2017. május 7., vasárnap

Bűn...

Imádkozzunk!
URam! Add, hogy hibáimból okuljak, s a bűn széles útjára ne tévedjek! Ámen


Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.
1 Móz 3,6

Egy ősi, gyönyörű történet, mely nem csak kiállta az évezredek mindenféle kritikáját, de egyben úgy bele is ivódott az emberiség kultúrájába, hogy abban - amíg csak civilizáció létezik - bizonnyal megmarad. Minden egyes szava gazdag üzenetet hordoz, s jelenít meg számunkra, az emberiség írásbeliségének hajnaláról - vagy még korábbról? - ősrégi igazságokat; éppen ezért vették bele a zsidó írástudók a Babiloni Talmudba/Tórába ezt az őstörténetet.

Aki kicsit is belegondol az ember önmagával vívott harcába, az hamar észreveszi, hogy a történet a bűn és bűnhődés problematikáját hozza elénk. A "megismerés fájának" a gyümölcse igen kívánatos, a Kígyó (héber eredetiben a 'Suttogó') ígérete is megszédítő: "olyanok lesztek, mint Isten"... Nincs ember, aki egy ilyen kísértésnek ellenállna! A képzőművészetben a tudás fáját általában almafaként ábrázoljak - nem véletlenül, hiszen az alma egyben a szexualitás szimbóluma is -, s ami több, mint zseniális ebben a történetben, hogy nem nevezi néven azt a "kívánatos" gyümölcsöt: hiszen bármi, ami "csábítja a szemet", az elfordíthat Istentől. Fontos megemlíteni, hogy a bűn akkor válik kárhozatossá, amikor "közösségi", vagyis amikor belevonja a másik embert is, akinek az fájdalmat, veszteséget okoz.

Illusztrációnk rendkívüli módon mutatja be a "Suttogót", aki mint szivárvány(hát nem varázslatos?)-színű kígyó (latinul serpentin) angyalszárnyaival megvilágítja a gyümölcsöt, hogy még kívánatosabb legyen, még jobban csábítson... Fenomenális!!! Nemde "kígyózó" a bűn útja? Látszólag nem sok minden változik: ugyanazokat a "bal-jobb kanyarokat" vesszük életünk útján, mint korábban, s egyszer csak azt vesszük észre, hogy már fent vagyunk a bűn-hegy csúcsán, ahol bizony óriási a veszélye, hogy egy pillanat alatt lecsúszunk a mélybe...Kegyelem, ha a körülmények Istene az utolsó előtti pillanatban felmutatja nekünk tiltó tábláit!

Hosszú évszázadokon keresztül az asszony volt a "bűnös" mindenért, hiszen a bűnök bűnét, az Isten elleni engedetlenséget is Éva "valósította" meg, s tette bűnrészessé szegény Ádámot. Bár jól hangzik a férfifüleknek ez a fajta magyarázat - az évezredes férfiközpontú teológia is ezt hirdette/próbálta igazolni -, az igazság azonban mégsem ez. Az igazság az, hogy férfi és nő alapjaiban másképpen szemlélik a világot, s ezért nincs olyan, hogy férfiak igazság vagy nők igazsága! Az igazság mindig csakis a két fél szeretet-egységében valósulhat meg, ezt tanítja Krisztus URunk is: "A törvény (ez lenne ugye az igazság) betöltése a szeretet..."

Isten ajándékai...

A mai nap imádsága:
URam! Köszönöm az életet, s benne az időt. Add, hogy bölcsen tudjam számlálni a nekem redelt ajándék-napjaimat! Ámen


Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.
Jak 1,17

Minden Istentől jön, mivel minden az övé. Nem csak ez az egész Föld, amit ajándékba kaptunk - s meg, mint a rossz gyerekek "szétpiszkáljuk" -, de Világegyetem összes csillaga, csillagpora és minden atomja is az övé... kivétel nélkül! Nincs egy darabkája sem a se a látható, se a láthatatlan Teremtettségnek, ami ne lenne az övé!

Napokban olvasom, hogy tudományos vitát nyitottak arról, vajon kié az a nyersanyagban gazdag aszteorida, ami elrepül bolygónk közelében, s kinek van joga kibányászni belőle a nemesfémeket? Pál utcai fiúkból jól ismert "einstandolás" jutott eszembe... Nos, ennyit fejlődtünk csupán. Magyarul: semmit! Győz az erősebb, politikában, gazdaságban, társadalomban. Indiában - bár hivatalosan már nem létezik kasztrendszer - az ún. érinthetetlenek kasztjának 240 millió(!) embere szinte állati sorban "élnek"... Megdöbbentő, hogy mennyire nincs értéke az embernek, nemcsak ott, a világ más részén is!

Isten legnagyobb adománya maga az élet, s ezt becsüljük a legkevésbé! Az élettelen anyag körbe van bástyázva mindenféle jogszabállyal, az ember pedig kiszolgáltatott. Ki a hibás azért, hogy az elkövető jogait mindig védik, de az áldozatokkal senki nem foglalkozik? Kinek az érdekében áll az, hogy a szándékosan gyilkolók, a szexuális bűncselekményeket elkövetők ne kapják meg méltó halálbüntetésüket? Nyilvánvalóan azoknak az érdekében, akik fiatal fiúcskákat a csatatérre küldenek, hogy idegen országban, nem a saját hazájukért, hanem kevesek profitjáért "hősként" elvérezzenek... A hatalmi elit számára csak egy elesett zsoldoskatona - de a katona édesanyja, felesége, gyermeke számára egy pótolhatatlan világ. Isten legdrágább ajándékát az időt veszik így semmibe...

Az evangélikus papcsaládban felnőtt Hamvas Béla írja: Az idő egyenértéke az arany. Ha valakinek életéből időt igényelek, azt arannyal kell kárpótolnom, mert ez az egyedüli, ami az elveszett időnek megfelel. Az embereket nem is munkájukért fizetik, hanem idejükért, az eredményért való fizetség már kései és anyagias gondolkozás tünete. Akitől napot veszek el, annak napot kell visszaadnom. A nap az idő ura és magát az időt is jelenti, s ahogy az arany nem egyéb, mint tömény napfény, nem egyéb, mint tömény idő. Az arany materializált örök, ezért: drága. Vannak percek és órák, amelyeket: "nem lehet megfizetni" - van, amikor az ember "semmi pénzért" nem tesz meg valamit - van, amit "Dárius kincséért sem hagyna el". Íme így együtt van a négy elem: a nap, az uralom, az idő, az Isten. Ez az arany. Ezért ha időt teremtünk magunknak, hogy egy gyertya fényénél - ami tulajdonképpen egy darabka az Isten fényországából(!) - barátainkkal, szeretteinkkel vagy csak kettesben az Istennel elgondolkodunk az időről - akkor bearanyozzuk múlandó életünket...

Isten azért (is) Isten, mert igazságos. Ezért egyszer számonkéri rajtunk, hogy mit csináltunk az időnkkel, s hogyan éltünk vele? Ott és akkor nyilvánvaló lesz, hogy nem a körülmények voltak az okai életünk idejének elpocsékolásában, hanem csak is egyedül, mi magunk... Nem lehetne ezt a számonkérő pillanatot olykor magunk elé képzelni, hogy okuljunk belőle, s bölcsebben éljünk?




Jócselekedetek...

A mai nap imádsága:

Uram! Engedd, hogy szeretni tudjam magamat akaratod szerint, s így tudjam őszintén szeretni felebarátaimat is! Ámen

   

Mert az ő alkotásai vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.
Ef 2,10

Sok szállal kötődünk a mennyhez és a földhöz, de amiben leginkább megtapasztalhatjuk, hogy két világ polgárai vagyunk - az a közösség. A szolgáló egyházi közösségek ereje lenyűgöző, a legkisebb (párkapcsolati) szárnyakat adó. Istenről teszünk/tehetünk bizonyságot az egyikben és a másikban is. Más a formája a felelősséghordozásnak itt és ott is, de az irányultság mindkettőben ugyanaz: Isten felé haladva, kiteljesedni a szeretetben. Isten alkotásaiként, megismételhetetlen egyediségünkben - végtelenségbe rendelve, de végességbe zárva -, a választás szabadságában éljük mindennapjainkat.

Isten arra teremtett minket, hogy szeressünk -, hiszen istenképűségünk a szeretetben tükröződik leginkább. Augustinus az emberlét legfontosabb tennivalóját igen egyszerűen így határozza meg: "Szeress, s tégy amit akarsz!". Ha a szeretet a legfőbb vezérelv, akkor tennivalónk fontossági sorrendjén nem kell sokat gondolkodnunk: a bonyolult is egyszerűvé válik, s azt tesszük, amit a szívünk diktál.

Amikor az ember ifjúságának változásaiban szenvedélyesen keresi a nagy kérdésekre a válaszokat, fel-felvetődik a régi-új probléma: Eredendően jók vagyunk ...vagy rosszak? Amikor megszületik egy ember erre a világra azt mondjuk 'ártatlan csecsemő', s ez így igaz, nem terheli őt semmiféle bűn, mulasztás. Teológiai értelemben azonban 'eredendő bűnnel terhelt', mert ember lévén magában hordozza az istentagadás készségét. Az ember ugyanis reflexből, zsigerből tagad, ha úgy hozza helyzete, ha szorítanak a körülmények, igen hamar mutogat másokra, s vádolja őket, csakhogy mentse önmagát. Készségünk szorításából azonban megszabadít minket az Isten. Önzésünkből, szeretetlenségünkből, türelmetlenségünkből és reménytelenségünkből kigyógyít: ez az evangélium. A jó hír, hogy mindenki számára elkészít egy találkozást az Isten, amiben magához ölel, megérint tisztaságával, hogy döntsünk: Vele vagy Őnélküle...

Az Istenkapcsolatunk az önkéntességünkön alapul: Isten nem akar senkit sem bekényszeríteni az Ő országába. Jóllehet olykor határozottabb pedagógiával (betegség, szenvedés, csalódás és hiány) hívogat, de a választás a mi dolgunk. Rajtunk múlik, hogy igent mondunk vagy nemet... Úgy az egyiknek, mint a másiknak következménye van, örök életre is vonatkozóan. Bizony az evilági igeneink és nemeink döntik el, hogyan alakul majd sorsunk az 'odaátban'. Vele leszünk vagy Nélküle létezünk? - ez a legnagyobb kérdésünk, melynek őszinte megfogalmazása nemcsak tartalmassá, de felülmúlhatatlanul értékessé teszi múlandó földi életünket...

Mennyország...

A mai nap imádsága:

URam! Hiszem, amit egy életen át tanítasz nekem, mert oly hihetetlen ez az egész! Ámen


Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: URam, URam, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
Mt 7,21

Sokan gondolják azt, ha Isten a szeretet Istene - márpedig az, ehhez nem férhet semmi kétség, hiszen Ő a Legfőbb Jó -, akkor teremtői szeretete által végül mindenkit üdvözít. A szeretet útjai ugyanolyan titokzatosak, mint az Élet maga, ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten azért "Isten", mert olyat is meg tud tenni, amit ember lehetetlennek tart. Az ÚRIsten nem úgy "gondolkodik", mint az ember. Mi "lehetséges/lehetetlen"-kategóriában látjuk a világot, s gondolkodunk róla, s így közelítjük meg az üdvösség problematikáját is.

Vannak, akik azt gondolják, hogy az Istent is automatizmusok vezérlik, mint az embert, de ez nem így van. Míg az ember tér és idő okán "függésben" van, eladdig az Isten nem, s amíg az ember csak álmodozik a szuverenitásról, az Isten pedig maga a Szuverenitás... Istennek tehát végtelen szeretetéből fakadóan nem szükséges, nem 'kötelező' mindenkit üdvözítenie, mivel őt nem köti az emberi 'logika', a szükségszerűség elve. Sokan 'kötnék így meg a JóIsten kezét', mintha a Mindenható mindent átölelő kegyeleme csak bizonyos dolgokra lenne képes: például mindenkit üdvözíteni... Jézus deklarálja, példázataiban különösen is: "a mi gondolataink, nem az Ő, nem az Isten gondolatai", mert azokban nem az történik, amit mi a 'józan ész' alapján várnánk. Ha jól belegondolunk - játsszunk el a lehetőséggel(!) -, ha mindenki üdvözülne, akkor az már nem is kegyelem lenne, hanem kegyetlenség az áldozatokkal szemben. De ez csak játék lenne a szavakkal?
Annyi bizonyos, hogy az élet az nem játék! Játszani kell az életet, de ha ezt nem vesszük 'halálosan komolyan - azaz nem tartjuk be a játékszabályokat -, akkor az nem lesz jó senkinek, s az öröm helyett csak üröm lesz benne! Fontos tudatosítani: az élet játéka nem azt jelenti, hogy játszunk el a lehetőségekkel, tékozoljuk el a talentumokat, de aztán ennek - az élményen túl -, semmi eredménye ne legyen! Éppen ezért mondja a Mester: "aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát", az számolhat a mennyországgal, aki pedig nem törekszik megcselekedni a jót, aki nem igyekszik istenképűségét megélni, mondván, hogy az ÚRIsten kegyelme majd a végén úgyis mindent elrendez, az ilyen ember nem hívő, hanem számító... Isten az üdvösséget az élet nyerteseinek készítette el, s nem pedig a nyerészkedőknek!


Mindannyiunkért.

A mai nap imádsága:

Urunk! Te látod milyen sok haszontalanságra fecséreljük el drága időnket. "Jó lenne több idővel bírni!" - de a meglévőt sem tudjuk úgy eltölteni, ahogyan azt szeretnénk. Gátló fáradtságunkat Te vedd el, lendületet Te adj, hogy meglássuk közösségeink céljaiban a magunk eredményeit, s hangya-létünk ellenére Veled együtt hatalmas terveid megvalósulásának részesei lehessünk! Ámen



Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, s okulj!
Példabeszédek 6,6

Még mielőtt fejünkbe szállna a dicsőség, hogy mi vagyunk a teremtettségben a legjobbak, érdemes közelebbről megnézni a hangyákat! Vannak, akik még esküdnek is rá, az evolúció egyértelmű győztesei: igen, a hangyák! Óvatos becslések szerint is legalább egymilliószor több hangya él földünkön mint ember, bár több tízezer faja közül nálunk "csak" mintegy 100 fajtája ismert. Szervezett államuk, bámulatos építményeik, vándorlásaik, vérengző csatáik, rabszolgatartásuk vagy éppen növény-, és állattenyésztésük sok ezer más dolguk tárul a természetben gyönyörködő elé. A hangyát, úgyszólván, mindenki ismeri, mert gyakran az is kénytelen megismerni, aki nem keresi fel őket a természetben. Tudjuk, hogy hivatlanul is megjelennek lakásban, s ilyenkor láthatjuk a legjobban, hogy milyen szívós emberi munkába kerül, amíg túljárunk az ?eszükön?.

Túlélési stratégiájuk alapja: a közösség. Az ember mint közösségi lény is hasonló stratégiának köszönhette, hogy átvészelt nagy természeti katasztrófákat, történelmi-, társadalmi viharokat... Csak amikor az önzés, és a másik kiszorítása nyert teret, akkor áldozott le az adott közösség csillaga. A közösségben ugyanis mindenkinek feladata van, senki sem haszontalan. Társadalmunk azért beteg, mert sokan haszontalannak tartják magukat. Csak Európában húszmillió munkanélkülivel számolnak! S hány millióan vannak olyanok, akiknek ugyan van munkahelyük, de nem munkát végeznek - csak haszontalankodnak. Az olyan gazdaság, ahol a spekuláció a munka rangjára emelkedik, csak beteg társadalom lehet! Ilyen közösségben társadalombiztosítási teher az öreg, életszínvonalrontó tényező a gyermek. Európánk sajnos öregszik, s hatalommal bíró öregjeink még mindig a jövő egyetlen emberi biztosítékának - a gyermeknek - az egzisztenciáját fojtogatják profitéhségükkel. A csalódás akkor lesz keserűen nyilvánvaló, amikor egyik napról a másikra hiányozni fog - robottechnika ide vagy oda - a semmivel sem pótolható emberi erő. A haszontalanság másik szinonímája a lustaság, a restség. Ha körülnézünk, bizony láthatjuk, hányan irígykednek a másikra, pedig elért sikereik számukra sem elérhetetlenek, csak meg kellene dolgozni érte... s ha csak arra gondolunk, hogy a becsületes munka »Tényleg, miért is kell hangsúlyozni, hogy becsültetes? Hiszen a munka akkor munka, ha becsülettel végzik?« mennyire elveszítette értékét, s mennyire felértékelődött az ügyeskedés, akkor láthatjuk: társadalmi rendünk nem egészséges. Aki lop, csal és hazudik, az érvényesül, aki becsületes marad azt pedig mintha maga alá gyűrné modern korunk...

Mit okulhatunk a hangya életéből? Először is: Isten a munkát azért adta, hogy éljünk vele, alkossunk általa. Aki csak úgy tesz, mintha dolgozna, az nemcsak meglopja a közösséget, de az önismeretnek az egyik legfontosabb forrását taszítja el magától. (A másik forrás az imádság... Ora et labora!/Imádkozzál és dolgozzál!) Másodszor, hogy Isten az embert is közösségbe, s a közösségért teremtette. Nem lehet megkerülni az Isten törvényét, s negálni a közösséget. Nem lehet mindig csak elvenni a közösségből, semmit sem visszaadva, hogy növekedjék. A közösség kihasználása a privilegizát egyén számára törvényszerűen meggyengítí az egész társadalmat, sőt nemcsak a közösség, de az egyén pusztulásához is vezethet. Harmadszor pedig: az Istent felfedezni nem önmagunkban kell, hanem a másikban. Ha meglátom a szenvedő Krisztust a másikban, akkor találok rá önmagamra is, s tudok szorgalmas építője lenni a közösségnek - mint a legkisebb "értelmes" hangya, az ő nagy családjának.


Szentség...

    A mai nap imádsága:

    Uram! Szentelj meg, hogy életem kiteljesedhessen Benned és Általad! Ámen

   

Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem - mivel ő, a Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: "Szentek legyetek, mert én szent vagyok."
1 Pt 1,14-16

Amikor a szónak még súlya volt, az emberek értették, ha valaki azt mondta "szent" vagy azt szólta "szentségtelen"... De mit is jelent, hogy "szent"? A sémi nyelvekben a "kódes/kádes" szentséget jelent, de eredeti értelmében azt jelenti: elvágni, elkülöníteni. Azaz a profánt, a hétköznapit el kell különíteni a szenttől, az ünnepitől. A szent dolgokat az ember nem érintheti, azokhoz csak a rituális tisztasággal közelíthetünk. Ez a szentség dinamizmusa, titokzatossága, fensége, amely Istenre vonatkozik. Azt hogy, hogy mi a helyes magatartása a véges embernek a Végtelen Szent Isten előtt, a Biblia írja le. A szentség bibliai fogalma azonban sokkal gazdagabb.

Isten nemcsak szent, de megszentelő is. Aki kapcsolatban van Istennel, azt szentnek mondhatjuk. (Katolikus terminológia szerint ez élettelen dolgokra is áll.) Érdekesség: Az evangélikus egyházban a tárgyakat mi is szenteljük, de a személyeket "csak" avatjuk...

A szentség több, mint az isteni jelzők egyike, Istent magát határozza meg. Ha a szentségről, annak jelentéstartalmáról gondolkodunk, akkor természetszerűleg a megszentelődésről is elmélkednünk kell. A dolgok különböző mértékben szentek, Istennel való kapcsolatuk arányában.

Jézus Krisztus, a Szentek Szentje jelenlétével - hiszen ezt ígéri: "Én veletek vagyok a világ végezetéig minden napon!" - megszenteli a krisztianoj-okat, azaz a követőit. Ennek "művelője" a Szentlélek. Amíg az Ószövetségben csak kivételes esetekben találkozhatunk a "szent"-el, mint különálló szóval, eladdig az Újszövetségben a szent a krisztushitűek szinonímája.

Mit jelent tehát szentnek lenni? Istenhez tartozónak vallani magunkat. Ezzel együtt jár a krisztusi hilaritás (vidámság, jókedv), de nem fér bele a durvaság a trágár beszéd... A Szentírás arra is tanít minket "Legyetek józanok!" - azaz, vegyük észre azt a kulturális terrortámadást, ami a médiából árad felénk: a szenny, a mocsok, a tudatlanság, az érzelmi analfabetizmus...

Amit szólsz, amit gondolsz - azzá válsz! Ha nemes gondolatok, építő eszmék járják át szívedet és lelkedet, akkor emberré válhatsz, istenképűvé, ha gonoszságok és romboló mondatok határozzák meg életedet, akkor is emberré válsz: gaz-emberré, aki nem terem Istennek tetsző gyümölcsöt...





Testünk...


A mai nap imádsága:

Uram! Sokszor visszaélek a testemmel... Fölösleges terheket teszek rá, s azt is feledem, hogy mindezekért egyszer "fizetnem" kell. Adj nekem kedvet, lehetőséget, hogy testemet a Te szolgálatodba állíthassam, s az valóban a Szentlélek temploma lehessen! Ámen



   

...minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni. Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
Róm 8,7b-8

Honoré de Balzac a 19. század első felében élt regényíró - a francia realista regény megteremtőinek egyike - mondta: "Minden, ami jó az életben az vagy erkölcstelen vagy hízlal"... talán megtoldhatnánk ezzel is: vagy egészségtelen. Az ilyen és ehhez hasonló kijelentések bár komoly igazságokat hordoznak, nem visznek minket közelebb életünk megértéshez. Márpedig nagyon izgatottan keressük azt, s mindinkább fogytán az időnk, annál elszántabban, s talán annál őszintébben is... Valamilyen konstrukciós hibát követett volna el a Teremtő, hogy test és lélek ennyire ellen-dolgoznak egymásnak? Nemde azért teremtette a JóIsten ezt a csodálatos emberi testet, hogy szolgálja a lelket? Bizony a test szolgálja is hűséggel! Legalábbis életünk első felében. Zokszó nélkül tűr minden kizsákmányolást és igyekszik megtenni azt, amit a lélek kigondol... Nos, ezért nem mindegy, hogy milyen Lélek lakozik bennünk!

Életünk első felének fiatalos lendülete könnyen feledteti velünk, hogy az eldobott kő sem szimmetrikus, hanem ballisztikus pályán mozog! Azaz, a csúcsponton/holtponton minden megváltozik, onnantól kezdve a megmaradt kevéske mozgási energiájával már csak gravitációsan esik... Ezért nem, mindegy, hogy a fiatalok milyen erővel futnak neki az életnek, s milyen magasra ugranak. Ha alig van befektetett energia (rkölcsi, fizikai, szellemi), akkor alig van "megugrott" pálya, s akkor nincs eredmény se, eredmény híján csak önértékelési zavarok, s önbecsülés hiányában az életkedv is elsorvad...

De mit értsünk "test szerinti életen" a 21. század elején? Nyilvánvalóan az Isten nem azért adta az evés, az ivás, a munka, az alvás, a szexualitás lehetőségét, hogy kínozhasson vele minket egy életen át, s legyen oka kárhozatra vetni minket... Mindezek azért vannak, mert részei a teljes életnek, s csakis együtt képesek létrehozni életünk harmóniáját. Ahogyan egy zenekarban minden hangszernek meghatározott helye és szólama van, ugyanúgy van ez életünk ezen dolgaival is. Ha azonban eltérünk a Teremtőnk-adta Rendtől, akkor összhang helyett életünk megdöbbentő kakofónia, terhelő lárma lesz csupán, ami nemcsak hogy az Isten előtt nem kedves, de az embertársaink számára is óriási problémát jelent. Akiknek az evés, az ivás a legfontosabb az életben - Károli régi szép fordításában "istenük a hasuk" -, azoknak igen komoly egészségügyi problémával kell ütközniük. Aki nem tudja hol a határ munka és pihenés között, s éjt nappalá téve dolgozik, az jó eséllyel pályázhat infarktusra, gyomorfekélyre... aki pedig nemiségét elfojtva vagy azt hamisan interpretálva éli meg párkapcsolatát, az abban több nyomorúságot tapasztal, mint örömöt...

A mértéket, a hangsúlyt az Isten szeretete adja. Ha Őreá figyelünk, akkor nem válunk önzövé mások irányában, az evés és ivás nem zsugorodik elmaradt örömök pótlékává, s akkor nem akarunk győzedelmeskedni mindenáron a testünk felett sem, hanem minden készségével/tálentumával családunk, gyermekeink, embertársaink szolgálatába állítjuk, hogy istenes életünket látva mások is elgondolkozhassanak: Mivégre is születtünk erre a világra?...
A legjobbakkal is megtörténik!

„Mindez pedig példaképpen történt…” (1Korinthus 10:11)

Egy lelkész kerítést épített, és közben figyelte őt a szomszéd tizenkét éves fia. A lelkész rámosolygott, és megkérdezte: „Érdekel az ácsmunka?” „Nem” – válaszolt a fiú – „csak hallani szeretném, mit mond egy prédikátor, ha rácsap az ujjára a kalapáccsal!” Sokak számára te vagy az egyetlen Biblia, amit olvasnak; és figyelnek, hogy lássák, az életed összhangban van-e azzal, amit hirdetsz. Néhányan remélik, hogy Jézus életváltoztató hatalmának bizonyítékát fogják találni; mások arra keresik az alkalmat, hogy ezt mondhassák: „Lám, minden keresztyén képmutató!” Szeretnénk jó példát mutatni, de néha kudarcot vallunk. Ám bármilyen megalázó is hibázni, Isten arra használja ezeket a kudarcokat, hogy „a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak” (2Korinthus 4:7). Isten nem szépíti a leghíresebb szentek hibáit sem. „Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk…” (1Korinthus 10:11), hogy ne ismételjük meg az ő hibáikat.
Ábrahám, „Isten barátja”, hazudott Sáráról, amikor eltitkolta, hogy a felesége (1Mózes 12:10-20). Mózes, a hatalmas vezér, haragra gerjedt, és engedetlen volt Istennel szemben. Dávid, az Isten szíve szerint való férfi, házasságtörést követett el, aztán megpróbálta gyilkossággal eltusolni az ügyet (2Sámuel 11:15). Péter, az egyház feje, megtagadta Jézust, nem is csak egyszer, de háromszor (Lukács 22:54-62). János Márk feladta a szolgálatot, és hazament egy missziói útról (ApCsel 15:38). Ez mind meg van írva, semmi sem maradt ki, és Pál ezt mondja: „… mi éppígy el tudjuk rontani… pont olyanok vagyunk, mint ők voltak…” (1Korinthus 10:12 TM). Tehát ne csüggedj el, ha elbotlasz! Ismerd el vétkedet, kérj bocsánatot azoktól az emberektől, akiket érint, kérd Isten bocsánatát, bocsáss meg magadnak, tanulj abból, ami történt, és lépj tovább!

Bizalmas!

„… hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli.” (Zsoltárok 41:7)
Egyszer egy ember el akart mondani Szókratésznek valamilyen pletykát. A bölcs filozófus megállította, és megkérdezte: „Először is: biztos vagy benne, hogy ez igaz? Másodszor: jó hír? Harmadszor: hasznos valami módon?” Amikor a férfi azt mondta, hogy nem igazán, Szókratész azt felelte: „Nos, ha se nem igaz, se nem jó vagy hasznos, akkor miért akarsz róla beszélni?” A pletyka a közvetlenség, a bizalmas kapcsolat bizonyos formáját érezteti, de valójában hamis kötődés, aminek az indítéka a másik ember kisebbítése, és saját magunk jó színben feltüntetése. Dávid azt mondta: „… eljön meglátogatni, hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli” (Zsoltárok 41:7). Salamon pedig így írt: „… a rágalmazó szétválasztja a barátokat is” (Példabeszédek 16:28), és a jó hírnév elvesztését okozhatja: „… a más titkát ne fedd föl, mert aki hallja, szidalmaz téged, és rágalmazásod nem vonhatod vissza!” (Példabeszédek 25:9-10). Kevin Miller mondta: „A szolgálat legnagyobb kihívása a bizalom – mennyire lehetsz nyílt? A következő kérdések segíthetnek dönteni ebben: Azért mondod el valakinek, mert a problémával kapcsolatban segítséget, fegyelmezést vagy helyreigazítást vársz tőle? Olyasvalakivel beszéled meg, aki elég bölcs ahhoz, hogy segítsen feldolgozni érzéseidet, és elég bátor ahhoz, hogy rávegyen a helyes lépésre, hogy szembenézz a másikkal vagy bevalld hibádat? Kaptál engedélyt arra, hogy megoszd ezt a hírt, vagy visszaélsz valaki bizalmával? Ha bizalmas információt akarsz továbbadni, ezt csak és kizárólag azért teszed, mert az illető veszélyezteti valaki életét vagy saját magáét? Hajlandó vagy felfedni forrásodat, hogy leellenőrizhessék? Megszakad a szíved abba, hogy ezt ki kell mondanod? Megvizsgáltad a saját életedet, és megvallottad, ha valamilyen bűnt követtél el hasonló területen? Imádkozol azért az emberért? Nem éreznéd magad kényelmetlenül, ha valaki ugyanezt mondaná rólad?”




Kezdd újra!

„…Jób állhatatosságáról hallottatok…” (Jakab 5:11)

Ezékiel könyvében Isten emberének négy arca van: egy oroszlán, egy sas, egy ember és egy ökör. Az utolsó arc, az ököré, a kitartásról beszél. Az ökör igavonó állat. Szánt napkeltétől napnyugtáig. Vidd be az istállóba, etesd meg, és másnap ismét szántani fog némán cammogva, amíg a feladatát el nem végzi. Nem fogja feladni. Nézd csak meg Jóbot, amint tíz gyermekének temetésén vesz részt, elveszti vagyonát és egészségét, kénytelen meghallgatni egy olyan feleséget, akinek a nyelve éles, akár egy sövénynyíró. De még az ő mogorva szavai sem érik el, hogy Jób feladja. Tanulj tőle! „Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr”. Jób a végső célra összpontosított, nem a közvetlen körülményekre. A mi problémánk az, hogy mindent azonnal akarunk. Egy hirdetőtáblán ez olvasható: „Régiségek – elkészülnek, amíg várakozik”. Az élet nem így működik! Vannak idők, amikor jó ötletnek tűnik az, hogy feladjuk; a vereség elkerülhetetlen, és a visszavonulás az egyetlen lehetőség. A kérdés az, hogyan birkózol meg az ilyen időkkel? David Ben-Gurion mondta: „A bátorság különleges tudás: hogyan féljünk attól, amitől félni kell, és hogyan ne féljünk attól, amitől nem kell félni. Ez a tudás belső erőt ad, amely arra ösztönöz, hogy továbbra is szembenézzünk a nagy nehézségekkel. Ami lehetetlennek tűnik, az gyakran lehetséges, ha bátrak vagyunk.” Tehát bármilyen nehézséggel nézel is szembe ma, vedd igénybe Isten kegyelmét, és próbáld újra! A hegyek csak a völgyből tűnnek olyan nagynak. A sikerhez vezető út hegynek felfelé vezet, ne akarj sebességrekordokat megdönteni! Amikor minden más kudarcba fullad, újra kell kezdeni!


MAI IGE AZ AGGÓDÓKNAK


„Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz” (Lukács 10:41)
Az aggodalom úgy viselkedik, mint egy tolvaj: elrabolja az örömöt, amit Isten szeretne nekünk adni minden egyes napon. Az aggodalom alapvetően két formában érkezik: nem fogjuk megkapni, amire szükségünk van, vagy elveszítjük, amink megvan. Márta aggodalmaskodó volt, ez meg is mutatkozott, amikor Jézus vacsorára jött hozzájuk. Márta keményen dolgozott a konyhában, míg testvére, Mária leült Jézust hallgatni. Márta keserű csalódottsággal kérdezte: „Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban?” (Lukács 10:40). Az aggodalom elfeledteti velünk, hogy ki a szolga, és ki az Úr. Figyelj meg három dolgot ebben a történetben: 1) Mártát nagyon lefoglalta a szolgálat, de nem élvezte. Kétségtelen, hogy szeretett volna Jézus kedvében járni; csak annyi volt a baj, hogy engedte, hogy az Úrért való szolgálat fontosabb legyen számára, mint az Úrral való kapcsolat. Történt már veled is ilyen? 2) Nem a Sátán vitte ki Mártát a konyhába, csupán elrabolta a konyhában végzett munka célját. A Sátán nem fog az egyház ellen fordítani, de rávesz, hogy csak magadra összpontosíts. Nem fog kivenni a szolgálatodból, csak elcsüggeszt azzal, hogy túlterhelt vagy és nem is értékelnek. 3) Isten szemében többet számít a hozzáállásod, mint a tetteid. „Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14). A rossz hozzáállás elrontja az ajándékot, amit Istennek ajánlasz fel. Jézus azt mondta: „Márta…csak egy dologra van szükség. Mária azt választotta” (Lukács 10:42 NIV). Mit választott Mária? Ő leült Jézus lábához. Jézus mindig többre becsüli az őszinte szív csendes odaadását a zajos panaszkodásnál. Gondolkodj el ezen!


Ne hagyd, hogy a félelem megállítson!

„Féltem…” (Lukács 19:21)

Kérdezd meg magadtól: „Mit mernék megpróbálni, ha nem félnék a kudarctól?” Jézus elmondott egy történetet egy emberről, aki üzletét három kulcsemberére bízta. Az elsőnek öt tálentumot adott, a másodiknak kettőt, a harmadiknak egyet. A Bibliai időkben egy tálentum körülbelül tizenöt évnyi keresetnek felelt meg, szóval képzeld csak el, mekkora lehetőség volt ez! Ez meghatározó pillanat volt, amely mindegyikőjüknek lehetőséget adott arra, hogy teszteljék képességeiket, fejlesszék kezdeményezőkészségüket, gyakorlatra tegyenek szert jó ítélőképességből, és profitáljanak befektetésükből. Az első két ember pontosan ezt tette, megkétszerezték befektetésüket. A harmadik viszont annyira félt a kudarctól, hogy inkább elásta tálentumát. Jézus úgy írta le ezt az embert, mint „gonosz szolga”, és azt mondta, hogy el kell venni tőle a tálentumát, és annak adni, aki a sajátját haszonnal tudta forgatni. Nem azért ítélte el, amit tett, hanem azért, mert semmit sem tett.
Az emberektől, a kudarctól és az elutasítástól való félelem arra kísérthet, hogy elásd a tálentumodat. Ne tedd! Ha nincs bátorságod elkezdeni – már be is fejezted! Amikor Isten elhívott olyan embereket, mint Mózes, Gedeon, Debóra és Eszter, mindannyiuknak le kellett győzniük természetes félelmeiket – neked is ezt kell tenned. A pusztai vándorlás során a nélkülözéstől való félelem arra késztette az izráelitákat, hogy vissza akarjanak menni az egyiptomi rabszolgaságba. Az üldözéstől való félelem miatt a tanítványok elhagyták Jézust legnehezebb órájában, a félelem miatt Péter megtagadta őt – háromszor is. Ne engedd, hogy a félelem megállítson! A lehető legnagyobb fontossággal bír az, hogyan használod a tálentumodat. Az igazság az, hogy ezen alapul, hogyan fog Isten végül megítélni és megjutalmazni téged.
A hit pajzsa védelmet nyújt


"Minden körülmények között hordozzátok a hit pajzsát, amellyel kivédhetitek a Gonosz minden tüzes nyilát!" (Ef. 6:16, EFO)


Jézus követőjeként folyamatosan tüzes nyilak kereszttüzében állsz. Mik is lehetnek ezek a tüzes nyilak, amelyekkel találkozhatsz? Sátán a következő gondolatokat próbálja meg elültetni a fejedben:

* Kételkedés. Elkezded kérdezgetni magadtól: "Valóban Isten mondta ezt? Tényleg megbízhatok Istenben? Ez nem csak a te magyarázatod?"
* Elcsüggedés. Ezt mondja a Sátán: "Soha nem leszel jobb. Az életed nem fog megváltozni. Meg se próbáld.
* Késedelem. Megkérdezed magadtól: "Miért tart ez ilyen sokáig?" Valami, amit nagyon szeretnél, hogy megtörténjen, még eddig nem történt meg.
* Nehézség. Megkérdezed magadtól: "Miért olyan nehéz ez? Miért olyan nehéz működőképessé tenni a házasságomat? Miért olyan nehéz álláshoz jutni?"
* Depresszió. Ezt mondod magadnak: "Nem éri meg." Még csak meg sem akarod próbálni.

A nyilak rendszeresen jönnek feléd. Bizonytalanságot okoznak az életedben. A nagy bizonytalanságok időszakában - például amikor nincs állásod, vagy éppen nagy családi állapotváltozáson mégy keresztül - ezek a tüzes nyilak még gyorsabban röpködnek feléd. Jobb, ha felkészülsz rá.

Pál elmondja nekünk, hogy mi az egyetlen ellenszer ezekkel a tüzes nyilakkal szemben: a hit pajzsa! A Biblia ezt mondja: "Minden körülmények között hordozzátok a hit pajzsát, amellyel kivédhetitek a Gonosz minden tüzes nyilát!" (Ef. 6:16, EFO)

Hogyan kezeled ezeket a nyilakat? Vedd fel a hit pajzsát. Ez az egyetlen védelmi lehetőség a kételkedés, megfélelmítés, késedelem, nehézség és depresszió ellen. Bízz Istenben, nem számít, mit látsz, mit hallasz, vagy mit érzel a körülötted lévő világból. Szükséged van Isten biztonságára, amikor szembesülsz a Sátán bizonytalanságainak tüzes nyilaival.

Röviden, kétségbe kell vonnod kétségeidet és hinned kell a hitedben. A legtöbb ember pont az ellenkezőjét csinálja. Kétségbe vonják a hitüket és hisznek a kétségeikben. Ez óriási butaság. Higgyél abban, amit Isten mond neked az Ő Igéjében.

Láttam egyszer egy matricát egy lökhárítón sok évvel ezelőtt: "Isten mondta, én elhiszem, nekem ennyi elég ". Nos, ez lehet, hogy egy aranyos vélemény, de rossz a teológiája. Az igazság ez: "Isten mondta, és ez nekem elég - akár elhiszem, akár nem." Isten igazságai nem attól függnek, hogy elhiszed őket vagy sem. Akkor is igazak, ha nem hiszed el őket, mert Isten nem hazudik.

Erre a biztonságra van szükséged a nehéz napokban. A hit pajzsának segítségével biztos lehetsz abban, hogy Isten ígéretei igazak, még akkor is, amikor a te életedben éppen nem tűnnek igaznak.

Amikor csak elkezdesz hinni a kétségeidben, és megkérdőjelezed a hitedet, Sátán próbál betörni az életed ajtaján, és ezt az ajtót ő arra fogja használni, hogy támadjon téged, minél több oldalról.

Le sem szabad venned magadról a hit pajzsát. Pál azt mondja, hogy "minden körülmények között" viseljük. Sátán soha nem fogja abbahagyni a tüzes nyilak dobálását feléd. Légy résen. Bízz Istenben és az Ő Szavában, bármi is történjék az életedben.
Isten ad neked képességeket, mások segítésére

"Most már hozzá tartoztok, aki feltámadt a halálból, azért, hogy hasznosak legyünk Isten szolgálatában." (Róma 7:4b - Angolból szabadon fordítva)


Isten azért teremtett, hogy másoknak segíts. Tekintet nélkül a munkádra, vagy a karrieredre, az az elhívásod, hogy teljes idős keresztény szolgáló legyél. A "nem szolgáló keresztény" egy önellentmondás.

A Biblia azt mondja: "Megmentett minket és elhívott arra, hogy az Ő népe legyünk, nem a tetteink miatt, hanem a saját céljára" (2.Tim.1:9a - Angolból szabadon fordítva).

Péter még azzal egészíti ezt ki, hogy: "Azért választott ki benneteket, hogy mindenkinek hirdessétek Isten nagy tetteit, és nyilvánvalóvá tegyétek az ő kiválóságát" (1.Pét.2:9b - Egyszerű fordítás).

Amikor felnőttél talán azt gondoltad, hogy Isten elhívása olyan dolog, amit csak misszionáriusok, pásztorok, apácák, és más teljes idős gyülekezeti munkások tapasztaltak meg, de a Biblia azt mondja, hogy minden keresztény szolgálatra van elhívva.

Amikor használod az Istentől kapott képességeidet, hogy segíts másoknak, betöltöd az elhívásodat. A Biblia azt mondja: "Most már hozzá tartoztok, aki feltámadt a halálból, azért, hogy hasznosak legyünk Isten szolgálatában" (Róma 7:4b - Angolból szabadon fordítva).

Beszéljetek róla:

* Hogyan használod az Istentől kapott képességeidet, hogy segíts másoknak?
* Milyen dologra hív Isten, amiről eddig azt gondoltad, hogy nem vagy rá alkalmas?
* Hogyan tudsz bátorítani másokat a házi csoportodban, gyülekezetedben, vagy egy hívő közösségben, a szolgálat végzésére?


Ítélkezés nélkül fenyítsd meg gyermekedet

"Fenyítsd meg fiadat, míg van remény, de ne vigyen odáig indulatod, hogy halálát okozd!"

(Példabeszédek 19:18.)



Mindannyiunknak szüksége van fenyítésre időnként, mivel senki sem tökéletes. Ha nem fegyelmezem a gyermekemet, az két dolgot jelent:

Részt akarok venni a pusztulásukban. A Példabeszédek 19:18 ezt mondja, "Fenyítsd meg fiadat, míg van remény, de ne vigyen odáig indulatod, hogy halálát okozd!" Ha nem veszem a fáradtságot, hogy megfenyítsem a gyermekemet és megtanítsam neki a helyes viselkedést és gondolkodásmódot, gyakorlatilag annak teszem ki, hogy elbukjon és teljesen elpusztuljon. Ennél rosszabb, ha visszautasítjuk, hogy időt töltsünk gyermekeink fegyelmezésével, ami azt bizonyítja, hogy hiányzik a szeretet a szívünkből. Nem szoktunk ilyen módon gondolni erre. Néha egyszerűen túl fáradtak vagyunk ahhoz, hogy még egy csatát megharcoljunk. Ez viszont azt mutatja, hogy a saját szükségeinket a gyermekeink szükségletei elé helyezzük. Időt kell szakítanunk a gyermekeink fenyítésére.

Hogy fegyelmezhetjük őket ítélkezés nélkül?

Dühből ne fegyelmezz! Az Efézus 6:4 azt mondja, "Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel." Amikor ideges és mérges vagyok a gyermekemre, jó érzés kiengedni a dühöt; ez pillanatnyi megoldást eredményez. Ennek viszont semmi köze a hosszútávú problémához és megfertőzi a gyermekemmel való kapcsolatomat. Ahelyett, hogy dühből fenyítenénk, menjünk arrébb, nyugodjunk le, vegyük vissza magunk fölött az irányítást, utána menjünk vissza és foglalkozzunk a problémával.

Figyelj a szavaidra! Az Efézus 4:29. azt mondja, "Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják." Az ártalmas szavak bántó emlékeket hoznak létre. A szavak, amiket dühösen és ócsárolva mondunk, azok a gyengeségeink, hibáink, bukásaink, olyanok mint kések a szívben. Nem akarsz ártó szavakat hagyni a családod emlékeiben. Inkább óvatosan válogasd meg a szavaidat és beszélj szeretettel.

A szülő imája

Mondd el ezt az imát ma és minden nap: "Ügyelni akarok a tökéletes útra. Mikor jössz hozzám? Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül." (Zsoltárok 101:2.)

Nevelés az Úrtól tanult imádsággal: Válaszd a helyes utat!

"És ne vígy minket a kísértésbe..." /Máté 6:13A/


Isten azt kívánja, hogy szeressük a világi embereket, tekintet nélkül arra, hogy kik ők, hogyan élnek és miben hisznek. De azt nem akarja, hogy a világ értékrendszerét is szeressük!

Úgy tűnik, hogy elég gyakran gondoljuk, hogy Isten csak elvárásokat támaszt velünk szemben anélkül, hogy képessé tenne arra, hogy azokat meg is tegyük. De a Bibliai nem ezt mondja!

A Bibliában az áll, hogy Isten mindig ad lehetőséget a helyes útra amikor kísértve vagyunk, hogy a rossz irányt válasszuk. Fontos, hogy a gyermekeink is megtanulják, hogyan hagyatkozzanak Isten erejére, és ne saját erőből próbálják megváltoztatni a dolgokat az életükben. A saját erőnk csak rövid távon működik, Istené viszont hosszú távon is!

"És ne vígy minket a kísértésbe..." /Máté 6:13A/ Gyermekeid ugyanazokon a kísértéseken mennek majd át, amin Te is átmentél vagy még át fogsz menni. A Biblia szerint a kísértések ugyanazok minden ember esetében: a test kívánságai (élvezetek), a szem kívánságai (vagyon) és az élettel való kérkedés.

Tanítanunk kell a gyermekeinket a kísértésnek erről a három fő fajtájáról, mert mindennek, amin világi társadalmunk nyugszik, ez az alapja. Bátorítanálak Téged és a gyerekeidet, hogy kívülről tanuljátok meg ezt a verset:
"Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete." /1 János 2:15/

Isten nem azt mondja, hogy "ne szeresd az embereket." Ő azt kívánja, hogy szeressük a világban az embereket, bárkik legyenek, bármit tegyenek vagy bármiben higgyenek is. De nem akarja, hogy a világ értékrendszerét szeressük! És a világ értékrendszere ez: "Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. (angolból fordítva: mert a világ csak a következőket nyújtja: vágyakozást a testi örömök után, vágyakozást minden után, amit látunk, és a büszkeséget amiatt, amit elértünk vagy amit birtoklunk. /1 János 2:16/

Hogyan tanítsuk tehát meg a gyermekeinknek, hogy ellenálljanak a kísértésnek, miután felismerték azt? Isten tanácsa a következő: "Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni." /1Korintus 10:13/

Tehát amikor a gyerekeid ezt mondják: "Anya, Apa, nem tehettem róla, hogy ez történt," emlékeztethetjük őket, hogy Isten segíteni fog a helyes utat választani, ha bíznak Benne!


Beszéljetek róla

* Melyik tüzes nyíl okozza benned a legnagyobb bizonytalanságot - a kételkedés, megfélemlítés, késedelem, nehézség vagy a depresszió?
* Mit tanultál Isten Igéjéből, ami biztonságot adhat a Sátán tüzes nyilainak támadásaival szemben?