A történelem URa...

URam! Add, hogy meglássam akaratodat minden nehézség közepette is, s ne kételkedjem soha szereteted megmentő erejében! Ámen

Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik.
Ézs 46,10b

Isten mindenható... "szuverén" hatalom. Az ézsaiási (író)próféták erről tesznek bizonyságot ebben az igeversben is. Istentől van tehát minden jó, s nincs semmiféle rossz, ami ne az Ő tudtával történne... Vagy mégsem így van?

Abban régóta megegyeztek a hittudósok, hogy Isten mindennek, így a történelemnek is az URa, az azonban komoly fejtörést okozott nemcsak a régieknek, de korunk hívő emberének is, ha Isten a Legfőbb Jó, Aki ugyanakkor Mindenható is, akkor hogyan lehetséges, hogy az Ő akaratával, belegyezésével megtörténjenek a legborzalmasabb dolgok? Egy dogmatikus kijelentéssel az általános rossz problematikáját viszonylag egyszerűen meg lehet válaszolni, az persze megin csak egy másik kérdés, hogy egy dogmatikát totálisan elutasító rettenetesen bonyolult világban mire megy az átlag ember egy ilyen kijelentéssel?

Azt mindenki elfogadja, hogy Isten - mivel Ő Mindenható -, tervét mindig megvalósítja, az azonban komoly vita tárgyát képezi, hogy mi is az Isten terve valójában? (Az ismeretelméleti kérdés azonban itt sem kerülhető meg: Átláthatja-e a véges teremtmény a Végtelen Teremtő terveit?) A Biblia szerint Isten terve az, hogy megváltsa/kiváltsa az embert a bűn következményeiből. Megtanultuk: "a bűn zsoldja a halál", de akkor nem lett volna egyszerűbb az embert bűnmentesre teremteni? - replikálnak sokan. Az ember méltósága a szabadságából fakad, ezért minden, ami megfosztja őt ettől, az méltatlan dolog!

Isten terve - így tanít a Biblia, s ez a hittudósok véleménye is -, hogy minden ember eljusson az Igazság ismeretére. Az, hogy ez kinek mikor adatik meg - Isten titka. Van, aki fiatalon jut el erre a felismerésre, s van, aki öregkorában sem éri el ezt a tudást, s bizonnyal vannak olyanok is szép számmal, akik az utolsó földi magányos perceikben - amikor már itt alig vannak, vagy csak testileg vannak itt, de lelkük még nem lépett át abba a másik világba -, látják be, mi is az igazság...

Az igazság, hogy Isten szeretete határtalan. Az igazság az, hogy hiába minden emberi hatalom, a gonoszság csak a testet képes megtörni, a lelket nem. Aki "Istenben van", az jól tudja, hogy minden hatalom véges, csak az Istené nem. Ezért az megtartja örökké mindazokat, akik Őhozzá menekülnek! A farizeusok és főpapok Jézus URunkat keresztre juttatták, de a krisztusi gyöngeséggel szemben hatalmuk semmit nem ért...

A test könnyen elpusztítható, de a lelket megtörni soha nem lehet! Ez a mártírok örök evangéliuma! A hívő ember sokszor megtapasztalta, hogy lelke felett csak egy hatalom van: az Isten. Ő az, Aki megtart, s hitünk szerint egykoron megeleveníti azt is, amiről már lemondtunk, mert emberi távlatainkban az enyészetnek engedtük át...

Életünk...

A mai nap imádsága:
Istenem! Segíts nekem, hogy bölcsen tudjak dönteni életem dolgaiban, hogy amit építeni szándékozok, az maradandó legyen! Ámen


Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.
Zsolt 127,1a

Életed legnagyobb részét házakban töltöd. Házban születsz, és legtöbbször házban halsz meg. Házban laksz, és házban dolgozol. Számold csak ki, naponta hány órát töltesz el valamiféle építményben! Meglepődtél az eredményen? A nap huszonnégy órájából huszonkettőt, vagy még többet? Ha egy 70 éves városi embert nézek, legalább 64 évet valamilyen házban tölt el az életéből? Minden ház teremtés eredménye, egy-egy megvalósult gondolat. Nincs olyan ház, amelyik ne gondolatként létezett volna először . A gondolat nagyon finom "energia", és megváltoztatni is csak gondolati úton lehet. Ezt az energiát még nem tudjuk mérni, a hatását viszont már igen: Eltervezünk valamit, s aztán idővel megvalósul...

A megvalósulás azonban nem csak a szándékunktól függ. Számtalan akadálya van, hogy az elhatározásunk, a szép terveink valóra váljanak. Vannak tervek, amik sosem valósulnak meg, némelyekre meg hosszú éveket, olykor évtizedeket kell várni. Mennyi - olykor generáción átívelő(!) - erőfeszítés eredménye egy-egy szép otthon létrejötte, mely védelmet ad a benne lakóknak. A prédikátor is megállapítja: "A fáradozásnak szép eredménye van." De ki az, aki mindehhez az erőt adja? Ki az, aki éltet, aki hordoz, aki segít? Csakis az Isten... Ezért mondja a zsoltáros: Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.

Ebben az egy versben nemcsak egy épület felépítéséről, hanem az egész életről, életünk "házáról" van szó. Isten az, aki azt építi. Próbálhatok én alapot venni, belekezdhetek "maszek" statikai számításokba, megválaszthatom én a helyet, de az okos ember sziklára (Krisztus-szimbólum!) épít... Sokszor látunk, tapasztalunk kiábrándult, olykor kétségbeesett embereket, akiknek egész életművük omlott össze, mert nem hallgattak az Istenre, s a saját eszükben, "házépítési technikájukban" bíztak. Bizony a nagy tervezésben-álmodozásban könnyen elfelejtjük, hogy még a mi kedvünkért sem szűnnek meg a törvényszerűségek, az ok-okozat egyetemes igazságát nem helyezi hatályon kívül a JóIsten.

Ezért jól tesszük, ha életünk házának építését rábízzuk arra Mesterre, aki ehhez a leginkább ért... Ez nem alkotói/önmegvalósító szabadságunk feladása, hanem az Istenrehagyatkozásunk kiteljesedése a Gondviselésben.

Hamis élet...

A mai nap imádsága:
Uram! Tisztíts meg naponta, hogy Veled élhessek boldogan, embertársaim javára! Ámen


Én tehát, testvéreim, nem szólhattam hozzátok úgy, mint lelkiekhez, hanem csak úgy, mint testiekhez, mint a Krisztusban kiskorúakhoz. Tejjel tápláltalak titeket, nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el, mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?
1 Kor 3,1-3

Ahogyan Pál apostol korában, úgy ma sem mentes a gyülekezeti élet mindazoktól a kísértésektől, melyek végül megmérgezhetik egy közösség életét. Ha lenne olyan vallás, ahol az ún. hívő élet minden gyermekbetegségét már kiküszöbölték volna, akkor bizonyára mindenki azt a vallást gyakorolná. A tények azonban azt mutatják, hogy beszélhetünk ugyan buzgó katolikusokról, igazhitű muzulmánokról, a Tórát teljességében élni akaró zsidókról, de hamar kiütközik, mindegyiket "csak" emberek gyakorolják, nem pedig angyalok. Nekünk keresztényeknek az az evangéliumunk, hogy bár a cselekedeteink alapján ítélnek majd meg minket "akkor és ott", de felmentést csakis a hitünk alapján kaphatunk, hiszen "nincs igaz egy sem az ÚR előtt".

Az egyik legnagyobb feladatunk az életben, hogy testiségünkön túl - vagy éppen annak ellenére -, felfedezzük a lelkiséget, s a múló anyagaiak mögött rátaláljunk az elmúlhatatlan Örök Istenire. Nem könnyű az anyagban levés, de a kitűzött célja minden embernek - hogy ti. rátaláljon Istenre -, nem elérhetetlen! Az Örökkévaló úgy teremtette meg ezt a világot, hogy annak értelmes vizsgálata révén eljussunk az Ő felismerésére, hogy meglássuk a történelem mozgásában, az emberi lelkiismeretben munkálkodó Gondviselő szeretetét.

Az elsődleges ok, amiért elfordulnak az emberek a keresztény tanítástól az az anyag "vonzása": a pénz, a hatalom szeretete és az élvezetek hajszolása. Az, hogy ezekben a kísértésekben a keresztények is elbuknak - már csak "hab a tortán". Egyet bizonnyal kijelenthetünk: hiteltelen élet soha nem képes hiteles értékeket felmutatni. Márpedig a keresztények élete sokszor nemcsak hiteltelen, de visszás is: Azokat a rendkívül súlyos "isteni játékszabályokat", melyek betartásától az örök életet remélik, ők maguk alakítják át - természetesen a kegyesség látszatában - pillanatnyi érdekeiknek megfelelően. Aztán így ezek a megmásított szabályok - egyszerű törvényeskedés ez(!) - romba döntik szeretteik életét, viszályt szítanak a családban, jobb esetben csak kompromisszumokba kényszerítik a feleket, melyek egyszerre nevetségesek és sírni valók. Olykor az is kiderül, hogy a hívő emberek azért térnek vissza gyülekezeteikbe egy-egy életroppantó krízis után, újra elfogadva az embertelen "hitéleti" törvényeket, amihez Istennek semmi köze, mert borzasztóan kínozza őket a magány.

Szeretetlenség, viszálykodás és irigység nem lehetnek kísérői a hívő életnek. Ha mégis jelen vannak benne, akkor csakis egyetlen lehetőség van a megmenekülésre: vissza kell Térni Istenhez, meg kell térni az Örökkévalóhoz...

Kapcsolatok...

A mai nap imádsága:
URam! Kívánom a Veled való közösséget, mert jó megtapasztalni, hogy Magadhoz emelsz. URam, add, hogy emelődjenek másokat is rajtam megnyilvánuló kegyelmeddel által, s mindannyian együtt dicsőíthessük Nevedet itt a Földön, s egykoron Örökkévaló Országodban! Ámen



Egyszer elmentek hozzá anyja és testvérei, de nem tudtak Jézushoz jutni a sokaság miatt. Ezért tudtára adták neki: "Anyád és testvéreid kint állnak, és látni szeretnének." Ő azonban így válaszolt: "Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják."
Lk 8,19-21

Voltak-e Jézusnak testvérei? - A kérdés bár naivnak tűnhet, nagyon is akadémikus! A katolikus Egyház szerint nem voltak/lehettek... Ha mégis, akkor azok csak féltestvérek (József korábbi házasságából) voltak/lehettek. Ellenkező esetben "dőlne" az egész "szűzmária-koncepció", a "hortus conclusus/bezárt kert"-elmélet, miszerint Mária, a "kegyelem csatornája" (ez a fogalom is egy dogmatikai igazság!) arra lett kiválasztva, hogy megtestesüljön benne az Isten, s ez egy olyan rendkívüli, férfi közreműködése nélküli isteni cselekedet, hogy ugyanabban a kertben (anyaméhben) még egy(több?) ember nem "testesülhet" meg... Ezen középkori spekulációknál azonban sokkal fontosabb az a kérdés, hogy kik Jézus igazi "rokonai", vagyis kik azok, akikkel Jézus Krisztus, az Emberfia közösségben van? Mert ugye nem az a kérdés, hogy mi választjuk-e Őt, hanem hogy Ő kiválasztott-e minket? Jézus URunk a tanítványainak egyszer azt mondta: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket." Jn 15,16

A Mester számos tanítása hívja fel a figyelmünket arra, hogy az "igazi" közösség, az nem vérségi, hanem hitbeli alapokon épül. Míg Jákób utódai (vagyis az izraeliták) azok, akik vér szerint is Ábrahám, Izsák és Jákób ivadékai - magyarul zsidóvá nem lehet válni, zsidónak születni(!) kell, s ez a származás-alapú felfogás természetesen előfordul más törzsi/nemzeti vallásokban is -, Jézussal "rokoni/vérségi" (s ennél nincs szorosabb kötelék!) csak azok kerülhetnek kapcsolatba, akik "Isten igéjét HALLGATJÁK és MEGTARTJÁK"...

Isten igéjét igen sokan hallgatják, de csak kevesen hallják meg, azaz kevesen vannak azok, kik meg is cselekszik mindazt, amit Jézus URunk kér/ajánl/parancsol. A lét ilyetén tudatosságára csak kevesek jutnak el (Sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak!), de hála a JóIstennek, azért mégis vannak: szenteknek hívjuk őket, mert ők valóban Istenéi, hiszen ők nem csak hallgatták, de szívükbe is zárták mindazon dolgokat, melyek Isten országának épülését, eljövetelét munkálják! Ehhez a tudatos/következetes léthez nem kell különleges diploma, csak a szív őszinte elhatározása. Ezt a célirányos életstílust a hívő ember "Jézus-követésnek" hívja, azaz igyekszik azt tenni, úgy gondolkodni, ahogyan azt a Mester ajánlja. De miért is? A mennyei jutalomért? Nem... Elsősorban önnön-lelke békességéért, mely a legnagyobb elérhető jutalom itt ezen a Földön. Hiába ugyanis minden öröm és gazdagság, ha nem szövi át a béke, vagyis az isteni kegyelem megtapasztalásából fakadó megelégedettség. Ha nincs meg a lélek békéje, akkor szenvedés a gazdagság, s a szabadság is, mert céltalan... Aki ezt megérti, mindent megért, s akkor már nem csak "szimpatizáló barátja az ÚRJézusnak, de Vele egy Családban, az elkötelezett hívők közösségében" él, dolgozik...

Keresztény élet...

A mai nap imádsága:

URam! Hála Neked, hogy megtartasz a világban, pedig oly sokszor kimenekülnék belőle! Add, hogy ne tévesszen célt az életem, s úgy szavaimmal mint cselekedeteimmel mindig arra voksoljak, ami Neked tetsző, felebarátaimnak hasznos, s magamnak boldogító! Ámen

Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.

Rm 4,15

"Legyetek szegények, s mindenkit szeressetek... na, nekem ez az egyházi duma nem jön be!" - vélekedik egyik alkalmi, húszévkörüli beszélgetőpartnerem. "Mi a probléma?" - kérdezem. "Hát csak annyi, hogy ez így nem működik!" - fogalmazza meg sarkosan ez a fiatalember érzéseit - szemében látok egyfajta törést/kiábrándultságot is. Lehet, hogy munkanélküli - gondolom magamban -, de nem kérdezek rá. Sajnos egyre többször 'botlom' magam is ilyen sorsokba; spanyol fiatalok 42 százaléka(!) munkanélküli - olvasom egyik internetes portálon. Mi lesz ebből?!...

A kérdésfelvetés ugyan nem akadémikus, de azért megérdemelne legkevesebb egy teológiai/szociológiai tanulmányt; tényleg: Mennyire "működik" a kereszténységünk? Mennyire életszerű? Belső-körös, kevesek számára érthető, csak magával foglalkozó imádásos, vagy aktív, szolgáló jelenlétet sugárzó? Jézus URunk - emlékeim szerint folyamatosan nem arra buzdított, hogy szünet nélkül imádjuk, hanem hogy kövessük Őt, azaz cselekedjük az Isten igazságát. (Hegyi Beszéd vége!)

Pál arra buzdítja a világváros-Rómában élő testvéreit, hogy ne igazodjanak e világhoz. Apostoli üzenete ma különösen is aktuális itt Európában, hiszen feslettségben, élvhajhászatban nagyban hasonlítunk az egykori Rómához: Korrupció, hiteltelen politikusok, nyerészkedő bankárok, tisztességtelen kereskedők, s kiábrándultak milliói... akiktől, ha elveszik a demokrácia utolsó látszat-jelképeit is, rettenetesen el lesznek keseredve! S ha az Istenhit után a közösségbe vetett hit is elvész, akkor maradnak a rosszul értelmezett nacionalista jelszavak, s az erőszakban reménykedés. S ahogyan egykoron szétesett a római birodalom, széteshet ez a mostani világ is - hiszen tartóelemeiben már eléggé recseg-ropog...

Reménységünk szerint azonban, Isten kegyelme most is megújul(hat) rajtunk. Most is támadhatnak hétköznapi szentek, akik az Isten akarata szerint akarnak élni. Nem az emberi törvények beteges agyonszabályozottságában, hanem az istenadta felsőbb rend szeretetszabadságában. Ez utóbbira teremtettünk, nem pedig arra, hogy haszontalan pecsétek és plasztikkártyák tucatjaival igazoljuk: mi (még) rendes emberek vagyunk...

S mi az értelem megújulása? Az, hogy elsősorban nem a körülményeink, a pillanatnyi helyzetünk - ami lehet éppen lehangoló is - határozza meg életminőségünket, boldogságunkat, hanem az, hogy mi mindezt hogyan értékeljük. A keresztény ember mindent Isten elé visz, tudja, hogy minden javára van/válik, s hogy lehet függetlenedni az Istentől, de nem érdemes... ugyanis az emberi élet értelmét és tartalmát egyedül Isten jelenléte adja.

Tévelygéseink...

A mai nap imádsága:

Istenem! Vezess, hogy irányt mutathassak! Ámen

Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.

1 Pt 2,25

Féktelen, gonoszság-torzított, különféle "izmusokkal" anyagvilágba döngölt modern életünk egyik legnagyobb kísértése: az élmény... A pillanat rabul ejtése - szinte mindenáron. Ennek egyik megnyilvánulása a mesterségesen, ördögi céltudatossággal megtervezett és végbevitt folyamatosan izgalombantartása társadalmunknak: a reklámhadjáratok! Vannak hirdetések, amik nem nekünk - átlagembereknek - szólnak. Kihasználni a többmilliós árelőnyt a státuszszimbólumos autó vásárlásánál - nem a mindennapos egziszencia-szorítások közt élők gondja. Eltévelyedni az anyagvilág édeskés csábításai között nemcsak a gazdagok "kiváltsága", hiszen a kevésen is hűtlenné válhat az ember, nemcsak a sokon.

Ugyanakkor tévelyegni nemcsak a matéria világában lehet. A nem megfogható dolgok is megszédíthetnek, sőt csak azok igazán! Így vívja meg napi csatáját számos pénzvezérelt ezotéria-érdek, s ejti rabul mindazokat, akik elvetik az Isten realitását, s hozzá tartozó józanságot. Rohanni, minél több történésben részt venni, s mindenek előtt fogyasztani, a vásárlási lázzá deformálódott valamikor vadászszenvedélyt újra és újra megélni - a többség életcélja. Ez mozgatja a társdalmat - a közgazdászok szerint... Hogy élteti is? Ez egy másik nagy kérdés.

MIndannyian tévelyegtünk/tévelygünk. Nincs kivétel egy se. Az emberi kívánságot nem szünteti meg se templombajárós vallásosság, de teljes védelmet nem nyújthatnak kolostorok méteres falai sem. Megoldást, nyugalmat a lelkünk csak akkor talál, ha tartozunk - nem úgy általában valahová - hanem Őhozzá, a Pásztorhoz, Aki terelget minket, hogy iránytvesztett, mulasztásos életünk újra visszataláljon a Viágegybentartó Gondviselő Szeretethez.

Jézus Isten!

„Mi a véleményetek a Krisztusról?” (Máté 22:42)
Egyszer Jézus felvitte Pétert, Jánost és Jakabot egy hegy tetejére. Azt olvassuk: „És íme, két férfi beszélt vele: Mózes és Illés … És amikor azok távozni akartak tőle, azt mondta Péter Jézusnak: »Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.« De nem tudta, mit beszél.” (Lukács 9:30-33). Péter tévesen gondolkodott. A három sátor azt jelentette volna, hogy Mózes és Illés egyenlők Jézussal. Jézussal senki sem egyenlő! Ő teljesen, egészen, mindenestől, egész valójában Isten. Amikor aznap Isten szólt a mennyből, akkor Mózes, a törvényadó, Illés, a próféta, Péter, a prédikátor, Jakab, az apostol és János, a látnok mind jelen voltak. Isten azonban nem azt mondta: „Hallgassatok rájuk!” Nem, ő azt mondta: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” (Lukács 9:35 KJV). Jézus pontosan tudta magáról, hogy kicsoda. Amikor vádlói azt kiáltozták: „Te Isten fiának mondod magad”, ő így válaszolt: „Igen…” (Lukács 22:70 TLB). Sőt azt is mondta: „…aki engem látott, látta az Atyát” (János 14:9 Károli). Hallgatói teljesen megdöbbentek és felháborodtak azon, hogy saját halálát és feltámadását is előre megmondta (ld. János 10:18). Hadd fogalmazzak egyértelműen: vagy szélhámos csalónak tartod Jézust, vagy Istenként imádod őt – de ne mondd rá, hogy csupán egy híres történelmi személy! C. S. Lewis mondta: „Az olyan ember, aki olyan dolgokat mond, mint Jézus, nem nagy erkölcsi tanító, hanem vagy őrült, vagy maga az ördög. Leköpheted, megölheted, vagy lábához borulhatsz és Uradnak hívhatod, de ne állj elő ilyen leereszkedő képtelenséggel, hogy ő az emberiség egyik nagy tanítója.” Nos, mi a véleményed Krisztusról? Ő az életed Ura? Az szeretne lenni.

JÓZSEF RUHÁI

„... a fáraó... gyolcsruhába öltöztette..." (1Mózes 41:42)

Ahhoz, hogy Isten használjon téged, két olyan öltözetet kell viselned, amilyenek József ruhái is voltak. Nevezetesen: a kegyelem és a feddhetetlenség öltözetét. Először a kegyelem ruhá­ja: „De Izrael [Jákob] Józsefet minden fiánál jobban szerette, mert öregkorában született fia volt, s ezért tarka ruhát csináltatott neki" (1Mózes 37:3). József tarka ruhájához hasonlóan, Isten kegyelme által ki fogsz tűnni a tömegből. Akiket Isten kedvel, azok előtt ajtók nyílnak, azok védelem alatt állnak, és előbbre jutnak. A Biblia azt mondja: „Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal" (Zsoltárok 5:13). Másodszor a feddhetetlenség ruhája: ez az a ruha, melyet József otthagyott Potifár feleségének a kezében, amikor visszautasította közeledését, és hű maradt meggyőződéséhez. „Egy napon az történt, hogy bement József a házba a munkáját végezni, és a háznép közül senki sem volt a házban. Ekkor megragadta őt az asszony a ruhájánál fogva, és azt mondta: Hálj velem! Ő azonban otthagyta ruháját az asszony kezében, futásnak eredt, és kiszaladt." (1Mózes 39:11-12). Lehet, hogy a te kísértéseid másak, mint Józsefé. Téged talán a pletyka kísért; vagy az, hogy a könnyebb utat válaszd a munkád megkönnyítésére; vagy az, hogy hazugsággal őrizd meg a méltóságod látszatát; vagy az, hogy bezsebeld a dicsőséget valamiért, ami nem is a te érdemed. Bármi is az, próbára leszel téve, és ki fog derülni valódi jellemed. Ha átmész a feddhetetlenség vizsgáján, akkor leszel jogosult arra, hogy Isten használjon. Dr.Joseph Parker, nagyszerű angol igehirdető, Charles Spurgeon kortársa mondta: „Semmire sem megyünk olyan lelkésszel, aki még so­hasem kísértetett meg; aki még soha nem volt próbára téve, el fog beszélni a fejünk fölött." Amikor eljön a megpróbáltatás órája, egyetlen dolog van, ami szilárdan megtart és túljuttat rajta: ha ismered Isten igéjét, annak talaján állsz, és annak szavait mondod. Ezért írja ezt a zsoltáros: „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened" (Zsoltárok 119:11).

NE VÁRJ A TÖKÉLETES KÖRÜLMÉNYEKRE !

„Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet.”(Prédikátor 11:4)
Túl sokan vannak közülünk, akik csak várakoznak a kikötőben. Szeretnénk, hogy a hajó megfelelő legen, a hajóhíd tökéletesen legyen illesztve, az időjárás jó legyen, sőt díszes meghívót várunk, mielőtt hajlandóak lennénk elindulni. Azonban a feltételek sosem lesznek tökéletesek! Az álmok nem fognak felénk jönni, nekünk kell elindulnunk feléjük. Valaki így írt erről: „Ideje abbahagyni, hogy mindig várjunk valamire: tökéletességre, ösztönzésre, engedélyre, biztatásra, valaki más megváltozására, a megfelelő személy elérkezésére, arra, hogy a gyerekek kirepüljenek, kormányváltásra, kockázatmentes életre, arra, hogy megfeledkezzenek, világos útmutatásokra, nagyobb önbizalomra vagy a fájdalom elmúltára. Ahelyett, hogy ezt mondanád:» Ilyet még sose csináltunk azelőtt «, mondd ezt:» Miénk a lehetőség, hogy elsőnek megtegyük «! Ahelyett, hogy ezt mondanád:» Nincsenek megfelelő forrásaink «, mondd:» Szükséghelyzetekből születnek a nagy találmányok «! Ahelyett, hogy ezt mondanád: »Nincs rá elég idő«, mondd: »Változtatunk a munkamódszereinken«! Ahelyett, hogy ezt mondanád: » Ezt már próbáltuk«, mondd: »tanultunk a tapasztalatokból«! Ahelyett, hogy ezt mondanád: »Nincs megfelelő szakértelmünk«, mondd: »Keressünk kapcsolatokat olyanokkal, akiknek van«! Ahelyett, hogy ezt mondanád: »Terjesztőinknek és vásárlóinknak nem fog tetszeni«, mondd ezt: »Mutassunk rá nekik a lehetőségekre!«. Ahelyett, hogy ezt mondanád: »Nincs elég emberünk«, mondd ezt: »Kevesen vagyunk de jó csapat vagyunk«. Ahelyett, hogy ezt mondanád: »Sosem lesz jobb«, mondd ezt: »Megpróbáljuk mégy egyszer«. Ahelyett, hogy ezt mondanád: »Bajlódjon vele valaki más«, mondd ezt: »Kész vagyok valami újat tanulni«. Ahelyett, hogy ezt mondanád: »Ez nem az én dolgom«, mondd ezt: »Örömmel vállalom a felelősséget«. Ahelyett, hogy ezt mondanád: »Erre én nem vagyok képes«, mondd ezt: »Isten kegyelméből meg tudom tenni!«.”



„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom.” (Zsidók 11:1)
A sikeres emberek idejük nagy részét nem azzal töltik, hogy azon gondolkodnak, mit kellene tenni. Inkább kétszer annyi időt fordítanak arra, hogy visszatekintve átgondolják mindazt, amit mát elértek, és megtervezzék, hogyan fogják elérni azt, amit célul kitűztek maguk elé. John Wooden labdarúgó edző mondta: „A dolgok azok számára alakulnak a legjobban, akik a legjobbat tudják kihozni a dolgok alakulásából.” Az Istentől nyert látás eléréséért folytatott út nem éppen zökkenőmentes, ahogyan ezt minden vezető megtapasztalta, akiről a Bibliában olvasunk. Csak azok tudtak sikert elérni, akik megfelelő módon gondolkodtak. A legnagyobb szakadék a sikeres és nem sikeres emberek között a gondolkodásmódjuk között lévő szakadék. Ez különösen igaz a kudarcok vonatkozásában. A sikeres emberek a kudarcot a sikerhez vezető út normális részének tekintik, és túlteszik magukat rajta. Jonh Salk, a gyermekbénulás elleni vakcina feltalálója mondta: „Ha egy kutató kísérleteire nézek, akkor minden, amit teszünk, bizonyos értelemben siker. Megmutatja, mit ne tegyünk, és azt is, merre haladjunk tovább. Elég gyakran előfordul, hogy amikor belépek a laboratóriumba, az emberek azt mondják, valami nem működik. Ilyenkor azt szoktam mondani: »Nagyszerű, ezzel egy nagy felfedezést tettünk!« Ha azt gondoltad valamiről, hogy működni fog, de nem működik, az pontosan ugyanannyit árul el róla, mint az, ha működne. Ezért én nem úgy állok hozzá, hogy ez egy újabb csapda, hanem úgy, hogy egy újabb kihívás. Megkérdezem: »Mit akar nekem mondani a természet?«” Ilyen állhatatosság egyedül a helyes gondolkodásmódból fakad, és ez a sikeres emberek fémjelzése. Ők mindig újra próbálkoznak, folyamatosan tanulnak, és haladnak előre. Az elméjükben nyerik meg a csatát, és ez aztán túlárad abba, amin dolgoznak.



„… kitartott, mint aki látja a láthatatlant.” (zsidók 11:27)
Szoros összefüggés van aközött, hogy elindulunk az álmunk megvalósítása felé, és aközött, ahogy majd rendelkezésünkre lesznek az ehhez szükséges források. Túl gyakran akarjuk először látni a forrásokat, sőt a kezünkben tartani őket, mielőtt elindulnánk előre. Ha így viselkedünk, sem forrásaink nem lesznek, sem előrehaladásunk. Olyannak kell lennünk, mint az a csiga, aki egy hideg februári napon elkezdett felmászni az almafára. Amint araszolgatott felfelé, egy kis kukac kidugta a fejét a fakéreg egyik repedésén, és ezt mondta: „Csak az erődet pazarolod. Nincs odafent egyetlen alma sem.” A csiga tovább mászva ezt mondta: „Most nincs, de mire odaérek, majd lesz!” A Szentírásban újra meg újra olvashatjuk, hogyan indított útnak Isten embereket nagyon kevésnek vagy nem megfelelőnek tűnő eszközökkel. Mire azonban odaértek, ahol Isten akarta őket látni, ott vártak rájuk azok a források, amikre szükségünk volt ahhoz, hogy a rájuk bízott munkát elvégezzék. Az álom nem a forrásokat követi, ez éppen fordítva történik. Először van egy álmunk, aztán elindulunk felé. Aztán – és csakis aztán – követnek majd az emberek és a források. Aztán a terv, amit Isten adott nekünk, kezd megvalósulni. Egy bölcs ember egyszer ezt mondta: „Az erőfeszítés csak akkor hozza meg jutalmát, ha az ember nem hajlandó feladni.” A sikeres emberek látják, amit mások nem látnak, ez tartja mozgásban őket. „Hit által hagyta el [Mózes] Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant.”


„Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jakab 2:17)
Mark Victor Hansen és Jack Canfield: Erőleves a léleknek című könyvsorozatának sikere mögött csodálatos történet áll. Először nagyon nehéz időket értek meg, mert nehezen találtak kiadót a könyvnek, aztán pedig ugyanilyen nehéz volt vásárlókat találni. Aztán egy napon tanácsot kaptak egy Scolastico nevű tanítótól, aki ezt mondta: „Ha minden nap odamész egy nagyon nagy fához, és minden nap ötször rávágsz egy nagyon éles fejszével, akkor végül, bármilyen nagy is az a fa, ki fog dőlni.” Ebből kiindulva Hansen és Canfield kifejlesztették egy módszert, amit ők így neveznek: „az öt elve”. Mindennap megtettek öt meghatározott dolgot, ami közelebb vitte őket álmuk megvalósulásához: a könyvek eladásához. Így írtak erről: „Ez azt jelentette, hogy minden nap ötször adtunk interjút a rádióban, vagy elküldtünk öt példányt olyan szerkesztőkhöz, akik lektorálhatták a könyvet, vagy felhívtunk öt értékesítéssel foglalkozó céget, és megkértük őket, hogy vegyenek a könyvből motivációs eszközként ügynökeik számára, vagy szemináriumot tartottunk legalább öt személynek, és a terem végében árusítottuk a könyvet… Írtunk újságokba, elhívtak minket beszélgetős műsorokba (volt olyan, ami hajnal háromkor volt!)… még benzinkutakat, pékségeket és éttermeket is megkértünk, hogy árusítsák a könyvet. Sok munkánkba került – legalább öt dolgot megtenni egy nap, minden áldott nap – több mint két éven keresztül.” Ennek eredményeként az Erőleves a léleknek több mint 112 millió példányban kelt el szerte a világon, negyvenegy nyelvre lefordítva. Rendületlen hittel te is előrejutsz majd az álmod felé.

A bibliatanulmányozás veszélyeket rejt

Tudtátok, hogy a Bibliát tanulmányozni veszélyes lehet? Való bibliatanulmányozás valójában katasztrófális következményekkel is járhat?
Furán hangzik, tudom jól, de Isten arra szánta Igéjét, hogy alkalmazzuk is az életünkben, ne csak olvassuk. A Biblia átformálódásról szól, nem pusztán információt akar közölni velünk. A Hegyi Beszéd végén Jézus így szól:


"Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. (Máté7.24 MBT).

Ezek szerint Isten beszédét megcselekedni életbevágóan fontos dolog!
Miért olyan fontos Isten Igéjét alkalmaznunk az életünkben?


* A tudás büszkeséget eredményez, ha nem alkalmazzuk Isten igazságait az életünkben. Az 1Korintus 8.rész első verse így szól: "Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet ellenben épít." (Csia). Mindnyájan láttunk már olyan embereket, akik betéve tudták a Bibliát, de soha nem engedték, hogy az valóban átjárja az életüket. Arra használják az Igét, hogy másokat a földbe döngöljenek. Belőlünk válhat a legrosszindulatúbb, leggonoszabb, legaljasabbb, legkritikusabb bíráskodó, akivel valaha is találkoztunk – ha soha nem tesszük meg azt az extra lépést az életünkben, hogy magunkra vonatkoztatva olvassuk a Bibliát.
A tudás alkalmazás nélkül büszkeséget szül. Szeretet nélkül való alkalmazása pedig nemhogy nem segít, inkább csak sérülésekhez vezet.

* A tudás megköveteli a cselekvést:
Jakab 1:22 mondja: "Legyetek az igének megtevői s nem csupán hallgatói, mert aztán hamis következtetésekkel eltévesztitek az igazságot" (Csia). Amit egy ember tud vagy ismer, kifejeződhet abban, amit tesz. Becsapjuk magunkat, ha azt képzeljük, hogy növekszünk a hitben azáltal, hogy jegyzetelünk bibliaórán vagy az istentiszteleten. Isten parancsa nem opcionális.

* A tudással együtt megnő a felelősség is. Jakab 4:17 mondja: "Aki tehát tudja, hogy mi a jó, amit cselekednie kell, de nem cselekszi, az bűnös." (Vida). Az Írás mélyebb ismeretével együtt szigorúbb ítéletben lesz részünk, ha elszalasztjuk megcselekedni, amit Isten mond nekünk. Amikor belekezdünk a Biblia tanulmányozásába, Isten akkor belekezd a mi életünk átformálásába. Elkezd olyan területeket mutatni, amelyeken változtatnunk kell, így ad egyre nagyobb felelősséget a saját hívő életünk felett.

Gondolatébresztő:
-Mihez kezdesz az istentiszteleten leírt sorokkal, miután hazaindulsz vagy a jegyzeteddel, miután a csendességed véget ért?
-Gondolkodj el az elmúlt egy órában kiejtett szavaidon és megtett cselekedeteiden. Visszatükrözik azt, amit Isten mostanában tanít neked az Igéből?

Dönts úgy, hogy szeretsz!

Szeresd az URat, a te Istenedet, hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá. 5Mózes 30,20


Ma elérkeztünk ahhoz a mítoszhoz, hogy a szerelem irányíthatatlan, hogy az egyszerűen csak megtörténik veled.

Történetesen még a nyelvhasználatunk is azt sugallja, hogy nem tudjuk kontrollálni azt, hogy hogyan szeretünk. Azt mondjuk: "szerelembe estem" - mintha egy árokról beszélnénk. Történt egy nap, hogy csak úgy sétálgattam, és bumm! - szerelembe estem. Nem tudtam mit tenni ellene. De tényleg ez a szerelem?

A vonzalom és a "ráébredés" nem áll az irányításunk alatt, ezt senki sem vonja kétségbe. De ezek nem is jelentenek egyet a szerelemmel. Elvezethetnek a szerelemig, de ezek az érzéseket nem nevezhetjük szerelemnek.

A szeretet, a szerelem választás.

Egy esküvői szertartás során egy férfi és egy nő egymással szemben állva fogadalmat tesz. Azt mondják a másiknak "Az összes ember közül téged választalak, és egész életemre választalak téged". Nyilvánosan bejelentik a döntésüket, ez az elkötelezettség.

Senkit sem kényszeríthetsz, hogy beléd szeressen, arra sem kényszerítheted, hogy szerelmes maradjon beléd. Miért? Mert a szerelem döntés. Nem lehet kierőltetni. Ez igaz minden kapcsolatra, beleértve az Istennel való kapcsolatodat is.

Az 5 Mózes 30,20-ban ez áll: "Szeresd az URat, a te Istenedet, hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá". Neked kell úgy döntened, hogy szereted Istent. Isten nem fogja kierőltetni a szereteted. Figyelmen kívül hagyhatod Istent, és mehetsz egy teljesen más irányba. Tönkreteheted az életed, ha akarod. Isten nem fog kényszeríteni hogy szeresd, mert a szeretet döntés kérdése.

Te mit fogsz választani?

Beszéljünk róla:

* Mit gondolsz, Isten miért alkotta úgy a szeretetet, hogy azt választani kelljen?
* Hogyan mutatod ki valakinek, hogy úgy döntöttél, hogy szereted? Hogyan mutatod ki Istennek a szereteted?
* Mi az az életedben, ami azt mutatja hogy elkötelezted magad Isten szeretése mellett?

Isten szeretetének nagysága

"Legyen erőtök arra, hogy megértsétek, ahogy ezt Isten minden szolgájának meg kéne érteni, hogy milyen széles, hosszú, magas és mély az Ő szeretete. Ismerjétek meg Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok. Így Isten mindent átfogó erejével válhatsz teljessé." (Efezus 3:18-19, LB fordítás)

Isten szeretete az egész világra kiterjed, ebbe mindenki beletartozik, akit teremtett: "Az ÚRnak minden útja igazságos, és minden tette szeretettel teli." (Zsoltárok 145:17, LB fordítás)

Isten soha nem teremtett olyan embert, akit nem szeret. Ő megteremtett téged és szeret téged - és Isten nem teremt hulladékot. Ő feltétel nélkül szeret. Nagyon, nagyon szeret téged.

Istennek mindenki fontos, Jézus életéből láthatjuk, hogy ő még az ellenszenvest is szereti és azt is, aki esetleg úgy érzi, hogy nem szeretetre méltó. Szeretnéd az önbecsülés titkát megtudni? Ez az: Ha magabiztosságot akarsz, akkor meg kell értened, hogy Istennek nagyon fontos vagy. Ha Isten szeret téged, akkor kit érdekel, hogy más mit gondol?

Mert Isten szeret, már nincs is értelme az értékedet bizonyítgatni. Nem kell bizonyos jellegű ruhákat viselni ahhoz, hogy rendben legyünk, nem kell egy bizonyos típusú autót vezetnünk, hogy a bizonytalan önképünket felértékeljük. Nincs már státusz szimbólumokra szükségünk.

Beszéljetek róla:

* Milyen nagyságú Isten szeretete? Elég nagy, hogy mindenhova kiterjedjen? Nincs olyan hely, ahol te ott vagy és Isten nincs. Hogyan változtatja ez meg a mások iránti szeretetedet?
* Ha Isten mindenhol ott van, miért szenved nagyon sok ember a magányossággal?

Válaszd a hitet, és az erősödni fog

„Ha pedig a mező füvét, amely ma van,

és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten,
nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?” (Máté 6:30)

A Máté 8-ban a tanítványoknak jó okuk volt az aggodalomra. Halászok voltak, és ismerték mennyire veszélyes a vihar, amivel szembenéztek. Mégis, amikor felébresztették Jézust, ő azt mondta nekik: „Mért féltek, ti kicsinyhitűek?” (Máté 8:26)

Ez a kijelentés nagy kihívás számunkra. Arra emlékeztet, hogy nincs elég jó ok arra, hogy aggódjunk. Amikor életünk realitásának kellős közepén vagyunk, és aggódhatnánk, Jézus azt mondja, hogy inkább a hitet válasszuk.

Hogyan tudod a hitet választani? Úgy, hogy megérted Isten jellemét. Megérted az irántad való szeretetét, és azt, hogy hogyan akar munkálkodni az életedben.

Az egyik kép, ami segít megértenünk Isten jellemét, a virágokkal kapcsolatos. Jézus azt mondta: „Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek…Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?” (Máté 6:28-30)

A virágok nem azért olyan szépek, mert sokat aggódnak. Isten jelleme miatt gyönyörűek. Isten ugyanígy munkálkodik a te életedben is. Ő nagylelkű és szerető Isten.

Hogyan növelheted a hited, amikor az élet tele van olyan eseményekkel, amelyek aggódásra késztetnek? Kezdj el imádkozni már előre a dolgokért! Legtöbbször már előre láthatod, hogy mi fog következni, így két választásod van: vagy aggódsz, vagy elkezded Istenbe vetni a hitedet mielőtt a dolgok megtörténnek.

A Lukács 8-ban ezt a példázatot mondja Jézus: „Akiknél a mag a tövisek közé esett, azok hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják azt, és nem érlelnek termést.”

Ha imádkozol azokért a dolgokért, amik miatt aggódsz, akkor a hited olyan kirobbanó hatást, növekedést, örömöt és termelékenységet fog eredményezni, amilyet még sosem láttál.