Belátás...

URam! Add, hogy bölcsüljek szereteted naponkénti megtapasztalása által! Ámen



"imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén, hogy élhessetek az Úrhoz méltóan,"
Kol 1,9b-10a

"Vannak dolgok, amik a napnál is világosabbak..." mindenki látja, csak az nem, akinek kellene. A belátás, a felismerés tulajdonképpen megtérés: elfogadása, beismerése a tényeknek. A tények... "Hát igen, a tények magukért beszélnek!" - pontosabban nekünk szólnak, csak valamiért nem akarjuk észrevenni azokat.

Csodálatos, de egyben nagyon furcsa egy 'szerkezet' az agyunk, ennél különlegesebb gépezet már csak a lelkünk! Az agy sokszor "gondolkodik" helyettünk, ilyen pl. az, amikor vizuális csalódást élünk át. Mást látunk, mint ami a valóság... Az agynak ezt a "furcsaságát" használják ki a bűvészek/illuzionisták, s az egyébként nyilvánvaló csalásukat a közönség - mint varázslatot -, mindig elismerő tapssal jutalmazza. A lelket is ugyanígy be lehet csapni, azzal a különbséggel, hogy amikor kiderül az igazság, akkor nincs tapsvihar, csak keserűség és mély hallgatás...

A belátás hiánya sok szenvedés okozója, ill. értelmetlen meghosszabbítója. Mivel a lelkünk fél a csalódástól, ezért puszta önvédelemből a lélek ferdít/torzít. Így történik meg, hogy az ember elviseli, elhordozza mások hazugságát, s ami a legborzasztóbb: még magának is hazudik! Az önbecsapásnak a legtöbbször előforduló helye a párkapcsolat. Sajnos hosszú éveken keresztül alszik így a lelkiismeret, s diadalmaskodik a hazugság: "Ez így jó nekem, ahogy van!" - közben pedig, egyáltalán(!) nem.

A Szentírás nem véletlenül használja az Isten és az ember kapcsolatának szemléltetésére a férfi és a nő kapcsolatát, hiszen a hit csöppet sem kevésbé misztikus, magasságokba röpítő és mélységekbe ívelő, mint a szerelem! Ahogyan egy párkapcsolatban is lehet éveken át hazugságban élni, ugyanúgy a hit is beburkolódzhat a maga hazugságaiba. Amit látnunk kell, amit az esetek többségében be is látnak/felismernek: mindkettőnek következménye van, s amikor kiderül az igazság - amikor a tények beszélni kezdenek -, nos, akkor "krízis van"...

A krízisre adott első válasza a léleknek - a felháborodás után -, az önsajnálat. Érthető is ez, de az már nem, ha az önsajnálat lesz a "megoldás". Így menekülnek sokan a szenvedélyek világába, választják a lassú öngyilkossági formákat: halálra dohányozzák és/vagy eszik-isszák magukat... Aztán boldogtalanul élnek, mígnem bele nem halnak! Pedig lehet boldogan élni, egészen addig, amíg meg nem halunk: Együtt, s egymásért, belátás és bölcsesség révén, az ÚRhoz méltóan!

Ennek alapja az imádság! A hívő ember azért él imaéletet, mert tudja, hogy az imádság az Istennel való találkozás misztikus alkalma, amikor Istenre figyelve kiderül, hogy kik is vagyunk valójában, mi nyomja a szívünket-lelkünket, s mi lenne az Istennek tetsző megoldás a megoldatlannak tűnő helyzetben. A Szentírást sokan olvassák szó szerint értelmezve úgy, hogy az majd konkrét megoldást ad a személyes életükre vonatkozóan, de ez nem feltétlenül van mindig így! A Szentírás egy valamit üzen minden történetén keresztül; azt, hogy hol a megoldás keresésének a helye: Istennél...

Hiteles élet..

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy nevedet ne gyalázhassák saját hibáim és vétkeim miatt. légy segítségemre, hogy követni tudjalak! Ámen


Jézus erre így felelt: "De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják."

Lk 11,28

A Mester tehát a boldogság-fokozást ahhoz köti, hogy ki mennyire tartja meg Isten beszédét... Sok keresztény - élükön a papokkal - Isten beszédéről csak beszélnek, pedig fő feladatuk az lenne, hogy ne szólják, hanem éljék az evangéliumot. S ha már evangélium...
A szó: evangélium, a görög eu-angelion http://www.magyarpaxromana.hu/kiadvanyok/egyhazkommunikacio/abrak/takacs1.gif. Az angelion http://www.magyarpaxromana.hu/kiadvanyok/egyhazkommunikacio/abrak/takacs2.gif híradást jelent; az eu- http://www.magyarpaxromana.hu/kiadvanyok/egyhazkommunikacio/abrak/takacs3.gif pedig azt teszi hozzá a híradáshoz, hogy jól. A szó az akcióra helyezi a hangsúlyt, nem a tárgyra. Általában tárgyként szoktuk felfogni ezt a szót: jó-hírnek értjük. Az angelion azonban nem annyira a hír tartalmát, mint a hírül adás tettét jelenti. Az eu adverbium, a jól határozószó pedig szintén cselekvés-irányú elem, a tettet minősíti. Vagyis: az eu-angelion tehát nem pontosan jó hír, inkább jól híradás, a hír jól vitele, e vitel módja, vagyis az átadás helyessége(!).

A keresztények (azaz Krisztus-követők) tehát arról ismerhetők meg, hogy nem csak másképpen, hanem jobban (értsd: szebben, tartalmasabban, "okosabban") élik meg istenképűségüket. Ha nem ezt teszik, akkor bizony a keresztény életvitel veszít attraktivitásából. Hála a JóIstennek, hogy szerte a világban még manapság is vannak szentek, akik egy-ügyűségükben az Isten szeretetét tükrözik vissza életükben! Mert ugye az mégis csak ellentmondásos, ha valaki örök hűséget prédikál a szószéken, de magánéletében a hűtlenség mintáját közvetíti. De ugyanez a helyzet a hétköznapi keresztényeknél is! S ha valaki zátonyra futtatta élete hajóját - ami önmagában egy nagy tragédia, sajnálatos esemény a hajó legénységének (család!) -, de akkor ilyen esetben az általában elvárható lenne, hogy ezek után ne reklámozza magát csoda-kapitányként. Akinek tehát életvezetési csődjei után is nagy a szája - azaz csak beszéli az Isten beszédét, de nem éli -, az képmutató, hiszen a sikeresnek propagálja azt, amiben "becsődölt".

Ugyanakkor "megtartani Isten beszédét" nem azt jelenti, hogy a keresztény ember hibátlanul él - emberből van a jézuskövető ember is(!) -, hanem azt kell érteni alatta, hogy a krisztuskövető ember hiteles élet él. Cselekedetei egybecsengenek szavaival: az igene "igen", s a neme "nem", ha hibázott, akkor beismeri, s vállalja tetteiért a felelősséget. Sok ember éppen azért fordul el az Egyháztól, mert úgy nem akarnak élni, ahogyan azt a sok "minta-keresztény" mutatja a világ felé... Nagy valószínűséggel, ha szépet, emelőt, nemesítőt, tartalmasat látna, akkor vonzaná őt is az egyházi közösség! Jézus URunk nem véletlenül mondja: "Nem azok mennek be Atyám országába, akik ezt mondják 'Uram, Uram...', hanem azok, akik cselekszik az én Mennyei Atyám akaratát." A Mesternek igaza van: "Gyümölcseiről ismerszik meg minden fa..."

Külső és belső békéért.

A mai nap imádsága:
Békességed eszközévé tégy engem, Uram! Ámen


Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik azt állítják,
hogy a sötétség világosság, és a világosság sötétség;
azt állítják, hogy a keserű édes, és az édes keserű!
Ézsaiás 5,20

Különös világ ez a mostani. A szó "bajnokai" vívják elkeseredett csatáikat egymással - mindenki mindent magyaráz. Politikában és magánéletben csak egy a fontos: legyen valamilyen hihető érv a ballépésekre, a félrevezetésekre, a csalásokra. Nem az számít, hogy amit mondok vagy teszek, az megáll-e az igazság mérlegén, sokkal fontosabb az, hogy ne maradjak csöndben, mert a csönd annak a beismerése, hogy alulmaradtam a csatában, veszítettem. De mit nyer az ember azzal, ha a jóra rosszal felel, s a világosságról azt állítja, hogy sötétség?

Nagyon sokat, megnyerheti vele a világot. Ráadásul gyorsan, az erősnek, a céltudatosnak, a sikeresnek a pozíciójában. S a hatalom, legyen az bármilyen kicsiny vagy nagy, ha visszaélnek vele, akkor "édesíti" a keserű életet... Ha nem így lenne, akkor nem lennének borzasztó szülők, akik tárgyként kezelik gyermekeiket, gonosz főnökök, akik naponta örömmel gyötrik beosztottjaikat. MIndennapok tragédiája ez, amikor az egyik ember a másikat kihasználja: családban, munkaközösségben, társadalomban. A gyenge, aki nem tud védekezni, a lelketlen emberek prédájává válik... a kis nyugdíjas, aki háromszoros árat fizet a maréknyi tüzelőért, amit házhoz szállítanak a "jóemberek", a gyermek, aki nem érti miért jön minden este idegesen haza az édesapja, s miért veszekednek a szülei, s miért csattanak el a pofonok...

Különös világ ez a mai. A hazugság óriásai nemcsak sikeresnek kívánnak látszani, de jónak is. Mindegy milyen a világ: ők jó királyként vagy "Sztálin-apánk"-ként, de be akarnak vonulni a történelemkönyv lapjaira. Be is kerülnek, de az idő megítéli őket. Nemcsak a diktátor nagyokat, de a névtelen patkány-életű senkiket is. Az ember hatalmat kapott arra, hogy felborítsa egész életét, s keserűvé tegye azt, ami édes, sötétté azt, ami világosságul rendeltetett. Egyszer azonban minden véget ér, mert az Isten hatalma végtelen, az emberé pedig véges...

Reménységeink...

A mai nap imádsága:

Uram! Add, hogy fáradtságomból ne legyen megfáradtság, s nehézségeimből ne nőjön ki reménytelenség. Add nekem a Te szeretetedet, hogy célt lássak, s másoknak is mutathassak Szentlelked segítségével! Ámen


Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.
Ézs 40,30

"Mozgás az élet." - mondja a közszáj. Sajnos az európai ember mozgáskultúrája igencsak kívánnivalót hagy maga után. Időt spórolandó, ahova csak lehet autóval megyünk. Mindeközben bosszankodunk az emberek parkolási szokásán, mert inkább vállalják a szabálytalan parkolás esetleges következményeit, mintsem gyalog tennének meg húsz métert. Ugyanakkor a 80-as-90-es évek testkultusza sem oldotta meg az ember általános szocializációs problémáját. Hiába a kiformált külső, ha nincs benne tartalom, hiába külcsíny, hanincs belül érték. Mint minden divathullámnak, ennek az ígérete is azt sugallta: Ha a külsőd "sikeres", a belső dolgaid is rendeződnek. Bár ilyen egyszerű lenne! Akkor miden divatbohóc és pláza-cica egyben bölcsesség megtestesítője is lenne...

Mindezzel szemben, az az igazság, hogy az emberek - különösen azok, akik a jólétbe születtek bele - hamar megfáradttá válnak. Magunkon is tapasztaljuk olykor, hogy lendületet veszítettünk. Tény, hogy sokat dolgozunk, középeurópai létünk nyomorúsága ez, hogy már csak a "felszínen maradáshoz is" ebben a térségben - a tisztességtelenül magas árak, a tisztességtelenül alacsony fizetések okán - tisztességtelenül sokat kell dolgozni. A munka, amely segítő, amely az alkotást szolgálja, amelyben az embernek is szerepe van, s nemcsak emberi erejének, az elfáraszt ugyan, de nem tesz megfáradttá. Az értelmetlen, az embertelen munka az viszont igen. A céltalan tevékenység nagyon elfáraszt. (Ezért vannak kevesen, akik vállalják az erőgépeken edződés rendszerességét.) Aki a kiskertben egész nap dolgozik, az szinte alig tudja abbahagyni, mert közvetlenül tapasztalja, hogy munkájának eredménye van. A fitnesz-stúdiókban pedig lassan több a plazma-TV, mint az ember, mert valamivel el kell vonni a figyelmet a monoton/értelmetlen mozgásról... Az eredmény ugyanis mindig csak akkor áll elő, ha készek vagyunk időt, s energiát belefektetni. A sikerért mindenről lemondani, nem kimondottan erős tulajdonságunk. A sikert mindenáron elérni annál inkább. Pedig nemcsak a cél fontos, hanem maga az út, amin elérünk oda. A törvénytelen, az ördögi eszközt a cél sosem szentesítheti! Az etikátlanul elért cél maga is etikátlan. Amíg az önkínzás testkultuszában csak a végeredményben van bizonyos öröm, eladdig - egy régi példát idehozva - a kaszálásban minden egyes rend vágásakor látható az eredmény...

A lelki megfáradásnak - minél régebb óta vagyunk fiatalok - annál hamarabb testi következményei is vannak, igen sokszor betegség is jelentkezik. (Ezt a pszichoszomatika tudománya jelesül magayrázza is.) De mi az oka a megfáradásnak? A hitetlenség, a reménytelenség, a szeretetlenség... Ezek azok, amik leginkább fárasztanak! Ha az Isten valakit nagyon erőssé tesz, akkor az újra hisz, újra remél, újra tud szeretni. Isten nélkül nincs megújulás, csak renoválás. Ő azonban nem újítgatni, toldozni-foltozni akarja életünket, hanem reformálni, azaz vissza-alakítani istenképűre, az Ő teremtettségi rendjének megfelelően.

Szolgálat...

A mai nap imádsága:

Uram! Add, hogy igazságod szolgálatában állva sugározhassam embertársaim felé a Tőled kapott szeretetet! Ámen


Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.
1 Thessz 5,1-3

Pitiáner alakok, még ha nagyhatalmúak is, maguknak állítatnak emlékművet, a nagy embereknek azonban mindig mások... Örök igazsága ez a történelemnek, és az is, hogy egyszer minden birodalom véget ér. Gyaníthatóan az ősbűnből fakadóan, az ember nem szeret méltóságban szolgálni az embertársának, sokkal inkább kedveli, ha őt kiszolgálják. A primitív-lelkületű ember "csicskáztat", az igazi arisztokrata (ez nem egyenlő az arisztokratákat majmoló újgazdaggal) azonban tudja, hogy a csúcsszolgáltatást soha nem a fizetés, hanem a személyzet méltóságának megóvása, az effajta kapcsolat tradicionális háttere adja. Az a komornyik, amelyiknek már az ükapja is az adott család szolgálatában állt, s mindegyik ősével méltósággal bántak, az tudja, hogy mi a diszkréció, s a szolgálatkészség.

Egy közösség - értve ezalatt az egész világot is -, csakúgy marad meg / tartható fenn, ha dolgozunk benne. Ha a közösségben minél inkább érvényesülnek a kölcsönös előnyök, annál magasabb szintű a szolgáltatás, de hiába van jelen egy közösségben a szolgáltatások széles skálája - amit jólétnek nevezünk -, ettől még nem lesznek boldogok az emberek. (Legalábbis nem maradéktalanul.) A teljességhez ugyanis nem az adok-kapok elv maradéktalan teljesülése, hanem az elfogadás szükséges, ami az érdek-nélküli szeretetben nyilvánul meg. (Elfogadnak, szeretnek, úgy ahogy vagyok - azaz nem kell teljesítenem érte...)

Ezt a kapcsolati rendszert hívják a keresztények szolgálatnak. A szolgálatban is ott van a munka, de a munka nem a sikernek van alárendelve, hanem az eredménynek, s ezért is lesz áldásos. Sajnos sokszor megtapasztaljuk az egyházban is, hogy jószándékkal ugyan, de a professzionalitás súlyos hiányával megterhelten végzik egyesek a szolgálatukat. (Az eredmény mindig magáért beszél.) Ha eredményesen akarja a tanítvány bevégezni a feladatát, akkor ne "mesterkedjen", hanem tanítványi alázattal dolgozzon. Ha a Mester felvállalta a lábmosás rabszolgamunkáját, akkor a tanítvány ne válogasson a feladatok között... Sajnos egyre kevesebb keresztény ember vállalja fel a diakóniát, s egyre többen lépnek az "elspiritualizálódás" tévútjára...

Várakozás...

A mai nap imádsága:

Uram, nem szeretek várni! Rövidke időmből oly sok időt pazarolok értelmetlen várakozásra, hogy ez gyakran elkeserít. Add Uram, hogy kihasználjam az idő adta lehetőséget a Feléd való közeledésre, hogy életem minden dolgát a Te kezdeből vegyem, s békességet találjak perefkcióra vágyó békétlenkedő lelkemnek! Ámen


Az időpontokról és alkalmakról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim, mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj.
1 Thessz 5,1-2

A kereszténység egyik központi hittétele Jézus Krisztus újraeljövetele, amit parúziának nevezünk... Jóllehet a tanítványok közül sokan azt remélték, hogy nem is kell megízlelniük a halált, mert még abban a nemzedékben visszajön szeretett Mesterük, de hát Isten órája alapvetően másképpen ketyeg. Maga a várakozás ténye sok kérdést vet fel. Minek kell olyan sokat várni a jóra, s mikor lesz már elege embernek s Istennek a rengeteg szenvedésből? Magas teológiai- és vulgáris kérdések ugyanazt a problémát feszegetik: Mi a teremtés lényege, s benne az ember célja?

Ha az lenne, hogy az ember megjavuljon, nos arra várhat még Jóisten is... Az emberi gonoszság, kapzsiság, irigykedés - úgy néz ki - az idők végezetéig az ember sajátja marad... Hiába minden próbálkozás, eleddig semmiféle diktátori rend vagy "izmus" nem hozta meg a várt sikert, az ember maradt olyan, amilyen: végtelenül önző és makacs, s szinte semmit nem tanul a múltjából. Sőt, talán az sem az ember érdeme, hanem Isten kegyelme, hogy az elmúlt jó hatvan esztendő óta nem volt igazán nagy méretű háború...

De mit is remél az Egyház népe várakozása közepette? A zsidók messiásvárása világos, s egyértelmű volt: Jön a messiás, s majd lerázzák a római igát, a 12 papkirály pedig "társuralkodóként" kormányozni fogja az új világot... (Nos, ha nem is így, de bizonyos értelemben már létezik egy népek és nemzetek felett álló Testület, amely irányítja a "szép új rendű világot", de ezt a láthatatlan bizottságot sajnos nem az Isten szeretete, hanem a minél nagyobb profit megszerzésének vágya kovácsolja egybe.)

A keresztények Messiás-visszavárása lényegében ugyanaz, mint a zsidók messiásvárása. Mindenkettő a perfekciót várja... az elképzelések mások, de a tartalom ugyanaz: lesz (eljön) egy olyan korszak, amikor minden tökéletes lesz. Biztonsággal kijelenthetjük: Emberlétünk egyik legnagyobb motívációja a perfekció utáni vágyunk. Tökéletesek szeretnénk lenni munkában, párkapcsolatban, hitben és szeretetben... de ez sajnos egyszerűen nem lehetséges, mert mi magunk nem vagyunk tökéletesek. Próbálhatunk módszereket a tökéletesség elérésére, de a véges soha nem értheti el a végtelent...

Az általános helyzet szerint jelenleg két nagy táborra oszlanak a hívők: azokra, akik azt hiszik, hogy ők már tökéletesek (ők a rajongók, a szektások), s azok, akik állandóan küzdenek, de tudják, hogy erőfeszítéseiknek csak odaát, az Isten világában lesz igazi gyümölcse.

Jézus visszajövetelének hittétele a gyakorlatban tehát azt jelenti, hogy egyszer mindennek vége lesz. Nem fog tartani örökké sem kapzsiság, sem úrhatnamság, sem kizsákmányolás, sem erőszak... sem perfekció utáni vágyakozás. Mikor jön el ez az időszak, s hogyan? Számos Jézus-tanítvány, óegyházi atya, s teológus foglalkozott már a kérdéssel, "de azt az időt, s órát senki nem tudja, csakis az Isten..." S jól van ez így! Vannak dolgok, amiken teljességgel fölösleges elmélkedni, mert nem a mi földi életünk vonatkoztatási rendszerében fontos dolgokról van szó. Az ember ugyan szeretne olyanná válni mint Isten (eritis sicut Deus), de nem fog megistenülni soha, mindvégig ember marad. Mindazonáltal istenképűségre teremtettek vagyunk, s ennek vannak bizonyos következményei, melyeknek illene megfelelnünk...

A MEGPRÓBÁLTATÁS ÉS AZ ELLENÁLLÁS HASZNOT HOZ

        
  "Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek." (1Pt 4:12-13)
 
  Az ellenállás, mellyel megütközünk, sokféleképpen bizonyulhat előnynek. Ha megfelelő módon viselik el, oly erényeket fejleszt ki, amelyek sohasem jelentek volna meg akkor, ha a kereszténynek nem kellett volna próbákat kiállnia. A hit, a türelem, a béketűrés, a mennyei gondolkodás, a gondviselésbe vetett bizalom, valódi együttérzés a tévedővel, mind a helyesen viselt megpróbáltatások gyümölcsei. Ezek a Lélek kegyelmi ajándékai, melyek rügyeznek, virágoznak és gyümölcsöt hoznak a próbák és nehézségek között. A szelídség, az alázat és a szeretet mindig ott virágzik a kereszténység fáján. Ha jó és őszinte szívbe fogadjuk be az Igét, a makacs lélek megalázkodik, és a hit az ígéretek megragadásával Jézusra hagyatkozva győzelemre jut. "Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk." (1Jn 5:4)
  Aki megnyitja az Írásokat, és a mennyei mannával táplálkozik, az az isteni természet részese lesz. Krisztuson kívül nincs élete és tapasztalata. Meghallja Isten szavát, aki így szól az égből: "Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm." (Mt 3:17) Ez a hang biztosíték számára, hogy elfogadták őt Jézusban. Tudja, hogy jellemben olyanná kell lennie, mint Ő, akiben az Isten gyönyörködik. Az Atya teljességgel elfogadta Krisztust, mint helyettesünket, kezesünket; ezért mindenki, aki Krisztus nevéről neveztetik, távozzék el minden szennytől, és legyen jellemben Krisztussal egy, hogy ne kelljen szégyellnie Jézusnak őt testvérének hívni.
  Akiben mi bízunk, bizonyította már magáról, hogy Ő bizonyos segítség a szükség minden idejében. Amint közelében vagyunk, mind jobban és jobban átformálódunk az Ő képére. "Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arcczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, [mely azt jelenti jellemről jellemre] úgy mint az Úrnak Lelkétől." (2Kor 3:18) "Mert az Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett." (2Kor 4:6) (Review and Herald, 1892. június 28.)

Adj hitet, Uram!

Noé megtett mindent, ahogy Isten megparancsolta neki.
(1Móz 6,22)

Kezdenek összecsapni fölöttem a hullámok: egyre tornyosulnak előttem az el nem végzett feladatok, de azért megpróbálom elvégezni őket, habár nem lesz könnyű: a lehetetlent most azonnal megteszem, a csodákra kicsit várni kell... Vagy mégsem, minek fárasszam magam, miért próbáljam végrehajtani a parancsokat?! Noénak sikerült... Még hogy Noé! Neki könnyű volt, csak egy bárkát kellett összeraknia. Mondjuk, abba belefért minden, családostul, állatostul. Hát kezdésképp nem is rossz, Noé, nem is rossz... Hogy csináltad? Csak úgy nekiálltál, tervek és gépek nélkül? Ennyire merész vagy? Mert nem volt mentőcsónakod, nem volt semmi biztosíték, csak a hatalmas bárka, színültig megpakolva. Vagy volt még valamid? Egy kis tartalék a tatban? Semmi tartalék?! Miben bíztál, Noé, mi vezérelt? Ennyire bíztál Istenben? Te vakon teljesítetted a parancsokat? - Igen, követni a parancsokat, tenni, amit az Úr megkíván tőlem. Ahogy Noé is tette: bátran venni a szerszámokat és építeni egy bárkát, pontosabban a bárkát. Az én bárkámat, a mi bárkánkat... De nem válok nevetségessé? Isten akarata nem lehet nevetséges. És mi lesz a jutalmam? Ami Noéé is: az élet.

És lassan, lassan a ritmus helyrezökken.
Az élet szívverése szelíden indul.
S a halálfélelemtől halálra döbbent
Emberre néma ködfátyol borul. (...)
A város még ájult romokban hever,
Az ember lézeng, akár a patkány.
De érzed Istent? Elrejtve vad árny
Mögé galambok épülő fészke e hely.
(Wass Albert)

Uram, segíts, adj erőt, hogy azt tehessem, ami a te szándékod! Úgy cselekedjem, hogy életem olyanná váljon, amilyenné te szeretnéd. Add, hogy életemben a te akaratod teljesüljön, ne az enyém, mert csak így találhatom meg a hozzád vezető utat. Ámen.

Betakar és megvéd

?Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége" (Zsolt 91,4).

   Megragadó ez a kép! Ahogyan a tyúkanyó szárnyai alá veszi kicsinyeit, úgy védelmezi az Úr az Ő népét, és nyújt rejtekhelyet neki. Láttál-e már anyjuk szárnya alól kicsipogó csibéket? Hallottad-e már örvendező csipogásukat? Ugyanígy találhatunk mi is oltalmat Istennél, és nyerhetünk igazi békességet, mert tudhatjuk, hogy Ő vigyáz ránk!
   Amíg az Úr szárnyai alatt vagyunk, megvédve érezzük magunkat. Különös volna, ha ez nem így lenne. Hogyne éreznénk magunkat biztonságban, amikor az Úr jelenti számunkra az életet, az otthont, a menedéket és a nyugodalmat.
   Így az Ő nevében indulhatunk a harcba és tarthatunk ki benne, mert Urunk megvéd ott is. Pajzsra és páncélra van szükségünk, és ha őszintén bízunk Istenben, ahogy a csibe bízik a tyúkanyóban, megtapasztaljuk, hogy hűsége tetőtől talpig megvéd bennünket. Az Úr nem hazudik, Ő hűséges népéhez, ígérete biztosan megáll! Hűsége többet ér minden földi páncélnál, védelmében ellenállhatunk az ellenség valamennyi tüzes nyilának.
   Jöjj én lelkem, rejtőzz az Úr kiterjesztett szárnyai alá, rejtsd el magad meleg tollai közé! Ott igazán boldog lehetsz!

HOL KÉSZÍTSÉTEK?

"A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek." Ézsaiás 40,3

Jön a vigasztalás, jön a megoldás - készítsétek az útját! Hova jön Jézus? Az Ige szerint a pusztába. Nézzünk körül, igaz-e, hogy az élet, amiben vagyunk, mérhetetlen nagy puszta? Nemrégen egy ideggyógyintézetbe kellett elmennem. Szépen berendezett, modern intézet volt, kis várószobákkal. Ott lett valóság számomra, hogy kidíszített puszta az egész. A mai korban minden ember próbálja szépíteni a lakását, életkörülményeit kényelmesebbé tenni - olyanná, amiben jó élni -, és rettenetes, hogy se jobb, se más nem lesz ettől. Minden vona- lon csak az önzés uralkodik, és senkinek nem fáj a másik ember baja, szenvedése. Micsoda pusztává tud lenni egy otthon, és benne a házasság. Már nincs egy kedves szó sem, csak durva, fájó, goromba mondatok. Nem így indultatok egyszer az úrasztala elől. Akkor azt gondoltátok, csupa boldogság lesz minden. Hogy lett ilyen pusztává? Olyan puszta is van, ahol már kemény szó sem hangzik. Csak hallgatás van. Nem érdemes beszélni, úgysem értjük meg egymást. Gondoljatok bele, ilyen pusztaságban nőnek fel gyerekek. Még beljebb kell mennünk, mert az igazi puszta a lelkedben van. A gondolatok pusztája! Amikor csak a saját sérelmeidre gondolsz, amikor nincs más gondolatod, csak nekem, meg velem, és rólam. Ahogy élsz, mered-e mondani, hogy szeretsz és megér-tesz-e egyáltalán valakit? Mérhetetlen puszta a hitbeli életed! Olvasod az Igét, mert megszoktad. Imádkozol, mert megtanítottak rá. De nincs közösséged Jézussal. Halld meg az adventi üzenetet: Jézus jön! Készítsétek hát az útját!

Most teljesedett be az Írás a ti hallástokra.

Lukács 4,21

Uram!

Az ótestámentumi próféciákból olvastál föl egy szakaszt neveltetésed helyének imaházában. Az a próféta is rólad szólt, amint az egész ótestámentumi Írás feléd mutat. Ott az istentiszteleten első ízben adtad nyilvánosságra a nagy hírt: az Írás - Isten minden ígérete - benned teljesedett be. Így mondtad magadról és ezt vallották utánad - rólad - írásaikban az apostolok, és ezt hirdeti hitvallásaiban mindmáig is az egyház.

Uram!
Mondatodat: "Most teljesedett be az Írás a ti hallástokra" - szeretném szívembe vésni. Ez a "most" mindig akkor van, amikor hallgatlak téged. Akik Názáret templomában téged nemcsak hallottak, hanem láttak is, hamar megzavarodtak és emberi tanácstalanságuk alkalmatlanokká tette őket Isten szabadító igazságának befogadására. Hitért könyörgök hozzád, mely rád teljes odaadással hallgat, és amelynek útján evangéliumot kapok bűneim, megkötözöttségem, szegénységem között.

Rangrejtve jön

    

     Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya.
     24. zsoltár 7.
    
     Krisztus dicsősége rejtett dicsőség. Ezért aztán sokszor becsapják előtte az ajtót és nem kívánják bebocsátani Őt. A felsőbbség is elzárkózik előle, - de hiába. A kereszt hatalmas Királya Ő s éppen a kereszt alatt rejtőzik a dicsősége.
     "Kicsoda ez a dicsőség Királya?" Ez az eretnek, ez a lázító? - kérdezik. Így csúfolják a Királyt. Kicsoda a dicsőség Királya? Szavuk telve megvetéssel. Hát nem nevetséges, hogy éppen őt hívják a dicsőség Királyának? Pedig Krisztus ma is kicsinyeiben jön e világ nagyjaihoz, megvetettjeiben e világ híreseihez és balgatagjaiban e világ bölcseihez. De ezek nemcsak be nem bocsátják, hanem üldözik és gúnyolják is. Még mindig elzárkóznak Krisztus és az Ő igéje elől, de nem sokáig vehetnek erőt rajta. Mert a seregek Ura Ő. A dicsőség Királya marad mindörökké, akit angyalok és szentek serege szolgált a földön.

    

          Magát megüresítette
          Nagy dicsőségétül,
          A szolgaformát felvette,
          Születvén szegényül!

A biztosan meghallgatott kérés

Ha pedig valakinek fogyatékos a bölcsessége, kérje Istentol, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja.
(Jakab 1, 5)

Mi a bölcsesség? Isten lényébe és útjaiba való betekintés. „Isten adja meg nektek -írja az apostol - a bölcsesség és kijelentés Lelkét, az Ő megismerésében" (Ef 1, 17). Ezt a bölcsességet tehát nem ember, hanem Isten ajándékozza a Szentlélek megvilágosítása által. Bölcs továbbá az, aki nemcsak megismeri, hanem féli is az Istent. Tehát nem az ismeret, hanem a lelkiismeret dönti el, hogy valaki bölcs-e. Ismerheti valaki jól a Bibliát, és Isten szemében mégis bolond. A bölcsesség az életnek egyik titka, melynek gyökerei az istenfélelembe nyúlnak és az Istennek tetsző magatartásban mutatkoznak meg. „Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg jámbor életével az ő cselekedeteit bölcsesség szelídségében" (Jak 3, 13). Az a bölcs, aki beszédében és tetteiben helyesen jár el és mindig a helyes utat választja.

Sok bölcsességre van szükségünk a mindennapi életben, az emberekkel való érintkezésben, a gyermeknevelésben és földi hivatásunkban is. Akinek hiányzik még - és ki mondhatná, hogy teljesen az övé? -, az kérje Istentol. Ő bizonyosan meghallgatja.

Isten készségesen ad, szemrehányás nélkül. Ez Istennek csodálatos jellemvonása. Osztatlanul szerető szív, nincsenek hátsó gondolatai és eltitkolt szándékai. Isten maga a készség. Teljesen odaadja magát teremtményeinek. Az eléje tárt kéréseinket is szívügyének tekinti. - Bennünk a bűn tönkretette ezt az egyszerű készséget, őszinteséget. Az önző embernek, mégha jót tesz is, mindig vannak mellékgondolatai; saját hasznát és dicsőségét keresi.

Isten szemrehányás nélkül ad. Szeretete folytán semmi mást nem tart szem előtt, mint az ember javát. Nem vár mást, csak hálát. Nem is vet szemére senkinek semmit. Nem veti szemünkre, hogy tegnap kértünk utoljára, vagy éppen egy órával ezelőtt. Hozzá nem lehet elég sokszor jönni és inkább az bántja, ha túl ritkán jövünk. Isten tulajdonképpeni öröme, ha adhat. Elfedezi múltunkat, amint megalázkodunk miatta és bocsánatot kérünk tőle. Isten nagylelkűen elfedezi mulasztásainkat, tévedéseinket. Nem régi bűneinken át néz minket, hanem Jézus Krisztus ártatlanságán és igazságán keresztül. Milyen jó is az Isten!

AZ ELLENSZEGÜLÉS TÖRVÉNYE

"Aki győz..." (Jel 2,7).

Lehetetlen harc nélkül élni mind a természet, mind a kegyelem világában. Ellenségeskedés az alapja a természeti, értelmi, erkölcsi és szellemi életnek is. Ezt bizonyítja az élet. Az egészség sem más, mint egyensúly a fizikai életünk és a külső világ között, és csak elégséges belső életerő tarthatja fenn a külső dolgokkal szemben. A fizikai életemen kívül eső dolgok mind halálra szánnak engem. Ugyanazok a dolgok, amelyek amíg élek fenntartanak, felbomlasztanak, amikor meghalok. Ha elég erőm van a harcra, megteremtem az egészség egyensúlyát.

Így van ez az értelmi élettel is. Ha azt akarom, hogy értelmi életem erőteljes legyen, küzdenem kell; csak így jön létre az egyensúly, amit gondolatnak hívunk.

Erkölcsi téren is így van. Ami nem az erény tulajdonsága, az mind ellensége bennem az erénynek, és erkölcsi erőmtől függ, hogy legyőzöm-e ezt az ellenséget. Ha igen, akkor létrejön az erény bennem. Amint felvettem a harcot, már erkölcsös lettem. Senki sem azért erényes, mert másként nem tehet, hanem mert harc árán szerezte meg.

Ez igaz szellemi téren is. Jézus mondta: "E világon nyomorúságtok lesz" - azaz minden, ami nem szellemi, vesztemre tör, és le akar győzni; - "de bízzatok, én legyőztem a világot" (Jn 16,33). Meg kell tanulnom visszaverni a támadásokat, és így lesz meg az egyensúly: a szentség; így már öröm szembenézni a támadásokkal.

A szentség adja az egyensúlyt adottságom és Isten törvénye között, így jutott ez kifejezésre Jézus Krisztusban is.

Ő válaszol

Mivelhogy ragaszkodik hozzám… Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt…       — Zsoltárok 91,14. 15.
Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz.             — Jeremiás 33,3.
És amit imádságotokban kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.             — Máté 21,22.
Azért mondom néktek: Amit csak kértek imádságotokban, higgyétek, hogy mindazt már megnyertétek, és meglészen néktek.             — Márk 11,24.
És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek… kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.             — János 16,23. 24.
Ez még messze nem az összes igehely az ima témájában. De arra elegendő, hogy lángra lobbantsa a szívünket. Elegendő arra, hogy elkezdjünk imádkozni. Miért? Mert El Shaddai mondta nekünk: „Én válaszolni fogok.” A mindenható Isten — az, aki több, mint elegendő — megígérte, hogy válaszol azoknak, akik szeretettel ragaszkodnak Őhozzá!

?Te pedig azokat szóljad, amelyek az egészséges tudományhoz illenek... Ezeket szóljad, ints és feddj teljes méltósággal, senki téged meg ne vessen.?

(Tit. 2:1, 15)

?Ápoljuk az Isten szava iránti tiszteletet, és becsületes szándékkal kutassuk az Igét. Ne úgy értelmezzünk mindent, hogy az előre kitűzött eredményhez jussunk. Ez az a pont, ahol a nagy hitújítók némelyike is elbukott, s ez az oka annak, hogy olyan emberek, akik ma Isten és az igazság bajnokai lehetnének, ellene küzdenek... Isten azt akarja, hogy olyan tanulók legyünk, akik elsősorban a ťkét tanúbizonyságtólŤ tanulnak és másodsorban embertársaiktól. Ez az Isten rendje szerint való eljárás. Isten igéje leleplezi a tévelygést... Ne fogadjuk el senki emberfia véleményét anélkül, hogy előbb össze ne vetnénk az Írásokkal. Amikor emberek a maguk okoskodása szerint értelmezik Isten szavát, akkor ezzel azt bizonyítják, hogy nem tartják tiszteletben Isten ihletett igéit. Amikor összevegyítik az istenit az emberivel, a közönségest a szenttel, Isten szavát becsülik le...

Nem csak az ige pontos értelmezését várja el Isten tőlünk! Azt kívánja, hogy ne csupán ismerjük, hanem gyakoroljuk is az igazságot. Annak a valakinek a szellemét és lelkületét kell bevonnunk mindennapi életünkbe és embertársainkkal való érintkezéseinkbe, aki az igazságot adta nekünk... Aki kész cselekedni Isten akaratát, az felismeri a helyes tanítást. Az ilyen ember szent teljességében fogja látni az igazságot...?

(1888. Materials, 201?202. l.)

Tiszteld Istent, és Ő is tisztelni fog téged

Tiszteld az Urat a te vagyonodból, a te egész jövedelmed zsengéjéből. Ekképpen megtelnek a te csűreid bőséggel, és musttal áradnak el sajtód vályúi.

– Példabeszédek 3:9-10

 A Példabeszédek a siker kulcsfontosságú alapelvére világít rá. A következőről van szó: ha azt akarod, hogy Isten megtiszteljen téged, és megáldjon az életed valamilyen területén, akkor meg kell Őt tisztelned azon a területen.

Ha szeretnéd, hogy Isten anyagilag megáldjon, akkor tisztelned kell Őt a pénzeddel, vagy, ahogy ez a vers fogalmaz, az egész jövedelmed zsengéjével. Más szóval tizedet szükséges fizetned. [A tized a különböző címen beérkező jövedelmek tíz százaléka. – bf]

Ken és én tapasztalatból tudjuk ezt. Amikor elkezdtük az életünket az Úrral, szörnyű anyagi helyzetben voltunk. Abban is maradtunk még sok évig, mert nem fizettünk tizedet állhatatosan [kitartóan, következetesen]. Ó, próbálkoztunk, de soha nem tartott sokáig az elhatározás.

Aztán egy napon egy minőségi döntést hoztunk, hogy bármi történjék is, tizedfizetők leszünk.  Ezután kezdtünk el kimászni az anyagi problémákból. Amikor elkezdtük tisztelni Istent a pénzünkkel úgy, hogy tizedet fizettünk, Isten csodálatos módon kezdett minket segíteni ezen a területen.

Talán azt mondod: „Gloria, én egyszerűen nem engedhetem meg most, hogy tizedet fizessek.”

Hadd mondjam el neked: nem engedheted meg, hogy ne fizess tizedet! Ha nem kezded el tisztelni Istent a pénzeddel, akkor ugyanabban az anyagi helyzetben leszel jövőre is, mint most.

Tehát tedd meg – akkor is, ha úgy tűnik, nem engedheted meg magadnak. Isten hűséges! Ha megtiszteled Őt azzal, hogy odaadod Neki azt a tíz százalékot, ami Hozzá tartozik, akkor meg fog segíteni a fennmaradó pénzeddel.

Add meg először Istennek, ami az Övé. Tedd meg hittel, elváró reménységgel. Amikor odaadod a tizedet, dicsérd Őt, és legyél hálás azért, amit már megtett az életedben. El fogsz ámulni, amikor meglátod, mi mindent tud még tenni.

Igei olvasmány:  Malakiás 3:8-12

A végső garancia

„…miután hívőkké lettetek – eljegyzett pecsétjével…” (Efézus 1:13)

Jézus azt mondta: „Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből” (János 10:28). Akik szülők vagyunk, megértjük ezt. Ha gyermekünk elesik, mi felemeljük. Helyreigazítjuk, de nem tagadjuk ki őket. A mi DNS-ünket hordozva születtek, és így is fognak meghalni. Isten ugyanilyen kapcsolatban van velünk. Ha hit által Isten gyermekeivé lettünk, akkor Ő megváltoztatja a származásunkat, újraértelmezi a szülő fogalmát, teszi ezt mindazért, hogy üdvösségünket biztosítsa. És hogy mindezt véghezvigye, elpecsétel minket Szentlelkével. „…miután… hívőkké lettetek – eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel” (Efézus 1:13). Max Lucado írja: „Főiskolás koromban egy ideig egy porszívógyárban dolgoztam. Mi állítottuk össze a készülékeket a porszívócsőtől a konnektor csatlakozóig. Az összeállítás utolsó lépése a »csomagolás és rakodás« volt. Ezen a ponton a gyár rengeteg órát és dollárt fektetett a gépekbe, nagy gondot fordítva a védelmükre. Buborékfóliába csomagolták őket, mint egy múmiát, azután hungarocell közé rögzítették, beletették egy dobozba, amit körbetekertek ragasztószalaggal, a dobozra rápecsételték a rendeltetési helyet, majd hevederekkel rögzítették a konténer belsejében. A porszívó biztonságban volt. De ha mindezt ahhoz hasonlítjuk, amilyen mérhetetlen gondossággal bánik Isten az ő szentjeivel, akkor ahhoz képest mindez [a gondos csomagolás és óvatos kezelés] csak olyan, mintha a porszívót behajították volna egy kisteherautó rakodóterébe. Isten vákuumcsomagolását a legnagyobb erő, Szentlelkének ólomzárja pecsételi le. Gyermekeit a lelki fegyverzet páncélzatába öltözteti, körülvesz angyalaival, és Ő maga belénk költözik. Anglia királynője is örülne ilyen biztonságnak.” Jó hír: Isten „…sajátjaként tart számon, garantálva, hogy a megváltás napján te is megváltott leszel” (ld. Efézus 4:30).

„HÁTHA”

„…Hátha tesz valamit értünk az Úr…” (1Sámuel 14:6)

Jónátán, Saul fia, egy filiszteus csapatot üldözött. Nem hangzott el prófétai szó. Nem kapott Istentől igét, amely megerősítette volna abban, hogy győzni fog. Egyszerűen ennyit mondott fegyverhordozójának: „Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetélteknek az előőrséhez! Hátha tesz valamit értünk az Úr.” Nos, ez nem jogosít fel arra, hogy elindulj a saját fejed után, aztán arra kérd Istent, hogy fedezzen és küldjön erősítést. Nyilvánvaló, hogy Jónátán Isten népének oldalán harcolt, ezért tudta, hogy Isten vele van . Ám pontos, részletes útmutatás nélkül indult el, mindössze ebben bízva: „hátha”. Működött a dolog? Igen. Amikor Jónátán és fegyverhordozója megöltek húsz filiszteust, az ellenség csapatában akkora zavar támadt, hogy egymást kezdték gyilkolni, Izráel pedig győzött. Salamon ezt mondta: „Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket kergeti, nem arat” (Prédikátor 11:4). Másként fogalmazva, ha a tökéletes feltételekre vársz, soha nem fogsz semmivel próbálkozni, és semmit sem fogsz soha véghezvinni. Igen, csodálatos volna, ha Isten mindig pontos útmutatást adna. Gyakran azonban egy ötlet vagy egy benyomás által vezet, amely növekedni kezd benned, nem múlik el, hanem egyre erősödik, és te gondolkodni kezdesz: „Hátha pont ezt akarja tőlem Isten.” Szeretjük a garantált végkimenetelt (és a garantált bevételt). Akkor érezzük magunkat biztonságban, ha ügyeinkben nem kockáztatjuk a bukást vagy a veszteséget. De sokkal többször kell „hátha”esetekkel szembenéznünk, mint ahányszor biztos garanciát kapunk. Az ilyen bizonytalan idők azok,amik erősítik a hitünket, az elszántságunkat és a bátorságunkat.

Isten határozott igennel válaszolt Jónatán „háthátjára”. Azért, mert igaz ügyet szolgált, erős hite volt, és szíve szerint akarta cselekedni Isten akaratát, megdicsőíteni Isten nevét, és áldást hozni Isten népére. Ahhoz, hogy egy „hátha” alapján lépni merj, tudnod kell, hogy indíttatásod helyes, hogy imádkoztál és kutattad a Szentírást, és hogy hajlandó vagy hallgatni az isteni útmutatásra. A”hátha” nem jogosít fel elbizakodottságra, vagy arra, hogy azt kérd Istentől, hagyja jóvá a te elképzeléseidet. Néha előfordul, hogy amikor szeretnénk valamit, azt feltételezzük, hogy azt Isten akarja. Addig a napig Izráel mindig Istentől kapott haditervre, egy próféciára vagy egy jól átgondolt stratégiára alapozva indult csatába. Ám időnként előfordul, hogy az Istentől kapott lehetőségek útközben érkeznek, ilyenkor hitre és bölcsességre van szükség ahhoz, hogy megfelelő módon válaszoljunk rájuk. Az ilyen „hátha” pillanatokban nem várhatsz biztos garanciára, nem ülhetsz tétlenül, csal azért, mert a cselekvés kockázatos lehet. Ne félj a természetes körülményektől, akadályoktól vagy ijesztő helyzetektől! Meg kell ragadnod a „háthát”, amit kaptál, és kezdened kell vele valamit, mert ilyenkor láthatod meg, hogy Isten a „háthát” csodává alakítja. Ha tudod, hogy a szíved Isten előtt igaz, akkor szembe kell nézned félelmeiddel, és meg kell ragadnod a pillanat kínálta lehetőséget. Amikor olyan pillanatban vagy, ami megváltoztathatja jövődet, bízz Istenben, indulj el hittel, menj előre! Ne hagyd, hogy meghaljon az álmod azért, mert kockázatot hordoz magában. Istennel a kockázat az a híd, ami eljuttat oda, ahol Ő akar látni.

Próbáld ki Isten módszerét!

„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” (Példabeszédek 3:5)

Láttál már olyan embert, aki mankóval járni tanult? Micsoda küzdelem! Néha azt veszed észre, hogy megpróbálnak egy lábon egyensúlyozni, vagy harminc méterrel odébb az utcán fekszenek, és a kezük csupa horzsolás. Mankóra támaszkodni kimerítő lehet, éppúgy, mint a saját értelmedre támaszkodni.

Ha azt akarod, hogy a dolgaid rosszul menjenek, zárd ki Istent! Próbáld pusztán a saját józan eszed segítségével megoldani a dolgaidat! Ha falnak ütközöl, próbálj ki valami mást! Ha az sem vezet sehová, folyamodj a logikához, majd ess pánikba! Az igazság az, hogy néhányan úgy viselkedünk, mintha aggodalom-függők lennénk. Olyan régóta élünk így, hogy nem is vagyunk képesek meglátni és elismerni. Ha az egyik aggodalom megszűnik, egy másikat teszünk a helyébe. Egész sor áll az ajtónk előtt belőlük, mert az a felirat található rajta, hogy „szeretettel üdvözlünk mindenkit!”. Úgy tűnik, mintha szívesen látnánk vendégül őket, de Jézus azt mondta, hogy ez az élet és az energia pazarlása. Az aggodalmak miatt folyton arra koncentrálsz, hogy mire van szükséged vagy minek az elvesztésétől félsz, így nem marad időd élvezni azt, amid van (ld. Máté 6:25). Így nem lehet élni!

Aggodalom helyett kezdj el az alábbi igeversek szerint élni: a) „Semmiért se aggódjatok… b) mindent, amire szükségetek van, kérjétek imádságban Istentől… c) … mindig hálát adva… d) és Isten békessége… meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat…” (Filippi 4:6-7 NCV). Rajta, próbáld ki Isten módszerét!

A cél, hogy jellemed krisztusivá váljon

"Hiszen ezeket az embereket Isten már a világ teremtése előtt ismerte. Sőt, külön is választotta őket, hogy a Fiához hasonlóvá váljanak. Igen, azt akarta, hogy Fia legyen az elsőszülött a sok testvér között Isten nagy családjában." (Róm.8:29, Egyszerű fordítás)
Már a világ teremtése előtt, Isten terve az volt, hogy Te hasonlóvá légy Fiához. Ez az elhívásod és feladatod. Isten már a teremtéskor kijelentette ezt a szándékát: "Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá..." (1Móz 1:26)

Az egész teremtett világban csak az embereket alkotta Isten a saját képmására. Ez egy hatalmas kiváltság, és ez méltóságot ad nekünk. Nem tudjuk megérteni mindezt, de bizonyos részleteit megérthetjük: mint Isten, mi is szellemi lények vagyunk, a szellemünk halhatatlan és tovább él, ellentétben a földi testünkkel. Intellektuális lények vagyunk, tudunk gondolkodni, érvelni és problémákat megoldani. Mint Isten, mi is kapcsolati lények vagyunk, tudunk szeretet adni és fogadni, továbbá rendelkezünk erkölcsi ítélőképességgel, meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól, ami így számonkérhetővé tesz minket Isten előtt.

A bűn miatt azonban sérültünk és torzultunk. Így Isten elküldte Jézust azzal a céllal, hogy helyreállítsa a teljes képet, amit elvesztettünk. Hogy néz ki Isten "képmása"? Olyan, mint Jézus Krisztus! A Biblia azt mondja, hogy Jézus "az Isten képmása","a láthatatlan Isten képe", "Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása". (2Kor.4:4, Kol.1:15, Zsid.1:3)

Teremtményként sosem leszünk a Teremtő. Isten nem akarja, hogy isten legyél. Azt szeretné, hogy Isten szerinti légy, vedd fel az Ő értékeit, hozzáállását, jellemét. "...öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett." (Ef.4:22)

Isten végső célja a földi életeddel nem a kényelem, hanem jellemfejlődés elérése. Azt akarja, hogy lelkileg felnőj, és Krisztushoz hasonlóvá válj. Krisztushoz hasonlóvá válni nem azt jelenti, hogy elveszíted a személyiségedet, és egyfajta buta klónná válsz. Isten alkotta az egyediségedet, így azt biztosan nem szeretné lerombolni. Krisztushoz hasonlóvá válni jellemalakulást, nem pedig személyiségátalakulást jelent.

Jézus az Igazság

„Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”(Ján.14,6)


Az igazság nem egy elv. Az igazság egy személy: Jézus Krisztus.

Jézus egyik legegyértelműbb és legismertebb kijelentése ez: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”(Ján.14,6)

Figyeld meg, hogy Jézus ezt mondja: "Én vagyok az igazság..." Nem azt mondja, hogy az igazság egy vallás, vagy egy szertartás, vagy szabályok és rendeletek összessége. Ő azt mondja : ”Én”. Tehát, az igazság egy személy.

Ez az, ami megkülönbözteti Jézus Krisztust minden más vallási vezetőtől. A többi vallási vezető azt mondta: „keresem az igazságot”, vagy „tanítom az igazságot”, vagy „rámutatok az igazságra”, vagy hogy „én vagyok az igazság prófétája”. De ekkor jön Jézus, és azt mondja: „Én vagyok az igazság”.

Sokan azt mondják: „Úgy gondolom, Jézus csak egy nagyszerű tanító volt”. De ő nem csak az volt. Egyetlen nagy tanító sem vallaná magát Istennek, ha nem lenne valóban az. Vagyis: vagy arról van szó, hogy Jézus csak ugratja azt 2,3 milliárd embert, akik egy hazugságban hisznek, vagy nem volt teljesen ép elméjű, --- vagy Jézus valóban az, akinek mondja magát.

Mindenki felteszi az életét valamire. Én arra teszem fel az életemet, hogy Jézus az, akinek mondja magát.

Ne hezitálj engedelmeskedni Istennek

"Sietek, nem tétovázom, megtartom parancsolataidat." (Zsoltárok 119:60)

steps.jpg

Ezen a héten, ahogy az engedelmességről elmélkedünk és arról, hogyan tudjuk azt megélni, szeretném, ha megnéznénk József öt cselekedetét, amivel kimutatta engedelmességét Istennek az első Karácsonykor.

Amikor megjelent az angyal József álmában, azt mondta neki: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van." (Máté 1:20b.). Tehát József ezt tette. "József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét" (Máté 1:24.). Nem hezitált, csak megtette.

Ez felfrissítőleg hatott József kapcsolatára Istennel. Amikor Isten mondta, József megtette.

Ha elhiszed, hogy Isten szeret téged és engedelmességben akarod élni életed viszonzásul az ő szeretetére, akkor így kellene reagálnod. Azonnali engedelmességgel élni Isten felé élményekkel és örömmel teli élet.

Lehetőségem nyílt rá, hogy világszerte rengeteg nagyszerű hívő férfit és nőt megismerjek. Mindannyian különböztek egymástól, de egy dolog mindegyikükben közös volt: amikor érezték, hogy Isten azt szeretné, hogy tegyenek valamit, nem hezitáltak. Kiléptek és tették.

1 János 5:3 mondja: "Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek." Tehát ha úgy érzed, hogy Isten valami megterhelőt kér tőled, mi a gond? Általában ez csak halogatás. Ha nem helyesen cselekszünk, annál nehezebb lesz, minél tovább várunk. De ha azt tesszük, amit Isten mond, a legfelfrissítőbb szabadság költözik az életünkbe.



Beszéljetek róla!

* Mire hívott el Isten? Telefonálnod kellene egyet? Valamit tenned kellene?
* Akármi is az, most írd le, mondd el Istennek, hogy meg akarod tenni és kérd, hogy adjon erőt hozzá!