Az alázatost felmagasztalja
    

     Hatalmasokat dönte le trónjaikról és alázatosakat magasztal fel.
     Lukács 1, 52.
    
     Isten akkor mutatta meg leghatalmasabban a kegyelmét, mikor annyira testté-vérré alázkodott, hogy még a természetes élet szemérem-dolgait sem nézi le, sőt a maga helyén lehető legmagasabbra dicsőíti a természetet, mely Ádámban és Évában a legalávalóbb gyalázattá lett.
     Ha csak nézzük is a születését, s meggondoljuk azt a feltétlen komolyságot és véghetetlen szeretetet, mellyel a felséges Isten Szűz Mária asszonyi testében teremtő művét végzi, - eltakarodik minden bűnös vágy és tisztátalan gondolat. A föld megveti, az ég ezerszeresen felmagasztalja.
     Látnivaló ebből, hogy Isten megdicsőíti azt, amit az emberek megvetnek. Az alázatosakra tekint. Ahogy írva van: "Kérubokon ül és letekint a mélybe." A bethlehemi angyalok se mehettek fejedelmekhez és hatalmasakhoz, hanem néhány tanulatlan, alázatos laikust kellett felkeresniök. Pedig talán szívesebben álltak volna szóba a jeruzsálemi főpapokkal és írástudókkal, akik rengeteget tudtak Istenről. De nem! Szegény pásztorokat érdemesített e dicső kegyelemre. Holott a világ szemében senkik voltak. De mélyre is veti Isten azt ami nagy!!

    
          Mentsd meg a kevélységtől
          Elbízott önhittségtől,
          Uram híveidet;
          Ints, hogy sokkal tartozunk,
          Méltatlan szolgák vagyunk:
          Oh adj alázatos szívet!


Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övék a mennyeknek országa.
Máté 5,10

Uram!

A háborút el lehet kerülni. Kétféleképpen. Vagy elismerik az ellenfél oldalán is az igazságot, vagy az igazság oldalán megalkusznak. Az igazság nem kezd háborút. Hatalmát érvényesíteni igyekszik, de az erőszak eszközét nem veszi igénybe. Az igazság azonban nem is bocsátkozik olyan alkuba, amely lényegétől fosztaná őt. Ezért az igazság sokszor bonyolódik háborúba. Mint megtámadott fél. Mindig csak védekező háborúban vesz részt. A Te szavadat használom: elszenvedi ezt. Ezekben a háborúkban az igazságot gyakran eltiporták. Máskor megláncolták. Még meg is ölték. De egyik úton sem semmisítették meg. Mert az igazság Istené - és ezért örök.

Uram!

Igéden elmélkedve - íme - ezek a mondatok folytak ki a lelkemből és ezért a tollamból is. Ezek a mondatok az "Igazság"-ról szólnak. Mindezt ugyanígy személyes formában is megírhattam volna "Rólad". Mert Te egy vagy az igazsággal. Igazság Királya! Értem szavadat, amellyel ma hozzám szólsz. A Te alattvalódnak szegődtem már régen, és kész vagyok igazságodért szenvedni. Biztos a hitem: nyomában enyém a mennyország.

KEGYELMED JOBB AZ ÉLETNÉL

"Isten! Én Istenem vagy Te, jó reggel kereslek Téged!" Zsoltár 63,2

Az Ige így folytatódik: "Téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, amelynek nincs vize." Észrevettétek-e már, hogy mennyi szomjas ember van a földön, akik nem találják meg, ami megelégíthetné őket? Hiába keresgél ott az ember, ahol minden van, de szeretet nincs. Ha nincs forrása a lelkednek, ahonnan áradhat beléd az erő, a szeretet, a testednek sincs. Milyen jó, hogy meg lehet keresni ezt a forrást. Ha még nem találtad meg, vagy elvesztetted, nagyon kérlek, hogy mindenáron, mindenen keresztül keresd. Miért? Így mondja az Ige: "Hogy láthassalak Téged a szent helyen, szemlélvén a Te hatalmadat és di-csőségedet." Istent csak a szent helyen lehet megtalálni. A sok kicsi öröm között az egyetlen öröm, ha láthatod őt. Karácsony éjszakáján megtörtént a csoda! Isten Jézusban láthatóan testet öltött. Az elepedt, kiaszott szomjú földön megjelent a forrás. A pásztorok keresték Jézust. Elmentek "mind Betlehemig". Aztán "elhirdették, ami nékik a Gyermek felől mondatott". A bölcsek is keresték, meg is találták. Tisztességet tettek Néki, és "más úton tértek vissza". Nem maradhattak azok, akik addig voltak. Nagyon kérlek, ne csak keresd, hanem találd is meg Jézust, mert nem élhetsz nélküle ezen a száraz és kiaszott földön. Azt mondja az Ige: "Hiszen a Te kegyelmed jobb az életnél!" Ha már kóstoltad, te is el tudod mondani: "Az én ajakim hadd dicsérjenek Téged." "A Te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem." Az ő szárnya alá mindig odabújhatsz. Ha megsebesültél, ha valami nagyon fáj, akkor is. Ott védettségben vagy!

KÖVESSÜK A PÉLDAKÉPET!

       
  "Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre: Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg." (1Pt 2:21-24)
 
  Jézus elszenvedte minden megpróbáltatásunkat és üdvösségünk fejedelme a szenvedések által lett tökéletessé. Ebben az életben kell bebizonyítanunk, hogy kiálljuk-e Isten próbáját, vagy sem. Sátán kísértései elérnek minket, és meg leszünk próbálva, de a legfontosabb kérdés az, hogy győzni fogunk-e, hogy győztesek leszünk-e? Nagy Példaképünkhöz hasonlóan, Isten Igéjének fegyverével megütközhetünk Sátánnal, és amikor arra kísért minket, hogy gonoszt cselekedjünk, mondhatjuk neki: "Meg van írva." (Mt 4:4)
  Sátán sok hitvalló kereszténynél jobban tudja, hogy mit ír az Ige, mert szorgalmasan tanulmányozza a Bibliát, és azon mesterkedik, hogy az igazságot eltorzítsa és az embert az engedetlenség ösvényére csalja. Arra készteti az embert, hogy hanyagolja el Isten Szavának kutatását, mert tudja, hogy az őellene tanúskodik: bebizonyítja, hogy tettei gonoszak. Úgy írja le őt, mint lázadó angyalt, aki levettetett a mennyből és maga után vonta a mennyei seregek egyharmad részét is a Teremtőjükkel szembeni lázadásba.
  Sátán állandóan arra törekszik, hogy elvonja az emberek elméjét Istentől és az ő Igéjétől. Tudja azt, hogy ha rá tudja venni az embereket arra, hogy hanyagolják el Isten Igéjét, akkor hamarosan arra is ráveszi őket, hogy távolodjanak el a Szentírás kívánalmaitól és végül felejtsék el Alkotójukat is. Aztán majd elfogadják Isten és az ember ellenségének javaslatait és utasításait, s a gonosz emberek és gonosz angyalok szövetséget alkotnak a menny Istene ellen.
  Akik hűségesek maradnak Istenhez, azok próbáknak és kísértéseknek lesznek kitéve, de ha Istennek élnek és életük el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben, akkor tudni fogják azt is, hogy milyen áldásokat áraszt Isten azokra, akik hűségesek és engedelmesek. (Signs of the Times, 1893. augusztus 28.)

Szeretete és szövetsége

?Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békét adó szövetségem nem inog meg - mondja könyörülő Urad" (Ézs 54,10).

   Isten szeretetének legtündöklőbb vonása az állandóság. A föld tartóoszlopai is kimozdulhatnak helyükből, de irgalmas Urunk szeretete és szövetsége soha nem hagyja cserben népét. Erős hittel megkapaszkodom ebben az ihletett kijelentésben, és ez örvendezővé teszi a lelkemet. Az évnek szinte vége van már, életem esztendei is fogyatkoznak, de az idő múlása nem változtatja meg az én Uramat. Avilágban újabb és újabb dolgok foglalják el a régiek helyét, szüntelenül változik minden, a mi Urunk azonban mindig ugyanaz marad. Hatalmas természeti erők hegyeket mozgatnak meg, de olyan erő nincsen, amely megváltoztathatná az örökkévaló Istent. Semmilyen múltbeli, jelen vagy eljövendő esemény nem fordíthatja el tőlem az Úr hozzámvaló hűségét.
   Én lelkem, nyugodj az Úr örök szeretetében, hiszen Ő úgy bánik veled, mint kedves, közeli hozzátartozójával. Emlékezz örök szövetségére is. Isten soha nem feledkezik meg szövetségéről - gondolj arra te is szüntelenül! Krisztus Jézusban Isten elkötelezte magát melletted, Isteneddé lett és megtart téged, mint népéhez tartozó gyermekét. Szeretetére és szövetségére - erre a kettőre úgy gondolj,mint biztos és maradandó dolgokra, amelyekben még az örökkévalóságban is részed lesz.
 

Uram, jöjj el, légy velem és maradj nálam örökre!

Az Úr új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. (Zsolt 40,4a)

Petike nagyon gátlásos kisfiú volt. Csak akkor szólt, ha kérdezték, akkor is csak halkan, lesütött szemmel. Feleléskor azt se tudta elmondani, amit pedig megtanult. Fogalmazásaiban is alig találta a szavakat, nehezen szülte meg a mondatokat. Aztán egyszer szerelmes lett a padtársába. Senki sem érti, mi történhetett, de Petike elővett egy üres lapot, leült, és pár perc alatt egy nyolc versszakból álló, gyönyörű verset írt a lánynak. Úgy látszik, néha mégis megtaláljuk a szavakat. Ha történik velünk valami. Valami igazán fontos.

Hagyd ott magad, a hűltet és meredtet, s a mindenség lelkét fogadd cserébe, a lét sodró erőit, kéjt, keservet engedd zuhogni lelkeden ki és be, s ha dallamot hallsz felzendülni végre: azon légy, hogy visszhangját jól jegyezd meg! (Hugo von Hofmannsthal)

A világra ő hoz áldást,
Ura így lesz a világnak,
a világnak, melyet átfog
ölelésével a Lélek,
s örök értelemmel őriz.
(Grégoriosz Nazianzénosz)

Uram, töltsd be szívemet szereteteddel, töltsd be csordultig, hogy örömömben felkiáltsak, és énekeljek neked! Ámen.

A megdicsőülés útja

Isten titkos, elrejtett bölcsességét prédikáljuk, amelyet Isten öröktol fogva elrendelt a mi dicsoségünkre.
(1 Kor 2, 7)

Isten rejtett bölcsessége az emberiséggel az Ő csodálatos tervében nyilvánul meg. Abban célja a dicsőség. De ez olyan dicsőség, amelyet természeti értelmünk nem fog fel és e világ nagyjai nem értenek meg. Különben nem feszítették volna meg Jézust, a dicsőség Urát. Az Isten Fia megalázkodásában rejlő dicsőségből semmit sem láttak. Nem sejtették, hogy a legmélyebb megaláztatás és a halálig való engedelmesség útjának végcélja a dicsőség. Az ő szemükben csak egyféle dicsőség van: az öndicsőítés. Dicsfényben szeretnek tündökölni. Csak azt a világi és hatalmi dicsőséget ismerik, amelyben mint tükörben önmagukat nézhetik. Erre a dicsőségre erőszakos, kíméletlen eszközök igénybevételével jut az ember. Ezen az úton törnek sokan magasra és így érvényesülnek. Ez azonban csak látszatdicsőség, amely elmúlik. Egyik ember megbuktatja a másikat és a halál minden tündöklésnek véget vet.

Az a dicsőség, amit Isten gyermekei számára készített, az Ő dicsősége. Ha Isten igazsága érvényesül benned, ha tért nyer benned és lényét kifejtheti - ez dicsőség. Ezt a célt azonban ellentétes úton érjük el: nem azzal, hogy előretörünk és mások felett győzedelmeskedünk, másokat magunk alá tiprunk. Aki Isten dicsőségét el akarja érni, annak mindig mélyebbre kell szállnia. Az Úr Jézus megalázó útja érthetetlen, sőt botránkoztató volt kora nagyjai számára. Megvetették és elvetették érte. De egyedül ezen az úton vezet Isten a dicső célba, mert csak ha semmik vagyunk, lehet Ő minden.

A dicsőségbe vezető út az alázatosság, engedelmesség és önmegtagadás útja. Isten nem kímélheti meg gyermekeit az összetöretéstől. Megfosztja őket minden saját dicsoségüktől, saját erejüktől és bölcsességüktől, igényeiktől és nagyzoló gondolataiktól. Csak ezen az úton tudja őket betölteni isteni teljességével, hogy egykor egész valójuk és lényük dicsőségben ragyogjon. Boldog az az ember, aki bepillantást nyer Isten rejtett útjaiba és nem botránkozik meg, nem panaszkodik a szenvedések és összetörettetések miatt! Tudja, hogy így készíti és sokasítja meg Isten a dicsőséget. Természetünk visszaborzad az ilyen úttól, de minél inkább semmivé leszünk, annál inkább megmutathatja Ő magát. És ez dicsőség.

Az Atya szerepe

    Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az Ő igazságát; és ezek mind MEGADATNAK néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd gondoskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.            — Máté 6,31–34.
Megadatnak néktek! Nem pedig elvétetnek! Ez bizonyítja, hogy az Atya gondoskodik övéiről. Egy másik fordítás szerint: „Ne nyugtalankodjatok a holnap miatt.” Tudod, Isten nem akarja, hogy a gyermekei nyugtalankodjanak és aggodalmaskodjanak. Isten itt azt mondja: „Ne aggodalmaskodjatok, ne féljetek, ne nyugtalankodjatok. Mivel én vagyok a ti mennyei Atyátok, és én tudom, hogy mindezekre szükségetek van.”
Hanem keressétek először Isten országát és az Ő igazságát, és mindezeket meg fogjátok kapni. Ezt mondja Isten, a mi Atyánk! Ha Isten a te Atyád, biztos lehetsz abban, hogy Ő elfoglalja az atya helyét és betölti a szerető atya szerepét.
Biztos lehetsz abban, ha Isten a te Atyád, Ő szeret téged és gondoskodni fog rólad. Dicsőség Istennek, én örülök, hogy Ő az én Atyám! Neked is Ő az Atyád?

?Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen. Míg elhallgattam, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt... Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak és te elvetted rólam bűneimnek terhét.?

(Zsolt. 32:1?3, 5)

?Ahhoz, hogy Isten megbocsátó szeretetét elfogadhassuk és másoknak is közvetíthessük, elsősorban az szükséges, hogy felismerjük Isten hozzánk való szeretetét és higgyünk benne. Sátán ezernyi cselfogással él, hogy megakadályozzon abban, hogy ezt a szeretetet felismerjük. Azt akarja elhitetni velünk, hogy rettenetesek bűneink és hibáink. Szerinte lehetetlenség, hogy Isten figyeljen imánkra, megáldjon és megmentsen minket. Önmagunkban valóban csak gyengeséget láthatunk és semmink sincs, aminek alapján jogot formálhatnánk Isten kegyelmére. Sátán erőnek erejével el akarja elhitetni velünk, hogy hiába fáradozunk, úgysem tudjuk megváltoztatni jellemhibáinkat. Amikor Istenhez közeledünk, az Ellenség a fülünkbe súgja: ťSemmi értelme sincs az imádnak, mert ilyen és ilyen gonoszságokat követtél el. Vajon nem vétkeztél-e az Isten ellen, nem cselekedtél-e a saját lelkiismereted szava ellen?Ť Mi azonban ezt mondhatjuk: ťJézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minden bűntőlŤ.

Éppen akkor, amikor úgy érezzük, hogy vétkeztünk s ezért nem tudunk imádkozni, akkor van itt a legfőbb ideje, hogy imádkozzunk. Lehet, hogy szégyenkezünk és mélyen megalázottnak érezzük magunkat, mégis imádkoznunk és hinnünk kell. ťIgaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok énŤ (I.Tim. 1:15). A bűnbocsánat és az Istennel való kiengesztelődés nem a szolgálatunk jutalma, nem érdemként adja Isten a bűnös embernek, hanem olyan ajándék, mely Krisztus szeplőtlen életszentsége folytán lesz a miénk.?

(Gondolatok a Hegyibeszédről, A ?miatyánk c. fejezetből)

HOL DŐL EL A CSATA?

"Ha visszatérsz, Izráel, ezt mondja az Úr..." (Jer 4,1).

Nem a külső világban dől el, hogy megnyerjük-e a csatát vagy elveszítjük, hanem az akarat rejtett világában, Isten előtt. Isten Szelleme megragad és arra kényszerít, hogy egyedül maradjak Istennel és Őelőtte megharcoljam a harcom. Amíg ezt meg nem teszem, a külső körülményeimben mindig vereséget szenvedek. Lehet, hogy ez a harc egy percig tart, de lehet, hogy egy esztendeig is! Ez rajtam múlik, nem Istenen. De ezt csak Isten előtt lehet megvívni, és nekem elszántan át kell mennem a lemondás poklán - Isten előtt. Semminek sincs többé hatalma azon az emberen, aki harcát Isten előtt megharcolta és győzött.

Ha így szólok: "Várok, amíg megfelelő helyzetbe jutok, majd akkor kipróbálom Istent", akkor semmire sem jutok. Lelkem csendjében kell a dolgot elintéznem Istennel, ott, ahova semmiféle idegen nem léphet be és aztán azzal a bizonyossággal mehetek tovább, hogy megnyertem a csatát. Ha ott bent elvesztem a csatát, olyan bizonyos, hogy csapás, katasztrófa és felfordulás következik, mint ahogy bizonyos Isten végzése. Azért nem nyerem meg a csatát, mert megpróbálom előbb a külső világban megnyerni. Állj Isten elé egymagad, harcolj Őelőtte, intézd el ügyedet ott egyszer s mindenkorra!

Más emberekkel szemben is úgy kell eljárnunk, hogy akarati döntésre bírjuk őket. Ez az út vezet az átadáshoz. Isten újra meg újra - nem gyakran, csak néha - válságba vezet minket. Ez lesz életünk nagy vízválasztója: vagy egyre hanyagabb és hasznavehetetlenebb keresztyének leszünk, vagy mindig jobban égünk Isten dicsőségéért: hogy a legvégsőt is odaszánjuk az Ő legfenségesebb céljáért.

Ne válaszolj

És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

– Róma 12:2

 Ne alkalmazkodjatok, ne váljatok hasonlóvá a világhoz. Ha úgy élsz, mint a világ, akkor a világ le fog győzni. Ez ilyen egyszerű. Tehát ne hagyd, hogy a világ a saját képére formáljon.

Inkább „változz el” az elméd teljes megújítása által. Győzd le a világot azáltal, hogy megújítod az elmédet, és úgy gondolkozol, mint Isten. Más szóval, amikor látsz valamit az Igében, mondd ezt: „Egyetértek ezzel. Mostantól kezdve ez alapján fogok cselekedni, nem pedig az alapján, ahogy eddig gondoltam.”

Például, amikor a bűn szólít téged, ne válaszolj. Inkább érts egyet az Igével, és mondd ezt: „Én meghaltam annak a dolognak, ördög. Nem tudsz többé belerángatni!”

Ahogy ezt megteszed, észre fogod venni, hogy változol. Észre fogod venni, hogy győztesként élsz!

Igei olvasmány:  Róma 6:1-11

Hogy kell úgy harcolni, hogy mindenki nyerjen?

„…vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!” (Galata 5:15)

Az egészséges kapcsolat nem konfliktusmentes, de konfliktus-megoldó. Az a baj, hogy mi a győzelemért harcolunk, ahelyett, hogy a megoldásért harcolnánk. Az eredmény: az egyik győz, a másik veszít, a kapcsolat bánja! Íme néhány gyakorlati tanács az olyan küzdelemhez, amelyben a kapcsolat győz:

1) A különbségek elkerülhetetlenek, természetesek, és potenciálisan hasznosak. Elkerülhetetlenek, mert egy kapcsolat két nagyon különböző embert hoz össze. Természetesek, mert minden kapcsolat, ha mégoly nagyszerű is, megtapasztalja. Potenciálisan hasznosak, mert hatékonyan kezelve a kapcsolat növekedni tud általuk. 2) Íme három konfliktuskezelési mód: a) a konfliktuskerülő. Ezek azok az emberek, akik nem akarják „felkavarni az állóvizet”, vagy „felébreszteni az alvó oroszlánt”. Félnek a konfrontációtól, ezért eltemetik az érzéseiket, és nem látják be, hogy azok élve lettek eltemetve, és később feltámadnak. Az elhallgatást befalazás, majd kirobbanás követi, s ezzel testi-lelki betegségeket idéznek elő. Közben a sérelmek felgyűlnek, a megoldatlan kérdések megsokszorozódnak, és az elrendezetlen ügyek kikezdik a kapcsolatot. b) a támadó. Ezek a „legjobb védekezés a támadás”-típusú emberek; könyörtelen harcosok, akik soha nem adják fel, végzetes sebeket ejtve egymáson. A Biblia azt mondja: „Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!” A támadás ellentámadást szül, mindkét fél „beássa magát” és semmi sem oldódik meg. c) a megközelítés fontosságát hangoztatók. Ezek azok az emberek, akiknek „semmi sem drága a jó kapcsolat érdekében”. Ők fogékonyak a másik érzéseire, de ragaszkodnak ahhoz, hogy azonnal foglalkozzanak a fontos kérdésekkel. Kerülik a másik hibáztatását; a problémával és nem a másik emberrel konfrontálódnak, és arra próbálják rávenni a másikat, hogy fogjanak össze a probléma megoldása és a kapcsolat megmentése érdekében!

Lélekkel teli élet

„…teljetek meg Lélekkel!” (Efézus 5:18)

Az újjászületés nem semmisíti meg automatikusan a régi természetet. Testben élünk, amely fogékony a bűnre, ezért kell mindig telve lennünk Isten Szentlelkével. Pál azt mondja: „A Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek!” (Galata 5:16). Aztán pedig egy ismerős hasonlattal szolgál: „És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel” (Efézus 5:18 Károli). Figyeld meg: Először: Pál arról beszél itt, hogy az életünk feletti irányítást engedjük át Isten Lelkének. Hasonlóan ahhoz, mint amikor valaki részeg, és azt mondjuk rá: „befolyásoltság alatt van”. Másodszor: Pál mondata felszólítás. „Teljesedjetek be!” Nem azt mondja: „Ha van hozzá kedved” vagy: „Ez igazán jó lenne”. Nem, ha Isten tetszésére akarsz élni, akkor folyamatosan telve kell lenned az Ő Lelkével. Harmadszor: Ez minden hívőre vonatkozik. Előfordul, hogy valakiről ezt mondjuk: „Mennyire szereti Jézust! Miért nem tudok én is ilyen lenni, mint ő? Tudsz. A különbséget nem az teszi, hogy nekik van valamijük, ami neked nincs, hanem az, hogy beteljesednek Szentlélekkel. Negyedszer: Te nem tudod megtölteni magadat. Mint ahogyan az autódnak szüksége van üzemanyagra, neked is szükséged van a rendszeres utántöltésre. „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek” (Máté 5:6). Éhezed? Szomjazod? Ötödször: Ez folyamatos cselekvés. Nem vezethetsz autót egyetlen tanknyi üzemanyaggal, újra meg újra vissza kell térned a benzinkúthoz. A Lélekkel való betöltődés dinamikus, percről percre történő folyamatos tapasztalat. Miért van így? Mert olyan világban élünk, amely lelkileg kiszipolyoz minket, és mert harcban állunk a testiességgel, amely vesztünket akarja. Tehát: „…teljetek meg Lélekkel!” (Efézus 5:18).

MUNKÁBA ÁLLÍTOTT HIT

„…hited megtartott téged.” (Lukács 17:19)

Annyira belemerültünk abba, amit látunk, hallunk és érzünk, hogy a természetes érzékszerveink körén belül működünk, ahelyett, hogy a szellemi érzékenységünket használnánk. „Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által…” (1Péter 1:5). A hited az, ami mozgásba hozza Isten hatalmát. Mielőtt egy kőből gyémánt lenne, csupán egy darab szén, hatalmas nyomásnak kitéve. A Biblia azt mondja: „a megpróbáltatások fogják megmutatni hitetek valódiságát” (1Péter 1:7 NLT). A megpróbáltatás nem csupán erősen igénybe veszi a hitedet, de megmutatja annak mélységét is. Igazából nem sokat tudsz a hitedről akkor, amikor minden számlád be van fizetve, tested egészséges, gyermekeid rendesen viselkednek, és házasságod sértetlen. Amikor azonban elszabadul a pokol, te pedig Istenben bízol, hogy át tud vinni rajta, akkor tudod, hogy van hited.
Néha úgy érezzük, hogy jobban vagyunk lelkileg, mint valójában. Az ellenség azonban nem hagyott fel a támadással, csupán a természetes világból a szellemi világba helyezte át a hadszínteret. Támadja az elméleted, a pihenésedet, a békességedet, az érzelmeidet és a gondolatvilágodat. Mit tehetsz ilyekor? Emeld fel a hit pajzsát, amely megállít minden tüzes nyilat. Fogd kezedbe a Lélek kardját, amely Isten Igéje, és használd az ellenség megfutamítására (ld. Efezus 6:17)! Állítsd munkába hitedet! Mondd: „Ami sok, az sok!” – és kezdd el visszavenni, amit az ellenség elrabolt tőled!



A szíriai hadsereg ostromzár alá vette Samária városát, a lakosság már haldoklott az éhségtől. Miután már morzsákat sem dobtak ki a falon kívül élő leprásoknak, azok négyen hamar rájöttek, hogy bajban vannak. Azt mondták: „Mit ülünk itt, amíg meghalunk?” (2Királyok 7:3). Elindultak tehát és felfedezték, hogy Isten csodát tett, a szírek félelmükben elmenekültek, hátrahagyva élelmet, vizet és mindenféle más javakat. Mit tanulhatunk ettől a mégy leprástól? Azt, hogy ha munkába állítod a hitedet, Isten munkálkodni fog a te érdekedben. Ehhez azonban fel kell állnod, és ezt kell mondanod: „Ha meg kell halnom, akkor úgy fogok meghalni, hogy közben teszek valamit, építek valamit, elindulok és keresek valamit.” Amikor úgy érzed, hogy padlóra kerültél, állj fel és mondd: „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit!” (Zsoltárok 118:17). Az ilyen fajta hit mindig felkelti Isten figyelmét.
Amikor már elég kétségbeesett vagy ahhoz, hogy az sem érdekel, kit fog felhasználni Isten, akkor hajlandó leszel elfogadni bármilyen segítséget, amit küld. Naámán,a leprás szíriai hadseregparancsnok megalázta magát, és hajlandó volt hallgatni egy kis rabszolgalányra. (Azért, mert annál a kislánynál volt Isten válasza!) Még arra is hajlandó volt, hogy hétszer megfürödjön egy sáros, iszapos folyóban azért, hogy megtisztulva jöjjön ki belőle (ld. 2Királyok 5:1-19). A hit azt mondja: „Nem számít, hová kell mennem, mit kell tennem, vagy kire kell hallgatnom, bármit is mond Isten, én megteszem.”



Lukács feljegyzi: „Amikor … Samária és Galilea között haladt át… szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: »Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!« Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: »Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.« És amíg odaértek, megtisztultak.” (Lukács 17:11-14). Az Úr Jézus idejében a leprások a társadalomból kitaszítottak voltak, ezért éltek együtt egy csoportban. A gond csak az, hogy senki sem fog meggyógyulni, ha ugyanolyan nyomorultakkal van körülvéve, mint ő. Ezért kell a problémát Jézushoz hozni. Figyeld meg, Jézus nem ment be a lepratelepre, bár a közelben vezetett az útja. Mit teszel olyankor, amikor elhagy az egészséged, elveszted a családodat, az örömödet, a vagyonodat, akármit, és úgy tűnik Jézus nem figyel oda, egészen másfelé néz? Előfordulhat, hogy csalódott és keserű leszel, mert úgy érzed, mindenki mást megáld, csak téged nem, és azon tűnődsz: „Uram, mikor következem már én? Hűségesen szolgáltalak, mégis úgy látszik, hogy mindenki másra jobban figyelsz.” Ilyenkor itt az ideje így kiáltani: „Jézus, könyörülj rajtam!” Félre az udvariassággal és az önérzettel! Kétségbeesett emberek kétségbeesett imákat mondanak, és Isten válaszol az imáikra. Figyeld meg, amikor a leprások Jézussal találkoztak, nem azt kiáltották: „Tisztátalan!” – pedig ezt írta elő a törvény. Nem, ők most megtörték az előírást. Amikor nehéz helyzetben vagy, előfordul, hogy ki kell törnöd ahhoz, hogy áttörhess. Azt kell tenned, amit Dávidis tett: „Hangosan kiáltok az Úrhoz, és ő meghallgat szent hegyén” (Zsoltárok 3:5). Rajta, ha választ akarsz, állítsd munkába a hitedet!



Nézzük meg még egyszer a tíz leprást, akiket Jézus meggyógyított: E betegség végső stádiumában a hús szó szerint leesik a testről. Figyeld meg, Jézus mégsem tette rájuk a kezét, nem imádkozott értük, nem is parancsolt a leprának. Ehelyett az embereknek parancsolt, hogy menjenek, és mutassák meg magukat a papoknak. Milyen furcsa! Egyesek számára egyenesen nevetségesnek tűnhet. Ám mielőtt Isten valamilyen csodát tenne, néha arra kér téged, hogy nevetségesnek tűnő dolgokat tegyél. Előfordulhat, hogy parancsol valamit, aminek úgy tűnik, semmi köze ahhoz, amiért imádkoztál. Amikor ilyen történik, döntened kell: kételkedsz vagy engedelmeskedsz. Ahelyett, hogy a végtelenségig vitatkoznál a kérdésen, csak tedd meg, amit mondott! Néha Isten ad neked egy igét (vagy csak egy szót), és úgy tűnik, hogy nem működik, pedig igen, még ha nem is látszik. Az a hit, amire Isten válaszol, nem vár magyarázatokat. „És amíg odaértek, megtisztultak” (Lukács 17:14). Figyeld meg, a gyógyulások út közben történtek. A Biblia azt mondja: „Az Úr irányítja annak az embernek a léteit, kinek az útja tetszik neki” (zsoltárok 37:23). Ha az Úr mond neked valamit, indulj el aszerint! Próbáld elképzelni: miközben mentek, a lábujjak visszanőttek. Ahogy elindultak Isten szavának engedelmeskedve, egy csonkból ismét ujj lett. Ne állj meg itt! Menj tovább! „…aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára” (Filippi 1:6). Rajta, mondd ki hittel: „Visszamegyek, hogy hálát adjak!”

ÜNNEPELD A KARÁCSONYT AZ ÉV MINDEN NAPJÁN!

„…ezért küldettem.” (Lukács 4:43)

Egyszer egy édesanya el akarta csomagolni a kis betlehemet karácsony után, amikor észrevette, hogy a Gyermek Jézus hiányzik. Megkérdezte négyéves gyermekétől, hogy tudja-e hova lett a Kisjézus? A gyermek így felelt: „Igen, tudom, de Ő nem akarja, hogy bárkinek is elmondjam.” „Miért nem?” – kérdezte az édesanyja. „Azért, mert nem akarja, hogy őt is elpakolják a többi dísszel együtt.” – felelte a kicsi. Mekkora bölcsesség egy gyermek szájáról! Ha tudod, hogy miért jött Jézus, akkor minden nap karácsonyt fogsz ünnepelni! Ő azt mondta: 1)”…azért jöttem, hogy a törvényt betöltsem” (Máté 5:17 NKJV).

Az énekíró így fogalmazta: „A mindenség teremtője, az emberekért átokká lett. A követelést, melyet Ő maga állított fel törvényében, teljes mértékben kifizette.” Teljes fedezet! Minden bűnödért, mulasztásodért, még a gondolatban elkövetettekért is, megfizetett a Golgotán. 2) „…az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon…” (Máté 20:28 NKJV). Jézustól egy anya ezt kérte: „Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől üljön a te országodban” (Máté 20:21). Jézus így válaszolt: „Szolgálat, nem pedig versengés!” 3) „… hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát…” (Lukács 4:43). Minden alkalommal, amikor Isten akaratának engedelmeskedünk a magunké helyett, arról „prédikálunk” másoknak, hogy mit jelent Isten országa állampolgárainak lenni. 4) „…az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” (lukács 19:10). Képzeld el, milyen lenne találkozni valakivel a mennyben, akivel együtt dolgoztál, vagy együtt éltél, és ő ezt kérdezné: „Hogy lehet, hogy te sohasem beszéltél mekem erről:” Tartsd szem előtt ezt a négy dolgot, és minden napod karácsony lesz!

Add Jézusnak a figyelmedet!

"Jézus így válaszolt: 'Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.'" (János 4:10)

Tudtad, hogy Jézus állandóan felbukkan az életedben? A Biblia azt mondja, hogy mindig ott van körülötted, a szelleme veled van, de te nem veszed észre. Megjelenik másokban, abban, amit mondanak neked. Lehetőségekben, problémákban. Megjelenik nehézségekben, de te nem tudsz róla, mert nem erre figyelsz.

Őszintén szólva ez elég gyakori, még a Bibliában is megtörténik. Vannak emberek, akik nem veszik észre Jézust. Az idézett részben például Jézus vizet kér egy samáriai nőtől. Mivel a nő nem tudja, kicsoda Jézus, vallási vitába kezd vele. De Jézus azt mondja: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet." (János 4:10)

Velünk is megtörténik ez néha. Nem vesszük észre Jézust, amikor ott van körülöttünk. A Biblia szerint mindig közel van, de nem hallgatunk rá. Nem hangolódunk rá a jelenlétére.

Pedig fontos lenne, hogy figyeljünk Jézusra, ő ugyanis az, aki rá tudja irányítani a tekintetünket a valóban fontos dolgokra. Ő változtatja meg azt, ahogy a kezeljük a kapcsolatokat, a feladatokat, az életkörülményeinket.

Amikor megtanulsz az örökkévalóság fényében élni, az megváltoztatja az értékrendedet. Bölcsebben kezded használni az időd és a pénzed. Sokkal nagyobb jelentőséget kezdesz tulajdonítani a kapcsolatoknak és a jellemnek, mint a hírnévnek, a jólétnek, a teljesítménynek vagy a szórakozásnak. Átrendeződnek a prioritásaid. A legújabb trendek, divatok, népszerű értékek egyszerre már nem számítanak.

Pál apostol mondta: "Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért." (Filippi 3:7)

Hagyd el a régi borostömlőidet 2013 előtt

"És senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepesztené a bor a tömlőt, s odalenne a bor is, a tömlő is; hanem az újbor új tömlőbe való." Márk 2:22

A házamhoz közel van egy töltőállomás és vegyeskereskedés, amely épp most esett át egy átalakításon, az utilitarista külsejét lecserélték egy meleg, hívogató, szomszéd mennyországra, olyan lett, mint egy kávézó, benzin töltőkkel. Ám amikor beléptem erre a helyre, úgy tűnt, mintha az alkalmazottak elvesztették volna az emléküket az átalakításról. A fiú a pult mögött új egyenruhát viselt, ami illett az új külsőhöz, viszont ugyanazzal a mogorva arckifejezéssel, mint azelőtt, talán egy kicsit unottan és bosszankodva azon, hogy egy új vásárló jött, hogy őt zavarja.

Ez elgondolkodtatott azon, hogy mi hogyan próbáljuk meg beletölteni az új bort a régi tömlőbe. Jézus azt mondja, hogy bukásra vagyunk ítélve, mert "szétrepesztené a bor a tömlőt, s odalenne a bor is, a tömlő is". (Márk 2,22)

Ahhoz, hogy olyan emberré válj 2013-ban, amilyenné Isten szeretné, hogy válj, el kell hagynod életed régi borostömlőit azért, hogy Isten önmagát tudja beleönteni a Krisztusban lévő új életed tömlőjébe.

Ez azt jelenti, hogy nem próbálhatjuk meg beletölteni az "őszinteség a munkahelyen" új borát a "megkönnyített munkavégzés" régi tömlőjébe, mert "odalenne a bor is, a tömlő is".

Ebben az évben változtatnod kell annak érdekében, hogy olyan ember légy, amilyennek Isten szeretne látni. Készen állsz arra, hogy megtedd a változásokat? Érzed annak a tudatnak az izgalmát, hogy Isten ott van veled és nemcsak segít változni, hanem vezet a változásban?

Ahogy Rick pásztor gyakran mondja:"Isten melletted van". Azt szeretné, hogy sikeres légy 2012-ben. Melyek azok a régi borostömlők, amelyeket el kell dobnod az újév közeledtével?

Bizonyságtétel...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy szereteted tanúja lehessek a világban, s add, hogy jóságodról soha meg ne feledkezzem! Ámen

Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről.
1 Jn 1,1

Valláslélektani tudományos alapelv, hogy a mítoszok kialakulásához legalább három-négy generációs időintervallumra van szükség... Amit azonban az utókor mítosznak tart, arról - az újszövetségi iratok szerint - a szemtanúk rögtön a "Jézus-esemény" után néhány évvel(!) tudósítanak. A szemtanúk nem akadémikus magyarázatot, technológiai leírását adják vissza annak, hogyan támadt fel Jézus a halálból, hanem bizonyságot tesznek arról, amit saját szemükkel láttak, amit megtapintottak, amit (meg)tapasztaltak. Jóllehet az ember világmegismerő nagy kalandjában szeretne minden kérdésére kielégítő választ kapni, ez azonban nem lehetséges - már csak az időbeli korlát (70-80 év) miatt sem. Ha nekünk teremtményi embernek itt a Földön rettenetesen sok időnk lenne, akkor nem lenne szükségünk hitre, mert idővel úgyis megtapasztalnánk, mi az igazság az Istennel kapcsolatban! Ahogyan öregszünk, s jobb esetben bölcsülünk is, annál inkább megvilágosodunk, s belátjuk: rövidke életünkben a hit az isteni valóság megismerésének egyetlen lehetséges útja.

Ahány ember, annyiféle hit, s ha két embernek teljesen azonos a hite - akkor az hamar gyanússá válik! A hit ugyanis nem statikus, hanem folyamatosan változó: másképpen hiszünk gyermekkorunkban, egészen másképpen, amikor fiatalok vagyunk, s ha a lélekfejlődés útját becsülettel megfutottuk, akkor egészen másképpen vélekedünk a hitről életünk végén. Mi magunk változunk, s így a hitünk is, de Isten változatlan örök, tegnap, ma, s mindörökké ugyanaz. Ugyanakkor nemcsak hitünk változik, de szeretetünk is. Tapasztalásainkon keresztül egyre inkább kiteljesedik a hitünk - egyre mélyebb, egyre átfogóbb lesz -, s így egyre jobban tudunk szeretni is.

Amit a Mester tanított Mennyei Atyájáról, s gondviselő jóságáról, az nekünk embereknek az Élet értelmét jelenti: "Örülni az ÚRban". Azaz örülünk az életnek, az "itt és most" visszahozhatatlan szépségét beengedjük a szívünkbe, s megéljük, hogy tehetjük a jót naponta, hogy felelősen választhatunk, hogy találkozhatunk emberekkel és hogy találkozásainkban megsejtünk valamit abból, hogy a másik hús-vér ember is egy istenteremtette lélek - egyszóval megérint minket az Isten mindent átölelő szeretete. Aki ezt törekszik átélni, az hirdeti az "igét", mivel cselekszi az Isten szeretet-igazságát, ahogyan tették ezt a tanítványok, s az ősegyházi szentek is, építve ezzel az egyházat, a hívők közösségét, dicsőítve a Teremtés URát...

Isten népe...

A mai nap imádsága:
URam! Véges ember vagyok, ezért nehéz nekem kilépni a kereteimből... Ezért kérlek, emelj magadhoz, hogy életem szerény lehetőségeivel én is emelni tudjak másokat - betöltve akaratodat! Ámen



A többi nép is csatlakozik majd az ÚRhoz azon a napon...
Zak 2,15a

Állíthatja-e bárki is a világon, hogy az én népem, az ÚR népe? Bizonygathatja ugyan, de a valóságtól igencsak messze állna... Nincs ugyanis egyetlen nép se a kerek Földön, melynek minden tagja, kivétel nélkül az ÚRé lenne, de ugyanakkor nincs egyetlen ember se a Földön, akit Isten ne akarna az Ő "népe" között tudni!

Az Istenhez tartozás nem nemzetiségi kérdés, s nem is felekezeti kérdés. Amikor megszületünk, akkor valamilyen állampolgárságot kapunk, de az Isten népéhez tartozást így nem lehet megszerezni. Zsidónak, muszlimnak lehet születni, de kereszténynek (azaz Krisztust követőnek) nem... A kereszténység ugyanis nem "extra-jog", hanem önkéntesen felvállalt kötelezettség! Nem érzés, nem élmény-alapú választás, hanem tudatos döntés eredménye, értékcentrikusságra alapozott célirányos, következetes "magatartás"! Tény, hogy sokan buknak el a keresztények közül (sziklás talaj!), mert kiváltképp lelkesednek egy darabig az ÚRért, de kitartásuk idejekorán elfogy, élményeik vészesen megkopnak, s végül elszárad az ígéretesnek indult Krisztus-követés. Keresztényként elindulni, s eséllyel célba érni csak az tud, aki nem saját érzéseire alapoz, hanem Isten kegyelmére, s belátja, hogy szeretetben élni is csak úgy tud, ha naponta töltekezik az Isten szeretetéből. Egy olyan világnak, amelyben az egyéni élmény - hogy az valóságos-világbéli vagy virtuális, az teljesen mindegy -, fontosabb, mint a közösség jövője, ahol penészesen burjánzik a jövőt felélő önérdek, nos, az ilyen világnak nincs ígéretes, szép jövője!

Manapság sokat beszélnek, számos tanulmányt is írnak arról, hogy a kereszténység válságban van... Hacsak a kereszténység lenne válságban(!)... sajnos AZ EMBER van válságban! A krízisben élő ember végső elkeseredésében ellenségképeket gyárt, s az azok mögött álló valóságos emberekre vetíti ki gyűlöletét. Az ilyetén gyűlölködés azután rettenetesen gonosz indulatokat lobbant fel, s innen már csak szerencsétlen politikai-, gazdasági-, kulturális együttállás kérdése, hogy atombombát dob le százezreket halálba rántva, vagy karácsonyt békésen ünneplő, imádkozó emberek tucatjait robbantja fel - ahogyan most is történt Nigériában. Olykor még magukat is képesek felrobbantani az ilyen emberek, akik talán azt gondolják, hogy haláluk dicsőséges - valójában totálisan értelmetlen volt... Az ölésnek, a pusztításnak ugyanis semmi értelme nincs, csak újabb szenvedéseket, s élethossziglan tartó fájdalmakat okoz!

Egyszer majd (a végidőkben) mindenki csatlakozik az ÚRhoz -, de hogy ez mikor lesz, azt mi múlandó emberek nem tudhatjuk. Azt viszont biztonsággal "megjósolhatjuk", hogy azok közül, akik most élnek, úgy jó száz év múlva már gyakorlatilag senki nem fog élni! A Föld lakossága nemrég lépte át a bűvös hétmillárdos határt, de a hétmilliárd ember közül - emberi számítás szerint -, 120 év múlva már SENKI nem él... s egyetlen sem lesz közülük, aki egy darab követ - de még egy homokszemet sem(!) -, képes lenne magával vinni "odaátra"! Akkor minek is ez a nagy hajsza, ez a tipródás, vérverejtékes esztelen tülekedés annak birtoklásáért, amit megemészt a moly és a rozsda? Az pedig már szinte tragikomikus, hogy a fröccsentett műanyag vackaink - amik megszerzésére oly sok szabadidőnket feláldozzuk rövidke életünkből - lassú rothadásukban még messze "túl is élnek" minket!

Az Istent elvető embereknek a távlata csak a temetőkapuig tart - talán ezért is ennyire destruktívak, agresszívek. Azok viszont, akik az ÚRban bíznak, túllátnak a síron is... az ilyen ember bolond lenne az Teremtője ellen harcolni, ő inkább a primitívség, a tudatlanság ellen küzd. A hívő ember így akarja tanulmányozni nemcsak a Szentíráson keresztül, de saját életén át is az Istent és önmagát, de tanítani is kíván másokat arra, hogy egyetlen lét-értelme van az ember életének: a szeretet... Azok pedig, akik szeretnek, Isten népe közé számíttattnak!

Növekedés...

A mai nap imádsága:

Istenem! Engedd, hogy az élet apró dolgaiban felfedezzem Nagyságod csodáit! Ámen


Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez.
Zsolt 60,14

"Segíts magadon, s az Isten is megsegít!" - Ki ne hallotta volna ezt a közmondást? Jelenti ez azt, hogy magadra vagy utalva, de azt is, ha "elhagyod magad", megnézheted magad. Cromwel Oliver a hit mellett, a puskaporra is apellált, s biztatott másokat, "akik az Istenben bíznak, még soha nem hagyta el őket a "szerencse". Ilyen egyszerű lenne a hitet aprópénzre, a hétköznapok sikereire váltani?

Sokan panaszkodnak ezekben a napokban - amikor még a postás sem nyitja rájuk az ajtót, hiszen karácsony van - hogy az ő életükben nem történik semmi "nagy dolog"... S valóban, történelmi léptékű nagy emberi tetteket "csak úgy" a hétköznapok eseménytelenségében nem lehet elvárni . De mit tartunk nagy dolognak? Világmegváltó tervekkel lehet előállni, de felesleges, hiszen a világ már megváltatott.

Kedves professzorom, Prőhle Károly azt mondta egyik előadásában: "Figyeljétek meg, a nagy dolgok mindig csöndben történnek... például, ahogyan a fák lélegeznek, ahogyan az élet növekszik... és az Isten is csendben kormányozza, tartja fenn ezt a világot." Isten segítségével élni az életünket a leghatalmasabb cselekedet. Nemcsak azért, mert ebben az istenes létben legyőzzük az eredendő bűn okozta naponkénti késztetésünket, hogy ellenkezzünk az Ő akaratával, s az "óemberünk megfeszítése" által Isten szeretetének követeivé válhatunk a világban, hanem azért is, mert lelkünk igazi békességet nyer, s ebben a békében teljessé válik az eladdig töredékesnek hitt életünk.

Sorsunk...

A mai nap imádsága:

Uram! Adj nekem bölcs szívet, hogy Hozzád forduljak mindenkor. Segíts meg kételyeim között, s irgalmad palástjával takard meg nyugtalankodó lelkemet! Ámen


Őt látta tehát Péter, és megkérdezte Jézustól: "Uram, hát vele mi lesz?" Jézus pedig így szólt hozzá: "Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád? Te kövess engem!" Elterjedt tehát az atyafiak között az a mondás, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Pedig Jézus nem azt mondta neki, hogy nem hal meg, hanem ezt: "Ha akarom, hogy megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád?" Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és megírta ezeket, és tudjuk, hogy igaz az ő bizonyságtétele.
Jn 21,24

Életünk mások sorsának tükrében értékelődik. Ezért érdekel minket annyira, hogy mi van a másik emberrel, hogyan alakul az élete, sikerült-e elérnie célját, egyszóval: betöltötte-e feladatát, amiért lejött erre a földre? Azt nem tudjuk pontosan, hogy honnan is jövünk ebbe a világba, azt pedig csak sejtjük, reméljük és hisszük, hogy hova megyünk ki belőle...

Szeretjük magunkat méricskélni másokhoz, s olykor megtörténik az is, hogy könnyelműen ítélkezünk: "Ha ő üdvözül, akkor én bizonnyal!" vagy "Ha ő a mennyországba kerül, akkor én nem akarok a mennyországba jutni!"... Ilyen és ehhez hasonló "zöldségeket" mondogat az ember, amikor élete hullámhegyéről hirtelen sorsának völgyébe csusszan. Nagy mester az ember abban, hogy olyan dolgokkal foglalkozzon, ami nem az ő hatásköre! "Az olyanok lesztek, mint az Isten!" ősi hazugsága a Gonosznak, ma is kísért minket. Persze nem leszünk olyanok, mint Isten, de szeretnénk olyanokká válni! Sajnos eközben elfelejtjük, hogy Isten legfőbb tulajdonsága nem az ítélkezés, hanem a szeretet...

Mindegyik apostolnak külön feladatot kapott Isten országának építésében, ahogyan minden embernek megvan a maga része az Élet átláthatatlan nagy forgatagában. "Mi az, amit nekem tennem kell?" - lelki fejlődésünk egy bizonyos fokát elérve mindnyájan feltesszük ezt a kérdést. Megoldást várva igen sok választ találunk, de a végső, megnyugtató feleletet saját sorsunkra csakis Istenben találjuk meg. Ez a bensőséges kapcsolat az Istennel az intimitásnak olyan foka, amit a nem hívő ember nehezen vagy egyáltalán nem ért meg, éppen ezért felesleges is győzködni, mert az én "világom" nem az ő világa... Neki magának kell átélni a Nagy Találkozás életformáló személyreszabott isteni csodáját.

Sorsunk bizonyságtevés. Megvallása értékeinknek, felvillantása álmainknak, elmondása mindannak, ami tartalmassá teszi életünket. Megérteni mások sorsát teljességgel sosem tudjuk, ahogyan ők sem a mienket, de egy valamit megláthatunk, ha látunk, s nemcsak nézünk: az Isten gondviselő kegyelmét. S ha ezt látjuk, akkor az Isten-adta jóakarat veszi át az irányítást az életünkben, s nem a pöffeszkedő, behatárolt értelmünkkel keressük önmagunk megvalósítását, hanem végezzük a feladatot, amit ránk mért a Sors Istene....

Szeretetért

A mai nap imádsága:
Uram! ... Ámen

Ez a szeretet pedig azt jelenti, hogy az ő parancsai szerint élünk.
2 János 6

Katonakoromban megtanultam, hogy a parancsot nem azért adják, hogy a katona azt megértse és magyarázza, hanem azért, hogy végrehajtsa. Ami evidencia a földi seregben, az nem magától értődő az Isten országában. Földi vándorlásunkat alapvetően befolyásolja a "tömeg" kultúrája, Isten világában nincsenek még kisebb csoportok sem, ott csakis egyének, ott csakis "én" vagyok... és az Isten. A látható világban megfoghatjuk egymás kezét, s csoportban rohanhatunk együtt a szakadék felé, a nem látható világ ösvénye azonban mindig "egyszemélyes". Egyedül jövünk erre a világra, s egyedül is megyünk ki belőle. Kísérőinket ha megtaláljuk, szép életet mondhatunk magunkénak, mert egymásban felfedezni Isten teremtményét, végül is önmagunkat - a legegyszerúbb módja elűzni a magányt.

Ahogyan az útonlevők százmillióit naponta "irányítják" a közlekedési táblák, ugyanúgy Isten parancsai is ezt teszik. MIndkét esetben megmarad a szabad választás, de ha célba akarok érni, akkor engedelmeskednem kell a törvénynek. Manapság nem szeretik az emberek a rendet, mert úgy gondolják az visszahúz, megkötözi a szabadságot. Pedig a rend megtartja azt, aki a rendet betartja. Az élet egyik alapigazsága, hogy nem elégséges a "nagy ötlet", annak megvalósításához kitartásra, rendszeres munkára van szükség. Mivel Isten és a rend összetartoznak, ezért a rendetlenség soha nem segíti, hanem akadályozza a célbajutást. Hogy Isten a káoszt is "átlátja", sőt a rosszból is jót hoz elő, ez az Ő Gondviselő Szeretetének nagyságát tükrözi. Az ember azonban nem Isten, csak szeretne azzá válni (Eritis sicut Deus!).

A befektetett "energia" mindig meghozza a gyümölcsét, de ez igaz negatív irányban is: "Aki szelet vet, vihart arat". Az önző, csak magára gondoló embert azonban egyszercsak lerázza magáról a Földanyácska... Mert semmi nem marad elrejtettségben, egyszer mindenért fizetni kell!