2017. január 25., szerda

A jellem fontossága


„…akik igazan élnek, azokat kedveli.” (Példabeszédek 12:22)

George Jones pályafutását boltossegédként kezdte egy zöldségkereskedésben, és hamarosan jó hírnévre tett szert figyelemreméltó munkaerkölcse miatt. A jelleme volt az, amit az emberek észrevettek George-ban. Példája volt ennek az alapelvnek: „Utálja az Úr a hazug ajkat, de akik igazan élnek, azokat kedveli” (Példabeszédek 12:22). George jellemessége felkeltette Henry J. Raymond, a híres újságíró figyelmét. Barátok lettek, és együtt elindították a New York Timest. Évekkel később, amikor az újság keresztes hadjáratot indított Boss Tweed* ellen, Jonesnak felajánlottak 500 000 fontnyi kenőpénzt – ez akkoriban hatalmas összeg volt. Csak annyit kellett volna tennie, hogy nyugdíjba vonul, és Európába költözik. „Egész hátralévő életében úgy élhet, mint egy herceg” – mondta az ajánlatot tevő gengszter. „Igen” – felelte Jones – „és minden nap hitvány gazembernek tartanám magam”.

A költő így írt: „Együtt kell élnem magammal, ezért mindent rendben akarok tudni. Azt akarom, hogy minden nap képes legyek a saját szemembe nézni. Nem akarom, hogy úgy kelljen látnom a lemenő napot, hogy gyűlölöm magam mindazért, amit tettem. Nem akarok piszkos titkokat őrizni magamról, és nem akarom azzal áltatni magam, hogy úgysem fogja tudni senki, miféle ember vagyok valójában.” Semmi sem fontosabb, mint a jellemed. Nem számít, hogy milyen gazdag vagy milyen sikeres leszel, ha elveszted a becsületed, mindent elveszítesz. És még egy gondolat: ha mindig a helyes dolgot teszed, soha nem kell aggódnod amiatt, hogy eszedbe jut valami, amit tettél!

*William Magear Tweed (1823-1878) New York állam egyik legbefolyásosabb politikus-üzletembere volt, erre utal ragadványneve, a „Boss” Tweed is (boss = főnök). Hatalmas összegeket sikkasztott az adófizetők pénzéből, ezért börtönbüntetésre ítélték.

Aggódsz a pénz miatt?

„…Istened, az Úr ad neked erőt a gazdagság megszerzésére…” (5Mózes 8:18)
Az a történet, melyben Illést hollók táplálták, megtanít minket arra, hogy Isten nehéz gazdasági helyzetben is gondoskodni tud rólunk (ld. 1Királyok 17:1-7). József története arra tanít, hogy ha Isten tervét követjük, mindig meglesz minden, amire szükségünk van ahhoz, hogy túljussunk a nehéz időkön (ld. 1Mózes 41:37-57). Az anyagias társadalom egyik legnagyobb veszélye, hogy úgy érezzük, bizonyos dolgokra „jogosultak” vagyunk, még akkor is, ha igazából nem engedhetjük meg magunknak. Ahhoz, hogy legyőzzük az anyagiak miatti aggodalmat, fegyelmet kell gyakorolnunk pénzügyeinkben. Isten nem áldja meg a felelőtlenséget. Nem teheted meg, hogy adósságba vered magad, aztán imádkozol, hogy Isten húzzon ki belőle. Néha megteszi, de ha nem tanulsz hibáidból, akkor újra és újra ismételni fogod őket. Az Egyesült Államokbeli Atlanta egyik népszerű rádióműsorát Clark Howard vezeti. Minden műsorát ezzel a mondattal kezdi: „Költs kevesebbet, takaríts meg többet, és vigyázz, hogy meg ne lopjanak!” Arra utal ezzel, hogy a bankok uzsorakamatot számolnak fel a hitelekre, és arra figyelmezteti az embereket, hogy csak annyit költsenek, amennyit valóban megengedhetnek maguknak. „De én hozzá vagyok szokva egyfajta életformához” – mondod. Hát szokj le róla!
Ha nyugalmat akarsz, tanuld meg az elégedettség művészetét! Az elégedettség azt jelenti, hogy már nincsenek törekvéseid? Nem. Csupán azt, hogy hajlandó vagy várni vágyaid beteljesedésére, azt élvezed, amid van addig, míg eljutsz oda, amit szeretnél. Azt jelenti, hogy megtanulsz úgy élni, ahogy azt az ige mondja: „Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Filippi 4:12-13).



„Én, az Úr, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik…” (Ézsaiás 48:17)
A legjobb módszer arra, hogy legyőzzük a pénz miatti aggodalmunkat az, ha bízunk Istenben, aki betölti minden szükségünket. Azt mondod: „Ez szép, de mit tud Isten az én üzletemről?” Többet, mint gondolnád! Ő az egész világ vezérigazgatója. A sikeres üzletvezetésről senki sem tud többet nála. Ő teremtette a világegyetemet olyan tökéletes rendben, hogy ha egy csillag az engedélye nélkül letérne akár csak két fokkal is a pályájáról, az egész univerzum megsemmisülne a kozmikus káoszban. Ám ha meg kell mozdítania egy csillagot, akkor meg tudja tenni ezt is, mint ahogy megtette a napkeleti bölcsekért az első karácsonykor. A Wall Street-i tőzsde tanulhatna tőle egy s mást. Íme egy kis rész az önéletrajzából: „Én, az Úr, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.” Ha nyereségesebb szeretnél lenni, társulj Istennel! Azt jelenti ez, hogy simán otthon maradhatsz vagy elmehetsz pecázni, Isten pedig majd fizeti a jelzáloghiteledet? Nem, Isten nem jutalmazza a lustaságot és eredménytelenséget. Egyszer egy lelkipásztor megállt, hogy megcsodálja egyik gyülekezeti tagja kertjét. „Hát nem csodálatos Isten munkája?” – kérdezte. A gyülekezeti tag egy pillanatig gondolkodott, majd ezt mondta: „Igen, de látnia kellett volna, milyen volt, mikor Isten egyedül csinálta!” Értsd meg: 1) Fel kell kelned, és dolgoznod kell. 2) Döntéseid előtt tanácskoznod kell Istennel. 3) Tisztelned kell Istent tizededdel és adományaiddal (ld. Malakiás 3:8-12). 4) Ha megtetted a tőled telhető legtöbbet, bíznod kell Istenben, hogy ő megteszi a többit.

KRISZTUS MEG TUD SZABADÍTANI!

„Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk…” (Jeremiás siralmai 5:21)
Bármilyen szokásnak, amit nem tudsz, vagy nem akarsz megtörni, hatalma van fölötted, és meg tud törni téged. Azzal küzdesz, hogy nem tudod az étvágyadat kordában tartani? Vagy kényszert érzel, hogy pillanatnyi örömöt szerezz magadnak, ami miatt aztán napokig bánkódsz? Rövid ideig megtartóztatod magad, de aztán hosszú időre behódolsz, majd legyőzöttnek és kárhozottnak érzed magad? Krisztus meg tud szabadítani! A Biblia azt mondja: „A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyít mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek…” (ApCsel 10:38).
Nem az tesz tönkre, amin keresztülmész az életben, hanem az, amihez folyton visszatérsz! Belefáradtál már abba, hogy ezt mondod „Nem fogok ránézni, nem fogok hallgatni rá, nem fogom megtenni”, csak azért, hogy aztán újra és újra a régi minta szerint cselekedj? Íme egy imádság számodra, egy ima, amire Isten válaszolni fog: „Téríts meg, Uram, és én megtérek!” Kérd Istent, hogy fordítsa vissza szívedet Hozzá, mert az igazság az, hogy erre magadtól nem vagy képes! Azt mondod: „De már a barátaim is lemondtak rólam”. Isten nem, ő soha nem fog lemondani rólad. A zsoltáros ezt írta: „Sokan mondják rólam: Nem segít rajt Isten! De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. Hangosan kiáltok az Úrhoz, és ő meghallgat…” (Zsoltárok 3:3-4). Krisztus meg tud szabadítani, hát térj ma hozzá!


KÜLDETÉSED VAN!

„Menjetek el! íme, elküldelek titeket..." (Lukács 10:3)


Jézus ezekkel a szavakkal indította tanítványait küldetésükre: „Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben ne is köszöntsetek senkit" (Lukács 10:4). Figyelj meg három dolgot, amit hangsúlyozott: 1) „Ne vigyetek erszényt" - ne vásárolj össze min­dent! Isten megáldja azokat, akik ezt mondják: „Minden fillért, ami több, mint amennyi szük­ségeim betöltésére elég, a Te céljaidra fogok felhasználni". Képzeld el, milyen lesz Krisztus ítélőszéke előtt állni, ha gazdagságodat nem fektetted be, küldetésedet nem teljesítetted, és nem érted el, akiket tudtál volna Krisztus számára. Vajon mit mondhatsz akkor ment­ségedre? 2) „Ne vigyetek... tarisznyát" - semmi fölösleges csomag! Isten Igéje ezt mondja: „...tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és áll­hatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát" (Zsidók 12:1). Bármi, ami képes felkelte­ni érdeklődésedet, befolyásolni tud, és bármi, ami tartósan leköti figyelmedet, uralni tud. Sátán retteg attól, hogy teljesíted megbízatásod, ezért harcolnod kell azért, hogy figyelmedet ne tudja elterelni. 3) „Ne is köszöntsetek senkit útközben" - ne pazarold az időt! Kérdőjelezz meg minden kapcsolatot, amely nem járul hozzá rendeltetésedhez. Pál ebben a dologban nagyon is egyértelműen fogalmazott: „...Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levélbeni intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot..." (2Thesszalonika 3:14). Az idő már nagyon későre jár, és a szükség túl nagy. A régi időkben Amerika egyes földműveléssel foglalkozó államaiban az iskolák aratás idején néhány hétre bezártak, és mindenkinek ott kellett lennie, hogy segítsen begyűjteni a termést. Miért? Mert a várakozás ilyenkor azt jelenti, hogy már el is késtél!


Légy hálás a munkádért!

„Mindenért hálát adjatok…” (1Thesszalonika 5:18)


Olyan könnyű a jelenlegi beosztásod miatt panaszkodni, legyen az éjszakás műszak a szupermarket pénztárában, vagy vezérigazgatói állás egy nagyvállalatnál, anélkül, hogy értékelnéd azt, ahogy odáig jutottál. Hol lennénk olyan anyák nélkül, akik mosást vállaltak, hogy a gyermekeik zongoraórákra járhassanak, vagy olyan apák nélkül, akik másodállásban dolgoztak, hogy gyermekeik különórákat vehessenek? Mielőtt tovább mennél, állj meg, és adj hálát mindazért, amivel mások hozzájárultak az életed alakulásához!

Azt mondod: „De mostanában nem is alakulnak valami jól a dolgaim”. Lehet, de amikor Józsefet eladták a testvérei rabszolgának, akkor elképzelni sem tudta volna, hogy Isten a testvérei rossz szándékát a visszájára fordítja, és őt kormányzóvá teszi, hogy megmentse a népet. A Biblia egyik történetet a másik után jegyzi fel, ahol a nehézségek előrejutáshoz, és a veszteségek nyereséghez vezettek. Egy mesteri terv van kibontakozóban az életedben. Légy bölcs, vidd magaddal a leckéket, amiket már megtanultál, az Isten által neked szánt jövőbe! Ha jönnek a bajok, vigasztaljon a tudat, hogy Isten irányítja a dolgokat. Lehet, hogy a gonosz szítja a tüzet, amiben most vagy, de abban biztos lehetsz, hogy Isten keze ott van a termosztáton!

Jób története arra tanít, hogy a gonosznak engedélyt kell kapnia ahhoz, hogy megtámadhasson minket. Ha pedig Isten megengedte a támadást, biztos, hogy győzelmet tervezett számunkra. Nem engedne minket olyan csatába, amiben nem tudnánk győzni! Isten olyan gondosan válogatott embereket keres, akiket nehéz helyzetekbe küldhet, hogy Ő megdicsőüljön. Ő mindent „javunkra munkál” (ld. Róma 8:28), tehát ne rémülj meg! Csak tartsd nyitva a szemed, és figyeld, mire készül Isten!
Bölcsesség...

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy tiszteljelek Téged, s megtaláljam Tebenned életem értelmét, s felszabadultan szolgálhassalak embertársaim javára! Ámen


Csak az ÚR ad bölcsességet,
szájából ismeret és értelem származik.
Péld 2,6

Az élet drága, hogy mennyire, azt akkor tapasztaljuk, amikor elveszni látszik vagy már el is veszítettük... Volt idő, amikor a bolond ember azt gondolta, mindent megtehet következmények nélkül, mert a Föld sebei, ha lassan is, de úgyis begyógyulnak... Nos, a huszadik század második felében már kiderült: nem így van! Földünk rendkívül érzékeny, s bizony az ember oktalanságával maradandó károsodásokat okozott és okoz ma is: atombomba, vegyszerek, erdőirtás - hogy csak a legfontosabbakat említsük.

A modern felvilágosult ember a JóIstent elküldte/elzavarta a manók, tündérek, mesevilágába, s sorsának irányítását maga vette kézbe! Elméleteinek léggömbjei egymásután pukkannak ki, modernitást hirdető szlogenjeire rácáfolnak a mindennapok. Az elmúlt 40-50 évben elhitte az ember, hogy modernitáshoz elég azonosulni az aktuális "színes vízzel", mely szinte félisteni erővel ruház fel, s garantája a sikert, a boldogságot... hogy mit garantál, azt azok tudják, akik páncélszekrényben őrzik siker-italaik titkát - nekik biztos profitot, akik pedig megisszák, azoknak egészségkárosodást biztosít... A fiatalt - aki élettapasztalat híján még elhiszi, hogy sebezhetetlen -, könnyű meggyőzni, hogy az élet értelme a száguldás, a szüntelen mozgásban/történésben-levés, s azt is elhiszi, hogy működik az élet a JóIsten nélkül is... Csak amikor elmúlik fiatalsága, s rádöbben, hogy az idő kerekét nem tudja visszaforgatni, akkor döntik depresszióba a tények: egyik pillanatról a másikra nem tud megfelelni az elvárásoknak, mert lehet, hogy a testét edzette, de a lelkét nem...

Ki a bölcs? Aki megsejti már fiatalon is, hogy az élet első felében azért kell a Teremtőre gondolni, mert az élet második felében - s azt senki nem tudja hol a határ a két fél között - az istenadta lelkiismeretünk megszólal, s számonkéri az első felében megcselekedett ill. meg nem cselekedett dolgokat. Bölcs az, aki tudja, hogy egész élete "életminősége" attól függ, hogy valóságként beengedi az életébe Istent vagy sem...


Céljaink...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy kezedből tudjam venni a belátható, s a távlatos célokat is. Te adj erőt feladataim megoldásához, hogy kiteljesedhessek életemben - a Te túláradó kegyelmed szerint! Ámen
    

Pál apostol írja: Szeretném ugyanis, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy. A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni. A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől.
1 Kor 7,7-10

Ha mindenki követte volna Saul-Pál ajánlását - azaz mellőzte volna a házasságot -, akkor hamar kihalt volna a kereszténység, ugyanakkor azt sem állíthatjuk, hogy az élet kizárólagos értelme csakis a "párban levés" lenne. Az élet értékét maga a létezés adja, minőségét pedig az, hogy ki mennyire képes az adott körülmények között megélni emberi méltóságát.

Nem volt olyan kor, melyben a szexualitás ne játszott volna fontos szerepet. Amikor az önmegtartóztatás volt az életideál akkor is, csak akkor úgy vélték, hogy a legdrágábbért (az üdvösség) a legtöbbet kell odaadni. Lemondani a szexualitásról gyakorlatilag lehetetlen, alárendelni Istennek viszont lehetséges. Ezt nevezi a pszichológia tudománya szublimációnak, amikor is a nemi ösztönökből fakadó erőket a társadalmilag elfogadott, nem szexuális célok felé tereli valaki. Ez azonban nem csak egyszerűen elhatározás kérdése, ez karizma, azaz kegyelmi ajándék. A jó hír, hogy ezt azért kérni lehet a JóIstentől. Ha nem így lenne, akkor fájdalmas veszteségeinket nem is tudnánk elhordozni...

Pál azt mondja: "jobb házasságban élni, mint égni". A szexualitást kifordító mai világunkban sokan a házasságban elégnek, s aztán úgy vélik azon kívül van az "Élet". Érdekes módon a házasságok akkor bomlanak fel, amikor megszűnik valamilyen közös cél - felépült a ház, megvan a "kocsi is, meg a kicsi is" -, de kiderül, hogy a jóléten és a reprodukciós program megélésén kívül azért többre is vágyódik az ember. Ilyenkor a cél megszűnése vagy a cél megvalósíthatatlansága - s ezért az arról való lemondás - életvezetési válságba, krízisbe, akár depresszióba is kergetheti, bizony még a hívő embert is. Ilyenkor nyúlnak sokan "pótszerek", többnyire az alkohol után... Míg a férfiak ötvenéves korukig igen gyakran kételkednek magukban, vajon jól élik-e az életüket, de ötven fölött már többnyire megelégednek azzal, amit elértek; a nők az "ötödik iksz" vonzáskörzetében ill. afölött - mostanában talán hamarabb is(!) -, kezdenek el kételkedni abban, vajon jól csinálták-e azt, amit eladdig csináltak...

Élménytársdalmunkban sokan gondolják úgy, ha nem élnek világi, felfokozott életritmust, akkor lemaradnak valamiről. S, aki lemarad, az vesztes, az lúzer, az jobban teszi, ha magának sem bocsát meg... Az élet azonban több, mint a történésekben való részvétel! Az élet célját nem a megélés (az élmény), hanem a megismerés adja. Ez pedig a felismeréssel kezdődik: Isten a "mozgatórugója" mindennek... S mivel Ő a Végső Ok, a Kezdet, ezért nem lehet más, több és nagyobb Cél sem, mint Ő maga! A hívő ember ezért Őt keresi, Őt szolgálja, soha nem egyedül, hanem mindig közösségben - egyszer kicsiben és/vagy nagyban, máskor családiban és/vagy gyülekezetiben, ez szinte mintegy -, a fontos, hogy közösségben, mert ahol ketten hárman az Istent keresik, onnan az Isten sincs messzire...



Evangélium...

A mai nap imádsága:
URam! Evangéliumod titkát ismertesd meg velem, hogy Általad tudjam örömmel szolgálni embertársaimat! Ámen



Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az,
minden hívőnek üdvösségére,
Róma 1,16a

Az evangéliumon tényleg nincs mit szégyenleni, az azt hirdető keresztények miatt azonban van pironkodnivalónk bőven! Saul-Pál "missziója" - s újtestámentumi munkásságának "túlsúlya", hiszen a 27 irat közel felét ő írta - adta meg azt az alaphangot, mely evangélium-értelmezés Jézus Krisztus istenemberi szeretetére tette a hangsúlyt, hanem az ún. "váltságáldozatra". Az apostol hellén területen végzett missziójában egészen másként érvel, mint ahogyan teszi azt szűkebb hazájában - teológiailag egyébként teljesen korrekten -, hiszen azt mondja: "Isten megbékéltetett titeket a Krisztus által". Ezzel maga Pál is beismeri, hogy a váltságteória elsősorban zsidókból lett keresztények számára érthető, de az egyetemes látásmódban gyakorlatilag teljességgel érthetetlen az érvelés, hogy az Isten - Aki egyébként EGY -, Az "megöli egyszülött Fiát"... csupa szeretetből(?). Ez nemcsak érthetetlen, de elfogadhatatlan is a józan ész számára. Az effajta keresztény missziót éppen ezért meg is kellett támogatni katonai erővel, mely hatásos segítségért az Egyház mindig igen hálás volt. Hogy ennek az az erőszakkal megtámogatott "missziónak" milyen következményei - a kulturális veszteséget most ne is említsük(!) - lettek, azt nyomon lehet követni a világtörténelem alakulásában! Az meg nem vigasztalhat senkit, hogy más missziónáló vallás sem volt különb a katonai erő felhasználását illetően...

Az evangélium lényegmagva tehát nem az, hogy bármekkora latrok is vagyunk - Isten majd úgyis megbocsájt nekünk. Fentiek értelmében hitványságunk nagysága abban is megmutatkozik, hogy egyedül csak az Isten-Fiú vére képes lemosni rólunk istenteleségeink gyalázatát... Bármennyire is szép ez a kép, s allegorizálva hozza a maga lélekgyógyító gondolatait, az Isten istenképűségének megélése alapvetően más látásmódot igényel... Azzal is tisztában kell lennünk, hogy fenti gondolatokat a tradicionális kereszténységben felnőtt ember nehezen érti meg, de legyünk józanok: 2011-ben, a "modern", keresztény-kulturális gyökereit az utolsó ötven esztendőben szinte teljesen elveszejtő nyugati világban van egyáltalán még értelme, létjogosultsága tradicionális kereszténységről beszélni? Ma Európában katolikus és protestáns egyházaknak is azzal kell megküzdeniük, hogy az ún. keresztény életfilozófia visszaszorul néhány száz teológus könyvtárpolcoknak írt könyvébe-tanulmányába, s a keresztény életvezetés utáni igény rohamosan csökken, ami a gyülekezetek zsugorodásában jól tettenérhető, s ezzel párhuzamosan megszűnnek az eddig természetesnek vett indokok is arra, hogy társadalmi tényezőként tekintsenek a keresztény egyházakra.

Krisztus megszaporította a kenyeret, s megelégítette az éhezőket. A kereszténység feladata, küldetése, missziója pontosan ez lenne: enyhíteni az éhséget - testit és a lelkit is! Az eszközök meg is lennének rá. Ehelyett azonban az ún. "keresztény" államok kivétel nélkül hűtlenek lettek eredeti elhivatásukhoz, s vezetőik csúfosan cserbenhagyták a rájuk bízottakat. Kár is lenne szépíteni a dolgot, pontosan az ellenkezője történik annak - kicsiben és nagyban is -, mint ami az Isten akarata! Amit a zsidó-keresztény európai többség felelőtlenül a világra piszkít, azt egy lelkes kisebbség igyekszik eltakarítani... Az evangélium diadala azonban nem ez, ez sokkal inkább a tudatlanság triumfálása. A tudatos Krisztus-követés abban áll, hogy az erőnek, szeretetnek és józanságnak Lelke által vezérelve úgy alakítja a keresztény világ a gazdasági, kulturális, szociális törvényeit, azaz a hétköznapok életét, hogy ne rohanhassanak tömegek a kárhozat szakadékába, hanem megtapasztalhassák a szeretet erejét, a közösség gondoskodását, s a szellemi előbbrejutás lehetőségét a saját életükben. Amíg azonban a keresztény világ fegyverekkel, könnygázzal, tisztességtelen piaci magatartással és totális kontrollal igyekszik bizonyságot tenni vezető szerepéről a világban, eladdig nem az Istenéről, s az Ő mentő szeretetéről tanúskodik, hanem kizárólagos igényéről a hatalomra...


Kegyes élet...

A mai nap imádsága:
Istenem! Add, hogy Neked élhessek, s megelégedéssel dícsérhesselek minden nap! Ámen

    

Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.
1 Tim 6,6-7

Sok elégedetlen embert ismerünk. Olyanokat is, akik magukat kegyesnek tartják, de közvetlen környezetük jól tudja róluk, ők csak kegyeskedők. A kegyesség gyakorlásának egyik szép időszaka a pietizmus 1670 és 1750 között terjedt el, és az egyéni jámborságot valamint a protestáns egyház egészét kívánta megújítani. 1750 után a különböző protestáns egyházakban más és más formákban jelent meg. A pietizmus szó a latin pietas-ból származik. Jelentése: ájtatosság, istenfélés, vallásosság, szeretet, kegyelet, gyöngédség, ragaszkodás, odaadás, igazság, igazságosság, szelídség, jóság, kegyesség, könyörületesség. E sokjelentésű szót eleinte mégis csúfnévként, azaz a jámborkodó értelemben használták, de a kezdeti negatív értelmezés után hamar pozitív értelmet nyert. Pietista (értsd szelíd, odaadó, könyörületes) emberek nélkül a közösség természetszerűleg bomlik, de ha ott vannak szeretetükkel "só- és világosság"-ként, akkor szentül az adott közösség, annak tagjai napról napra, egyre közelebb kerülnek Istenhez.

Nyilvánvaló, hogy Pál az "élelmen és ruházaton" az élet méltóságteljes fenntartásához szükséges dolgokat érti. A ma emberének elégedetlenségére jellemző, hogy az többnyire nem a szükséges, hanem a "kívánt szükségtelen", az el nem ért "fölösleges" hiányából fakad. Megdöbbentő igazság, hogy amit annyira kívánunk, azt mind itt hagyjuk, nem viszünk ki ebből a világból semmit. Nem is hoztuk be ezeket ebbe a világba, mert nem a mienk az a sok-sok kacat, amit használunk nap mint nap... ezeket "kölcsönbe" kaptuk csupán. Az élet szépsége, hogy az előttünk járók szorgalma, s kitartása haláluk után is gyümölcsöt terem: az áldozattal megépített templomban akár évszázadok múlva is hangzik az ének, de személyes életünkben is megtapasztalható annak az öröme, amikor is nem az alapoktól kell építkezni, mert szüleink már megvetették az erős fundámentumot.

Az elégedettség a legnagyobb ajándék, ha az Istenen nyugszik, de a legnagyobb deformáló erő is lehet, ha a múlandóba kapaszkodik. Pál máshol így kérdez: "Mid van, amit nem kaptál? Ha meg kaptad, akkor mit dicsekszel vele?" Bizony a hamis megelégedés a legnagyobb átok, mert megkötözi a szívet, s a kezeket, amit szintén azért kaptunk "ajándékba", hogy szolgáljunk velük...



Rendelt időnk bölcs megéléséért.

A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Életem hiábavaló szakaszait látod, s te tudod igazán mennyire szenvedek miatta. Kérlek, adj nekem tudást, bölcsességet, hogy féljelek Téged, s szeretni tudjam embertársaimat, s magamat! Ámen


    

Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. Ha végigsöpör rajta a szél, vége van.
Zsolt 103,15-16

Ha csak ez a mai nap múlna el ilyen gyorsan! De az Írás megdöbbentő igazsága ennél mélyebb igazságot közöl, hiszen többesszámban beszél: napjaink telnek el ily hamar! Az idő múlásának gyorsaságára nemcsak abban érhető tetten, hogy a hétfő szinte átmenet nélkül éri a pénteket, de éveink alig tetten érhető egymásba olvadásában, gyerekeink felnövekedésében is. Zsenge közös fűszál-életünk társunkkal, akit egy életre választottunk - vagy majd választunk - hamar virágba borul... Az ifjúság arcunkat simogató kedves tavaszi szele pedig még nem sejteti, hogy a szél (vagyis az idő) munkája nem is olyan soká látható lesz bőrünk feszességén és mindenekelőtt érezhetővé válik lelkünkben.

Az Istenben bízakodó ember minden napját felülről, ajándékként veszi. Hálát ad, hogy az új napot megérhette és ismét elgondolkodhat az élet csodáin. Tudja és érzi, ereje ugyan megfogyatkozhat, de azzal is tisztában van, hogy a hit szárnyra kelti a megfáradtakat, s ha naponként ütközik teste lustálkodásra törekvésével, azt is világosan látja, hogy az igazi gond nem a test, hanem a lélek megfáradása.

Ahogyan a mezőn egyetlen virág sem haszontalan, ugyanúgy az Istennek is terve van minden emberélettel. Nincs hiábavaló lét, csak hiábavaló gondolkodás az életről. Aki nem gondolkodik el élete okán Teremtőjéről, annak élete hiábavaló. Természetszerűleg fontosak vagyunk önmagunknak, de ha életünket soha nem járja át a másikat szolgálni akarás lelkülete, akkor soha nem tapasztaljuk meg mi az áldozat, s mit jelent az emberi élet törékenysége és ideiglenessége, s ezzel együtt azt sem fogjuk fel, kicsoda az Isten valójában?

Szomorú vagy sem, de a szél mindig fúj. Földünkön, ezen a csodálatos gyöngyszemén a Naprendszernek, valahol mindig viharok dúlnak. Elemi erővel érezhető tehát: az idő telik... Egyszer a mi életünkön is végigsöpör az utolsó nagy vihar... hogy még egyszer belezizegjen minden megszáradt, elkopott testtrészünk és összetörjön bennünk minden megsárgult emléket, s porrá zúzva mindazt, amit mi életnek hittünk, felkapja, s magához emelje. Ez azonban nem a megsemmisülés tragédiája, hiszen az életnek sosincs vége, az egy folyamat, csak belehullunk Isten egy másik dimenzióban elénk tartott tenyerébe.

Út...

A mai nap imádsága:
URam! Köszönöm, hogy vezetsz az úton, s megóvsz minden veszélytől! Ámen



Szent a te utad, Istenem!
Zsolt 77,14a

Nem csak slágerekben, politikai szlogenekben, de gyakorlatilag minden vallásban gyakran előforduló szimbolikus elem: az út. Minden térben és időben zajló folyamat legelemibb jelképe, legeredendőbben az út maga az élet. Átvitt értelemben a lelkek útja alatt érjük a leszületésünket, vándorlásunkat e földi létben, s majdani kimenetelünket is - ahogyan a régiek képzelték - az "föl" az égbe vagy le a földalatti világba. Az út szimbolikája legerősebben a kínai filozófiában, a taoizmusban jelenik meg, ahol magát a tao kifejezést is "út"-ként értelmezik, és a kifejezhetetlen végső valóság megnevezése. A nagy világvallásokban egyébként az út, az utazás szellemi vagy valós zarándoklat, amely a hívőt közelebb viszi az Istenhez.

A keresztények kezdetektől fogva "úton lévők közösségének" (communio viatorum) határozták meg magukat, mert ez jól példázza, hova is tartozik az egyház, s mi a célja. Az egyház - mint szervezet/szerveződés - a Célhoz, azaz Istenhez segít elvezetni. Sajnos az egyháztörténelem éppen arról tanúskodik, hogy az Egyház nagyon is berendezkedett erre a földi létre, felejtve azt, hogy mi is ennek az istenes közösségnek a végső célja.

Egyéni életünkben (utunkon) sok-sok mindent meg-, s átélünk: járunk kanyargós ösvényeken, csodálatos erdei utakon, s fárasztó "kiépített, hierarchiával aszfaltozott látszólag egyenes utakon, s bizony vannak sosrdöntő útelágazásaink, s némely tudatos pillanatunkban még azt is megnézzük-e hová vezetnek útjaink...

Út vezet a megvilágosodáshoz a nagy vallások tanítása szerint. Az esendő ember útja a megigazuláshoz mindig kanyargós, vagy legalábbis spirál alakú. A kiválasztottaké az egyenes, az ún. királyi út. Az evangélium tanítása szerint a királyi utat egyedül Jézus adja, önmagában - Ő mondja magáról - "Én vagyok az út, az igazság és az élet." Érdekes, hogy a "királyi út" a középkorban a szerzetesi létformát jelentette, mely mentes a világi lét hiábavaló kanyarulataitól....

A régi ember sokkal jobban tartott az utazástól, mint a ma mobilis embere. Úton lenni veszélyt jelentett, hamar a kiszolgáltatottság helyzetébe kerülhetett valaki. Ma sincs ez másképp. Korábban talán rablók és keréktörések tartották rettegésben az utazót, ma más formában, de ugyanaz okoz aggodalmat, félelmet. Az útonlevés az életet jelzi, s az útnak mindig célja kell hogy legyen. Seneca mondja: ha nem tudod melyik kikötőbe igyekezel, a szelek nem segítenek neked. Mi tehát az élet célja? Egyesek szerint nincs is cél, mert az "útonlevés" a folyamatos mozgásban levés, a történésekben mindenáron részt kapni akarás, a cél maga. Korunk ideája, főleg a fiatalok között, akiknek soha nem elég gyors az élet: Élj gyorsan! Sok ifjú s régebb óta ifjú nem számol a keréktöréssel...

Mert vannak élethelyzetek, amikor élet-rohanásunk sebessége, az utak(körülményeink) állapota, s a forgó "kerék" (élet), teherbírásunk végső határáig vagy azon túlra billent minket: s megállunk. Nincs tovább. El kell gondolkodnunk: Honnan jövök, miért vagyok itt, s hova akarok eljutni? Miért is ez az egész nyüzsgés a teremtett világban? Ilyenkor nem szépen hangzó válaszokat, megoldást keresünk. Megoldást nem "általában", hanem megoldást személyesen, nekem... A keresztény ember tudja, hogy a legbonyolultabb élethelyzetekre, életvezetési hibák okozta zsákutca-, vagy gödör-állapotokra is a megoldás: Isten maga. Nincs olyan bonyolult krízis, amire ne ez - vagyis az Isten - lenne a megoldás...
Emlékezz, ki is valójában Isten!


"Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved...” (Máté 6:7-9)


Tegnap a napi csendesség fontosságáról beszéltem, és arról a négy dologról, ami az alapját képezi. A hét további részében egy mintát szeretnék megmutatni arról, hogy hogyan alakítsuk a csendességünket a Mi Atyánk alapján.

A Máté 6-ban Jézus így szól: „Ti tehát így imádkozzatok…” (7. vers). A Mi Atyánk egy minta. Hat fontos alapelvet mutat be az eredményes ima és napi csendesség érdekében. A héten minden nap megnézünk egyet.

„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved…” (Mt. 6:7) A legelső tennivalód az Istennel töltött csendességed alatt az, hogy egy „kapcsolatfelvevő” imát mondj.

A csendességed azzal kezdődjön, hogy Istenre irányítod a figyelmedet. Gondolkozz el arról, hogy Isten mennyire szeret.Ne a gondjaidról, a céljaidról vagy a bűneidről „elmélkedj”! Gondolj arra, ki is valójában Isten, és hogy milyen szerető Atya ő.

Ő egy együttérző, figyelmes, hű Atya, aki mindent meg tud oldani. Az irántad érzett szeretete nem a tetteidtől függ. Szeret, függetlenül attól, ahogy viselkedsz, és ezt a szeretetet sosem veszítheted el. Kezdd azzal, hogy emlékezteted magadat ezekre, és egy ideig csak Rá figyelj.

Hogy jól kezdődjön a napod, két dologra van szükséged: az élet teljességére és Isten szeretetére. Honnan szerzed meg ezeket? Isten szeretetének megtapasztalása által. Kezdd hát a csendességedet azzal, hogy emlékezteted magadat, ki is Isten, és hogy mennyire szeret téged! Válaszolj erre azzal, hogy dicsőíted Őt! Köszönd meg, hogy szeret és adj hálát a megbocsátásáért! Élj az alkalommal, hogy dicsőíthesd Istent!


Isten akarja hogy rágódjunk az Igéjén


"Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz." (Józsué 1,8)

Emlékszem mindig amikor nagyszerű prédikációkat hallottam vagy egy mélyreható Biblia tanítást akkor azon gondolkoztam, hogy vajon hogyan tudta a tanító megtalálni mindezeket a nagyszerű igaz kincseit Isten igéjének! Ezért írtam meg az első könyvem 35 évvel ezelőtt: segíteni embereknek mint én. Rick Warren Biblia Tanulmányozó Metódusok könyve 12 féle tanulmányozási módszert mutat be, mint például fejezet összefoglaló módszer, a téma szerinti elemzés és a versről-verse elemzés módszere.

Az egyik kedvencem az áhitatos Biblia tanulmányozási módszer. Ha egy szóval szeretnéd jellemezni ezt a módszert, akkor valószínűleg a "meditálás" lenne az. Sokaknak ez szó egy rossz jelentéssel él. A Keleti vagy a "New Age" vallásra asszociálnak belőle. Néhány keresztény, ha a meditációra gondol, akkor embereket látnak török ülésben akik a fejüket magukba hajtva elmélkednek.

Ez talán a Keleti vagy a Budhista meditáció, de ez nem a keresztény meditáció. A Biblia 29 alkalommal használja a meditáció szót hogy leírja egy keresztény áhitatos életét. Isten azt szeretné hogy meditáljunk.

Megigéri hogy ha meditálunk az Igéjén, akkor megáld minket. A Józsué 1,8 ezt mondja: "Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz."

Tehát Isten szerint ha sikerrel akarsz járni, akkor meditálnunk kell az ő igéjén!

Hogyan tegyük ezt? Ragadj magadhoz egy szótárt és nézd meg a "meditálás" szinonímáit és nagy valószínűséggel meg fogod találni a szót "kérődzés". Valószínűleg nem ismered ezt a kifejezést hacsak éppenséggel nem farmer vagy. A kérődzés amit a tehén csinál amikor megrágja az ételét. Újra és újra megforgatja a szájában a táplálékot.

Ez hasonló ahhoz ahogy te is meditálsz az Igén. A tehén megeszi a füvet, összerágja, majd elég gyorsan el is jutattja a gyomrába. Ott egy kicsit megpihen, hogy felszívja a savakat és a vegyi anyagokat. Majd egy idő után a tehén visszabüfögi azt egy teljesen megújúlt ízzel, tovább rágja a füvet egy kis új fűvel, majd ezt az eljárást ismétli újra. A tehenek többszöri alkalommal megismétlik ezt. Minden csepp tápanyagot kinyernek a fűből.

Bibliai meditálás hasonló ehhez; ez a gondolati emésztés. Isten azt szeretné hogy minden cseppjét kiélvezzük az Ő Igéjének lelki táplálékából! Azt szeretné ha jól megrágnánk, megemésztenénk, aztán rágódnánk rajta még egy kicsit tovább.

Beszéljünk róla:

* Van helyed, időd, módszered arra hogy hogyan töltesz időt Istennel? Hogyan tudja a meditáció fokozni az Istennel töltött idődet?
* Mit jelent számodra "sikerrel járni" vagy "boldogulni"? Mit gondolsz Isten mit ért siker alatt?

Isten hív, hogy szolgálj másokat!


„Maga Isten az, aki azzá teremtett minket, amik vagyunk. Jézus Krisztusból új életet adott, és régtől fogva azt tervezte, hogy ezt az életet mások segítésével töltsük.” (Efézus 2:10, LB fordítás)


Isten egy olyan szolgálatra hív, ami messze túlmutat mindazon, amit valaha is elképzeltél. Azért helyezett a Földre, hogy adj hozzá valamit.

Nem csupán azért lettél teremtve, hogy fogyaszd az erőforrásokat – hogy egyél, lélegezz, és kitöltsd a teret. Isten arra tervezett, hogy változást hozz az életeddel. Arra lettél teremtve, hogy hozzáadj az élethez a Földön, ne csak elvegyél. Isten azt akarja, hogy adj vissza valamit.

A Biblia azt mondja: „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Efézus 2:10) Ezek a jó cselekedetek a te szolgálataid a világ felé. Amikor másokat szolgálsz bármilyen módon, akkor éppen Istent szolgálod, és betöltöd életed egyik célját (Kolossé 3: 23-24, Máté 25:34-45, Efézus 6:7).

Amit Isten Jeremiásnak mondott, az számodra is igaz: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a megszülettél, kiválasztottalak egy különleges feladatra.” (Jeremiás 1:5a – NCV fordítás)

A legtöbb ember, mikor erre a „különleges feladatra” gondol, akkor egyházi hivatásra, lelkipásztorra, papra gondol, azonban Isten azt mondja, hogy az Ő családjának minden tagja pap. A Bibliában a „szolga” és a „pap” szavak szinonimák, ugyanúgy, mint a szolgálat és a papság. Ha keresztény vagy, akkor pap vagy és amikor szolgálsz, papi feladatot látsz el.

Rácsodálkoztál-e már, gondolkoztál-e már azon, hogy Isten miért nem visz minket azonnal a mennybe, abban a pillanatban, mikor elfogadjuk a kegyelmét? Miért hagy minket itt, ebben az elbukott világban? Azért, hogy betöltsük az Ő célját! Isten azzal a szándékkal mentett meg téged, hogy az Ő céljaihoz használjon. Istennek van számodra egy papi szolgálata a Gyülekezetben, és egy missziós megbízása a világban.

Beszéljetek róla:

* Van-e valami, ami visszatart attól, hogy elfogadd Isten hívását az Ő szolgálatára?
* Mi az a szolgálati feladat, amiről hiszed, hogy Isten adta a számodra, amiről tudod, hogy Isten erejével és hatalmával tudod elvégezni?


Mi kell a kapcsolat helyreállításához?

A megbocsátás nem azt jelenti, hogy egy kapcsolat egyszerűen csak helyreáll, és nem történik semmi változás. Valójában a megbocsátás és egy kapcsolat helyreállítása két különböző dolog. Az egyik az, amit te mint sértett fél teszel, a másik pedig az, amit a másik fél tesz, hogy újra helyreálljon a bizalmad benne. Azt mondani, hogy "sajnálom", nem elég. A Biblia 3 dolgot említ, amit meg kell tenni, hogy egy törést szenvedett kapcsolat helyreálljon. És annak kell megtennie, aki megbántotta vagy megsértette a másikat.

1. A helyreálláshoz megbánás szükséges, más szavakkal, komolyan sajnálnod kell, ami történt. Ez nem csak annyit tesz, hogy "sajnálom", hanem azt, hogy "igazán sajnálom, nem viselkedtem helyesen, kérlek bocsáss meg." Sajnálni azt lehet, hogy rossz az idő vagy hasonló dolgokat, de a megbánás ennél több: azt jelenti, hogy elismered, hogy nem volt helyes, amit tettél és tényleg nagyon sajnálod, ami történt.

2. A helyreálláshoz kárpótlás vagy kártalanítás is kell. Néha az is szükséges, hogy fizikailag vagy anyagilag kárpótoljuk, illetve kártalanítsuk a másikat. Még ha meg is bocsátottak neked, az nem jelenti azt, hogy minden rendezve van. Meg kell fizetni a kárt annak a bizonyos intézménynek, szervezetnek vagy személynek, akinek kárt okoztál.

3. A helyreálláshoz a bizalom kiépítésére is szükség van. Ez azonban, barátaim, nagyon sok időbe telhet. Amikor valaki megbánt, azonnal meg kell bocsátani neki, de nem kell azonnal újra bízni benne. A megbocsátás alapja a kegyelem, és feltétel nélküli. A bizalom viszont egy hosszabb időn keresztül kiépülő állapot.

A mi kultúránkban a legtöbben nem tudják, mi a különbség a megbocsátás és a bizalom újraépítése között. Amikor egy politikai vagy vallási vezető botrányba keveredik, akkor mindig vannak, akik ezt mondják: "Mindannyian hibázunk, hiszen mind emberek vagyunk, úgyhogy nézzük el ezt neki, és lépjünk tovább."

Nem! Meg kell neki bocsátani azonnal, de nem kell benne megbízni. A Biblia azt mondja, hogy a bizalom idővel épül ki. Egy vezető hiteles kell, hogy legyen, csak így tud vezető lenni. Egy vezetőben bízniuk kell az embereknek. Ha azonban elveszíti az emberek bizalmát, akkor abban a pillanatban azt a jogát is elveszítette, hogy vezető legyen. Lehet, hogy továbbra is vezetőnek nevezik, de addig nem igazi vezető, amíg az emberek bizalma helyre nem állt benne. De ez nem azonnal történik meg.

Beszéljünk róla:

* Mi kell ahhoz, hogy valaki visszanyerje a bizalmadat? Mit vagy hajlandó te megtenni azért, hogy valakinek a bizalmát visszanyerd?
* Mondj példát az életedből arra, amikor tényleg nagyon sajnáltál valamit és nagyon megbántad.
* A kapcsolat helyreállításához szükséges fenti 3 dolog esetében mi az, ami a sértett fél felelőssége?