Hogyan lehet kitüntetéssel diplomázni?

„… eltétetett nekem az igazság koronája…” (2Timóteus 4:8)

Emlékszel arra az érzésre, amikor felolvasták a nevedet a diplomaosztón, és hallottad, ahogy azt mondják: „Gratulálunk!” Megcsináltad! Megérte a sok erőfeszítés. Végre elismerték teljesítményedet. Most szorozd meg ezt az érzést ezerrel! Képzeld el, ahogy belépsz Isten jelenlétébe, aki az igazság koronájával jutalmaz, és minden korok szentjei téged néznek. Pál előre látta, hogy kitüntetéssel fog diplomázni: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája” (2Timóteus 4:7-8). A következő néhány napban nézzük meg, hogyan lehet kitüntetéses diplomát szerezni az életből. Önzetlen életet élve. A legnagyobb akadálya annak, hogy olyan életet éljünk, amilyet Isten tervezett számunka, az önzés. Az ego és az önérdek megfertőzi lelkünket és rombolja kapcsolatainkat. Pál tisztában volt azzal, hogy mennyire szükséges az ego  trónfosztása. „többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Galata 2:20). Ez megmutatkozik: a) a megváltozott értékrendben. Pál korábban üldözte a keresztyéneket, most azt mondja: „nekem az élet Krisztus” (Filippi 1:21). b) a célok, törekvések megváltozásában. A régi Pál célja az volt, hogy vallásosságáért elismerjék, most azt mondja: „Ellenben azt,

ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért” (Filippi 3:7). c) a gondolkodásmód

megváltozásában. A briliáns filozófus, farizeus és törvénytudó megtagadja korábbi önérdeket kereső életét, és azt írja: „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” (Filippi 2:5).



„Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” (Róma 8:19)

Áldozatos életet élve. Az üdvösség ajándéka, de a kitüntetéses diplomának nagy ára van: „Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítéltem mindent” (Filippi 3:8). Pál valaha kényelmes életet élt, aztán minden megváltozott. Nyolcszor verték csaknem halálra. Veszedelemben forgott barátok és ellenségek között. El kellett viselnie ruhátlanságot, álmatlanságot, éhezést és szomjúságot (ld. 2Korinthus 11:23-29). Elcsüggesztette mindez? Igen. Feladta? Nem. „Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Korinthus 12:10). Imádkozott enyhülésért? Persze. Háromszor is kérte az Urat, hogy könnyítsen szenvedésein. Amikor Isten így válaszolt: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Korinthus 12:9). Pál megtanulta, hogy örömet találjon „erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban” (2Korinthus 12:10) Isten erejére támaszkodva. Hol talált ilyen örömre? Krisztus Jézus ismeretének páratlan nagysága által (ld. Filippi 3:8). A Krisztussal való bensőséges közösség volt Pál mindent felemésztő szenvedélye. Bár tisztában volt problémáival, továbbra is Urának szentelte magát. „…kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.” (Filippi 3:8). Pál eldöntötte, hogy bármi is az ár, megéri megfizetni ahhoz, hogy a legmagasabb kitüntetéssel végezzen. „…örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” (ma 8:17-19). Élj ma úgy, hogy ezt a képet tartod szemed előtt.  


„…nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Filippi 3:14)

Összpontosított életet élve. Azok érnek el nagy dolgokat, akik a célra összpontosítanak. Gyakran fanatikusnak is tartják őket, mert annyira csak egy dologra koncentrálnak. Kiszűrik a lényegtelen dolgokat, és lézerpontosan céljukra fókuszálnak, miközben körülöttük mindenki más összevissza életet él, agyonbeszélt tervekkel, melyeket soha meg nem valósítanak. Pál számára elhívatása élete szenvedélye volt. „…egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalomért” (Filippi 3:14). Ez annyira lekötötte figyelmét, hogy minden más jelentéktelenné halványult mellette. Senkinek és semminek nem engedte, hogy céljától eltérítse, mert győzni akart. Azt írta: „Harcold meg a hit nemes harcát” (1Timóteus 6:12). Tudta, hogy nem elég hitben erősnek lenni, a harcban is erősnek kell lenni. Néha a félelem, a bírálat vagy a múltbéli kudarcok diktálják utunkat, és csak céltalanul hánykolódunk az életben. A jövőnk egyre inkább a múltunkra kezd hasonlítani. Mindig csak tűzoltásban vagyunk, a legszembetűnőbb hibákat próbáljuk javítgatni, remélve, hogy majd csak szívességet tesz nekünk az élet. Ám ez nem így működik! Ahhoz, hogy kitüntetéssel végezzünk: 1) Fókuszálnunk kell. Ez nem történik meg csak úgy magától, nekünk kell figyelmünket oda irányítani. 2) Egyetlen dologra kell összpontosítanunk. „…egyet teszek…” 3) El kell felejtenünk a múltbeli kudarcokat. 4) Remélnünk kell a jövőbeli sikereket. „…ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve…” 5) Teljes erővel a győzelemre kell törekednünk. „…ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenesen a cél felé…” Tedd meg ezeket a lépéseket, és kitüntetéssel fogsz végezni. 

Le akarod vágni a kanyart?

„…légy példája a hívőknek…” (1Timóteus 4:12)

Kathryn Lay írónő nagy leckét tanult a becsületességről, amikor Texasban nyaralt. Az írónő a férjével éppen egy kis étteremben ebédelt, amikor egy hölgy belépett, átnyújtott neki egy dollárt, és ezt mondta: „Sajnálom, az előbb rosszul adtam vissza önnek”. Lay felismerte a hölgyet, aki eladónő volt egy boltban, ahol az írónő korábban vásárolt, és megkérdezte tőle: „Honnan tudta, hogy itt vagyok?” Elcsodálkozott, amikor megtudta, hogy a nő boltról boltra járva kereste őt. Lay beszél egy másik emberről is, aki visszavitt egy tévét egy boltba, és visszakapta az árát. Később, mikor észrevette, hogy a pénzt visszautalták a bankszámlájára is, nem tett semmit. Lay így ír: „Isten vajon azt kívánja tőlünk, hogy csak egy kicsit legyünk becsületesek… csak bizonyos körülmények között… vagy csak akkor, ha valaki figyel minket? Mennyi tisztességtelenség számít túl soknak? Előfordul, hogy én vagyok az egyetlen, aki tudja, hogy becsületes voltam-e vagy sem. Megtartom a pénzt, ha többet adtak, mint a visszajáró; csalok a költségelszámolásnál; nem veszem észre a dupla jóváírást a számlakivonatomon? Azt mondom a lányomnak, hogy a füllentés is hazugság, de később a rendőrnek azt állítom, hogy beragadt a gázpedál? Mikor vált a becsületesség veszélyeztetett fajjá? Van valahol egy ember, aki büszke arra, hogy 700 fonttal megrövidítette az áruházat. Valószínűleg jót nevet ezen mindenkivel, a lányával is. És él valahol Texasban egy igazán becsületes nő, akinek a történetét örömmel osztottam meg a lányommal.” Dosztojevszkij mondta: „Amikor hazudunk, elveszítjük önmagunk és mások iránti megbecsülésünket. És amikor senkit nem tisztelünk, végül engedünk saját ösztöneinknek és kielégítjük legalantasabb vágyainkat.” Tehát: „…légy példája a hívőknek… azzal, ahogy élsz…!” (1Timóteus 4:12 NLT)




III. Davis Love, a híres golfjátékos az 1994-es Western Open második körében büntetőütést kért maga ellen. Elvette a jelzőjét, hogy ne legyen útban egy másik játékosnak, és később nem emlékezett, hogy vajon elmozdította-e labdáját az eredeti helyéről. Mivel nem volt biztos a dologban, újabb ütést kért, és ezzel a plusz egy ütéssel túllépte a megengedett ütésszámot, és kiesett a versenyből. (Ironikus módon, ha végigjátszotta volna a versenyt, még ha utolsó helyen végzett volna is, 2000 dollárt keresett volna azon a héten.) Az év végére Love-nak 590 dollárnyi nyereménye hiányzott ahhoz, hogy automatikusan minősítsék a Mesterek Tornájára, ezért meg kellett nyernie még egy versenyt, hogy bejusson abba a versenybe, amely minden golfozó legnagyobb álma. Szerencsére a történet jól végződik. Egy héttel a nagy sportesemény előtt megkapta a minősítést azzal, hogy megnyert egy versenyt New Orleans-ban, végül pedig 237 600 dollárt nyert, amikor az 1995-ös Mesterek Tornáján második helyen végzett. Amikor később megkérdezték tőle, hogy érezte volna magát, ha nem juthatott volna be a Mesterek Tornájára azért, mert büntetőt kért magának, így válaszolt: „Az igazi kérdés az, hogy éreztem volna magam, ha nyertem volna, és aztán egész életemben azon töprengtem volna, vajon csaltam-e”. Könnyebb becsületesnek maradni, mint megpróbálni helyreállítani a becsületedet. Pál így tanítja Tituszt: „Te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, beszéded legyen feddhetetlen és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfél, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk” (Titusz 2:7-8). Lehet, hogy ára lesz annak, ha helyesen cselekszel, de sokkal többe kerülne, ha feladnád elveidet, és rosszat cselekednél.

Nagy remények

„Még ma kezembe ad az Úr, leváglak, és a fejedet veszem.” (1Sámuel 17:46)

Nem a kutya mérete számít a harcban, hanem a harc mérete a kutyában. Dávidnak nem volt sem rangja, sem felszerelése, és megfelelő kiképzést sem kapott, de a győztesek lelkületével bírt. Annyira nagy várakozás volt benne, hogy „kifutott gyorsan a csatasorból a filiszteus elé” (1Sámuel 17:48). Miközben Saul és katonái elbújtak, Dávid előrefutott, hogy szembenézzen a kihívással. Ez aztán a nagy reménység! Most nem a saját képességeinkben való hitről beszélünk, hanem Abban való hitről, „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük, vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efézus 3:20).

Martin Seligman, a Pennsylvania Egyetem pszichológia professzora, kutatásokat végzett egy nagy biztosítónál, amelyik életbiztosításokkal foglalkozik, és arra jutott, hogy azok az ügynökök, akik sikerre számítottak, kétszer annyi biztosítást kötöttek, mint azok, akik nem. A kutatók felfedezték, hogy szorosabb összefüggés van az önbizalom és a teljesítmény, mint az intelligencia és a teljesítmény között. Hadd mondjak valamit: azt az Istent, aki benned él, csak egyetlen dolog korlátozza: az, ha képtelen vagy arra, hogy higgy magadban, vagy ha nem vagy hajlandó erre. Minél inkább hiszel magadban, annál többet tudsz elérni. És ha kitartóan hiszel és reménykedsz, eljön annak az ideje, amikor megteszed azt, amit egykor lehetetlennek tartottál. Miért? Azért, mert „Istennél minden lehetséges” (Máté 19:26). Azt mondják, ha Michelangelo a kételyeire vagy a kritikusaira hallgatott volna, akkor a sixtusi kápolna padlóját festette volna ki a mennyezet helyett, és műve nem maradt volna fenn, hogy csodálhassuk. Az az igazság, hogy a nagy eredmények nagy reményekkel kezdődnek!

Öntsd ki szívedet Istennek!

„Kiöntöm előtte panaszomat…” (Zsoltárok 142:3)

Tanuld meg a zsoltárokat imádkozni! Az emberi érzelmek teljes skáláját tartalmazzák a hálától a haragig, a félelmen és magányosságon át a gyászig. A zsoltáríró nem habozik az életről beszélni. Nem a vágyálmainkban lévő életről ír, hanem az életről a maga valóságában: „Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat”. Kiöntötte fájdalmát Istennek, és magának is megengedte, hogy (elfojtás vagy tagadás helyett) átérezze, átélje mindezt. Ehhez bátorság kell, főleg akkor, amikor szeretnél bátornak látszani. John Ortberg írta: „Annyira rosszul esett a kudarc fájdalma, hogy megfutamodtam és nem akartam azt átélni vagy tanulni belőle. Így nem tudtam meggyógyulni és továbblépni. Szerettem volna olyan mélyre eltemetni, hogy soha senki ne is sejtse, hogy ott van – még én se.” Ismerősen hangzik? A Biblia nem azt mondja, hogy ne éljük át a gyász folyamatát, csak arra figyelmeztet, hogy ne ragadjunk le benne. „...Lehet, hogy este szállást vesz a sírás, de reggelre eljön az ujjongás” (Zsoltárok 30:6 NIV). Csak úgy érjük el az ujjongás reggelét, ha végig szenvedjük a sírás éjszakáját. F. B. Meyer írja: „Vannak néhányan, akik megróják azt, aki sír, mondván hogy a sírás nem férfias, nem engedelmes, nem keresztyén dolog. Az ilyenek hidegen vigasztalnak, és azt ajánlják, hogy vegyünk fel merev és könnytelen arcot. Feltehetnénk azonban a kérdést: vajon egy férfi, aki nem tud sírni, tud-e egyáltalán szeretni? A fájdalom csupán gyászoló szeretet, és legtermészetesebb kifejezése a könnyek.” Jézus sírt. Az efézusi hívek Pál apostol vállára borulva sírtak, amikor tudták, hogy többé nem fognak vele találkozni. Rajta, öntsd ki hát bátran szíved Istennek! Ez életbevágóan fontos lépés a gyógyuláshoz.

TUDOD HOGY MIÉRT ÉLSZ?

„... Én ezért születtem, és ezért jöttem a világba..." (János 18:37 NIV)
Jézus pontosan tudta, hogy miért él: „Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról" (János 18:37). Ezen gondolkodott, ezért imád­kozott, ezért tervezett, ezért dolgozott, ezért hozott áldozatot, ezért halt meg és tá­madt fel, és teljesen elvégezte. Betöltve küldetését örökre megváltoztatta a világot. Nos, te tudod, hogy mi a rendeltetésed? Mit teszel azért, hogy megvalósítsd? „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk" (Efezus 2:10). Úgy hangzik ez mint egy céltalanul bolyongó élet, amely nem ismeri rendeltetését? A Biblia azt mondja: „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását" (Példabeszédek 16:9). Tervezz jól, de mindig maradj nyitott Isten útmutatására! „…könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük" (Zsoltárok 139:16). Isten terve már elő volt készítve az életedre^ még az előtt, mikor csupán egy szikra voltál szüleid tekintetében! Ha nem követed az 0 ösvényét, kihagyod, ami a legjobb lehetne az életedben. A Biblia tele van olyan emberek példáival, akik elbuktak és megsemmisültek egy ponton. Saul király is ilyen volt. Visszaemlékezve rá, utóda, Dávid először így imádkozott: „Abban telik kedvem, Istenem, hogy aka­ratodat teljesítsem, törvényed szívemben van" (Zsoltárok 40:9). Vágyaid a hajtóerők életedben, ezért tegyél róla, hogy összhangban legyenek Istennel! Másodszor így: „Taníts akaratod teljesítésére...!" (Zsoltárok 143:10). Amikor Isten akaratának cselekvéséről van szó, a zsoltáros elismeri, hogy ehhez szüksége van Isten segítségére. Neked is szükséged van rá.

A cselekedet érvényesíti a hited

"Légy mindig engedelmes Istennek, és boldog leszel. A makacsságod viszont romba dönthet." ( angolról fordítva) Példabeszédek 28:14

A hit nem valami olyan dolog, amiről csak beszélni kell, hanem cselekedni is. A cselekedet érvényesíti a hited. Akkor van hitünk Istenben, amikor megtesszük azt, amit mond.
A Példabeszédek 28:14 ezt mondja : Légy mindig engedelmes Istennek, és boldog leszel. A makacsságod viszont romba dönthet." ( angolról fordítva) Az engedelmesség és a makacsság ugyanazon érem két különböző oldala. Az engedelmesség örömmel jár együtt, de a konokság szerencsétlenséggel.

Egyszer, én és a feleségem autóval utaztunk, és az egyik helyen rossz irányba fordultam. Mindketten észrevettük, hogy nem a helyes irányba megyünk, és az lett volna a legjobb ha visszafordulok. De a makacsságom itt ütött be. Elhatároztam, hogy bebizonyítom, hogy igazam van, még ha az egész világot is meg kell, hogy kerüljem, hogy célba érjünk. A tartós makacsságom távolabb vitt engem onnan, mint ahol lennem kellet volna. Egy percre félretettem a makacsságom, és visszafordultam, és követtem a helyes utat.

A makacsság romba döntheti az életünket. A tartós makacsság eltávolít minket Isten akaratától.

Isten Igéjének üzenete az, hogy légy engedelmes, ne csak meghalld. Jakab 1:22 mondja : Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat"


Jöhetünk a gyülekezetbe minden hétvégén, és hallgathatjuk a prédikációt, és nagyon szellemi embernek érezhetjük magunkat, mert hallgathatjuk az Igét. Ha ezt teszünk, olyanok vagyunk, mint akik elmennek egy edzőterembe, és nézzük, mások hogyan csinálják a gyakorlatokat. De ettől még nem leszel edzett. Csupán az Ige olvasása és hallgatása nem fog téged előrébb vinni a lelki életedben, csak, ha cselekszed is. Becsapod magad, ha azt hiszed, enélkül menni fog. Nem elég az, ha csak egyetértesz az Igével, meg is kell cselekedned. Isten igéjének célja, hogy cselekedetekre váltsd.

Isten egy 100 százalékos odaszánást vár tőled. Az életed minden idejében 100 százalékos engedelmességet. Nem lehetsz 100 százalékosan engedelmes az életed 80 százalékában. A hit nem így működik.


Az életed mely részei nincsenek még engedelmességben? Talán egy kis része, de az is lehet, hogy egy nagyobb darab. Lehet, hogy ez a szórakozásoddal kapcsolatos, talán a nemiségeddel, talán az étkezéseiddel, vagy a hobbiddal. Nem elég, ha csak 99 százalékban vagy engedelmes és csak 1 százalékban engedetlen.


Isten meg akarja változtatni az egész életed. Ő meg akar áldani minden olyan területet az életedben, amit eddig eltakartál előle. A kérdés már csak ez: Megengeded neki ?

Bocsáss meg, és lépj túl rajta

"Ha hozzá fordítod szívedet, és felé terjeszted kezedet, ha álnokság tapad kezedhez, távolítsd el, ne engedd, hogy sátradban csalárdság lakozzék! Akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és nem kell félned. Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre." (Jób 11:13-16)

Mindaddig, amíg olyan valakire koncentrálsz, akire neheztelsz, az a személy kontrollálni fog. Olyasmi miatt aggódsz, amit ő már rég el is felejtett.

Még mielőtt a pszichológia kialakult volna, Jób azt mondta, hogy három lépésre van szükséged a belső gyógyuláshoz:

1. Tedd helyre a szíved. Ha meg akarsz gyógyulni egy érzelmi sérülésből, el kell engedned azt, aki megsértett - attól függetlenül, hogy ez könnyen megy vagy nem. Ne próbáld megbosszulni. Bocsáss meg az illetőnek, és engedd el Őt.

2. Nyújtsd ki a kezed Isten felé. Be kell fogadnod Krisztust az életedbe, hogy betölthessen megbocsátással. Miért? Nem hiszem, hogy tudnál annyi megbocsátást termelni, hogy az elég legyen az összes bántásra, amivel szembetalálkozol, nemhogy az eddig megtörténtekre, hanem azokra sem amelyek még most és a halálod között érnek majd.

Emlékszel a Corrie Ten Boom-ról szóló történetre? Zsidókat rejtett a lakásában, hogy megóvja őket a nácizmustól a második világháború alatt. Mikor megtalálták őket, nemcsak a zsidókat, hanem őt és családját is elszállították a koncentrációs táborba. A családjából mindenkit kivégeztek a koncentrációs táborban, kivéve Corrie-t, ő elszenvedte a kínzást és a bántalmazást. Később Carrie viszament és találkozott a fegyőrökkel, akik bántalmazták, és megbocsátott nekik. Ezt nem lehet emberi megbocsátással megtenni. Isten mindenekfeletti ereje kell az életedben ahhoz, hogy a következőt elmondhatsd: "Nem volt jó. Nem volt poén. Rossz volt. De én elhiszem, hogy Isten ki tudja hozni a jót a rosszból, és valahogy az életem hátralevő része az életem legjobb része lesz."

3. Nézz szembe a világgal ismét. Amikor megbántanak, hajlamosak vagyunk viszabújni a csigaházunkba, felhúzzuk a falat és úgy döntünk, hogy senkit nem akarunk magunkhoz közel engedni, soha többé. Ilyenkor egyedül magadat sérted. Ha hagyod, hogy egy múltban történt dolog a személyiségedet meghatározza, az olyan, mintha úgy vezetnél egy autót, hogy a viszapillantóba nézel csak. Ütközni fogsz. Szembe kell nézned a jövőddel és újra kell kezdened élni. Nem az számit igazán, hogy merre jártál, hanem, hogy merre tartasz.

Beszéljetek róla

Milyen fájdalmas emléket szorongatsz még mindig - valamit, amit valaki mondott, tett vagy gondolt rólad?

Imádkozd a következőt a mai napon: "Jézus, szeretném, ha a szívem helyre kerülne. Kérlek távolítsd el ezt a neheztelést az életemből. Úgy döntöttem, hogy megbocsátok [ennek az illetőnek]. Segíts, hogy ismét szembenézhessek a világgal. Segíts, hogy rád koncentráljak a jövőben. Helyezd a te békességedet a fájdalmam helyébe. Helyezd a gyógyulást a sértődésem helyébe. Helyezd a te szereteted a keserűségem helyébe. Jézus nevében: Ámen."

Isten szerint értékes vagyok

"Ha kiszámolnád mennyibe kerülne megalkotni a tested minden egyes sejtjét, az kb. hatezer-trillió dollár lenne. Megfizethetetlen vagy."

"Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál!" Lk. 12:24

Mennyit érsz? Nem a pénzről beszélek. Összetévesztjük a magunk értékét a földi értékekkel, pedig nagyon különbözők. Az értékednek semmi köze az értékeidhez.

Mennyit érsz?

Olvastam egyszer egy cikket a Journal of Hospital Practice-ben ("Kórházi Hivatások" c. folyóirat), ahol kiszámolták, hogy mennyit ér az emberben minden egyes enzim, hormon és minden különféle dolog. A szerző összeadta őket, és, ha egy átlagos méretű embert nézünk, hatmillió-tizenöt dollár és 44 centet ér (kb. 12 000 003 088 Ft). (Néhányunk még többet is!)

Egy hatmillió dolláros férfi vagy nő vagy! A cikk szerzője megbecsülte azt is, hogy, ha kiszámolnád mennyibe kerülne megalkotni a tested minden egyes sejtjét, az kb. hatezer-trillió dollár lenne.

Megfizethetetlen vagy

Jézus úgy gondolta, hogy ez olyan fontos, hogy egy egész fejezet szól erről a Bibliában. A Lukács 15-ben három történetet mond el - az elveszett fiú, az elveszett drahma és az elveszett bárány. Ugyanaz a lényege mindegyiknek. Jézus azt mondja, "Fontos vagy!"

Fontos vagy Istennek. Értékes vagy. Isten azt mondja, értékes vagy, mert ő szeret téged és elfogadott Krisztusban.

Isten szerint szeretetreméltó vagy!

Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad. (És. 54:10)
?

Isten szerint szeretetreméltó vagy. Ez azért olyan fontos, mert addig nem tudod betölteni Isten parancsát, hogy "szeresd felebarátodat, mint magadat", amig ezt el nem hiszed. Ha nem érzed magad méltónak arra, hogy szeressenek, te sem tudsz szeretni másokat.

A mai igeversünk Isten irántunk való szeretetéről mond el néhány dolgot:

* Isten mindenkor szeret téged. Nincs olyan, hogy egyik nap még szeret, a másikon már nem. Nem teszi meg azt, hogy csak a jó napjaidon szeret, a rosszakon pedig nem. Sokan ebben a hullámzó szeretetben nőttetek fel. Egy hölgy egyszer ezt mondta: „Gyermekkoromban sosem tudtam, hogy a következő pillanatban megölelnek-e vagy megpofoznak. A szüleim sosem voltak következetesek." Isten nem ilyen. Isten 100%-ig következetes az irántad való szeretetében.
* Isten feltétel nélkül szeret. Azt mondja: „mindig szeretni foglak, feltételek nélkül. Ezt nem kiérdemled." Nem azt mondja, hogy „szeretlek ha jó vagy", vagy „ha ezeket és ezeket megteszed", netalán „szeretlek, mert így nézel ki, vagy mert bizonyos dolgokat megteszel." Mi történne, ha nem tudnád teljesíteni ezeket az elvárásokat? Abban a pillanatban kikerülnél a szeretetéből.

De Isten azt mondja: „Én nem így szeretlek téged!" Ő azt mondja: „Mindenkor szeretlek téged, minden feltétel nélkül!" Sosem kell reggel azzal a kérdéssel a fejedben felkelned, hogy „Uram, fogsz szeretni a mai napon? Eleget olvastam a Bibliából? Eleget imádkoztam?" Isten mindig szeret téged, nem számít, ki vagy, vagy mit csinálsz.

Mi annak az eredménye, ha ezt igazán megérted? A Dániel 10:19 alapján „Isten szeret téged, így hát ne hagyd, hogy bármi is nyugtalanítson vagy megijesszen!" Ez igazán megnyugtató számomra. Amikor nem kell eggódnom vagy félnem semmitől, akkor képes vagyok szeretni a körülöttem élőket.

Elfordulás...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy mindig meg tudjam különböztetni a jót a rossztól, s ha tükör által homályosan is, de lássam cselekedeteim következményét még azelőtt, mielőtt megcselekedném, amit tenni kívánok! Ámen

Amikor azonban meghallották az ÚRisten hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az ÚRIsten elől a kert fái között. De az ÚRsten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el.
1 Móz 3,8-10

Gyönyörű történet... az Ószövetség legszebbike, gyaníthatóan a legősibb, s jó okkal feltételezhetjük, hogy talán még az írásbeliség előtti időből ránkmaradt történettel van dolgunk, amely telis-teli van szimbolikával!

A legelső ősi üzenet a most élők számára: Az ember, a teremtmény - félelmében, tehát elrejtőzött az Isten elől. Az ok világos: félt. Félt a következménytől, hiszen Isten rendje az, hogy mindennek következménye van... A térbe is időbe teremtett ember nem bújhat el egy másik világba/dimenzióba - ha megpróbál "láthatatlanná" válni, - akkor azt csak a többi teremtett dolog között teheti: a "a föld porából vétetett", csak az anyagban tud elbújni! S ha belegondolunk: Nemde a matéria istenítésével (mindenek fölé emelésével) próbáljuk eltakarni Istent magunk elől?

A másik fontos üzenet: Isten nem azt kérdezte, "Ádám mit tettél?" - azt Ő nagyon is jól tudta -, hanem ezt: "Hol vagy?", vagyis "Ádám, hová kerültél, hová jutottál?" Nem az elkövetett rossz, a bűn, a vétek, a mulasztás az, ami elválasztja Ádámot - egyben minket is - az Istentől - ettől még mindenki a Mennyei Atya gyermeke marad -, hanem a lelkiismeret újra és újra lelketperzselő lángja! Akinek pedig már nincs lelkiismerete, s nem bán meg semmit - mert sajnos nem minden lator bánja meg a bűnét(!) -, az az ember kizárja magát az Istennel való közösségből. Ezt nevezi a teológia kárhozatnak... Ez nem a megsemmisülés, hanem a kizártság, a kívülmaradás örök fájdalma.

A harmadik üzenet a történetben, hogy az ember csak akkor ijed meg, ha meghallja az Isten hangját. Ez nem feltétlenül mennydörgés, agyagbadöngölő tragédia - hiszen Isten soha nem szóban, hanem élet-helyzeteken, -érzéseken keresztül szól hozzánk -, hanem lágy, simogató szellő, azaz szelíd kinyilatkozatatása kegyelmének, amikor is a lelkünk misztikusan érintve van az Isten által. Másnak ez nem bizonyosság, de a hívő embernek igen, s ha nem megérezte benne az Isten tisztaságát, szépségét, akkor nem is kérkedik vele, hanem alázatosan szolgál.

A negyedik üzenet: Isten nem azért teremtett meg minket "a maga képére és hasonlatosságára", hogy elbújjunk Előle, hanem azért engedi meg itt és most éljünk a Földön, ezen a csodálatos bolygón, hogy itt és most tükrözzük az Ő szeretetét. Aki ezt megteszi, annak félelme elillan és engedi, hogy magához vonza őt Isten...

Kríziseink, küzdelmeink...

A mai nap imádsága:
Istenem! Hullámok közt vergődik életem, nem tudom mit tegyek! Sötét van, s nem látom a kikötőt, ahová mindig is igyekeztem. Kérlek, csitítsd kegyelmeddel életem kihívás-hullámait, s fordítsd jó irányba gondviselő szereteteddel a szeleket, hogy életem hajója eljuthasson oda, ahová Te magad hívsz születésem óta! Ámen.

   
"Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett.
Mk 4,38b-39

Néhányszor a hívő ember életében is megtörténik, hogy sarokba szorítják a körülmények... Ilyenkor könnyen felszakad a lelket összefogó vékony hártya, a hit, s kicsúszik a szánkon - a nem is sarokbaszorítónak gondolt, de azzá vált - kérdés: Uram, hát nem törődsz velünk... Uram, mi lesz velem?

Klasszikusnak mondható téma a keresztény művészetben: Jézus lecsendesíti a "tengert". Igazából csak tóról van szó (a Genezáti-tó), bár ez sem kisebb csoda, de ha a tanítványok hatalmas kétségbeesését nézzük, akkor még óceános viharról is beszélhetnénk... Nemcsak a tanítványok, nehézségek között mi magunk is képesek vagyunk felnagyítani életünk bajos dolgait. Aki élete folyamán még soha nem érezte az egzisztenciális viharok nemegyszer gondolkodást is lebénító viharos széllökéseit, az búra alatt él, talán nem is ember vagy nem ezen a földön él. Létünk elválaszthatatlan velejárója ugyanis a nehézség, a küzdelem, a kilátástalan helyzetekben is reménykedő magatartás és a hit kételkedések-ösztönözte naponkénti újrafogalmazása az előrelépés érdekében. Ebben a "harcban" - harc ez a javából önmagunkkal(!) - Isten velünk van. Ő ugyanis nem hagy el minket soha, sőt, ha mi meg is tagadnánk őt, Ő soha el nem hagy, mert az Ő hűsége örök...

Életünk legszebb, s talán későbbi (lelki)életünk leginkább meghatározó eleme, hogy milyen is volt a gyermekkorunk. Aki megélte a családi közösségben a biztonság, az elrejtettség gyermekszívvel teljességgel megérthető valóságát, az érett felnőtt korában is ezeket az értékeket igyekszik megvalósítani, de akinek csak a szeretet hiánya jutott ki osztályrészül életének különösen fontos első két évtizedében, az nagy valószínűséggel egész életében túlkompenzálva keresi majd azt, amit a világ sosem képes megadni neki. Hiába minden próbálkozás, a gyermekmúlt lelki szegénységét nem feledteti a felnőtt jelen materiális gazdagsága...

Aki már átélt krízist, az emberi lélek eme különös viharát, az tudja, milyen a vihar utáni csend, a megszabadulás, a megoldás, a kiegyenlítődés semmihez sem fogható nyugalma. Általában ebben a csendességben, amikor hirtelen elhalkul a számunkra a világ, akkor szól hozzánk Isten. Röviden, félreérthetetlenül - és többnyire szavak nélkül. Itt nemcsak az érzéseknek, itt a csöndnek is súlyos üzenete van. Ilyenkor olyan nagy a csend, hogy benne nemcsak szívünk dobogását, de még annak remegését is észrevesszük. Ilyenkor megállapíthatjuk, mitől féltünk annyira, s beláthatjuk, Ki az valójában, Akinek köszönhettük eladdig is szívünk minden dobbanását, s Akitől remélhetjük életünk továbbvivő ritmusát.

Megmerettetés...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy teljességgel élhessek szeretetedben! Ámen

    

Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot,
akár jó, akár rossz az.
Préd 12,14

Jelen tudásunk szerint nem ismerünk olyan jelentős kultúrát, mely valamilyen formában ne foglalkozott volna az isteni igazságok megvalósulásával az emberek világában, ill. a halál utáni létről való elképzeléseihez ne társította volna a megmérettetés valamilyen formáját. Nincs ez másképpen a keresztény kultúrkörben sem: a képzőművészet remekei, a templomi illusztrációk gyakran ábrázolják ezt az eseményt... Bár a Szentírás közöl bizonyos dolgokat a mindenkit izgató "hogyan?"-okról, de a Bibliát értőn olvasó ember igen jól tudja, hogy nem minden mondata az Ó- és Újszövetségnek "szentírás"... mert ugyan Isten akaratát foglalják nyelvi keretbe, de emberek írták, embereknek, néha-néha elég emberi módon...

Sokan mégis elvetik az Isten ítéletére vonatkozó vallásos elképzeléseket - valljuk be, olykor alapos indokkal: lásd purgatórium tana! -, pedig az alapvető isteni igazságosság azt deklarálja a természet csodáiban, a történelemben, a lelkiismeretben, hogy mindennek következménye van: nincs okozat ok nélkül! Ahogyan az erőszak erőszakot szül, ugyanúgy a bizalom is bizalmat. Az erőszak (meg)szedi a maga áldozatait, de a bizalomért is áldozatot kell hozni... "semmi sincs ingyen" - mondogatják.

Isten ítélete azért igazságos, mert soha nem marad el, egyszer mindenkit utolér! Láthatóan vagy sem - ez egyedül Isten dolga -, persze nekünk, időbe és térbe beleteremtett lényeknek fontos a láthatóság, a megfoghatóság, a testi megtapasztalhatóság. Jó lenne, ha a temető csendje örökre ráborulna az emberlét kínjaira, de az igazság az, hogy a fájdalmak nemcsak átívelnek generációkon, de engedetlenség és engedelmesség (az isteni parancsoknak!) megtermi gyümölcseit harmad és negyedíziglen, sőt ezeríziglen...

Annyit bizonyossággal állíthatunk, hogy jót tenni jó, s hogy a szeretet hiánya fájdalmat okoz. Az Istenben bizakodó ember életével a szeretetre voksol, mert tudja, hogy lelke nyugalmat másképpen nem talál. Megnyugvás nélkül ugyanis nincs harmónia, s nincs maradandó boldogság se. Elfogadni sorsunkat, hogy életünk legyen - ne csak itt, de "odaát" is -, oly nehéz, hogy egyedül nem is vagyunk képesek erre! Az evangélium jó híre azonban az, hogy Isten kegyelmes...

Megújulásért, ébredésért, a közösségért.

A mai nap imádsága:
Urunk, Istenünk! Könyörülj rajtunk, hitetlenségben, szeretetlenségben és reménytelenségben vergődő népeden! Térítsd magadhoz elfordult gyermekeidet! Ámen.

Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: "Ti is el akartok menni?" Simon Péter így felelt: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.". Jn 6,67-68

Születés és halál. Két misztikus állomás közötti néhány évtized - jobb esetben. Egy dallam, amit meghatároz a hangnem, az a néhány ütem, amit az Isten belénkplántált. Élet. A legdrágább. Nincs ennél fontosabb, hiszen ha valaki meghal, az a létezés már többé nincs, elveszett örökre. Az élet megismételhetetlensége, egyszerisége szentséget hordoz. Ugyan ez alig látszik az embervilágban, de ez csak az embert minősíti. Az élet - sok nyomorúsága ellenére is - kívánatos: élni jó. Miért szól történelmünk mégis arról, hogy az emberek milliói egymást halomra gyilkolták? Miért ez az egyetemes gonoszság fajok és nemzetek között, s miért nem mentes a rosszakarattól a család, a szűkebb közösség sem?

"Az a neved, hogy élsz..." Így hívnak minket, hiszen erre hivattunk: az életre. Nagyszerű dolgok építésére, s nem rombolására, a teremtettség szépségének csodálatára, s nem annak elpusztítására. Az angyal szava több mint kiábrándító: "élsz... pedig halott vagy." Manapság gyakran beszélnek a halál kultúrájáról. Az önmagát manapság különösen is istenítő ember, az "Én"-t oltárra emelő 20-21. századi embertípus feladta a leckét a következő generációknak! Szinte új mértéket kell kitalálni a felhalmozott szociális igazságtalanság-, és problématömeg nagyságára... új szavak születnek, hogy lefedjék azt mérhetetlen visszaélést, amit elkövetnek a természet ellen - őserdők kiirtása, génmanipulált növények és állatok létrehozása... csakis azért, hogy az ember mohóságát kielégítsék... halálvirágos "élet"!

"Pedig halott vagy..." Semmiféle nyüzsgés és kommunikációs túlaktivitás nem rejtheti el a tényt: halott vagy! Párkapcsolatok korai megfulladása, generációk közötti bizalom totális megmerevedése, gyereknevelés hullafoltjai, gazdáság és politika rothadása... Jelei a halálnak! Mindennek oka: a hitetlenség, az Isten-telenség... Van-e kiút? Van-e szabadulás?

Emberileg nézve alig... de ami az ember számára lehetetlen, az az Istennél lehetséges. Bármilyen megpróbáltatások is szakadnak életünkre: terhek, gondok, bajok, szenvedés, betegség, veszteség... Csak Istenben "felébredve" van megoldás, Benne és Általa van értelme életünk néhányütemnyi dallamának... Földi életünk lehet nyitánya Isten végtelen dalának, de lehet disszonáns záróakkordja is egy létezésnek... rajtunk múlik, a felismerésünkön.

Világunk...

A mai nap imádsága:
Uram! Te szépnek és jónak teremtetted világodat, amibe folyamatosan belerondítunk... Tégy igazságot Uram, s légy kegyelmes mindannyiunkhoz, hogy végre Rád találhassunk mindannyian! Ámen

   

Mondjatok igazat egymásnak! Hozzatok igaz és békét szerző ítéletet kapuitokban! Ne tervezzetek magatokban egymás ellen semmi rosszat, és ne szeressétek a hamis esküt! Mindezt gyűlölöm én - így szól az ÚR. "
Zak 8,16-17

Milyen élet az, amely hazugságra épül? Milyen közösség az, ahol a tagok egymásnak rosszat kívánnak? Milyen társadalom az, ahol a jogosság látszata nagyobb erkölcsi tekintély, mint az igazság? S milyen világ az, ahol szeretik a hamis esküt, s információáramláson a félretájékoztatást értik?... Méltatlan világ! Márpedig ilyet alakított ki a 21. századra az az ember, amely felfuvalkodottságában azt gondolta, hogy "Másképp lesz itt minden!" -, ha saját kézbe veszi az irányítást, elvetve a régi közösségvédő rendet. A kritika megfogalmazódik kimondatlanul is: szociális igazságtalanságokban, környezetszennyezésben, kulturális aroganciában, s mindenekelőtt a problémák vulgarizálásában, mely mindig is kiváló táptalajt adott a háborús konfliktusokhoz... Ezt örökítjük hát tovább gyermekeinknek?

1987-ben egy meglátogattam Stuttgart egyik evangélikus kórházában ösztöndíjasként dolgozó, akkor még nem feleségemet. Akkoriban friss "jegyesek" voltunk éppen -, sokszor nézegettem/forgattam újjamon a jeggyűrűt, álmélkodva-gondolkodva a jövőről. Természetesen "szemem volt" minden párkapcsolatra, hiszen igyekszik ilyenkor az emberfia leszűrni a tanulságokat, hogy jobban, szebben, ügyesebben csináljon/alakítson mindent, hogy boldog legyen... Így történt meg, hogy visszautazásomkor a stuttgarti vasútállomás peronján egy búcsúzkodó szerelmespárt pillantottam meg -, ami persze nem meglepő életkép egy vasútállomáson... A fiatalember azonban katona-ruhában volt. (Fiatalabbak kedvéért írom, ez még a nagy ár-, s érték-rendszerváltozás az ún. 1989-es politikai fordulat előtt volt!) Alig négy évvel korábban még a zala-megyei lankák között megbúvő lenti-i laktanyában treníroztak minket az imperializmus elleni harcra, ha meg akartak volna minket támadni az olaszok... Mert hogy ők szolgáltak - szegények! - nekünk ellenség-kép gyanánt... Így aztán nem volt nagy csoda, hogy a búcsúzkodó katona láttán eszembe jutottak saját katona élményeim... Elemi erővel tört fel bennem a háború esztelensége, s nehezen tudtam elképzelni, hogy az a fiatal katona vagy éppen én nagyobb kedvet éreztünk volna egymás megölésére a harctéren, minthogy a kedvesünket (békében!) szorongassuk...

Változott a világ. A vörös csillag helyett a piros szőnyeget gurították kis hazánk akkori vezetői az idekívánkozó "kapitalista" érdekeknek. Egyik pillanatról értéktelenné vált az, ami hazai, ami a mienk, s a konzum-társadalom bálványainak imádásra kezdték el idomítani az egzisztenciájukban megroppant embereket. Hazugság a javából, hogy a minőségi élet attól minőségi, ha minél többet fogyasztunk! Valójában a "nívó" ott kezdődik, ha stílust váltunk, s elkezdünk szeretni... Szép lassan megtanuljuk, hogy nincs fontosabb annál, ha őszintén szeretnek minket, s mi őszintén szerethetünk, ...hogy a békességünket nem rácsok, betonfalak, szögesdrótok vagy őrző-védő szolgálatok garantálhatják - mert az erősnél van mindig erősebb, hanem egyedül az Istenbe vetett gondviselés hit. Abban pedig nemcsak én vagyok benne, hanem mindenki más. Ők is fontosak, nagyon fontosak az Isten számára... Ha felismerjük magunkban és a másik emberben is az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember-képet, akkor, s csakis akkor elkezd megváltozni a világ, s kezdi szép lassan felváltani az esküdözést az igazmondás...