2017. december 28., csütörtök

2018: Fókuszálj rá hogy mit tudna Isten tenni rajtad keresztül

"Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre." (Zsidók 6,1)

Jóllehet Isten végzi a nagy munkát a Krisztus képére való átformálódásunkban, nekünk mégis felelőségteljesnek kell lennünk a tanítványságban való fegyelemben.

Tehát már többé nem céltalanul futunk; hanem az a jelentős célunk van, hogy éppen olyanná váljunk mint maga Jézus. Így tehát, ahogy Pál apostol elmagyarázza ezt, megsanyargatjuk a testünket ahogy tovább haladunk előre a célunk felé (1Korinthius 9,26-27)

De ahogy fegyelmet próbálunk beleerőszakolni a gondolatainkba és a viselkedésünkbe, túl gyakran átcsúszunk oda hogy képtelenség megtartani mindazt amit kellene. (Róma 7,16-25)

A helyzet a következő: Olyanná válni mint Jézus éppen elég nehéz enélkül a "Próbáld jobban!" mentalitás nélkül is, amit próbálunk magunkra erőszakolni. Beleszippant minket a "jobban kell csinálnom", "többet kell imádkoznom" és a "mostanra már lelkileg érettebbnek kellene lennem" ismétlődő körébe. Hátramaradunk a legyőzöttség érzésével és csak jobban beletaszít minket a mi körünkbe, ahol egyre jobban próbáljuk Isten szintjéhez mérni magunkat.

De látod hogy ez csak saját magunkon tartja a fókuszunkat, és azon amit nem vagyunk képesek megtenni?

Isten azt akarja, hogy fókuszáljunk arra amit ő tud megtenni általunk. Azt akarja hogy tudjuk, hogy ő elkezdte a jó munkát bennünk, és "elvégzi azt Krisztus Jézus napjára" (Filippi 1,6)

Pál mondja, hogy mennünk kell előre az ideális felé, de ezeket az mércéket soha nem arra szánták, hogy szükségszerűen "muszáj" kijelentések legyenek, azonnali tökéletességet megkívánó igényeket támasztva előttünk. Valószínűleg Pál bármelyikünknél jobban érti a kétségbeesett szükségünket Isten kegyelmére.

A mi célkitűzésünk hogy mindent megtegyünk azért, hogy olyan hívőkké váljunk akik éppen úgy cselekednek és gondolkoznak ahogy azt Jézus is tenné. Lehet hogy megbotlunk, vagy éppen egy hatalmasat esünk, de nekifeszülünk hogy megragadjuk az Urunkban Jézus Krisztusban való bőséges életet! (Filippi 3,12)



Alakítsunk ki szokásokat, hogy növekedjünk szellemben

"Folytatjuk Krisztus hirdetését mindenkinek, minden bölcsességet használva ehhez, hogy figyelmeztessünk és tanítsunk minden embert azért, hogy mindenkit Isten jelenlétébe vigyünk Krisztusban érett emberként. " (Kolossé 1:28, NCV fordítás)

A leggyakorlatibb és legjobb módja annak, hogy hívő embereket a szellemi érettség felé ösztönözzük az, ha segítünk nekik kialakítani olyan szokásokat, amelyek szellemi növekedéshez vezetnek.

Nem beszélhetünk jellemről anélkül, hogy ne beszélnénk szokásokról. A jellemed az, ahogy általában cselekszel. Például, ha csak néha vagy őszinte, vagy csak akkor, ha tudatosan eldöntöd, hogy őszinte leszel, akkor nem állíthatod, hogy feddhetetlen jellemed van.

A tiszta jellem azt jelenti, hogy mindig őszinte vagy. Ez a szokásod. Nem is kell gondolkodnod rajta. Ha valaki feltesz neked egy kérdést, vagy több visszajárót ad a kelleténél, akkor a szokásodnak megfelelően teszed azt, ami tisztességes.

Természetesen számos olyan szokásunk van, amit fejlesztenünk kell, ahogy egyre növekszünk az érettségben. De először az alapvető szokásokat kell megtanulni, ha növekedni szeretnénk. Tehát melyek a minimum követelmények? Melyek azok a leglényegesebb szokások, amelyekből születhet az összes többi?

Azok a szokások ezek, amelyek befolyásolják az időnket, pénzünket és a kapcsolatainkat. Ha Krisztus uralma felismerhető ezen a három területen, akkor ténylegesen övé az irányítás.

Véleményem szerint öt dologgal mérhető a szellemi növekedés: ismeret, távlat, meggyőződés, jártasság és jellem. Ha megértetted a "mit", "miért", "mikor" és "hogyan" összefüggéseket ezekkel kapcsolatban, akkor megteheted a következő gyakorlati lépéseket, és elkezdheted kiépíteni és megőrizni azokat a szokásokat, amelyek szellemi érettséghez vezetnek majd.

Beszéljünk róla:

* Szerinted melyik az a három jellemvonás, amellyel az emberek legjobban be tudnának téged mutatni?
* Ha egy gyors értékelést végeznél az életedről, mondhatod-e, hogy Krisztus irányítása alatt állnak az életednek olyan területei, mint az időd, a pénzed vagy a kapcsolataid?

Isten töltse be a szívedet!

„Az az ember, aki nem szellemi, nem tudja felfogni az Isten Szellemétől származó dolgokat. Számára mindez csak bolondság. Egyszerűen képtelen megérteni a szellemi dolgokat. De ez nem is csoda, hiszen a szellemi dolgokat csak a Szent Szellem által lehet megérteni.” (1 Korinthus 2:14)


A Biblia szerint a szívünkben van egy Isten alakú légüres tér. Van egy olyan űr, amit csak Isten tud betölteni. Úgy teremtettünk, hogy kapcsolatban legyünk a Teremtőnkkel. Azért teremtettünk, hogy megismerjük őt, és hogy kapcsolódjunk az Ő energiájához.

A lelked úgy lett teremtve, hogy Istent magába foglalja. Isten benned akar élni, de ha az életed más dolgokkal van telezsúfolva, nincs hely benne Istennek. Ez azt jelenti, hogy nem kapcsolódsz az Ő erejéhez, és ezért vagy állandóan fáradt. Ezért vagy állandóan feszült, és emiatt vagy állandóan nyugtalan.

Ezért írja a Biblia, hogy a nem szellemi ember szívében nincs hely Isten Lelkének ajándékai számára. Nem Isten nem akarja odaadni azokat neked, hanem te nem tudod hova tenni őket, mert a szíved tele van sok más dologgal.

Egy példa, hogy jobban megértsd: hány embert ismersz, aki nem tud beparkolni a garázsába? A garázs az autó számára épült. Így lett megtervezve. Ez a garázs építésének a célja. De mi telepakoljuk olyan dolgokkal, amik nem is oda valók.

Ugyanez igaz az emberekre. A szíved azért van, hogy Isten lakjon benne, de ha tele van aggodalommal, stresszel és bűntudattal, akkor nincs hely Istennek!

Lehet, hogy a szíved jó dolgokkal van tele: a munkáddal, sporttal, a hobbijaiddal, de mindezek nem azért vannak, hogy elfoglalják az első helyet. Valójában szolgálhatod Istent, dolgozhatsz Érte, és mégis hiányozhat az életedből. Még a „jó dolgoknak” sincs olyan összetartó erejük, hogy egyben tartsák az életedet akkor is, amikor nagy körülötted a vihar. Ezért kezd el széthullani az életed.

Ahogy közeledik az új év, itt az ideje, hogy lecsendesítsd a szívedet. Milyen dolgok kaptak fontosabb szerepet Istennél? Hadd segítsek elkezdeni – mire gondolsz a legtöbbet? Az erre adott válasz megmutatja, hogy mi is áll az első helyen a szívedben.
AMIKOR ISTEN MEGMUTATJA MAGÁT

„…Hamar eljön… az Úr,m aki után vágyódtok…” (Malakiás 3:1)

Isten néha egészen drámai módon jelenik meg: például váratlanul pénz érkezik postán, vagy hirtelen megnyílik egy ajtó, vagy az Úr megvéd egy olyan helyzettől, ami egyébként elpusztítana (ld. Zsoltárok 91:11). Máskor csendben érkezik, aggodalmadat biztonságérzetre cserélve suttogja: „Ne félj, mert én veled vagyok…” (Ézsaiás 41:10). És amikor a körülötted lévők azt kérdezik: „Ma valahogy más vagy, mi változott?” – te azt válaszolod: „Nem tudom, egyszerűen csak békességem van”. Ez azért van, mert: „hamar eljön az Úr, aki után vágyódtok” (Malakiás 3:1 NKJV). Íme két bibliai történet, amely ezt példázza: Az első történet arról szól, hogyan avatkozik Isten, amikor valamilyen helyzetben félreértenek, vagy méltatlanul bánnak veled. „Sok ütést mérek rájuk, majd börtönbe vetették őket… Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent… Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikről lehulltak a bilincsek.” (ApCsel 16: 23-26). Az éjféli imák és Isten dicsőítő énekek segítenek túllátni a problémán, egészen Istenig, a nagy Problémamegoldóig. Ha magad helyett elkezdesz Rá figyelni, az egész kép megváltozik. A második történet megmutatja, hogyan lép közbe Isten, amikor az előtted álló kihívás súlya alatt csaknem összeroskadsz. Mózes így imádkozott, amikor előtte állt a feladat, hogy kétmillió izraelitát elvezessen az Ígéretet földjére: „…mutasd meg nekem az utadat…” (2Mózes 33:13 NKJV). Isten pedig így válaszolt: „… Van itt hely nálam… a kőszikla hasadékba állítanak, és kezemmel betakarlak…” (2Mózes 33: 21-23). Amikor Isten azt mondja: „Van hely itt mellettem”, menj oda, és maradj is ott! Még ha nem is látod Őt tisztán, érezni fogod jelenlétét, megtapasztalod jóságát, és tudni fogod, hogy minden rendben lesz.


Merj kicsivel kezdeni!

„…akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján…” (Zakariás 4:10)

D. L. Moody Isten Igéjének hirdetője lett, és nemzeteket változtatott meg. De ha életének korábbi szakaszában találkoztál volna vele, nem gondoltad volna, hogy ez lehetséges. Bár gyülekezetben nőtt fel, a szellemi dolgokban teljesen tudatlan volt. Amikor Bostonba költözött, elkezdett járni egy gyülekezetbe. 1855 áprilisában egy vasárnapi iskolai tanító eljött a cipőboltba, ahol Moody dolgozott, és Krisztushoz vezette őt. Egy hónappal később, amikor jelentkezett, hogy a gyülekezet tagja szeretne lenni, világossá vált, hogy szinte semmit sem tud a Bibliáról. Egyik vasárnapi iskolai tanítója később ezt írta: „Még sohasem találkoztam olyan tagságát kérelmezővel, akiről kevésbé tűnt volna valószínűnek, hogy világos és elhatározott nézetű kereszténnyé válik, és még kevésbé, hogy használható lenne bármilyen nyilvános szolgálatban”. Ezért arra kérték, hogy egy évet töltsön el bibliatanulmányozással. Egy év múlva a tagsági kérelmét vizsgáló bizottsággal való beszélgetés során adott válaszai csak kevéssel bizonyultak jobbnak. Nagyon műveletlen volt, és beszéde tele volt borzasztó nyelvtani hibákkal. A bizottságból senki sem gondolta, hogy Isten valaha is használhatná. De tévedtek! És azok az emberek, akik azt mondják, hogy soha sem fogsz semmit érni Isten számára, szintén tévednek! Minden tölgyfa kis makként kezdi. Jézus egy istállóból indult, de nem maradt ott. Dávid csak egy parittyás pásztorfiú volt, de Izráel legnagyobb királya lett. Józsefet eladták rabszolgának, de főminiszterré lett. Értsd meg ezt: te egy olyan mag vagy, amely képes arra, hogy termést hozzon Istennek. Csak tedd az Ő kezébe mindazt, amid van, és mindazt, ami vagy, és légy hajlandó kicsiben kezdeni!


Valami más


„…hogy megmutassa az eljövendő korszakokban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát...” (Efézus 2:7)

Fontos az, amin épp most keresztülmész, mert Isten azt a jövőd fényében mérlegeli. Ő nem a jelenlegi állapotunk vagy jólétünk mértéke alapján tesz mérlegre minket. Nem, Ő sokkal nagyobb léptékű terveket tart szem előtt. „Isten ismert minket még mielőtt a világot megalkotta, és eldöntötte, hogy az Ő Fiához fogunk hasonlítani…” (Róma 8:29 NCV). Képzeld csak el! Egy napon pont olyanok leszünk, mint Jézus; hát nem elképesztő? „Az eljövendő korszakokban” Isten közszemlére fog bocsátani minket, és azt fogja mondani: „Nézzétek meg a kezem munkáját! El tudjátok hinni, hogy ezeket a megdicsőült teremtményeket agyagból formáltam? Amikor kiástam őket a földből, még nem tartották meg a vizet. De én dolgoztam rajtuk, formáltam és neveltem őket, amíg képesek nem lettek megtartani a kapcsolatokat, szolgálatokat, eszméket és állásokat. Amit róluk hallottatok, az igaz. Szégyenfoltok voltak és katasztrofálisak, de az én kegyelmem elég volt. És most mellettem fognak ülni, uralkodni és kormányozni örökké!”

Amikor a lehetetlent kell véghez vinni, Houdini és David Blaine csak kontár amatőrök lennének. Vajon szét tudták volna választani a Vörös-tengert, vagy meg tudták volna állítani a napot 24 órára, borrá tudták volna változtatni a vizet, feltámasztani a halottat, és mindezt ilyen stílusosan? Nos, tudod mi a helyzet? Ugyanez az Isten munkálkodik a te életedben is. Azért, mert azt tervezi, hogy egy napon bemutasson téged. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de amikor Isten bevégzi rajtad a munkáját, „valami más” leszel!
A GYŐZELEM BIZTOS

  "Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot." (Jn 16:33)
 
  Amíg itt élünk e földön, nem lesz menekvésünk a küzdelmektől és kísértésektől. De minden viharban van egy biztos menedékünk. Jézus mondta: "E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot." Sátán erői felsorakoztak ellenünk. Elszánt és kitartó ellenséggel kell szembeszállnunk, de ha figyelünk Krisztus intelmeire, akkor biztonságban leszünk. "Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek." (Mt 26:41) Van ellenség, melynek ellene kell állnunk és amelyet le kell győznünk, de Jézus a mi oldalunkon áll, készen arra, hogy erőt adjon minden támadásnál. "Az a győzedelem, mely legyőzte a világot, a mi hitünk." (1Jn 5:4)
  Hitszemünkkel láthatjuk, amint Jézus közbenjáróként Isten jobbján áll. Hitszemeinkkel szemlélhetjük azokat a lakóhelyeket, melyek végett Jézus elment, hogy elkészítse az Őt szeretőknek. Hitünkkel szemlélhetjük a ruhát és a koronát, mely a győzőkre vár. Hitben hallhatjuk a megváltottak énekét és közel érezhetjük magunkhoz az örök dicsőséget. Szeretetből fakadó engedelmességgel kell közelednünk Jézushoz, ha látni szeretnénk a Királyt teljes pompájában.
  A hitben békét találunk, örömet a Szentlélekben lelünk. Higgy! Higgy! Szívemből kiáltom, hogy higgy! Pihenj meg Istenben! Ő képes megtartani azt, amit rábíztál és Ő, aki szeretett téged, sokkal többet ad neked, mint a győzelmet.
  De emlékezz arra, hogy a nagy megméretésnél az kerül ki győztesen, aki a menyegzői ruhát magán viseli. A kísértések nagy hullámai mindannyiunkra rázúdulnak. De az őrködés nehéz munka. A viszontagságok éjszakája már majdnem elmúlt. Krisztus nemsokára eljön. Készülj hát! Isten angyalai arra törekszenek, hogy figyelmedet elvonják önmagadról és a földi dolgokról. Ne fáradozzanak hiába. Hitre, élő hitre van szükséged, mely szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. Emlékezz a Golgotára és a rettenetes, végtelen áldozatra, melyet Jézus hozott az emberért. Ő hív téged ma, hogy jöjj hozzá, amint vagy, és legyen Ő erőd forrásává és örök barátoddá. (Review and Herald, 1894. április 17.)


KÉSZ A SZÍVEM

"Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek." Zsoltár 108,2

A zsoltárosnak kész a szíve arra, hogy dicsérje az Urat. Isten elkezdte benned a munkát, de még nem vagy kész. Vajon kész-e a szíved arra, hogy odaállj az Úr elé? Dávidnak arra kész a szíve, hogy dicsérje az Urat. ő az életének legrettenetesebb időszakában is ezt tette az 57. zsoltár szerint, amikor Saul üldözte. Amikor nehézségek vannak körülötted, dicséred-e az Urat? Valaki mondotta: most adjak hálát, amikor minden a feje tetején áll?! Dávid így mondja: "Serkenj fel, te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt." Amikor hajnalodik, kész-e a szíved, hogy dicsérd és magasztald az Urat? Képes vagy-e a népek között dicsérni, és emberek előtt nem szégyellni az ő nevét? Meddig ér ez a dicséret? "Magasztaltassál fel, óh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!" Az egek felett, a felhőkig, a földön - minden tele az ő dicsőségével. Minden az Úré, és örül, ha szétoszthatja. Ebben az osztásban neked is megvan a részed. Elégedett vagy-e azzal, amit neked osztott Isten? Családdal, lakással, körülményeiddel? Adtál-e hálát azért, amit Tőle kaptál? Nem csak embereket, képességeket is, mindazt, amit adott, ami a te részed. Csak ő adhatja oda a részed, amivel boldog leszel, mert őt szolgálhatod. Elfoglaltad már? Isten örült, hogy kioszthatta, amit a kereszten megszerzett neked. Éle-ted, szavaid az ő dicsőségét hirdetik-e ? Bár mindennap elmondanád: "Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön." Legyen kész a szíved mindennap, hogy énekelj és zengedezz az Úrnak, hozzád való hűséges voltáért!


Melletted biztonságban vagyok, a te akaratod jó nekem, Uram!

A hit a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. (Zsid 11,1)

Egy újabb év vége felé elgondolkodunk: Mit hozott ez az esztendő? Tanultam-e valami újat? Volt-e olyan esemény, amely váratlanul ért, melyen esetleg elcsodálkoztam? A bulvársajtó éhes vadállatként csap le valamennyi szenzációra, melyet, miután szétmarcangolt, kiköp, friss húst, friss vért keresve, mellyel kielégíti soha sem csillapodó vágyait. A csoda kihirdetése, továbbadása ma egy lélek és élet nélküli réteg monopóliuma. Szegény, csodák nélküli ember! Ahit is, amely eredetileg Isten - a világ történetébe és az ember életébe történő - beavatkozásának, odahajlásának megragadását és továbbadását jelentette, manapság csupán megállapító funkcióval bír. Ez pedig ennyit jelent: igaznak vagy hamisnak, hihetőnek vagy elképzelhetetlennek tartok-e valamit.
Hűség és bizalom egy tőről fakadnak. A hit "tövéről", mely akkor is hű marad, akkor is bizalommal fordul valaki felé, amikor a helyzet valami egészen mást követelne. A hit a remélt dolgokban való bizalom... A hit megragadja és nem engedi el az ígérettevőt. Ezt a ragaszkodást a levél írója olyan személyek felsorolásával nyomatékosítja, akik megragadták Isten ígéretét. Ők elhitték, hogy Isten hűséges azokhoz, akiknek az ígéretet tette. Hűséges akkor is, ha az ígéret beteljesülését nem láthatják meg. Hűséges hozzám akkor is, ha ennek az évnek a végén a remélt dolgok nem váltak láthatóvá számomra, mert hű az, aki az ígéretet tette.

A hit abban áll, hogy örömmel üdvözöljük azt, amiben hiszünk. Tehát a hit több mint egyszerű elhívés. Ténynek üdvözli azt, amiben mint eszmében hittünk. A hit igenlés is, cselekvés is. (E. Stanley Jones)


Uram, mindent látni és érteni szeretnék. Segíts, hogy amikor láthatatlan és számomra érthetetlen módon vezetsz, bízni tudjak benned! Ámen.


Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert mindenkor
azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek.
János 8,29
Uram!
Páratlan szép, áldott életed egyik fő okát apostolod engedelmességedben ismerte föl. Így írt rólad: "Mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig" (Filippi 2,8). Mai igédben magad is erről beszélsz. Engedelmesen simultál Atyád akaratához. És a föltétlen engedelmességed nem volt könnyű életforma. Ezt bőségesen látom az evangéliumok írásában. De nem is mondhatta el életében senki olyan igazsággal, amint Te mondod: "Nem hagyott engem az Atya egyedül." A kifogástalanul engedelmes, a mindig Istennel együtt töltött élet ezen a földön egyedül a Te életed volt.

Uram!

Az Atya iránti szereteted leghívebben ebben az engedelmességben jutott kifejezésre. Emberek sokszor beszélnek Isten iránti szeretetükről. Én is. De minden más emberrel együtt én is gyakran választottam a saját akaratom útját. Még akkor is, ha szent igéd határozottan óvott tőle, vagy lelkiismeretem tiltakozott ellene. Utólag aztán keseregtem, mintha Isten fordult volna el tőlem. Pedig csak én szakítottam el magamat tőle. Mennyei Atyám iránti szeretetemet taníts meg engedelmességgel megpecsételnem.


Simeon
    

     Akkor karjaiba vevé őt és áldá az Istent és monda: Mostan bocsátod el Uram a te szolgádat a te beszéded szerint békességben: mert látták az én szemeim a te üdvösségedet.
     Lukács 2, 28-30.
    
     A vén Simeon immár farkasszemet néz a halállal. Testén-tagján érzi, hogy egyre közelebb kúszik hozzá. Mintahogy az öregember napról-napra hanyatlik. Simeont azonban ez nem bántja, sőt kívánja, hogy legyen meg mielőbb. Semmit sem búsul, hogy meg kelt halnia, sőt üdvözli a halált, mert látta a Megváltót. Ha nem így volna, nem tudná örvendező szívvel fogadni a halált.
     A kegyes Simeon azt szeretné, ha belátnánk, hogy Megváltóra szorulunk. Megváltónkul pedig azt kell elfogadnunk, akit nem ember talált ki, hanem maga Isten rendelt. Benne nem csalódhatunk, mert biztos nála a segítség. Hiszen e Gyermek azért van, hogy Isten akaratából rajtunk segítsen. Akinek tehát ez az Isten-küldötte Megváltó a Megváltója, - az nyugodt lehet.
     Azon fordul meg minden, hogy Simeonnal meglássuk a Gyermeket, karunkra vegyük, dédelgessük és csókoljuk, bizodalmunkat belé-vessük, örömünket, vigaszunkat tőle várjuk. Mert ha szilárdan hisszük, hogy a Gyermek Istentől jött Megváltónak, magától jön a békesség, és se bűn, se halál nem rettent többé. Hiszen éppen ezek ellen van Megváltónk.
    
          Krisztus, te vagy életem,
          Nyereség halálom;
          Reményem beléd vetem,
          A halál csak álom.


Teljes bizonyosság hűségéről


?Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged!" (Zsid 13,5).

   Ezt az ígéretet jó néhányszor elmondja az Úr az Írásban. Azért ismétli olyan gyakran, hogy hűségéről kétség nélküli bizonyosságot adjon nekünk. Ne kételkedjünk ebben az ígéretben egy pillanatig sem! Annál kevésbé, mert különösen erős ígéret ez. A görög szöveg ugyanis ötszörös tagadásban fejezi ki ezt a gondolatot, mintegy teljesen kizárva még a lehetőségét is annak, hogy Isten valaha is elhagyja népe egyetlen tagját, és így az joggal érezhetné Istentől elhagyottnak magát. Ez a drága igevers nem ígér mentességet a bajoktól, de biztosít bennünket az elhagyatottság ellen. Lehet, hogy rögös és nehéz utakon kell járnunk, de az Úr segítségére és gondviselésére mindig számíthatunk. Nem kell a pénz után futnunk, mert Isten mindig lesz, és Ő többet ér, mint az arany. Az Ő pártfogása, szeretete nagyobb kincs, mint a gazdagság vagy a szerencse.
   Elégedjünk meg azzal, amink van, mert aki az élő Istenben hisz, az  gazdagabb, mint a világ. Mi egyebet kívánhatnánk még, mint az  örökkévaló Isten szeretetét.
   Jöjj, én lelkem! Ha Isten azt mondja, hogy soha nem hagy el téged,  sem tőled el nem távozik, akkor ne tegyél mást, csak azért a  kegyelemért könyörögj, hogy te se maradj el Uradtól, és egy pillanatra se hagyd el útjait.

A könyörületesség legyen a legfontosabb

Kérlek, mutasd meg nékem a Te dicsőségedet.

– 2 Mózes 33:18


 Szerinted mi Isten legkiemelkedőbb, legfontosabb tulajdonsága? Valaki azt mondaná, hogy az ereje. Más szerint a szentsége. De maga Isten más választ adna.

A választ a 2 Mózes 33-ban találod. Itt Mózes azt kéri Istentől, hogy mutassa meg a dicsőségét.

A „dicsőség” szó szerint „nehéz súlyt” jelent. A legsúlyosabb, legnagyobb, legfontosabb dolgot jelenti valakivel kapcsolatban. A teljes értékét jelenti.

Tehát Mózes valójában ezt mondta: „Uram, látni akarom a legnagyobb dolgot Veled kapcsolatban. A legfontosabb tulajdonságodat akarom megismerni.” Mit válaszolt neki Isten?

A 34. fejezet 6-7. verse választ ad erre: „És az Úr elvonula őelőtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt.”

Gondolkozz csak el ezen! Amikor Mózes arra kérte Istent, hogy mutassa meg a legfontosabb dolgot magáról, Isten a kegyelmét mutatta meg neki.

Ez azt jelenti, hogy ha követni, utánozni akarjuk Istent (ahogy az Efézus 5:1 mondja), akkor az a legfontosabb, hogy kegyelmesek legyünk. A viselkedésünket mindenek fölött kegyelemnek, jóságnak, megbocsátásnak és könyörületességnek kell jellemeznie.

Legyen a mások iránt való kegyelem a legfontosabb dolog az életedben, és akkor meg fogják látni Isten dicsőségét benned.

Igei olvasmány:  2 Mózes 33:7-23, 34:5-10


Az Atya szeretete

    Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, és én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. Monda néki Júdás, nem az Iskarióti: Uram, mi dolog, hogy nekünk jelented ki magadat, és nem a világnak? Felele néki Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.             — János 14,21–23.
Két dolog hangsúlyos a mai igerészben:
1) „Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat” — mondta Jézus. Tartsd meg emlékezetedben, amiket Jézus parancsolt. Ő azt mondta: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást…” (Ján. 13,34)
Semmi okod bármely más parancsolat felől aggódni. A szeretetben járás mindent kielégít, mert Isten Igéje azt mondja: „A törvénynek betöltése a szeretet.” (Ha megtartod Jézus parancsolatait, ezzel betöltesz minden más parancsolatot.)
2) „…azt szereti az én Atyám…” Ha szeretetben jársz, akkor Isten birodalmában jársz, mert az Isten szeretet. Istent saját természete — mert Ő a szeretet — készteti arra, hogy gondoskodjon rólunk, hogy megvédjen minket és oltalmazzon minket!


FOLYTONOS VISSZATÉRÉS


"Ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek..." (Mt 18,3).

Az Úrnak ezek a szavai megtérésünk kezdetére vonatkoznak, de nekünk szakadatlanul meg kell térnünk életünk minden napján, visszafordulni Isten felé, mint a gyermek. Ha a magunk eszében bízunk Isten helyett, ennek olyan következményei lesznek, amikért Isten minket von felelősségre. Amint testünk - Isten gondviselése folytán - új helyzetbe kerül, jól vigyázzunk, hogy természeti életünk engedelmeskedjék Isten Szent Szelleme parancsainak. Mert ha megtettük is egyszer, még nem bizonyos, hogy mindig így teszünk majd. A természetinek a szellemihez való viszonya az állandó megtérésben, megfordulásban áll, de éppen ez ellen tiltakozunk. Bármilyen helyzetbe kerüljünk is, Isten Szelleme változatlan marad és szabadítását sem lehet megmásítani, de nekünk kell "felöltöznünk az új embert". Isten mindig felelősségre von, ha ellenállunk abban, hogy visszatérjünk hozzá. Ennek az ellenállásnak mindig akaratos önfejűség a gyökere. Ne a természeti élet uralkodjon: Istennek kell uralkodnia bennünk!


Szellemi életünket gátolja, hogy nem akarunk folytonosan megtérni. Vannak idők, amikor makacsságunk még Isten trónja előtt is büszkélkedik és ezt mondja: "Nem akarom!" Függetlenségünket és akaratosságunkat istenítjük és hamis neveket adunk nekik. Amit Isten önfejűsködő gyengeségnek lát bennünk, azt mi erőnek hívjuk. Még egész nagy területei vannak életünknek, amik nincsenek alárendelve Istennek, és ezen csak állandó megtéréssel lehet segíteni. Így lassan, de biztosan a Szent Szellem uralma alá rendelhetjük az egész valónkat.



?Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek.?
(Mt. 7:7)

?Semmilyen más feltételhez nem köti Isten ezeket az ígéreteket, minthogy az ő kegyelmét éhezzétek, tanácsát kérjétek és szeretete után vágyódjatok. ťKérjetek!Ť A kéréssel bizonyítjátok azt, hogy felismeritek ínségeteket és amennyiben hittel kéritek, meg is kapjátok, amit kértek. Isten zálogul adta az ő szavát, tehát bizonyosak lehetünk abban, hogy megtartja ígéretét. Ha őszintén közeledtek hozzá, akkor nem kell félnetek attól, hogy merészségnek tartja, ha ígéretének teljesítését kéritek. Ha azokat az áldásokat kívánjátok, amelyekre szükségetek van, hogy jellemeteket Krisztus képmására alakíthassátok át, akkor olyasmit vártok, ami összhangban áll az ő ígéretével... Amit állandóan felhozhatunk Isten előtt, az nagy nyomorúságunk, ezért szorulunk teljesen megváltó hatalmára.

Ne csak Isten áldása után, hanem Isten után is sóvárogjatok... Isten keres titeket, s a ti iránta érzett vágyakozásotok az ő Lelkének vonzása. Engedjetek a Lélek vonzásának!... Kopogtassanak a kegyelem ajtaján mindazok, akik Isten áldása után vágyakoznak és mondják meggyőződéssel: ťUram, te megígérted, hogy aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és hogy a zörgetőnek megnyittatikŤ.

Egyetlen szerető apa sem tudná elutasítani éhes gyermekét, ha kenyeret kér tőle. Az ember pedig annyira bizalmatlan Istenével szemben, hogy nem hiszi el, hogy meghallgatja kérését. Elgondolható-e, hogy Isten csak ígéri az embernek a jó és tápláló eledelt, azután pedig követ adna helyette??

(Gondolatok a hegyibeszédről, Kérjetek és adatik néktek c. fejezetből)


Riasztó mennyei jel

Vágd ki! Miért foglalja a földet hiába?
(Lukács 13, 7)

A fügefa példázatában a Megváltó fontos útmutatásokat ad a megtérés lényegéről és erőteljes, sőt riasztó intéssel példázza az ítéletes halált. A megtérés nem az ember műve, nem is ember parancsára történik. Maga Isten munkálja. A fügefa egy szőlőbe, tehát jól előkészített földbe került. Isten mindenki felé kegyelemmel fordul. Ad, mielőtt valamit követelne. Minden jól elő van készítve úgy, hogy jogosan várhatja a lelkiismeretes bűnbánat és a neki szentelt élet és szolgálat gyümölcsét. De amikor minden fáradozása eredménytelen marad, felhangzik az isteni parancs: „Vágd ki!" - Rettenetes szó ez! Nagyon keményen hangzik, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a szeretet előzőleg mindent felkínált, hogy gyümölcsöt lásson.

Isten sokáig vár a gyümölcsre és keresi azt. Irgalmas főpapunk könyörgésén megindulva még egy évet vár. - A Megváltó a végsőkig elmegy: megpróbálja szívünk kemény kérgét a szenvedés csapásaival feltörni. Trágyát szór a fa köré - ezek a kegyelem különös órái, isteni szeretetének erőteljes behatásai és megnyilvánulásai. Szinte körülfogja és bekeríti a lelket kegyelme, szeretete odakínálásával. De ha mindez hiába, akkor végül mégis sor kerül az isteni ítélet végrehajtására: „Vágd ki!"

Sok minden történik a függöny mögött, mely eltakarja előlünk a láthatatlan világot. A tulajdonképpeni döntés odafent történik. Valaki meghal és díszes temetést rendeznek neki, magasztaló búcsúbeszédet mondanak felette. De odafent ez a parancs hangzott el: Vágd ki! Tulajdonképpen nem „szép halál" volt, hanem rettenetes ítélet. A véget ért élet gyümölcstelen maradt, nem hozott termést Istennek. Lehet, hogy az illető sok pénzt gyűjtött, tisztességet szerzett magának, megbecsülték, de hiányzott az igazi istenfélelem gyümölcse, a Jézus iránt való bensőséges szeretet, önzetlen szolgálat embertársai felé. Az ilyen élet értéktelen Isten szemében és káros környezetére. A terméketlen fa hiába foglalja el a földet. Az az ember, aki nem terem az örökkévalóságnak gyümölcsöket, közönyösségével másokat is visszatart. Még ha kimondottan nem is él rossz életet, negatív hatással van környezetére. - Ne legyen hiábavaló rajtunk Megváltónk kegyelmes munkája, nehogy felettünk is elhangozzék az ítélet: „Vágd ki!"
Félelmeink...

A mai nap imádsága:
Uram! Oly sok dolgot nem értek a világban, de szereteteddel szeretném felfedezni, s megérteni. Add, hogy ösvényem világossága továbbra is Te legyél, s szavadnak higgyek, s ne a csalóka tapasztalásnak! Ámen

Istened, az ÚR, áldásra fordította az átkot, mivel szeret téged Istened, az ÚR.
5 Móz 23,6

Azt gondolnánk, hogy a mai felvilágosult világban már nincs helye az átok szónak. A szó maga archaikus világot feltételez, nem ilyen modern tudatosat... Aztán, ha jobban körülnézünk, akkor kiderül, hogy él iés virul a babonaság és édestestvére a tudatlanság. A tudományos-technikai ember háromdimenziós filmek hatásos látványvilágába parancsolta ezeket az "ósdi" fogalmakat: átok, áldás, angyalok, isten.... Amennyire izgalmas és szórakoztató a hyper-mozik székében ülve a hollywoodi varázslatokban részesülni, olyannyira hátborzongató, ha valaki alól kicsúszik a talaj, ha elveszíti realitásérzékét, ha a mámor világába menekül. Nem először írom le, valószínű nem is utoljára: fiataljaink 40%-a próbálta már ki a kábítószert, ez a "világ által" befolyásolható háromnegyed (Magvető példázata) mintegy fele... A társadalomban a gondolkodók aránya - úgy néz ki -, marad a jézusi egynegyed! Azaz, a közösségcentrikus, a másokért személyes áldozatot is vállalók kisebbségben vannak - eleddig, kétezer év óta bizonnyal.

De mi az átok? A hozzáértők kezében hatásos eszköz mások befolyásolására? Németországi statisztika szerint a jósok, jósnők, mágusok és boszorkányok - akik hivatalosan, adószámmal(!) ott "dolgoznak" - két és félszer többen vannak, mint evangélikus és katolikus papok mindösszesen. (S hányan vannak, akik csak úgy önszorgalomból vagy megélhetési "látókként" - nem hivatalosan - nyújtják szolgáltatásaikat?) Persze, ha nem lenne igény rájuk, ha "nem lenne benne pénz", akkor ki csinálná? Egy-két megszállott nyilvánvalóan, de így tömegesen?... Egy bizonyos, az ember bármennyire is okosodik, egyelőre nem tudta magát kivonni a titkok, a megmagyarázhatatlan dolgok vonzásából. Ezért élnek meg "szolgáltatásaikból" igen jól az átkokat osztók, s a rontásokat elvevők - ma is.

Tény, hogy a szavaknak óriási erejük van, s akinek nincs szilárd (mustármagnyi) hite, azt az átok szavai képesek "átdobni" egy olyan világba (más tudat-állapotba), ahol nem az Isten az úr, hanem az emberi önzés... Ne becsüljük le tehát az erőt, amit képviselnek a szavakat mesterien kijátszó nagyok, vagy az őket utánzó szélhámos kis csalók! A hatalom, sőt még a látvány hatalma is, könnyen megszédíti az embert, s elhiteti vele, hogy ő maga irányító erő, s nem az Isten...

Ahol Isten szeretete jelen van, ott érvénytelenné válik az átok... Azaz, a rossz is jóra fordul, mert minden erő - vagy minden dolog, aminek erőt tulajdonít az ember -, az Isten szolgálatában áll. Isten közelében nincs ellenállás, mert Ő mindenható. Akinek nincs (mustármagnyi) hite, az abban a tév-hitben él, hogy Istennek hadakoznia kellene gonosz hatalmakkal és erőkkel... Mintha csak véges erővel bírna a Végtelen, Mindenható Isten. Elgondolkodtató, hogyan fér meg egy emberi fejben egyrészt a Világteremtő Isten képe, akinek egyetlen szavára "Legyen!" előáll a mindenség, s az a földhözragadt emberi elképzelés, hogy "Isten seregének" és a "Sátán Seregének" majd meg kell ütköznie egymással... Megmosolyognivaló elképzelés, hogy az Istennek "hadakoznia, bírkóznia" kellene saját teremtményeivel.

Az átok nem más, mint az áldás hiánya. Vagyis annak a visszautasítása, amit az Isten végtelen szeretetből elkészített az embernek. Ez az emberi eltaszítás az átok! Az a szánalomraméltó verbális mahináció, amit milliók gyakorolnak naponta százmilliók felett, az pedig nem más, mint a tudatlanság még hosszú ideig tartó aktuális diadala...

Örömért, szép találkozásokért, élményekért.

A mai nap imádsága:
Uram! Te látod életemet, s céljaimat. Kérlek, áldd meg munkámat és pihenésmet, hogy Neked tudjak élni, mások hasznára, önmagam békességére! Ámen


"Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok".
1 Thessz 5,16

Számtalan emberi nyomorúság, szenvedés és kínlódás előzte meg azt, hogy bármikor felkapcsolhatjuk a villanyt, a hűtőből kivesszük az ennivalónkat, megnyomunk egy gombot, s bögrénkbe csordogál a reggeli kávénk vagy teánk vagy éppen beengedünk az életünkbe egy különös világot a televízión vagy interneten keresztül...

Az élet - olybá tűnik sokszor - kulcsfordítás-egyszerűségű, pedig nem így van. Ami a perfekció illúzióját sugározva működik egy modern elektronikával teletűzdelt autóban - mert akarom, s megnyomtam a megfelelő parancsgombot - az nem működik ilyen egyszerűen az emberi kapcsolatokban. Ami a technika világában a hiba, az az embervilágban a bűn - így a héber gondolkodás, mivel mindkét fogalmat ugyanaz a szó jelöli. A hiba megakadályozza a működést, elég egy picinyke homokszem is a fogaskerekek között, a bűn pedig elválaszt a harmóniától.

Aki imádkozik, az tisztítja lelke fogaskerekeit, aki hálát ad mindenért, annak élete pedig könnyebben futó, "olajozottabb". Az öröm mindig az élniakarásból fakad. Élni pedig akkor nagyszerű, ha céljaink vannak. Mi lehet nagyobb cél, mint Isten maga, Akiben felfedezhetem a teremtettség csodáit és önmagam létokait?

Példamutatás...


A mai nap imádsága:
Istenem! Segíts meg engem a hétköznapokban, hogy kevesebbszer bukjak el a szeretetben, s alázatod példáját követve békességet nyerjen életem, s Téged dicsőítve ne csak értéket őrizzek, hanem kegyelmed által magam is értéket teremjek! Ámen


Magasztal, Uram, minden teremtményed....
Zsolt 145,10

Jelenleg a csillagvilág "széléről", úgy 45-47 milliárd fényév távolságból kapjuk az utolsó információkat a matériáról, innen gyanítják a tudósok, hogy az univerzum kb. 70-80 milliárd fényév átmérőjű lehet. Hogy mi van utána, azt egyelőre senki nem tudja, hogy mi van benn azt mintegy 4%-os(!) mértékben már tudjuk. Szerzett ismereteink egyeseknek bizonyítékok arra, hogy Isten nincs, másoknak meg éppen az ellenkezőjét jelenti. Egy bizonyos, a nanovilágtól az univerzum végéig minden alávettetett a Teremtő törvényének-akaratának, s mindenek aszerint is él, s mozog, létével dicsőíti Örökkévaló Istenét - kivéve az embert...

Szomorú, de tény: Nemcsak szembefordul Alkotójával a földi teremtettség csúcsán lévő alkotása, ráadásul ezt felháborító pimaszsággal teszi. Mert mindent azért adott az Isten, hogy azt az emberek egymás szolgálatára fordítsák, s ehelyett inkább a másik kihasználására, eltiprására, sőt megsemmisítésére fordítunk mindent. A történelem gyakorlatilag erről tanúskodik - a tanulságot mégsem vonta le egyetlen nemzedék sem. A társadalmi egyenlőtlenség mesterséges fenntartása, a szociális igazságtalanságok egetverő szennyes habjai már-már az Isten zsámolyát csapdossák. Korunk nyavajája: a minél nagyobb haszon utáni vágy embertelenségbe hajszolja a "piacgazdaság" minden résztvevőjét.

Az emberek elveszítették a mértéket. Mert nem a nagyobb autó, a nagyobb ház, a nagyobb "hivatal" a baj legfőbb oka, hanem a készség: mindenáron! Átgázolva mindenen, ami érték, csak végre birtokolhassam azt, amit akarok... Sokan vallják ma is a "cél szentesíti az eszközt"-elvet, felborítva ezzel nemcsak kis- és nagyközösségek rendjét, de önmaguk lelki nyugalmát is. A testet ugyanis lehet kényszeríteni, de a lelket nem. A lélek évtizedekig alázatosan tűr, de egyszer "benyújtja a számlát" - s bizony kamatostul.

Magasztalni az Istent nem a hétköznapi élet cselekedeteinek törvényeskedés-vezérelte egymásraépülését jelenti. A dicsőítés alapjaiban mást jelent: Akármit teszünk is a világban, azt Isten gyermekeiként tegyük. Ha arra gondolunk, hogy az Övéi vagyunk, Őhozzá tartozunk, akkor nagy baj nem lehet. Ha gyermekeinket is arra tanítjuk, hogy az életben csak olyat tegyenek, amit jó lelkiismerettel akkor is felvállalnának, ha szüleik ott lennének mellettük, akkor - alapjaiban - jó úton járnak, s helyes értékítéletük fejlődik ki. Ha azonban Isten gyermekei megfeledkeznek fölülről rendelt szociális kötődéseikről, ha elfelejti a teremtmény, hogy van Teremtője, akkor kezdődnek a nagy bajok. Ezért kell szüntelenül imádkoznunk magunkért, szeretteinkért, s az egész világért.

Szabadság...


A mai nap imádsága:
URam! Tévutakon járva, eszelősen kerestem a szabadságomat, pedig Te kezdetektől fogva hívtál a Tiedre. Köszönöm, hogy megállítottál, s rádöbbenhettem: csak Veled és Általad lehetek szabad. Köszönöm, hogy elvetted félelmeimet, felszabadítottál a szeretetre, s mindenemet, múltat, jelent és jövőt a Te kezedből vehetek! Ámen



Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.
2 Kor 3,17

"Szabad, mint a madár!" - mondjuk olykor, s nem is gondolunk bele, milyen nagy bölcsesség rejlik ebben a gyaníthatóan ősrégi szólásban. A huszadik század hozta el az emberiség számára azt a lehetőséget, hogy ne csak gondolatban, hanem valóságosan is a felhők felett repüljön, megvalósítva ezzel az ember többezeréves álmát: repülni, mint a madár... A régi korok embere számára a madár röptében megtestesült nemcsak a levegő birtoklása, de egyben a (majdnem)korlátok-nélküliség is, a mindig vágyott szabadság is.

A történelem gyakorlatilag arról szól, hogy ugyan az embert az Isten szabadságra teremtette, de az emberek mégsem születtek szabadnak, a szabadságukért mindig harcolniuk kellett. Már önmagában ez a históriás tény, hogy a szabadságért teljesíteni kell, s azért ma is harcolni kell, elemi igazságérzetünket sérti, ahogyan az is, hogy vannak, akik úgy születnek szabadnak, hogy nekik mindent szabad... Isten teremtettségbeli igazsága az, hogy az ember csak azt hiheti magáról, hogy neki mindent szabad, valójában a szabadságnak óriási "ára" van... az élettel magával kel fizetni érte, s nemcsak elkeseredésben a barikádokon, hanem a mindennapok küzdelmében is. A léleknek kell fizetni a szabadságért, s a lélek egyenlíti ki az adósságunkat, amikor az "élet" a szabadosságunk miatti kifizetetlen számlákat a legváratlanabb pillanatokban az orrunk alá dugja...

Életünk elején, amikor habzsolni akarjuk a fényt, az élet izgalmas történéseit, s álmodjuk a "de hiszen még minden lehet"-et, jóllehet lelkünk mélyén már érezzük, hogy az álmok álmok maradnak, s alig-alig vagy soha nem teljesülnek be... Mert: "Ember tervez, s Isten végez!" Szép lassan megtanuljuk, hogy csak képzeletben vagyunk hatalmasok, a valóságban nem. Arra is rájövünk, hogy a szabadságról meglehetősen furcsa elképzeléseink vannak, melyeket befolyásol a nevelésünk, az iskoláink, a hivatásunk - s jelentős mértékben a média(!) - egyszóval: szabadság-tudatunkat meghatározza az, hogyan "szocializálódunk". Mindeneket átszőve azonban a hitünk befolyásolja leginkább, mit is jelent nekünk a szabadság...

Szabadságunk mindennapi megélését azonban nemcsak a fent felsoroltak alakítják. Van két olyan erő, melyeknek hatalmával mindenki ütközik: félelmeink, aggodalmaskodásaink és bűneink (bűn a jó elmulasztása is!). Nincs ember, aki ne félne. Csak a regényekben léteznek olyan emberfeletti tulajdonságokkal felruházott hősök, akik semmitől sem félnek! Az életben még a bátrak is félnek, de a siker vonzása miatt igyekeznek legyőzni félelmeiket. (Ha nem félnének, akkor nem bátrak, hanem vakmerőek lennének.)

A legnagyobb félelmünk az élet egyirányúságából fakad: élni az életet csak előre lehet, visszafelé nem. Megpróbáljuk kiküszöbölni az életvezetési hibáink következtében beállt következményeket, de tökéletes jóvátétel elve nem lehetséges, hiszen nem lehet meg-nem-történtté tenni azt, ami megtörtént. Ilyet csak a Mindenható Isten tud, de azt is csak az "odaátban" gyakorolja...

Mi tehát az "igazi" szabadság? Az, amikor Ő lakik mi a lelkünkben, s mi az Övében! Amikor nem elvárások szorításában, hanem a szeretet EGY-ügyű-ségében élünk, amikor tudjuk, ha szeretünk, akkor bármit megtehetünk, hiszen a szeretet törvényét semmilyen más törvény nem képes felülírni...


Útjaink...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy ne vétsem el a célt, s hogy egyszer HOzzád megérkezhessem! Ámen


Ismertesd meg velem, melyik úton járjak,
mert hozzád vágyódik lelkem.
Zsolt 143,8b

Az útkeresés nemcsak a fiatalok kiváltsága... Életünk végéig, azaz földi vándorlásunk éveiben számos alkalommal megtapasztaljuk: útkereszteződésbe érkezünk, s választanunk kell. A nehézséget az adja, hogy egy-egy kereszteződésben több út is összeszalad, így aztán komoly fejtörést okoz: melyiken induljunk tovább? Ma reggeli igénk Dávid király sóhajos mondata, aki szintén keresi a helyes utat. Vágyódása a helyes útra talán éppen azért ilyen nagy és őszinte, mert átélte, milyen nagy lelki nyomorúságot okoz az, ha valaki elveszíti az eszét, s nem az Isten akaratának, hanem a bűnös kívánságainak engedelmeskedve dönt...

Sokan azért nem tudnak jól dönteni életük válaszútjainál, mert nem tudják hová is igyekeznek. Aki azzal vigasztalja magát, hogy "mindenütt jó, de legjobb sehol", vagy azzal, a bizonyos esetekben érthető és elfogadható konfúciuszi bölcsességgel, hogy "a cél az úton levés maga" - az még nem fedezte fel magában az Istentől kapott, halhatatlan lélekrészt. Ez ugyanis egy életen át vonzódik az Istenhez - talán éppen azért, hogy figyelmeztessen minket -, hogy van tovább, a halállal még nincs vége a vándorlásunknak.

Olykor az is megtörténik, hogy végetér az út, amin jártunk, s magunknak kell eldönteni, melyik irányba induljunk tovább. A tengeren nincsenek utak, a hajók mégis eljutnak egyik kikötőből a másikba, de ehhez a kapitánynak tudnia kell, hogy melyik kikötőbe igyekszik! Ha nem tudod, melyik kikötőbe igyekezel, a szelek nem segyítenek Neked - mondja Seneca, de ez az igazság érvényes a szárazföldön is! Ha nem látjuk a célt magunk előtt, akkor csak jól elfáradunk - talán halálosan is -, de nem érkezünk meg oda, ahová igyekeztünk.

Te tudod-e hová igyekezel földi vándorlásodban? Tudod-e, hogy az út végén van az otthonod, hogy ott várnak Rád?... Kérdések ezek, melyekre meg kell kapni a választ, ellenkező esetben nem nyugszik meg a szív. Márpedig erőnket beosztani földi vándorlásunk során csak akkor tudjuk, ha szívünkben boldog bizonyosság lakozik: Isten ott vár az út végén...