A LÉLEK BÉKÉT ÉS ÖRÖMÖT HOZ

       
  "A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által." (Róm 15:13)
 

  Sokaknak beszélünk a Szentlélekben való részesedésről, és néhányan úgy magyarázzák, hogy abból kártétel származik a gyülekezetek részére. Az örök élet a Szentírás élő alkotóelemeinek a befogadásában és az Isten akaratának megcselekvésében áll. Ez jelenti Isten Fiának testét enni és vérét inni. Akik így cselekszenek, azok számára világosságra jő az élet és a halhatatlanság az evangélium által, mert Isten szava valóság és igazság, lélek és élet. Mindenki előjoga, aki hisz Jézus Krisztusban mint személyes megváltójában, hogy Isten Szavából táplálkozzék. A Szentlélek befolyása az Igének, a Bibliának - mely örökkévaló igazság - olyan hatalmat ad, ami az imádkozó szívvel kutatóknak lelki erőt és izomzatot kölcsönöz.
  "Tudakozzátok az írásokat - jelentette ki Krisztus -, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam." (Jn 5:39) Azok, akik a felszín alá ásnak, felfedezik az igazság elrejtett magjait. A Szentlélek az őszinte kutató mellett van. Ragyogó fénnyel világítja meg az Igét, az igazságot pedig új és friss jelentőséggel vési az elmébe. A kutatót a béke és öröm még sohasem tapasztalt érzése tölti el. Az igazság gazdagságát úgy fogja fel, mint még soha azelőtt. Új, mennyei fény ragyog az Igén, megvilágítva annak betűit, mintha aranyból vésték volna ki őket. Maga Isten szólt az értelemhez és a szívhez, így tette az Igét életté és Lélekké.
  Az Igének minden igaz kutatója Istenhez emeli szívét, könyörögve a Lélek segítségéért. Hamarosan felfedezi azt, ami őt az állítólagos tanítók légből kapott állításai fölé emeli, kiknek gyenge, ingatag elméleteit nem támasztja alá az élő Istennek Szava. (Manuscript Releases, 21. kötet, 131-132. oldal)

Amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is aképpen cselekedjetek azokkal!
Lukács 6,31

Uram! Mi emberek nem vagyunk függetlenek egymástól. Ellenkezőleg. Látható és nem észlelt területeken egészen szorosan beletartozunk az emberiség nagy közösségébe. Ha ez az együttélés tisztázatlan és rendezetlen, akkor csak teljes zűrzavar állhat elő. Mit várok az emberek részéről? Gondolataim túlnyomó többsége ezzel foglalkozik. Igényes vagyok mindenki irányában. Kielégítetlen igényeim miatt tele vagyok panasszal. Egyesek ellen is, de meg az egész emberiség ellen is. Szeretnéd, ha - legalább kivételesen - ma nagyon komolyan elgondolkoznám azon, mit várhatnak el tőlem joggal az emberek? Legelsősorban is a mellettem élő enyéim. De még inkább azért is szólsz így hozzám, mert be akarod láttatni velem, milyen életet vár tőlem Isten.

Uram! Te így éltél. Ezért nem volt a földön áldottabb élet a tiédnél. Követőid között is voltak, akik - legalábbis - igyekeztek így élni. Az ő útjukon is áldás nőtt. Add belém erődet, mellyel igényeimről csöndesen le tudok mondani, de amellyel az előttem álló igényeket teljesíteni igyekszem.

ÁTKELÉS A JORDÁNON

"Felkelt azért Józsué jó reggel, és elindultak Sittimből, és eljutottak a Jordánhoz." Józsué 3,1

A kezdet ideje mindig a "jó reggel". Ha ezt elmulasztod, nem jó az egész nap. Ne számold, hogy hány órát alszol! Döntsd el - felkelek azért, mert az Úr mondja, mert ő akarja, ő az első, ő vár engem a csendben. "Mihelyt meglátjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládáját, és a... papokat, ti is induljatok... és menjetek utána." Nem lehetett belerohanni a Jordánba. Az átkelésnek megvolt az Isten szerinti rendje. A hívő népnek az a baja, hogy nem képes alárendelni magát Isten akaratának. Minden akaratomnak bele kell fulladnia a Jordánba. Ne legyenek megcsontosodott szokásaink. Mindennek megvan az isteni rendje. Ha nem úgy mentek volna a papok, ahogy Isten parancsolta, nem nyílt volna szét a Jordán. A frigyláda ment át először a Jordánon. Benne volt a két kőtábla, a mannás korsó és Áron kivirágzott vesszeje. Magát az Urat jelképezte. A mi frigyládánk a Golgota keresztje. Hordozod a frigyládát, ott él benned Jézus? Nem elnyomottan, nem úgy, hogy szenved. Lévi fiainak ez volt a dolga, hogy hordozzák az Urat, a többiek pedig menjenek utánuk. Mintha Jézust hallanám: Kövess engem lépésről lépésre! Cselekedeteidben úgy járj, ahogyan ő. "Nem jártatok ezen az úton soha azelőtt." A frigyládát hordozó papok és a nép között kétezer singnyi távolságot kellett hagyni. Várd meg a kétezer singet, és amikor látod az utat, akkor menj. Nem járhatsz tovább egy olyan úton, amelyikben mindig ott van az akaratod, magad dicsőségére hívősre festve. Amíg a régit aka-rod járni, nem kerülsz át a Jordánon. Ez a nép egyszer már ott volt a Jordánnál, és 40 évre visszakerült a pusztába. Nehogy ez történjen veled!

Az éhezőket megelégíti

?Mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket"
(Zsolt 107,9).

   Jó, ha az ember vágyakozik, és annál jobb, minél mélyebbről jön ez  a vágyakozás. Az Úr megelégíti lelkünk vágyakozását, akármilyen nagy és mindent átható legyen is az. Legyenek bátran vágyaink, mert az Úr nagylelkűen teljesíteni akarja azokat. Nem jó az olyan lelkiáliapot, amelyben elégedettek vagyunk önmagunkkal, és nincsenek kívánságaink. A több kegyelem utáni sóvárgás, és a szavakban ki nem fejezhető gyötrelem nem más, mint a növekedéssel együttjáró szenvedés, ezért csak javunkra szolgál, ha egyre többször érezzük azt.  Áldott Urunk, add, hogy szüntelenül vágyakozzunk a nemes dolgok után, de leginkább a legmagasztosabb dolgok iránt.

   Az éhség egyáltalán nem kellemes érzés, de boldogok, akik éheznek és szomjaznak Isten igazságára. Ő az ilyenek éhségét nemcsak némi eledellel csillapítja, hanem teljesen megelégíti az igazán éhezőket. Nem valami hitvány étellel táplálja őket, hanem Urunkhoz méltó nagyszerű eledellel, kegyelmének javaival tölti be őket.   Ezért ne panaszkodj, ha lelked éhezik és sóvárog benned, lásd, a  zsoltáros szintén éhezett és vágyakozott Isten dicsőségének meglátására, és az Úr megelégítette. Örömteli hálaadása erről tanúskodik: ?Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket."

Istenem, hozzád fordulok, te vagy oltalmam!

    
          Istentől, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. (Róm 11,36)
    

     Van egy könyvjelzőm. Semmi különös, csak egy papírcsík, számomra mégis többet jelent ennél. Mindig ezt a könyvjelzőt használom az éppen terítéken lévő könyvben, és így gyakran szemem elé kerül az a biztatás, ami rajta van: Számodra Isten kezéből csak jó és üdvösséges dolog származik. Ő soha sem rak rád több terhet, csak annyit, amit elbírsz. Ha egy jó regényt olvasok, csak vándorol a könyvjelző, említést sem érdemel, de amikor valami nehezebb feladatra kell készülni, vagy éppen egy rosszabb periódusában vagyok életemnek, sűrűbben megakad a szemem a kis papíron. Mai igénk is egy ilyen mondat, könnyen átsiklunk felette, ha jó a "viszonyunk" vele. Persze hogy tőle van minden, tőle az életünk, a munkánk, a családunk.

     Persze hogy általa van minden, hitünk, megváltásunk, és természetesen érte van minden, hiszen hozzá megyünk. Ilyenkor a "jó regényben" jár a könyvjelző. De mi van, ha nem tudjuk elfogadni, hogy tőle, általa és érte van minden? Hogy tőle vannak a földrengések, árvizek, a halál. Ő tud nyomorúságunkról, betegségünkről, mégis hagyja, talán általa van ez is?Érte kell szenvednem is? Nehéz percek az ember életében, egy nehéz könyv, amiben a könyvjelző gyakran elénk kerül. És Isten azt mondja: Bizony, bizony tőlem, általam és értem van minden. Mert tőle van a golgotai kereszt, általa lehet rajta Krisztus, és Krisztusért lehet bűneinknek bocsánata. Ez minden.
    

          Bizony, mondom néktek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem jut be abba. (Lk 18,17)

    

     Urunk! Hálát adunk neked azért, hogy igéd nem állít minket kész helyzetek elé, hanem újra és újra szükségünk van arra, hogy átgondoljuk, megízleljük, amit te mondani akarsz nekünk. Kérünk, adj továbbra is nekünk könyvjelzőket, igéket, melyekből tanulhatunk.
     Dicsérünk téged, mert egész életünk tőled, általad, és reméljük, érted van. Ámen.

Naponként meghalni.

   

     Naponként halál révén állok.
     Korinthusi első levél 15, 31.
    
     Milyen különösen hangzik. Naponként halál révén állok. Hogy lehet, hogy mégsincs temetés?, - kérdi a világ. Hiszen jársz-kelsz, eszel-iszol, prédikálsz s teszed a dolgodat! Hát ezt nevezed te halálnak? De hiszen éppen ez az, amit nem érthet meg mindenki. Azt jelenti ez, hogy a keresztyén ember a halált mindig a hátán cipeli s annyit szenved tőle, hogy többet érez a halálból, mint az életből. És mégis azzal dicsekszik, hogy néki élete van, holott alig-alig, - sokszor egyáltalán nem érzi. Szüntelen harcban áll. Viaskodik benne halál és élet, bűn és kegyesség, jó és rossz lelkiismeret, öröm és szomorúság, reménység és rettegés, hit és hitetlenség, - azaz Isten és az ördög, a pakol és a mennyország. Erről a harcról beszél az apostol, mint aki azt megtapasztalta és meg is vívta. Eskü alatt mondja, hogy azok is igazságnak higyjék, akik egyébként nem érzik, meg sem értik.

    

          Oh örök Istenség,
          Mennyei szent Felség:
          Add jól megfontolnom
          Én mulandó voltom.
          Abban van az élet,
          Ha téged ismérlek.
          S kit elbocsátottál,
          Megváltómul adtál.

?Amikor közeledett és látta a várost, sírt azon, mondván: Vajha megismerted volna te is csak e te mostani napodon is amik a te békességedre valók! De most elrejtettek a te szemeid elől.?
(Lk. 19:41?42)

?Isteni szánalom és sóvárgó szeretet fejeződött ki e szomorú szavakban: ťJeruzsálem, Jeruzsálem! Aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit a szárnya alá, és te nem akartadŤ (Mt. 23:37). Ó, te nép, aki minden más népnél nagyobb kegyelemben részesültél, bárcsak felismerted volna meglátogatásod idejét és azt, ami a te békességedet szolgálja! Feltartóztattam az igazságszolgáltatás angyalát, megtérésre szólítottalak, de hiába... ťNem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyenŤ (Jn. 5:40).

Krisztus a megátalkodott, hitetlen, lázadó és Isten büntető ítélete elé siető világ szimbólumát látta Jeruzsálemben. Az elbukott emberiség szenvedéseinek súlya nehezedett a lelkére. Ez késztette a mérhetetlenül fájdalmas kiáltásra. Ismerte a bűn történetét, amire rányomta bélyegét az emberi szenvedés, a könny és vér. Szíve szánalomra indult a föld nyomorgó, szenvedő lakói iránt. Mindenkin szeretett volna segíteni. De még az ő keze sem fordíthatta el a nyomorúságok árját, mert csak kevesen akartak meríteni a segítség egyedüli forrásából. Jézus kész volt meghalni azért, hogy lehetővé tegye számukra az üdvösséget. Milyen döbbenetes jelenet: a menny Királya sír! Az örök Isten Fia nyugtalan, és meggörnyed a fájdalom súlya alatt! Az egész menny megrendült.

Itt láthatjuk, hogy milyen rettenetes dolog a bűn. Arról tanúskodik ez a jelenet, hogy milyen nehéz feladat még a végtelen hatalom számára is, megmenteni a bűnöst az isteni parancsolatok áthágásának következményeitől... A bűn foglyainak milliói, akik Sátán rabszolgái... még az ő meglátogatásuk napján sem hajlandók meghallgatni az igazság igéit. Rettenetes vakság! Érthetetlen elvakultság!?

(Nagy küzdelem, Jeruzsálem pusztulása c. fejezetből)


Az imádkozás mindenekelőtt való

Intelek azért mindenekelőtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések és hálaadások.
(1 Tim 2, 1)

Az imádság a keresztyén életben kezdet, folytatás és vég. A lélek imádkozásban fejezi ki keresését; ott harcol, ott mutatkozik meg a hite, másként néma és halott lenne. Az imádság olyan nélkülözhetetlen a léleknek, mint testünknek a lélegzetvétel: Egyetlen lépést sem jutunk előre a megszentelődésben, Jézus követésében és a szenvedés útján - imádkozás nélkül. Első és legfontosabb az imádság. A Biblia ugyan nem az imádkozással kapcsolja össze üdvösségünket, hanem a hittel; sokan imádkoznak, akiknek szívében nincs élő hit Krisztusban. A farizeusok sokat és hosszan imádkoztak, közben pedig gyűlölték és megölték Jézust. Az ilyen imádkozásnak nincs értéke. „Ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom." - Az is igaz, hogy nincs élő hit, amely ne imádságban nyilvánulna meg, és nem lehet hitre jutni anélkül, hogy komolyan ne könyörögnénk Istenhez.

Isten gyermekei semmit sem tehetnek maguktól, mindent ajándékba kapnak. Teljesen arra vannak utalva, hogy minden ügyükben imádkozzanak. Földi dolgaikat sem intézhetik saját erejükből. A világ emberei megvannak imádkozás nélkül is, de Isten az Ő gyermekeinek külső dolgait nem viszi előre, ha nem néznek fel imádkozva Őrá. Különösen belső életünk van teljesen ráutalva a hitből való imádságra. Minden harc hiábavaló, ha nem azzal az erővel harcoljuk, amit az Úr ad s amit újra meg újra az imádság révén fogadunk el. Ha egy lelkiismeretbe vágó szót akarunk kimondani, ami betömi az ellenség száját, felemeli a leverteket és feltüzeli a lanyhákat, azt felülről kell kérnünk. Hány jóakaratú szó és intés pattan vissza a másik szívéről gyümölcstelenül és csak eltompítja azt! Miért? Mert nem imádkozó lélekből fakadt, hanem saját igyekezetből. Sok kegyes szó csak a fülünkig jut el, de egyetlen szó is nyílként hatol a másik lelkiismeretébe és balzsamként hat a szívére, ha felülről kikönyörögtük.

Az apostol azt akarja, hogy első dolgunk legyen az imádkozás. A reggel a nap legjobb időszaka, hadd legyen ez az Úré. Akkor még frissek vagyunk, este viszont nehezebben emelkedünk fel Istenhez. Amit reggel elmulasztunk, nehezen tudjuk behozni. Legyen az imádkozás mindennap az első, mielőtt bármit tennénk vagy mondanánk.

ISTEN BOCSÁNATA

"Akiben van..., a bűnök bocsánata..." (Ef 1,7).

Őrizkedj attól a kellemes elképzeléstől, hogy Isten mint kedves és szerető Atya, persze, hogy megbocsát nekünk. Az Újszövetségben sehol nincs helye az ilyen gondolkozásnak. Isten egyetlen alapon bocsáthat meg nekünk: Krisztus keresztjének borzalmas tragédiája alapján. Más indokot keresni a bűnbocsánatra öntudatlan istenkáromlás. Isten csak Krisztus keresztje által bocsáthatja meg a bűnt és helyezhet vissza minket kegyelmébe, más mód nincs rá! Az a bűnbocsánat, amit mi olyan könnyen tudunk venni, a Golgota haláltusájába került. Lehet, hogy a hit egyszerűségével elfogadjuk a bűnbocsánatot, a Szent Szellem ajándékát és megszentelődésünket, de elfelejtjük, milyen iszonyú nagy árat fizetett Isten azért, hogy mindez a mienk lehessen.

A bűnbocsánat a kegyelem isteni csodája. Jézus Krisztus keresztje volt az ára annak, hogy Isten megbocsáthassa a bűnt és mégis szent Isten maradjon. Soha ne fogadj el olyan nézetet, amely Isten Atya voltára hivatkozva elhomályosítja a megváltást. A kijelentés azt mondja Istenről, hogy nem bocsáthat meg. Saját természetének mondana ellene, ha megtenné. Egyetlen módon nyerhetünk bocsánatot, ha a kiengesztelés visszavisz minket Istenhez. Isten bocsánata csak a természetfeletti birodalomban természetes.

A megbocsátás csodájához képest a megszentelődés megtapasztalása csekély. A megszentelődés egyszerűen a bűnbocsánat csodálatos kifejeződése az emberi életben. Az emberben a legmélyebb hálát Isten iránt a bűnbocsánat ébreszti. Pál soha nem tudott betelni ezzel a csodával. Amikor végre rájössz, mibe került Istennek, hogy megbocsáthasson, Isten szeretete úgy megragad, mintha satuba lennél szorítva.

Mindenekelőtt

Buzdítalak azért, hogy mindenekelőtt tartassanak könyörgések, imádságok, közbenjárások, hálaadások minden emberért, királyokért és minden hatalomban lévőkért…             — 1Timótheus 2,1. 2.
Amikor követjük az útmutatásokat Isten Igéjében, és a fő dolgokat az első helyre tesszük, eredményeket érünk el. Ez különösképpen igaz ennek az Igének az esetében. Ha követjük az útmutatásokat, és az első dolgokat az első helyre tesszük, számíthatunk arra, hogy Istentől megkapjuk azt, amiről gondoskodott a számunkra.
A „mindenekelőtt” azt jelenti, hogy mindenekelőtt. De figyeld meg, hogy a könyörgések, az imádságok, az esedezések mellett az Ige a „hálaadásokat” is említi.
A félreértések elkerülése végett, és hogy pontosan értsük, kikről beszél, Pál a továbbiakban meghatározza, kik azok a „minden ember”. A „királyok”-hoz értendők az elnökök, a kormányzók és a nemzet más vezetői. A „minden hatalomban lévők”-höz tartoznak az országos, a megyei és a városi vezetők, stb.
Ha keresztények lévén Isten kedvében akarunk járni, kiket helyezünk előre az ima- és hálaadási listánkon? Saját magunkat? Gyermekeinket, unokáinkat? Egyházunkat? Nem. Ha Isten kedvében akarunk járni, akkor azt kell tennünk, amit Isten mondott. Mindenekelőtt imádkoznunk és hálát adnunk kell mindazokért, akik hatalomban vannak.

Változtasd meg a gyermekeid életét

És gyermekeid mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz gyermekeid békessége.
– Ésaiás 54:13

 Túl sok keresztény szülő pazarolja arra az idejét, hogy a gyermekeik felől aggodalmaskodnak.

Évekkel ezelőtt Gloria és én észrevettük, hogy az ördög meg akarja vetni a lábát a gyermekeink életében. Ezért egyik hétvégén fogtuk a konkordanciánkat és négy vagy öt bibliafordítást, majd elkezdtünk igéket keresni, és ezekkel kapcsolatban közös akarattal papírra vetettünk imádságokat.

Rámásztunk az ördög nyakára az Igével, és elkezdtük mondogatni: „Hála Istennek, a gyermekeink nem mennek a pokolba. Hála Istennek, hogy az Úr tanítványai, és nagy a békességük!” Ahelyett, hogy aggodalmaskodva járkáltunk volna, Istent dicsértük a megoldásért.

A dolgok nem változnak meg azonnal. Keresztül kellett még mennünk néhány nehéz időszakon, de az Ige kezdte megfordítani a dolgokat. Ma a gyermekeink teljes szívükből Istent szolgálják.

Ha a gyermekeid nem jó irányba tartanak, ne pazarold aggodalmaskodásra az idődet. Kezdj el hinni! Hozd működésbe az Igét az életükben. Kötözd meg az Igével az ördögöt, és mondd meg neki, hogy a gyermekeid nem lehetnek az övé. Majd kövesd a Máté 9:38 utasítását: „Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába,” akik elérik a gyermekeiket. Isten tudja, kire fognak hallgatni, és tudja, hogyan hozza azokat az embereket a gyermekeid útjába a megfelelő időpontban.

Ragadd meg Isten Igéjét a gyermekeiddel kapcsolatban, és ne engedd el – előbb vagy utóbb az az Ige meg fogja őket ragadni.

Igei olvasmány:  Zsoltár 127

Higgy abban, hogy Isten megsokasítja vetőmagjaidat

"Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre." (2Kor.9:8)
Ha Istennek tetsző módon cselekszel, bőkezűen adakozol, és mögötte helyes motiváció áll, akkor Isten be fogja tölteni a szükségleteidet.

Nézd csak meg mai igeversünket! Vedd észre, hányszor szerepel benne a "minden" szó. Utánanéztem a "minden" szó görög jelentésének, és ezt találtam: a "minden" szó azt jelenti, hogy "minden". Ez egy általános kijelentés. Isten azt mondja ebben a versben, hogy Ő gondoskodik minden szükséged betöltéséről, ha bízol Benne.

A kérdés csak az, hogy mennyire akarod Isten áldását az életedben? Minden téren bízol Benne, és úgy döntesz, hogy követed parancsolatait bármi áron?

Ha Isten szerinti életet élsz, ha Istennek tetsző módon adakozol, akkor számíthatsz rá, hogy Isten megsokasítja vetőmagodat. "Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét." (2 Kor.9:10)

Hinned kell abban, hogy Isten megsokasítja vetőmagjaidat. Az adakozás nem egy adósság, amivel tartozol, hanem egy mag, amit elvetsz. És ha elengeded azt, amit Isten már a kezedbe adott (mert Ő már neked adta), akkor Isten sokkal többel fogja majd azt pótolni.

A Szentírásban ötször olvashatjuk, amint Jézus azt parancsolja, hogy ne a földön gyűjtsünk magunknak kincseket, hanem a mennyben. És hogy ezt hogy teheted meg? Adakozással és magok elvetésével.

Nyisd ki a szemed!

Arra utazott egy samáriai férfi is. Amikor meglátta az embert, megsajnálta őt. (Lukács 10:33)


Ahhoz, hogy valóban úgy szerethesd a felebarátodat, mint önmagadat, először észre kell venned a körülötted élők szükségleteit. Jézus megmutatta nekünk, hogy nem mindig könnyű észrevenni azok szenvedését, akik nem a mi csónakunkban eveznek. Azonban, ha ráeszmélünk a körülöttünk élők szükségleteire, a szeretet elkezd bennünk munkálkodni: „Arra utazott egy samáriai férfi is. Amikor meglátta az embert, megsajnálta őt. (Lk. 10:33—a szerző kiemelése)

A kedvesség kezdete az a pillanat, amikor kinyílik a szemünk. Azzal kezdődik, hogy megtanulunk észrevenni dolgokat. Ha nem látod meg a szükséget, nem fogsz törődni azokkal. Fontos, hogy kiszélesítsük a látókörünket és érzékenyebbé váljunk.

A világ tele van sérült emberekkel. Néhányan közülük a szomszédban élnek, néhányukkal együtt indulunk munkába, és bizony, néhányuk talán épp mellettünk ül a templomban.

Miért nem látjuk meg az ő sebeiket? A válasz egy szó: elfoglaltság. A sietség a szeretet gyilkosa. Ha szeretnél megtanulni szeretni, le kell lassítanod, mint ahogy a Samaritánus is lelassított és megállt.

Az első lépés a jóindulat elérése felé az, ha arra kéred az Urat, hogy adjon neked egy „lelki radart”. Így már elkezdheted keresni azokat, akik szükségben szenvednek körülötted. Azokat, akik érzelmileg, lelkileg, fizikailag, vagy bármilyen más módon szenvednek.


* Imádkozz így: „Istenem, segís, hogy úgy tekintsek az emberekre, ahogyan Te!”
* Keresd azokat, akiknek segítségre, bátorításra vagy gondoskodásra van szükségük!
* Hogyan értékelnék a környezetedben élők a figyelmességedet? A munkatársaid? A szomszédaid?

Írd le minden héten három ember nevét egy papírra! Ezek után írd le azokat a dolgokat, amikről tudod, hogy gondot okoznak nekik! „Ne a saját érdekeiteket tartsátok szem előtt! Inkább egymásnak segítsetek, és a másik javát keressétek!" (1 Kor. 10:24)

Véletlen volt vagy Isten munkálkodott?

"Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?" (Máté 6:26)

Vannak véletlenek? A válasz, amit erre a kérdésre adsz, megmutatja hogyan adsz hálát ezen a héten. Ha az áldások csak véletlenek, örülhetsz neki. De tudsz hálás lenni?

Ha megérted, hogy minden áldás Istentől jön, hálás lehetsz neki, csak úgy, mint azoknak az embereknek, akiken keresztül az áldást küldte neked. A képességünk, hogy meglátjuk Isten kezét a minket ért áldásokban mélyíti a hitünket, mert nem csak azt láthatjuk, ahogy a körülményeinket alakítja, hanem azt is, ahogy betölti szükségeinket.

Hadd mondjak egy példát. Néhány évvel ezelőtt egy reggel ráeszméltem, hogy nincs elég pénzem, hogy befizessem a lakáshitel következő számláját. Két cégtől is elbocsátottak, mert azok csődbe mentek. Elfogyott a megtakarításom, kimerítettem a nyugdíjalapomat, és eközben mániás depressziót állapítottak meg nálam.

Számos munkahelyre jelentkeztem, mindig tevékeny munkás voltam, de a magabiztosságom kezdett összeomlani és a depresszió miatt nem tudtam, hogy elbírnék-e egy rendes heti 40 órás munkát.

Azon a reggelen beszéltem Istennel a körülményeimről. Kit is csapok be? Ordítoztam Istennel a körülményeim miatt (nagyon örülök, hogy ezt megengedte)! Belefáradtam a pénzügyi terhekbe. Emlékeztettem Istent, hogy 2 diplomám és 25 év tapasztalatom van; többet érdemlek egy minimálbéres munkánál.

Miután kiadtam a dühömet, lecsendesedtem és azt mondtam: "Istenem, nem tudom mit tegyek, de rád nézek. Nincs tervem. Azt teszem, amit te akarsz Istenem. Te vagy a főnök."

Leültem a kanapéra és a Mennyei Atyámmal folytatott beszélgetésben azt mondtam: "Tudod, nagyon szerettem Rick Warrennel szolgálni a Saddlebackben. Ez az a munka, amire most szükségem van, mert ők megengedik, hogy a tőlem telhető energiával dolgozzam. Gondolod, hogy tudnál nekem valami ilyet találni?"

Néhány nappal később csöngött a telefon. A gyülekezet egyik vezetője volt, David Chrzan. Azt mondta: "Jon, a csapatunk egyik tagja elmegy, és arra gondoltam, te talán tudnál nekünk segíteni az online szolgálatunkban."

Vajon véletlen volt, vagy Isten, a Nagy Tervező munkálkodott?

Beszéljetek róla:

Ha elhiszed, hogy a fenti imádságomra a válasz nem véletlen volt, hanem Istentől jött, akkor miért tenne kevesebbet érted?

Melyek azok a körülmények az életedben, amikről korábban azt hitted, hogy véletlenek, de most rájöttél, hogy Istentől jövő áldások?

Engedd, hogy Isten begyógyítsa sebeidet!

„Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat - így szól az Úr.” (Jeremiás 30:17)

Philip Yancey a következőt mondta a Virginia Tech (Virginiai Műszaki Egyetem) diákjainak egy ámokfutó lövöldözése után, melynek során harminckét diák meghalt, és több tucatnyi megsebesült: „Péter azt mondta Jézusnak… ’Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van nálad.’ Azt már hallottátok, hogy ’a dolgok majd rendbejönnek, majd túljuttok ezen.’ Azok, akik ilyen vigasztalást nyújtanak, jót akarnak, és amit most éreztek, azt nem fogjátok mindig érezni. De mások lettetek azóta a nap óta. Amikor három barátom meghalt, ezekre a sorokra bukkantam: ’A gyász elolvad, mint a májusi hó’, mintha nem is létezne olyan, hogy hideg. Belekapaszkodtam ezekbe a szavakba, még akkor is, ha a gyász elborított, mint egy lavina. Elolvadt ugyan, de éppúgy, mint a hó, visszatért vadul és váratlan módon, ha egy hang, egy illat vagy egy emléktöredék előidézte.”

Yancey így folytatta: „A fájdalom az élet és a szeretet jele. Azért viselek nyakmerevítőt, mert eltörtem a nyakam egy balesetben. Kezdetben az egészségügyi dolgozók nem akartak nekem fájdalomcsillapítót adni, mert szükségük volt a reakciómra. Az orvos folyton ezt kérdezgette: ’Ez most fáj? Ezt most érzi?’ A válasz, amit annyira remélt, ez volt: ’Igen, fáj. Igen, érzem,’ annak bizonyítékául, hogy a gerincagyam nem sérült meg. A fájdalom adja az élet, a kapcsolat bizonyítékát. Mély sebek esetén két fajta szövetnek kell meggyógyulnia: a belső kötőszövetnek és a külső védőszövetnek. Ha a külső szövet túl hamar összeforr, akkor a belső szövet nem fog rendesen meggyógyulni, ami később komplikációkhoz vezethet.” Ne csak a gyógyulást akard – az igazi gyógyuláshoz idő kell; ez csak ott következik be, ahol Isten jelenléte, az Ő békessége és az Ő népe van. Valamilyen fájdalmas seb kínoz? Fordulj Istenhez! Ő azt ígérte: „begyógyítom sebeidet”.

HOGYAN KÉSZÜLJ FEL

„Elvette tehát Boáz Ruthot, és az a felesége lett…” (Ruth 4:13)

Figyeld meg, milyen tanácsokat adott Naomi Ruthnak ahhoz, hogy hogyan közeledjen jövendőbeli férjéhez, Boához, és meglátod, hogy az Istennel járásnak van egy meghatározott rendje. Ha egyszer ezt megérted, a dolgok, amikre eddig vártál, elkezdenek megtörténni. Tehát: 1) Légy biztos abban, hogy ez Isten akarata számodra. Ruth nem keresett akármilyen férfit, egy bizonyos férfira gondolt. Naomi pedig elvégezte a szükséges utánajárást, ezért tudta megmondani Ruthnak, hogy hol találja: „… ma éjjel árpát szór a szérűn” (Ruth 3:2). A kutatást bízd rá Istenre, mielőtt elkezdesz valamiért imádkozni! Olyat kérj, amiről biztos vagy, hogy Ő is neked akarja adni! Ha nem a te nevedre szól, ne akard mindenáron! Ne akarj valamit csak azért, mert más életében olyan jól néz ki! Istennek van rád vonatkozó terve – olyan, ami egyedi és különleges. Keresd Őt, és Ő majd kinyilatkoztatja neked. 2) Rendezd el a múltat! Naomi azt mondta Ruthnak: „Mosakodj meg…!” (Ruth 3:3). Ahhoz, hogy elnyerje Boáz elfogadását, Ruth nem közeledhetett hozzá úgy, hogy kinézete és illata még mindig Móábot idézte, azt az éhínség sújtotta területet, ahonnan jött. Le kellett zárnia a múltat, hogy az ne szabotálhassa a jövőjét. Isten ajtót fog nyitni számodra, de amíg nem zártad le a régi ügyeket, nem fogsz tudni bemenni rajta. Nem nyerheted el, amit neked tartogat, ha még mindig fertőzött vagy azzal, amin annak idején keresztülmentél. Tartson akár hat hónapig, vagy akár hat évig is, selejtezd ki az érzelmi terheket! Isten azt mondja: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem… Már készítem az utat…” (Ézsaiás 43:18-19).



Naomi két, a sikeres élethez fontos alapelvet tanított Ruthnak azért, hogy felkészítse a jövendőbeli férjével való találkozásra: 1) Megfelelő hozzáállással kell rendelkezned. Naomi azt mondta Ruthnak: „…kend meg magad…!” (Ruth 3:3). A bibliai időkben az emberek olajjal kenték meg magukat, hogy felfrissüljenek. Tehát lényegében Ruth a helyes viselkedést sajátította el. Ha jó állásért imádkozol, vagy hozzád illő társért, vagy egy bizonyos dologban kedvező végkimenetelért, és ez még nem történt meg, ne okold automatikusan a Sátánt – inkább vizsgáld meg saját hozzáállásodat! „…változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róma 12:2). A jó eredmény eléréséhez megfelelő szemléletmóddal kell rendelkezned. 2) Ki kell tűnnöd a tömegből. Naomi ezt tanácsolta Ruthnak: „…vedd föl a legjobb ruhádat” (Ruth 3:3 NKJV). Ugyan minek kiöltözni ahhoz, ami még meg sem történt? Azért, mert Isten a felkészült embereket áldja meg ! Készen kell állnod, mire eljön az időd. Ruth története azt tanítja nekünk, hogy akik hajlandóak arra, hogy kitűnjenek a tömegből, azokat észreveszik. Ha bármikor kiöltözöl azért, mert valahová mégy, jó esély van arra, hogy másként fogsz kinézni, mint mindenki más azon a helyen. Nincs ezzel semmi baj. Az elsődleges szempontod az legyen, hogy Isten tetszését elnyerd, nem az emberekét. Tudatában kell lenned annak, hogy meghatározott rendeltetésed van, különben úgy érzed majd, hogy kifogásokat kell keresned, és meg kell magyaráznod, miért vagy annyira más, mint a többiek. Ha tudod, hogy hova visz téged Isten, akkor ez nem fog érdekelni. Az igazság az, hogy az embereknek a felkészültségedről kétségtelenül fel kell ismerniük rendeltetésedet.




Figyelj meg két dolgot, amit Naomi tanított Ruthnak, hogy felkészüljön a Boázzal való találkozásra: 1) Győződj meg arról, hopgy a megfelelő helyen vagy. Naomi azt mondta Ruthnak: „… menj le a szérűre!” (Ruth (3:3). Miért? Mert Boáz ott volt! Ahhoz, hogy elnyerd, amit Isten készített számodra, a megfelelő helyen kell lenned szellemi értelemben. A Sátán azt fogja állítani, hogy méltatlan vagy. Megpróbál meggyőzni arról, hogy maradj, ahol vagy, és hallgass azokra, akik visszatartanak attól, ahová Isten szeretne eljuttatni. Megpróbálja elérni, hogy ne érezd magad a helyeden, még akkor sem, ha valójában épp a megfelelő helyen vagy. Ne higgy a hazugságainak! Ha Isten hív, akkor Ő fel is készít, meg is erősít, és felhasznál az Ő dicsőségére. 2 )Értsd meg az időzítés fontosságát! „Ne4 mutatkozz az előtt a férfi előtt, amíg…” (Ruth 3:3). Ruth sokáig várt erre a pillanatra; most pedig meg kellett tanulnia csendben lenni, mert az az ember, akit Isten arra szánt, hogy megáldja általa Ruthot, éppen aludt. Nehéz helyzet az, amikor nagyon izgatott vagy valami miatt, ami úgy tűnik, senki mást nem érdekel – te pedig azt szeretnéd, hogy ők is lelkesedjenek. Néha azonban Isten azt mondja: „Várj!”. Ne akard elérni, hogy a dolgok idő előtt megtörténjenek! Ne akard előléptetni saját magad! „Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.” (Habakuk 2:3). Lehet, hogy Isten nem akkor válaszol, amikor szerinted kellene, de az Ő időzítése mindig tökéletes. Nála nevedre szóló áldások vannak, és nem számít, hányan szeretnék azokat, amikor eljön az idő, Ő neked fogja adni őket.

Menj oda, és figyelj Istenre!

„… Odamegyek, és megnézem…” (2Mózes 3:3)

Mózes szokásos munkáját végezte pásztorként, amikor meglátott egy égő csipkebokrot – korábban már száz ilyet is látott. Csakhogy ez alkalommal a bokor Isten jelenléte miatt állt lángokban. Mózes azt mondta: „Oda kell mennem, hogy megnézzem”. Abban a pillanatban minden azon múlt, hogy hajlandó-e megszakítani napi rutinját, és időt szakítani Istenre. Mondhatta volna azt is: „sok dolgom van”, és továbbmehetett volna. De akkor nem kapta volna meg elhívását, és nem találta volna meg élete értelmét. Akkor nem ismerte volna meg Istent, és nem tudott volna nagyszerű dolgokat véghezvinni. De nem így történt, mert „odament”. Isten egy új népet akart, a vezetésükre pedig Mózest szánta. Az időzítés furcsának tűnt, Istennel ez gyakran előfordul. Negyven évvel korábban Mózes fiatal volt, és az akkori világ legmagasabb szintű képzését kapta. Jó összeköttetései voltak a legmagasabb körökkel, és nagyszerű lehetőségek vártak rá. De most egy senki, egy magányos pásztor a lakatlan sivatagban, népe elutasította, száműzöttként él. „Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek?” (2Mózes 3:11) – kérdezte Mózes Istentől. „Senki sem ismer. Nem is beszélek túl jól. És az előéletem sem valami fényes.” Isten viszont azt mondta: „Ismerem a múltadat, de ez nem számít. A kudarcaid és hiányosságaid többé nem jelentik a végleges igazságot rólad. Az vagy, aki vagy, de még nem vagy az, akivé válni fogsz, mert én veled leszek.” Szükséged van iránymutatásra az életedhez? Lassíts le, menj oda, és figyelj Istenre! Amit Ő mondani akar, sokkal fontosabb, mint bármi más, amit hallani fogsz.

Beszélgetéseink...

A mai nap imádsága:
Uram! Szavaimnak adj erőt, hogy általuk vigasztalhassak másokat, ott, ahová helyeztél! Ámen



Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék!
Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet!
Jakab 5,13

Alig vagyunk tisztában szavaink erejével. Csak amikor megbántanak minket vagy ha alig akar megformálódni szánkon a mondanivaló, mert eszünkbe jut egy-egy elfelejtett kedves szó, akkor vesszük észre, milyen különleges képessége az embernek a beszéd. Tudósok megállapították, hogy megfogalmazott mondatainknak 80(!) százalékát nem mondjuk ki, azokat csak magunkkal közöljük. "A bolond beszél magában!" - juthat eszünkbe a tréfás megállapítás, de egyáltalán nem bolondságról van itt szó. Isten nem véletlenül ültette belénk ezt a képességet, a belső hanggal való kommunikációt. Ezen keresztül is próbál rávezetni minket arra, hogy a lelkünkkel foglalkozzunk, annak rezdüléseit vegyük komolyan. Ugyanakkor nemcsak magunkkal kell foglalkoznunk, van a kommunikációnknak egy különleges része is: az Istennel való beszéd.

Ha valaki azt mondja: "Beszélgetek az Istennel" - akkor furcsán nézünk rá. Aki hangokat vél hallani, azt kételkedve fogadjuk - sokszor alapos indokkal, de Isten éppen azért Isten, mert Ő szavak nélkül is meg tudja értetni magát velünk. Sokkal inkább érzésekről van szó, megerősítő vagy éppen elbizonytalanító benyomásokról, melyek azért érnek minket, mert Isten elé visszük/vittük gondjainkat, bajainkat, s néha örömeinket is. Nincs olyan élethelyzet, amiben ne imádkozhatnánk, s nincs semmi olyan, amit ne vihetnénk Őelé: Javulási szándékunkat, gyógyulni akarásunkat és természetesen minden kételyünket. Sokan azt gondolják, hogy aki kételkedik, az hitetlen. Éppen ellenkezőleg! Amikor Isten megjelent az ő angyalai által, Mózestől Gedeonon át Zakariásig, mindegyik "kételkedett" - s kételyeinek hangot is adott, "Isten-kérdéseit" leplezetlenül felttette.

Jakab apostol az imádságra buzdít, mert jól tudja, maga is élte, hogy annak ereje elengedhetetlen létünk kiteljesedéséhez. Imádság nélkül nincs megújulás, nincs lezárás és nincs újrakezdés. Imádságra nemcsak akkor van szükségünk, amikor hiányainkkal küszködünk, hanem akkor is, amikor örömünk túlcsordul. Az imádság soha nem magunkkal való beszélgetés, hanem az Isten világába való ajtónyitogatás. Amíg itt ebben a világban élünk és mozgunk, addig ezen világ ajtajának kilincsét soha nem tudjuk elengedni, így lelkünk is e világhoz tapad. Csak ha majd egyszer véget ér földi vándorlásunk, akkor engedjük el emberlétünk utolsó biztos fogódzóit, hogy megkezdhessük utazásunkat Teremtőnk felé. Eladdig azonban számtalan csoda, megismerés, s tapasztalás vár ránk, hogy mindezeket átélve, Istennek csöndes imáinkban elmondjuk kutakodó gondolatainkat.

Erőért a terhek hordozására.

A mai nap imádsága:
Uram! Segíts meg, adj erőt nekem ma is küzdelmeimben, hogy ne fáradjak bele életembe és segíteni tudjak másoknak! Ámen.


Én az ÚR vagyok szabadítód és megváltód.
Ézsaiás 60,16

Szabadulás? Megváltás? Mitől és miért? Szabadnak és önmagát nagykorúnak tudó ember mégse tud uralkodni magán... Szabadság helyett szabadosság, konstruktivitás helyett destruktivitás jellemzi. (Minden nap 165 állatfajta pusztul ki Földünkön!) Nem csak globálisan veszélyforrás az ember, de közvetlen környezetében is. Ha nem így lenne, nagyobb lenne a közbiztonság, kevesebb lenne a deviancia, és több lenne a megelégedett ember. Sajnos nem így van. Lassan a társadalmi burnout (kiégés) tüneteit tapasztalhatjuk. Ilyen helyzetben már csak az Isten segíthet – újra relevanciája van a szónak: megváltás.

Szabadulni van mitől. Mindenekelőtt korunk pestisétől, a könnyű élet ígéretétől. Az élet nemcsak bármilyen áron szerzett pénz, s élvezni-tudás kérdése. Úgy néz ki a mai világ embere, mint az az erdész, aki elfelejtette a hivatását. Ahelyett, hogy mesélne az embereknek, a folyamtosan változó, csodálatos erdei világról és őket irányítgatva megtanítaná őket a fa okos és mértékletes felhasználására, felejtve erdőt, s kerülve embert is, engedélyeket pecsétel naphosszat: s a fa dől és dől, s az erdő lakói velük együtt pusztulnak.

Favágó életet élünk. A teljesítmény izgalmában elfelejtettük az ültetés szépségét. A természetes világot lerombolva belemenekültünk egy mesterséges, "virtuális világba", ahol minden fontosabbá vált, mint a természetes valóság. Csoda-e, ha bolyong lelkünk a természetellenesben? Nyilvánvalóan csak ezt tudja tenni, hiszen nincs otthon, nem ez az ő világa..

Megváltást munkálni, szabadulást hirdetni csak akkor lehet, ha megváltoztatjuk látásunkat: Szolgáltatás helyett újra szolgálni kezdünk. Mindaddig, amíg nem vállaljuk fel a terhet – Jézus mondja a kereszthordozásról: 1) "fogadjátok el kereszteteket és 2) "vegyétek fel".

Terhet felvállalni az első lépés a teljesség felé. Amíg nem nyomja vállunkat az értelmes munka terhe, addig a lelkünk az álmok prése alatt nyög, s a szabadulás után vágyakozik... hiszen több kell hogy legyen az élet, mint a zsíroskenyér szünetnélküli majszolása.

 

Részesedés...

A mai nap imádsága:
Uram! Légy jutalmam! Ámen.

Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom.
Jer 24,7a

Ami jár, az jár!... Amióta az emberek "demokráciában" élnek, sokkal jobban tisztában vannak a jogaikkal, mint a kötelességeikkel. A járandóságaikra nem kell figyelmeztetni őket, a kötelességeikre annál inkább... Sokan mégsem kapják meg azt, ami jár nekik (pl. elkövetik a bűnt, de kibújnak a felelősségrevonás alól), de ez megint egy másik kérdés. Igazságtalanságok Jeremiás előtt is voltak, s azóta is vannak.

Az igazságtalanság folyamatos elhordozása elszomoríthat, sőt meg is keseríthet. Hasonlóképpen a megnemértettség is. Akit pedig hosszan terhel a keserűség, az egy idő után nagyon elfárad, s nem lesz kedve már semmihez, értelmetlennek látja az életét. Van-e megoldás, kimenekvés az ilyen állapotból?

Jeremiás próféta az ÚRral vigasztalódik. Az ő részesedése (osztályrésze) az Isten. Aki az Istenbe temeti el gondját, az életet talál, aki Istennel keresi a kapcsolatot, az nemcsak tartalmat, de halálon túlnyúló távlatot is talál. Mindezeken felül még közösséget is kap, ahol felejtheti magányát, megoszthatja bánatát, s gyarapodhat örömben és derűben.

Részt kapni az Isten országában a legnagyobb kiváltság. Ajándék, nem megérdemelt jutalom. Amire rászolgáltunk, az a büntetés, de Mennyei Atyánk nem azt akarja hogy elvesszünk, hanem hogy megtérjünk és éljünk...

Sorsunk...

A mai nap imádsága:
Istenem! Te mindig velem vagy, s vezéreled életem. Add, hogy engedelmeskedni tudjak hívó szavadnak, s megtapasztalhassam minél többször gondviselő jóságodat! Ámen


Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni.
Zsid 10,31

Ortodox (keleti) egyházi felfogás szerint az Istent nem "fejjel", hanem elsősorban lábbal tapasztaljuk meg... Mondhatnók úgyis: nem könyvekből, hanem az életből! Két lábbal állva a földön, az "élet sűrűjében", események/körülmények szorításában nyilvánul meg Isten - az Ő gondviselő kegyelme által. Isten gondviselése különleges dolog - mindig csak utólag látjuk meg, hol s hogyan vezérelt minket, volt velünk. Isten kezéből kiugrani - elszakadni Tőle - rettentően izgalmasnak tűnik - ezért az ember olykor képes még az életét is kockáztatni -, de amikor magunkválasztotta sorsunkban "szabadesünk", akkor sem vagyunk a magunk urai, akkor is Istenhez tartozunk... Ez aztán akkor válik nyilvánvalóvá, amikor Isten mentő szeretetét megtapasztaljuk, azaz: Ő kegyelmesen elkap a másik kezével - ha már ennél az antropomorf képnél maradunk.

Aki átélte már egyszer is a szorult helyzetből megmenekülés lábremegtető izgalmát, az tudja: Isten az Élet URa. Tőle függ minden: születés és halál, eredmény és kudarc, jó és rossz közötti választásunk lehetősége, mert Ő maga az ÉLET, a létezés minden formája. Bizony félelmetes belegondolni az Ő nagyságába/végtelenségébe, s még félelmetesebb elgondolkodni törékeny kicsinységünkön/végességünkön...

Azt olvashatjuk a Szentírás első lapjain, hogy az Éden kertjében az ÚR "gyönge fuvallatban, járt-kelt". Isten végtelen jósága, szeretete nyilvánul meg abban, hogy Ő mindig szelíden közelít felénk, de ha ficánkoló, öntörvényű életünkkel mégis kiszakítjuk magunkat az Ő kezéből, akkor bizony kegyelmének - hogy ti. zuhanásunk közben elkap minket, s nem engedi, hogy belecsapódjunk oktalan választásunk megsemmisítő következményeibe -, megtapasztalása fájdalmas is lehet. Olykor egy-egy betegség, egzisztenciális kín, veszteség, talán tragédia is lehet az kijózanító élmény, ami nyilvánvalóvá teszi számunkra, hogy Ő az, Aki nemcsak behívott minket ebbe a világba, de egyedül csak Ő képes megtartani minket benne...

Isten azonban nemcsak hív, megtart, de egyben küld is. Küldetésünk betöltése a hivatásunk: azaz hétköznapi feladataink Isten életet védő és szolgáló törvényei szerinti elvégzése, amire rendelt mindannyiunkat. Aki ellenszegül az alkotó munkának, a szépre, jóra, emelésre hívó isteni szónak, az nem csak Istent tagadja meg, de létezésének értelmét és célját is. Egyéni sorsunk alapján elgondolkodni tehát azon, hogy "Mivégre is vagyunk ezen a világon?" - éppen ezért létünk legfontosabb kihívása...

Tanítás...

A mai nap imádsága:
Uram! Köszönöm az időt, s a lehetőséget, hogy Igéd fényében megfürödhetek nap mint nap... Vonzásoddal ajándékozz meg ezután is, s tégy kiegyensúlyozottá és boldoggá életem végéig! Ámen

Az apostolok nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként.
ApCsel 5,42

Kevesen tudják, hogy az elmúlt félezer évben az evangélikus egyházban nem mindig volt használatban a fekete, az ún. "luther-kabát", s a hasonlóan népies elnevezésű fehér "mózestáblácska". A jelenleg rendszeresített lelkészi "egyenruha" használatát III. Frigyes Vilmos, porosz király az 1810-es évek végén egy kabinett-rendelettel vezettette be. Azt megelőzően az evangélikusok a reformáció utáni időkben a "megörökölt" miseruhákat használták. (A reformátusok a katolikus egyházi textíliákat kezdettől fogva teljességgel mellőzték...)

A fekete talár viselését a rabbiknak, bíróknak ugyanígy elrendelték - hiszen mindannyian hivatalukkal a társadalom rendjét biztosították. Kevesen tudják, hogy az "mózestáblácska" formája egyértelműen mutatja, hogy ki hova "tartozik". A lutheránus lelkésznek teljesen osztott, az uniált egyházi személynek félig osztott, míg a református lelkipásztoroknak osztatlan fehér táblácska díszíti a mellét. A Magyarországi Evangélikus Egyházban az utóbbi néhány esztendőben a zsinat határozata alapján - hasonlóan német evangélikus testvéreinkhez - elterjedt a stóla (vállkendő) használata, melynek viselése ősi tradíciót elevenít fel. Aki a stólát visel(het)i az mindig a püspök által megbízott hivatalos egyházi tanítót jelképezi. Protestáns egyházak vallják az egyetemes papság elvét - ami azt jelenti, hogy nincs közbenjáróra szükség Isten és ember között, hiszen ezt kizárólag csakis Krisztus teheti meg -, de tanításbeli (hit és erkölcs) kérdésekben a püspök(ök) állásfoglalása a mérvadó, s a tanítás tisztaságára felügyelő "hivatalnoké", azaz a lelkészi hivatal vezetőjéé, a lutheránus papé... Ezért különösen is fontos az egyházi személyek hitvallásos állásfoglalása! (Azt már csak zárójelben írom - figyelmeztetésül minden lelkésznek, papnak, prédikátornak, magamat is ideértve -, hogy az Írás szerint a tanítók nagyobb ítélet alá esnek...)

A pap (jobb esetben lelki ember) tehát tanít. Templomban és házaknál -, akár interneten keresztül is... A közös (el)elgondolkodás reggeli alkalmai ezek, itt a lutheránus "cyber-tér"-ben. Ahogyan látod kedves Olvasóm, ma reggel került fel az 1000. áhitat, mely remélhetőleg ma is adott egy picinyke tanításbeli morzsát... Luther Márton a Kiskáté előszavában azt írja, hogy ő maga is a Káté tanulója akar maradni élete végéig. Hogyan lehetséges ez? Hiszen ő írta a kátét, nemde!? Luther nagyon jól tudta, hogy ismételni/újratanulni nem hiábavalóság, hanem életet újító erő... Ezért, ha ismerős gondolatokat, szófordulatokat találnál a jövőben is reggeli áhitataimban, akkor ne fordulj el, mondván ez már "régi igazság", hiszen bölcsek csak akkor vagyunk, ha régiből, s az újból is egyaránt előhozunk.

Megtisztelő figyelmeteket - országhatáron innen, s túl -, különösen is köszönöm! Isten áldja meg gazdagon csendes perceiteket, s olykor egy-egy sóhajos imát mondjatok el értem is, ahogyan én is imádkozom értetek minden nap!...