuk magunkban, s azok intenzitása alil-alig múlik, mert megoldás mindig csak egy van: beszélni kell róla. El kell mondani Istennek, s meg kell beszélni emberekkel is, akiket méltónak találunk arra, hogy bizalmunkat élvezzék. A fájdalom ugyanis csak kisközösségben tompul, dialógusban oldódik - ez utóbbit nevezi Luther Mártonunk az evangélium negyedik megjelenési formájaként: testvéri beszélgetésnek.

Vigasztalásban az ember lehet eszköz, de vigaszt egyedül csak az Isten adhat, mert a szenvedés ugyanúgy az isteni titokzatosság része, mint az Élet maga. Csoda mindkettő! Csoda, hogy élünk, s csoda, hogy totális veszteségeink ellenére is még élhetünk... Bármennyire is igyekszünk megérteni az Életet - amit látunk -, s benne a sajátunkat - amit tapasztalunk -, ismeretünk mindvégig töredékes marad, hát akkor mennyire hiányos az ismeretünk az Istenről, akit nem csak mi, de soha senki nem látott még! Ami kapaszkodó lehet számunkra, az a jó reménység, a Gondviselésbe vetett őszinte hit!

Aki ezt a "tudást" bezárja szívébe, az képes vigasztalni másokat is, természetesen nem a perfekció ígéretével, hogy "Meglásd, minden újra rendben lesz!"- hiszen az idő kerekét visszaforgatni senki nem tudja -, de azáltal, hogy részesedő jelenlétével bizatást ad, megengedi, hogy általa is "történjék az Isten", s így a közösségben lassan szertefoszlik a veszteség legnagyobb terhe: a magány...