2017. február 28., kedd

Alkalmas vagy!

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sámuel 16:7)
A Bibliában a legnagyobb emberek nem tartották magukat alkalmasnak. Mózes azt mondta Istennek, hogy nincs szónoki tehetsége. Gedeon azt mondta, hogy nincs megfelelő családi háttere. Jeremiás azt mondta, hogy fiatalnak és tehetetlennek érzi magát. Pál úgy jellemezte magát, mint aki a bűnösök között az első és az apostolok között a legkisebb. Dávidról pedig mindenki – Sámuel prófétát is beleértve! – azt gondolta, hogy nem alkalmas arra, hogy király legyen. De Isten másképp gondolta! Úgy döntöttünk, hogy újra elmondjuk egy frissen alkalmazott utazó ügynök történetét, aki első beszámolóját küldte a központba, mert a történet igazsága időtlen. Amikor a beszámolót megkapták, a főnökei megdöbbentek. Az új ügynök a következőket írta:
„Látam ám a dógokat amit soha senki nem vesz tűlünk és elattam nekik egy csomót. Mostan Sikágóba megyek.” Mielőtt az értékesítési igazgató kirúghatta volna, már meg is érkezett a következő beszámoló: „Idegyüttem Sikágóba és egy milijónál is többet attam el nekik”. Az értékesítési igazgató nem merte kirúgni az illetőt, de attól is félt, hogy mi lesz, ha nem rúgja ki, így az egész ügyet átpasszolta a vállalatigazgatóhoz. Másnap reggel az értékesítési osztály döbbenten látta az üzenetet, melyet az igazgató tűzött ki a hirdetőtáblára az ügynök két levele mellé. A feljegyzés így szólt: „Mán túl sok időt töltünk a hejesírásal és nem eleget az eladásal. Nézék meg ezeket az eladásokat! Azt akarom, hogy mindenki óvassa el Józska két levelit, aki uton van és naccerű munkát végez értünk, és mennyenek ki és csinájják amit ő!”
Jó dolog a diploma és a magas beosztás, de ötletességgel és kezdeményezőkészséggel felfegyverkezve, és Isten segítségével – alkalmas vagy!


ÉJSZAKAI LÁTAS


„Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat... " (Ézsaiás 45:3)

Néha Isten nem ad választ miértjeinkre, mert azt akarja, hogy azt tudjuk, ki Ő. A 23. zsoltárban Dávid onnan indul, hogy Istenről beszél: „Az Úr az én pásztorom", majd Isten­nel kezd beszélni: „Te velem vagy". Mi történt közben? Dávid megtanulta, hogy nem számít, milyen sötét az út, Isten ott van, hogy vezessen minket. Felfedezte, hogy jobb átmenni a völgyön Istennel, minta hegytetőn állni egyedül. Isten nem mindig világítja meg az ösvényünket előre, de megígéri, hogy: „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el..." (Ézsaiás 43:2). Amikor úgy érzed, hogy elvész lábad alól a talaj, vagy átcsapnak a fejed felett a hullámok, hivatkozz az ígéretekre! Jóbnak sok megválaszolatlan kérdése volt, de amikor elkezdte megérteni a különbséget a magyarázat keresése és az Istennel való kapcsolat között, akkor azt mondta Istennek: „Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak" (Jób 42:5). Amikor nem találsz magyarázatot, bízz a kapcsolatban! Isten nem fog cserbenhagyni.

Ellentétben azzal, amit esetleg gondolsz, a sötétség nem mindig az ellenség műve. Néha ez Isten legjobb oktató eszköze. „... a negyedik éjszakai őrváltás idején a tenge­ren járva közeledett feléjük... Amikor meglátták őt... szerfölött csodálkoztak magukban" (Márk 6:48-51). Úgy ismered meg Istent, ha viharokon mész át vele. A zsoltáros azt mondja: „A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, minta világosság" (Zsoltárok 139:12 Károli). Tehát ahelyett, hogy elfutnál a prob­lémák elől, kérd Istent, hogy fejlessze ki az éjszakai látásodat, hogy megmutathassa neked a „a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat..."!
Felnőni a vezetésre

„Köszöntelek titeket az Úrban én, Terciusz, aki leírtam ezt a levelet.” (Róma 16:22)
Pál olyan emberekkel vette körül magát, akik hajlandóak voltak odaszánni az életüket érte (ld. Róma 16:3-4). Vannak köztük olyanok, akik szinte ismeretlenek. Hallottál valaha Terciuszról? Ő jegyezte le Pál gondolatait, így ma mi is olvashatjuk. Mindannyian tudjuk, ki volt Timóteus, de tudjuk-e, hogy ki volt Gájusz? „…Gájusz, aki vendéglátóm nekem és az egész gyülekezetnek” (Róma 16:23). Sokan szolgáltak a háttérben, hogy Pál dolgozhasson a reflektorfényben. Sajnos sok vezető, amikor megérkezik a csúcsra, idejét arra fordítja, hogy másokat letaszítson onnan. Kiskirályokká lesznek éretlenségük, bizonytalanságuk vagy versengő beállítottságuk miatt. Ez talán működik egy ideig, de tartósan nem. Ha az a célod, hogy másokat kiüss, akkor időd és energiád arra megy el, hogy figyeled azokat az embereket, akikről azt feltételezed, hogy ők is ezt szeretnék tenni veled. Nyomorúságos élet ez, és azoknak sem túl szórakoztató, akik kénytelenek együtt dolgozni veled.
Jules Ormont mondta: „A jó vezető sohasem helyezi magát követői fölé, kivéve a felelősségvállalásban.” Ha vezetői pozícióban vagy, ne számíts arra, hogy majd a rangod meggyőzi az embereket, hogy kövessenek! Építs kapcsolatokat! Nyerd meg az embereket! Ha nem szereted az embereket, akkor csupán egy lépés választ el attól, hogy manipulálni kezdd őket. Ha ez megtörténik, minden felborul. Néhány évvel ezelőtt a három nagy tenor, José Carreras, Plácido Domingo és Luciano Pavarotti, közös koncertet adtak. Amikor egy riporter igyekezett megtudakolni, hogy vajon volt-e rivalizálás a három szupersztár között, Domingo így válaszolt: „Nem, nincs rivalizálás olyankor, amikor együtt dolgozunk azért, hogy a zene megszólaljon.”


„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!” (Zsoltárok 139:23)
Egy képregény egyik szereplője egyszer ezt mondta: „Találkoztunk az ellenséggel, mi vagyunk azok.” A világon a legnehezebben vezethető ember te magad vagy. Emberi természetünkkel úgy tűnik, együtt jár az a képesség, hogy mindenkit mérlegre teszünk, magunkat kivéve. A zsoltáros egy diadalmas Góliát-epizód, és egy lesújtó Betsabé-történet után ezt írja: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsoltárok 139:23-24). Ezt az imát neked is el kell mondanod minden nap, mert mindannyian két problémával küzdünk. Mivel? 1) Nem úgy látjuk magunkat, ahogy másokat látunk. Ha nem nézünk szembe magunkkal őszintén és reálisan, sosem fogjuk megérteni, miben gyökereznek személyes nehézségeink. Ha pedig nem látjuk őket, nem tudjuk hatékonyan irányítani önmagunkat. Állítólag Nagy Frigyes porosz király egyszer találkozott egy öregemberrel, aki peckesen jött vele szembe. „Ki vagy te?” – kérdezte tőle Nagy Frigyes. „Én egy király vagyok” – felelt az öreg. Frigyes felnevetett. „És milyen országon uralkodsz?” Az öreg büszkén így felelt: „Önmagamon.” 2) Másokkal szigorúbbak vagyunk, mint önmagunkkal. Másokat tetteik szerint ítélünk meg, míg önmagunkat szándékaink szerint. Ha valami helytelent teszünk, azzal mentegetjük magunkat, hogy azért indítékaink jók voltak. A gond csak az, hogy képesek vagyunk ezt újra és újra megtenni, anélkül, hogy elvárnánk magunktól a változást!



„Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik.” (Példabeszédek 18:15)
Egyszer két ember vadászni ment, amikor egyikük összeesett. Úgy tűnt, nem lélegzik, és a szeme fehérje is kifordult. A másik előkapta mobiltelefonját, és felhívta a 112-t. Kétségbeesetten mondta a segélyhívó kezelőjének: „Robert meghalt! Most mit csináljak?” A segélyszolgálati munkatárs ezt mondta: „Csak nyugalom! Először győződjünk meg róla, hogy valóban halott-e?” Kis csend után egy lövés hallatszott. Majd a férfi újból beleszólt a telefonba: „Rendben, halott. Akkor most mit csináljak?” Amikor nyomás alatt vagyunk, előfordulhat, hogy nem azt halljuk, amit mondanak nekünk, és ez végzetes lehet. Tehát:
1) Ahhoz, hogy vezetni tudd az embereket, először meg kell értened őket. Bele kell látnod az emberi szívbe. Ki kell fejlesztened magadban egy olyan érzéket, amellyel felismered az emberek reményeit és álmait, mert e nélkül nem tudsz kapcsolatba kerülni velük, és nem tudod ösztönözni őket. 2) A másik meghallgatása segít megelőzni, hogy a problémák még nagyobbá nőjenek. A jó vezetők a kis dolgokra is odafigyelnek. Hallgatnak a megérzéseikre. Nemcsak azt hallják meg, amit mások kimondanak, hanem azt is, amit nem. Nem féltik biztonságukat attól, hogy őszinte visszajelzést kérjenek, és ha ilyet kapnak, nem válnak azonnal védekezővé. 3) A másik meghallgatása megalapozza a bizalmat. Dr. David Burns, a Stanford Egyetem orvosi kara pszichiátriai tanszékének tanára mondta: „Amikor megpróbálunk valakit meggyőzni, a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk az, ha a beszélgetésben saját ötleteink és érzéseink kifejezése kap elsődleges fontosságot. Pedig az emberek igazából azt várják, hogy meghallgassák, tiszteljék és megértsék őket. Ha ezt érzik, könnyebben motiválhatóvá válnak, és megértik a mi nézőpontunkat is.”



„…hallgass a szavamra, tanácsot adok neked…” (2Mózes 18:19)
Vezetőként a te felelősséged, hogy a dolgok el legyenek végezve. Ám ahogy a munka terhe sokasodik, keresned kell olyan embereket, akiknek szintén megvannak a szükséges talentumaik a feladathoz, különben te magad sem fogsz növekedni. Mégis mi tart vissza minket attól, hogy megkeressük a megfelelő embereket, és rájuk ruházzunk feladatokat?
1) Múltbeli sérelmek. Valaki valamikor cserbenhagyott, ezért senkiben sem merünk bízni. 2) Büszkeség. Nem akarunk mással osztozni a dicsőségben. 3) Tökéletesség-mánia. Nem merjük megkockáztatni, hogy azok, akik még csak most tanulnak bele a munkába, valamit elrontsanak, pedig ezzel saját terveink megvalósulását akadályozzuk, és minden zátonyra fut. Mózes hasonló helyzetben volt Izráel népével. Ő így oldotta meg: „Ekkor azt mondta Mózesnek az apósa: Nem jól csinálod a dolgot. Teljesen kimerülsz te is, meg a nép is, amely veled van. Túlságosan nehéz neked ez, nem tudod egyedül elvégezni. Most azért hallgass a szavamra, tanácsot adok neked… Légy te a nép szószólója Istennél, és te vidd ügyeiket Isten elé… De szemelj ki a nép közül derék, istenfélő férfiakat, hűséges embereket… és tedd őket elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött. Ezek tegyenek igazságot a nép között minden időben. Minden nagyobb ügyet vigyenek te eléd, minden kisebb ügyben pedig tegyenek igazságot ők. Így könnyítenek terheden, mert veled együtt hordozzák. Ha így cselekszel… akkor te is helyt tudsz állni, meg ez az egész nép is békességben mehet vissza a helyére. Mózes hallgatott apósa szavára, és mindent úgy tett, ahogyan mondta neki.” (2Mózes 18:17-24). Ha jó vezető akarsz lenni, kövesd a példáját!
Hogyan fogod teljesíteni a Nagy Küldetést?

"Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt. 28:19-20)


Küldetésed van - ahogy mindannyiunknak. Amikor Isten családjának tagjaivá válunk, Isten maga bíz meg ezzel a feladattal: segítsünk másoknak is csatlakozni ehhez a családhoz. Mivel Isten mindenkit szeret, senki nincs a világon, akit ne szeretne családja tagjaként látni.

Jézus ezt mondta: "Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt. 28:19-20)

Amikor Jézus azt mondja a Gyülekezetnek, hogy menjen el "minden néphez", ő nem országokról beszél, hanem emberek csoportjáról. Azt mondja, hogy menjünk el a különféle emberek csoportjaihoz és tegyük őket tanítványokká.

Ma 13.000 különféle népcsoport van a világon. 6.350 népcsoportnak vannak gyülekezeteik, mégis a népesség kevesebb mint 2%-a keresztény. A kereszténység eljutott minden nagyobb nyelvcsoporthoz a világon.

Mégis van 3.800 népcsoport, akiknek Jézus kereszthalála után 2000 évvel még mindig nincs saját anyanyelvükön beszélő gyülekezete. Miért? Egyszerűen azért, mert nem fordítunk erre elég figyelmet. Túlságosan el vagyunk foglalva a saját életünkkel, nem jut időnk azokra, akik lelkileg haldokolnak. Ahelyett, hogy beszélnénk annak a 3.800 népcsoportnak Jézus szeretetéről, tévedésből azt üzenjük nekik, hogy "menjenek a Pokolba".

Természetesen, ez egy hatalmas feladat. Isten küldetése világméretű, de nem lehetetlen küldetés ("mission impossible"), hanem elkerülhetetlen küldetés. A Nagy Küldetés meg fog valósulni. Ez teljesen biztos. A Biblia maga előrevetíti ezt a beteljesedést a Jelenések 7:9-ben: "Ezután újra láttam egy megszámlálhatatlanul sok emberből álló tömeget. Mindenféle nemzetből, törzsből, népből és nyelvből származtak. A Trón és a Bárány előtt álltak fehér ruhában, és a kezükben pálmaágat tartottak."

Egy nap a világ minden nyelvcsoportjából lesznek majd emberek, akik Jézus trónja előtt állnak majd. Az egyetlen kérdés számunkra ez: vajon a mi generációnk fogja ezt megtenni? Vagy feladjuk ennek a dolognak a felelősségét és átadjuk valaki másnak? Vajon egy másik generációé lesz az a kiváltság, hogy beteljesíti Istennek azt a nagy küldetését, amiért ő az egész világegyetemet eleve megalkotta?

Beszéljetek róla

* Mi tart vissza téged a küldetésed teljesítésétől?
* Mit kér Isten tőled, mit kell tenned az életeddel ma, hogy hozzájárulj a Nagy Küldetés betöltéséhez?


Hogyan mutassunk szeretetet a követelőző és önző embereknek

"A szeretet soha nem adja fel, mindig hisz, mindig remél, és minden körülményben kitart." (1Kor 13,7 NLT fordítás)



A szeretet nagyon fárasztó is lehet. Ne hagyd, hogy bárki is a bolondját járassa veled! Az a szeretet, amelyik igazán változásokat tud tenni ebben a világban, mindent legyőz.

Van amikor úgy érzed, hogy egyszerűen nincs már benned több szeretet, amit még adhatnál. Talán olyan a munkád, hogy tanárként, eladóként vagy felszolgálóként emberekkel foglalkozol, és amikor hazaérsz, úgy gondolod, már nem tudsz megbírkózni még egy igénnyel, problémával vagy szívfájdalommal. Egyszerűen csak kimerülsz.

Lehet, hogy olyan emberhez kell szeretettel viszonyulj, aki követelőző, önző és soha nem viszonozza a szereteted. Egy idő után már azt gondolod, hogy vége, én befejeztem, elég volt!

Igaz, hogy ez az érzés teljesen természetes és teljesen emberi, de Isten nem erre a fajta szeretetre hívott el minket. A Biblia azt mondja: "A szeretet soha nem adja fel, mindig hisz, mindig remél, és minden körülményben kitart." (1Kor 13,7 NLT fordítás) A szeretet soha nem adja fel.

Hogyan lehetsz te is ilyen kitartó szeretettel mások felé? Tankolnod kell.

Amikor a gyermekeim kicsik voltak, emlékszem, hogy elvittem őket egy közeli repülőparádéra. Lenyűgöző volt látnom, ahogy felakasztották a tartályt a repülőre, hogy feltankolják. Sosem fogom elfelejteni.

El tudod képzelni, hogy valaki repül a repülővel és azt mondja nincs szüksége tankolásra? A repülőgép így lezuhan és elég. Egy hosszú úton a repülőt újra kell tankolni.

Hogy Isten szerint és kitartóan tudj szeretni, újra kell töltened a szeretet-tankodat. Ha körülnézel a társadalomban, meglátod, hogy tele van összetört és elégett kapcsolatokból maradt törmelékkel, mert az emberek nem töltötték újra a szeretet-tankjukat.

Hogyan tudod megtölteni a szeretet-tankodat? Kezdésként, engedd meg, hogy Isten szeressen! "Mi szeretünk, mert Ő előbb szeretett minket” (1János 4,19) Amikor kiégsz, fáradt vagy és el sem tudod képzelni, hogy bárkit is szeress, emlékezz arra, hogy Isten annyira szeretett téged, hogy elküldte az Ő fiát, hogy meghaljon érted.

Na, ez ám az igazi feltankolás! Ez az, ami erőt ad, amikor úgy érzed, hogy feladnád.

Beszéljünk róla:

* Mit kell tenned ezen a héten, hogy feltankolj és jobban szeress másokat?
* Mit tudsz megmutatni Isten szeretetéből?
* Kiben vesztetted el a hited, vagy feladtad a vele való kapcsolatot? Hogyan tudod megmutatni neki ma a szeretetedet?







Igével imádkozz Istenhez

"Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem." (Zsoltárok 23,1-2)

Az igén való elmélkedés igazi színskáláját használhatjuk és alkalmazhatjuk az életünkben. Mindegyik egy kicsit másra fogja helyezni a hangsúlyt. Az elmúlt hetekben ezek közül osztottam meg veletek egy párat, mint például a "hangsúlyozó" módszer, "képzeld el" módszer és a "személyesítsd" módszer. Nem számít, hogy melyik versét vagy verseit tanulmányozod az igének, legalább egyik ezek közül segítségedre kell hogy legyen abban, hogy a lehető legtöbbet kinyerd az igében töltött idődből.

Az "imádkozd meg" módszer sem különb. Ezzel a módszerrel bármelyik verset egyes szám első személybe rakhatod és visszaimádkozhatod Istennek. Használva ezt a módszert, nem kell azon gondolkoznod hogy vajon imádkoz vagy a Bibliát olvasd először a csendességedben. Együtt teszed őket! És tudhatod hogy az imáid válaszra találnak mert az Igében vannak.

Íme hogyan tehetnénk ezt a 23. Zsoltárral: "Köszönöm Uram, hogy a pásztorom vagy. Köszönöm Uram hogy zöld füves legelőkre terelsz pihenni engem. Köszönöm, hogy csendes vizekhez vezetsz engem. Köszönöm hogy helyre hozod a lelkem. Köszönöm hogy a te nevedért, az igazság útjain vezetsz engem."

Állj meg egy pillanatra és gondolkozz ezen az imán. Volt már hogy Isten megpihentetett téged? Valamikor még ahhoz sincs elég érzékünk, hogy megpihenjünk. Valamikor Isten kényszerít minket a pihenésre. Van úgy, hogy arra kényszerít hogy megpihenj egy zöld füves legelőn, mert te nem törődsz magaddal. Ezért hálásak lehetünk Istennek!

Érezted már magad valaha letörtnek és depressziósnak de aztán Isten helyreállított? Isten vezetett azon az úton? Természetesen. A 23. Zsoltár egy nagyszerű lehetőség arra, hogy megköszönd Istennek mindazt amit eddig tett az életedben.

Az Igén való elmélkedés az "imádkozd meg" módszert használva egy teljesen új világot fog feltárni előtted Isten szavában.



Beszéljünk róla:

* Általánosságban hogy fog segíteni az "imádkozd meg" módszer az ima életedben?
* Miért vagy hálás Istennek a mai nap? Hogyan munkálkodik az életedben?

Isten terve jóra fordít mindent

"Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa." (1 Móz. 50:20)

József élete minden volt, csak nem békés. Eladták rabszolgának az irigy fivérei, majd hamis vádak alapján börtönbe került. Mégis távol állt tőle a keserűség vagy a sajnálkozás, és úgy nézett Istenre mint "Hatalmas Irányító"-ra a legnehezebb körülmények közt is.

Amikor utoljára került szembe testvéreivel, szelíden ennyit mondott: "Rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította."

"Isten terve jóra fordította", ez azt jelenti:

Elfogadhatod a múltat. Istennek egy bűn, egy cselekedet, egy döntés sem elég nagy részedről, hogy ne tudná kezelni vagy jóra fordítani (Róm. 8:28). Kérdezd csak meg Józsefet! Vagy, ami még jobb, kérdezd meg a testvéreit, akiknek a végén József kezébe került az élete.

Örülhetsz a jelennek. Semmi szükség a "Mi lett volna, ha..." című játékot játszani. A múlt meg van bocsátva és elmúlt, a jövő pedig Isten mindenre képes kezeiben van; tehát szabadon összpontosíthatsz a jelenre. "Akárhol vagy, légy teljesen ott!", mondja Jim Elliot. Isten a jelenben akar tudni, mert ott árad az ő kegyelme.

Várakozással nézhetsz a jövő felé. Még ha hibákat is követsz el ma, Isten akkor is irányítása alatt tartja a jövődet. A Lélekben járva teljes életet élhetsz, anélkül, hogy attól kellene félned, olyan hibákat követsz el, amelyek miatt kikerülsz Isten irányítása alól. Még akkor is, ha a dolgok szörnyen állnak, bízhatsz benne, hogy Isten akkor is véghez viszi az ő isteni tervét az életedben.




Tanuld a Szentírást úgy, hogy másoknak magyarázod

„Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsoltárok 119:11)

Volt valaha olyan mély beszélgetésed egy barátoddal, amikor el kellett ismételned amit mondott, hogy megtudja, vajon figyeltél-e? Ez nem a legjobb módszer a barátaiddal való társalgáshoz, de egy nagyszerű módja az Istennel való beszélgetésnek.

Úgy nevezem ezt, hogy a Biblia tanulmányozás magyarázó módszere. Valójában egészen egyszerű. Fogod a Biblia verset, amit olvasol vagy tanulmányozol, gondolkozol rajta egy kicsit, aztán elmondod a saját szavaiddal.

Végtére is akarnod kell, hogy képes legyél egy verset vagy szakaszt a Bibliából elmagyarázni a saját szavaiddal. Nem elég ismerni a Bibliát, szükségünk van rá, hogy meg is értsük. (Azután pedig meg kell tennünk, amit a Biblia mond!)

Ha egyszer már elolvastad a verset, és kifejezted a saját szavaiddal, írd le a parafrázisodat. Aztán vizsgáld meg a szívedet, keresd meg, hogyan vonatkozik ez a vers rád. Ne felejtsd el, addig nem tanulmányoztad Isten Igéjét, amíg nem írtad le, és nem alkalmaztad az életedre.

Aztán imádkozd Isten Szavát vissza neki. Kötelezd el magad, hogy alkalmazod, amit tanított Isten a Biblián keresztül.

A Biblia azt mondja a Zsoltárok 119:11-ben: „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” Amikor tanulod Isten Igéjét – sőt egy lépéssel még tovább menve memorizálod – az Ige meg fog védeni a kísértésben.

Jézus ezt tette a Máté 4-ben, amikor az ördög kísértette. Mindegyik kísértéssel szembeszállt az Ószövetségi Szentírásból, Mózes V. könyvéből vett igékkel. Ez ideális védelmet nyújtott a Sátán kísértéseivel szemben.

Isten szava bennünket is ugyanígy megvéd. Ez óriási ösztönzés az Ő Igéjének a megtanulására.

Gondolatébresztőnek:

* Volt már, hogy nehéznek tűnt számodra a Biblia megértése? Hogyan lehetett volna más szavakkal leírni, amit olvastál, ami megváltoztatta a hozzáállásodat, hogy tovább tanulmányozd Isten Igéjét?
* Miért gondolod fontosnak leírni, amit tanultál és elmagyaráztál a saját szavaiddal?
* Milyen igeverseket „rejtettél” a szívedbe ma?
Boldogság...

A mai nap imádsága:

Istenem! Segíts meg engem a Cél keresésében, hogy életem értelmet nyerjen, s megnyugvással tudjam sóhajtani Neked s szeretteimnek: boldog vagyok! Ámen


Boldogok, akik megfogadják intelmeit, teljes szívvel keresik őt,
Zsolt 119,2

Onnantól kezdve, hogy "belépünk" ebbe a világba, vágyakozunk a boldogság után. Kezdetben elégséges hozzá a mikrovilág harmóniája: az anya-apa-adta biztonság, a testvérekhez tartozás öröme, de ahogyan eszmélődünk, s rájövünk, hogy a család védő falain túl is van egy világ, tele sok-sok boldogság-ígérettel - nem tudunk közömbösek maradni. Így természetes, s jó ez mindaddig, amíg hatalmam van érzéseim és gondolataim felett, s nem a világ csábításai diktálják életem hogyanját.

Felnőtté válásunk nem képzelhető el kudarcok és kisebb nagyobb krízisek nélkül. A meg-megbillenés még nem végzetes csapás, de a tartós egyensúlyvesztés, a lelki törések és zúzúdások hosszútávon is komoly veszélyt jelentenek. A burokban vagy üvegharang alatti nevelésnek sincs sok értelme, hiszen örökké nem állhat a szülő a gyermek mellett. Megtanítani gyermekeinket a világban való helyes tájékozódásra csak akkor tudjuk, ha van biztosan mutató iránytűnk, s tudjuk, hol van az erkölcsi észak és dél, kelet és nyugat.

Ahogyan a vándor kezében életmentő a térkép, melyet olvasni is tud, ugyanúgy a hívő ember kezében is a Biblia, melynek intelmeit ha értő szívvel olvassa, nemcsak eljut a célba, de magát a barangolást - születés és halál között - is élvezni fogja. Mindeközben még ki-, s elmondhatjuk: Boldog vagyok! A boldogság nemcsak a pillanatos érzelmi csúcsokra érvényes kifejezés, boldogságot jelent (s mekkorát!) az is, hogy tudom, tudhatom hová utazom. Élvezni az utazás minden percét igazán akkor lehet, ha van kivel megosztanom mindennapi felfedezéseim élményeit, és tudom, az út végén várnak rám (és/vagy) ránk.

Teljes szívvel keresni Őt, azt jelenteni: remélni. Remélni a szépet, s a jót, s elhinni azt, hogy a rossz is jóra fordul. Minderre a garanciát a törékeny emberi lét nem adhatja, csakis az Isten. Ő az, Aki számtalan találkozást készít el életünkben, hogy ezekben felfedezzük gondviselő szeretetét, s a hálaadás naponkénti békességében megtapasztaljuk az élet boldogságát.



Életünk egyensúlyáért, a harmóniáért.



A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Kicsinyhitűségem okán sokszor jobban bízom magamban, mint Tebenned. Kérlek szabadíts meg önzésemtől, hogy szereteted erejét elfogadva és átélve biztonságban állhassak ott, ahová kegyelmed vezérelt! Ámen

   

Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!
1 Kor 10,12

Milyen nagy öröm, ha a kisgyermek végre meg tud állni - igaz, még csak ágyacskái rácsaiba kapaszkodva, de áll! Sokszor elesünk, mire megtanuljuk, hogy megállni, s úgy maradni nem erő, hanem egyensúly kérdése. Amikor azután képesek vagyunk "megállni a saját lábunkon is" - akkor ennek nagyon tudunk örülni, de egyben azt is felfedezzük: az idő, az a boldog gyermekkor véget ért, felnőttünk. S ha azt látjuk, hogy gyermekeink is már "maguktól megállnak" akkor egyik szemünk nagyon örül, hiszen ezt vágytuk, a másik viszont kicsit szomorú: Ilyen hamar végére értünk az életnek? Feloldani ezt az állapotot csak az áldás képes.

Szilárd talajon állni magától értődő, de az élet soha nem statikus, hanem dinamikus: folyamatosan változó környezetünk - ilyen az Élet tengere - naponta ezt tanítja nekünk. Bármilyen ügyesünk is vagyunk, a nagy viharokat érdemes biztonságban, a kikötőben átvészelni. Aki edzett "hullámlovas", az jól tudja: "deszkán maradni" nagyszerű érzés, de ez csak rövid ideig tart, a hullám ereje egyszer elül... Aludni, dolgozni sem lehet a deszkán! Ma mégis sokan így próbálnak "sikergazdagon" élni, viharos "lehetőségeken" és mások életén szörfölve...

Pál figyelmeztet. Szavait meghallani érdemes, hiszen nemcsak kellemetlenséget, sok-sok bajt, de tragédiát is kerülhetünk, ha ezt az apostoli bölcsességet a szívünkbe zárjuk. Egyensúlyérzéket veszíteni - mégha oly magasba is repített az élet tengerének hulláma - végzetessé válhat, hiszen azért a Víz az Úr... Az egyensúlyt mindig a hitünk adja, mert tudjuk, mert megtapasztaltuk: megállni a Gondviselés Kegyelme.

Változó világunkban csak egy az állandó - az Isten szeretetén kívül -, hogy minden változik... Bizony még a hívő ember is elesik, ugyanúgy mint a nem hívő. (Ha valaki ezt mégis tagadná, akkor hite nagyon vigyázzbanállós, szánalomkeltően fonák...) A keresztény ember sem különb, csak más, s ez gyakran különlegessé teszi. Elesik, és ő is jól megüti magát... ugyanúgy neki is fáj az "élet", mint mindenki másnak, de nagyon gyorsan talpra áll, s hálát ad Istenének, hogy felsegítette... Ilyenkor elidőzünk tenyerében, lelkünk "Isten szívén megpihen" (Ev.É. K. 266-os éneke) s a győzelemért, ami az Övé, boldogan hálát zengedezünk.




Hitünk...

A mai nap imádsága:

Uram!Add nekem a Te ismeretednek fényét, hogy mindig tudjam a helyes irányt! Ámen



Jaj nektek, törvénytudók, mert magatokhoz vettétek az ismeret kulcsát: ti nem mentek be, és azokat is megakadályoztátok, akik be akarnak menni."
Lk 11,52

Teremtőnket megismerni nem kiváltság, hanem isten-adta lehetőség... Ahogyan az elvetett mag a földben szunnyad, mígnem előcsalogatja a JóIsten napmelege, hasonlóan mi is az anyagvilágban alszunk mindaddig, amíg meg nem érezzük az Isten szeretet-melegét. Hogy megpattan-e lelkünk maghéja, hogy elindulunk-e fölfelé, a Fény irányába, az attól is függ, milyen földben, azaz milyen környezetben élünk. Egy bizonyos: az Istennél minden lehetséges, még az is, ami az ember számára lehetetlen: vagyis, hogy eljussunk Őhozzá. A Fény meglátásához a megismerés, a tapasztalás lépcsői vezetnek. Jól jön ilyenkor a támogató korlát, esetleg az utitárs vagy vezető. Emberi metódus a feljutáshoz nincs, az Istent nem lehet "módszerrel" becserkészni... hiszen nem mi találjuk meg Őt, hanem Ő vezet el minket Önmagához.

Amikor Jézus az írástudókat kárhoztatja, akkor nemcsak a zsidó hamisan-kegyesekre, hanem minden vallásos, kegyeskedő-törvényeskedőre gondol - így a maiakra is: Azokra, akik méterszámra könyveket írnak az Istenről, dogmákat faricskálnak vagy dogmatikus látást hirdetnek. Az ilyen emberek osztályrésze a "Jaj!", mert elveszn(t)ek létük fontoskodásában, azt hiszik, hogy náluk van az ismeret kulcsa, látást hirdetnek - valójában azonban vakok. Világtalanok - mondja a magyar -, hiszen számukra az Isten világa nem folyamatosan megtapasztalható változásokkalteli valóság, hanem statikus ismeret - vigyázzbanállós, merev meggyőződés. Sok ilyen ember ácsorog az Isten megismerésének vándorútján, okoznak is torlódást egy-egy etikai útkereszteződésben "bölcs" magyarázataikkal, hogy ti. hogyan kell látni Azt, Aki láthatatlan.

Pedig a látást nem kell magyarázni, mert aki lát, az tudja mit jelent a látás, csak, aki sötétségben magányosan bolyong, az hiszi el a tanítás pálcáját felé nyújtó másik világtalanról, hogy ő vezető. Nincs is addig baj, amíg nem esnek gödörbe! Ha belegondolunk abba, hogy hány dogma, s vallásoskodó félremagyarázás keserítette meg az emberek életét csak az elmúlt kétezer esztendőben, akkor joggal elszomorodhatnánk... Az eszelős egyházhűségre buzdítás lehet hogy sikerrel megtart az egyháztagságban, de hogy nem visz közelebb az Isten megismeréséhez, az bizonyos! A földi hierarchikus - kis-, vagy nagyegyházi, az teljesen mindegy - adminisztráció soha nem azonos a mennyeivel. Ez jóhír egyben, de az ítéletet is jelenti mindazoknak, akik nem látják a önzésük fájától az erdőt... Az Isten Fénye márpedig ott van a fa túloldalán! Talán körbe kellene tapogatnunk személyiségünk vastag fatörzsét, hogy ne csak a puha, mohás északi felét simogassuk, hanem megérezzük egyszer az istenes, a Fény felé néző déli/napfényes részét is...

Keresztény életünk..


A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy megtaláljam életem normalitását Tebenned, s mindenben a Te szereteted legyen mértékadó norma számomra! Ámen


Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.
1 Jn 2,6

Keresztény élet... Ez alatt azt értjük "krisztuskövető", hiszen az eredeti görög szó "krisztianoj" ezt jelenti. A 'Hrisztosz', azaz Krisztus pedig a héber Messiás szó görög megfelelője, mely fogalom azt jelenti: hatalommal - Isten hatalmával -felkent... Aki tehát keresztény, Krisztuskövető, annak életében meg kellene hogy nyilvánuljon az Isten hatalma/ereje... János szerint, aki azt mondja, hogy Őbenne - azaz Krisztusban - van, annak úgy is kell élnie, ahogyan Krisztus URunk élt. Nem kell bizonygatni, hogy ez azért nem egyszerűen óriási kihívás, hanem gyakorlatilag lehetetlen vállalkozás! Ki az, aki tud olyan önfeláldozóan élni, mint Jézus URunk, aki képes olyan csodákat véghezvinni, mint Ő?

Sokan éppen ezért a krisztuskövetést felcserélik a Krisztus-imádással. Önmagában ezzel még semmi gond nincs, sőt, hatalmas erő származik a rendszeres imádkozásból, meditációból, a Mester viszont nem álmélkodásra, csodálkozásra hívta el övéit, hanem arra, hogy kövessék őt, azaz éljenek úgy, ahogyan Ő élt. A teológusok ezt az állapotot jó régen úgy fogalmazták meg: "coram Deo", azaz Isten előtt. Ez egy őszinte, maszk-nélküli állapot. Isten előtt ugyanis nincs helye semmiféle színjátszásnak... aki mégis megjátssza magát, az eljátssza élete legnagyobb lehetőségét, hogy léte/sorsa értelmét megtalálja a nagy egész, isteni teremtettségben!

Isten előtt lenni nem azt jelenti, hogy ha akarom, akkor előtte vagyok, s ha akarom, akkor nem. Egész életem, minden percem és pillanatom, Őelőtte történik, cselekedeteim homokszemei az én sors-órámban, de Őelőtte peregnek le, s nincs egyetlen mozdulatom se, mely ne az Ő tudtával történne. Isten azonban nem "control freak", aki mindig mindenről tudni akar, hanem Isten a Szeretet Istene, aki szabadágban megélt szeretetre hívja meg az embert!

A szeretet szabadságának van egy alapvető normalitása - ez (lenne!) a keresztény élet. Amikor bizalomban, elrejtettségben, harmóniában él férj és feleség, s növekednek a gyermekek. Amikor nem muszájból, közösségi elvárásból fakad a vasárnapi istentiszteleten való részvétel, hanem a családi együttlét ünnepes, felszabadító, lélekemelő része az az "egyórácska". Persze ha a pap prédikációja nem tartalmaz - s itt hadd legyek magunkhoz kritikus(!) -, se tanítást, sem nem gyönyörködtet és meg sem indít, akkor nehéz a híveknek keretet találni hitük ünnepes, egyházközösségi megélésére...

Az ember joggal fél az extremitásoktól - nem csoda, hiszen az maga a kiszámíthatatlanság -, s alapvető igénye van a normalitásra, mert az a kiszámíthatóságot, s ezzel a biztonságot szolgálja. Eladdig, amíg nem éli valaki az isteni normalitást - S hogy ez mi, azt a 'világ fiai' is nagyon jól tudják, hiszen ez után sóvárognak ők is (lásd Római levél!) -, nem sok értelme van előhozakodni a se Krisztus-hittel, sem pedig keresztény alapigazságokkal. Csak amikor szavainkat már hitelesítette az életünk, akkor lenne szabad építően 'mesélnünk" arról, hogy Isten mit is álmodott bele az életünkbe...




Pénz...

A mai nap imádsága:
URam! Adj annyit, hogy mindig jókedvvel áldani tudjalak, s ne adj olyan sokat, hogy szívem elforduljon Tőled, s ajkam megszűnjön áldani Nevedet! Adj annyit, hogy másoknak is adni tudjak, s ne engedd, hogy hűtlen legyek a kevésen! Ámen

    

Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.
1 Tim 6,10

Amióta az ember feltalálta a pénzt, azóta csak gond van vele. Nagyon régen még a pénz aranyból vagy ezüstből volt, mert ezekből a fémekből kevés volt, aranyból különösen is. Érdemes megjegyezni, hogy színaranyból ma is kevés van a világon: mintegy 170ezer tonna. Ez soknak tűnik, valójában egy alig 20m x 20 m-es kockába rakva elférne egy családi ház nagyobb udvarán. Régen a pénznek volt ún. aranyfedezete is, ami mára megszűnt, s többek között ez is az oka, hogy ilyen gyorsan inflálódik a pénzünk.

Sok közmondásunk, szófordulatunk van a pénzzel kapcsolatban - mindenki tudna néhányat mondani -, hiszen a pénz átszövi mindennapi életünket. Érdekes módon, régen nem azt mondták, hogy pénzkereső, hanem kenyérkereső... Ez utóbbi sokkal szebb, s rávilágít az emberi munka céljára: hogy ti. legyen kenyerünk, hiszen, akinek kenyere van, annak élete van. Krisztus URunk nem arra tanít, hogy mindennapi pénzünket kérjük el a Mennyei Atyánktól, hanem a mindennapi kenyeret, azaz az erőt, a lehetőséget, hogy munkával megszolgálhassuk az életet.

Sajnos mára a spekuláció a munka rangjára emelkedett, azért tart itt a világunk, ahol. Modern világunkban az országok leigázása elsősorban nem katonai erővel történik - persze ha másképpen nem megy, akkor azzal is -, hanem gazdasági szankciókkal. Nem katonákat küldenek népekre, nemzetekre, hanem ún. hitelpénzt...

Ha valaki alaposan olvassa az Újszövetséget,akkor kiderül számára, hogy Jézus URunk soha nem beszélt a pénz, a gazdagság ellen. De számos helyen kinyilvánítja, hogy aki a pénzbe, a gazdagságba veti bizalmát - a JóIsten helyett -, az bizony nagyon balga! A gazdagság, a pénz azt a hamis ígéretet adja, hogy megold minden problémát, s így boldoggá tesz. Pedig pontosan az ellenkezője igaz! A sok pénz boldogtalanná tesz, mert állandóan attól retteg a gazdag, hogy elveszítheti gazdagságát. Sokan azt hiszik, hogy a pénz a kulcs a boldogsághoz... ez azonban nem igaz! A boldogság kulcsa az értelmes élet, annak megszervezése pedig nem pénzkérdés, hanem emberség kérdése...

Emberségünk mindig hitünkből fakad, embertelenségünk pedig a hitetlenségből. Régen ezt így mondták: istentelen. Aki hiszi az isteni szeretet erejét, az megéli, hogy a tartalmas élet egyedül abból fakad, ha igyekezünk istenképűen élni. Ha ettől a hitünktől eltévelyedünk, akkor sok fájdalmat okozunk, nemcsak másoknak, elsősorban önmagunknak.




Teremtettség...


A mai nap imádsága:

URam! Érthetetlen szereteteddel ölelj át naponta, hogy tudjak szeretni! Ámen


Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd,
te tetted helyükre a csillagokat s a napot.
Zsolt 74,16

A világegyetem (latinosan univerzum ) csillagászati fogalom, minden létező összességét jelenti. Jelenlegi ismereteink szerint a világegyetem kora mintegy 14 milliárd(!) év, s becslések szerint a benne található 300-800 milliárd(!) galaxis mindegyikében legalább 300-400 milliárd csillag található. Az úgynevezett multiverzum-elméletek szerint - több különálló világegyetem is létezhet -, de eleddig egyik keletkezést leíró feltevés sem igazolódott, melyek közül a legfontosabbak: a szupergravitáció-elmélet, a szuperhúr elmélet, és a leginkább elfogadott ún. membránelmélet. Tény viszont, hogy mindaz, amit eddig sikerült kikutatni az embernek a Világegyetemről, az jószándékú kerekítéssel is - vallják az ismeretelmélettel foglalkozó tudósok -, maxiumum a lehetséges ismeretek egy százaléka(!), az összes jelenlegi kérdéseink az ismeretlennel kapcsolatban további négy százalékot tesznek ki, de a maradék 95%-ban azt sem tudjuk, hogy nem tudjuk...

A világmindenség tehát felfoghatatlanul óriási, mondhatni "istenien" nagy! Jóllehet ilyen elképzelhetetlenül nagy, mégis elképzelhetetlenül kicsi részekből áll, melyeket még csak most kutatják fizikusaink. Az átlagember makrokozmosz és mikrokozmosz határán létezve/élve néhány évtizedig itt a Földön, szinte alig érthet meg valamit mindezekből, amiben teljességre juthat, az az őszinte rácsodálkozása. Az elmúlt néhány ezer év alatt ez a csodálat semmit nem változott, hiszen a zsoltáríró is ugyanígy véges kicsinységével ütközik, ahogyan a ma tudományos-technikai embere! A Teremtő Isten, aki Egy, Akinek világot fenntartó erejére mítoszok és történetek sokasága keletkezett az emberi civilizáció fejlődése során a különböző kultúrákban, nyilvánvalóan egyik sem képes magába foglalni az Istent magát, csak bizonyságot tesz arról, hogy Ő Isten, a mindennek az URa.

S mit kezdhetünk mi a felismeréssel, hogy Isten az Isten? Elég sokat! Aki felismeri az Isten végtelenségét, az megbékél a maga végességével. Az nem kergeti sehova sem vezető vágyait, s nem ringatja magát a (legalább)félig megistenülés hamis ígéretébe. Aki el tudja fogadni törékeny életének Istenre-utaltságát, az felfedezi létében a maga egyszeri s megismételhetetlen sorsát, s elkezd (végre!) élni. Az élet pedig nem más, mint belefonódni az Isten csillagokat, éjt és nappalt is kormányzó szeretet-akaratába, melynek embervilágban is megmutatkozó törvényeibe ha belesimulhatunk, akkor végre bölcsen számlálva napjainkat, hálatelt szívvel "boldogulhatunk" az Isten felé...