2017. május 31., szerda

ADJ HÁLÁT ISTENNEK A CSALÁDODÉRT!

„Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” (Zsoltárok 127:3)

Ha elfelejtetted, mennyire örülsz annak, hogy van családod, olvasd el ezt: „Végül teljesen elegem lett. A gyerekek hangosak, zavaróak, lehetetlenek voltak. Belefáradtam, torkig voltam velük. A feleségem is belefáradt, neki is elege volt. Ezért elhatároztam, hogy egy napra meglépek mindebből; csupán egyetlen napra, ami csak az enyém, amin azt tehetek, amit csak akarok. Elterveztem, hogy mind egy cseppig kiélvezem olyan mohón, ahogy tetszik. Nem akartam senki mással törődni, csak magammal. Eltettem egy pár ezrest, és elmentem. »Igen, megcsináltam!« - mondtam magamnak, ahogy észak felé haladtam az autóúton. Bementem egy bevásárlóközpontba, remekül töltöttem az időt egy könyvesboltban, megvettem egy verseskötetet. Azután bementem egy McDonalds étterembe, két hamburgert rendeltem, és csak az enyém volt a nagy adag sült krumpli és a nagy adag kóla. Mindent megtettem anélkül, hogy bárki is félbeszakított volna; anélkül, hogy valakinek meg kellett volna törölni a száját, orrát vagy hátsóját. Aztán megettem a legeslegnagyobb csoki fagyit, amit csak találtam. »Szabad vagyok! Kijutottam a városból!« - ujjongtam. És bementem egy moziba. Megnéztem egy filmet úgy, hogy nem kellett hozzá pattogatott kukoricát vennem, nem ült senki az ölemben, és senkit nem kellett kísérnem a mosdóba. Szabad ember voltam. Ki is használtam – és nyomorultul éreztem magam. Mire hazaértem, már mindenki aludt. Ahogy becsusszantam a feleségem mellé az ágyba, ő ezt suttogta: »Hiányoztál.« »Ti is nekem« - feleltem. És soha többé nem szöktem meg otthonról!”



ISTENNEK DOLGOZNI – AZ Ő MÓDSZERÉVEL

„…akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett…” (Efezus 2:10)
Istennek már terve volt az életeddel, mielőtt megszülettél volna. Sőt, éppen ezért akarta, hogy világra jöjj. Nem az volt a célja, hogy valamilyen elfoglaltságot adjon. Azt szeretné látni, hogy azt a munkát végezd, amit ő „előre elkészített” (Efezus 2:10). Valamilyen nemes ügyhöz csatlakozni és azért dolgozni ajánlatos, de ne próbálj egy kockát egy kerek lyukba beerőltetni, időt és energiát pazarolva valami másra ahelyett, hogy elérnéd Isten pontosan rád szabott célját. Ő azt szeretné, ha céltudatos lennél, nem pedig munkamániás! Tehát: 1) Kérd, hogy mutassa meg akaratát! „mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Filippi 2:13) Isten pint olyan vágyakat teremtett beléd, amelyek abba az irányba terelnek, hogy véghezvidd az általa kitűzött célt. Nem a véletlen szerencse vagy a nagy lelki elkötelezettség, hanem Isten áll a kormánykeréknél, ő irányítja hajódat! 2) Számíts rá, hogy többet kell tenned, mint amire képes vagy. Ha te magad irányítod cselekvésedet, azzal egyben le is korlátozod magad. Amit Isten irányít, azt semmi sem korlátozza! Isten soha nem arra hív minket, amire képesek vagyunk – arra hív, amire Ő képes! „Aki pedig mindent megtehet sokkal bölcsebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efezus 3:20). Figyelj rá, tedd meg, amire késztet, és minden lehetségessé válik. 3) Amikor a munka túl sokat követel, meríts Isten erejéből! Pál azt mondja: „… fáradozom… küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem” (Kolossé 1:29). Mennyi isteni erőre van szükséged a feladatod elvégzésére? Mindre – és mind hozzáférhető számodra!


Nyolc alapelv, amely szerint élhetsz


„Jó tervezés és kemény munka vezet a jóléthez…” (Példabeszédek 3:21-22 NLT)

Azok az emberek, akik célokat tűznek ki, sokkal többet érnek el, mint azok, akik ugyanolyan végzettséggel és ugyanolyan képességekkel rendelkeznek, de nem tűznek ki célokat. Ezt szem előtt tartva építsd bele ezt a nyolc alapelvet az életedbe! 1) Döntsd el, mit akarsz! De előbb tanácskozz Istennel! „Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr szándéka valósul meg” (Példabeszédek 19:21 NIV). 2) Vesd papírra a gondolataid! Ha leírod egy papírra a céljaidat, ez az állandóság érzését adja, és téged is energiával tölt fel. „Jó tervezés és kemény munka vezet a jóléthez…” Bizonytalan célok nem fognak eljuttatni oda, ahová el akarsz érni. 3) Jelölj ki határidőt! Meghatározott kezdet és vég nélkül könnyű halogatni a dolgokat, míg végül sehová sem jutsz. 4) Készíts listát az elvégzendőkről! Ezt mindig tartsd szem előtt; ez meghatározza előtted az útvonalat. 5) Alakítsd a listádat tervvé! Döntsd el, mit kell tenned először, és mit tehetsz meg később. Egy jól összeállított terv mindig jobb, mint megpróbálni észben tartani a dolgokat. 6) Cselekedj haladéktalanul! „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt…” (Efézus 5:15-16). Csinálj valamit! Egy közepes, ám kivitelezett terv többet ér, mint egy mesteri, de meg nem valósított. 7) Minden nap tegyél meg valamit, ami előrevisz! Építsd be ezt a napirendedbe! Például olvasd végig a Bibliád valamilyen rendszer szerint, hívj fel egy meghatározott számú ügyfelet, szakíts időt a mozgásra! 8) Legyen olyan célod, amelyre hajlandó vagy rászánni az életed! És ezt a célt tartsd mindig szem előtt! „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsoltárok 90:12).


Só és világosság


„Ti vagytok a föld sója… Ti vagytok a világ világossága.” (Máté 5:13-14)
Krisztus bírálói igazat állítottak, amikor ezt mondták: „Fellázítja a népet…” (Lukács 23:5). Az apostolok bírálói is igazat mondtak azzal, hogy: „Ezek… az egész világot felforgatták…” (ApCsel 17:6). Jézus és tanítványai inkább „Rajta, csináljuk már valamit!” típusú emberek voltak, mint „Ne zavarjuk fel az állóvizet!” típusúak. Te melyik fajta vagy? Jézus azt mondta: „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5:13-16).
A só célja az ízesítés, nem pedig a sótartóban való üldögélés. A lámpás célja, hogy világítson, nem csupán az, hogy lakberendezési tárgy legyen. Ha félénk vagy, ha nem tudod jól kifejezni magad, vagy ha nem ismered elég jól a Szentírást ahhoz, hogy másoknak beszélni tudj róla, az nem elfogadható mentség. Vannak emberek, akiknek az életében te vagy az egyetlen keresztyén ember, akivel valaha is találkoznak, ezért sok múlik rajtad. Jim Elliot misszionárius, aki mártírhalált halt, ezt mondta: „Isten az ő szolgáit tűz lángjaivá teszi. Gyúlékony vagyok? Uram, ments meg, nehogy más, jelentéktelen dolgok miatt éghetetlen legyek! Itass át Lelked olajával, hogy lángolhassak! Hadd legyek én a te tüzelőanyagod, az Isten lángja!” Legyen ma ez a te imád is!
A bűntudat és a maximalizmus lerombolja a bizalmadat

"Szeretteim, ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt." (1Ján 3:21)
Bizonyára észrevetted, hogy a bizalmad hullámzó. Olyan, mint az apály-dagály jelenség. Nagy változások történnek benne egyik napról a másikra – egyik nap fent, másik nap lent vagy. Mi okozza ezt?
Részben abból fakad ez, ami benned zajlik. A Biblia tanítja, “ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt” (1Ján 3:21). Amikor szembesülünk az élet fájdalmaival, szokásaival és csalódásaival, fontos, hogy lépjünk ki az önvád alól, és lépjünk be abba a hitből fakadó bizalomba, hogy Isten megbocsát nekünk.
Mi okozza az önvádat?
Megoldatlan bűntudat. Dávid király írta, „Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett.“ (Zsoltárok 32:3). (angolból fordítva: “Volt idő, amikor nem akartam beismerni, milyen bűnös vagyok. De az őszintétlenségem nyomorulttá tett, és napjaim megteltek csalódottsággal.”)
Ez egy feliratra emlékeztet engem, amit az egyik nap láttam: “A tiszta motor több erőt termel.” Ez az emberekre is igaz. Sir Arthur Conan Doyle, aki a Sherlock Holmes novellákat írta, egyszer megtréfált 12 kiváló angol úriembert. Küldött mindannyiuknak egy névtelen levelet a következő üzenettel: "Minden kiderült. Menekülj, amint lehet!" 24 órán belül ezek közül a férfiak közül 8 elhagyta az országot! A bűntudat lerombolja a bizalmadat.
Irreális elvárások. Ez maximalizmusként is ismert - az érzés, hogy hibátlannak, tökéletesnek kell lennem; mindenkinek meg kell felelnem; mindig többet kell tennem; nem engedhetem meg magamnak, hogy pihenjek.
Ha maximalista vagy, a kedvenc kifejezésed a "Nekem kellene..., Nekem muszáj..., Nekem illene..., Nekem kell...". Mindig többet akarsz tenni.
Ha átlagember vagy, 3 dolog szerepel a "napi tennivalók" listádon, és abból egyet elintézel, egyet félbehagysz, és a harmadikról egyszerűen elfeledkezel. Hazamész, ledőlsz este, és jól érzed magad.
Ha maximalista vagy, 29 dolog szerepel a "napi tennivalók" listádon. Ezek közül 28-at elvégzel, majd hazamész, és egy csődtömegnek érzed magad! A Biblia ezt mondja: "Látom, hogy vége lesz mindennek, ami megvan, de a te parancsolatod végtelen." (Zsolt 119:96) (angolból fordítva: "Még a tökéletességnek is megvannak a korlátai, de Isten parancsainak nincsenek korlátai.")
Mind a bűntudat, mind a maximalizmus bizalomhiányt okoz az életünkben. Holnap jobban megnézzük, hogyan cserélhetjük fel a vádat bizalommal.
Beszéljünk róla
* Mi az a dolog, amit ma meg kellene vallanod Istennek, majd el kellene engedned?
* Ha maximalista vagy, hogyan befolyásolja ez a bizalmadat?

Az öröm a te választásod!

"Folytatni fogom az örvendezést. Mert tudom, hogy imádkoztok értem és hogy Jézus Krisztus Szelleme segít nekem, és ez vezet a megszabadulásomhoz. ( Filippi 1:18-19, NLT fordítás)
Amikor minden szétesni látszik körülötted, ne próbáld meg te magad megoldani a dolgokat. Egyszerűen hagyd Istent, hogy Ő rakja helyre az életed darabkáit.
Ha problémával nézel szembe, két választásod van: elkezdhetsz hálát adni vagy aggódni - csak ez a két lehetőség van. És itt léphet be az életünkbe a hit.
Pál azt mondja a Filippi 1:18-19-ben: Folytatni fogom az örvendezést. Mert tudom, hogy imádkoztok értem és hogy Jézus Krisztus Szelleme segít nekem, és ez vezet a megszabadulásomhoz. (NLT ford.)
Ebben az igeversben Pál elmondja, hogy több forrásból lehet erőt meríteni ahhoz, hogy a nehéz időkben is boldogok és optimisták tudjunk maradni.
Először is, Isten szemszögéből kell nézned a problémáidat. Pál ezt mondja: ,,Mert tudom...”. Az visz előre, amit tudsz. Pál tudta, hogy Isten a küzdelmei közepette is munkálkodik, és mindvégig Isten látószögéből látta, ami történik körülötte.
Másodszor, Pálért sok ember imádkozott, ami hozzájárult ahhoz, hogy ki tudott tartani. Aztán azt mondja, ,,Jézus Krisztus Szelleme segít nekem”, vagyis a Szent Szellem szintén előre vitte Pált. Végül azt mondja, ,,ez vezet a megszabadulásomhoz”, ami azt mutatja, hogy Pálnak volt hite, hogy Isten teljesen megoldja a problémáját.
Azért, mert Isten szemszögéből látta a dolgokat, mert imádkoztak érte, mert a Szent Szellem segítette őt és mert volt hite, Pál úgy döntött, hogy örülni fog.
A öröm a te választásod!

Beszéljétek meg:
  • Hogy néz ki Isten imádása a harcok közepette?
  • Kire tudsz támaszkodni, hogy imádkozik érted? Kikre tudsz számítani, akik őszintén és hűségesen imádkoznak a lelki-szellemi növekedésedért?
  • Gondolj arra a problémára, ami most van az életedben. Hogyan láttad meg eddig, hogy Isten munkálkodik a fájdalmaid közepette is? Mit gondolsz, mit fog Isten elvégezni benned és rajtad keresztül azáltal, hogy most át kell menned ezen a nehézségen?




Ha keresztény vagy, pásztor is vagy

„Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (Efezusi levél 2,10)

Isten olyan életre hív téged, ami messze meghaladja a képzeletedet. Azért születtél a Földre, hogy valamit te is hozzáadj.

Nem csupán azért teremtettél, hogy használd a forrásokat – egyél, lélegezz, helyet foglalj el. Isten arra tervezett, hogy az életeddel változást idézz elő. Azért születtél, hogy hozzá tudj adni valamit az élethez ezen a Földön, nem pedig azért, hogy csak elvégy belőle. Isten azt szeretné, ha valamit adnál „cserébe”.

A Biblia szerint „Isten jó cselekedetekre teremtett minket, amelyeket előre el is készített nekünk." (Efézus 2,10.) Ezek a „jó cselekedetek” a világ felé való szolgálatodat jelentik. Amikor valaki felé szolgálsz (mindegy, hogy milyen módon), akkor valójában Istent szolgálod. (Kolossé 3,23-24.; Máté 25,34-45.; Efézus 6,7.)

Rád is igaz az, amit Isten Jeremiásnak mondott: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek. (Jeremiás 1,5.)” (Az angol fordításban a „népek prófétájává tettelek” rész helyett ez szerepel: „kiválasztottalak egy különleges munkára” – a ford.)

Amikor erre a „különleges munkára” gondolunk, sokunknak a pásztorok, a tanítók és a hivatásos papság jut eszébe. Pedig Isten azt mondja, hogy az Ő családja minden egyes tagjának feladata a szolgálat. A Bibliában a szolga (servant) és pásztor (minister) szó szinonímák, ahogy a szolgálat és a pásztorság is. Ha keresztény vagy, pásztor is vagy; amikor szolgálsz, tulajdonképpen „pásztorolsz”.

Gondolkodtál már azon, vajon Isten miért nem ragad el minket a mennybe abban a percben, amikor elfogadjuk a kegyelmét? Miért hagy itt minket egy bukott világban? Azért hagy itt bennünket, hogy beteljesítsük a céljait. Ha megtértél, Istennek szándékában áll használni téged a céljaihoz. Van számodra egy szolgálata az egyházában, és egy küldetése világban.

Van bármi, ami visszatart attól, hogy elfogadd Isten szolgálatra szóló hívását?

Isten Igéje Jó és Igaz

"Isten nem hazudhat." (Zsidók 6:18b)

britannica.jpg

Megbízhatsz a Bibliában, mert dogmatikailag helyes. Megbízhatsz a Bibliában, mert teológiailag helyes. Megbízhatsz a Bibliában, mert pontos, ami az erkölcsöt és etikát illeti.

De azért is megbízhatsz a Bibliában, mert történelmileg pontos.

Miért fontos ez?

A Biblia azt mondja a nekünk a Zsidók 6:18-ban: "Isten nem hazudhat." Az univerzum csak azért működik, mert Isten igaz, minden időben.

Ha a Bibliában egyetlen hazugság is lenne, akkor nem Istentől származna. Azért, mert Isten nem tud hazudni. A Zsoltárok 33:!-ben ezt olvassuk: "...az Örökkévaló szava igaz...". Ez azt jelenti, hogy a Biblia igaz a megváltással kapcsolatban és a történelemmel kapcsolatban.

Honnan tudjuk, hogy a Biblia történelmileg pontos? Ugyanonnan, ahonnan más történelmi dolgokról is megítéljük, hogy igaz, vagy nem.

* A Biblia "első kézből" származik. Egy történész megnézné, hogy az adott történelmi tényt olyan valaki írta-e le, aki látta, vagy másodkézből származik, vagy legenda, amit évszázadokkal később írtak le. A Bibliát elsődleges szemtanúk írták. Mózes látta, amikor a Vörös tenger kettévált. Józsué ott volt, amikor Jerikó falai leomlottak. Jézus tanítványai ott ültek a felső szobában, és látták, amikor a feltámadt Jézus megjelent.
* A Bibliát kiemelkedő gondossággal jegyezték le. Amikor az Ószövetség másolói - az írnokok - a tekercseket másolták, úgy dolgoztak, mint egy fénymásológép! Hosszú listájuk volt a másolás szabályairól, hogy biztosak legyenek benne, hogy pontosan másolták le a szöveget. Bizonyos számú oszlop volt az Ószövetségben, és mindegyiknek pontosan ugyanott kellett lennie. Még az oszlopok hosszának is ugyanakkorának kellett lennie. Tudták, hogy hány betű van minden egyes könyvben. Például, tudták, hogy 1653 "mint" szó van a könyvben. Ha 1654 volt, eldobták a tekercset és újrakezdték.
* Az archeológia is bebizonyította, hogy a Biblia igaz. Az archeológusok ásatásokat végeztek azokon a helyeken, amelyeket a Biblia említ. Például megtalálták Siloám tavát, ahol a vak ember meggyógyult, és megtalálták Heródes templomának egy részét. A Hettita Birodalom egy nagyszerű példa arra, hogy a régészet hogyan bizonyította be, hogy a Biblia igaz. Generációkon keresztül nem volt feljegyzés, hogy a Hettita birodalom valaha is létezett. A korai 1900as években egy régész talált 10.000 agyagcserepet a Hettita fővárosban. Mostmár mindenki tudja, hogy a Hettiták valamikor léteztek.

Beszéljetek róla

* Miért fontos az, hogy a Biblia dogmatikailag, morálisan és a történettudomány szempontjából is helyes legyen?
* Mit mondanál annak, aki azt mondja, Isten Szava történelmileg nem pontos?


Tanítsd gyermekeidnek Isten Igéjét!


"Én nekik adtam igédet..." (János 17:14)

Mi Isten Igéjére építjük az életünket és a gyermekeinknek is meg kellene tanítanunk, hogy ugyanezt tegyék. Isten Igéje az igazság. Jézus azt mondta: "… megismeritek az igazságot és az igazság megszabadít titeket." (János 8:32)

Azt szeretném, hogy a gyerekeim szabadok legyenek. Nem akarom, hogy a bűntudat megkötözze őket. Nem akarom, hogy az aggodalom megkötözze őket. Nem szeretném, hogy gyerekeimet megrontsa a harag, a neheztelés. Nem akarom, hogy mások elvárásainak a nyomása alatt éljenek.

Meg kell tanítanunk gyerekeinknek azt, hogy amikor az életünket Isten Igéjére építjük, akkor valódi szabadságban vagyunk. Az az élet, ami Isten Igéjére épült tele van boldogsággal, örömmel, szenvedéllyel és céllal. Sok fejfájástól, szívfájdalomtól és szívtöréstől óvod meg gyermekeidet, ha megtanítod őket bízni Isten Igéjében, mint életük egyetlen tekintélyében.

Isten azt várja tőled, hogy Igéjének a legfőbb tanítója légy. Ez azt jelenti, hogy ismerned kell Isten Igéjét. Mint sok más embernek, neked is szükséged lehet arra, hogy Bibliatanulmányozó csoport látogatásával behozd a lemaradásodat. Azután, tanítsd meg gyermekeidet, hogy tanulmányozzák a Bibliát egyedül.

Jézus azt mondta: "mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat, és valóban felismerték, hogy tetőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. (János 17:8)
Biztonságért...

A mai nap imádsága:
Uram! Elrejtettséget adj nekem, Tebenned! Ámen


Az ÚR szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.
Ruth 2,12

Aki ma sikeres akar lenni, az biztonságot ígér. Adódik ez bizonyára abból, hogy az emberek nagy bizonytalanságban élnek. Anyagi egzisztenciális is sújt sajnos sokakat, de a lelki bizonytalanság sokkal elszomorítóbb. Az az ember, aki magányos és bizonytalan, annak élete nem szomorú, hanem maga a szomorúság... Akinek lélekben bizonytalan, azt kihasználják az élet minden területén. Nemcsak Jézus vagy különösen Mohamed próféta követelte az özvegyek és árvák össztársadalmi védelmét (Mohamed a maga életén tapasztalta mit jelent az árvaság), de igazából akkor erős egy ország, ha abban a kicsit, az elesettet nem kihasználják, eltiporják, hanem hordozzák.

A biztonság nem kőkerítésekben, mindenféle csúcstechnológiás térfigyelő-rendszerekben, világűrből árgus szemekkel ránkfigyelő műholdakban, de nem is atombiztos betonfalakban rejtőzik. A biztonság a szívben lakozik. Aki tudja, hogy életének Ura kicsoda, az nem aggodalmaskodik. Sem azon, hogy "mit egyen, se azon, hogy mit igyon", hiszen tudja, hogy amire szüksége van, azt megadja neki Gondviselő Mennyei Atyja. Érdekes módon az Úrban bizakodók közösséget alkotnak, míg azok, akik a biztonságot az anyagiaktól remélik, magányosságukkal, sőt, gyakran pánikszindrómájukkal is küszködnek. Érdekes az is, hogy akik sok gyermeket vállalnak, s Istenfélelemben nevelik őket, azok valódi szociális biztonságot nyernek, míg azok, akik abban reménykednek, hogy összekuporgatott pénzecskéjükkel majd nívós szolgáltatást vásárolnak - sokszor pórul járnak. (Nem azt kapják, amire vágyakoztak.) S mit ér a nívós szolgáltatás, ha az ember nem hivatással teszi azt? Hivatás-válságról beszélnek már régóta, de nemcsak a rendőrség, az egészségügy, sőt nem is csak édes hazánk, de az egész világ válságban van, s "mindennek oka a Mammon (a pénz) szeretete/imádata...

Gyerekkoromban megcsodáltam baromfiudvarunkban, ahogyan a kotlós szárnyai alá bújnak a kiscsibék. Irígykedve néztem az anyjuk tollai közé fúródó pihés csöpp életkéket, lélekben magam is köztük voltam... El-elbóbiskolásuk egyértelműen jelezte: a szárnyak alatt biztonságban érzik magukat. Aki fejét Isten oltalmazó szárnya alatt hajthatja le, annak édes álmai vannak, s "még álmában is kap eleget", aki pedig mindezt elveti, az lelkének békétlenségét kapja meg - jutalmul.




Hitünk...


A mai nap imádsága:
Uram! Segíts, hogy hinni tudjak! Ámen.

Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
1 Kor 15,19

Ahány ember - annyiféle vallásosság. Az egyik mindent igyekszik a józan eszével magyarázni, a másik az folyton-folyvást az élményt keresi, vannak akik számára a fundamentalista-dogmatikus kijelentések adják a biztonságot, megint másokat a bibliai mondatok örök, őszinte, emberi érzéseket magába záró zárványainak csodálata tölt el új erővel. Kinek van igaza? Az egyes embernek - aligha...

Életünk elképzelhetetlen a reménykedés nélkül. Édestestvérével, a hittel együtt vagyunk képesek szeretni, túlélni a veszteséget, a fájdalmat. Nélkülük a holnap és holnapután elszürkülne, az élet szép lassan ellaposodna, s földi létünk vége irtózatos csapásként közelítene felénk. Vannak, akik így élik meg életük végét. Nyüszítenek... Önmagukban és egzisztenciálisan kifelé is: Eszelős sietséggel kívánják még behabzsolni a világból mindazt, amit eladdig nem sikerült birtokba venni. Életünk materiális része ilyen szempontból lyukas zsák, megtelni sohasem fog. Ezért tartja Pál legnyomorultabbaknak mindazokat, akik csak ebben az életben reménykednek.

Mitől ennyire fontos az "odaát"? Talán a középkori ember túlvilágra-fókuszált gondolkodása mégis helytálló volt? Fontosabb nekünk az örök élet bizonyossága, mint az evilági élet biztonsága? Úgy tűnik - bármennyire is tiltakozik az eszünk, - hogy igen! Lelkünk mélyén ott mocorog-fészkelődik a belénkplántált isteni rész, ami újra és újra felébreszti a lelkiismeretünket: Megtettem-e, amire elhívattam? Megtaláltam-e, amit mindig is kerestem? Bementem-e a lehetőségek nyitott kapuin vagy az ismeretlen utáni kíváncsiságtól hajtva többnyire a zárt ajtókon dörömböltem?

Békességet, bizonyosságot csak az Isten adhat - mindenkinek az életében külön-külön, ráadásul téridős létünkben jól elszórva... Ezek a lélekvezető sóhajos gondolat-morzsák, melyeket életünk végéig gyűjtögetünk, "jóllakottá" és ezért pöffeszkedővé soha nem tesznek, éppen ellenkezőleg, alázatra nevelnek: Isten megmarad Istennek, hogy az ember morális ember maradhasson.



Isten útja.

A mai nap imádsága:
URam! Utaidat ismertesd meg velem, s igéd legyen ösvényem világossága! Ámen
    

Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni? De törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra. Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat.
1 Kor 12,30-31

Karl Rahner, katolikus teológus beszél az első, s az ún. második naivitásról... Az első a gyermekkori vallásos gondolatok, az egyszerű, tiszta hit világa - s ide vehetjük az ifjúkori romantika szép válaszokat kereső buzgóságát is - a másodikat pedig általában az öregkorban, sok-sok tapasztalás után találjuk meg. A keresztények többsége élete nagyobb részét a két naivitás között éli le, s különösen az első naivitás utáni időszakban nagy a kísértés a hívő ember életében, hogy Isten országában is mindent "begyűjteni" akar, mint az anyagvilágban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy igazán látványos keresztény életet szeretne élni: szavára tömegek térjenek meg, élete minden perce boldog legyen - s ehhez hasonlók...

A korinthusi gyülekezet frissen megtértjei is mindent akartak: prófétálni és nyelveken szólni, prédikálni és tanítani. Ez a teremtett világ már csak ilyen: egyszerre mindent nem lehet birtokolni benne. Lehet próbálkozni, lehet hinni a különféle ígéretes metódusoknak, hogy ez "működik", az igazságot azonban a régiek már megfogalmazták szólásaikban: "Ki sokat markol, keveset fog!" Nos, ez a nép bölcsesség érvényes az Isten országában is: Mindenki mindent nem birtokolhat, mert a nagy Egész csak akkor működik egységes egészként, ha benne a részek különféle, de egyformán fontos feladatokat látnak el! Isten közelébe jutni sokféleképpen lehet, s aki azt gondolja, hogy vannak olyan "kegyelmi ajándékok", amik gyorsabban, könnyebben, egyszerűbben, kevesebb erőfeszítéssel juttatnak el az Örökkévalóhoz - az téved. Minél nagyobbnak tűnik a kegyelmi ajándék, annál nehezebb azt fogadni, s elhordozni!

Az apostol a legkiválóbb utat mutatja: ez pedig a szeretet útja. (Mai alapigénk utáni mondatok már a híres "Szeretet himnuszából" valók!) A szeretetet nem magyarázni kell, hanem élni. Nem megtanítani kell, a szeretés tudományát, hanem szeretni kell azt, akit a szeretet útjára akarunk terelgetni. Itt jön elő a család, s elsősorban a szülők feladata! Az, hogy a gyermekből milyen ember lesz, az bizony nagymértékben függ attól, hogyan látják el Istentől rendelt feladatukat az édesapák, s az édesanyák. Az apának nem családi papnak, hanem édesapának, az anyának nem prófétanőnek kell lennie, hanem családanyának. A gyermekeket nem ránevelni kell az Istenhitre, hanem úgy kell velük együtt élni, hogy ez legyen a család minden tagja számára az élet normalitása. Ahol a vallásos élet feszültség forrása, ahol a hit nem békességet munkálja, hanem békétlenséget szít, ott nem az Isten Szentlelke irányít, hanem valami nagyon is emberi akarás érvényesül. Márpedig, ami emberi az elmúlik... az Isten szeretete viszont soha el nem múlik.


Útaink...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy az egyedüllét ne rémítsen, a fáradtság ne keserítsen el, s életem ösvényén a találkozások mindig építsenek engem is és azokat is, akikkel gondviselő akaratodból találkozhatom! Ámen


Az ÚR minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit.
Zsolt 25,10

Azok számára, akik betonon tanultak meg járni, cipőben - nem pedig mezítláb füvön - az ösvény szó némi magyarázatra szorul: ez ugyanis nem járda, nem épített út, hanem gyalogút; járás, amit az azon közlekedők jól ismernek. Az ösvény erdők szélén, mezőn át kacskaringózó "csapás", amiről az idegenek vajmi keveset tudnak, de az ott élők, a naponta arra járók ismerik emelkedőit, s lejtőit, rejtett zugait, ahol jól esik egy nagyobb napmelegítette kövön megpihenni, vagy egy kidőlt farönkön leülve gyönyörködni néhány percig a természet aznapi apró csodáiban, míg a láb újra erőre kap. A legnagyobb haszna az ösvénynek mégis az, hogy a "helyiek" jól tudják hová vezet...

Az ösvény nem a tömegek útja, nem gyorsforgalmi út vagy autósztráda, ahol a sebesség, a gyors célba-jutás a legfőbb érték. Az ösvény "lényege", hogy az az én utam, az nekem kanyarog, melynek szélén a fű nekem zöld, s ismerem a köveit, s virágait, s a fákat, de a leglényegesebb, hogy ezen az úton "itthon is vagyok", hiszen itt a fák is ismernek engem. Az ösvény az én sorsom, nem mások sorsa, hanem a sajátom. Egyedi, megismételhetetlen, Istentől "rám szabott". Tiltakozni ellene értelmetlen - ha feladom, önazonosságomat sértem vele -, ha hűséggel járok rajta, a kiteljesedésemet munkálom.

"Két pont között legrövidebb út az egyenes." - tartja a szólás, de az Isten útjai, ha kacskaringósak is, mégis hamarabb célba juttatják a vándort. Ha nem így lenne, akkor nem lenne mindenható a Mindenható, s a kegyelemnek sem lenne sok értelme. Aki már járt erdei utakon, az jól tudja, hogy a célállomáshoz eljuthatunk a völgyön keresztül vagy éppen a hegyen át, de az ösvény kanyaroghat éppen a hegyoldalon is. Mindegy tehát, hogy lent vagy fent járok - a célt nem véthetem el, kitaposott út mindkettő.

Nemcsak az ösvények fonódnak egybe, de minden út beletorkollik egy másik útba is. Az Isten Gondviselése azt is jelenti, hogy az utak találkozása nem feltétlenül "vagy-vagy"-ot jelent! Isten éppen azért Isten, mert egyszerre több azonos lehetőség közül is választhatunk, hiszen "bárhol járunk, utunkon megőriz minket" - ahogyan azt Jákóbbal is tette ígérete szerint. Ami fontos, hogy sose feledjük: Isten közlekedési szabályokat (parancsolatokat) adott, hogy mindenki célba érjen! Az isteni jó rend érdekében, az útibalesetek kivédése céljából, az útitársak betartják a RENDET, hiszen nemcsak egymásnak, de az Istennek is szövetségesei...





Vezetés...


A mai nap imádsága:
Istenem! Rád hagyatkozom, Veled vagyok! Add, hogy ne felejtsem el tanításaidat, s aszerint is éljek! Ámen

Az ÚR irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki.
Ha elesik is, nem marad fekve, mert az ÚR kézen fogja.
Zsolt 37,23-24

Időnként jól teszi az ember, ha a Bibliát is kézbeveszi! Reggeli igénket az Útmutatónk így hozza: "Az ÚR irányítja az emberek lépteit." Az eredeti szöveg azonban világosan megmondja, csak azoknak a lépteit vezeti az ÚR, akiknek útjai kedvesek az Isten számára. Nem mindegy! Az ÚR ugyanis nem vezet szakadékba, de rossz útra sem. Ha nem olvassuk figyelmesen a Bibliát, akkor még arra a hibás következtetésre is eljuthatunk, hogy a bűnre maga az Isten csábít, s Ő maga az, aki kísért.

Megtapasztalt igazságunk, hogy a hívő ember Teremtője által 'vezetett'... Ahogyan egy jó apa kézenfogva vezeti gyermekét, ugyanúgy Isten is velünk együtt jár, s vezet. Ez a mindennapokban úgy 'történik', hogy egyszer Isten fogja a mi kezünket - s Ő akkor se enged el, ha mi nagyon akarnánk -, máskor pedig mi fogjuk az Ő ujját, ahogyan kisgyermekeink kapaszkodtak picinyke kezükkel ujjainkba, amikor sétáltunk velük. Régi felismerés, hogy a baj mindig akkor történik, ha a kicsiny gyermek elengedi szülei kezét... Bizony a tragédiák (visszafordíthatatlan események) az életünkben is többnyire akkor következnek be, amikor elengedjük Isten kezét.

Mint minden ember, úgy a hívő is, időnként elesik. Testileg vagy lelkileg botlunk meg, teljesen mindegy, mindkettő nagyon tud fájni. Amikor megütjük magunkat, talán még néhány átgondolatlan perlekedő mondat is elhagyja ajkunkat, de a botlás/bukás első pillanatai után azonnal átvillan rajtunk: Isten segítő keze itt van mellettem, csak bele kell kapaszkodnom! Ez a mi életvezetési tudásunk, melyet alkalmazva komoly 'lépéselőnnyel' bírunk a többiekkel szemben, akik hamis büszkeségük okán nem hagyatkoznak a Gondviselésre.

A hívő ember sem nem okosabb, sem nem ügyesebb, mint a nemhívő, sőt Isten a jókat és gonoszakat is egyaránt szereti. A hívő embernek is ugyanígy egy élete van itt a földön, mint a nemhívőnek, s ugyanígy boldogan akarja azt leélni, mint a nemhívő embertársa. Miért van mégis úgy, hogy a hívő emberek tovább érnek életútjukon, s messzebbre jutnak el a világ s önmaguk megismerésében, mint nemhívő társaik? Az ok egyszerű: Isten benne van a világban. Nem lehet Őt 'kipöckölni' belőle... Ha valaki azt gondolja, hogy Istent ki lehet iktatni a világból, az még nem értette meg az Isten szó fogalmát... A gondolatainkból elég jó hatásfokkal száműzni lehet az Örökkévalót, de az Életből sosem, hiszen az élet csodáiban az Isten ereje csillog.

Ő fogja a kezünket akkor is, amikor erőnk már nincs, hogy belékapaszkodjunk. Ő fogja szorosan akkor is, amikor át kell mennünk ebből a múlandó világból Őhozzá. Az, hogy ez mikor történik csak itt és most fontos, az örökkévalóság szempontjából ez teljesen értékelhetetlen... Persze nemcsak ezt nem értjük, sokminden mást sem. Isten azonban velünk járva életutunkon a legfontosabbakat megtanítja nekünk: például azt, hogy a másik (szabad) kezünket nyújtsuk ki embertársunk felé...