Életnek kenyere...

A mai nap imádsága:

Uram! Add meg nekünk mindennapi kenyerünket és munkáld lelkünk békességét, hogy ne tiltakozzunk, ha kihívások terhe nyomja vállunkat! Ámen

Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem."

Jn 6,51
   

Aki kicsit is elgondolkodott a kereszténység lényegén, az hamar beláthatta, hogy a jézusi tanítás szétfeszíti az Ószövetség kereteit. Abban a bizonyos "sötét középkorban", amikor a hatalmi Egyház élet és halál ura volt és még az emberek gondolatait is szabályozni kívánta, s tekintélyének erejével döntötte el, hogy a Föld az bizony "lapos palacsinta", akkor nem volt kérdés, hogy a világ az a Biblia első lapjain kezdődik, s az utolsó lapjain ér véget... Aki nem akarta elfogadni, hogy a Szentírás az a világ forgatókönyve, azt könnyen megégették.

Manapság, amikor 'kitágult a világ', s olyat is tudunk, amit korábban nem, akkor sokmindent újra kell fogalmaznunk és/vagy át kell kereteznünk. A "Mert ez is meg van írva a Bibliában!" klasszikus fundamentalista érvélést nem egyszerűen csak megmosolyogják, de a gondolkodó ember elszomorodik... Itt tartunk a 21. században! Egyik hivatkozik a Koránra, a másik a Bibliára, a harmadik az ősi iratokra -, de aki a saját kedvenc fájától nem látja az erdőt, annak hiába magyarázzák, hogy az erdőn túl is vannak újabb erdők... Abban az egyben mindenkinek igaza van, hogy az ÚRIsten napja mindenkire egyformán süt... abban viszont nagy az ellentmondás, ha valaki azt bizonygatja: az enyémre süt, de a tiedre nem!

Jézus tanításának isteni voltát kor-szerűsége is bizonyítja. A Mester ugyanis azokkal a kérdésekkel foglalkozik, melyek minden embert foglalkoztatnak - függetlenül attól, hogy tud-e írni vagy olvasni vagy éppen repülőgépen száguldva a magas égben internetezik. Aki embernek született, s megkapta a gondolkodás ajándékát, azt komolyan érdekli nemcsak a saját sorsa, de a kisközösségé is, akikért küzd, s a nagyobbé is, amelyikben él, létezik. Az ilyen ember képes belátni, hogy az Isten mindenkori igazsága a szeretet aktuális igazsága...

Táplálékra szükségünk van, ha nem eszünk, akkor elpusztulunk. A kenyér - ami nem egyszerűen alapvető élelmiszer, hanem a táplálék szimbóluma -, nemcsak a testi szükségleteinkre utal, de a lelkiekre is. Szükségünk van mennyei táplálékra: kell nekünk az Isten biztatása, a Benne való elrejtőzés, a védettség, a nyugalom titokzatos megélése... Az Isten gondviselése - mondjuk erre. Amilyen magától értődően szeljük meg a kenyeret, s emeljük a szánkhoz, ugyanolyan természetességgel kell naponta fogadnunk a Gondviselést is. Egyszer így, másszor pedig úgy nyilvánul meg az Isten szeretete, de valahogyan mindig valóság lesz.

Enélkül nincs igazi közösség, nincs kiteljesedés, nincs személyes boldogság se. Ezért a hívő ember naponta harcolja a hit nemes harcát, keresi a közösséget Teremtőjével, hogy újra és újra átélje az isteni szeretet felfoghatatlanságát.. Ez az az erő, amely egyedül képes átemelni oda, abba a másik világba, melyet csak dadogva merünk/tudunk kimondani, mert meghalad minden emberi elképzelést, amit elkészített az Isten mindazoknak, akik Hozzá menekülnek: az örök életet...

Elhordozás...

A mai nap imádsága:
Uram! Hordozz, hogy terhet tudjak viselni én is! Ámen

   

Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved.
1 Pt 2,19

Nincs ember, aki ne szenvedne, a szenvedésből mindenki megkapja a "maga részét". Előbb vagy utóbb, testiekben vagy lelkiekben, de az Isten mindenkinek megadja, amit szánt. Így van ez rendjén - bűnösök vagyunk! Bár ezt a fajta egyszerű érvelést a régiek jobban értették, mint korunk embere, mégis megállapítható: szenvedéseink közül azok a legfájdalmasabbak, amiket mi magunk okozunk.

Sokszor kell elszenvednünk sérelmeket, meg is visel ez minket alaposan. Vannak helyzetek bőven, amikor jól tudjuk: igazunk van, de igazunknak nem tudunk érvényt szerezni... Igénk mégsem ezekről a helyzetekről szól. Amikor magunknak okoztuk vagy okozzuk a bajt, Isten akkor is mellénk áll, velünk van, segít - de ez nem az a kegyelmi állapot, amiről Péter apostol ír. Amikor saját "butaságunk" terhe nyom, amikor életvezetési hibáink következményének súlya alatt "nyögünk", s mindeközben Isten megsegít minket - mert a "rosszból is a jót hozza elő - ez még nem a "kegyelmi állapot", ez egyszerűen csak Isten gondviselő szeretetének megnyilvánulása... Lehajol a bűnös emberhez, mert szereti az embert, nagyon szereti...

A kegyelmi állapot az egészen más. Amikor valaki "Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket." - az az igazi kegyelem. Amikor valaki Isten ügyéért szenved hátrányokat, megkülönböztetést. Amikor nyilvánvaló, hogy a jó ügyet szolgálja valaki, az embert menti, a közösséget igyekszik óvni, s építeni, amikor nem kérdés, hogy tevékenységével vagy szavaival az adott közösséget emeli - s ennek ellenére csak megvetés, hátrány, szenvedés jut neki osztályrészül. Természetesen nem lehet azonosítani a keresztény ember ilyetén szenvedését a Krisztuséval, de hasonlítani lehet hozzá, ezért is vagyunk, ezért is neveznek minket krisztuskövetőknek, azaz keresztényeknek. A keresztény ember tudja: Az igazi terhet mindig a Krisztus hordozza, s ha egy darabig cirénei Simonokká is válunk/válhatunk, kereszthordozásunk méltóságának biztosítéka nem a mi hitünk, csakis egyedül Krisztus kegyelme.

Ha valaki igazságtalanul szenved, az erőt ad az elviseléséhez, de ha valaki alapos indokkal hordozza büntetését, s állapota belefér a "beszámíthatóság" kritériumába - az megtöri. (Erre a pszichológiai tényre alapozzák a büntetésvégrehajtási rendszert is.) A börtön falain kívül is, sok ilyen megtört, megfásult lelkületű embertársunk él közöttünk. Közömbösségük ingoványából kimenteni őket - az emberi erőlködés, jóakarat ellenére is - szinte lehetetlen. Aki csak lefelé akar nézni, annak hiába állíttatik fel a "rézkígyó", a megmenekülés útja... A kivezető út meglátásához, megtalálásához mindig szükség van a "feltekintő" hitre.

Aki azonban a "fentiek" helyett a "lentiek" vonzásában él, azon egyedül csak az Isten irgalma segíthet! Vannak tények, amik soha nem változnak. Ilyen az is, hogy Isten szeret, s az is, hogy "megbünteti a fiakat harmad és negyedíziglen" - mert gyűlölni az Istent, megvetni az ő törvényeit nem lehet bűntetlenül...

Elkötelezettség...

Imádkozzunk!
URam! Add, hogy ne felejtsem el soha, hogy tanítványságra hívtál el! Ámen



Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen...Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak,
Jn 15,11;15a

Van-e a szülőnek nagyobb öröme annál, ha látja, hogy gyermeke becsülettel megállja helyét az életben, hogy nem esik kétségbe a nehézségek ellenére sem, ahogyan a szólás mondja "a jég hátán is megél"? Aligha! Legalább negyedszázados, érzelmi, gazdasági, lelki energiákat igénybe vevő - olykor-olykor fel is emésztő -, gyermeknevelési projektben eredménnyel résztvevők tudják értékelni igazán, látva utódaik biztos szárnyalását az élet egén! Öröm ez, szülőnek s gyermeknek egyaránt... Igénk egy olyan pillanatról tudósít, amikor a Mester már elmondhatta a tanítványoknak "barátaim"... Ekkor ugyanis már bizonyos abban, hogy a tanítványok nem csak el-, s megtanulták azt, ami szükséges, de maguk is továbbadhatják megszerzett "tudásukat".

Aki "szolgalelkű", az gondolkodás nélkül megcselekszi azt, amit mondnak neki. Nem törődik a következményekkel - sem magára, sem másra nézve. Ha mégis felelősségre vonásra kerül a sor, védekezésül az ilyen ember csak annyit mond: "parancsra tettem"... Amikor egy társadalomban az emberek többsége az élet józanságának elvesztésével belefordul a nemgondolkodás idiotizmusának mocsarába, akkor joggal örülnek a hatalom aktuális vezető agyafúrtjai, mert divattal, reklámmal, jól hangzó, de mégis értékromboló korszellemmel nagy sikerrel manipulálhatják a tömegeket...

Aki "tudatosan" él, aki ismeri döntéseinek következményeit, az mindig "veszélyes ember" a hatalom számára, mert az igazságnál nincs veszélyesebb fegyver! Az ilyen ember nem húzható financiális csőbe, az nem szorítható zsákutcás banki-kölcsön sötétségébe, ahol aztán sírás és fogcsikorgatás közepette fizethet...nagyon-nagyon sokáig(!), mert az ilyen ember az isteni gondviselés biztonságát bízva azt mondja: "csak addig nyújtózkodom, amíg a takaróm ér"... "hiszen nem attól vagyok több, ha többem van".

Sokan mégis a látszatra adnak! "Mutasd magadat többnek, add el magad!"- ez az életfilozófiája a mai sikerhajhász, látvány-vezérelt világnak! A balga ember mindig azt nézi, ami az emberen van, az ÚR viszont azt, ami a szívben van!

Gondviselés...

A mai nap imádsága:

Uram! Jóságod hűségre kötelez, s Te tudod, hogy olykor elerőtlenedem... Homályba vesznek céljaim, az örömös hegycsúcsról a kedvtelenség völgyébe csusszanok... Teremtő Istenem! Kérlek segíts meg nehéz pillanataimban, amikor úgy érzem, a létem kín, s a karakter-erősítő kihívások csapások. Örökkévaló Isten! Gondviselésed palástjával takarj be engem és szeretteimet, hogy Téged áldjunk örömmel életünk minden napján, s a Tőled kapott erőnkkel szolgálhassunk! Ámen

"Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait." Ő erre így válaszolt: "Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!" Jézus azonban ezt felelte: "Mondom neked Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem."
Lk 22,31-34

Az élet matematikája néha komoly fejtörést okoz... Kiszámítani a kiszámíthatatlant, előre látni a nem láthatót - egyedül az Isten képes. Amikor megtörténik, amire legmerészebb álmunkban sem merünk gondolni: az maga a tragédia. Újszövetségi tény: a Mester az ő követőinek soha nem ígért tragédia-mentes életet, ellenben felkészítette őket nemegyszer arra, mit is jelent ez a követés: kereszt-elfogadást, kereszt-felvételt, kereszthordozást. A hit óriási értékét nem változtatja meg, ellenben kiemeli a próba. A hit próbájában szerepet kap a kísértés is, jóllehet nem azonos azzal!

Péter igazi idealista - túlméretezi készségeit -, Mestere ezzel ellentétben "realista". Tudja, hogy Péter is "emberből van", hogy az íjat feszíteni a végtelenségig nem lehet. Hiába minden odaszánás és jószándék, bizony vannak pillanatok, amikor az elvek köddé válnak, s teret nyer a puszta túlélési ösztön... Kevesek kiváltsága, hogy kontrollálják az ilyen drámai pillanatokat... Az emberek többsége bizonyára még Péternél hamarabb is "feladja" hitelveit. Amikor az elhanyagolhatóan kicsinyke egzisztenciális szorítás is hatalmas Isten-tagadást vált ki, az nem a józan ész térnyerése, sokkal inkább jele az erkölcsi gyengeségnek. A hitványság diadala - korunk kórképe - pedig nem más, mint amikor az ügyeskedő túlélési stratégiát hitvalló magatartásnak tüntetik fel...

Péter, a legkiválóbb, a legodaadóbb - tagad. "Tagad, mint a vízfolyás." Tettének döbbenete akkor válik számára felfoghatóvá, amikor tekintete találkozik Jézus szelíd szemeivel. Megtörtént hát az, amire nem tartotta magát sohasem képesnek Péter: elárulta Mesterét... A meglett nős ember, a többgyermekes apa ekkor keserves sírásra fakad... A kilátáslanság, az elhibázott élet torokszorító keserűsége vesz erőt rajta, ami Jézus kínhalála utáni napokban éri el negatív csúcspontját, amikor Péter ezt mondja: "Elmegyek halászni!"... A többiek pedig kórusban felelik: "Veled megyünk mi is!"

Az evangélium üzenete az, hogy Isten a rosszat is jóra fordíthatja. A jó hír az, hogy az Ő ereje erőtlenség árán is célba ér. A felszabadító örömhír pedig az, hogy Isten matematikájában mindig a szeretet érvényesül, s legvégül részeseivé válhatunk a csodának, azaz átélhetjük, hogy Isten akkor is képes adni, amikor éppen elvesz valamit...

Kereszthordozás...

A mai nap imádsága:

URam! Titkaidat ismertesd meg velem, hogy megszabaduljak az önzésemből fakadó kísértésektől! Ámen

...és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.

Mt 10,38-39

A keresztyén és keresztény szó között a világon egyedül a magyar nyelvben van különbség. Kultúrtörténeti kuriózumról van szó. Az első forma egy idő óta protestáns szóhasználat, a második a római és a görög katolikus. Így a szó a felekezeti hovatartozás kifejezője. A Magyar Tudományos Akadémia Helyesírási szabálya a római katolikus lakosság statisztikai többségére való tekintettel tette hivatalossá a keresztény alakot, de megengedi a protestáns keresztyén alak használatát is. Az Apostolok Cselekedetei 11. részének 26. versében, hogy a ?tanítványokat Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek.?

A 18. században hitvitázási céllal kezdték a katolikus papok kereszténynek nevezni és írni magukat. Sok idegen anyanyelvű lévén köztük, a nyelvtudás hiánya is közrejátszhatott. Bizonyítani egy teljesen helytelen népi szómagyarázattal akarták, hogy az ?igazi? egyház tagjainak elnevezése a kereszt szóból ered, ezért keresztény.

A keresztyén szót tehát a keresztyénséget felvett magyarok egyöntetűen használták jó hétszáz évig. Pázmány Péter is, aki igazán jó katolikus volt, mégis keresztyént írt. A Káldi György által elkészített elso római katolikus fordítású teljes Biblia címlapján nagybetűkkel olvasható a keresztyén szó. Ezt az ősi szóhasználatot az evangélikusok és reformátusok változatlanul megőrizték.

E rövid etimológiai felvezetés után azonban nézzük, hogy mit is jelent kereszténynek avagy keresztyénnek lenni! Jóllehet a keresztény (krisztuskövető!) élet az önkéntességről, a türelemről, az elfogadásról, az erőszakmenteségről, egyszóval a szeretetről szól, itt a "szelíd szemű" - így énekeljük Énekeskönyvünkből - ÚRJézus meglehetősen radikális: "Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ, nem méltó hozzám". De mi az a kereszt, amit fel kell venni a keresztény/keresztyén embernek?

Sokan hiszik úgy, hogy az élet velejárója a szenvedés, s ezt tudatosan el kell fogadni, s el kell hordozni. A kereszthordozás azonban nem ezt jelenti! Életvezetési ügyetlenkedéseink következtében - mert nem tudom megértetni magamat, szüleimmel, tanáraimmal, mert szülőként, tanárként nem tudom megértetni magamat gyerekeimmel, családban és munkahelyen, iskolában és gyülekezetben, ez önmagában még nem kereszt, ez egyszerű, Isten-alkotta élet-törvény... Nemcsak szándékos bűneinknek, tudatlanságunkból fakadó vétkeinknek, mulasztásainknak is van következménye, ez azonban nem az a kereszt, amiről a Mester beszél...

Jézus URunk az áldozatról beszél. Arról a készségről, hogy a jóért vállalom a küzdelmet, még akkor is, ha az számomra hátrányt jelent, mert egyrészt megtapasztaltam, hogy csak így, személyes áldozat árán javul a világ, másrészt tudom az élet isteni titkát: életem kiteljesedését, boldogságomat és lelki nyugalmamat csak akkor találom meg, ha képes vagyok lemondani magamról. Ez kétséget kizáróan értelmezhető radikalizmusként is, de ha az ember eljut életének arra pontjára, hogy már nem az fáj neki, hogy őt nem szeretik, hanem az fáj neki legjobban, hogy ő maga nem szerethet - akkor könnyen felvállalja a "jézusi igát"...

Amikor a feladás határán vagy

"És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mifelőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nélkülünk tökéletességre ne jussanak." Zsidókhoz írt levél 11:39-40

Nem könnyű hit által élni. Egy megtört világban élünk. Az időjárás nem normális. A testünk sem működik megfelelően. A kapcsolataink sem működnek jól.

Amikor Isten kiűzte Ádámot az Édenkertből, elmondta neki, hogy az élet nehéz lesz. És valóban az. Egy kozmikus harc folyik az életedért benned és rajtad kívül. Harcban állsz a saját bűnös természeteddel. Magával a Sátánnal is csatázol, aki semmi mást nem akar, mint "lopni, ölni, pusztítani".

Ez néha elér bennünket. Egyszerűen csak fel akarjuk adni.

De a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében Isten a kitartásra ösztönöz bennünket, mert Ő nem felejtett el bennünket és egy napon betölti az ígéreteit. Azt ígérte, hogy jövőt és reményt ad (Jeremiás 29:11), hogy letörli a könnyeinket (Jelenések 7). Ő sok más ígéretet ad nekünk az Igéjén keresztül.

A Zsidók 11 bibliai hősökről beszél, akik megmutatták az Isten ígéreteiben való hitüket: Ábrahám, Izsák, Jákób, Mózes, Dávid, Gedeon, Sámson és mások. Habár sok nehézséget elszenvedtek, mégis mindig tovább folytatták szellemi utazásukat.

Aztán a Zsidók 11:39-40 ezt mondja: "És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mifelőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nélkülünk tökéletességre ne jussanak."

Beszéljünk róla:

* A hit által való élet magában foglalja a fájdalmat. Ha feladod, amikor az élet nem megy valami jól, akkor nem tanulsz meg bízni Istenben. Mit gondolsz, miért van ez így?
* Könnyű szeretni és szolgálni Istent, amikor az életünk jól megy. Bízni fogsz Istenben, amikor ez nem így lesz?

Hogyan tükrözi az adakozásod Isten kegyelmét ?

,,Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre." (Korinthus 9:7-8)


Ha le akarod mérni, hogy mennyire érted a kegyelmet és mennyire élsz kegyelem által, nézd meg, hogyan adakozol.

A Biblia azt mondja: Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre." (Korinthus 9:7-8)

Vedd észre a "minden" szót: "minden kegyelem", "mindenütt", "mindenkor" "minden szükséged" - ezek az ígéretek azokra az emberekre vonatkoznak, akik olyanná válnak, mint Krisztus. Milyen volt Krisztus? Ő mindig adott. Isten annyira szerette a világot, hogy Ő adott. Amíg nem tanulsz meg nagylelkűen adni másoknak - akár időről, pénzről vagy egyéb forrásokról és lehetőségekről is van szó -, nem vagy olyan, mint Krisztus. Semmi sem bizonyítja jobban, hogy miről is szól a kegyelem, mint az, hogy szeretettel, irgalommal és nagylelkűen bánsz más emberekkel és Istennel.

Ha feszült leszel vagy védekező magatartást veszel fel, amikor a pásztor az adakozásról beszél, akkor az azt jelenti, hogy nem érted, mi a kegyelem. Nézd meg az előbbi igeverset még egyszer. Ha vidáman és bőkezűen adsz, Isten gondoskodik minden szükségedről - mindig, minden formában és úgy, ahogy szükséged van rá.

A kérdés a következő: Bízni fogsz Istenben, aki az életet adta érted? Ha megbízol benne, amikor az üdvösségedről van szó, talán nem bízhatnál meg benne az anyagiakkal kapcsolatban is?

Az igazság az, hogy tényleg nincs semmid. Isten csak kölcsön adta ezeket neked 70-80 évre. De az mind Istené. Ha odajön hozzám a lányom és én adok neki 5 dollárt, hogy vegyen nekem ajándékot, akkor valójában honnan származott az a pénz?

Isten is ezt teszi velünk. Nagylelkűen ad nekünk, aztán azt mondja, "Most mutasd meg, hogy hálás vagy, és légy nagylelkű az adakozásban, beleértve a tizeded is." Istennek a pénzre van szüksége? Nem, hanem azt akarja, hogy olyanná válj, amilyen Ő. Azt akarja, hogy olyan szíved legyen, amelyik ezt mondja: "Alig várom, hogy adjak minden terülten".

A Róma 8:32-ben ezt olvassuk: ,,Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?"

Az igazság az, hogy mondhatod, hogy szereted Istent, énekelheted, hogy megbízol benne, és az első helyre is teheted Őt, de az anyagiak területén tudod megmutatni igazán, hogy mennyit jelent neked Isten kegyelme.



Beszéljetek róla:

* Vidám adakozónak neveznéd magad? Miért, vagy miért nem?
* Hogyan tapasztaltad már meg azt, hogy Isten megáldotta a pénzügyeidet vagy gondoskodott rólad, amikor hűséges voltál az adakozásban?
* Milyen módon fejezed ki az életeddel a háládat Isten kegyelméért?

Törekedj arra, hogy ne feledkezz meg Istenről

"Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem." (Gal. 2,20)


A Biblia azt mondja: "Szüntelenül imádkozzatok" (1.Thessz. 5:17).

Hogyan tudunk mi ennek eleget tenni? Az egyik módszer erre az, ha "lélegzetvételnyi imákat" mondunk a nap folyamán, mint ahogy sok keresztény tette már ezt évszázadokon keresztül. Egy rövid mondat vagy egy kifejezés is elég, amit egy lélegzetvétellel elmondhatsz Jézusnak: "Velem vagy." "Érzem a kegyelmed." "Tőled függök, Uram." "Meg akarlak ismerni." "A tied vagyok." "Segíts bíznom benned." A Szentírásból is mondhatsz rövid részeket: "Számomra az élet Krisztus." "Te soha nem hagysz el." "Te vagy az én Istenem."

Imádkozz olyan gyakran, amilyen gyakran csak tudsz, hogy mélyen a szívedbe vésődjön ez a szokás. Arra azonban figyelj oda, hogy ezáltal ne irányítani akard az Urat, hanem dicsérni.

Folyamatosan tudatában lenni az Úr jelenlétének: ez egy gyakorlat, egy olyan szokás, ami fejleszthető. Épp úgy, ahogy a zenészek, akik mindennap skáláznak azért, hogy majd könnyedén, szépen zenéljenek, neked is rá kell venned saját magadat, hogy az Úrra gondolj a nap különböző szakaszaiban. Törekedned kell arra, hogy emlékezz az Úrra.

Először is, készíts magadnak emlékeztetőket, hogy ezek rendszeresen eszedbe juttassák, hogy az Úr abban a pillanatban is veled van. Kezd azzal, hogy kisebb, látható emlékeztetőket helyezel el magad köré: ezek elehetnek akár kisebb feljegyzések is, mint például az, hogy “Az Úr most is velem és értem van.”

Ha ezáltal te azt az élményt keresed, hogy így megtapasztalod az Ő jelenlétét, akkor félreértetted a lényeget. Nem azért dicsérjük az Urat, hogy mi jól érezzük magunkat, hanem hogy jót tegyünk. A cél nem egy érzés elérése, hanem hogy folyamatosan tudatában legyünk annak az igazságnak, hogy az Úr mindig jelen van. Ezt hívják dicsőítő életmódnak.

Beszéljetek róla

* Próbálj meg lélegzetvételnyi imákat mondani a nap folyamán, hogy az Urat dicsőítsd. Látsz különbséget abban, hogy ezáltal milyen lesz a hozzáállásod és a viszonyod másokkal?
* Milyen látható emlékeztetők segítenének neked a legjobban abban, hogy mindig tudatában legyél Isten jelenlétének?
* Beszéljetek arról, hogyan tanultatok meg egy hangszeren játszani vagy sportolni. Ugyanennyi fegyelmet és energiát fektetsz abba is hogy dicsőítő életmódot élj?

Vedd fel azt a lelki szokást, hogy jegyzetelsz

„Az Úr szólt is, és ezt mondta: Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni!” Habakukk 2:2

„A Zsoltárokban, Dávid azt írta le, amit őszintén érzett. Nekünk is ilyen őszintének kellene lennünk, amikor Istennel beszélgetünk egy problémánkról.” (Rick Warren)

Tekintsük át. Ha azt akarom, hogy Isten szóljon hozzám, az első dolgom az, hogy kifejezem, amit akarok. Azt mondom, ’Istenem, azt akarom, hogy szólj hozzám. Hallgatni téged, nem csak valami kedves dolog, ez a legalapvetőbb.’

Amikor visszahúzódok és egyedüllétben, csendben vagyok:

„Nyugodjatok meg és ismerjétek fel, hogy én Isten vagyok.”

Amikor csöndben és türelmesen várok az eljövendő Istenre. Egy jellegzetes kérdést kérdezek, az Ő szavát figyelem és ha felfedezem Isten válaszát, akkor azt lejegyzetelem.
Habakukk azt mondja:

„ Az Úr adta nekem ezt a választ, Írd le hamisítatlanul, amit én megmutattam neked.” Habakukk 2:2

Jegyezzük fel, amit Isten mutat nekünk, ez a jegyzetelésnek egy szellemi módja. Ez nem ugyanaz, mintha naplót vezetnénk. A napló valahogy így néz ki: ’Kedves naplóm, ez az…, amit ma tettem…’. A jegyzetelés az: Amit ma tanultam.’ Szóval ez nem valami olyasmiről szól, amit megtettél, sokkal inkább azt fejezi ki, mit tanultál, imádkoztál és mit mondott Isten neked.

Dávid fogta a Biblia első öt könyvét (Mózes könyveit) és meditált rajtuk éjjel – nappal. Leírta az imádságait, és ezáltal olvashatjuk mi a Zsoltárokat.
Ahogy olvasod a Zsoltárokat, látni fogod, hogy az olyan érzelmeket tartalmaz, melyek az egész emberiség számára ismerősek:
irigység, féltékenység, nemi vágyak, kapzsiság.

Miért rögzítette le mindezt? Mert ő őszinte volt. Nem azt írta le, amiről úgy gondolta, hogy érdemes lenne leírni, hanem nyíltan az érzéseit.
Nekünk is ilyen őszintének kellene lennünk, amikor Istennel együtt egy nehéz időszakon megyünk át.

Itt van néhány javaslat a jegyzeteléshez --

• Kérés és válasz – Minden oldalon készíts két oszlopot. Az elsőbe írd be azokat a dolgokat, amiket Istennek mondasz: ’ Istenem, szükségem van ezekre. Aggódom ezek miatt,’ és így tovább. A második oszlopba írd le azokat a válaszokat, amiket Isten adott neked.

• Mit tanultam ma – Egy másik megoldás az, ha fogsz egy lapot és leírod, ’ Ezeket tanultam tegnap az élettel, vagy Istennel kapcsolatban.’ Ez segíteni fog neked abban, hogy a gondolataidat egy irányba összpontosítsd és segít visszaemlékezni arra, amit Isten mondott.

A Biblia azt üzeni nekünk:
„Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dícsérje az Urat az újjáteremtett nép.” (Zsoltárok 102:18)

Meddig tart még a támadás?

„…és mindent leküzdve megállhassatok.” (Efézus 6:13)

A jutalom mértéke meghatározza a küzdelem nehézségét. Az ellenség ismeri a sebezhető pontjaidat, és nyomást fog rád gyakorolni egészen a határaidig. Amikor ezt teszi, emlékezz erre: „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját…” (Jakab 1:12). „Kiállta a próbát” – ez azt jelenti, hogy a győzelem feljogosít, és képessé tesz nagyobb dolgokra. „Kitart” – azt jelenti, hogy az állóképességed van próbára téve. Tehát „álljatok meg mindent leküzdve”. Azt kérdezed: „Meddig tart még ez a támadás?” A sötétség fejedelme huszonegy napig akadályozta Dániel imádságát (Dániel 10:13). Góliát negyven nap és éjszaka hívta párbajra és gúnyolta Izráel seregeit (1Sámuel 17). Az ellenséged hajthatatlan, neked is annak kell lenned. Ha az imádságról van szó, akkor a te kitartásod le fogja győzni az ő ellenállását. „Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.” (Zsidók 10:36). Dávid nem került bajba Betsabéval, amíg el nem hagyta a csatateret. Számunkra a csatatér a legbiztonságosabb hely. Tehát maradj ott, harcolj tovább, és Isten segítségedre fog jönni. Amikor Józsuénak több időre volt szüksége, hogy le tudja győzni az ellenséget, megállt a nap. Isten azt mondta: „Amíg nem megy le a nap, addig ti sem fogtok földre kerülni, mert ugyanaz az erő, amely a napot feltartja, az tart fenn titeket is.” Hát nem nagyszerű? Jézus különböző módokon gyógyította az embereket. Egyeseket a szavával, másokat az érintésével. Egy nap azt mondta tíz leprásnak, hogy menjenek el, és mutassák meg magukat a papoknak. És a Biblia azt mondja: „…és amíg mentek, megtisztultak” (Lukács 17:14). Valószínűleg azon tűnődtek: „Mikor fog megtörténni? Hogyan fog megtörténni?” A hit nem követel részletes magyarázatot, csak engedelmesen továbbmegy, miközben hiszi, hogy Istentől jó eredményt várhat!

MEGBOCSÁTANI ÉS BOCSÁNATOT NYERNI

„…legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak…”(Efezus 4:32)

Egy lelkigondozó írja: „Mindannyian sebeket hordozunk. Ki sebzett meg? Azok, akiket szeretünk, és azok, akik szeretnek minket. Amikor elutasítottnak, elhagyatottnak érezzük magunkat, ha bántalmaznak, akaratunk ellenére rávesznek valamire, vagy megsértenek, ezt általában olyanok követik el, akik közel állnak hozzánk: szüleink, barátaink, házastársunk, gyermekeink, tanáraink, lelkészeink. Ez teszi a megbocsátást olyan nehézzé. Mert a szívünket érte seb! Felkiáltunk: »Tőled azt vártam volna el, hogy mellettem állj, és cserbenhagytál. Hogyan tudnám ezt valaha is megbocsátani neked?« Bár a megbocsátás lehetetlennek tűnik, Isten, aki bennünk él, megadja kegyelmét arra, hogy túllépve sebzett énünkön, kimondhassuk: »A Krisztus nevében megbocsátok neked«. Ám ne feledd, a megbocsátásnak két oldala van: adni és elfogadni. Első látásra megbocsátani tűnik nehezebbnek, gyakran azonban azért nem vagyunk képesek bocsánatot kínálni másnak, mert mi magunk nem fogadtuk el teljesen a bocsánatot. Csak, ha mi magunk már megízleltük, milyen öröm bocsánatot nyerni, akkor találunk belső indíttatást arra, hogy bocsánatot adjunk. Miért olyan nehéz elfogadni a bocsánatot? Mert nehéz elismerni, hogy ha nem bocsátasz meg, akkor még mindig hat rám mindaz, ami kettőnk között történt. Segítened kell abban, hogy újra szabad és egészséges legyek. Ehhez nem csupán azt kell elismernünk, hogy bántás ért. Alázatra is szükség van ahhoz, hogy elismerjük, éppen attól az embertől függünk, aki megbántott. Mégis, csak ha el tudjuk fogadni a bocsánatot, akkor tudjuk igazán kiterjeszteni azt másokra is.”

Ezért mondja a Biblia: „Szabaduljatok meg minden keserűségtől… legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.”

NE AKARJ MINDENT TE IRÁNYÍTANI!

„a kétlelkű és minden útján láthatatlan ember” (Jakab 1:8)

Ellenállhatatlan kényszert érzel arra, hogy minden problémára megoldást találj, és mindent irányításod alatt tarts? Mindig van egy B terv arra az esetre, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szerinted kellene? Észrevetted már, hogy minél inkább igyekszel rendbe hozni, megjavítani a dolgokat, annál többet aggódsz és idegeskedsz? A Biblia azt mondja: „Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség” (Róma 8: Károli). A „majd én rendbe hozom” a bizalom ellentéte. Természetesen Isten nem azt akarja, hogy ne gondolkodj, és tanácstalan, tehetetlen legyél; csak azt akarja, hogy hit által és ne pusztán az értelmedre támaszkodva élj. Ha megtanulsz bízni Istenben, és megtanulsz a „Lélek gondolata szerint” élni, akkor békességet fogsz találni, bármilyen nehéz körülmények között vagy is. Az emberi értelem egyik csapdája a kétségeskedés. „…aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt… a kétlelkű mindenben állhatatlan, megbízhatatlan és bizonytalan” (Jakab 1:6,8 AMP). A te lelkivilágod milyen? Ahelyett, hogy mindig megpróbálnál mindent megérteni, tanulj meg megnyugodni akkor is, ha nem tudsz valamit, és bízz Istenben, aki viszont tudja. Döntsd el, hogy minden alkalommal, amikor aggódni kezdesz, megállsz, és így imádkozol: „Uram, nem fogok azzal próbálkozni, hogy magamtól megértsem ezt; hozzád hozom, rád bízom, tőled várom a választ.” Ha többé már nem küszködsz a mikor, hol, miért és hogyan miatt, elkezded érezni Isten békességét úgy, ahogyan soha azelőtt. Sőt, ekkor kerülsz olyan helyzetbe, ahol Isten közbe tud lépni az érdekedben. Hagyj fel tehát azzal, hogy mindent te akarsz irányítani!

Nehéz vezetőnek lenni

„…ha Isten vezetői képességet adott…” (Róma 12:8 NLT)

Tisztelt Lelkipásztor, biztosan rájössz, hogy nehéz napod van, ha a gyászjelentéseket olvasva végre eszedbe jut annak az embernek a neve, akinek megígérted, hogy meglátogatod a kórházban; ha a bibliaórán nem találod Abdiás könyvét; ha a gyülekezet pénztárosa képeslapot küld Genfből; ha tudomásodra jut, hogy az ifjúsági csoport fémszálas szivacsot használt az autómosáshoz; ha egy esküvőn a vőlegényt a menyasszony ex-barátjának nevén szólítod; ha a parkolóhelyedet áthelyezik – egy félmérföldnyire lévő étterem elé; ha a második vasárnap is ugyanazt prédikálod, és ez senkinek sem tűnik fel; ha a gyülekezet megszavazza, hogy a szabadnapod vasárnapra essen.

Félretéve a tréfát: ha Isten vezetői képességet adott, emlékezz arra, hogy mi tesz valakit jó vezetővé: Először, a jó vezető elindító, elősegítő. Felismeri, hogy senki sem válik azzá, amivé válhatna, amíg nem teszi meg azt, amit tennie kell. Elhívatásodat úgy tudod betölteni, ha segítesz másoknak felfedezni és betölteni az ő elhívatásukat. Másodszor, a jó vezető figyelmes és tisztelettudó. Soha nem néz le senkit, és nem beszél lekezelően. Nincs külön magatartásformája a fontos emberek számára, és másfajta a kevésbé fontosak számára. A jó vezető számára mindenki fontos, hiszen mindenki rendelkezik Istentől kapott lehetőségekkel, éppen csak elő kell hozni ezeket. Harmadszor, a jó vezető határozott, döntésképes. Ha vezető vagy, két dologról fognak rád emlékezni: a problémákról, amiket okoztál, és a problémákról, amiket megoldottál. Igen, biztosan fogsz hibákat elkövetni, ezért tanulj alázatot, törekedj a személyes növekedésre, meríts erőt Istenből, és remélhetőleg legközelebb jobban fogod csinálni.