2017. február 13., hétfő

Győzelmi ünnep, ugyanakkor szomjhalál

„…szomjan halok…” (Bírák 15:18 NKJV)

A Bibliában ezt olvassuk: „…megszállta az Úr lelke, és … a béklyók lemállottak a kezéről. Talált egy még ki sem száradt szamár-állcsontot, utánanyúlt, felkapta és agyonvert vele ezer embert… és így kiáltott az Úrhoz: Te ilyen nagy szabadítást vittél végbe szolgád által, mégis most szomjan kell meghalnom! (Bírák 15:14-15,18). Figyelj meg három dolgot ebben a történetben:

1) Sámson megengedte az ellenségnek, hogy megkötözze. Téged mi köt gúzsba? Mi tart vissza? A tanácsadók, a különféle programok és önsegítő kézikönyvek hasznosak, de Isten Lelkére volt szükség Sámson szabadulásához. És te is csak így válhatsz szabaddá. Gyerünk, épp eleget beszéltél a problémáidról, már a barátaid sem akarnak többet hallani róluk. A jó tanácsok ideje véget ért – itt az ideje Istenhez kiáltani, és hagyni, hogy Lelke, aki minden szokást meg tud törni, megszabadítson (Ézsaiás 10:27).

2) Sámsonnak meg kellett látnia, hogy mi az, amivel rendelkezik. Csak egy szamár állkapcsa, de Isten segítségével elég volt ahhoz, hogy azon a napon győzelmet szerezzen. Kérd Istent, hogy mutassa meg, mid van, használd azt, és Ő sikert fog adni. Ne keress tovább távoli helyeken, a válasz ott van az orrod előtt. Ismerd fel, mit kaptál Istentől, és használd!

3) Sámson győzelmet ünnepelt, de majd’ szomjan halt. Ez előfordul, különösen azokkal, akik Isten munkájában fáradoznak, de nem töltenek elég időt Vele. Pál apostol így figyelmeztet: „…rá ne szedjen minket a Sátán” (2Korinthus 2:10). Amikor adsz magadból, de nem töltődsz fel, a Sátán kihasználja ezt, és Delila ölében kötsz ki. Tehát tölts több időt Istennel! Az, aki győzelmet ad neked, a szomjadat is csillapítani tudja.


KÉSZÜLJ FEL A LEGNAGYOBB PRÓBATÉTELRE!


„Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot..." (1Mózes 22:1)

Ábrahám élete sok dolgot tanít nekünk. Először: járhatsz úgy Istennel, hogy nem tudod sorsod részleteit: „...És elindult, nem tudva, hova megy." (Zsidók 11:8). Másodszor: ha Isten ígéretet tesz, az időzítés rajta múlik. Ábrahám húsz évet várt arra, hogy Izsák megszülessen, és ezzel beteljesedjen az ígéret: „Nagy néppé teszlek..." (1Mózes 12:2). Harmadszor: néha előfordul, hogy félreérted a dolgokat, mielőtt igazán megértenéd. Ábrahám a várakozásba belefáradva nemzette Izmaelt. Csak várnia kellett volna, és Izsák megszületik Isten időzítése szerint. Legnagyobb hibáink gyakran a türelmetlenség következményei. Végül: arra tanít, hogy előfordulhat, hogy egy dologban hiszel, míg más területen félelmet érzel. Amikor Ábrahám Gerárba ment, Abímelek királynak megtetszett Sára. Ábrahám csak magára gon­dolt, ezért: „azt mondta Sáráról, a feleségéről, hogy a húga, ezért Abímelek, Gerár királya érte küldött, és elvitette Sárát." (1Mózes 20:2). Mindannyiunknak vannak „gerári pillana­tai", olyan idők, amikor a félelem, az önérdek vagy más emberek elvárásainak csapdájába esünk. Ha nem lenne Isten kegyelme, mindannyiunkat kizárnának a versenyből! Később ezt olvassuk: „Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot... ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz... és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, ame­lyet majd megmondok neked!" (1Mózes 22:1-2). Figyeld csak meg ezeket a szavakat: „Ezek után történt". A próba, amin átmentél, akkor nyeri el igazán értelmét, amikor még nagyobb próbával szembesülsz. Amikor azon is túljutsz, akkor, mint Ábrahám, te is nevezheted Istent „Jahve Jire"-nek, ami azt jelenti: „a Úr gondot visel" (Id. 1Mózes 22:14). Akkor fogja Isten ezt mondani: „Most már elérkeztél oda, ahol használni tudlak!"

Magányos vagy?

„…tagjai vagyunk egymásnak.” (Efezus 4:25)
A Teremtés könyve első fejezeteiben azt olvassuk: „és látta Isten, hogy ez jó.” Legalábbis Ádám teremtéséig. Akkor ezt mondta Isten: „Nem jó az embernek egyedül lenni…” (1Mózes 2:18). Ádámnak nagyszerű kapcsolata volt Istennel, de nem volt emberi társa, és erre Isten azt mondta, hogy ez nem jó. Isten úgy tervezett minket, hogy van bennünk két űr. Az egyik űrt csakis ő tudja betölteni. A másikat pedig egy megfelelő ember. Egyik űrt sem lehet betölteni más dolgokkal, munkával, pénzzel, szép házzal, új autóval. „Akkor hát mit tegyek?” – kérdezed.
1) Tartsd nyitva a szemed! Manapság öt kapcsolatból egy az interneten kezdődik. Csakhogy ebben veszély rejlik: a virtuális világban bárki lehetsz, aki csak szeretnél lenni, de akkor nem úgy fognak ismerni, és nem azért fognak szeretni, aki vagy. Sőt, a magányosság vakká tesz, így nem fogod meglátni, mi az, amire igazán szükséged van, és nem fogod meglátni a másik ember jellemhibáit sem. 2) Imádkozz érte! Amikor Eliézer, Ábrahám szolgája azt a megbízatást kapta urától, hogy keressen feleséget Izsáknak, ő imádkozott, hogy sikerrel járjon: „Uram… Adj eredményt még ma…” (1Mózes 24:12). Isten pedig megadta neki. Izsák és Rebeka története az egyik legnagyszerűbb szerelmi történet a Bibliában. 3) Nyiss mások felé! Ez talán azt jelenti, hogy le kell bontanod a falat, ami mögé eddig rejtőztél, és hidakat kell építened. A Biblia azt mondja: „Ne csak a saját életed érdekeljen, hanem másoké is” (Filippi 2:4 NCV). Nincsenek tökéletes, kockázatmentes kapcsolatok. A magányosságot úgy tudod legyőzni, ha felfedezel valamilyen betöltetlen szükséget, és beleadod magad. Ezzel egy új örömet fedezel fel az életben.
Böjt...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne a látható értékek, hanem láthatatlan ajándékaid utáni vágyam formálódjon, alakítson! Ámen

   

Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked." "Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el.
Mt 6,17-21

Hamvazószerda van, a farsangi időszak vége - a böjti időszak kezdete. Ez egy "tiszta" katolikus ünnep - gondolják sokan -, jóllehet a lutheránus egyházban ez a szokás igen sok helyütt megmaradt, s az utóbbi időben egyre nagyobb liturgiakai jelentőséggel bír. De mi is ez a hamvazószerda?

Az ókeresztény korban a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból. (A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük, a bejáratnál várakoztak.) Hamvazószerdán - elsősorban a katolikus egyházban - szentelt hamuból (mely az előző évi virágvasárnap barkáinak hamvai) keresztet rajzolnak a hívők homlokára, az alábbi mondatok egyikével: "Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel", illetve "Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak!" Az ünnepet II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon, ez a szokás a katolikusoknál mindmáig töretlenül fennmaradt. A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka hamujával keresztet rajzol a hívek homlokára. Ezt nevezik hamvazásnak (latinul: impositio cinerum), ami a nagyböjt kezdetét jelző szertartás. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert.

Ma reggeli Igénk - mely a Hegyi Beszéd részlete - a böjtölést, s a földi kincsek gyűjtögetésének problematikáját egyben tárgyalja, hiszen a kettő nagyon is összefüg... Jézus tanításában fel akarja hívni a figyelmet arra, hogy amit mi tartós értéknek hiszünk, az valójában elmúló, hiszen a rozsda és a moly megemészti, s természetesen "odaátra" nem viszünk belőlük semmit. Bár az ember ősi vágya, hogy kincseket, használati tárgyakat, kedvenc lovat stb. magával vigyen a túlvilágra - erről tanúskodnak szinte majd-minden civilizációban a temetkezési szokások -, az igazság az, hogy minden itt marad, hiszen a lélek világa az nem anyag-világ...

Testbe teremtettünk, hogy lelkiekké váljunk, s ehelyett a lelkiekben is a testit keressük! Ennek fura helyzetnek a feloldására jó és hasznos gyakorlat a böjt, ami mindig is vallásos cselekedet volt. (Mára a böjt szinte teljesen elveszítette vallási jellegét, kalória-harccá, egészségügyi gyakorlattá silányult, s többségében az eredménye olyan is, amilyen: lásd klasszikus "jojo-efektus"!) Pedig a böjtben több van, mint egyszerű "méregtelenítés", vagy a szervezet kímélése és segítése a regenerációban, a böjtben felfedezhetjük lelkünk igényeit, s közeledhetünk Ahhoz, aki a test és a lélek URa is egyben! S aki megzabolázza testét, az ezzel emeli lelkét, s ráeszmél arra, hogy az, amit kincsnek tart, igazi értékét akkor nyeri el, ha első helyen mindig az Isten áll, mert akkor Ő minden múlandót "bearanyoz", hiszen kegyelmének, gondviselő jóságának ilyetén megtapasztalásában, minden az örök élet jelévé válhat...

Bűn...

A mai nap imádsága:

Uram! Vedd el tőlem, ami gátol engem, hogy közelebb kerüljek Hozzád! Szabadíts ki önigazságaim nyomasztó ketrec-világából! Ámen


   
Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg,
és nincs meg bennünk az igazság.
1 Jn 1,8

Ki az, aki szeret dicsekedni a gyengeségeivel avagy erényként tüntetné fel hibáit? Csakis az, aki bolond vagy irónikusan önkritikát gyakorol... Hacsak apró vétkecskék rontanák jókedvünket, azt talán még békésen tűrnénk is, de amikor komoly, lelkiismeret-gyötrő bűnök terhelnek, s úgy érezzük, hogy már a levegő is szorítja torkunkat, akkor már nem "babra megy a játék"... A bűn nyomora, hogy hozzánk tapad, (el)hallgatással mint a penész csöndben szaporodik, s megron(hat)tja végül az egész életünket. Fölösleges tehát áltatni magunkat, hogy nálunk bezzeg minden másképp történik! Beismerni gyarlóságainkat nem a gyengeség jele - vagy ahogyan sokan gondolják - a nyomasztó középszerűségbe süllyedtség bizonyítéka - ellenkezőleg! Aki képes beismerni "bűnösségét" - természetesen teológiai értelemben: azaz elismeri a rosszra való hajlamát -, az önismeretében a legfontosabb lépést tette meg. Innentől kezdve van meg bennünk a készség, a lehetőség a változ(tat)ásra.

Sokan mégsem merik megtenni ezt a lépést, mert azt gondolják, a gyenge pillanatok be/elismerése csak tovább gyengít, rontja mások előtti "imázsunkat". Valójában éppen az ellenkezője az igaz! A magát igaznak (perfektnek) tartó embernél nincs elviselhetetlenebb. Hamis önképéből fakadó arisztokratikus attitűdjei - én nem vagyok olyan mint más, sőt sokkal különb vagyok! -, a környezetére olykor elhordozhatatlannak tűnő terhet ró. Az ilyen férjek a legútálatosabbak, amikor kioktatják párjukat: "Fiam, ezt nem így kell csinálni, ez nem így működik!" s az ilyen feleségek azok, akik rendmániájukba menekült hidegségükkel megkeserítik egyébként jóravaló férjeiket...

A kérdés soha nem az kell hogy legyen: Mit csináljunk akkor, ha a másik perfektnek hiszi magát? -, hanem ez: Mit tegyek, ha észreveszem magamon az önigazolásokat serkentő magatartást? Semmiképen nem azt, hogy megváltoztathatatlanként kijelentjük: nem nálam van a hiba... Ha ennek lehetőségét kizárjuk, önmagunkat csaljuk meg, s nincs bennünk igazság-szeretet. Márpedig az igazság valójában csak a szeretet által képes érvényre jutni...



Jó döntésekért.


A mai nap imádsága:

Uram! Naponta kérdések elé állítasz... add, hogy okosan döntsek a holnapról, s belesimulhassak bölcs gondviselésedbe! Ámen



Te azt a hitet, amely benned van, tartsd meg az Isten előtt. Boldog, akinek nem kell elítélni önmagát abban, ami felől döntött. Zsid 14,22
Te néked hited van, tartsd meg magadban Isten előtt. Boldog, a ki nem kárhoztatja magát abban, a mit helyesel. Zsid 14,22 Károli Gáspár féle fordítás, átdolgozott kiadás

A római levél utolsó előtti fejezetének végén Pál az evésről és ivásról "rendelkezik" jóllehet az Isten országát magyarázza, s benne a hitről tesz megállapításokat. Égiekről elmélkedik és a földieket mondja? Hogyan lehetséges ez? Pál apostol az újszövetség zseniálisan gondolkodó embere. Képei, hasonlatai soha nem erőltetettek, segítik a megértést, bár vannak, akik Pál magyarázatait magyarázzák, afféle talmudista kommentátorokként, pedig világos, hogy miről van szó: Isten országa nem evés és ivás.

Ahogyan a gasztronómiai kultúra területenként, sőt családonként más és más, ugyanúgy van ez a hittel is. Ahány ember, annyiféle meggyőződés, persze fő "íz-irányokat" meg lehet állapítani. Van aki csípősen szereti, van aki kissé savanyúan, s van aki mindent csak cukrozva tud lenyelni. Mások vagyunk, s ráadásul életkorunktól is függően változnak lelki életünk igényei - merthogy az élet csupa változás. Ugyanakkor Pál a döntés felelősségére, fontosságára hívja fel a figyelmet: ami felől döntöttél (feltételezhetően, nem hirtelen és meggondolatlanul, hanem megfontoltan és távlatokba illeszkedően), azt jó lélekkel tedd, s éld. Aki nem tudja étkezését irányítani, az mindenfélét össze-vissza eszik, s a végén elhízik. Ebbéli idegessége miatt ráadásul még zabálási periódusai is vannak... persze emiatt "bűntudata" is van, ami esztelen böjtölésbe hajtja, aminek a vége újból csak mértéktelen evés és ivás lesz. A böjt nyilvánvalóan mindig vallásos cselekedett volt. Ha valaki ezt manapság Isten nélkül próbálja megtenni, akkor nemcsak a nehezebb utat választja, de a veszélyesebbet is, azaz nagyobb az esélye az elbukásra.

Nyilvánvaló, hogy az evészavar már csak következménye a lélekzavarnak. Ahol elhízott emberek teszik ki a társadalom nagyrészét, ott az istentelenség is nyilvánvaló. (Lásd a jóléti államokat!) A kérdések kérdése mégsem az, hogy mit eszünk, s mennyit eszünk, hanem az, hogy mennyire vagyunk képesek a döntéshozatalra. Hogy tudunk-e jól dönteni, azt az idő bebizonyítja, de hogy egyáltalán hozunk-e döntést, azt már a jelen is mutatja! Hihetetlenül sok azoknak a száma, kik nem tudnak döntést hozni életükben, se kicsit se nagyot. Döntésképtelen társadalomban élünk! Ezért fogadják el az emberek az aktuális megmondó- és még jobban megmondó emberek kijelentéseit, s mondják, élik tovább átgondolatlanul sajátjukként. Az emberek kerülik a kríziseiket, pedig az igazság mindig krízisekben nyilvánul meg, olyankor, amikor Isten közvetlenül vagy indiriket módon, de megítél. Krízis-kerülés, az egyben Isten-kerülés is. (Lásd klíma-helyzetünket! Eddig is tudta az ember, hogy istentelen/helytelen amit csinál, mégsem tett ellene semmit, csak akkor, amikor érzi a vesztét... nincs ez másképp a személyes életekben sem! Csalja a férjét a feleségét, s azt hiszi "ura a helyzetnek"... csak, amikor napfényre kerül az igazság - s az egyszer mindig kiderül - akkor kezdenek el az emberek megoldások után kapkodni...)

Pál ajánlása így hangzik: Dönts az életed felől, az Istennel együtt, s ha döntöttél, akkor ne kérdezgesd, hogy jól tetted-e!? Válassz, s ha már választottál, akkor tarts ki hűséggel amellett, amit vagy akit választottál! Mert a jelen, a jövő reménysége vagyis az élet a hitből táplálkozik, azaz az Istenből. S ami nem ebből hitből származik, az bűn, mert elhajlít céltól, s tévútra juttat.



Reménységeink...


A mai nap imádsága:

Istenem! Látod, hogy mennyi mindenbe vagyunk képesek kapaszkodni, csak ne kelljen megfognunk segítő kezedet. Vedd el tőlünk hamis büszkeségünket, hogy felfedezhessük gondviselő szeretetedet életünkben, s ebben élve adjunk hálát - boldogan! Ámen

   

Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!
1 Kor 10,12

Zsenge gyermekkorunk kedvenc játéka volt a "keljfeljancsi". Ami kedves és szórakoztató volt akkor, s illuzióként megmaradt belőle egy kevés felnőttkorunkra is, és hollywoodi szórakoztatásnak hívják, az a hétköznapok valóságában gyakorlatilag nem létezik. Nincs az az egzisztencia, nincs az a lélek, amely az élet pofonjait mosolyogva viselné, s egy-egy bukás után vigyorogva talpraállna. Az ember számára az egyik legnehezebb feladat saját fájdalmas bukásának feldolgozása. Ez olyannyira nehéz, hogy a keresztény ember meg is vallja: egyedül nem megy, kell a külső segítség.

Ha valaki vagyonát teljes egészében elbukja, de lelkileg erős, akkor képes újra talpraállni, de ha valaki lelkileg gyenge, legyenek bármilyen jó képességei is, örökre elveszhet. Hány zseniális képességű ember tragikus sorsa példázza ezt! Talán közelünkben is voltak ilyenek, akik mellett senki sem állt, s még mielőtt végleg eltűntek volna a látóhatárunkból, mindenki csak egy sajnálkozó, végleges lemondást nyugtázó, sóhajos nyitott kérdést tudott feltenni: Mi lett volna belőle is, ha...

Aki (még) volt katona, az jól tudja: vigyázzban állni igen megerőltető feladat. A rezzenéstelen vigyázzbanállás pedig csakis az élettelen szobrok kiváltsága. Sajnos korunk "édes csalásai" - a csillogó reklámok - sok emberrel elhitetik, hogy létezik folyamatos siker, a "mindig fenn" gyönyörködtető állapota. Az álmodozók hosszan és kitartóan kergetik ezt a délibábot, mígnem erőtelenül egyszercsak összeesnek. Ki a hibás? A szülők, az iskola, a környezet? A végső ok nem kívül, hanem mindig belül, a szívben keresendő.

Az önámítás az egyensúlytartásban nem segít. Az élet realitása, megdönthetetlen igazsága: ha van egyensúly, akkor megállok, ha nincs, akkor elbukom. Nem létezik "keljfeljancsi-megoldás", legfeljebb ügyeskedő, mások zuhanásából is hasznot húzni akaró hiéna-lelkületűek képesek rezzenéstelen arccal belehazudni a másik ember életében törvényszerűen bekövetkező végső becsapódás előtti pillanatokban is: ha rám hallgatsz, ha nekem fizetsz, akkor még megmenekülhetsz a következményektől, akkor még megtalálhatod újra egyensúlyodat. Aki elhiszi ezt a hazugságot, az bizony becsapja önmagát, s csak idő kérdése, mikor csap egyet rajta az élet valamelyik törvényszerűsége. A végső bukást ideig-óráig lehet elodázni: klasszikus esete ez annak, amikor egyik hazugságot egy másikkal fedeznek... Az igazság azonban mindig kiderül! Ha nem az apáknál, hát a fiaknál: "Az apák ették az egrest, s a fiak foga vásott belé." Avagy: "Megbüntetem az atyák bűnét a fiakon harmad és negyedíziglen..."

Ezért aki egyensúlyban akar maradni: Vigyázzon! Ne a hazugságokban, hanem az igazságban higgyen! Az igazság az, hogy az ember emberből van, s a Teremtő Isten pedig nem bohóc. Az igazság az, hogy életünk szilárd alapja nem lehet kívánságlistás, összebarkácsolt életfilozófia, csakis a názáreti keresztjében megmutatkozó isteni szeretet. Aki erre néz, az képes derűvel látni a nehézségeket is, aki viszont elfordul tőle, azt hamar maga alá gyűri az élet valósága, s ilyenkor nem marad más csak az arcrafagyott, keljfeljancsis vigyor, az elbukott élet tragikomikuma...



Sáfárság...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy felismerjem ajándékaidat, s azokat úgy használjam, forgassam, hogy általuk épüljön a Te országod! Ámen



Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.
1 Kor 4,2

Biztonságvággyal együtt születünk - úgyis mondhatnók: Isten-hiánnyal. Hiányzik nekünk Isten, ezért Őt keressük mindenhol, s mindenben - munkában, szerelemben, játékban, a természet csodáiban, egyszóval az egész életben -, de az esetek többségében ez nem tudatosul bennünk. Istenhiányunkra a megoldás az Isten által felkínált Szövetségben jelenik meg, mely szövetség alapja a hűség. Hűség nélkül nincs tartalmas emberi viszony, aki hűtlen az nemcsak másokat boldogtalanít, de önmaga boldogságát is aláássa...

A hűség nem csak társadalmi-morális parancs, belső igény is. Hiszen olyan világban szeretnénk élni, amelyben nem kell attól félnünk, hogy lecserélhetővé válunk - munkahelyen, hivatásunkban, a családunkban vagy párkapcsolatunkban. Ha ez nem lenne ilyen erős belső igény, akkor nem zavarna minket annyira, ha valaki elárul valami fontos ügyet vagy szövetséget tör. Bizony, a szövetségtörő árulót megvetik, s amikor nem tudják az emberek tartani egymásnak tett ígéretünket - s persze vannak olyanok is szép számmal, akik még esküjüket is megszegik -, a legtöbben erős bűntudatot éreznek, és belső pszichés konfliktus alakul ki bennük. Azonban vannak olyan is, akik nem törődnek azzal, hogy másokat megcsalnak, de igen felháborodnak, amikor őket csalják meg - lásd Jákób történetét!

A hűség fogalmát többnyire párkapcsolatra értjük, de hűség nélkül nincs barátság, s nincsenek végbevihető nagy tervek se. Éppen ezért a nő és férfi kapcsolatát, a házasság képét gyakran használják az Ószövetség és Újszövetség írói/szerkesztői is. Amennyire misztikus és szenvedélyes a szerelem, olyannyira titokzatos és elsöprő erejű az Istennel való kapcsolat. Egyik is másik is alapjaiban változtatja meg a világgal, az emberekkel való kapcsolatunkat. A házastársi szövetség egyben tartja a családot, és garantálja a gyerekek biztonságos felnevelését és elsegíti őket a normális életre...

Aki olyan családban nőtt fel, ahol hiány volt törődésből, egymásra való odafigyelésből, ahol "természetes" volt az érzelmi zsarolás, az egymással kötött hazugság-paktumok irányították a mindennapokat, nos az ilyen környezetben szocializálódott emberpalánta, amikor belép a felnőtt világba nem irgalmas samaritánusként indul el a saját útján... Az érzelmi deficites emberekből nem lesznek jó szakemberek, mert szaktudásuk mellől hiányzik az emberségük, a kihasznált, a gyermekkori traumákat átéltekből csak igen ritka esetben lesznek jó politikusok, bankárok, önzetlen közösségi emberek...

Ezért a sáfárság ott kezdődik, hogy szerelemben fogan meg az élet vagy sem, ott folytatódik, hogy szabadságra születik-e meg embertársunk vagy szolgaságra, s abban teljesedik ki, próbáltatik meg, hogy tud-e szeretni? A keresztény ember tudása az, hogy Istennel minden lehetséges - még a lehetetlen is....
Isten azokat az embereket használja, akik leegyszerűsítették az életüket


„Akkor hát mi is szabaduljunk meg mindentől, ami akadály lehet és a bűntől is, ami annyira ragaszkodik hozzánk, és fussuk meg céltudatosan az előttünk levő versenypályát." (Zsid. 12:1b, TEV fordítás)

Ha azt akarjuk, hogy Isten céljainak megfelelően használjon, összpontosítanunk kell az életünket. A Biblia az életet a maratoni futáshoz hasonlítja és ez azt jelenti, hogy le kell egyszerűsítenünk az életünket.

A Biblia azt mondja: „Akkor hát mi is szabaduljunk meg mindentől, ami akadály lehet és a bűntől is, ami annyira ragaszkodik hozzánk, és fussuk meg céltudatosan az előttünk levő versenypályát." (Zsid. 12:1b, TEV fordítás)

Ez azt jelenti, hogy el kellene távolítanunk az életünkből mindazt, ami az útunkban áll és visszahúz bennünket. Ha az ördög nem tud téged elrontani, akkor elfoglalttá tesz. Miatta annyira el leszel foglalva a jó dolgokkal, hogy nem lesz időd a legjobb dolgokra.

Ezért mondja a Biblia, hogy egyszerűsítsd le az életedet. Meg kell megszabadulni az életed felesleges poggyászaitól. Ne próbálj mindent megtenni. Tedd azt, amit a leginkább számít. A jó futó a versenyre összpontosít.

Hallottam, amikor az emberek ezt mondták: "Nagyon szeretnék Isten céljai szerint élni, de egyszerűen nincs időm." Azért nincs idejük, mert nem vették a fáradságot, hogy egyszerűsítsék az életüket.

Beszéljünk róla

Léteznek mindenféle dolgok, amelyek megakadályoznak bennünket abban, hogy az életünket le tudjuk egyszerűsíteni. Hogyan tudnak az alábbi dolgok megzavarni és megakadályozni abban, hogy az életedet leegyszerűsítsd?


* Próbálsz olyan lenni, mint a többiek, ahelyett, hogy az lennél, akinek Isten teremtett.
* Arra törekszel, hogy mindenkit boldoggá tégy.
* Próbálsz mások önkényes elvárásainak megfelelni.
* Túl sok a hobbid, vagy túl sok időt pazarolsz egy hobbira.
* Közösségi portálok, filmek vagy TV.
* Nem megfelelő kapcsolatok.
* A múltban elkövetett hibáid.





Isten Igéje egy tükör


"Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellett, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete."

Jakab 1:22-25

Jakab tükörnek nevezi Isten Igéjét. A tükör segít értékelni magunkat. Amikor belenézel a tükörbe eldöntheted, hogy szükséged van-e bármilyen változtatásra, mielőtt nekivágsz a napnak. A Biblia is ebben segít nekünk.

Kétféle módon tekinthetsz bele a Bibliába. A tükörbe is vethetsz egy pillantást vagy alaposan belenézhetsz. Egy régi TV műsorban, a "Happy Days"-ben, Fonz belepillantott a tükörbe. Elsétált a tükör előtt, megállt, belenézett és azt mondta "Hey!" Semmi mást nem kellett csinálnia. Maga volt a tökéletesség. Neki csak egy pillantásra volt szüksége.

Ne ilyen módon nézz Isten Igéjébe, ne csak sietve vess rá egy pillantást, aztán továbbállj. Egy pillantás Isten Igéjébe nem fogja megváltoztatni az életedet.

Olyan életet szeretnél, amit Isten megáld? Mindez azzal kezdődik, hogy alaposan megnézed az Igét. A Jakab 1:22-25 egy modellt ad neked ahhoz, hogy hogyan tanulmányozd Isten szavát úgy, hogy azt megáldja.

* Olvasd a Bibliát ... "elszántan tekint bele" (az angol igerész fordításából)
* Tekints vissza a Bibliában ... "megmarad mellette"
* Emlékezz a Bibliára ... " nem feledékeny hallgatója"
* Válaszolj a Bibliára ... "tevékeny megvalósítója"



Beszéljünk róla:

* Milyen különbséget fedezel fel azokon a napokon, amikor elszántan tekintesz bele az Igébe és nem csupán belepillantasz?
* Az az idő, amit a csendességedre szász elegendő számodra, hogy elolvasd, visszatekints, emlékezz és válaszolj Isten Igéjére?
Most van itt a szeretet ideje!

"Amikor van rá lehetőséged, tegyél jót a rászorulókkal. Sose mondd a szomszédodnak, hogy várjon holnapig, inkább segíts neki most." Péld 31,27-28 (GN fordítás)

Most van itt a szeretet ideje - nem holnap, nem később, nem majd valamikor, nem is valamelyik nap mostanában, nem amikor lesz rá időd, nem hamarosan, hanem most!

Nem tudom megérteni azokat az embereket, akik azt mondják, hogy félreteszik minden pénzüket, és miután meghalnak, majd jótékonysági szervezetekre hagyják.

Miért? Miért ne élveznéd az adakozást most? Miért ne akarnád megtapasztalni az adakozásból származó örömöt most? Bármit is szánsz oda magadból, tedd most!

Évekkel ezelőtt, a Saddleback gyülekezetben kaptunk egy pénzadományt egy pártól, akik tudták, hogy a dicsőítő központunkat fel akartuk újítani analógról digitálisra, és hogy a 15 éves felszerelést ki akartuk cserélni. A pénzadomány értéke fél millió dollár volt, és egy kis üzenet volt hozzátűzve: "Jó lenne egy új szőnyeg is!"

Ez a pár sokkal több örömet lelt ebben most, mint haláluk után. Én azt mondom, hogy adj, míg élsz, így tudod, hogy hova megy a pénz! Ráadásul, örömödet fogod benne lelni.

A Biblia azt mondja, "Amikor van rá lehetőséged, tegyél jót a rászorulókkal. Sose mondd a szomszédodnak, hogy várjon holnapig, inkább segíts neki most." Péld 31,27-28 (GN fordítás)

Sose halogasd a szeretet kimutatását. Ne késlekedj vele. Tedd meg most.

Beszéljünk róla

* Milyen lépéseket kell ma tenned, hogy szeretet tudj mutatni valaki felé?
* Milyen zavaró körülmények, kifogások akadályoznak meg abban, hogy szeress?
* Mi az amit Isten kér tőled, hogy tegyél meg, te pedig halogatod?

Segítsétek egymást a hitetekkel

„Segítsünk egymásnak a hitünkkel. A hited segít majd nekem, és az én hitem segít majd neked.” (Róma 1,12 NCV fordítás)


A világ tele van alacsony önértékelésű emberekkel, mert mindenkinek vannak bizonytalanságai.

Sőt, tanulmányok bebizonyították, hogy minél fiatalabb vagy, amikor az első elutasítást megtapasztalod, annál komolyabb következményei lesznek az életedben. Majdnem olyan, mint egy átok, amikor az emberek azt mondják: „Nem érsz semmit. Nem számítasz.”

Hogyan reagálj egy ilyen „átokra”? Elkezdesz hinni abban, amit Jézus mond rólad ahelyett, amit az emberek mondanak. A Biblia azt mondja az 1Korinthus 13,7-ben: „Ha szeretsz valakit, hűséges leszel hozzá, nem számít mibe kerül. Mindig hiszel benne, mindig a legjobbra számítasz tőle, és mindig kitartasz mellette, hogy megvédd őt.” (LB)

Jézus azt akarja, hogy úgy higgy másokban, ahogyan Ő hisz benned. Jézus megerősítette a körülötte levő embereket. Amikor ránézett az emberekre, látta bennük a lehetőséget, és hogy Isten mire teremtette őket. A legjobbat hozta ki az emberekből azáltal, hogy nem megcímkézte őket, hanem azt mondta: „Hiszem, hogy meg tudod tenni. Tudom, hogy meg tudod tenni.”

Nézd meg az alábbi verseket:

"Ha olyan kicsiny hitetetek lenne, mint egy mustármag, és ezt mondanátok ennek a hegynek: Mozdulj el innen ide" elmozdulna. Semmi sem lenne lehetetlen számotokra." (Máté 17,20)

"Minden lehetséges annak, aki hisz." (Márk 9,23b)

"Aztán Jézus azt mondta nekik: "Bizony mondom nektek, ha lenne hitetek és nem kételkednétek, ilyen dolgokat cselekedhetnétek, és még ettől is többet." (Máté 21,21)

"Bizony mondom nektek, bárki, aki hisz bennem, ugyanazokat a dolgokat cselekszi, amiket én, és még nagyobb dolgokat, mert én az Atyával leszek." (János 14,12)

Hogyan lehetséges ez? Amikor Jézus Krisztus fizikailag a Földön volt, csak egy helyen lehetett egy időben. Most, Jézus a Szent Szellemet helyezi belém és beléd és mindenkibe, aki hisz Jézus Krisztusban mint Megváltójában. Jézus hiszi, hogy sokkal nagyobb dolgokat tudsz cselekedni, mert benned van a Szent Szellem. Ő hisz benned!

Jézus azt akarja, hogy higgy másokban is, és mond el nekik, hogy milyen lehetőségeket látsz bennük, melyekkel csodás dolgokat cselekedhetnek Istennek.

„Segítsünk egymásnak a hitünkkel. A hited segít majd nekem, és az én hitem segít majd neked.” (Róma 1,12 NCV)

Beszéljünk róla:

* Melyek azok a bizonytalanságok, amik visszatartanak attól, hogy úgy higgy magadban, mint ahogy Jézus hisz benned?
* Milyen módon tudod kifejezni másoknak, hogy hiszel bennük?
* Hogyan növelheted a hited, hogy elérd azokat a lehetőségeket, amelyeket Krisztus lát benned? Hogyan segíthetsz másoknak, hogy növekedjen a hitük?

Vegyük át Krisztus gondolkodását!


"Bennünk pedig Krisztus értelme van." (1 Kor 2:16B)

(A mai áhítatot Jon Walker, az eredeti, angol nyelvű Napi Remény Áhítat szerkesztője, és a Drága Kegyelem- Costly Grace írója készítette.)

Amikor Jézus elhív téged, elvárja tőled, hogy kezdj el úgy gondolkozni, ahogy Ő. Buddy pásztor az előző áhítatokban arról tanított, hogy mindez milyen fontos. Fontos, hogy igaziak, tartósak legyenek a változások az életünkben. Ezeknek pedig meg kell nyilvánulniuk a döntéseinkben, és cselekedeteinkben.

Megtanulni úgy gondolkozni, mit Jézus nem olyan lehetetlen, mint ahogy az elsőre tűnik. Pál apostol azt mondja, hogy nekünk adatott Krisztus értelme és gondolkodásmódja- ahogy a Bibliában olvassuk: "Ki ismerte meg úgy az Úr gondolatát, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van." (I.Kor 2.16.)

A kérdés abban áll a Krisztus gondolkodásának elsajátításában, hogy elmélkedsz-e Isten szaván, és hogy figyelsz-e a Szent Lélekre. Hiszen Ő az, aki elvezet minden igazságra. (I.Ján 16.13.) Ha a tanítványságot egy útnak tekintjük, könnyen beláthatjuk, hogy minél több időt töltünk Jézussal, annál inkább megérthetjük, ahogy Ő gondolkozik.

Ahogy naponta Vele kezded és végzed a napodat, egyre inkább tisztában leszel azzal, hogy Ő mit helyesel és mit nem helyesel. Meglátod, amit Ő lát, meghallod, amit Ő hall. Megérted, hogy mi fontos, és mi jelentéktelen, kicsinyes a szemében, vagy éppen mi az, ami elterelő.

Megtapasztalod, hogyan reagál a különböző problémákra, kritikára, igazságra, kimerültségre, izgatottságra, elvárásokra, csalódásokra, éhségre, szegénységre, szeretetre, feszültségre, bizalmatlanságra, jóvátételre, visszautasításra, törvényeskedésre, szertartásoskodásra, vallásosságra, képmutatásra, boldogságra, örömre- és megtanulod, hogy gondolkodik a jövődről.

Mindez megtanít arra, hogy Isten szemszögéből kezdj el látni és gondolkodni. Megtanít, hogyan tedd magadévá Krisztus gondolkodását, amely számodra is elérhető, megszerezhető a Szent Lélek által.