A ti béketűrésetek által nyeritek meg lelketeket.Lukács 21,19
Uram!

A keret is megragadta figyelmemet, mellyel ezt a nagyon drága ígéretedet körülvetted. Világégésről, háborúkról, megpróbáltatásokról, családi kötelékek fölbomlásáról beszéltél. A tieidet még ilyen viszonyok között is meg tudod ajándékozni béketűréssel. Ha elfogadják ajándékodat. Ez láthatólag nem könnyű. Figyelem a ma élő keresztyéneket. Sok kapkodást és ingadozást látok bennük. Látok egyeseket, akik megvetik a földet. Mások tíz körmükkel fogóznak meg benne. Vannak, akik lelki életük ápolása címén még a legtermészetesebb napi kötelességükről is elfeledkeznek. És vannak, akik a koncért még a hitetleneknél is jobban marakszanak. Egyszer ellenségeid előtt puszta életükért rimánkodnak, máskor készek volnának embereket hatalmi eszközökkel térdre kényszeríteni Isten előtt.

Uram!
Ilyen viszonyok között érzem igazán, mennyire szükségem van rád, aki teljes kiegyensúlyozottsággal állsz a fejvesztett világban, és aki hívednek is meg tudod adni azt a csöndes béketűrést, amellyel lelkét kimentheti a gyávaság és a hatalmaskodás árulásából.


Emberré lett - értünk
    

     Önmagát megüresíté szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén.
     Filippi levél 2, 7.
    
     A lelket nem lehet s nem szabad kisebbel kielégíteni, hanem csak a legfőbb jóval, aki alkotta s aki életének, üdvösségének forrása. Ezért akart Isten maga lenni Az, kihez a lélek hitével odatapadjon. Nem is illet meg senki mást a belévetett hit dicsősége, csak Istent egyedül. Ezért jött Isten maga, lett emberré s adta oda magát, hogy hitre Önmagához vonjon. Mert nem Istennek volt szüksége, hogy eljövén, emberré legyen, hanem mi szorultunk rá s nekünk vált javunkra. Isten önmagában való természete felfoghatatlan, mert meghaladja értelmünket. Kedvezésül ezért vett fel olyan természetet, amely közismert, hiszen azonos a mienkkel. Ebben vár minket, itt található, - másutt sehol. Aki segítségül hívja, hamar meghallgatást talál. A kegyelem trónja ez, melytől senki sincs elzárva.

    
          A szent Isten egyetlenét
          Íme jászolba fekteték.
          Ember romlandó testibe
          Öltözött az örök ige.


ERőS ALAP

"Halld meg Jósua, te főpap: Ímé, bizony előhozom az én szolgámat: Csemetét!" Zakariás 3,8

Aki az Úr előtt áll, azzal csodálatos dolgok történnek. Levetkőztetik, és tiszta ruhába öltöztetik. Enélkül senki nem lehet boldog. Amíg a bűn emészt, boldogtalan vagy. Isten előhozza Csemetét - a gyermek Jézust. Nem felnőttet, a testté lett gyermeket. Előhozta a betlehemi istállóba, jászolba. "Egy követ tettem le... erős alappal" (Ézs 28,16). A kő ez a gyermek - Jézus. őreá épül Isten országa. Rá építetted-e már az életedet? "Egy kövön hét szem." Ez az Isten-ember úgy lát, ahogy senki. Minden irányban mindent teljesen lát ezen a földön. Mindent ért. Benne van a teljesség! A teljes tudás, a teljes hatalom, a teljes szeretet ebben a Csemetében, ezen az egy kövön. "Én faragom annak faragványait, így szól a Seregeknek Ura." Jézus életét Isten keze vésővel faragta, véste. Isten nagyon mélyre tette ezt a követ - a jászolba. Az alapkövet mélyre kell tenni. Soha ne lázadjunk azon, ami velünk történik. Isten a 12 éves Jézust engedelmesnek faragta. Az, Aki maga az értelem volt, alárendelte magát szüleinek. Isten vésője mélyre vés a szülők szívében is. Meg kell érteniük, hogy ez a gyermek nem a miénk. Ezt a követ Isten faragja. Másnak faragja, mint amilyen a többi ember. Jézusnak egyetlen mozdulata nem volt önmagáért. Jézus arca beteget, bűnöst, nyomorultat szerető arc. Működik a véső! Az áruló tanítványnak Jézus azt mondja: Barátom. Szívéig ér a véső! Péter - akire az anyaszentegyházat akarta építeni - megtagadja. Isten addig faragja, amíg el nem hangzik: "Elvégeztetett!" "Eltörlöm a föld álnokságait egy napon." Nagypénteken!

Ha Isten kiűzi, te ne tűrd meg!

?Ki fogjátok űzni a kánaániakat, még ha vas harci kocsijaik vannak is, és ha erősek is" (Józs 17,18).

   Ha biztosak vagyunk a győzelemben, vitéz tettekre bátorodunk. Ilyenkor hittel vonul az ember a harcba és bátran tör előre ott is, ahol különben félne. Mi a bennünk és körülöttünk lévő gonosszal háborúskodunk, és biztosaknak kellene lennünk abban, hogy győzni fogunk, és hogy ez a győzelem Krisztus érdeméért lehet a miénk. Nem a vereség tudatában indulunk a küzdelembe, hanem hogy győzünk, és így győzni is fogunk. Isten kegyelmének végtelen hatalma támogatja a gonosz minden formája elleni harcot, ezért lehetünk biztosak a győzelemben.
   Némelyik bűnünk már ?vas harci kocsivá" keményedett vérmérsékletünkben, korábbi szokásainkban, kapcsolatainkban és elfoglaltságunkban. Ennek ellenére le kell győznünk azokat. Akkor is, ha igen erősek, mi pedig hozzájuk képest nagyon gyengék vagyunk. Isten nevében nekünk kell felülkerekednünk, és ez sikerülni is fog. Ha csak egy bűn is uralkodik rajtunk, már nem vagyunk az Úr szabad gyermekei. Aki rab, az rab, legyen bár csak egy lánccal megkötve. Nem mehetünk a mennybe, ha az az egy bűn uralkodik rajtunk, hiszen a szentekről meg van írva: ?A bűnnek nem lesz többé uralma rajtatok". Fel hát, pusztítsunk ki minden ?kánaánitát", törjük darabokra a vas harci kocsikat! A Seregek Ura velünk van, ki állhatna ellen bűnt összezúzó hatalmának.

TŰZBŐL KIKAPOTT ÜSZÖG

       
  "És mondá az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez?" (Zak 3:2)
 
  Jézus úgy beszél népéről, mint tűzből kikapott üszögről. Sátán érti, mit jelent ez: Isten fiának végtelen szenvedéseit, melyeket a Gecsemáné kertben és a Kálvárián azért élt át, hogy megválthassa népét a gonosznak hatalmából. Jézusnak a veszendő lelkekért végzett munkáját úgy vehetjük, mint aki a megmentésükért tűzbe tette a kezét. Az Isten népét jelképező Jósua szennyes ruhákba öltözve állt az angyal előtt. De amikor törvényeinek megszegéséből a nép megtér Isten előtt, és hitkezét kinyújtva megragadja Krisztus igazságát, Jézus ezt mondja: "Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! ...ünnepi ruhákba öltöztetlek téged!" (Lásd: Zak 3:4)
  Egyedül csak Krisztus igazsága által vagyunk képesek megtartani a parancsolatokat. Akik Istent őszinteségben és igazságban imádják, töredelmesen hozzák elébe szívüket, mint az engesztelés nagy napján; azok megmossák jellemruháikat, és megfehérítik azt a Bárány vérében. Sátán igyekszik a csalás kötelével megkötözni az emberi elmét, hogy így a bűnös ember meg ne térjen és ne higgyen, ami által levennék szennyes ruháit. Miért ragaszkodsz nyomorult jellemhibáidhoz, hisz ezáltal eltorlaszolod az utat, melyen keresztül Jézus dolgozhatnék érdekedben?
  A szükség ideje alatt Isten népének helyzete azonos lesz Jósua helyzetével. Nem lesznek tudatlanságban a mennyben értük végbemenő munka felől. Felismerik, hogy a bűneik nevük mellett fel vannak jegyezve ott, ám azzal is tisztában vannak, hogy mindazok bűnei eltöröltetnek, akik megtérnek és Krisztus érdemeihez ragaszkodnak... Azoknak nevei, akik igazán megbánták bűneiket, és élő hit által engedelmesek Isten parancsolatainak, az élet könyvében maradnak meg, és Jézus megvallja őket az Atya és a szent angyalok előtt. Jézus azt fogja mondani: "Ők az enyémek, saját véremmel vettem meg őket." (Signs of the Times, 1890. június 2.)
 

Uram! Köszönöm, hogy kegyelmedben élhetem meg ezt a mai napot is. Kérlek, adj jókedvet, vidámságot a mai napra. Add, hogy ne bántsam meg embertársaimat, ne szóljak rosszat ellenük a hátuk mögött. Ámen.

Szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged. (Mt 12,37)

Ítélet. A világban nagyon sokan ítélkezünk egymás felett. Mert azt hisszük, mi jobbak vagyunk, mi tisztábbak vagyunk. Így ítélkezünk egymás felett. Megmondjuk a másiknak, mit tesz jól és mit rosszul. Azt is megmondjuk, mi lesz a cselekedeteinek a következménye. Megvetjük, vagy valamikor dicsérettel tüntetjük ki embertársainkat. Ítélkezünk egymás felett, és ezt sokszor szavainkkal is tudtára adjuk a másiknak. Mi ítélkezünk, de ha eljön az ideje, minket is megítélnek. Nem csak a szomszéd, nem csak a családtagjaink, nem csak a sarki boltos, hanem maga a legfőbb ítélőbíró, Isten. Ő is ítél! Szavaink alapján is. Igazságosan. Nem csak cselekedeteinket ítéli meg, hanem szavainkat is. Azt is megítéli, mit mondunk a másikra. Jót vagy rosszat, igazul vagy hamisan vádoljuk a másikat. Isten azonban igazságosan ítél, ezért nekünk sem mindegy, mi hogyan teszünk. Legyünk irgalmasak embertársainkhoz, és ne ítélkezzünk. Hiszen van ítélőbírónk, aki igazságosan ítél. Ezért nem nekünk kell kimondani embertársainkra ítéletünket, mert ha kell, Isten úgy is elítéli, vagy felmenti őket. Igazságosan, de kegyelmesen.

...a szeretet tesz képessé, hogy másképp cselekedj, hogy elmerülhess egy másik ember tekintetében, s még erősebben érezd: soha nem akarod megbántani őt.
(Stephanie Dowrick)

Uram! Taníts meg arra, hogy ne ítélkezzem a másik felett. Ne mondjak rá rosszat, ne akarjak neki rosszat. Taníts irgalmasságra embertársaimmal szemben. Mert én is tudom, fáj az, ha rosszat mondanak rám. De ugyanakkor segíts elviselni a sérelmeket, és mindig adj erőt megbocsátani. Ámen.

A megdicsőülés küszöbén

Mindnyájan olyannak látták az arcát, mint egy angyalét.
(Cselekedetek 6, 15)

A dicsőség Lelkének milyen csodálatos ereje nyugodott meg Istvánon (1 Pét 4, 14). Arcának ezzel a ragyogásával arra mutat a Szentlélek, hogy Jézusnak ez a bizonyságtevője nem keseredett meg és nem háborodott fel a hamis vádakon, hanem nagy belső örömmel állt a főtanács előtt. Ez az öröm sugárzott arcáról. Isten ezzel világosan és érthetően bizonyította be az ellenségnek hűséges szolgája ártatlanságát. Milyen mély benyomást kelthetett ez a főtanács embereiben! Jézusnak a Tábor hegyi megdicsőülésére emlékeztet ez a ragyogás. A belső világosság kisugárzása mutatta, hogy Istvánt a kegyelem ragyogása töltötte be. Megérett a mennyre, fiatal volt és már érett kalász! Nem az öregség érlel meg az örökkévalóságra! Ellenkezőleg, aki nem indult el a menny irányába, az mindig mélyebben gyökerezik a földbe. Akit Isten Lelke nem ébresztett fel, az mindig tompább, közönyösebb, hidegebb lesz és mint valami gép, a megszokás vágányain mozog. - István teljesen az Úr Jézus tanítványává érett és tökéletes bizonyságot tett az igazságról. Az idős kor bölcsessége és a fiatalság tüze együtt volt benne. Szabad volt minden ember- és halálfélelemtől, szabad a világtól, és ezért kész arra, hogy belépjen a mennyei világba.

Csodálatos dolog Jézus igazi tanítványának lenni! Erős, bárkivel felveheti a harcot, mégis készségesen megadja magát. Bölcs, senki nem szólhat ellene, mégis szó nélkül elviseli a gonosz gyalázásokat. Senki nem veheti el tőle a belső, boldog, Istenben való békességet. Ez a szent boldogság tölti be és ragyog belőle.

Mennyire megkötözi a természeti embert a mások vélekedése! Kapaszkodik az életbe, fél a haláltól. István csak Istent félte, ezért beszélt félelem nélkül a tanács előtt. Védekezése vádbeszéd lett a legfelsőbb hatóság ellen. Amikor látta fenyegető magatartásukat és azt, hogy már nem akarják meghallgatni, a legerőteljesebb és legfájdalmasabb igazságokat is megmondta még nekik, azok mint pörölyütések hullottak rájuk.

Ez legyen a példánk! Kötnek még földi meggondolások? Attól függ a döntésed, hogy mit mondanak az emberek? Gyűlölni és üldözni fognak? Talán az életed is kockán forog? Amíg az emberek és földi életünknek rabjai vagyunk, nem vagyunk még érettek az örökkévalóságra. Ezért szakadj el mindentől, ami a látható világhoz köt!

?Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét, hogy mindenben, mindenkor teljes elégségetek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek... Aki pedig magot ad a magvetőnek és kenyeret ad eleségül, megsokasítja a ti vetéseteket és megnöveli a ti igazságotoknak gyümölcsét.?

(II.Kor. 9:8, 10)

?Jönnek olyan napok, amikor Isten szolgája lehetetlennek tartja, hogy elvégezze a szükséges munkát, mert hiányoznak az alapos munka elvégzéséhez szükséges anyagi eszközök. Fél, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel nem tudja mindazt véghezvinni, amit kötelességének tart. De valahányszor hittel fog hozzá, látni fogja Isten dicsőségének megnyilatkozását, és siker koronázza fáradozásait. Aki megparancsolta az ő követőinek, hogy menjenek el e széles világra, ellátja majd minden munkását, aki engedelmeskedik parancsának és hirdeti az ő üzenetét. Az Úr nem mindenkor világít meg mindent szolgái előtt műve építése során. Néha próbára teszi gyermekei bizalmát amennyiben olyan körülményeket enged meg, amelyek kényszerítik őket, hogy hitben előre haladjanak. Gyakran súlyos és kellemetlen helyzeteket teremt, és haladásra készteti őket, mialatt szinte verdesi a lábukat a haragos áradat. Éppen az ilyen időkben imádkoznak hozzá komolyan, ő pedig utat mutat nekik és tágas térre vezeti őket.

Ha Isten szolgái felismerik kötelességüket az Úr szőlőskertjében, ha fáradhatatlanul munkálkodnak lelkek megtéréséért a Mester szellemében, akkor Isten angyalai előkészítik az utat, és gondoskodnak a szükséges eszközökről a mű fejlesztése érdekében. Azok közül, akik világosságot nyertek, sokan gazdagon járulnak majd hozzá a munka fejlesztéséhez. Szívesen és bőkezűen tesznek eleget minden segélykérésnek, Isten Lelke pedig készteti szívüket, hogy ne csak otthon, hanem a külmisszió területein is támogassák az Úr ügyét. Ilymódon jut erősítés a különböző helyeken dolgozó munkásoknak, az Úr műve pedig terveinek megfelelően halad előre.?

(Apostolok története, Munka viszontagságok között c. fejezetből)

HARCOLJ ISTEN ELŐTT

"Öltözzétek fel az Isten minden fegyverét... imádkozzatok minden időben..." (Ef 6,13.18).

Nemcsak azok ellen a dolgok ellen kell küzdened, amelyek megakadályozzák, hogy Istenhez juss; tusakodnod kell a lelkekért is imádságodban. De soha ne mondd, hogy Istennel harcolsz, ez nem igaz az Írás szerint. Ha harcolsz Istennel, egész életedre nyomorék leszel. Amikor Isten közelít hozzád a neked nem kívánatos úton és te megragadod Őt, mint ahogy Jákób harcolt vele, akkor arra kényszeríted, hogy kificamítsa a csípőcsontodat. Ne sántikálj az Isten útjain, hanem előtte küzdj meg a dolgokkal és felettébb diadalmassá leszel általa. Csak ez az Isten előtti harc számít az Ő királyságában. Ha arra kérsz, hogy imádkozzam érted, de én nem vagyok felkészülve Krisztusban, imádságom mit sem használ, de ha beteljesedem Krisztussal, imádságaim győzelemre jutnak. Csak akkor eredményes az imádság, amikor teljességben történik: "Vegyétek fel az Isten egész fegyverzetét."

Mindig tégy különbséget Isten rendelkezése és megengedő akarata között, azaz gondviselő akarata között. Parancsai változhatatlanok, megengedő akaratáért pedig harcolnunk kell Őelőtte. Megengedő akaratával szembeni ellenállásunk engedelmességre jut a parancsaival szemben. "Azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukat munkálja", azoknak, akik hűségesek maradnak megbízásához, a Jézus Krisztusban kapott elhívásukhoz. Istennek az a célja az Ő megengedő akaratával, hogy gyermekeit a világ előtt bemutassa. Nem szabad pipogyán viselkednünk és lemondással szólni: "Ez Isten akarata." Ez nem azt jelenti, hogy Istennel harcban álljunk, hanem Őelőtte a dolgokkal harcoljunk. Vigyázz, nehogy tunyán ott kuporogj Isten előtt, ahelyett, hogy dicsőséges harcra kelnél, hogy megragadhasd az Ő erejét.

További elmélkedésre

    Mert tetszett az Atyának, hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség.             — Kolossé 1,19.

Isten Igéje világosan tanítja, hogy a mi Megváltónk isteni. Ezek az isteni hivatalok tulajdoníttatnak Néki:
Teremtő (Kol. 1,16) * Közbenjáró (1Tim. 2,4–5) * az Egyház Feje (Kol. 1,16–24) * Megtartó (2Pét. 3,2) * Bíró (2Tim. 4,1) * A Mindenség Fenntartója (Zsid. 1,1–3) * az Életetadó (Ján. 10,28) * Úr és Krisztus (Csel. 2,36) * a Feltámadás és az Élet (Ján. 11,25)
Isteni jellem tulajdoníttatik Krisztusnak. A közönséges emberek természet szerint bűnösök, a Krisztus Jézus azonban nem egy közönséges ember. Ő:
Születése által Szent (Luk. 1,35) * Igaz (Ésa. 53,11) * Hűséges (Ésa. 11,5) * az Igazság (Ján. 14,6) * Igazságos (Ján. 5,30) * Minden Álnokságtól Mentes (1Pét. 2,22) * Bűntelen (2Kor. 5,21) * Szeplőtlen (1Pét. 1,19) * Ártatlan (Mát. 27,4), (Zsid. 726) * Földi szüleinek engedelmes (Luk. 2,51) * Féltőn szerető (Ján. 2,17) Szelíd (Mát. 11,29) * Alázatos szívű (Mát. 11,29) * Könyörülő (Zsid. 2,17) * Türelmes (Ésa. 53,7) * Hosszútűrő (1Tim. 1,16) Könyörületes (Mát. 15,32) * Önmegtagadó (2Kor. 8,9) * Alázatos (Fil. 2,5–11) * Engedelmes (Luk. 22,42) * Megbocsátó (Luk. 23,34)

Űzd ki a városból

Álljatok hát elő… felsaruzván lábaitokat a békesség Evangéliumának készségével.

– Efézus 6:14-15
       

 Felkészülés. Ha szellemi hadviselésről beszélünk, jól teszed, ha az emlékezetedbe vésed ezt a szót. A legtöbb hívő nem igazán foglalkozik ezzel. Nem készítik fel magukat jó előre. Addig játszadoznak, amíg az ördög nem lép egyet. Akkor felugranak, próbálnak harcolni ellene az Igével… és általában elvesztik a csatát.

Én is így tettem, ameddig az Úr meg nem tanított valamire. Általában akkor kezdtem el imádkozni az összejöveteleim sikeréért, amikor elkezdődtek. Amikor a sátán támadást intézett valamely irányból az összejövetelek ellen, megharcoltam vele ott. Aztán fordult egyet, támadást indított egy másik területen, és megharcoltam vele ott is.

Egyik nap az Úr megmutatta nekem, hogy mivel mindig az utolsó pillanatig vártam, hogy elfoglaljam a harci helyemet, a sátánnak ezzel időt adtam, hogy felépítse az erősségeit ellenem. Ezért sok csatámat elvesztettem. Akkor az Úr mondott valamit, amit soha nem felejtek el: „Ha Al Caponét kirúgták volna Chicagóból, amikor még egy kisstílű bűnöző volt, nem lett volna nehéz dolguk. De addig vártak, amíg nagyágyúvá vált, védett pozícióban. Ekkor már egy hadsereg kellett ahhoz, hogy legyőzzék.”

Amikor ezt meghallottam, elhatároztam, hogy soha nem leszek felkészületlen. Hetekkel korábban el kezdtem imádkozni az összejövetelekért, szellemileg megalapoztam őket még azelőtt, hogy elkezdődtek volna. Nem hagytam, hogy a sátán lövészárkot építsen a csapatainak, hanem inkább én támadtam meg őt, még mielőtt egy talpalatnyi földterületet szerezhetett volna. Amikor ezt megtettem, több győzelemben volt részem, mint valaha.

Ne engedd, hogy az ördög elkapjon, amikor nem vigyázol. Kezdj el most imádkozni, és a hit szavát szólni a családod, a vállalkozásod, a gyülekezeted fölött. Saruzd fel a lábadat a békesség Evangéliumának készségével. Amikor majd a sátán bajt akar okozni, jól fel leszel szerelve ahhoz, hogy kiűzd a városból.

Igei olvasmány: 1 Sámuel 17:12-51

Elhívásért...

A mai nap imádsága:
Uram! Alkalmatlanságainkat rajtunk kívül Te látod legjobban, s Te tudsz ezen leghamarabb változtatni... Kérlek formálj mindannyiunkat, mindeneklőtt engem! Ámen



"Azt tartottam becsületesnek, hogy az evangéliumot nem ott hirdettem, ahol Krisztust már ismertté tették...".
Róma 15,20

"Vödörben halászni nem etikus dolog." Valahogy így fogalmazták meg teológiai tanulmányaink alatt a missziológia bevezetését. Az evangélimot ott kell hirdetni, ahol azt még nem ismerik. De nézzük meg, mi a helyzet mostanság a misszió területén!

Először is, szögezzük le: soha ennyire nem volt még szükség a misszióra, azaz a Mandatum Christi-nek, Jézus parancsának a betöltésére! "Tegyetek tanítvánnyá minden népet..." - mondja Jézus, de ebben benne van a sajátunk is! Elsősorban a mieinket kell megtanítani, akik ránk bízattak, s ha megerősödtünk, akkor lehet megfelelő háttérrel felvállalni az igazi külmissziót: más országok, más más kultúrájában hirdetni az isteni üzenetet. Európa a legnagyobb misszoós terület! Tanítani ugyanakkor csak az tud, aki maga is tanult. Műveletlen ember alkalmatlan a misszióra. A művelt itt elsősorban mást jelent: Isten által megművelt embert jelöl. Azaz, Isten lefaragta a misszionárus életéből azt, ami visszahúzná szolgálatában, mert ha a szív elhályasul és elnehezül - természetesen a világ dolgai miatt -, akkor ebben rövid időn belül a száj is követi.

Alpavető gond manapság, hogy az igehirdetők nem "kapálnak"... azaz, többnyire nem végeznek semmilyen "praktikus" munkát. Ennek következtében elveszítik a kapcsolatot a valóságos világgal! Tessék megnézni, meghallgatni! Olyan problémákat boncolgatnak igehirdetéseikben, melyek "normális" ember számára alig vagy egyáltalán nem jelentenek problémát. Elképzelt világukban, elképzelt bűnöket ostoroznak, ahelyett, hogy a valóságos világ, valóságos bűnöseinek a valóságos Megváltót hirdetnék. Másik alapvető gond az élettől eltávolodott igemagyarázattal, hogy nincs meg benne a gyakorlati útmutatás. Ami útmutatásként elhangzik, az nem az! A "kell" vagy "kellene" szenvedélyes hangsúlyozása még nem megoldás a problémára. Gyakran a józan észnek mond ellent az igemagyarázat! Ha ez így van, akkor ki kell mondani: az az igemagyarázat nem biblikus! A józan ész ugyanis alátámasztja a bibliai igazságokat. Nem angyalok írták a Bibliát, hanem emberek. Valóságos konfliktusok, istenes megoldásairól tudósítanak, nem nehezen érthető elragadtatásban, hanem lehetőség szerint objektíven. (Lukács is mindennek pontosan utánajárt...) Sőt Luther Márton is azt mondja: "Ha a Biblia vagy a józan ész alapján meg nem győztök, nem vonom vissza amit leírtam, mert nem jó, ha az ember a lelkiismerete ellen cselekszik." Teljesen világos. Tükröződik benne a megegyezésre törekvő szeretet, benne van a lélek józansága, s a lelkiismeret ereje. Az evangélium hirdetése nem romantikus időtöltés, hanem kemény szolgálat. Pál is azt mondja, hogy "megfeszítem/fenyítem/sanyargatom testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam olyanná ne váljak, mint aki alkalmatlan a szolgálatra." Mi tehát a megoldás? Hazudni nem szabad. Sem magunknak, sem másoknak. Felvállalva önmagunkat és esendőségünket, hamarabb átalakíthat minket Isten, hogy valóban alkalmas eszközeiként szolgáljuk az "ügyet", s ne akadályozói, hanem segítői legyünk az evangélium terjedésének.

Hitünk...

URam! Növeld hitemet és segíts, hogy hinni tudjak, amikor hitetlenség kísérti meg szívemet! Ámen


Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát.
Ef 6,16

A Gonosz tüzes nyila... Így nagybetűvel - hiszen a revideált Vulgatában (latin-fordítású) Bibliában így olvashatjuk, a görögben nem ott kisbetűvel írták, tehát nem személyt jelöl/!/ -, érdekes gondolatokat vet fel. Mindenekelőtt a hangsúlyt kell jól érzékelnünk: nem a Gonosz/ill. gonosz az igei üzenet lényege, hanem a hit, mint pajzs, melyet fel kell(ene) vennünk!

Tény, hogy a rosszindulat, a rosszlelkűség - így is fordíthatjuk a latin Malignus/Gonosz-t -, ártó nyilaira figyelünk, amikor támadás ér minket, s nem arra figyelünk, hogy éppen milyen a hitünk állapota. Márpedig hitünk milyensége határozza meg azt, hogy milyen minőségben válaszolunk a "tüzes nyilakra". Sokan gondolják úgy - annak ellenére, hogy keresztények, azaz krisztusiak -, hogy "ha a másik úgy, akkor én is úgy", de ez nem más, mint a "szemet szemért, fogat fogért"-elv ószövetség-ízű alkalmazása. A jézusi tanítás alapja az erőszakmentesség "aki kardot fog kard által vész el", az megint egy másik kérdés, hogy Saul-Pál jelleméből fakadóan a hit "harcáról" beszél/ír több helyen is...

A hit valóban pajzs, megvéd sok-sok mindentől. Éppen ezért mindenki hisz valamiben: van, aki a saját erejében, ügyességében; van, aki a pártjában, kapcsolataiban; van, aki a tudományban, a haladásban; s olyanok is vannak szép számmal, akik abban hisznek, hogy nem érdemes hinni, semmiben és senkinek... A hit mindenesetre megvéd a csalódásoktól. Hiszünk abban, hogy érdemes hinnünk az orvosoknak, hogy érdemes hinni a társunknak, amikor megvallja szerelmét az oltár előtt is, hiszünk a Gondviselő Istennek, s olykor hiszünk az Igének, s néha-néha hiszünk az azt prédikálónak is.

A hit akkor helyes és hiteles, ha azt nem fegyverként, támadásra használjuk - sokan erre is használják -, hanem védekezésre. A hit az értelmét abban nyeri el, hogy védelmet ad, s nem abban, hogy lám, akkor is sebezhetetlen vagyok, ha támadok. A gyengék menedéke az erőszak, ők érvelnek hevesen amellett, hogy a legjobb védekezés a támadás... Nos, az Isten küldötte Krisztus nem így tanít minket: a rövidtávú sikerért feláldozni a hosszútávú eredményt - balgaság! Hiába nyerjük meg az élet apró csatáit, ha létünk nagy háborúját - önmagunkkal, a világgal, s a JóIstennel - végül elveszítjük.

Odafigyelni hitünkre, tehát nem időpazarlás, hiszen csak akkor maradunk meg, ha nem valamiben, hanem Valakinek hiszünk. Ez a valaki senkié, s mégis mindenkié, mert "Ő mibennünk van, s mi Őbenne", "általa élünk, mozgunk és vagyunk"...

Ítélet...

A mai nap imádsága:
Uram, irgalmazz! Ámen

A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik.
Mt 3,10

Keresztelő János attribútuma (attribútum: jelvény, amely alapján felismerhetőkké válnak az adott szentek) a keresztelő bot... Ő az, aki "kiáltó hangja a pusztának" és meghirdeti a Krisztus eljövetelét. Tömegek tódultak hozzá, hallgatták szociális igazságosságot is hirdető prédikációit, sőt igen sokan - a legkülönfélébb társadalmi rétegekből - meg is keresztelkedtek általa a Jordánban.

A kép, amit felhasznál "társadalomkritikájában" igen egyértelmű: a fejsze már a fák gyökerén van... Azaz, ahogyan a favágó, megpihenteti a fejszét, hogy a következő pillanatban lecsapjon vele, s elvágja a fát tartó gyökeret, ugyanúgy az Isten is az utolsó előtti pillanatokban figyelmezteti népét: Az ítélet készen áll.

Isten minden embert arra hívott el ebben a világban, hogy élete gyümölcsöt teremjen... A Magvető példázatából azonban megtudhatjuk a Mestertől: az embervilág háromnegyed része nem terem gyümölcsöt! Nos, ez eléggé lehangoló lehet. S bár megvádolhatnánk Istent, hogy jobb "hatásfokúra" is megteremthette volna az embervilágot, de a hiba nem az Istenben, hanem az emberben van, aki nem él a kapott szabadságával, hanem visszaél. Ez azt jelenti, hogy az emberek háromnegyed része visszaél behatárolt hatalmával. Másképpen fogalmazva: Életünk háromnegyed részének adottságait, lehetőségeit hiábavalóságokra pazaroljuk el! Oly sok minden szépet, s jót alkothatnánk, s ahelyett, hogy az Isten teremtett világával igyekeznénk harmóniában élni inkább rombolunk, pusztítjuk környezetünket.

Az ítélet szava megtérésre hív, azaz elhajlásunkat az Istentők korrigálnunk illene... Akinek van füle, az hallja, akinek nincs... az sokat kozkáztat, talán nem is tudja mennyit.

Kitartás...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy fáradtságomban is Rád tudjak hagyatkozni, s erősíts meg nap mint nap futásomban! Ámen


Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében,
mert benned bízik.
Ézs 26,3

Az akaraterő, a céltudatosság egyik jeles példája a sport... Ezért szeretjük nézni a sportközvetítéseket, ha az valóban a sportról, s nem pedig az ezt a területet is behálózó, s lassan teljesen uraló pénzről szól. Milyen érdekes! A legegyszerűbb, de egyben a legnagyobb kitartást is igénylő sport a futás! Ha a JóIsten kegyelméből nem kell valamilyen korlátozással együttélnünk, akkor futhatunk, amennyire csak "futja az erőnkből"... A táv megtételéhez elengedhetetlen a következetesség, azaz a szilárd jellem, hiszen ha nem edzzük testünket rendszeresen, akkor hiába a vágyakozás, hogy egyszer beérjünk a célba.

Ha valaki nem "sanyargatja meg testét" (vagyis egész életét), hogy azt "szolgálatra alkalmassá tegye" - ahogyan Pál írja -, akkor méltatlanná válik arra az elhívásra, amit kapott. Ha azonban valaki igyekezett minden tőle telhetőt megtenni, akkor annak lelkébe békesség költözik. Tudja ugyanis, hogy "emberből van", s nem perlekedik Teremtőjével azért, mert véges képességekkel ruházta fel őt.

Sokan vannak, akik keresztény életükben a perfekcióra törekszenek, szinte kényszeresen igyekeznek megszabadulni mindentől, ami "világi", jóllehet ez a törekvés csak egy emberi - olykor talán méltányolható - akarás. A tökéletességet ugyanis csak az Isten adhatja. Amikor Jézus URunk ezt mondja: "Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!" vagy amikor Pál apostol így fogalmaz: "A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek!" -, akkor jelesül kiviláglik mindkét mondatból, hogy a "tökéletesség" elérése csakis az Istennel együtt lehetséges.

Istennel együtt futni a(z élet)pályát csak hitben lehetséges, hiszen "hitben járunk, nem pedig látásban". Aki fut, az törvényszerűen el is fárad, ezért szüksége van pihenésre. A keresztény ember nem "Szupermen", hanem ember, aki elfárad, olykor még meg is fárad, sőt néha még el is esik. Tudja azonban azt, amit a világ nem ismer (el), hogy Istennel együtt lankadtságából megújulva nemcsak újra futhat, de még "szárnyra is kelhet, mint a sas..." Van-e ennél jobb hír, mely képes lenne megnyugtatni vibráló lelkünket?

Közösség...

A mai nap imádsága:

Uram! Áldásaidban naponta részesülök, s ezekből oly keveset juttatok vissza embertársaimnak... Tégy engem készségessé mások szolgálatára, hogy necsak a magam hasznát keressem, de a közösségét is, ahová helyeztél! Ámen

Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.
Ef 3,20-21

Lassan hét(!), azaz 7 milliárd ember él a Földön... Hétmilliárd legkülönfélébb ember, legkülönfélébb gondolatokkal, érzésekkel. Mindegyik egy kicsit más mint a többi, s mégis egyben közösek: keresik a közösséget: a biztonságot nyjtó nagyot, s a harmóniát teremtő legkisebbet is. Az ember ugyanis akkor boldog, ha közösségben él, élhet. Ha mind a hétmilliárdan megfognánk egymás kezét, akkor mintegy 260-szor körbeérnénk a Földet... Úgy látszik, ez az egység gyaníthatóan soha nem fog létrejönni. Ugyanis már az is nagy csoda, ha ebből a hétmilliárdból két ember fogja egymás kezét, s nem engedik el - sem a jó csábításában, sem a rossz elviselésében. Sőt, akkor sem engedik el, ha a rosszat éppen attól kapja, akitől egyébként a jót várná. Az egymásratalálás, a sorsszerűség megélésének mítosza ma is hatalmában tartja az embereket. Ha nem így lenne, akkor kihalna a szerelem... S, ha ez a legcsodálatosabb érzés megszűnne, akkor megszakadna a nemzedékek ki tudja hányezeréves láncolata... Bár ki tudja? Lassan lehetségessé válik az ember "legyártása" biokémiai fazekakban is, de úgy vélem, hogy ebben a szerelem-mentes (mű)világban sem lennének jobbak az emberek, mint ebben a mostani "hagyományosban".

De miért is vetődnek fel bennem ilyen gondolatok ma reggeli igénk kapcsán? Az ok igen egyszerű: a fenti igét - úgy jó húsz éve - feleségemmel együtt esküvői meghívónkra választottuk ki. Ennek az igének az "igazságáról" sok-sok alkalommal megbizonyosodtunk...

Először is: Az Isten mindent megtehet, de nem akar mindent mindenkinél megtenni, ezért a Lélek ajándékai különbözőek. Egyikünk ilyen, a másikunk olyan tálentumokat kapott, de mindegyikre nagy-nagy szükség van! Azért kaptuk ezeket, hogy forgassuk a közösségek (kicsi és nagy!) hasznára. Aki elássa talentumait, s nem szolgál velük a közösségben - az haszon-talan... Aki enged az Isten akaratának, az már itt a Földön megtapasztalja a bőséget, a túlcsorduló isteni kegyelmet...

A keresztény ember ezt áldásnak nevezi. Különös állapot ez! A ma embere álmait az anyagiak birtoklására korlátozza, pedig van ennél sokkal több: a lélek valósága. Erre az állapotra mondja Jézus: "Isten országa bennetek, s közöttetek van!" Amikor örülünk annak, amink van, örülünk azoknak a dolgoknak, amik történnek közöttünk, a számunkra kedves közösségeinkben, de mindezeket mégis távlatban látjuk, s fogadjuk, mely távlatban benne van a múlandóságunk. Azaz: nagyon megbecsülünk mindenkit, s mindent, s hálásak vagyunk Istennek, amit Tőle kaptunk, de nem ragaszkodunk "mindenáron" sem emberhez, sem dolgokhoz... Vagyis: nem tesszük Isten elé a számunkra legtöbbet jelentő személyeket sem! Isten ugyanis az, Aki küld és ad, s Ő az, Aki visszahív, s visszavesz... Ez Isten örök rendje amióta világ a világ!

Ez az Ige arra is tanít minket, hogy Isten dicsősége csak az egyházban (Jézus Krisztusban hívők láthatatlan közössége: ecclesia invisibile) teljes - a világban Isten dicsősége csak rész szerinti! Isten hatalma természetesen jelen van a világban is, de ott csak akkor, s annak válik nyilvánvalóvá, akinek megengedi az Atya, hogy érezze az Ő "vonzását".

Az egyházi közösség nem "angyalok", hanem emberek gyülekezete. Miben más mégis az egyházi közösség? Ebben a közösségben élők nemcsak a maguk boldogságának a keresésével vannak elfoglava, hanem van istenadta készségük a közösség szolgálatra is, azaz nemcsak részesülnek a közösség áldásaiban, de vissza is adnak abból a szeretetből, amit ők maguk is fölülről kaptak. Ebben a folyamatban a házasság, a családi élet az Isten dícséretének legelső helye, ahol megfogan, s növekszik nemcsak a következő nemzedék, de az Isten titokzatos krisztusi szeretete is...

Szolgálat...

A mai nap imádsága:

URam! Mindannyiunkat szolgálatra rendeltél... Add, hogy hűségben megmaradhassunk elhívásunkban, s kiteljesedhessen életünk a Tőled kapott szeretetben! Ámen


Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái... mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden.
2 Kor 6,3-4 és 10

Ismerős a mondás: "Más az elmélet, s más a gyakorlat!" -, ami azt jelenti, hogy nem mindig az történik, amit az ember elvárna... sem politikában, sem a gazdaságban és az egyházban sem. Elromlott a világ -, hiába is szépítenénk a tényt. Hamvas Béla szerint alapjaiban már Kr.e. 600-ban megingott - s azóta pedig elég sok víz folyt le Jeruzsálemben éppen úgy, mint itt nálunk a Dunán -, s a helyzet nem javult, inkább romlott! Évszázadról évszázadra egyre szörnyűségesebb volt a mondat: "Jajj a legyőzötteknek!" Ártatlan civilek mészárlásának története a huszadik századé, - otthonaikban vagy különféle elkülönítő táborokban, atombombával vagy napalmmal, rakétával vagy számítógéppel vezérelt drónokkal, lézerágyúval vagy gyilkos vírusokkal -, a lényeg ugyanaz: megsemmisíteni, elpusztítani a másikat!

Jó lenne, ha csak a politikai-, gazdasági-vezetők lennének válságban, sajnos a válság tünetei nemcsak az egyházban, de a társadalom legkisebb építőkövében, a családban, s a még kisebb párkapcsolatiban is fellelhetőek. Ha hiányzik egymás megbecsülése, tisztelete, ha nincsenek szeretet-vezérelte megoldások a privát életünkben, akkor hogyan várhatnánk el ennek az ellenkezőjét az össztársadalmi nyilvánosban? Amire "szocializálódnak" a gyermekek otthon, azt csinálják majd a "kinti" felnőtt világban is...

Megütközünk a politikai szereplőkön? Felháborodunk a vezetők valóságtól elrugaszkodott döntésein - keleten és nyugaton, északon és délen? Megbotránkozunk az egyházi visszaéléseken, múltban és jelenben? Fáj, hogy mást tanulunk a Bibliánkból, mint ami az élet valósága? Nos, ilyenkor két eset lehetséges. Az egyik, hogy lehorgasztott fejjel tovább ballagunk - beletörődve, hogy az élet mindig is ilyen volt, s ilyen lesz -, a másik, hogy búslakodás helyett azt mondjuk: "Én pedig - az Isten segedelmével - másképpen csinálom! Nem emberi akaratnak akarok megfelelni, hanem Isten szolgájaként igyekezem megélni azt, amit a Teremtő személyesen nekem rendelt feladatul!

Pénz, hatalom, Istentől messze vető bűnös szenvedélyek? Minek vagy Kinek van nagyobb hatalma az életemben? Annak, amit megemészt a moly vagy a rozsda vagy Annak, Aki életre hívott engem is, s gondviselő jóságával körbeölel naponta? Akit megérintett önmaga múlandósága, aki nem megy el közömbösen a világ szépsége, s teremtettségbeli csodái mellett, az rádöbben, hogy a lehetőséget mindig Isten adja, de a választás az csakis egyedül rajta múlik. Hibáztatni másokat azért, amiben mi magunknak kell döntenünk - balgaság. Ezért lenne fontos karakteresen vezetni életünket, amiben az "igenünk - igen", s a "nemünk - nem", mert akkor a szegénységben is bővelkedünk, mert hitelességünkkel gazdagítjuk nemcsak közvetlen környezetünket és magunkat, de az egész világot...

Az igazzá válás Isten ajándéka

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy eltöröljem, hanem hogy teljessé tegyem. Igazán mondom nektek: amíg az ég és a föld létezik, egyetlen betű vagy pont sem vész el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik". (Mt. 5:17-18)




Mikor Jézus a törvényre tekint, látóterében már benne vannak az utolsó idők is. Az a küldetése, hogy visszaállítsa az Atyával való közösségünket, és hogy a keskeny kapun át bevezessen bennünket a mennyek országába. Az örökkévalóságra való rálátása révén a törvény egységét helyezi a középpontba. Tudja, hogy a törvénynek be kell teljesednie, egészen a legutolsó betűig.

Az apostolokat idézve: „Hogyan tehetné ez meg bárki is? Ez emberileg lehetetlen!”

Ez itt a lényeg! Nem lehet véghezvinni, és ezért nevezte Pál apostol a törvényt „Krisztus iskolájának”, ahol megtanuljuk, hogy a megigazultság elérése és megtartása lehetetlen, így hát összetört mivoltunkban megyünk Krisztus elé, elismerve hogy tőle függünk (Galata 3:21-19).

Mindez azonban nem jelenti, hogy a törvény kikerülhet a figyelmünkből, vagy hogy érvényét vesztette. Jézus betölti a törvényt, és ha belépünk az ő kegyelmébe, akkor eleget teszünk a törvénynek, mert Jézus megigazultságát öltöttük fel.

Pál apostol írja azt, hogy „az élet Lelkének törvénye megszabadított minket Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten”. Elküldte Jézust, hogy betöltse a törvényt, így „a törvény követelése teljesül bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint” (Róma 8:2-4).


Ha a Lélek szerint akarunk élni, figyelmünk középpontjában mindig Jézusnak, Isten Igéjének kell állnia. Ebben a bensőséges kapcsolatban megtanulunk bízni abban, hogy Jézus ügyel a részletekre, még a törvény legapróbb részleteire is.

Isten kalandra teremtett minket

"...hogy ismertté legyen most az egyház által...az isten sokféle bölcsessége." Ef 3,10




Nagy kalandra teremtettünk mi emberek - ezért is szeretjük a filmeket. A filmeknek van története, egy kalandos cselekmény, ami követhető. Ezért szeretjük a sorozatokat is, mint például a 'Star Trek'. El akarunk "jutni oda, hol ember még nem járt."

És ez nem véletlen. Isten teremtett minket olyanná, hogy vágyjunk a kalandokra - az Ő kalandjára. Isten hív minden hívőt, hogy tartson vele mentő akciójában, "hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet", (Lk 19,10) és beteljesítse a nagy Küldetést. Egy mentő akció ez, mely a karácsonyi történet mintájára készült. Isten megjelent a földön 2000 évvel ezelőtt. Így kezdődött a küldetés. Jézus eljött a Földre, hogy "megkeresse és megtartsa az elveszettet".

Isten nemcsak megteremtett minket erre a küldetésre, azt is kívánja, hogy együtt induljunk el a kalandra. Isten megbízottja a küldetés beteljesítésére az egyház, a gyülekezet. Egyik gyülekezet elindít egy másik gyülekezetet. A Biblia szerint: ismertté kell legyen az egyház által "Isten sokféle bölcsessége" (Ef 3,10) Isten az egyházat választotta - nem kormányokat vagy üzleti vállalkozásokat - hogy megbízottja legyen a küldetés végrehajtásában.

Nagyszerű idők ezek, hogy most élhetünk. Annak a generációnak vagyunk tagjai, akiknek életében beteljesedhet a Nagy Küldetés. Mikor Jézus bízta meg a tanítványait a nagy Küldetéssel, fizikailag lehetetlen volt számukra, hogy teljesítsék azt. Azokban az időkben, mikor Jézus elindította őket, hogy járják be a földet, csak két módon lehetett közlekedni: gyalog vagy szamáron.

Ma több tucat közlekedési eszköz áll rendelkezésünkre. Létezik az Internet. Beszélhetsz valakivel egy távoli nemzetből úgy, hogy mégis otthon ülsz pizsamában. Soha eddig még ilyen közel nem volt az emberiség a nagy Küldetés beteljesítéséhez.

Sok-sok ember közül a világon, te most ezt a napi áhitatot olvasod. Miért? Isten fel akar használni. Azt hiszed túl átlagos vagy? Te vagy az, akit isten fel akar használni.

A világon minden gyülekezetet átlagos, mindennapi emberek alapították, mint te vagy én. A mi generációnk képes lehet beteljesíteni, amit Isten elkezdett az első karácsonyon. Ennek részese lenni, ez lehet életünk legnagyobb megtiszteltetése.

Ha Isten téged erre a küldetésre teremtett, miért gondolnád, hogy túl átlagos vagy, hogy beteljesítsd?

Ma imádkozzunk azokért az emberekért, akik Newtonban, Connecticutban élnek

"Légy könyörületes hozzám Uram, mert vigasztalan vagyok, a szemeim kimerültek a fájó szomorúságtól, és velük együtt az egész lényem is" (Zsoltárok 31:9, HCSB fordítás)

"Légy könyörületes hozzám Uram, mert vigasztalan vagyok, a szemeim kimerültek a fájó szomorúságtól és velük együtt az egész lényem is" (Zsoltárok 31:9, HCSB fordítás).

Jézus könnyezett. Az Úr közel van a megtört szívűekhez; és megmenti a lelkileg megtörteket. (János 11:35, Zsoltárok 34:18, HCSB fordítás)

Ő meggyógyítja a megtört szívűeket és bekötözi sebeiket. (Zsoltárok 147:3, HCSB fordítás)

János apostol látomása a mennyről: Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: "Nézzétek, az Isten háza most már az emberek között van! Gyermekeivel fog élni, ők pedig népei lesznek. Maga az Isten lesz velük. Le fog törölni minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. Ezek a dolgok mindörökre elmúltak." (Jelenések 21:3-4, NLT fordítás)

* Imádkozz az anyákért, apákért, a lány és fiútestvérekért, a családért, a szomszédokért, a tanácsadókért és a pásztorokért.
* Imádkozz a gyerekekért és a tanárokért, akik túlélték, hogy Isten vegye el a félelmeiket.

Gyógyulás a válás után

„Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.” (Ézsaiás 43:2)

A válás olyan, akár egy amputáció; túléled, de úgy érzed, hogy kevesebb lettél. És még rosszabb akkor, ha nem akartál válni, vagy ha úgy érzed, a gyülekezet is magadra hagyott, és nem tesz semmit, hogy segítsen. Nos, hogyan mehetsz át ezen a tűzön anélkül, hogy megégnél? Úgy, hogy a következő négy dolgot teszed:

1) Bocsáss meg magadnak! „Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem” (Ézsaiás 43:25). Isten megbocsát és elfelejti vétkeidet, és megadja neked a kegyelmet, hogy te is meg tudj bocsátani magadnak. 2) Bocsáss meg azoknak, akik fájdalmat okoztak neked! A megbocsátás az az egyedüli hatalom, amivel mindig rendelkezel bárki felett, aki megbánt. Ezért csak gyakorold tovább a megbocsátást, amíg a múltad el nem veszíti feletted az irányítást. Legyen a megbocsátás állandó magatartásformáddá! Csak a megbocsátás és felejtés segít letenni a dolgokat és továbblépni. 3) Ne siesd el a dolgot! Ne hajts végre hirtelen nagy változtatásokat! Te most egy érzelmi hullámvasúton vagy, és ingadozol a között, hogy vissza akarod-e kapni őt, vagy inkább azt akarod, hogy szenvedjen. Érzékeny vagy mások megjegyzéseire, ugyanakkor könnyen vonzódni kezdesz bárkihez, aki figyelmet fordít rád. Lassíts le! Az egészséges emberek egészséges döntéseket hoznak, ezért fordíts időt Isten Igéjének olvasására, imádságra, tanács kérésére, és hagyj időt magadnak arra, hogy meggyógyulj! 4) Kezdd el viszonozni, amit kaptál! „Hiszen kegyelmes és irgalmas a ti Istenetek, az Úr, nem fordul el tőletek, ha megtértek hozzá” (2Krónika 30:9). Ha felismerjük, hogy Isten nem fordított hátat nekünk, ez képessé tesz arra, hogy „mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket” (2Korinthus 1:4). Ha ez megtörténik, akkor meggyógyulsz, fényes jövő és korlátlan lehetőségek várnak rád.

Készen állni

„Öltözzetek munkára…” (Lukács 12:35 NIV)

Isten olyan gyorsan tud lépni, hogy míg egyik nap úgy érzed, hogy elszabadult a pokol az életedben, másnap már olyan, mintha a mennyben lennél. Mindkét esetben: „… Isten az, aki munkálkodik bennetek…” (Filippi 2:13 KJV). A Biblia olyan szavakat használ, mint: azonnal, rögtön, hirtelen, hogy emlékeztessen minket arra, hogy amikor Isten mozdul, akkor készen kell állnunk arra, hogy mi is mozduljunk. Nem fogja harsonákkal és fanfárokkal hirdetni, tehát készen kell állnod, főleg akkor, ha valamire már régóta vársz. Lehet, hogy csak egy pillanat választ el attól a választól, amit kerestél. Ennyi időre van szüksége Istennek ahhoz, hogy megváltoztassa a dolgokat: egy pillanatra! Ne hagyd, hogy a csüggedés elgyengítse hitedet, vagy a késlekedés ellopja a lehetőségedet! Második eljövetelére utalva Jézus ezt mondta: „Aki a ház tetején van, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit!” (Máté 24:17). El kell döntened, hogy elfogadod-e, amit Isten most ad, és továbblépsz, vagy visszatérsz a házadba. Befejezetlen ügyeid miatt esetleg lekésheted a legjobbat, amit Isten kínál. Ugyanez történhet, ha másokra vársz. Egy harmincnyolc éve béna ember lemaradt a gyógyulásról, mert arra várt, hogy mások cselekedjenek. Azt mondta Jézusnak: „…nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe” (János 5:7). Évekig ott ült a megoldás közvetlen közelében, de mások miatt nem érhette el. Semmi sem fontosabb, mint az, amit Isten éppen most mond és tesz az életedben: nem fontosabb az, ami az otthonodban történik, sem mások tettei vagy véleménye nem fontosak. Csak az számít, hogy állj készen!

TÖREKEDNI A SZELLEMI ÉRETTSÉGRE

„…törekedjünk a szellemi tökéletességre…” (Zsidók 6:1)

Vannak köztünk néhányan, akik szellemi értelemben nem nőttek fel. „Ugyanis ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki… míg érettek nem lesztek…” (Zsidók 5:12-6:1 TLB). Mint ahogy a fizikai növekedésnek vannak jelei, a szellemi érettségnek is vannak mutatói, mint az, amiről az 1Péter 3:8-12-ben olvashatunk: 1) „legyetek…egyetértők…” Nos az egység nem egyformaságot jelent, ahol mindenkinek egyformán kell gondolkodnia, sem egyhangú szavazást, ahol mindenki mindenben köteles egyetérteni. Az egység azt jelenti, hogy arra koncentrálunk, ami egyesít minket ahelyett, hogy azokra a jelentéktelen ügyekre figyelnénk, amik elválasztanak. 2) „…legyetek…együttérzők…” A görög szümpatheó azt jelenti: együtt érezni, együtt szenvedni (ebből ered a magyarban is használt szimpátia szó). „Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal!” (Róma 12:15). Amikor elkezdesz jobban törődni másokkal, mint magaddal, akkor kezdesz éretté válni. 3) „legyetek… testvérszeretők…” Mindannyiunknak szükségünk van barátokra, akik szeretnek és támogatnak minket. ATaylor Egyetem rektora azt mondta, hogy az egyik legnagyobb reménye az, hogy legalább nyolc barátja jelen legyen a temetésén, és egyszer sem fognak az órájukra nézni! „legyetek … könyörületesek…” Manapság, a csúcstechnológia korában, könnyű „átkapcsolni”, amikor szükségben lévő embereket látunk. Jézus nem fordult el, és nem hangolt másik csatornára. Azt olvassuk róla: „Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve…” (Máté 9:36 Károli). A szenvedő emberek látványa megérintette a szívét, a miénket is meg kell érintenie. 5) „legyetek … alázatosak”! Egy bibliatanító mondta: „Keressetek lehetőséget az adakozásra… az építésre a rombolás helyett, a szolgálatra, és ne arra, hogy titeket szolgáljanak; arra, hogy tanuljatok másoktól, ahelyett, hogy a katedrát követelnétek.” Nos, neked alakul mindez?



Péter azt írja: „Ne fizessetek a gonoszért gonosszal…” (1Péter 3:9). Amikor valaki megtámad, ahelyett, hogy gúnyos válaszokkal vagy fullánkos szavakkal védenéd magad, inkább imádkozz az ő jólétéért, kérd számára Isten gondviselését! „Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek” (1Péter 3:9). „Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot” (1Péter 3:10). Vannak emberek, akik soha nem tanulják meg ezt a leckét. Egy régi angol sírkövön ez a felirat áll: „E sírhant alt Arabella Young fekszik, aki május 24-én elhallgatott.” A francia forradalom idején a királyt és a királynét lefejezték, a koronaherceg így árva lett. Beszéltek arról is, hogy őt is le kellene fejezni, amíg valaki azt nem mondta: „Ha megölitek, azzal a lelkét a mennybe külditek. Inkább küldjétek el az öreg Meghez, ő majd tanít neki durva, mocskos szavakat, így a lelke örökre kárhozott lesz!” Amikor azonban elküldték a gyereket ehhez az utcanőhöz, aki megpróbálta rávenni, hogy trágár szavakat használjon, ő nem volt rá hajlandó, és ezt mondta: „Királynak születtem, nem fogok kimondani ilyesmit!”Tanulság: ha a Királyok Királyának gyermeke vagy, azt szavaidnak is tükrözniük kell.”…keresse és kövesse a békességet” (1Péter 3:11). Bátorság kell a békességszerző feladatának felvállalásához. Bármerre nézel, az emberek tele vannak haraggal a gazdaság, az egészségügy, a munkanélküliség és még sok minden más miatt, amit csak el tudsz képzelni. Békességszerzőnek lenni nem békefenntartást jelent. A „békefenntartók” megpróbálják fenntartani a nyugalmat, azon igyekezve, hogy valahogy megtartsák a kényes egyensúlyt a két fél között. A békességszerzők belevágnak a probléma közepébe, és segítenek a két félnek kibékülni egymással.