BÁTORSÁG

„Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket.” (Márk 1:17)
Ha új módon akarod megtapasztalni Isten áldását, akkor készülj fel arra, hogy elhagyod a komfortzónádat. Amikor Jézus elhívta tanítványait, ők hazai pályán voltak, azt tették, amihez a legjobban értettek: halásztak. De nem tehették meg, hogy ott is maradnak, és ugyanakkor követik Őt. Te sem tehetsz két dolgot egyszerre. A Biblia feljegyzi: „Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátta Simont és Andrást, a Simon testvérét, amint hálót vetettek a tengerbe, mivel halászok voltak; és így szólt hozzájuk Jézus: »Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket.« Erre azok a hálót otthagyva azonnal követték Őt.” (Márk 1:16-18) Figyeld meg, el kell hagyniuk az ismerős biztonságát ahhoz, hogy betölthessék rendeltetésüket. Ha azt hiszed, hogy túl idős vagy ahhoz, hogy valami újat próbálj ki, nos, Ábrahám, hetvenöt éves volt, amikor elhagyta az otthon kényelmét, hogy elinduljon, és új népet alapítson. Nem a korod a kérdés, hanem a hited. Értsd meg: ma csupán egy engedelmességnyi lépésre vagy Istennek következő igazságától, amit meg akar tanítani magáról neked, így hát nem engeded meg magadnak, hogy ott maradj, ahol vagy. Mindannyian hajlamosak vagyunk kapaszkodni a „kipróbáltam és működik” dolgokba. A gond ezzel az, hogy amikor már nem kell nagyobbra nyújtózkodnod, akkor elkezdesz összemenni; önteltté válsz, azt hiszed, hogy egyedül is boldogulsz, és megáll a növekedésed. Ez nagyon veszélyes helyzet. Ha ma nyugtalan a szíved, és ha azt hiszed, hogy Isten többet tartogat számodra az eddig megszokottnál, akkor ideje szembenézned félelmeiddel, túllépni rajtuk, és elindulni Istennel egy új élmény felé.




„Kelj föl, mert rád tartozik ez a dolgot… Légy erős, és cselekedj!” (Ezsdrás 10:4)
Andy Stanley lelkipásztor írja: „Egy kis cédulát tartok az íróasztalom fiókjában, amelyen ez áll: »Ne álmodj kicsi álmokat, mert ezek nem mozdítják meg az ember szívét.« Ez a kis mondat tartott vissza többször is attól, hogy feladjam az álmaimat. Tapasztalatból tudom, hogy nem lehet másokat vezetni egy álom nélkül. Amikor a vezetők már nem hajlandóak álmodni, csak kevés idő kell hozzá, hogy követői többé ne akarják követni. Tehát álmodj! Álmodj nagyot! Álmodj gyakran! Valahol azokban a véletlenszerű gondolatokban, amelyek elárasztják az elmédet, ott van az a gondolat, amely megragadja szívedet és képzeletedet. És az a véletlennek tűnő ötlet nagyon is könnyen lehet életed látomásává.” Minden nagyszerű teljesítmény egy álomként születik meg valaki szívében. Minden dolog kétszer jön létre: először a gondolataidban, majd az életedben. Az álmodók engedik, hogy elméjük a megszokott határain túl kóboroljon, így egy gondolatbeli képet teremtenek arról, ami lehetséges. Nem mindig a legtehetségesebbek vagy a legiskolázottabbak ők – csupán azok, akik nem hajlandók bezárni gondolkodásukat, nem engedik mások által felállított korlátok közé szorítani magukat. Ehhez bátorságra van szükség, nagy bátorságra! Minden álom csúcsán a kételkedés egy démona áll. Alig fogan meg az álmod, elméd máris megtelik érvekkel arról, hogy miért nem sikerülhet. És lesznek körülötted olyanok, akik gyorsan megerősítik ezeket a félelmeket. Ennek ellenére előre kell törnöd, és álmodnod; különben azzal fogod eltölteni életed hátralévő részét, hogy mások álmait teljesíted. „Kelj föl, mert rád tartozik ez a dolog… Légy erős, és cselekedj!”




„…velünk többen vannak, mint ővele.” (2Krónika 32:7)
Dávid ételt vitt fivéreinek a csatatérre, amikor meglátta Góliátot. Nem akart ő hős lenni, csupán megragadott egy olyan alkalmat, amiről más katonák csak álmodoztak. A kedvező alkalmak meglepetésszerűen érnek, és ha nem vagy éber és nem vagy készenlétben, elszalasztod őket. Amit mások felfedeztek Dávidban aznap – az mindig is ott volt! Ha vezető vagy, már benned van a vezetéshez szükséges talentum. De a bátorság az, ami mások szemében is vezetővé tesz. Azokat az embereket tartjuk igazán nagyra, akik bátran viselkednek – bátrak a csatatéren és az ülésteremben, bátrak, amikor meg kell védeni a védtelent, vagy amikor csak meg kell próbálni valamit, amit addig senki sem tartott lehetségesnek. Azt mondod: „De nekem nincs pénzem.” Ne aggódj, a tőke követi a bátorságot. A mi mindig megelőzi a hogyant. Ne félemlítsenek meg a számok! Istent nem izgatják a táblázatok és a piaci feltételek, őt a hit indítja meg. Ne engedd, hogy a hogyan megfélemlítsen! Éppen az nyújt olyan nagyszerű lehetőségeket, hogy a hogyan olyan nagy kihívás. Ha a siker felé vezető út jól ki lenne világítva, akkor máris zsúfolásig tele lenne. H a hogyan nem lenne egy probléma, valaki más már rég kitalálta volna. Minden fejlődés egy kérdéssel kezdődik: „Mit kell elvégezni?” Márpedig valakinek fel kell tennie ezt a kérdést – miért ne te lennél az? A jövő azoké, akiknek van bátorságuk feltenni ezt a kérdést, és hitük, hogy kitartsanak, amíg rájönnek a válaszra. Amikor az akadályok túl nagynak tűnnek és az ellenzék túl erősnek, állj rá erre az Igére: „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek… mert velünk többen vannak, mint ővele.”

Ne nézz vissza!

„Emlékezzetek Lót feleségére!” (Lukács 17:32)
Amikor a vasárnapi iskolai tanító elmondta a gyerekeknek, hogy „Lót felesége hátranézett és sóbálvánnyá változott”, az egyik gyerek így szólt: „Az semmi! Az én anyukám egyik nap hazafelé autózott, hátranézett, és belement egy telefonpóznába”. Lót feleségét csak röviden említi a Szentírás, akkor miért mondja Jézus, hogy emlékezzünk rá? Két okból:
1) Ez az asszony olyasmibe fektette bele az életét, aminek nem volt jövője. János azt írja: „A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:17). Isten megpróbálta kijuttatni Lót feleségét Sodomából, de nem tudta belőle kivenni Sodomát. Amikor arra gondolt, hogy mit hagy ott, visszanézett, és egy élettelen szoborrá változott. Amikor Isten azt mondja, hogy itt az ideje mozdulni, ne tétovázz! Ne válj olyanokká, mint azok, akik valaha Istennel jártak, tanúi voltak munkájának, világító lámpások voltak a gyülekezetük számára, de mostanára kihűltek, és érzéketlenekké váltak. 2) A döntésednek következményei vannak. Ha Lót felesége továbbment volna, ott lett volna, hogy megvédje lányait, amikor eljutottak a barlangba. De nem volt ott, így családja szexuális visszaélés és vérfertőzés áldozatává vált. Mielőtt elveszíted gyermekeid, megmérgezed a házasságod, és tönkreteszed az életed azzal, hogy nem vagy hajlandó szakítani a múltaddal, „emlékezz Lót feleségére”! Ő soha nem jutott el a biztonságba, de a Szentírásba bejutott elég időre ahhoz, hogy három dologra figyelmeztessen minket: a) az önteltségre, b) a helytelen dolgokba való belebonyolódásra, c) a megosztott szívre!

NE ROHANJ BELE EGY KAPCSOLATBA!

„Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!” (Énekek éneke 2:7)

Mikor fájdalom ér, és visszautasítottnak érezzük magunkat, valami belül bizonyítani akarja, hogy még mindig értékesek és kívánatosak vagyunk. Emiatt túl hamar beleugorhatunk egy ú kapcsolatba. De ahogy egy csecse,ő sem jut el a mászástól a gépkocsivezetésig egyik napról a másikra, ez is egy folyamatot igényel, amit ha megpróbálsz megkerülni, azon veszed észre magad, hogy ugyanoda jutottál vissza, ahonnan elindultál, és csodálkozol, hogy mi történt. Egy szerző ezt írja: „Egy új kapcsolat nem fog meggyógyítani, nem segít elkerülni a sebek elfertőződését, és nem takarítja el azonnal a zűrzavart életedből… A pillanatnyi gyönyör ellenére előbb-utóbb újra szembesülsz a régi dolgaiddal… ha ilyen helyzetben vagy, cselekedj helyesen! Ne siesd el a dolgot… Ezeket a dolgokat nem lehet erőltetni vagy siettetni. Akkor adatnak meg, amikor készen állsz rá, egy perccel sem hamarabb… Hiszen most már jó vásárt akarsz csinálni… Isten a szűrőd akar lenni, így hát annak,a ki el akarja érni szíved kincsét, először rajta kell átmennie.” Salamon azt írja: „Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!” Ne siess annyira a fájdalomcsillapítással, hogy leelőzd Istent! Idő kell ahhoz, hogy azzá a személlyé formáljon, akivé akarja, hogy válj. Míg rajtad dolgozik, a hozzád illő segítőtárs szívét is készítgeti, hogy a megfelelő időben felbukkanhasson. Közben arra is van mód, hogy megtöltsd a belső ürességet; alakíts ki szorosabb kapcsolatot Istennel, és ő be fog tölteni „Teljes örömmel és békességgel” (Róma 15:13).



„…aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik…” (János 4:14)

Mindannyian vágyunk arra, hogy szeressenek és értékeljenek azért, akik vagyunk. Amikor ez nem a mi menetrendünk szerint történik, nagy a kísértés, hogy belerohanjunk egy másik kapcsolatba, remélve, hogy ez majd mindent rendbe hoz. Egy író így fogalmaz: „Nincs olyan Szőke Herceg – bármennyire is levesz a lábadról – aki el tudná érni, hogy jóban legyél önmagaddal. Vagy ha a történet eleje jól is alakul, Csipkerózsika egyszer csak arra fog ébredni, hogy a királyfi csak egy közönséges béka… Nem várhatod el, hogy valaki megadja neked azt, amit csak Mennyei Atyád tud biztosítani. Egyszerű halandók, bármily jó szándékúak is, a közelébe sem tudnak érni. Ha minden reményedet és álmodat egy másik emberbe veted, akkor egyenes úton vagy a csalódás felé… Ha eladod a lelkedet megkísérelve valóra váltani az elérhetetlent… ennek nagy ára van, és túlságosan nagy veszélyt rejt. Ne engedd, hogy a megszállott vágyak a kétségbeesés útjára vigyenek… a rögeszme ereje hatalmas. Felszítja a képzelgéseket, és meggondolatlan viselkedésbe kerget. Nem fogod addig megtalálni a szerelmet, amíg nem szereted és tiszteled magad annyira, hogy ne kelljen máshol vagy másnál keresned értékességedet. Egyszer Jézus találkozott egy asszonnyal, aki már ötször volt a férjnél, és még mindig egy újabb kapcsolatot keresett. Jézus tudta, hogy a nőnek nem egy újabb férjre van szüksége, hanem Istennel való kapcsolatra. Ezért mondta neki: „aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik” (János 4:14). Jézus túllátott az asszony bűnein, és meglátta valódi szükségét: helyreállította az önértékelését. A lényeg: lelked szomját csak az a víz tudja oltani, amit Jézus kínál.

Személyes megújulás

„Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet.” (Zsoltárok 80:19 Károli)
A 80. Zsoltárban többször is elhangzik az imádság: „újíts meg bennünket… eleveníts meg minket”. Csaknem száz évvel ezelőtt A. W. Tozer megfogalmazta azokat a lépéseket, melyek a személyes megújuláshoz vezetnek. Nyelvezete azóta talán kissé elavult, de az alapelvek még mindig működnek.
Első: ne légy megelégedve magaddal! Az önteltség a lelki fejlődés ellensége. Az önelégült lélek stagnáló lélek.
Másodszor: Nézz szembe bátran az életeden átsöprő változással! A félénk kísérletezgetések eleve kudarcra vannak ítélve. Egész lelkeddel vágyakoznod kell Istenre.
Harmadszor: állj oda, ahol az áldások érkeznek! Isten segítsége nem váratlanul pottyan az égből, hanem körülményeink és szükségeink függvényében. Világosan ki van jelölve az ösvény, mely a zöld legelőkhöz vezet; járj hát azon! Megújulásra vágyni, de közben elhanyagolni az imádkozást és bibliatanulmányozást, az olyan, mintha vágynánk egy útra, de egy másikon járnánk.
Negyedszer: Tarts teljes bűnbánatot! Ne hamarkodd el, ne akarj gyorsan túl lenni rajta! Az elsietett bűnbánat csupán felszínes lelki megtapasztalás, és nem adja meg a bűnbocsánat bizonyosságát. Engedd, hogy az Isten szerinti bűnbánat elvégezze gyógyító munkáját! Amíg nem engedjük, hogy a bűntudat megsebezzen, addig nem fogunk félni a gonosztól.
Végül: Kezdj hozzá a jóvátételhez, ahol csak lehetséges! Ha adósságod van, fizesd ki; vagy legalább biztosítsd hiteleződet minden kétséget kizáróan arról, hogy szándékodban áll fizetni! Ha összevesztél valakivel, tégy meg mindent, ami rajtad áll, hogy elérd a kibékülést!



A.W. Tozer további négy lépést mutat, amit meg kell tennünk a megújulásunk érdekében: 1) Hozd összhangba az életedet a Szentírással, mert Isten az Igét éppen ara tervezte, hogy útmutató legyen az igazságosság útján járó élethez. Egy igaz és becsületes ember, nyitott Bibliával, tollal és papírral a kezében biztosan gyorsan felismeri, ha valami baj van vele. Azt javaslom, hogy az önvizsgálat térden állva történjen, és csak akkor álljunk fel, amikor elindulunk, hogy engedelmeskedjünk Isten parancsainak, melyeket kijelentett és mi megértettünk. 2) Légy komoly gondolkodású! Nyugodtan megteheted, hogy kevesebbet tévézel. Ha nem tudsz elszakadni tőle, továbbra is el fog veszni szívedből minden komoly lelki benyomás. A világ régen moziba járt, hogy ne kelljen Istennel kapcsolatos komoly gondolatokkal foglalkoznia. Akkor nem csatlakoztál hozzájuk, de most te is lelki egységben vagy velük saját otthonodban is. Így aztán elfogadod az ördög sugallta mintákat, erkölcsi normát és gondolkodásmódot anélkül, hogy tudatában lennél. 3) Szándékosan csökkentsd az érdeklődési köreidet! nagyon sok időt és energiát felemészt, ha túl sok dologgal foglalkozol egyszerre, de semmivel sem visz közelebb Istenhez. 4) Higgy Istenben! Számíts rá! Nézz fel trónjához, melynek jobbján közbenjárónk ül. Az egész Menny a te oldaladon áll. Isten nem fog csalódást okozni. A zsoltáros ezt írta: „Uram, Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!” (Zsoltárok 80:20). Azt kérded: Szabadnak lenni, de mitől? Saját magunktól! Szabadnak lenni azoktól a hatásoktól, melyek eltávolítanak Istentől és e világ felé vonzanak. Szabadnak lenni arra, hogy betölthessük a rendeltetést, amelyre megváltott minket, és amelyre elhívott az ő országába! Ha őszintén erre vágysz, meg tudsz újulni.

A csodához vezető úton Isten gondoskodik rólad

"Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban." (Filippi 4:19)

Vannak olyanok közöttetek, akik jelenleg egy keréknyomban vannak, ami hideg és sötét. Néhányan közületek az úton vannak, az út pedig ijesztő és nem biztonságos, és fogalmatok sincs arról, hogy merre visz vagy, hogy meddig tart. Páran pedig a finomítóban vagytok, nyomás alatt.

Mindegy, hogy a csodához vezető út mely szakaszában vagy, itt van pár dolog, melyre érdemes emlékezni:

Csakis Istenre van szükséged.

Nincs szükséged kormányhatalomra, vagy akár munkára. Ha Isten úgy akarja, akkor úgy gondoskodik rólad, hogy hollókat küld, hogy ételt szórjanak neked az úton. Ha bezár előtted egy munkalehetőséget, akkor ugyanolyan könnyedén tud nyitni egy másikat. Ne bízz a naponta változó bankszámládban. Csakis Istenre van szükséged.

Ahova Isten vezet, ott majd gondoskodik is rólad.

Ha Isten azt mondja, hogy indulj Sareptába, akkor indulj most. Ha Isten kijelöli az útirányt, akkor minden segítséget meg fog adni annak eléréséhez.

Napról napra kell Benne bíznod.

Miért? A gazdasági váltság sem egyik napról a másikra alakult ki. Napról napra, folyamatosan alakul ki.

Isten ígérete az engedelmességeden múlik.

Isten azt szeretné, ha tennél egy lépést, ezután Ő majd megmutatja a következő lépést. Tedd meg a hitbeli lépést. Lehet, hogy nem tűnik logikusnak, de megteszed, amit Isten mondd, mert Isten útja mindig a legjobb.

A Bibliában ezt olvassuk: "Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban." (Filippi 4:19)

A hit első lépése az, hogy Jézust kéred, hogy vegye át az irányítást az életed felett. Ha ezt még nem tetted meg, akkor imádkozd a következő imát.

Ismered Jézus Krisztust? Ha még nem, akkor most azonnal meg kell ismerned.

Drága Istenem, köszönöm, hogy szeretsz, és hogy szeretnél megóvni attól, hogy helyetted más dolgoktól függjek. Kérlek bocsásd meg, hogy sokszor a munkámra, vagy más emberekre öszpontosítottam helyetted. Köszönöm, hogy nem felejtettél el. Uram, az előttem álló napok lehet, hogy ijesztőnek tünnek, de most már tudom, hogy a csodához vezető út kényelmetlen területeken visz keresztül. Uram, most már látom, hogy a csodák mindig váratlan helyekről érkeznek és, hogy nem kell ezeket a helyeket nekem megkeresnem. Csak bíznom kell benned. Amikor kérsz tőlem valamit, ha azt akkor nem is értem, akkor is meg kell tennem, amit kérsz tőlem. Kérlek segíts, hogy emlékezzek, hogy csakis rád van szükségem, és hogy amerre küldesz, ott számomra mindent biztosítasz. Szeretnék napról napra benned bízni. A te utadon szeretnék járni, nem a sajátomon. Téged akarlak követni, kérlek ments meg és költözz a szívembe. Elhiszem, hogy ha bízom benned, akkor te gondot viselsz rólam. Jézus nevében imádkozom. Ámen.

Az öröm titka az engedelmesség

"Gondoljuk át útjainkat, vizsgáljuk meg őket, és térjünk az Úrhoz!" Jeremiás siralmai 3:40
Az örömöt könnyű elveszíteni, de visszaszerezni is egyszerű dolog. Miután bevallod, hogy elveszítetted az örömödet, elemezned kell az okát. Nézd meg az életedet, és tedd fel ezeket a kérdéseket: "Hogyan vesztettem el az örömömet? Mi az, ami elrabolja az örömömet?"
A Biblia számtalanszor elmondja nekünk, hogy vizsgáljuk meg az életünket. Jeremiás siralmai 3:40 ezt írja: "Gondoljuk át útjainkat, vizsgáljuk meg őket, és térjünk az Úrhoz."
Örömpusztítók százaival találkozhatunk az életben, de a két leggyakoribb, amit az emberek életében láttam, az a kiegyensúlyozatlan életritmus és a használatlan talentum. Kell, hogy egyensúly legyen a munka és a pihenés között, az energiabevitel és a felhasználás között. Használnod kell az Isten által adott, egyedi talentumaidat vagy frusztrálttá fogsz válni. Vedd a munkád során nem használt talentumod, bármekkora százalékról van is szó, és használd fel szolgálatra! Ha olyan munkát végzel, ahol a képességeid kevesebb, mint 25%-át használod, akkor válj meg tőle.
Ha egyszer felfedezted, hogyan veszítetted el az örömödet, akkor ki kell javítanod, ami rossz.
Tudod-e, hogy mi az, ami bármi másnál gyorsabban elrabolja az örömödet? Amikor tudod, mi lenne a helyes, de nem teszed meg.
A Jakab 4:17 ezt mondja: "Aki azért tudna jót tenni, de nem teszi, bűne az annak." Szóval, hadd kérdezzem meg tőled: Mi az, amiről tudod, hogy meg kellene tenned, de nem teszed? Mi az, amiről Isten mondja, hogy meg kellene tenned, de el sem kezdted még?
A titok a folyamatos, bőséges és túláradó örömhöz az engedelmesség. Tedd meg, amit Isten mond neked! Minden alkalommal, amikor ezt megteszed, az életed meg fog telni örömmel.
Akkor is örömöd van, amikor arra gondolsz, ami az életedben jó. Dávid ezt mondja a Zsoltárok 126:3-ban: "Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, ezért örvendezünk." Minél jobban arra figyelsz, amit Isten megtett már érted, annál több örömöd lesz az életben. Miért? Mert ez hálával tölt meg, és a hálás magatartás a legegészségesebb emberi érzelem.
Ha vissza akarod kapni az örömödet, először valld meg, hogy eltűnt, aztán vizsgáld meg az okát. Ezután javítsd ki, ami rossz, majd tedd magadévá a hálás magatartást. Holnap a következő három lépést fogjuk megnézni azért, hogy visszanyerd az örömöd.
Beszéljünk róla:
* Mit kell tenned a kiegyensúlyozott életritmusért, annak érdekében, hogy a napi időbeosztásod ne rabolja el az örömödet?
* Mi az, amiről Isten azt mondta, hogy tedd meg, de te még el sem kezdted?

Mások szolgálatával szolgáljuk Istent

"(...) hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok" (Márk 10:43)

A világ a nagyság fogalmát a hatalom, tulajdon, presztízs és pozíció kifejezésével határozza meg. Ha mások szolgálatát veheted igénybe, akkor olyan ember vagy, aki már elért valamit az életben. Napjaink "én vagyok az első" kultúrájában nem népszerű a szolgai viselkedés.

Jézus azonban a nagyságot a szolgálattal, és nem a státusszal mérte. Isten a te nagyságodat azzal méri, hogy hány embert szolgálsz, és nem azzal, hogy neked hányan szolgálnak.

A világ nagyságról kialakított képével ez annyira ellentétes, hogy nagyon nehéz dolgunk van így a megértéssel, nem kevésbé a gyakorlattal. A tanítványok arról vitáztak, ki érdemli meg a kiemelkedő szerepet, és most, 2000 évvel később az emberek még mindig ügyeskednek a pozíciókért és a kiemelkedő befolyásért.

Könyvek ezreit írták a vezetésről, de csak néhányat a szolgaságról. Mindenki vezetni akar; senki nem akar szolga lenni. Inkább lennénk tábornokok, mint közlegények. Még a keresztények is "szolgálat-vezetők" akarnak lenni, nem csak egyszerű szolgák. De ha Jézusi akarsz lenni, szolgává kell lenned. Ő ugyanis saját magát szolgának nevezte.

Bár tudjuk, Isten szolgálatában fontos, hogy ismerd önmagad, a személyiséged, ennél sokkal fontosabb, hogy szolgai szíved, szolgai lelkületed legyen. Tartsd észben, Isten szolgálatra teremtett, nem pedig önközpontúságra. Ha nincs szolgai lelkület a szívedben ott lesz a kísértés, hogy személyiségedet rosszul, személyes nyereségszerzésre használd fel. Az is kísértést fog jelenteni, hogy személyiséged, természeted kifogás legyen arra, miért nem segíthetsz másokon, miért nem tehetsz mások javára.

Isten gyakran teszi próbára szívünket amikor arra kér, hogy, olyan módon szolgáljunk, ami természetünktől, személyiségünktől nem feltétlenül adódik. Ha azt látod, hogy egy ember árokba esik, Isten azt várja el tőled, hogy kisegítsd, nem pedig, hogy azt mondd: "Nincs erre tehetségem, kegyelmem vagy szolgálatom."

Előfordul, hogy nincs tehetséged egy adott feladathoz, mégis Isten arra hív, hogy tedd meg, ha nincs a közelben senki, akinek az a lelki ajándék megadatott volna. Elsődleges szolgálatod a természetedből adódik, de másodlagos szolgálatod az, ahol éppen szükség van rád.

A természeted, személyiséged megnyilvánul a szolgálatodban, elhívásodban is, de a szolgáló szíved megnyilatkozik a lelki érettségedben is. Nem kell különös tehetség vagy adottság ahhoz, hogy egy istentiszteleti alklalom után ott maradj és összeszedd a szemetet, vagy összerakd a székeket. Bárki lehet szolgáló. Mindössze erős jellemre van szükség.

Lehetséges egész életen át szolgálni egy gyülekezetben anélkül, hogy valaha is szolga lennél. Ahhoz ugyanis szolgai szívre van szükséged.

Honnan tudhatod, hogy van-e szolgai szíved ?

Jézus azt mondta: "Gyümölcseikről ismerhetitek fel őket" (Máté 7:16)

Nem vagy egyedül

"Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül..." Zsidók 12:1



Mit teszel akkor, amikor úgy érzed, feladnád? Mindenkinek van olyan pillanata, amikor küzd valamivel- lehet, hogy valamilyen egészségügyi dologgal, egy összetört kapcsolattal, anyagi nehézséggel vagy depresszióval - és elkezd azon tűnődni, lesz-e elég ereje továbbmenni úgy, hogy nem látja a fényt az alagút végén.

Ha ma így érzed magad, szeretnék megosztani veled egy bátorító részt a Zsidók 12-ből és adni egy nyomós okot arra, hogy miért menj tovább.

A Zsidók 11 a "hit fejezete", mely a hit nagyszerű embereiről beszél nekünk, úgy mint Ábrahámról, Mózesről, Dávidról és még sok más személyről is. Az ő történeteik már önmagukban is a bátorítás forrásai. Ámde most a következő fejezet, első versét indító kifejezésre szeretnék koncentrálni. A Zsidók 12:1 ezt mondja: "Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül..."

Amit itt Pál mond az az, hogy nem akarhatod feladni, hiszen a menny figyel téged és szurkol neked. Ez egy bátorító hír!

Közönséged van. Semmi sem magántermészetű abból amit teszel. Semmi sincs rejtve a menny elől abból, amit eddig tettél. Isten mindent lát. Ahogy Jób mondja: "Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet." (Jób 31:4). Jézus pedig azt mondja: “Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva." (Lukács 12:7). Isten életed minden részletét ismeri. Ő figyeli minden lélegzetvételedet; nincsenek titkok az életedben.

És nem csak Isten az, aki figyel, hanem Ábrahám, Jákob, Mózes és az többi szent is.

Mennyire bátorító ez? Amikor elkezdenél elbátortalanodni, emlékezz arra, hogy olyan emberek figyelik kitartásodat, akik sokkal rosszabb körülményeket éltek meg, mint te.

Amikor úgy érzed, feladnád, emlékezz, hogy emberek figyelnek és felajánlják neked bátorításukat a hittel teli élettörténetükön keresztül.

Talán több nyelvet beszélsz, mint gondolod

"Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak." Apcsel. 2:4



Isten hatalmas csodát mutatott be a korai gyülekezetben. A Biblia ezt írja az apostolokról Pünkösd napján: "Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. (Apcsel. 2:4) Isten felhatalmazta az apostolokat, hogy más nyelveken beszéljenek az evangélium terjedésének érdekében.

Ez nem egy olyan csoda, amire nekünk a mai világban szükségünk van. Az Egyház a világ minden nyelvét beszéli. Több nyelvet beszélünk, mint az Egyesült Nemzetek. De ebben az igerészben egy mélyebb igazság van. Az Egyház születésétől fogva Isten azt várja tőlünk, hogy az evangéliumot sokféle nyelven és sok csatornán keresztül osszuk meg. Talán ezt még nem fedezted fel, de több nyelvet is ismersz. Még ha nincsenek is különböző szótáraid vagy nem beszéled úgy a nyelvtant, alapszinten mégis beszéled ezeket a nyelveket. Például, ha egy óvodás anyukája vagy, akkor úgy beszélhetsz más anyukákkal, ahogy senki más. Ha kedveled a baseballt, akkor úgy tudsz beszélni más baseball drukkerekkel, ahogy más nem. Ha mérnök vagy, akkor megértesz más mérnököket.

Az evangélium mindenki számára van. Minden kommunikációs csatornát használnunk kell, ami rendelkezésünkre áll, hogy megosszuk azokkal, akiknek hallaniuk kell. A beszélt nyelvek alatt nem csupán a szótárak által kódolt nyelveket értjük. Bármilyen érdeklődésed egy eszköz lehet az evangélium számára. Minden közös vonás a barátoddal egy lehetőség lehet számodra arra, hogy Jézusról beszélj neki.

Az érdeklődési körödről és a tapasztalataidról talán sohasem gondolkodtál úgy, hogy az evangélium megosztására használd. Pünkösd napján Isten minden nyelven terjesztette a jóhírt a jelenlévők között. Ő ma is minden nyelvet használni akar, amely az Egyház rendelkezésére áll.





Az egymás iránti szeretet segíti a gyülekezeted növekedését

"Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá." (Apostolok cselekedetei 2:44-45)


Ez a gyülekezet növekedésének olyan titka, ami túl ritkán hangzik el. A szerető gyülekezetek növekednek. A hideg gyülekezetek nem.

Az első gyülekezet története is erről szól. Mélyen szerették egymást. Az Apcsel 2:44-45 azt mondja, "Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá."

Ez radikális szeretet. A római állami vezetők utálták a keresztényeket. Kereszténynek lenni törvénytelen dolog volt. A rómaiak gyakran a hívők életére törtek. De még a rómaiak is azt mondhatták, hogy a keresztények valóban szeretik egymást. Igaz kell, hogy legyen, ha még az egyház ellenségei is ezt mondták! Az első gyülekezet pontosan erről a szeretetről volt híres. Ez ugyanaz a szeretet, mint ami másokat Jézushoz vonz. A Biblia azt mondja, hogy a kezdeti egyház napi szinten növekedett.

Mindannyian ilyen mértékű növekedésre vágyunk a gyülekezeteinkben. Ahhoz, hogy ezt elérjük, úgy kell szeretnünk, mint az első gyülekezet. Ezt hívjuk közösségnek - vagy olyan elkötelezettségnek a hívő testvéreink felé, mint amilyen elkötelezettek vagyunk Jézus számára.

Két oka van annak, ha valaki még nem jött Krisztushoz. Az egyik, hogy nem ismer egyetlen keresztényt sem - a másik, hogy igen. Az emberek akarnak olyanok között lenni, akik szeretik őket. Mikor a gyülekezetetek elkezd őszintén szeretni, zárnotok kell majd az ajtókat ahhoz, hogy kint tartsátok az embereket.

Béke...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy ne aggódjam azért, aminek teljesítésére csak Neked van hatalmad! Adj bölcsességet nekem, hogy amit megtehetek a magam erejéből is, azt jókedvvel és örömmel végezzem, felabarátaim hasznára, s a magam örömére! Ámen


Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.
Jn 14,27

Sokféle valóságban éljük meg a békét, s gyaníthatóan életkorunktól is függ, mit tartunk lelkünk nyugalmához elengedhetetlen alapfeltételnek. Gyermekkorunkban fontos számunkra a játékban megélt osztatlan idő - enélkül lelkileg nem is fejlődhetünk egészségesen -, később a békéhez hozzátartozik az iskolai kötelezettségek lelkiismeretes teljesítése, s amikor fiatal felnőttként elkezdjük élni a "nagybetűs" életet, akkor a békénkhez hozzátartozik a nekünk-rendelt társ, a család kívánása is.

Aztán amikor mindez megvan, akkor kiderül, hogy a békesség sokkal összetettebb... Kell hozzá az egzisztenciális kiszámíthatóság, az értelmes alkotó munka, a választott társunkra való feltétlen hagyatkozás is - mert ugye sokszor kiderül, hogy akit segítségként álmodtunk magunk mellé, az a hétköznapokban inkább feladat, olykor meg megoldhatatlannak tűnő kihívás. Megtapasztaljuk azt is, hogy nincs megnyugvásunk csak akkor, ha "szófogadó a gyermek" (írja Lutherünk a Kátéban) javainkat "védik és becsülik" felebarátaink... Nem utolsó sorban a lélek békéjéhez hozzátartozik a test harmóniája is, hiszen egészség nélkül a felsorolt fenti értékek másodlagosnak tűnnek. Nemhiába mondogatják az öregek: "Csak egészség legyen!".

Jézus URunk békét ígér. Más béke ez, nem a körülményekben megfogható, hanem a szívben tapasztalható békesség. Ez nem más, mint az Istenre ráhagyatkozás gondviseléses egyszerűsége. Amikor úgy érezzük szívünkben: Istennek gondja van mindenre, s idővel minden a helyére kerül, s bajunkra-bánatunkra is egyszer megoldást ad; amikor meg vagyunk győződve arról, hogy Kegyelmével a rosszból is jót hoz elő, hogy minden a javunkat szolgálja, amikor reménység van a szívünkben, hogy jó úton haladnak saját, s szeretteink dolgai. Ez a békesség valóban más, mert nem belesimít az anyagvilágba, hanem kiemel belőle, s a lélek isteni világába noszogatva-nevelve nap mint nap emel...

Életünk...

A mai nap imádsága:

Istenem! Fáradt léptek, hosszú magányos szakaszok vannak mögöttem. Nagyon elfáradtam, leülnék... Tudom, hogy mennem kell, de úgy érzem nem bírom tovább! Terhek nyomasztanak, sokasodó kihívások szorongatnak egyre gyakrabban... Könyörülj rajtam Uram! Add nekem megújító erődet, hogy futásomat folytathassam, s eljuthassak Tehozzád! Ámen.



Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.
Fil 3,13-14

Beneveztek... Akarunk futni vagy sem, ez itt nem kérdés, az Életnek nevezett Nagy Futásnak részesei vagyunk. Erre legelőször akkor döbbenünk rá, amikor a táv egyötödét már lefutottuk: A tinédzseres/világfájdalmas, s persze izgalmas első benyomásaink a felnőtt életről sejtetik velünk, hogy az élet egy különleges adomány. Talentumainkkal való sáfárkodásunk első visszajelzéseit akkor kapjuk, amikor életünk delén (35. év!) megállunk egy kicsit, elgondolkodunk/számot vetünk, azután veszünk egy mély levegőt a reménység szerinti következő harmincöthöz. Megállás igazából soha nincs, legfeljebb a tempóból veszünk vissza, hogy gyönyörködhessünk egy kicsit a körülöttünk lévő világban. Életünk pályája ráadásul nem egyszerűen róható, jól kiszámítható körökből áll, hanem szerpentines, keskeny hegyi utakból. Igazából társakat csak fölfelémenet veszünk észre magunk mellett, leginkább akkor, amikor életünk végefelé lelassulunk.

Közhelyes igazság: mozgásszegény világban élünk. Sajnos nemcsak testünk teljesítőképessége csökkent radikálisan, lelkünk kondíciója is. Az emberi történelem folyamán talán soha ennyi gyenge-erkölcsű, elesett-lelkű, gyámoltalan lélek nem kószált, mint manapság... Már a futásra biztató kijelentésekre adott válasz-kérdés is lesújtó: "Minek fussak? Hiszen semmi értelme ennek az egésznek..."

Tény, ha Istent nem látjuk bele a hétköznapjainkba, akkor ez a világ igen nyomorúságosnak látszik: szeretetlenség, gonosz indulatok és istentelenség néz velünk farkasszemet. Istennel együtt azonban egészen másképpen nézzük a világot. Vele olyat is látunk, amit nélküle soha: Meglátjuk a mocskos felszín alatt az örök értékeket, amikor néha ki-ki villan egy aranyos csillogás - ezt nevezzük kegyelemnek. Ezek a pillanatok adnak erőt a további futáshoz, az emelkedőkhöz.

Ne áltassuk magunkat, a végére mi is elfáradunk, még a legkiválóbbak is térdre rogynak, sőt az utolsó métereket mindannyian négykézláb tesszük meg, hogy "ne dicsekedhessen Őelőtte egy test sem." A célba eljutni - akárhogyan is, de tisztességes küzdelem árán - a legfelemelőbb érzés. Aki fut az tudja, hogy futásának célja van. Önmaga a futás is ad örömöt bőséggel, de a cél nem a futás maga, hanem az, hogy elérjünk oda, ahová igyekezünk. A legnyomorúságosabb emberi érzéseink egyike, amikor valaki nem tudja, hol a cél. Össze-vissza szaladgál, kétségbeesetten keres, s ahhoz sincs bátorsága, hogy őszintén beismerje: eltévedtem. Ehelyett a segítséget felajánló többi futónak is csak azt ismételgeti az ilyen ember: Minden rendben! Közben pedig semmi sincs a helyén az életében...

A futás óriási energiákat igényel. Hogyan futhatna minden erejét megfeszítve a csöpp gyermek az anyja ölébe, ha nem látná, ha nem tudná, ha nem érezné, hogy édesanyja mindennél jobban várja őt? Hogyan mászhatna valaki ki sebesülten, félholtan a lövészárokból, ha nem hinné és nem tudná eszelősen is, hogy otthon várják? Ezért fontos megtanulni, hogy életünk futása nem céltalan kocogás, hanem célirányos, minden erőnket igénylő tevékenység, amely nemcsak előbbre, de fölfelé is juttat... el egészen Teremtő Istenünkig.

Evangélium...

A mai nap imádsága:
Uram! Engedd, hogy titkaidból élhessek! Ámen

   

Viszont ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen! Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azonkívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen! Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.
Gal 1,(8-9)10

Tény, hogy az újszövetségi könyvek közel felét Saul-Pál írta - aki 1) nem is volt Jézus tanítványa, 2) fiatal, szélsőséges-felfogású rabbiként üldözte Jézus első követőit -, így elmondhatjuk, hogy Pál "Isten-felfogása", világlátása maradandó nyomott hagyott az Újtestámentumban. Tény az is, hogy a páli, ún. megigazulás-tan egy igen jól megszerkesztett teológiai koncepció, de hogy mégsem olyan egyszerű a krisztológia, azt mi sem mutatja jobban mint az, hogy a kereszténység első évszázadaiban igencsak heves viták dúltak a különböző Krisztus-felfogásokat képviselők között... Pálnak fenti, apróbetűvel szedett mondata meglehetősen "határozott", ellentmondást nem tűrő, már-már diktatórikus-szagú kijelentés...

Abból illik kiindulnunk, hogy nincs kétféle evangélium, csakis egy, ahogyan nincs két Isten se, csak egy. Az, hogy az EgyIstent ki-ki a maga módján látja/értelmezi, még nem változtat a valóságon: Isten EGY. Azon vitatkozhatnak a hittudósok, hogy Jézus "adta magát" vagy "hagyta magát" a kereszten - de ez gyaníthatóan megmarad mindvégig hittitoknak -, ami azonban nyilvánvaló (vagy azzá kell hogy váljék!) az Jézus tanítása az Isten- és a felebarát szeretetéről. Valószínűleg nagyságrendileg kevesebb vallásháború lett volna, ha Jézus tanítását a szeretetről komolyabban veszik...

Pál rendkívüli elkötelezettségét mutatják fenti, irodalmian szépen fokozott, hitvallásos mondatai. "Ha egy mennyből való angyal is hirdetne nektek evangéliumot..." Az Isten mennyei küldötte (angelosz=angyal) nem fog más evangéliumot hirdetni, mert a mennyből jön, ahogyan az Ördög sem tenne jót soha senkivel - érdek nélkül.

Pál apostol kérdése - minden ember kérdése: "Kinek akarok tetszeni?" Istennek, világnak, magamnak?... Ha őszinték vagyunk, akkor mind a hármat fontosnak tartjuk, csak hol az egyik, hol meg a másik a hangsúlyos. Meghozni a naponkénti döntést az Isten mellett - a hit nemes harcát jelenti. A hívő ember azonban tudja, hogy ez a helyes, hiszen ha Isten az első, akkor kapja meg a másik kettő is a helyes helyiértékét életünkben...

Oldás és kötés...

A mai nap imádsága:
URam! Hatalmaddal ölelj át! Ámen

    

Bizony, mondom néktek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.

Mt 18,18

Soha ennyi szálon nem kötődtek emberek egymáshoz, mint manapság... Az internet-hozta információs forradalom olyan dolgokat szül/produkál, amik korábban nem léteztek, társadalmi hatásukat még csak most kezdik, próbálják felmérni. Míg az oldás és kötés hatalmát korábban az egyház ill. egy adott zárt közösség gyakorolta, manapság egyre inkább az egyes ember gyakorolja.

Német statisztikák szerint minden hatodik ember interneten keresi a párját, s ezek közül minden tizedik tartósan (értsd: házasság lesz belőle) meg is találja. Indiában pedig a házasságok 80%-a(!) még mindig "avanzsált", s szerencsésnek vallják magukat azok, akik házasságkötés előtt egy párszor találkozhattak egymással...

Akár csúcstechnológiával, akár évezredes hagyomány alapján kerítenek a fiú mellé egy lányt - házasság-közvetítés minden kultúrában létezik -, a vágy a párkapcsolati boldogság ki- és beteljesülésére örökre megmarad. S ha valaki azt gondolná, hogy a varázslatos érzések, a filmbéli banális mondatok romantikája "Nekünk találkozni kellett!" hiányzik a virtuális világból vagy a "meg-szervezett" párkapcsolatokból -, nos az nagyot téved!

Mindegy ugyanis, hogyan jönnek létre emberi kapcsolatok, azok láthatatlan kötőereje megtapasztalható. De nem csak pozitív kötődések vannak, bőven akadnak negatívok is! Van, aki nem tud szabadulni valamilyen szenvedélyétől, esetleg gyerekkori traumájától. Nemcsak oldhatatlan nagy szerelmek léteznek, de oldhatatlan kapcsolatok is például: elkövető és áldozat között! A gyilkos, még ha lelketlennek is tűnik, magában hordozza élete végéig az áldozatát. A szexuálisan zaklatott gyermek - bármennyire is elrejti magában a megalázottságát - egy életen keresztül szenved, s válik képtelenné normális párkapcsolatra. (Az pedig már a 21. század jogállamiságának a nagy tragikomikuma, hogy még mindig lehetséges a pedofil papok kimosdatása, rehabilitációja, az áldozatokat pedig a megbocsájtásra, megbékélésre buzdítják az egyházi vezetők... A normálisan gondolkodó ember ilyenkor azt mondja: ez abnormális. S egyáltalán, miféle istent hisz az olyan ember, aki képes ilyesmire?)

Aki azt gondolja, hogy a dolgoknak nincsenek következményei vagy hogy azokat meg lehet úszni, az nem ismeri a fizikát (a fűzisz görög szó természetet jelent) s tulajdonképpen olyan triviális dolgokat tagad, mint például világmindenséget összetartó gravitáció. Igaz, hogy vajmi keveset tudunk róla, ettől függetlenül az egész életünket meghatározza! Ugyanígy vagyunk a lélek dolgaival is. Még csak most kezdjük kutatni, s próbáljuk megérteni, felfogni, mennyire bonyolult a lélek világa, s mennyire fontos, hogy ne csak testünk, de lelkünk is egészséges legyen...

Amikor Jézus URunk azt mondja, amit itt a földön megkötünk, az kötve van odafenn is, s ugyanígy van az oldással is, akkor ezzel azt hangsúlyozza, hogy semmi sem történik az Isten tudtán kívül. A kimondott "igen" vagy "nem" örökre "igen" és "nem" marad - s ezek vádolhatnak is majd mindnyájunkat ama napon -, ezeket megváltoztatni az ember nem képes. Ha mégis emberi kapcsolatainkban kötünk és oldunk az Isten nevében, az életünk legnagyobb csodája, tulajdonképpen az evangélium központi üzenete: Istennel együtt minden lehetséges, még az is, ami lehetetlennek tartunk...

Szolgáló lelkületért...

A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Segíts úgy élnem mindennapjaimat, hogy bennük Rád találjak és magamra, hasznára legyek ennek a világnak, s örömére embertársaimnak és szeretteimnek!
Ámen

   

Mert Ő »Jézus« mondta: "Nagyobb boldogság adni, mint kapni".
ApCsel 20,35c

Az igazi szenvedés nem valaminek a meg nem kapása, hanem az, amikor adnánk, de ne nincs kinek... Sokszor elgondolkodom azon, miért ilyen "javíthatatlan" az ember? Minél több tapasztalatot gyűjtöttem az életben, annál élesebben látszik szociál-etika professzorom egyik mondásának igazsága: "Ha ezen a Földön nem lenne ember, akkor ez a Föld maga a paradicsom lenne!" Miért van az, hogy az emberiség nem tanul súlyos hibáiból, s újra elköveti azt, aminek nem lenne szabad megtörténnie? A primér okon (bűnös természetünk) túl: Bizony elfelejtettük, hogy nagyobb boldogság adni, mint kapni.

Aki beleszületik egy olyan társadalomba, amely olyannyira az élvezetekre berendezkedett, mint a "fejlett" mai, nehezen érti, hogy az "Élet", az nem csak a javak habzsolását jelenti. Bármennyire is jó dolognak tűnik a fagylalt vagy a vattacukor, ha csak ezeket ennénk, egy idő után megcsömörlenénk a sok édességtől, emésztőrendszerünk felborulna. Ugyanígy a meghasonlás jelei mutatkoznak világunkban is, mert egyre kevesebben vannak azok, akik adni akarnak, akik hozzájárulnak a közösség javához, régiesen szólva, akik szolgálni akarnak...

A szolgálat nem kiszolgálást, "full-service"-t jelent, hanem az élet legmagasabb rendű szervezettségét, amit az Isten jutalmaz. Ha valaki munkájában "hajt", erőn felül teljesít, az még nem szolgálat. (Aki teremtettségének korlátait nem veszi figyelembe az belerokkanhat az eredmények hajszolásába.) Isten azt kívánja, hogy mindenünk egyformán terhelődjön, ha úgy tetszik "kopjon": testünk is, lelkünk is. Aki szolgál, az nem kényszerből, hanem kiváltságként teszi a dolgát. Ha a tanár alig elviselhető teherként éli meg a tanítást, akkor nem szívesen adom hozzá gyermekemet, ha az orvos kényszeredetten operál, akkor nem szívesen fekszem a kése alá, ha a pap "muszájból" prédikál, akkor nem nagy kedvvel ülök a szószéke alá... Mégis nagyon sokan - fiataloknak mintegy 70%-a(!) kényszerpályán van. Azaz nap mint nap találkozunk olyanokkal, akik szolgáltatnak, de nem szolgálnak. Természetesen lehet szolgáltatni megfelelő protokoll szerint, professzionálisan, de a "lóláb kilóg"; a lelkünket nem tudjuk kicserélni. (Azt megújítani, átformálni egyedül csak az Isten képes.)

Az élet csodáját viszont nem lehet protokollba szorítani. Listás felsorolás - mit, hogyan, s mikor kell tennem - szerint nem lehet szülőként élni, használati utasítás alapján nem lehet gyermeket nevelni, s teljesítménykontroll alapján nem lehetséges szeretnünk egymást, magunkat, s az Istent sem. Az egyedüli megoldás csakis a szolgálat. Ha ez a lelkület hiányzik a házasságból, akkor csak hézagság lesz belőle, ha ez az elszántság nincs meg a betegápolásban, akkor a nővérke személytelenül - egyeske, ketteske - gondoskodik a test szükségleteiről, azaz pont az hiányzik, ami feledtethetné a beteg pillanatnyi állapotát, s eszébe juttathatná teremtettségbeli emberi méltóságát. Ha méltóság megélése megtörténik, akkor ezzel életminőséget nyerünk, azaz úgy adunk, hogy eközben mi magunk kapunk. Ezért nagyobb boldogság adni, mint kapni.