2011. január 6., csütörtök

2011. január 6. Karácsonyi idő, Vízkereszt utáni csütörtök A nap liturgikus színe: fehér

Jézus küldetésének lényegére figyelhetünk fel az evangéliumban. Nekünk is valami hasonló a küldetésünk: örömhírt vinni mindenkinek. Az örömhír pedig a megváltás örömhíre, Isten szeretetének örömhíre.

Karácsony örömhíre Isten szeretetének örömhíre. Ezt az örömhírt kell elvinnem minden embernek. Ezt az örömhírt kell megmutatnom hétköznapjaimban. Isten szeretetét a szeretet tetteivel kell megmutatnom.
           
1Jn 4,19 - 5,4

Szeressük tehát Istent, mert Isten előbb szeretett minket. Ha valaki azt mondja: ,,Szeretem Istent'', és a felebarátját gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát? Az a parancsunk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született. És mindaz, aki szereti azt, aki szült, szereti azt is, aki tőle született. Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait teljesítjük. Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek. Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot: a mi hitünk.
Lk 4,14-22a

Jézus pedig a Lélek erejével visszatért Galileába, és a híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógáikban, és mindenki dicsőítette. Azután elment Názáretbe, ahol felnövekedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és fölállt olvasni. Odaadták neki Izajás próféta könyvét. Amikor felnyitotta a könyvet, arra a helyre talált, ahol ez van írva: ,,Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét'' [Iz 61,1-2; 29,18; 58,6]. Aztán összehajtotta a könyvet, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: ,,Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.'' Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a kedves szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. De utána megjegyezték: ,,Nem József fia ez?''

2011. január 6. - Csütörtök

Abban az időben Jézus a (Szent)lélek erejével visszatért Galileába. Híre
   elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki
   elismeréssel beszélt róla. Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett.
   Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett.
   Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen
   arra a helyre talált, ahol ez volt írva: ?Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent
   engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hirdessem a
   foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az
   elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.? Összetekerte az
   írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem
   rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: ?Ma beteljesedett az írás, amelyet
   az imént hallottatok.? Mindnyájan igazat adtak neki, de meglepődtek a
   magasztos igéken, amelyek ajkáról fakadtak.
   Lk 4,14-22a


   Elmélkedés:
   Az evangéliumokat olvasva gyakran találkozunk olyan történetekkel és
   példabeszédekkel, amelyek hasonlítanak egy-egy élethelyzetünkre. Mintha csak
   rólunk szólna néhány jézusi beszéd, oly könnyen felismerhetjük magunkat a
   szereplőkben. Természetesen nem szívesen azonosulunk a negatív szereplőkkel,
   bár kétségtelen, hogy rossz tulajdonságaink talán bennünk is megvannak.
   Inkább a Jézusra figyelő, s az ő jótéteményeiben részesülők állnak közelebb
   a szívünkhöz. A mai evangélium szerint, amikor Jézus felolvas a szentírásból
   a názáreti zsinagógában, ő is magára ismer a prófétai jövendölésben. Rögön
   egyértelműen hallgatói tudtára adja, hogy az ő személyében beteljesedtek a
   felolvasott szavak. Ezt mi soha nem mondhatjuk el magunkról, de mindenképpen
   érdemes úgy olvasnunk a bibliát, hogy az egyes jelenetek szereplői helyébe
   képzeljük magunkat.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene, erősíts meg minket
   hivatásunkban, az imádásban és a hűségben. Isteni szavadnak és szent
   törvényednek szenteljük magunkat ma és minden nap, amikor eléd járulunk.

6. csütörtök (A napkeleti bölcsek: Gáspár, Menyhért, Boldizsár)

1Jn 4,19 - 5,4; Zs 71; Lk 4,14-22a
    Aki szereti Istent, szeresse testvérét is!

1Jn 4,19 - 5,4

Szeressük tehát Istent, mert Isten előbb szeretett minket. Ha valaki azt mondja: ,,Szeretem Istent', és a felebarátját gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát? Az a parancsunk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született. És mindaz, aki szereti azt, aki szült, szereti azt is, aki tőle született. Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait teljesítjük. Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek. Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot: a mi hitünk.

Zs 71

Salamontól. Isten, add át ítéletedet a királynak, igazságodat a király fiának, hogy igazságosan ítélje népedet, és méltányosan szegényeidet. Békét teremjenek a hegyek a népnek, és igazságot a halmok. Szolgáltasson igazságot a nép szegényeinek, nyújtson a szegények fiainak segítséget, s alázza meg az erőszakoskodót. Éljen, amíg a nap és a hold, nemzedékről nemzedékre. Úgy szálljon le, mint az eső a rétre, s mint ahogy az esőcsepp öntözi a földet. Virágozzék napjaiban az igazság és a béke teljessége, amíg a hold el nem múlik. Uralkodjék tengertől tengerig, A folyamtól a földkerekség széléig. Boruljanak le előtte a sivatag lakói s ellenségei nyalják a port. Tarzis királyai és a szigetek hordjanak adományokat, Arábia és Sába királyai ajándékokat hozzanak. A föld minden királya hódoljon előtte, s legyen minden nemzet a szolgája. Mert ő megszabadítja a szegényt, aki hozzá kiált, s a szűkölködőt, akin senki sem segít. Megkönyörül a szegényen és a nincstelenen és megszabadítja a szűkölködőket. Megmenti őket az elnyomástól és az erőszaktól, mert szemében drága az ő vérük. Éljen és legyen része Arábia aranyában, imádkoznak is majd érte mindenkor; Áldják őt minden nap. Bőséggel legyen gabona a földön, s hullámozzék a hegyek tetején, mint a Libanon, olyan legyen termése; A város népe virágozzék mint a rét füve. Áldott legyen neve mindörökre, maradjon meg neve, amíg a nap ragyog; Benne nyerjen áldást a föld minden nemzetsége, dicsérje őt minden nemzet! Áldott legyen az Úr Isten, Izrael Istene, egyedül ő művel csodákat. Áldott legyen az ő fölséges neve örökre, teljék be fölségével az egész világ! Ámen! Ámen!

Lk 4,14-22a

Jézus pedig a Lélek erejével visszatért Galileába, és a híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógáikban, és mindenki dicsőítette. Azután elment Názáretbe, ahol felnövekedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és fölállt olvasni. Odaadták neki Izajás próféta könyvét. Amikor felnyitotta a könyvet, arra a helyre talált, ahol ez van írva: ,,Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét' [Iz 61,1-2; 29,18; 58,6]. Aztán összehajtotta a könyvet, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: ,,Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.' Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a kedves szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. De utána megjegyezték: ,,Nem József fia ez?'
Áll a szikla mindörökké,
Melyet Isten épített.
Fáradt szívem menhelyévé
Zúgó hullámok felett.

Ó, én szirtem, sziklaváram!
Otthonom, mely oltalom!
Menhelyem a pusztaságban,
Én Megváltó Jézusom!


Állíts meg Uram, hogy szerethesselek Téged, s embertársaimat! Ámen


„Ama szép hon felé száll az én óhajom, ahová mihamar bemegyek.
Ott fogad engemet Mesterem, Jézusom, hogy vele örökké ottlegyek.
Kapok-e csillagos, ragyogó koronát, ama szép honba' fenn odaát,
Amikor lelkem a mennybe száll, kapok-e ragyogó csillagos koronát?
Most tehát munka vár szüntelen énreám, amihez Mesterem ad erőt.
Azután megkapom csillagos koronám angyalok és a sok szent előtt.
Vár reám csillagos, ragyogó koronám, ama szép honba' fenn, odaát!
Amikor lelkem a mennybe száll, vár reám ragyogó, csillagos koronám!"


Amikor úgy érzem minden hiába már,
Elfogy a szó, s csend költözik hajlékomba.
Dal halkul, kéz fárad, roskad a térd,
Akkor Hozzá futok irgalomért!

Amikor nem tudok hinni a holnapnak,
Akkor szenvedés tüzében égnék porrá.
Nem segíthetne részegség se bor,
Csak Hű és Drága Megváltóm, az Úr.

Amikor kín gyötör és nagy a fájdalom,
Csordulnak könnyeim, s letűnik a mosoly.
Homályban járok, mert kétség mardos,
De jő Jézus, Ő a legjobb orvos.

Az egyetlen barátom, kiben bízhatok,
Uramnak mindent elmondhatok, megvallhatok.
Ha fáj, vagy gyűlölnek, s bántanak,
Enyhülést ad, hogy meggyógyulhassak.

Bekötöz sebeket, mit adtam és kaptam,
Segít, hogy szívemet mindig tisztán tarthassam.
Nékem adja öröm friss olaját,
számba adja a dicséret dalát.

Amikor lábam meginog, Ő felemel,
Magaslatokra helyez, s sziklára állít.
Letörli rólam a gyalázatot,
S ajkamra rajzolja a mosolyt.

Amikor hitem kicsiny: megrendül, elapad,
Ő akkor is velem: segít, megbocsát nekem.
Ó Jézusom hálás az én szívem,
Hogy megtartod törékeny életem.
(Baksa Livia)


ATYA-FIÚ-SZENTLÉLEK ISTEN! Csodálva, imádva tekintünk Rád s gondolunk szereteted felfoghatatlan valóságára. Hogyan köszönjük meg, hogy barátaidnak nevezel bennünket is JÉZUS KRISZTUS által, hogy kijelented magad nekünk és ránk árasztod áldásaidat?! Ha nem is tudjuk méltóképpen, szeretnénk megköszönni ezt a nagy-nagy kitüntetést hálás élettel, hűséges szolgálattal barátságod méltatlan részeseiként. Ámen.


Atyám! A bűnre szeretnék nemet, Rád pedig igent mondani. Ez az egyetlen helyes ösvény. Nemcsak advent idején, hanem máskor is. Vezess engem oly módon, hogy többször döntsek melletted, mint a bűn mellett! Ámen


Atyám! Engedd meglátnom, hogy nélküled árva vagyok!


Atyám, fogadj el mindent, amim csak van! Ámen

A MENNYEI GALAMB

  "És bizonyságot tőn János, mondván: Láttam a Lelket leszállani az égből, mint egy galambot; és megnyugovék őrajta." (Jn 1:32)
 
  Minden dologban Krisztus a mi példaképünk. Atyjához intézett imájára válaszképpen megnyílt az ég, és a Lélek galamb formájában leszállt, majd megnyugodott rajta. Isten Szentlelke kapcsolatba lép az emberrel, és az engedelmesek és hűségesek szívébe költözik. Világosság és erő árad azokra, akik komolyan keresik őt, kérve, hogy bölcsességük legyen ahhoz, hogy ellenálljanak Sátánnak, és legyőzzék őt a kísértés idején. Mi is győzhetünk, ahogy Krisztus győzött!
  Jézus buzgó imával kezdte el nyilvános szolgálatát. Az Ő példája bizonyítja azt a tényt, hogy az ima szükséges a sikeres keresztény élethez. Jézus állandó kapcsolatban volt Atyjával, és élete tökéletesen követhető mintául szolgál. Ő értékelte az ima előjogát, és munkájában meg is látszottak az Istennel való közösség eredményei. Ha megvizsgáljuk az életéről szóló feljegyzéseket, akkor azt látjuk, hogy minden fontos eseménynél elvonult a ligetbe, vagy a hegyek csendjébe, és komoly, könyörgő imával fordult Istenhez. A hatalmas csodákat megelőző éjszakákat rendszeresen imával töltötte. Az ilyen éjszakai imaidőszakok alkalmával, a munkával töltött nap után együttérző szívvel küldte el tanítványait, hogy térjenek haza otthonaikba pihenni és aludni, míg ő erős sírás és könnyek között Isten elé tárta az emberiség érdekeit szolgáló legkomolyabb kéréseit.
  Jézusnak - válaszul imájára - Isten kegyelme adott erőt a munkához, és készítette fel Őt a megpróbáltatásokra. A mi keresztényi életünk sikere is Istentől függ, és Krisztus példája megnyitja számunkra az utat, melyen járva az erő soha ki nem fogyó forrásához juthatunk el, melyből kegyelmet és erőt meríthetünk ahhoz, hogy az ellenségnek ellenállva győztesen kerüljünk ki a harcból. A Jordán partján Krisztus az emberiség képviselőjeként ajánlotta fel imáját; a megnyíló ég és az elismerő hang pedig biztosít bennünket arról, hogy Isten - Fia érdemei által - elfogadja az emberiséget. (Signs of the Times, 1893. július 24.)

2011. január 6. csütörtök Vízkereszt ünnepe Boldizsár napja 1274.

A mai nap meditációs fogalma:
Gyűlölet...

A mai nap imádsága:
URam! Óvj meg engem a kísértő indulatoktól! Add, hogy szeretni tudjalak Téged, teremtett világodat, s benne magamat is, hogy őszintén szeretni tudjak másokat! Ámen

   

Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van.
1 Jn 2,9

A gyűlölet az egyik legőszintébb, lelkünk legmélyéről felszakadó érzés... Mondhatjuk: ilyenkor tör fel belőlünk az "állat", de ez nem semmiesetre sem lenne etikus az állatokkal szemben, azok ugyanis messze okosabbak, mint mi emberek! Ők ok nélkül nem támadnak, nem ölnek, nem gyűlölnek. Ellenben az ember képes gyűlölni akkor is, ha csak vélt igaza van, vélt sérelmei vannak. Ha nem így lenne, akkor nem indulna háborúba egyik nép a másik ellen. Ha nem így lett volna, akkor nem égetettek volna meg a középkorban - csak "boszorkányok"-ból úgy kb. 60-80ezer(!) szerencsétlent... a vizsgálatra megnyitott vatikáni akták tanúsága szerint.

Fájó, de igaz: Itt a földön a gyűlölet a legnagyobb erő. A nehezen, s lassan megteremtett kicsinyike földi "mennyországból" képes nagyon gyorsan poklot csinálni. Ha csak a legkisebb közösséget (család) helyezzük nagyító alá, igen hamar elszomorodhatunk! A családon belüli erőszak - beleértve a verbális terrort is - sokkal nagyobb valóság modern korunkban is, mintsem azt gondolnánk. Sokszor sokmindet mégis a munkahelyi stresszre "kennek" - jóllehet a felmérsek szerint akinek munkahelye/munkája van az sokkal boldogabb.

Nemcsak azért nagyobb az életminősége a dolgozó embernek, mert fizetést is kap, de azért is, mert közösségben van/lehet, s (jobb esetben) komoly alkotó munkát végezhet. Olykor még munkatársainak/főnökeinek elismerését is kivívhatja, de talán a legfontosabb, hogy a munka ritmust ad az életünknek! Nincs nyomorúságosabb az unatkozó, tétlenkedő embernél. Felfoghatná már az eszement (világ)politika, hogy a munkanélküliség az egyik legnagyobb demoralizáló erő!!! Vagy talán nagyon is jól tudja, s éppen ezért tartja fenn mesterségesen?

A munkahelyi stresszt azonban a (normális) családban ki lehet(ne) pihenni. Az emberek - legalábbis a statisztika szerint - inkább a családjukat cserélik el/le, mint a munkahelyüket - azaz elválnak. Abban a (többnyire) szent hitben, hogy a másikban van a hiba... Sajnos, sokszor, a következő családi felállásban is elkövetik ugyanazokat a típushibákat, mint a korábbiban.

Annyi bizonyos, hogy akinek valamilyen "izmus-vezérelte" rezsim megöli férjét, feleségét, apját, anyját... az tiszta szívből fogja gyűlölni az adott "izmust". Sőt ez a gyűlölet átível generációkon! Aki ezt nem látja, az vak, áltatja magát vagy hazugságban él... Megbocsájtani ugyanis valóban isteni cselekedet, s talán csak akkor vagyunk rá képesek, ha minden, ami a közeli, attól távolodunk, s amit távolinak véltünk, az egyre inkább közelivé, valósággá válik. Magyarul: amikor az Isten vonzását - no meg a halál, az elmúlás súlyát - kezdjük érezni...

Megbocsájtani annak tudunk, aki szeret minket. Másoknak megbocsájtani pedig csak akkor tudunk, ha szeretjük őket. Aki gyűlöl, az nem szeret, az nem a szeretet világosságában él, hanem a gyűlölet sötétségében fuldoklik. Ezt az élet-halál lélekharcot azonban már nem lehet "életnek" nevezni... Isten márpedig Életre hívott el minket... s ennek alapja az Ő szeretete!

2011. január 6. szerda

Természeti tulajdonságok.

F) Mindentudóság.

A Fiú mindentudó isteni mivoltának köszönhetően, semmi sincs elrejtve előle.

A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette.
Zsidók 1:2,

G) Mindenütt jelenvaló.
Jézus mindenütt, minden időben jelen van, Így a népével bárhol, bármikor együtt tud lenni ahogy ígérte,

Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
Máté 18,20

H) Megváltozhatatlanság.
A Fiú nem változik, az ő jellemére és tulajdonságaira nézve tegnap és ma mindörökké ugyanaz.

De te  ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
Zsoltárok 102:28,

I) Tévedhetetlenség.
A Fiú tévedhetetlen. Minden ember esendő, de az Istenség az tökéletes és tévedhetetlen.  Jézus az igazság.

Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem.
János 12:44-45,

J) Szuverenitás.
Minden térdnek meg kell hajolnia a Fiú Isten előtt és megvallani azt, hogy Ő az Úr.

Mert egy gyermek születik nékünk,fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!
Ézsaiás 9:6,

Jézusnak adatott minden hatalom földön, égben és föld alatt, dicsőség és tisztelet, neki.

Január 6.

A szentek szíve felüdült általad

" 7A te szeretetedben sok örömünk és vigasztalásunk volt, mert a szentek szíve felüdült általad, testvérem." (Filemon 1,7)
Sok jó erény volt látható Filemon életében. A Krisztus iránti őszinte szeretet, mely éppen abban volt nyilvánvaló, hogy szerette azokat, akiket Krisztustól kapott. A benne levő hit, mely a cselekedetei által lett látható. Milyen nagy kegyelem az, amikor a cselekedeteink által nyilvánvalóvá válik a hitünk! De nem is élhet másképp a hívő ember. Milyen az életünk? Vonzó, taszító, másokat felüdítő, vagy megkeserítő?
Filemon felüdítette a szenteket. De ha valakiből mindig csak a lázadás, panasz, elégedetlenség, zúgolódás, keserűség árad, ugyan ki kívánna egy ilyen ember közelében lenni? Milyen nagy áldás az, amikor valakinek az élete vonzóvá, áldássá válik, másokat nem megkeserít, hanem felüdít. S nem azért tudja ezt tenni, mert ő olyannak született, hanem azért, mert őszintén szereti a Krisztust, és hitének gyökerei is őbenne vannak. Törekedjünk erre, mert őbenne ez elérhető! Ha így élünk a szentek között, vagy éppen ott, ahova helyezett Isten, nem éltünk hiába. Filemon társasága csupa öröm és vigasztalás volt: semmi feszültség vagy terhes légkör nem uralkodott körülötte, csak felszabadultság és közvetlenség, barátság és ragaszkodás. Legyünk üdítő hatással környezetünkre! /KGY/


Isten fiai vagytok

"26Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. 27Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. 28Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. 29Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök. " (Galaták 3,26-29)
Kinek a fia vagy? - szokták kérdezni az emberek, amikor valakit nem ismernek. Pál azt írja, hogy "akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai" (Róm 8,14). Mit is jelent ez tulajdonképpen? Lehet-e ennek örülni? Én nagyon örülök, mert Isten az Atyám, és ez számomra azt jelenti, hogy van otthonom, igazi, ahova mindig mehetek, ahol nem vagyok idegen. Ott minden gondomat letehetem, bizalmasan elmondhatok mindent, mert megértenek. Jézus Krisztus által ez a lehetőség mindenkié, mert valakik őt befogadták, azok Isten fiai lettek. Csodálatos, hogy úgy bánik velünk, mint gyermekeivel, mert oda tartozunk. Ő az, aki tudja minden gondunkat, ismeri szükségeinket. Van-e még valakiknek ilyen jó dolga?
Az Úr Jézus azt mondja: "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy Mit öltsünk magunkra? A ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van erre" (Mt 6,31).
Ez azt is jelenti, hogy van örökségünk, nem is akármilyen. Nem egy svájci bankban, hanem a mennyben! Kiké ez az örökség? "Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is" - mondja Isten igéje (Róm 8,17). Igen, örökösként mindaz, ami az övé, a miénk is, mert megosztja velünk. Milyen nagy a kegyelem, mely Krisztusban a miénk lett! Ma ezért vagyok hálás. /KGy/

Január 6.

Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem
járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek
világossága.
János 8,12

Uram! A sötétséget Te ismered igazán. Te: a világosság! Én inkább csak sejtem a nagyságát, és ezért félek tőle. Az a kis fény, mely értelmem mécsesében pislákol, képtelen a sötétség rejtélyeibe behatolni. Elnyelik. Mindenfelé kikutathatatlan mélységek vannak előttem. Itt van a saját szívem. Váltakozó hangulataival minduntalan kínos meglepetések elé állít. Körülöttem az embervilág. Azt hiszem, minden ember a boldogságát keresi. Mégis egymást a kétségbeesésig gyötrik. S ha a bennem égő világosság ilyen kis távolságokra nem elégséges, hogyan is tudná megfejteni az élet, a múlt, a jövő, a bűn, a halál, vagy az örökkévalóság kérdését? Igazad van, ha magamban járok, sötétségben járok.

Uram! Senkire sem szorulok rá annyira, mint reád. Amióta a földre jöttél, nem kell az embernek tehetetlenül beletörődnie a sötétség tényébe. Ha követésedbe szegődöm, Te a szívembe pazar fényt szórsz. Mint annyi más híved életét, az enyémet is áldássá tudod tenni társaim számára. A Te világosságodba beletartozik a múltam és a jövőm. Nem sötét még a Halál Völgye sem, ha Veled haladok át rajta. A cél pedig, amely felé vezetsz, a rejtélyek nélküli, világos örökkévalóság.