2017. augusztus 26., szombat

Megfelelően kezelni a haragot


„Ne vétkezzetek azzal, hogy hagyjátok eluralkodni rajtatok a haragot!” (Efézus 4:26 NLT)

Egy ember autója leállt egy kereszteződésben, emiatt seregnyi duda szólalt meg mögötte. Az illető kiszállt a kocsiból, nyugodtan odasétált a mögötte álló autóhoz, és ezt mondta: „Sajnálom, nem tudom elindítani az autómat. Ha ön is szeretné megpróbálni, akkor addig ideülök és nyomogatom az ön dudáját.” Amikor nem tudod, hogyan kezeld megfelelően a haragodat, két dolog történik: 1) Haragos maradsz. A termosztátod forráspontig hevül. Nézd reálisan a helyzetet! Sokkal több problémát elfelejtünk az életben, mint amennyi a kedvünk szerint oldódik meg. 2) Nem mindig leszel dühös, amikor a haragod helyénvaló! Emiatt azok az esetek, melyek a jellemedet építhetnék, tétovázással és közönnyel végződnek. Fejezd ki a haragodat megfelelő módon! Amikor nincs bátorságod ahhoz, hogy szembeszállj a főnököddel vagy egy munkatársaddal, akkor nagy valószínűséggel otthon fogsz robbanni. Jézus azt mondta: „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt!” (Máté 18:15). Van olyan is, amikor haragosnak kell lennünk. Pál azt írja: „Amikor pedig Kéfás Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mivel okot adott arra, hogy megfeddjem. Mielőtt ugyanis odajöttek néhányan Jakabtól, együtt evett a pogányokkal. Amikor pedig azok megérkeztek, visszahúzódott és elkülönült, mert félt a zsidó származású testvérektől. Képmutató módon viselkedett vele együtt a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba még Barnabás is belesodródott” (Galata 2:11-13). Nem helyes tolerálni helytelen dolgokat, ha tenni is tudnál ellene. Csak tedd biblikus módon! Mondd ki, amit mondanod kell, de kedvesen mondd! Ezt úgy hívják: „szeretettel mondani ki az igazságot” (ld. Efézus 4:15). Az ajtócsapkodás és a dühös kitörések nem vallanak krisztusi jellemre, ráadásul ellenállást szülnek. Haragodat a probléma ellen fordítsd, ne a személy ellen!


SZEBB NAPOKRA VÁRVA


„De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén." (Zsoltárok 27:13)
Amikor egyjátékos pontot akar szerezni, az ellenfél csapata legjobb játékosait jelöli ki arra, hogy akadályozzák őt. Az a támadás tehát, amit most átélsz, lehet, hogy azt jelen­ti, értékes vagy Isten számára. Pál azt írta: „Gyakran voltam... veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezíte­lenségben. Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja" (2Korinthus 11:26-28). Hogyan kezelte mindezt Pál? „...ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé..." (Filippi 3:14). Nos, igazából Pál semmit nem felejtett el; emlékezett nevekre, helyekre, arcokra, némelyiket fel is jegyezte. Van azonban egy különbség: nem hagyta, hogy amit vele tettek, az befolyásolja szemléletmódját. Erre a hozzáállásra van neked is szük­séged! Amikor az előbbre jutási vágyad nagyobb lesz, mint a múlt emlékei, újra élni kezdesz. „Ha nincs mennyei látás, elvész a nép..." (Példabeszédek 29:18 KJV). Amíg nem lesz jövőre vonatkozó látásod, a múlt küzdelmeiben fogsz élni. Már önmagában az a tény, hogy Isten vágyakat helyezett lelkünkbe, azt jelenti, hogy a jobb napok csak ezután következnek! Ezért kelj fel, és mondd a zsoltárossal együtt: „De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén"!


TUDD, HOGY KI TARTOZIK AZ ÉLETEDHEZ!


„... tüskévé lesznek a szemetekben és tövissé az oldalatokban azok, akiket meghagytok közülük..." (4Mózes 33:55)

A földrengéseket az okozza, hogy két tektonikus lemez egy törésvonal mentén egymásnak nyomódik, majd ellenkező irányba elmozdul. Ez történik olyankor is, amikor nem a megfelelő emberekhez kötődsz. Ezért mondta Isten az izraelitáknak az ígéret földjén élő ellenséges népekre vonatkozóan a következőt: „De ha nem űzitek ki onnan az ország lakosait, akkor tüskévé lesznek a szemetekben és tövissé az oldalatokban azok, akiket meghagytok közülük, és szorongatni fognak benneteket azon a földön, amelyen lakni fogtok" (4Mózes 33:55). Ha egy kapcsolat nem működik, ha már a helyreállítására tett minden erőfeszítésed kárba veszett, ismerd be! Néha csak le kell nyelned a büszkeségedet, és be kell látnod, hogy ahelyett, hogy felemelnéd őket, ők húznak le téged. Ha elengedsz valakit, az nem jelenti azt, hogy az illető soha nem fog fejlődni, csak azt, hogy elismered, Isten alkalmasabb ennek a munkának az elvégzésére, mint te. Vigyázz azokkal, akik mindig megpróbálnak lelkiismeret-furdalást kelteni benned amiatt, hogy „nem vagy ott". Hiszen csak Isten tud mindig ott lenni! Különbség van aközött, hogy segítesz valakinek, vagy hogy te gondoskodsz róla. A segítség igazából még akadály is lehet. Hiszen miért próbálnák meg egyedül, ha te mindig ott vagy számukra? Neked szükséged van arra, hogy érezd, szükség van rád, de ezzel útját állod növekedésüknek. Lépj vissza, és hagyd, hogy saját erejükből tanuljanak meg járni! Nem mindenki fog örülni ennek, de nem is kell, hogy örüljenek. Jézus azt mondta: „Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember..." (Lukács 6:26). Ne engedd, hogy a kritikától való félelem legyőzze a józan eszed! Az embereknek nem esik jól, amikor szembesítik őket dolgokkal, de ez túlélés kérdése. Minden kapcsolatnak megvan az értelme, és az ideje. Tanuld meg megkülönböztetni, hogy ki tartozik a múltadhoz, és ki a mostani életedhez!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése