Áldott légy, Urunk, aki teremtetted az eget és a földet!

Íme, eljön az Úr a népek üdvözítésére,
és hallatja dicsőséges hangját szívetek örömére.

Figyelj ránk, Izráel pásztora,
aki kerubokon trónolsz!
Jelenj meg ragyogva,
segíts, megváltó Istenünk!
Ments meg minket nevedért,
és bocsásd meg vétkeinket!
Ragyogtasd ránk orcádat,
hogy megszabaduljunk!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak
és a Szentléleknek,
miképpen volt kezdetben, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké. Ámen.

Íme, eljön az Úr a népek üdvözítésére, és hallatja dicsőséges hangját szívetek örömére. Zsolt 80

Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása. (Zsolt 102,26)

Sokszor sétálok a gyönyörű hóesésben. Álomszép ilyenkor a természet. Bár hideg van, mégis örömest csatangolok jobbra-balra. Minden annyira szép. Te alkottad mindezt, Uram - gondolom magamban. Olyan felfoghatatlan. Minden idők előtt ő alapozta meg a világot. Nem sajátította ki magának, hanem megajándékozott minket ezernyi szépségével és minden gyümölcsével. Az ő keze formálta otthonunkká, hogy megtaláljuk benne helyünket. Aztán látom a hatalmas gyárkéményeket, melyek ontják a füstöt. Ezt tette az ember - gondolom. Az Úr hatalmat adott a kezébe, és lám, mit tett. Pedig ez a hatalom nemcsak azt jelenti, hogy használhatjuk, hanem azt is, hogy óvnunk és védenünk kell - a saját érdekünkben. Isten, aki mindenek Teremtője, aki mindenek Alkotója, újra és újra helyrehozza az emberi gondatlanságot. Bár sokszor látjuk, hogy mennyire nehéz, ő mindenre képes. Ő az, aki újra és újra visszaadja a természet szépségét, visszatartja a pusztulástól. Hajdan szeretetével ő vetett alapot a Földnek, ma pedig ugyanezzel a szeretettel - amellyel sokszor visszaélünk - tartja meg a világot s benne az embert.

Milyen szépen ragyog a Hajnalcsillag, az Úr igazságával és kegyelmével van tele, Jesse édes ága. Te, aki Dávid Fia vagy Jákób törzséből, Királyom és vőlegényem vagy, szívemet betöltöd. Kedves, barátságos, szép és pompás, nagy és hatalmas, Számtalan ajándékot hozol, fenséges és magasztos vagy. Töltsétek be hívő lelkemet, ti égi és mennyei lángok, rátok vágyakozom! A lelkek hevesen vágyakoznak a mélyebb szeretetre, És már a földön megízlelik a mennyei boldogságot.
Földi ragyogás, testi fényesség nem érinti meg lelkemet; egy fénysugarat küldött nekem az Isten, mert eljött hozzám a tökéletes jó, az Üdvözítő teste és vére, amely felüdít engem. Ezért ez a véghetetlen gazdag áldás, Amely öröktől fogva nekünk van szánva, És hitünk által magához vonz, Köszönetre és hálára kell hogy késztessen minket.
Ajkunk és a húrok hangja mondjanak néked köszönetet örökkön örökké. Szívünk és értelmünk, életünk végéig neked énekel dicséretet, nagy Király.
Szívemben olyan boldog vagyok, te vagy a kincsem, a kezdet és a vég. Dicsérem őt, aki felvisz engem a paradicsomba. Ezért örömömben tapsolok. Ámen, ámen, úgy legyen! Gyere, örömnek szépséges koronája, Ne maradj el sokáig! Rád várok vágyódva. (J. S. Bach: 1. kantáta, 1; 3-6 tétel)

A természet útja felfelé ível Alkotójához, Istenhez.
Csak a megújhodott lélek tud ezen a meredek úton a
természet öléből a természet Urához felhatolni.
(Spurgeon)

Hálát adunk neked, mennyei Atyánk, teremtett világunk kincseiért, és kegyelmedért, amellyel még mindig fenntartod, minden gonoszságunk és nemtörődömségünk ellenére. Segíts, hogy gyermekeidhez méltóan éljünk és munkálkodjunk egész életünkben. Ámen.

Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van. Mert az Isten országa tibennetek van.

Lukács 17,20-21

Uram!

A földi országokban szokásos hatalomátvétel mintájára képzelték el a farizeusok Isten hatalmának érkezését. Innen ered türelmetlen kérdésük, s ezért volt bennük nagy csalódás válaszod hallatán. Lesz idő, amikor úgy jelenik meg majd Isten országa, mint az égen a villámlás. De az az idő - tanításod szerint - csak később lesz. Addig Isten országának polgárait csöndes lelki meggyőzés útján toborzod. Nem ígérsz a tieidnek uralkodó polcot. Szolgálatukat kéred. Nem dicsőségben való sütkérezésre hívod őket, hanem szenvedés elhordozására. Tudtad: aki az édes kereszt súlya alatt szereti meg Isten uralmát, azt nem tántorítja el az a dicsőség sem, amelyet végül is megadsz mindazoknak, akik mindvégig állhatatosak.

Uram!

Kortársaimmal együtt én is sok hatalomátvételt láttam. Az uralom gyönyöréért egymás életét sem kímélték az emberek. De ha a hatalom megingott, sietve igyekeztek magukat a következő rendszer uralmának fölkínálni. Az ilyen gondolkozástól óvj meg engem. Hadd legyek a Te országodnak meggyőződött, csöndes lelkű tagja, aki egészen odaadom magamat a Te szolgálatodra.

Békére találni az Úrban

?...a béke és a bizalom erőt adna nektek!" (Ézs 30,15).

   Az aggályoskodás és gyötrődés, a kételkedés és bizalmatlanság mindig gyöngeségre vall. Mire megyünk azzal, ha csontig soványodunk a tépelődésben? Visz valamire a sok töprengés? Mindezzel csak alkalmatlanná tesszük magunkat a cselekvésre, és annyira elcsigázzuk lelkünket, hogy végül képtelenek leszünk bölcsen és higgadtan dönteni. Így csak küszködünk és elmerülünk, míg ha hinnénk, a víz színén maradhatnánk.
   Ó, bárcsak megnyugodnánk végre! Miért futkosunk házról házra, unalomig ismételgetve szomorú esetünket, és minden elmondásnál egyre jobban gyötrődve? Vagy ha otthon maradunk, miért vagyunk halálos rettegésben olyan bajsejtelmek miatt, amelyek talán soha nem válnak valóra? Jobb lenne, ha békességet találna a szívünk. Ó, bárcsak csendben tudnánk maradni és elismernénk, hogy az Úr az Isten!

   Ó, bárcsak bíznánk Istenben! Az Úr, a mi Istenünk, megvédi és megszabadítja az övéit. Nem vonja vissza szent elhatározásait. Biztosak lehetünk abban, hogy minden szava megáll, még ha a hegyek elmúlnak is. Megérdemli, hogy bízzunk Benne, és ha bízunk és békességre találunk Benne, olyan boldogok lehetünk, mint az angyalok Isten trónusa előtt.

 Készüljetek!

    

     Legyenek a ti derekaitok felövezve és szövétnekeitek meggyújtva.
     Lukács 12, 35.
    
     Aki útra készül, nem ölthet hosszú, bő ruhát, hanem testhezálló öltözetre van szüksége. Így értendő a Krisztus szava: Jól felkészüljetek, vigyázzatok a szóra, - szövétnek legyen a kézben, mert nem tudjátok se az órát, se a napot. A halál ugyan biztosan rátok nyit majd, de órája ismeretlen. Azért hát csak várni, várni azt az órát! Dolgozz úgy, mintha örökké élni akarnál s mégis vedd úgy, mintha ebben az órában meg kellene halnod. Ez az, hogy: derekunk legyen felövezve, mikor a Vőlegényt várjuk. E tanítás azonban lesújt és vezeklésre kényszerít. Mert egyikünk sincs annyira készen, hogy nyugodtan várhatná az Úr napját. Szerelmesei vagyunk leggonoszabb ellenségünknek, a testnek, - ezért aztán félünk a haláltól. Aki nincs még eléggé felövezve, kiáltson csak bűnbánattal Istenhez: javunkra írja. Ha azonban elbizakodunk, akkor ne számítsunk kegyelmére, sőt rovásunkra írja. Mert a gyarlóságot még csak tűrheti az Isten, de a gonosz semmibe-vevést nem szenvedheti. Aki tehát úgy érzi, hogy nincs készen, vallja be Istennek, könyörögjön segítségért s az Isten bűnbocsátó kegyelméből maga övezi fel.

    

          Vigyázzatok, azt kiáltják
          Az őrállók s zengjen imádság.
          Sion, közeleg a nagy király!
          Éjfél immáron az óra,
          Ajkuk megnyílik égi szóra:
          Szűzek serege készen állj!
          Nosza ébredjetek,
          Jön vőlegényetek,
          Lámpásotokkal készüljetek,
          Örüljetek, - eleibe siessetek!

TERMÉSZETFELETTI ERŐ ÍGÉRETE

      

  "Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint." (Róm 8:1)
 

  Az ígéret szerint a Szentlélek azok mellett lesz, akik küzdenek a győzelemért, bemutatják a mennyei erő jelenlétét, mely betölti az ember szívét, és Isten országának titkaira oktatja a tudatlant. Szükségünk van a Szentlélek segítségére. Mi haszna lenne számunkra annak, hogy Isten egyszülött Fia megalázta magát, elszenvedte a kegyetlen ellenség kísértéseit, harcolt vele egész földi élete során, végül meghalt - az igaz a bűnösért, hogy az emberiség el ne vesszen -, hogyha a Szentlélek nem jött volna, hogy állandó munkájával, megújító erejével érvényre juttassa azt, amit a világ Megváltója mindenkiért elvégzett.

  A tanítványokban megnyilatkozó Szentlélek tette képessé őket arra, hogy szilárdan megálljanak a bálványimádás közepette, és hogy egyedül az Urat magasztalják.
  A Szentlélek irányította a szent írók tollát, hogy Krisztus felbecsülhetetlen értékű szavait és tetteit feljegyezzék, és a világ számára is megtartsák. A Szentlélek állandó munkában áll: az emberek figyelmét a Kálvária keresztjén hozott áldozatra irányítja, kinyilatkoztatja a világnak Isten szeretetét, és a bűnös lélek előtt megnyitja az Írásokat, drága ígéreteivel.
  A Szentlélek az, aki az elsötétült elmékbe az igazság Napjának ragyogó sugarait közvetíti. A Szentlélek az, aki az embert az örökkévalóság igazságának ismeretére vezeti. A Szentlélek mutatja be az igazság erkölcsi mércéjét, meggyőzvén ezzel az embereket a bűnről. A Szentlélek az, aki Isten szerinti szomorúsággal segíti azok megtérését, akik nem érezték eddig a megtérés szükségét, hitet támasztva bennük az iránt, Aki egyedül képes megmenteni minden bűnből. A Szentlélek az, aki a jellem átalakításán dolgozik úgy, hogy a mulandó és ideiglenes dolgok iránti vonzalmunkat a halhatatlan örökségre, az örök érvényű dolgokra irányítja. A Szentlélek újjáteremti, megtisztítja, megszenteli az ember lényét, hogy a királyi család tagjává, a mennyei Király gyermekévé váljék. (Signs of the Times, 1893. április 17.)

TŰZBőL KIKAPOTT ÜSZÖG

"Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez? Zakariás 3,2

Az első, akivel a Sátán beszélt, egy asszony volt - Éva! Egy parancs volt! Nekünk tíz van, és még nagyon sok. Az Ördög ezt az egy parancsot kérdőjelezte meg, és forgatott ki mindent. "Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?" (1Móz 3,1b). Ha az Úr útján jársz, neked semmit nem szabad? Milyen jó, hogy Jósua nem állt szóba a Sátánnal. Elhangzik a mondat: "Dorgáljon meg téged az Úr!" Jósuának nem volt beszélnivalója vele. Jegyezzük meg egy életre, hogy csak az Úrnak van hatalma és joga dorgálni. Amikor az ellenség gúnyolja Izráel Istenét és seregét, a király azt mondja: semmit ne válaszoljatok! És tudnak hallgatni. A Sátán csak beszédbe akar elegyedni veled. Éva ki akarta oktatni a Sátánt, belement a kelepcébe, elkövette a bűnt. Ádám ugyanolyan becsapott volt, és az emberiség issza a levét. Jézusról ámulva olvasom, hogy megdorgálta a gonosz lelket, és az kiment az emberből. Ha ő megszólal, égen, földön és pokolban minden enged. Az Úr magáévá akar tenni. Olyan kedvesen mondja: "Nem tűzből kikapott üszög-é ez?" Beleszülettünk a tűzbe. Lehet, már nagyon összeégetett. Nagy égési sebek vannak az életeden, megfüstölve minden oldalról. Ez a férfi, aki Isten előtt áll, semmi más, mint egy tűzből kikapott üszög. Pedig Izráelnek főpapja. Téged is kikapott. Színe előtt vagy, amikor az Igét olvasod, Lelke hatása alatt. Kikapott, hogy megtisztítson és megvilágosítson. Hogy állsz Isten előtt? Mi az állapotod? Az Úr megdorgálja a Sátánt, hogy magáévá fogadjon egészen.

Hangolódj rá

Mert aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hiszen a Szellem által szól titkokat.

– 1 Korinthus 14:2



 Előfordult már, hogy körbenéztél az életedben vagy a Gyülekezetben, és azon tűnődtél, vajon miért tart olyan sokáig az Úrnak, hogy rendbe rakja a dolgokat?

Ha igen, akkor hadd mondjak el valamit, amit néhány évvel ezelőtt tanultam. Nem Isten lassú, hanem mi!

Nem Isten hibája, hogy a Gyülekezeten még mindig van „szeplő és sömörgözés”.  Nem az Ő hibája, hogy nem élünk teljes győzelemben. Ő mindig kész. Ő a nagy „VAGYOK”. Mi vagyunk azok, akik hibázunk.
Hasonlíthatjuk ezt a rádióhallgatáshoz. Ha nem állsz rá pontosan a megfelelő frekvenciára, akkor nem fogod hallani az adást. Ez nem az adó hibája. A sugárzással semmi gond. Az a probléma, hogy nem álltál rá az adásra.

Ez történik velünk is. A szellemünkkel nem hangolódtunk rá a Szellem hangjára. Persze olykor-olykor elkapunk valamit, de általában csak elszórt hangokat hallunk. Nem maradunk folyamatosan Isten hullámhosszán.

Hogyan lehet finomítani a szellemi adóvevőnket?

A Szellemben való ima által. A nyelveken való imádkozás az Úr szavára való ráhangolódás leggyorsabb, leghatékonyabb módja, amit ismerek – ugyanis ahelyett, hogy a saját gondolatainkat és terveinket imádkoznánk, az Övét imádkozzuk!

A Biblia szerint, amikor nyelveken imádkozol, titkokat szólsz Istennek. Szellemben előszólítod Isten terveit, amelyeket a természetes elméddel nem értesz. A Szent Szellem által Isten tökéletes akaratát imádkozod.

Isten tudja, hogyan szabadítsa meg a népét. Tudja, hogyan tegyen bennünket dicsőséges Gyülekezetté, minden szeplő és sömörgözés nélkül. És erre van egy terve. Ha bekapcsolódunk ebbe a tervbe, és elkezdjük előszólítani a földön a Szellemben való ima által – az Ő akarata szerint és nem a sajátunk szerint imádkozván –, akkor hamar vége lesz ennek a korszaknak. Ha az elménket és a szívünket ráhangoljuk Isten tervére, akkor az Ő ereje hatalmasan meg fog nyilvánulni, és ez megváltoztatja a világot!

Kezdd el ma Isten szavára hangolni a szellemi adóvevődet. Imádkozz egy órát nyelveken. A szellemeddel állj rá Isten hullámhosszára, és meg fogod látni, milyen hamar kezdenek eltűnni a szeplők és sömörgözések rólad.

Igei olvasmány:  1 Korinthus 14:1-19

Immánuel

Akkor monda a próféta: Halld meg hát, Dávid háza! Hát nem elég embereket bosszantanotok, hogy még az én Istenemet is bosszantjátok? Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi Őt Immánuelnek.          — Ésaiás 7,13. 14.
Isten elkezdett szólni a prófétáin keresztül, megígérte, hogy el fog jönni a Megváltó, aki meg fogja törni a sátán uralmát és visszaállítja az embert elvesztett uralmába. Ésaiás próféta például végigtekintett az időkön, és rámutatott Dávid egy leányára, aki meg fogja szülni a megígért Megváltót 750 év múlva.
„Az Úr maga ád jelt néktek”, prófétálta Ésaiás. „Ő fog nektek csodát mutatni, rendkívüli, nem mindennapos dolgot.” Mi lesz az?
Egy szűz fogan, és fiút szül. Egy szűz fog szülni egy fiút természetfeletti módon. Az Ő neve Immánuelnek neveztetik — ami azt jelenti: „Velünk az Isten”, vagy „megtestesülés”. Az istenségnek és az emberiségnek az egyesülésére utal itt az Úr.

?Mert nem félelemnek lelkét adta nékünk az Isten, hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét.?

(II.Tim. 1:7)

?Amikor Isten utat nyit egy feladat elvégzésére, és biztosít az eredményről, akkor a kiválasztott embernek minden tőle telhetőt meg kell tennie annak eléréséért. A munka közben tanúsított lelkesedés és kitartás arányában segít Isten az eredményhez. Csak akkor tud csodákat művelni népéért, ha az megteszi a maga részét, fáradhatatlan energiával. A szolgálatra odaszentelődött, erkölcsileg bátor emberekre van szüksége Istennek, akik mélységesen szeretik embertársaikat, buzgóságuk pedig soha nem csökken. Tántoríthatatlanul fáradoznak, amíg a látszólagos kudarc dicső győzelemmé nem lesz. Máglya vagy börtön sem téríthetik el elhatározásától, hogy együtt dolgozzék Istennel az ő országa felépítéséért.

Elizeus... élete végéig hűségesnek bizonyult, sohasem ingadozott. Sohasem veszítette el a Mindenható erejébe vetett bizalmát. Mindig hitben ment előre, akkor is, amikor úgy tűnt, hogy zsákutcába jut. Isten pedig megtisztelte őt, és megnyitotta előtte az utat... Mindig maga körül látta a vigasztaló és békét hozó mennyei követeket... Egész életén át erős volt a hite. Amint mindjobban megismerte Isten gondviselését és irgalmas jóságát, hite megingathatatlan bizalommá érett. Amikor pedig a halál szólította, kész volt letenn munkáját és megpihenni... ťAz igaznak... halála idején is reménysége vanŤ (Péld. 14:32). ťTudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megállŤ (Jób 19:25).?

(Próféták és királyok, Elizeus szolgálatának záró szakasza c. fejezetből)

SZEMÉLYISÉG

"...hogy egyek legyenek, mint mi egy vagyunk" (Jn 17,22).

A személyiség az a sajátos, kiszámíthatatlan valami, amiről úgy beszélünk, mint ami mindenki mástól megkülönböztet minket. Személyiségünk mindig túlságosan szétágazó ahhoz, hogy át tudjuk fogni. Lehetséges, hogy az a sziget, amit a tengerben látunk, egy mélybe rejtett nagy hegynek a csúcsa. A személyiség ilyen sziget, mit sem tudunk a lent rejtőző nagy mélységekről, ennek következtében nem tudjuk önmagunkat felbecsülni, megismerni. Először ugyan azt gondoljuk, hogy igen, később azonban ráébredünk, hogy csak egy valaki van, aki megért minket, és ez a Teremtőnk.

A személyiség a szellemi ember jellemzője, az egyéniség a természeti emberé. Urunkat nem lehet az egyéniségre és a függetlenségre jellemző megállapításokkal leírnunk. Őt csak a személyiség vonásaival nevezhetjük meg: "Én és az Atya egy vagyunk." A személyiség bele tud merülni a másikba. Csak akkor találsz rá önmagadra, amikor eggyé válsz egy másik személyiséggel. Amikor a szeretet, vagy Isten Szelleme megragad egy embert, mássá alakul, nem ragaszkodik többé független egyéniségéhez. Urunk soha nem használ az egyéniségre vonatkozó kifejezéseket, nem beszél arról, hogy valaki "könyököl", nem beszél elszigetelt helyzetéről, hanem a személyiségre jellemző dolgokról: "Hogy egyek legyenek, mint mi egy vagyunk." Ha teljesen kiszolgáltatod Istennek a magadhoz való jogodat, személyiséged igazi volta tüstént egyezik Istennel. Jézus Krisztus felszabadítja a személyiséget, így az egyéniség átváltozik. Az átváltoztató erő a szeretet, személyes odaszentelődés Jézusnak. A szeretet a személyiség túláradása egy másik személyiséggel való közösségben.

Úrnak rossz - szolgának jó

Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor az elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba!
(Lk 16, 9)

A hamis sáfár urának pénzével barátokat szerzett magának. Ti is hasonlóképpen tegyetek az Istentől nektek adott pénzzel! Ez Jézus tanácsa. A pénz, az anyagi javak arra valók, hogy vele barátokat szerezzünk, szeretetet plántáljunk, embereken segítsünk. Tiszta szívből ajánlja ezt Jézus, semmiképpen nem igazolva azt a módot, ahogy önző szívünk próbál magának barátokat szerezni. Azokat a barátokat, akikrol Jézus beszél, úgy kell megnyernünk, hogy túléljék a mammont, s akkor is szeretetet tanúsítsanak irányunkban, amikor már nincs földi segítség a számunkra.

A sáfár azt akarta ura adósainál elérni, hogy befogadják őt házukba, amikor elveszti tisztét és hatalmát. Ugyanezt ti is megtehetitek, mondja Jézus, de egy sokkal magasabb szinten. Ne földi házba fogadjanak be titeket és csupán egy rövid időre, hanem az örökkévaló hajlékokba. Örök hálát szerezhettek magatoknak; földi javaitok segítségével a szeretet, a jótétemény, a közösség gazdag aratását készíthetitek elő, amely örökké megmarad. Persze Jézus nem úgy beszél az általunk segítségben részesültek örök hálájáról, hogy ezzel elvonja figyelmünket Istenről, és hogy ne Isten kegyelmére támaszkodjunk, hanem az emberek szeretetére. Isten országában valamennyien az Ő kegyelméből élünk, így számunkra semmi sem olyan fontos, mint az, hogy az örök életet adó Istent szerezzük meg barátunknak. Jézus azt mondta, hogy amikor valakivel az Ő kicsinyei közül jót teszünk, vele tesszük azt. Ha éhezőt vendégelünk meg, Őt látjuk vendégül, s amikor okosan bánunk pénzünkkel, Őt tesszük barátunkká. Ezek azok a szeretetszolgálatok, amelyek megnyitják az örök hajlékok kapuját.

Nagy dolgokat lehet elvégezni a hamis mammon segítségével. Ettől azonban még hamis marad, mert jogtalanul igényt tart ránk és hamisan úgy tünteti fel magát, mint a boldogság egyedüli forrását. A pénz könnyen megvakíthat, miatta elhagyhatjuk Istent. Önmagában halott, üres, sőt kárhozatos dolog. Add tehát könnyen oda ezt a hamis dolgot, mondja az Úr. De amikor Jézus tanácsa szerint arra használjuk, hogy barátokat nyerjünk meg vele és a szeretet szolgálatába állítjuk, a hamis, csalárd mammonból hűséges szolga lesz és maradandó hasznot biztosít számunkra. Így szolgált a szegény özvegy templomi két fillérje is.

Címek vagy jó bizonyság?

„Az igaznak az emlékezete áldott…” (Példabeszédek 10:7)

A Biblia úgy említi Barnabást, mint aki „derék ember… telve… hittel” (ApCsel 11:24), pedig Pállal ellentétben ő sohasem tett olyasmit, amivel kitűnt volna. Az Apostolok Cselekedetei csak háromszor említi: a) amikor eladja a földjét, hogy anyagilag segítse Isten munkáját, b) amikor kezességet vállal Pálért c) és amikor ad egy második lehetőséget János Márknak. Barnabás nem szerzett sokféle címet, de szerzett egy halom jó bizonyságot! A Biblia azt mondja: „Az igaznak az emlékezete áldott”, mert Isten szemében nem az számít, hogy a társadalom mit tart fontosnak.

Egy főiskola hallgatóinak a diplomaosztóján egy lelkész felállt, és ezt mondta: „Talán most még nem gondoltok rá, de végül meg fogtok halni. Vajon amikor majd eltemetnek titeket, az emberek az általatok megszerzett címeket sorolva fogják körülállni a sírotokat, vagy arról fognak beszélni, hogy milyen áldást jelentettetek a számukra? Vajon a gyászjelentésed arról fog szólni, hogy mennyire „fontos” voltál, vagy arról, hogy az emberek mennyire gyászolják a valaha volt legjobb barátjuk elvesztését? A címek jó dolgok, de ha történetesen valamilyen titulus vagy a jó bizonyság közül kell választani, válaszd a jó bizonyságot! A fáraónak címe volt, Mózesnek jó bizonysága. Nebukadneccarnak címe volt, Dánielnek jó bizonysága. Jezábelnek címe volt, Illésnek jó bizonysága. Pilátusnak címe volt, Jézusnak pedig jó bizonysága. Könnyű azt gondolni, hogy a Ki Kicsodában leírtak a legfontosabb dolgok, de a szeretetteljes cselekedetek azok, amikre az emberek emlékezni fognak. Ahogy az ének mondja: „egy élted van, mely hamar elszalad, mit Krisztusért tettél, az megmarad!”

ÉLETSZABÁLYOK

„Mert az Úr ad bölcsességet…” (Példabeszédek 2:6 Károli)
A sikeres élethez a következő dolgokat kell tenned: 1) Döntsd el, mi a fontos! Egy történet szerint egy család vidékre költözött, hogy kiszabaduljanak a nagyvárosból. Úgy döntöttek, hogy szarvasmarhát fognak tartani, ezért vettek egy marhafarmot. Egy barátjuk meglátogatta őket, és megkérdezte, milyen nevet adtak a farmnak. Az apa ezt mondta: „Én Repülőnek szerettem volna nevezni, anya viszont Suzynak. Egyik fiunknak a Bár név tetszett, de a lányunk a Lustaság név mellett tette le voksát. Végül megegyeztünk, és a farmnak a Repülne Suzy Bár Lusta nevet adtuk.” A barát erre megkérdezte: „No, és hogy vannak a marhák?” „Nincsenek marháink. Egyik sem élte túl a billogozást.” – felelte az apa. Érted már? El kell döntened, mi a fontos a számodra! 2) Bölcsen oszd be az idődet! Túl sokan vagyunk úgy, mint az a boltos, aki annyira figyelt arra, hogy minden tiszta és rendes legyen, hogy elfelejtett kinyitni. A cél, hogy kiszolgáld a vásárlókat, és bevételed legyen, ne engedd, hogy másodrendű dolgok mellékvágányra tereljenek! Az életed döntéseit a fontossági sorrendedre alapozd! Ha segítségre van szükséged ennek felállításához, kérd Istent, hogy segítsen! „Mert az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik.” 3) Tanuld meg, mivel tudod magad ösztönözni! Legtöbbször senki más nem fog. Amikor Dávidot nagy csapás érte, azt olvassuk róla: „Dávid megerősítette magát az Úrban…” (1Sámuel 30:6 KJV). Meg kell tanulnod, mivel tudod biztatni magad. Júdás apostol í®ja: „Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által” (Júdás 20). Ahhoz, hogy sikert érj el az életben, meg kell tanulnod biztatni magadat, meg kell tanulnod imádkozni, és meg kell tanulnod építeni magadat.

MUTASD KI NAGYRABECSÜLÉSED!

„…Bátorítsd őt!...” (5Mózes 1:38 NKJV)

Vannak olyan önjelöltek, akiknek nincs szükségük külső megerősítésre; a többi embernek viszont rendszeresen szüksége van bátorításra. Isten azt mondta Mózesnek, hogy bátorítsa Józsuét, aki majd az utódja lesz, mert nagy feladat vár rá. Még Pálnak is szüksége volt arra, hogy mások értékeljék. „…semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem mindenféleképpen gyötrődtünk… De Isten, a megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket Titusz megérkezésével… Hírül hozta ugyanis nekünk a ti vágyódásotokat, a ti kesergéseteket, a ti hozzám való ragaszkodásotokat…” (2Korinthus 7:5-6). Amikor kimutatod a másik ember felé, hogy értékeled őt, akkor Isten munkáját végzed! Sokszor gondolunk jó dolgokat a másik emberről, de nem mondjuk ki. A megbecsülés csak akkor ér valamit, ha kifejezzük! Egy pszichológus beszélgetett egyszer egy sikeres üzletember fiával. A fiú nem akarta átvenni a családi vállaltot apja halála után, bár az nagyon gazdaggá tette volna. A fiú így magyarázta döntésér: „ Maga nem érti az apámmal való kapcsolatomat. Ő olyan ember volt, akit mindig hajtott valami, és mindig keményen dolgozott. Az volt a célja, hogy megtanítson arra, hogy csak magamra támaszkodjam, és úgy gondolta, hogy erre az a legjobb módszer, ha soha nem bátorít és soha nem dicsér meg. Minden nap játszottunk az udvaron. A játék lényege az volt, hogy tízszer egymás után el kellett kapnom a labdát. Általában elkaptam nyolcszor vagy kilencszer, de a tízediknél mindent bevetett, hogy olyat dobjon, amit lehetetlen elkapni. Odavágta a földhöz, vagy magasan a fejem fölé dobta, hogy esélyem se legyen elkapni.” Kis szünet után, könnybe lábadt szemekkel így folytatta: „Ezért kell most elmennem; el akarom kapni a tízedik labdát!” Ez a fiatalember úgy nőtt fel, hogy úgy érezte, sohasem elég jó az apja szemében. Ismerősen hangzik? A Biblia azt mondja: „Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja” (Példabeszédek 12:25). Tehát mutasd ki mások felé a nagyrabecsülésed!

Ne áss olyan üreget, amely nem tartja meg a vizet!

„… elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet.” (Jeremiás 2:13)

Úgy érzed, mintha valami hiányozna az életedből? Ide-oda futkosol, egyik helyről a másikra, egyik embertől a másikig, hogy megtaláld? Amíg nem Istent állítod életed központjába, addig olyan ciszternákat vájsz, melyek nem tartják meg a vizet. Mind azt szeretnénk, ha szeretnének minket, és sikeresek lennénk, ezért a munkánkban vagy más emberekben keressük a kielégülést. De ha egy másik embertől vagy a jövedelmünktől várjuk azt, amit csak Isten tud megadni, akkor mindig rosszul fogunk járni. „Átkozott az a férfi, aki emberben bízik… Olyan lesz, mint a bokor a pusztában… Ott tengődik kövek közt a pusztában, a szikes, lakatlan földön. De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik… olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét.” (Jeremiás 17:5-8). A megelégedést nem az adja, ha a „megfelelő emberek” vannak jelen az életedben, több pénzed van, nagyobb tekintélyed, vagy több mindent értél el. A nagyobb ház nem fogja megadni; csak többet kell majd takarítanod. A legújabb autó nem fogja elhozni; csak nagyobb részleteket kell fizetned. A munkahelyi előléptetéssel nem fogod elnyerni; csak még több lesz a stressz és hosszabb a munkaidő. Igen, több pénzt kapsz, de a levonások után, és miután megvetted mindazt, ami ahhoz kell, hogy az új imázsodat fenntartsd, ugyanott fogsz tartani, ahol eddig. Végül egy egész életet úgy fejezel be, hogy csak hiábavalóságot kergettél (ld. Prédikátor 2:11). Salamon azt mondta: „Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait [engedelmeskedj neki és bízz benne]! Erről szól az élet.” (Prédikátor 12:13 CEV). Ő, akit ma keresel, egész idő alatt ott volt, és készen áll arra, hogy találkozzon veled, amikor szükséged van rá. Csak be kell hívnod Őt!

Az ajándékozás lehetőség, hogy megmutasd a szereteted

„Nagylelkű ajándékaitokkal Istent fogjátok dicsőíteni, mert a ti bőkezűségetek bizonyítja, hogy engedelmesek vagytok Krisztus Örömhírének..” (2Korinthus 9:13 – NLT fordítás)

Édesanyámtól óriási ajándékot kaptam, érzékenységet az ajándékozásra. Ő tanított meg, hogy ajándékot adni, az lehetőség arra, hogy megmutassuk, hogy gondoltunk egy személyre, hogy időt szántunk rá, hogy kiderítsük, mi tetszik neki, és mire van szüksége.

Lefordítva, ez azt jelenti, hogy ne arra használd a Karácsonyt, hogy egy olyan háztartási eszközt adj, amit egyébként is megvettél volna: „Jé, drágám, köszi a porszívót!” Vagy ne adj a nyolcvan éves nagynénidnek fúrógépet (kivéve persze, ha ezt kér.) Az a tény, hogy olyan sokan karácsony után visszaviszik az ajándékokat az üzletekbe, és olyan sokan vásárolnak ajándékutalványokat, (jó, én is vásárolok), azt mutatja, hogy nem fordítunk időt arra, hogy személyessé tegyük az ajándékokat, és ez azt jelenti, hogy nem szánunk időt egymás igazi megismerésére.

Azonban, ahogy Rick pásztor tanítja, Isten ajándékozó Isten, olyan, aki ad, és ahhoz, hogy hozzá hasonlóvá váljunk, nekünk is adnunk kell. „Az igaz ember nagylelkű adakozó.” (Zsoltárok 37:21 – NLT fordítás) Isten úgy szerette a világot, hogy adott, tehát ha mi adunk, annak Isten szeretetében kell gyökereznie.

A szeretet, éppen úgy, mint az ajándék, személyesen működik. Jézus személyesen jött el, nem mint vallás, nem mint törvények, szabályok gyűjteménye vagy csupán egy eszménykép, ő személyesen jött el. Halála és feltámadása által elvisz minket a vele való szenvedélyes, szerető kapcsolat ölelésébe.

Egy végzetesen személytelen világban élünk, ahol az a norma, hogy „ne hívj, amíg végig nem olvastad a gyakran feltett kérdéseket” aztán ha mégis telefonálunk, akkor egy géphang válaszol.

Ez pedig mindennél fontosabbá teszi, hogy ezen a karácsonyon fókuszáljunk arra az igazságra, hogy mi személyesen Istentől, mindenek Teremtőjétől és Pártfogójától származunk. Egymás felé kimutatott szeretetünk személyes kifejezésén keresztül azt hirdetjük: „Akarjátok látni Isten személyét, és azt, hogy személyesen hogyan szeret minket? Akkor nézzétek, hogyan szeretjük mi egymást.”

Isten mosolyog, amikor teljes szívvel engedelmeskedünk neki

"Taníts, Uram, rendelkezéseid céljára, hogy megfogadjam azokat mindvégig!" (Zsoltárok 119:33)

"Gyakran csak a részleges engedelmességünket ajánljuk fel Istennek. Mi akarjuk eldönteni, hogy mely parancsolatait tartjuk meg."

Isten mosolyog, amikor teljes szívvel engedelmeskedünk neki. Az engedelmesség azt jelenti, hogy bármit is kér az Úr, azt megtesszük tiltakozás és tétovázás nélkül. Nem halogatjuk, mondván: "Még imádkozni fogok ezzel kapcsolatban." Megtesszük késlekedés nélkül. Minden szülő tudja, hogy amikor a gyermeke késlekedve engedelmeskedik, akkor valójában engedetlen.

Isten nem köteles mindent megmagyarázni vagy megindokolni, amit kér tőled. A megértés várhat, de az engedelmesség nem. Sokkal többet tanulhatsz meg Istenről az engedelmességed által, mint ha egy egész életen át bibliatanulmányozó csoportokon vennél részt. Valójában néhány parancsát soha nem fogod megérteni, amíg nem engedelmeskedsz azoknak. Az engedelmesség a kulcs a megértéshez.

Gyakran csak a részleges engedelmességünket ajánljuk fel Istennek. Mi akarjuk eldönteni, hogy mely parancsolatait tartjuk meg. Listát készítünk a nekünk tetsző rendelkezéseiről, és azoknak engedelmeskedünk, viszont figyelmen kívül hagyjuk a többit, amelyekről azt gondoljuk, hogy értelmetlenek, bonyolultak, drágák vagy népszerűtlenek. Eljárunk a gyülekezetbe, de nem adakozunk. Olvassuk a Bibliát, mégsem bocsátunk meg annak, aki megbántott bennünket. A részleges engedelmesség valójában engedetlenség.

Aki teljes szívéből engedelmeskedik, az örömmel és lelkesedéssel teszi. A Biblia ezt mondja: "Szolgáljatok az Úrnak örömmel." (Zsoltárok 100:2)

Dávid így gondolkodott: "Taníts, Uram, rendelkezéseid céljára, hogy megfogadjam azokat mindvégig!" (Zsoltárok 119:33)

Amikor Jakab a keresztényekhez szólt, ezt mondta: "Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által." (Jakab 2:24)

Isten szava, a Biblia egyértelműen kimondja, hogy az üdvösséget nem lehet kiérdemelni. Kizárólag kegyelem által lehet a tiéd, nem a saját erőfeszítéseid miatt. Ám Isten gyermekeként örömet szerzel mennyei Atyád számára, amikor engedelmeskedsz neki. Az engedelmességből fakadó cselekedet egyben imádat is.

Miért jelent az engedelmességed örömet Isten számára? Azért, mert azt bizonyítja, hogy tényleg szereted őt. Jézus mondta: "Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat." (János 14:15)

Keresd meg az elveszetteket!

"Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint."

(Róma 12:16.)



Az üzenet magyarázatát a 2. Korinthus 5:19-20. adja meg: "Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!" Ezt az üzenetet kell továbbítanunk a világnak, de gyakran behatároljuk a keresést és a barátságunkat más hívőknek tartjuk fenn.

Jézus viszont megkereste az elveszetteket, szándékosan azokkal barátkozott, akiknek Isten barátságára volt szüksége.

A Biblia azt mondja, hogy amikor a farizeusok látták Jézust a tisztátalan emberekkel, "szóltak tanítványainak: "Miért eszik a ti mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?" Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket." (Máté 9:11-13.)

Jézus tudta, hogy ki volt ő Isten terve szerint; Jézus tudta, hogy kié volt Isten igazsága szerint; és tudta, mi a célja földi életének. Ezek megengedték neki, hogy nyugodt maradjon és ne törődjön azzal mit gondolnak vagy mondanak róla mások.

Ez azt jelenti, Jézus nem aggódott amiatt, hogy azzal vádolták bűnösökkel barátkozik (Lukács 19:7.), mert pontosan azt tette, amiért az Atya elküldte: meggyőzni az embereket, hogy béküljenek meg Istennel (2.Korinthus 5:20.).

Hasonlóképpen, nekünk Jézust kell ábrázolnunk, az ő nevében kell beszélnünk azoknak, akik még a "kívül" vannak. Néhányunk már annyira el van szigetelődve a hitetlenektől, hogy már alig van lehetősége jelentőségteljes beszélgetésre velük. A tapasztalat sajnos azt bizonyítja, hogy minél régebben hívő valaki, annál inkább elszigeteli magát a nem hívőktől, vagy éppen kényelmetlenül érzi magát a nem hívők társaságában.

Az eredmény: Már nincsenek hitetlen barátaink.

Jézus azt tanácsolta, hogy a mi tanúságunk a hitetlenek felé barátsággal kezdődjön; ezáltal elnyerjük a jogot arra, hogy kapcsolatainkon keresztül osszuk meg az Evangéliumot másokkal. A régi közhely most is közhely: "Az embereket nem érdekli mennyit tudsz, amíg nem tudják mennyit érsz." Azok akik már Isten barátai úgy mint te és én, mély, igaz és támogató barátságot keresnek, néha kifejezetten a karácsonyi időszak alatt.

Pál apostol bátorít minket, hogy találjuk meg a közös hangot a hitetlenekkel: "Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban."(1.Korinthus 9:22-23.) Megtalálni a közös hangot, a barátság egyik alapja; vezet minket, hogy a pozitív dolgokat keressük azokban, akik még hitetlenek, a negatív dolgok helyett.

Amikor Jézus találkozott a nővel a forrásnál, arra mutatott rá, hogy mi a közös bennük, nem pedig arra, hogy mi miatt ítélhetné el őt.(János 4.) Ennek eredménye, hogy a nő nem csak hogy Isten barátja lett, hanem elhozta a barátait és családját is Jézushoz.

Ez mit jelent?


* Te tudod, hogy ki vagy? Ez fontos, hogy hitetlenek barátjává válhass. Másrészről, lehet hogy folyton azon aggódsz, mit gondol rólad a többi hívő, vagy lehet, hogy bűnös viselkedésekbe sodródsz, mert azon aggódsz, hogy mit gondolnak rólad a hitetlenek. Jézus tudta, hogy ő ki és kié, tudta Isten célját az életével kapcsolatban. Ez engedte meg, hogy pihenhessen és ne kelljen azzal törődnie, mások mit gondolnak vagy mondanak róla.
* Az embereket szeresd, ne az értékeiket. Isten szereti az embereket (János 3:16.), de ez nem jelenti, hogy szereti a világ értékeit. János apostol figyelmeztet minket, hogy "Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. " (1. János 2:15.)



* A barátság építéséhez szükséges:

Figyelmesség: "Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni."(Kolosség 4:6.)

Rendszeresség: Időt kell töltened hitetlenekkel, ezért hogy a barátjuk lehess.

Hitelesség: "A szeretet ne legyen képmutató."(Róma 12:9/a.)

Légy barátságos mindenkivel: "Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint."(Róma 12:16.)

Ítélet...

URam! Add, hogy felfedezzem Benned életem értelmét, s Neked éljek utolsó szívdobbanásomig! Ámen

Mert hitben járunk, nem látásban...

Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki. Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.
2 Kor 5,7 és 9-10

Keresztény hitünk alapja, hogy - bár azt teszünk az életünkkel, amit akarunk -, de az életünk Isten uralma alatt áll. Ő szabja meg "bejövetelünket" és "kimenetelünket", s ezért aki önkezűleg vetett véget életének, azt bizony a katolikus egyház nem volt hajlandó hagyományos temetési szertartásban részesíteni, a sírokat is legtöbb esetben a többitől külön helyen alakították ki. A 19-20. század fordulóján a Római Katolikus Egyház még kategorikusan nem temetett el öngyilkosokat, de ma már igen. A kánonjog szerint ugyanis régen nem harangozhattak, a pap nem kísérhette el a halottat a temetőbe, nem végezhetett gyászmisét az elhunyt emlékére. Csak másnap tartottak misét, amelyet az érintett család közös halottaiért ajánlottak fel. (Ma már figyelembe veszik azt a pszichés zavart, lelkiállapotot, amiben az öngyilkos döntést hoz és cselekszik. Nem menti fel az öngyilkosokat, nem írja át azt, hogy az élet megfoganástól a természetes halálig érték, és Isten ajándéka, de az öngyilkosok más megítélés alá estek.)

Az élet a legnagyobb érték. Sokszor hangoztatott igazság ez, de igen sokszor csak üres frázis, hiszen ma a világ vezetői nem azt tartják elsődleges szempontjuknak, hogy legyőzzenek számos betegséget, hanem azt munkálják, hogyan juthatnak gazdasági előnyökhöz - természetesen a másik rovására, hiszen az az üzlet hoz "igazán nagy pénzt", termel extra profitot, amelyik nem tisztességes, vagyis amelyik nem a kölcsönös előnyökön alapul. Bizony mindennek ára van, mindenért fizetni kell, s ha már senki nem akarja "kiegyenlíteni a számlát", akkor fizet Földanyácska, a természet...

A "mindennek következménye van"-elv sokak számára csak temetőkapuig érvényes igazság. Ezért aztán a legnagyobb gazember, az istentelen életet élő sírkövére is az a felirat kerül "Béke poraira!". Nagy evangélium (eüangelion=jóhír) lenne ez a latroknak, a máglyagyújtóknak, s azoknak a förtelmességeket elkövető emberkínzóknak, akik a történelembe ilyeténképpen írták be nevüket, de a keresztények hite - mely Krisztus tanítására alapozódik - szerint az "idők végezetén" nem így lesz. Jézus URunk azt mondja ugyanis: "Ott - más helyen: a külső sötétségben - lészen sírás és fogaknak csikorgatása"...

Ezt azt jelenti tehát, igaz, hogy hitben járunk és nem látásban, de jó okunk van azt hinni, hogy Isten nem csak szerető Isten, de igazságos is. Ezért mindenkinek "megfizet" cselekedetei szerint... Ha mégsem így van, akkor teljesen mindegy mi van a halál után, de a halál előtti életet felelősséggel élő ember istenes életvezetése, a lélek békességével - hogy ti. Istennek mindenre gondja van - olyan életminőséget teremt, melyet a hitetlen ember el sem tud képzelni.

Közösség...

A mai nap imádsága:
URam! Tarts meg minket szereteted rendjében! Ámen


Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.
Jn 10,10 és a megelőző vers - tőlem

Az ember közösségben él, s ez számos problémát vet fel. Gyakran ütközik az egyén és a közösség célja, s még a jó cél érdekében sem olyan egyszerű az erők egy irányba terelése! Az egységre-jutás mindig a legnagyobb feladat, minden eredményes együttmunkálkodásnak ez az alapja, nemcsak a nagy(obb) közösségben, de a legkisebben is - lásd a párkapcsolatit!

A közösségben élésnek örök, isteni rendje van, amit lehet ugyan áthágni, de következmények nélkül kijátszani a megtartó szabályokat nem lehet. Ahogyan a makrokozmoszt és a mikrokozmoszt is ez a REND tartja össze, ugyanígy az emberi közösséget is az istenadta keretek tartják össze, melyek változatlanok, s a JóIsten a mai ember kedvéért sem változtat rajta... Minek is változtatna? Hiszen az Ő rendje JÓ! Elvetni az istenadta jót, s isteníteni a rosszat: ez az Istentől elfordult ember zsigeri sajátja! Ezért gondolják sokan: Isten nélkül csak jobb lehet, Nélküle, a törvényei és parancsolatai elhagyásával az élet csak könnyebb lesz... Aztán idővel bebizonyosodik: minden csak rosszabbá válik, ha Ő nincs benne a szerelemben, a munkában, a gyereknevelésben, az emberi kapcsolatokban, egyszóval az egész életben. Sok ember életében Istennek csak egy mellékszerep jut, az ilyen vallásos(kodó) ember elfelejti: Isten a RENDEZŐ! Így derül ki szép lassan az Isten igazsága, hogy amit az Örökkévaló kizárásával egykor izgalmasnak vélt az ember, az roppant teherré nehezült, amitől hajdanán felszabadultságot, könnyedséget várt és kapott a Teremtőjével szembeforduló teremtmény, az a végére kötözöttséggé alakult át - lásd szenvedélyek!

Vannak, akik a nyájat (a közösséget) szisztematikusan meglopják, értékeit aláássák, a közösség egyént védő törvényeit a jogosság látszatával jogtalan előnyök megszerzésére használják fel, egyszóval: azért "lopnak, ölnek és pusztítanak" hogy csak nekik "életük legyen". Krisztus márpedig azért jött, hogy a nyájnak, azaz a nyáj minden egyes barikájának legyen élete, hogy "bőségben éljenek"... Ebből a SZERETET-REND-jéből a Mindenható egy jottányit sem enged...

Mennyország...

A mai nap imádsága:

Uram! Hajlékot készítettél nekünk odafönn, s mi nem törődünk ezzel... Uram, de nem törődünk azzal sem, hogy mit kaptunk Tőled idelenn... Adj nekünk belátást, szeretetben való józanságot, hogy hinni tudjunk Tebenned, s Igéd szerint éljünk! Ámen



Az én Atyám házában sok hajlék van;
Jn 14,2a

Minél több homokszem perdül le életünk óráján, s minél inkább kopik az egészségünk is, annál többször fel-felvetődik bennünk a sokak számára talán a világ "legértelmetlenebb" kérdése: Mi van, mi lehet, mi lesz a halál után? Az emberi elképzelések ezzel kapcsolatban nem egyszerűen sokfélék, hanem megszámlálhatatlanok. Ahány ember, annyiféle várakozás és reménység, ráadásul életünk folyamán elég sokszor alakul-változik-fejlődik a mennyországról alkotott "képünk". Legtöbbször, ami nem elérhető számunkra itt a földön, amit hiányként élünk meg, azt vetítjük odaátra. Ott majd szép és okos leszek, s nem kell törődnöm testem fogyatékosságaival, mert hát az a mennyország, s ott minden tökéletes - még én is. Hisszük, hogy amit Isten elkezdett bennünk idelenn, azt bevégzi odafenn...

Nincs ember, aki elmondhatná, hogy földi életében feddhetetlenül, szentül élt, mert ha nem is vétkezett, mulasztani bizonyára mulasztott, s "aki nem cselekszi a jót, bűne az annak". Tudjuk, mert megtanultuk, az Isten országába való bejutás jócselekedet-kvóta szerint nem lehetséges, csakis hit által, csakis kegyelemből... de ha mindenki a mennyországba kerül, aki ki kerül a gyehennára? Márpedig hitünk szerint a világnak van kezdete és vége, ez oknál fogva az emberlelkek száma is véges, s akkor úgy a mennyországban, mint a pokolban a "helyek" száma is véges kell hogy legyen... A kérdést persze mindig általánosságban megfogalmazva tesszük fel: ki jut be a mennyországba, s ki nem? Valójában mégsem ez az igazi kérdésünk, hanem ez: És én bejutok-e a mennyországba?... Jézus azoknak, akik a közelében vannak ezt mondja: "Az én atyám házában sok hajlék van." Nem azt mondja, hogy mindenkinek helye van ott, hanem csak ezt: "sok hajlék van". Ez elgondolkodásra kell hogy késztessen minket.

A földi életet bizonyára nem azért kaptuk a JóIstentől, hogy "spekuláljunk" benne az örök életről, sokkal inkább arra, hogy megízleljük, egy kicsit elővételezzük benne az Istennel való közösség sokdimenziós örömét. Mert közösségben hívott el minket Isten, közösségbe küld minket és közösségben akar látni minket, s ugyanakkor közösségben akar lenni velünk. Manapság, amikor párkapcsolati-, családi válságok korát éljük, különösen is fontos számunkra Isten megtartó közössége, a legkisebb és nagyobb egyaránt. Nem lehet igazán feloldódni és kiteljesedni, megélni az elrejtettséget és a biztonságot, csakis abban a közösségben, ahol az Isten szeretete a legfőbb összetartó kapocs! S ez soha nem kegyes szavakban, üres frázisokban, hanem segítő készségben, irgalomban, a másik sorsában való őszinte - mégha nem megoldó, csak gesztus-értékű is - részesedni-akarásban nyilvánul meg... Ilyenkor mondjuk, hogy szeretünk, mert Isten is szeret minket.

Szelídség...

A mai nap imádsága:
Uram! Add nekem békességedet, hgy szelíd maradhassak! Ámen


A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt.
Fil 4,5

Ki ne hallotta volna a szófordulatot: szelíd, mint a gesztenye... Kevesen tudják, hogy jónéhány évvel ezelőtt óriási pusztulásnak indultak a nyugat-magyarországi szelídgesztenyefák. Betegségüket vélhetően a környezeti ártalomnak "köszönhetik", hiszen a szelídgesztenyefák azon igen-igen kevés növényfajtához tartoznak, melyek termésükbe - bármennyire is ártalmas rájuk nézve életterük - semmilyen mérget, káros anyagot nem raktároznak! A fa inkább belepusztul, de a jövőt, a termését nem szennyezi, annak minden lehetőséget megad, ha kell az élete árán is... Mondhatjuk tehát: ez a fa valóban rászolgált nevére.

Manapság a szelídséget másképpen értelmezik. Aki szelíd, az visszahúzódó, az "tutyi-mutyi", a modern kihívásoknak megfelelni nem tudó ember. Szelídséggel ugyanis nem lehet versenytárgyalást nyerni, szelídséggel nem lehet felülmaradni a hétköznapok kemény, nemegyszer irgalmatlan egzisztenciaharcában. Az, hogy akarjuk-e ezt a ránkkényszerített "modern" életstílust, egyszer sem kérdezték meg tőlünk, mindezt pedig mi, szelíd állampolgárok, lételemi adottságnak vesszük, s ha igazságtalannak is véljük olykor a játékszabályokat, igyekszünk a rosszból is kihozni a jót - legalábbis szeretnénk...

A "megéri/nem éri meg" mindennapos haszonelvűsége aztán el is homályosítja a szemünket. Nem vesszük észre, hogy életünk véges, elsiklunk afelett, hogy felelősséget kell hordoznunk nemcsak életünk horizontjáig, de az azon túliakért is, hiszen a jövő itt formálódik a mi életünkben, s ha a mában nem vetjük el a "magot", az gyermekeinknek unokáinknak nem terem majd semmiféle gyümölcsöt. Lásd: A nagy csinnadrattával beharangozott koppenhágai "CO2-konferecia" is meghozta a várható eredményeit, vagyis a sok beszédből már megint csak félmegoldások születtek: tettek is a Földünkért, meg nem is...

Az édesanya nem mondhatja, kihordom a gyermekemet - meg nem is, az orvos sem mondhatja megműtöm a beteget, meg nem is... A politikus-megoldás persze mindig más, mint amit az emberek akarnak. Vezetőink miért nem látják be, hogy a felemás megoldás nem megoldás! Gyanítom, hogy istentelenségük miatt...

Isten nem soha nem csicsergő válaszokat ajánl, hanem megoldásokat. Ha minden ember testvérnek látná és fogadná el egymást, ha egy családként népesítenénk be Földünket, akkor mindenki jót akarna a másiknak. De nem így van, ezért vannak ilyen felemás(vicces?) világi megoldások, mint Barack Obama Béke-Nobel-díja: Nem valamiért jutalmazták szegényt, hanem "előre" kapta meg (Hmm???), miközben megmagyarázza a világnak, hogy sajnos békeidőben is háborúzni kell, ha az élet úgy hozza... Nos, Istennek nem ez a logikája, Ő alapvetően más valóság. Számára a háborúval megszerzett béke nem béke, mert tudja, hogy az ilyen béke soha nem hozza el a lélek békéjét teremtményeinek. Mi tehát a megoldás? Nem mi, hanem ki: egyedül az Isten... Személyes sorsunk békességes megoldását Evangélikus Énekeskönyvünk 385. énekének 2. versszaka igen szépen így fogalmazza meg: "Szelíd szemed, Úr Jézus, Tekintsen rám, ha roskadok; Adjon békét, bocsánatot Szelíd szemed, Úr Jézus!"

Szeretetünk...

A mai nap imádsága:

Uram! Szeress, hogy én is szerethessek! Ámen



Tudom, hogy van benned állhatatosság, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet.
Jel 2,3-4

A Jelenések könyve a legnehezebben magyarázható újszövetségi irat, s a legnagyobb írásmagyarzók is csak "óvatosan" nyúlnak hozzá... következésképp: ez az a könyv, amihez az elmúlt kétzezer év folyamán a legtöbb kommentár íródott. Talán éppen azért, mert véges létünkben az ismeretlen jövőből - amit alig sejthetünk meg néhányévtizedes földi futásunk alatt - szeretnénk valami biztosat megtudni. Jóllehet ez a szakasz az efezusi gyülekezetnek van címezve, személyreszabottan is üzenet-értéke van, hiszen a közösség egyénekből áll össze.

Ha önmagunkról van szó, szinte gondolkodás nélkül merjük magunkról állítani: a jószándék megvan bennünk, csak nem mindig alakulnak úgy a dolgaink, ahogyan mi is, meg a JóIsten is szeretné... Ezért küzdünk, ezért viselünk terhet a héköznapok életfonnyasztó sivatagában. Oázistól oázisig élünk, s közben reménykedünk. Igyekszünk nem megfáradni - bár a kísértés óriási, hogy abbahagyjuk, hogy feladjuk. De aztán valahogyan - a kegyelem révén is - továbbmegyünk. Talán meg is elégedhet velünk az Isten, hiszen mi is csak ritkán panaszkodunk neki. Ő viszont másképp gondolkodik - ezért is Isten. Panasza van ellenünk - nincs kivétel egy sem: "Nincs meg benned az első szeretet!"

Hát még ez is? De mi az az első szeretet? Az, ami mindent megelőz. Azaz nem a mi megfogyatkozó szeretetünk, hanem az Isten teremtő, hordozó, változatlan szeretete. Nemcsak ebben kell élnünk, hanem ebből kell(ene) élnünk. Miért? Mert ez rendezi viszonyainkat emberekhez s tárgyakhoz, s ez képes emelni minket emberségünkben.

Több fényért az emberek között...

A mai nap imádsága:

Uram! Fénytelenségbe menekülő gyermekeiden könyörülj! Segíts meg mindannyiunkat, hogy észrevegyük életünkben hatalmadat, s engedelmeskedjünk szereteted hívásának! Ámen



"...fölötted ott ragyog az ÚR, dicsősége meglátszik rajtad."
Ézs 60,2
Az Isten hatalma nyilvánvaló... az Egyházban! A világban mindig áttételes, mert szabad akaratunk van. Az Isten hangjának engedelmeskedő Noét kinevették és Jézust hátbaverték, leköpték, ugyanígy sokan ma is így tesznek: az ember nem változott semmit. "Magától" nem is tud. Ha változik, az mindig Isten munkája.

Ha Isten hatalma közvetett, akkor dicsősége is áttételes. A nyiló virág csodájában Istent felfedezni nem mindenki számára "természetes", van, aki a természet véletlenszerűségből kifejlődött nagyszerűségét imádja. Akkor mit jelent mégis ez, "fölötted ott ragyog az ÚR?"

Elsősorban azt, hogy nem alattad, hanem fölötted. Ha lefelé nézel, a ragyogás soha nem nyilvánvaló, mert a Fény nem alattad van, hanem fölötted. Aki az anyagvilágba gabalyodik, azt az anyag lehúzza, s nem a fény vezérli, hanem a félhomály. Ugyanakkor a fény ragyogása fölöttünk nem attól függ, hogy mi felnézünk rá vagy sem. Az Isten dicsősége akkor is dicsőség, ha mi nem veszünk róla tudomást! Ha rácsodálkozunk, ettől még nem lesz az nagyobb vagy "fényesebb". Sokan mégis "subickolják" az Isten dicsőségét a világban vagy a világot sározzák, hogy jobban fényeskedjék az Isten dicsősége... Istennek sem egyikre, sem másikra nincs szüksége. Csak az embernek van szüksége az Istenre, mert az ember ember. Istenteremtette ember. Azaz emberségét csak akkor tudja igazán megélni, ha Teremtőjére rátalál. Az ember léte ugyanis Istenbe "ágyazott", ez a természetes "közege." Ha máshol, másképpen akarja megélni önmagát, akkor természetellenes környezetbe téved. A természetellenes pedig pusztít, de a természetes az mindig növel, nevel, emel.