Időnk...

URam! Életem ideje kezedben van... Kérlek, támogató kegyelmeddel erősíts meg ezen a mai napon is, hogy Neked élhessek, felebarátaim javát szolgálva, s Általad a magam boldogulását, harmóniáját eredményesen keresve! Ámen

    

Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.
Ef 5,15-17

Bizonyára nem élt a földön egyetlen ember sem, aki hosszú életében legalább egyszer ne nézett volna fel a csillagos égboltra... A régi korok emberének elérhetetlen magasságot jelentett a vándormadarak égi útja éppenúgy, mint az ezüstösen csillogó Hold, s bár a mai modern ember szívesen kihúzza magát: "Voltunk már a Holdon is!" - a néhány-évtizede felfedezett távoli csillagrendszerek, galaxisok százmilliárdjai nekünk is ugyanolyan mesés távolságban vannak, mint a régieknek...

A teremtett világ nagysága, a rendelkezésünkre álló néhány évtizednyi (nevetségesen kevés!) IDŐ eleve korlátozza megismerésünket, s hogy mennyire, azt többnyire életünk vége felé tudatosítjuk, amikor akaratlanul is számot vetünk: mit is csináltunk a kapott IDŐ-vel, hogyan éltünk a lehetőségekkel, mire jutottunk az élet nagy kavalkádjában? A véges IDŐ-nk bizony nagy tanítómester, suhogó halálpálcája mindenkit megfegyelmez...

A technika, az automatizáció következtében még soha ennyi szabadideje nem volt az embernek - legalábbis a világ jóléti felében -, ennek ellenére (vagy éppen ezért?) az idő kihasználásának értelmetlensége most ropja diadal-táncát! Ha csak arra gondolunk, hány ember bámulja a tévét, görnyed a computere előtt, s rituálisan oltja napi információszomját hiábavalóságokkal - joggal elszomorodhatunk... Csetelés és fészbúkolás helyett persze számos értelmes programban is részt vehetnének fiataljaink, de "itt és most" nincs értéke a tartalomnak, ebben a megszédült világban a látvány, az élmény pillanata a mindent meghatározó erő!

"Krízisben van az oktatás" - mondogatják mostanság, amikor tömeges jelenséggé vált a félévi bukás az iskolákban. Nemkülönben az évvégiek is, de azok már csak az abszolút reménytelen esetek, melyek - köszönhetően a tanárok szociális érzékenységének, s a fiatalok jövőjéért érzett őszinte vizsgabizottsági aggodalmaknak -, a nyárvégi pótvizsgán 'korrekciót' nyernek... Ezekután még van valaki ebben az országban, aki tényleg el is hiszi, hogy amit két féléven át nem tanult meg a nebuló, azt majd nyáron(!) két hét alatt megtanul(hat)ja? Nem az oktatás, a társadalom van krízisben!!!

Nincs gyermekvállalási kedv? Öregszik Európa? Majd ha a munka adja biztosítékot a tisztességes előbbrejutáshoz, s nem a tisztességtelen ügyeskedés, majd akkor változás kezdődhet el, a krízis csak ezután oldódhat meg. Amíg a politikusok szemérmetlenül a saját zsebeiket töltik meg, s politikai támogatottságért cserébe a szociális ellátórendszeren élősködőknek szavaznak meg 'jogbiztonságot" a parlamentekben - hogy "támogatóik" hasonló szemérmetlenséggel továbbra is kiszolgálhassák magukat a "közösből" - eladdig nem lesz társadalmi megbékélés egyetlen országban sem...

Pál arra buzdítja az efezusiakat, hogy ne a fősodrású - anyagelvű - életfilozófiáknak hódoljanak (Efezus igen gazdag, szabad város volt, itt nem állomásoztak római katonák - enélkül is megfizették az adót), hanem használják ki az alkalmas időt! Az idő ugyanis gonosz, gonoszsága múlandóságában, a pillanat visszahozhatatlanságából táplálkozik. Ezért amíg van idő az Isten megismerésére, az evangélium befogadására, eladdig éljenek vele, mert a vég közeleg, a személyes mindig sokkal hamarabb, mintsem gondoljuk...

Lelkünk egyensúlya...

A mai nap imádsága:

Uram! Tartsd meg testemet lelkemet egészségben, hogy teljes erőmmel, egész életemmel dícsérhesselek Téged! Ámen

    

Újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.

Ef 4,23-24

Ami manapság "húzóágazatnak" számít, s el sem képzelhető nélküle a modern vendéglátás/turisztika - az a wellness. Se szeri, se száma azoknak a hoteleknek, centrumoknak, beauty-farmoknak, s ki tudja még milyen divatos szavak mögé elbújt egészségmegőrzést segítő vállalkozásoknak, melyek mind egy cél szolgálatában - a pénzszerzésen kívül - állnak: ez pedig a megújulás. Ki-ki a maga módszerére esküszik, a lényeg, hogy minél távolibb tájakról származzon az ötlet, s minél ígértesebb legyen az ajánlattevés. A wellnes - szinte - a modern (jóléti) ember vallás-pótlékává is vált, hiszen valamit mégiscsak kezdeni kell a vasárnappal, ha már "kitalálták"... Félreértés ne essék! Hasznos dolog a testünkkel való törédés, sőt elengedhetetlen. Sajnos, többnyire csak akkor foglalkozunk vele igazán komolyan, amikor már meg-megtapasztaltuk, hogy testünk teljesítőképességge alábbhagyott, s ilyenkor hirtelen felerősödik bennünk a vágy: De jó lenne visszaszerezni a régi kondíciónkat! (Testünkkel való törődésben példaértékű lehetne északi evangélikus testvéreink szauna-kultúrája, mely egyszerűsége ellenére, nagyszerű eredményeket produkál, s akit már "megcsapott már a szauna gőze", az tudja mire gondolok... Magam is több szaunát "terveztem" építettem/építettünk barátainknak. Finnországi testvérgyülekezetünkben is többször megtapasztaltuk: bizony, nem is ház az északon, amelyikben nincs szauna!)

S ha testünk "feljavítását" ennyire fontosnak tartjuk, akkor miért nem törődünk lelkünk fiatalon tartásával? Mert, ahogyan sok bűnt elkövetünk testünk ellen - mértéktelen evés, ivás, cigaretta stb. - ugyanúgy vétkez(t)ünk eleget a lelkünkkel kapcsolatban is! Jóllehet lelkünk nem öregszik - ez az öregség egyik nagy-nagy kínja -, ezért csak azt mondhatjuk: életünk első felének lelki "élet-minősége" bizony meghatározza annak második felét! Óriási dolog az Isten megbocsájtása, de nem lehet pimaszul visszaélni a kegyelemmel, s azzal hitegetni magunkat: Majd az ÚRIsten úgyis mindent elrendez! "Bolond! Még ma éjjel elkérik lelkedet!" - ahogyan a Mester mondja, azaz: Mi lesz veled, ha már nem lesz időd, ha nem lesz alkalmad a számvetésre, mert hirtelen véget ért az életed?...

Isten igazsága a halál, melynek értelme egyedül akkor van/lesz, ha Isten tetszése szerinti valóságos igazságban és szentségben éltük le az életünket. Ezt nem lehet semmilyen módszerrel, kellemes "lelki wellnessel" elérni/kimunkálni, ez egyedül Isten ajándéka - a hit által! De akkor hogyan értsük az apostoli felszólítást "Újuljatok meg lelketekben és elmétekben!"? A válasz igen egyszerű: a megtérésről van szó... Az Újszövetség erre a (görög ľ???????, metanoia) szót használja, mely a szövegkörnyezettől függően más és más jelentésű: gondolati fordulat, korrekció, helyesbítés, véleményváltoztatás, megváltozás, megtérés, konverzió, életátgondolás, a gondolkodás megváltozása, a gondolkodásmód átalakítása, átfordulás, átalakulás. Nagyon egyszerűen: mindaz, ami az életet munkálja.

A napraforgónak nincs teológiai szakképesítése vagy keresztlevele, de mégis tudja, hogy a JóIsten napocskája felé kell fordulnia - addig, amíg teheti! Nekünk pedig megadatott az ismeret lehetősége, a gondolkodás készsége, s még a teremtettségre való rácsodálkozás naponkénti lehetősége is... Akkor miért nem fordulunk a Fény felé? Nem tudjuk elfogadni vagy nem akarjuk elhinni, hogy csak Nála van a megújúlás?...

Megelégedett szívért.

A mai nap imádsága:

Uram! Te ismered gyorsan pergő életem minden filmkockájának, minden egyes részletét. Te ismered küzdelmeimet, Te tudod, hogy milyen sok dologban engedetlen vagyok. Kérlek Téged, ajándékozz meg annyi bölcsességgel, hogy minden élethelyzetemben félni tudjalak, s ajándékaidat arra használjam, amire adtad nekem! Ámen

   

Jobb a kevés az ÚR félelmével, mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele.
Példabeszédek 15,16

Testünkben osztódó, határukat nem ismerő sejtek kóros daganattá nőhetnek, veszélyhelyzetbe sodorva ezzel egész szervezetünket. "Mindennek van határa!" - szoktuk mondani, megerősítve a tételt: "Tessék tartani a rendet!" Ahogyan hierarchikus rend uralkodik a látható, megfigyelhető, a bennünket körülvevő természetben és a nemlátható univerzumban is, ugyanúgy rendje, határai vannak az emberléleknek is. Az ember, mint legfőbb teremtett lény, a legnagyobb csoda, de Isten nélkül - a Nagy Törvény része is - nem tudja az életet szolgálni, csak a pusztítás és romlás rideg eszközévé válik...

Ha az ember élete folyamán célokat szeretne elérni, ezek eléréséhez olykor határokat kell átlépnie, de minden "határátlépés" egyben figyelmeztető jel is, Arra vonatkozóan, Aki a határokat alkotta. Sokan vannak, akik életcélul az anyagi jólétet teszik meg. Miért lenne ez baj, hiszen Isten ezt a világot a mi kedvünkre teremtette, nemde? A kincsek (vagyis a világ) birtoklása azonban soha nem lehet cél, csakis eszköz. Ha cél lenne, akkor örökké birtokolhatnánk, de csak "kölcsönbe" kapjuk, ideig-óráig esetleg egy életen át... de végül vissza kell adnunk mindent, Annak az Erőnek, Akié minden.

A kincsek felejtetik velünk a határainkat. Akinek embermértékkel nézve sok van belőle nagyobb kísértés alatt áll, mint akinek kevesebb adatik. A gazdagság önmagában nem áldás, csapás is lehet, ha nem tudja valaki, hogy mire adatott. A kincsek (lehetőségeink) azért "szálltak onnan felülről alá", hogy egymásnak segítsünk, egymást építsük általa. Ha minden képességünket, erőnket csak önmagunkra fordítjuk, az még nem tesz boldoggá bennünket, mert Isten a boldogság titkát nem az "én"-be, hanem a "mi"-be, azaz a közösségbe plántálta bele.

Aki harácsol, annak kapzsisága teljesen átvette a kontrollt az élete, a lelke felett, s így nyugtalanságban telnek nappalai és éjszakái is... Augustinus is ezt írja: "Nyugtalan a lelkem Uram, míg Benned meg nem nyugszik." Békességet lelni csak az tud, aki féli az Istent, azaz be- és meglátja létének láthatatlan határait.

Nehézségek...

A mai nap imádsága:

Uram! Nehezen, néha alig bírom már a terheket! Nem értem a miérteket, s már a remény is szétfoszlott bennem, hogy választ találok. Kérlek, adj nekem válaszokat, s mindenek előtt szereteted megtapasztalását, hogy békességgel elfogadjam akaratodat, s önmagam! Ámen

   

Megvetem az életemet, nem kell tovább! Hagyj békén, mert időm csak egy lehelet! Micsoda az ember, hogy ily nagyra tartod, és hogy így törődsz vele? Minden reggel megvizsgálod, minden pillanatban próbára teszed. .
Jób 7,16-18

A hívő ember sem fakír, az ő tűrőképességének is van határa. Egyeseknek az Isten készséget adott a szenvedések alázatos elhordozására - belőlük szenteket csinált az egyház. Kétféleképpen lehet a szenvedésről beszélni: hitelesen, s hiteltelenül, de az iz bizonyos, hogy a személyes érintettség itt igen jelentős hitelesítő erő.

Jób eljut odáig, hogy megveti életét. A ma embere ezt úgy mondja: "Elegem van ebből az egészből!" Amíg az embert meg nem csapja a halál hűvös fuvallata, amíg nem dermeszti meg egy pillanatra az elmúlás, eladdig "nagy a szája", nincs híjával az élettagadó kijelentéseknek. Abban a pillanatban, ahogyan valóban reálissá válik, hogy itt van az ideje a "ne továbbnak" - akkor egészen más állapotba kerül a lélek, s ajakra rögvest alázat költözik.

Nyilvánvalóan válaszokat keresünk szenvedéseink okára, s arra is, amit már Salamon király bölcsességeiben is megfogalmazott: "Miért van az, hogy az istentelen gonoszok jól élnek, s víg napokat látnak, s az istenesek pedig nem?" A boldogság és boldogtalanság az "csak" egy múló állapot, de a hit folyamatos kifejezése az Istenben való létünknek. Attól függetlenül, hogy mi pillanatnyilag hogyan látjuk és érezzük, Mennyei Atyánknak folyamatosan gyermekei vagyunk, Hozzá tartozunk, "kezében" élünk, mozgunk, s vagyunk. Ez ad erőt gondjaink leküzdésére, s teremt bennünk kitartást a válaszok keresésére.

Azáltal, hogy Isten életre hívott minket, folyamatosan ütköztet minket a tényekkel... Amit mi próbáknak, keresztnek, néha csapásnak ítélünk meg, nem más mint alkalom, lehetőség, idő a valóság megismerése. Ezek a nemegyszer keserű tapasztalatok elsegítenek minket abba a világba, ahová minden ember tart, akár elfogadja vándorlását, akár nem. Ez a világ, amely felé törekszünk, az Isten maga. Ha Vele vagyunk, az az üdvösség, ha Nélküle az a borzalmasan kínzó hiány, amit pokolnak is neveztek a régiek...

Törvény...

A mai nap imádsága:

Uram! Segíts meg ezen a mai napon is, hogy életem összhangba kerüljön megtartó törvényeiddel! Ámen

   

Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az ÚR! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.
Mikeás 6,8

A JóIsten már a kezdetek kezdetén elég világosan kinyilvánította akaratát, hogy mit kíván az embertől, de az emberlét örök nagy kérdése marad, miért nem tudtunk, tudunk úgy élni, ahogyan Teremtőnk törvényeit szívünkbe helyezte... Két ember, a legkisebb közösség élete igazán jól példázza, hogy nincs kapcsolat konfliktus nélkül. Csak idő kérdése - ahogyan a régiek mondták -, mikor bújik ki a szög a zsákból, s kerül napvilágra, senki nem mentes az önző gondolatoktól, kívánságoktól. Bármennyire is szeretnénk jók lenni, betölteni önmagunkkal szembeni elvárásainkat is, sajnos a bűn aprócska homokszeme valahogyan mindig belekerül az élet nagy óraművébe, s bizony egy jelentéktelennek ítélt vétek is iszonyatos káoszt tud okozni. Önzésünk cseppjeivel egyszercsak megtelik az a bizonyos pohár, vagy - hogy aktuális hasonlatot említsünk - , önigazságaink hógolyója szinte a semmiből, pusztító lavinát képes elindítani... Ilyenek vagyunk. Mit tudunk tenni?

"Csinálta volna meg jobban a világot az ÚRIsten!" - mondja nyomatékosan tinédzserkorú vitapartnerem, amikor a bűn természetéről beszélgetünk. Tényleg nem mi vagyunk az okai annak, hogy ilyen a világ, amilyen? Végsősoron az Isten az oka százmilliók nyomorának, mert belekódolta az emberbe a bírhatnámság gátlastalanságát? Az Isten az oka annak, hogy nyakkendős spekulánsok zátonyra irányították a világ pénzügyi hajóját? Csakis az Isten tehető felelőssé a a közösséget szakadékba-szalajtó bizalmatlanságért? Isten az oka a hűtlenségnek, a szeretetlenségnek, a hitetlen gondolatoknak?

Ha a JóIsten robotokat teremtett volna, akkor igen. De ő nem futószalag mellett, a nap huszonnégy órájában, háromműszakban mindig százszázalékot teljesítő ember-gépeket akart látni teremtettségében, akik előre programozottan termelnek, hanem olyan szabad-akarattal megáldott "istenképű lényeket" akart magának, akik az életben - a maguk emberi vonatkoztatási rendszerében -, alkotnak, teremtenek... S ha az ember elhiteti magával, hogy az élet lényege a minél több fröccsentett "dolog" előállítása a mindig nagyobb haszon (profit) érdékben, akkor istenképűségét elveszített hitvány, rozsdásodó masinává, nyikorgó verklivé silányítja az emberlétet...

Aki Istenre figyel, az a konfliktushelyzetben sem felejti el, hogy mire hívatott el ebben a világban. Az ilyen ember akkor is képes megőrizni józanságát, amikor a többség pánikba esik. Az Isten törvényét szem előtt tartó ember ugyanis nem csak a horizontig lát, hanem azon túl is, s kegyelemből megért olyan dolgokat is, amit szem nem láthat, s fül nem hallhat, de az Isten megtapasztalhatóvá teszi mindezt az ember szívében...

Érzelmi bezárkózás

„Jerikó gondosan bezárkózott…” (Józsué 6:1 katolikus fordítás)
A Biblia ezt mondja: „Jerikó pedig be- és elzárkózott… se ki nem jöhetett, se be nem mehetett senki” (Józsué 6:1 Károli). Hallottál már valaha a „Jerikó szindrómáról”?
Azt nevezik így, amikor érzelmileg teljes bezárulsz. Félsz attól, hogy közeledj mások felé, vagy hogy bárkit is közel engedj. Falat építettél, így többé nem tudnak bántani. Vigyázz, mert ez a fal be is börtönözhet téged, és mindenki mást az életedben. Házasodhatsz Jerikóban, kimondhatod az esküt, viselheted a ruhát, felhúzhatod a gyűrűt, elmehetsz nászútra, de még mindig ott magasodnak a falak. Így talán arra gondolsz: „Ha elhagy, akkor sincs nagy baj. Van egy bankszámlám, amiről nem tud. Van egy tartalék tervem arra az esetre, ha ez nem működne.” Jézus azt mondta: „a férfi… összekapcsolódik feleségével” (Máté 19:5 NLT). De hogyan tudnál összekapcsolódni, ha nem vagy elérhető a keserűség, félelem és bizalmatlanság fala miatt? „A szeretet… türelmes… nem rója fel a rosszat… A szeretet soha el nem múlik…” (1Korinthus 13:4-8) A szeretet nem fog működni, ha aszerint a filozófia szerint élsz: „Keresd a legjobbat, de számíts a legrosszabbra”. Itt az ideje egy ördögűzésnek! Ki kell űznötök a múlt kísérteteit, ha szeretnétek, hogy legalább valami reménye legyen az igazi közös jövőtöknek. Megbocsátani, amikor mélyen megbántottak, az egyik legnehezebb dolog, de meg kell bocsátanod újra meg újra, míg a neheztelés többé már nem uralkodik rajtad.
Péter azt kérdezte Jézustól: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is” (Máté 18:21-22). Ne emlegesd fel többé a múltat, hanem add az Úrnak! Ő a falak lebontója, a kommunikáció helyreállítója, a tisztelet felépítője és a megtört szívek és megtört kapcsolatok gyógyítója.
Ha engeded, Ő segíteni fog, hogy újra élj, és újra szeress.

ISTEN ÉPPEN FEGYELMEZ TÉGED?

„mert aki szeret az Úr, azt megfenyíti…” (Zsidók 12:6)
A Biblia azt mondja: „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít meg az apja? Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak. Azután: testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyüm9lcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.” (Zsidók 12:5-11)
Éppen Isten fegyelmezése alatt vagy? Ha igen: Először is örülj! Ez azt jelenti, hogy valóban gyermeke vagy, és neki terve van az életeddel. Másodszor: térj meg, és a fegyelmezés ideje lerövidül. Harmadszor: ismerd el, hogy Isten fegyelmezése a javadra, nem pedig ártásodra van. Egy kisfiú engedetlen volt, és az édesanyja ezt mondta neki: „Azért fenekellek el, mert szeretlek.” A kisfiú sírva így válaszolt: „Bárcsak elég nagy lennék ahhoz, hogy viszonozzam a szeretetedet!” Ne neheztelj, ha isten fegyelmez, és ne állj ellen! Ismerd el, hogy a javadat szolgálja! És még egy gondolat: ne engedd, hogy valami jó szándékú ember „megmentsen” Isten kezéből. Isten azért fegyelmez minket, „hogy szentségében részesüljünk.”

Ki felé vagy elszámoltatható?

„Jobban boldogul kettő, mint egy…” (Prédikátor 4:9)
1995. február 26-án a Barings bankház, Nagy-Britannia legrégebbi kereskedelmi bankja csődöt jelentett, miután több mint egymilliárd dollárt veszített. 1994 vége felé a Barings szingapúri irodájának vezető tőzsdeügynöke nagy összegeket fektetett a japán Nikkei tőzsdébe. Aztán beütött a katasztrófa. 1995. január 23-án földrengés rázta meg Japánt, és a Nikkei több mint 1000 pontot esett, a Barings pedig rengeteg pénzt vesztett. De ahelyett, hogy megpróbálta volna csökkenteni a veszteségeket, a Barings szingapúri ügynöke megduplázta a befektetését, abban a reményben, hogy a Nikkei talpra fog állni. Ám ez nem történt meg. A Barings londoni irodája letétbe helyezett közel egymilliárd dollárt, hogy a szingapúri befektetés miatti ingatag pozíciója helyreálljon. Végül elfogyott a tőkéjük, és csődöt jelentettek. Íme a nagy kérdés: hogyan volt képes egy huszonnyolc éves szingapúri tőzsdeügynök elveszíteni csaknem egymilliárd dollárt, és tönkretenni egy 233 éves bankot? A TIME magazin szerint a probléma gyökere az elszámoltathatóság hiánya: „London engedélyezte [a szingapúri ügynöknek], hogy mind a kereskedést, mind az elszámolási funkciókat irányítsa Szingapúrban. Ez olyan átfedés, ami káros lehet – és ebben az esetben az is volt. Ha egy ügynök a saját könyvelését kezeli, az olyan, mintha egy diák maga osztályozná le a dolgozatait. A csalásra való kísértés túlságosan nagy lehet, különösen, ha a tét is elég nagy.” Gondolkoztál valaha azon, Jézus miért kettesével küldte ki tanítványait, és nem egyenként? Azért, mert ha a megfelelő ember bástyaként mellettünk áll, azzal támogatást, biztatást és védelmet kapunk. Mi ellen védenek? Saját magunk ellen! Ha komolyan gondolod, hogy győzelmes életet akarsz élni, akkor az elszámoltathatóság olyan lépés, melyre hajlandónak kell lenned. Nos, te ki által vagy elszámoltatható?

Miért fogad el Isten?

„…hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” (2Korinthus 5:21)
Isten egyformán szeret és elfogad téged a rossz napjaidon ugyanúgy, mint a jókon. Teljesítményközpontú világunkban ezt könnyen elfelejtjük. Pedig nem szabadna! Isten elfogadásának alapja az, hogy Krisztusban vagyunk, nem pedig a pillanatnyi állapotunk. „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Korinthus 5:21). Gondolj a keresztre úgy, mint egy csere színhelyére. Ott Isten elvett minden bűnt, amit valaha elkövettél, és Krisztusra helyezte. Abban a pillanatban, amikor bizalmadat Krisztusba helyezed, Isten veszi Krisztus igazságát, és rád teríti, beöltöztet abba. Attól kezdve csak egy módon tekint rád: Krisztuson keresztül. Micsoda felszabadító tudat! Felszabadító, mert most már tudod, hogy értékességed nem azon alapul, amit teszel vagy nem teszel, hanem azon, hogy milyen kapcsolatban vagy Krisztussal. Sőt Isten már eleve értékesnek tartott, amikor megengedte, hogy Jézus meghaljon érted. „De akkor Istent nem is érdekli, hogy mit csinálok? Ezt azért nem hiszem!” – mondod, és igazad van! A mennyei jutalmadat az határozza meg, hogy földi életeddel hogyan gazdálkodtál. Isten azt akarja, hogy jó dolgokat tegyél, de nem akarja, hogy jócselekedet-függőségben élj, azt akarja, hogy Krisztus iránti szeretetből tedd őket. Ha egyszer megérted, hogy mit jelent számodra, hogy Krisztusban vagy, akkor helyes indítékból fogod tenni a jó dolgokat.



A világ azt mondja, értékünk azzal függ össze, hogy mit teszünk. Gyermekkorunktól fogva folyton hasonlítgatnak minket másokhoz. Ha megkérdezik, hogy miért nem vagyunk olyan jók, miért nem tanulunk olyan jól, miért nem vagyunk olyan ügyesek, mint a bátyánk vagy a nővérünk, akkor nem tudunk mit felelni, hiszen úgy érezzük, hogy mi igazán megtettünk minden tőlünk telhetőt. Elhatározzuk tehát, hogy még jobban próbálkozunk, de bármennyire erőlködünk is, mindig lesz valaki, aki elégedetlen. Továbbra is ezt az üzenetet kapjuk: „Valami nincs rendben veled.” Ettől aztán kiégünk, összezavarodunk, és feladjuk, közönyössé válunk. Sokan lelkigondozókhoz, tanácsadókhoz fordulnak ilyenkor, miközben egyetlen dologra van csupán szükségünk: megerősítésre, hogy Isten feltétel nélkül szeret minket.
A rossz viselkedés nem fog megváltozni, amíg meg nem érted, hogy Isten szeret, nem számít, mit csinálsz. Ezért halt meg Jézus a kereszten. Miért olyan fontos ezt elhinni? Mert amíg meg nem érted, ki vagy Krisztusban, folyton botladozni fogsz, mert azt hiszed, Isten a teljesítményedre alapozva értékel. Igaz, Isten értékítélete valóban teljesítményen alapul, de nem azon, amit te tettél, hanem azon, amit Krisztus! Jézus feltétel nélkül szeret, és elkötelezte magát arra, hogy veled munkálkodjon. A legjobb ebben az, hogy közben nem ítél el! Megérti vérmérsékletedet, küzdelmeidet, még az önértékelésed hibás alapját is. Nem csupán megért – tényleg törődik is veled. Ha személyes kapcsolatod van Krisztussal, ő elindítja azt a folyamatot, ami enyhíti fájdalmaidat, megmutatja valódi értékedet, és munkába állítja ajándékaidat. Lépésről lépésre helyreállít mindent, amit a sátán ellopott tőled. És miközben ez történik, te folyamatosan egy védett helyen: Krisztusban vagy. Ezért van az, hogy ő mindig elfogad.

A szeretet a legjobbat feltételezi

"A szeretet ... mindig remél." 1Kor 13,7b (GW fordítás)
A tartós szeretet mindig a legjobbat feltételezi.
A szeretet előretekintő, optimista, nem ragad le a múltban, nem viszafelé tekint. A tartós szeret reménykedő. A Biblia azt mondja: "A szeretet ... mindig remél." (1Kor 13,7b GW fordítás). A Living Bible fordítás ezt úgy írja, hogy "mindig a legjobbat feltételezi". A Message fordítás úgy fogalmaz, hogy "mindig a legjobbat keresi". Elizabeth Barrett Browning költő ezt mondta: "Mindazok akik szeretnek, hisznek a csodákban."
Észrevetted, hogy az emberektől általában azt kapod, amire számítasz? Az alapján vesszük körül magunkat emberekkel, hogy milyen elvárásaink vannak irántuk. Nagyon sokszor így állítjuk be az embereket. A feleségedet is az alapján figyeled, hogy mit vársz el tőle, és mit nem. A barátaidat is az alapján válogatod meg, hogy mit vársz el, és mit nem várnál el tőlük.
Ahogy szeretnéd, hogy az embertársaid veled bánjanak, bánj te is úgy velük - ne az alapján bánj velük, amilyenek.
Srácok, szeretnétek, hogy a feleségetek úgy bánjon veletek, mint egy királlyal? A megoldás nagyon egyszerű: kezeljétek úgy, mint egy királynőt. Hangsúlyozd a pozitív dolgokat és felejtsd el a civakodást. Ne azt mondogasd, hogy milyen most, hanem, hogy mi lehetne! Kezdjétek el a legjobbat elvárni egymástól.
Egyik istentisztelet után egy család a gyülekezetünkből elment a Chilli étterembe. A felszolgáló nagyon kedvesen megkérdezte a kisfiút a családból: "Önnek mit hozhatok, Uram?". Miután felvette a rendelést és elment, a kisfiú odaszólt az édesanyjához: "Anyu, úgy bánt velem mint egy emberrel!"
A szeretet soha nem fogy el. A szeretet mindig a legjobbat feltételezi.
Beszéljünk róla
* Hogyan feleltek meg embertársaid ay általad állított magas elvárásoknak? Mi a helyzet az alacsony elvárásokkal?
* Kitől kellene a legjobbat elvárnod?
* Mire vágysz egy kapcsolatban? Számítasz arra, hogy Isten betölti ezeket az elvárásokat?

Hogyan légy következetes a csendességedben

"Minden mást megelőzve tegyétek első helyre Isten munkáját és tegyétek meg, amit mond. Akkor egyéb dolgok is a tieitek lesznek." (Máté 6:33, CEV fordítás)

Mindenki küzd a csendességben a következetességgel időről-időre. Tudnod kell, ha küzdesz vele, nem vagy egyedül! A jó hír az, hogy egy közös problémára lesz néhány közös megoldás. Legközelebb, amikor azon kapod magad, hogy a napi csendességeddel küzdesz - vagy még azelőtt, mielőtt küzdeni kezdenél - próbálj ki valamit ezek közül a megoldások közül:

1. Határozd el magad. Kötelezd el magad Isten előtt, hogy egy kis időt - még ha csak két percet is - Istennel fogsz tölteni életed minden napján. Elkötelezettségedet foglald írásba. A kötelezettségvállalás egy ígéret, hogy időt fogsz tölteni Istennel minden nap, nem azért, mert mindenki más is ezt csinálja, hanem azért, mert időt akarsz eltölteni Jézussal.

2. Illeszd be a hetirendedbe. Írd be a naptáradba, számítógépedbe, telefonodba, vagy bárhová, ahol beosztod az idődet. Tervezd el előre, hogy naponta mikor találkozol Istennel, úgy, ahogy betervezed az orvossal a találkozódat, az üzleti ebédedet, vagy egy megbeszélést a főnököddel.

3. Készülj fel az ördög támadására. A felkészülés azt jelenti, hogy felfegyverkezünk. Az ördög mindent meg fog tenni, hogy távol tartson téged az Istennel együtt töltött időtől. Legyél a saját testőröd, és készülj fel a támadásokra.

4. Csináld folyamatosan 6 hétig. A pszichológusok azt mondják, 6 hétbe telik, amíg egy szokásunk megerősödik. 3 hétbe telik, míg megszoksz egy új feladatot, új viselkedést. Másik 3 hétbe telik, amíg stabil szokássá válik az életedben. A legtöbb embernek soha nem volt sikeres a kitartásban az Istennel együtt töltött idő, mert soha nem lépték még át a hat hetes sorompót anélkül, hogy egy napot is elmulasztottak volna.

A szokás olyan, mint egy gombolyag zsineg. Valahányszor abbahagyod a feltekerését, egy csomó szál feltekeretlenül marad. Ebben az időszakban nem engedheted meg magadnak a "csak-most-az-egyszer" mentalitásd. Miközben felgombolyítod azt a gombolyagot, nem csak egyszer fog letekeredni, hanem egy csomó alkalommal. Minden egyes cselekedet, amely enged a kísértésnek, meggyengíti az akaraterőt és megerősíti az önuralom hiányát.

5. Ne az akaraterődre támaszkodj, hanem Isten-erődre. Csak Isten Lelkének erejével fog sikerülni. Kérd Istent, hogy erősítsen meg téged, adja neked Krisztus gondolkodásmódját, hogy tőle függj, miközben kialakítod ezt a szokást. Ha csak az akaraterődre támaszkodsz, nincs remény a következetességre.

Jézus azt akarja, hogy tölts vele időt. Meghalt a kereszten, hogy kapcsolatba léphessünk vele. Nincs arra időnk, hogy ne tegyük ezt. Jézus azt mondja a Máté 6:33-ban: "Minden mást megelőzve tegyétek első helyre Isten munkáját és tegyétek meg, amit mond. Akkor egyéb dolgok is a tieitek lesznek." (Máté 6:33, CEV fordítás) Szakíts időt Istenre, és meg fogja változtatni az életedet.

Beszéljetek róla

Milyen lépéseket fogsz ma tenni, hogy következetes legyél a csendességedben?

Miért gondolod, hogy a következetes csendesség Istennel kritikus a keresztény növekedésed szempontjából? Hogyan lesz harmóniában erre a kérdésre adott válaszod azzal, ahogyan a csendességedet tartod?

Isten küldetést adott neked, amikor megteremtett

"Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti az életét érettem és az evangéliumért, megtartja azt" (Márk 8:35).

Miért nem érezzük teljesnek az életünket? Túl sokan kérdezgetik maguktól ezt a kérdést. Nem vagyunk boldogok, nem vagyunk elégedettek - inkább boldogtalannak és nyomorultnak érezzük magunkat.

Miért? John Brueggemann szociológus, a Gazdag, szabad és boldogtalan (Rich, Free, and Miserable) című könyvében megoszt egy nagyszerű történetet, ami erre választ ad. A Mount Everest-et megmászni egy olyan kihívás, ami arra ösztönzi az embereket, hogy valami nagy dolgot vigyenek véghez. Nagyon sokan megpróbálják, még annak ellenére is, hogy majdnem 10 százalékuk meghal útközben. A hegyre fel vezető ösvényen még holttesteket is találni. Az emberek mégis meg akarják mászni a hegyet, bár a társadalmat ezzel nem tudják megváltani.

Néhány évvel ezelőtt egy hegymászó, David Sharp bajba került a hegyen. Aznap 40 hegymászó ment el mellette, pedig látták, hogy nyilvánvalóan bajban van. Meghalt a Mount Everest-en, mert egyik hegymászó sem akarta késleltetni a saját előrejutását azzal, hogy segítsen neki.

Igen, ilyenek vagyunk. A saját személyes vágyaink, hogy egyre több dolgot birtokoljunk, hogy egyre nagyobbak legyünk és egyre többet tegyünk, ahhoz vezet, hogy szem elől tévesztjük azt, ami igazán számít. De Isten nem így alkotott meg minket. Az élet nem arról szól, hogy mit alkotunk, kit ismerünk, vagy mit teszünk. Az élet a szeretetről szól - szeretni Istent, és szeretni egymást.

Jézus a Márk 8:35-ben - egy szabadabb fordítás szerint - ezt mondja: Az fogja tudni, hogy mit jelent igazán élni, aki az életét odaadja értem és az evangéliumért. Isten úgy alkotott meg minket, hogy nem leszünk addig boldogok, amíg nem szánjuk oda az életünket az Ő munkájára. Sokkal nagyszerűbb célra lettél teremtve annál, hogy csak magadnak élj! A Biblia szerint ez az életedre kapott elhívásod. Az, hogy mennyire vagy fontos, az nem a státuszodtól, a fizetéstől vagy attól függ, hogy milyen nemű vagy. A szolgálatodtól függ. Csak akkor fogod érezni, hogy van jelentősége az életednek, ha oda tudod adni azt másokért.

Beszéljünk róla:

* Boldogtalan vagy? Elégedetlen? Esetleg szerencsétlennek érzed magad? Ez annak a jele, hogy valami olyan dolgot tettél az életed középpontjába, ami nem Krisztusról szól. Mit gondolsz, miért fontosabb valami más a számodra?
* Mit kell tenned azért, hogy csatlakozhass Isten küldetéséhez?

Semmi nem állhat a szeretet útjába!

"Mások visszautasíthatják vagy félreérthetik a szeretetünket, de nem tudják megakadályozni, hogy szeressük őket."

"Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik." (Példabeszédek 17,17)

Ha egyszer úgy döntünk, hogy szeretünk valakit, semmi nem akadályozhat minket ebben. Viszont ha csak az a célunk, hogy viszontszeressenek, a másik fél meggondolhatja magát. Ha csak meg szeretnénk változtatni a másikat, lehet, hogy neki esze ágában sincs megváltozni. Ha valakinek a kedvében szeretnénk járni, lehet, hogy hidegen hagyja próbálkozásunk. És ha valakit irányítani szeretnénk, valószínűleg hamarosan lázadni kezd ez ellen.

De senki nem tud megakadályozni abban, hogy feltétel nélkül, Jézus által vezérelve szeressünk!


Mások visszautasíthatják, félreérthetik, figyelmen kívül hagyhatják, leköphetik vagy kétségbe vonhatják a szeretetünket, de nem tudják megakadályozni, hogy szeressük őket. Gúnyt űzhetnek belőle, tövisekkel koronázhatják meg, a gyalázat keresztjéhez szegezhetik, de akkor sem tudják megállítani ezt a szeretetet.


Bono, a U2 frontembere egyszer ezt mondta:
"Hogyan hatástalaníthatsz egyszerűen egy atombombát...? Szeretettel!"

A szeretet "mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr" és a szeretet az, ami "a világot fenntartja". (angolból fordítva: a szeretet mindig védelmez, mindig bízik, mindig remél és mindig kitart, és a szeretet tart fenn mindent.) (1 Kor 13,7 és Zsidók 1,3)

A mindenható Isten szeretetével elűzi minden félelmünket, és ezzel a megállíthatatlan és mindent átható szeretettel tölt be, hogy eszközeiként azok felé is elinduljunk, akiket szinte lehetetlennek tűnik szeretni.
Ha Jézus szeret rajtunk keresztül, semmi nem állhat e szeretet útjába!