Isten irántad való szeretetének magassága

Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. (Róma 8:38-39)


Nem tudsz olyan helyre menni, ahol ne lenne ott Isten szeretete. Sohasem lehetsz elválasztva Isten szeretetétől.

Semmi – semmilyen körülmény, semmilyen helyzet – nem választhat el tőle, mert Isten szeretete mindenütt ott van. „...sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. (Róma 8:38-39)”

Ha a magány ellenszerét keresed, itt van: Sosem lehetsz elválasztva Isten szeretetétől. Tény, hogy elveszítjük szeretteinket. Ha házastársak vagytok, egyikőtök előbb fog meghalni, a másik pedig szomorkodik felette.

Ha azonban keresztyén vagy, sohasem leszel magányos, mert ráhangolódhatsz Isten szeretetére. Nem a vallásosságról beszélek, hanem a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatról. Az ő szeretete örökké tart, és mindenütt jelen van.

„Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.” (Zsoltárok 139:7-12)

Isten megerősít a mások felé végzett szolgálatban

„Adja meg nektek… hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által…” Efezus 3:16-17



Isten erőt ad neked, hogy véghezvihesd mindazt, amire ő kér téged. Belsőképpen formál át és növeli benned a vágyat, hogy mások felé szolgálj – majd pedig megadja a lehetőségét is annak, hogy ez a vágyad beteljesüljön.

A Szentlélek belülről formál át, és hangol rá téged Isten akaratára, hogy meghalld őt, hallgass rá és beszélgess vele. Ő nem azért teremtett téged, hogy kudarcot vallj; azért teremtett, hogy sikeres légy, miután a Szentlélek felruházott a szükséges képességekkel és vágyakkal.

Bizonyára láttál már a számítógépeken olyan matricát, ami azt tartalmazza, hogy: „Powered by [a chip gyártója]”. Bizonyos értelemben – Krisztus követőjeként – rajtad is ott van egy „Isten-chip” – ami azt jelzi, hogy ő irányítja az életedet. Az egy, szent Isten vezérli az életed és Szentlelke lakozik benned.

Az „Isten-chip” nélkül nem vagy képes megtenni azokat a dolgokat, amelyeket ő kér tőled. De ha ez ott van benned, akkor garantáltan véghezviszed mindazt, amire ő elhívott.

Isten az ő Szentlelkén keresztül áll kapcsolatban veled. „Adja meg nektek… hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által…” Efezus 3:16-17

Isten megerősít a mások felé végzett misszióban és szolgálatban. Ha hiszel, Isten megengedi, hogy sikeresen munkálkodj. Mondd el Istennek a félelmeidet és kérd őt, hogy félelem helyett adjon neked hitet.

Ne add fel:

Mondd el Istennek, hogy pontosan mit érzel

"Nem maradhatok csendben! Mérges vagyok és keserű. Beszélnem kell!" (Jób 7:11, TEV fordítás)


Isten tudja kezelni az érzelmeidet, elvégre ő adta neked azokat! Ő meg tud birkózni a dühöddel, kétségeddel, félelmeddel, kérdéseiddel, nyomorúságoddal és még a panaszaiddal is. Légy őszinte: mondd el Istennek. Add ki magadból, ne tarts vissza semmit! Mondd el Istennek, hogy pontosan mit érzel: "Istenem, ez fáj!" Pontosan ez az, amit Jób is tett.

Jób kíméletlenül őszinte volt Istennel: "Nem tarthatom magamban, amit érzek! Mérges vagyok és keserű. Beszélnem kell!" (Jób 7:11) Jób így folytatja a következő versekben: " Miért tartasz őrizet alatt? Azt hiszed, tengeri szörny vagyok? Lefekszem, és próbálok pihenni; keresem a módját, hogy megkönnyebbüljek a fájdalomtól. De te, te álmokkal rémítesz meg; te látomásokat és rémálmokat küldesz addig, amíg már úgy érzem, inkább megfulladnék, minthogy tovább éljek ebben a nyomorúságos testben. Feladom; belefáradtam az életbe. Hagyj békén. Az életemnek nincs értelme. Miért olyan fontosak neked az emberek? Miért figyelsz oda arra, hogy mit tesznek? Miért vizsgálod meg őket minden reggel, és teszed próbára őket minden percben? Nem néznél félre annyi ideig, hogy le tudjam nyelni a nyálam? Árt neked az én bűnöm, te börtönőr?" (Jób 7:12-20, TEV ford.)

Ha te lennél Isten, hogyan reagálnál erre? Agyoncsapnád Jóbot egy villámmal? Ez az, amit Isten tett? Nem!

Tudod, hogy miért nem cselekedett így Isten? Mert megértette Jóbot. Isten téged is megért, és a fájdalmadat is. Szerinted ki teremtette ezeket az érzelmeket? Szerinted ki tett téged képessé arra, hogy mérges légy és kifejezd ezeket az érzelmeket? Isten volt az. Istent nem lepi meg az, ahogy érzed magad.

Isten hagyta, hogy Jób mindent kiadjon magából. Ez katarzis volt, egyfajta megtisztulás, hogy Jób tiszta lehessen és meggyógyuljon.

A helyes válasz egy érthetetlen tragédiára nem a "tűrj mosolyogva" vagy más közhelyek, hanem az, ha őszintén elmondod Istennek a vele való problémádat. "Jajgass az éjszakában, ... Öntsd ki szívedet, mint a vizet, az Úr színe előtt" (Jsir 2:19)

Jób megkérdőjelezte Isten tetteit, de sosem szűnt meg bízni benne. Tudtad, hogy ha bizalommal fordulsz Istenhez az érzelmeiddel, akkor azzal dicsőíted Őt? "Jób ekkor fölállt, megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve leborult és imádta Istent." (Jób 1:20)

Öntsd ki a szívedet. Engedd ki magadból a frusztráltságot. Isten tudja, mihez kezdjen velük!

Beszéljünk róla:

* Milyen érzés a legjobb barátodnak kiönteni a szívedet?
* Mi a különbség - ha van - aközött, hogy a legjobb barátodnak mondod el, mennyire frusztrált vagy, és aközött, hogy Istennek mondod el? Mi az eredménye egyiknek és a másiknak?

Fogadd el mások segítségét

"Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét." (Jób 6:14)

Isten nem azt tervezte számodra, hogy egyedül kezeld a fájdalmat, a veszteséget vagy a stresszt. Az a baj, hogy amikor veszteség ér bennünket vagy csalódunk, az a természetes reakciónk, hogy visszavonulunk másoktól. Ez egyáltalán nem jó!

A Biblia azt mondja, hogy "baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét" (Jób 6:14). Isten parancsolata az, hogy hordozzuk egymás terhét! Azt mondja nekünk, hogy "vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat" (1Thesszalonika 5:11).

Mindannyian megtapasztalunk majd nehézségeket és fájdalmakat. A fájdalom minden embert ugyanúgy elér, nem számít, hogy gazdag, szegény, fiatal vagy idős. Mindannyian szembekerülünk problémákkal. Ezért annyira fontosak a kis csoportok. A Biblia ezt mondja: "Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be a Krisztus törvényét" (Galata 6:2).

Jób ezt mondja: "Bárki, aki visszatartja a kedvességet egy baráttól, elhagyja a Mindenható félelmét" (Jób 6:14 NIV fordítás). A Good News fordítás így fogalmazza ezt meg: "Ilyen problémában hűséges barátokra van szükségem - akár elhagytam Istent, akár nem."

Minden embernek szüksége van keresztény barátokra, akik akkor is a barátai lesznek, amikor azt mondja, "Azt hiszem, hogy most nem hiszek Istenben", és akik segítenek újra felépíteni benne a hitet.

Beszéljünk róla:

* Eszedbe jut olyan időszak, amikor tudtad, hogy létezik Isten, mégis inkább azt mondtad volna, "azt hiszem, most nem hiszek Istenben"?
* Kiben bíztál, amikor ilyen helyzetben voltál? Hogyan építesz ki olyan kapcsolatokat, amelyekben olyan barátokra találsz, akikben bízhatsz?

Élj teljes életet!

„Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is!” (Jer 29:7)

Voltál már olyan helyzetben, ahonnan elkívánkoztál? Mi volt az? Egy munkahely, a lakóhelyed, netán a házasságod? Lehet, hogy az életed egy szakasza volt nem kívánatos, például, amikor egyedülálló voltál, vagy egy helyzetet nem szívesen viselsz el - például valamilyen rokkant állapotot. Elképzelhető, hogy éppen most - amint ezeket a sorokat olvasod, azt kívánod, bárcsak valahol egészen máshol lennél és másként élhetnél, de sejted talán, hogy nem valószínű, hogy belátható időn belül lényeges változás történik.

Istennek üzenete van számodra. Az üzenet ugyanaz, amit régen egy népcsoportnak mondott, akiket egy másik országban tartottak fogságban a hazájukból távol. Karba tett kézzel bizonygatták: „Kivárjuk, míg haza kerülünk, és akkor majd újra építjük az életünket”.

Jeremiás prófétán keresztül ezt üzente nekik Isten: Egyhamar nem mehettek innen haza, kezdjétek el az életet itt! Ültessetek kerteket, vegyetek házakat, engedjétek, hogy gyermekeitek megházasodjanak, imádkozzatok annak a városnak békességéért és gazdagságáért, ahol most éltek, mert ha ezt teszitek, ti is áldottak lesztek, megáldalak békességgel és gazdagsággal!" (Jeremiás 29:5-7, angol fordításból)

Ne pazarold el az energiádat haszontalan reménykedésre, inkább fordulj azok felé, akik körülötted vannak! Ne légy olyan ember, aki csak fizikailag van jelen, de a gondolatai mindig máshol járnak, vagy a jövőben, vagy a múltban él, mindig másutt, mint ahol lennie kell. Jézus tanítványaiként meg kell tanulnunk teljes mértékben jelen lenni a jelenben.

Lehet, hogy úgy érzed, idegen vagy ott, ahol élsz, de lám, Isten most is munkálkodik az életedben, sőt, beszél hozzád: áss mélyre, élj teljes életet, most!

Beszélgessünk ezekről!



* Mennyiben befolyásolja a hozzáállásod a megelégedettségedet ott, ahol most vagy?
* Mit kell tenned azért, hogy teljes életet élj, ott, ahová Isten helyezett?

Isten még mindig dolgozik

"Tedd helyre a szíved, Jób. Nyúlj ki Isten felé. Távolítsd el a gonoszságot és a rosszat otthonodból. Akkor nézz szembe a világgal, határozottan és bátran. Akkor minden bajod elhalványodik az emlékezetedben, mint az árvizek, amelyek a múltban történtek, de már nem emlékeznek rá. Az életed fényesebb lesz, mint amikor a nap süt délben, és az élet legsötétebb órái olyan fényesek lesznek, mint a hajnal. Biztonságban és tele reménységgel fogsz élni." (Jób 11:13-18, TEV ford.)


Ha szabad akarsz maradni a keserűségtől vagy a sajnálkozástól, bízz benne, hogy Isten folyamatosan munkálkodik rajtad, még akkor is, ha a körülményeid nagyon rossznak tűnnek. Ez hit kérdése, és most úgy kell döntened, hogy elhiszed, hogy Isten munkálkodik.

Amikor Isten az életedben és a hiteddel kapcsolatban munkálkodik, dönthetsz úgy, hogy

- elfogadod a múltat. Egyetlen bűnöd, egyetlen cselekedeted, egyetlen döntésed sem olyan, hogy Isten ne tudná kezelni azt, vagy ne tudná a javára fordítani azoknak, akik Őt szeretik, és akiket elhatározása szerint elhívott. (Róma 8:28)

- megragadod a jelent. Nincs szükség "mi lenne, ha" játékra. A múlt meg lett bocsájtva és el lett felejtve, a jövő pedig Isten mindenható kezében van; koncentrálhatsz a jelenre, és arra a feladatodra, hogy teljes szívedből, lelkedből és elmédből szeresd Istent. A meggyilkolt misszionárius, Jim Elliot egyszer azt írta: "Akárhol is vagy, légy teljesen ott." Isten a jelenben akar látni téged, mert itt árad a kegyelme.

- várakozással tekintetsz a jövő felé. Még akkor is, ha ma hibákat követsz el, a jövőd Isten irányítása alatt van. Ha a Szent Szellemben jársz, teljes életet élhetsz, és nem kell attól félned, hogy hibákat követsz el, vagy hogy valami olyan szörnyű helyzetbe kerülnél, ami kiragadna Isten irányítása alól. Még akkor is, amikor a dolgok szörnyűnek tűnnek, bízhatsz abban, hogy Isten egy isteni tervet hajt végre rajtad.

"Imádkozunk, hogy töltsön be benneteket az Ő hatalmas, dicsőséges ereje, hogy tovább tudjatok menni, bármi is történik - mindig telve az Úr örömével".(Kolossé 1:1, LB ford.)

Bízd Istenre a múltad és a jövőd, a jelened pedig szánd oda az ő céljainak. Aztán figyeld és nézd, milyen bőségesen gondoskodik Isten rólad és rajtad keresztül azért, hogy kifejezhesd az Úr örömét és kegyelmét az életedben.

Beszéljünk róla

* Mit kellene elengedned a múltadból?

* Mit kellene Istenre bíznod a jövőddel kapcsolatban?

Ne légy megkeseredett!

"Így szólt Jób: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Mindent, amim volt, az ÚR adta, és amit elvett, az Övé volt. Áldott legyen az ÚR neve! Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem hibáztatta Istent." (Jób 1:21-22, LB fordítás)

A gyász az élet része, de ne hagyd, hogy a gyász időszakból gyászos élet legyen.

Egy bizonyos pontnál el kell engedned!

Különbség van a sírás és a sóhajtozás, a könnyezés és a gyötrődés között. Egy veszteség lesújthat, de nem határozhatja meg a személyemet. A veszteség az érettség része, de nem a személyiségem része.

Isten megadja azt a kegyelmet, hogy túléld azt, amin keresztülmész. Ezt a kegyelmet nem mások kapják meg, hanem te, ezért lehet, hogy másoktól rossz tanácsot kapsz!

"A felesége ezt mondta neki: Még most is kitartóan feddhetetlen vagy? Átkozd meg Istent, és halj meg! De ő így felelt neki: Úgy beszélsz, mint egy istentelen asszony! Csak a jó dolgokat kellene elfogadnunk Isten kezéből és soha semmi rosszat? Még ebben a helyzetben sem mondott Jób semmi rosszat" (Jób 2: 9-10, NLT).

Jób visszautasította, hogy keserű és bosszús legyen. A keserűség meghosszabbítja a fájdalmat. Nem enyhíti, hanem erősíti azt. "Vigyázzatok a keserűség meg ne gyökerezzék köztetek....mert az súlyos problémákhoz és fájdalmakhoz vezet a lelki életben" (Zsidókhoz írt levél 12:15, LB).

Jób 3 lépést ad újragondolásra:

1. Tedd rendbe a szívedet. Ez azt jelenti, hogy meg kell bocsátanod. "De én nem tudok megbocsátani"- mondod te. Ezért van szükséged a Krisztusra az életedben. Ő megadja neked az erőt a megbocsátásra.

2. Fordulj Isten felé. Kérd meg őt, hogy jöjjön a szívedbe, gyógyítsa meg azokat a sérüléseket, segítsen és adjon neked erőt a következő naphoz, következő héthez, következő hónaphoz.

3: Nézz szembe a világgal újra, erősen és bátran. Sokan, ha megbántják őket, visszahúzódnak a kagylóhéjába. Azt mondják: "Soha többé nem hagyom senkinek, hogy megbántson." Visszavonulnak az élettől. Jób pont azt mondja, hogy ennek az ellenkezőjét csináld. Gondold végig az életedet, ne menj nyugdíjba. Gyere vissza az életbe újra.

Jób életének boldog befejezése lett. "Az ÚR pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt" (Jób 42:12). Jób átment mindezeken a nehézségeken, de ennek ellenére Isten jobban megáldotta élete végét, mint élete első felét.

Nem szeretnéd, hogy ez hasonlóan történjen nálad is? Mondd el ezt: "Istenem, nem foglalkozom azzal, hogy 5 vagy 50 évem van-e még hátra. Megáldanád, kérlek a hátra lévő életemet, jobban, mint az eddigit?"

Jób életének tanulsága ez: nem számít hogy ki bántott meg, mennyi ideig bántottak, milyen mélyen bántottak meg. Isten az életed hátralévő részét életed legjobb részévé teheti, ha hajlandó vagy megbocsátani és elengedni a neheztelést, felmenteni a tettest.

Beszéljünk róla:

* Gyász esetén miért gondoljuk azt, hogy könnyebb, ha visszahúzódunk, mintha olyan emberekkel lennénk, akik segítenek továbblépni?
* Mit szeretnél életed hátralévő részében elérni, miben segítsen Isten? Mi az, amit szerinted el kell engedned ahhoz, hogy teljes mértékben tudjon rajtad keresztül dolgozni?

Arra koncentralj, hogy Isten mire képes

Tanítványai megkérdezték tőle: "Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?" Jézus így válaszolt: "Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.” (János 9:2-3)

Amikor Jézus és tanítvanyai átsétáltak a városon, összetalálkoztak egy olyan emberrel, aki születésétől fogva vak volt. Ekkor az apostolok vádaskodásba kezdtek: “Lehet, hogy azért vak, mert bűnt követett el? Lehet, hogy a szülei vétkei miatt lett vak?”

Eugene Peterson azt sugallja, hogy Jézus válaszát akár át is lehetne költeni a következőképpen, “Rossz kérdést teszel fel. Keresel valakit, akit hibáztathatsz. Nincs ilyen fajta ok-okozat jelen. Inkább arra figyelj, hogy Isten hogyan munkálkodik.” (János 9:3-4 – szabad fordítás).

Ahelyett, hogy keresnél valakit, akit hibáztathatsz a nehéz helyzetedért, inkább figyelj Istenre, hogy Ő mit tud ezáltal elvégezni benned, érted!

Lásd meg, hogy mit tud Isten az Ő hatalmával, erejével, magasztosságával tenni. Tereld el a tekinteted a lenntebbi dolgokrol és oda koncentrálj, hogy hogyan tud Isten tevékenykedni ebben a pillanatban rajtad keresztül, mert az “éjszaka közeledik”, amikor már nem tudsz majd munkálkodni többet (János 9:4 – szabad fordítás).

Nincs időnk arra, hogy agyaljunk. Ahelyett, hogy azt kérdezzük, “Miért én?” azt kell kérdeznünk, hogy “Mit szerenél Uram, hogy tegyek ebben a helyzetben?”

Pál Apostol azt mondja, “Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.” (2 Kor 4:10). Jézus halálát a testünkben hordozzuk és Isten a bennünk lakozó Jézus életét támasztja fel.

Isten az életünk tragédiáit úgy hasznalja, mint egy akaratlan műtétet, amitől félünk és még fájdalmas is, de ennek másik oldala az, hogy erősebbek vagyunk, úton vagyunk a hitetlenségünkből való felépülés felé.

Még akkor is, ha nehezen vesszük észre, hogy Isten hogyan teszi ezt vagy egyáltalán hogyan munkálkodik, valahogy mégis jobban fogunk bízni abban, hogy ő terelget egy békés jövő felé (Róma 8:28, Jeremiás 29:11).

Beszéljünk róla

* Hogyan fordította Isten életed egyik nehéz helyzetét javadra?
* Hogyan lehetünk biztosak Isten munkálkodó erejében még akkor is, ha egy nehéz életszakaszon megyünk keresztül?

A 100 fokos magatartás

„… a lélekben buzgók” (Róma 12:11)

Amikor egy értékesítéssel foglalkozó cég telefonon tárgyalt Tim Dumlerrel egy értékesítői állás ügyében, ő azt mondta nekik, hogy az a célja, hogy a legjobb alkalmazottjuk legyen. Amikor személyesen is találkoztak vele, medöbbenve vették észre, hogy csaknem teljesen vak. De ő megígérte, hogy vesz egy gépet, amely felnagyítja a betűket. Így a komoly kétségek ellenére is felvették. És jól tették! Tim korán jött, későig dolgozott, és 6 éven belül a legjobb értékesítőjük lett. Az ügyfelek azért szerették, mert aki vak, az nagyon jó hallgatóvá válik; a munkatársai pedig a figyelmes, pozitív hozzáállása miatt szerették. Tim azt mondta: „Szomorú, hogy csökkentlátó vagyok, de ez a csapás jobb emberré tett. Sokkal több mindenem van, mint amim nincs.” Timnek 100 fokos hozzáállása van.

Hogy mi az a 100 fokos hozzáállás? Mack Anderson motivációs szónok így magyarázza: „99 celsius fokon a víz forró, 100 fokon forr. A forrásban lévő vízből gőz keletkezik, és a gőz egy mozdonyt is megmozgat. Ez az egyetlen fok mennyit számít az üzletben és az életben egyaránt! Ez különbözteti meg a jót a nagyszerűtől.”

És most egy kis egyenes beszéd a lézengőknek, akikben nincs semmi ambíció, akik nem találnak semmi célt, semmi értéket az életben: „Teljes szívvel szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek; mert tudjátok, hogy az Úr megjutalmaz mindenkit minden jóért, amit tesz” (Efézus 6:7-8 NIV). A Biblia azt mondja nekünk, hogy legyünk: „lélekben buzgók”. A „buzog” szó fortyogást, zubogást, pezsgést vagy forrást jelent. Más szóval legyen 100 fokos a hozzáállásunk! Egyébként, amikor Isten jutalmat ígér az ilyen magatartásért, nem kell addig várnod, míg a mennybe érsz, hogy ezt a jutalmat élvezhesd.

BECSÜLETESSÉGRE TÖREKEDJ, NE NÉPSZERŰSÉGRE!

„A becsületeseket feddhetetlenség vezeti." (Példabeszédek 11,3)

József nem volt hajlandó kihasználni Potifár feleségének közeledését; nem azért, mert azt gondolta, nem tudná megúszni, hanem azért, mert tudta, hogy többé nem tudna együtt élni önmagával, ha megtenné. Ted Engstrom írja: „A világnak szüksége van olyan emberekre, akiket nem lehet megvásárolni; akiket köt az adott szavuk; akiknek a jellem fontosabb, mint a gazdagság; akiknek véleményük és akaratuk van; akik felülmúlják hivatásukat; akik nem haboznak kockáztatni; akik nem veszítik el egyéniségüket a tömegben; akik kis dolgokban éppoly becsületesek, mint nagy dolgokban; akik nem mennek bele semmilyen egyezménybe a rosszal; akiknek törekvései nem saját önző vágyaikra korlátozódnak; akik nem fogják azt mondani, hogy azért tették, mert „mindenki ezt csinálja”; akik őszintén megmondják barátaiknak a rossz híreket is, nemcsak a jókat, igaz barátok jó és rossz sorban egyaránt; akik nem hiszik, hogy a siker eléréséhez a legjobb eszköz a körmönfont ügyeskedés, a ravaszkodás és a keményszívűség; akik nem félnek kiállni az igazságért akkor sem, ha az nem népszerű; akik nyomatékosan nemet tudnak mondani, még akkor is, ha az egész világ igent mond."

Leo Randall pszichiáter a becsület megalkuvásának nevezi azt, amit felfedezett Nixon elnök és a Watergate botrányban érintett néhány közeli bizalmasa közötti kapcsolatban. Feljegyzett egy beszélgetést Howard Baker szenátor és Herbert Porter, Nixon szárnysegéde között. Baker: „Érzett valaha lelkiismeret-furdalást amiatt, amit tett?" Porter: „Nem". Baker: „Miért?" Porter: „A tömeg nyomása. Attól féltem, hogy nem fognak csapatjátékosnak tartani". Tehát a becsületességre törekedj, ne a népszerűségre!

FELKÉSZÍTVE A CÉLRA

„... Kit küldjek el, ki megy el követségünkben?" (Ézsaiás 6:8)

Meg kell értened két dolgot. Először, hogy a kölcsönzött hitnek nincs ereje. Szemé­lyes találkozásra van szükséged Istennel, vagy az életednek nem lesz hatása. Az apos­tolokról azt olvassuk, hogy miután betöltekeztek Szentlélekkel „...nagy erővel tettek bizonyságot... és nagy kegyelem volt mindnyájukon" (ApCsel 4:33). Másodszor, hogy a fel nem használt erő értéktelen. Ézsaiás azt írja: „...megremegtek a küszöbök eresz­tékei, és a templom megtelt füsttel" (Ézsaiás 6:4). Micsoda észbontó élmény ez a temp­lomban! Ézsaiásnak mégis ki kellett mennie, elhagyni a templomot, és végrehajtani Isten terveit. „Majd az Ur szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! Ő válaszolt: Menj, és mondd meg e népnek:..." (Ézsaiás 6:8-9). Időt kell töltened Isten jelenlétében, kapcso­latot kell építened vele, aztán el kell vinned üzenetét azokhoz, akik körülötted élnek és szenvednek. Amikor Jézus felvitte tanítványait a Megdicsőülés [Színeváltozás] hegyére, Pétert annyira megragadta az élmény, hogy ott akart maradni. „...Uram, jó nekünk itt lennünk..." (Máté 17:4). Krisztus azonban megmagyarázta neki, hogy az 0 ereje nem raktározásra, hanem szétosztásra való. Pál azt írta: „Mert semmi olyanról nem mernék beszélni, amit nem Krisztus tett általam..." (Róma 15:18). Pál nem azzal dicsekedett, amit Krisztus érte tett, hanem azzal, amit általa tett. Istennek egyetlen célja van azzal, hogy betölt Szentlelkével, az, hogy téged felhasználjon mások szolgálatára. Jézus azt mondta: „Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hir­dessem az Úr kedves esztendejét" (Lukács 4:18-19). Az erőt határozott céllal kaptad!

Bánkódókért, keresztet hordozókért.

A mai nap imádsága:
Uram! Te látod életem terheit. Nem azt kérem, hogy vedd el őket, hiszen végtelen igazságod szerint Te tetted azokat vállamra, de kérlek, adj erőt azok elhordozására. Ámen.


Istenünk az Úr, bármit cselekszik is, igaz. Dán 9,14b

"Az élet örök búcsúzás / Ó bár csak tudnánk távozáskor / fényt hagyni, mint a Messiás" - írja Mécs László. Bánatunk igazi oka, hogy minden elvész ebben a világban - számunkra. Nemcsak a rossz megtapasztalása nyomaszt minket, hanem a jó elmulasztása is: tehettek volna velünk jót, de nem tettek, tehettünk volna jót, de végül is nem sikerült. Isten mindent lát, s ami számunkra érthetetlen, azt Ő előrelátó/gondviselő tervébe szövi. Ő az, aki kezében tartja a világot, fenntartja, irányítja. Nekünk nehéz ezt felfogni, mert az anyagvilág gúzsba köti belátási képességünket.

Az élet tényleg folyamatos búcsúzás. Nem tudjuk, mikor jön el a vég, a számomra megszabott, s az Isten-akarta teljes. Ha életünkben megcsillan a Messiás fénye, akkor mindennapi találkozásaink töltekezést jelenthetnek mások, de önmagunk számára is, hiszen amit sugároz az én életem, többnyire azt is kapom vissza. Kétségbeesni, szomorkodni, végidős víziókban álmodni a jelent, nem Isten akarata szerint való. A jelen valóságát, a pillanat szépségének felfedezését azért kapjuk, hogy erőt merítsünk belőle a holnaphoz. Be kell látnunk, hogy erőnk véges, töltekezésre szorulunk, bármelyik életszakaszunkban is vagyunk. Amikor bánat, vész ér bennünket, hamar panaszra nyílik a szánk, s kérdőre vonjunk Istent teoretikus "miért?"-einkkel, de ha örömben van részünk ritkábban hálálkodunk. Akár így, akár úgy alakul életünk: mindig Isten kezében vagyunk.

Az Isten gondviselésébe vetett bizodalom többszörösen megtérül. Egyrészt nyugalmat ad, amiben erőt gyűjthetek feladataim ellátásához, másrészt célt ad életemnek. Nem "véletlenül" vagyok ezen a világon, hanem azért, mert Neki velem, a mai napra "lebontva" is(!) célja van. Nehéz ezt megérteni, de ilyenek vagyunk. Azt hamarabb elhisszük, hogy a másik embert szereti a Jóisten, de hogy minket is ugyanúgy szeret, persze mégis másképpen - Isten "istenségének" ez ugyanis nem akadály -, nos, ezt sokkal nehezebb felfognunk. Isten ránk tekint, de ugyanakkor rám is tekint. Ő "egyben látja a különbözőt" is. "Színe és fonákja" csak a számunkra jelentenek különbséget... Életemet Őbenne tudni, a Gondviselés mindennapi csodája. Ajándék, amit csak fogadni kell... .

Belső párbeszédeink...

A mai nap imádsága:
Uram! A mindennapi imádság lehetőségét adtad nekem, s én alig élek vele. Tudom, hogy szavak nélkül is megértesz, de mégis jó nekem, ha kimondhatom előtted gondolataimat. Kérlek szólj hozzám ezután is életem minden dolgán keresztül, hogy Benned megtaláljam életem értelmét! Ámen.



Az ÚR pedig színről színre beszélt Mózessel, ahogyan egyik ember beszél a másikkal.
2 Móz 33,11a

Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk - írja János apostol. Azt, hogy Mózes valójában hogyan látta az Istent nem tudjuk, de hogy a Szentírás tanúsága szerint közelebbről látta, mint minden más halandó ember, azt tudhatjuk, Mózes ugyanis beszélt Vele...

Ha valamire vágyakozunk egész életünkben, akkor az a bizonyosság. Másképpen fogalmazva: annak az ismerete/tudása vonz minket, hogy Isten nemcsak létezik, de itt van, velünk, velem van. Ennél nagyobb ajándékban, kiváltságban nem részesülhet az ember, mintha valaki erre a felismerésre/tudásra eljut. Sajnos az emberek jelentős része mégsem ezt a "legnagyobbat" keresi-kutatja, hanem álmodozásra, tétlenkedésre, mások bírálgatására pazarolja drága és egyre fogyatkozó idejét. A katolicizmus - nyilvánvalóan alapos megfontolás után - a hét főbűn egyikének tette meg az irigységet (invidia). Az irigység ugyanis nemcsak a másik embertől, a közösségtől, hanem magától az Istentől választ el. Az irigy ember valóban istentelen ember, s a világ legnyomorultabbja: aki ugyanis mások sikerein csámcsogással tölti rövidke földi idejét ahelyett, hogy a saját életének előremozdításán dolgozna - a legnagyobb gonoszságot követi el: önmaga ellen. Éppen ezért az invidia ábrázolása az ember szájából előbújó, arcába harapó kígyó... A magától értődő szimbolika világosan elmondja, kinek is árt az irigykedő ember...

Ha nem is nagyon, de néha azért egy kicsit mi is irígykedünk... Miért beszélhetett Mózes színről színre az Istennel, s mi miért nem? A kérdés nagyon is lényegi! A teremtett embernek ugyanis alapvető szükséglete, hogy beszélgessen Teremtőjével. Ennek a párbeszédnek a megléte és/vagy milyensége határozza meg ugyanis egész életünket, alapvetően ettől függ, hogy életünk áldásos lesz vagy okoskodásos-kínlódásos, Istennel és emberekkel perlekedő...

Élet...

A mai nap imádsága:
Uram! Kérlek gyógyítsd meg látásunkat, hogy felfezzük Benne az élet csodáját! Ámen

   

Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle.
1 Timóteus 6,6-7

Ha akarjuk, ha nem, a halál utolsó ökölcsapása egyszer leterít minket is, s abban a pillanatban talán nyilvánvaló lesz lelkünk számára, hogy életünket hogyan is éltük ezen a földön. Mindazok, akik vállalták/vállalhatták a gyereknevelés gondját - s benne Istentől kapott feladatot, s ajándékot láttak -, azok nem rettennek meg a haláltól. Jól tudják ugyanis, hogy aki megszületik, az el is veszíthető, s aki megszületett egészségesen, egyszer az is kimegy ebből a világból. A halál nem könyörül meg senkin sem...

Pál azt hangsúlyozza: nem hoztunk semmit ebbe a világba. Mi akkor az érték? A legnagyobb, a legértékesebb maga az ember, azaz mi magunk vagyunk! Miért van akkor mégis, hogy a legnagyobb értéket már az anyaméhben harapófogóval és késsel pusztítjuk? Miért van az, hogy a legnagyobb értéket lövészárkok vérmocskába dobjuk, s hogy a legnagyobb értéket könnyedén feláldozzuk a gazdasági előnyök magánoltárán?

Ennek csak egy oka lehet: Nem látja az ember, hogy mi az érték, s mi nem. A gyémánt tisztasága, az arany ragyogása, a kőolajon megcsillanó gazdagságot-ígérő napsugár elvakítja az ember szemét... Amit nyereségnek tart az ember, az ugyan örök (mert megmarad, mert itt marad a Földön) de az ember számára mégis múlandó, hiszen itt kell hagyni, s bármennyire is magunkhoz szorítjuk, az utolsó ökölcsapás után elernyedt kezünk már semmit nem tart meg... Innen bizony nem viszünk ki semmit. Ahogyan jöttünk - azaz mezítelenül - úgy is megyünk ki belőle...

Az Istenben bízó ember mégis elégedett. Miért? Mert látja a távlatot, s ugyanakkor az Isten teremtettségbeli rendjébe ágyazott szeretetet is megéli - kiváltságként, ami teljességet ad létének.

Gazdagság...

A mai nap imádsága:
Uram! Adj nekem Uram mindig annyit az anyagvilágból, hogy hálával tudjalak dicsérni Téged, s ha szűkölködnöm kellene, kérlek ne kísérts engem erőmön felül! Ámen



Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag."
Lk 12,19-21

Alig van, aki ne ismerné azt az egyáltalán nem akadémikus indián kérdést: "Ha kivágtad az utolsó fát, s elpusztítottad az utolsó halat is, akkor mit fogsz csinálni a pénzeddel?" S a kérdésre megadja a választ is: "Akkor majd rájössz, hogy a pénzedet nem tudot megenni..." A gazdagság önmagában még nem baj, de Jézus példázataiban gyakran előjön, hogy a fölöttébb nagy jólét gátja az Istenhez jutásnak. (Gazdag ifjú, Gazdag és Lázár története...) Jézus nem a jólét ellen szól, hiszen jól tudja, "Mennyei Atyátok megadja Nektek, amire szükségetek van", de felhívja a figyelmet, hogy balga az, aki a gazdagságba veti a bizalmát.

A gazdagság olyan, mint a rákos daganat: egyre növekszik, s nem tudja hol a határ. A gazdag ember vaksága abban áll, hogy nem látja meg: a soknál több, az elég! A pénz, a vagyon ugyanis soha nem elégíti meg az embert. A gazdagság mindent ígér, de nagyon keveset ad, ugyanakkor a legtöbbet "kéri" cserébe: a szívet. A szív pedig egy olyan szerkezete a JóIstennek, mely mindig csak egy valamiért tud dobbanni; egy szív egyszerre két dolgon nem csünghet...

Akinek szíve csak a múlandóval van tele, annak élete úgy múlik el, hogy észre sem veszi. Hiába a nagyobb gazdagság, közelebb nem jut az élet értelméhez: Nagy, s mégnagyobb csűrökben gondolkodik, de sosem jön rá arra, hogy a vagyon nem azért van hogy gyarapodjon a "rakás", hanem hogy megosszuk egymással. Mit ér a siker, ha nincs kivel megosztani, s mit ér az eredmény, ha cél érdekében átgázoltunk mindenen, barátaink elhagytak, párkapcsolatunk, családi életünk megromlott, s csak ellenségeket szereztünk eközben? Ilyenkor a mégnagyobb gazdagság sem segít, ilyenkor már csak a hazugság vigasztal: Egyél, igyál, vigadozzál... minden rendben!

Az igazság az, hogy semmi nincs rendben. Az igazság az, hogy életünk nem a mi kezünkben van, s bármikor ránk köszönhet a vég. Az igazság az, hogy ha nem ismerjük fel, hogy jóságra hívott el minket az Isten, akkor lehet, hogy csak egy nappal maradunk le az örömteli teljes élettől, de az a változást hozó nap soha nem jön el, mert az arannyal megtömött szív nem képes dobbanni azért az Életért, melyet az Isten adna...

Azt, hogy hova vezet az esztelen, mindenáron gyarapodni-akarás - jól látjuk. Gazdasági, szociális, ökológiai krízishez. Amíg lehetséges munka nélkül a gazdagodás, eladdig nem az Isten tenyerén élünk, hanem az Ördög markában. Amíg nem ismerjük fel életünk értelmét, eladdig értelmetlen célokat hajszolunk, s lemaradunk arról, ami soha, de soha nem ismétlődik meg: a saját életünk..

Tartozásaink...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy felszabadultan tudjak adni egy keveset abból, ami nem is az enyém, hiszen Tőled kaptam! Ámen


Ekkor Jézus ezt mondta nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené." És igen elcsodálkoztak rajta.
Mk 12,17

Kell-e adót fizetni, ha igazságtalan? Az adót persze még soha senki nem érezte igazságosnak... A svédek vagy a norvégek többnyire zokszó nélkül fizetik - talán mert igazságos(abb?) -, tény, hogy ötven éve ugyanazt az űrlapot használják. Ahogy lejjebb csúszunk a térképen, Németországban és nálunk is - mediterrán országokban meg még inkább - erről, azaz a pénzről civódnak a honatyák. Pedig a pénz csak eszköz, nem pedig cél! Nem az államot (benne az állampolgárt) kell belerokkanásig idomítani a pénz-érdekhez, hanem a pénzt kellene úgy használni, hogy az az emberi méltóság szolgálatában álljon! Ellenkező esetben mindig lesznek ügyeskedők, s a becsületesek húzzák a rövidebbet...

Adót fizetni senki sem szeret. De a római hatalom alatt élő zsidók még Isten ellen való véteknek is érezték, ha - kénytelen-kelletlen - eleget tettek a császár törvényének. Hiszen ezzel uruknak ismerik el azt, aki hódítóként tolakodott közéjük, s megszegik vele a törvényt is: "Féld a te Uradat, Istenedet, és csak neki szolgálj!" Éppen ezért a farizeusok kérdése nem így hangzik: "kell-e adót fizetnünk a császárnak?", hanem így: "szabad-e..." Kiemelkedő jelentőségű volt ez a farizeusi kérdésfelvetés, hiszen a hamis tanúk Jézus perében így vallottak: "Azt tanította, hogy nem kell a császárnak adót fizetni." (Lk 23,2)

Jézus válaszában az isteni bölcsesség briliáns módon nyilatkozik meg, nemcsak azért mert kitért a neki felállított csapda elől, hanem több szempontból is. Egyrészt rámutatott a farizeusok képmutatására, mert ők elméletileg képviselik azt, hogy nem kell adót fizetni a császárnak, de a valóságban ott van a pénz a zsebükben. Ezzel gyakorlatilag elismerik Róma uralmát saját maguk és nemzetük fölött. A Rómától való függetlenség eszméjét képviselték fennszóval, de a valóságban behódoltak neki, mert ezzel a pénzzel adtak és vettek.

A modern élet és közbeszéd csapdái közt különös tanulsággal is szolgál ez az evangéliumi szakasz. A hívő embert ma is igyekeznek sarokba szorítani: bármit mond, ellene fordítják. Az előre elkészített válaszokon túl ma is kínálkozik a Jézustól tanult megoldás: Istennek minden emberi ötletet meghaladó bölcsességére és nagyságára rámutatni. A jézusi megoldás valóban az, hiszen ha a szívben végbemegy a változás, akkor a körülöttünk lévő világ is változni kezd. Sajnos az emberek többsége akkor is úgy vélte és ma is úgy gondolja, hogy a társadalom külső törvényhozása, a körülöttünk lévő világ megváltoztatása által lehet jobbá tenni az embereket. Hiába a törvény szigora, a modern technika segítsége - az emberek nem lettek jobbak, s a segítő kedvük sem növekedett.

S hogy mit kell megadni - eredeti görög nyelvben ez áll: visszaadni -, adózni az Istennek? A hetedik nap adóját, a templombajárást? Ez leszűkítése lenne az isteni elvárásoknak... Ő azt akarja, hogy életünkkel hordozói legyünk az Ő képének, s ne mást akarjunk megvalósítani, hanem csak azt, hogy az Ő szeretetének képmásai legyünk! Különben is: a császár az adóban azt követeli, azt veszi el erőszakkal, ami nem is az övé, az Isten pedig csak abból kér vissza egy jelképesen keveset, amit Ő ajándékozott bőségesen...