Adj nekik még egy esélyt!
ÁLLVA MARADNI, MIKOR KÖRÜLÖTTÜNK MINDEN ÖSSZEOMLIK
„…Márk… hasznomra van a szolgálatban.” (2Timóteus 4:11)
Pál, aki százszázalékos elkötelezettséget követelt meg önmagától, és munkatársaitól is, haragudott Márkra, amikor szabadságot akart kivenni, hogy hazamenjen egy időre családjához. Később azonban, amikor újra átgondolta a dolgot, adott neki még egy esélyt, ezt mondva: „… hasznomra van a szolgálatban.” Isten meglátja a lehetőséget az emberekben hiányosságaik ellenére is – nekünk is meg kellene látnunk! Ha hiszünk bennük és bátorítjuk őket, akkor előre tudnak lépni a veszteség rovatból a nyereség rovatba. Sok évvel ezelőtt egy skóciai iparvárosban egy fiatal hölgy összeszedett egy csapat utcagyereket, hogy Isten Igéjét tanítsa nekik. A gyülekezet lelkésze, mindegyiküknek vett egy új öltözet ruhát, hogy ezzel is bátorítsa őket arra, hogy továbbra is járjanak a bibliaórákra. Néhány héttel később azonban Bob, a legkevésbé ígéretes fiú nem jött többé. Amikor a tanítónő elkezdte keresni, piszkos és tépett ruhában talált rá. A lelkész ismét új ruhákat vásárolt neki, és újra hívta a gyülekezetbe. Néhány héttel később a fiú ismét kimaradt a vasárnapi iskolából. A tanítónő megbotránkozva le akart mondani róla, de a lelkész azt mondta: „Veszek neki még egy rend ruhát, ha megígéri, hogy mostantól rendszeresen fog járni.” Bob megígérte. Be is tartotta ígéretét, hűségesen járt a vasárnapi iskolába, átadta életét Krisztusnak, és végül lelkésznek tanult. Az a kedvét vesztett, szánalmas megjelenésű, rongyos lógós utcagyerek Robert Morrison volt, Kína nagy misszionáriusa, aki a Bibliát kínaira fordította, megnyitva ezzel a mennyek országát az ott élő milliók számára.
Te kiről készülsz lemondani? Ne tedd! Adj neki és Istennek még egy esélyt!
Pál, aki százszázalékos elkötelezettséget követelt meg önmagától, és munkatársaitól is, haragudott Márkra, amikor szabadságot akart kivenni, hogy hazamenjen egy időre családjához. Később azonban, amikor újra átgondolta a dolgot, adott neki még egy esélyt, ezt mondva: „… hasznomra van a szolgálatban.” Isten meglátja a lehetőséget az emberekben hiányosságaik ellenére is – nekünk is meg kellene látnunk! Ha hiszünk bennük és bátorítjuk őket, akkor előre tudnak lépni a veszteség rovatból a nyereség rovatba. Sok évvel ezelőtt egy skóciai iparvárosban egy fiatal hölgy összeszedett egy csapat utcagyereket, hogy Isten Igéjét tanítsa nekik. A gyülekezet lelkésze, mindegyiküknek vett egy új öltözet ruhát, hogy ezzel is bátorítsa őket arra, hogy továbbra is járjanak a bibliaórákra. Néhány héttel később azonban Bob, a legkevésbé ígéretes fiú nem jött többé. Amikor a tanítónő elkezdte keresni, piszkos és tépett ruhában talált rá. A lelkész ismét új ruhákat vásárolt neki, és újra hívta a gyülekezetbe. Néhány héttel később a fiú ismét kimaradt a vasárnapi iskolából. A tanítónő megbotránkozva le akart mondani róla, de a lelkész azt mondta: „Veszek neki még egy rend ruhát, ha megígéri, hogy mostantól rendszeresen fog járni.” Bob megígérte. Be is tartotta ígéretét, hűségesen járt a vasárnapi iskolába, átadta életét Krisztusnak, és végül lelkésznek tanult. Az a kedvét vesztett, szánalmas megjelenésű, rongyos lógós utcagyerek Robert Morrison volt, Kína nagy misszionáriusa, aki a Bibliát kínaira fordította, megnyitva ezzel a mennyek országát az ott élő milliók számára.
Te kiről készülsz lemondani? Ne tedd! Adj neki és Istennek még egy esélyt!
ÁLLVA MARADNI, MIKOR KÖRÜLÖTTÜNK MINDEN ÖSSZEOMLIK
„Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!" (1Korinthus 10:12)
A Sátán szertejár, hogy kísértsen, csapdába ejtsen és elbuktasson. Az egyik kedvenc hazugsága az, hogy úgysem eshetsz el. Az önérzetedre próbál hatni: „Te összeszedett vagy lelkileg; erősebb vagy annál, semhogy elesnél. A gyengébb emberek nem tudnák ezt kezelni, de te igen." Ez a hazugság arra szolgál, hogy túlzottan magabiztossá tegyen, hogy arra indítson, amit Jeremiás így fogalmaz meg aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul szíve" (Jeremiás 17:5). Arra tervezte, hogy alábbhagyjon a figyelmed, gyengüljön az elővigyázatosságod, így sebezhetővé válj cselszövéseivel szemben. Ne játssz a kezére! Légy bölcs: „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság" (Példabeszédek 16:18). Élj imádságban! Erősítsd magad Isten Igéjével! A Sátán másik kedvenc hazugsága, hogy úgysem tudsz megállni. Ez a mélyen benned lévő méltatlanság és alkalmatlanság érzésére és félelmedre hivatkozik. Azt suttogja: „Nézd csak meg az eddigi utadat! Hasonlítsd össze a gyülekezetedben lévő rendes emberekével! Te nem vagy méltó arra, hogy keresztyénnek nevezzenek. Add fel!" A Sátán el akar terelni attól, „...aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel" (Júdás 24). Azt akarja, hogy negatívumaidra összpontosíts, hűtlen barátaidra gondolj, vagy nagy lelki emberekre, akik elbuktak, és aztán azt mondja, ha nekik sem sikerült, akkor neked semmi esélyed. Hibáid listáját újra meg újra feleleveníti, hogy elcsüggesszen. Ne dőlj be neki! A Sátán „..hazug, és a hazugság atyja" (János 8:44). Ha hiszel neki, az áldozatává válsz. Ne hagyd, hogy a büszkeség vagy épp az alkalmatlanság érzése legyőzzön!
Az igazság az, hogy az állva maradás nem szükségszerű, de lehetséges! Abban a pillanatban, hogy odaszánod életed Jézusnak, hadba lépsz a Sátán ellen. Vele szembeszállni azt jeleni, hogy fegyverzetet kell viselned. „Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben... hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok" (Efezus 6:11,13). A háború sebesülésekkel jár; ugyanannyira komolyan kell venned, mint amennyire az ellenség komolyan rászánta magát, mert a Biblia azt mondja, hogy „ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el" (1Péter 5:8). Légy résen, de ne ess pánikba! „Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el" (Zsoltárok 91:7). A harcban vannak, akik megállnak, vannak, akik elesnek. Az a különbség, hogy akik megállnak, azok az Urat tartják oltalmuknak, a Felségest hajlékuknak (Id. Zsoltárok 91:9), míg azok, akik elesnek, testi erőre támaszkodnak (Id. Jeremiás 17:5). Egy másik igazság az, hogy az elesés nem mindig megelőzhető, de mindig leküzdhető! Nem csak a gyengék és erőtlenek esnek el. A Sátán haditerve mindenki ellen irányul, az igazak és a nem igazak ellen, a legsebezhetőbbek és a legkevésbé sebezhetőek ellen egyaránt - a magas rangú tisztek ellen is. „Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel..." (Példabeszédek 24:16). Nos, ha az igaz is ilyen gyakran elesik, mire számíthat mindenki más? A háborúban senki sem kap garanciát arra, hogy sértetlen marad a harcban. De „Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja." (Zsoltárok 37:23-24). Ne a gyengékre vagy a harcképtelen hadirokkantakra összpontosíts, hanem Krisztusra, aki mindenre ad erőt!
A Sátán szertejár, hogy kísértsen, csapdába ejtsen és elbuktasson. Az egyik kedvenc hazugsága az, hogy úgysem eshetsz el. Az önérzetedre próbál hatni: „Te összeszedett vagy lelkileg; erősebb vagy annál, semhogy elesnél. A gyengébb emberek nem tudnák ezt kezelni, de te igen." Ez a hazugság arra szolgál, hogy túlzottan magabiztossá tegyen, hogy arra indítson, amit Jeremiás így fogalmaz meg aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul szíve" (Jeremiás 17:5). Arra tervezte, hogy alábbhagyjon a figyelmed, gyengüljön az elővigyázatosságod, így sebezhetővé válj cselszövéseivel szemben. Ne játssz a kezére! Légy bölcs: „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság" (Példabeszédek 16:18). Élj imádságban! Erősítsd magad Isten Igéjével! A Sátán másik kedvenc hazugsága, hogy úgysem tudsz megállni. Ez a mélyen benned lévő méltatlanság és alkalmatlanság érzésére és félelmedre hivatkozik. Azt suttogja: „Nézd csak meg az eddigi utadat! Hasonlítsd össze a gyülekezetedben lévő rendes emberekével! Te nem vagy méltó arra, hogy keresztyénnek nevezzenek. Add fel!" A Sátán el akar terelni attól, „...aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel" (Júdás 24). Azt akarja, hogy negatívumaidra összpontosíts, hűtlen barátaidra gondolj, vagy nagy lelki emberekre, akik elbuktak, és aztán azt mondja, ha nekik sem sikerült, akkor neked semmi esélyed. Hibáid listáját újra meg újra feleleveníti, hogy elcsüggesszen. Ne dőlj be neki! A Sátán „..hazug, és a hazugság atyja" (János 8:44). Ha hiszel neki, az áldozatává válsz. Ne hagyd, hogy a büszkeség vagy épp az alkalmatlanság érzése legyőzzön!
Az igazság az, hogy az állva maradás nem szükségszerű, de lehetséges! Abban a pillanatban, hogy odaszánod életed Jézusnak, hadba lépsz a Sátán ellen. Vele szembeszállni azt jeleni, hogy fegyverzetet kell viselned. „Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben... hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok" (Efezus 6:11,13). A háború sebesülésekkel jár; ugyanannyira komolyan kell venned, mint amennyire az ellenség komolyan rászánta magát, mert a Biblia azt mondja, hogy „ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el" (1Péter 5:8). Légy résen, de ne ess pánikba! „Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el" (Zsoltárok 91:7). A harcban vannak, akik megállnak, vannak, akik elesnek. Az a különbség, hogy akik megállnak, azok az Urat tartják oltalmuknak, a Felségest hajlékuknak (Id. Zsoltárok 91:9), míg azok, akik elesnek, testi erőre támaszkodnak (Id. Jeremiás 17:5). Egy másik igazság az, hogy az elesés nem mindig megelőzhető, de mindig leküzdhető! Nem csak a gyengék és erőtlenek esnek el. A Sátán haditerve mindenki ellen irányul, az igazak és a nem igazak ellen, a legsebezhetőbbek és a legkevésbé sebezhetőek ellen egyaránt - a magas rangú tisztek ellen is. „Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel..." (Példabeszédek 24:16). Nos, ha az igaz is ilyen gyakran elesik, mire számíthat mindenki más? A háborúban senki sem kap garanciát arra, hogy sértetlen marad a harcban. De „Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja." (Zsoltárok 37:23-24). Ne a gyengékre vagy a harcképtelen hadirokkantakra összpontosíts, hanem Krisztusra, aki mindenre ad erőt!
Csodálatos kegyelem
„Nekem… adatott az a kegyelem, hogy… hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát.” (Efézus 3:8)
Amikor John 11 éves volt, az édesapja, aki tengerész volt, a fiút a Brit Haditengerészethez íratta be. De Johnból hiányzott a fegyelem. Bár letartóztatták dezertálásért, lefokozták és megkorbácsolták, ő gúnyolódott felettesein és csúfolta a legénység keresztény tagjait. Egy éjszaka arra ébredt, hogy a kabinjába víz ömlik; a hajó oldala beszakadt. Ilyen mértékű sérülés általában percek alatt elsüllyeszti a hajót, de mivel olyan rakományuk volt, ami fennmaradt a vízen, ez adott nekik némi időt. John hallotta, hogy egy másik tengerész így kiált: „Mindannyian el vagyunk veszve!”, és lepergett előtte az egész élete. Ebben a pillanatban megbánta bűneit, és átadta szívét Krisztusnak. Ezt az imát könnyen elfelejthette volna, ugyanis a hajó nem süllyedt el azon az éjszakán. Ő azonban emlékezett rá még jóval azután is, hogy otthagyta a tengerészetet – hogy lelkész és költő legyen. Pál azt mondja: „Őbenne van… bűneink bocsánata… kegyelme gazdagságából” (Efézus 1:7). John Newton Pállal együtt elmondhatta: „Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy… hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát”.
Kis történetek nagy történeteket mondanak el, és a nagy történet itt az a himnusz, amit Newton írt, elmondva benne megtérését Krisztushoz. Bizonyára már te is énekelted néhányszor. „Az Úr irgalma végtelen, Ezt folyton érzem én; Habár nincs semmi érdemem, Ő mégis hord kezén. Sok itt a bűn és küzdelem, Az orkán zúgva dúl, De minden vészben, tengeren Megtart, megvéd az Úr.” (Az „Amazing Grace” kezdetű ismert angol keresztyén ének magyar műfordítása. – ford.) Az a kegyelem, mely megmentett minket, felfoghatatlan. Soha nem fogjuk megérteni. Ezért mondja az ének utolsó versszaka ezt: „Amikor már tízezer éve ott leszünk, fényesen ragyogva, mint a Nap; nem lesz kevesebb napunk arra, hogy Isten dicséretét énekeljük, mint amikor elkezdtük.”
Amikor John 11 éves volt, az édesapja, aki tengerész volt, a fiút a Brit Haditengerészethez íratta be. De Johnból hiányzott a fegyelem. Bár letartóztatták dezertálásért, lefokozták és megkorbácsolták, ő gúnyolódott felettesein és csúfolta a legénység keresztény tagjait. Egy éjszaka arra ébredt, hogy a kabinjába víz ömlik; a hajó oldala beszakadt. Ilyen mértékű sérülés általában percek alatt elsüllyeszti a hajót, de mivel olyan rakományuk volt, ami fennmaradt a vízen, ez adott nekik némi időt. John hallotta, hogy egy másik tengerész így kiált: „Mindannyian el vagyunk veszve!”, és lepergett előtte az egész élete. Ebben a pillanatban megbánta bűneit, és átadta szívét Krisztusnak. Ezt az imát könnyen elfelejthette volna, ugyanis a hajó nem süllyedt el azon az éjszakán. Ő azonban emlékezett rá még jóval azután is, hogy otthagyta a tengerészetet – hogy lelkész és költő legyen. Pál azt mondja: „Őbenne van… bűneink bocsánata… kegyelme gazdagságából” (Efézus 1:7). John Newton Pállal együtt elmondhatta: „Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy… hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát”.
Kis történetek nagy történeteket mondanak el, és a nagy történet itt az a himnusz, amit Newton írt, elmondva benne megtérését Krisztushoz. Bizonyára már te is énekelted néhányszor. „Az Úr irgalma végtelen, Ezt folyton érzem én; Habár nincs semmi érdemem, Ő mégis hord kezén. Sok itt a bűn és küzdelem, Az orkán zúgva dúl, De minden vészben, tengeren Megtart, megvéd az Úr.” (Az „Amazing Grace” kezdetű ismert angol keresztyén ének magyar műfordítása. – ford.) Az a kegyelem, mely megmentett minket, felfoghatatlan. Soha nem fogjuk megérteni. Ezért mondja az ének utolsó versszaka ezt: „Amikor már tízezer éve ott leszünk, fényesen ragyogva, mint a Nap; nem lesz kevesebb napunk arra, hogy Isten dicséretét énekeljük, mint amikor elkezdtük.”
Ne aggódj tovább miatta!
„Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:22)
Amikor az aggodalom kopogtat az ajtódon, állítsd meg a küszöbön, és ne engedd bejönni, különben beköltözik, és befészkeli magát. „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Péter 5:7). Isten törődik azokkal a dolgokkal, amelyek aggasztanak, és nem hagyják nyugodni gondolataidat. Sokkal jobban törődik velük, mint te magad. Egyetlen gyötrő, fájdalmas, nyugtalanító, idegőrlő, vérnyomás-emelő gondolat sem kerüli el a figyelmét. Mivel „személyes érdekeltsége” vagy, éjjel-nappal figyel rád. Mi minősül aggodalomnak? Bármi, ami megrabolja az örömödet, amin nem tudsz változtatni, amiért nem te vagy a felelős, bármi, amit nem tudsz az irányításod alá vonni, ami kínoz, ami ébren tart, amikor aludnod kellene. Mindezeket a dolgokat át kellene helyezned az aggodalomlistádról az imalistádra. A Biblia azt mondja: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6-7). Add át szép sorban minden egyes aggodalmadat Istennek! Minél többször gyakorlod ezt, annál érdekesebbé válik számodra az Istennel való járás. Csodálkozni fogsz azon, hogy milyen könnyedén elbánik a rád zúdult dolgokkal. Emlékeztesd magad arra, hogy Isten képes kezelni mindezt, szívesen is vállalja, csak arra vár, hogy átadd neki. „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” Azok élnek gondtalanul, akik terheiket újra és újra az Úrra vetik, amíg ez annyira természetessé nem válik számukra, mint a lélegzetvétel!
Amikor az aggodalom kopogtat az ajtódon, állítsd meg a küszöbön, és ne engedd bejönni, különben beköltözik, és befészkeli magát. „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Péter 5:7). Isten törődik azokkal a dolgokkal, amelyek aggasztanak, és nem hagyják nyugodni gondolataidat. Sokkal jobban törődik velük, mint te magad. Egyetlen gyötrő, fájdalmas, nyugtalanító, idegőrlő, vérnyomás-emelő gondolat sem kerüli el a figyelmét. Mivel „személyes érdekeltsége” vagy, éjjel-nappal figyel rád. Mi minősül aggodalomnak? Bármi, ami megrabolja az örömödet, amin nem tudsz változtatni, amiért nem te vagy a felelős, bármi, amit nem tudsz az irányításod alá vonni, ami kínoz, ami ébren tart, amikor aludnod kellene. Mindezeket a dolgokat át kellene helyezned az aggodalomlistádról az imalistádra. A Biblia azt mondja: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6-7). Add át szép sorban minden egyes aggodalmadat Istennek! Minél többször gyakorlod ezt, annál érdekesebbé válik számodra az Istennel való járás. Csodálkozni fogsz azon, hogy milyen könnyedén elbánik a rád zúdult dolgokkal. Emlékeztesd magad arra, hogy Isten képes kezelni mindezt, szívesen is vállalja, csak arra vár, hogy átadd neki. „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” Azok élnek gondtalanul, akik terheiket újra és újra az Úrra vetik, amíg ez annyira természetessé nem válik számukra, mint a lélegzetvétel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése