Bocsáss meg, mert neked is megbocsátottak

„Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Máté 6:15)
Meg vagyok róla győződve, hogy rengetegen vagytok, akik mély sebeket hordoztok hónapok vagy évek óta. Mikor arra gondolsz, aki megbántott, olyan frissnek tűnik az esemény, mintha tegnap lett volna. Még mindig fáj és még mindig neheztelsz.
Azt kérdezed, "Miért kellene megbocsátanom valakinek, aki ilyen mélyen megbántott? Fogalmad sincs mennyire fáj. Miért kellene kegyelemmel fordulnom felé?"
Három oka is van annak, hogy meg kell tenned:
1. Kegyelmesnek kell lenned másokhoz és meg kell bocsátanod azoknak akik megbántottak, mert Isten is kegyelmes hozzád.
Soha nem kell senkinek többet megbocsátanod, mint amennyit Jézus Krisztus már megbocsátott neked. Át kéne gondolnod, hogy te se mindig azt kaptad, amit érdemeltél volna. Isten kegyelmes volt hozzád. Légy te is kegyelmes másokhoz.
2. Meg kell bocsátanod, mert a másik alternatíva a keserűség
A tudósok azt mondják, a neheztelés a legegészségtelenebb érzelem. Mindig jobban fáj neked mint bárki másnak! A neheztelés nem változtatja meg a múltat és nem fogja megoldani a problémát. Még csak nem is érzed jobban magad tőle. Valójában csak rosszabbul.
A Biblia azt írja a Zsidók 12:15-ben: „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.”
3. Kegyelemmel kell fordulnod mások felé, mert Isten ezt várja el tőled
A Máté 6:15-ben azt találjuk: „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” Jézus azt mondja, nem kaphatunk olyasmit, amit nem vagyunk képesek adni. Ha azt mondod, sose bocsátasz meg valakinek, akkor remélem soha nem vétkezel. Ha úgy érzed, hogy nem tudsz megbocsátani, akkor is tedd meg, mert ez a helyes.
Sokaknak azért megy nehezen a megbocsátás, mert nem érzik úgy, hogy nekik is megbocsáttatott. Elimádkoznád ezt az imát a szabad és megkönnyebbült szívért?
"Kedves Jézus Krisztus! Te tudod, hogy megbántottak. Látod, hogy a neheztelés miatt úgy viselkedtem, ahogy ésszerűtlen, egészségtelen és haszontalan. Szükségem van az erődre, hogy meg tudjak bocsátani másoknak és felszabaduljak. Kérlek cseréld a fájdalmamat a Te békédre! Istenem, tudom, hogy sokakat megbántottam a szokásaimmal, a rossz döntéseimmel és csalódásokat is okoztam. Kérlek bocsásd ezeket meg nekem. Segíts készítenem egy listát azokról, akiknek ártottam, és jókor, jó helyen, jóvátennem a károkat. Jézus Krisztus, szeretném, ha újra te lennél az életem központjában. Kérlek cseréld a neheztelésemet a te szeretetedre és a keserűségemet a te kegyelmedre! Köszönöm, hogy kegyelmes vagy hozzám. Köszönöm, hogy megbocsátasz azokért, amiket elrontottam. Jézus nevében. Ámen"

Engedd, hogy a Biblia megvilágítsa életedet

"Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket." (Zsoltárok 119:130)

Mindenkinek szüksége van fényre. Szükséged van fizikai fényre, hogy láthasd a körülötted lévő környezetet, hogy ne ütközz akadályokba.

Isten, az Ő szaván keresztül fénnyel szeretné az elmédet is megvilágosítani. A Biblia azt mondja, "Isten kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket." (Zsoltárok 119:130) Isten szeretne fényt adni - az Ő fényét - minden egyes embernek. Szeretné megvilágítani az elménket, az igazsággal, ami róla szól és arról, hogy mi a terve veled.

A fény felkapcsolásának sokszor a Bibliai elmélkedés a titka. Át kell áztatnod az elmédet fénnyel. A Bibliai elmélkedés közben nem vész el az elméd a világegyetemre számára, hanem Isten szavára fókuszál. Amikor elmélkedsz, fényt hozol az életedbe.

Isten az Ő szaván keresztül segít, hogy egy más szemszögből lásd a világot. Zsoltárok 119:105 azt mondja, hogy "Lábam elott mécses a te igéd, ösvényem világossága.". Isten igéje irányt mutat az életünkben, megmutatja, hogy milyen ösvényen akar Ő minket látni.

Mikor ez a zsoltár íródott, a "mécses" egy lámpa testbe helyezett gyertya volt, amit az emberek hordoztak magukkal mindenfelé. Ma ezt egyszerűen elemlámpának hívnánk. Ha elemlámpa van nálad és több fényet akarsz az úton látni, mindig meg kell tenned a következő lépést. Sokszor előfordult, hogy megakadtam és Isten fényét kerestem az utamon. De Isten épp csak elegendő fényt ad a következő lépésre. Megteszed a következő lépést és megint csak annyi fényt ad, hogy megtedd az azután következő lépést.

Az egyik legjobb mód arra, hogy Isten szavának fényét felkapcsold, az, hogy imádkozod az Ő szavát, például a Zsoltárok 119:18-vel: "Nyisd meg a szemeim, hogy láthassam a csodálatos dolgokat a rendelkezéseidben." (LB fordítás). Csodálatos dolgokat akarsz látni Isten igéjéből, igaz? Kérd meg Istent, hogy megnyissa a szemed, arra, amit életeden keresztül akar elérni.

Ő készen áll arra, hogy világosságot adjon.

Beszéljetek róla:

* Volt olyan, hogy Isten rejtély volt számodra? Ilyenkor az volt a reakciód, hogy Isten igéje felé fordultál a válaszokért?
* Csak vársz arra, hogy Isten megmutasson valamit, vagy kéred a világosságot és ítélőképességet tőle?
* Mit gondolsz mi a különbség aközött, hogy olvasod és tanulmányozod az igét?

Közeledj Istenhez, hogy elkerüld a vitákat

"Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik." (Ézsaiás 26:3)

Lenyűgöző felfedezésem volt: minél több időt töltök Istennel, annál jobban kijövök az emberekkel. Erre számíthatok.

Amikor a viták megerősödnek a házasságodban, az azt jelenti, hogy valaki nem tölt elég időt Istennel. Ez ennyire egyszerű. Közeledni kell Istenhez, ha el akarod kerülni a vitákat.

Az Ézsaiás 26:3 ezt mondja: "Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik". Amikor Istennel töltesz időt, akkor a gondolataid felé irányulnak. Aztán jobban kijössz az emberekkel, mert Ő tökéletes békét ad a szívedbe, és nem leszel olyan bosszantható. Láttál már olyan embert, aki csak akkor közeledik Istenhez, ha bajban van? Csak akkor imádkoznak, ha szorult helyzetben vannak. Szükséged van Istenre. Bibliatanulmányozás, vasárnap reggeli időszak, napi csendesség. Szánj időt ezekre. Azt gondolod túl elfoglalt vagy? Talán tényleg az vagy. Talán ki kell iktatnod pár dolgot az időbeosztásodból, hogy több időt tudj Istenre fordítani. Kelj fel 15 perccel korábban. Olvass, és imádkozz, aztán figyeld meg a viselkedésedet és a más emberekhez való hozzáállásodat a nap további részében.

Minél több időt töltesz az Istennel, annál jobban fogod élvezni az időd többi részét. Sokkal eredményesebb és hasznosabb lesz.Jobban kijössz majd másokkal és kevesebb lesz a vitád, mert közeledsz Istenhez. Az életedben meglévő konfliktusok egyenes arányban állnak az Istennel töltött idővel.

A Jakab 4:8-ban egy nagyszerű ígéret van: "Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok." Ő nem fordít hátat. Közeledik feléd. Ha te lépsz felé, akkor Isten is lépni fog feléd.

Ahhoz, hogy elkerüld a vitákat, add át azokat Istennek, ismerd fel a Sátánt, és közeledj Istenhez.

Beszéljünk róla:

- Hogyan jellemeznéd az imaéletedet? Mint egy folyamatos beszélgetés Istennel, vagy időszakos, segítségért való könyörgés?

- Azokra a dolgokra szánsz időt, ami igazán fontos neked. Másoknak mit mesél az időbeosztásod, mi a legfontosabb számodra?

Áldozatkészségért.

A mai nap imádsága:
Urunk, Istenünk! Sok terhet veszünk vállunkra magunktól is, és Te is adsz nagy bölcsességed szerint keresztet nekünk... Add, hogy ne morgolódjunk, hanem felismerjük e kihívások mögött mennyei akaratodat, s aszerint cselekedjünk - ma is! Ámen

   

Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.
Jn 15,12-13

Nem tudom hányszor mondja el egy édesanya és édesapa gyermekének 18 éves koráig - talán még utána is - "Jó legyél fiam!". Gyanítom - nagyon sokszor, de úgy látszik mégsem elégszer, hiszen a világ mégis telve van emberi nyomorúságokkal, melyeknek az oka mindig a jóság hiánya. A jóság pedig a szeretetből táplálkozik, talán éppen ezért parancsolja Jézus: "Szeressétek egymást!" Szeretet nélkül ugyanis nincs teljes élet! Nem egyszerűen kedvelésről (fíleó, mögen, to like) afféle "szeretgetésről" van szó, hanem »önfeláldozásra kész« szeretetről (agapé, lieben, to love). Az áldozatos vagy áldozatkészséges szeretet manapság furcsán hangzik, de ebben foglaltatik az igazán helyes irányultsága a szeretetnek. A gyereknevelés nemcsak anyagi, idői áldozattal jár... benne van az is, hogy időnként fel kell vállalni - többnyire az apáknak - a határozottság, a szigor pedagógiai szerepét. Nem egyszerű ilyenkor nemet mondani a gyermeknek, de a cél érdekében meg kell tenni. (Egyébként ha a nem-eink és igen-eink következetesek, akkor azt elfogadják gyermekeink, az összevisszaságot azonban nem, sőt azt a maguk "hasznára" fordítják.)

Az érték, a szépség az mindig kitartással, áldozathozatallal áll elő. Dinamittal nem lehet veteményeskertben kapálni, bunkósbottal sem lehet oratóriumot előadni... Aki életét adja barátaiért(övéiért) annál nagyobb szeretet nincs. Ez nemcsak Jézus kereszthalálára érvényes, hanem minden emberéletre, amely nem retten vissza az áldozathozataltól. Egy átlag európai gyerek, mire 14 éves lesz, mintegy 9-12 ezer(!) órát néz tévét. Ha csak arra gondolunk, hogy egy "átlag-gyerek" (ilyen persze nincs csak a statisztikában!) naponta kevesebb mint 10 percet beszélget szüleivel, akkor 14 éves koráig alig 600 órát beszélgetett szüleivel... Mire elégséges 600 óra? Egy középfokú német nyelvvizsga eléréséhez 1200 intenzív órát számolnak... Így hamar kiviláglik, napi 8-10 perces "Na mi volt ma az iskolában?"-kommunikációval nem lehet még "alapfokú" életvezetési készséget sem kialakítani a "leendő felnőttekben".

Életet »oda«áldozni lehet barikádon meghalva, puskaporos hordóként, látványosan, s lehet gyertyalángosan is. Ez utóbbi csak akkor sikerül, ha a Legnagyobb Példát, Jézust követjük. Olyan fényesen,mint Ő sosem fog ragyogni életünk, mert gyarló emberek vagyunk... de bízhatunk abban, hogy a Lélek kegyelme által a "füstölgő mécses-, megrepedt nádszál-életünk" betölti hivatását. Áldozatot hozni nem egyszerű feladat. Terhes iga az, de Jézus azt is mondja rá: gyönyörűséges...

Békesség...

A mai nap imádsága:
Istenem! Add nekem a Te békédet, hogy békével, s örömmel szolgálhassalak! Ámen



Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! .
2 Kor 5.18-20

Eredendő bűnünk a kételkedés, az istentagadás, s mindaz, amik ezek következménye. Ami talán a legfájdalmasabb számunkra: az a békétlenség. Békétlen világban békességet keresni - reménytelennek tűnő vállalkozás. Ennek ellenére mégsem adjuk fel. Bármennyire is megtör minket a világ, egy kicsinyke rész mindig marad a lelkünkben, mely elpusztíthatatlanul vágyakozik a béke, a megnyugvás után. Mi ez bennünk? Talán az Élet génkódokba szorult programhibája? Nem hiba, hanem jel, Istenhez vezérlő kegyelmi eszköz! Aki életének érett felnőtt szakaszába jutott, az számtalan tapasztaláson keresztül megtanulhatta: nincs erősebb érzés a teljesség, az áldás "megértésére", mint a békesség. Ha ez van, akkor mindenünk megvan, de ha ez nincs, bármink is legyen, nem tudjuk értékelni.

Isten megbékeltetett minket - önmagával. Az ember - amióta vallásos lény, azaz kezdetektől fogva - igyekezett valamilyen módon meg-, és kiengesztelni istenét, isteneit. Nyilvánvaló azonban, hogy a véges a Végtelent nem elégítheti meg semmiféle jószándékkal, ajándékkal vagy áldozattal. Aki tehát a békesség "garanciáját" adhatja, az csakis Isten. Az evangélium arról szól, hogy ez az Isten lehajolt teremtményéhez, inkarnálódott, emberré lett, hogy megnyissa az utat a békesség felé. Az Isten testtélételének abszurditása megteremtette az ember számára a lehetőséget a választásra: a jó és a rossz között. Az emelődés helyett az ember a gyalázkodást választotta, s önmaga igazát kereste... s ahogy az lenni szokott ilyenkor, a békétlenség költözött a lelkébe.

Isten azonban azért is Isten, mert neki mindenre van megoldása: s még a rosszból is a jót hozhatja elő. Nagypéntek botrányát - ami a teremtményi arrogancia netovábbja - húsvét hajnalának békessége oldja majd fel. Aki élt már stresszben, az jól tudja, mit jelent a nyugalom, a békesség... Aki megtapasztalta, hogy az Istennél béke van, az örömmel magára vállalja a békéltetés szolgálatát, s követévé válik annak a Szeretetnek, amely őt is a hatalmába kerített, s harmóniát teremtett benne önmagával, s a világgal.

Biztonság...

A mai nap imádsága:
URam! Biztonságért harcolunk nap mint nap, mégis állandó bizonytalanságban élünk. Szánj meg minket, emlej Magadhoz, hogy életünkben valóság legyen a békesség! Ámen

   

Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt,
oltalmazom, mert ismeri nevemet.
Zsolt 91,14
(Szürke-betűs: nem kijelölt része az igének.)

Jóléti világunkban gyakran megtörténik, hogy az emberek a kellemetlenséget, tragédiának élik meg - ezt hangosan szóvá is teszik -, de ha tragédia sújtja őket, akkor nem tudnak megfelelőképpen (értsd: emberi módon) reagálni rá. Ilyenkor nyúlnak telefonért, s hívják olykor még a papot is: "Tessék elképzelni, a barátnőm édesanyja meghalt. Tessék már mondani: Mit kell ilyenkor mondani?"... Tény, amikor valóban bajban vagyunk - mert léket kapott életünk hajója: betegség, veszteség, halál előszele -, akkor hirtelen tudjuk hova kell fordulnunk, s Kihez kell fohászkodnunk - ilyenkor a "Nincs(is)isten"-elképzelésünk hirtelen meginog, s komoly tényezővé válik az imádság ereje.

Tény, hogy minden embert - legalábbis egyelőre - édesanya szül(t) erre a világra. Így mindenki, aki szerelemből fogant, s várták az érkezését, megtapasztalhatta mit jelent az anyai szeretet, az elrejtettség, a biztonság. Egyetlen édesanya sem azért szülte gyermekét, hogy csatatéren vérezzen el vagy azért, hogy gyilkos merénylet áldozata legyen... Az ember az embert az ÉLETRE szüli - jóllehet minden emberélet egyszer halállal végződik -, de hogy az emberiség történelme gyakorlatilag a háborúk és vérengzések története, az több mint elgondolkodtató. Eredendő bűn? Tudatlanság vagy egyszerűen csak belénk-kódolt rombolásvágy? Nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: sajnos ennyire hülyék vagyunk...

Saját életterünket szennyezzük: olajjal és atommal - pedig teljesen nyilvánvaló, hogy van "tiszta" energiaforrás is! De az drágább... nyöszörögnek azok, akik extraprofitos, extrapofitot termeltetnek maguknak - mások (embertársaik, beleértve a még meg nem születetteket, beleértve a hatalmasok unokáit is) egészségének kárára. Sajnos odáig még nem jutottunk el, hogy felfogjuk ésszel: "Egy vérből teremtettünk."

Napokban bukkantam az interneten egy érdekes cikkre, mely azzal a gondolattal játszik el, vajon, mi lenne, ha egyszercsak kiderülne, hogy vannak marslakók vagy hogy nem az ember az egyetlen értelmes lény az univerzumban... Eljátszottam hát én is a gondolattal: Tényleg, mi lenne, ha holnap kiderülne, hogy nem mi vagyunk az evolúció csúcsa, hogy nem az ember a "teremtés koronája"? (Elvégre ember, azaz teremtmény nem szabhat határt Isten teremtői kedvének, nagyságának...) Bizonnyal kultúrsokkot jelentene sokaknak, az emberek elveszítenék vallási-, nemzeti indentitásukat, s teljes lenne a káosz. Egyúttal megszűnne a kiváltságosak sok-sok privilégiuma is, hiszen minden ember felett van egy még erősebb "ragadozó", s ennek félelme összefogásra kényszerítené az emberi fajt...

Fentiektől persze nem kell félnünk, az ember sokkal ravaszabb teremtmény! Ha kiderülne egy effajta igazság, akkor azt is eltitkolná egyik ember a másiktól! Nyilvánvaló igazságokat cserélünk fel nyilvánvaló hazugságokkal, s magunkat csapjuk be. Nyilvánvaló, hogy szükségünk van Istenre, s mégis azt akarjuk hinni, hogy Nélküle csak könnyebb lesz a dolgunk. Bűnt bűnre halmozunk, egyik mulasztásunk éri a másikat, miközben szeretet-éhségben szenvedünk... A megoldás itt van nálunk, csak végre ki kellene már nyitnunk a szívünket Isten előtt, hogy oltalmát megtapasztalhassuk!

Célok...

A mai nap imádsága:
Uram! Adj nekem Tőled való célokat, hogy el ne tévedjek az úton! Ámen

   

Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt.
Lk 17,33

Nincs drágább, nagyszerűbb az életnél, egyszeri és megismételhetetlen, törékeny és izgalmakkal teli... S mintha az ember ezt nem tudná! Úgy él, mintha örökké élne vagy legalábbis több élete lenne, s nap mint nap kísérti az Istent, mintha egészsége, idegrendszere acélból lenne. A kígyó hazug ígérete - Eritis sicut Deus!/Olyanok lesztek mint az Isten! - bizony csak ígéret maradt. Nem váltunk istennekké, ehelyett ördögi kínokat élünk át Ádám-apánk és Éva-anyánk "szabadonválasztott" édenkerti Isten-nélkülisége következtében. Az élet tisztelete helyett annak semmibe vétele jellemzi inkább az embert, hiszen eleddigi történelmünk a csaták és háborúk, leigázások és birodalmak, gyarmatosítások és az ember kizsákmányolásának története.

Úgy élünk, mintha meghosszabbíthatnánk az életünket - akárcsak egy arasznyival is -, mintha beleszólásunk lett volna abba, megszülessünk-e vagy sem, s úgy viselkedünk, mintha velünk kezdődne a világtörténelem... Pedig megtartani az életet egyedül csak az Isten tudja, nekünk pedig azt illik tudni, hogy az Élet ajándék... Az ÚRIsten eredeti "elképzelése" szerint szépen "becsomagolta" az életet a férfi és a nő egymásratalálásának csodájába, hogy a születendő gyermek, amikor - Isten akaratából - belép ebbe a világba, akkor egy szeretetteljes, gondoskodó közösségbe kerülhessen... Isten a maga gondviselésébe így szövi bele az embert, hívja el "partnernek" folyamatos teremtésébe (creatio continuia).

Isten bibliai üzenete, hogy az esendő ember Őnélküle, a "teremtői segédlet" híján mindent elveszít, azaz: egyedül nem megy... "Elveszejteni" a világ számára legtermészetesebbet - vagyis görcsös akarását az önmegvalósításnak - azt jelenti: Megtalálni az Istent. S ha erre készek vagyunk, megtörténik a csoda: Őbenne elnyerjük az élet tartalmát, megismerjük a lélek békéjét, méltósággal, istenképűségünkben kiteljesedve boldogan élünk ebben a világban... beteljesületlen kívánságaink ellenére is.

EGYIsten...

Imádkozzunk!
URam! "Igen magas nekem ez a tudás, nem tudom befogni.." Teremtő Istenem, Világmindenség URa! Szeretnélek megismerni minél jobban, de tudom, hogy színről-színre majd csak odát láthatlak. Add a Te békességedet szívembe ezen a mai napon is, hogy Rád figyelve, akaratod szerint élhessek! Ámen


Nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség...
1 Kor 8,6a

A 21. századot a csillagászat aranykorának mondják. Olyan technikai lehetőségek segítik a csillagászok munkáját, amiről néhány évtizede szinte még álmodni sem mertek. Ezért szinte nem telik el hét, hónap, hogy valami nagyon érdekeset, különlegességet ne fedeznének fel a belátható univerzumban... Ennek nagysága elképesztő - legalább 13,8 milliárd fényév átmérőjű -, de bőven lehet ennél nagyobb is! A "gond" az, hogy jelenleg a hozzánk legtávolabbról érkező fény mintegy 13,5 milliárd(!) éve "jövésben van", s múlandóságunk okán nem áll módunkban ellenőrizi, hogy néhány milliárd év múlva is még érkezik-e hozzánk a távoli fény...

S mindemögött/benne ott van a Teremtő Isten: az Örökkévaló, az EGY. Mert ugyan a Szentháromságról beszélünk, de ez az Isten - ha akarjuk, ha nem - EGY. Ugyanis a kereszténység is(!) - az izraelita és az iszlám vallással egyetemben - monoteista vallás. Az, hogy a keresztény óegyházi atyák kidolgozták a Szentháromságtant, komoly okai voltak: egyrészt fel akarták hívni a figyelmet arra, hogy Isten az ember viszonylatában jóllehet személyként jelenik meg - tehát az emberrel 'párbeszédet' folytathat -, de ez nem azonos az emberi személyiséggel, ezért nevezték el Három-Egy-Istennek. Ugyanakkor végre már pontot kellett tenni a három évszázadon át folyó teológiai vitára Jézus személyét illetően. (325-ös Niceai Zsinat, melynek célja a nézeteltérések feloldása volt az alexandriai egyházban Jézusnak az Atyához viszonyított természetéről, nevezetesen, hogy Jézus egylényegű-e az Atyaistennel vagy hasonlatos hozzá.)

Isten tehát Egy. Nem három... Az, hogy az EGY-et háromként emlegetjük - térbe és időbe plántált emberlétünkből fakad. (Valóságnak gondoljuk pl. a sötétséget is, pedig az nem külön létező valóság, egyszerűen csak a fény hiánya.) S ha Jézus isten/ember-voltán mintegy háromszáz évig vitáztak a keresztény eleink - s nem alábecsülve filozófiai és teológia erőfeszítéseiket -, de "csak" akkor arra jutottak, hogy Krisztus valóságos Isten, s valóságos ember, de a hogyan(?)t már nem tudták megmagyarázni, akkor ne csodálkozzunk azon, ha Szentháromság-Isten-tant rögvest hittitoknak (mysterion Dei) nyilvánították ki.

Istent befogni/megérteni a véges ember soha nem képes, legfeljebb odáig juthatunk el, hogy csodálattal vizsgáljuk azt a REND-et, amit az ÚRIsten alkotott. Ahogyan nem megfogható a rend, a törvény, de mégis létezik, hiszen ez alapján él, mozog, "rezeg" az egész világmindenség, ugyanúgy csak ámulhatunk Isten jóságán.

S mi az amit tehetünk? Ha "tudjuk", ha hisszük, hogy Ő áll mindenek mögött/felett, akkor áldjuk Őt naponta megtartó kegyelméért, hogy szeretetből megalkotta a Világmindenséget, s benne az embert! Dicsérjük őt azért is, hogy létrehívott minket is, hogy ezen a mai napon is valamit megérezhessen környezetünk a mi életünk, mai cselekedeteink által is, hogy istenképűségre teremtett lények vagyunk...

Kitartás...

A mai nap imádsága:

URam! Segíts meg, hogy meg ne lankadjak, s megfáradásomban el ne forduljak Tőled, s az álomvilágomat higgyem valóságnak! Ámen

Mikor pedig odaért arra a helyre, így szólt hozzájuk: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek." ... Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket. Ekkor így szólt hozzájuk: "Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!"
Lk 22,40 és 45-46

Jól jön a buzdítás... amikor a hullámok összecsapnak a fejünk felett, akkor különösen is! A körülmények azonban - egyelőre - még nem a tanítványokat szorongatják, csak a Mestert. Mennyei és földi dimenziók súrlódásának tanúi lehetnének a tanítványok -, ha el nem alusznak, de kivétel nélkül mély álomba zuhan mindegyik.

Ha valaki nem érti, mi történik a színpadon, filmben, könyvben - túlontúl magasak az összefüggések -, akkor elalszik rajta, álomba zuhan. Ismerős érzés ez mindenkinek, amikor küzdünk az álmossággal: unalmas előadásokon, elnyújtott, semmit nem mondó beszédek alatt "bele--belebólintunk" az álomvilágba... Gyakran megtörténik aztán, hogy így a legjobb részekről marad le az ember, s ha riadtan felébredünk, néhány pillanatig keressük, melyik világban is vagyunk - az álomvilágban vagy a valósban?

Az álmot régidők óta "kishalálnak" az elmúlás előízének tartották. Aki alszik, az nem él, aki pedig ébren van ugyan, de álomvilágot képzel maga köré, az is halott. Így érthető a jézusi mondás: "Hadd, temessék el a halottak a halottaikat!" Aki Istent nem tartja valóságnak, az tulajdonképpen a maga álomvilágban él, hiszen Isten nem más, mint maga a Valóság, a Legfőbb REND, a kozmikus perfekció (kozmosz=rendezett világ).

"Átaludni az életet" azt jelenti: tudatosság nélkül élni azt. Nem felismerni a Teremtő Isten nagyságát, szeretetének naponkénti gondviselő kegyelmét - végzetes hiba. Az ember itt a földi létében az idő, a tér s az anyag bezártságában éli le nevetségesen rövidke életét, de Isten ebben a véges életünkben is ki akarja nyilvánítani, hogy Ő a Végtelen Szeretet... A reménységünk szerinti mennyei, végtelen létezésünkben pedig bizonnyal ugyanezt akarja megismertetni nekünk, csak alapvetően más, emberi szemmel itt a földön soha meg nem látható isteni titkainak megláttatása által.

Imádkozni, szemlélődni, el-elgondolkodni ebben a földi világban az Isten kegyelme által, az Ő végtelen kegyelméről - kiváltság. Sokan mégsem élnek vele, pedig tehetnék... A kísértés ma is nagy, hogy a körülmények álomba szédítsenek minket, ezért jobban igyekeznünk kellene (illene) imádkozó életünk megjavításán... Nekünk oly sokszor túlontúl gyötrelmesnek tűnik ez a földi élet, pedig az evangélium arra tanít minket, hogy van, Aki minden kínunkat magara vette, s ezért személyes küzdelmünk nem reménytelen...

Követés...

URam! Adj nekem bölcsességet és kitartást, hogy hiteles követedként, kegyelemből tudjam élni a életemet a Tőled kapott szeretetet továbbadva! Ámen

Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek.

Jn 15,14-15

Sokan "egycsapásra" elintézik a Krisztus-ügyet... Van, aki Jézus történetiségét is tagadja, s van, aki ugyan elismeri, de nem tarja különleges embernek a Názáretit - Isten Fiának meg végképpen nem. A zsidók bölcs rabbinak, a muzulmánok Allah egyik nagy prófétájának tartják, de nem Istennek, hiszen hitük szerint Isten (ők Allahnak mondják) ugyanis EGY... A világvallások közül egyetlenként a kereszténység vallja, hogy a Krisztus nemcsak Isten Fia, de Messiás, azaz a világteremtő Jáhve-Isten felkentje, vagyis: Megváltó.

Jézus istenségének és emberségének problematikája igen komoly vitákat eredményezett a korai kereszténységben. Újszövetség (még) nem volt, az információ szájról-szájra vándorolt, s az egyszerű halászemberek (pl. Péterék) ugyanúgy egyéni élményeiken keresztül/által "magyarázták" a Krisztus-eseményeket, mint a több nyelven beszélő, "világlátott" akadémikus Pál apostol vagy később az objektivitásra, s a mélyebb megértésre törekvő óegyházi atyák. Évszázadok teltek el így, mire kikristályosodtak az elképzelések, a teológia gondolatok Istenről, Jézusról és a Szentháromságról. Az őskereszténység egysége - így kétezer év távlatából is -, édeskés mítosz csupán, az a sokszor emlegetett, ma is kívánt korabeli ősegység soha nem létezett, legfeljebb a legkisebb, az ún. házi gyülekezetekben (a domus ecclesia-kban)! Mindig is elszánt intellektuális viták, hit-harcok folytak a különféle gyülekezetek mellett vagy akörül kinövő teológia irányzatok/iskolák között, melyekre "pontot" nemegyszer a világi/császári hatalom tett ill. megdönthetetlen igazságként "szentesített"...

Jézus elhívott tanítványait barátainak mondja. Mint barátait, nem önmaga imádására szólítja fel őket, hanem arra, hogy tegyenek bizonyságot azokról az isteni igazságokról melyeket el-/megtanultak a hagyomány szerinti három év alatt Mesterüktől. A tudás, az ismeret számunkra azért fontos, hogy a kereszténységünk célirányos, tartalmas, s ezáltal ma is - vonzó legyen. Ugyanis a világban útbaigazító tanúja lenni az isteni szeretetnek csak úgy lehetséges, ha életünk hiteles. Ebben a minősítést soha nem földi "hitelminősítő" (nem banki, egyházi!!!) intézet állítja ki, hanem maga a Gondviselő Isten...

Hogyan építs erős csapatot?

„…A szeretet jobban törődik másokkal, mint önmagával…” (1Korinthus 13:7 TM)

Sokan közülünk inkább megelégednek azzal, hogy kevesebbet érjenek el, semhogy személyi problémákat kelljen elviselniük. De egy nagyszerű álom megvalósításához általában egy jó csapat kell. És a jó csapatokat olyan emberek alkotják, akiknek vannak erősségeik és gyengeségeik. Isten ritkán hív el arra, hogy egyedül végezzük a munkát; Ő másokat is elhív, hogy mellettünk álljanak. Te tudod, hogy ki része az életednek?

Jézus tizenkét tanítványt választott, hogy segítsék őt földi küldetése elvégzésében. Egy közülük kételkedett benne, egy megtagadta, egy meg elárulta. De mégis elhívta őket, tudva, hogy kik ők, és mivé válhatnak. Pál, miután olyan nehézségeket sorolt el, amelyekhez képest életed legrosszabb napja is gyerekjátéknak tűnik, azt írja: „Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja” (2Korinthus 11:28). Hogyan tudta Pál megtéríteni Ázsiát, vezetni a gyülekezetet, és megírni a fél Újszövetséget? Egy csapat segítségével. Bemutatja őket a Rómaiakhoz írt levél 16. fejezetében. Nézzük meg csapatépítő stratégiájának egyik titkát! Úgy hívják:

Szeretet. Ha nem őszintén törődsz az emberekkel, megérzik, és nem fognak kitartani melletted. Ha nagy az ingadozás a kapcsolataidban, akkor valószínűleg ez a problémád. Még a csapat legjobb tagjainak az életében is vannak olyan időszakok, amelyek hatással vannak a teljesítményükre. Jeremiás annyira kikészült, hogy abba akarta hagyni a szolgálatot, és helyette inkább vendégfogadót nyitott volna (Jeremiás 9:1). Pál azt tanácsolta Timóteusnak, aki a jobbkeze volt: „… gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel élj egy kevés borral is” (1Timóteus 5:23). Íme, egy hasznos recept azokra a feszültségekre, amiket személyes problémák okoznak. Írd fel magadnak egy kis kártyára, és olvasd el gyakran! „A szeretet jobban törődik másokkal, mint önmagával.”


„Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben…” (Apostolok cselekedetei 2:42)

Az újszövetségi gyülekezet sikere két dolognak köszönhető:

1) Egészséges szentírási alapok

2) Az összetartozás tudata

Egy jó csapatban a tagok bíznak egymásban. Kezdetben ez kockázatos, mert visszaélhetnek a bizalmaddal, és megbánthatnak. Ugyanakkor, miközben bizalmat szavaznak egymásnak, a csapat minden tagjának úgy kell élnie, hogy kiérdemelje a többiek bizalmát azáltal, hogy magas mércéhez tartja magát. Amikor mindenki szabadon tud adni, és a bizalom kötelékei kialakulnak, és időről-időre próbára is vannak téve, akkor az emberek hinni kezdenek egymásban. Elhiszik, hogy a másik ember következetesen fog cselekedni, tartja magát ahhoz, amit vállalt, megőrzi a titkot, és támogatja a többieket. Minél erősebb az összetartozás érzése, annál hatékonyabban tudnak együtt dolgozni.

Minden csapatban vannak nézeteltérések. Egy nagy gyülekezet vezetője írja: „Ne tegyünk úgy, mintha mindig mindenben egyetértenénk! 16.000 emberrel kell foglalkoznunk, és a tét magas. Ne hagyjuk, hogy az emberek elrejtsék aggodalmaikat azért, hogy megvédjék az egység hamis képzetét. Nézzünk szembe a nézeteltérésekkel, és kezeljük őket a megfelelő módon! Az igazi közösség jele nem az, hogy nincs konfliktus, hanem az, hogy jelen van a kibékülés lelkülete. Lehet, hogy keményen összeszólalkozom valakivel egy megbeszélésen, de mivel elköteleztük magunkat egymás felé, ezért egymást vállon veregetve távozhatunk, ezt mondva: ’örülök, hogy még mindig egy csapatban vagyunk’.” Azok, akik az újszövetségi gyülekezetet építették, erkölcsi és anyagi természetű problémákat, tanításbeli különbségeket és előítéleteket győztek le. Hogyan? A kibékülés lelkülete által. Ennek az lett az eredménye, hogy egyesek szerint „az egész világot felforgatták” (Apostolok cselekedetei 17:6)



„Boldog az az ember, aki… értelmet kap.” (Példabeszédek 3:13)

Az erős csapat építésének egyik fontos kulcsa az, hogy legyünk nyitottak az új és szokatlan ötletekre. Az egyik legnagyobb veszély az, hogy ahogy egyre idősebb leszel (vagy egyre sikeresebb), a gondolkodásod intézményesül, ami csak egy másik kifejezés arra, hogy megkövül. Ahhoz, hogy sikeres maradj, olyan környezetet kell kialakítanod, ahol az információk és ötletek szabadon áramolhatnak. Ha az embereknek nem engedték volna, hogy új dolgokat próbáljanak ki, akkor még mindig lovon vagy szekéren utaznánk, gyertyafénynél vacsoráznánk, és sokkal korábban meghalnánk megelőzhető betegségekben. Azt mondják, hogy a tudás minden öt-tíz évben megduplázódik. Ebből látszik, hogy mennyi mindent nem tudtunk, amikor azt gondoltuk, hogy mindent tudunk.

„Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap.” Tisztelnünk kell mindazt, amit már megtanultunk, azáltal, hogy építünk rá, de soha nem szűnünk meg feltenni a kérdést: „Van jobb módszer is?” A bajnokok nem lazítanak, amikor vezetnek egy versenyben; a célvonal átlépésekor is még gyorsítanak. A verseny tart formában. Szükséged van tehát versenytársakra.

Bono, az ír énekes, valami olyat mondott, amit érdemes megjegyezni: „Rémisztő volna számomra, ha én egyedül szólóznék… körülveszem magam… egy együttessel, a nagyon belevaló gyerekekből és egy olyan feleségből álló családdal, aki mindenkinél okosabb… csak annyira vagy jó, amennyire az érveid azok. Szóval lehet, hogy azért nem oszlott még fel az együttes, mert a tagok megértették ezt: bár én csak az egynegyed része vagyok a U2-nak, több vagyok így, mint ha egyedül lennék valami másnak az egésze.” Salamon ezt így fogalmazta meg: „Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat” (Példabeszédek 27:17).

NE KÁRHOZTASD MAGAD!

„Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok felett, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8:1)
A mai ige számodra ez: ne kárhoztasd magad tovább! Isten azt mondja: „Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem” (Ézsaiás 43:25). Amikor Isten azt mondja, hogy elfelejti a bűneidet, te azonban továbbra is ragaszkodsz ahhoz, hogy emlékezz rájuk, ez olyan, mintha a saját mércédet magasabbra tennéd Isten mércéjénél. Ez olyan, mint a bálványimádás! A Biblia azt mondja: „Isten Krisztusért bocsátott meg nektek” (Efezus 4:32 NKJV). Az ószövetségben, ha valaki vétkezett, egy bárányt vitt a paphoz, és az állat vérét kellett ontani az oltárnál a bűnért való fizetségképpen. Ha ez megtörtént, a bűnlajstrom ki lett törölve, az ügy elrendeződött. „De nem érzem, hogy bocsánatot nyertem” – mondod. A megbocsátás hitből van, nem érzésektől függ. Ha az érzések szerint élsz, azokat a Sátán minden alkalommal ellned tudja fordítani fegyverként. „De én olyan nagyot vétkeztem” – mondod. Amíg nem a megbocsáthatatlan bűnt követted el, addig bármit is tettél, az megbocsátható. Azt mondod: „De a Sátán mindig újra elém hozza.” Ez azért van, mert őt így hívják: a „vádló” (ld. Jelenések 12:10). De figyeld csak meg, hogyan győzheted le a Sátánt, a vádlót: „Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével” (Jelenések 12:11). Legközelebb, amikor a Sátán vádol, mondd ezt: „Örülök, hogy felhoztad”, majd mondd meg neki, hogy Jézus vére eleget tett érted. Ha ezt megteszed, a Sátán el fog menekülni. Tanulj a kudarcból, erősödj meg általa, használd fel arra, hogy mások számára áldás lehess, lépj tovább az életben, és ne kárhoztasd többé magad!

ÖNZETLEN ÉLET

„... adjatok, nem várva viszonzást..." (Lukács 6:35 NKJV)

Ha komolyan gondolod, hogy Jézushoz hasonlóvá akarsz válni, figyelj oda jól szavaira: „És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük... tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok..." (Lukács 6:31,35). Szeress viszonzást nem várva! Adj, még ha nem is köszönik meg! Bocsáss meg, akkor is, ha neked nem bocsátanak meg! Gyere korán, maradj későig, adj bele mindent, amid van, még ha soha senki nem is fogja észrevenni! Pál úgy nevezi ezt „... mennyei elhívás..." (Filippi 3:14). Oka van annak, hogy így nevezi: ilyen magas mércét senki sem állítana fel magának! Ha azt hiszed, hogy némelyek egyszerűen csak természetüknél fogva szeretetteljesebbek, mint mások, gondold át újra! A szeretet választás; olyan döntés, aminek ára van! Nem tudsz másokat szeretni, ha a tükör előtt álldogálsz magadat bámulva, nem tudsz adni másoknak, ha ragaszkodsz ahhoz, amid van. A szeretet sokba fog kerülni: az idődbe, a pénzedbe, sőt fel kell adnod az önmagád­ba feledkezésedet is. Ha azt hiszed, hogy elég, ha néhány vasárnap elmész a templom­ba, elolvasol egy könyvet, vagy részt veszel egy 7 lépcsős tanfolyamon, és máris olyan emberré válsz, mint amilyenről itt beszéltünk - hát sok szerencsét hozzá! Nincsenek előre gyártott szentek; nincs olyan instant formula, amely előidézi, hogy Isten szeretete kiáradjon. Ahhoz, hogy szeretni tudj, fel kell venned a keresztedet, meg kell tagadnod önmagadat, és másokat kell előtérbe helyezned. Emlékszel a házasságtörő nőre? Jézus lehajolt hozzá, hogy elérje, mellette állt a támadás idején, majd hazaküldte megsza­badítva és új életszemléletet adva neki. Szeretnél olyan lenni, mint Jézus? Menj és keress megsebzett, reménytelen, sőt rossz embereket! Ha találtál, szolgálj feléjük, amíg megtalálják a megváltást, helyreállnak, megigazulnak. így kell önzetlen életet élni!