2017. szeptember 30., szombat

HALLGASS LASSAN!

„Ismertesd meg azokat fiaiddal..." (5/Mózes 4:9)

Szülőnek lenni kiváltság, ezért meg kell győznöd gyermekeidet arról, hogy fontosabbak számodra, mint a munkahelyi sikerek vagy az anyagi dolgok. Soha ne mulassz el egyetlen lehetőséget sem, hogy elmondd nekik, mennyire szereted őket. Légy ott szá­mukra! Szülőnek lenni felelősség. Isten nem a kormányt vagy az iskolarendszert teszi felelőssé a gyermekeidért, Ő téged fog számon kérni! „...meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál; ne vesszenek el emlékezetedből egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is!" (5Mózes 4:9) Szülőnek lenni korlátozott lehetőség. Ha elég sokáig elhanyagolod őket, gyermekeid azt a következtetést fogják levonni, hogy nem olyan fontosak számodra, mint azok a dolgok, melyekért folyamatosan feláldozod őket. Ha ez megtörténik, gyakorlatilag elveszítetted őket. Hajlandó vagy ekkora árat fizetni? Ha nem, akkor gondold újra az értékrendedet! Charles Swindoll írja Stress Fractrures című könyvében: „Élénken emlékszem arra, mikor nemrégiben túl sok kötelezettséget vállaltam magamra, és túl kevés napom volt rá. Nem sok idő múlva ráförmedtem a fe­leségemre és a gyerekeimre, kapkodva ettem az ebédszünetekben, és dühített, ha va­lami váratlanul megszakította a napom menetét. Hamarosan az otthonunkban minden az én rohanó életstílusomat kezdte tükrözni, ami lassan elviselhetetlenné vált. Világosan emlékszem kisebbik lányunk, Colleen vacsora utáni szavaira. Szeretett volna elmondani valami fontosat, ami aznap történt az iskolában. Szaporán hozzákezdett: »Apa-szeretnék-elmondani-neked-valamit-és-nagyon-gyorsan-el-tudom-mondani«. Hirtelen felismertem frusztrációját, és így szóltam: »Édesem, elmondhatod... és nem kell nagyon gyorsan mon­danod. Mondd lassan!« Sohasem felejtem el válaszát: »Akkor hallgass lassan!«"





Hol van a szívem?


„Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” (Máté 6:21)

William Randolph Hearst a Hearst Kastélyban lakott, melynek területe több, mint 8000 m2 volt, és egy százezer hektárnál is nagyobb birtokon feküdt. Egy időben az övé volt több mint 80 km Kalifornia partszakaszából. Emellett 88 éven át gyűjtögetett „mindenféle dolgokat”. Voltak 3500 éves egyiptomi szobrai, középkori flamand gobelinjei, évszázados kézzel faragott rozettás mennyezetei, és néhány minden idők legnagyobb művészeti alkotásai közül. Miután nyolc évtizeden át gyűjtött mindenfélét, William Hearst meghalt. Most ezrével látogatják az emberek a házát, és mind ugyanazt mondják: „Hű, tényleg jó sok cucca volt!”. Éljük az életünket, megszerzünk dolgokat, aztán meghalunk, és a dolgainkat itt hagyjuk. Mi történik velük azután? A gyerekeink vitatkoznak rajtuk. A gyerekeink, akik még nem haltak meg, átnézik a dolgainkat. Mint a keselyűk lecsapnak, és eldöntik, hogy mit akarnak elvinni az ő házukba. Azt mondják maguknak: „Ez most már az enyém”, aztán meghalnak, és újabb keselyűk jönnek. Nemzetek háborúkat indítanak nyersanyagok miatt, családok szakadnak szét tárgyak miatt. Férjek és feleségek sokkal többet vitatkoznak tárgyak miatt, mint bármi más kérdésen. A börtönök tele vannak utcai rablótámadások elkövetőivel, és vállalatigazgatókkal, akik bűnügyekbe bonyolódtak dolgok megszerzéséért. Miért? Hiszen csak tárgyak! Jézus ezt így fogalmazta meg: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Máté 6:19-21). Nos, miután elolvastad ezeket a sorokat, tedd fel magadnak a kérdést: „Hol van a szívem?”







Ne vedd le a tekinteted Jézusról!


„Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.” (Zsidókhoz írt levél 12:3)

Úgy érzed, félreértenek? Nem vagy egyedül! A leginkább félreértett személy, aki valaha is élt, Jézus volt. A kritikusok viccelődtek a születéséről, vitatták isteni származását, megvetették céljait, becsmérelték tanításait, gyanakvóak voltak indítékait illetően, kritikusak módszereivel szemben, és felháborodtak üzenetén. Végül kereszthalálra adták! Ez megmagyarázza, mit értett János apostol azon, amikor azt írta: „a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be… saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt” (János 1:5,11). Bármerre is járt, Jézus félreértéssel és elutasítással találkozott. De mindezek ellenére kitartott. És kegyelme által te is képes vagy erre!

A Biblia azt mondja: „Ezért tehát mi is… tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek! (Zsidók 12:1-3). Most tehát, ahogy futod a versenypályádat: a) Ismerd fel azokat a dolgokat, amik lelassítanak! b) Ismerd fel azokat a dolgokat, amik elgáncsolnak! c) Ismerd fel, hogy a gátak és az ellenállás a pálya velejárói, és ne csüggedj el miattuk! Hogyan tudod ezt megtenni? Úgy, hogy nem veszed le a tekinteted Jézusról, hanem belőle merítesz erőt minden nap!
A kockázatos engedelmesség Isteni garanciával jár

"Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van." (Lukács 19,26)

A merész hit megköveteli, hogy úgy tegyük meg az első lépést, hogy nem tudjuk a második mi lesz. Isten használ kockázatokat, kicsit és nagyot egyaránt, hogy a hitéletünket rugalmassá tegye. Az irónia ebben az, hogy mi a kockázatokra koncentrálunk, nem pedig Isten hűségére. Nem értjük, hogy a nagyobb része a kockázatnak Istentől független marad.

Ha elhisszük, amit hirdetünk, hogy elhiszünk, akkor attól függetlenül, hogy látjuk-e a másik oldalát egy hittel kapcsolatos kockázatnak, a valóság az lesz, hogy Isten ott van. Egy esetleges, nem biztosnak tűnő helyzet igazából a legnagyszerűbb garanciával - Isten garanciájával - járhat, azzal, hogy Ő mindent megold. (Róma 8:28, Jeremiás 29:11)

Isteni garanciával, kockázatosan engedelmeskedve megkísérelhetsz olyan dolgokat, amelyek lehetetlenek lennének Isten ereje nélkül.
Isteni garanciával, kockázatosan engedelmeskedve szeretheted testvéreidet olyan mélyen és gazdagon, hogy a világnak bebizonyítod, hogy telve vagy Isten kimeríthetetlen szeretetével.
Isteni garanciával, kockázatosan engedelmeskedve szeretheted a látszólag nem szeretetre méltó szomszédaidat, ahogyan Isten is szeretett téged még akkor is, ha nem tűntél szeretetre méltónak.
Isteni garanciával, kockázatosan engedelmeskedve megváltoztathatod a dolgaid fontossági sorrendjét, hogy azok megegyezzenek Isten fontossági sorrendjével, hittel feláldozhatod a dolgokat, amiket megtartani nem tudnál olyanokért, amelyek nem vétethetnek el tőled.
Isteni garanciával, kockázatosan engedelmeskedve beszélhetsz másoknak Jézusról, taníthatod őket hogy hogyan kövessék Őt hittel (Máté 28:19-20).
Isten garantálja a sikert ha az ő általa kért hitbeli kockázatokat meghozod. Milyen hitbeli lépéssel késlekedtél, mert nem voltál biztos Isten garanciájában?

Adj Istennek engedélyt, hogy elhárítson minden olyan akadályt, amely elválaszt attól, hogy bízz az ő ígereteiben (ez így magában is egy kockázat, ami hitet igényel, ugye?).






Isten személyesen figyel a részletekre

„Kezed formált és alkotott engem” Jób 10:8 (HNT)

Isten különleges szakértelemmel alkotott meg minden élőlényt ezen a földgolyón. Némelyik állat fut, a másik ugrál, úszik, vagy éppen ás, és van amelyik repül. Mindegyik egyedülálló szerepet kapott azáltal, ahogy Isten megformálta őket. Ugyanez igaz az emberre nézve is.

Mielőtt Isten megformált téged, pontosan megtervezte, hogy te majd hogyan szolgáld Őt, és ezután ezekhez a feladatokhoz illeszkedve alkotott téged. Óvatosan alakítgatott és formált téged azért, hogy olyan módon szolgáld őt, ami a te szolgálatodat egyedivé teszi.

Isten sohasem csinál selejtet. Azért adott képességeket, érdeklődési kört, tálentumokat, ajándékokat, személyiséget, élettapasztalatot, hogy az Ő dicsőségére használd.

Beszélgessetek ezekről:

• Milyen képességet, tálentumot és ajándékot adott neked Isten? Mit gondolsz, Isten hogyan szeretné ezeket használni?

• Mik azok amik érdekelnek és ezek közül mivel szolgálhatod Istent?

• Mit gondolsz, miért éppen olyan személyiséged van, amilyen? Szerinted milyen szolgálatot képzelt el neked?


Négy hallókészülék, hogy meghalljuk Isten Szavát

„Szelíden fogadjátok a belétek oltott igét” Jakab 1:21.


Ha Isten szava megáld minket, fogékonynak kell lennünk. A Szentíráson keresztül Isten Szava hasonló a maghoz. Amikor Jézus a magvető példázatáról beszélt, azt mondta „A mag az Isten igéje.” (Lukács 8:11.)

Akkor miért lehetséges venni két magot, amik teljesen egyformák, elültetni őket két különböző helyre, aztán pedig az egyik magból sokkal több gyümölcshöz jutni, mint a másikból? Mert az egyik olyan termőföldbe került, ami kész volt befogadni a magot, a másik pedig olyan földbe került, ami nem állt készen.

Tehát miért van, hogy fogsz két embert, berakod őket ugyanabba a gyülekezeti szolgálatba – ahol mindketten ugyanazt az üzenetet hallják – aztán az egyik személy áldást nyer ezáltal, a másik pedig azt mondja, hogy ő nem kapott semmit belőle. Ez azért van, mert az egyik szív készen állt, a másik pedig nem.

Jakab azt mondja van négy „hallókészülék”, ami segít befogadni Isten Szavát:

1. Légy óvatos! „Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra” (Jakab 1:19) Óvatos hozzáállásra van szükségem. Sok problémánk azért van, mert elhamarkodottan szólalunk meg, ahelyett, hogy inkább „gyorsak lennénk a hallásra”. Állj készen! Törekedj befogadni Isten Szavát!

2. Légy nyugodt! „késedelmes a haragra” (Jakab 1:19) Légy nyugodt, ha be akarod fogadni Isten Szavát és áldást nyerni belőle. A nyugodt hozzáállás növeli a befogadóképességet. Ha nyugodt vagy, az emberek könnyebben beszélgetnek veled. Nem hallunk sokat, ha mérgesek, feldúltak, keserűek, sértődöttek vagyunk. A keserűség egy akadály, egy érzelmi gát, ami visszatart minket attól, hogy meghalljuk Isten Szavát. Néhányan kérdezhetik: „Hogy lehet, hogy nem szól hozzám sosem Isten?” Lehet, hogy van néhány neheztelés az életedben, amitől meg kéne szabadulnod.

3.Légy tiszta! „Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is…” (Jakab 1:21) Amikor bűn van az életedben, gátolja a hallás és megakadályozza, hogy Isten Szava a szívedbe jusson. Jakab azt mondja, szabaduljunk meg a gonosztól, mindentől, amiről tudjuk, hogy nem helyes az életünkben.

Hogyan lehetünk tiszták? Beismerés által. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1.János 1:9)

4. Légy szolgálatkész! „És szelíden fogadjátok a belétek oltott igét” (Jakab 1:21) Légy tanulékony, engedékeny, alázatos, akarj változni. Ne játszd meg, hogy te ezt mind jól tudod. Ha tudnád, akkor Isten szava nem tudna átmenni rajtad.
Adósságaink...

A mai nap imádsága:
URam! Fel sem tudom sorolni, mi mindennel tartozom Neked. Add, hogy hálás tudjak lenni mindenért, s hálám másokra kiáradó szeretetté váljon! Ámen
    

Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol!Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked.De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?
Mt 18,27-33

Nemcsak a görögök, az egész világ adósságteher alatt nyög... Hogyan jutottunk ide? A válasz sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk! A baj ott kristályosodott ki, hogy a modern ember egész létét/egzisztenciáját a pénzre alapozta - az Isten helyett. Jóllehet Isten mindent megadott nekünk, hogy békében, szépen élhessünk; a Föld kincseit: nyersanyagokat, s energiát, hogy mindezekkel könnyítsük az életünket, s több időnk legyen egymásra - nemkülönben a JóIstenre(!) -, mi pedig elfordulva a Teremtő rendjétől a pénzt tettük meg Istennek.

De miért a pénzt? Mert a pénz mindenhatóságot ígér. Akinek van pénze, az mindent megtehet: oda utazhat, ahová akar, azt csinál, amit akar, annyi szabad ideje van amennyit csak akar... A pénz mindent ígér, még boldogságot is. De ígéreteit nem tart(hat)ja be, mert a pénz nem Isten, hanem csak egy papiros, amit az ember istenít. Hiába van pénze valakinek, egészséget, igaz barátságot, szerelmet, őszinte elismerést, tisztességet, becsületet, emberi méltóságot pénzen nem lehet vásárolni. Pénzzel ugyanakkor mindezeket sárba lehet tiporni... de miért is? A még több pénzért? Ördögi logika, ami sehová sem vezet: ha több pénzem van, akkor közelebb kerülök a boldogsághoz...

A Mester példázata igen egyértelmű: akinek elengedték az adósságát - S ki az, aki nem volt még adós, ha nem pénzzel hát idővel vagy ígérettel? -, az megtapasztalván az irgalmat, maga is könyörületességet kell hogy gyakoroljon. A példázatbeli adós irgalmatlan volt szolgatársához, pedig általában nem ezt várjuk el. A nagylelkűség nagylelkűségre kellene hogy ösztönözzön, ahogyan a bizalom is bizalmat szül! Általában. Ha... ha normálisan, életszerűen gondolkodnak az emberek! Mára azonban az abnormalitás vált általánossá, mert elhitték az emberek, hogy egyedül is lehetnek boldogok...

Nem, egyedül sosem lehetünk boldogok. Vagy mindenki "happy" a családban vagy senki. Vagy normálisan, egyetemes emberi értékeket követve él az ember(iség) vagy belepusztul... úgy néz ki, hogy ennek a reális veszélyét még mindig nem ismerte fel az ember!!! Önimádatának kötéltáncát járja vidáman még most is, felejtve, hogy aki következetesen kísérti a JóIstent, s a saját mindenhatóságában hisz, az akár akarja vagy sem, de idővel hibázni fog: leesik, s jól összetöri magát! (A JóIstennek az ingujja alatt azonban rejtőzik még egy-két trükk: mega-földrengés, giga-cunami, óriás-hurrikánok, szuper-vulkánok vagy ideenged néhány meteoritot... de, ha úgy gondolja az ÚRIsten, egy picinyke vírus is megteszi a dolgát - ahogyan egy láthatatlan férgecske megrágta Jónás tökfájának gyökerét -, hogy észre térítse az embert!)

A példázat arra világít rá, hogy mindannyian adósok vagyunk. Nem pénzzel tartozunk, hanem szeretettel! Isten szeretete körbeölel minket, mi pedig erre szeretetlenséggel válaszolunk. Irgalmaz nekünk naponta, mert nem hagy minket elveszni, s mi irgalmatlansággal válaszolunk. Megbocsájt nekünk akárhányszor is kérjük, de felebarátunk sértését viszont nem akarjuk/tudjuk elfelejteni... A példázat világosan rámutat: aki nem tudja, mi az emberlétbéli kötelessége, az a végén a "külső sötétségre vettetik, s ott lészen sírás, s fogaknak csikorgatása"...



Az elmúlhatatlan kincsekért.



A mai nap imádsága:
Urunk! Áldásodért könyörgünk! Add meg nekünk a kiváltságot, hogy életünket az örök, Tőled kapott értékek megőrzésére tudjuk odaszánni! Ámen.


Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az ÚR tanácsa valósul meg. Péld 19,21

Válságban van a világ. A gazdasági és szociális területek növekvő nehézségei csak kiemelik: a kialakult helyzetért az értékrend megbicsaklása a felelős. Hogyan jutottunk el ide? Bizonyos, hogy a 20. század a maga világégéseivel és lélek-gyötrelmeivel sokat rontott rajtunk. Az individuum, az ego mindenhatóságába vetett hit nem vitt közelebb minket sem egymáshoz, sem konfliktusaink megoldáshoz. Cserébe viszont felborult a klasszikus, kisközösséget megtartó értékrend. A megbillent értékítéletű szülők vezette családokból kerültek és kerülnek ki ma is azok, akik a "célok" érdekében átgázolnak jó tradíciókon, emberen és örök istenadta törvényken egyaránt. Nekik nem számít milyen alantas az eszköz, mert a vágyott cél elérése, annak birtoklása majd úgyis "kárpótol mindenért"- gondolják. Közülük kerülnek ki a "hadd hulljon a férgese - elv" propagálói, ők a piacgazdaság igazságainak legnagyobb prófétái, életük ritmusát a mammon profitja diktálja, számukra semmi sem szent - még a család sem. Hogyan is lenne, hiszen ők csak azt a mintát követik, amit magukkal hoztak a családjukból.... számukra annak van értéke, amit közvetlen környezetük is "értéknek" tartott. Ha az volt az érték, amit a rozsda megesz, s moly megemészt, hát akkor az volt az érték... és itt nem lehet határvonalat húzni vallások és világnézetek, földrészek, korok és nemek között.

Élvezeti világban felelősségről, küzdésről beszélni különösen is próbás feladat. Akinek nincs családja, aki "szingliként" csak magának él, aki senkiért nem vállalt még feltétel nélküli felelősséget, az nehezen érti a szót: Élet. Létünk minőségét alapvetően nem az határozza meg, hogy mennyire tudunk fürödni az anyagvilág fényében, de tény, ahhoz hogy emberek maradhassunk, az Élet-nap fényére és melegére nekünk is szükségünk van. Az Élet tartalmát, igazi értékét mégis az adja, hogy van ki(k)ért küzdenem, van kiért fáradnom. Isten megváltoztathatatlan teremtettségbeli rendje az, hogy ami a legnagyobb érték, azért kell a legnagyobb áldozatot hozni!

Manapság a "jó élet" garanciáját nem a becsületes, kitartó munkában, hanem az ügyeskedésben, a szabályok kijátszásában, a valótlanságok valódiként való "eladásában" látják. A másokon való átgázolás a nagyobb autóért, a nagyobb házért, a nagyobb hivatalért-befolyásért csak addig lehetséges, amíg meg nem hasonlik - Jézus után szabadon - egy ház, egy közösség, egy ország önmagával... A jól élni azt jelenti: fáradságos munkámmal (nem spekulációval, jóllehet az is izzadságos, de az nem munka!) megélem az alkotás áhitatos szépségét... Azaz: Istentől kapott erőmmel múlandó értéket állítok elő, hogy örömet szerezzek enyéimnek, akik azután köszönet-mosolyukkal az elmúlhatatlan értékek világába vezetnek...



Buzdítás...



A mai nap imádsága:
Uram! Igédnek forrásával táplálj engem, hogy teljességben élhessek! Ámen

Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.
1 Kor 15,58

Az ember élete 70 vagy 80 esztendő, annak is nagyobb része hiábavalóság... Gyakran eszünkbe juthat ez az ősi, Salamon-gyűjtötte igazság. Egyik leglehangolóbb, legkiábrándítóbb mondatunk hangzik így: "Ennek aztán semmi értelme nem volt!"... Jelzi ez a mondat nemcsak az eredménytelenségünket, de a belefektetet idő, s energia elfecsérlését is, hiszen legalább a küzdelmes percek nyújtottak volna némi örömöt - no de még az se!

Az ilyen élethelyzetekben - mint ez a mostani világválságos is - mindig megkérdőjeleződnek nem csak az értékek, de az emberek élete is. Sokan esnek kétségbe emiatt, s valljuk meg, nem alaptalanul. Aki feláldozta ifjúságát a múlandó örömökért, s a haverokkal élvezte a "semmittevés gondtalan gyönyörűségét" az előbb-utóbb rájön, hogy bizony a nehezebb korszakokat átélni csak közösségben lehet. A bajban mutatkozik meg, ki a barát, s ki a mosolygós érdek-ismerős. S amikor egyedül marad valaki, akkor válik igazán nyilvánvalóvá, milyen óriási érték a kisközösség, a család, a társ. Mert nincs megnyugtatóbb, mint a közösségben megtapasztalt biztonság! Ezért keressük társunkat, majd ragaszkodunk hozzá, alapítunk vele családot, nevelünk gyermekeket, s ezért élünk társadalmi/közösségi életet is. Közösségbe teremtett lények vagyunk...

Olykor azonban elfogy az erőnk, elhomályosul a cél, s néha a megfáradás jelei is mutatkoznak életünkben. Nem tehetünk róla - emberek vagyunk. Életünknek nemcsak fennsíkjai, de alföldjei is vannak... Ilyenkor különösen is jól esik a buzdítás! A szavak ugyanis erőt közvetítenek, s a bátorításban megnyilvánuló evidenciák újrafogalmazásai meghozzák gyümölcseiket!

S mit értsünk azon, hogy fáradozásunk nem hiábavaló az Úrban? Elsősorban azt, hogy életünknek Istentől rendelt értelme van, s ezért annak egyetlen órája sem lehet hiábavaló...



Élet-törvények...



A mai nap imádsága:
Istenem! Add, hogy tudjak önfeledten örülni a feladatoknak, amiket ma is elém adsz, s ne engedd, hogy önzésem miatt elrontsam mások játékát! Ámen


Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.
Gal 5,13

"Az élet nem játék!"... Hányszor hallottuk, mondták nekünk ezt gyerekkorunkban, amikor valami sületlenséget találtunk ki - persze csak "játékból". Mert a játék ilyen: nem ismer határokat - és mégis. A játék öröme akkor egekbeszökő, izgalmasan határtalan, ha mindenki komolyan veszi a korlátokat, azaz a játékszabályokat. Nincs bosszantóbb, amikor valaki a játékban csal, s kijátssza a az előre lefektetett szabályokat. Az ilyen öntörvényű gyerek, aki nem akarja elismerne a határokat, hamar egyedül találja magát, mert senki nem akar vele játszani...

Akárcsak az "életben", a felnőttek világában! Ott is vannak ügyeletes játék-elrontók - korra, nemre való tekintet nélkül -, akik kijátsszák az élet játékszabályait, elrontva mások örömét. A reakció itt sem marad el: a büntetés a részleges vagy teljes elhatárolódás, a kizárás, s ha valaki az együttélés alapvető szabályait súlyosan megsérti, akkor az elzárás. Az ilyen ember nemcsak becsületét játssza el a többiek előtt, de végül magányos is marad. Bizony nincs keserűbb állapot, amikor valaki kívülreked egy közösségen, s már nem számolnak vele... a keserűséget még tetézi, ha tudja is: mindez önhibájából történt.

Nem lehetséges, hogy az élet mégis játék, Isten által rendelt szent időtöltés? Akik halálosan komolyan veszik az élet istenadta "játékszabályait", azok számára igen! Isten szeretetből szabadságra teremtette az embert, s ezért azt várja el, hogy szabadságunkban szeressünk. Aki Istenben "szabad", annak minden izgalmas, szép, felemelő szakrális játék: az alkotó munka, a szerelem, a gyereknevelés, s természetesen a hit is, mely nem más, mint a lélek szent játéka.

A bajok mindig ott kezdődnek, amikor egyesek úgy gondolják - mert a saját fejük után mennek, felejtve az Isten szeretet-szabadságát, - hogy gumiszabályokat csinálhatnak az Isten parancsolataiból, esetleg azokat farizeusi módon még megtoldják emberi "ezzel-azzal" - lásd szekták. Az ilyen öntörvényű, szélsőséges szabadság-értelmezők - akik képtelenek (a maguk-barkácsolta extra-játészabályaik okán) szépen "együtt-játszani" Istennel és felebarátaikkal - válnak aztán mások életébe is belerondítóan szabadossá, meghazudtolva a küldetést, amire szabadságban elhívattak az Isten által: szeretetben szolgálni, azaz játszani az élet Szent Játékát...



Törvény...


A mai nap imádsága:

Uram! Igéd igazságait mutasd meg nekem Istenem, hogy megelégedve életemmel Neked szolgálva élhessek! Ámen.


Beteljesítette, véghezvitte az ÚR, amit kijelentett. Mert vétkeztetek az ÚR ellen, és nem hallgattatok a szavára, ezért történt ez veletek.
Jer 40,3

Sokan teszik fel a kérdést a keresztényeknek: "Mi a jó abban, hogy oly sok mindent nem szabad megtenni? MIre való az a sok tiltás?" Nos, a keresztény ember sem nem mazohista, sem nem szent... Ugyanúgy csábítják a világ dolgai, mint minden más embert. Mégis mások vagyunk, olyannyira, hogy Pál a Római levélben megállapítva írja: "A világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését"... Akkor mégis van valami vonzó a lemondásban? A lemondásban nincs semmi vonzó, az bizony az esetek többségében fájdalmas. De ha tudom, hogy miért mondok le bizonyos dolgokról, akkor egészen más kapcsolatom világgal és emberekkel, akkor már a lemondásban is megérzem a végső öröm picinyke előízét. A szülők - különösen az édesanyák - gyermekeikért sok mindenről lemondanak, komoly áldozatot hoznak, de a gyermekek megelégedett mosolya végül kárpótolja őket mindenért. Egyértelmű: Odafigyelni az ÚRIstenre sokkal nehezebb, mint nem odafigyelni. Eltávolodni az Istentől szinte "magától megy" - erőfeszítést sem kell tennünk érte. Aki azonban az Istenre figyel, az Ige igazságaira figyel, az meglátja bennük az ember-ember és ember-Isten kapcsolatának örök törvényeit. Jól tudja a keresztény ember, hogy minden kimondott szónak, minden mozdulatnak következménye van: áldást vagy gyötrelmet vonzanak maguk után!

Ezt a világot - ahogyan olvashatjuk a Genezis első lapjain - Isten "igen jónak" teremtette. Barkácsolni rajta - hogy ti. jobb legyen - fölösleges. Az persze más kérdés, hogy az ember bűne miatt megromlott világot folyamatosan tapasztgatjuk ideiglenes megoldásokkal, melyekről mi magunk is sejtjük azok nem a végsők. Az egyháztörténelem számos példát hoz arra, hogy Isten "megelégelte" ezt a toldozást-foldozást, a folyamatos sárral bekenést, amit renovációnak tüntetett fel az ember, s egyszercsak közbeszólt teremtő hatalmával, megítélte a világot, lerombolta a régit, s újat épített fel. Sajnos ezekből a történelmi példákból - úgy tűnik - mégsem tanult egyetlen generáció sem.

Középkori járványok gyakran alakultuk ki az elégtelen táplálkozás miatt, mert az embereket a korabeli pénzügyi/hatalmi spekulációk miatt elhordozhatatlan adóterhekkel súlytották... S hiába volt a 1930-as évekbeli nagy gazdasági világválság, alapvető élelmiszerekkel (gabona) még ma is spekulálnak a tőzsdén... Nos, ne csodálkozzunk!... (Az eredményt mi is látni, sőt tapasztalni fogjuk nemsokára.) Vajon mikor jut el az ember abba az állapotba, hogy nemcsak magára gondol?...

Csakis akkor, ha Istenre tekint, s elkezd élni Jézus tanításai szerint...

2017. szeptember 29., péntek

Békesség – ez a te örökséged!

„Az én békességemet hagyom rátok.” (János 14:27 AMP)

Pál azt mondja: „Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben” (Kolossé 3:15). A békesség születésednél fogva megillet. Jézus azt mondta: „Békességemet hagyom rátok”. Az a szó, hogy „hagyom”, azt jelenti: „örökül hagyom”; ezt a kifejezést végrendeletekben szokták használni. Mikor valaki meghal, legértékesebb tulajdonát hagyja azokra az emberekre, akiket szeret; nem ócska lomot hagy rájuk. Ám önmagában az a tény, hogy Jézus az Ő békességét ránk hagyta, még nem jelenti azt, hogy automatikusan működik is az életünkben. Ez egy olyan tartalék, amelyből naponta kell merítenünk. Az ellenség mindent meg fog tenni, hogy kimerítse. Tudja, hogy ha zaklatott vagy, olyan dolgokat mondasz és teszel, amiket később megbánsz. Ráadásul, ha elvesztetted a békességedet, nehezebben hallod meg Isten hangját.

Gyakran az aggódás az első reakciónk a konfliktusokra és a problémákra. Ha ilyenkor valakit eláraszt a békesség, az árulásnak vagy érzéketlenségnek tűnhet. Tudat alatt azt gondoljuk: „Ha érdekel a dolog, akkor aggódom miatta. Ha ez valóban fontos, akkor egyfolytában idegeskednem kell.” Tévedés azt hinni, hogy egy ügynek a kimenetelét pozitívan befolyásolja az aggódással töltött idő mennyisége. Nem, a legjobb probléma-megoldó eszközöd a békesség. A megoldások könnyebben és természetesebben jönnek békés, nyugodt állapotban, ellenben a félelem és az aggódás akadályozza a megoldást. Az aggodalom felnagyítja a problémát, és az nem használ, ha tápláljuk a nyugtalanságot. Isten békessége a rendelkezésedre áll, ha őt választod. Ne adj hát teret a negatív érzések ámokfutásának az életedben. A Biblia azt mondja: „Ha a Szentlélek irányítja az életünket, ő … békességet … fog teremni bennünk” (Galata 5:22 TLB). Jézus azt mondta: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!” (Jn 14:1). Ez azt jelenti, hogy lehetőséged van választani a béke és a belső konfliktus között. Válaszd tehát a békét; ez a te örökséged!


HASZNÁLD A RÁD RUHÁZOTT HATALMAT!


„íme, hatalmat adtam nektek... az ellenség minden erején..." (lukács 10:19)
Éppen téged pécézett ki a Sátán támadása célpontjának? Azon töprengsz: „Ugyan miért foglalkozik egyáltalán ilyen valakivel, mint én?" A válasz: a hatásod. Jób olyan hatással volt másokra, ami folyamatosan idegesítette a Sátánt. Egyszer ezt mondta Isten a Sátán­nak: „Észrevetted-e szolgámat, Jóbot?" (Jób 1:8). Nem sokkal ez után a párbeszéd után a Sátán megtámadta Jób egészségét, gyermekeit, házasságát és megélhetését. Nem tudod úgy magadra vonni Isten figyelmét, hogy közben a Sátán ne figyelne fel rád! Ami Istent dicsőíti, az az ellenséget feldühíti. Mi azonban hatalmat kaptunk arra, hogy győzni tudjunk felette. Jézus azt mondta: „Láttam a Sátánt villámként leesni az égből. íme, hatal­mat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek." (Lukács 10:18-19). Figyeld meg: elhívásod nem arra szól, hogy legyőzd a Sátánt, azt már megtette Jézus 2000 évvel ezelőtt. A te felada­tod az, hogy érvényesítsd ezt a vereséget minden nap. Jézus már lefegyverezte a Sátánt, sőt nyilvánosan megszégyenítette őt a kereszten (ld. Kolossé 2:15). Amikor MacArthur tábornok találkozott a japán haderő legfelsőbb parancsnokával a II. világháború végén, kivette kezéből a kardját, kinyilvánította győzelmét, és ki kényszerítette a feltétel nélküli megadás aláírását. Ezt tette érted Jézus a kereszten. Amikor meghalt, majd feltámadt, megfosztotta a gonoszt az erejétől, és kinyilvánította: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet..." (Máté 28:18-19). Menj az Ő hatalmával! Menj az Ó erejével! Menj az Ő nevében! Ő hatalmat adott az ellenség miden ereje felett - hát használd ezt a hatalmat!


SAMCAR TITKA


„...Samgar... hatszáz filiszteus férfit vert szét egy ökörösztökével..." (Bírák 3:31)

A Biblia azt mondja: „Samgar... hatszáz filiszteus férfit vert szét egy ökörösztökével. Ő is megszabadította Izraelt" (Bírák 3:31). Samgar egyszerű földműves volt. Volt egy kis földje, és kész volt harcolni érte. Az esélyei nem voltak túl jók: 600 az 1-hez. De ő meghazudtolta az esélyeket, megmentette a földjét, és megszabadította Izraelt. Te is kezdhetsz kicsiben és mégis nagy áldássá válhatsz mások számára. A Biblia azt mondja: „Ne vesd meg ezt a kicsiny kezdetet, mert az Úr örül, ha látja, hogy a munka elkezdődik..." (Zakariás 4:10 NLT). Minden nagy tölgy egy kis makkból nő ki. Tom Monaghan a Domino's Pizza nevű üzletét 1960-ban egyetlen kicsi bolttal kezdte. Nyolc évig küszködött. Amikor a boltja porig égett, a biztosító veszteségeire dolláronként csupán egy centet fizetett. Egyedül a pizzához értett, így egy másik boltot nyitott. Heti száz órát dolgozott. Ekkoriban csak egyszer vett ki szabadságot, mindössze egyetlen hétre - a nászútjára. 1971-re másfél millió dollár adóssága volt. Ott maradt azonban azon a területen, amihez értett, ez pedig a pizza volt, és valami újjal próbálkozott. A menüt csupán a pizzára korlátozta, és úgy határozott, hogy házhozszállításba kezd, frissen és forrón viszi a vásárlóknak a pizzát, és nem kér a szállításért felárat. Ez bejött. 2007-re a Domino's Pizza kinőtte magát: 6100 boltja volt szerte az Egyesült Államokban és más országokban. Ma ő az ország egyik leggazdagabb embere, és bevételének legnagyobb részét jótékony célokra adományozza. Mi volt a titka? Ott kezdte el, ahol volt. Harcolt azért, amiről hitte, hogy az Istentől kapott célja. Amikor pedig a padlóra került, újra felállt.





Samgar veszélyes időkben élt. Filiszteus rablócsapatok kószáltak szerte az országban, és fosztogatták a népet: „Samgar idejében... kihaltak az ösvények; akik útra keltek, rejtett ösvényeken jártak" (Bírák 5:6). Samgar egyetlen fegyvere egy ökörösztöke volt; ez egy hosszú bot, aminek fém csúcsa van, és ezzel hajtják, ösztökélik az ökröket. Ám amíg meg nem támadták, addig nem jött rá az ebben rejlő lehetőségekre. Értsd meg a következőt: Isten neked is adott egy „ökörösztökét", valamit, amit felhasználhatsz arra, hogy győzni tudj abban a helyzetben, amivel szembenézel. Ha Istent kérdezed, Ő meg fogja mutatni, mi az. Mint ahogy annál a fiúnál, akinek 5 kenyere és 2 hala volt: Isten kezébe vesz valami kis dolgot, megáldja, aztán megsokasítja, hogy megáldjon vele másokat. A Biblia azt mondja, hogy készen kell állnunk „akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő" (2Timóteus 4:2). Ez azt jelenti, hogy meg kell ragadnunk az alkalmat. Fel kell készülnöd most, amikor úgy tűnik, semmi sem történik, mert az idő változni fog, és hirtelen alkalom adódik a cselekvésre. Amikor pedig ez megtörténik, készen kell lenned. Az életben vagy feléd jönnek a lehetőségek, vagy elmennek melletted. Főiskolás korában egy professzor azt mondta Martin Luther Kingnek, hogy ha továbbra is ilyen magasröptű szavakat fog használni, soha nem lesz nagy hatású nyilvános szónok. El tudod képzelni, mit gondolhatott az a bizonyos professzor, amikor meghallotta King híres „Van egy álmom" beszédét, és látta, hogyan menetel a polgárjogokért? Mi a te ökörösztökéd? Használd, és Isten meg fogja áldani!