2017. október 15., vasárnap

Légy elégedett, hagyd abba a „majd amikor” gondolkodást


„Ha pedig Isten valakinek gazdagságot és kincseket is adott, és megengedte neki, hogy azt élvezze, kivegye belőle a részét, és örüljön fáradozása eredményének: ez Isten ajándéka.” (Prédikátor 5:18.)


Úgy tanulsz meg elégedettnek lenni, ha abba hagyod, a „majd amikor” gondolkodást.

„Amikor majd én…, akkor boldog leszek.”
„Amikor lesz …, akkor boldog leszek.”
(Töltsd ki az üres részeket)

Azért esünk ilyen csapdákba, mert kis időkre vagyunk csak elégedettek, nem pedig hosszú távon. Jön valaki, vagy valami és lecsapolja az elégedettségünket.

A Biblia azt tanítja, hogy a boldogság nem onnét jön, amit Te akarsz. A boldogság az, amikor boldog vagy azzal, amid van. Nézd azokat a dolgokat, amiket Isten adott neked!

Sajnos, sokszor arra figyelünk, hogy mi az amink nincsen, és elfelejtjük azt a sok csodás dolgot – nem mindig fizikai áldásokat, de legalább olyan fontosakat, mint például a családunk, barátaink.

Az elégedettség kulcsa, hogy eldöntöd: boldog leszel most rögtön azzal a rengeteg dologgal, amit Isten már neked adott. Mire vársz még, mi fog majd boldoggá tenni?




Légy elégedett: Hagyd abba, hogy másokhoz hasonlítod magad

"Végezd jól a saját munkád, akkor lesz valamid, amire büszke lehetsz, de ne hasonlítsd magad másokhoz!" (Galata 6:4 - CEV fordítás)

A Biblia azt mondja, hogy sosem kellene az anyagi helyzetedet másokhoz hasonlítanod. Ez egy olyan dolog, amely aláássa a képességedet, hogy hálás legyél Istennek azért, amit kaptál tőle. Elégedetlenséghez vezet, mert mindig találsz olyan embereket, akik látszólag jobb helyzetben vannak nálad.

Pál bolondságnak nevezi az ilyen összehasonlításokat: "Mindezekben az összehasonlításokban, beskatulyázásokban, versengésekben teljesen célt tévesztenek." (2.Korinthus 10:12 - Msg fordítás) Az egyetlen ok, amiért Isten olyan hatalmasan használta Pált, hogy ő visszautasította a másokkal való hasonlítgatásokat, hogy ezek ne térítsék el a céljaitól.

A Biblia azt tanítja: "Végezd jól a saját munkád, akkor lesz valamid, amire büszke lehetsz, de ne hasonlítsd magad másokhoz!" (Galata 6:4 - CEV fordítás)

Kérd Istent, mutassa meg azokat a területeket, ahol másokhoz hasonlítgatod megad. Kérd Istent, hogy bocsássa meg a bűneidet, és fordítsa szívedet az elégedettség és a hála irányába.


Tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért


„Mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.” (1János 3:16 MBT)



Miközben egy áldozatkész szolgálatra hív el bennünket, Isten nem kéri tőlünk, hogy bármivel is többet tegyünk annál, mint amit Jézus tett, aki áldozatként jött, hogy eltörölje bűneinket és helyreállítsa elrontott kapcsolatunkat Istennel … ha Isten így szeretett bennünket, mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.

Ahogyan Rick Warren általában tanítja, minden hívőnek ismerős a János 3:16, „Úgy szerette Isten a világot…” meg kell, hogy ismerjük az 1 János 3:16-ot is „ez az, ahogyan nekünk ismernünk és gyakorolnunk kellene a szeretetet: Krisztus az életét áldozta értünk. Ezért aztán nekünk is áldozatkész életet kell élnünk hívőtársainkért és nem csupán saját dolgainkra kell törekednünk.” (MSG alapján)

A lényeg tulajdonképpen az, hogy a szolgálat nem választható el az áldozathozataltól.

Egy folyamatosan érésben levő hívő ember életének el kell mozdulnia a kis áldozatoktól az áldozatra való készségnek addig a szintjéig, amikor ha kell, bármit vagy akár mindent készek vagyunk megtenni azért, hogy segítsünk másoknak növekedni a hívő életükben.

A költő király, Dávid, megértette ezt, és nem akart olyan áldozatot bemutatni Istennek, ami neki semmibe sem került volna:

De a király ezt felelte Araunának: Így nem! Csak áron veszem meg tőled, mert nem akarok ingyen kapott áldozatot bemutatni Istenemnek, az ÚRnak. Megvette tehát Dávid azt a szérűt és a marhákat ötven ezüst sekelért. (2Sám 24:24 MBT)

Kifizetni valaminek az árát a szolgálatban messze túlmutat a pénzügyi dolgokon. Jelentheti azt is, hogy fel kell adnunk az álmainkat, elvárásainkat, hírnevünket, nyugdíjazásunkat vagy bármit, amit csak Isten kér annak fejében, hogy mások életét szeretettel gazdagabbá tegyük.

Mi sokat nyerhettünk abból, hogy az előttünk élő hívők meglátták, hogy a szolgálat szerves része az áldozathozatal. Most itt az idő számunkra is, hogy ugyanezt megtegyük másokért, úgy élve, mint Dávid király, aki egészen haláláig szolgált az ő nemzedéke felé.

Mert miután Dávid a maga nemzedékében, az Isten akarata szerint szolgált, meghalt, és eltemették atyái mellé (ApCsel.13:36 MBT)

Beszéljünk róla:

* Hogyan tudsz úgy szolgálni, hogy az maradandó nyomot hagyjon a hívők következő generációja számára?
* Milyen áldozattal jár ez a szolgálat a Te részedről?
Tervezés lépésről-lépésre



Adja meg szíved vágyát, teljesítse minden tervedet!

(Zsoltárok 20:5)



A sikeres emberek készek áldozatot hozni, és időt fordítani a felkészülésre, amit a sikertelen emberek nem készek megtenni.

Előző nap házi feladatot adtam. Leírtad, mik akadályoznak a céljaid elérésében? Remélem, igen. Szükséges azonosítanod az akadályaidat ahhoz, hogy lépésről-lépésre megtervezhesd a legyőzésüket. Ez a hatodik lépés a sorban, hogy eljuss oda, ahol lenni akarsz.

1. lépés – Határozd meg a jelenlegi helyzetedet!
2. lépés – Konkrétan határozd meg mit akarsz!
3. lépés – Keresd Isten ígéretét!
4. lépés – Kérd Istent, hogy segítsen neked!
5. lépés – Azonosítsd be a korlátaidat!
6. lépés – Készíts tervet lépésről-lépésre!

1.Mózes 24:12-14-ben láthatjuk, hogy Eliézer, Ábrahám szolgája, egyszerű, de jól átgondolt tervet készített arra, hogyan találja meg Izsák feleségét. Urának tevéi közül tizet vitt magával, ízelítőül megpakolva őket Ábrahám vagyonának legjavából. Elutazott Náhór városába, és a városon kívül megpihentette a tevéket egy kútnál.

Aztán így imádkozott Eliézer: „Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Adj eredményt még ma, és mutasd meg hűségedet az én uram, Ábrahám iránt! Ideállok a forrás mellé, amikor a városbeli leányok kijönnek vizet meríteni. Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak: Nyújtsd ide a korsódat, hadd igyam! - ő pedig azt mondja: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom - akkor őt rendelted szolgádnak, Izsáknak, és ebből tudom meg, hogy megmutattad hűségedet uram iránt!” (1.Mózes 24:12-14)

Ez nagy dolog volt, mert a tevék rengeteget isznak. Azt jelentette, hogy a lánynak 20, 30, talán 40 vödör vizet is fel kellett húznia. Ez komoly elkötelezettséget kíván. Eliézer pedig éppen ilyen lányt keresett – egy lányt, aki kedves, nagylelkű, szolgálatkész szívű, aki kész segíteni azon, aki szükségben van, aki kész többet megtenni, mint amit elvárnak tőle.

És tudod, a terv működött! Egy Rebeka nevű lány inni adott Eliézernek, és a tevéit is megitatta.

Amikor tervet készítesz, hogy legyőzd az akadályokat és elérd a céljaidat, tégy fel magadnak két kérdést:

1. Hogyan szándékozom elérni, ha már tudom, hogy mi a célom?
2. Mennyi idő kell ehhez?

A második kérdés fogja meghatározni a programodat, a határidőidet, az időbeosztásodat. Ez fog segíteni, hogy végiggondold a tevékenységeid menetét.

Most lehet, hogy azt gondolod, „Rick, ez rengeteg munka, ez sok időt vesz igénybe.” Igazad van, ehhez idő kell. Ezért nincs az amerikaiak (és a magyarok)* 95%-ának írott terve. Egy friss Harward tanulmány kimutatta, hogy az amerikaiak csupán 5%-ának van írott terve, és ezek közül legtöbben az ország legmagasabb jövedelmű emberei között vannak. Ez azért van így, mert a sikeres emberek készek áldozatot hozni, és időt fordítani a felkészülésre, amit a sikertelen emberek nem készek megtenni.

Vagy hagyod, hogy sodorjon az élet, vagy kaphatsz vezetést az életedre azáltal, hogy időt szánsz annak a végiggondolására, hogy Isten hol akar téged látni. Érdemes a jövődért erőfeszítéseket tenni? Igen, teljes mértékben!
Bűn..

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy legyen bűnlátásom, s add hogy élni tudjak a nekem rendelt kegyelmi időmmel! Ámen

    

A bűn nem fog uralkodni rajtatok...
Róm 6,14a

Merész kijelentésekben soha nem szűkölködik Pál apostol, de a tisztán/tisztábban látás miatt mindenek előtt azt kell megvizsgálni: Mi is a bűn valójában? Bűnnek tartjuk ugyanis nem csak a rossz megcselekvését, de a jónak az elmulasztását is, így aztán "nincs igaz egy sem, aki ne vétkezett volna", hiszen ki meri azt állítani, hogy soha, de soha nem mulasztott el semmit? Annyi bizonyos, hogy a bűnt nem csak relativizálta/átkeretezte az ember az elmúlt évszázadokban, de arra is kimondta, hogy bűn - élen az (nagy)egyházi vezetőkkel -, ami nem volt az... Így aztán elterjedt az tévhit is az egyházra néha odafigyelő köznépben, hogy bűn maga a szexualitás is. Aki egyszer mégis erkölcs/morál-történettel foglalkozna, bizony nem egyszer csavargatná a fejét - gondoljunk csak a viktoriánus korszakra!

De mi is a bűn valójában? A bűn-fogalom általában úgy él az emberek tudatában, hogy bűn az, ami törvénybe ütköző; illetve bűn az, ami lelepleződik, és így büntethető. A bűn "megoldása" tehát a büntetés. Persze ez is az evilági felfogás szerint. Ha azonban minden bűnnek a büntetés lenne a kompenzálója, akkor az egész emberiség folyamatosan börtönben ülne... Hiszen, ha szigorúan vesszük, akkor minden nap bűnöket követünk el, de ezeket a dolgokat hibáknak, vétkeknek, mulasztásoknak fogjuk fel - talán azért is, hogy könnyebben számoljunk el lelkiismeretünkkel.

A bűnnek azonban van más megoldása is, a megbánás. Ha az ember olyan dolgot követ el, ami erkölcsileg helytelen, de megbánja azt, és megpróbálja jóvátenni, megpróbál megszabadulni bűnétől, akkor a büntetés "elhagyható". Sokan vélik úgy, hogy a múlt sokkal erkölcsösebb volt, azonban a jelen totálisan romlott. Tény, hogy sokkal több negatív információ éri el az átlagembert manapság, mint 80-100 évvel ezelőtt, s tény az is, hogy a bűn megjelenési formáiban - már csak a technológiai fejlődés okán is - rendkívül változatos, de azért ne feledjük, hogy volt nekünk egy véráztatta, két világháborúval is megvert huszadik századunk!

A bűn nem más, mint Istentől elválasztó állapot. Hiány-helyzet, melynek az egyedüli megoldása, hogy megszűnjön a "hiány". Hiába mondogatja valaki azt, hogy nem vagyok éhes, ha korog a gyomra, azaz hiába erősködik valaki, hogy megnyugodott sorsában, valójában békességet csak akkor nyerünk, ha életünket "isteni távlatokba" helyezzük. Azért isteni, mert halálon túlmutató, hiszen a halál számnkra végső, létünk lényegét érintő kérdés, s ki az, akit közömbösen hagyna a saját halála?

Mi tehát a megoldás? Lehetek-e bűntelen, ebben a bűnökkel terhelt világban? Ha bűntelen nem is leszek soha, bűn-kerülő életet élhetek. Ezt hívják kegyelmi, krisztusi életvezetésnek. Különleges állapot ez, mert ebben megváltozik az ember viszonya felebarátaihoz és tárgyakhoz, ugyanakkor naponta észreveszi, hogy a szeretet kicsiny gyertyafénye képes a bűn sötétségének hatalmát "csodásan" szertefoszlatni...


Igazság...

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy törvényed jóságát felfedezhessem, s azt életem mindennapjaiba kegyelmed csodája révén beleszőhessem! Ámen


Jézus Krisztus mondja: "Amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből..."
Mt 5,18a

A zsidó-keresztény világkép szerint a világnak egyszer vége lesz, hiszen, aminek van kezdete, annak vége is van. Látásunk szerint az egész teremtettséget a törvény, az Isten rendje hívta létre és tartja fenn. A világmindenség dolgainak alakulása tehát nem az ember törvény-felfogásától függ, hanem az Isten által a világba "belekódolt" törvényszerűségektől. Ez igaz a makro- és mikro-kozmoszban egyaránt.

Sőt, igaz a lélek világában is. Hiába relativizálja az ember az örök erkölcsi értékeket, azok örökérvényűek maradnak. Az arany bármilyen mocsokban is fekszik évezredeken át, mindvégig arany marad. A hűség, az áldozat, az adott szó hitele minden generáció életében ugyanolyan súllyal bír, az más kérdés, hogy ezt mennyire veszik figyelembe. Úgy látszik, korunk nyomorult gyász-slágerének igaza van - még ha más összefüggésben is: "Csak a jók mennek el..." Ugyanis általában azok áldozzák fel magukat a jóért, akiknek szaporodniuk kellene, ehelyett többnyire a hitványa marad életben, s csak kevesen látják be közülük, hogy életüknek milyen ára van, azért mások milyen nagy áldozatot hoztak...

Az ember tehát nem képes kibújni az Isten törvénye alól. Kijátsza ugyan a jogot, arculköpi az igazságot, sőt belerondít a teremtettségbe is... de attól, hogy valaki tud néhány rövid vírust írni, ami működésképtelenné teszi az egész számítógépet, még nem tud otthon házilag sem processzorokat előállítani, és teljes szoftvereket sem képes írni. Hiába tudunk már foszforeszkáló békát, hatlábú csirkét, s hasonlóan "hasznos" dolgokat laboratóriumban "gyártani", az örök élet elixírje, s az élet titka nem a mi kezünkben van. A kígyó hazugsága "Olyanok lesztek mint az Isten!" - sosem válik igazsággá.

Isten törvénye, ami az egész világmindenséget összetartja az Ő mindeneket átfogó szeretete. Isten szeret, ezért kaptuk az életünket mi is. Elfogadni életünk gyorsan pergő képkockái mögött a Világ Világosságát csak úgy lehet, ha elhisszük: azért látjuk létünk árnyékát, mert Ő a Fény, ami örökké világít.


Imádkozás...

A mai nap imádsága:
Istenem! Erősítsd lelkemet, hogy akaratod szerint, boldogan és hasznosan éljek! Ámen

Arról is mondott nekik példázatot Jézus, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk.
Lk 8,1

Kétféleképpen lehet az imádságról írni: kívülállóként vagy úgy, hogy az ember maga is gyakorló imádkozó... Életem jelentős szakaszában - 14 és 18 év között, ezt biztonsággal mondhatom mert emlékszem rá -, nem imádkoztam. Egy kicsit se... Valamikor érettségi előtt egy-két nappal kezdtem el mondogatni a Miatyánkot, nemcsak a közeledő megméretetés miatt, hanem szüleimért, akik egy motorbaleset következtében mindketten kórházban feküdtek. (Mindkettőjüket műtötték is, édesapám a balesetből fakadó szövődménybe halt bele néhány évvel később, alig hatvanévesen...)

Magam tapasztalatából, no meg a világba is kitekintve látom, hogy imádság nélkül is tud élni az ember... A vallásszociológiai felmérések szerint azonban az emberek 95%-a - a maga módján ugyan -, de vallásos érzületűnek tartja magát. A "nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja"-típusú "vallásos" embertől az ultra-kegyesig igen széles a skála. Az bizonyos, hogy imádkozó élet nélkül is kívánja az ember a szakrális pillanatokat, szeretne ünnepelni, de az ünnep igazi méltóságát, "horizonton-túliságát" azonban mindig és mindenkor az Abszolútum, azaz az Isten adja. Létünk értelme ugyanis a létünkön kívülálló megismerésére való törekvésünk.

Aki nem törekszik az imádságra - azaz nem ütközteti gondolatait/elképzeléseit/ tapasztalásaiból fakadó érzéseit a valósággal -, az él ugyan ebben a világban, de lelkileg halott. A világ ún. tudományos megismerése soha nem képes azt a teljességet nyújtani, amit az imádkozó élet biztosíthat. Az előbbi ugyanis úgy általában, tőlem függetlenül, az egyetemesség, az objektivitás és a filozófiai megközelítés igényével bír, míg a személyes hit, melyben Én vagyok a legfontosabb, az én életemben a teljességet (a nekem rendelt sorsszerűt, a kegyelemből nekem jutottat) nyújtja. Aki nem rettent meg soha egyetlen pillanatra sem kicsinységétől, a nevetséges, jobb esetben 70-80éves nyúlfarknyi kis életének porszem-voltától, az nem értheti meg, mit keres, mit akar az imádkozó ember...

Ahogyan minden ember másként néz ki, más szokásokkal bír, másképpen beszél és másképpen gondolkodik, ugyanúgy másképpen is imádkozik. Az imádkozásban soha nem a forma, a mennyiség számít, hanem a "minőség". Őszinte vagy sem, s az Egyhez (vagy Három-Egyhez) szól vagy csak úgy magában zeng, zsong-bong... Ahol egy irányba, az Isten irányába néznek, ott egység uralkodik. Nem a formában, az intenzitásban, hanem a tartalomban...

S miért kell szüntelenül imádkoznunk? ...Hogy ne felejtsük el: istenképű embernek teremtett minket meg a JóIsten, hogy szeretetből, szeretet által a Szeretetnek éljünk...


Lelki egyensúly...

A mai nap imádsága:
Istenem! Sok minden bosszant ebben a világban, de legtöbbször mégis azért szomorodom el, mert szeretném ugyan jót megvalósítani életemben, de mégsem sikerül... Kihez fordulhatnék Uram,ha nem Tehozzád? Könyörülj rajtam, légy velem Ámen.



A haragos ember viszályt szít, az indulatos ember sok bűnt követ el. Megalázza kevélysége az embert, az alázatos lelkűt pedig tisztelet övezi... Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az ÚRban bízik, az oltalmat talál.
Példabeszédek 29,22-23 és 25

Seneca szerint a harag ?rövid ideig tartó őrület, annak testi és lelki jeleivel? akiket pedig hatalmába kerít a tartós harag mint szenvedély, azokon ?a pillanatnyi őrültség tartós jeleit? láthatjuk. A harag olyan, mint a hegyen épült város - nem rejthető el, mindezen felül az indulatos ember gondolkodása teljességgel "abnormális". Nem lehet szót érteni vele, hiszen nem a tények érdeklik, pontosítva: az ilyen ember a valóságot a zabolátlan érzelmein keresztül látja... Számára nem létezik objektivitás - ezért is mondják, hogy a harag rossz tanácsadó, hiszen olyat "ajánl", aminek nincs érvényessége.

A haragos ember tehát nem tudja érzelmi impulzusait kontrollálni, s ez kihat egész gondolkodásmódjára. Az "önszabályozás" az "önkontroll" jézusi terminológiával az "alázat" isteni erény, melyek ellenében a bűnök munkálkodnak. Az indulatos ember lelkében a kiváltó ok leggyakrabban az irigység, a féltékenység. Mára az orvostudomány meglehetősen jól feltérképezte a harag belső szervekre, ideg- és hormonrendszerre gyakorolt hatását. A harag nyomán izomfeszülés, pupillatágulat, belső szervek remegése, a vérkeringés fokozódása lép fel, a tartósan fennálló harag pedig megváltoztatja az immunrendszer működését is. Kimutatták továbbá, hogy a megbocsátási készség a testi-lelki egészség megőrzésének egyik védőfaktora.

A megbocsátásra képtelenek lelkileg bebetonozva ragaszkodnak gyűlöletük tárgyához még akkor is, amikor annak vélt vagy valós kiváltója esetleg rég halott. Azáltal hogy a múltat konzerválják, a belső ártó folyamat tovább tart bennük, egyre torzítja érzelmeiket, gondolataikat, és belső tüneteik is jelentkeznek. A meg nem bocsátók olyan tünetképzési mechanizmusba kerülnek, amiből egyedül soha többé nem tudnak kikecmeregni. Nem véletlenül mondja a kínai bölcsesség: ?A bosszúálló ember jobb, ha azzal kezdi, hogy rögtön két sírt ás, az egyiket saját magának.?

Sok életvezetési bölcsességet ismert a régmúlt korok embere is, összefoglaló értékrendjében mindenek alapja az Isten volt... Manapság Istenre hivatkozni korszerűtlennek tűnik, de aki el akarja kerülni az élet nagy gödreit, s nem akar nagyot csalódni az emberekben, az jobban teszi mégis, ha az ÚRban bízik. Az emberi közösségben ugyan lehetséges az egyedüllét fájdalmát feledtetni, de oltalmat találni, magányt oldani csakis az Isten tud...

Részvét...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy kegyelmed révén mindig az életet szolgáljam, embertársaim javára, lelkem üdvösségére! Ámen

  

"Mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!"... "Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni..." Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok."
Mt 27,40c; 42-43

Ritka pillanatai a történelemnek, amikor a legyőző irgalmas a legyőzöttel szemben... Ahogy fejlődött a civilizáció úgy kötöttek egyre igazságtalanabb békeszerződéseket - lásd a trianonit! A zsidó vezetők, a szellemi elit, a népért "felelősséget érzők és hordozók" rettenetesen örülnek - végre sikerült egy 'veszélyes elemet' kikapcsolni, a rontást hirdető názáreti tévtanítót - igaz koncepciós perben, de kit érdekel ez, ha nép biztonságáról van szó, így működött ez mindig, s működik azóta is... Lásd a mi 56-os megtorló pereinket! A szelíd, gyógyító vándortanító tehát haláltusáját vívja - ami különösen kéjes örömre ad okot ellenségeinek. Ha minimális részvét lett volna bennük (még az idegen Poncius Pilátusban is volt!), akkor félrevonultak volna, nyugtázva: 'Történjen, aminek történnie kell!'... Mégsem ez történt. A keresztrefeszítés látványosságában önigazságot kereső, hangulatfokozó "beszólásaikkal" örök példáit adták a részvétnélküliségnek. Mentségükre mondhatnánk, ők csak a názáreti ács fiát látták az Isten Fiában - a részvét azonban még neki is, mint embernek, kijárt volna...

Jézus haláltusája óta eltelt majd kétezer esztendő, de az ember nem sokat változott, azaz nem újdonság az ember részvétnélkülisége, olykor irgalmatlansága sem. Mai kemény egzisztenciális küzdelemben az efajta létforma mindennapi valóság. Demonstálni kell az erőt - akkor is, ha nincs! Így működik a világ, ha ők úgy, akkor én meg így... Nincs is ezzel semmi gond, csak akkor ne áhítozzuk a világbékét, a globális, eufórikus egymásratalálást!

Isten azonban milliárdéves univerzumában/multiverzumában(?) nem változtatja máról holnapra - mégha közben el is telt kétezer esztendő - a "játékszabályokat". Azaz ma is - ha (túl)élni akarunk -, akkor közösségben kell gondolkodnunk. Belegondultunk-e már abba, hogy nincs felemelőbb közösség-élmény az úrvacsoránál! Úgy tudunk egy közösség lenni az Isten szeretetében, hogy nincs, sőt nem is kell hogy legyen egy közös ellenség(kép?), akit végre legyőztünk... Újra-rátalálás ez arra az egységre, amit rég elveszített az ember, valahol civilizációja hajnalán a bábeli időkben.

Jézus nem szállt le a keresztről... túlságosan meseszerű lett volna. Jézus meghalt a kereszten. Ahogyan valóságosan élt, valóságosan meg is halt... ezért tették arimátiai József sírkamrájába. Azért, hogy az Isten-halál abszurditásának botránya tökéletes legyen, hagyta magát az Isten megsemmisíteni... De az Élet nem az emberé, hanem az Istené! Ez a mi keresztény tudásunk, felismerésünk. Ezért az Élet mindig győzedelmeskedik a halál felett. A halál, az elmúlás ugyanis teremtményi, az élet pedig isteni tulajdonság. Ébben ezért az élet értéke csak az Isten halálában és feltámadásában válhat nyilvánvalóvá...

Légy elégedett: Hagyd abba, hogy másokhoz hasonlítod magad
"Végezd jól a saját munkád, akkor lesz valamid, amire büszke lehetsz, de ne hasonlítsd magad másokhoz!" (Galata 6:4 - CEV fordítás)

A Biblia azt mondja, hogy sosem kellene az anyagi helyzetedet másokhoz hasonlítanod. Ez egy olyan dolog, amely aláássa a képességedet, hogy hálás legyél Istennek azért, amit kaptál tőle. Elégedetlenséghez vezet, mert mindig találsz olyan embereket, akik látszólag jobb helyzetben vannak nálad.

Pál bolondságnak nevezi az ilyen összehasonlításokat: "Mindezekben az összehasonlításokban, beskatulyázásokban, versengésekben teljesen célt tévesztenek." (2.Korinthus 10:12 - Msg fordítás) Az egyetlen ok, amiért Isten olyan hatalmasan használta Pált, hogy ő visszautasította a másokkal való hasonlítgatásokat, hogy ezek ne térítsék el a céljaitól.

A Biblia azt tanítja: "Végezd jól a saját munkád, akkor lesz valamid, amire büszke lehetsz, de ne hasonlítsd magad másokhoz!" (Galata 6:4 - CEV fordítás)

Kérd Istent, mutassa meg azokat a területeket, ahol másokhoz hasonlítgatod megad. Kérd Istent, hogy bocsássa meg a bűneidet, és fordítsa szívedet az elégedettség és a hála irányába.

Tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért

„Mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.” (1János 3:16 MBT)



Miközben egy áldozatkész szolgálatra hív el bennünket, Isten nem kéri tőlünk, hogy bármivel is többet tegyünk annál, mint amit Jézus tett, aki áldozatként jött, hogy eltörölje bűneinket és helyreállítsa elrontott kapcsolatunkat Istennel … ha Isten így szeretett bennünket, mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.

Ahogyan Rick Warren általában tanítja, minden hívőnek ismerős a János 3:16, „Úgy szerette Isten a világot…” meg kell, hogy ismerjük az 1 János 3:16-ot is „ez az, ahogyan nekünk ismernünk és gyakorolnunk kellene a szeretetet: Krisztus az életét áldozta értünk. Ezért aztán nekünk is áldozatkész életet kell élnünk hívőtársainkért és nem csupán saját dolgainkra kell törekednünk.” (MSG alapján)

A lényeg tulajdonképpen az, hogy a szolgálat nem választható el az áldozathozataltól.

Egy folyamatosan érésben levő hívő ember életének el kell mozdulnia a kis áldozatoktól az áldozatra való készségnek addig a szintjéig, amikor ha kell, bármit vagy akár mindent készek vagyunk megtenni azért, hogy segítsünk másoknak növekedni a hívő életükben.

A költő király, Dávid, megértette ezt, és nem akart olyan áldozatot bemutatni Istennek, ami neki semmibe sem került volna:

De a király ezt felelte Araunának: Így nem! Csak áron veszem meg tőled, mert nem akarok ingyen kapott áldozatot bemutatni Istenemnek, az ÚRnak. Megvette tehát Dávid azt a szérűt és a marhákat ötven ezüst sekelért. (2Sám 24:24 MBT)

Kifizetni valaminek az árát a szolgálatban messze túlmutat a pénzügyi dolgokon. Jelentheti azt is, hogy fel kell adnunk az álmainkat, elvárásainkat, hírnevünket, nyugdíjazásunkat vagy bármit, amit csak Isten kér annak fejében, hogy mások életét szeretettel gazdagabbá tegyük.

Mi sokat nyerhettünk abból, hogy az előttünk élő hívők meglátták, hogy a szolgálat szerves része az áldozathozatal. Most itt az idő számunkra is, hogy ugyanezt megtegyük másokért, úgy élve, mint Dávid király, aki egészen haláláig szolgált az ő nemzedéke felé.

Mert miután Dávid a maga nemzedékében, az Isten akarata szerint szolgált, meghalt, és eltemették atyái mellé (ApCsel.13:36 MBT)

Beszéljünk róla:

* Hogyan tudsz úgy szolgálni, hogy az maradandó nyomot hagyjon a hívők következő generációja számára?
* Milyen áldozattal jár ez a szolgálat a Te részedről?


Tervezés lépésről-lépésre




Adja meg szíved vágyát, teljesítse minden tervedet!
(Zsoltárok 20:5)



A sikeres emberek készek áldozatot hozni, és időt fordítani a felkészülésre, amit a sikertelen emberek nem készek megtenni.

Előző nap házi feladatot adtam. Leírtad, mik akadályoznak a céljaid elérésében? Remélem, igen. Szükséges azonosítanod az akadályaidat ahhoz, hogy lépésről-lépésre megtervezhesd a legyőzésüket. Ez a hatodik lépés a sorban, hogy eljuss oda, ahol lenni akarsz.

1. lépés – Határozd meg a jelenlegi helyzetedet!
2. lépés – Konkrétan határozd meg mit akarsz!
3. lépés – Keresd Isten ígéretét!
4. lépés – Kérd Istent, hogy segítsen neked!
5. lépés – Azonosítsd be a korlátaidat!
6. lépés – Készíts tervet lépésről-lépésre!

1.Mózes 24:12-14-ben láthatjuk, hogy Eliézer, Ábrahám szolgája, egyszerű, de jól átgondolt tervet készített arra, hogyan találja meg Izsák feleségét. Urának tevéi közül tizet vitt magával, ízelítőül megpakolva őket Ábrahám vagyonának legjavából. Elutazott Náhór városába, és a városon kívül megpihentette a tevéket egy kútnál.

Aztán így imádkozott Eliézer: „Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Adj eredményt még ma, és mutasd meg hűségedet az én uram, Ábrahám iránt! Ideállok a forrás mellé, amikor a városbeli leányok kijönnek vizet meríteni. Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak: Nyújtsd ide a korsódat, hadd igyam! - ő pedig azt mondja: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom - akkor őt rendelted szolgádnak, Izsáknak, és ebből tudom meg, hogy megmutattad hűségedet uram iránt!” (1.Mózes 24:12-14)

Ez nagy dolog volt, mert a tevék rengeteget isznak. Azt jelentette, hogy a lánynak 20, 30, talán 40 vödör vizet is fel kellett húznia. Ez komoly elkötelezettséget kíván. Eliézer pedig éppen ilyen lányt keresett – egy lányt, aki kedves, nagylelkű, szolgálatkész szívű, aki kész segíteni azon, aki szükségben van, aki kész többet megtenni, mint amit elvárnak tőle.

És tudod, a terv működött! Egy Rebeka nevű lány inni adott Eliézernek, és a tevéit is megitatta.

Amikor tervet készítesz, hogy legyőzd az akadályokat és elérd a céljaidat, tégy fel magadnak két kérdést:

1. Hogyan szándékozom elérni, ha már tudom, hogy mi a célom?
2. Mennyi idő kell ehhez?

A második kérdés fogja meghatározni a programodat, a határidőidet, az időbeosztásodat. Ez fog segíteni, hogy végiggondold a tevékenységeid menetét.

Most lehet, hogy azt gondolod, „Rick, ez rengeteg munka, ez sok időt vesz igénybe.” Igazad van, ehhez idő kell. Ezért nincs az amerikaiak (és a magyarok)* 95%-ának írott terve. Egy friss Harward tanulmány kimutatta, hogy az amerikaiak csupán 5%-ának van írott terve, és ezek közül legtöbben az ország legmagasabb jövedelmű emberei között vannak. Ez azért van így, mert a sikeres emberek készek áldozatot hozni, és időt fordítani a felkészülésre, amit a sikertelen emberek nem készek megtenni.

Vagy hagyod, hogy sodorjon az élet, vagy kaphatsz vezetést az életedre azáltal, hogy időt szánsz annak a végiggondolására, hogy Isten hol akar téged látni. Érdemes a jövődért erőfeszítéseket tenni? Igen, teljes mértékben!
Úgy tanulsz meg elégedettnek lenni, ha abba hagyod, a „majd amikor” gondolkodást.

„Amikor majd én…, akkor boldog leszek.”
„Amikor lesz …, akkor boldog leszek.”
(Töltsd ki az üres részeket)

Azért esünk ilyen csapdákba, mert kis időkre vagyunk csak elégedettek, nem pedig hosszú távon. Jön valaki, vagy valami és lecsapolja az elégedettségünket.

A Biblia azt tanítja, hogy a boldogság nem onnét jön, amit Te akarsz. A boldogság az, amikor boldog vagy azzal, amid van. Nézd azokat a dolgokat, amiket Isten adott neked!

Sajnos, sokszor arra figyelünk, hogy mi az amink nincsen, és elfelejtjük azt a sok csodás dolgot – nem mindig fizikai áldásokat, de legalább olyan fontosakat, mint például a családunk, barátaink.

Az elégedettség kulcsa, hogy eldöntöd: boldog leszel most rögtön azzal a rengeteg dologgal, amit Isten már neked adott. Mire vársz még, mi fog majd boldoggá tenni?