2017. április 13., csütörtök

Gyümölcsöző vagy?

„…Szaporodjatok, sokasodjatok…!” (1Mózes 1:28)

Amikor Isten megteremtette az embert, az első dolog, amit mondott neki, ez volt: „Légy gyümölcsöző…!” (1Mózes 1:28 NKJV). Jézus ugyanezt mondja: „…én választottalak ki…, hogy… gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon…” (János 15:16). A „megmaradjon” szó azt jelenti, hogy a jellemedre kell összpontosítanod, az örökkévaló jutalomra és arra, hogy Isten országát építsd, nem a rövid távú teendőidre. Jézus azt is mondta: „…az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi…” (János 15:1-2). „Ez azt jelenti, hogy elveszítem az üdvösségemet?” – kérdezed. Nem. Jézus olyan szőlővesszőről beszél, aki „Benne” van, ezzel azt mondja, lehetséges, hogy valaki hívő, de mégsem gyümölcstermő az élete. Az eredeti görögben a „lemetszi” szó helyén az „airó” szó áll, ami azt jelenti „felemel, felvesz” (pl. felszedi a horgonyt, felvonja a vitorlát). Az új hajtások hajlamosak lekonyulni a föld felé. De ott nem tudnak gyümölcsöt hozni. Ha esik az eső, sárosak lesznek, elkapják a peronoszpórát, a lisztharmatot és más betegségeket, és terméketlenek lesznek. Ilyenkor a szőlősgazda eldobja őket? Nem, ahhoz túl értékesek. Körbejárja szőlőskertjét egy vödör vízzel, és lehajlott vesszőket keres; felemeli őket a sárból, és lemossa őket. Emlékezz Jézus szavaira: „Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek” (János 15:3). Ha megmosta őket, felemeli őket és feltekeri a lugasra, biztonságosan rögzíti őket, és ott hamarosan felerősödnek, és elkezdenek gyümölcsöt hozni. A mai ige számodra tehát ez: lehet, hogy leestél a sárba, vagy csak megszoktad, hogy a lehetőségeidet alulmúlva éldegélj, Isten nem fog eldobni. Felemel, megtisztít, és segít, hogy újból kivirágozz.



Jézus azt mondta: „…minden vesszőt, amely gyümölcsöt terem, megtisztít, hogy még több gyümölcsöt teremjen” (János 15:2 NKJV). Ha időnként nem metszik meg, a szőlő lehetséges szüretének csak töredékét fogja teremni. A szőlőskerteknek csak egy céljuk van: hogy szőlőt teremjenek. Minden energia, amit másra fordítanak, pazarlás. A metszést végzőnek négy dolgot kell észben tartania: eltávolítani, ami elhalt vagy haldoklik; biztosítani, hogy a napfény eljusson a gyümölcshozó vesszőkhöz; növelni a szőlő méretét és minőségét; az új hajtásokat fejlődésre biztatni. Krisztus, hogy helyet készítsen neked ahhoz a bővölködéshez, melyre megváltott, le fogja vágni az életedből mindazt, ami értékes időt és energiát szív el abból, ami igazán fontos számára. Hogy ezt elvégezze, még azt is hajlandó kockáztatni, hogy félreérted módszereit. Az életedre vonatkozó célja megköveteli, hogy levágja a rossz szokásokat és viselkedésformákat, a rossz kapcsolatokat, a kevésbé értékes célokat és bármit, ami eltérítene igazi elhívásodtól. Imádkozol azért, hogy Isten áldása legyen az életeden? Kéred, hogy gyümölcsözőbb lehess az Ő szolgálatában? Akkor készülj fel a nyesésekre! Isten a metszéssel válaszol az ilyen imákra. Néha az ördögöt hibáztatjuk, vagy más embereket, ha veszteségek érnek minket az életben. Nem! Isten az, aki megmetsz. Ma, ha Isten épp nyeseget: 1) figyelj oda erre, ne hagyd, hogy veszendőbe menjen a felkészülés időszaka; 2) kérdezd meg Istent, hogy a nagyobb gyümölcsözőség érdekében lettél-e megmetszve, vagy valamilyen bűnöd miatt lettél megfenyítve – mert ez nagy különbség. Ha egy bűnről van szó, bánd meg, és térj vissza a jó útra, amilyen gyorsan csak lehet; 3) ha a metszésre jól reagálsz, azzal elindulsz a terméketlenségtől az áldások felé.



Hat versen belül Jézus tízszer használja a „maradni” igét (János 15:4-7,9-10). Miért? Mert ez nem természetes dolog! Jézus tudta, hogy az elkövetkező években tanítványai arra kapnak elhívást, hogy annyi gyümölcsöt teremjenek, ami az egész világot betölti. De nem lehet ilyen jellegű hatást gyakorolni a világra anélkül, hogy először el ne érd azt az egy dolgot, amit hajlamos vagy elhanyagolni, vagy hagyni, hogy az élet más dolgai elnyomják – azt hogy Vele legyél, és többet nyerj Belőle! Nap mint nap adódnak olyan dolgok, melyek visszatartanak attól, hogy minőségi időt tölts az Úrral. Az pedig, hogy hosszabb időt tölts el várakozva Isten jelenlétében – annyi erőfeszítést igényel, mint az országgyűlésnek egy új törvény meghozása. Nos, három lehetőséged van. Egyik: értéktelen életet élsz. „Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és elszárad…” (János 15:6 NKJV). Az elszáradt szó azt jelenti: értéktelen. Ne pazarold az életed értéktelen dolgokra! Másik: elfogadod Isten fenyítését. „Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa” (Zsidók 12:11). Mit keres Isten? Gyümölcsöt – és bármit megtesz azért, hogy találjon. Mindannyiunknak megvan a maga története a „metszésekről”. Isten fenyítése általában egy bűn miatti problémával indul, egy olyan viselkedéssel vagy hozzáállással, amivel eddig még nem szembesültél. A fenyítés pedig akkor ér véget, amikor a probléma megszűnik. A fenyítésnek nem kell örökké tartania – ez egyedül rajtunk áll! Csak addig kell átélnünk a fájdalmat, amíg a bűnhöz ragaszkodunk. Harmadik: közel maradsz Istenhez. Ha minden nap belőle szerzed lelki táplálékodat, ha hagyod, hogy a Rajta átáramló erő rajtad is átáramoljon, semmi sem tarthat vissza attól, hogy elérd azt a bővölködő életet, melyet Jézus megígért.
Az örökkévaló gondolkodás hatalma


"Ha pedig gyermekek, örökösök is, örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak, ha valóban vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg. Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely majd megjelenik nekünk."(Róma 8:17-18 - Revideált Károli fordítás)


Egy híres Harvard-i tanulmány egyszer bemutatta, hogy a hosszú távon való gondolkodás és a siker abszolút kapcsolatban állnak. Minél több ember gondolkodott a rövid távú nyereségben, annál nagyobb volt az esély arra, hogy megbuknak. Azok, akik arra tették a hangsúlyt, hogy most "mi esik jól", sikertelenségre voltak ítélve.

A keresztények számára ennek a dolognak könnyűnek kellene lennie. A hosszú távú gondolkodást, örökkévalóságnak hívjuk. Nem 40-50 évvel gondolkodunk előre a jövőbe. Trillió, és trillió évre gondolkodunk előre a jövőbe.

Ha úgy élsz, hogy az örökkévalóság van az agyadban, az a lehető legsikeresebb emberré fog tenni. Ha hosszú távon gondolkozol, kezelni tudod a pillanatnyi problémákat, amik az utadba kerülnek.

Róma 8:17-18 azt mondja: "Ha pedig gyermekek, örökösök is, örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak, ha valóban vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg. Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely majd megjelenik nekünk." (GNT fordítás)

Egy nap, ha Isten követője vagy, azért leszel megjutalmazva, hogy mit tettél azzal, amit kaptál. Használd a képességeidet, idődet, és kincseidet, és befolyásodat, Isten céljaira, és ezekért a döntésekért leszel megjutalmazva. A feljebbi versek arról is beszélnek, hogy a mennyben azért is meg leszünk jutalmazva, amit Jézus tett: "Birtokosai leszünk Krisztussal, azoknak a dolgoknak, amiket az Atya neki tart fenn" (angol szabad fordítás alapján).

Sok minden van, amit nagyon várhatsz a mennyben. Ahhoz képest, ami számodra félre van téve a mennyben, a jelenlegi fájdalmaid és problémáid csekélységek.

Nem könnyű hívőnek lenni. Nem könnyű azt tenni, ami helyes. Néha nem könnyű másoknak Jézusról beszélni. Nem könnyű tizedet adni. De annak a haszna, hogy követjük Jézust, és engedelmeskedünk az Ő tanításának, messze felülmúlja a fájdalmat.

Egyszerűen bolondság egyedül a rövid távú következményekre koncentrálni.

Beszéljük át!

* Mutass be egy olyan küzdelmet, amivel küzdessz, ami megváltozna, ha egy örökkévaló perspektivából néznéd!
* Mennyi aggodalmad tűnne lényegtelenebbnek, ha az örökkévalósággal kapcsolatban gondolkodnál róluk?
* Örökkévaló gondolkodással, mi az, ami fontos lesz nekünk?
Biztos lehetek benne, hogy a Mennybe kerülök?

"Azok, akik hallják a szavaim és hisznek abban, aki elküldött engem, örök életük van. Nem ítéltetnek el." (János 5:24/b GNT)

Jézus halála és Feltámadása felment minket az ítélet alól.

Talán úgy képzeled az ítélet napját, hogy majd kint állsz a Menny kapujában egy nagyon, nagyon hosszú sorban és lassan haladsz csak előre, egyszerre csak egy lépést. Ahogy közelebb érsz, elkezdesz izzadni és azon gondolkodsz, hogy "Vajon be fogok jutni? Meg tudom csinálni? Vajon Isten egy hatalmas TV képernyőt fog használni, hogy megmutassa minden ballépésem vagy gonosz tettem, amit valaha elkövettem?"

Jó hírem van számodra; Jézus Krisztus ígérete. A Biblia azt mondja, hogy azok, akik hisznek Jézusban - az ő halálában és Feltámadásában - nem ítéltetnek el (János 3:18.)

Itt az igazi kép: Állsz a sorban és vársz az ítéletre. Jézus meglát téged és azt mondja, "Én ismerlek téged. Évekig barátok voltunk. Bíztál bennem 2014. húsvétján. Gyere velem! Gyere az expressz sávba! Ott gyosabban haladsz. Te mentesülsz az ítélet alól." Ez jó hír? Oh, igen!!

Van egy barátom, Buddy, aki azt mondta, hogy amikor kis kölyök volt, a vasárnapi iskolai tanítója azt tanította neki, hogy Isten a Mennyben ül és leír minden rossz dolgot, amit Buddy elkövetett. Minden vasárnap elénekeltetett egy dalt a csoporttal: "Az én Uram mindig ír. Ír, ír, ír, mindig" Ez megrémített engem. Azt gondoltam, "Sosem fogok bejutni a Mennybe. Az én listám mindig csak hosszabb és hosszabb lesz."

Így bánna velünk Isten, amikor eljöttünk és Krisztusba helyeztük hitünket? Nem! A tény az, hogy Isten töröl, töröl, töröl minden időben. Megbocsát, megbocsát, megbocsát minden időben. Ül a Mennyben és nyomogatja a "töröl" gombot.

Miért? Azért, mert a Biblia azt mondja, hogy "Isten a szeretet" (1. János 4:8.) és a szeretet "nem rója fel a rosszat" (1 Korinthus 13:5. NIV). Ha Jézus Krisztus szeretébe veted a bizodalmad, a bűneid eltöröltetnek.

"Nem ítéltetnek el azok, akik Jézus Krisztushoz tartoznak." (Róma 8:1. NLT)

Beszéljetek róla:

* Ha Isten "nem írja fel a rosszat", miért fontos, hogy a jót próbáljuk tenni?




Mikor Isten azt mondja "Várj!"


"Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el." (Hab 2,3)


Mikor eldöntöd, hogy követed az Isten által szívedbe helyezett álmokat, még akkor is számíthatsz késedelemre a megvalósulásukat illetően. Isten nem fogja azonnal valóra váltani álmaidat, mert ez is egy lépés azért, hogy épülj hitedben.

Habakuk prófétánál olvassuk Isten szavait: "Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér..." (Hab 2,3)

Mikor álmaink késedelmesen válnak valóra, a legtöbbször azt kérdezzük: "Mikor Uram? Mikor válaszolsz imáimra?"

Utálunk várni. Nem szeretünk várakozni az orvosi rendelőben, a közlekedési dugóban, az étteremben, nem szeretünk várni a karácsonyi ajándékokra vagy bármi másra. De amit a legjobban utálunk: várni Istenre.

Mindannyiunknak végig kell mennünk a várakozás időszakán. Még Jézus is 30 évet várt az ácsműhelyben, mielőtt kilépett a nyilvánosság elé.

Miért kell várnunk? A várakozás megtanít Istenben bízni. Megtanuljuk, hogy az Ő időzítése tökéletes. Egyet mindenképpen meg kell tanulnunk: az Isteni késedelem sosem teszi tönkre a célokat.

A késedelem nem tagadás. A gyerekeknek is meg kell tanulniuk a különbséget a 'nem' és a 'még nem' között, ugyanígy nekünk is. Sokszor azt hisszük, Isten azt mondja 'nem', pedig valójában azt mondja: 'még nem'.

Beszéljetek róla

* Lemondtál már valaha álmodról, csak mert késett a megvalósulása?
* Mostantól kezdve hogyan felelsz az isteni időzítésre, mikor álmaidat követed?


Számítasz Istennek: Isten ismer téged


„Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: ’Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom’…” Lukács 19,5

Zákeus egész életében kigúnyolt és megvetett volt, egyrészt a megjelenése, másrészt pedig bűnös élete miatt. De Jézus nem csupán ránézett, hanem – nevén szólítva Zákeust – megmutatta, hogy ismeri is őt. Képzeld csak el, mennyire megdöbbenhetett Zákeus! Honnan tudta Jézus a nevét?

Isten nem csupán azt tudja, hogy hol vagy, hanem azt is tudja, hogy ki vagy te. Tudja, hogy mi az, amin éppen keresztülmész, hogy miért éppen ez történik veled, és hogyan érzel ezzel kapcsolatban. Jobban ismer téged, mint te saját magadat. Személyesen törődik veled.

A Zákeus név azt jelenti, hogy „tiszta”. Ez az utolsó dolog, ami eszedbe jutna, amikor egy korrupt állami hivatalnokra gondolsz. Minden volt ő, csak nem tiszta. És akkor Jézus – nevén szólítva őt – azt mondta: „Hé, ’tiszta’, ma a te házadba megyek”. Jézus azt erősítette meg, amit látott Zákeusban, nem pedig azt, aki ő valójában volt.

Talán félsz attól, hogy közelebb kerülj Jézushoz, mert azt hiszed, hogy összeszid majd téged azokért a dolgokért, amelyeket rosszul csináltál. De Jézus sokkal inkább megerősíteni akar téged. Szeretné, ha tudnád, hogy ő mennyire szeret téged.

„Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, hogy nem könyörülne-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be…” Ézsaiás 49,15-16a

Amikor Jézus meghalt a kereszten, kitárta a kezeit és a katonák szögeket vertek beléjük, akkor a te neved lett a tenyerébe vésve. Amikor eljutsz majd a mennybe, ott senkinek sem lesznek sebei, kivéve Jézust. Azért hordozza ezeket a sebeket örökre, hogy arra emlékeztessen, hogy mennyire szeret minket: „Azt gondolod, megfeledkeztem rólad? Semmiképpen! Mert ennyire számítasz nekem."
Bizonyságtevés...

A mai nap imádsága:

Uram! Adj nekünk bölcsességet, hogy építően szóljunk, s szeretettel hallgassunk, s azt adjuk szeretteinknek s embertársainknak - akiket ma is kegyelmesen elénk hozol -, amire éppen szükségük van! Ámen
   
Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!
1 Kor 9,16

Sokat látott és tapasztalt, hívő-katolikus, nyugdíjas tanár barátunk találta volt mondani nemrégen: "Úgy látom, a katolikus egyházunknak égetően szüksége lenne egy reformációra! ...Mármint egy belsőre!" - toldotta meg mosolyogva. "Nos, a mienkre is ráférne!" - vigasztaltam/bátorítottam őt is, meg magamat is. Lassan - beleértve teológus éveimet is - több mint negyedszázada gondolkodom azon, miért is olyan a keresztények több mint kétmilliárdos tarka családja - s ezzel a vallásos meggyőződésűek között a legnagyobb tábort alkotjuk - amilyen...

Mi egyházi emberek - ki ki a maga munkaterve alapján - tesszük a dolgunkat, de lényegi, nagyságrendi áttörés mégsem történik, legalábbis pozitív irányba, nem nagyon. Az összegyházban tapasztalni kívánt áldás elmaradását aztán 'rákenjük' a szekularizációra, a fogyasztói társadalomra, néha az egyéni alkalmatlanságunkra, s ki tudja még mire... Olykor felteszem a kérdést: Nem lehet, hogy egyszerűen csak rosszul prédikálunk? Áldott emlékű első esperesem Labossa Lajos, szeretett "lalabácsi" mondta el nemegyszer LMK-án (Lelkészi Munka Közösség): "Minket evangélikusokat azért szeretnek, mert krisztocentrikusan prédikálunk." Az ő megállapítását tegyük fel most kérdésként: "Krisztocentrikusan prédikálunk?"

Ha igen, akkor a nyáj marad, ha nem akkor szalad! Aki az Isten-adta Élet elkötelezettségében megy szószékre, az az Életről prédikál, ahogyan a Mester is tette. Az élet pedig nem más, mint növekedés - biblikusan megfogalmazva: Szentlélekben való öröm. A gyarapodás aztán megtapasztalható testiekben és lelkiekben, anyagiakban és szellemiekben, érzésekben és élményekben, hitben és szeretetben. El kellene gondolkodnunk azon, hogy a nyájnak nem "édes borra", hanem tiszta, üdítő forrásvízre van/lenne szüksége. Talán még emlékszünk a konfirmációkor nekünk tanított káté-igazságra: "Egyház ott van, ahol az evangéliumot helyesen hirdetik/tanítják, s helyesen (Krisztus rendelése szerint) szolgálják ki a szentségeket."

S még mielőtt az önmarcangolás keserédes kísértésébe esnék, hadd szögezzem le: a kereszténység nem egyenlő a papok, lelkészek, lelkipásztorok, prédikátorok egyéni életével. A kereszténység az isteni kegyelemre hagyatkozás közösségi aktusa... Ezzel nem kisebbíteni kívánom az egyházi emberek felelősségét, hiszen ők - elméletben - az egyház lelkiismeretének hangjai. S ahogyan Pálnak, úgy nekik is "Jajj!", ha nem hirdetik lelkiismeretesen az evangéliumot.

Kényszerből szeretni csak színből lehet, szívből sosem. Aki viszont szívből szeret az azt, soha nem érdekből teszi, hanem azért, mert édes teher nehezedik rá. Ezért mondja Jézus Urunk: "Az én terhem könnyű, s az én igám gyönyörűséges." Lutherkabátban vagy anélkül, az ezerarcú bizonyságtevés mindannyiunk Istentől rendelt feladata. Ő mára is el(ő)készíti a lehetőséget, hogy egy biztató szavunkban, mosolyunkban vagy érintésünkben megnyilvánuljon az Ő megtartó, felvigyázó szeretete...


Életünk...


A mai nap imádsága:
URam! Köszönöm, hogy táplálod testemet, s lelkemet is! Add, hogy életem Téged szolgáljon, minden nap! Ámen



Nem jól dicsekedtek ti. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti?
1 Kor 5,6

A nagy sikerek sokszor kis dolgokon múlnak. Olykor egy "véletlen" segít minket el a megoldáshoz, amit már régóta kerestünk. Évekkel ezelőtt Széchenyi Nagycenken kiállított íróasztalán olvastam egyik levelét, melyben ezt írta: "kevés pénz és egy kis jóakarat igazán nagy dolgokra képes".

Sok apró mozzanatból áll össze a mozgókép, sok kis lépéssel lehet eljutni a célba... Mostanában nem sokan hisznek a kitartó munka eredményességében, hiszen ezidőtájt nem a hangya-szorgalom a célravezető, hanem az "ügyes hozzáállás"! Mindeközben az vész el az emberlétünkből, ami a legfontosabb benne: az alkotás öröme, hiszen a spekuláció az csak közgazdasági értelemben értékteremtés, kevesek érték-halmozása - mások kárára. Mindezeken túl, az ember istenképűségének látványos elveszejtése is, mivel Isten az embert a közösségbe, a közösségért, egymás (meg)segítésére, együttmunkálkodásra teremtette... Márpedig a tőzsde nem a kölcsönös előnyökön nyugvó szerződések megkötésének legkiválóbb helye, hanem általában a pénzügyi-, gazdasági egyenlőtlenségek ördögi demonstrációjának látványos színtere. (Hogyan magyarázhatnánk meg akkor másképpen, hogy sokak tiltakozása ellenére alapvető élelmiszerekre még mindig(!) spekulálnak -, jóllehet évente milliók halnak éhen?) Tény, ami munka nélkül óriási nyereség az egyik oldalon, az munkával létrehozott teljesítmény tragikus elvesztése a másik oldalon. (A tőzsdén ugyanis mindig kevesek nyernek - és sokan veszítenek... ez utóbbit azonban nem szokták reklámozni!)

Mindannyian keressük életünkben a nagy Szerelmet, s ha nem is az eszményi mennyei, de hétköznapi, földi, személyes boldogságunkat. Bizony, nem kis eredmény, ha valaki a hétköznapok küzdelmeiben boldogulni tud! De hogyan lehetséges ez, sőt, lehetséges-e ez egyáltalán vagy csak ideológiával megtűzdelt álmodozásról beszélhetünk?

Ahogyan egy kicsiny kovász megkeleszti az egész tésztát, ugyanígy az Isten gondviselésébe vetett hitünk, a krisztusi reménységünk megújítja lankadó akaratunkat! Egy-egy semmibe sem kerülő kicsiny mosoly, egy-egy őszinte szó az egész napot derűssé teheti. A napi gondok alatt meggörnyedt lelkünk felszabadul, ha gondolatainkat napközben, akár csak sóhajtásnyi időre is, de Isten felé irányítjuk. Rutin-zakatolású óráinkat másképpen éljük át/meg, ha egy-egy percecskét vagy pillanatot közvetlen Isten kezéből veszünk. Ez történi meg velünk, amikor rácsodálkozunk a szépre, amikor esélyt adunk a jó kibontakozására, amikor együtt munkálkodunk az aznapra kapott isteni kegyelemmel. Ez az igazi élet: Istenünk szeretetének megtapasztalása sorsunkban... Az ilyen ÉLETnek csodálatos az íze, s bódítóan kellemes az illata, mint a frissen sült (igazi, kondíciójavító vegyszerektől mentes!) kenyérnek...

Kommunikációnk...

A mai nap imádsága:
URam! Tisztítsd meg szívemet, hogy tiszták legyenek szavaim, s hitelesek cselekedeteim! Ámen

Hazug hírt ne terjessz!
2 Móz 23,1

Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.
Ef 4,29

Az élet improvizáció, prezentáció és kommunikáció! - tanítják a karrier-tanfolyamokon a notorikus előbbre-, és följebb vágyóknak. Tegyük hozzá gyorsan: jól improvizálni csak az tud, aki sokat gyakorol, prezentálni csak azt lehet, ami van, s a kommunikációnk is csak akkor lehet sikeres, ha az nem önmagáért, csak úgy "időtöltés gyanánt" van, hanem a tartalmat, építő információt közöl, oszt meg a felebaráttal.

Az információ birtoklása mindig hatalmat jelentett, a média pedig mára hatalmi ágként fungál. Hamarabb tudni valamit, valóságközeliként ismerni meg egy jelenségét bizony gazdasági előnyt jelent, s ezért az információkkal való kereskedés a "modern" társadalom velejárója. Amit egyik országban korrupciónak minősítenek, az bizonyos összefüggésekben más megvilágításba kerül, s társadalmilag elfogadott keretek közötti lobbizásnak tartják. A hiteles hír birtoklása nemcsak előnyt teremt, de egyeseknek hátrányt is jelenthet. Ezért gyakran megtörténik, hogy nem szívesen tárják fel a valóságot - gondoljunk csak pl. fukusimai atomreaktorban mért sugárzásértékekkel való TEPCO-manipulációra -, s ezért vannak jelen a kommunikációnkban a féligazságok, melyekből következtetni a valóságra kevesek kiváltsága. Így bonyolódik aztán a bel-, s külpolitika... Pedig minden olyan egyszerű lenne - ahogyan Kossuth Lajos mondta -, a politikában, közéletben csak egy dologra kellene odafigyelni: "hazudni nem lenne szabad".

Amit a nagy-magas politikában elítélünk - joggal -, azt ugyanúgy elítélésre méltónak kellene tartanunk a magánéletben is! Hazug hírt, rosszindulatból fakadó "információt" terjeszteni nemcsak csúnya, de veszélyes dolog is. Hiába áltatjuk magunkat, hogy a cél érdekében nem árt egy kis "csúsztatás", az információink másképpen való prezentálása - ha etikátlan az eszköz, akkor ördögivé válik maga a cél is. Nem fog valódi örömöt jelenti a siker, ha azt csak úgy tudjuk elérni, hogy közben átgázolunk embereken, tisztességen, magát a JóIstenet is félreállítva!

Így függ össze minden mindennel, s válnak a bonyolult dolgok is kezelhetően-egyszerűvé, s ad tisztánlátást az Istenre hagyatkozás. Aki tehát építeni akarja önmagát, s a közösséget is építeni - ami természetesen az ő védelmének is a biztosítéka -, akkor nemcsak fogadnia kell a kegyelmet, de illene is megtartania az Igét...


Szeretetért...

A mai nap imádsága:

Uram! Talentumaiddal gazdagon megajándékoztál engem. Egészséget és mosolyt adtál, értelmes feladatokat bízol rám és reménységgel teli napokkal veszel körbe. Jóságod jeleit mégsem vagyok hajlandó észrevenni... Szereteted tálentumait nekem adtad, s én félelmemben elástam lehetőségeimet, s nem engedtem másokat az életembe... Ítélj meg Uram, hogy életem napjait ne magamnak tartogassam, hanem áldásod titkait másokkal megosztva, velük együtt, dicsérhesselek az Életért! Ámen


Minden lélek engedelmeskedjen a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett. Róma 13,1

"Teológia előtt három szemeszteren keresztül antropológiai tanulmányokat végzett"... szakmai önéletrajzomban így is szerepelhetne az a másfél esztendő, amit 80-as évek elején Lentiben, sorkatonai szolgálattevőként, több mint száz teológus sorstársammal s mintegy 2400 az ország összes területéről odakerült fiatalemberrel, több száz "előfelvételissel" is - "tölthettem"... Sokféle emberrel találkoztam. Jókkal és csodálatra méltókkal, s gonoszkodó hitványokkal is. Egyszer egyik hivatásos tiszti állományba tartozó elöljáróm egy kötelező "politikai továbbképző" kiscsoportos foglalkozáson engem "provokálandó" megkérdezte: "Hogyan látom a jelenlegi hatalmat, Istentől van-e vagy sem?" 1982-őt írtak akkor, s elöljárómnak nagyon tetszett a válaszom... Páltól idéztem a fenti igét, megerősítve azzal, hogy Jézus Urunk is azt mondta Pilátusnak: "Semmi hatalmad nem lenne, ha felülről nem adatott volna neked!" Megtanultam, átéltem: Hamis, istentelen ideológiát túlélni - testileg is lelkileg is - csak az Istenbe kapaszkodva lehet. Voltak néhányan, akiket megtörtek a katonaság élményei... nem lettek papok, lelkészek, prédikátorok. Több mint húsz év után, amikor a vasfüggöny szabadságot beárnyékoló rideg valósága már a történelemkönyv lapjaiba szelídült - nem tudom ilyen egyszerűen megválaszolni a kérdést, mert az újra felveti a problémát: "Tényleg minden hatalom az Istentől van?"

Egy bizonyos: A világ hierarchikus. Mikrokozmosz és makrokozmosz sem létezne hierarchia nélkül, s jóllehet egyik fogaskerék kicsi, a másik pedig nagy, de a JóIsten órájában (teremtettség) mindegyik azonos fontossággal bír - egyik sem forog a másik nélkül! Nincs ez másképpen az embervilágban sem. (Az ember tragédiája pontosan az, hogy időről-időre kikapcsolja embertársait a forgásból-pörgésből, deklarálva: Te nem is vagy fontos, nélküled is jár az élet órája! Az óra lehet hogy ketyeg, de a mutatója nem lendül tovább...) Egyik bölcs szerzetes barátunktól tanultam: "Az egyházat az engedelmesség tartja meg, s az engedetlenség viszi előre." Vannak pillanatok, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy ki milyen oldalon áll: az Isten akaratát szolgálja vagy a megromlott természetű emberét. Ilyenkor - szintén a Szentírás alapján - "Istennek kell engedelmeskednünk, mintsem embernek".

Isten a hatalmat, legyen az családapai vagy miniszterelnöki, azért adta, hogy azzal emeljünk, ne pedig sújtsunk. Az a családapa, aki hatalmával visszaélve veri a gyermekeit, a saját jövőjét veri szét, teszi tönkre... Lehet, hogy élete végén csillogó kastélyában vagy velneszes idősek otthonában kaviárt és pezsgőt kap minden reggel, s kivétel nélkül mindenki vigyorog rá, »mert meg- és ki van fizetve«, de őszinte mosolyt, baráti szót nem kap senkitől és gyerekei sem nyitják rá az ajtót... Kerényi Lajos atya, aki sok embert látogat a kórházakban, mondta egyszer: "Ateista embert még nem láttam meghalni!" Ez a meglátás is alátámasztja, Istenre utalt lények vagyunk... Őt kikerülni nem tudjuk. Minden hatalmat, kicsit és nagyot, politikait és gazdaságit, testit és lelkit az Isten egyszer számonkér. Aki azonban a Legnagyobb Hatalomra hagyatkozva használja kapott hatalmát, az mindig emelt fővel járhat, sőt dicséretet is kaphat... bár nem azért teszi, hanem lelkének békéjéért, hiszen nincs boldogságosabb, mint belesimulni Isten teremtői akarátába.