2017. április 6., csütörtök

ISTEN AKARATA SZERINT CSELEKEDNI


„…igéd vidámságot szerzett nekem szívbéli örömöt…” (Jeremiás 15:16)
Együtt építettek fel és pásztoroltak egy nagy gyülekezetet. A férj tehetséges igehirdető volt, és tehetséges zenész is, aki énekeket írt és vezette a dicsőítést. A felesége bibliatanító volt, aki jól ismerte és jól tanította az Isten Igéjét. Amikor azonban férje meghalt, depresszióba esett, és hónapokig tartott, mire újból talpra tudott állni. Ha valaki ezt mondja: „Ha igazán szereted Istent, és az ő Igéje szerint élsz, akkor sosem leszel depressziós”, nyilvánvaló, hogy ez az ember sohasem olvasta a Szentírást, és sohasem volt depressziós. Illés tüzet hívott le a mennyből, és látványos győzelmet aratott, később mégis búskomorságba esett, és meg akart halni. „…Elég most már, Uram! Vedd el életemet…!” (1Királyok 19:4). Ez nem kispályás depresszió! Ha megpróbálsz szuper-lelki módon viselkedni, és hagyod, hogy az emberek azt higgyék, te sosem küzdöttél félelemmel, kudarccal, anyagi nehézséggel, családi vagy érzelmi problémákkal, csak azt éred el, hogy a körülötted élőknek tévképzeteik lesznek, és emiatt elmennek, mert azt hiszik, nem elég lelkiek, és nem elég érettek arra, hogy Isten használni tudja őket. Jézus levette ruháját, és lehajolt, hogy megmossa tanítványai lábát. Aztán azt mondta, tegyenek ők is így. A legnagyobb hatást akkor tudod elérni, ha az életed nyílt, átlátszó. A bevezetőben említett lelkipásztor felesége tudta, hogy vezetőként döntéseket kell hoznia a gyülekezete jövőjére vonatkozóan, de úgy érezte, ez meghaladja erejét. Így imádkozott: „Uram, nem tudom, hogyan döntsek mindebben.” Isten ezt mondta neki: „Én már minden döntést meghoztam a te életedre és a gyülekezetre vonatkozóan. Akaratom az örökkévalóság óta fennáll. Neked csak annyit kell tenned, hogy ma úgy döntesz, ahogy én már tegnap döntöttem, így holnap áldásaiban járhatsz.”





Ne légy képmutató!

„…ne legyetek olyanok, mint a képmutatók…” (Máté 6:5)


Jézus az egyetlen személy az Újszövetségben, aki ezt a szót használta: „hipokrita”. Talán megvan a magyarázat rá, hogy miért. A régészek felfedeztek egy Sepphoris nevű várost, amelyet Nagy Heródes építtetett, amikor Jézus még kisfiú volt. Ez a város látható volt arról a domboldalról, ahol Jézus szülőfaluja, Názáret feküdt. Sepphorisban egy hatalmas színház is volt. A görög színházak színészeit hívták hipokritáknak, képmutatóknak. Az akkori színészek maszkokat viseltek, hogy a közönség be tudja azonosítani a különböző szereplők karaktereit, akiket alakítaniuk kellett. Az előadás végén levették az álarcokat, a közönség pedig lelkesen tapsolt nekik. Tehát hipokritának lenni azt jelenti, hogy álarcot viselsz azért, hogy másokra jó benyomást tégy, vagy hogy másokat félrevezess. Jaj! Ezután Jézus három sajátos területről beszél, ahol hajlamosak vagyunk képmutatóskodni. 1) Adakozás. „Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek.” (Máté 6:2) 2) Imádság. „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.” (Máté 6:6) 3) Ítélkezés. „Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek… hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.” (Máté 7:2-5) A mai ige tehát számodra ez: ne légy képmutató!
Stressz-mentesítés

„Békés hajlékban lakik majd népem, biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban.” (Ézsaiás 32:18)
Régebben a stresszt tipikusan a férfiak problémájának tartották, de ma már nem. A nőket éppúgy éri stressz a tökéletességre törekvés miatt, a külsejük miatt, a munkahelyi versengések miatt, mert mindenben helyt akarnak állni, mert nem tudnak nemet mondani, és nincs idejük saját magukra. Isten nem akarja, hogy így éljünk! „Az igazság békét teremt, és az igazság a békét és a biztonságot szolgálja örökké. Békés hajlékban lakik majd népem, biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban.” (Ézsaiás 32:17-18). Akár férfi vagy tehát, akár nő, íme, néhány gyakorlati javaslat a stressz-mentesítésre: 1) Engedj magadnak több időt! Mindenre több idő kell, mint gondolod, tehát ha több időt hagysz magadnak a munka elvégzésére, az nagyban csökkenti szorongásodat. Bármikor nyomás alatt érzed magad, jó gyakorlati szabály, ha 20%-kal több időráfordítással számolsz, mint amit elsőre szükségesnek ítéltél. 2) Elégedj meg kevesebbel! Nemrégiben felmérést végeztek több ezer háztartás bevonásával, és az derült ki, hogy akik magasabb életszínvonalon élnek, mint amit anyagi lehetőségeik megengednének, azok sokkal jobban ki vannak téve a stresszhez köthető betegségeknek, mint például a szívroham és a depresszió. „Kárt okoz saját házának a telhetetlen…” (Példabeszédek 15:27 KJV). Azt kérded: „Azt jelenti ez, hogy Isten nem akarja, hogy előbbre jussak az életben?” Dehogy! Csak azt szeretné, hogy helyes fontossági sorrendet állíts fel, és tanuld meg élvezni azt, ahol éppen vagy, miközben célod felé tartasz. Ha ma úgy érzed, nagy rajtad a nyomás, imádkozz így: „Uram, megújulásra, felfrissülésre van szükségem. Ez az életmód teljesen elszívta az életerőmet. Köszönöm, hogy csendes időket és nyugodt helyeket rendeltél, ahol megpihenhetek zsúfolt programjaim között. Segíts, hogy mindig téged tudjalak az első helyre tenni, és benned találjak nyugalmat!”





Van még egy lehetőséged!


„…menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek…” (Márk 16:7)
Max Lucado írja: „Elolvastam már ezt a szakaszt vagy százszor, de még sohasem figyeltem fel rá. Talán átsiklottam felette a feltámadás mámoros örömében… látva az asszonyok meglepetését, amint a követ elhengerítve találták… hallva az angyal gyönyörű szavait: »Nincs itt, feltámadt«. Menjünk azonban egy kicsit tovább… és gyönyörködjünk ebben a drágakőben… »menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába«… az egész menny látta, hogy Péter elbukik, és segíteni akartak neki felállni. »Mondjátok meg Péternek, hogy nem mondunk le róla… egyetlen kudarc nem jelenti azt, hogy ő maga teljes csődtömeg« … Manapság nem adatik túl sok második esély a világon… kérdezd csak meg a kissrácot, aki nem jutott be a csapatba… vagy azt az embert, akinek épp most adták oda a leszámolási papírokat… a háromgyermekes anyát, aki kiborult valami „apróság” miatt… Manapság az járja, hogy »Itt nem tűrjük az alkalmatlanságot« vagy »nincs mód a feljebb jutásra« vagy »Ha harmadszor is megtörténik, kirúgnak« vagy »Ebben a világban farkastörvények uralkodnak«. Jézus válasza egyszerű… »Mondjátok meg Péternek, hogy van még lehetősége«. Nem minden nap kapsz második lehetőséget. Péter biztosan tisztában volt ezzel. Amikor legközelebb találkozott Jézussal, annyira örült, hogy kiugrott a csónakból, bele a tóba! Ez az öröm arra is elég volt ennek a vidéki galileainak, hogy elvigye a második lehetőség örömhírét (evangéliumát) Rómába, ahol megölték őt. Ha valaha is eltöprengtél azon, mi vihet rá egy embert arra, hogy még a fejjel lefelé való keresztre feszítést is hajlandó legyen vállalni, most már talán érted, hogy mi. Nem minden nap találsz valakit, aki második lehetőséget ajándékoz neked – még kevésbé olyan valakit, aki minden nap ad még egy lehetőséget. Jézusban Péter mindezt megtalálta.” És te is meg fogod!
Düh, harag...

A mai nap imádsága:
Uram! Béke Istene, légy velem! Ámen


 "Ha haragusztok is, ne vétkezzetek": a nap ne menjen le a ti haragotokkal,

Ef 4,26
   

Seneca, a tragikus sorsú keresztény filozófus szerint a harag "rövid ideig tartó orület, annak testi és lelki jeleivel", akiket pedig hatalmába kerít a tartós harag mint szenvedély, azokon "a pillanatnyi őrültség tartós jeleit" láthatjuk. "Amíg az ember a többi jellemhibáját, gyengeségeit elég jól el tudja leplezni, el tudja titkolni mások előtt, a harag esetében ez lehetetlen, ez azonnal kiül a no vagy a férfi arcára, mimikájára, és eltorzítja azt..."

Az ókori bölcsesség és filozófia szerint a harag tartós fennállása esetén szenvedéllyé válik, mértéktelen lesz, és sem mások, sem maga a haragvó nem tudja többé megzabolázni. A haragvók gondolkodásmódja a feje tetejére áll, amit szaknyelven katatím érvelésnek neveznek. Normálisan az érzelmeink másodlagosak, azt fejezik ki, ahogyan egy adott dologról gondolkodunk.

A dühös személy viszont az érzelmein át szemléli az objektív valóságot, ezért mondják, hogy a harag rossz tanácsadó. A gyűlölet fenntartásában szerepet játszó tényezőként a személyiség éretlenségét, önszabályozásra és problémamegoldásra való alkalmatlanságát emelik ki, és nem meglepő, hogy kiváltó okaként az irigységet, féltékenységet, mások elismertségét, vagyonát, hírnevét sorolták fel már a régi bölcsek is.
Mára az orvostudomány meglehetősen jól feltérképezte a harag belső szervekre, ideg- és hormonrendszerre gyakorolt hatását. A harag nyomán izomfeszülés, pupillatágulat, belső szervek remegése, a vérkeringés fokozódása lép fel, a tartósan fennálló harag pedig megváltoztatja az immunrendszer működését is.

Pál apostol tehát nem új dolgot fedezett fel a nap alatt, amikor megbékélésre hívogat. A békesség erkölcsi szükségszerűségén túl azonban azt is tudja, hogy a tartós harag (ha azzal fekszünk, s azzal kelünk), akkor nemcsak gyűlöletté fajulhat, de veszélybe sodorhatja személyes sorsunk egészét is, s ezzel üdvösségünket is kockára tesszük... (Gal 5,19-21-ben így írja Pál: A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már előbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát.)

Az sem véletlen, hogy a középkori katolicizmus a hét főbűn közé sorolta a haragot... A harag ugyanis ellentétes Isten akaratával. Jézus Urunk is azt mondta: "Aki kardot fog, kard által vész el." Jól tesszük tehát, ha esténkénti imáinkkal megtisztítjuk szívünket a gonosz indulatoktól, mert ha azok szívünkben maradnak, csöndben bomlasztják lelkünket.

Ebben a mostani világban igen sok a haragos ember. Népek, nemzetek, kultúrák feszülnek egymással olykor okkal, többnyire azonban ok nélkül is. Mindannyiunk életében akadnak bosszantó helyzetek, pillanatok, amikor úgy érezzük, jogos a visszavágásunk. Ennek a látszólag igazságos életfilozófiának "Ha ők így velem, akkor én meg úgy velük!" azonban csak rövidtávú sikerei vannak, hosszú távon sosem lesz eredményes... A harag szította erőszak a gyengék utolsó menedéke! Krisztus példája, s a valódi keresztények kétezeréven átívelő bizonyságtétele a bizonyíték arra, hogy nincs tekintélytparancsolóbb a józansággal, s szeretettel átitatott erőnek... ez ugyanis az Isten Erejét tükrözi...


Igazság...

A mai nap imádsága:
Uram! Neked van igazad egyedül, juttasd érvényre igazságod! Ámen

   

Védelmezzétek a nincstelennek és az árvának a jogát, szolgáltassatok igazságot a nyomorultnak és szűkölködőnek!
Zsolt 82,3

"Éljen az igazság!" - Ha máshol nem, hát a hollywoodi filmekben... A jó és a rossz örök konfliktusában többnyire a gonosz erősek győzedelmeskednek, s a szegény erőtelenek lalulmaradnak. Azután, amikor már az elkeseredés szétfeszíti a demokratikusnak vélt korlátokat, akkor megtörténik a baj: "ember embernek farkasává válik" - sőt, a helyzet még ennél is rosszabbá válhat. (Az állatok ugyanis saját fajtársukat "csak" kiszorítják, az ember meg is öli őket...)

Korunk "hadd hulljon a férgese"- elve az emberfejekben gyökeret eresztve megteszi azt, ami minden közösség összetartó erejét kikezdi: bizalmatlanságot szít, vetélytársat "farag" az embertársból. Az elv elhiteti hogy nemcsak különb, de sokkal különb vagyok a másik embernél, így nemcsak a lehetőségeimből, de még a jogból is több "jár" - nekem. Régi felismerés, hogy "mindig odafütyül az igazság, ahol a zsebben több pénz lapul". Az igazság azonban soha nem váltható ki pénzzel! A pénz, a vagyon, a hatalom segítségével elérhető a jogosság látszata, de az igazság sohasem. A tények ugyanis magukért beszélnek: vagy igazam van, vagy nincs. Nincs harmadik út! Nincs többféle igazság, csak az igazságnak többféle "olvasata/értelmezése".

A gyengének is lehet igaza, mégha azt nem is tudja érvényre juttatni. Isten előtt azonban nincsen erős és gyenge, Isten előtt csak emberek vannak. Így is ítéli meg majd őket: ki-ki mennyire tükrözte Teremtője képét ebben a földi világban. Mit tett meg másokért, s mit nem tett meg soha önmagáért? Aki életét Isten kezéből veszi, az kezet nyújt embertásának, s függetlenül annak állapotától, az ember mindenkori méltóságát nézve közösséget épít. Olyat, melyben érvényre jut nemcsak az ember-csinálta jogosság, hanem az Isten-rendelte szeretetből fakadó igazság is...


Követés...

A mai nap imádsága:
URam! Tarts meg a hűségben! Ámen

  

Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek...
Ján 15,16a

Lassan három évtizede, hogy előfelvételis teológushallgatóként sorkatonai szolgálatteljesítési kötelezettségemnek eleget téve bevonultam a Lenti-i laktanyába, ahová rajtam kívül még majd százötven más felekezetekhez tartozó teológushallgatót is "vendégül láttak" - nem titkoltan, világnézeti átnevelés céljából. Egyik sors-, és "surranótársam" (ez azt jelenti, hogy egy időben húztuk fel a katonai bakancsot), egy igen rendes református fiú, aki ráadásul már egy évet el is végzett a debreceni teológián, kitekintve egy őszi borongós napon a hatalmas alakuló-tér kopár salakjára, így sóhajtott fel: "Jó lóra tettünk, mi keresztények?" Keresztelő János jutott eszembe, aki a börtön nyomorúságában ezt kérdezteti Jézustól: "Te vagy-e az eljövendő vagy mást várjunk?"

...És tényleg, és mi lesz a jutalmunk?" - kérdezhetnénk sóhajtozva ugyanúgy, ahogyan Péter. Az apostolok feladták addigi életüket, s a Mestert követni kezdik. Ez a követés igazán nehézzé akkor válik, amikor Jézus eltávozik közülük. Nekik még nincs működő egyházszervezetük, Galileán kívül még azt sem tudják kicsoda az Isten Fia, gyülekezetek sincsenek, de még Bibliájuk sincs... Csoda-e, ha elbizonytalanodnak? Csoda-e, ha manapság mi is elbizonytalanodunk? Ugyan van egyházszervezetünk, de nem egészen úgy működik, ahogyan szeretnénk, van Bibliánk, de nem, vagy nem úgy olvassuk, ahogyan kellene, s jóllehet tudjuk, hogy ki az Emberfia, sőt elég tájékozottaknak véljük magunkat vallási kérdésekben is, mégis meglankadunk, s bizony sokan el-, s lemaradnak a hit útján való vándorlás közben.

Mint mindenki, a keresztény ember is szeretne sikereket az életében, s ha azok elmaradnak, akkor komolyan felteszi a kérdést: "Jól döntöttem?" Aki tudja, hogy a kereszténység, az nem választott életforma, hanem sorsszerűség, az azzal is tisztában van, hogy siker nem a boldogság garanciája, s jól tudja, hogy élete nem eredménytelen, hiszen Isten áldását folyamatosan tapasztalja. Míg a világi sikerek a sírgödörnél elveszítik jelentőségüket, addig a krisztuskövetésünk "eredményeit" lelkünkben tovább vihetjük - így hisszük -, s ugyanakkor szeretteink szívében is otthagyjuk azt az örökséget, amit mi is ajándékként kaptunk fölülről, a Világosság Atyjától...

S mi ez az eredmény? Először is annak a belátása, hogy nem mi vagyunk életünk irányítói, hanem a Gondviselő Isten. Másodszor annak felismerése, hogy nem mi találtunk meg Teremtőnket, hanem Ő keresett minket. Harmadszor annak elfogadása, hogy nem a mi igenlésünk, hanem az Ő szeretete adja a garanciát arra, hogy mindvégig megmarad(hat)unk a hűségben, s kiteljesedhetünk istenképűségünkben, (a szeretetteljes élet!) az Ő kegyelmi mértéke szerint...


Mindazokért, akik haláltusájukat vívják...



A mai nap imádsága:
Urunk! Halálunk órájában se hagyj el minket, akkor sem, ha mi Téged egész életünkben kerültünk! Irgalmad palástjával fedezd el istentelenségeinket, hogy még itt a földi világodban megbékélhessünk Veled, s önmagunkkal! Ámen

   

Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával.
2 Kor 5,19a

Amíg az Ószövetségben a haragvó Istent kell a törvény alapján megengesztelni áldozatokon keresztül, addig az Újszövetség istenképe egészen mást tanít: Az embert békélteti meg - az Isten. Ugyanis nem az Isten, hanem az ember a felfuvalkodott (önzése által) és nem az Isten "dühös", hanem az ember békétlen! Akárhogyan is nézzük, az ószövetségi és újszövetségi istenfelfogások alapvetően különböznek...

Aki nem érzi szükségét annak, hogy megbéküljön az Istennel, az még magával sem akar kibékülni. Az ilyen ember még divatos ideológiák és barkácsolt világnézetek délibábos világában él. Azt hiszi, hogy a következő pillanatban már az övé lesz az áhított cél - hiszen az már csak karnyújtásnyira van tőle -, de megragadás gyönyörűsége helyett csak a csalódás keserű szomorúsága költözik újra a lelkébe. Nincs más Kulcs, amely képes megnyitni minden ember problémáinak zárjait, csakis az, Aki a Hatalommal Felkent. (Énekeskönyvünk 133-as énekének 4. verse: Ó jöjj, Kulcs Dávid törzséből!) Hatalom nélkül nem sokat ér a jó szándék... megvalósítani a jót csak akkor lehet, ha a hatalom erőt kölcsönöz neki. Nagypéntek isteni ereje a Krisztus emberi elhagyatottságában van. Az az abszurditás, hogy az ember képes saját Istenét megfeszíteni, mindent elmond az emberi lélek szélsőségességéről. Tanulságos, hogy a rossz romboló ereje soha nem irritálja az embereket annyira - Mert ugye mit is tehetnénk? Hát ilyen a világ! -, mint a Jó tökéletessége; gondoljunk csak az irigységre, mely tulajdonságot találóan önmagát fojtogató asszonyként ábrázoltak a középkorban... Akit nagypéntek botránya nem mozdít meg semmilyen irányba, az pontosan olyan embertípus, melyet Jézus Urunk a Magvető példázatában az útszélhez hasonlít, ahová hull ugyan az Isten tanításának magva, semmi nem gyökeredzik meg.

Az Isten békessége nem kizár a világból, hanem elküld a világba. Akik zárt közösségekben ápolgatják Istenre-találtságuk örömét, azok látják ugyan a világot, de csak fekete-fehérben. A szürkeárnyalatok azonban sosem adhatják vissza a mezők virágainak csodálatos szivárványszíneit, márpedig az Isten színekben hozta létre ezt a világot! Aki "struccosan" bedugja fejét a homokba - az még a sivatagos pusztában él... márpedig mindannyian az Ígéret gyermekeiként a lélek zöldellő virágos Kánaánjába hívattunk el... Odatalálni egyedül nem tudunk. Kell Valaki, aki mutatja az utat, Aki velünk van. Ő az Emmanual-Mester, a Felkent, a közénk jött megtestesült Isteni Szeretet. A szeretet soha nem elismerésért küzd, hanem a lehetőségeket keresi, hogy szerethessen. A világ átölelésének, megbékéltetésének titka nagypéntek misztériuma: mely egyfelől az emberiesség abszolút kudarca, másfelől, s ez az evangélium, a Szeretet önfeláldozása lelkünk békéjéért...

Az imádat megelőzi az átformálódást


"Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel." (Lukács 7:38)

"Nem kell megjavítanod a cselekedeteidet, mielőtt Istent imádhatnád. Imádd Őt előbb, és Ő majd megtisztítja az életedet. Nem azért kell elhagynod a bűnt, hogy megbocsátást nyerj, hanem azért fog megváltozni az életed, mert Isten megbocsátott neked."

A Lukács evangéliumának 7. részében a következő erőteljes tanulságokat olvashatjuk az imádatról, és arról az átalakulásról, amely az imádó életében végbemegy. Ebben a történetben a bűnös asszony négy olyan jellemvonását ismerhetjük meg, amelyre érdemes odafigyelnünk:

1. Merészen dicsőítette Jézust. Ez az asszony felvállalta annak a kockázatát, hogy elment a farizeus házába. Akár ki is dobhatták, vagy meg is kövezhették volna, de ő merészen eljött. Beviharzott a házba, egyenesen az étkező szobába, Jézus jelenlétébe. Miért tette ezt? Mert megbocsátást keresett. Reményre és elfogadásra vágyott. Valamilyen változásra az életében. Nem azért ment, hogy csak valamilyen szent embernek hódoljon.

2. Alázattal imádta Jézust. Sírt Jézus jelenlétében, a könnyeivel öntözte a lábát. Majd mély bánatában térdre esett, így mutatva alázatát Isten felé, és a hajával törölte szárazra Jézus lábát.

3. Őszintén dicsőített. Számos bibliakutató úgy véli, hogy a bűnös nő minden bizonnyal prostituált lehetett, mert egy illatszerrel teli drága edényt vitt magával. Ennek az illatszeres edénynek jelentése volt - ezt jelképezte az életét, a hátterét, a foglalkozásának az egyik eszköze volt. Amikor odament Jézushoz azzal az edénnyel, és a lábaira öntötte, ez tulajdonképpen a vallomása volt. Őszintén elmondta vele, hogy ki is ő valójában.

4. Mértéktelenül imádta Jézust. Ez a nő mértéktelen, túlzó imádatot mutatott Jézus felé, amikor egy olyan illatszeres edényt használt, amely valószínűleg az egész évi jövedelmébe került neki. És nem csak rácsöppentett néhány cseppet a lábára. A Lukács 7:38 szerint az egészet ráöntötte. Miért? Mert ez a találkozás volt az alkalom számára, hogy megtisztuljon, találkozzon Istennel, imádja Őt és megtérjen. Ez volt az esélye arra, hogy mindent újrakezdjen.

Nem kell megjavítanod a cselekedeteidet, mielőtt Istent imádhatnád. Imádd Őt előbb, és ő majd megtisztítja az életedet. Nem azért kell elhagynod a bűnt, hogy megbocsátást nyerj, hanem azért fog megváltozni az életed, mert Isten megbocsátott neked.

A Római levél 12. része azt mondja, hogy ajánljuk oda magunkat az Úrnak, hogy Ő átformálhasson bennünket. Először mindig ennek az imádatnak kell jönnie. Ezt látjuk ennek a nőnek az életében is.


Az öröm hamis forrásai


"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is." (Máté 6:19-21)

A mai áhítat Kay Warren új könyve alapján készült, melynek címe: Válaszd az örömet - mert a boldogság nem elég.

Ha olyan vagy, mint én, naponta át akarod élni az örömöt, de nem tudod, ez hogyan lehetséges. Nevetségesen könnyű az örömöt rossz helyen keresni. Mindenki ezt akarja, de valahogy gyakran pont az ellenkező helyen kötünk ki az öröm keresésekor. Megpróbáljuk megtalálni az alábbi helyeken, például:

* Emberekben: bár jól tudjuk, hogy nem működik, de mégis - azt várjuk a körülöttünk élő emberektől, hogy töltsék be szükségleteinket, gondoskodjanak rólunk, tegyenek boldoggá minket, értsenek meg minket és értékeljenek minket. Elvárjuk tőlük, hogy idejük 100%-ában 100%-osan szeressenek minket.
* Javainkban: az anyagi javak - vagy a hiányuk - képesek az életünket formálni. Egy pár új cipő, egy úgy számítógépes program, egy jobb autó, vagy egy jobb fűnyíró képes javítani a hangulatunkon és a kinézetünkön.
* Lakóhelyünkön: sokunknak a hely, ahol élünk kulcskérdés az öröm és beteljesedés szempontjából. Lakóhelyünk, kik a szomszédaink, milyen alakú a házunk, hogy néz ki az udvarunk, mindez az örömkeresésünkre óriási hatással van.
* Pozíciónkban: sok embernek ezen múlik az elégedettsége, vagy ez teheti tönkre azt. Hol vagyok a munkahelyi totemoszlopon? Elég gyorsan haladok a létrán felfelé? Ki van előttem? Kit kell leütnöm, hogy előbbre kerüljek? Vagy, ami még fontosabb: ki van mögöttem?

Tudod, hogy mi a közös ebben a négy örömforrásban? Mindegyik hamis. Egyik sem hoz hosszú távú örömet. Mindegyik csalódást okoz és nem elégíti ki lelkünk legmélyebb, öröm utáni vágyódását.

A Biblia azt mondja: "Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is." (Máté 6:19-21)

Emberek, vagyon, helyek és pozíciók - mind túlságosan gyengék ahhoz, hogy megtartsák elvárásaink és az öröm megtapasztalása iránti vágyunk súlyát.

Egyedül Jézus tudja betölteni ezeket az elvárásokat.

Beszéljetek róla:

* Hogyan keresel örömöt és elégedettséget az emberekben, vagyontárgyakban, helyekben és pozíciókban?
* Meg tudod magyarázni az öröm és a boldogság közötti különbséget?


Harcostársra van szükséged


"Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy Isten meg tudjon gyógyítani titeket. Amikor olyan ember imádkozik, aki hisz, nagy dolgok történnek." (Jak 5,16, NCV fordítás)


Az ember nem megy egymaga háborúba. Öngyilkos küldetés lenne. Kell valaki, aki hátulról fedez.

Szükséged van egy harcostársra.

Ugyanez igaz a szellemi csatákra is, amelyeket mindannyian vívunk. Egymagad nem szállhatsz szembe a buja gondolatokkal, a becstelenséggel, a függőséggel és a félelemmel. Egyedül kudarcra vagy ítélve.

Ha csak azt kívánod, hogy bűnbocsánatot nyerj, valld meg a bűnödet, és vidd megtört szívedet Isten elé. Ha változást is akarsz, valld meg bűnödet valaki másnak is.

Feltárni a bűnödet, a gyógyulásod kezdete. Nem szükséges megvallani azt mindenkinek, de meg kell vallani valakinek. Szükséged van valakire, aki feltétel nélkül szeretni fog, teljesen elfogad és folyamatosan imádkozik érted. Szükséged van egy azonos nemű valakire, akivel nyílt és őszinte lehetsz.

A Biblia ezt így írja le: "Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy Isten meg tudjon gyógyítani titeket. Amikor olyan ember imádkozik, aki hisz, nagy dolgok történnek." (Jak 5,16, NCV ford.)

Mikor bűnödet megvallod valaki másnak, kinyitsz egy szelepet, és ez leveszi a nyomást rólad. A mumus hirtelen már nem is tűnik olyan ijesztőnek.

A bűn egy körkörös folyamat. Először alázatosan kérjük Isten segítségét egy dologban, és Ő erőt ad nekünk, hogy sikerrel járjunk. Aztán körülbelül hat hónap siker után kezdünk öntelten büszkék lenni, majd megint elbukunk. Utána alázatosan újra Isten segítségét kérjük. Ha végig alázatosak tudnánk maradni, az jó lenne, de a büszkeség mindig visszatér.

Ebből a körből barátok nélkül nem lehet kiszállni. Olyan barátok nélkül, akik imádkoznak érted, törődnek veled, bátorítanak és segítenek megmaradni a helyes úton. Mikor megérkezik a siker, barátaid segíteni fognak megőrizni tisztánlátásodat, így az alázatod sem tűnik el.

Ezért nagyon fontosak a helyi gyülekezetek. Azonban lehet, hogy évekig jársz különböző gyülekezetekbe, mégsem ismersz meg másokat, és mások sem ismernek meg téged. Tégy erőfeszítést azért, hogy találj egy olyan kis csoportot a helyi gyülekezetben, ahol a hívőknek megnyílhatsz és őszinte lehetsz.

Azt hinni, hogy megszabadulhatsz a rossz szokásaidtól anélkül, hogy őszintén beszélnél róla másoknak, az nem más, mint a felelősség alól kibújni. És ez sosem működik. Ha ezt teszed, biztos, hogy kudarcot fogsz vallani.

Beszéljetek róla

* Milyen bűnödet szükséges megvallanod egy másik embernek?
* Kinek vallhatod meg a bűnödet?
* Miért félsz megvallani a bűnödet valaki másnak?

Mit tegyek, ha összecsapnak fejem felett a hullámok

„Fájdalmam, hontalanságom gondolata keserű méreg. Állandóan rá gondolok, és a lelkem elcsügged. Mégis visszatér a remény, mikor erre az egy dologra gondolok: Az ÚR kifogyhatatlan szeretete és kegyelme még tart, friss, mint a reggel, és bizonyos, mint a napfelkelte. Mindenem az ÚR, reményemet belé vetem.” (Jeremiás Siralmai 3:19-24 – TEV fordítás)

Amikor nagyon öszecsapnak fejed felett a hullámok, könnyű a fájdalomra, a problémákra, a terhekre és a nehézségekre koncentrálni. Ez a természetes reakció. A biblikus reakció azonban az lenne, hogy Isten szeretetére összpontosítod a figyelmed.

Még akkor is, ha haragszol Istenre, emlékeztetned kell magad, hogy Ő mennyire szeret téged. Koncentrálj az Ő feltétel nélküli szeretetére. Jusson eszedbe, hogy nem állíthatod meg Istent a Ő szeretetében. Panaszkodhatsz, sikoltozhatsz, üvöltözhetsz vele, Ö mégis örökké szeretni fog.

Ezt a bibliai megközelítést láthatod Jeremiás életében is, a Jeremiás Siralmai 3:19-24-ben. Jeremiás saját fájdalmaira fókuszálva indul: „A fájdalmam és hontalanságom gondolata keserű méreg. Állandóan rá gondolok, és a lelkem elcsügged...” (v. 19-20 – TEV fordítás). A körülötte levő pusztítás emésztette, ez töltötte be a gondolatait, keserűvé és csüggedtté tette.

Ha életedet meg akarod változtatni, először a gondolataiddal kell kezdened. Jeremiás is ezt tette. A gondolati változást észlelhetjük a következő versben: „Mégis visszatér a remény, mikor erre az egy dologra gondolok: Az ÚR kifogyhatatlan szeretete és kegyelme még tart, friss, mint a reggel, és bizonyos, mint a napfelkelte. Mindenem az ÚR, reményemet belé vetem.”

Nem fogod igazán megérteni, hogy csakis Istenre van szükséged, addig amíg odáig el nem jutsz, hogy egyedül Ő van neked. De csakis Rá van szükséged, mert Isten gondot visel rólad.

Buta hibát követünk el, amikor kételkedni kezdünk Isten szeretetében. Elkezdünk úgy gondolkozni, hogy „Én jobban tudom, mint Isten, és a magam útját választom, ahelyett, hogy Isten útját követném.” Vagy azt gondoljuk, hogy Isten egy kozmikus „örömgyilkos”, aki csak azt keresi, hogyan okozzon szenvedést az életünkben.

Meg kell változtatnunk a gondolkozásunkat. Emlékeznünk kell: „Nem vet el örökre az Úr. Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret. Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket.” (Jeremiás Siralmai 3:31-33)

Isten szeret téged. Ő nem egy szigorú szülő, aki nem akarja, hogy boldog légy. Nem is egy olyan tökéletlen szülő, gyengeségekkel, hibákkal, aki mindent elront. Ő az Isten – az örök, mindentudó, tévedhetetlen Isten, aki arra teremtett téged, hogy szerethessen, és soha sem fog elhagyni.

Amikor tehát úgy érzed, hogy mindent elvesztettél, hagyj fel azzal, hogy a veszteségeidre figyelj, fókuszálj inkább arra, amid maradt: Istenre és az Ő irántad való szeretetére.

Beszéljetek róla

* Melyek azok az ígéretek és igazságok, melyek Isten irántad való érzéseiről dicsekednek?
* Mit gondolsz, miért engedi meg Isten, hogy megtapasztald a veszteségeket és a fájdalmat? A mi megtapasztalásunk megváltoztat-e bármit Istennel kapcsolatban?