2011. január 8., szombat

2011. január 8. ? Szombat

Jézus egy alkalommal tanítványaival Júdea földjére ment. Ott tartózkodott
   velük, és keresztelt. János is keresztelt Enonban, Szálim közelében: ott
   ugyanis sok víz volt. Az emberek odamentek, és megkeresztelkedtek. Mindez
   János bebörtönzése előtt történt. Vita támadt ekkor a tisztulási
   szertartásról János tanítványai és egy zsidó között, ezért Jánoshoz mentek.
   ?Mester ? mondták neki ?, aki nálad volt a Jordánon túl, és akirol tanúságot
   tettél, most szintén keresztel, és mindenki hozzá tódul.?
   János így válaszolt: ?Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a
   mennyből nem kapta. Ti magatok vagytok tanúim, hogy megmondtam: Én nem
   vagyok a Messiás, hanem csak az ő előfutára. Akié a menyasszony, az a
   vőlegény; a vőlegény barátja csak ott áll a vőlegény mellett, hallgatja
   szavát, és szívből örül neki. Ezzel most az én örömöm is teljes. Neki
   növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.?
   Jn 3,22-30


   Elmélkedés:
   Keresztelő János egy talányos mondattal kezdi válaszát a kereszteléssel
   kapcsolatos vitában feltett kérdésre: ?Az ember semmit sem vallhat magáénak,
   hacsak a mennyből nem kapta? (Jn 3,27). Vajon kire vonatkozik e kijelentés?
   Jánosra vagy Jézusra? Vagy talán mindkettőjükre? Nyugodtan feltételezhetjük,
   hogy a Keresztelő magára gondolt, hiszen küldetését Istentől kapta, s ennek
   mindig tudatában is volt. Ugyanakkor gondolhatott Jézusra is, aki a mennyei
   Atyától kapta hatalmát. Ezt erősíti az, hogy Jézus nyilvános fellépésével
   János a háttérbe húzódik, világosan kifejezi, hogy neki, az előfutárnak
   kisebbednie, a Messiásnak pedig növekednie kell, s engedi, hogy tanítványai
   Jézus nyomába szegődjenek. A tanúságtétel során Jánoshoz hasonlóan nekem sem
   magamat kell előtérbe helyeznem, hanem magát Jézust.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az
   istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten
   gyermekéhez méltóan cselekednem!
   Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy
   szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad nélkül semmi vagyok.
   Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel,
   hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek!

8. szombat (Szent Szeverin)

1Jn 5,14-21; Zs 149; Jn 3,22-30
    Aki Istentôl született, nem vétkezik

1Jn 5,14-21

Abban rejlik a mi iránta való bizalmunk, hogy bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket. S ha tudjuk, hogy meghallgat minket, bármit kérünk is tőle, azt is tudjuk, hogy kéréseinket már meg is hallgatta. Ha valaki látja, hogy a felebarátja vétkezik, de nem halálos bűnnel, imádkozzon érte, és aki nem halálosan vétkezett, megkapja az életet. Van halált okozó bűn is; nem erről mondom, hogy valaki könyörögjön érte. Minden igazságtalanság bűn, de van halált nem okozó bűn is. Tudjuk, hogy mindaz, aki Istentől született, nem vétkezik, mert az Istentől való születés megőrzi őt, s a gonosz meg nem érinti. Tudjuk, hogy mi Istentől vagyunk, ez az egész világ pedig gonoszságban fetreng. S azt is tudjuk, hogy Isten Fia eljött, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük az igaz Istent, és az ő igaz Fiában, Jézus Krisztusban legyünk. Ez az igaz Isten és az örök élet. Fiacskáim, őrizkedjetek a bálványoktól! Ámen.

Zs 149

ALLELUJA! Énekeljetek az Úrnak új éneket, zengjen a szentek gyülekezetében dicsérete! Örvendezzék Izrael az ő alkotójának, Sion fiai ujjongjanak királyuknak! Dicsőítsék nevét körtánccal, dobbal és lanttal zengjenek neki! Mert az Úr kedveli népét, diadalra juttatja az alázatosakat. Ujjongnak majd a szentek dicsőségben, és örvendeznek fekvőhelyükön. Szájukban Isten magasztalása lesz, és kétélű kard a kezükben, hogy bosszút álljanak a nemzeteken megfenyítik a népeket, láncra verik királyaikat, vasbilincsbe nagyjaikat, és végrehajtják rajtuk a megírt ítéletet: Dicsősége lesz ez minden szentjének! ALLELUJA!

Jn 3,22-30

Ezek után Jézus Júdea földjére ment tanítványaival. Ott tartózkodott velük, és keresztelt. János szintén keresztelt Enonban, Szálim közelében, mert ott sok víz volt. Az emberek odamentek és megkeresztelkedtek. Akkor ugyanis János még nem volt börtönbe vetve. Vita támadt tehát János tanítványai és a zsidók között a tisztulás felől. Odamentek Jánoshoz, és azt mondták neki: ,,Rabbi, az, aki veled volt a Jordánon túl, akiről tanúságot tettél, íme, ő is keresztel, és mindenki hozzá megy.' János azt felelte: ,,Az ember semmit sem szerezhet, hacsak a mennyből nem adják neki. Ti magatok vagytok a tanúim, hogy azt mondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem az, akit előtte küldtek. Akié a menyasszony, az a vőlegény; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának. Ez az örömöm most beteljesedett. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.'
Atyám! Olyan nehéz ebben a világban különbséget tenni jó és rossz között. Ne engedd, hogy a Sátán becsapjon minket a világ színeivel és ízeivel! Adj erőt lemondani a számodra utálatos dolgokról, és így tarts ébren, vigyázva, míg a te szent Fiad visszajön! Jövel, Uram Jézus! Ámen.


Atyám, vétkeztem ellened - mondom én is a tékozló fiúval - már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Képmásodra teremtettél, nagy feladatokra hívtál, és én megbántással válaszoltam cselekedeteimben, beszédemben, gondolataimban. Én vétkem, én igen nagy vétkem! De rád tekintek, Uram, a te Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében, aki értem is vérét ontotta a kereszten: bocsásd meg bűneimet, vétkeimet, gyöngeségeimet! Te vagy az örök szeretet, fogadj ismét gyermekeddé, és tarts meg kegyelmedben! Tiéd akarok lenni, tiéd akarok maradni mindörökre.


ATYÁNK, A JÉZUS KRISZTUSBAN! A Te kegyelmed és a Te csodád, hogy magyar református egyházunk évszázadokon át megőrizhette szervezeti egységét. Az sincs elrejtve Előtted, hogy hány kegyességi irányzat él és munkálkodik benne, olykor egymás ellenére is. Könyörülj rajtunk, hogy azt keressük, ami egybeköt, s őszintén értékeljük egymás elhivatását és szolgálatát is, mert az aratnivaló sok, és minden munkásodra nagy szükség van. Áldásodra várunk, ATYÁNK. Ámen.


ATYÁNK A JÉZUS KRISZTUSBAN! Mi, akik életünk elfolyt idejében csak a test cselekedeteiben gyönyörködtünk, nagy hálával borulunk Eléd most bűneink bocsánatáért, a KRISZTUSBAN nyert új életért, új értékekért. Hisszük, hogy TE mindent újjá akarsz tenni, gyermekeidet és egyházadat is meg akarod újítani a SZENTLÉLEK által, hogy alkalmassá váljunk küldetésed betöltésére. Adj nekünk folyton élő és ható reformációt, Igédnek és akaratodnak való engedelmességet! Ámen.


Atyánk az Úr Jézus nevében kérünk téged, segits az emberiségnek, hogy a te igazságodat ismerjék, kívánják, és a gonosz munkáját így legyőzzék ami a testekben munkál. Legyen minél több szellemi, lelki ember, hogy a testiséget le tudják győzni. Hogy a világban a te békességed uralkodjon.Tiéd a dicsőség Uram ámen.


Atyánk! Életet adtál, de mi elfelejtettük, hogy kitől kaptuk. Mikor életet adtál nekünk, magad adtad vele. Segíts, hogy lássuk ne csak életünket, hanem benne téged! Ámen.


Atyánk, Istenünk, a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Adj Urunk mindenkinek ebből a kenyérből, és használj fel minket is. Hadd lehessünk lelki táplálékod továbbadói a mindennapokban. Tudjunk odafigyelni másokra és ne csak a mi terített asztalunkra gondoljunk. Taníts irgalmasságra, mert csakis a Te áldásoddal végezhetjük ezt a szolgálatot tiszta szívvel és lélekkel. Ne tudja a jobb kezünk, mit cselekszik a bal. Legyen számunkra természetes a másokon való segítés! Kegyelmedből kapunk erőt mindenre, kérünk, vezess minket e gondolat szerint a mai napon. Ámen


ATYÁNK, ISTENÜNK! Köszönjük, hogy újjászültél minket élő reménységre JÉZUS KRISZTUSNAK a halálból való feltámadása által. Kérünk, tápláld, erősítsd belső emberünket a SZENTLÉLEK által, hogy a megkörnyékező bűnt visszautasítva a MEGVÁLTÓ vonásait tükrözhessük. Tedd hitelessé bizonyságtételünket az emberek előtt, hisz ők is és az egész teremtett világ sóvárogva várja fiaidnak megjelenését! Ámen.

OLAJ AZ EDÉNYEIDBEN

  "Akik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat; az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben." (Mt 25:3-4)
 
  Sokan szívesen fogadják az igazságot, de képtelenek magukévá tenni, ezért annak befolyása nem is érvényesül bennük. Olyanok ők, mint a balga szüzek, akiknek nem volt az edényeikben olaj. Az olaj a Szentlélek szimbóluma. Ő a Jézus Krisztusban való hit által költözik az emberi lélekbe. Akik sok imával, komolyan kutatják a Szentírást, akik erős hittel hagyatkoznak Istenre, akik parancsolatainak engedelmeskednek, azok között lesznek azok, akiket a bölcs szüzek jelképeznek. Isten Szavának tanítása nem "igen és nem", hanem "igen és ámen".
  Az evangélium követelménye messzire elhat. Az apostol ezt mondja: "És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala." (Kol 3:17) "Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek." (1Kor 10:31) A gyakorlati kegyességet nem lehet úgy elérni, hogy a Biblia nagy igazságainak pusztán csak szívünk külső udvarában adunk helyet. A Biblia elveinek be kell hatolniuk életünk nagy és kis dolgaiba egyaránt. Ez legyen a forrása azoknak az indítékoknak és alapelveknek, melyek keresztényi jellemünket és viselkedésformánkat szabályozzák...
  Nem szabad figyelmen kívül hagyni az olajat, melyre a bolond szüzekkel jelképezett személyeknek oly nagy szükségük van. Be kell hozniuk az igazságot a lélek szentélyébe, hogy megtisztíthassa, finomíthassa és megszentelhesse őket. Nem elméletekre van szükségük; hanem a Biblia szent tanításaira, melyek nem bizonytalan, összefüggéstelen tantételek, hanem örök érdekeket szolgáló élő igazságok, Krisztussal a központban. Benne található meg az isteni igazság egész rendszere, az igazság alapja és oszlopa: a lélek üdvössége a Krisztusba vetett hit által.
  Akik a Krisztusba vetett igaz hitet gyakorolják, azoknál ez nyilvánvalóvá válik jellemük szentsége és Isten törvénye iránti engedelmességük által. Ők felismerik, hogy a Jézusban megnyilvánuló igazság felér az egekig és átvezet az örökkévalóságba. Megértik, hogy a keresztény jellemnek Krisztus jellemét kell tükröznie; kegyelemmel és igazsággal kell betelnie. Ők részesülnek a kegyelem olajából, mely soha ki nem alvó világosságot áraszt. A hívő szívében lakozó Szentlélek teljessé teszi őt Krisztusban. (Review and Herald, 1895. szeptember 17.)

Kemény szeretet

„Kelj fel, és járj!?” (Máté 9:5)

A tévesen értelmezett együttérzés veszélyes, mert: a) felhatalmazza a másikat arra, hogy sajnálja magát, de semmit ne tegyen azért, hogy változtasson a dolgokon; b) még mélyebbre ássa a gödröt, így kevesebb esélye lesz a kijutásra; c) „tanult gyámoltalanságot” alakít ki, garantálva, hogy ezzel még kilátástalanabbnak érezze majd helyzetét. Van, amikor kemény szeretetre van szükség. Bár Jézus együtt érzett a sebzett emberekkel, soha nem csupán sajnálta őket. Amikor csak lehetséges volt, segítette őket abban, hogy segítsenek magukon. Mielőtt még cselekedett volna az érdekükben, gyakran megkérte őket, hogy tegyenek valamit. Utasításai néha radikálisnak tűntek. Például: „…Kelj fel… vedd az ágyadat, és menj haza!” (Máté 9:6). „»Leányod meghalt.« … Jézus… így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: »Ne félj, csak higgy!«” (Márk 5:35-36). „…a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, majd így szólt hozzá: »Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában!«… Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért” (János 9:6-7). Hogyan tudott egy béna ember felkelni, fogni az ágyát, és hazamenni? Hogyan várható el valakitől, aki épp akkor kapta a lánya halálhírét, hogy nyugodt maradjon? Hogyan tudott egy vak ember egyáltalán eltalálni egy bizonyos tóhoz? Ahelyett, hogy pusztán sajnálta volna őket, Jézus tettekre késztette ezeket az embereket. Segített nekik abban, hogy eltereljék gondolataikat a problémáikról, és arra ösztönözte őket, hogy tegyenek valamit. Előfordulhat, hogy úgy érezzük, kegyetlenek vagyunk, amikor konfrontálódunk a problémákkal küzdő emberekkel, de valójában „kemény szeretetre” van szükségük.

2011. január 8. szombat

Jézus isteni nevei:
A zsidó felfogás szerint ,istenkáromlás volt embert Úrnak, hívni.

Örökké való Atya.
Az Ézsaiás 9:6-ban világosan kimondja az ige " Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!
Ha az uralom rajta lesz, akkor Úr minden felett, a többi felsorolás csak hab a tortán. Mindenható Úr! Érthetetlen, hopgy ezt miért nem fogadták el a zsidó emberek.

Seregek Ura.
A  seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek.
Ézsaiás 8:13,

Ő a mi igazságunk Ura. 
Jeremiás 23:5-6,

Ő az Úr.
Mondja az Úr az én Uramnak, Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.
Zsoltárok 110:1,

Ő az Úr Krisztus.
Máté 1:21,

Ő a Jehova.
Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész  földön.
Zsoltárok 83:19,

Ő az Alfa és az Omega, 
Jelenések 1:7-8,

Az első és utolsó .
Ézs 44:6,

Az örökkévaló ige.
Jn 1:1-14,

Ő a VAGYOK:
2 Mózes 3:14-15,

Január 8.

Szüntelenül hálát adok értetek

" 16szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban;" (Efézus 1,16)
Isten gyermekeinek egyik ismertető jele, hogy szeretnek imádkozni, Pál apostol ebben gyakorolta magát. "Mindig előttem vagytok, gondolok reátok éjjel és nappal az én imádságaimban." Micsoda nagyszerű ember volt ez a Pál! De hát könnyű olyanokért hálát adni, akiknek életében a Krisztus Jézusba vetett hit és a szentek iránti szeretet nyilvánul meg! Lehet, azt mondod, ha én is olyan emberekkel lennék körülvéve, akkor én is hálás lennék. Ugyan már, hogyan tudnék hálát adni azokért, akik megsebeztek, letiportak, akik nem szeretnek?
Pál azért tudta ezt tenni, mert Jézustól tanulta! Mennyire fontos, hogy Jézusra nézzünk, tőle tanuljunk! Benne mindig ilyen indulat volt, és bennünket is erre tanít.
Kik vannak ott az imalistádon? Kezdj csak el hálát adni testvéreidért! Milyen jó, hogy ezt nemcsak ott az imaházban lehet tenni, hanem otthon is, utazás és munka közben is. Minél többet emlegeted őket imádságaidban, észreveszed majd, hogy mind jobban szereted őket. Hiányozni fognak, és a velük való találkozás sokat fog jelenteni számodra. Ne szűnj meg hálát adni értük az Istennek! /KGy/


"Dicsőítsétek testetekben és lelketekben!"

" 12Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává. 13Az eledel a gyomorért van, a gyomor meg az eledelért, de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni. A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. 14Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani. 15Vagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a Krisztus tagja? Most tehát azok, akik a Krisztus tagjai, parázna nő tagjaivá legyenek? Szó sem lehet róla! 16Vagy nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Mert - amint az Írás mondja - "lesznek ketten egy testté." 17Aki pedig az Úrral egyesül, egy Lélek ővele. 18Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. 19Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? 20Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben. " (1Korinthus 6,12-20)
Miután egy ember életében megtörtént a megtérés és az újjászületés, gazdát cserélt. Azt mondja Pál, hogy Isten tulajdona, a Szentlélek temploma lett. Nagy volt az ár, amit értünk fizettek: Isten Fiának drága vére. Ő adta oda önmagát, hogy megváltson minket. Mit adhatok én ezért? Önmagamon kívül semmit, de azt teljesen, semmit nem tartva meg a magam számára! Odaszántad már egészen önmagad? A sátán azt akarja, hogy ezt soha ne tedd meg, hogy tested ne a Szentlélek temploma legyen. Kire hallgatsz?
Mi, keresztyének arra hivattunk, hogy dicsőítsük az Istent. Úgy gondolom, van miért. Mi nem önmagunkat dicsőítjük, mint némelyek. Dicsőítsük az Urat örömmel, hálával, minden alkalommal és minden helyen! Legyen a mi életvitelünk és mindennapi cselekedetünk olyan, amely dicsőséget szerez Istennek! A világ is ezt várja, és látni akarja. Amikor Pál és Szilász börtönben voltak, sem a kezük, sem a lábuk nem volt szabad, de a szívük igen, ezért tudtak énekelni örömmel még ott is! Ma arra kell törekednem, hogy ott, ahol vagyok, az Istent dicsőítsem, s ha már itt ezt megtanultam, a mennyben is könnyű lesz egy örökkévalóságon át. Csodálatos ez! "Ha véget ér az életem, / Új otthont nyújt az ég. / Ott még szebb hangon zenghetem / A Bárány énekét." (HH-R 71) /KGy/

Január 8.

Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Istennek országa!
Márk 10,14

Uram! Te és a gyermek - ti együvé tartoztok. Ezt sok szóval hirdetted. Legbájosabban tartja ezt elém ez a bibliai kép. Most is hosszan elnézegetem, hiszen olyan kimondhatatlanul kedves! A képen az idők múlásával valami különös változás történt. Nem a Te alakodon. Nem is a gyermekeken. Az anyákon és a tanítványokon figyelem ezt a változást. A Biblia őrzi a kép eredeti vonásait. Eszerint az anyák áldó kezed alá vitték kincseiket, gyermekeiket. Szándékukkal beleütköztek a tanítványok elutasító magatartásába. Csak a Te erélyes szavad teremtett tiszta helyzetet. Ha azonban a képnek azt a változatát nézem, melyet mostanában az élet tart elém, akkor a változás ez: ma élő tanítványaid végre megértették a gyermekeket féltő szeretetedet, de ehelyett most gyakran a szülőkből hiányzik a gyermekeiért való imádság, mellyel őket - a jövőt - rábíznák bizalommal a Te kezedre.

Uram! Van a szívemben most valami álmodozás arról az időről, amikor egyház és szülői otthon egyaránt teljes odaadással rád figyel, és így adják meg a kicsinyeknek a menny boldogságát.

2011. január 7-8. péntek/szombat 1275.

A mai nap meditációs fogalma:
Világ szeretete...

A mai nap imádsága:
URam! Alakítsd hitemet felelősen hordozó meggyőződéssé, hogy törvényeidet ne nyűgnek, hanem medernek, elvárásaidat ne keresztnek, hanem emberségem kiteljesedésének lehetőségeként láthassam! Istenem, Te mindent megtehetsz, s még a rosszból is jót hozhatsz elő; könyörülj mindazokon, akik Hozzdá menekülnek! Ámen


   

Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van.
1 Jn 215-16

Sok keresztény embernek okozott már fejtörést az elmúlt majd két évezredben, hogyan élje úgy az életét, hogy az az Istenek is tetszen, de azért ő maga se maradjon le semmiről... A "kecske és a káposzta" klasszikus esete ez! Sok ember számára dilemma: Milyen Isten az, aki megteremti ezt az izgalmas világot, beleteremti az embert, s azután elvárja tőle, hogy tagadja meg azt a élvezetes világot, amiben él? Nos, nem erről van szó...

Ha valaki valamit vagy valakit szeret, akkor áldozatot hoz érte, gyakran nem is veszi észre, mekkorát. A szeretet ilyen, nem számolgat 'kockás papíron': megéri-e áldozatot hozni vagy sem? Aki lélekben felkészült az édesanyaságra - mert az istenteremtette élet továbbadásában ő is egy láncszem kíván lenni -, az nem gondolkodik túl sokat: vállalja-e a szüléssel, később a gyerekneveléssel járó veszélyeket vagy sem, hanem elfogadja a vele járó áldozatot, mert a szeretet természetéből fakadóan adni akar.

Aki azonban a világot szereti, s mindazt ami a világban van, az a világnak ad elsődlegességet. A világhoz való ragaszkodás az anyagiak prioritását jelenti, azaz: elsővé válik, ami másodlagos. A vagyon, a pénz mindenhatóságába vetett hit talán soha nem volt olyan nagy, mint manapság! (Honkongban járt ismerősöm mesélte így: "Mi itt azt mondjuk valakire, szereti a pénzt... El sem tudjuk képzelni, de arrafelé a pénz maga az isten!") Tény, hogy a modern (gazdag!) ember szívesen tetszeleg a félisteni mindenhatóságában. Akinek pénze van, az mindjárt okosnak is gondolja magát, valójában minél több pénze van valakinek, annál nagyobb a valószínűsége, hogy bután bánik vele -, s csak magára költi. (Hogy hová vezetett az ember pénzsóvársága, világ-imádata - azt az elkövetkező krízis-időben tapasztalni fogjuk: mert nyilvánvalóvá kell válnia minden ember számára; erről tanúskodik a történelem is -, hogy az igazságtalan társadalmi rendszerek örökké nem tarthatóak fenn!

Aki a világot szereti, az a világba is veti a bizalmát, s a világban reménykedik. Jézus URunk azonban soha nem beszélt a vagyon ellen, de alaposan megrótta azokat, akik az ÚRIsten helyett(!) a vagyonukban reménykedtek. Elmúló életünkben a múlandóba vetni a bizalmat - a legnagyobb balgaság. A többség mégis ezt teszi, de jól tudjuk a Magvető példázatából, Jozsué Sikemnél tartott beszédéből is a demokrácia örök igazságát: bizony nem mindig a többségnél van az igazság...

A világ szép, a teremtettség jó, az élet elmúlása ellenére is gyönyörű, de kérkedni az Istentől kapott ajándékokkal - mások kárára(!) -, nem Istentől való dolog! Sokan nem képesek "feloldani" az élet látszólagos ellentmondásait, mert emberien gondolkodnak az isteni dolgokról, s törvényt akarnak becsempészni oda is, ahol az Isten szeretete a legnagyobb erő. Hibás önszeretetük okán nem látják(be), hogy Isten országa ugyan bennünk és közöttünk van, de a mennyország az "odaát" van, s nem itt, ebben a világban. A mennyország, a "perfekt" keresztény élet görcsös akarása sok fájdalmat okoz manapság is hívő családokban, de erről nem az Isten, hanem az oktalan ember tehet, aki nem látja, hogy mindene, amije van, azt csak egy darabig az övé, azt csak kölcsönbe kapta, - igaz célirányosan: hogy szolgálhasson vele másoknak, önmaga boldogulására is...