2017. május 17., szerda

Bölcsen válassz barátokat!



“Ne tévelyegjetek: "A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!" (1 Kor. 15:33)

Szükséges arra bátorítanunk gyermekeinket, hogy olyan emberekkel barátkozzanak, akik felemelik és nem lehúzzák őket.

Abban a pillanatban, ahogy a srácaid elkezdenek iskolába járni, nem te gyakorolod többé az egyedüli befolyást az életükben. A kortársaik is elkezdenek rájuk hatni. És ahogy egyre idősebbek lesznek, egyre inkább a társaikra fognak figyelni.

Szülőként fontos, hogy beszélgess gyermekeiddel arról, ki lesz a társaságuk. Segítened kell a gyerekeidnek abban, hogy megértsék azt a hatáts, amit a barátok tudnak rájuk gyakorolni, továbbá, mennyire fontos, hogy megfelelő barátokat válasszanak magunknak.

Arra kell biztatnunk gyermekeinket, hogy olyan emberekkel barátkozzanak, akik felfelé húzzák és nem lefelé nyomják őket. Emberekkel, akik bátorítani fogják őket és az életükre pozitív hatással lesznek. Ugyanis az első számú tényező, ami meg fogja határozni, hogy sikeresek lesznek-e avagy elbuknak az életben, hogy milyen barátokat választanak. Olyan barátokat, akik visszahúzzák őket, vagy barátokat, akik ösztönzik őket.

Mindannyian tartozni szeretnénk valahova, nem számít, hogy hány évesek vagyunk épp. Mindnyájan barátokat, kapcsolatokat és elfogadást keresünk. Részei szeretnénk lenni egy közösségnek. Miért? Azért, mert Isten így rakott össze minket. A Biblia azt mondja: "úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai" (Róma 12:5).

Fontos, hogy megtanítsuk ezt az igazságot gyermekeinknek: Isten minket arra teremtett, hogy tartozzunk egymáshoz és hogy szükségünk legyen egymásra. A társadalmunk ennek éppen az ellenkezőjét tanítja. A kultúránkat az individualizmus magas foka jellemzi, amelyben mindenki egy magányos idegen. Kizárólag magunkról kellene, hogy gondot viseljünk és csak a saját érdekeinket néznünk. De ez a gondolkodás gyermekeinket támogatás és a valahova tartozás érzése nélkül hagyja. Csoda, hogy a depresszió és az egyéb lelki betegségek száma emelkedik?

Az igazság az, hogy egy érzelmileg egészséges élethez szükségünk van emberekre az életünkben. Egészséges, támogató kapcsolatokra van szükségünk. Szükségünk van egymásra. Egy olyan hovatartozást igénylünk, ami a többi hívővel való közösségből fakad. Ezért van a gyülekezet.


Fogadd el, amin nem tudsz változtatni!


"Megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van. Tudom, hogyan kell élni, ha szinte semmim sincs, vagy ha megvan mindenem. Megtanultam a titkát annak, hogyan kell élni, akár tele a gyomrom, akár üres, akár bőségben vagyok, akár szűkölködöm. Mert mindenre képes vagyok Krisztus által, aki erőt ad nekem." (Fil 4:11-13, NLT fordítás)



Ha azon gondolkodsz, amit nem tudsz megváltoztatni, nem fog békét hozni az életedbe. Attól, hogy megsértődsz vagy keserű leszel olyasmi miatt, amin nem tudsz változtatni, még nem lesz békességed. Ha bűntudatot érzel amiatt, amin már nem lehet változtatni, akkor sem lesz békességed.

Csak egy dolog van, ami békességet fog hozni az életedbe: fogadd el azt, amit nem tudsz megváltoztatni.

Amikor Pál a Filippi levelet írta, Rómában volt éppen börtönben, és várta a kivégzését. A Filippi 4:11-13-ban írja ezeket a szavakat: "Megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van. Tudom, hogyan kell élni, ha szinte semmim sincs, vagy ha megvan mindenem. Megtanultam a titkát annak, hogyan kell élni, akár tele a gyomrom, akár üres, akár bőségben vagyok, akár szűkölködöm. Mert mindenre képes vagyok Krisztus által, aki erőt ad nekem. "(NLT)

Pál valószínűleg meg akarta változtatni a körülményeit, és szemrehányást tehetett volna volna Istennek azért, ami történik vele. Ehelyett azonban bízott Istenben azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyeket nem tudott megváltoztatni, és úgy döntött, hogy Istennek adja a dicsőséget.

Ami állandóan feszültté és idegessé tesz bennünket az életben, az az, hogy mindig mindenre magyarázatot akarunk kapni. Amikor valami elromlik az életünkben, ezt mondjuk: "Miért történik ez, Istenem? Miért engedted ezt meg?"

3 dolgot kell megértened:

1.) Isten nem tartozik neked magyarázattal semmiért. Isten jó és igazságos, és Ő érti azokat a dolgokat is az életünkben, amit mi nem. Neked csak azt kell mondanod, hogy: "Oké, Uram, rendben van."

2.) Még ha Isten meg is magyarázná, hogy miért történnek a dolgok úgy, ahogy történnek, valószínűleg te nem értenéd meg, mert Isten útjait mi nem tudjuk megérteni.

3.) A magyarázat egyébként sem hozna békességet. A magyarázatok sohasem kielégítőek.

Az egyedüli, ami megnyugvást hozhat, az Isten jelenléte az életünkben - nem Isten válasza vagy magyarázata, hanem a gondoskodása, a törődése és a vigasztalása. Ne kutass tovább az után, amire igazán nincs is szükséged, és ne próbálj változtatni olyan dolgokon, amelyeket nem tudsz befolyásolni.

Ha így teszel, akkor békességed lesz!


Beszéljünk róla:

-Mik azok a körülmények az életedben, amelyeket megpróbáltál megváltoztatni, de inkább Istennek kellene átadnod?
- A "miértek" helyett, mit kellene kérned Istentől ahhoz, hogy békességed legyen?


Isten családja a gyülekezet

"Ti pedig egységben összeforrtok majd és Istent fogjátok magasztalni, a mi Jézus Krisztusunk Atyját. Krisztus elfogadott benneteket, így fogjadjátok el ti is egymást, mert ez hoz Istennek dicsőséget." (Róma 15:6-7 NCV fordítás)


Csakis kétféleképpen lehet bekerülni egy családba: vagy beleszületsz, vagy örökbe fogadnak. Isten mindkettőt megtette érted! Ezt hívjuk újjászületésnek és Isten családjába való örökbefogadásnak. Isten mindkettőt megteszi érted.

Az újszövetségi időben a római törvények megengedték, hogy megtagadd születendő gyermekedet. Ha viszont egy gyermeket örökbe fogadtál, tilos volt azt a gyermeket valaha is megtagadni. Isten azt mondja, hogy te nemcsak újjászülettél az ő családjába, hanem ő még örökbe is fogadott és nem létezik olyan, hogy ő valaha is megtagadjon. Ez nagyon jó hír!

Valószínűleg felteszed a kérdést, hogy "Nem számít, hogy mit teszek? Tényleg?" Nem számít!

Miután megszülettél, nem fordíthatod visza a születésed. Miután újjászülettél nem változhatsz újjászületetlenné. Elszomoríthatod az Atyát, mint ahogy sokszor elszomorítjuk a földi szüleinket is. Lehet, hogy a kapcsolat megtörik velük, de bármit is mondjanak a szüleid, mindenki tudja, hogy attól még a gyermekük vagy. Ugyanígy, miután Isten gyermeke lettél, az Ő családjához fogsz tartozni.

1 Timóteus 3:15- ben ezt olvassuk: "Azt akarom, hogy tudjátok, hogy Isten családja tagjainak hogyan kell élniük. Isten családja a gyülekezet." (GW fordítás) Ez azt jelenti, hogy a gyülekezet nem egy hely, ahová eljársz. A gyülekezet egy közösség, amihez tartozol. Mi vagyunk Isten családja.

Sokan azt hiszik, hogy a kereszténység egy hitrendszer, pedig sokkal inkább egy "odatartozási rendszer". Igen, hitelvek is beletartoznak, de ennél sokkal többet jelent. Azt jelenti, hogy Krisztus testének tagja vagy.

Isten családjához tartozol: "Ti pedig egységben összeforrtok majd és Istent fogjátok magasztalni, a mi Jézus Krisztusunk Atyját. Krisztus elfogadott benneteket, így fogjadjátok el ti is egymást, mert ez hoz Istennek dicsőséget" (Róma 15:6-7 NCV fordítás).


Beszéljetek róla:
Milyen előnyei vannak annak, hogy Isten családjához tartozol?
Mi a bizonyítéka az életedben annak, hogy Isten családjának tagja vagy?
Milyen módon használod fel az ajándékaidat, hogy azok által lelki családod számára áldás légy?


Isten családja örökké megmarad

„Mivel az Ő gyermeke vagy, Isten az örökösévé tett téged.” (Galata 4:7, NLT fordítás)


A lelki családod lehet, hogy még fontosabb, mint a fizikai családod, mivel ez örökké tart. A földi családunk Isten csodálatos ajándéka, de csak ideiglenes és törékeny is; sokszor megtöri a válás, a távolság, az idős kor és az elkerülhetetlen halál.

Pál apostol ezt mondja: „Amikor a tervének bölcsességére és nagyságára gondolok, térdre esem és imádkozom az Atyához Isten nagyszerű családjáért – néhányan közülük már a mennyben vannak, és néhányan még itt a földön.” (Efézus 3:14-15, LB fordítás)

Másrészről, lelki családunk – kapcsolatunk a többi hívővel – folytatódni fog az örökkévalóságban. Ez egy sokkal szorosabb egység, sokkal tartósabb kötelék, mint a vérkapcsolat. Isten családja örökké megmarad.

A Biblia azt tanítja, hogy „Akik elfogadták őt és hisznek benne, azoknak adta a jogot, hogy Isten gyermekei lehetnek. Nem emberi módon váltak a gyermekeivé, emberi szülők vagy emberi akarat alapján. Istentől születtek.” (János 1:12-13, NCV fordítás)

Abban a pillanatban, amikor lelkileg Isten családjába beleszülettél, kaptál néhány ámulatba ejtő születésnapi ajándékot: a családnevedet, a családi hasonlóságot, a családi kiváltságokat, a családhoz való szoros kapcsolódást, és a családi örökséget!

Beszéljetek róla

* Milyen módon fejleszted a kapcsolatod a lelki és biológiai családoddal egyaránt?
* Isten gyermekeként mi az örökséged?

Újra felkelni egy kudarc után


"Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel, de a bűnösök elbuknak a bajban." Péld. 24:16

A bukás nem végzetes, sokkal inkább normális! Csak nézz körül. Mindannyian elszúrjuk a dolgainkat időről időre. Nemrégiben kaptam egy könyvet valakitől, "The (Incomplete) Book of Failures: The Official Handbook of the Not-Terribly-Good Club of Great Britain" (A kudarcok (nem végleges) könyve: Nagy-Britannia Nem-Rettenetesen-Jó Klubjának Hivatalos Kézikönyve). Mikor a könyvet nyomtatták, elfelejtkeztek az első 2 oldalsól, ezért később kellett hozzácsatolni. Még maga a könyv is egy kudarc volt!

Sajnos hajlamosak vagyunk túlzottan a saját hiányosságainkra összpontosítani és ez megfoszt minket a magabiztosságunktól. Részben ez történt az első tanítványokkal.

Engem lenyűgözött, hogy az első tanítványok a legyőzöttségből milyen hamar váltak lendületessé a feltámadás után. A gyülekezetben már megosztottam, hogy a magabiztosság felé vezető ösvényen az első úttorlasz, ahogy a tanítványoktól is láttuk, a kimerültség.

A második a kudarc. "Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak" (Mt. 26:56). Az egyik legfőbb oka, hogy a tanítványok bizalma megrendült magukban, az a kudarc érzése volt, hogy elhagyták Jézust. Ráadásul a gyönyörű pillanatnak is részesei voltak, hogy Jézus szolgálata látszólag véget ért. Egy búsuló bulit tartottak. Találgattak és gondolkoztak, mit csinálhattak rosszul. Jézusnak kellett volna lenni a Messiásnak, erre meghalt. Biztos vagyok benne, hogy azt kérdezgették: "Miért én? Kit érdekel? Mi lesz most?"

Mi a kudarc ellenszere? A kitartás. Túljuthatsz a kudarcokon, mikor beismered őket Istennek és folytatod azt, amire Isten elhívott a kudarcokra való tekintet nélkül.

A Biblia emlékeztet minket, hogy Isten specialitása, hogy használja a buktatókat. Az az igazság, hogy Jézus csak 3 nappal a kereszthalála után támadt fel, mikor a tanítványok már feladták volna. Isten a veszett ügyekben mutatja meg magát.

A Példabeszédek 24:16-ban olvashatjuk: "Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel, de a bűnösök elbuknak a bajban. "

Kész vagy újra felállni?

Beszéljetek róla
Mi az általános reakciód a kudarcokra?
Miként hagytad, hogy a bukásaid visszatartsanak az Isten szerinti elhívásodtól?

Béke...

A mai nap imádsága:

URam! Békétlenségről hallok minden nap... Ezt kapom a hírekben, s ezt hallom mások panaszaként is. Add, hogy a sok-sok negatív hír közül kihalljam evangéliumodat, s megbékélve Veled, hálásan élhessem nekem rendelt véges időmet! Ámen


Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.
2 Kor 5,17-18

Az "trón és az oltár" szövetségében több mint egy évezreden át hirdette az Egyház, hogy Istent ki kell békíteni... Ebben a kultuszt felügyelő papok "segítettek" az istenadta népnek, de klerikális buzgóságuk haszonélvezői általában azok voltak, akik a trón körül dörgölődztek. Manapság, amikor a modern államforma alapjának tekintik a trón és az oltár (értsd: állam és egyház) szétválasztását, érdemes a kereszténység eredeti tanítását illetően teológiailag "tiszta vizet önteni a pohárba"...

Ha megvizsgáljuk az Ószövetséget, akkor annak első olvasatából egy haragvó "istenkép" rajzolódik ki előttünk, mely isten, ha nem tartják be parancsolatait, igen keményen büntet, de bőségesen jutalmazza azokat, akik a törvény szerint élnek. Ezzel szemben az újszövetségi "istenkép" a megbocsájtó, a bűnöst felemelő kegyelmes isten képét hirdeti mindenkinek, még a társadalom szélére került, kivetetteknek is. Ez az isten-megközelítés nem kizár, hanem integrál. Ahogyan az embert is, ha embertelen körülmények között tartják és megfosztják emberi méltóságától - idővel állattá válik, ugyanúgy a legvadabb "emberállat" is megszelídül, ha igazságot és szeretetet tapasztal. Ha igazságtalan a világ - s mennyire az(!) -, akkor a börtön rácsai mögül kikerültek többnyire ott folytatják bűnözői karrierüket, ahol bevonulásuk előtt abbahagyták. (Persze az általánosítás mindig sántít egy kicsit, hiszen külön kategóriát képviselnek pl. a szexuális bűncselekményeket elkövetők, akiknek hajlamát megváltoztatni, gyógyítani eleddig gyakorlatilag sikertelen vállalkozás volt. De ez egy másik nagyobb kérdés...)

Isten tehát - s ez az evangélium -, nem haragszik, hanem szeret. S aki erre a megelőző szeretetre szeretetlenséggel válaszol, az nemcsak érzelmi analfabéta, de a békétlenség megtestesítője is! Aki a békesség követeként akar járni-kelni a világban, attól nem azt várják el, hogy bombák és rakéták ezreivel teremtsen békét, hanem igazsággal! Mert - így tanít minket Jézus URunk -, "Aki kardot fog, kard által vész el". Isten nem azért teremtett minket közösségbe, hogy mások ellen harcoljunk, hanem hogy egymásért éljünk! Az ellenség "élőerejének megsemmisítése"-stratégiai szakfogalom tehát, valójában katonaruhába bújtatott, húsvér, érző emberek, férjek és családapák - mostanság feleségek és családanyák is - elpusztítását jelenti... Ez nem teremthet békét, csak békétlenséget!

Jóval meggyőzni a rosszat emberfeletti cselekedet - ezért is gyakorolja oly ritkán az ember -, jóllehet a "rosszat rosszal büntetés" filozófiája eleddig nem vezetett átütő eredményre. Ezért az erőszak, a hatalmi szóval meghozott döntés, a zsigeri erőpolitika, fönt és lent, nagy és kisközösségekben eleve kudarcra ítélt próbálkozás, csak újabb békétlenséget szül a felek között. Így vagyunk mi az ÚRIstennel is. Ha csak a büntetését "isteni igazságtalanságát" látjuk - mint Jónás, aki azt mondta: "Haragszom, mindhalálig!" -, akkor szívünk nyugtalan marad életünk végéig, de ha elfogadjuk Isten mindennapi gondviselő szeretetének közeledését, akkor végre kibékülhetünk Istennel, s megbékélhetünk sorsunkkal...





Igazság...

A mai nap imádsága:
URam! Agyonszabályoztuk világunkat, de Nélküled így sem találjuk meg benne boldogságunkat. Add, hogy kegyelmed révén boldoguljunk benne! Ámen

Védelmezzétek a nincstelennek és az árvának a jogát, szolgáltassatok igazságot a nyomorultnak és szűkölködőnek!
Zsolt 82,3

Az emberiség történelmében nincs hiány szép elképzelésekben... az egyik ilyen, a jog előtti "egyenlőség". Amióta léteznek hatalmi struktúrák, azóta fennáll a lehetősége/veszélye annak, hogy ebben az "egyenlőségben" vannak mindig egyenlőbbek. Primus inter pares - első az egyenlők között - követelte magának Róma püspöke a vezetés jogát a többi episzkoposz (városi püspök) között - sikerrel, hiszen ebből alakult ki a pápaság intézménye.

Az Ószövetségben számos helyen találkozhatunk a figyelmeztetéssel, hogy a választott nép ne feledje el az isteni rendelést - mindenki egyforma Teremtő URa előtt, s ennek érvényesülnie kell(ene) a hétköznapokban is -, de sajnos ezt az alapigazságot mégis elfelejtették. Nemcsak ők, hiszen már egy kevéske hatalom is megszédíti a zsidót éppen úgy, mint a görögöt vagy a pogányt! Nincs kivétel, az emberi hatalom jellegéből fakadóan ilyen: deformál... egyedül az Istentől jövő hatalom az, ami formál: javít, nevel, emel, növel.

Bizony, most is ennek lehetünk tanúi, ha világunk aktuális történéseit értő szemmel vizsgáljuk -, hogy a pénzügyileg, gazdaságilag, katonailag erősebbnek mindig nagyobb a joga! "Papíron" mindenkit megilletnek ugyanazok a jogok, de amikor azokat érvényesíteni kell(ene), akkor nem a szép elvek, hanem az erő demonstrációja dönt egy-egy konfliktusban. Sajnos ma is ropognak a fegyverek: olajért, gázért, ivóvízért, vagy az elektronikához nélkülözhetetlen rézért és ritka földfémekért... s a "jog" mindig az erősebb oldalán áll, s mint régen, a legyőzöttnek csak az a joga, hogy elfogadja a rákényszerített igazságot...

Isten világa azonban más. Az Ő országában - aminek valóságát tapasztalhatjuk földi életünk során, s halálunkkal sem ér véget -, mindenki egyforma, azaz: mindenki azt kapja, amit megérdemel! Aki szelet vet, az vihart fog aratni, aki pedig szelídséget és jóságot, az békességet és örömöt kap osztályrészül. Ezért, aki kiáll azért - ami egyébként a teremtettség jogán mindenkinek "alapjogon" jár - Isten rendjének követe ebben a világban. Ez a "szeretet-követség" pedig olyan méltóságot kölcsönöz neki, amitől még a legnagyobb hatalmasságok is megrendülnek, mert a hatalom félelmetes sötétségét egyetlen gyertyaláng is megtöri, hiszen mutatja a helyes irányt... az élet minden területén!




Isten előtt...


A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy ne felejtsem el egy pillanatra sem, mire is teremtettél! Ámen


A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.
Lk 18,13

"A farizeus és a vámszedő" - ilyen egyszerű címe van ennek a jézusi példázatnak, ami az élet legbonyolultabb kérdését veti fel számunkra. Van is egy ilyen teológiai terminus technicus, egy sok mindent magába foglaló szakfogalom: coram Deo, vagyis Isten előtt. Lehetne tehát ennek a példázatnak a címe ez is: Isten színe előtt... a tömör üzenete pedig ez: az élet nem színpad, ne színészkedjetek!

Vannak sikeres emberek, akiknek látszólag minden "bejön" -, de valamiért mégsem boldogok. Aztán vannak olyanok is, akiknek sorsát nem irigyeljük, mert úgy érezzük, mi magunk képtelenek lennénk az ő terheikhez hasonlót elhordozni, aztán kiderül: bennük nagyobb az öröm, s az életkedv, mint bennünk...

Kína elhíresült "egyke-politikájának" következtében ma mintegy 35-37 millió fiatalember nem talál magának korban hozzáillő leányt, mert a lány magzatokat abortálták - tradicionálisan a fiú felelős az idős szülők eltartásáért -, no meg azokat a megfogant életeket is, akikért nem tudtak fizetni - mintegy 25ezer eurónak megfelelő "váltságdíjat". Eme lehetetlen, kommunista családpolitika miatt Kínában az elmúlt jó fél évszázadban kb. 400 millió abrotuszt végeztek el... Nos, szegény kínai fiúk igyekeznek még többet, még keményebben dolgozni, hogy saját lakásuk is legyen, enélkül ugyanis nem kellően attraktívak a társkereső piacon, ami nem csak Európában, Kínában is virágzik. Ott objektív okok miatt kezüket-lábukat törik, hogy házasodhassanak, itt Európa jobbik felében pedig messze jobbak az objektív életkörülmények, a szingli, független életnek mégis nagyobb az imázsa, mint a családinak.. Azt már ne is taglaljuk, hogy mindezt katasztrofális mértékben "támogatja" az alkohol és a drogfogyasztás...

Mai igénk két embert állít elénk: a társdalom perifériájára szorult vámszedőt, s egy farizeust. Mindkettő tudja a helyét. A farizeus az oltár közelébe tartozónak érzi magát, a vámszedő pedig szinte be sem mer lépni a templomba. Az egyik különbnek tartja magát, mert úgy hiszi Istennek tetsző életet él, a másik pedig méltatlannak találja magát arra, hogy közössége legyen Istennel... Ma is vannak farizeusok a keresztények között: Ők azok, akik, ha tesznek valamit, akkor embereknek akarnak megfelelni. Úgy kezelik az imaalkalmakat, mint a farizeus az utcasarkokat: azaz, mintha színpadok lennének! Könyörületesen játszanak mindaddig, amíg a többiek figyelik őket, azt kell mondanunk: a tömegnek játszanak. Igaz, hogy megtapsolják őket, de ez minden, amit kapnak.

Legyetek tehát különösen óvatosak, amikor megpróbáltok jók lenni, hogy ne csináljatok belőle színi előadást! Talán jó színház lenne, de az Isten, aki alkotott titeket, nem tapsolna...



Kísértéseink...

A mai nap imádsága:

Istenem! Add, hogy ne essek kétségbe gyötrő körülményeim láttán, s életem nehéz pillanataiban is Rád figyelve megmaradhassak emberi méltóságomban, s tudjalak szüntelen dicsérni Téged! Ámen



Akkor a király nagyon megörült, és kihúzatta Dánielt a veremből. Ki is húzták Dánielt a veremből, és semmi sérülés nem volt rajta található, mert hitt Istenében.
Dán 6,2

Az élet sötét vermében elhordozni a magányosságot - iszonyatos teher. Hát még akkor, ha vicsorgó, támadásra kész oroszlán-kísértések is körbefogják az embert! Aki alábecsüli magát vagy a veszélyt, azt bizony széttépik a körülmények! Szép új világunkban ezért van ennyi szétmarcangolt, csonka-bonka lelkületű ember... Tömegek (mintegy 350 millió!) eszik marékszám az antidepresszánsokat, s ezért éli virágkorát a kábítószerkereskedelem.

Dániel példája sok mindenre felhívja figyelmünket, és sok dolgot megtanulhatunk belőle. Először is: az Élet/a Sors forgószele bármikor beletaszíthat minket a krízis vermébe, ezért jobb, ha nem bízzuk el magunkat. Nincs tökéletes ember-alkotta biztonság, mi önmagunkra nem vállalhatunk garanciát, azt csak az vállalhatja, Aki nálunk erősebb.

Aki a krízis sötét vermének mélyén találja magát, az mindenekelőtt jól nyissa ki a szemét, s tájékozódjon! Ne üvöltsön és óbégasson, mert kétségbeesésében még rálép az "oroszlánok" farkára, aminek beláthatatlan következményei lehetnek... Ismerje fel helyzetét: hogy ő most nem fenn, hanem lenn van. Nem ő határozza meg helyzetét, hanem a helyzet definiálja őt. Ezért oktalanság okoskodni, s huzigálni az oroszlánok sörényét...

A verem alján nagyon sötét van, de egy kis fény, egy kicsinyke reménysugár mindenhová eljut. Aki ezt meglátja - mert fölfelé néz -, az rádöbben, hogy egy ilyen helyzetben az egyetlen odaillő reakció: az imádság... Imádság nélkül ugyanis nincs krízis-megoldás! Lehet - sőt kell is! - ki- és átbeszélni a lélek gondjait, bajait, tragédiáit, de elfogadó megnyugvást, s az ebből fakadó gyógyulást csak az Isten adhat.

Lehet, hogy valaki olyan mély verembe esik, hogy oda semmilyen fénysugár nem jut be... Ő sem veszett el örökre, hiszen aki az ÚRhoz kiált, azt Ő meghallgatja, s elküldi hozzá fényességes angyalát... Aki hisz az Istenben, az megmenekül. Ez az evangélium! Elveszíthetjük mindenünket/mindazokat, ami vagy akik fontosak nekünk, de Isten végül kihúz minket a létünk egzisztenciális mélységéből, s legvégül kiderül, hogy lelkünket - ezt az Őhozzá vágyakozó érthetetlen csodát - mindvégig megóvta...




Tiszta, istenes gondolatokért...


A mai nap imádsága:

Uram! Bölcsességet adj nekem, hogy kanyargó útjaimon felfedezhesselek, s lelkem a vándorlás fáradalmai közepette békességet nyerjen! Ámen

   

Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.
Példabeszédek 3,5-6

Nemcsak a szívünk "biztos" érzése csalhat, meg minket, de eszünk ment(eget)ő okossága is. Ha bármilyen tudományos képlet garanciáját adná annak, hogy a Sors csűr-csavarjait kikerülhetjük, akkor mindenki tanulmányozná e diszciplínát... A kiábrándító valóság viszont az, hogy amit alaposan, s jónak gondoltan eltervezünk, az egy pillanat alatt semmivé zsugorodhat. Ha nem is hisznek sokan Istenben - csak abban, amit látnak - a Körülmények Hatalmassága előtt kivétel nélkül mindenki "behódol"... Hiába minden zseniális ötlet, gazdasági terv, jónak hitt befektetés, egyik pillanatról a másikra - mint Jónás történetében - egy picinyke »számunkra láthatatlan« féreg (legyen az egészséget támadó vírus, egzisztenciális válság vagy éppen csak az idő könyörtelen múlása) megrághatja enyhülést adó álmaink tökfájának gyökerét. Ilyenkor ott állunk a világtól kiábrándultan és csalódottan, hogy miért kellett ennek így történnie, miért is hallgattunk csak a "magunk eszére"...

Első tinédzseres naiivitásunkban, amikor még hisszük hogy minden utunkat mi magunk válasszuk, s a szabadság édes mámorában megtalálhatjuk a lét értelmét és célját, bizony nem gondolunk azokra a napokra, melyek egyszercsak "ránkköszönnek", mi pedig visszamorgunk: "Nem szeretem őket!"

Minden utunk Teremtőnk felé vezet, de ez csak az út legvégén válik mindenkinek nyilvánvalóvá. Ha nem tudjuk, hová is igyekezünk, a céltalan ide-odarohangálásunk vagy téblábolásunk csak elfárasztja lelkünket. Aki Őreá gondol, ha el is fárad, újra lendületet nyer. Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé " (Zsolt 103:1,2,5).

Aki nem zárja ki se szívéből, se eszéből az Élet Istenét, akinek legalább minden hetedik gondolata átmossa hétköznapi töprengéseit, az az ember Isten tenyerén érzi magát. Nem panaszkodik, hanem hálát ad akkor is, ha szorítja ez a kéz...
Két lecke, amit csak az élet viharaiban tanulhatsz meg

„Miért féltek ennyire?” (Márk 4:40)

Márk evangéliumában ezt olvassuk: „…így szólt hozzájuk: »Menjünk át a túlsó partra.« Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában. Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: »Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?« Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: »Hallgass el, némulj meg!« És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. Akkor ezt mondta nekik: »Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?« Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: »Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?«” (Márk 4:35-41). Íme két lecke, amit csak az élet viharaiban tanulhatsz meg: 1) Bíznod kell abban, amit Isten mondott neked. Amikor Jézus azt mondta: „Menjünk át a túlsó partra!”, akkor nem volt elég magas hullám, amely elboríthatta volna őket, bármennyire fenyegetőek is voltak. Mit ígért neked Isten? Ha bízol Isten ígéretében, az nem fog megőrizni attól, hogy megijedj, vagy elázz, de megőriz attól, hogy elsüllyedj. 2) Emlékeztetned kell magad arra, hogy ki van veled a hajóban! Ha az Úr le tud csendesíteni egy vihart, akkor meg is tudja akadályozni a kitörését. Tehát ha megengedte, hogy viharokat élj át, akkor ezt azért tette, hogy megmutassa neked: nincs olyan problémád, amit Ő ne tudna megoldani; lehet, hogy te tehetetlen vagy ebben a helyzetben, de Ő nem az; és ez által a tapasztalat által úgy ismered meg Őt, ahogy azelőtt sohasem ismerted. Tehát tanuld meg ezeket a leckéket jól, és érj át megerősödve a túlsó partra!





Mennyit bízhat rád Isten?

„Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit?” (Lukács 16:11)
Mi soha nem birtoklunk igazán semmit, csupán kölcsönbe kaptuk. Bármi is az, már Isten tulajdona volt, mielőtt mi világra jöttünk, és másnak fogja kölcsönadni, ha eltávozunk innen. Önző kultúránk azt mondja: „Ha nem az enyém, miért viseljem gondját?” Azok, akik megértik Isten akaratát, magasabb mérce szerint élnek. Ők azt mondják: „Ez Isten tulajdona, ezért még jobban kell rá vigyáznom!” Isten országában „a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon” (1Korinthus 4:2). Ennek szemléltetésére mondta el Jézus annak az üzletembernek a történetét, aki vagyonát szolgáira bízta, amíg ő távol volt. Amikor hazaérkezett, így értékelte és jutalmazta őket: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Máté 25:21). Ha a legtöbbet hozod ki abból, amit Isten neked adott, Ő három dolgot ígér neked jutalmul.
Először dicséretet kapsz: „Jól van, jó és hű szolgám!”
Másodszor előléptetést: „sokat bízok rád ezután”.
Végül fényes ünnepléssel tisztel meg: „menj be urad ünnepi lakomájára!” Sokaknak közülünk a pénz a legnagyobb próbatétel. Jézus ezt így fogalmazza meg: „Ha tehát a hamis mammonon [a földi gazdagságon] nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit [a mennyei kincseket]?” (Lukács 16:11 NLT). Egyenes arányosság van aközött, hogyan használod a pénzed, és az életminőséged között. A kérdés tehát ez: lehet, hogy az, ahogyan a pénzeddel bánsz, akadálya annak, hogy Isten még többel áldjon meg?


Ne fogyjon ki belőled a gőz!

„… tanúskodom róla, hogy sokat fárad értetek…” (Kolossé 4:13)
John Wesley, a metodista egyház alapítója 250 000 mérföldet [kb. 400 000 km] járt be lóháton, ez átlagban napi 20 mérföld [32 km] 40 éven át. 40 000 prédikációt mondott el, 400 könyvet adott ki, és 10 nyelven tudott. 83 éves korában azon bosszankodott, hogy nem tud egy nap 15 óránál többet írni, mert megfájdul a szeme. 86 évesen szégyenkezett amiatt, hogy már nem bír naponta kettőnél többször prédikálni. Naplójában arról panaszkodott, hogy egyre inkább hajlamos reggel fél hatig ágyban maradni. Wesley életét egyetlen szóval lehetne jellemezni: buzgóság. Pál azt írja: „Köszönt titeket Epafrász, aki… mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami az Isten akarata… tanúskodom róla, hogy sokat fárad értetek…” (Kolossé 4:12-13). A buzgóság azt jelenti, hogy valaki „teljes gőzzel” dolgozik. A gőz energiává változtatott víz. Kate Eaton azt írta a Chicago Tribune-ban: „Ott látod gomolyogni a fütyülő teaforralód felett, vagy lecsapódni a fürdőszobai tükrödön, de ez még nem az. A gőz a tiszta pára a forró víz és a látható, finom köd között. Amikor a víz eléri a 100 fokot, térfogata megváltozik, sokkal nagyobb helyet igényel, mint folyékony állapotban. Ezt a robbanó erejű térfogatváltozást fogja munkára az óriási gőzgép, ez hajtja a 250 tonnás mozdonyt, ez teszi lehetővé, hogy húsznál is több vagont elhúzzon a Blue Ridge Mountains hegyein, a hatalmas síkságokon és a nyugati sivatagokon át. Hatalmas erő.”

Ha Istennek szolgálsz, időt kell töltened vele, különben kifogy belőled a gőz!


Perfekcionizmus


„Még a tökéletességnek is megvannak a maga korlátai…” (Zsoltárok 119:96 NLT)
A magas színvonal és a részletekre való odafigyelés kívánatos; ez mutatja meg, ha büszke lehetsz a munkádra. Az igazi perfekcionisták azonban a „mindent vagy semmit” megközelítés szerint élnek, mindenben hibát találnak, és megszállottjai annak, hogyan lehetett volna még jobban csinálni azt a valamit. Egy nagyon találó példa: miután a történelem egyik legemlékezetesebb beszédét elmondta, Abraham Lincoln így nyilatkozott a Gettysburgi Beszédről: „lapos, unalmas, erőtlen – teljes kudarc”. A perfekcionisták a lehetőségeket a bukásra való esélynek látják, és még ha el is érik kitűzött céljukat, nem éreznek elégedettséget. Az örökkévalóságnak ezen az oldalán egyikünk sem fogja soha elérni a teljes tökéletességet. Mind tökéletlenek vagyunk – szokj hozzá! Itt csak „…töredékes az ismeretünk…” (1Korinthus 13:9). Tehát: 1) Engedd meg magadnak a kudarcot a siker érdekében.
Henry Ford mondta: „A kudarc csupán lehetőség arra, hogy újra kezdjük még okosabban.” 2) Bár kezdetben valószínűleg nem leszel kiváló, azért ne félj megpróbálni! Nem fogsz tökéletes eredményt kapni, de így lehetőséged lesz meglátni, hogy néha az „átlagos” is előrelépés. 3) Ne légy olyan szigorú magadhoz! Engedj a szorításon, és megkönnyebbülsz. Bocsáss meg magadnak, és terjeszd ki a megbocsátást másokra! Emerson mondta: „Az ostoba következetesség a kisszerű elmék kísértő szelleme.” 4) Ne ragadj le a részleteknél! Állíts fel határidőt! Mondd azt: „Harminc percet szánok erre”. Egy ismert tanácsadó ezt mondta: „Ésszerű elvárásaid legyenek… tedd meg a tőled telhető legtöbbet, és bátoríts másokat is erre! A hibák és tökéletlenségek adják egyedülállóságodat. Örülj nekik! Fogadd el őket… ember vagy… Isten teremtett ilyennek.” Az igazság az, hogy Isten közel sem olyan szigorúan ítéli meg hibáinkat, mint mi magunk. Ő „…emlékszik rá, hogy porból lettünk” (Zsoltárok 103:14)


SZERETED ISTEN SZAVÁT?


„Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Máté 24:35)
A könyvnyomtatás feltalálásakor az egyik első könyv, ami kijött a sajtó alól, a Biblia volt. Mindmáig a világ bestseller listájának élén áll. Egy ismeretlen szerző azt írta róla: „Benne van Isten értelme, az ember állapota, az üdvösség útja, a bűnösök sorsa, a hívők boldogsága. Irányt mutató fény, tápláló étel és igazi vigasztalás. Utazóknak térkép, pilótáknak iránytű, katonáknak fegyver, sportolóknak versenystratégia. Hihetetlen gazdagság bányája és valódi öröm forrása. Tanításai szentek, szabályai érvényesek, történetei igazak, döntései megingathatatlanok. Fő témája Krisztus, fő célja a te javad, vége pedig Isten dicsősége. Olvasd, hogy bölcs légy, hidd, hogy biztonságban légy, gyakorold, hogy lelkileg egészséges légy! Olvasd lassan, olvasd gyakran, olvasd imádsággal! Engedd, hogy megtöltse emlékezetedet, uralja szívedet, irányítsa lépteidet! Egész életedre kaptad, nyitva fog állni a végső ítéletkor, és örökre emlékezetedben marad. Olvasása a legnagyobb felelősség, jutalmazza a kemény munkát, megítéli azokat, akik szent tartalmát lekicsinylik vagy gúnyolják.” A Biblia „az Úr beszéde”, mely „megmarad örökké” (1Péter 1:25). A legtöbben tiszteljük a Szentírást, a gond csak az, hogy nem olvassuk naponta, és nem ültetjük át a gyakorlatba. Miután egy különböző bibliafordításokról szóló beszélgetést végighallgatott, egy ember megjegyezte: „én jobban szeretem édesanyám fordítását, mert ő a mindennapi életre fordította le.” Te is megteszed ezt?

2017. május 16., kedd

A békesség nem jelenti azt, hogy problémák nélkül élsz


"Egy ajándékot hagyok itt nektek - a lélek és a szív békességét. A béke, amelyet én adok, egy olyan ajándék, amelyet a világ nem tud adni. Tehát ne nyugtalankodjatok és ne féljetek." János 14:27 NLT fordítás

Mindenki azt gondolja, hogy tudja, mi a lelki nyugalom titka - vagy legalábbis azt akarják, hogy te ezt gondold, azért, hogy majd megvedd a terméküket. Láttam egy parfüm hirdetését a minap, aminek Peace (béke) a neve. Ezt hirdette: "Viseld ezt, hogy nyugalmat érezz." Nos, ha ez ilyen egyszerű lenne, az jó volna. Csak befújod magad egy kis parfümmel, és békességed lesz.

A lelki nyugalom annyira fontos az életben, hogy az emberek szinte bármit megtennének azért, hogy megtalálják. Egzotikus helyekre utaznak méregdrága pénzen, agypusztító drogot szippantanak az orrukon keresztül, New Age módszerekkel kísérleteznek, egyszóval mindenféle dolgot kipróbálnak.

Az az igazság, hogy ezen a világon csak nagyon kevesen vannak békességben önmagukkal. A legtöbb ember rengeteg stresszt, aggodalmat, feszültséget cipel. Lelkipásztorként észrevettem, hogy három dolog van, ami el tudja rabolni a békességünket:

1. Amikor nem tudjuk befolyásolni a körülményeket - Életed nagy részét nem te irányítod. Órákon át ülsz egy forgalmi dugóban, és lekésel egy fontos eseményt. Egy pár mindent megtesz, hogy babájuk legyen, mégsem sikerül. Amikor ezek a kisebb vagy nagyobb dolgok megtörténnek velünk, frusztráltak leszünk és elveszítjük a lelki békességünket.
2. Amikor az emberek nem változnak - Az emberek természetükből fakadóan ellenállnak a változásnak. Zokon veszik, amikor megpróbáljuk megváltoztatni őket. A leggyorsabb módja annak, hogy elveszítsük a lelki békénket az, ha valaki mást próbálnunk megváltoztatni, ugyanis a legtöbb ember egyszerűen nem fog megváltozni.
3. Amikor a problémák megmagyarázhatatlanok - Tudjuk, hogy az élet nem igazságos. Nincs mindenkinek boldog élete. A dolgok nem mindig alakulnak jól. És ez még nehezebb akkor, ha nem tudjuk, hogy miért. Amikor nem tudjuk a miértre a választ, hajlamosak vagyunk aggódni, idegeskedni, és ilyenkor feszültek leszünk és elvesztjük a békességünket.

Isten lelki nyugalmat ígért, mert ez az életed egyik alapvető szükséglete. Isten héber nevei közül az egyik az, hogy Jehova Shalom. A "Shalom" békét jelent. A "Jehova Shalom" jelentése pedig ez: "Én vagyok a békesség Istene". Jézus azt mondja a János 14:27-ben: "Egy ajándékot hagyok itt nektek - a lélek és a szív békességét. A békesség, amelyet én adok, egy olyan ajándék, amelyet a világ nem tud adni. Tehát ne nyugtalankodjatok és ne féljetek." (NLT fordítás)

Ha Isten azt mondja, hogy "Felajánlom nektek a békesség ajándékát", az úgy is van. Ezért nem tudsz megdolgozni, nem tudod kiérdemelni, és nem tudsz küzdeni vagy könyörögni sem érte.

A békességnek semmi köze sincs a problémamentes élethez. Ez egyszerűen egy ajándék, amit el kell fogadnod, és ez ma is elérhető számodra.

Beszéljünk róla:

* Melyek azok az általad nem befolyásolható körülmények, amelyek mostanában elrabolták a békességedet?
* Mit gondolsz, miért engedi meg Isten, hogy problémáink legyenek?
* Mit eredményez az, ha békés életet élünk?
A gyerekeknek tudniuk kell, hogy Isten szereti őket


"Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremtettek." Jel. 4:11

Minden beszélgetés közül amit a szülőknek le kell folytatni a gyerekekkel, az egyik legfontosabb az, hogy a szülők elmondják gyermekeiknek, Isten teremtette őket és szereti őket.

A gyermekeink életének nincs értelme, míg meg nem értik, hogy Isten alkotta őket azért, hogy gyönyörködjön bennük. Az Ézsaiás 44 írja, "az ÚR, a te alkotód, aki megformált az anyaméhben, és aki megsegít". A gyerekeknek tudniuk kell, hogy Isten terveinek része. Nem baleset folytán jöttek létre. Talán szüleik nem tervezték őket, de nem baleset történt, mert Isten ismerte és szerette őket a kezdetektől.

A szülők nem tökéletesek. Lehetnek jó és rossz napjaik. De Istennek nem. Az ő szeretete nem függ a hangulatától. Nem úgy van, hogy egyik nap szeret, másik nap pedig nem kedvel, mert ő változatlan - ez az ő jelleme. Ennek semmi köze ahhoz, hogy mi kik vagyunk vagy mit csinálunk. Nem tehetünk semmit amivel elérnénk, hogy ne szeressen minket. Ő alkotott és formált minket, hogy szeressen.

A gyermekeinknek ezt meg kell érteniük. Aztán beszélnünk kell velük arról, hogy hogyan válaszolunk erre a szeretetre, mert Isten arra is lehetőséget adott, hogy viszont szeressük őt, ezt hívják dicsőítésnek. Tehát beszélnünk kell gyermekeinkkel erről a kulcsfontosságú kérdésről - mi lesz az életem középpontjában?

Akármi áll is életed központjában, azt dicsőíted. Ahogy nőnek fel a gyerekek, életük középpontjába állíthatják, hogy mit gondolnak mások (csordaszellem), sportokat, iskolát, családot, karriert, szórakozást, pénzt, különféle dolgok gyűjtését. Ezekben a dolgokban semmi rossz nincs. Isten hozta létre mindet, hogy élvezhessük őket. Egyszerűen csak nem tartoznak az életed középpontjába, mert nem tartósak.

Ha a karriered köré építed az életed, elmúlhat. Ha a pénz köré építed az életed, elvesztheted. Ha a kinézeted vagy egészséged köré építed az életed, tönkre mehet. Mindezek a dolgok eltűnhetnek és te ott maradsz bizonytalanságban felnőve. De egy Isten köré épített élet szilárdan áll, mert Istent nem vehetik el tőled.

Tehát a szülők elsődleges feladata, hogy megtanítsák gyermeküket szeretni Istent. Ez az első kritikus döntés, amit egy gyermeknek meg kell tanulnia mert ez egy olyan döntés, amely az életük minden szintjén visszaköszön majd. Egy énközpontú vagy egy Isten-központú életet választanak?

Mikor a gyermekeink megértik, hogy Isten teremtette őket, hogy szeresse őket, és Istent választják életük középpontjának, attól kezdve képesek lesznek erősen megállni a kihívásokkal szemben, amik jönnek eléjük.



A gyülekezet hívőnek ismer téged

,,Egymás iránti szeretetetek bebizonyítja majd a világnak, hogy ti az én tanítványaim vagytok." (Jn 13:35, NLT fordítás)

A Bibliában azt olvassuk, hogy egy keresztény ember a gyülekezet nélkül olyan, mint egy szerv a test nélkül, egy bárány a nyája nélkül, vagy egy gyermek a családja nélkül. Ez egy természetellenes állapot. Ef. 2:19-ben ezt olvassuk: "Isten népéhez tartozol minden egyes más kereszténnyel együtt.'' (LB fordítás)

A mai idők független, individualista kultúrája számos szellemi árvát hozott létre - "nyuszi hívőket" akik ugrálnak egyik gyülekezetből a másikba minden identitás, felelősségre-vonhatóság és elkötelezettség nélkül. Sokan úgy gondolják, hogy lehet anélkül "jó kereszténynek" lenni, hogy csatlakoznának (vagy eljárnának) egy helyi gyülekezetbe, Isten azonban ezzel határozottan nem ért egyet.

A gyülekezet olyan fontos, hogy Jézus a kereszten meghalt érte: ,,Krisztus szerette a gyülekezetet és életét adta érte" (Efézus 5:25, GW fordítás).

Néhány fontos kivételtől eltekintve a történelem során, ahol a Biblia "gyülekezeten" az összes keresztényt érti, majdnem minden esetben, amikor a "gyülekezet" szót használja, egy helyi, élő közösségre gondol. Az új szövetség azt feltételezi, hogy tagjai vagyunk egy helyi közösségnek.

A gyülekezet által hiteles hívő leszel. Nem állíthatod azt, hogy Jézust követed, ha nem kötelezted el magad egy tanítványi csoportba. Jézus ezt mondja: ,,Egymás iránti szeretetetek bebizonyítja majd a világnak, hogy ti az én tanítványaim vagytok." (János 13:35, NLT fordítás).

Amikor mi szeretetben összegyűlünk eltérő háttérből, eltérő fajból és különféle szociális háttérből egy gyülekezeti családként, ez is egy bizonyságtétel a világ felé (Galata 3:28).

Beszéljetek róla

* Miért fontos egy helyi gyülekezethez tartozni?
* Hívőként ismernek téged, nem csak azért mert tagja vagy, vagy mert eljársz gyülekezetbe, hanem azért is amit ott teszel. Hogyan szolgálod a gyülekezeted, közösséged?
* Hogy válaszolnál egy hívőnek, aki nem jár gyülekezetbe múltbeli sérelem, csalódás miatt?


Isten orvoslata a megfáradtaknak


"Akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget" (Zsoltárok 127: 2b, Új fordítás)

Mindig lenyűgözött a tanítványok megváltozása a feltámadást követően az azt megelőző állapotukhoz képest. Az egyik pillanatban legyőzöttek voltak, a következőben pedig dinamikusak. Az egyik percben össze voltak törve, aztán pedig magabiztosak lettek. Az egyik pillanatban együtt siránkoznak, majd a világnak beszélnek.

Mi lehet a változás oka?

Amikor személyesen találkozol a megfeszített Krisztussal, akkor sokkal magabiztosabb leszel.

János evangéliuma 20. fejezetében a tanítványokról ezt olvassuk:

János 20:19-20: "Aznap amikor beesteledett a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak eljött Jézus, megállt középen és így szólt hozzájuk: "Békesség néktek" És miután ezt mondta, megmutatta nekik kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat" (Új fordítás)

A következő pár napban megnézzük, hogy mi volt az a három dolog, amely elrabolta a tanítványok magabiztosságát (és a mienket is), és hogy hogyan lehet túljutni ezeken a nehézségeken.

Először is mondhatjuk azt, hogy a tanítványok nagyon fáradtak voltak. Akkor már nagyon késő vasárnap volt. És ez egy kemény hét volt. Ott volt a Virágvasárnap. Aztán a templom kitakarítása, az utolsó vacsora. Megvolt a keresztre feszítés. Kifacsartak voltak. A leggyakoribb oka a bátortalanságnak a fizikai és az érzelmi kimerülés. A dolgok sokkal rosszabbnak tűnnek, ha kimerült vagy. Vince Lombardi ezt mondja: "A kimerültség mindannyiónkat gyávává tesz."

Amikor fáradt vagy, elveszíted a magabiztosságodat. Ez egyszerű. És mi a gyógymódja? Nem kell sok hozzá, hogy rájöjjünk. A megoldás a fizikai és érzelmi kimerültségre - és ezzel a megoldás a magabiztossághoz is- a pihenés.

A Zsoltárok 127:2 ezt mondja: "Akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget" (Zsoltárok 127:2b, Új fordítás) Néha a legspirituálisabb dolog, amit tehetsz az az, hogy elmégy aludni. Csodálatos mennyivel jobbnak tűnnek a dolgok egy jó éjszakai alvás után.

Sosem tudod kihozni magadból a legjobbat, ha nem pihensz eleget.

Beszéljünk róla:

* Mi tart vissza attól, hogy eleget pihenj?
* Hogyan befolyásolhatja a fizikai és érzelmi kimerültségedet az, hogy az Isten által neked tervezett dolgot csináld?