2017. december 23., szombat

Áldás..

A mai nap imádsága:

URam! Áldalak mindenért, egész életemért, gondviselésed megszámlálhatatlan ajándékáért! Ámen


Magasztal, URam, minden teremtményed, és híveid áldanak téged.
Zsolt 145,10

Minden dicséri Isten fenségét, még az is dicséri Istent, aki nem is tud róla! Aki, ami létezik, mind-mind dicséri az Istent. Sokak istentelen állapota - lehet az még a Krisztus mellett megfeszített latrokénál is hitványabb -, de már a puszta létezésük, hogy egy csodálatos szerkezetben, az emberi testben élnek-szaladnak-mozognak, közvetve ez a tény is dicséri Isten hatalmát... Ugyanilyen létezés-csoda a hangyáé vagy a mezőn ringó gabonáé, mert minden, ami él, ami létezik Istent dicséri...

Isten tökéletes világában azonban benne van a rossz lehetősége is - ha nem lenne benne a rossz, akkor a teljesség hiányt szenvedne -, hiszen a fénynek is csak akkor van felfogható értelme, ha van sötétség. A hálaadásnak is akkor van "értelme", ha az önkéntes döntésen alapul, azaz megvan az ember lehetősége arra is, hogy ne áldja, hanem átkozza az Istent... S az ember dönt: többnyire rosszul, mert inkább átkozódik, mintsem áld!

Akik Istent áldják, azok a "hívek". Nem kell nagyon ízlelgetni ezt a szót, hogy megérezzük benne, itt bizony a hívásról van szó. Azok, a hívek, akik meghallották Teremtőjük (el)hívó szavát, s arra igennel válaszoltak. A Magvető példázatából tudjuk, hogy mindenki meghallja, de egynegyede az embereknek nem is válaszol rá (útfélre esett mag); egynegyede lelkesedik az igéért (sziklás talaj), de nincs ereje felnövekedni; egynegyede felnő ugyan (tövisek közé esett mag), de az élet önérdekes kívánságai kapják a prioritást; s csak egynegyede az embereknek hoz termést, azaz tart ki Isten mellet, forgatja szívében következetességgel az evangéliumi bölcsességet. Azok az emberek, akik naponta áldást mondanak - megköszönik Istennek a mindennapok kihívásait, örömeit -, azok észrevétlenül maguk is áldássá válnak! Az ilyen emberek közelében lenni ugyanis jó, mert szavaikból nyugalom, s biztonság árad. Szavaik súlyát nem életvezetési bölcsességük nyomatékosítják, hanem az Isten szeretetében gyökerező gyermeki hitük.

Isten igéje soha nem hull hiába. Az útfélre esett magokból ugyan nem kelt ki semmi, de az elhullott magocskák táplálták az ég madarait. Isten visszautasítása így válik a sokszor érthetetlen Gondviselés részévé, s olvad bele az isteni Nagy Egészbe. Ami egykor a lét fonalán kibogozhatatlan átkos csomó volt, az később kapaszkodóvá, indirekt isteni jellé válik, hogy aztán az ember Krisztus által belesimuljon önnön sorsába, s harmóniát, megnyugvást nyerjen.

Magasztalni az Istent sosem "muszáj"-feladat... ahogyan szeretni sem "kell", de mégis érdemes! A Teremtő Akarat felfedezése a világban, s személyes életünkben olyan ívet ad létünknek, amit nem törhet meg semmiféle emberi gonoszság, pitiáner önzés vagy rövidlátó gúnyolódás. Ezért amíg világ a világ, mindig lesznek néhányan, akik hívek maradnak elhívásukhoz, s azt teszik, ami emeli őket életminőségben, s Teremtőjükhöz vonzza őket: áldják az Örökkévalót...

Egyensúly...

A mai nap imádsága:
Uram! Törekszem életemet egyensúlyban tartani, valahol mégis elszámítom magam. Uram, kegyelmeddel ellensúlyozd hibáimat, vétkeimet, mulasztásaimat, s add, hogy megtaláljam a életemben harmóniádat, s Téged dicsérve örömmel szolgálhassak másoknak! Ámen


Ti urak, adjátok meg szolgáitoknak azt, ami igazságos és méltányos, hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben.
Kol 4,1

Kölcsönös előnyök! - A PTK (Polgári Törvény-Könyv) szerződésekre vonatkozó része a felek mellérendeltségi viszonyát követeli meg. A "valamit valamiért"-elv ősrégi igazságot hordoz, mégis a történelemben az emberek egymás fölé törekednek azzal a hatalommal, amit szereztek vagy kaptak, esetleg feljogosították őket. A bibliai teremtéstörténetben az olvashatjuk, hogy Isten nem helyezte az egyik embert a másik ember fölé, mert az Ő rendje szerint az ember felett már csak Teremtője állhat. Nos, a paradicsomon kívüli állapotunk velejárója a hierarchia, ami ráadásul egy megromlott hierarchia.

Amikor valaki istentelenül birtokolja a hatalmat, akkor nem másokat szolgál, hanem önmagát dicsőíti vele. Nem kell messzire menjünk, hogy észrevegyük, környezetünkben azokat, akik felejtve a szociális (közösségi) gondolkodás minimumát is embertársaikat kihasználja, hatalma alá gyűri, olykor el is pusztítja - s lehet az lassú pusztulás is. Az istentelen ember igazságtalan, s nincs benne méltányosság. Magát különbnek érzi másoknál, felsőbbrendűségi tudata megzavart lelkét olykor ördögivé formálja... Az ilyen emberben nincs részvét és gátlástalan, mindezeken túl birtoklásási "kedvében" mértéktelen.

Pál apostol figyelmeztet: "Urak! Nektek is van Uratok!" A forradalmak, a népfelkelések mindig ezt az ősi igazságot juttatják felszínre. Nincs kizárólagos hatalom. Ami van az Istentől van, s ha nem az Isten szerint az építésre használják, akkor Isten visszaveszi azt...

Manapság a legkülönfélébb nézetek képviselői egyensúlyra törekednek testben és lélekben. Táplálkozás, mozgás fontosságán túl a lelki harmóniát is hangsúlyozzák. Egy fontosat általában elfelejtenek megemlíteni: Tökéletes harmónia, valódi egyensúly csakis Istennel együtt lehetséges! Ha Isten kihagyjuk a számításból, akkor a mérleg borul, a libikóka kibillen, s nemcsak odavész az Élet-játék, de törvényszerűen össze is törjünk magunkat. Ezért fontos tudatosítanunk: Mindet kaptunk, de nem csak azért, hogy megtapasztaljuk benne Isten jóságát, hanem azért is, hogy szolgáljunk általuk másoknak...







Felfedezéseink..

A mai nap imádsága:

URam! Csodáiddal ölelj át naponta, hogy ne szűnjek meg szeretetedről tanúskodni! Add nekem a felismerés soha nem szűnő örömét, hogy szolgálni tudjam felebarátaimat! Ámen


Nagyok az ÚR tettei, kikutathatják,
akiknek csak kedvük telik benne.
Zsolt 111,2

Mikorkozmosz vagy makrovilág - Isten mindenhol otthagyta az "ujjlenyomatát"... Az elmúlt évszázad technikai vívmányai - az utolsó ötven év találmányai (pl. computer) különösen is - kitágították számunkra a vizsgálható világok határait. Jóllehet egyre többet ismerünk meg a körülöttünk lévő univerzumból, s egyre jobban látjuk azt is, mi zajlik lelkünkben, a Nagy Titkot, az Életet még mindig nem sikerült megfejtenünk! Hol, hogyan, melyik pillanatban indul el az élet, s hol melyik pillanatban szűnik meg? Csak találgatásaink vannak... Szépívű elképzelések, melyeket újabb, s még érdekesebb "tudományos" elképzelések írnak majd felül. Valaki azt gondolhatná, ha úgysem kaphatjuk meg a végleges választ, akkor minek ez a nagy versenyfutás az idővel? Egységnyi idő alatt minél több információt bemelni, feldolgozni?

A középkori alkimisták keresték a "bölcsek kövét". Sokan közülük szentül hitték, hogy egyszer megtalálják az aranyacsinálás titkos módját, s csak kevesen látták be, nem a cél, hanem a célbajutás módja a fontos. Gyönyörű, képies nyelvünk egyik közmondása úgy tartja: "Ki korán kell, aranyat lel!" Nyilvánvalóan nem arra gondoltak a régiek, hogy aki meghosszabbítja nappalait, az egyszer majdcsak rátalál az áhított aranyra, sokkal inkább arra, hogy a szorgalmas munka meghozza eredményét. A munka - Istentől kapott lehetőségünk az alkotásra - tudatos létünk után a legnagyobb ajándéka az ÚRIstennek! Amikor valakire azt mondjuk "arany keze van" vagy ezt "minden arannyá változik a keze alatt", akkor tudjuk, hogy munkájával komoly értéket állít elő, mellyel másoknak örömet szerez...

Aki korán kell, azaz már élete elején tudatosan keresi-kutatja az Isten mindenben megnyilvánuló szeretetét, annak minden egyes napja bearanyozódik. Ő maga arannyá nem válik, hiszen a fényt, a tudást, az ismeretet onnan felülről, a világosság Atyjától kapja, de tudatosan megélve istenképűségét, az istenes szent Élet követeként jár-kel a világban, az nemcsak boldogul - azaz kiteljesedik -, de még Isten gyermekének is neveztetik - ez pedig többet ér minden aranynál...
Istent szolgálod vagy a pénzt?


„…nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Máté 6:24)

Legyünk őszinték, legtöbbünk számára a materializmus Isten legnagyobb ellenfele. De van lehetőség arra, hogy fokozatosan megszabaduljunk tőle! John Ortberg írja: „Néha, amikor prédikálok, kipróbálok egy kis gyakorlatot a bálvány trónfosztására. Megkérem az embereket, hogy vegyék elő a pénztárcájukat, ami olyan, mintha csak egy kis darab bőr lenne. De valójában a 21. század temploma. Napjainkban a legtöbb ember azt hiszi, hogy a boldogság megtapasztalásának lehetősége egyenes arányban áll ennek a kis tárolónak a tartalmával. Ez az a hely, ahol a Mammon isten lakik. Felruházzuk ezt a kis darab bőrt azzal az erővel, ami eléri, hogy úgy érezzük, biztonságban vagyunk, sikeresek és értékesek vagyunk. Rettentő nehéz számunkra, hogy átadjuk e kis darab bőr feletti irányítást. A valódi kérdés az: Ki a főnök? Te tartod kézben azt, vagy az tart a markában téged? Ezért, bármilyen kis lépés is a megadás felé, megkérem az embereket, hogy nyújtsák át pénztárcájukat a mellettük ülőnek. Ezen a ponton a teremben a figyelemszint hatalmasan megugrik. Ekkor bejelentem, hogy most adakozni fogunk. Arra bátorítom az embereket, hogy olyan mértéktelen nagylelkűséggel adakozzanak, ahogy mindig is szerettek volna. Ilyenkor a pénztárcák nagyon gyorsan visszakerülnek eredeti tulajdonosaikhoz. Ekkor felkérem a hallgatóságot, hogy a mai napot nyilvánítsuk „Elég napnak”. Amivel ma rendelkezem – az otthonom, a munkahelyem, a vagyonom, a családom, az életstílusom – elég. A múlandó javaknál más és jobb módjait fogom keresni a gazdagságnak.” Ezután azt mondja a hallgatóságnak: „Most karikázzátok be a mai napot a naptáratokban! A mai napon véget ért a „Kovácséknak szebb a háza, jobb az autója” című versengés. Kovácsék nyertek – de ti is!”
Gyere haza és fogadd el Isten békességét és erejét ezen a karácsonyon


"A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel" (Róma 15,13)

Hova mész békességért, ha nincs Isten az életedben, ha nem vagy kapcsolatban vele pillanatról pillanatra? Jézus Krisztusnak egy hihetetlen ajánlata van számodra. "Ha megfáradtatok a súlyos terhek cipelésétől, gyertek hozzám, és én megnyugvást adok nektek." (Máté 11,28, CEV fordítás)

Szeretem ezt a verset, mert pontosan annak az ellentétéről beszél, amiről a legtöbb ember azt gondolja, hogy Isten mondani fog. Azt gondolják, hogy mikor Isten azt akarja tőlük, hogy menjenek haza Karácsonykor, akkor ezt fogja mondani: "Gyere haza hozzám, és adok neked szabályokat. Gyere haza hozzám, és adok neked parancsokat. Gyere haza hozzám és adok neked korlátokat. Gyere haza hozzám, és adok neked vallást. Gyere haza hozzám, és adok nektek szertartásokat." De Isten ezek közül egyiket sem mondja. Ő azt mondja: "Gyere haza hozzám, és én megnyugvást adok neked."

Azért vagy olyan fáradt, kimerült és stresszes mindig, mert megpróbálod az életedet a saját erődből megélni. Isten sosem akarta, hogy ez így legyen.

A Biblia azt mondja: "Erőt ad a megfáradtaknak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi." (Ézsaiás 40,29)

Ha egy kicsit letörtnek érzed magad, egy kicsit nyugtalannak, egy kicsit kimerültnek, vagy aggódsz ebben a karácsonyi időszakban, gyere haza Istenhez. Ő az, aki alkotott téged, aki figyelte az életed minden pillanatát, aki minden tud rólad, és mégis szeret téged, aki megbocsátott neked és azt mondja: "Gyere haza a békességembe és az erőmbe." Amikor ezt megteszed, az elméd igazi békére talál.

Beszéljünk róla:

* Mik okozzák az idegeskedésedet a karácsonyi időszakban?
* Milyen gyakorlati lépéseket tudsz tenni, hogy csökkentsd az idegeskedést és elfogadd az erőt és a békességet, amit Isten ajánl fel számodra?







Mit fogsz adni Jézusnak?


„Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” (Máté 2:11.)


Mit adsz annak, akinek megvan mindene? Mit adsz Jézusnak? Azt, hogy belé veted a bizalmadat.

Isten szabad akaratot és választási lehetőséget adott, választhatsz, hogy bízol benne vagy sem. A hit önkéntes. Isten sosem fog kényszeríteni, hogy bízz benne. Tőled függ, hogy mennyire fogsz bízni Istenben 2013-ban.

Mit vársz Istentől az életedre vonatkozóan 2013-ra? Ha azt várod, hogy sok mindent meg fog cselekedni, akkor az úgy is lesz. Ha csak kicsi dolgokat vársz tőle, akkor Isten csak kis dolgokat fog tenni. Ha nem vársz tőle semmit, akkor Isten nem fog tenni semmit, mert Jézus mondja: „Legyen a ti hitetek szerint!” (Máté 9:29.)

Magadban fogsz bízni? Vagy a gazdaságban? Esetleg valaki másban? Vagy Istenben?

Bízol annyira Jézusban, hogy neki add az egész életed? Jézus egy csodálatos ígéretet adott mindenkinek, aki benne bízik. Azt mondja: „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Máté 6:33.)

De először az Ő országát kell keresnünk. Isten célját, tervét és igazságát kell keresnünk a mi életünkre. Ehhez viszont bíznunk kell benne. Kérd Istent, hogy segítsen belé vetni minden bizalmadat az elkövetkező évben, aztán csak figyeld meg, hogy hogyan cselekszik.
A GYERMEK NEVEI

"És hívják nevét csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!" Ézsaiás 9,6b

Jézus első neve: csodálatos. Sokat bosszankodtam, amikor a tanári karban a hívők mindenre azt mondták, hogy csodálatos. Amikor Jézust befogadtam, rövid időn belül én is mindenre mondtam. Egy életen keresztül nem győzünk csodálkozni. Elég baj, ha már nem csodálkozunk, és nem csodálkoznak rajtunk, amikor már kezdünk olyanok lenni, mint a többi ember. "Hívják nevét... tanácsosnak." Van, akinek saját szíve vagy érzelme a tanácsosa. Az egek Ura akar tanácsosod lenni. Tőle kérj tanácsot, ő minden helyzetben tanácsos. "Hívják nevét... erős Istennek." ő olyan Isten, aki mindent megtehet. Sokan mondták már: gyenge vagyok, semminek nem jutok a végére. Ne a magad erejében bízz! "Erős ő, megtart!" (Sof 3,17). "Hívják nevét örökkévalóság atyjának." ő az, aki úgy szeret, mint az Atya a gyermekét. Az utolsó név, ami leginkább a szívünkig ér: "Hívják nevét... békesség fejedelmének!" Valaki mondotta: nyugodt élet a hívő élet. Tévedés - ez két dolog. Más a nyugalom és más a békesség. Éppen sok nehézség közepette voltam, amikor valaki megkérdezte tőlem: hogy van? Úgy, hogy nyugalmam nincs, de békességem van - feleltem. Mindig kell valamit csinálni, nem ülhetek egy helyben, annyi az elveszett ember, annyi a tennivaló. Hogy volna nyugalmam, amikor minden pillanatban elvész egy ember? Az események sorozatában mégis van valami örökkévaló. Ha a békesség fejedelme a szívedben van, akkor - ha nincs is nyugalmad - békességed van.


A hit öröme
    
     Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom örüljetek.
     Filippi levél 4, 4.
    

     Az öröm a hit gyümölcse. Ahol nincs hit, ott Isten puszta említésére megriad, visszaretten és elkeseredik a szív. Sőt merő ellenséges gyűlölet támad az ilyen szívben Istennel szemben. A lelkiismeret vétkesnek ítéli, viszont Isten irgalmában nem remélhet, mert jól tudja, hogy gyűlöli és keményen megtorolja a bűnt. Istenben való örömről beszélni az ilyen szívnek annyi, mintha a vizet arra akarnám rábeszélni, hogy lobbanjon lángra. Meg kell ahhoz igazulni, hogy valaki örülhessen az Úrban. Ez a levél nem is bűnösöknek, hanem szenteknek szól. A bűnösnek először azt kell megmondani, hogy miként szabadulhat meg a bűnétől, hogy juthat kegyelmes Istenhez. Ha aztán rossz lelkiismeretétől megszabadult, az öröm magától jön. Nos, az evangéliom éppen azt ígéri, hogy Krisztus magára veszi bűneinket. Ezzel a hittel gyönyörűség Istenre gondolni. Szívünk Istennél harag helyett kegyelmet érez s büntetéstől való félelem helyett teljes bizodalommal van hozzá, mivel a Krisztusban ilyen véghetetlen irgalmasságot gyakorolt. Ebből a hitből aztán szeretet, öröm, béke és hálaének fakad. Az ember szívbéli gyönyörűségét leli Istenben, - szerető, kegyelmes Atyjában. Íme, erről az örömről beszél Pál apostol: Ezért nevezi az Úrban való örömnek.
    
          Keresztyének, örvendezzünk,
          Szívvel-szájjal zengedezzünk;
          Ének szárnya égig menjen,
          Öröm van ma földön, mennyen!


Fentről való kincsek


?Józsefre ezt mondta: Megáldotta földjét az Úr az ég fentről jövő ajándékával és a lent elterülő vizekkel" (5Móz 33,13).

   Mi is lehetünk gazdagok olyan dolgokban, amikben József, de magasabbrendű értelemben: a menny drága kincseiben lehetünk gazdagok. Közbenjáró imádságaink meghallgatása, Isten erejének megtapasztalása drága kincs a számunkra. Megtapasztalhatjuk Isten békességét, az Úrtól való örömet, Istenünk dicsőségét. Élvezhetjük a Szentháromság áldásait, a szeretetet, a kegyelmet és a testvéri közösséget, amelyeket többre becsülünk a színaranynál. A földi dolgok értéke elhalványul a mennyei kincsek mellett.
   Milyen drága kincs ?az ég fentről jövő ajándéka", a harmat. Mennyire hálásak vagyunk és dicsérjük az Urat érte. Hogy illatozik a harmat, felüdít, növekedést ad és életet támaszt! Mint az Úr által ültetett palántáknak, minden másnál fontosabb a számunkra a mi felülről jövő ajándékunk, a Szent Szellem vezetése.
   ?A lent elterülő vizek" áldása nyilván arra a föld mélyében elterülő láthatatlan vízforrásra utal, amely minden frissen felbuzgó forrást táplál. Milyen csodálatos, ha egyszer az örökkévalóság forrása tárul fel a számunkra. Ez kimondhatatlan gazdagságot jelent. Egy hívő se nyugodjék, míg nem ivott belőle. A mindenható Úr gazdagsága a miénk mindörökre. Éljünk kincseivel már most!


Kerestek majd engem és nem találtok meg, és ahol én vagyok, ti nem jöhettek oda.János 7,34

Uram!

Elolvastam sok vallásalapító ember tanítását a mennybejutásról. Csupa teljesíthetetlen követelés. Te az ószövetségi törvényt ismerő emberekhez szóltál a mai ige szerint. A törvény sem az az út, amelyen a mennybe hatolhatunk. Találkoztam egyes álmodozó emberekkel is, akik kegyes életfolytatás útján igyekeztek oda jutni, ahol Te vagy. Ma Te magad akarod megértetni velem: ezek az utak járhatatlanok. Innen - a föld bűne közül - bűnös szívemet nem tudom olyan magosságokba emelni, ahol dicsőségedben lakozol. Közted és köztem nem jön létre találkozás, amelyben én megyek tehozzád. Isten irgalmas szeretetének útját a karácsonyban mutatta meg. És így marad ez mindig is. A menny dicsőségéből Te szállsz alá a föld nyomorába. Te keresel engem. Te jössz énhozzám. Így találkozunk.

Uram!

Ígéreteid között - melyekre teljes szívvel építek - ott van az az ígéreted is, amely szerint nekem mennyei dicsőségedből részt adsz. Ott leszek majd, ahol Te vagy. De oda nem én küzdöm föl magamat. Te jössz értem. Te viszel magaddal. Oda csak Veled együtt juthatok föl.


OSZLOP ISTEN TEMPLOMÁBAN

       
  "Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom őreá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet." (Jel 3:12)
 
  Szokatlan számunkra, hogy Krisztusnak úgy kellett bemutatnia magát Jánosnak, ahogyan bemutatta, és furcsa az is, ahogy a gyülekezeteknek bemutatkozik. De emlékeznünk kell arra, hogy az egyház - bármilyen gyenge és fogyatékos is - Krisztus különleges figyelmének tárgya. Folyamatosan, gyengéd együttérzéssel kíséri figyelemmel az egyházat és Szentlelke által megerősíti azt. Mi, mint egyházának tagjai, engedjük-e neki, hogy benyomást gyakoroljon elménkre és felhasználjon bennünket az Ő dicsőségére? Figyelünk-e üzeneteire, melyeket az egyháznak küldött? Határozzuk el, hogy azok között leszünk, akik örömmel fogadják Őt eljövetelekor és nem azok között, akik sírnak miatta! (Lásd: Jel 1:7) Szerezzünk üdvbizonyosságot azáltal, hogy engedelmeskedünk az üzeneteknek, melyeket egyházának küld!
  Krisztus szavai a vigasztalás üzenete egyházának: "Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait. Ímé eljövök hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom őreá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet." (Jel 3:10-12)
  Küzdjünk hát azért, hogy bebocsátást nyerhessünk Urunk országába! Tanulmányozzuk szorgalmasan az örömhírt, melyet Krisztus úgy mondott el Jánosnak, hogy személyesen elment hozzá Páthmosz szigetére, s melyről így szól a Biblia: "Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniök hamar." (Jel 1:1) Emlékezzünk mindig arra, hogy "boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van". (3. vers) (Signs of the Times, 1903. február 4.)


Segíts rajtam, Uram, ha ingadozom!

Íme az én Uram, az Úr, megsegít engem; ki mer bűnösnek mondani? (Ézs 50, 9a)

Nem egyszer történik meg velünk életünk során, hogy megrágalmazunk valakit. Történik mindez általában az illető háta mögött; a boltban, sorban állva, munkahelyi ebédszünetben vagy a templompadban ülve, de szabadjára engedjük elképzeléseinket egy emberről, szabadjára engedjük, néha tudtunk nélkül, a pletykát... Ha pedig arra kerül a sor, hogy szembenézzünk azzal az emberrel, akinek rossz hírét keltettük, segítségül hívunk mindenkit. Mert egyedül kicsinek és erőtlennek, gyávának érzi magát az ember. A gyávaság pedig tovább űz, hogy a tömegbe beleolvadva, habzó szájjal "bűnöst" kiálts... Valahogy mégis marad bennünk annyi, hogy igazoljuk véleményünket. Igazoljuk magunkkal. Mert én tudom, hogy mit beszélek, én értek mindent, én tudok a sorok között olvasni. Én, én, én... És az individuum vadászni indul: egy másikra, aki gyengébb, így ideális ellenfél. Csakhogy az egyén közben szembekerül önmagával, és saját maga válik üldözötté - saját maga által. A gyávaság, az önhittség eltorzítja a személyiséget. Támaszra van szükség, mert önmagam előtt már nem állhatok meg önmagamként. A Támasz pedig megszületik bennem és benned is. Íme az én Uram, az Úr, megsegít engem; ki mer bűnösnek mondani?

Az ég már többé nincs messze, közeledik az Isten üdvözítő ideje, a szabadság és szeretet ideje. Keresztények, vidám szívvel munkálkodjatok a hosszú harc után az emberek közötti békességen! (M. Schenkendorf)

Uram, segíts bennünket, mikor megpróbálunk túlnőni önmagunkon, mikor úgy gondoljuk, hogy nincs szükségünk a te gondoskodó szeretetedre. Maradj velünk és légy támaszunk, mikor szembekerülünk önmagunkkal, mert csak te vagy, ki ítéletet mondhat fölöttünk. Ámen.

A megtestesült kijelentés

    Monda néki Jézus… aki engem látott, látta az Atyát…             — János 14,9.
Az ember — beleszületve a sátán uralta világba — természeténél fogva nem ismerte Teremtőjét. Ádám bűne óta — amikor az ember halottá vált szellemében — Isten és az ember szellemileg elkülönült.
Az embernek kikerülhetetlen szüksége volt a megtestesülés. Jézus Krisztus megtestesülése — Isten megjelent hústestben — megadta a világ számára Isten természetének valóságos megismerését.
A szellemileg halott emberek nem tudták megismerni a Teremtő természetét, a tőle származó kijelentés nélkül. Istent úgy képzelték el, mint egy riasztó, kegyetlen, furcsa, erkölcsön felüli, távoli, valami személytelen energiát, de sohasem gondoltak Rá úgy, mint a szeretet Istenére — a szerető mennyei Atyára.
„Milyen is Ő valójában?” — kutatják az emberek. Kedves Barátaim, ha meg akarjátok tudni, milyen az Isten valójában — csak nézzetek Jézusra!


Akkor menj, amikor készen állsz

Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én üdvösségemet.

– Zsoltárok 91:16

 Tudtad, hogy nem Isten akarata az, hogy bárki is fiatalon meghaljon? Ő teljessé akarja tenni a napjaid számát. 70-80 évig kellene élned, és ha ezzel sem vagy megelégedve, élj még egy kicsit tovább! A Biblia szerint Ábrahám jó vénségben halt meg, betelve az élettel. Mindannyiunkkal így kellene történnie.

Sok hívő nem ismerte ezt fel, és összezavarodott. Amikor lebetegednek, ahelyett, hogy a gyógyulásban hinnének, azon kezdenek tűnődni, hogy talán Isten azt akarja, hogy meghaljanak. „Talán haza akar hívni,” gondolják.

Soha ne táplálj ilyen gondolatokat magadban. Ami Istent illeti, Ő nem fog hazahívni, amíg készen nem állsz arra. Pál apostol értette ezt. A 2 Timótheus 4:6-7-ben ezt írta: „Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat bevégeztem, a hitet megtartottam.” Pál nem halt meg addig, amíg Jézus és ő nem állt készen a haza-menetelére.

Ha az ördög azt mondja neked, Isten nem fog meggyógyítani, mert ideje hazaköltöznöd, akkor tudnod kell, hogy hazudik – nem számít, mennyi idős vagy. Isten azt ígéri a Zsoltárok 91:16-ban, hogy ha a Mindenható árnyékában lakozol, akkor hosszú élettel elégít meg. (Ez azt jelenti, hogy Őbenne lakozol, ahogy Jézus a János 15-ben tanította.)

Ha úgy érzed, hogy még nem fejezted be a pályafutásodat a földön, akkor még nincs itt az ideje annak, hogy meghalj. Tehát ne figyelj az ördögre, és élj tovább. Állj ellen a betegségnek Jézus nevében. Állj meg Isten ígéretén!

Majd amikor készen állsz arra, hogy a mennybe menj, akkor indulj! De csak akkor menj, ha elégedett, egészséges vagy, és készen állsz! Győztesen menj, és kiáltozd a régi örömteli dalt: „A mennyország közel van, és én nem maradhatok itt. Isten veled, világ, Isten veled.”

Igei olvasmány:  5 Mózes 34


HOGYAN LEHET SZEMÉLYESEN RÉSZEM A VÁLTSÁGBAN?

"Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében" (Gal 6,14).

Jézus Krisztus evangéliuma az akaratot mindig döntésre kényszeríti. Elfogadom-e, hogy Isten a bűnre Krisztus keresztjében kimondta a halálos ítéletet? Van-e valami kevés érdeklődés bennem Krisztus halála iránt? Kész vagyok-e magamat azonosítani az Ő halálával, hogy teljesen kiirtsa belőlem a bűn, a világ és önmagam szeretetét? Akarok-e annyira eggyé lenni Jézussal, hogy kész vagyok inkább minden mást elveszíteni, csak Őt el ne veszítsem? Nagy kiváltsága a tanítványnak, hogy szövetségre léphet az Úr Jézussal a kereszt alatt, és ez azt jelenti, hogy meghalt a bűnnek. Maradj egyedül Jézussal és vagy azt mondd meg neki, hogy nem akarsz meghalni a bűnnek, vagy azt, hogy minden áron eggyé akarsz lenni az Ő halálával. Ha ezt választod, bizakodó hittel tekintve arra, amit Ő a kereszten elvégzett, természetfeletti módon eggyé válsz az Ő halálával és "minden ismeretet meghaladóan" felismered, hogy "régi embered" meg van feszítve Krisztussal. Ennek az a bizonyítéka, hogy ezentúl bámulatosan könnyű lesz engedelmeskedned Jézus Krisztus szavának - Istennek benned lakó élete által. Időnként újra meg újra megláttatja velünk Urunk, mivé lettünk volna, ha nem lennénk az Övéi. Ezt igazolja az a szava: "Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" (Jn 15,5). A keresztyénség kősziklája ezért a személyes, szenvedélyes odaszánás Jézus Krisztusnak. Azt az elragadó örömet, amit nyertünk, amikor beléptünk az Ő királyságába, összetévesztjük Istennek azzal a céljával, amiért odavitt minket. Azért vezetett be oda, hogy ráébredjünk, mit jelent azonosítani magunkat Jézus Krisztussal.


?Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül.?
(I.Pt. 4:9)

?Nem tekintjük a vendégszeretet gyakorlását kiváltságnak és áldásnak. Nem vagyunk eléggé szívélyesek és túl kevés hajlandóságot mutatunk arra, hogy szégyenkezés avagy fitogtatás nélkül helyet szorítsunk még két-három embernek családi asztalunknál. Néhányan azt állítják, hogy ez túl sok vesződséggel jár. Nem lenne így, ha ezt mondanák: Nem készültünk fel különösebben, de amink van, azt szívesen megosztjuk. A váratlan vendég sokkal többre értékeli a szíves vendéglátást, mint akár a legkörültekintőbb előkészületet... Akik magukba zárkóznak, akiket nem lehet rávenni arra, hogy látogatókat vendégeljenek meg, azok sok áldást veszítenek... Az Úr elismer és méltányol minden szeretetteljes cselekedetet, amit az ő nevében teszünk... A szegénységünknek nem kell kizárnia bennünket a vendégszeretet gyakorlásának áldásából. Adjuk azt, amink van... Testvéreim, hívjátok meg otthonaitokba azokat, akik szeretetteljes figyelemre szorulnak. Ne erőltessétek ezt, de amikor szükség van rá, akkor hívjátok meg őket és tanúsítsatok igaz, keresztény vendégszeretetet.

A társas érintkezésben értékes kiváltságok rejlenek. ťNemcsak kenyérrel él az emberŤ (Mt. 4:4). Amikor testi eledellel szolgálunk, szolgáljunk reménységgel, bátorítással és krisztusi szeretettel is...?

(Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 650, 656. l.)