Adj hálát!
„Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért…” (Zsoltárok 107:8)
A zsoltáros írja: „Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért”. A hálás lelkület döntés kérdése, nem függ az adott helyzettől. A hozzáállás ugyanúgy megválasztható, mint az, hogy mit együnk, vagy milyen ruhát vegyünk fel. Annyi minden van, amiért hálásak lehetünk. „Igen, de van annyi sok minden is, amiért panaszkodhatunk” – mondod. Pontosan ez a lényeg – te döntöd el, melyiket választod! Robinson Crusoe 27 évig élt hajótöröttként egy szigeten. Most nézzük meg képzeletbeli naplóját, nevezzük el bejegyzéseit panaszlistának és hálalistának. Panasz: „Itt ragadtam egy lakatlan szigeten, minden remény nélkül.” Hála: „Nem fulladtam meg, mint a többiek a hajóról.” Panasz: „Nincsenek ruháim.” Hála: „Meleg éghajlaton vagyok, ha lennének ruháim, se viselném őket.” Panasz: „Nem tudom megvédeni magam az emberektől vagy vadállatoktól.” Hála: „Nem láttam erre egyetlen olyan állatot sem, mint amilyeneket Afrika partjainál, melyek bánthatnának. Mi lenne velem, ha ott ért volna a hajótörés?” Panasz: „Nincs kivel beszélgetnem.” Hála: „Isten úgy rendelte, hogy a hajónk partközelbe jutott, így rengeteg szükséges dolgot meg tudtam menteni, amik segítenek ellátni magam, amíg csak élek.” Nagy erő van ezekben a szavakban! Ha meg tudod ragadni, és gyakorlatba tudod ültetni őket, megőriznek attól, hogy ahhoz az ószövetségi pusztai klubhoz csatlakozz, melyet „a zúgolódók” néven ismerünk. A hozzáállásod egyszerűen a döntéseden múlik. Nem fantáziavilág az, ha a jó dolgokra összpontosítunk az életben, hanem bölcsesség!
A zsoltáros írja: „Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért”. A hálás lelkület döntés kérdése, nem függ az adott helyzettől. A hozzáállás ugyanúgy megválasztható, mint az, hogy mit együnk, vagy milyen ruhát vegyünk fel. Annyi minden van, amiért hálásak lehetünk. „Igen, de van annyi sok minden is, amiért panaszkodhatunk” – mondod. Pontosan ez a lényeg – te döntöd el, melyiket választod! Robinson Crusoe 27 évig élt hajótöröttként egy szigeten. Most nézzük meg képzeletbeli naplóját, nevezzük el bejegyzéseit panaszlistának és hálalistának. Panasz: „Itt ragadtam egy lakatlan szigeten, minden remény nélkül.” Hála: „Nem fulladtam meg, mint a többiek a hajóról.” Panasz: „Nincsenek ruháim.” Hála: „Meleg éghajlaton vagyok, ha lennének ruháim, se viselném őket.” Panasz: „Nem tudom megvédeni magam az emberektől vagy vadállatoktól.” Hála: „Nem láttam erre egyetlen olyan állatot sem, mint amilyeneket Afrika partjainál, melyek bánthatnának. Mi lenne velem, ha ott ért volna a hajótörés?” Panasz: „Nincs kivel beszélgetnem.” Hála: „Isten úgy rendelte, hogy a hajónk partközelbe jutott, így rengeteg szükséges dolgot meg tudtam menteni, amik segítenek ellátni magam, amíg csak élek.” Nagy erő van ezekben a szavakban! Ha meg tudod ragadni, és gyakorlatba tudod ültetni őket, megőriznek attól, hogy ahhoz az ószövetségi pusztai klubhoz csatlakozz, melyet „a zúgolódók” néven ismerünk. A hozzáállásod egyszerűen a döntéseden múlik. Nem fantáziavilág az, ha a jó dolgokra összpontosítunk az életben, hanem bölcsesség!
Sebhelyek
„Ha nem látom… és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét… nem hiszem.” (János 20:25)
Az Odüsszeiában hazatérésekor Odüsszeusz öregembernek álcázza magát, és családja nem ismeri fel őt. Aztán öreg dajkája meglát egy sebhelyet, amelyet Odüsszeusz még gyermekkorában szerzett. Addig, míg azt meg nem látta, még ő sem ismerte fel. Amikor Tamás meghallotta, hogy Jézus él, ezt mondta: „Nem hiszem el, amíg meg nem érintem ujjammal a szegek helyét” (János 20:25 NCV). Jézus sebhelyei bizonyították, hogy keresztre feszítették őt, és feltámadt. Amikor Tamás meglátta őket, így kiáltott fel: „Én Uram, és én Istenem!” (János 20:28). Ez az első hely, ahol a Szentírás feljegyzi, hogy egy tanítvány Jézust Istennek nevezte, és ez a kijelentés sebei láttán hangzott el. Mindannyian hordozunk sebeket. Dr. Will Willimon mondja: „Van egy barátom, aki életét árvaházban töltötte. Az anyja vitte oda, amikor még kisfiú volt, otthagyta egy nagy cédrusfa alatt, azt mondta, hogy délután visszajön érte, de nem jött. A fiú ma már középkorú férfi. Egyszer megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk, de én késtem… Mire odaértem, teljesen feldúltan találtam, fel-alá járkálva, verejtékben fürödve, láthatóan nyugtalanul… Később ezt mondta: »Nem tehetek róla. Rettenetesen felzaklat, ha egy barátom késik, mert az anyám annak idején otthagyott várakozni… és sohasem tért vissza.« Már felnőtt… de még mindig viseli a sebhelyet… Neked is vannak sebeid, némelyik látható, némelyik nem látható, némelyik az idő elteltével egyre feltűnőbbé válik. A Feltámadt Krisztusnak szintén voltak sebei, hogy bizonyítsák irántad való szeretetét. Ha nem ismered őt, vagy ha, mint Tamás, nem vagy biztos a hitedben, neked is meg fogja mutatni sebeit „…hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében” (János 20:31).
Az Odüsszeiában hazatérésekor Odüsszeusz öregembernek álcázza magát, és családja nem ismeri fel őt. Aztán öreg dajkája meglát egy sebhelyet, amelyet Odüsszeusz még gyermekkorában szerzett. Addig, míg azt meg nem látta, még ő sem ismerte fel. Amikor Tamás meghallotta, hogy Jézus él, ezt mondta: „Nem hiszem el, amíg meg nem érintem ujjammal a szegek helyét” (János 20:25 NCV). Jézus sebhelyei bizonyították, hogy keresztre feszítették őt, és feltámadt. Amikor Tamás meglátta őket, így kiáltott fel: „Én Uram, és én Istenem!” (János 20:28). Ez az első hely, ahol a Szentírás feljegyzi, hogy egy tanítvány Jézust Istennek nevezte, és ez a kijelentés sebei láttán hangzott el. Mindannyian hordozunk sebeket. Dr. Will Willimon mondja: „Van egy barátom, aki életét árvaházban töltötte. Az anyja vitte oda, amikor még kisfiú volt, otthagyta egy nagy cédrusfa alatt, azt mondta, hogy délután visszajön érte, de nem jött. A fiú ma már középkorú férfi. Egyszer megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk, de én késtem… Mire odaértem, teljesen feldúltan találtam, fel-alá járkálva, verejtékben fürödve, láthatóan nyugtalanul… Később ezt mondta: »Nem tehetek róla. Rettenetesen felzaklat, ha egy barátom késik, mert az anyám annak idején otthagyott várakozni… és sohasem tért vissza.« Már felnőtt… de még mindig viseli a sebhelyet… Neked is vannak sebeid, némelyik látható, némelyik nem látható, némelyik az idő elteltével egyre feltűnőbbé válik. A Feltámadt Krisztusnak szintén voltak sebei, hogy bizonyítsák irántad való szeretetét. Ha nem ismered őt, vagy ha, mint Tamás, nem vagy biztos a hitedben, neked is meg fogja mutatni sebeit „…hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében” (János 20:31).
Szállj ki a hajóból az Úrért!
„Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az… belevetette magát a tengerbe.” (János 21:7)
Miután a tanítványok egész éjszaka halásztak, de nem fogtak semmit, Jézus ezt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok!” – és így 153 halat fogtak. Így működik ez; Jézus szól egy szót, és hirtelen minden sokkal jobbra fordul. Azután ezt olvassuk: „Ekkor odaszólt Péterhez az a tanítvány, akit Jézus szeretett: Az Úr az! Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az… belevetette magát a tengerbe” (János 21:7) és egyenesen odament Jézushoz. Figyeld meg, Péternek döntenie kellett, hogy otthagyja a halakat, és Jézushoz megy, vagy ott marad, és élvezi mindazt, amiért keményen megdolgozott. Ez egy olyan próba, amivel mindannyian szembesülünk, amikor elérjük az életben magunk elé kitűzött célokat, amikor a hálónk tele van, amikor végre „megcsináltuk”. A kérdés az, hogy ott maradunk-e őrizni az áldásainkat, vagy kiszállunk a hajóból az Úrért, és teljesen elkötelezzük magunkat Neki? Pál röviden említi sikeres pályafutását: „…Benjámin törzséből származom… vallásom védelmezője voltam… a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen…” (Filippi 3:3-6 TM). Igazán szép karrier, Pál benne volt a „Ki Kicsodá”-ban! De hallgasd csak meg, mit mond most: „Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért… Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem” (Filippi 3:7-8). Pál felismerte, hogy az igazi identitást nem az elért eredmények adják, hanem a Jézussal való kapcsolat. Te is így érzed? Azon az éjszakán talán úgy tűnt, hogy Péter mindent elvesztett, de amikor kiért a partra, ott találta Jézust, aki éppen azzal volt elfoglalva, hogy halat sütött! Bármire is van szükséged, az Istennek megvan. Bármit is adsz fel, Ő sokszorosan vissza fogja fizetni. Bármi is az, amit hajlandó vagy otthagyni, végül meghatározza, hogy Isten mit bízhat rád.
Miután a tanítványok egész éjszaka halásztak, de nem fogtak semmit, Jézus ezt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok!” – és így 153 halat fogtak. Így működik ez; Jézus szól egy szót, és hirtelen minden sokkal jobbra fordul. Azután ezt olvassuk: „Ekkor odaszólt Péterhez az a tanítvány, akit Jézus szeretett: Az Úr az! Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az… belevetette magát a tengerbe” (János 21:7) és egyenesen odament Jézushoz. Figyeld meg, Péternek döntenie kellett, hogy otthagyja a halakat, és Jézushoz megy, vagy ott marad, és élvezi mindazt, amiért keményen megdolgozott. Ez egy olyan próba, amivel mindannyian szembesülünk, amikor elérjük az életben magunk elé kitűzött célokat, amikor a hálónk tele van, amikor végre „megcsináltuk”. A kérdés az, hogy ott maradunk-e őrizni az áldásainkat, vagy kiszállunk a hajóból az Úrért, és teljesen elkötelezzük magunkat Neki? Pál röviden említi sikeres pályafutását: „…Benjámin törzséből származom… vallásom védelmezője voltam… a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen…” (Filippi 3:3-6 TM). Igazán szép karrier, Pál benne volt a „Ki Kicsodá”-ban! De hallgasd csak meg, mit mond most: „Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért… Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem” (Filippi 3:7-8). Pál felismerte, hogy az igazi identitást nem az elért eredmények adják, hanem a Jézussal való kapcsolat. Te is így érzed? Azon az éjszakán talán úgy tűnt, hogy Péter mindent elvesztett, de amikor kiért a partra, ott találta Jézust, aki éppen azzal volt elfoglalva, hogy halat sütött! Bármire is van szükséged, az Istennek megvan. Bármit is adsz fel, Ő sokszorosan vissza fogja fizetni. Bármi is az, amit hajlandó vagy otthagyni, végül meghatározza, hogy Isten mit bízhat rád.
TŰZ ÉS SZAPPAN
„… mint az ötvösök tüze, és mint a ruhatisztítók lúgja.” (Malakiás 3:2)
A szappan a külsőt tisztítja, a tűz a bensőt. Szentlelke pedig mindkettőt! Ha vétkeztél, bánd meg! Mély bűnbánat mély tisztulást hoz. Ne érezd rosszul magad amiatt, hogy rosszul érzed magad, sőt örülj neki! Örülj, hogy lelkiismereted még mindig érzékeny és figyel Istenre! Egy dolog van, amit sosem hallanál szívesen: az, amit Isten Efraimnak mondott: „Bálványokhoz szegődött Efraim: hadd tegye!” (Hóseás 4:17). Az, hogy Isten megítéli a bűneidet, bizonyítéka annak, hogy szeret. Isten meg tudja bocsátani bűnödet, de nem tudja elnézni. A be nem vallott bűn elszakít tőle. A bűnbocsánat több, mint csupán menekülni a bűnért járó büntetéstől, a bűnbocsánat helyreállítja a szövetséget Istennel. Azt mondod: „Nem fog Isten ráunni és belefáradni, hogy újra meg újra vétkezem, majd megvallom?” Ha Jézus azt mondta Péternek, hogy bocsásson meg atyjafiának „hetvenszer hétszer”, akkor gondolod, hogy érted kevesebbet tenne? A Biblia azt mondja: „Jöjjetek, szálljunk vitába! – mondta az Úr. Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.” (Ézsaiás 1:18). Ha vétkezel, és megpróbálsz elrejtőzni Isten elől, azzal csak hosszabbítod gyötrelmedet. Tehát abban a pillanatban, hogy tudatára ébredtél a bűnnek, valld meg, így nyersz bizonyosságot arról, hogy Isten megbocsátott. A bűnvallás nem azt jelenti, hogy vesztes vagy, hanem azt, hogy tanulsz. Alexander Pope mondta: „Az embereknek sohasem kellene szégyellnie elismernie, ha valamit rosszul csinált, ez egész egyszerűen csak annyit jelent, hogy ma bölcsebb, mint tegnap volt.”
A szappan a külsőt tisztítja, a tűz a bensőt. Szentlelke pedig mindkettőt! Ha vétkeztél, bánd meg! Mély bűnbánat mély tisztulást hoz. Ne érezd rosszul magad amiatt, hogy rosszul érzed magad, sőt örülj neki! Örülj, hogy lelkiismereted még mindig érzékeny és figyel Istenre! Egy dolog van, amit sosem hallanál szívesen: az, amit Isten Efraimnak mondott: „Bálványokhoz szegődött Efraim: hadd tegye!” (Hóseás 4:17). Az, hogy Isten megítéli a bűneidet, bizonyítéka annak, hogy szeret. Isten meg tudja bocsátani bűnödet, de nem tudja elnézni. A be nem vallott bűn elszakít tőle. A bűnbocsánat több, mint csupán menekülni a bűnért járó büntetéstől, a bűnbocsánat helyreállítja a szövetséget Istennel. Azt mondod: „Nem fog Isten ráunni és belefáradni, hogy újra meg újra vétkezem, majd megvallom?” Ha Jézus azt mondta Péternek, hogy bocsásson meg atyjafiának „hetvenszer hétszer”, akkor gondolod, hogy érted kevesebbet tenne? A Biblia azt mondja: „Jöjjetek, szálljunk vitába! – mondta az Úr. Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.” (Ézsaiás 1:18). Ha vétkezel, és megpróbálsz elrejtőzni Isten elől, azzal csak hosszabbítod gyötrelmedet. Tehát abban a pillanatban, hogy tudatára ébredtél a bűnnek, valld meg, így nyersz bizonyosságot arról, hogy Isten megbocsátott. A bűnvallás nem azt jelenti, hogy vesztes vagy, hanem azt, hogy tanulsz. Alexander Pope mondta: „Az embereknek sohasem kellene szégyellnie elismernie, ha valamit rosszul csinált, ez egész egyszerűen csak annyit jelent, hogy ma bölcsebb, mint tegnap volt.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése