2017. október 31., kedd

„AMÍG”

„…tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig” (1Mózes 32:25)
A Biblia azt mondja: „Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki [az Úr angyala] tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig.” Amikor Isten úgy határoz, hogy valamit kezelni fog az életedben, úgy intézi, hogy egyedül maradj. Figyeld meg, Jákób ott maradt egyedül. Amikor műtétre van szükség, senki mást nem engednek be a műtőbe. Ilyenkor kezelni kell valamit, különben nem maradsz életben. Figyeld meg ezt is: „küzdött vele valaki, amíg…” (1Mózes 32:24 KJV). Lehet, hogy mások lemondanak rólad, de Isten nem. „…aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára” (Filippi 1:6). „Amíg” Jákóbból Izráel nem lesz, „amíg” a csalóból Isten harcosa nem lesz, amíg meg nem tanulsz úgy járni, úgy beszélni, úgy élni, hogy körülötted mindenki meglássa, hogy Isten megérintett. Isten nem fogja sokáig hagyni, hogy eléldegélj olyan dolgokkal, amiket korábban elnézett neked. Amikor kezdesz kifogyni az időből, meg fog küzdeni veled, és megmutatja, hogy így csak elpazarolod az életedet. Küzdeni fog veled meggondolatlan tetteid, szavaid, a könnyelmű viselkedésed miatt. Küzdeni fog veled hálátlanságod miatt, és segít, hogy meglásd, mennyi mindennel áldott meg. Küzdeni fog veled a kétségeid miatt, és azért, mert nem vagy hajlandó elkötelezni magad. Váltottál állást, lecserélted a kapcsolataidat, átmentél egy másik gyülekezetbe; mikor fogod engedni, hogy Isten elültessen valahová, ahol tartósan megmaradhatsz, és gyümölcsöt teremhetsz? Két „amíg” van ebben a történetben. Először: Isten küzdött Jákóbbal, amíg igent mondott. Másodszor: Jákób küzdött Istennel, amíg meg nem áldotta őt. Ekkor változott meg Jákób neve, ekkor ért véget múltja, és ekkor kezdődött el a jövője, melyet Isten oly rég eltervezett számára.


EZ CSAK PÉNZ


„Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van…” (Zsidók 13:5)

Sokan azt gondolják, hogy a munka célja az, hogy elegendő pénzt szerezzünk, és így többé ne kelljen dolgoznunk. Nem, ha a munkád nem nyújt beteljesedést számodra, akkor végül utálni fogod. Ez így van, akár sokat, akár keveset keresel. Maga a pénz nem elég értékes ahhoz, hogy rááldozd az életed.

John Ortberg írja: „Van egy barátom, aki üzletember. Már a hetvenes éveiben ját. Évekkel ezelőtt ott voltam a gyülekezetében, amikor ő prédikált, és fantasztikus üzenete volt. Az istentisztelet után beszélgettünk, és ezt mondta nekem: »Tudod, amikor fiatal voltam, mindig úgy éreztem, hogy lelkipásztori szolgálatba kellene állnom«. »Miért nem mentél?« - kérdeztem. Kiderült, hogy csupán a pénz tartotta vissza. Jól boldogult az üzleti világban, ezért nem követte azt, amiről úgy érezte, Isten elhívása az életében. Most anyagilag biztosított az élete – de kezd kifutni az időből. Ez csak pénz! Mind nehéz helyzetekbe bonyolódunk miatta, ébren hánykolódunk éjjel, fortyogunk, idegeskedünk, mesterkedünk, eladjuk a becsületünket, hogy kicsit többet szerezzünk belőle… és aggódunk amiatt, hogy valaki más elveszi tőlünk. Pedig csak pénz! Soha nem lehet ok arra, hogy ne kövessük Krisztust. Soha nem lehet ok arra, hogy ne tegyük, amire Ő hívott minket.”

Billy Graham találóan fogalmazott így: „Ha valaki a pénzügyi dolgokban egyenesen jár el, ez segít egyenesnek lennie az élet csaknem minden más területén is”. Semmi baj nincs azzal, hogy pénzt keresel és élvezed a hasznát, de ügyelj arra, hogy ne ess a pénz szerelmének rabságába!

Meglátni Istent a helyzetünkben

„…és én ennek örülök” (Filippi 1:18)


Amikor Pál azt írta: „az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja” (Filippi 1:12), akkor éppen börtönben volt, és ezt a helyzetet arra használta fel, hogy Jézusról beszéljen az embereknek. Tovább menve így folytatja: „ismertté lett az egész testőrségben… hogy Krisztusért viselem bilincseimet” (Filippi 1:13) Aztán rámutat arra, hogy: „testvéreink többsége fogságom körülményeiből bizalmat merítve félelem nélkül, bátran szólja Isten igéjét”(1:14). Pál még akkor is, amikor rájött, hogy vannak, akik csak azért hirdetik az evangéliumot, hogy neki gyötrelmet okozzanak, ezt mondta: „Mit számít? Az a fontos, hogy… akár jó, akár rossz indítékból, de Krisztust hirdetik. És én ennek örülök” (Filippi 1:18 NIV). Igazságtalanul tartóztatták le, durván bántak vele, a jövője bizonytalan volt, de Pál Isten kezét látta minden helyzetben. Ezért tudta azt mondani mindenben: „és én ennek örülök”. Micsoda szemléletmód! Micsoda hozzáállás!

Egy évszázaddal ezelőtt, egy bányaszerencsétlenség után Durham püspöke ezt mondta a gyászolóknak: „Nehéz megérteni, hogy Isten miért engedett megtörténni egy ilyen csapást. De mi ismerjük őt, bízunk benne, és minden rendbe fog jönni. Otthon van egy régi selyem könyvjelzőm, amelyet édesanyámtól kaptam. Ha a fonákját nézem, nem látok mást, csak összekuszált fonalakat… úgy néz ki, mint valami óriási tévedés. Azt gondolhatnánk, olyasvalaki készítette, aki nem tudta, hogy mit csinál. De ha megfordítom, és a színét nézem, akkor gyönyörűen ráhímezve ezeket a szavakat látom: AZ ISTEN SZERETET. Ma ezt a fonákjáról nézzük. Egy napon más nézőpontból látjuk majd, és meg fogjuk érteni.” Ha elkezdjük meglátni Istent a helyzetünkben, akkor ki tudjuk mondani: „és én ennek örülök”.


Ne dobd el a holnapot!


„Holnap csodákat tesz köztetek az Úr.” (Józsué 3:5)

A múltad tett azzá, ami ma vagy, de a jövőd tehet azzá, amit rád nézve Isten mindig is tervezett. Józsué egy olyan néphez szólt, melynek a múlja tele volt újra és újra ismétlődő kudarcokkal és Isten elleni lázadással. Isten, aki ellen sokszor olyan felháborítóan vétkeztek, bűnösnek nyilvánította, elítélte, megbüntette, de aztán mindig újra helyreállította őket. Bizonyára már régen el kellett volna szakadnia tőlük, megfosztva őket minden további áldástól. De „Józsué ezt mondta a népnek: Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az Úr”. Szenteld meg magad, igazodj újra Isten terveihez, és figyeld, hogy kezd el dolgozni az életedben! Mikor az ellenség már meggyőzött arról, hogy tekintve a te múltadat, még Isten sem tud mit kezdeni a jövőddel, Isten arra hív, hogy készülj fel, hogy meg tudjon áldani. Isten teljesen tudatában van a múltadnak, de sokkal inkább a jövődre összpontosít. Miért dobjuk el magunktól a holnapot, amikor olyan kétségbeesett szükségünk van rá? Amikor Jézus így kiáltott fel: „Elvégeztetett!” (János 19:30), tanítványai félreértették, és azt hitték mindennek vége. Ezért szétszéledtek, és egy olyan jövőről tűnődtek, amiről azt hitték, sohasem jön el. De Istennel minden vég egy új kezdet, és három nappal később egy angyal kihirdette a feltámadást és az új holnapot, amely minden hívő számára garantálja a jövőt. A múltadnak van vége! Ne add fel a holnapodat azzal, hogy emlékműveket állítasz a múltbeli kudarcaidnak! Ismerd el, valld meg és add át a múltad a megfeszített Krisztusnak! „Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az Úr!”
Hit...

A mai nap imádsága:
Istenem! Köszönöm a hit ajándékát! Ámen.



Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által... Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül.
Róm 3,23-24 és 28

Reformáció ünnepe van... 1517. október 31-ére emlékezünk, amikor is Luther Márton a "mindenszentek-halottaknapi" általános nagy népmozgás "hírvivő" lehetőségét is kihasználva kiszögelte a wittenbergi vártemplom ajtajára híressé vált 95 tételét. Luther nem egyházat akart alapítani, hanem az általánosan elterjedt egyházi visszaéléseket kívánta orvosolni, s vissza akart térni a régi jó, kezdeti rendhez.... A hatalom mámorában fürdő pápaság - gyakorlatilag erről szól a pápaság történelme - ezt nyilvánvalóan nem tűrhette. Luthert X. Leó pápa kiátkozza az Egyházból, birodalmi átok alá is vonja (szabadon megölhette bárki!), s ha a német választófejedelmek közül jónéhányan nem állnak Luther mellé, akkor máglyán végzi, mint Husz János... Amikor kiderült az "igazság" - s az sokszor fájdalmas - a pápa így kiáltott fel: "Mit merészel ez a tetves barát?!"...

Nos ez a "tetves barát" emberközelivé reformálta (vissza-alakította) az Isten-hitet. Kilenc év múlva a lutheranizmus életre-valóságát is bizonyítandó - ha élünk Isten kegyelméből - ünnepelni fogjuk az evangélikusok félezeréves jelenlétét a világban! Nemcsak jelentős, de szellemtörténetileg meghatározó állomás volt 1517. október 31.! Mit akart Luther? Amit mindenki más: emberi törvényeskedések nélküli őszinte hitet. A józan észnek ellentmondó, az Istentől eltávolító, egyértelműen nem biblikus, pápai hatalmi érdekeket védő, zsinati döntések eltörlését, az isteni kegyelem ingyen - s nem bűnbocsátó-cédulákhoz kötött - meghirdetését minden ember számára. Ez az igazság pedig így hangzik: "Az igaz ember hitből él." Habakuk próféta (Hab 2,2) és Pál apostol is ezt hirdeti, tanítja...

A hit nem teszi feleslegessé a jócselekedeteket, de amiben reménykedhet az ember, az nem a saját, hanem csakis az Isten jósága. Az ember ugyanis híjával van az Isten dicsőségének... Ennek a hiánynak világ-keserítő következményét láthatja tapasztalhatja minden kor embere!

A megváltott (krisztusi) ember azonban nem keseredik el, mert tudja, hogy Isten számára nemcsak rendkívül fontos mindenki, de "személyes" munkatársul is meghívja, hogy hirdesse Isten hatalmát, s szolgáló életével másokat is Isten dícséretére inspiráljon... Mert ettől szépül, s javul is egy kicsit az embervilág...



Távlatokért.


A mai nap imádsága:

Uram! Add életembe Jóságodat, hogy az igazság ösvényén járhassak, s kiszámíthatóvá váljak a Te Mennyei Országod, mások és önmagam számára is. Ámen.



A világosság gyümölcse csupa jóság, igazság és egyenesség.
Ef 5,9

Gyerekkoromban nyáron ettük a dinnyét, ősszel a szőlőt, télen pedig az almát. Manapság, amikor faluvá zsugorodott a Föld, asztalunkra került gyümölcsök nem jelzik megfelelően az idő múlását... Másképpen haladunk. A természet szívverését se érezzük, helyette az atomórák rezgése szabdalja életünket - nehezebb is lett a várakozás...

Várni márpedig kell. Ahhoz, hogy a fa gyömölcsöt hozzon, egy esztendőt, ahhoz hogy gyümölcsfáink termőre forduljnak éveket, ahhoz pedig, hogy gyermekeink emberré váljanak - évtizedeket. A természet Isten-alkotta rendje, hogy a növényeknek napfényre van szükségük, a gyümölcsérésre a sötétség és a hideg alkalmatlan. De így van ez az emberek életében is. A családi meleg hiánya miatt didergő lelkecskék egy-két évtized múlva nem egyszer olyan gyümölcsöt hoznak életükben, ami kicsi, kukacos és félig rohadt... Kell az Isten Világossága, hogy helyesen fejlődjék a gyermek, s érett szép gyümölcsöt hozzon élete, Istennek és hazának hasznára, szülőknek örömére. A gyümölcsök egyértelműek, nem összetéveszthetőek, mindenki számára jól láthatóak: jóság, igazság és egyenesség.

Gyakran elbizonytalanodunk, s azt gondoljuk: Hiába a buzgó jóság, ha gonoszság gyorsabban "reprodukálja" magát... A jóság nem csak gyümölcs, ami táplál, hanem jel is egyben. Jel mindenki számára, hogy érdemes küzdeni, érdemes nagyobb távlatokban gondolkodni. Az igazságból is sokkal kevesebb van, mint igazságtalanságból, de ne feledjük Jézus szavait: egy kevéske só az egész levesnek ízt ad. Az egyenesség kiszámíthatóságot jelent. Talán ez a legnagyobb rákos daganat korunk társadalmának testében. Nincs kiszámíthatóság... nem a politikában, nem a kisközösségekben, nem a párkapcsolatokban, hanem az egyes emberben. Aki Istennel nem számol, az nem számol az Isten törvényével sem. Aki csak magával számol, az önzővé és kibírhatatlanná válik - idővel, a maga számára is. A jó hír azonban ott cseng szívünkben lelkünkben: az Isten Világossága közénk jött, s bennünk lakozik, s mi Őbenne, ha végre elhisszük már Őt, s számolunk Vele...



Választásaink...


A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Sokszor nehéz helyzetben találom magamat... Magam sem tudom, hogy mit válasszak, mert mást diktál az értelmem, s megint mást a szívem. Egyedül oly nehéz a választás! Kérlek Téged, segíts nekem! Adj nekem bátorságot és bölcsességet döntéseimhez, apró jeleket, hogy ne csak tudjam, de érezzem is, hogy Te mindig velem vagy minden utamon! Ámen


Előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot.
Válaszd hát az életet!
5 Móz 30,19

Segíts magadon, s az Isten is megsegít! - mondják sokan, azaz ha te nem teszel semmit, akkor nem történik változás. Sokan ebből (is) azt a következtetést vonják le, hogy Isten alapviszonya teremtett világához a passzivitás. Ez amolyan deista elképzelés, hogy ti. megteremtette a világot, aztán magára hagyta... Sokan gondolják, Isten csak fikció, elképzelés, kitalált történet. Richard Dawkins angol biológus, a 70-es évek közepe óta világsikernek örvendő "Önző gén" szerzője, újabb nagy vitákat kiváltó könyvvel állt elő. Isteni téveszme c. könyvében tudatosan provokatív, és " hitet tesz" az ateizmus, mint bátran vállalható, tisztességes álláspont mellett. Sok érdekes, tudományos magyarázatával kapcsolatban csak egyetlen baj van: elfelejti, hogy a vallás lényege nem azonos a tudomány céljával, azaz a vallás nem "általában" akar választ adni, hogy milyen a leginkább vállalható egyetemes világkép, hanem az individuum, az egyes ember, azaz az "Én" helyzetére akar megnyugató válaszokat adni. A saját sorsunk esendőségének (betegség, veszteség, mindenféle hiány és egyéb nyomorúság) felvállalása - ha nem is megértése, de megnyugtató integrálása a hétköznapokba -, a cél mindazok számára, akik a beteljesületlen kívánságok ellenére, teljes életet szeretnének élni.

Ehhez nyújt kiváló segítséget a Biblia. Evangélikus tradíciónk lényege a dogmanélküliség, s a szabad gondolkodás a jézusi szeretetben. Nyilvánvalóan egyszerűbb azt mondani: "Ez így van, aki ezt nem így gondolja - kizárjuk!" (Korábban a megégetés veszélye is leselkedett az ilyen eretnekekre...) Persze ma is vannak, akik képtelenek elviselni a másfajta gondolkodást. Olvasom, Afrikában a "jó muzulmánok" nagy gumiabroncsba gyömöszöltek keresztényeket, benzinnel leöntötték őket, majd meggyújtották őket... válaszul egy jelentéktelen újság Mohamed-karikatúráira. Nem katolikus "találmány" tehát az inkvizíció, hanem génjeinkbe ivódott ősrégi készség, letörölni a másikat a vita színpadáról. Létünk ilyen: Istentől kapott szabadságunkba benne foglaltatik nemcsak a jó, de a rosz választásának is a lehetősége.

Élet és halál, áldás vagy átok? A választás olyan egyszerűnek tűnik, mégsem az. Amíg az életért folyamatosan küzdeni kell, addig a halálért semmit nem kell tennünk, csak el kell engednünk magunkat... s már gurulunk is lefelé az elmúlás lejtőjén. Közvetlen környezetünkben is akadnak bizonyára olyanok, akik már rég feladták, már jóideje nem küzdenek. "Minek is? Nekem már úgyis mindegy!" - magyarázzák tönkrement életüket. Az elveszettség érzése azonban soha nem a sikertelenségből táplálkozik, hanem a magányból. Abból, hogy nincs "se ember, se isten", akivel megoszthatnánk gondolatainkat.

Az élet lényege, hogy folyamatosan választanunk kel - kis és nagy dolgokban. Isten napról napra elénk adja a lehetőségeket, s a Tőle kapott szabadságunkban mi pedig választunk. Válasszuk azért az életet! - mégha ez a nehezebb is. Hiszen megtapaszaltuk: itt az áldás van, azaz a nyugalom, amott pedig az átok, azaz a békétlenség...
Céllal vagyunk itt!

"Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (Efézus, 2:10)

Isten olyan szolgálatra hív téged, amely minden képzeleted felülmúlja. Azért születtél meg erre a földre, hogy eszköz légy Isten kezében.

Nem csak ezért teremtett meg, hogy fogyassz és elhasználj dolgokat: ételt, levegőt és hogy helyet foglalj. Isten arra tervezett el Téged, hogy változást hozz az életeddel. Azért teremtett, hogy hozzáadj az élethez a földön, és ne csak elvegyél belőle. Isten azt szeretné, ha valamit vissza is tudnál adni.

A Biblia azt mondja, hogy "Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (Ef.2:10)

Ezek a "jó cselekedetek" a te szolgálatod a világ felé. Ahányszor mások felé szolgálsz, bármilyen módon teszed is, olyankor igazából az Urat szolgálod és eleget teszel annak, amire Isten elrendelt Téged. (Kol.3:23-24, Máté 25:34-45, Ef. 6:7)

Az, amit Isten Jeremiásnak mondott, az rád nézve is igaz: "Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek."(Jer.1:5)

Amikor a legtöbben arra gondolnak, hogy "népek prófétájává" tesz embereket az Úr, akkor egyből papokra, pásztorokra, illetve hivatásos papságra asszociálnak, pedig az Úr azt mondja, hogy valójában az ő családjának minden egyes tagja Őt szolgálja. A Bibliában az a két szó, hogy "szolga" és "lelki munkás" szinonimák, épp úgy, mint a szolgálat és a lelki munka. Ha keresztény vagy, akkor te egyben már lelki munkás is vagy, és amikor szolgálsz akkor azáltal Őt hirdeted.

Gondoltál már valaha arra, hogy Isten miért nem visz fel minket egyből a mennybe, amint elfogadjuk a kegyelmét? Miért hagyja, hogy itt éljünk, ebben az elesett világban? Azért hagyja, hogy itt éljük tovább az életünket, hogy beteljesítsük az Ő akaratát. Ha már megváltott vagy, Isten fel akar Téged használni. Az Úr szolgálatot készített számodra a gyülekezetben és missziót a világ felé.


Beszéljünk róla

* Van bármi is, ami visszatart attól, hogy elfogadd azt, hogy Isten Téged szolgálatra hívott el?
* Mit gondolsz, Isten milyen feladatot adott Neked a szolgálatban, amihez tudod, hogy szükséged lesz az Ő segítségére és erejére ahhoz, hogy teljesíteni tudd?








Jézushoz hasonlóvá lenni - ez legyen a célod!

"Újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett." (Efézus 4:23-24)

Isten végső célja a földi életeddel nem az, hogy kényelemben töltsd el azt, hanem hogy a jellemed fejlessze. Azt akarja, hogy szellemi értelemben éretté válj, hogy hasonlóvá válj Krisztushoz.

Ahogy az előtted álló céltudatosan eltervezett tíz évedre tekintesz, ne feledkezz meg arról, hogy Isten terve kezdetektől fogva az volt, hogy az Ő fiához, Jézushoz hasonlóvá válj. Ez kell, hogy az életcélod legyen. Isten a teremtésen keresztül kinyilvánította ezt a szándékát: "Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá." (1Mózes 1:26)

Az egész teremtett világban csak az emberi lények mondhatják el magukról, hogy "Isten képmására " lettek megalkotva. Ez hatalmas kiváltság, amely méltóságot ad nekünk. Nem érthetjük meg ugyan teljes egészében, mit is jelent ez, de néhány vonatkozását ennek:

* Istenhez hasonlóan mi is szellemi lények vagyunk - a szellemünk örökéletű, és a földi létezésünk után is fennmarad.
* Intellektuális lényekként képesek vagyunk a gondolkodásra, arra, hogy megítéljünk helyzeteket és dolgokat, és képesek vagyunk a problémamegoldásra.
* Istenhez hasonlóan kapcsolatokban élünk: valódi szeretet tudunk adni és elfogadni.
* Képesek vagyunk az erkölcsi ítéletre: meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól - és ezáltal felelősséggel tartozunk Isten felé.

A Biblia rámutat arra, hogy nem csak a hívők, hanem minden emberi lény részben magán hordozza Isten képmását - ezért helytelen dolog a gyilkosság és az abortusz. (1 Mózes 6:9; Zsoltárok 139:13-16; Jakab 3:9)

Ez az isteni képmás az emberekben azonban töredékes, tönkretette és eltorzította azt a bűn. Ezért küldte el Isten Jézust, hogy helyreállítsa azt a képmást, amit elvesztettünk. Mit is jelent Isten teljes képmása és hasonlatossága? Olyannak lenni, mint Jézus! A Biblia azt mondja, hogy Jézus "az Isten képmása", "a láthatatlan Isten képe", "Isten dicsőségének a kisugárzása". (2Kor 4:4; Kolossé 1:15; Zsidók 1:3).

Az emberek gyakran használják az "amilyen az apa, olyan a fiú" mondást a családon belüli hasonlóság kifejezésére. Engem örömmel tölt el, amikor az emberek észreveszik a tulajdonságaimat a gyermekeimben. Isten is azt akarja, hogy a gyermekei az Ő képmását viseljék és hozzá hasonlóak legyenek. A Biblia így beszél erről: "Öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett." (Efézus 4:24)

Hadd legyek teljesen egyértelmű: te magad soha nem leszel Isten, vagy akárcsak egy isten. Ez a gőgös hazugság a Sátán legrégebbi kísértése. Ádámnak és Évának is azt ígérte, hogy ha az ő tanácsát követik, akkor "olyanok lesznek, mint Isten" (1Mózes 3:5).

Számos vallás és New Age-es filozófia még mindig ezt a régi hazugságot próbálja elhitetni, hogy istenek vagyunk, vagy istenek lehetünk. A istenné válás iránti vágy bukkan fel bennünk minden alkalommal, amikor megpróbáljuk irányításunk alatt tartani a körülményeket, a jövőnket, vagy a bennünket körülvevő embereket.

De mi teremtmények vagyunk, és soha nem válunk Teremtővé. Isten nem azt akarja, hogy te isten legyél. Azt akarja, hogy hozzá hasonlóvá válj, felvéve az ő értékeit, beállítottságát és jellemét. Ahogy a Biblia fogalmaz: "öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett." (Efézus 4:22).

Isten végső célja a földi életeddel nem az, hogy kényelemben töltsd el azt, hanem hogy fejlődjön a jellemed. Azt akarja, hogy szellemi értelemben éretté válj, hogy hasonlóvá válj Krisztushoz. Jézushoz hasonlónak lenni nem azt jelenti, hogy elveszíted a saját személyiségedet, vagy öntudatlan klónná változol. Isten különlegesnek teremtett, ezért egészen bizonyosan nem akarja az egyediségedet elvenni.

Mi a Jó Hír?

„Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe.”
(Róma 1:17)

„A Jó Hír megmutatja, Isten hogyan teszi igazzá az embereket önmagával – ez hittel kezdődik és hittel végződik.” (NCV – fordítás)

A Jó Hír az, hogy ha Isten kegyelmében bízunk, amely Jézus Krisztus munkája által megment minket, akkor a bűneink meg vannak bocsátva, életcélt kapunk és ígéretet egy mennyei otthonra.

Isten senkit sem teremtett úgy, hogy ne szeretné. Mindenki fontos számára. Mikor Krisztus kitárta kaját a kereszten, azzal ezt mondta: „Látod, ennyire szeretlek!” A Biblia ezt mondja: „A Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy egy meghalt mindenkiért…” (2.Korinthus 5:14a)

Törődnünk kell a nem hívőkkel, mert Isten törődik velük. A szeretet nem enged más választást. A Biblia azt mondja: „A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet.” (1.János 4.18)


A szülő befut az égő házba, hogy mentse a gyermekét, mert a gyermeke iránti szeretete nagyobb, mint a félelme. Ha félsz megosztani a Jó Hírt azokkal, akik körülötted vannak, kérd Istent, hogy töltse be a szíved szeretettel irántuk.

A Biblia azt mondja: „Nem azt akarja [az Isten], hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” (2.Péter 3:9b)

Mit vagy kész tenni azért, hogy az ismerőseid a Mennybe jussanak?

* Meghívod őket a gyülekezetbe?
* Megosztod velük megtérésed történetét?
* Meghívod őket egy étkezésre?
* Imádkozol értük minden nap, míg meg nem térnek?

Ne hagyd ki a lehetőségeket, amiket Isten ad neked. A Biblia azt mondja: „Bölcsen viselkedjetek a kívül állók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel!” (Kolossé 4:5)