A változáshoz Szentlélekre van szükség

"Ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az megvalósult Jézusban. Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett."

(Efézus 4:21-24.)

Az akaraterőnél több erőre van szükséged az életedben. Isten erejére van szükséged.

A "Lélek gyümölcsei" olyan tulajdonságok, amiket Isten helyez az életedbe, amikor a Szentlélek rajtad keresztül működik. Ezek a szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

Hogy termel Isten gyümölcsöket az életedben? Nem akaraterővel. Nem mehetsz ki és mondhatod: "Sokkal türelmesebb ember leszek!" Ez nem működik.

A Szentlélek neveli ezt benned. Azt mondod: "Sokkal türelmesebb leszek. Sokkal szeretetteljesebb leszek." Ez olyan, mintha odakötöznél néhány narancsot egy eukaliptuszfához és narancsfának neveznéd. Ez nem így működik. A gyümölcsök csak belülről jöhetnek - az ő Lelke rajtad keresztül él.

Hogyan dolgozik a Szentlélek benned? A válasz az, hogy fokozatosan: "Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre." (2. Korinthus 3:18.)

Amikor Isten egy gombát akar készíteni, hat órát szán rá. Amikor Isten egy tölgyfát akar készíteni, hatvan évet szán rá. A kérdés az: Mit szeretnél, az életed egy gomba legyen vagy egy tölgyfa?

Nem egy éjszaka alatt gyűjtötted a sebeidet, szokásaidat és csalódásaidat. Sok időbe telt, mire ilyen zűrös helyzetbe jutottál. Egyszer valaki odajött hozzám, és azt mondta: "Rick pásztor, szeretném, ha megoldanád a házassági problémám." Azt kérdeztem: "Mióta vagy házas?" Tizenöt éve. "Mióta áll fenn ez a probléma?" Tíz éve.

Te meg egy öt másodperces választ akarsz? Ez nem fog megtörténni. Meg kell hámoznod azt a hagymát rétegről rétegre.

A Szentlélek munkálkodik bennünk, hogy fokozatosan egyre inkább olyanná váljunk mint ő. A jellemed a szokásaidból áll össze. A te felelősséged az, hogy új szokásokat fejlessz ki a változáshoz.

Beszéljünk róla:

- Milyen új szokásokat akarsz kialakítani, hogy a Szentlélek munkálkodni tudjon az életedben, és így egyre inkább Krisztushoz hasonlatossá tehessen?

- Kérd meg a kiscsoportodat, hogy imádkozzanak érted, ahogy ezeken az új szokásokon dolgozol.

Jézus új kezdetet ad

Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra. (1Péter 1,3-4)

Mivel Jézus feltámadt a halálból, ezért mi vadonatúj életet kaptunk, benne megvan mindenünk az élethez, beleértve a mennyei jövőt is. (1 Péter 1:3-4 MSG – fordítás)

Amint beléptünk Húsvét hetébe, szeretném, ha egészen bizonyosak lennétek, alaposan megértenétek, Jézus azzal foglalkozik, hogy új kezdést adjon az embereknek. Nem számít, eddig mit tettél, nem számít, hol voltál, nem számít mennyire tévesen gondolkoztál, mindez el van törölve, Jézus tiszta, új kezdetet ad neked.

Péter apostol beszél néhány dologról, ami akkor történik, mikor az életedet Jézusnak adod:
• Megnyílik életed Isten felé, és kezded megismerni őt.
• Vadonatúj életet kapsz, amely mindent megad neked az élethez.
• Örök életet kapsz a mennyben.

Ugyanígy, más szavakkal ezt mondhatod: Kaptál bocsánatot a múltadra, kaptál életcélt, és otthont nyertél a mennyben. Micsoda üzlet! Amint Jézusba veted a bizalmad, ő gondot visel a múltadra, jelenedre és jövődre. Nagyszerű, új kezdet!

Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá. (1Korinthus 1,30)

Mindenünk, amink van – helyes gondolkodás és igaz élet, tiszta lap és új kezdet – Istentől jön, Jézus Krisztus által. (1 Korinthus 1:30 MSG – fordítás)

Milyen nagy Isten keze?

"Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha ... Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből." János 10,28-29 (NIV fordítás)

Gyerekkoromban mindig lenyűgöztek édesapám nagy kezei. Most már nekem is nagy kezeim vannak, viszont édesapámé óriásiak voltak. Amikor valami ácsmunkát végzett, még a kalapács is kicsinek tűnt a kezében.

A mennyei Atyánknak viszont tényleg hatalmas keze van - az egész világ elfér benne.

És hogy ténylegesen mekkora és milyen Isten keze?

Isten keze elég nagy ahhoz, hogy megáldjon téged. Jézus gyakran megérintette az embereket, hogy megáldja őket. Most is szeretné az emberekre helyezni a kezeit, hogy megáldja őket. Ugyanezt szeretné veled is tenni. Az Ézsaiás 62,3-ban ezt olvassuk: "Az Úr mindenki előtt a tenyerén tart majd, egy ragyogó korona leszel Isten kezében." (NLT ford.)

Isten a kezén lévő sebhelyek miatt soha nem felejt el téged. A mennyben egyedül Jézuson lesznek hegek. Szerinted Isten megfeledkezhet rólad? A szegektől megsebzett kezei állandóan emlékeztetik rád. A Bibliában ezt olvashatjuk: "Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be." (Ézsaiás 49, 15-16, NIV ford.)

Isten keze elég erős ahhoz, hogy örökre biztonságban tartson. A János 10,28-29-ben ez áll: "Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha ... Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből." (NIV ford.)

Ha Isten kezébe helyezted az életedet, onnan senki sem ragadhatja ki azt többé. Felteheted a kérdést, hogy nem lehet-e vajon az Ő kezéből egyszerűen csak kiesni.... Mit gondolsz, milyen nagy Isten keze? Akkora, hogy sosem fogsz olyan helyzetbe kerülni, hogy majdnem kiesel belőle, mert Ő az életed minden egyes területét a tenyerén hordozza.

Amikor a gyerekeim még kicsik voltak, a medence szélénél a vízből ezt mondtam nekik: "Bízzatok bennem, ugorjatok." Mindig félelem volt bennük, hogy elég erős vagyok-e ahhoz, hogy elkapjam őket, hogy nem csúszik-e a kezem, vagy hogy mi történik, ha mégsem tudom elkapni őket. De végül összeszedték a bátorságukat és bizalmuk lett bennem, és a karjaimba ugrottak. És én természetesen el is kaptam őket. Utána persze még vagy százszor szerettek volna ugrani!

A Mennyei Atyád azt várja, hogy ma ugorj te is. Ezt mondja neked: "Bízz bennem. Megbízható vagyok. Én akkor is munkálkodom, amikor te nem úgy látod, és bármivel megbirkózom, amit rám bízol." Nem szeretnéd, hogy Isten az Ő kezét az életedre helyezze? Nem szeretnéd, hogy az életed Isten kezében legyen? Istenre rábízhatod az egész életedet és a jövődet is.



Beszéljetek róla:

* Milyen nagyobb problémával vagy élethelyzettel kapcsolatban vonakodtál, hogy átengedd Isten kezébe?

* Hogyan tapasztaltad már meg eddig, hogy Isten gondoskodik rólad és vigyáz rád?

Ne hasonlítsd magad máshoz

"Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve." (Galatákhoz írt levél 6: 4)



Az az igazság, hogy az ember nem lehet boldog és irigy egyszerre. Sőt, valójában az életünk boldogságának az a legnagyobb titka, hogy megtanuljuk kiiktatni az irigységet.

Fájdalmas lehet elismerni, hogy szenvedsz az irigységtől de ez az első lépés afelé, hogy megváltozzon az értékrended, és egy érettebb lelki életed legyen.

Isten azt mondja, hogy az irigységet úgy lehet megváltoztatni, hogy a saját rálátásainkat megváltoztatjuk. Míg mondjuk nem fogod tudni tökéletesen megváltoztatni azokat az érzéseket amelyek irigységet váltanak ki belőled, igenis tudsz azon változtatni, hogy a dolgokra hogyan tekintesz, és ez kiűzheti az irigységet az életedből.

Hogy megváltoztasd a rálátásod a dolgokra az az első lépés, hogy nem hasonlítod többé magad másokhoz. A Biblia azt mondja, hogy a megelégedés abból fakad, hogy legjobbat hozod ki magadból, és nem hasonlítod magad másokhoz. "Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve." (Galatákhoz írt levél 6: 4)



Csinálj egy irigység önértékelést. Vajon összehasonlítod az életed, az otthonodat, a férjedet, a gyerekeidet-vagy akár a gyepedet másokkal? Ez a teszt rávilágít majd néhány meglepő dologra, és rávilágít arra, hogy sokkal fontosabb dolgok is vannak, mint hogy magadat, vagy amid van másokhoz hasonlítsd.

Ha arra törekszel, hogy az légy, akinek az Isten teremtett, akkor igazi értelmet, célt, beteljesedést, és megelégedést fogsz találni. Nem figyelhetsz a saját célodra, ha másokat figyelgetsz.

Beszéljünk róla

Milyen meglepetést okozott az irigység önértékelő teszt?

Miben kell, hogy a rálátásod változzon ahhoz, hogy nem érezz irigységet mások iránt?

Milyen csodálatos szeretet

„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Máté 27:46)
Képzeld el, hogy egy színpadon állsz, mögötted pedig levetítik életedben elkövetett összes bűnödet úgy, hogy az egész világ látja. Minden káros szenvedélyedet, önző indítékaidat, összes dühkitörésedet, kritikus megnyilvánulásodat, féltékeny szívedet. Hogy éreznéd magad? Nos, Jézus ennél sokkal-sokkal rosszabbat élt át. A Biblia azt mondja: „Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg” (1Péter 2:24). Éppen elég rossz meghalni olyan bűnért, amit nem is követtél el, de képzeld még hozzá, hogy Isten is elhagyott! Ezt a szót használja Pál, amikor arról ír: „…Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott…” (2Timóteus 4:10). Pálnak szüksége lett volna Démászra, de nem tudta őt elérni. A kereszten Jézusnak is szüksége lett volna Atyjára, de elérhetetlen volt számára. Azt jelenti ez, hogy tévedett volna a zsoltáros, amikor azt írta: „… sosem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz…” (Zsoltárok 37:25 NIV)? Nem, ugyanis abban a pillanatban Jézus egyáltalán nem volt igaz. Ha felnézel rá, ahogy a kereszten függ, ott pletykást, hazudozót, megcsalót, alkoholistát, pornófüggőt, gyermekbántalmazót, gyilkost fogsz látni. Zavar, hogy egy sorban említem a nevét ilyenekkel? Nos, Jézus ennél még többet is tett. Ő maga vállalta, hogy a helyükbe lép – sőt a te helyedbe is. Ez a lépés összetörte Isten szívét, de nekünk örök életet ajándékozott, mert ezzel egyetlen fiára zúdította igazságos ítéletét. Amikor tehát Jézus így kiáltott a kereszten: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”, ezt azért tette, hogy neked soha ne kelljen így kiáltanod. Milyen csodálatos szeretet!
Milyen csodálatos szeretet 2014. április 18. „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Máté 27:46) Képzeld el, hogy egy színpadon állsz, mögötted pedig levetítik életedben elkövetett összes bűnödet úgy, hogy az egész világ látja. Minden káros szenvedélyedet, önző indítékaidat, összes dühkitörésedet, kritikus megnyilvánulásodat, féltékeny szívedet. Hogy éreznéd magad? Nos, Jézus ennél sokkal-sokkal rosszabbat élt át. A Biblia azt mondja: „Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg” (1Péter 2:24). Éppen elég rossz meghalni olyan bűnért, amit nem is követtél el, de képzeld még hozzá, hogy Isten is elhagyott! Ezt a szót használja Pál, amikor arról ír: „…Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott…” (2Timóteus 4:10). Pálnak szüksége lett volna Démászra, de nem tudta őt elérni. A kereszten Jézusnak is szüksége lett volna Atyjára, de elérhetetlen volt számára. Azt jelenti ez, hogy tévedett volna a zsoltáros, amikor azt írta: „… sosem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz…” (Zsoltárok 37:25 NIV)? Nem, ugyanis abban a pillanatban Jézus egyáltalán nem volt igaz. Ha felnézel rá, ahogy a kereszten függ, ott pletykást, hazudozót, megcsalót, alkoholistát, pornófüggőt, gyermekbántalmazót, gyilkost fogsz látni. Zavar, hogy egy sorban említem a nevét ilyenekkel? Nos, Jézus ennél még többet is tett. Ő maga vállalta, hogy a helyükbe lép – sőt a te helyedbe is. Ez a lépés összetörte Isten szívét, de nekünk örök életet ajándékozott, mert ezzel egyetlen fiára zúdította igazságos ítéletét. Amikor tehát Jézus így kiáltott a kereszten: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”, ezt azért tette, hogy neked soha ne kelljen így kiáltanod. Milyen csodálatos szeretet!

Segítséget kérni

„Miért tettél rám ekkora terhet?” (4Mózes 11:11 NKJV)

Vannak, akik tudnak adni, de nem tudnak elfogadni. Ezért van az, hogy nem tudunk felnőni ahhoz, amit Isten tervezett számunkra. Bizonyára vannak olyan emberek a környezetedben, akik tudnak valamit, amit neked is tudnod kell; valamit, amit soha nem fogsz tudni magadtól felfedezni. Kerülj közel hozzájuk, és meríts a forrásukból. A büszkeségünk miatt maradunk gyengék. A gyenge emberek nem kérnek segítséget másoktól, a bölcs emberek igen. Mózes azt kérdezte Istentől: „Miért tettél szolgáddal ilyen rosszat? Miért nem vagy jóindulattal hozzám, miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját?” (4Mózes 11:11). Isten így válaszolt: „Nem én terheltem rád, te vetted magadra”. Aztán így utasította Mózest: „Gyűjts össze hetven férfit Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei és elöljárói… Akkor… veszek abból a lélekből, amely benned van, és nekik is adok, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét…” (4Mózes 11:16-17).

Egy újságcikk beszámol egy nő esetéről, aki elaludt a volánnál, és autójával áttörte az út biztonsági korlátját. Az autó ott himbálódzott bizonytalanul a levegőben majd 20 méternyi magasságban. Arra járó motorosok megálltak, és kötelekkel odakötötték magukat a nő autójának hátuljához, és tartották, míg a mentőegység megérkezett. A műszaki mentősök alulról egy létrát nyújtottak fel, hogy stabilizálják az autót, amíg a tűzoltók a járművet vontatójukhoz láncolták. Ahányszor csak az autó megmoccant, a nő sikoltott. Több mint két órába került, míg az arra járók, az autópálya járőrök, műszaki mentők és tűzoltók – huszonöt ember – együttes munkájukkal visszahúzták őt a biztonságba. A tűzoltóparancsnok később így nyilatkozott: „Nagyon mulatságos volt. A nő folyton ezt sikoltozta: »Majd én egyedül!«” Te is ilyen vagy? Ha élvezni akarod mindazt, amit Isten neked tartogat, bátran fordulj másokhoz!

Siker a munkában

„Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz.” (Példabeszédek 18:9)

Istent érdekli az, hogy mit dolgozol; és az is érdekli, hogy hogyan végzed a munkád. Az igazság az, hogy a jövőbeni kilátásaidat a munkaerkölcsöd határozza meg. A következő néhány napban tehát nézzük meg, mit ír a Példabeszédek könyve a különböző típusú emberek munkavégzési szokásairól, annak érdekében, hogy elkerüld, vagy ha akarod, megszerezd Isten áldásait. Lustaság. „Elmentem a lusta ember földje mellett, és az esztelen ember szőlője mellett… egészen fölverte a gaz, színét elfedte a gyom, és kőkerítése összedőlt… ezt az okulást szereztem: Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: így tör rád a szegénység, mint az útonálló…” (Példabeszédek 24:30-34) A lustaság éppoly biztosan nélkülözést fog előidézni, mintha egy tolvaj kirabolna. A Biblia azt mondja, hogy a lusta emberek: a) halogatók. „Még egy kis alvás… összetett kézzel fekvés.” Azt mondják: „Majd holnap megcsinálom” – de a holnap sosem jön el. b) sokba kerülnek. „Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz.” Panaszkodnak, mindig könnyebb utakat keresnek, tönkreteszik az üzletet és sok nehézséget okoznak. c) feladják. Kiszállnak, mielőtt a munka be lenne fejezve. „A lusta a vadászzsákmányt sem süti meg…” (Példabeszédek 12:27) Lelövi a szarvast, de nem nyúzza meg. Befejezetlen tervekkel van tele az élete: félig megépített konyhaszekrény, félig kifestett szoba, félig kitakarított garázs. Ismerősen hangzik? d) a kifogások mesterei. „Ezt mondja a rest: »Oroszlán van odakinn!« vagy »Megölnek az utcán!«” (Példabeszédek 22:13 NIV). Amikor az elfogadható mentségekből kifogynak, egyre nevetségesebbeket találnak ki. „A hideg miatt nem szánt a rest…” (Példabeszédek 20.4 Károli). „Dolgozni menjek ilyen időben? Azt akarod, hogy megbetegedjek?” Vagy ha jó idő van: „Túl szép ahhoz, hogy ilyenkor dolgozzak!” Bármi is a munkád, végezd lelkiismeretesen! Ne engedd, hogy a lustaság elrabolja a sikeredet!



„Eredj a hangyához… figyeld, hogy mit tesz, és okulj!” (Példabeszédek 6:6)

Ha a munkaerkölcsről van szó: „Eredj a hangyához… figyeld, hogy mit tesz, és okulj!” A szorgalom apró óriásai értékes alapelveket tanítanak nekünk az életre. Figyelj meg három dolgot velük kapcsolatban: 1) A hangyának „nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója” (Példabeszédek 6:7). Senkinek sem kell ébresztgetnie reggel vagy hízelegni neki ahhoz, hogy mozgásra bírja. Senki sem felügyeli a munkáját és senki sem erőltet rá minőségi elvárásokat. Senkinek sem kell ellenőriznie a munkaidejét vagy meggyőződni arról, hogy pontosan kezdett, mindent beleadott egész nap, vitte a terhet és nem lépett le korábban. A hangya ön-motiváló és a saját magas elvárásai vezetik, nem szabályok és irányelvek, vagy attól való félelem, hogy kirúgják. 2) A hangya „biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor” (Példabeszédek 6:8). Amikor mindenki más a hőség miatt panaszkodik (az időjárás, a gazdaság, a politika stb. miatt), a keményen dolgozó hangya csak folytatja előkészületét a jövőre. Később, az aratás időszakában, mikor a hőmérséklet már csökken, folytatja a gyűjtést. A körülményeket figyelmen kívül hagyva dolgozik. Aztán, amikor mások a túlélésért küzdenek, ő munkája gyümölcséből lakomázik. „Figyelj és tanulj!” – ez Isten tanácsa. 3) A hangya nem bolyong vaktában, céltalanul össze-vissza valami tennivalót keresve. Pontosan tudja, hogy miért van ott, ahol, hogy hová kell mennie, hogy mit és hogyan kell csinálnia. A hangya célorientált, összpontosító, eltökélt és megállíthatatlan. Egy jó hangyának nem tudod útját állni! „Fontold meg… és okulj!” „De az én munkám zsákutca” – mondod. Amíg ebben a munkakörben vagy, végezd a munkád „jó lélekkel… mint az Úrnak…” (Kolossé 3:23). Bizonyulj jónak ott ahol vagy, és Isten majd előléptet jobb dolgokra.



„A bűnös hamis keresményt szerez…” (Példabeszédek 11:18)

Ha sikert akarsz elérni az életben, légy becsületes! Egy Paul Harvey által idézett közvélemény kutatás állítja, hogy a dolgozók 40% elismeri, hogy lop a munkahelyéről, és 20%-uk igazolva érzi magát! Az okfejtésük így hangzik: „Mindenki csinálja, én miért ne?” „A főnök kibírja, nem fog neki hiányozni.” „Ez csak kicsi dolog, nem számít semmit.” „Én a vállalat tulajdona vagyok, csak azt veszem el, ami az enyém.” „Megérdemlem, keményen dolgoztam és soha nem ismertek el.” Mit mond minderről Isten Igéje? „A bűnös hamis keresményt szerez.” Isten azt mondja, hogy ha kijátszod a munkáltatód, akár azzal, hogy az idejét lopod, akár azzal, hogy a dolgait, vagy ha rossz minőségű terméket adsz ki a kezed közül, az bűn. Ez keményen hangzik! A munkáltatóknak és ügyfeleknek minden ember közül Krisztus követőinek becsületességében kellene tudni megbízni, abban, hogy ők megdolgoznak a bérükért és a legmagasabb színvonalat nyújtják. Megjegyezném még: nem túl okos dolog lopni akkor sem, ha nem kapnak el. „Nem használnak a bűnnel szerzett kincsek…” (Példabeszédek 10:2) Elviheted, de semmi hasznát nem fogod venni. „Csalással szerzett vagyon elfogy…” (Példabeszédek 13:11 NAS). Nem lehet rosszat tenni és belőle jó eredményt kapni. Nemcsak bajba fogsz kerülni, bajt hozol azokra is, akik szeretnek, és akiknek legjobban szükségük van rád. „Aki törvénytelenül jut jövedelemhez, bajt okoz saját házának…” (Példabeszédek 15:27 NAS). A munkahely elvesztése, a becsületen esett csorba, a megaláztatás, a jogos költségek és következmények az a „számla”, amit az egész családnak fizetnie kell, és ez gyakran szégyenben és válásban végződik és több generációra is kihat. A házastársad becsületes párt érdemel. A gyermekeid olyan példaképet érdemelnek, akire fel tudnak nézni; ha megbízható az ösvény, amin jársz, akkor biztonságban követhetnek rajta.



„…a szorgalmas munka meggazdagít.” (Példabeszédek 10:4)

Ha sikert akarsz elérni a munkádban, íme egy jellemvonás, amit ki kell fejlesztened: a szorgalom. Amikor megkérdezik tőlük: „Mi a legnagyobb kihívás az ön számára?”, a munkáltatók általában ezt felelik: „Megtalálni és megtartani a jó embereket.” Ezen múlik minden üzlet. „Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít.” A szorgalom önfegyelmet, motivációt, állandó készültséget, megbízhatóságot kíván, és az is vele jár, hogy végigcsináljuk, amit elkezdtünk. A Biblia azt mondja: „drága kincs… a szorgalom” (Példabeszédek 12:27), mert annyira nehéz rátalálni. A szorgalmas dolgozók érnek annyit a munkaadónak, hogy jól fizesse őket: „A szorgalmas tervei hasznot hoznak…” (Példabeszédek 21:5). Isten rendjében a főnök profitál általad és te is profitálsz általa. A szorgalmas embereknek valóban az a tervük, hogy hasznos alkalmazottak legyenek. Akarod, hogy jól menjen a dolgod? Tegyél azért, hogy jól menjen a munkaadódnak! A szorgalmas dolgozók ezt örömnek tartják, a lusta alkalmazottak zokon veszik. A szorgalom, és nem a politika vagy a manipuláció fog előbbre juttatni. „A szorgalmasak uralkodni fognak, a lusta pedig robotolni fog” (Példabeszédek 12:24). Isten gazdaságában azt, hogy irányítasz vagy rabszolga vagy, az határozza meg, hogy kész vagy-e keményen dolgozni. A lusta alkalmazottak panaszkodnak az igazságtalan főnökre, az „átkozott rendszerre”, azokra, akik a főnököt várják és a főnökre, aki rájuk vár. Azt szeretnék, ha megkapnák azokat az előjogokat, mint mások, de nem hajlandók megdolgozni érte. „Vágyakozik a lusta lelke, de hiába…” (Példabeszédek 13:4), „…mert nem akar dolgozni kezével” (Példabeszédek 21:25). „…de a szorgalmas vágya beteljesedik” (Példabeszédek 13:4 NIV). Ők mindent megkapnak: a jól végzett munkával járó elégedettséget, a becsületesség jó hírnevét, mások bizalmát, azt hogy biztonságban tudhatják az állásukat, profitot, előléptetést, és ami a legfontosabb, hogy a Mester ezt fogja mondani nekik: „Jól van, jól csináltad”.


„…aki gondoskodik uráról, azt megbecsülik.” (Példabeszédek 27:18)

Egy másik bibliai jellemvonás ami a siker eléréséhez szükséges, a körültekintő törődés. Erre akkor is szükség van, ha tábornok vagy, és akkor is, ha csak egy egyszerű közlegény; ha te vagy a vállalat vezetője, vagy ha az éjszakás gondnok. A jellem nem függ az osztály-öntudattól. Nem várhatod el a tiszteletet, naponta ki kell érdemelned. Ha vezető pozícióban vagy, a Biblia azt mondja: „Ismerd meg juhaidat egyenként, törődj gondosan a nyájakkal” (Példabeszédek 27:23). A jó munkaadók és főnökök fontosnak tartják, hogy ismerjék alkalmazottaik szükségeit, erősségeit, gyengeségeit, a bennük rejlő lehetőségeket és azt, hogy mivel lehet ösztönözni őket. Ennek eredményeképpen az alkalmazottak kevesebbszer mennek táppénzre, a munkamorál javul, a minőség és a termelés magasra szárnyal. Nem mindig a fizetésemelés a legjobb motivátor. Néha a körültekintő törődés, a megértés, az érdeklődés és a figyelem sokkal hatékonyabb ösztönző erő. A régi „majd jól …-be rúgjuk őket” filozófia holtbiztos módszer arra, hogy sértődést és aknamunkát eredményezzen. A tisztelet és a törődés együttműködésre hív, szövetségesekké és nem ellenfelekké tesz, és mindenkiből a legjobbat hozza ki. Ha alkalmazott vagy, Isten ezt ígéri: „…aki gondoskodik uráról, azt megbecsülik”. Nem jó dolog a főnököt szidni, még akkor sem, ha a munkatársaid erre biztatnak. Végül a körülötted lévők nem fognak bízni benned, mert tudják, hogy egy bizonyos ponton velük is ugyanezt tennéd. Mondj jókat a főnöködről, tiszteld és rendeld alá magad a tekintélyének (Róma 13:1-7). Ha erre nem vagy képes, akkor ne mondj semmit és keress egy másik állást; különben azt fogják mondani, hogy áskálódsz ellenük. A tálentumokról szóló példázatban Jézus azt mondta, hogy azok, akik jól bántak a főnökük befektetésével, gazdag jutalmat kaptak. Igen, Isten meg fog jutalmazni azért, ha még egy nehéz természetű főnököt is tisztelsz.



„Ha látsz ügyesen dolgozó embert, az a királyok szolgálatába fog állani…” (Példabeszédek 22:29)

Semmi sem járul hozzá jobban a sikerhez, mint a szakértelem. A szakértő dolgozók kitűnnek a tanulásban, a gyakorlottságban és a kemény munkában. A második legjobb nekik nem elfogadható. Az ilyen emberek „mindig keresettek… nem szorulnak háttérbe” (Példabeszédek 22:29 TM). A szakértelem nem örökölhető, meg kell dolgoznod érte. Fent kell maradnod éjszaka, tágítanod kell a határaidat és elutasítani a „megállapodottságot”. Figyelj meg egy szakértő mesterembert; nagyrabecsülésed nőni fog, ahogy látod, hogy odafigyel a részletekre, nem csapja össze a dolgokat, türelmes, teljesen a munkának szenteli magát, és büszke alkotására. Az ügyes mester bizalmat és tiszteletet ébreszt. Nincs jobb mód arra, hogy az igazi kereszténységet gyakorlatban bemutassuk, mint az, ha hozzáértően végezzük a munkánkat. Ha egy hozzáértő ember beszél, az emberek odafigyelnek. Ha kételkedsz ebben, próbálj meg a hitedről beszélni azoknak, akik téged tisztességtelennek, selejtesnek és hanyagnak látnak. Jobb, ha csendben maradsz, míg ki nem érdemled annak a jogát, hogy meghallgassanak! Bármilyen munkakörben is dolgoztok „…mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala” (Kolossé 3:17). Magasra kellene tennünk a lécet, mivel mi Krisztust képviseljük. A munkánk mércéjévé a kiválóságot kellene állítanunk. Így a munkáltatók és ügyfelek, akik tudják, hogy mi Krisztus követői vagyunk, biztosak lehetnek benne, hogy a legjobbat fogják kapni tőlünk. A hozzáértő dolgozó nem veszíthet, mert Isten megígéri, hogy munkájuk mindenképpen fel fogja kelteni azoknak az embereknek a figyelmét, akik előléptetik és megjutalmazzák őket. „Ha látsz ügyesen dolgozó embert, az a királyok szolgálatába fog állani…” (Példabeszédek 22:29). Lehet, hogy a létra legalján kezdik, de rendeltetésük egy sokkal magasabban lévő létrafok.

Egyház...

A mai nap imádsága:
URam! Emberi gyengeségeink ellenére, kísértések közepette is, tartsd meg Benned bízó népedet! Ámen
   

És ő ?adott? némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra,
Ef 4,11-13

Bonyolult egy szervezet az Egyház... Az elmúlt kétezer esztendő megtanította/megtaníthatta volna a templom falain belül lévőket, hogy nem emberi akarások, törekvések, csakis egyedül Isten kegyelme az, ami megtarthatja az itt "küzdők" (ecclesia militans!) emberi közösségét. Felettébb nagy titok ez, melyet azért szeretnénk felfedni, megérteni - már amennyire ez egyáltalán lehetséges, nekünk teremtményeknek...

A "Krisztus szeretetében egyek"-közösségének megértését az is nehezíti, hogy számos felekezet, megszámlálhatatlan keresztény kisközösség egészen másképpen értelmezi ugyanazon dolgokat: így gyakorlatilag csak a keresztség az egyetlen ökumenikus szentség, az összes többinek az értelmezésében már nincs konszenzus! Nos, itt tartunk kétezer év után... Vigasztalhatna minket, hogy többi világvallás sem egységes a maga gondolati rendszerében, s ott is számos teológiai irányzat található. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk: ahány ember - annyiféle Isten-elképzelés létezik ezen a Földön... vagy még több is!

Egyház és hierarchia - összetartozó fogalmak, ahogyan hierarchikus a katonaság, az egészségügy vagy a közigazgatás is... Ami rendszerben létezik, az többé-kevésbé működik, ha a rendszerben az "apró fogaskerekek" is jól végzik a feladatukat. Az egyház is akkor "működik" jól, ha mindenki a maga karizmája/kegyelmi ajándéka szerinti feladatot látja el. Ez azt jelenti, hogy a többnyelven beszélő teológus-doktor, ne legyen az egyházban konyhalány vagy portás (talentumok elásása!); akinek gondja van az olvasással vagy a beszéddel, az ne vállaljon a liturgiában felolvasást; s aki nem ismeri/műveli érthetően a magyar nyelvet, s a vezetés ill. a kommunikáció extra-stresszhelyzetet jelent számára, az - Uram bocsá' -, ne menjen szószékre... Teologia est grammatica!

Az Egyház az egész életet felölelő szolgálati területet biztosít, hiszen az Egyház nem csak az üdvösségre hívás eszköze a JóIsten kezében, nem is csak szociális feladatok ellátásáért vagy társadalom-megtartó emberi értékek őrzésére rendelt szervezet; Krisztus Szeretet-Egyháza az egész Életért, az emberlét ki-, és beteljesüléséért van, jött létre a Szentlélek által. Ebbe a "rendszerbe" beletagozódni nem muszáj, csak lehet... Ugyanis a hívő, Krisztust követő élet csak akkor éri el a célját, ha az mindig az önkéntes döntésből fakadó elkötelezettségben végzi feladatát, azt, amire az ÚRIsten akaratából rendeltetett...

Isten-kép...

A mai nap imádsága:

Uram! Add, hogy életemben kiábrázolódjék a Te szereteted, s engedelmesen szolgálhassalak Téged, hogy lelkem békességre jusson Tebenned! Ámen

   

Ő a láthatatlan Isten képe...
Kol 1,15a

Nincs ember, aki ne akarná látni az Istent... Azt a Teremtő Erőt, Aki létrehozta a Mindenséget - Univerzumot vagy multiverzumot, ki tudja? - törvényt szabva anyagnak, energiának és időnek. Istent nem látta soha, senki - ezért ábrázolni képben vagy faragott képben nemcsak alapvető bűnnek számított az ószövetségben, de tulajdonképpen botorság is volt: látható világban kiábrázolni a Láthatatlant... Ennek ellenére a véges ember soha nem adta fel a vágyát: valahogyan megfoghatóvá tenni a Végtelen-Istent.

A keresztény misztériumok ábrázolásának kérdése az egyház kezdeti megerősödése után igen komoly vitát váltott ki, melynek végére a II. Níceai zsinat (787.) tett pontot, amikor is a zsinati püspök-atyák a képek használata és tisztelete mellett döntött. E határozat nemcsak a hívők, hanem az általános műveltség szempontjából is történelmi esemény volt. A zsinaton a döntő érv, amire a püspökök hivatkoztak, a Megtestesülés misztériuma volt: ha Isten Fia belépett a látható valóságok világába, embersége által hidat vert a látható és a láthatatlan világ közé, akkor kiábrázolható az Isten, hiszen nem a képet vagy annak modelljét imádja a hívő ember, hanem a képi nyelven megfogalmazott Valóságot. A törvény nem sérül, mivel Jézus annak tiltó erejét feloldja kijelentésével: "Én és az Atya egy vagyunk!".

Természetesen a "probléma" mégsem ilyen egyszerű. Az első századokban Krisztust szakál nélkül, korának 30-33 éves) megfelelően ábrázolták, majd a 6. századtól kicsit "öregítenek" rajta... A szakál mindenféleképpen idősebbnek mutatja a Mestert, s ez fontos is, mert az általános emberi elképzelésben, aki idősebb az bölcs(ebb) is. Így tehát a szakállas Krisztus-ábrázolások kellő tanítói tekintélyt is sugátoznak. Amikor Jézus erről az atya-fiúi egységről szól, gyaníthatóan nem a "formai" azonosságra gondolt, sokkal inkább az egy akaratra, az egy szívre, a cselekvő szeretet egyirányúságára.

A különböző földrészek kultúráiban más-más jegyekkel ábrázolják Jézust. Az Afrikában élő őslakosság számára nem kérdés, hogy Jézus az afrikai emberre hasonlít, ugyanígy a dél-amerikai indiánok között megjelenő Krisztus-ábrázolások is az indiánokra jellemző rassz-jegyeket hordozzák. Rendjén is van ez... Belefér ebbe még az is, hogy Jézust igen gyakran kékszeműnek és szőkehajúnak - s nemcsak a kegytárgy-árusítás alsó, giccs-kategóriájában - ábrázolják. (Azt pedig csak így zárójelben, de említsük meg, hogy még biblikus érveket is találnak egyesek, akik Jézust nem zsidó, hanem pártus származásúnak vélik...) Aki valóban ismeri az Istent, az jól tudja, hogy nem az a fontos, Jézus zsidó volt-e vagy sem. A keresztények (krisztuskövetők) ugyanis nem Jézus emberségét, hanem istenségét imádják...

Isten legfőbb "tulajdonsága", hogy szeret. Szeretete hozta létre a világot, az is tartja fenn, s szeretetéből fakadó igazságossága alapján ítéli meg az embervilágot. Ha teljességben akarjuk megélni emberlétünket, akkor nincs más lehetőségünk, mint ennek az isteni szeretetnek, s igazságosságnak a "beleálmodása" és megvalósítása a hétköznapjainkban. Ha erre törekszünk a JóIsten kegyelméből, akkor néhány beteljesületlen kívánságunk ellenére is boldogan élhetünk, s életünket be-, s kitölti az Isten-, s emberszeretet.

Jövőnkért...

A mai nap imádsága:

Uram! Szereteted tüzét gyújtsd meg minden ember szívében, hogy örömmel szolgáljunk egymásnak a Te dicsőségedre! Ámen

Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk. Mindegyikünk a felebarátjának kedvezzen, mégpedig annak javára, épülésére. Róma 15,1

Úgy látszik, kétezer év óta nem sokat változott a világ. Az erősek ma is kihasználják a gyengét, a hatalommal bírók kisemmizik az amúgy is erőteleneket "Ez így természetes! A nagy hal megeszi a kis halat!" - mondogatják. Ha »csak« állatok vagyunk, akkor ezen nincs mit tovább gondolkodni, de ha ki merjük mondani, hogy mások, sőt többek vagyunk, mint bonyolult biokémiai masinák, akkor meg kellene állnunk egy pillanatra, s el kellene gondolkodnunk Istenről, emberről - s talán eközben, még az állatoktól is tanulhatnánk.

Nincs még egy ilyen élőlényfajta az emberen kívül, amely képes csak azért elpusztítani fajtabélijét, mert másképp gondolkodik. Alig 50 évvel ezelőtt a "szuper-demokráciás" USA-ban még köztéri padok voltak, amiken csak fehérek ülhettek vagy vonatok, villamosok, ahol elkülönítve utazhattak "feketék" és fehérek. Mára a néger-kérdés afro-amerikai kultúr-problémává szelídült, de sok fejben szinte semmi nem változott... Ma is van zsidó-, palesztin-, kurd-, baszk-, és cigány-kérdés - az ázsiai nemzetiségi-vallási gondokat nem is említve - s a modern korunk multikulturális világ-vállakozása valahogyan mégsem akarja hozni a remélt mutatókat...

Isten törvénye mindig a közösséget védi. Modern jogrendszerünk eljutott arra a nyomorúságos pontra, hogy a nagyobb érdek, a felsőbb hatalom, a nemzetközi gazdasági-, politikai érdekek billentik Justitia mérlegét. Ennek minden nyomorúságos következménye halmozódik a világban, s ha igaz az Írás szava, hogy "Egyszer minden titok napvilágra kerül, s amit a fülbe suttogtak, azt háztetőkről fogják kiabálni" - akkor érdemes lenne megállnunk egy pillanatra, s el kellene gondolkodnunk Istenről, emberről - s talán eközben, még az állatoktól is tanulhatnánk.

A sérült elefántot a csorda tagjai bőségesen etetik, egyik patkány fűszálat a szájában tartva, annak másik végébe harapó vak társát elvezeti az élelemhez, az ember pedig sokszor arra sem képes, hogy egy fűszálat is megmozdítson a másik felemelkedéséért, sőt éppen az ellenkezőjét teszi... Jézus mondja: "Közöttetek más rend legyen!" Ez a magasabb szervező erő a szeretet, aminek oly kevés esélyt adunk. Jobban hiszünk az észben, a megfelelő "piár-stratégiában" és közhelyes szlogenekben, mint abban, hogy minden embertársunk ugyanattól az Isten-hiánytól szenved, ami megkeményíti szívét. Aki másokat hordoz, maga válik még erősebbé, aki másokat emel, maga jut magasabbra, aki mások épülését szolgálja, azt Isten maga jutalmazza meg bőséggel!

Múlandóság..

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy csökkenő erőmben, meg-megkopó egészségemben, meg-megbicsakló lelkesedésemben se felejtsem el, hogy Te az Élet URa vagy, s Neked köszönhetek mindent! Ámen

"Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké."

1 Pt 1,24-25a

Kinek korábban, kinek későbben, de egyszer mindenkinek meg kell küzdenie az elmúlással... Az élet egyszeri és megismételhetetlen, istenteremtette néhányévtizedes valóság, mégis többnyire úgy élünk, mintha több életünk lenne, s mindegyikben örökké élhetnénk. Talán ez a tévhit az oka annak, hogy nem becsüljük az Élet szépségeit, nincs meg bennünk a tisztelet az iránt, amit Isten élőnek teremtett! Érdekes módon az élet szépsége, az apró dolgokban - színben, formában, fényben, ízek és érzések harmóniájában -, akkor kezdünk el igazán gyönyörködni, amikor először felsejlik előttünk: mindez nem tart örökké - mert a végesség örök törvénye alól a mi életünk sem kivétel.

Amikor fiatalok vagyunk, telve lendülettel, erővel, teherbírással és bájjal, akkor kételkedünk leginkább abban, hogy az élethez elégséges-e ez a néhány, anyagiakban nem kifejezhető dolog... Aztán idővel kiderül, hogy amit hibás életvezetéssel minden elé helyeztünk, jelesül: az anyagiak, az egzisztencia, az csak akkor élvezhető, csak akkor emelik az életminőségünket, ha lelkiek mindig fontosabbaknak maradtak meg a testieknél. A Gondviselés nagy ajándéka, ha kegyelemből tudunk élni, azaz: következetesek maradtunk a szeretetben, a türelemben, a megbocsájtásban!

Minden élő "dicsősége" egyszer véget ér, az enyészeté lesz minden. Az ÚRIsten úgy alkotta meg ezt a világot, hogy abban semmi sem fölösleges, hiszen minden, ami elkorhad, véget ér, az egy másik élő számára táplálék: így örök az élet körforgása: Egy valami azonban van, ami felesleges ebben a világban: az ember bűne! Az ember bűne generációkon átívelő gyűlöletet tart életben: lásd háborúk, népirtások, igazságtalan "békeszerződések", (pénz)hatalmi paktumok, hogy valami "mait" is említsünk... De az ember gonoszsága családban, kisközösségben is tönkreteheti a jövőt, a szülők önzése nem engedi felnőni a gyermekeket, s aztán csodálkoznak, ha érzelmi bilincsbe vert utódaik nemcsak képtelenek a küzdelmes élet szépségét megélni, de egyéb kötelezettségeiket is elfelejtik.

Az ÚR beszéde mindig Élet. Azért mert igaz, s mert az Életet szolgálja, ha figyelünk rá. Vannak dolgok, amik nem az életet szolgálják: ezek a vallási ideológiák! Ezek ellen szólt, s cselekedett Jézus URunk, amikor megrótta a farizeusokat vagy kikergette a kufárokat a templomból. Az emberek hibás buzgóságából fakadó hamis kegyesség számtalan ember életét keserítette meg, tette tönkre. Aki Bibliára, "hitigazságra" hivatkozva szeretetlenséget cselekszik, az nem az Istennek, hanem a maga eszének hisz... Az ember esze azonban véges, ezért minden problémát nem képes megoldani - lásd jelen világ konfliktusait(!) -, ezért hiába is zárja ki életéből az Istent, az Ő kegyelme nélkül nem tudhat jövőt magának. Aki hisz a Krisztus tanításának, az nemcsak tudja ezt, de megpróbál a Mester tanítása szerint, szeretetben, kegyelmi életet élni... s lám, ami embernek nem lehetséges, Istennek igen!

Növekedés...

A mai nap imádsága:

Uram! Légy türelemmel felém, hogy én is türelmes lehessek másokkal! Ámen

   

Én tehát, testvéreim, nem szólhattam hozzátok úgy, mint lelkiekhez, hanem csak úgy, mint testiekhez, mint a Krisztusban kiskorúakhoz. Tejjel tápláltalak titeket, nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el, mert még testiek vagytok.
1 Kor 3,1-3a

"Megtalálni a hangot..." - nem a zenészek nagy gondja ez, hanem mindazoké, akik tanítanak, vezetnek. A vezetés és tanítás feladatából szinte majd mindenkinek kijut a maga része, hiszen közösségben élünk, s a közösségi lét elképzelhetetlen kommunikáció nélkül. A megértettség egységet kovácsoló szép érzését jó átélni, s talán nincs borzasztóbb és bosszantóbb, ha embertársunk nem ért meg minket... Szinte minden szülő átéli tinédzser gyermeke kíméletlennek tűnő kijelentését: "Ah, úgysem értetek meg!" Ilyenkor közös hangot találni - komoly kihívás.

Pál, a pogányok apostola nemegyszer átélhette ezt a nehézséget. Más szokású, más kultúrájú embereknek hirdetni ugyanazt az örömhírt nem lehet egyforma direktséggel. Ahány ember, annyi szív és érzés, s annyi külön gondolat... A személyes találkozások nélkül nem lehetséges az építő beszélgetés, az Isten országának láthatatlan dolgairól való közös elmélkedés pedig csak úgy lehetséges, ha komolyan vesszük e látható világ minden dolgát. Aki nem veszi kellő mértékkel figyelembe e földi világot, az komolytalanná válhat a másik ember szemében, aki éppen csak most kezd "nyitni" az Isten országa felé...

A tanítás fokozatossága türelmet követel, de az erős önfegyelem semmit sem ér, ha nincs meg benne a minden akadályon átsegítő szeretet. Az a szeretet, amely áldozatra kész. Az a szeretet, amely tékozol, s nem sajnálja az időt a másik emberre, s képes úgy megajándékozni egy véges idejű találkozást, mintha az örökkévalóság minden ideje is rendelkezésre állna... Ezt csak alázattal lehet megvalósítani. Ebben nem segít semmilyen "trükk" vagy pszichológiai-kommunikációs "huncutság", ebben egy valaminek van csak célbajuttató érvényessége: az Isten Lelke által megtisztított, megüresített szívnek. Ez maga a Krisztus-csoda. Ez hajtja és űzi Pált, s a többi apostolt is az idegen népek közé, ez keríti jótékony hatalmába ma is a kereső embert, hogy rátaláljon Arra, Akit mindig is keresett, Teremtő Istenére...

Tisztaság...

A mai nap imádsága:

URam! Köszönöm Neked az életet! Add, hogy méltósággal éljem a nekem szánt napokat, éveket! Ámen

   

Ki mondhatja: tisztán tartottam szívemet, tiszta vagyok, nincs vétkem?
Péld 20,9

Mivel testben vagyunk, életünket alapvetően meghatározza az evéshez, az iváshoz, s persze a másik nemhez való viszonyunk. Az életben számos területen kísértetünk meg, de ezen a két területen különösen is. Jóléti világunkban egyre több azoknak a száma, akik túl-eszik/isszák magukat, a szexuálerkölcsök alakulásának utolsó fél évszázadáról pedig gyaníthatóan mindenkinek megvan a maga határozott véleménye, ezért ezt ne is részletezzük. Mint minden, a vétek, a bűn is, először gondolatban születik meg, amit majd tett követ - vagy sem...

Jézus URunk azt tanítja, ha valaki kívánsággal tekint egy asszonyra, az már bűnt követ el. Sokan félreértik a Mester ezen kijelentését, pedig itt nem arról van szó, hogy önmagában a kívánság lenne a bűn, hanem a szándék önzésből fakadó "tisztátalansága" az elítélendő. Sokan mégis a szexualitást tartják tisztátalanságnak - jóllehet az Isten élet utáni legnagyobb ajándéka éppen a szexus (ami áthatja egész lényünket, hiszen szavainkban, gondolkodásunkban férfiak ill. nők is vagyunk) -, pedig nem nemiségünk "a tisztátalanság", hanem az önzésünk.

A JóIsten szívet és észt is adott nekünk, s nem azért, mert először a szívünk fejlődik ki, s csak utána az eszünk, de életünk fontos dolgaiban mégsem az eszünkre hallgatunk, hanem a szívünkre... (A keleti gondolkodásban egyébként az ész is a szívben van!) A szív szavának elsődlegessége abból fakad, hogy az élet nem tudás, hanem érzés, a boldogság pedig nem csupán ismeret, hanem különféle érzéseink lelkünkben megtapasztalt harmóniája.

Aki azt vallja, hogy ő "maradéktalanul" tiszta - evésben, ivásban, s erkölcsiségében -, az hamar beleeshet önigazságának vermébe, mert perfekció itt a Földön csak a bűnben, a gonoszság kiteljesedésében van. Aki önmaga perfekciójának hitében él, az fundamentalista, az szélsőséges, az képmutató! Bizony sokan vannak, akik már ebben a "gödörben" vannak, s dicsérve önmagukat és gödörtársaikat hiszik önmaguk feljebbvalóságát, tagadva ezzel együtt azt is, hogy egyedül csak Isten tökéletes, az ember legfeljebb csak a törekvésében lehet az!

Az az ember, aki elismeri, hogy Isten nélkül bizony elbukna, megtapasztalja az Ő megtartó kegyelmét. Az ilyen "kegyelemből" élő ember már nem irgalmatlan önmagához - hányan, de hányan vannak, akik utálják önmagukat! -, hanem felebarátai felé is tud részvétet, könyörületet gyakorolni. Aki így "Istenben van, s Ő is benne", annak feje felett ugyan továbbra is elrepül majd a kísértés madara, de fészket rakni rajta már nem tud...