A MEGPRÓBÁLTATÁS ÉS AZ ELLENÁLLÁS HASZNOT HOZ

        
  "Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek." (1Pt 4:12-13)
 
  Az ellenállás, mellyel megütközünk, sokféleképpen bizonyulhat előnynek. Ha megfelelő módon viselik el, oly erényeket fejleszt ki, amelyek sohasem jelentek volna meg akkor, ha a kereszténynek nem kellett volna próbákat kiállnia. A hit, a türelem, a béketűrés, a mennyei gondolkodás, a gondviselésbe vetett bizalom, valódi együttérzés a tévedővel, mind a helyesen viselt megpróbáltatások gyümölcsei. Ezek a Lélek kegyelmi ajándékai, melyek rügyeznek, virágoznak és gyümölcsöt hoznak a próbák és nehézségek között. A szelídség, az alázat és a szeretet mindig ott virágzik a kereszténység fáján. Ha jó és őszinte szívbe fogadjuk be az Igét, a makacs lélek megalázkodik, és a hit az ígéretek megragadásával Jézusra hagyatkozva győzelemre jut. "Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk." (1Jn 5:4)
  Aki megnyitja az Írásokat, és a mennyei mannával táplálkozik, az az isteni természet részese lesz. Krisztuson kívül nincs élete és tapasztalata. Meghallja Isten szavát, aki így szól az égből: "Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm." (Mt 3:17) Ez a hang biztosíték számára, hogy elfogadták őt Jézusban. Tudja, hogy jellemben olyanná kell lennie, mint Ő, akiben az Isten gyönyörködik. Az Atya teljességgel elfogadta Krisztust, mint helyettesünket, kezesünket; ezért mindenki, aki Krisztus nevéről neveztetik, távozzék el minden szennytől, és legyen jellemben Krisztussal egy, hogy ne kelljen szégyellnie Jézusnak őt testvérének hívni.
  Akiben mi bízunk, bizonyította már magáról, hogy Ő bizonyos segítség a szükség minden idejében. Amint közelében vagyunk, mind jobban és jobban átformálódunk az Ő képére. "Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arcczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, [mely azt jelenti jellemről jellemre] úgy mint az Úrnak Lelkétől." (2Kor 3:18) "Mert az Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett." (2Kor 4:6) (Review and Herald, 1892. június 28.)

Adj hitet, Uram!

Noé megtett mindent, ahogy Isten megparancsolta neki.
(1Móz 6,22)

Kezdenek összecsapni fölöttem a hullámok: egyre tornyosulnak előttem az el nem végzett feladatok, de azért megpróbálom elvégezni őket, habár nem lesz könnyű: a lehetetlent most azonnal megteszem, a csodákra kicsit várni kell... Vagy mégsem, minek fárasszam magam, miért próbáljam végrehajtani a parancsokat?! Noénak sikerült... Még hogy Noé! Neki könnyű volt, csak egy bárkát kellett összeraknia. Mondjuk, abba belefért minden, családostul, állatostul. Hát kezdésképp nem is rossz, Noé, nem is rossz... Hogy csináltad? Csak úgy nekiálltál, tervek és gépek nélkül? Ennyire merész vagy? Mert nem volt mentőcsónakod, nem volt semmi biztosíték, csak a hatalmas bárka, színültig megpakolva. Vagy volt még valamid? Egy kis tartalék a tatban? Semmi tartalék?! Miben bíztál, Noé, mi vezérelt? Ennyire bíztál Istenben? Te vakon teljesítetted a parancsokat? - Igen, követni a parancsokat, tenni, amit az Úr megkíván tőlem. Ahogy Noé is tette: bátran venni a szerszámokat és építeni egy bárkát, pontosabban a bárkát. Az én bárkámat, a mi bárkánkat... De nem válok nevetségessé? Isten akarata nem lehet nevetséges. És mi lesz a jutalmam? Ami Noéé is: az élet.

És lassan, lassan a ritmus helyrezökken.
Az élet szívverése szelíden indul.
S a halálfélelemtől halálra döbbent
Emberre néma ködfátyol borul. (...)
A város még ájult romokban hever,
Az ember lézeng, akár a patkány.
De érzed Istent? Elrejtve vad árny
Mögé galambok épülő fészke e hely.
(Wass Albert)

Uram, segíts, adj erőt, hogy azt tehessem, ami a te szándékod! Úgy cselekedjem, hogy életem olyanná váljon, amilyenné te szeretnéd. Add, hogy életemben a te akaratod teljesüljön, ne az enyém, mert csak így találhatom meg a hozzád vezető utat. Ámen.

Betakar és megvéd

?Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége" (Zsolt 91,4).

   Megragadó ez a kép! Ahogyan a tyúkanyó szárnyai alá veszi kicsinyeit, úgy védelmezi az Úr az Ő népét, és nyújt rejtekhelyet neki. Láttál-e már anyjuk szárnya alól kicsipogó csibéket? Hallottad-e már örvendező csipogásukat? Ugyanígy találhatunk mi is oltalmat Istennél, és nyerhetünk igazi békességet, mert tudhatjuk, hogy Ő vigyáz ránk!
   Amíg az Úr szárnyai alatt vagyunk, megvédve érezzük magunkat. Különös volna, ha ez nem így lenne. Hogyne éreznénk magunkat biztonságban, amikor az Úr jelenti számunkra az életet, az otthont, a menedéket és a nyugodalmat.
   Így az Ő nevében indulhatunk a harcba és tarthatunk ki benne, mert Urunk megvéd ott is. Pajzsra és páncélra van szükségünk, és ha őszintén bízunk Istenben, ahogy a csibe bízik a tyúkanyóban, megtapasztaljuk, hogy hűsége tetőtől talpig megvéd bennünket. Az Úr nem hazudik, Ő hűséges népéhez, ígérete biztosan megáll! Hűsége többet ér minden földi páncélnál, védelmében ellenállhatunk az ellenség valamennyi tüzes nyilának.
   Jöjj én lelkem, rejtőzz az Úr kiterjesztett szárnyai alá, rejtsd el magad meleg tollai közé! Ott igazán boldog lehetsz!

HOL KÉSZÍTSÉTEK?

"A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek." Ézsaiás 40,3

Jön a vigasztalás, jön a megoldás - készítsétek az útját! Hova jön Jézus? Az Ige szerint a pusztába. Nézzünk körül, igaz-e, hogy az élet, amiben vagyunk, mérhetetlen nagy puszta? Nemrégen egy ideggyógyintézetbe kellett elmennem. Szépen berendezett, modern intézet volt, kis várószobákkal. Ott lett valóság számomra, hogy kidíszített puszta az egész. A mai korban minden ember próbálja szépíteni a lakását, életkörülményeit kényelmesebbé tenni - olyanná, amiben jó élni -, és rettenetes, hogy se jobb, se más nem lesz ettől. Minden vona- lon csak az önzés uralkodik, és senkinek nem fáj a másik ember baja, szenvedése. Micsoda pusztává tud lenni egy otthon, és benne a házasság. Már nincs egy kedves szó sem, csak durva, fájó, goromba mondatok. Nem így indultatok egyszer az úrasztala elől. Akkor azt gondoltátok, csupa boldogság lesz minden. Hogy lett ilyen pusztává? Olyan puszta is van, ahol már kemény szó sem hangzik. Csak hallgatás van. Nem érdemes beszélni, úgysem értjük meg egymást. Gondoljatok bele, ilyen pusztaságban nőnek fel gyerekek. Még beljebb kell mennünk, mert az igazi puszta a lelkedben van. A gondolatok pusztája! Amikor csak a saját sérelmeidre gondolsz, amikor nincs más gondolatod, csak nekem, meg velem, és rólam. Ahogy élsz, mered-e mondani, hogy szeretsz és megér-tesz-e egyáltalán valakit? Mérhetetlen puszta a hitbeli életed! Olvasod az Igét, mert megszoktad. Imádkozol, mert megtanítottak rá. De nincs közösséged Jézussal. Halld meg az adventi üzenetet: Jézus jön! Készítsétek hát az útját!

Most teljesedett be az Írás a ti hallástokra.

Lukács 4,21

Uram!

Az ótestámentumi próféciákból olvastál föl egy szakaszt neveltetésed helyének imaházában. Az a próféta is rólad szólt, amint az egész ótestámentumi Írás feléd mutat. Ott az istentiszteleten első ízben adtad nyilvánosságra a nagy hírt: az Írás - Isten minden ígérete - benned teljesedett be. Így mondtad magadról és ezt vallották utánad - rólad - írásaikban az apostolok, és ezt hirdeti hitvallásaiban mindmáig is az egyház.

Uram!
Mondatodat: "Most teljesedett be az Írás a ti hallástokra" - szeretném szívembe vésni. Ez a "most" mindig akkor van, amikor hallgatlak téged. Akik Názáret templomában téged nemcsak hallottak, hanem láttak is, hamar megzavarodtak és emberi tanácstalanságuk alkalmatlanokká tette őket Isten szabadító igazságának befogadására. Hitért könyörgök hozzád, mely rád teljes odaadással hallgat, és amelynek útján evangéliumot kapok bűneim, megkötözöttségem, szegénységem között.

Rangrejtve jön

    

     Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya.
     24. zsoltár 7.
    
     Krisztus dicsősége rejtett dicsőség. Ezért aztán sokszor becsapják előtte az ajtót és nem kívánják bebocsátani Őt. A felsőbbség is elzárkózik előle, - de hiába. A kereszt hatalmas Királya Ő s éppen a kereszt alatt rejtőzik a dicsősége.
     "Kicsoda ez a dicsőség Királya?" Ez az eretnek, ez a lázító? - kérdezik. Így csúfolják a Királyt. Kicsoda a dicsőség Királya? Szavuk telve megvetéssel. Hát nem nevetséges, hogy éppen őt hívják a dicsőség Királyának? Pedig Krisztus ma is kicsinyeiben jön e világ nagyjaihoz, megvetettjeiben e világ híreseihez és balgatagjaiban e világ bölcseihez. De ezek nemcsak be nem bocsátják, hanem üldözik és gúnyolják is. Még mindig elzárkóznak Krisztus és az Ő igéje elől, de nem sokáig vehetnek erőt rajta. Mert a seregek Ura Ő. A dicsőség Királya marad mindörökké, akit angyalok és szentek serege szolgált a földön.

    

          Magát megüresítette
          Nagy dicsőségétül,
          A szolgaformát felvette,
          Születvén szegényül!