2011. január 8. ? Szombat

Jézus egy alkalommal tanítványaival Júdea földjére ment. Ott tartózkodott
   velük, és keresztelt. János is keresztelt Enonban, Szálim közelében: ott
   ugyanis sok víz volt. Az emberek odamentek, és megkeresztelkedtek. Mindez
   János bebörtönzése előtt történt. Vita támadt ekkor a tisztulási
   szertartásról János tanítványai és egy zsidó között, ezért Jánoshoz mentek.
   ?Mester ? mondták neki ?, aki nálad volt a Jordánon túl, és akirol tanúságot
   tettél, most szintén keresztel, és mindenki hozzá tódul.?
   János így válaszolt: ?Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a
   mennyből nem kapta. Ti magatok vagytok tanúim, hogy megmondtam: Én nem
   vagyok a Messiás, hanem csak az ő előfutára. Akié a menyasszony, az a
   vőlegény; a vőlegény barátja csak ott áll a vőlegény mellett, hallgatja
   szavát, és szívből örül neki. Ezzel most az én örömöm is teljes. Neki
   növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.?
   Jn 3,22-30


   Elmélkedés:
   Keresztelő János egy talányos mondattal kezdi válaszát a kereszteléssel
   kapcsolatos vitában feltett kérdésre: ?Az ember semmit sem vallhat magáénak,
   hacsak a mennyből nem kapta? (Jn 3,27). Vajon kire vonatkozik e kijelentés?
   Jánosra vagy Jézusra? Vagy talán mindkettőjükre? Nyugodtan feltételezhetjük,
   hogy a Keresztelő magára gondolt, hiszen küldetését Istentől kapta, s ennek
   mindig tudatában is volt. Ugyanakkor gondolhatott Jézusra is, aki a mennyei
   Atyától kapta hatalmát. Ezt erősíti az, hogy Jézus nyilvános fellépésével
   János a háttérbe húzódik, világosan kifejezi, hogy neki, az előfutárnak
   kisebbednie, a Messiásnak pedig növekednie kell, s engedi, hogy tanítványai
   Jézus nyomába szegődjenek. A tanúságtétel során Jánoshoz hasonlóan nekem sem
   magamat kell előtérbe helyeznem, hanem magát Jézust.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az
   istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten
   gyermekéhez méltóan cselekednem!
   Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy
   szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad nélkül semmi vagyok.
   Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel,
   hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek!