Amikor a feladás határán vagy

"És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mifelőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nélkülünk tökéletességre ne jussanak." Zsidókhoz írt levél 11:39-40

Nem könnyű hit által élni. Egy megtört világban élünk. Az időjárás nem normális. A testünk sem működik megfelelően. A kapcsolataink sem működnek jól.

Amikor Isten kiűzte Ádámot az Édenkertből, elmondta neki, hogy az élet nehéz lesz. És valóban az. Egy kozmikus harc folyik az életedért benned és rajtad kívül. Harcban állsz a saját bűnös természeteddel. Magával a Sátánnal is csatázol, aki semmi mást nem akar, mint "lopni, ölni, pusztítani".

Ez néha elér bennünket. Egyszerűen csak fel akarjuk adni.

De a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében Isten a kitartásra ösztönöz bennünket, mert Ő nem felejtett el bennünket és egy napon betölti az ígéreteit. Azt ígérte, hogy jövőt és reményt ad (Jeremiás 29:11), hogy letörli a könnyeinket (Jelenések 7). Ő sok más ígéretet ad nekünk az Igéjén keresztül.

A Zsidók 11 bibliai hősökről beszél, akik megmutatták az Isten ígéreteiben való hitüket: Ábrahám, Izsák, Jákób, Mózes, Dávid, Gedeon, Sámson és mások. Habár sok nehézséget elszenvedtek, mégis mindig tovább folytatták szellemi utazásukat.

Aztán a Zsidók 11:39-40 ezt mondja: "És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mifelőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nélkülünk tökéletességre ne jussanak."

Beszéljünk róla:

* A hit által való élet magában foglalja a fájdalmat. Ha feladod, amikor az élet nem megy valami jól, akkor nem tanulsz meg bízni Istenben. Mit gondolsz, miért van ez így?
* Könnyű szeretni és szolgálni Istent, amikor az életünk jól megy. Bízni fogsz Istenben, amikor ez nem így lesz?

Hogyan tükrözi az adakozásod Isten kegyelmét ?

,,Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre." (Korinthus 9:7-8)


Ha le akarod mérni, hogy mennyire érted a kegyelmet és mennyire élsz kegyelem által, nézd meg, hogyan adakozol.

A Biblia azt mondja: Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre." (Korinthus 9:7-8)

Vedd észre a "minden" szót: "minden kegyelem", "mindenütt", "mindenkor" "minden szükséged" - ezek az ígéretek azokra az emberekre vonatkoznak, akik olyanná válnak, mint Krisztus. Milyen volt Krisztus? Ő mindig adott. Isten annyira szerette a világot, hogy Ő adott. Amíg nem tanulsz meg nagylelkűen adni másoknak - akár időről, pénzről vagy egyéb forrásokról és lehetőségekről is van szó -, nem vagy olyan, mint Krisztus. Semmi sem bizonyítja jobban, hogy miről is szól a kegyelem, mint az, hogy szeretettel, irgalommal és nagylelkűen bánsz más emberekkel és Istennel.

Ha feszült leszel vagy védekező magatartást veszel fel, amikor a pásztor az adakozásról beszél, akkor az azt jelenti, hogy nem érted, mi a kegyelem. Nézd meg az előbbi igeverset még egyszer. Ha vidáman és bőkezűen adsz, Isten gondoskodik minden szükségedről - mindig, minden formában és úgy, ahogy szükséged van rá.

A kérdés a következő: Bízni fogsz Istenben, aki az életet adta érted? Ha megbízol benne, amikor az üdvösségedről van szó, talán nem bízhatnál meg benne az anyagiakkal kapcsolatban is?

Az igazság az, hogy tényleg nincs semmid. Isten csak kölcsön adta ezeket neked 70-80 évre. De az mind Istené. Ha odajön hozzám a lányom és én adok neki 5 dollárt, hogy vegyen nekem ajándékot, akkor valójában honnan származott az a pénz?

Isten is ezt teszi velünk. Nagylelkűen ad nekünk, aztán azt mondja, "Most mutasd meg, hogy hálás vagy, és légy nagylelkű az adakozásban, beleértve a tizeded is." Istennek a pénzre van szüksége? Nem, hanem azt akarja, hogy olyanná válj, amilyen Ő. Azt akarja, hogy olyan szíved legyen, amelyik ezt mondja: "Alig várom, hogy adjak minden terülten".

A Róma 8:32-ben ezt olvassuk: ,,Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?"

Az igazság az, hogy mondhatod, hogy szereted Istent, énekelheted, hogy megbízol benne, és az első helyre is teheted Őt, de az anyagiak területén tudod megmutatni igazán, hogy mennyit jelent neked Isten kegyelme.



Beszéljetek róla:

* Vidám adakozónak neveznéd magad? Miért, vagy miért nem?
* Hogyan tapasztaltad már meg azt, hogy Isten megáldotta a pénzügyeidet vagy gondoskodott rólad, amikor hűséges voltál az adakozásban?
* Milyen módon fejezed ki az életeddel a háládat Isten kegyelméért?

Törekedj arra, hogy ne feledkezz meg Istenről

"Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem." (Gal. 2,20)


A Biblia azt mondja: "Szüntelenül imádkozzatok" (1.Thessz. 5:17).

Hogyan tudunk mi ennek eleget tenni? Az egyik módszer erre az, ha "lélegzetvételnyi imákat" mondunk a nap folyamán, mint ahogy sok keresztény tette már ezt évszázadokon keresztül. Egy rövid mondat vagy egy kifejezés is elég, amit egy lélegzetvétellel elmondhatsz Jézusnak: "Velem vagy." "Érzem a kegyelmed." "Tőled függök, Uram." "Meg akarlak ismerni." "A tied vagyok." "Segíts bíznom benned." A Szentírásból is mondhatsz rövid részeket: "Számomra az élet Krisztus." "Te soha nem hagysz el." "Te vagy az én Istenem."

Imádkozz olyan gyakran, amilyen gyakran csak tudsz, hogy mélyen a szívedbe vésődjön ez a szokás. Arra azonban figyelj oda, hogy ezáltal ne irányítani akard az Urat, hanem dicsérni.

Folyamatosan tudatában lenni az Úr jelenlétének: ez egy gyakorlat, egy olyan szokás, ami fejleszthető. Épp úgy, ahogy a zenészek, akik mindennap skáláznak azért, hogy majd könnyedén, szépen zenéljenek, neked is rá kell venned saját magadat, hogy az Úrra gondolj a nap különböző szakaszaiban. Törekedned kell arra, hogy emlékezz az Úrra.

Először is, készíts magadnak emlékeztetőket, hogy ezek rendszeresen eszedbe juttassák, hogy az Úr abban a pillanatban is veled van. Kezd azzal, hogy kisebb, látható emlékeztetőket helyezel el magad köré: ezek elehetnek akár kisebb feljegyzések is, mint például az, hogy “Az Úr most is velem és értem van.”

Ha ezáltal te azt az élményt keresed, hogy így megtapasztalod az Ő jelenlétét, akkor félreértetted a lényeget. Nem azért dicsérjük az Urat, hogy mi jól érezzük magunkat, hanem hogy jót tegyünk. A cél nem egy érzés elérése, hanem hogy folyamatosan tudatában legyünk annak az igazságnak, hogy az Úr mindig jelen van. Ezt hívják dicsőítő életmódnak.

Beszéljetek róla

* Próbálj meg lélegzetvételnyi imákat mondani a nap folyamán, hogy az Urat dicsőítsd. Látsz különbséget abban, hogy ezáltal milyen lesz a hozzáállásod és a viszonyod másokkal?
* Milyen látható emlékeztetők segítenének neked a legjobban abban, hogy mindig tudatában legyél Isten jelenlétének?
* Beszéljetek arról, hogyan tanultatok meg egy hangszeren játszani vagy sportolni. Ugyanennyi fegyelmet és energiát fektetsz abba is hogy dicsőítő életmódot élj?

Vedd fel azt a lelki szokást, hogy jegyzetelsz

„Az Úr szólt is, és ezt mondta: Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni!” Habakukk 2:2

„A Zsoltárokban, Dávid azt írta le, amit őszintén érzett. Nekünk is ilyen őszintének kellene lennünk, amikor Istennel beszélgetünk egy problémánkról.” (Rick Warren)

Tekintsük át. Ha azt akarom, hogy Isten szóljon hozzám, az első dolgom az, hogy kifejezem, amit akarok. Azt mondom, ’Istenem, azt akarom, hogy szólj hozzám. Hallgatni téged, nem csak valami kedves dolog, ez a legalapvetőbb.’

Amikor visszahúzódok és egyedüllétben, csendben vagyok:

„Nyugodjatok meg és ismerjétek fel, hogy én Isten vagyok.”

Amikor csöndben és türelmesen várok az eljövendő Istenre. Egy jellegzetes kérdést kérdezek, az Ő szavát figyelem és ha felfedezem Isten válaszát, akkor azt lejegyzetelem.
Habakukk azt mondja:

„ Az Úr adta nekem ezt a választ, Írd le hamisítatlanul, amit én megmutattam neked.” Habakukk 2:2

Jegyezzük fel, amit Isten mutat nekünk, ez a jegyzetelésnek egy szellemi módja. Ez nem ugyanaz, mintha naplót vezetnénk. A napló valahogy így néz ki: ’Kedves naplóm, ez az…, amit ma tettem…’. A jegyzetelés az: Amit ma tanultam.’ Szóval ez nem valami olyasmiről szól, amit megtettél, sokkal inkább azt fejezi ki, mit tanultál, imádkoztál és mit mondott Isten neked.

Dávid fogta a Biblia első öt könyvét (Mózes könyveit) és meditált rajtuk éjjel – nappal. Leírta az imádságait, és ezáltal olvashatjuk mi a Zsoltárokat.
Ahogy olvasod a Zsoltárokat, látni fogod, hogy az olyan érzelmeket tartalmaz, melyek az egész emberiség számára ismerősek:
irigység, féltékenység, nemi vágyak, kapzsiság.

Miért rögzítette le mindezt? Mert ő őszinte volt. Nem azt írta le, amiről úgy gondolta, hogy érdemes lenne leírni, hanem nyíltan az érzéseit.
Nekünk is ilyen őszintének kellene lennünk, amikor Istennel együtt egy nehéz időszakon megyünk át.

Itt van néhány javaslat a jegyzeteléshez --

• Kérés és válasz – Minden oldalon készíts két oszlopot. Az elsőbe írd be azokat a dolgokat, amiket Istennek mondasz: ’ Istenem, szükségem van ezekre. Aggódom ezek miatt,’ és így tovább. A második oszlopba írd le azokat a válaszokat, amiket Isten adott neked.

• Mit tanultam ma – Egy másik megoldás az, ha fogsz egy lapot és leírod, ’ Ezeket tanultam tegnap az élettel, vagy Istennel kapcsolatban.’ Ez segíteni fog neked abban, hogy a gondolataidat egy irányba összpontosítsd és segít visszaemlékezni arra, amit Isten mondott.

A Biblia azt üzeni nekünk:
„Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dícsérje az Urat az újjáteremtett nép.” (Zsoltárok 102:18)