Félsz az elutasítástól? Emlékezz, Istennek kedves vagy!
„Mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl” (2Kor 10:18).
Talajt vesztünk, mert bűnösök vagyunk. Minél többet vétkezünk, annál inkább el is bizonytalanodunk. Valaki közömbösnek mutatkozik irántad egy partin, és te máris úgy érzed, hogy senki sem kedvel. Pedig talán csak annyi történt, hogy valaki éppen nem vett észre. Ha a látásodat a félelmeid befolyásolják, ilyen könnyen sebezhető vagy.
Amíg a félelmeink lencséjén át érzékeljük az életet, nem vesszük észre mások fájdalmát sem. A magunk feltételezéseivel vagyunk elfoglalva. Ilyenkor elszalasztjuk a szolgálat lehetőségeit is. A magunk körül forgásban az önsajnálatunk folyton erősödik, pedig érzékelnünk kellene mások szenvedését is. Hogyan leszünk készek az áldozatvállalásra, amit Jézustól tanultuk, ha az elutasítástól való félelmeink kelepcéjében vergődünk?
Isten kijelentett igazságát veti meg, aki a csalódástól így retteg. Ő teremtett annak, aki vagy. Jézus Krisztusban a magáévá fogadott. „Őbenne választott ki minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretet által” (Ef 4,1).
Az Isten előtti elfogadhatóságunk oka nem az tehát, amit mi tettünk (hogyan is felelhetnénk meg a tökéletes Isten elvárásainak?), hanem amit Jézus Krisztus tett velünk. Meghalt helyettünk a kereszten. Bűnünk büntetését magára vállalta, és most, a szeretetével átölel bennünket. Amikor Isten ránk tekint, ezt mondja: „Jézus munkáját látom rajtad, és rá való tekintette elfogadlak téged is.” Az én feladatom mindezért Megváltómnak tartani Őt, és alárendelni magamat az akaratának.
Isten mindent tud rólad, és mégis szeret. Nem csodálatos ez? Bármit is gondolnak rólad mások, Isten soha nem utasít el. A Biblia így mondja ezt: „Ha apám és anyám elhagynának is, az Úr magához fogad engem” (Zsolt 27,10).
Egyesek még felnőtt korukban is a szüleik jóváhagyása után epekednek. Ha annak a hiányában nőttél fel, ha elutasítást kaptál tőlük, ez már nem a te problémád. Nekik lennének tennivalóik. A szülő, aki megveti a gyermekét, Isten teremtményét utasítja el, mintha csak Isten hibázott volna.
Ez nem a te bajod - nekik kell megváltozniuk. Tanulj meg együtt élni a ténnyel, hogyha eddig nem tették meg, talán sohasem lesznek képesek rá. A boldogságodat egyébként sem befolyásolhatják már; nem másoktól függ az. Bármi történjen is, Isten állja a szavát – Ő gondot visel rólad.
Beszélgessünk ezekről!
Megfigyeltem, hogy még a csoportos beszélgetésekben is a leggyakrabban felvállalt félelem az elutasítástól való rettegetés. Vajon, miért van ez így?
Isten ránk bízta az Örömhír terjesztését, de mi gyakran elmulasztjuk attól tartva, hogy mit gondolnak rólunk mások. Beszélgessünk az ilyen félelmek mibenlétéről, és arról, hogyan szabadulhatunk meg tőlük!
Talajt vesztünk, mert bűnösök vagyunk. Minél többet vétkezünk, annál inkább el is bizonytalanodunk. Valaki közömbösnek mutatkozik irántad egy partin, és te máris úgy érzed, hogy senki sem kedvel. Pedig talán csak annyi történt, hogy valaki éppen nem vett észre. Ha a látásodat a félelmeid befolyásolják, ilyen könnyen sebezhető vagy.
Amíg a félelmeink lencséjén át érzékeljük az életet, nem vesszük észre mások fájdalmát sem. A magunk feltételezéseivel vagyunk elfoglalva. Ilyenkor elszalasztjuk a szolgálat lehetőségeit is. A magunk körül forgásban az önsajnálatunk folyton erősödik, pedig érzékelnünk kellene mások szenvedését is. Hogyan leszünk készek az áldozatvállalásra, amit Jézustól tanultuk, ha az elutasítástól való félelmeink kelepcéjében vergődünk?
Isten kijelentett igazságát veti meg, aki a csalódástól így retteg. Ő teremtett annak, aki vagy. Jézus Krisztusban a magáévá fogadott. „Őbenne választott ki minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretet által” (Ef 4,1).
Az Isten előtti elfogadhatóságunk oka nem az tehát, amit mi tettünk (hogyan is felelhetnénk meg a tökéletes Isten elvárásainak?), hanem amit Jézus Krisztus tett velünk. Meghalt helyettünk a kereszten. Bűnünk büntetését magára vállalta, és most, a szeretetével átölel bennünket. Amikor Isten ránk tekint, ezt mondja: „Jézus munkáját látom rajtad, és rá való tekintette elfogadlak téged is.” Az én feladatom mindezért Megváltómnak tartani Őt, és alárendelni magamat az akaratának.
Isten mindent tud rólad, és mégis szeret. Nem csodálatos ez? Bármit is gondolnak rólad mások, Isten soha nem utasít el. A Biblia így mondja ezt: „Ha apám és anyám elhagynának is, az Úr magához fogad engem” (Zsolt 27,10).
Egyesek még felnőtt korukban is a szüleik jóváhagyása után epekednek. Ha annak a hiányában nőttél fel, ha elutasítást kaptál tőlük, ez már nem a te problémád. Nekik lennének tennivalóik. A szülő, aki megveti a gyermekét, Isten teremtményét utasítja el, mintha csak Isten hibázott volna.
Ez nem a te bajod - nekik kell megváltozniuk. Tanulj meg együtt élni a ténnyel, hogyha eddig nem tették meg, talán sohasem lesznek képesek rá. A boldogságodat egyébként sem befolyásolhatják már; nem másoktól függ az. Bármi történjen is, Isten állja a szavát – Ő gondot visel rólad.
Beszélgessünk ezekről!
Megfigyeltem, hogy még a csoportos beszélgetésekben is a leggyakrabban felvállalt félelem az elutasítástól való rettegetés. Vajon, miért van ez így?
Isten ránk bízta az Örömhír terjesztését, de mi gyakran elmulasztjuk attól tartva, hogy mit gondolnak rólunk mások. Beszélgessünk az ilyen félelmek mibenlétéről, és arról, hogyan szabadulhatunk meg tőlük!
Harcolj a gondolataidért
„Akik régi emberi természetük szerint élnek, azok egyre csak arra
törekednek, amit ez a régi természet kíván. Akik azonban a Szent Szellem
szerint élnek, azok arra törekednek, és azzal foglalkoznak, amit a
Szent Szellem kíván.” Róma 8:5 (Egyszerű fordítás)
A bensődben harc folyik: a régi, bűnös természeted és a Krisztusban nyert új természeted között. Ha nyerni akarsz ebben a küzdelemben, a gondolkodásodnak meg kell változnia.
Miért? Mert az, hogy hogyan gondolkozol, meghatározza azt, hogy hogyan érzel, és az érzéseidből fakadnak a tetteid. Ha úgy érzed, magad alatt vagy, az abból következik, hogy lehúznak a gondolataid. Ha ki akarsz szabadulni ebből a depresszióból, vagy bármilyen egyéb problémából amivel küzdesz, kérned kell a Szentlelket, hogy építőbb gondolatokat adjon neked.
A Sátántól jövő gondolatok kísértések. De jönnek gondolatok Istentől is, inspirációként. Melyiket választod? A Róma 8:6-ban található: „Régi emberi természetünk igyekezete végül is a halálhoz vezet. A Szent Szellem azonban mindig az életre és a békességre törekszik.”
Senkit sem ismerek, aki az élet és a békesség helyett a halált választaná. De az az igazság, hogy állandóan önromboló gondolataid vannak. Mit kellene ez ellen tenned?
Engem a Szentlélek egy helyettesítő elv segítségével szokott megszabadítani a fékezhetetlen gondolataimtól: ha valamit meg akarsz változtatni az életedben, azt ne kerüld ki, hanem tegyél valamit a helyére.
Ha például tévézés közben egy olyan műsor következik, amiről tudod, hogy nem tesz jót neked, válts csatornát, keress valami hasznosabbat. Vagy ha le szeretnél szokni a dohányzásról, de folyton a cigarettán jár az eszed, próbálj valami másra koncentrálni. A Biblia arról beszél, hogy a régi gondolkodásmódodat az újra kell cserélned.
Kérd a Szentlelket, hogy adjon olyan új ötleteket, amelyeken a régi, rossz gondolatok helyett járathatod az agyad. Meg fogod látni, hogy válaszol a kérésedre. Amikor pozitív dolgok járnak majd a fejedben a negatív helyett, jók a gonosz helyett, a régiek el fogják veszíteni a vonzerejüket és nem tűnnek olyan ellenállhatatlannak többé.
Tehát hívd az életedbe a Szentlelket, engedd, hogy szabadon formálhassa a gondolataidat, hogy újat adhasson azok helyett a gondolatok helyett, amelyek kicsúsztak az irányításod alól. Valahogy így imádkozz: „Drága Szentlélek! Megengedem neked, hogy amikor csak akarsz, új gondolatokat adj nekem. Nyitott vagyok rájuk és elfogadom azokat. Kinyitom feléd a gondolkodásomat.”
A bensődben harc folyik: a régi, bűnös természeted és a Krisztusban nyert új természeted között. Ha nyerni akarsz ebben a küzdelemben, a gondolkodásodnak meg kell változnia.
Miért? Mert az, hogy hogyan gondolkozol, meghatározza azt, hogy hogyan érzel, és az érzéseidből fakadnak a tetteid. Ha úgy érzed, magad alatt vagy, az abból következik, hogy lehúznak a gondolataid. Ha ki akarsz szabadulni ebből a depresszióból, vagy bármilyen egyéb problémából amivel küzdesz, kérned kell a Szentlelket, hogy építőbb gondolatokat adjon neked.
A Sátántól jövő gondolatok kísértések. De jönnek gondolatok Istentől is, inspirációként. Melyiket választod? A Róma 8:6-ban található: „Régi emberi természetünk igyekezete végül is a halálhoz vezet. A Szent Szellem azonban mindig az életre és a békességre törekszik.”
Senkit sem ismerek, aki az élet és a békesség helyett a halált választaná. De az az igazság, hogy állandóan önromboló gondolataid vannak. Mit kellene ez ellen tenned?
Engem a Szentlélek egy helyettesítő elv segítségével szokott megszabadítani a fékezhetetlen gondolataimtól: ha valamit meg akarsz változtatni az életedben, azt ne kerüld ki, hanem tegyél valamit a helyére.
Ha például tévézés közben egy olyan műsor következik, amiről tudod, hogy nem tesz jót neked, válts csatornát, keress valami hasznosabbat. Vagy ha le szeretnél szokni a dohányzásról, de folyton a cigarettán jár az eszed, próbálj valami másra koncentrálni. A Biblia arról beszél, hogy a régi gondolkodásmódodat az újra kell cserélned.
Kérd a Szentlelket, hogy adjon olyan új ötleteket, amelyeken a régi, rossz gondolatok helyett járathatod az agyad. Meg fogod látni, hogy válaszol a kérésedre. Amikor pozitív dolgok járnak majd a fejedben a negatív helyett, jók a gonosz helyett, a régiek el fogják veszíteni a vonzerejüket és nem tűnnek olyan ellenállhatatlannak többé.
Tehát hívd az életedbe a Szentlelket, engedd, hogy szabadon formálhassa a gondolataidat, hogy újat adhasson azok helyett a gondolatok helyett, amelyek kicsúsztak az irányításod alól. Valahogy így imádkozz: „Drága Szentlélek! Megengedem neked, hogy amikor csak akarsz, új gondolatokat adj nekem. Nyitott vagyok rájuk és elfogadom azokat. Kinyitom feléd a gondolkodásomat.”
Nyisd meg a szíved, hogy meglásd Isten csodáját!
"Azt kérem Istentől, hogy nyissa meg szívetek szemét, hogy fel tudjátok fogni, milyen reménységre hívott el titeket, és milyen dicsőséges az a hatalmas örökség, amit Isten a saját szent népének szánt." (Efézus 1:18 ERV)
Milyen gyorsan felejtünk!
Amikor Isten tesz valami jót az
életünkben - válaszol az imánkra, kisegít minket, segít rajtunk egy
csodával -, a következő pillanatban, amikor problémánk akad, mégis úgy
viselkedünk, mintha Isten csodája sosem történt volna meg. Rövidtávú a
memóriánk, és amikor nem tudunk visszaemlékezni a múlt áldásaira,
elkezdünk félni a jövőtől. Abba bele sem gondolunk, hogy Isten újra
megteheti, hiszen már elfelejtettünk, hogy egyszer megtette.
Ha rövidtávú a memóriánk, elkezdünk fölöslegesen aggódni a holnapon.
A lelki látás kifejlesztése feltétlenül
szükséges a sikeredhez, a stressz kezeléséhez, a stabilitásodhoz és az
erődhöz. A Biblia azt mondja a Példabeszédek 29:18-ban, hogy "ahol
nincs látás ... ott az emberek elvesznek". (AMP)
Tiszta látás nélkül elveszted a reményed. Amikor nincs hitbeli látásod a családoddal, a karriereddel vagy az egészségeddel kapcsolatban, akkor elveszíted a reményt.
Amikor nem látod tisztán az utad, az azt jelenti, hogy elvesztetted a látásod és ezek szerint el fogod veszíteni a reményt.
A remény a kulcsa annak, hogy átjuss
életed csatáin - bármennyi időbe is telik. Ez nem jön az égből "csak
úgy", hanem Isten látásán keresztül kapod.
Az Efézus 1:18 mondja: "Azt kérem
Istentől, hogy nyissa meg szívetek szemét, hogy fel tudjátok fogni,
milyen reménységre hívott el titeket, és milyen dicsőséges az a
hatalmas örökség, amit Isten a saját szent népének szánt." (Efézus 1:18
ERV). A lelki szemeinkkel való látásról, a lelki látásról beszél itt
Pál.
Reményt nyersz azáltal, hogy Isten perspektívájából látod az életed.
Ha Istent keresed, hogy tegyen csodát
az életedben, kérd meg, hogy nyissa meg a szívedet és adjon neked az ő
látásából az életedre vonatkozóan!
Beszéljetek róla:
- Készíts egy listát, hogy Isten mit adott neked az elmúlt évben!
- Milyen látást adott neked Isten a családodra, karrieredre és a szolgálatodra vonatkozóan?
- Milyennek látod Isten munkálkodását a jövőbeli életedben? Mennyire ad ez neked reményt?
- Készíts egy listát, hogy Isten mit adott neked az elmúlt évben!
- Milyen látást adott neked Isten a családodra, karrieredre és a szolgálatodra vonatkozóan?
- Milyennek látod Isten munkálkodását a jövőbeli életedben? Mennyire ad ez neked reményt?
Találkozz Istennel egy előre meghatározott időben
„Kora reggel, amikor még sötét volt, Jézus felkelt, kiment a
házból egy elhagyatott helyre, hogy imádkozzon." (Márk 1:35)
Add Istennek a napod legjobb részét, amikor a legfrissebb és legéberebb vagy. Ne a maradék idődben akard Istent szolgálni. Emlékezz arra is, hogy a számodra legjobb időszak esetleg más, mint másoknak.
Mindazonáltal legtöbbünknek a kora reggel tűnik a legmegfelelőbb időszaknak. Jézusnak is az volt a szokása, hogy korán kelt, hogy imádkozzon és találkozzon az Atyával: „kora reggel, amikor még sötét volt, Jézus felkelt, kiment a házból egy elhagyatott helyre, hogy imádkozzon." (Márk 1:35)
A Bibliában láthatjuk, hogy sok hívő férfi és nő kelt korán, hogy Istennel találkozzon, például Ábrahám (1Móz. 19:27), Mózes (2Móz. 34:4), Jób (Jób 1:5), Anna és Elkána (1Sám. 1:19), Jákób (1Móz. 28:18) és Dávid (Zsolt. 5:3, 57:7-8).
Esetleg azt is fontolóra veheted, hogy két csendességet tartasz (reggel és este). Dawson Trotman, a Navigators alapítója, egy betűszót talált ki az esti csendességre: ŐSzUSz. Mikor másokkal töltötte az estét, vagy otthon, a feleségével, és a beszélgetés a végére ért, csak annyit mondott: „Rendben, akkor ŐSzUSz!” Az ŐSzUSz az „Ő Szava az Utolsó Szó” rövidítése, és Trotman éveken keresztül gyakorolta azt, hogy a napját Istenre koncentrálva fejezte be. (Betty Lee Skinner: Daws: A Man Who Trusted God)
Akármelyik időpontot is választod, légy következetes. Jelöld be a naptáradban; szervezz egy „megbeszélést” az Úrral, ahogyan azt másokkal tennéd. Randevúzz Jézussal!
Add Istennek a napod legjobb részét, amikor a legfrissebb és legéberebb vagy. Ne a maradék idődben akard Istent szolgálni. Emlékezz arra is, hogy a számodra legjobb időszak esetleg más, mint másoknak.
Mindazonáltal legtöbbünknek a kora reggel tűnik a legmegfelelőbb időszaknak. Jézusnak is az volt a szokása, hogy korán kelt, hogy imádkozzon és találkozzon az Atyával: „kora reggel, amikor még sötét volt, Jézus felkelt, kiment a házból egy elhagyatott helyre, hogy imádkozzon." (Márk 1:35)
A Bibliában láthatjuk, hogy sok hívő férfi és nő kelt korán, hogy Istennel találkozzon, például Ábrahám (1Móz. 19:27), Mózes (2Móz. 34:4), Jób (Jób 1:5), Anna és Elkána (1Sám. 1:19), Jákób (1Móz. 28:18) és Dávid (Zsolt. 5:3, 57:7-8).
Esetleg azt is fontolóra veheted, hogy két csendességet tartasz (reggel és este). Dawson Trotman, a Navigators alapítója, egy betűszót talált ki az esti csendességre: ŐSzUSz. Mikor másokkal töltötte az estét, vagy otthon, a feleségével, és a beszélgetés a végére ért, csak annyit mondott: „Rendben, akkor ŐSzUSz!” Az ŐSzUSz az „Ő Szava az Utolsó Szó” rövidítése, és Trotman éveken keresztül gyakorolta azt, hogy a napját Istenre koncentrálva fejezte be. (Betty Lee Skinner: Daws: A Man Who Trusted God)
Akármelyik időpontot is választod, légy következetes. Jelöld be a naptáradban; szervezz egy „megbeszélést” az Úrral, ahogyan azt másokkal tennéd. Randevúzz Jézussal!
